• DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Amikor legutóbb álltam a tisztelt Ház előtt, a kormánynak a devizahitelesek megmentéséért tett fontos lépését ismertethettem önökkel. Miniszteri eskütételemet követően az egyik legfontosabb feladat az volt számomra, hogy a hiteladósok védelmét szolgáló jogi keretek mielőbb kiépüljenek. Mivel a Kúria 2014. június 16-án elfogadta a 2/2014. számú jogegységi határozatát, az igazságügyi tárca azonnal hozzálátott a szükséges jogalkotási lépések kidolgozásához. Ennek eredményeként az Országgyűlés 2014. július 4-i ülésnapján - vagyis három héten belül - elfogadta a 2014. évi XXXVIII. törvényt, ami a Kúria jogegységi határozatát emelte jogszabályi szintre, tiszta helyzetet teremtve az adósok és az érintett pénzintézetek számára. Köszönöm, hogy a tisztelt Ház akkor szinte egyhangúan támogatta annak a törvénynek az elfogadását. Már akkor jeleztem, hogy számos kérdés rendezéséhez újabb jogalkotásra lesz szükség. Bonyolultságát tekintve ezek közül is kiemelkedik az elszámolás kérdésköre. Az elmúlt hónapokban az Igazságügyi Minisztérium, együttműködve az NGM-mel és a Magyar Nemzeti Bankkal, valamint konzultálva az Országos Bírósági Hivatallal nagy erőkkel dolgozott azon, hogy a devizahitelesek problémájának megoldásán túlmenően valamennyi fogyasztói hitelre vonatkozóan rendezze az elszámolás kérdéseit. Ennek a megfeszített munkának az eredménye az a törvényjavaslat, amelyet most az Országgyűlés elé terjesztek. A fogyasztói kölcsönszerződések adósainak a védelme és jogi helyzetük rendezése jelenleg hazánk egyik legsürgetőbb problémája. A feladat nehéz, erre utalt tegnap miniszterelnök úr is napirend előtti beszédében. Ez azonban egy egyedülálló vállalkozás, amelyhez a lehető legszélesebb társadalmi konszenzusra van szükség. A jobbító szándékú javaslatok előterjesztésére itt a parlamentben biztosított a lehetőség, kérem azonban, hogy a törvényjavaslatra vonatkozó szavazatok leadása előtt vegyék azt is figyelembe, hogy ezek a jogszabályok több mint másfél millió magyar állampolgárt érintenek. Azt is világosan látni kell, hogy a javaslat egy folyamat második állomása. A tisztelt Ház elé benyújtott törvényjavaslatot nem önmagában kell szemlélni, hanem annak a folyamatnak a részeként, amelynek a vége a fogyasztói kölcsönökre vonatkozó új szabályok megalkotása. Célunk olyan új szabályozási környezet kialakítása, ami a fogyasztó számára érthető és átlátható. Olyan jogi helyzetet szeretnénk néhány hónapon belül teremteni, amelyben a magyar fogyasztókat minimum olyan védelem illesse meg, mint a külföldi anyabankok országaiban a fogyasztók számára nyújtott garanciák. Ahhoz azonban, hogy ezt a célt mielőbb elérjük, a végleges jogi rendezésre irányuló folyamat valamennyi lépésére szükség van. Bármelyik eleme is bizonytalanná válna ennek a folyamatnak, az a végső célt, a magyar fogyasztók európai színvonalú védelmének a megteremtését veszélyeztetné. Látható tehát, hogy ez a második törvény milyen szorosan kapcsolódik az előző jogszabályhoz. Az első jogszabály alapján megindított perek 2014. augusztus 15-től indultak, jelenleg 78 per van folyamatban. A jogi rendezés első részét jelentő jogszabály tehát működésbe lépett, maga a folyamat azonban még korántsem zárult le. Ezzel kapcsolatban szeretnék röviden kitérni azokra a sajtóhírekre, amelyek arról szóltak, hogy három folyamatban lévő perben az eljáró bíró felfüggesztette az eljárást, és az Alkotmánybírósághoz fordult. Mint alkotmányjoggal foglalkozó professzor és mint volt alkotmánybíró, határozott jogi álláspontom, hogy a támadott jogszabály minden szempontból megfelel az Alaptörvény rendelkezéseinek, és kiállja az alkotmányosság próbáját. Ezzel kapcsolatos amicus curiae véleményemet írásban már a múlt héten megküldtem az Alkotmánybíróságnak, és az újabb felfüggesztésekre tekintettel ezt ezen a héten még további észrevételekkel fogom kiegészíteni. Itt most röviden csak két érvet szeretnék cáfolni. Gyakori vád a bankok részéről, hogy az előző törvény a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközik. Ez a törvény azonban nem alkotott új anyagi jogot, csupán a Kúria jogegységi határozatában foglaltakat vette át. A jogegységi határozat pedig az Európai Bíróság 2014. április 30-án hozott határozata alapján a Ptk.-nak a tisztességtelenségre vonatkozó rendelkezését értelmezte, pontosította. A tisztességtelenségnek ez a meghatározása azonban már 2004. május 1-je, vagyis hazánk európai uniós csatlakozása óta a magyar jog részét képezi. Az Európai Bíróság gyakorlata is folyamatosan fejlődik, többek között a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződésekről szóló 93/13-as irányelvhez kapcsolódóan. Az Európai Bíróságot mégsem érte soha az a vád, hogy visszamenőlegesen alkalmazná a jogot. A visszamenőleges hatállyal kapcsolatban végül szeretném külön is idézni a Kúria egy korábbi elvi határozatát, a Polgári Kollégium 2/2012. 6. pontját, amely így szól: "Nem ütközik a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába, ha a bíróság a szerződéskötés időpontjában hatályos Ptk.-rendelkezések alapján az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét állapítja meg olyan okból, amelyet utóbb a külön törvény - adott esetben a kialakult joggyakorlat tapasztalatait felhasználva - kötelezően is szabályoz." Ez történt a mi esetünkben is. Más okból sem tekinthető azonban alaptörvény-ellenesnek a jogszabály, a szerzett jogok védelme kapcsán a bírói indítványok az elévülés szabályaira hivatkoznak. A 2014. évi XXXVIII. törvény azonban nem mondott ki új elévülési szabályt, a törvény csak azt a gyakorlatot rögzíti, hiszen folyamatos, tartós jogviszonyok esetén az elévülés a jogviszony megszűnését követően kezdődik. Amíg tehát a szerződés fennáll, fel sem merülhet az elévülés kérdése. Szintén nem állják meg a helyüket az uniós jogba ütközésre vonatkozó érvek. A kormány tájékoztatta a törvényről az Európai Központi Bank elnökét, ezen túlmenően pedig a konzultációra vonatkozó Európa tanácsi határozat nem ír elő más jogkövetkezményt. Összegzésként ismételten szeretném azt kiemelni, hogy tehát az előző törvény mind az Alaptörvény, mind az uniós jog rendelkezéseinek megfelelő. Azért fontos, mert erre a törvényre épül ez a jelenlegi törvény. Tehát nyilván ez egy alkotmányos jogszabály, ennek megfelelően ez a jogszabály is alkotmányos lesz. Ezért tartottam indokoltnak, hogy az előző jogszabályra kicsit visszatérjek. És most rátérek az új jogszabályra, amelyet a most beterjesztett elszámolási törvény előkészítése során is szem előtt tartottunk. Munkánkat mindenekelőtt az Alaptörvény M) cikkében írtak határozták meg, amely szerint Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait. Tehát maga az Alaptörvény is kötelez bennünket, hogy lépjünk föl. Engedjék meg tehát, hogy most akkor a törvényjavaslatot ismertessem. Az elszámolási törvény egyik fő célja az érvénytelen szerződéses kikötések miatt a fogyasztók javára mutatkozó túlfizetések elszámolása. Ezeknek a múltbeli túlfizetéseknek az elszámolására kell a második törvényben a jelen szabályokat megállapítani. Az ilyen jellegű múltbeli túlfizetések elszámolására jelenleg sem kötelező érvényű jogegységi határozat, sem pedig kifejezetten ezt rendező egyedi bírósági döntés nincs. Emiatt a jogalkotónak a bírói gyakorlat szélesebb körű elemzéséből merítő, és a polgári jog elveit szem előtt tartó absztraktabb jogértelmezés útján kellett az elszámolás általános elveit meghatároznia. Fontos szempont volt az is, hogy a jogalkotó a fogyasztó számára a legkedvezőbb megoldást válassza, ez pedig a javaslatban szereplő előtörlesztéses módszertan. Erre is tekintettel a javaslat az elszámolásnak csak az általános polgári jogi szabályait határozza meg, a részletszabályok kidolgozására a Magyar Nemzeti Bank kap felhatalmazást. A fogyasztói hiteltípusoknak a gyakorlatban előforduló nagy számára tekintettel a törvényben nem lehetséges valamennyi részletszabályt meghatározni, sőt indokolatlan is. (10.00) A rendeleti szintű szabályozás előnye, hogy bármilyen új esetcsoport felmerülése esetén rugalmasabb reagálást tesz lehetővé, mint egy törvénymódosítás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elszámolás elveit és alapjait ne a törvény tartalmazná. Technikai részletszabályok, amelyeket a Magyar Nemzeti Banknak kell meghatároznia, amelyek természetesen fontosak. Az elszámolás fő szabálya, hogy az érvénytelen szerződéses kikötések alkalmazása miatt keletkezett túlfizetést, mint említettem, előtörlesztésként kell figyelembe venni. Ennek lényege, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szerződéskötés időpontja óta a törvényes árfolyamon és a szerződéskötéskori, eredeti kamatszinten történt volna az elszámolás. A fennálló szerződésekhez kapcsolódóan a pénzügyi intézményeknek újra kell számolniuk a tartozás teljes összegét, valamint meg kell határozniuk a jövőbeni törlesztőrészleteket is. Az új árfolyamon és kamatszinten történő elszámolás következtében mind a tartozás még fennálló összege, mind pedig a törlesztőrészletek csökkenni fognak. Fennálló szerződések esetén a pénzügyi intézmény a túlfizető fogyasztó javára, a még hátralévő tartozás terhére írja jóvá. Ebben az esetben tényleges pénzkifizetésre nem fog sor kerülni. A javaslat külön szabályozza azt az esetkört, amikor a fogyasztónak a pénzügyi intézménnyel szemben lejárt tartozása van, tehát nem fizetett rendszeresen, egyik hónapban fizetett, a másik hónapban kevesebbet fizetett, tehát van egy lejárt tartozása. Erre akkor kerülhet sor, ha az aktuális törlesztőrészlet összegénél kevesebbet fizetett, tehát késedelembe esett, vagy bizonyos idő óta egyáltalán nem fizet. Ezekben az esetekben a régi Ptk. 293. §-át, valamint az új Ptk. 6:46. §-át kell alkalmazni a lejárt tartozás pénzügyi intézmény általi elszámolása során. Eszerint, ha a kötelezett a kamattal és a költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költségre, aztán a kamatra és végül a fő tartozásra kell elszámolni. A szerződésszerű teljesítéssel megszűnt szerződéseknél a túlfizetés részben azt jelenti, hogy a szerződés megszűnésére ténylegesen egy korábbi időpontban került sor, tehát lejárt szerződésekről van szó. Ettől a korábbi időponttól kezdve az adósnak devizaalapú szerződéseknél már nem állt fenn devizafizetési kötelezettsége. Miután nincs jogviszony, meg kell nézni, hogy milyen alapon lehet vele elszámolni. Az ettől az időponttól kezdve teljesített túlfizetést emiatt a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell visszatéríteni. Jó, hogy tudjuk, hogy a polgári törvénykönyv még másodlagosan határozza meg a jogalap nélküli gazdagodást mint jogcímet. Ez azt jelenti tehát, hogy a szerződés megszűnésének újra megállapított helyes időpontjáig a túlfizetést a fennálló szerződésekre irányadó általános szabályok szerint kell kiszámítani. A megszűnés utáni időpontban teljesített fizetéseket azonban a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kell az adós javára visszatéríteni. A lezárt, megszűnt szerződések esetén a túlfizetést a pénzügyi intézmény tehát ténylegesen ki fogja fizetni a fogyasztónak. A megszűnt szerződésekhez kapcsolódó elszámolás vonatkozásában az előző törvény hatálybalépését megelőző öt évet kell alapul venni. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi intézményeket a 2009. július 26-át követően megszűnt szerződésekhez kapcsolódóan terheli az elszámolási kötelezettség. Tehát aki 2007-ben vagy 2006-ban vett fel öt évre, tíz évre, akkor természetesen rá vonatkozik, hiszen 2009-ben élő szerződése volt. Az ezt megelőzően, tehát 2009-et megelőzően megszűnt szerződésekhez is kapcsolódik azonban az elszámolási kötelezettsége, ha bizonyítani lehet, hogy nem következett be mégsem az elévülés, de ott bizonyítás kell. Előfordulhatott, hogy a pénzügyi intézmények különböző kedvezményeket biztosítottak az adósok számára. A pénzügyi intézménynek alkotmányos szempontból is méltányolható érdeke fűződik ahhoz, hogy a törvény az elszámolás során ezeket a kedvezményeket figyelembe kell hogy vegye, vegye figyelembe. Ez egy alkotmányos követelés, ez így van rendben. Ennek alapján a törvény kimondja, hogy a pénzügyi intézmény jogosult levonni annak a kedvezménynek az összegét, amelyet korábban a fogyasztónak nyújtott, tehát a jogszabály egyensúlyban áll. A javaslat három olyan esetkörre külön szabályt mond ki, amelyeket korábban jogszabály rendezett. Egy: a kedvezményesen végtörlesztett fogyasztói kölcsönszerződések. Ez nagyjából 180 ezer szerződés. Meg kell azonban jegyezni, hogy a végtörlesztésben részesült fogyasztók esetében össze kell vetni a korábban kapott kedvezményt és a túlfizetett összeget, és csak a különbözet - amennyiben van - jár a fogyasztónak. A Nemzeti Eszközkezelő Zrt. által megvett lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói kölcsönszerződések, ez mintegy tízezer lezárt ügy és megvásárolt ingatlan, illetve 10 400 folyamatban lévő lakáseladást érint; itt a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-nek a hitelezői kérhetnek elszámolást, a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. kérjen a pénzügyi intézménytől. Végül az árfolyamgáttal érintett fogyasztói kölcsönszerződések, ez mintegy 170 ezer adós esetében áll fenn, az árfolyamgátasok esetében a túlfizetett összeg elsősorban a gyűjtőszámlán kerül jóváírásra. A javaslat külön fog rendelkezni azokról a követelésekről, amelyeket a bank faktorcégekre engedményezett, tehát a követeléskezelőkre. Az elszámolás a javaslat alapján a jelenben történő korrekciót jelent, amely nem érinti a lezárt banki mérlegeket és adóbevallásokat. Ez a jelenben történő korrekció egyrészt kedvező a központi költségvetés számára, másrészt ezt a bankok informatikailag tudják kezelni. Mindez az adósok számára is jól átláthatóvá teszi az elszámolást. Az elszámolás többlépcsős, attól függően, hogy devizaalapú vagy forinthitelről van-e szó, illetve attól függően, hogy az adott pénzügyi intézmény indított-e pert az előző törvényben felállított vélelem megdöntése iránt vagy sem. A javaslat szerint, ha a pénzügyi intézmény a devizaalapú fogyasztói szerződéseihez kapcsolódóan nem indított pert a vélelem megdöntése iránt, akkor az elszámolást 2015. január 15-e és január 29-e között kell megküldenie a fogyasztónak, tehát az elszámolást. Ha azonban a pénzügyi intézmény pert indított a vélelem megdöntése iránt, és elveszti a pert, akkor az elszámolást 2015. február 14-e és február 28-a között, de legkésőbb a per jogerős befejezését követő 60 napon belül kell megküldenie a fogyasztónak. Forinthitelek esetén, ha pénzügyi intézmény nem indított pert a vélelem megdöntése iránt, az elszámolást 2015. április 16-a és április 30-a között kell a fogyasztónak megküldeni. Ha azonban a pénzügyi intézmény pert indított, akkor az elszámolás megküldésének határideje 2015. augusztus 15-e és augusztus 29-e között van, de legkésőbb a per befejezését követő 60. nap. A végtörlesztettekkel pedig november 30-ig kell az elszámolást elkészíteni. Tehát ez azt jelenti, hogy mint láthatják, tisztelt képviselők, 2015 januárjától egészen novemberig egy folyamat van, és ebben a folyamatban a különböző csoportok különböző módon kapják meg az elszámolást. Ez nyilvánvalóan azért is van így, mert különböző időszakokhoz van megindítva a perek megindítása, már csak azért is, hogy a bíróságok kezelni tudják a pereket. Tehát a 2015. év tulajdonképpen a banki elszámolásokról fog szólni a törvény szerint. A javaslat egyetlen, egységes elszámolást ír elő, amely magában foglalja az árfolyamrés, valamint az egyoldalú szerződésmódosítás érvénytelensége miatti túlfizetéseket. Ez így logikus, hogy a fogyasztó egy számlát kapjon. A javaslat fontos célkitűzése, hogy az elszámoláshoz kapcsolódóan ne induljon bonyolult perek sokasága. Meg kell védenünk nyilván a bíróságokat is olyan szempontból, hogy kell jogorvoslatot biztosítani természetesen, de ezt jól kell tudni kezelni. Ezért, ha a fogyasztó a bank által készített elszámolást vitatja, márpedig miért ne vitathatná, első lépésként a pénzügyi hitelintézménytől kérhet korrekciót, nyilván aki készíti az elszámolást. Ennek sikertelensége esetén a Magyar Nemzeti Bank keretében működő Pénzügyi Békéltető Testülethez fordulhat. A Pénzügyi Békéltető Testület határozatát követően mind a fogyasztó, mind pedig a pénzügyi intézmény a törvényben meghatározott polgári nemperes eljárást indíthat, amely ellen fellebbezni is lehet. Tehát a jogállamiság százszázalékosan garantálva van mindenki számára. Mindemellett a Magyar Nemzeti Bank fogyasztóvédelmi jogkörében eljárva ellenőrzi, hogy a pénzügyi intézmények az MNB rendeletében foglaltak szerint készítik el az elszámolást. Tehát azt láthatjuk, hogy a fogyasztót védjük az utolsó pillanatig, hisz a fogyasztó tudása nem minden esetben felel meg a banki tudásnak, ezért a fogyasztó számára megfelelő garanciákat építettünk be, hogy az elszámolás menetét is tulajdonképpen ellenőrizni tudja. (10.10) Technikailag a törvény tartalmaz szabályokat arra nézve is, hogy hogyan kell a banknak az elszámolást kézbesítenie, közzétenni, mi van, ha meghalt a fogyasztó, mi van, ha új lakáscíme van s a többi, ezekre mind gondolni kellett ebben a törvényben. A javaslat részletesen szabályozza a forinthiteleket. Ennek során fontos szempont volt, hogy a forinthitelekhez kapcsolódóan megindult perek ne terheljék le túlzottan a bíróságokat, és ne veszélyeztessék a már megindult devizaalapú perek eredményes és gyors befejezését. Ezért a javaslat előírja, hogy forinthitelek esetén a bankok a tisztességtelenség vélelmének megdöntésére irányuló pereket 2015. január elején indíthatják meg. A forinthitelek között emellett különbséget kell tenni aszerint, hogy a vizsgált szerződéses kikötés hatályban volt-e már 2010 előtt. 2010 után ugyanis a forinthitelek esetében kamatcsökkentésre került sor, illetve több jogszabály is született, amely ezeket rendezte. Emiatt indokolt, hogy a forinthiteleknél a 2010. november 27-től hatályos szerződéses kikötéseket elsőként a Magyar Nemzeti Bank vizsgálja meg fogyasztóvédelmi jogkörében. Amennyiben az MNB ezeket a szerződéses rendelkezéseket tisztességtelennek találja, közérdekű keresetet indít. Nem kerül sor a közérdekű perindításra, ha a kikötés ugyan tisztességtelen, de a bank ez alapján nem emelt kamatot. Az átlátható árazásra való áttérést ugyanis nem akadályozza az, ha a bíróság nem mondja ki ezeknél a forinthiteleknél a kikötések érvénytelenségét. A 2010. november 27. előtt hatályos szerződéses kikötések vonatkozásában azonban a pénzügyi intézményeknek ugyanúgy pert kell indítaniuk a tisztességtelenség vélelmének megdöntése iránt, mint a devizaalapú szerződéseknél. Ezekre a forinthiteles perekre is ugyanazok az eljárási szabályok és szoros határidők irányadóak, mint a most folyó devizaperekre. Indokoltnak tűnik bizonyos forintalapú hiteltípusok kivétele a törvény hatálya alól, például hitelkártya, folyószámlahitel. Ezek nagyon speciális termékek, rövid időtartamúak, másrészt fix kamatúak. Ezek olyan speciális termékek, amelyeknél az egyoldalú módosítás kérdése nem kerülhetett szóba, és az árazás is más elvek szerint történik. A javaslat a forintalapú hiteleknél sorra kerülő eljárással azonos eljárást írna elő a deviza-deviza szerződések esetében is. Ezek fő jellegzetessége, hogy nemcsak a kölcsönösszeg folyósítása történt devizában, hanem a törlesztésre is devizában kerül sor. Erre tekintettel ezek a fogyasztói hitelek közelebb állnak a forintalapú hitelekhez, mint a devizaalapúakhoz, például ezeknél sem volt árfolyamrés. Ezekre is irányadó lenne a 2010 előtt, illetve 2010-től történő hatálybalépés szerinti eltérő eljárási rend. A javaslat rendezi annak a 12 ezer pernek a sorsát, amelyeket a 2014. évi XXXVIII. törvény alapján felfüggesztettek. A cél ezeknek a pereknek az alkotmányos keretek között történő, mielőbbi befejezése. Ennek egyik eszköze, hogy a fogyasztóknak meg kell jelölniük azt az érvénytelenségi jogkövetkezményt, amelyet a bíróságtól kérnek a megállapítási perek helyett. Ennek hiányában a bíró nem tud reálisan dönteni az érvénytelenség megállapításáról, emellett pedig a jóhiszemű joggyakorlást is ez szolgálja. Az érvénytelenség megállapítása és az érvénytelenség jogkövetkezményének az alkalmazása két, egymástól elválaszthatatlan dolog. A külföldi jogrendszerek példái is jól tükrözik ezt. A javaslat emellett bizonyos kedvezményeket irányoz elő azoknak az adósoknak, akik az elszámolásra tekintettel a korábbi keresetüktől elállnak. Ezek közül a legfontosabb, hogy teljes egészében visszakapják az illetéket, és mentesülnek a másik fél perköltségének a megfizetése alól. A javaslat a megszakított végrehajtási eljárásokról is rendelkezik. A 2014. évi XXXVIII. törvény alapján több tízezer végrehajtási eljárás szakadt meg. Fontos elvi rendelkezés, hogy az újraindulással kapcsolatban a végrehajtók nem számíthatnak fel újabb díjakat. Külön rendelkezik a javaslat az elszámolással kapcsolatos számviteli szabályokról, valamint a kapcsolódó adójogi módosításokról is. A javaslat fontos célja az átlátható árazásra való mielőbbi áttérés elősegítése. Ennek érdekében a javaslat legkésőbb 2016. április 30-ig kamatmoratóriumot ír elő, amely alatt a pénzügyi intézmény egyoldalú kamat-, költség- vagy díjemelésre nem jogosult. Nyilván ki kell alakítani a fair bankok rendszerét, és ebben a kamat kérdése fontos szerepet fog játszani. A kamatmoratórium azonban megszűnik, ha a bankok az átlátható árazásra, vagyis a kamatok, költségek, díjak egyoldalú emelésének tisztességes szabályaira már korábban áttérnek. A javaslat záró rendelkezései a 2014. évi XXXVIII. törvény időközben szükségessé vált módosításait tartalmazza. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általam beterjesztett előző törvényhez hasonlóan most is nagy érdeklődéssel tekintek a vita elé, és számítok a képviselők észrevételeire, módosító indítványaira. A vita során ugyanis arra is legyenek majd figyelemmel, hogy a javaslat fontos célkitűzése az is, hogy lezárja azt az időszakot, amely alatt a magyar bankszektorban a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen eljárásokra széles körben sor kerülhetett. A fogyasztókkal való elszámolások befejezését követően a magyar bankrendszerben új időszámításnak kell kezdődnie. Ez valamennyiünk érdeke. Az új szabályozás meg fog felelni elvárásainknak minőségi értelemben is: az ethosz és a gyakorlat szigorúbb keretek közé fogják szorítani a bankok ügyfeleikkel szembeni magatartását, és magasabb szintre emeli a fogyasztóvédelmet a gazdaságnak ebben a kiemelkedően fontos szegmensében. A Kúria jogegységi határozata s a két törvény által most orvosolt szerződések a gazdasági erőfölénnyel való olyan tömeges, hosszú időn át zajló visszaélést testesítenek meg, amely veszélyes a társadalmi igazságosságra és a gazdaság ésszerű működésére, sőt magára a jogállamra nézve is. A jogalkalmazó, a kormány és a jogalkotó reagált, az egyensúly helyre fog állni. Végül ismételten szeretném megköszönni a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, az Országos Bírósági Hivatal szakértő munkatársainak a javaslat kidolgozásához nyújtott, hathatós segítségét. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a miniszter úr előterjesztésében egy meglehetősen világos, szabatos összefoglalását hallhattuk annak, hogy mit is tartalmaz a törvény, milyen jogelvek vezérelték a törvény előkészítőit, előterjesztőit akkor, amikor ezt megfogalmazták, így ez kellő alapot jelenthet a vitának. De mielőtt ebbe belevágnánk, engedjék meg nekem, hogy én talán egy kicsit másik oldalról azokat a célokat világítsam meg, amelyek szerintem a köznapi ember számára is értetővé és világossá teszik, hogy miért is gondoltuk, hogy szükség van a bankok elszámoltatásra. Mögöttünk van jó néhány olyan év, amikor azt kell hogy mondjam, a magyar bankrendszer működésének szinte összes rákfenéjére fény derült. Egy olyan bankrendszer működését éltük meg Magyarországon, amely úgy tűnik, hogy nem volt kordába, keretek közé, törvények közé szorítva, nem voltak meghatározva azok a működési elvek és szempontok, amelyek jól védték volna a fogyasztó, azaz a magyar családok érdekeit a minden esetben természetesen meglehetősen nagy befolyással, óriási jogi szaktudással és rengeteg pénzzel rendelkező bankokkal szemben. Természetesen a piacgazdaságban mindenki részéről normális és elvárt elv is, hogy egyébként, amikor a bankok hiteleket nyújtanak, akkor természetesen pénzt akarnak ezzel keresni. Azt gondolom, ez nem vitatható, a profit lehetőségét senki nem is akarja elvitatni tőlük. Itt a kérdés a tisztességes profiton van. Az a kérdés, hogy valóban tisztességes volt-e mindenben a bankok viselkedése az elmúlt, ha most visszanézünk, 8-10 esztendőben, és azt láthatjuk, hogy sajnos, volt egy olyan időszak Magyarországon, alapvetően 2002 és 2010 között, amikor sem a törvényalkotó, sem a kormány, sem pedig az intézmények nem próbálták a bankokat azok közé a keretek közé szorítani, amelyek közé ildomos lett volna szorítani azért, hogy a valóban tisztességes hitelezés szabályai Magyarországon ne csak kialakuljanak, hanem állandó kontroll alatt is legyenek. (10.20) Két világos jelzése is van annak, hogy a kontroll nem létezett. Az egyik maga a devizahitel mint termék. Ha lett volna kontroll a bankrendszer fölött, akkor a devizahitel nem tudott volna elterjedni. Mert az, hogy megjelenik a devizahitel, önmagában nem probléma, hiszen miért ne lehetne a fogyasztóknak egy olyan része, akik azt gondolják, hogy egyébként pillanatnyi előnyökért cserébe komoly kockázatot vállalnak a későbbiekre nézve. De ez nem igaz az átlag devizahitelt felvevő magyar polgárra. Már csak azért sem igaz, mert a kockázatok túlnyomó többségével nem volt tisztában. Nem volt tisztában azzal, hogy ez mekkora kockázatot jelent, és hogy valójában nemcsak egy árfolyamkockázatot visel, hanem a szabályozás hiányosságai miatt olyan kockázatot is, hogy mivel devizaalapú hitelt vett fel, ezért a kamatát, a költségeit, a rászámított díjakat ugyanúgy befolyásolni fogja minden ezzel kapcsolatos változás. A másik nagyon fontos jele annak, hogy a magyar bankrendszer szabályozása nagyon sok betegségben szenvedett, az pont az egyoldalú szerződésmódosítások lehetősége. Az egyoldalú szerződésmódosításoké, amely, azt gondolom, hogy szintén olyan esetekben, amikor mondjuk, tömegtermékeket terjeszt el valaki, akkor ez végül valamennyire el is képzelhető, és akár még keretek közé szorítva elfogadható gyakorlat is, mert miért ne lehessen olyan valóban, ha valaki egyenszabványok alapján százezernyi fogyasztóval tart kapcsolatot, akkor egyébként valóban az általános szerződési feltételek megváltoztatásával világosan jelezze, hogy éppen mi hogyan változik meg, mert a körülmények megváltozása a szerződés feltételeinek megváltozásával is együtt járt. Azonban ezeket nagyon szigorú korlátok közé kell szorítani. Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségével a bankok az előző években egyértelműen visszaéltek. És ezt a visszaélést kell a mostani törvényjavaslatnak kezelni. Egyoldalú szerződésmódosítással élve változtatták meg a kamatokat, emelték meg a devizahitelek esetében például a 6 százalékos kamatszintről közel 9 százalékra a kamatokat, miközben egyébként a devizák irányadó kamatlába csökkenő tendenciát mutatott. Másik oldalon az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségével élve alkalmazták azt a gyakorlatot, amit a költségek és a díjak emelkedésénél lehetett megfigyelni. Végezetül maga az árfolyamrés alkalmazása, ami, azt gondolom, hogy a tisztességtelenségnek az igazi mintapéldánya volt, hiszen devizaműveleteket számoltak el nemcsak a hitel folyósításakor, de hónapról hónapra minden fogyasztóval szemben, miközben egyébként a magyar átlagcsalád devizát nem vásárolt és nem adott el. Ennek ellenére egy fiktív műveletnek, fiktív devizaváltásnak a költségeit mindvégig megfizette. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez mutat arra, hogy egyik oldalról szabályokat kellett alkotnunk a magyar bankrendszerrel szemben. Szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy ez a folyamat 2010-ben kezdődött el, akkor, amikor a második polgári kormány hivatalba lépett, rögtön az őszi politikai évad nyitányakor, négy esztendővel ezelőtt, itt a Házban Kósa Lajos képviselőtársammal terjesztettük elő azt a törvényjavaslatot, amely megtiltotta az egyoldalú szerződésmódosítást, és keretek közé szorította az árfolyamrés alkalmazását. Ez azonban nyilvánvalóan csak a jövőre nézve megszületett döntés volt; 2010-ig bekövetkezett egyoldalú szerződésmódosításokra, kamatemelésekre, költség- és díjemelésekre, valamint az addig alkalmazott árfolyamrésre nem tudott hatással lenni. Ahhoz, hogy eljuthassunk odáig, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni tudjunk, ahhoz valóban szükség volt a bíróságok közreműködésére is. Nem véletlen az, hogy az elmúlt egy-másfél esztendőben nem egy alkalommal sürgettük mindannyian itt a parlamentben és a Parlament falain kívül is, hogy minél előbb szülessen meg ebben a tekintetben a magyar bírósági rendszer csúcsa, a Legfelsőbb Bíróságnak, a Kúriának jogegységi állásfoglalása. Eljutottunk odáig ennek az évnek a közepére, hogy a Kúria jogegységi állásfoglalása két tárgyban is megszületett. Az egyik tárgy az árfolyamrés alkalmazásának tisztességtelensége, a másik pedig az egyoldalú szerződésmódosítások, tehát a kamat-, költség- és díjemelések alkalmazásának tisztességtelensége. Sem a kormány, sem parlament nem késlekedett ezt követően, hiszen a júniusban megszületett jogegységi határozatok után július elejére a parlament már megalkotta azt a törvényt, amely megadta az indító lépést a bankok elszámoltatásához. Az elszámoltatásnak azonban kell hogy legyenek szigorú szabályai, és ezeket azért is érdemes minél előbb megalkotni, tisztelt képviselőtársaim, mert közben nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy természetesen a bankok mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez az elszámoltatás késlekedjen, minél később valósuljon meg, és ha lehet, ne legyen teljes körű. Ennek érdekében élnek a magyarországi, főleg a legnagyobb pénzintézetek a jogorvoslat lehetőségével, amit természetesen biztosít számukra a júliusban meghozott törvény, és próbálnak időt húzni akár az Alkotmánybírósághoz vagy európai bírói fórumokhoz való fordulással. Azt gondolom, hogy a miniszter úr világosan elmondta azokat a jogi érveket, amelyek alapján mi azt gondoljuk, hogy az alkotmányellenességre való hivatkozás semmilyen formában nem állja meg a helyét, és valóban csupán egy időhúzó taktika a bankok részéről. Talán érdemes még szólnunk arról, hogy van-e keresnivalójuk nemzetközi bírói fórumokon. Szintén hangsúlyozta miniszter úr, én csak külön szeretném kiemelni, hogy a Kúria rendkívüli körültekintéssel járt el a jogegységi határozat meghozatalakor, hiszen európai bírói fórum, a luxemburgi bíróság előzetes véleményét is kikérte. Ennek alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy a Kúria jogegységi állásfoglalása az európai bíróságok véleményét tükrözi, és a parlament által meghozott törvény pedig a Kúria véleményén és döntésén alapszik. Tisztelt Képviselőtársaim! Innentől kezdve arról kell beszélnünk, hogy ez az elszámolási törvény, ami itt, a tisztelt Ház előtt van, valóban megfelel-e azoknak az elveknek, amelyek alapján azt gondoljuk, hogy tisztességesen el kell számolnia a banknak a magyar családokkal. Meggyőződésem szerint igen, de itt még egyszer szeretnénk hangsúlyozni: azért van szükség erre a törvényre is, mert a bankoknak el kell számolniuk a magyar családokkal. De ez az elszámolás nem vagy csak nagyon hosszú idő alatt történik meg, ha mi nem számoltatjuk el őket. Ezért van az, hogy a bankok elszámoltatását az Országgyűlésnek kell elvégeznie, és az Országgyűlésnek kell meghatároznia szigorúan és pontosan egyrészt az időbeli ütemezését az elszámoltatásnak - hogy az ne szenvedjen késedelmet -, másrészt pedig a szabályait is meg kell alkotnia kellő részletességgel és kellő alapossággal. Ez történik meg a mostani törvényjavaslat keretében. Kiknek jelent ez segítséget? Kezdjük onnan, hogy 1 millió 300 ezer magyar család számára jelenti azt, hogy velük szemben a magyar bankrendszernek e kell számolnia minden felvett deviza- és forinthitellel. Másrészt szögezzük le, hogy ez azt jelenti, hogy minden magánszemély által felvett hitellel el kell számolniuk a magyar bankoknak. El kell számolni a devizahitelek különféle fajtáival: a lakáscélra felvett hitellel, a szabad felhasználású jelzáloghitellel, a gépkocsihitellel, a személyi fogyasztási hitellel. El kell számolniuk minden hasonló forinthitellel szintén, minden forintszerződéssel és annak minden forintjával. Természetesen ez az elszámolás, tekintettel arra, hogy visszanyúlik azokra az időkre, amelyek keretében a bankok a folyósításokat végezték, azt gondolom, megfelel a polgári törvénykönyvben is rögzített szigorú szabályoknak, ezekre a miniszter úr utalt. Egyik oldalról: lezárt szerződések esetében nem nyúlunk túl 2009 júliusán. Ha tehát valaki lezárta a szerződését 2009 júliusa előtt, akkor nyilvánvalóan neki már nem lehet követelése a bankokkal szemben. Egészen más azonban az elévülés az élő szerződések esetében. Azt gondolom, hogy miniszter úr erre nagyon helyesen rávilágított: amíg egy szerződés él, addig a feleknek természetesen lehet egymással szemben követelésük. És minden olyan élő szerződés esetében, ahol az adós ma is fizet a banknak vagy tartozik a banknak, ott nyilvánvalóan a banknak is el kell számolnia azzal a túlfizetéssel, amit tisztességtelenül vett el az adóstól. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek fontos elvek, mert itt szögezik le azt, hogy hogyan teszünk különbséget aközött, hogy természetesen fair szabályok szerint, de mégiscsak elvégezzük az elszámoltatást a bankrendszer egészével. A másik nagyon fontos dolog, amiről érdemes beszélnünk, hogy miért mondjuk azt, hogy az élő hitelszerződések esetében az elszámolás végeredménye nem készpénzkifizetés az ügyfél számára. Azt gondolom, erre is utalt miniszter úr. Egyik oldalról át kéne lépnünk a jelenleg hatályos polgári törvénykönyvet, ha azt mondanánk, hogy a szerződésen kívül kell elszámolni. Egy élő szerződés esetén ha eleve abból indulunk ki, hogy a szerződés, az élő szerződés az alapja az akár öt éven is túlnyúló elszámolásnak, akkor nyilvánvaló, hogy a szerződés keretein belül kell elszámolni. Erre miniszter úr utalt: megadja a Ptk. a megfelelő iránymutatást. Amennyiben van díjra, költségre vonatokozó tartozás, először onnan, ha van kamatra vonatkozó tartozás, azt követően onnan, és amennyiben ilyenek nincsenek, akkor nyilvánvalóan a tőkére vonatkozóan kell teljesíteni az elszámolást és levonni azt az összeget, ami tisztességtelen befizetés vagy túlfizetés keretében történt. (10.30) Azt gondolom, hogy ez a másik oldalról egyébként sokkal előnyösebb is az élő hitelszerződéssel rendelkezők számára. Ellenkező esetben, tehát mondjuk, ha készpénzben megkapnák ezt a bankoktól, akkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy semmivel nem csökkenne a hiteltartozás; a hiteltartozásra fizet valaki kamatokat. A bank örülne a legjobban annak, ha egyéb nagyobb összegre újabb és újabb kamatokat tudna lehúzni a jövőben. Ezért azt gondolom, nemcsak a polgári törvénykönyv irányadó szabályai, hanem egyébként a józan ész is azt súgja, hogy a meglévő szerződésen belül kell elszámolni és csökkenteni a tőkét, mert így fognak csökkenni a hitelfelvevő valódi költségei. Minden más valójában a bankok érdeke, mert ők szeretnék, ha megmaradnának a hitelek, és azok után még több kamatot tudnának szedni a jövőben. Nagyon fontos dolog az, hogy nemcsak az elszámolás történik meg, hanem a visszatérés is a tisztességes szabályokhoz, tisztelt képviselőtársaim. Ezért van az, hogy ennek a törvénynek a keretében nemcsak az mondatik ki, hogy az elszámolás jegyében azt az összeget, ami túlfizetés volt, el kell számolni, hanem gyakorlatilag a tisztességtelenül megemelt kamatnál az indokolatlan kamatemelés végül is - ha most a hétköznapi értelemben mondom - semmis, tehát visszatérünk ahhoz a kamatszinthez, ami előtte volt. Ráadásul ezt kétféleképpen tesszük: azok esetében, akik fix kamatú hitelt vettek fel, a megemelt kamatszint helyett visszatérünk a felvételkori hitelszintre, amennyiben a bankok elveszítik az összes ezzel kapcsolatos pert; ahol viszont valamilyen referenciakamathoz kapcsolódó hitelt vettek fel, ott értelemszerűen a referenciakamatra rárakódó kamatmarzs csökken vissza az eredeti mértékére. Azok a hitelfelvevők, akik így kockázatot vállaltak, és közben a referenciakamat szintje csökkent, talán még nagyobb nyertesei lesznek egyébként az elszámolásnak, mint azok, akik fix kamatú hitelt vettek fel. De azt gondolom, hogy itt is a vonatkozó törvények szabályainak megfelelően járunk el. Tisztelt Képviselőtársaim! Az utolsó, amit szeretnék kiemelni így, ahogy az időm fogytán van, hogy természetesen ez a szabályozás nemcsak a múltra és nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is gondol, mivel mi valóban egy tisztességes és fair bankrendszert szeretnénk; olyat, ahol átlátható árazásúak a hitelek; ahol nincsenek apró betűs részek hitelszerződésekben, amelyek az ügyfelek számára kiszámíthatatlan viszonyokat jelentenek. Ezért van az, hogy 2016. április 30-ig kamatemelési moratórium lép életbe, kamat-, költség- és díjemelési moratórium, és ez alatt az időszak alatt az Országgyűlésnek lesz módja arra, hogy az átlátható árazásnak, a tisztességes és fair bankrendszernek a szabályait a jövőre nézve kidolgozza. Köszönöm szépen a figyelmüket, és mindenkitől szeretném kérni, hogy támogassák a törvényjavaslat mielőbbi elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az MSZP-frakció támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot, hiszen számos olyan problémát orvosol, ami a Kúria döntéséből következik, és ami a családok helyzetét megkönnyíti. Ugyanakkor engedtessék meg nekünk, hogy nemcsak a problémának azt a részét látjuk, amit a törvényjavaslat meg kíván oldani, hanem a problémának azt a részét is látjuk, ami részben a törvényjavaslatban szerintünk rosszul szerepel, és a problémának azt a részét is látjuk, amit a törvényjavaslat egyáltalán nem érint. Az elmúlt négy évben a Fidesz számos kísérletet tett arra, hogy a bankokat valamilyen módon megregulázza. Hiába mondtuk többen, elemzőkkel összhangban, hogy óvatosan kell bánni ezzel, mert nem elég jó ezen a téren a fogyasztóvédelem, és minden olyan túlzott lépés a kormány, illetve az Országgyűlés részéről, amely a bankok életét nehezíti, előbb-utóbb azzal a következménnyel jár, hogy a bankok meg fogják nehezíteni ügyfeleik dolgát. Pontosan ez történt. Önmagával semmi probléma nincs a bankadóval, ezt már a szocialista kormányok is bevezették, viszont figyelmeztettünk arra a brutális mértékre, amit az Orbán-kormány alkalmazott, figyelmeztettünk arra, hogy ennek könnyen az lehet a következménye, hogy a bankok a veszteségeiket az ügyfelekre hárítják át. Pontosan ez történt. Pontosan ez történt, ezért most, amikor a fogyasztókat, a hitelezőket védi a törvényjavaslat, akkor azért nem árt elmondani, hogy a bankok többek között azért emeltek egyoldalúan kamatokat, azért emeltek egyoldalúan díjtételeket, mert a kormány által zsebükből kivett pénzt akarták a fogyasztóktól visszaszerezni. Ez természetesen nem egy jó magatartás, félreértés ne essék, de kiszámítható magatartás volt piacgazdasági körülmények között, és ezzel a kormány nem számolt. Magyarán: a Fidesz-kormány egyoldalúan nehéz helyzetbe hozta a bankokat, pontosan tudván, hogy a bankok ezt követően egyoldalúan nehéz helyzetbe fogják hozni a hitelezőket, a fogyasztókat. Ezért örülünk annak, hogy ez a törvényjavaslat ezt a gyakorlatot megszünteti, és azt a védelmet megadja a hitelezőknek, amit tulajdonképpen négy-öt éve meg kellett volna kapniuk. A másik probléma magában a törvényjavaslatban van, hiszen egy ponton ez a törvényjavaslat átesik megítélésünk szerint a ló túloldalára. Teljesen jogos elvárás, hogy gátat kell szabni annak a gyakorlatnak - amiről részben az előbb is beszéltem -, hogy a bankok egyoldalúan kamatot emelnek, sőt, ha nem kamatot emelnek, akkor más díjtételekkel, költségelemekkel teszik nehézzé a hitelfelvevők életét, illetve könnyítik meg zsebüket. Ugyanakkor azzal az előírással, amelyet a törvényjavaslat alkalmazni kíván, átesik a ló túlsó oldalára, nevezetesen azzal az előírással, hogy egyfajta kamatemelési moratóriumot helyez kilátásba és tesz kötelezővé. Egyikünk sem jövőkutató, egyikünk sem látnok, egyikünk sem tudhatja, hogy mit hoz a jövő, ezért sokkal indokoltabb lenne egy olyan szabályozás, amely a Magyar Nemzeti Bank hivatalos kamatpolitikájához köti ezt a szabályozást, hiszen nagyon könnyen előállhat olyan eset, amikor - akár már egy hónap múlva vagy akár fél év múlva - a Magyar Nemzeti Bank kénytelen lesz kamatot emelni a forint védelmében. Indokolatlan azt mondani, hogy ebben az esetben egyetlen más bank sem emelhet kamatot. Ezért mi egy olyan szabályozást tartanánk szükségesnek a benyújtott törvényjavaslat vonatkozó passzusa helyett, ami azt mondja, hogy igen, gátat kell szabni a kamatemeléseknek és a díjtételeknek, de a kamatemelés mértékében legfeljebb a Magyar Nemzeti Bank kamatemelésének mértékéig a törvényjavaslat megengedő, annál is inkább, mert a törvényjavaslat a fogyasztókról szól, a fogyasztói hitelekről beszél. És ahogy az előbb említettem, ha a bankok életét törvényekkel nehezebbé tesszük, akkor a bankok nehezebbé fogják ügyfeleik életét tenni, és ez a gyakorlat folytatódhat ebben a konstrukcióban is. Ha ugyanis a bankoknak megtiltjuk, hogy a fogyasztókkal szemben ilyen eljárást alkalmazzanak, és egyébként ez helyes, akkor könnyen lehet, hogy a bankok a könnyebb ellenállás irányába fognak elmozdulni, és a vállalkozókon verik le ennek minden következményét. Ott ugyanis a törvényjavaslat nem vezet be moratóriumot, így a bankok könnyen a vállalkozói hitelek terén, a vállalkozókon verhetik le minden következményét annak, amit egyébként a törvényjavaslat a családok védelmében jogosan megpróbál megvalósítani. De elsősorban az a problémája ennek a törvényjavaslatnak, amiről egyáltalán nem beszél, és itt kifejezetten a devizahitelesek gondjairól szeretnék szólni. Teljesen világos, hogy a devizahitelesek legnagyobb veszteségét az árfolyamkockázaton kellett hogy elszenvedjék, márpedig az árfolyam nem független a kormány gazdaságpolitikájától. (10.40) Az elmúlt néhány évben ezen a téren elszabadult a pokol. A forint olyan mértékben gyengült meg, hogy fő problémájává vált a devizahiteles problémahalmaznak. Magának a Magyar Nemzeti Banknak a saját statisztikája szerint is egy átlagos havi törlesztőrészlet összege 2010 óta 70 százalékkal növekedett, és ez nagyobb részben az árfolyamkülönbség alakulásából ered. Ezért teljesen egyoldalú dolog a probléma kisebbik részét orvosolni, miközben a probléma nagyobb részével, az árfolyammal, a gyenge forinttal semmit nem kíván a kormány kezdeni. Hogy a helyzet mennyit romlott, arra, engedjék meg nekem, hogy néhány számot idézzek. 2010 áprilisában egy euró átlagosan 265 forintba került. A mai nap reggelén egy euró több mint 314 forintba kerül. 2010 áprilisában a svájci frankért átlagosan 185 forintot kellett fizetni. A mai nap reggelén a svájci frankért több mint 260 forintot kell fizetni. Márpedig a forint gyengülésének, sőt kimondom, gyengítésének első számú felelőse a kormány, Orbán Viktor és Matolcsy György együttműködése. Az a politika, amely az első években sorsára hagyta a forintot, majd az utóbbi hónapokban már nyíltan hirdette meg gyakorlatilag, hogy a forintot nem is kívánja megvédeni. Egyre több elemző beszél a forint tudatos gyengítéséről. Ez egyértelműen a kormány gazdaságpolitikának következménye. Ezért az MSZP azt mondja, hogy miközben támogatja a probléma egy kisebbik részének orvosolását, szembe kell nézni a probléma nagyobb részével is, és a forint erősítésére is szükség van. Amennyiben a kormány erre nem hajlandó, akkor ennek következményét viselnie is kell. Azt mondjuk, hogy a kormány, a Fidesz ne halogassa a devizaalapú hitelek forintosítását, hiszen ezt már idén őszre megígérte. Most idén ősszel azt ígéri, hogy majd jövő tavasszal fogja megoldani, jövő tavasszal nyilván meg fogja ígérni, hogy majd megint őszre tologatja ezt a határidőt, folyamatosan és folyamatosan kibújva a felelősség hatálya alól. Olyan ez nagyjából, mint amikor az első világháborúban azt mondták a katonáknak, hogy mire a levelek lehullanak, hazatérhetnek otthonaikba, de nem mondják meg nekik, hogy hány évnek kell ehhez eltelnie, hogy végleg lehulljanak azok a levelek. Ezért mi a devizaalapú hitelek minél előbbi forintosítását szorgalmazzuk, mégpedig a Fidesz kormányzását megelőző hónap átlagos árfolyamán. Magyarán... (Z. Kárpát Dániel: Megkésve bár, de törve nem.) Magyarán a Fidesz-kormánynak ezért a forintgyengítésért viselnie kell a következményeket, és azt a veszteséget, amit ezzel a gazdaságpolitikával okozott magyar családok százezreinek, meg kell számukra téríteni. Összefoglalva tehát, a törvényjavaslatot az MSZP-frakció támogatni fogja. Egy téren módosító indítvánnyal kívánunk élni: a kamatmoratóriumot össze kívánjuk kötni a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikájával, és azt szeretnénk ebben a törvényjavaslatban látni, hogy legfeljebb a Magyar Nemzeti Bank kamatemelésének mértékéig, de bizony a kamatokat emelhetik a kereskedelmi bankok, hiszen súlyos veszélyeket rejtene, ha a Magyar Nemzeti Bank kamatot emelne, miközben az ország összes többi bankja ezt nem tehetné meg. Másodszor, a törvényjavaslat kiegészítéseként változatlanul szorgalmazzuk a devizaalapú hitelek minél előbbi forintosítását. Ennek érdekében tegnap az MSZP egy országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be a tisztelt Háznak, és azt kérjük a kormánypárti többségtől, hogy ezt ugyanúgy támogassa, mint a probléma kisebbik részének megoldását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
  • DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztói hitelekhez kapcsolódó kérdések jogi rendezésének első lépéseként Magyarország parlamentje 2014. július 4-i ülésnapján elfogadta a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényt. Ezzel a magyar parlament jogszabályi szintre emelte és általános érvényűvé tette a Kúria 2/2014. PJE határozatában foglalt polgári jogi rendelkezéseket. A parlament egyidejűleg kimondta az árfolyamrés semmisségét, továbbá felállította az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötésére vonatkozó tisztességtelen vélelmet. A törvényjavaslat az érvénytelen szerződések alapján szükségessé váló elszámolás kérdéseit rendezi. Ez az elszámolás az árfolyamrésnek a 2014. évi XXXVIII. törvény 33. §-ában kimondott semmissége, valamint az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötések bíróság által megállapított érvénytelensége miatt válik szükségessé. Az érvénytelen szerződések és kikötések alkalmazása következtében ugyanis a banki adósok javára túlfizetés keletkezett, amellyel a bankoknak magyar honfitársainkkal, a magyar családokkal szemben tételesen el kell számolniuk. Fontos cél továbbá a devizaalapú hitelezés által kiváltott rendkívüli helyzet mielőbbi lezárása, valamint az elszámoltatáshoz kapcsolódó tömeges perindítások elkerülése. A törvényjavaslat külön szabályozza a forintalapú fogyasztói hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekben szereplő kikötések érvénytelenségéből fakadó kérdéseket is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a törvényjavaslat, összhangban a Kúria 2/2012. PJE határozatával, valamint a 2014. évi XXXVIII. törvény rendelkezéseivel, kizárólag fogyasztói hitelekre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A fogyasztóknak nyújtott hitelekről szóló 2009. évi törvény 3. § (3) bekezdése szerint fogyasztó az önálló foglalkozása és gazdasági tevékenységi körén kívül eljáró természetes személy. A fogyasztói hitel körébe ennek alapján a magánszemélyek nem üzleti célú hiteltartozásai tartoznak. A törvényjavaslat az új Ptk.-val összhangban rendezi a fogyasztókkal való elszámolás szabályait. Ehhez kapcsolódóan a törvényjavaslat az alábbi kérdések rendezésére terjed ki: az elszámolás módja, az elszámolás menete, a forinthitelekre, valamint a devizában nyújtott és a devizában is törlesztett fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó külön szabályok, a felfüggesztett perekre és a végrehajtási eljárásokra irányadó speciális eljárási rendelkezések, 18 hónapos kamatmoratórium, számviteli és adózási rendelkezések. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat egyik fő célja, hogy az érvénytelen szerződéses kikötések miatt a magyar állampolgárok javára mutatkozó túlfizetések végre elszámolásra kerüljenek. (10.50) A 2014. évi XXXVIII. törvény alapján a szerződések teljes vagy részleges érvénytelensége miatt a magyar állampolgárok, a hiteladósok javára túlfizetés keletkezik, amelyet az elszámolási törvénynek rendeznie kell. A törvényjavaslat olyan általános elszámolási szabályokat, olyan elszámoltatási szabályokat rögzít, amelyeket az egyedi perekben a Ptk. értelmezése alapján a bíróságoknak is kötelezően kell majd alkalmazniuk. Az elszámolás általános szabályait azért indokolt törvényjavaslatban meghatározni, mert ennek hiányában a bíróságok eseti döntéseire hárulna az a feladat, hogy az elszámolási kérdések mikéntjét rendezzék. A törvényjavaslat az elszámolás szempontjából egységesen kezeli az árfolyamrés semmissége és az egyoldalú szerződésmódosítási jogra való kikötések érvénytelensége miatt szükségessé váló elszámolást, tehát az elszámolási szabályok egyaránt irányadók a mindkét érvénytelenségi esetkör kapcsán felmerülő túlfizetésekre. A törvényjavaslat a Magyar Nemzeti Bankot hatalmazza fel arra, hogy makroprudenciális jogkörében eljárva valamennyi elszámolás részletkérdéseit és módszertanát rendeletben szabályozza, figyelemmel arra is, hogy ez a megoldás új esetcsoport felmerülése esetén rugalmasabb reagálást tesz lehetővé, mint egy esetleges törvénymódosítás. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat szerint az adós javára mutatkozó túlfizetést a tőketartozás terhére előtörlesztésként kell elszámolni. Az előtörlesztéses elszámolás lényege, hogy a korábbi kedvező árfolyamból származó nyereség az adósoknál, vagyis honfitársainknál jelenik meg, mivel az adósokra nézve ez a számítási módszertan a legkedvezőbb. A fő szabály tehát az, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni, mint ha a szerződéskötés időpontja óta a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. §-ában meghatározott árfolyamon, valamint a szerződéskötéskori eredeti kamatszinten történt volna az elszámolás. Amennyiben a tartozás devizában került meghatározásra, akkor a túlfizetést is át kell váltani az adott devizára. Ennek során a túlfizetést is azon az árfolyamon kell elszámolni, amelyen a pénzügyi intézmény a törlesztést, vagyis a túlfizetéshez kapcsolódó kamat- és tőketörlesztést átváltotta. Amennyiben a fogyasztónak lejárt tartozása van a pénzügyi intézménnyel szemben, akkor a túlfizetés elszámolására a régi Ptk. 293. §-a, az új Ptk. 6:46. §-a az irányadó. Ebben az esetben tehát a túlfizetést először a kamatra, majd ezt követően a költségekre, végül pedig a tőketartozásra kell elszámolni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A bankok ténykedése az elmúlt tíz évben többnyire nem volt tisztességes, ezért célul tűztük ki, hogy a tisztességtelenül megszerzett banki jövedelmek kerüljenek vissza a magyar családokhoz. Az elszámoltatásnak kell hogy legyen szigorú szabálya; ezeket a szigorú szabályokat tartalmazza a jelen törvényjavaslat. A bankoknak el kell számolniuk tételesen a magyar családoknak okozott károkkal. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezek alapján, a fentiekben elmondottak mielőbbi megvalósulása érdekében kérem önöket arra, hogy a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződésére vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló T/1272. számú törvényjavaslatot támogassák. A KDNP a törvényjavaslatot támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Önmagában kissé bohózatba illő, hogy egy 2010-ben már eszkalálódott probléma részleges megoldásáról ma folytat le vitát a tisztelt Ház, és az is, hogy 2014-ben ez még mindig kérdések tárgyát képezheti, főleg egy olyan folyamatábra végén, ahol egy másfél-két éves huzavona, egy rétestésztanyújtás folyamodványában elmondható az, hogy a Kúriára, az Alkotmánybíróságra, az európai különböző szervezetekre, majd megint a Kúriára várakozva egy olyan ígéretcunami zajlott le a magyar közéletben a devizahitel-károsultak ügyében, ami párját ritkítja és egyben példátlan is. Most végre eljutottunk oda, hogy a tavaly novemberi nagyon kemény, a bankoknak adott ultimátumszerű határidőt, miszerint ha önmaguktól nem gyakorolnak belátást, azt követően a kormányzat nagyon keményen helyre teszi őket - ebből ugye nem lett semmi -, váltotta fel végül egy most őszre ígért teljes körű elszámoltatási és megoldási csomag. Ezen őszi ígérvényből most eljutottunk oda, hogy egy előttünk fekvő, február-márciusra tervezett részleges forintosítási terv van előttünk, aminek a véleményezése legalábbis érdekes feladat elé állítja a tisztelt Ház képviselőit, hiszen maga a képlet majd a Magyar Nemzeti Bank által lesz meghatározva. Kicsit részben egy biankó csekket írunk alá, de legalább jó irányba indulunk el. Ennek a hiányosságait azért érdemes mindenképpen szemrevételezni. Az tehát, hogy a mostani őszi ígérvényből hogyan lett megint csak részleges megoldás és "majd tavasszal", ráadásul egy kicsit később azok esetében, akiknek a bankja a magyar államot, tehát a piacot "biztosító" magyar államot pereli, egészen elképesztő. Az lenne szükséges, ha egy alapkitételben meg tudnánk állapodni, ez pedig az, hogy a lopott holmi visszajár. Ha viszont a lopott holmi teljes egészében visszajár, akkor ki kell jelenteni, hogy nagyon sok fölösleges vitát folytattunk és folytatunk le a kérdéskör kapcsán. Hiszen ha szóba került a forintosítás, és meglepő, majdhogynem megrendítő módon MSZP-s részről is szóba került az a forintosítás, amelynek a csírája sem volt meg ezen politikai közületben akkor, amikor kormányon volt, akkor, amikor hagyta eszkalálódni ezt a katasztrofális helyzetet, akkor, amikor a svájci jegybanktól kezdve már majdnem az egész világ figyelmeztette önöket arra, hogy ebből óriási probléma lesz, a probléma az, hogy az akkori kormányzat, az akkori fogyasztóvédelem és az akkori ellenzék egymással karöltve nem tett semmit. Hiszen ki kell jelenteni, hogy ezért a problémakörért nagyban a balliberális kormányzatok felelőtlen és sokszor áruló politikája a felelős. De azt is ki kell jelenteni, hogy mi átkutattuk az akkori parlamenti archívumot, és az akkori ellenzék jobbító módosító beadványait nem találjuk. Nem találjuk a harcos kiállást abban a kérdéskörben, amit most látszólag meg szeretne oldani a kormányzat. Hogy van az, hogy 2010-től mi, jobbikosok már itt a parlamentben jeleztük ezt a problémát, jeleztük a forintosítás igényét, azóta ezt nagyon sokszor szakmaiatlannak minősítették, kivitelezhetetlennek minősítették, most mégis részben ugyanez fekszik előttünk? Ugyanakkor az azt megelőző időszakban, tehát három hónappal azelőtt, hogy mi ezt jeleztük volna, az akkori ellenzék semmiféle tanújelét nem adta annak, hogy egyáltalán felismerné, hogy ilyen probléma létezik Magyarországon. Az akkori balliberális "elitről" pedig nem érdemes beszélnünk, hiszen a Bankszövetséggel való összekacsintások mennyisége akkor volt talán egy hónapra eső tekintetben a legmagasabb. Most ugyanakkor azt kell látnunk, hogy igen érdekes momentumok fekszenek az előttünk fekvő javaslatban. Ha tehát abból indulnánk ki, hogy a lopott holmi visszajár, akkor egészen el kell képednünk azon, hogy a rendes bírói út lényegében kizárásra kerül, és az a 12 ezer per, ami felfüggesztésre kerül, tulajdonképpen egy, a mostani kormányzat által az Alaptörvényben biztosított alapjogtól fosztja meg azokat a károsultakat, akik a bíróság vagy a törvényszék előtt keresnék a saját igazukat. Felmerül és felsejlik az emberben, hogy miközben a kormányzat nyáron nem nagyon találkozott a károsultakat védő civil szervezetekkel vagy pedig azokkal a közületekkel, akik valóban értenek ehhez a problémakörhöz, nálunk itt jobban, hiszen a tárgyalótermekben öt éve, hat éve, nagyon régóta vívják azokat a harcokat, ahol a károsultak számára valódi engedményeket és valódi eredményeket tudnak elérni, mégis az sejlik fel, hogy a kormányzat nyáron valakivel tárgyalgatott. Kivel tárgyalhatott? Nyilvánosan bejelentette, hogy a Bankszövetséggel folyamatosan végzi ezt a tevékenységet, de hát érdekes módon emlékeim szerint maga a Magyar Nemzet című lap volt az, amely felelevenítette, hogy bizonyos kormányzati vezetők titkos találkozókat folytatnak olyan bankvezetőkkel, pénzintézeti vezetőkkel, akiktől arra kíváncsiak, hogy a pénzintézetek teherbíró képessége meddig terjed, tehát meddig terhelhetők még. (11.00) Tehát előállt az a sajátságos helyzet, hogy a károsultakkal, a károsultakat védő szervezetekkel egy-két kivételtől eltekintve nem konzultált senki, nem kérték el tőlük azt a hatalmas tapasztalattömeget, ami többéves munka után a rendelkezésükre áll, miközben tárgyaltak a részlegesen bűnelkövetőkkel vagy a feltételezhető bűnelkövetőkkel, és velük közösen kialakítva a kereteket letettek valamit azt asztalra, amin sajnálatos módon ott van a Bankszövetség keze nyoma. A Bankszövetség és az érintett pénzintézetek ugyanis többször, számtalan alkalommal kértek a kormánytól bizonyos dolgokat, de a leghangosabban talán azt kérték, hogy az érintett ügyekben indított pereket, a tömeges pereket valamilyen úton-módon állítsák meg, szüntessék meg. Ezen javaslat pedig, láss csodát, 12 ezer pert függeszt fel. Érdekes módon eljutottunk oda is, ezen perek kapcsán már az indokolásban is megjelent, hogy a tömeges perindítások elkerülése a cél. És amikor felmerül az, hogy magyar emberektől hatalmas összegtömeget vettek el - ez visszajárna, hiszen túlfizetés történt -, akkor pedig ilyesmi indokolásokkal találkozunk, benne van a javaslatban, hogy a túlfizetők, az ügyfelek "feltehető akarata az, hogy előtörlesztést foganatosítsanak a tartozásuk kapcsán". Milyen alapon dönti el akár kormányzat, akár parlamenti párt, akár frakció, akár a jogalkotó azt, hogy az az adott ember, akinek visszajár az az összegtömeg, előtörlesztésre kell hogy fordítsa a saját pénzét, amit jogtalanul vettek el tőle? Ez a saját pénz ugyanis visszajár, és aztán a polgár saját döntési joga kellene hogy legyen, hogy ha adott esetben pontosan e miatt a hibás szerződés miatt az élete más területen lehetetlenült el, mondjuk, nem tudta beiskolázni a gyerekét, nem tudott egy olyan egészségügyi kezelésen részt venni, ami az életminőségét mérhető módon javította volna, hadd döntse el már az az adós, hogy az életét milyen irányba terelgetné, ne döntse el helyette az állam vagy a kormány. Ezt a rendszert az önök állítása szerint már magunk mögött hagytuk, a jelek mégis azt mutatják, hogy nem sikerült teljes egészében. Tehát önmagában az, hogy feltehető akarata lenne egy adósnak, hogy előtörlesszen, semmiképpen nem minősíthető kizárólag az adós érdekének. Ez egy nagyon jól kezelhető és a bankok kézlenyomatát magán viselő javaslat részeként értékelhető csak. Az, hogy az esetleges túlfizetést át kell váltani devizára, mind szakmai, mind etikai szempontból röhej. Tehát aki ezt megpróbálja indokolni, az nyilvánvaló, hogy a saját későbbi önéletrajzának a fekete, sötét foltjainak ágyaz meg, hiszen látható az, hogy azon túlfizetés tekintetében átváltásról beszélni, ahol a devizabevonás még részlegesen sem bizonyítható, egészen röhejes. Nézzék már meg, könyörgöm, azokat a részleges bírósági ítéleteket, azokat a már befejezett eljárásokat, ahol az ügyvédeknek, a védőknek egyetlen egyszerű feladatuk volt: kérni egy igazolást a banktól, hogy figyelj, te bank, azon a napon te bevontad devizában azt az összeget, amit állítólag papíron kihelyeztél az ügyfélnek. Szinte egyetlen bank sem tudott ilyen papirost letenni az asztalra. A másik közröhej az, hogy Magyarország kormánya ezzel a kérdéssel itt a parlamentben lényegében még nem foglalkozott, hogy ezek a pénzintézetek nem tudják igazolni azt, hogy devizát vontak be azok számára, akiknek állítólag kihelyezték azt. Tehát arra a napra vonatkozóan fel kellene tudniuk mutatni, hogy ez megtörtént. Az esetek több mint 80 százalékában erre képtelenek. Erről is kellene és lehetne beszélni, de önmagában az, hogy a túlfizetés devizára való átváltására kötelezzenek bárkit is, megint csak egy másik rendszert idéz, és abban a rendszerben szerintem mi nem akarunk élni, hiszen a szabad és független Magyarországtól ez igen-igen távol áll. Tehát még egyszer visszatérve a tegnapi kérdésre, amikor felmerült az, hogy kik a Jobbik szakértői, akik azt sugalmazzák, és ezek által azt mondjuk mi is, hogy igenis a polgár dönthesse el saját maga, hogy a saját pénzével mihez kezd, akkor felmerül, hogy kik voltak a kormányzat szakértői, amikor ezt az előterjesztést írták, kik voltak a titkos tárgyalások, az esetleges vagy a Magyar Nemzet által megszellőztetett titkos tárgyalások résztvevői, milyen sugalmazásokkal látták el Magyarország kormányát. Ha nem történtek ilyenek, és a fejingatásokból arra következtetek, hogy önök is megosztottak e kérdésben, akkor föl lehet állni, ki lehet jelenteni, hogy Magyarország kormánya, annak képviselői semmiféle titkos tárgyaláson nem vettek részt a bankvezetőkkel, bankszövetségi vezetőkkel, pénzintézeti vezetőkkel. Ez a tegnapi felszólításunkra sem történt meg. Ha ma sem történik meg ezen vita során, az önmagában beszédes lesz. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) El kell hogy mondjuk azt is, hogy ez a javaslat támogatható. Egyébként egy olyan irányba indul el, ahol az irányt nehéz kétségbe vonni. Nyilvánvaló, hogy egy elszámoltatási folyamat részeként ennek finomhangolásáról érdemes beszélni, de a finomhangolásról nagyon. Felmerül a kérdés, hogy ha majd forintosítani akar a kormányzat, mert amiről évekig azt mondták, hogy szakmai blődség, kivitelezhetetlen, bedöntené a piacot, 800 forintos árfolyamot idézne elő az euró tekintetében, ezt az önök saját államtitkárai éveken keresztül mantrázták, nem tudom, melyik osztály, nem tudom, ki által összeállított szakanyagaiból; most mégis eljutottunk oda, hogy már nemcsak az MSZP akar egy ilyen véghajrával forintosítani, nyilván még a saját időszakának végére hajazó és feltupírozott árfolyammal, hanem most már szerencsére a kormányzat is belátta, hogy itt a forintosítás egy olyan eszköz lehet, ami tulajdonképpen kihúzza a probléma méregfogainak nagy többségét. Látható viszont az, hogy nagyon homályosan vagy sehogy sem fogalmaznak kormánypárti képviselők a tekintetben, hogy milyen áron, milyen árfolyamon kívánnak forintosítani. A Jobbik modellje, amit 2010 óta hangoztatunk, a felvételkori árfolyamon történő forintosítás ugyanis amellett, hogy átfogó megoldás, tökéletesen szükségtelenné tenné az előttünk fekvő javaslatcsomag egy részét, hiszen ki tudná oltani azokat a problémákat, amikre itt próbálnak meg válaszolni. Tehát erős bennünk a gyanú, hogy ha ilyen átfogó módon megpróbálnak most egy látszólagos megoldást kieszközölni, akkor az a bizonyos forintosítás nem a felvétel árfolyamán fog bekövetkezni, márpedig kijelenthető durván és egy elnagyolt átlaggal, hogy olyan 165 forintos árfolyam környékén vette fel a nagy többség a maga hitelét. Ha ehhez képest akár az MSZP által javasolt magasabb árfolyamon forintosítanánk, ez azt jelentené, hogy a lopott holmi egy részét az MSZP-től nem meglepő módon tudatosan otthagynák a bankoknál. Nyilvánvaló, még egyszer mondom, hogy nem a korábbi balliberális kormányzatok magatartásán lepődök meg ilyenkor, hanem azon lepődök meg, hogy miközben Rogán frakcióvezető úr egyébként teljesen helyesen, általam támogatott módon kijelenti azt, hogy igenis az utolsó forintot is vissza kell venni abból, ami indokolatlanul került át az emberek pénztárcájából bankok, pénzintézetek zsebébe, a cselekvés mégis más irányba látszik mutatni, hiszen nem arról beszélünk, hogy hogyan konvertáljuk át ezeket a hiteleket, hogyan viselkedjünk úgy, mintha ezek az emberek forinthitelt vettek volna fel és forintban törlesztettek volna. Mert mi történt a valóságban? Ezek az emberek jobbára, kilencvenakárhány százalékban forintot kaptak, forintban törlesztettek, és egy adminisztratív trükksorozattal a kereskedelmi bankok érintett része, annak a jó nagy része úgy tett, mintha lett volna devizabevonás, a negyedéves jelentésekből meg kiderül, hogy az esetek 80 százalékában nem történt meg az a devizabevonás. Tehát egy adminisztratív hackkel, egy hibás termékkel állunk szemben, amelynek kijavítása csak akkor lenne lehetséges, ha legalább deklarálnánk azt, önök is beismernék azt, hogy 10 éven keresztül ez a pénzügyi szisztéma dróton rángatta Magyarország mindenkori kormányait, dróton rángatta a felügyeleti rendszereket, és egy kifosztó szivattyúmechanizmust üzemeltetve éves szinten a GDP mintegy 2-3 százalékának befizetésére kötelezte törlesztés címszó alatt a magyar állampolgárokat, amely 2-3 százalék jelentős része indokolatlanul szivárgott át a pénzügyi szektorhoz. Ez lenne az az alapvetés, amiből kiindulva valódi megoldási csomagot lehetne alkotni. Hozzá kell tennünk, hogy kezelni kellene annak a kérdését, hogy a banki ágazati különadó mégis hogy a fenébe kerülhet teljes egészében áthárításra, az a tranzakciós illeték, amit nem a polgároknak kellene kizárólagosan fizetniük, hogyan kerülhet teljes mértékben áthárításra, és hogy fordulhat elő az, hogy ha bármilyen terhelés éri ezt a szektort, akkor a kártyadíjak, a különböző hitelbírálati és egyéb díjak pár ezrelékes emelésével hogy lehet további milliárdokat kihúzni magyar állampolgárok zsebéből. Látszólag tehát egyik kézzel ad valamit a kormányzat, amit én támogatni fogok, mert a rendteremtés irányába mozdulunk el, és ez egy nagyon jó folyamat kezdete lehetne. De ha közben sötétben a másik oldalon bizonyos kezek visszaveszik ezeket az összegeket vagy adott esetben többet azoknál, akkor azt mondhatjuk, hogy csak porhintés történt és semmi mérhető eredmény. Ugyanakkor egy olyan monitoringrendszer még mindig nem került kiépítésre, amely azt vizsgálná, hogy ezen emelések, banki díjtételváltozások mögött állnak-e valós piaci folyamatok, vagy pedig csak ezeknek a különböző látszólagos terheléseknek a beárazása történik meg általuk. És akkor nem is beszéltünk arról, hogy itt felsorolták, hogy ki mindenkin segít a kormányzat, ugyanakkor kimaradtak teljes társadalmi csoportok. Mi történik például azokkal, akik kamattámogatással nyújtott forintalapú, mondjuk lakáshoz kötött hitelt vettek fel, vagy nem lakáshoz kötöttet, de azt lakáscélokra fordították, ezt igazolni tudják, viszont az állami támogatásnak "köszönhetően" ezen előterjesztésben leírt módon kimaradnak mindenféle segítő formából. Tehát összefoglalva, a kizárólagos cél, amiről beszélhetnénk, valóban az, hogy minden egyes forintot vissza kellene szerezni a károsultak javára. Nem biztos, hogy ezen az úton érnénk el a legkönnyebben oda, mint ami előttünk van, a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása és a teljes körű banki elszámoltatás nélkül ez nem fog menni. Éppen ezért a Jobbik részt vesz ennek finomhangolásában, de jelzi, hogy lenne sokkal egyszerűbb, sokkal tisztességesebb módszer, amely nélkül nem érhető el teljes körű eredmény. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.) (11.10)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kénytelen vagyok én is ott kezdeni, hogy a törvényjavaslat indokai, illetve az előzmények miatt elvárható lett volna az elmúlt hónapokban, hogy egy nyílt, transzparens, tehát a választópolgárok, a károsultak számára átlátható egyeztetési folyamatban vegyen részt a kormány. Elvárható lett volna, hogy ez a törvényjavaslat úgy jöjjön a Ház elé, hogy pontosan tudjuk egyik oldalon, hogy a kormány az elmúlt hetekben, hónapokban kikkel, miről tárgyalt, pontosan láthatjuk azt, hogy a kormány miről tárgyalt a Bankszövetséggel és miről tárgyalt adott esetben a hitelkárosultak szervezeteivel, ne adj' isten, szembesülni lehetne azzal is, hogy adott esetben ilyen szervezetekkel egyáltalán nem egyeztetett. Nem utolsósorban, ennek a törvényjavaslatnak úgy kellett volna idejönni a Ház elé, hogy a képviselőház pontosan tudja mérlegelni, hogy a törvényjavaslat elfogadása egyik oldalon a hitelkárosultak számára mit jelent, mivel jár, időben mivel jár, mikor juthatnak újra abba a helyzetbe, mint ha nem lett volna ez a hibás termék, a másik oldalon pedig le kellett volna a kormánynak tenni az asztalra egy olyan hatástanulmányt, amely világosan bemutatja azt, hogy ez a törvényjavaslat milyen következményekkel jár a hazai gazdaságra, a hazai kis- és középvállalkozói szektorra a hitelpiacon keresztül. Sem a kormány elmúlt hónapokbeli egyeztetéseiről, sem a törvényjavaslat - bár egy, a kormány által előterjesztett javaslatról beszélünk kivételesen - várható társadalmi, gazdasági hatásairól nem tudunk semmit. Ez azért is külön érdekes, mert pont az igazságügyi tárca - és talán pont Répássy Róbert előterjesztésében - 2010-ben elfogadott, elfogadtatott a parlamenttel egy új jogalkotási törvényt, amelyik egyébként eljárási kötelezettségévé teszi a kormányzatnak, hogy úgy terjesszen elő törvényjavaslatokat, hogy mind a társadalmi egyeztetéseket, mind pedig a hatástanulmányokat mellékeli az Országgyűlésnek. Tehát ezen a ponton elöljáróban szeretném jelezni azt, hogy a törvényjavaslat előkészítésénél és előterjesztésénél a kormány törvényt sértett. Ha megállapítjuk - és azt gondolom, hogy megállapíthatjuk - azt, hogy a devizaalapú hitelek, ennek a hibás terméknek a kivezetése szükséges ahhoz, hogy a magyar gazdaság talpra álljon, ha megállapítjuk és meg tudjuk állapítani azt, hogy több tíz- vagy éppen százezer család tönkremeneteléhez járult hozzá az elmúlt kormányok bűnössége, akkor elvárható lenne, hogy ez a kormány úgy áll elő egy megoldási javaslattal, hogy világossá teszi, milyen érintett csoportokkal egyeztetett, ezeknek a csoportoknak mi volt a véleménye, a másik oldalon pedig világosan bemutatja a képviselőház és az emberek számára, hogy ennek a javaslatnak milyen várható hatásai vannak az érintett családokra és milyen várható hatásai vannak a magyar nemzetgazdaságra nézve. A kormány ezt a kötelezettségét nem teljesítette. Tisztelt Országgyűlés! Azt is rögzítenünk kell, hogy ha már elszámoltatásról beszél a kormány, akkor el kell számoltatni természetesen az előző kormányokat is, de el kell számoltatni a második, harmadik Orbán-kormányt is. Tudniillik van egy négy és féléves mulasztás, aminek az okát nem leljük, és sem Rogán Antal, sem a kormány, sem tegnap a miniszterelnök nem adta magyarázatát annak, hogy miért kellett a devizahitel-krízis megoldására négy és fél évet várni. Szeretném jelezni azt, hogy az első években kizárólag a tehetőseket segítő jogalkotásra került sor, gondolok itt az árfolyamgátra, gondolok itt a végtörlesztésre. Ezt akkor, azokban a vitákban jeleztük, hogy pont a legszerencsétlenebb helyzetbe került családokon a 2011-es jogalkotási lépések nem segítenek. Azt is mondhatom, hogy az idei törvényalkotási javaslatok a Fidesz részéről beismerései a '11-12-es kormányzati politika kudarcának. Ha megfelelő eszközöket választ 2011-12-ben a kormányzat, nem lenne most szükség külön törvényjavaslatra, mert már meg lehetett volna oldani a devizahitel-krízist. Tehát én azt is várnám, hogy ha már elszámoltatásról beszélünk, akkor számoltassuk el az Orbán-kormányt, hogy a késedelem ideje alatt a forintárfolyamnak az elszabadulása milyen károkat okozott a családoknak. Tudniillik azt meg lehet állapítani, hogy a hibás termék elszabadulásáért mely kormányok a felelősek. Itt én elmondtam azt is két hónappal ezelőtt, hogy azért a kezdő lövést vagy a startpisztolyt ebben az ügyben az első Orbán-kormány dörrentette el. Nyilvánvaló, hogy megbocsáthatatlan bűne van ebben a szocialista-liberális kormányoknak, és különösen súlyos a felelőssége a Bajnai-kormánynak, amely világos és egyértelmű figyelmeztetéseket kapott mind külföldről, mind belföldről, például Róna professzor úrtól, másoktól is, hogy sürgősen lépni kell, hiszen ég a ház. Az úgynevezett válságkezelő vagy inkább válságteremtő kormánynak 2009-ben egy banki magatartási kódexre futotta. De nem tudjuk, hogy a második Orbán-kormány miért késedelmeskedett. Nem tudjuk meg ebből az elszámoltatási hajcihőből, hogy mennyi kárt okozott a késedelmével a második Orbán-kormány azoknak a családoknak, akik már beleestek korábban a devizahitel-csapdába. Tehát erről is beszélni kellene. Arról is beszélni kellene, hogy ha elszámoltatunk, nincs kettős mérce, nemcsak a bankokat kell elszámoltatni, el kell számoltatni a kormányokat is. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években az LMP világos és egyértelmű javaslatokat tett le a parlament asztalára a devizahitel-krízis megoldása érdekében. Szeretném megemlíteni például azt, hogy az egyoldalú szerződéskötések tilalmát - jegyzem meg, ezt mi már parlamenten kívül 2009 nyarán követeltük, akkor a Bajnai-kormánytól -, illetve az árfolyamrés megszüntetését, az MNB-középárfolyam alkalmazását már 2010-ben támogattuk. Volt két évvel ezelőtt egy Ertsey-Vágó-féle javaslat, hogy rögzítsék törvényben, a polgári törvénykönyvben, hogy milyen esetekben tisztességtelen az egyoldalú szerződésmódosítás, hiszen az alapelveket a Kúria addigra már kidolgozta. Szeretném továbbá megemlíteni azt is, ha már a késedelemről beszélünk, hogy annak sem látom ésszerű indokát, hogy az idén júliusi törvénynél, az idén júliusban elfogadott első devizamentő csomagnál miért nem lehetett már azokat a kérdéseket is tárgyalni, amelyek most vannak a Ház előtt. Én tudom a választ: azért, mert most van önkormányzati kampány, és önöknek mostanra is kellett valami kampányfogás. Csak éppen az, hogy önök puszta kampányfogásként kezelik ezeknek a családoknak a megmentését, felettébb szánalmas és szégyenletes. Szeretném elmondani azt is, hogy ezt a két évvel ezelőtti javaslatunkat, amelyet Ertsey Katalin és Vágó Gábor jegyeztek, önök lesöpörték az asztalról, jóllehet már két évvel ezelőtt lett volna megoldás a tisztességtelen egyoldalú szerződésmódosítások kezelésére - igaz, hogy ha ezt önök akkor elfogadják, akkor most nem lehetne ezzel kampányolni a '14-es önkormányzati választásokon. Nem lehetne rádióba bemondatni naponta azt, hogy hány bankot kaszáltak el a bíróságok; ha elfogadták volna a javaslatunkat, nem lehetne most óriásplakát-kampányt indítani közpénzből a Miniszterelnökségnek, hogy önök az önkormányzati kampány kezdetén hogyan számoltatják el a bankokat. Javaslatot tettünk arra is idén év elején, januárban, még az előző ciklus végén, hogy pontosan amiatt, hogy nemcsak a családok, a devizahitel-károsult családok életében, de az egész magyar nemzetgazdaságnak ez a hibás termék, a devizaalapú hitelezés milyen károkat okozott, le kell vonni a polgári jogi következtetéseket, és a polgári törvénykönyvben a jövőre nézve meg kell tiltani az ilyen típusú jogügyletek megkötését. Javasoltuk továbbá azt, hogy ha és amennyiben devizaalapú hitelügyletből valaki végrehajtási jogot szerez, csak úgy lehet végrehajtási jogot szerezni, hogy mögötte ott áll egy jogerős bírói ítélet. Magyarul: kértük, követeltük a kétharmados többségtől, hogy a devizaalapú hitelügyleteknél ne kerülhessen sor a bírói ítélet megkerülésével, pusztán közjegyzői okirat alapján végrehajtásokra. Harmadrészt, követeltük azt is, azt is kértük önöktől, hogy a devizaalapú hitelügyleteknél tiltsuk meg a bankoknak, hogy a követeléseiket különböző félbűnözői hátterű behajtó cégekre testálhassák át. (11.20) Mind a három javaslatunk lepergett a Fidesz-KDNP-ről. Önök továbbra sem akarják a jövőre nézve a Ptk.-ban megtiltani az ilyen jellegű jogügyleteket; továbbra sem akarják megtiltani azt, hogy közjegyzői okirat alapján lehessen végrehajtást vezetni ilyen természetű ügyletekből; és továbbra sem kívánnak annak megálljt parancsolni, hogy a bankok a követeléseiket kétes hátterű behajtó cégekre testálják át. Holott ez lenne a megoldás arra, hogy ne tudjanak félbűnöző alakok csak úgy rátörni békés családokra, idősekre, kisgyermekes családokra. Ezeket a javaslatokat önök lesöpörték, viszont az, amit itt felkínáltak a parlamentnek, továbbra is hagy kételyeket, és továbbra sem jelent végleges megoldást a hitelkárt szenvedett családok, magánszemélyek számára. Szeretném elmondani azt, hogy a törvényjavaslat alapján egyáltalán nem állapítható meg, hogy ki mikor, mennyit fog visszakapni, hiszen az elszámolás módszereit - ahelyett, hogy azt a törvény meghatározná - a Matolcsy varázsló által vezetett jegybankra bízza. Ráadásul, gondolom, majd vudu módszerekkel Matolcsy György ezt valamikor egyszer - ahogy képviselőtársam közbeszólt - meg fogja állapítani. És arról is szólni kell, hogy éppen ezért a mostani szabályozás, a mostani szabályozási javaslat maga is hozzájárul a lassúsághoz: a kétfajta visszatérítést, az árfolyamrést, illetve a kamat- és díjemelést együtt kell elszámolniuk a bankoknak az ügyfelek felé. Tehát meg kell várni a most zajló perek lezárultát. Ez azt jelenti, hogy az elszámolásokat 2015. január 15. és november 30. között küldik meg majd az ügyfeleknek, attól függően, hogy folyik-e per vagy sem. Arról pedig nem is szól a törvény, hogy igazából mikor csökkenhet az elszámolásoknak köszönhetően a törlesztőrészlet. Tisztelt Országgyűlés! A Lehet Más a Politika már korábban is kijelentette, egész pontosan az elmúlt ciklus kezdete óta folyamatosan hangoztatja, hogy devizaalapú nyilvántartásnak nincs helye egy kölcsönszerződésben, éppen ezért azonnali forintosításra lenne szükség. A kormány a devizaalapú számítások teljes kivezetését ígérte; egyáltalán nem világos, hogy az elszámolás után fennmaradt tartozás hogyan lesz forintosítva, ha egyáltalán lesz ilyen forintosítás. Tehát, még egyszer. Mi azt kértük, követeltük évek óta, hogy ezeknél a hitelügyleteknél egész egyszerűen a devizaelemet, a devizaalapú elemet gyomláljuk ki, és egyébként ezeket a jogviszonyokat adott esetben érintetlenül is lehet hagyni. Természetesen a devizaalapú elem kigyomlálása után egy elszámolásra van szükség a hitelintézetek és a hitelkárosultak között. A forintosítás hiánya az egyik legnagyobb hiányossága ennek a törvényjavaslatnak. És nem utolsósorban itt még egy kockázati tényezőről viszont szólni kell, nevezetesen a javaslat 45. §-áról. A 45. §-a a törvényjavaslatnak azt mondja, hogy a pénzügyi intézmény fogyasztói kölcsönszerződések tekintetében külön törvényben meghatározott időpontig, de legkésőbb 2016. április 30. napjáig nem jogosult egyoldalú kamatemelésre, költségemelésre vagy díjemelésre. Jól értsük: itt nem csak azokról a fogyasztói kölcsönszerződésekről van szó, amelyek egyébként az úgynevezett devizamentő törvények által érintettek; nem csak azokról a fogyasztói kölcsönökről van szó, amelyek valamilyen módon köthetők a devizahitel-krízishez. És nem véletlenül hiányoltam én a bevezetőmben a hatástanulmányt, amit egyébként az igazságügyi tárcának kötelessége lett volna adott esetben a nemzetgazdasági tárcával együtt letenni az asztalra. A tegnapi napirend előtti vitában már említettem azt, hogy jelenleg a helyzet úgy áll, hogy a Fidesz minden korábbi fogadkozása ellenére ma egy multinacionális cégnek a magyar kormány tízszer akkora támogatást ad munkahelyteremtő beruházásokra, mint egy hazai kis- és középvállalkozásnak. Végiggondolta-e azt a felelős magyar kormány, hogy ha és amennyiben a fogyasztói kölcsönök teljes spektrumában '16. április 30-áig kamatemelési moratóriumot hirdet úgy, hogy nem látjuk világosan, hogy a nemzetközi pénzpiacokon hogyan változnak a kamatok, illetve a jegybank milyen műveletekre készül majd a következő hónapokban, ennek milyen következményei vannak a magyar hitelpiacra? Ennek a moratóriumnak a kárvallottjai nem a bankok lesznek, hanem azok a hazai kis- és középvállalkozások, amelyek egyébként nem nyalhatnak fel akkora támogatásokat, mint amiket az önök stratégiai partnerei, a nagy multicégek felnyalhatnak, viszont egyedül képesek arra, hogy tartós, valódi munkahelyeket teremtsenek Magyarországon. Nagyon komoly nemzetgazdasági kockázat rejlik a 45. § mögött, és ez a nemzetgazdasági kockázat elsősorban azt a hazai kis- és középvállalkozói szektort fogja sújtani, amelyik a leginkább rászorul arra, hogy a hazai bankoktól hitelhez jusson. Már így is nehezen jutnak hitelhez, ha a hitelpiac teljesen befagy, ennek a kárvallottjai a hazai kkv-k lesznek, egy olyan gazdasági környezetben, ahol önök amúgy is a multik zsebét tömik meg sok pénzzel. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)
  • SZELÉNYI ZSUZSANNA (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz egy olyan törvénytervezetről beszélni, ami nem az, aminek látszik. Kétségtelen, hogy a devizahitelesek öt évvel ezelőtt megugró adóssága, a családok megemelt terhei a mai napig nagyon súlyos problémát jelentenek sokaknak. A kormány már lassan öt éve hitegeti az embereket a megoldással, de teljes körű megoldást még messze nem nyújtott. Legutóbb éppen augusztusban őszre ígérte a miniszterelnök a megoldást, tegnap tavaszról beszélt, ezután pedig nyilván majd a következő tél fog következni. A Fidesznek mindez csak arra jó, hogy hecckampányt folytasson a bankok ellen és szórakozzon az emberekkel. A helyzet egészen átlátszó: a kormány politikai céljaira használja fel az adósok bajait, és újabb és újabb kampányokban politikai tőkét kovácsol a folyamatos hitegetésből. Valójában a devizaadósoknak ma is havonta nő a törlesztőrészlete. 2010-ben 190 forint volt a svájci frank árfolyama, ma pedig 260. A mai problémáknak már rég mind a Fidesz az okozója. Mindeközben a Fidesz, a miniszterelnök kedvenc gazdaságpolitikusa, jobb keze, Matolcsy György a jegybank élén áldatlan kamatcsökkentési politikát folytat, amellyel folyamatosan rontja a forint árfolyamát. Na, éppen itt van a kutya elásva! A Nemzeti Bank politikájának következtében, ennek eredményeképpen az emberek forintmegtakarításai folyamatosan gyengülnek, a fizetésük elértéktelenedik, a pénzük egyre kevesebbet ér. A devizaadósok terhei viszont napról napra nőnek. Matolcsy György pedig csak profitál a forintgyengítésből. A Magyar Nemzeti Banknál felhalmozódott hatalmas nyereség az adófizető emberek pénze. Olyan pénz, ami sokféle közcélra felhasználható volna, például adósságtörlesztésre, iskolák, óvodák építésére, az egyetemek megerősítésére. Ezt a közpénzt azonban a jegybankelnök nem fizeti be a költségvetésbe, hanem a parlament felhatalmazása nélkül a saját hobbijaira költi. Épületeket vesz, alapítványokat hoz létre, de ha éppen úgy látja jónak, kézműves műhelyt, divatbemutatót finanszíroz belőle a Müpában. Ez a helyzet, kérem szépen. A miniszterelnök és a villamosfeliratok a bankok elszámoltatásáról harsognak. Eközben Matolcsy György elszámoltatás nélkül garázdálkodik a jegybankban. Őt ki fogja elszámoltatni azért, hogy folyamatosan gyengíti a forintot? Abszurd kifogásokkal kibújik a Költségvetési bizottság ellenőrzése alól, a Fidesz pedig ehhez asszisztál, mint tegnap éppen Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. Érdekes, hogy mennyire nem érdekli őt 200 milliárd forint közpénz sorsa. Átverés zajlik itt ezerrel. Visszaélés a devizaadósok napi gondjaival. Mi régóta azt mondjuk, hogy aki valódi megoldást akar a devizahitelesek gondjainak megoldására, annak olyan megoldást kell találni, amely a kormány, a kockázatvállaló hitelfelvevők és a bankok között felelősségarányosan osztja meg a terheket. Erről azonban egyáltalán nincs szó. A kormány hitegető, halasztgató politikájának eredménye az, hogy az emberek csak várják az isteni csodát. Sokan ezért nem is fizetik a törlesztőrészleteket. Pedig tavaszig nem fog velük semmi sem történni, és jó esély van arra, hogy azután sem. Mindez hosszú távon pusztító a magyar gazdaság szempontjából. A hatalmas, bankokra rótt sarcok - amiről fogalmunk sincs, hová tűnt - már eddig is ezermilliárdos nagyságrendű összeggel sújtották a magyar bankrendszert. (11.30) Most egy újabb hasonló teher következik, ami drámai hatással lesz a magyar gazdaságra, mert megrendíti a hitelpiacot, és hitelezési válságot fog előidézni. Tudnunk kell, ha máshonnan nem, a legnagyobb magyartól, Széchenyitől, hogy hitel nélkül és a hitelezést működtető bankok nélkül nincsen működő és fejlődőképes gazdaság. A fiókbezárásokra és távozásra kényszerített bankok - ami előttünk áll - helyét senki sem fogja tudni átvenni. Csak a megfelelően szabályozott bankrendszer nyújt garanciát arra, hogy a megtakarítások gyarapodhassanak, és a tervekkel, projektekkel a bankhoz forduló emberek, az ügyfelek pénzhez jussanak. A bankrendszer a gazdaság gerince; olyan mint bármely más, kiszámíthatóságot biztosító intézményrendszer. Elképzelhetetlen enélkül gazdasági növekedés. Ami ma zajlik, az a piaci viszonyok teljes szétzilálása. Ez nem elszámoltatás, ez leszámolás a magyar bankrendszerrel, ami pedig az ország hosszú távú növekedésével való leszámolás is. A kormányfő rögeszméjének fogságában, ahogy az kommunista és autoriter rendszerek vezetőire mindig is jellemző volt, már jó ideje azt hiszi, hogy felülírhatja a piacgazdaság alapvető normáit, értékeit. Önök pedig, tisztelt kormánypárti képviselők, csak nyomogatják a gombokat. Ennek előbb-utóbb összeomlás lesz a vége, úgy persze, hogy a devizaadósoknak továbbra is csak a hangzatos, de hazug ígéretek maradnak. Ez a javaslat teljes egészében nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Köszönöm szépen.
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): (Hangosítás nélkül.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az iménti független felszólalás során egészen elképesztő mondatokat hallhattunk. Egyrészt állítólag hecckampány folyik a bankok ellen, és hát ugye... - jogos, bocsánat. ELNÖK: Kérnénk szépen egy hangosítást. Beszámítjuk az időt, képviselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Állítólag az orgánumnak köszönhetően valami csak hallatszott belőle. De az iméntiekben - köszönöm szépen a beszámítást - egészen elképesztő kiszólások hallatszottak független részről, miszerint hecckampány folyik a bankok ellen, és az is elhangzott az imént, hogy mindennek a Fidesz az okozója. Engem nagyon sok mindennel lehet vádolni, de a kormányzat devizaügyi cselekményeinek védelmével semmiképpen. Tehát nagyon nehezen tudnék azonosulni azzal, amit a Fidesz-KDNP ezen porhintési folyamat során elkövetett az utóbbi években. De azért arról ne feledkezzünk már meg, hogy 2001 és 2004 között volt tapasztalható az egyoldalú módosítások tömeges elharapózása, és arról se feledkezzünk meg, hogy mi zajlott a balliberális kormányok ámokfutása, szőnyegbombázása idején. Hiszen hatalmas mennyiségű deviza jött az anyabankoktól ide azon leányvállalatokhoz és azon kirendeltségekhez, akik aztán ebből nem hiteleztek, hanem átváltották itt forintra az összegeket, betették fialtatni magas kamatlábon a Magyar Nemzeti Bankba, az akkori törvény értelmében pedig a Magyar Nemzeti Bank kénytelen volt a különbözetet fizetni. És ebből, ezen hatalmas pénzszivattyúból a nemzetközi pénzügyi hálózatok elképesztő módon meggazdagodtak. Az akkori kormányzatok ezt hagyták, az akkori állami felügyeleti rendszer ezt hagyta, és ez volt az, amit részben aztán a Fidesz-KDNP-kormányzat helyben hagyott, mind a kettő egyébként. Tehát a felelősség valóban megállapítható, de az, hogy itt hecckampány folyna a bankok ellen, egész egyszerűen nem állja meg a helyét. Itt egy olyan banki kifosztó szivattyú működött évtizedes távlatban, amelynek az elhárítását nem tette meg egyetlen kormányzat sem, egyetlen állami felügyeleti rendszer sem, de ezt a felelősséget meg kell hogy osszák egymással, nem lehet csak az egyik félre hárítani. A Jobbikon és az itt ülő LMP-n, amely nem volt még kormányon, tehát ezen pártokon kívül mindenki felelős a történtekben, és az összes érintett párt korábbi képviselője is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma itt ennek a törvénynek az általános vitáját folytatjuk, ezért én a felszólalásom első részében legalábbis szeretnék visszatérni ennek a törvénynek valóban ahhoz - talán szerénytelenül, vagy nem is tudom, hogy hangzik - a korszakalkotó lépéséhez, amiről itt talán a korábbiakban kevés szó esett. Miért merem ezt a törvényjavaslatot korszakváltónak nevezni? Nemcsak azért alapvetően, mert valóban több százezer, sőt millió magyar állampolgár számára teremt jobb gazdasági lehetőséget, és segíti a mindennapi életüket, hanem azért is, mert úgy gondolom, hogy egy új gondolkodásmód jelenik meg, egy új értelmezés a politikáról, a kormány szerepéről, és mindez itt, Európában Magyarországon a XXI. században. Ez a törvény nem egyszerűen új jogszabályt hoz, de nevezzük nevén a dolgot, igazságot szolgáltat az embereknek, egy olyan igazságot, amelyről talán már sokan lemondtak ebben az országban. És ez némileg válasz azokra a kérdésekre is, hogy miért most, 2014-ben, lényegében az Orbán-kormány vagy harmadik Orbán-kormány 2010 utáni negyedik évében vagyunk itt, hiszen ez egy hosszú folyamat eredménye, egy hosszú, olyan közös gondolkodásnak az eredménye, amikor rájöttünk közösen arra, hogy nem elég bizonyos jogszabályokat a régi koncepciók szerint módosítani, hanem elég bátornak kell ahhoz lenni és elég erősnek ahhoz, hogy bizonyos alap, nevezzük paradigmának, megváltoztatását is fel kell vállalni. A bankok elszámoltatásáról szóló törvény azzal, hogy visszaadja az embereknek, amit igazságtalanul elvettek tőlük, azt is bizonyítja, hogy alapvetően a politika nem feltétlenül a közhelyes módon mindig csak önmagáról szól. Ezzel a törvénnyel a polgári kormány mindenképpen, de az azt támogató frakciók - és a Fidesz-frakció mindenképpen ilyen lesz - túllép az úgynevezett liberális államfelfogáson, ahol az állam szerepe csupán éjjeliőrként írható le olyannak, amelynek nem dolga a társadalmi szereplők vitáját eldönteni, maximum ezeket a vitákat kiegyensúlyozni. Tehát itt valójában az állam és a kormány, a parlament szerepvállalása is egy új dimenzióba kerül. Ez a törvény, lehet úgy fogalmazni, hogy az igazságos állam koncepcióját teszi le. Ezzel a jogszabállyal nemcsak az igazságtalanul elvett pénzt tudjuk visszaadni az embereknek, de talán a hitet is ahhoz, hogy van értelme a politikának, az emberek számíthatnak a saját államukra, még nagy átláthatatlan nemzetközi szervezetekkel szembeni vitájuk esetében is, mint például most a bankoké. Ez a törvény kis túlzás nélkül talán az állampolgársági törvényhez vagy az új Alaptörvényhez, vagy talán a rezsicsökkentés bizonyos jogszabályaihoz mérhető változásokat eszközöl. 2010 óta, mióta a Fidesz kormányra került, ismerjük azokat a gazdasági problémákat, amiket megörökölt, de folyamatosan azon dolgozott, hogy a megörökölt devizaadósság problémáját kezelje. Csak a számok kedvéért: 2002 és 2010 között lényegében az embereket belecsalták a devizaalapú hitelezés rendszerébe, nem figyelmeztették őket kellő súllyal a kockázatokra, valamint nem nyújtottak nekik védelmet a hitelintézetekkel szembeni egyenlőtlen helyzetükben. Nem tették ezt egyébként annak tükrében sem az akkori kormánypártok, hogy jó néhány szomszédos ország, Lengyelországtól kezdve Csehországig rendelkezett kellő bátorsággal a politikai elit tekintetében arra vonatkozólag, hogy korlátozza, bizonyos keretek közé szorítsa a devizaalapú hitelezést. Ennek eredménye, hogy ott nem is okozott egyébként ekkora problémát. Talán hosszú lenne, és nem is tudnám itt a rendelkezésre álló időkeretben felsorolni azokat a lépéseket, amelyek lényegében megelőzték ezt a mostani törvényt, amely folyamatosan próbálta ezt a nagyon nehéz örökséget felszámolni, de talán itt érdemes az általános vita kapcsán elmondani, hogy már 2010 augusztusában módosította az akkori kormány a polgári törvénykönyvet, amelyben korlátozta a devizaalapú jelzálog-hitelezést. Októberben egyébként szigorú szabályokat hozott a bankokkal szemben az ügyfelek védelme érdekében. Ilyen volt az egyoldalú szerződésmódosítás tilalma, a kamatemelés korlátozása és a korábbinál lényegesen szigorúbb feltételekhez kötött költségdíjemelések teljes tilalma, valamint a 90 nap felmondás utáni késedelmi kamat, büntetőkamat, extra díj és költség alkalmazásának tilalma. (11.40) 2011 májusában az otthonvédelmi akcióterv keretében újabb intézkedéseket hozott a kormány a rögzített árfolyammal kapcsolatban a kényszerértékesítések kvótához kötése, a Nemzeti Eszközkezelő létrehozása, illetve új, forintalapú otthonvédelmi támogatási program indításával. 2011 szeptemberében a magyar családok százezrei számára kínálta a kormány az új jogszabályokkal a devizahitelből való teljes kilépés lehetőségét a végtörlesztési program elindításával. Jól tudjuk ma már, hogy ezzel közel 170 ezer család élt, 170 ezer család tudott akkor rögzített árfolyammal a kormány jogszabálya által ebből a csapdából kikerülni. A Nemzeti Eszközkezelő is ekkor indult el. Mind a mai napig közel 20 ezer lakást sikerült megvásárolni, és sikerült az ott élő magyar családok legnagyobb rémét eloszlatni, vagyis azt, hogy el kell hagyniuk a családi házat, el kell hagyniuk a lakást, amiben éltek, csak azért, mert nem tudják fizetni a törlesztőrészleteket. Önök is láthatják, hogy az elmúlt négy évben számos lépést tettünk a felelőtlen banki hitelezési gyakorlatból fakadó problémák kezelésére. Összességében 2010 óta félmillió családnak sikerült valamilyen módon, teljesen vagy részben segíteni, viszont ez a mostani törvény a többiek számára is reményeink szerint megoldást ad. 2014. június 16-án hosszasan várt jogegységi döntést hozott meg a Kúria, ami lényegében fordulópontnak tekinthető, és a kormány és a parlament számára felhatalmazást adott arra, hogy újabb jogszabályokkal segítse a devizahiteleseket. Ez egy másik kérdés, hiszen az összes banki gyakorlatra vonatkozóan, tehát a forinthitelben eladósodottak számára is reményt ad ez a törvényjavaslat. A számítások szerint 1,3 millió család, 680 ezer devizahiteles és körülbelül 650 ezer forintalapú adós jár jobban e szabályok elfogadása esetén. A számítások szerint 25-30 százalékkal csökkenhetnek a törlesztőrészletek, és több mint 400 pénzintézetet érint egyébként, hozzávetőlegesen ezermilliárd forintos értékben. A javaslat, amint említettem, a devizahitelesek mellett azért is egy fontos fordulópont ebben a küzdelemben, hiszen a forinthitelt felvett magyar családok számára is biztosítja a tisztességes elszámolás lehetőségét. A javaslat célja a teljes bankrendszer elszámoltatása. Fő szabályként, ahogy elhangzott, 2009. július 26-át követően megszűnt, illetve a jelenleg is élő szerződésekre vonatkozik. Az elszámolási törvény részletei egyébként a Nemzeti Bank számára adnak lehetőséget, hogy a pontos elszámolást és a visszajáró összegeket meghatározza. Engedjék meg, hogy röviden utaljak arra, hogy milyen veszélyeket látnak ellenzéki képviselők abban, hogy a kamatemelési moratórium kapcsán a bankok kire próbálnák áthárítani a felelősséget. Itt a vállalkozások kérdése többször felmerült. Tisztelettel felhívnám a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a mai magyar vállalati finanszírozás 90 százalékát adó nemzeti banki finanszírozás fix kamattal működik, fix 2,5 százalékkal. Újabb hitelprogramot indít egyébként a Nemzeti Bank. Tehát minden olyan magyar kis- és közepes vállalkozás, amely hitelhez akar hozzájutni, függetlenül a moratóriumtól, ami a többi pénzügyi tranzakcióra vonatkozik, 2,5 százalékkal fog tudni a jövőben is a kereskedelmi bankoktól hitelt felvenni, hiszen itt be van korlátozva a fölső korlátja a kamatnak. Tehát olyan veszély, hogy ez a hazai kis- és közepes vállalkozások finanszírozásán csattanna, annak a befagyását eredményezi, a hitelkonstrukciók miatt, vagy említhetném például a Széchenyi-kártyát is, nem valós veszélyként jelenik meg. Egyébként még egy érdekes kérdést vet fel ez a törvény, illetve a Kúria döntése, és ez annak a kérdése egyébként, hogy valószínűleg a jövőben lesznek olyan szervezetek, lesznek olyan vállalkozások, amelyek a tisztességtelen banki magatartást nemcsak a fogyasztók és a lakosság tekintetében fogják megkérdőjelezni, hanem a vállalkozói hitelezés tekintetében is, ami egy újabb frontot, egy újabb részt kínál arra, hogy Magyarországon valóban az igazság legyen a legfőbb elv a közügyek, akár a banki ügyek kezelésében is. Valóban, a független magyar bíróságok azt mondták ki nemrég a döntésükben, amit sok millióan régóta várunk itt Magyarországon, vagyis azt, hogy valóban a magyar bankok visszaéltek az erőfölényükkel, sok esetben tisztességtelenül jártak el, egyoldalúan a magyar családok rovására és a maguk javára módosították a szerződéseket. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a magyar bankok 2010 őszéig valóban egyoldalún módosították a szerződéseket, az ügyfél beleegyezése nélkül, minimális értesítési kötelezettség mellett. Most ennek a gyakorlatnak az elszámoltatására kerül sor, az egyoldalú szerződésmódosításoknak, az ügyfél hátrányára megállapított költségdíjemeléseknek, kamatemeléseknek, reméljük, hogy egyszer s mindenkorra vége. A bankoknak el kell számolni a lakáshiteleknél, a szabad felhasználású jelzáloghiteleknél, az autóhiteleknél, a fogyasztási hiteleknél, valamint minden forinthitelnél. Ez a törvényjavaslat azt jelenti, hogy a szocialista kormányok által elvesztegetett évtizedet követően végre igazságot tudunk szolgáltatni, igazságot 1,3 millió magyar családnak. Kérem minden képviselőtársamat, hogy támogassa a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)
  • VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a támogatott lakáshiteles konstrukciót, amelyet az első Orbán-kormány bevezetett, felváltotta a devizahitelezés konstrukciója, már látni lehetett azokat a beépített rendszerkockázatokat, amelyeket maga a törvényalkotó betonozott be, illetve ezekről tudni lehetett azt, hogy a későbbiek folyamán aligha lehet őket kezelni. Hát mi is volt ezzel a devizahitelezéses probléma alapvetően? Hát az, hogy egy alkalmatlan eszközt választottak arra, hogy a lakosságot finanszírozzák. Egy devizahitelezés egy rövid lejáratú vállalati hitel esetén szóba jöhető konstrukció olyankor, amikor az árfolyamkockázatot különböző pénzügyi tranzakciókkal eredményesen menedzselik az egyébként ilyen árfolyam-kockázati menedzsmentben képzett emberek. A lakosságnál nyilvánvaló volt, hogy húszéves időtávlatban megjósolni azt, hogy egy magas volalitású deviza hogyan fog viselkedni, milyen lesz az árfolyam, azt eleve nagyon nehéz lett volna, nem lehetett. Nagyon fontos volt, amivel hosszú időn keresztül nem kezdett semmit az Orbán-kormány, és ebben a mostani törvényjavaslatban sem mondja ki teljeskörűen a bankok felelősségét, hogy a devizahitelezés felfutása idején, 2004-2005-ben, amikor Magyarországon hatszor annyi lakás épült, mint jelenleg, amikor romokban van az építőipar, akkor a hatályos hitelintézeti törvény úgy rendelkezett, hogy szakképzett embereknek kell a hitelt közvetíteni, hitelközvetítéssel is csak azok foglalkozhatnak, az ügyfélkapcsolatokat ők ápolhatják, hát ehhez képest ha megnézzük, hogy kik közvetítették ezeket a hiteleket, akkor azt láthatjuk, hogy néhány gyorstalpalón részt vett ember elad olyan hiteleket, amelyek kockázataival, az árazás mikéntjével maga sincs tisztában. Természetes, ha ő maga nem tudja, hogy milyen kockázatokat vállal majd a hiteladós ezért az ügyletért, még egyszer mondom, két évtizedes időtávra előre, akkor természetes, hogy nem tett eleget a bank a hitelintézeti törvény előírásainak, nem tájékoztatta az ügyfeleket kellőképpen arról, hogy milyen kockázatokkal jár az a hitel, és nyilvánvaló az is, hogy ez a fajta sérelem a hiteladósokon csattan. Ezzel sem most, sem korábban nem kezdett semmit az Orbán-kormány, nem lépett fel ezen a területen. Érdemes lenne megnézni azt, hogy milyen cselekvési tere volt a szocialista, illetve az Orbán-kormánynak arra, hogy lépjen ezen a területen. A szocialisták kiterjesztették a devizahitelezést, elmélyítették a válságot, és egy óriási problémát okoztak egész Magyarország számára. Az Orbán-kormány pedig az elmúlt négy és fél évben gyakorlatilag érdemi lépéseket annak érdekében, hogy megváltoztassa ezt a törvényi környezetet, nem tett. (11.50) Néhány kozmetikai jellegű beavatkozásra került sor, igazán komoly lépésre azonban sajnos, azt kell hogy mondjuk, nem, éppen ezért fuldokolnak még most is a devizahitelben, és hozzáteszem, a forinthitelben, hiszen ők is érintettek a banki önkénnyel kapcsolatban, a forinthitelben is fuldoklanak magyar családok. A kormány ténylegesen nem lépett fel a bankokkal szemben, noha kétharmados parlamenti felhatalmazással, önállóan alkotmányt volt képes elfogadni. Átírhatta volna az Orbán-kormány, mondjuk úgy, hogy egy-két napon belül a törvényeket teljesen az ügyfelek érdekeinek, az igazságnak megfelelően, de ez sajnos nagyon hosszú időn keresztül egész egyszerűen nem történt meg. Nagyon fontos azt is látni, hogy hogyan áll össze a törlesztőrészletek emelkedése, és mi az, amit nem tett a kormány annak érdekében, hogy mérsékelje ezeket a terheket, és egy, a jog és az igazságosság talaján álló megoldást válasszon. Az ügyfelek érdeklődésének fókuszában az árfolyamkérdés állt a hitel felvételének pillanatában, és a kormányzat által tematizált közbeszéd is csak az árfolyamra fokuszált, noha az árfolyam változása csak a hitelkockázat egy részét ölelte föl, a másik kockázat magában a kamatban volt, amiről mi, jobbikosok már nagyon régóta beszélünk, hogy a kamattal is foglalkozni kell, nemcsak az árfolyamkockázattal. Hogy is nézett ez ki? Három évvel ezelőtt, amikor megnéztük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének rendszeres jelentését, amit az Európai Központi Bank felé kellett hogy továbbítson a hitelintézeti szektorról, akkor azt láttuk, hogy az úgynevezett "egyéb deviza" kategóriában, ahova az eurón kívül az összes devizanem sorolva volt, fölhalmozódott a hitelintézeti szektornak 1627 milliárd forint saját hitele, és közel ötször ekkora mennyiségű volt az a hitelállomány, amit a hitelintézeti szektor kihelyezett. Tehát körülbelül ötödrészben volt ténylegesen devizafedezet a kihelyezett hitelek mögött, és megjegyzem, ebben az ötödrészben benne van a bankok saját kereskedelmi portfóliója, adott esetben az, hogy mondjuk, ingatlanvagyont birtokol a bank, és ezért a saját anyabankjától hitelt vesz föl, és ebből építi meg azt az ingatlanportfóliót, amit itt Magyarországon aztán a későbbiek folyamán gazdasági haszonszerzés végett - ezt most minden negatív felhang nélkül mondom - hasznosít. Tehát, ha ötödrészben van a hitelek mögött ténylegesen devizafedezet, akkor miért van az, hogy az ügyfelektől a teljes árfolyamváltozás költségét folyamatosan elvették a bankok, sok-sok éven keresztül? Az elmúlt négy és fél évben, amióta a Fidesz hatalomra jutott, ugyanez történt: érdemben nem léptek föl ellenük, nem hatottak ellene, noha egyébként képzett jogászok, például a Jobbik szakértői csapatát is erősítő Damm Andrea elmondják, hogy több száz, bankokkal folytatott pereskedés után egyetlen olyan esetet nem találtak, amikor a bank az idegen deviza bevonását a hitelügyletbe képes lett volna igazolni. Nem volt ilyen, hölgyeim és uraim. Ötödrészben volt a hitelek mögött ténylegesen devizafedezet. Akkor miért kell az ügyfelektől ezt a pénzt, úgymond, legombolni? Ez egy devizaalapú hitel volt, nem ténylegesen devizahitel, ahol az elszámolás alapját a deviza árfolyamváltozása adta. Nagyon fontos azt is látni, hogy a kamatokkal mi történt, ugyanis az az állapot, hogy egy ügyfél a kezdet kezdetén fizetett törlesztőrészletéhez képest két és félszeres törlesztőrészletet fizet, az nem annak köszönhető, hogy az árfolyam változott ilyen óriásit. Az árfolyam a svájci franknál durván másfélszeresére emelkedett a hitel felvételéhez képest. Ez az óriási törlesztőrészlet-változás annak volt köszönhető, hogy a kereskedelmi bankok szabadon garázdálkodhattak a hitelek kamataival, oda emelték, ahová szerették volna. Most gondoljunk bele abba, amikor fölveszi egy magyar ember a hitelt, a svájcifrank-alapú hitelét, mondjuk, 5 százalékos hitelkamattal, ugyanezt ugyanebben az időpontban megteszi egy lengyel hiteladós, a magyar hiteladósnak hirtelen fölszökik a törlesztőrészlete azért, mert a hitelkamat elmegy az eredeti 5 százalékról egészen 11 százalékig, ehhez képest a lengyel hiteladósoknál nincs ilyen jellegű változás. Miért is van ez? Azért, mert a bankok a kamatoldalon, a kamatok durva túlárazásával olyan mennyiségű, óriási profitra tettek szert Magyarországon, ami azt eredményezte, hogy a bankok nemzetközi szintű összehasonlításban vizsgált jövedelmezősége Magyarországon volt a legmagasabb. Egész egyszerűen kifosztották a lakosságot azzal, hogy durván több mint kétszeresére képesek voltak az eredeti szinthez képest megemelni a kamatokat. Most nézzük meg ezt az ügyfelek oldaláról! Bemegy valaki a bankba, beszél a hitelügyintézővel - a hitelügyintézőnek fogalma nincs arról, hogy milyen rendszerkockázatok vannak, hiszen maga is a hitelintézeti szektorra vonatkozó törvényeket sértő módon ül abban a székben, ahol ül és beszél az ügyfelekkel -, nem világosítják fel az ügyfelet a rendszerkockázatokról. Arra számít ugyan az ügyfél, hogy esetleg a svájci frank árfolyama elmozdul a forinthoz képest, és ebből neki vesztesége keletkezik, de azt mondja, hogy ennél a lakáshitelnél az, hogy hatvanezerről esetleg egy rossz forgatókönyv esetén nyolcvanezer forintra fölkúszik a törlesztőrészlet, ezt még beárazza, azt mondja, a nyolcvanezret is ki fogjuk bírni, vegyük föl nyugodtan a hitelt. De ez a szerencsétlen hiteladós számíthatott arra, hogy Magyarországnak olyan kormányai lesznek, akik engedni fogják a kereskedelmi bankoknak azt, hogy ne csak az árfolyamváltozást hárítsák át az ügyfelekre, de kényük-kedvük szerint emeljék meg a kamatokat is? Itt ugyanis ez történt. Erre nem számíthatott egyetlen hiteladós sem, hogy a kamatokat szabadon engedi emelni a kormány. És nézzük csak meg azt a kamatkörnyezetet, ahol ez megtörténhetett! A forrásország devizájánál, Svájcnál a jegybanki alapkamat 2008 őszén-telén mélybe zuhant, csökkent nagyon drasztikus mértékben a jegybanki alapkamat, 0,25 százalék körül jár jelenleg, sőt már negatív alapkamatokról is hír van. Ehhez képest a magyar hiteladósok kamatszintje az eredeti 5 százalékról nem elkezd csökkenni, mint ahogy a forrásország devizájának kamatszintje, hanem elkezd brutális mértékben nőni, kétszeresére nő, jelenleg másfélszeres a kamatszint az eredeti szinthez képest. Tessék mondani, mi indokolja ezt az iszonyú kamatemelkedést? Semmi egyéb, csak az, hogy a bankok luxusprofitját ilyen módon biztosította mind az előző, szocialista kormányzat, mind pedig a mostani Orbán-kormány. Szépségflastrom jellegű beavatkozások persze történtek: az árfolyamgát konstrukciójának bevezetése, amit úgy interpretálnak különböző vezető kormánypárti politikusok, hogy megmentettük az embereket, bevezettük az árfolyamgát intézményét, nem lehet áthárítani az ügyfelekre az árfolyamváltozás terhét, hiszen egy kedvező árfolyamon törleszthetik az ügyfelek a törlesztőrészleteket. Na de mi is ez az árfolyamgát? Egy elkülönített számlán az aktuális árfolyam és az árfolyamgátban rögzített árfolyam közti különbség tovább-tovább kamatozik, és ezt ötéves moratórium lejárta után bevasalják az ügyfelektől. Mi is történik? A problémát öt évvel kijjebb tolja a kormány, a bankok pedig egy olyan pénztömegre tesznek szert, amit most ugyan nem kapnak meg az ügyfelektől, de sebaj, az a pénztömeg öt évig kamatbevételt jelent folyamatosan egy elkülönített számlán a bank részére, és öt évet követően ismét fizethet az ügyfél egy megemelt törlesztőrészletet. Ezzel nyilvánvaló, hogy az ügyfél nincs megmentve, öt évre átmenetileg elodázták a problémát, de a tartozása tovább ketyeg, tovább nő egy elkülönített számlán. Ez minden, csak nem megoldás. Ez egy szépségflastrom, egy átmeneti megoldás arra a nagyon súlyos problémára, ami kibontakozott. Végtörlesztés intézménye. Úgy kommentálta ezt az első néhány kormányközlemény, hogy a végtörlesztéssel közel 200 ezer magyar családot kiszabadítottunk a devizahitelezés fogságából. Lefordítom ezt önöknek magyarra, nekem is van ilyen kiszabadított ismerősöm: bement a kereskedelmi bankba, és az eddigi devizahitelét átváltotta a további árfolyamváltozástól rettegve forinthitelre, és körülbelül ugyanakkora vagy valamivel kevesebb törlesztőrészletet fizetett a forinthitele után, mint a devizahitel után. Az ő esete azt mondatja egy kormánypárti politikussal, hogy tessék, itt egy, a devizahitelezés csapdájából kiszabadított ember. Ha ténylegesen megnézem, tényleg kiszabadult - nem devizahitelt nyög, hanem forinthitelt. De vajon változott-e ténylegesen az ő helyzete? Javult-e? Nyilvánvaló, hogy nem szabadították ki a hitelcsapdából. (12.00) A másik összefüggés: a végtörlesztéssel mi történik? A fizetőképes ügyfél, aki meg tud szabadulni akár új hitel felvételével, akár pedig a meglévő megtakarításainak felhasználásával a jelenlegi hitelétől, visszafizeti a pénzt, kiszáll a legjobban fizető, leggazdagabb réteg, nekik van lehetőségük arra, hogy megszabaduljanak a devizahiteltől. Ez a kispénzű embereken, azokon, akik igazi hitelcsapdában vannak, aligha segít, hiszen nem őket érinti kedvezően ez az intézkedés, hanem a gazdagabbakat, illetve a felső középosztályt. Mi történik a banki oldalon? Drasztikusan romlik a hitelportfóliók minősége, hiszen a jól fizető ügyfeleket a kormány kiszedi ebből a devizahitelezéses csapdából, akik fuldokolnak a devizahitelben, akik attól rettegnek, hogy elárverezik a házukat, azok pedig benne maradnak ebben a csapdában. Nyilvánvalóan nem volt ez sem jó megoldás. Most pedig egy olyan megoldás van előttünk, amikor a választópolgárokat a kormány egész egyszerűen gyermeknek nézi. Akkor, amikor megtörténik ez az elszámolás, és az emberektől jogtalanul felvett pénzt előtörlesztésre kell fordítani, akkor nincs meg a polgár szabadsága ahhoz, hogy a saját pénze fölött, amit tőle éveken át jogtalanul elvettek a bankok, rendelkezhessék. Majd a kormány megmondja, hogy hogyan legyen ez a pénz fölhasználva. Hölgyeim és Uraim! Ez sem olyan irány, amit támogatni lehet, de hozzáteszem: egészében véve, mivel mégiscsak segítséget nyújt az ügyfeleknek ez a mentőcsomag, természetesen támogatjuk, de azzal a kitétellel, hogy nézzük már felnőttnek az embereket, és hadd dönthessék el, hogy az ilyen módon hozzájuk visszakerülő pénztömeggel mit kezdenek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szatmáry Kristóf bár nem várta meg a vita kifutását, de mégis az ő szavaira kell reagálnom, hiszen fennen hangoztatta, hogy a kormányzat mennyi mindent megtesz a károsultakért, és mennyire ügyel az apró részletekre. Én valóban szeretném, hogy ez így legyen, éppen ezért pár apró részletre fel kell hívnom az ő figyelmét így a távolból is. Első körben például arra, hogy ha valaki elmaradásba került és mondjuk, az esedékesség napján 180 forintos árfolyamon kellett volna törlesztenie, de késedelme után már 185 forint volt az árfolyam, akkor az előttünk fekvő törvényjavaslat értelmében 185 forinton kell elszámolni a különbözetet is számára, tehát enyhén szólva rosszul jár a károsult. Gesztusértékű lenne és alig kerülne valamibe, ha ebben az esetben is a károsultak érdekeit néznék. De ami egészen elképesztő, hogy a végrehajtások menetét is befolyásolni kívánja ez az előterjesztés, miközben pontosan a 2014. évi XXXVIII. törvény - amit önök nagyon-nagyon jól ismernek - mondja ki, hogy az adósok tartozása nem annyi, mint amennyit a pénzügyi intézmények meghatároztak. Ezt a kiváló Damm Andrea levezetéséből is megismerhették volna, amennyiben elolvasták volna és amennyiben igényt tartottak volna a nagyon jól képzett civil szakértők teljesítményére, tudására. Ugyanis ezen törvényből is kiderül, hogy egyetlen közjegyzői okirattal elrendelt végrehajtási ügyben sem lehet valós a követelés, ebből következően a végrehajtandó összeg is valótlan, így tehát a végrehajtásoknak sokkal inkább a felfüggesztése lenne indokolt, mint az ilyen módon történő befolyásolása, manipulálása, mint amit önök szeretnének. Önmagában pedig az, hogy elveszik az emberektől még a jogorvoslat jogát is, és elérik azt, hogy adott esetben 12 ezer per kerüljön felfüggesztésre, való igaz, megint csak gyermeknek tekintik nemcsak a saját választóikat, de az összes hitelkárosultat, akiknek a lopott holmi visszajárna, és a lopott holmi fölötti rendelkezés joga is visszajárna, ha az a saját tulajdonuk és valóban visszakapják egyszer. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
  • KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A bankok elszámoltatásának egyik legfontosabb fejezete következik. Az új parlament idei nyári döntése azt szolgálta, hogy ne kelljen az embereknek egyenként pereskedni. Felállítottuk itt a parlamentben mi közösen azt a vélelmet, hogy a bankok minden esetben tisztességtelenül jártak el, ez ellen a bankok perelhettek, és ha ezek a perek lefutnak - jórészt ezek már lefutottak -, akkor jön az elszámolás ideje. A törvényhozás feladata most az, hogy egy olyan törvényt tudjunk megalkotni, amely azt rögzíti - ahogy ígértük a nyáron -, hogy kinek mekkora összeg jár vissza, és azt milyen módon kell az adósok, az adós emberek, az adós családok számára folyósítani. De még mielőtt a mostani, előttünk levő törvényjavaslat részleteivel foglalkoznék, muszáj beszélni az elmúlt időszakról, arról a rossz gyakorlatról, arról az időszakról, amikor családok százezreit károsították meg, amikor emberek százezrei kerültek a létüket veszélyeztető körülmények közé. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista kormányok felelőtlen gazdaságpolitikájának köszönhetően magyar családok százezreinek életét nyomorította meg a vállukra nehezedő deviza- vagy éppen a forinthitel. Emlékeztetnék rá, hogy 2003-ban a lakosság teljes lakáshitel-állománya még nem érte el az 1500 milliárd forintot és ennek mindösszesen 1 százalékát tette ki a devizahitelek aránya, vagyis kevesebb mint 20 milliárd forintnyi devizával tartoztak a bankoknak a magyar családok. Ugyanakkor 2003-tól a baloldali kormányok több lépésben döntöttek az első Orbán-kormány által létrehozott, államilag támogatott forinthitelek, forintalapú otthonteremtési program visszavonásáról. Emlékezhetünk arra, hogy mi történt akkor. A magyar családok ezt követően kényszerültek a megdrágult forinthitelek helyett az olcsónak tűnő devizahitelek felé fordulni, és úgy fordultak ezek felé a devizahitel-konstrukciók felé, úgy vették fel ezeket a hiteleket, hogy nem voltak és nem is lehettek tisztában ennek kockázataival. Nem voltak tisztában az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségével, és nem voltak tisztában azzal és nem is feltételezték azt, hogy a bankok vissza fognak élni azzal a lehetőséggel, amit számukra az egyoldalú szerződésmódosítások biztosítottak. 2002-2010 között a lakossági devizahitelek összege 140-szeresére emelkedett. Ez összeg szerint úgy nézett ki, hogy 2010-re a magyar lakosság már több mint 6300 milliárd forint értékű lakáshitellel rendelkezett. Ebből több mint 2800 milliárd forintnyi tartozás devizahitel volt. Óriási szám ez. Ugyanakkor a szocialista kormányok a 2002 és 2010 közötti 8 év alatt semmit nem tettek a devizahitelek drasztikus növekedése ellen, miközben a bankok profitja évről évre kimagasló volt. Ezzel szemben 2010 óta - tisztelt képviselőtársaim - a lehetőségekhez mérten mindent megtettünk annak érdekében, hogy az ő hibájukon kívül nehéz helyzetbe került devizahiteles családok terheit mérsékelni tudjuk. Az otthonvédelmi akcióprogram keretében eddig több mint 500 ezer család jutott valamilyen formában segítséghez. Ahogy elhangzott, én is megismétlem, mert fontos: 170 ezren éltek a végtörlesztés lehetőségével, 180 ezren jelentkeztek eddig az árfolyamgátba, és közel 150 ezer családnak nyújtott átmeneti segítséget a kilakoltatási moratórium, miközben közel 20 ezren ajánlották fel ingatlanjukat a Nemzeti Eszközkezelőnek. Ezek az intézkedések azt eredményezték, hogy a deviza-lakáshitelek összege 4 év alatt közel 1100 milliárd forinttal csökkentek, miközben közel 150 ezer család szabadult meg véglegesen a devizahitelek kiszámíthatatlan terheitől. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat sok fontos fő szabályt és részletszabályt állapít meg. Én is a fő szabályokra emlékeztetnék, aminek a következménye az lesz, az lehet, azt várjuk, hogy 1,3 millió család kaphatja vissza a bankoktól a tisztességtelenül elvett összegeket, és fontos, hogy nemcsak a deviza-, hanem a forintalapú hiteleket is - közel 650 ezret - érint, érinthet szándékaink szerint. A törlesztőrészletek átlagosan 25-30 százalékkal csökkenhetnek, és a 400 érintett pénzintézetnek tehát majd minden deviza- és forinthitellel el kell számolnia. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kúria 2014. június 16-án ma már sokszor felemlített jogegységi döntése alapján megteremtődtek a feltételek arra, hogy a bankokat teljes mértékben e tekintetben el tudjuk számoltatni, hiszen a legfelsőbb bírói fórum Magyarországon még nem mondta ki soha, hogy a bankok a devizahitelesekkel szemben tisztességtelenül jártak el és visszaéltek erőfölényükkel. (12.10) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Megítélésem szerint az előttünk levő vita időszakában - amikor a törvény pontos részletszabályairól is döntünk és majd elfogadjuk - valahogy oda kell eljutnunk, hogy a bankok ne tudjanak kibújni az elszámoltatás alól. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy annak idején, amikor a magán-nyugdíjpénztárakkal kapcsolatban hoztunk döntést a parlamentben, talán nem túlzás azt mondani, hogy az akkori pénzintézetek szerződésről szerződésre próbáltak kibújni a felelősség alól. Szerintem olyan törvényt kell hoznunk most a parlamentben az elkövetkezendő hetekben, jövő hét szerdán olyan törvényjavaslatra kell végül nekünk igent mondanunk, ahol ezt nem tudják megtenni a pénzintézetek, és egyetlenegy szerződés alól, kétes szerződés alól sem tudnak kibújni a bankok. Így valóban teljesülhet az a szándék, az a cél, hogy több mint 1 millió 300 ezer esetben, ennyi ember, ennyi magyar család számára tudjunk pozitív döntést hozni. Ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a vitában úgy vegyenek részt aktívan, úgy tartsuk szem előtt a vita menetét, hogy ne tudjanak a bankok az elszámoltatás alól kibújni, és a magyar emberek számára megnyugtató megoldást tudjunk hozni. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban egy nagyon fontos javaslat áll előttünk, és azt lehet mondani, hogy részelemeiben megoldást is hozhat erre a problémára, de sajnos a félmegoldásokkal mi magunk soha nem elégedtünk meg. Bár előttem Z. Kárpát Dániel és Volner János nagyon fontos szempontokat kiemelt, de szeretném önöket meggyőzni, hogy vigyék végig a megkezdett elszámoltatást vagy a helyzet rendezését, nevezhetjük így is. És igaz-e ez a jelenlegi állapotra vagy akár az oly régóta elhúzódó és most Rogán Antal által - ha a tegnapi lapoknak hinni lehet - tavaszra ígért forintosítás szempontjából? Hiszen felmerülhet ezzel kapcsolatban, a forintosítással kapcsolatosan, hogy ezt önök nem úgy tervezik, ahogy ez valójában a jogszabályoknak és az erkölcsnek megfelelő lenne. Továbbvinném azt a gondolatot, amelyet szintén a képviselőtársaim elmondtak, hogy a probléma 2010-ben - és ugyanúgy, amikor önök megnyerték akkor először kétharmaddal a választást - fennállt, és itt a probléma nemcsak valamiféle erkölcsi rendezési kötelezettséget jelent, hanem ahogy az igazságügyi miniszter úr elmondta, ez egy jogi probléma: ezek a hitelszerződések nem voltak megfelelőek, hibás termékek voltak, sőt - ezt most már önök is elismerik - a bankok tisztességtelenül jártak el. Egyelőre önök még azt ismerik el, hogy abban a körben jártak el tisztességtelenül, amely körben emelték egyoldalúan a hitelek kamatait, de reméljük, hogy el fog jönni az az időszak, amikor ezt akár a devizahitelek alapgondjára, a devizaárfolyam és a devizahitelezés kérdésére is kiterjesztik. Ha viszont ez így van - és miért ne fogadjuk el azt, amit az igazságügyi miniszter úr mondott -, akkor az önök felelőssége nemcsak az, hogy egy törvényjavaslattal több mint négy évig vártak, hanem az is, hogy vagy nem tudták 2010-ben azt, hogy ezek hibás termékek, és jogtalan kamatemelésekre került sor; ha nem tudták, akkor nem kellő szakértelemmel, nem kellő felkészültséggel nyerték meg a 2010-es választásokat és alakítottak kormányt. Vagy ha tudták, és vártak egészen négy és fél évig, akkor viszont az az esetkör áll fenn, hogy önök átverték az embereket, és kampánytémaként az önkormányzati választásokig vártak, és nem a 2010-es önkormányzati választásokig, hanem sajnálatos módon a 2014-es választásokig. Miért mondjuk azt, amit most már részlegesen talán mindenki elismer, és először a Jobbik mondta ezt ki, hogy forintosítani kell ezeket a hiteleket? Egyébként hozzáteszem zárójelben, az a meglepő fordulat, hogy most már az MSZP is a forintosításról beszél, és már elmozdult egészen odáig, hogy a 2010-es árfolyamot tartja irányadónak; még egynéhány hónap, és már az MSZP is azt fogja harsogni, hogy a felvétel árfolyamán kellene forintosítani ezeket a hiteleket. Nem féltem az MSZP-t, bár az tény, hogy a szavazóik jó részének már nem bírják a támogatását, és ha most a bankokét és a nagy multicégekét is el fogják veszíteni, akkor nem nagyon marad támogatójuk. Persze ez az ő dolguk legyen, de mi álljunk az emberek oldalára, és ha van egy ilyen helyzet, hogy az MSZP is ezt harsogja, akkor itt az Országgyűlésben lehetne egy olyan forintosítást, egy szigorú forintosítást elfogadni, amelyet - úgy tűnik - minden parlamenti párt elfogadna. Ha ez így lenne, akkor nyilván kifelé vagy akár a nemzetközi fórumokon - egészen biztos vagyok benne - nehezebben lenne támadható. Talán azt az MSZP sem tenné meg, hogy itt megszavazza az Országgyűlésben, utána meg Brüsszelben kígyót-békát kiabál erre a javaslatra. Bár lehet, hogy ebben az államtitkár úr nem ért velem egyet, és ő el tudja képzelni azt, hogy az MSZP megszavaz itthon egy javaslatot, és utána Brüsszelben megfúrja; lehet, hogy az államtitkár úr még nálam is jobban ismeri az MSZP nemzetközi tevékenységét. De visszatérve az alapproblémára, való igaz, hogy azokban a különböző, bankok ellen indított perekben, amelyekben megpróbálták megfelelő felkészültségű jogászokkal felhozni a devizakérdést, tehát hogy valójában állt-e deviza ezek mögött a hitelek mögött, ezekben az esetekben a bankok semmilyen módon nem tudták azt bizonyítani, hogy ők devizát vontak be ezekbe az ügyletekbe. Hogyan lehetett volna? Vagy egy bank hogyan tudja ezt bizonyítani? Első módja annak, hogy ő elindította az utalást devizában, és az ügyfél forintszámlájára megérkezik a pénz, és valahol a kettő közt ez átváltásra kerül. Ugye, ha lenne egy ilyen bizonylata a banknak, egy utalási bizonylat, amelyben az szerepel, hogy ő, mondjuk, svájci frankban elutalta ezt a pénzt, és az ügyfél azt forintban kapta meg, akkor a bank tudná bizonyítani, hogy valóban, ő elindította ezt az utalást a megfelelő devizanemben. Higgyék el és képzeljék el, hogy ezt a bankok - bármennyire is furcsa - nem tudják bizonyítani. És felmerülhetne az a B-variáció, hogy mielőtt ők elutalták a saját forintszámlájukról az ügyfél forintszámlájára, átváltották ezt az összeget, a svájci frankot forintra, ehhez ugye konvertálási bizonylatot kellene bemutatni az ügylet teljesítése idejéből, és ezt sem tudják bemutatni, hiszen ha be tudnák vagy rendelkeznének ilyennel, akkor nyilván ezekben a perekben bemutatták volna. Egyébként sajnálom, és Z. Kárpát Dánielnek kell igazat adnom, hogy az, hogy ilyen módon felfüggesztették a pereket, egyébként azt is meggátolta, hogy a bíróság kimondja - és sok esetben ezt kimondta volna, és erre történtek már, ha jól tudom, elsőfokú ítélek is -, hogy nemcsak hogy egyoldalúan és tisztességtelen módon emelkedtek ezek a kamatok, hanem maga a devizának mondott hitel valójában egy forinthitel volt, amit egy devizaárfolyamhoz, azt kell mondjam, csalárd módon hozzákötött a bank. Na most, ez így a jövőben sajnálatos módon nem kerülhet majd kimondásra, hiszen ezek a perek, amelyek megindításra kerültek, és nem csak a tisztességtelen egyoldalú kamatmódosítás ügyében, nem kerülnek majd befejezése. És hogy még egy érvrendszert vegyek fel arra a listára, amivel esetleg a kormány is érvelhet a bankok felé, ez nem más, mint hogy nézzék meg, a bankok hogyan tartják nyilván ezeket az adósságokat. A hivatalos könyveikben, nem abban, amit az ügyfél felé megküldenek! Vajon devizában tartják nyilván vagy forintban? Meg fogják látni, hogy ezek forintban nyilvántartott tartozások, tehát az, hogy a bankok az ügyfél felé bemutatnak egyfajta deviza-nyilvántartást, sok esetben egyfajta feketekönyvelést jelent. Felteszem a kérdést, hogy ha egyébként a magyar kis- és középvállalkozások próbálkoznának ilyennel, hogy egyfajta fekete kettős könyvelést vezetnének, tehát van egy hivatalos meg amit, mondjuk, az üzletfeleiknek bemutatnak, hát szerintem ott a NAV és a különböző állami szervek nagyon keményen lecsapnának. Akkor a bankok esetében ez miért nem történhetett meg? És a mai napig miért nem tudják ezeket az ellenőrzéseket végigvinni? És van egy másik nagyon fontos pont, amiről kevesebb szó esett az előttem felszólalók részéről, és ez nem más, mint a fogyasztói szerződések köre. Tudniillik az, hogy ez az egész úgymond elszámolási, elszámoltatási csomag javarészt a fogyasztói szerződéseket, a fogyasztói kölcsönöket célozza meg. A probléma azért is súlyos, mert azt, hogy mi minősül vagy ki minősül fogyasztónak, az elmúlt évek jogalkotási gyakorlata olyan szűkre szabta, ami korábban nem lett volna elfogadható, a korábbi szabályozással is részben szembemegy. Ezt már egyébként az új polgári törvénykönyv elfogadásakor is elmondtuk. (12.20) Arról van szó ugyanis, hogy a fogyasztók körét a magánszemélyekre szűkíti le az új szabályozás, és nemcsak a jelen szabályok, hanem a magyar jogrendszert ilyen irányba terelték el. Tehát csak magánszemélyek minősülnek fogyasztónak, és ez nem feltétlenül kedvező és nem is igazságos sok esetben. Hogy miről van szó? Korábban, és itt visszaidézném a korábbi magyar szabályokat is, fogyasztónak az minősült, aki az adott, akár üzleti tevékenységén kívül álló okból köt egy szerződést. Mondok egy egyszerű példát. Ha a sarki fűszeres, aki egy kisvállalkozó vagy mikrovállalkozó, és mondjuk, köt egy közüzemi szerződést, akkor teljesen egyértelműen láthatjuk, hogy a józan paraszti ész logikája alapján ő bizony fogyasztónak minősül, és nincs egyenlő feltételekkel a nagy közüzemi cég vagy akár egyéb multicégek irányában. Főleg akkor nem, ha ő egyébként, mondjuk, zöldség-gyümölcs árusítással foglalkozik, és sem a jogi szakértelem, sem a közgazdasági ismeretek nem állnak rendelkezésre, hogy őt valójában, főleg abban a körben, amiben a szerződést kötötte, piaci szereplőnek tekinthessük. Ha viszont ez így van, akkor a korábbi szabályozás nagyon helyesen mondta ki, hogy őket is fogyasztónak kell tartani. Sajnálatos módon, és ezt már akkor elmondtuk, amikor az új polgári törvénykönyvet elfogadták, hogy nagyon helytelen az, ha ezt a lehetőséget elzárjuk, és szűkítjük a magánszemélyekre a fogyasztói fogalom meghatározását. Pont most köszön vissza ez a szabályozás, pont most visszaköszön. Mert az a kis- és középvállalkozó, aki felvett egy hitelt, és a vállalkozására fordította, de ő akár a saját ingatlanát, a saját magáningatlanát adta fedezetként, ebből a körből sajnálatos módon szintén kimaradhat. És ez azért is fájó, mert azt láthattuk, hogy az elmúlt időszakban a különböző gazdasági szereplők, főleg a kis- és középvállalkozások irányában nagyon szigorú banki hitelezési szabályok voltak érvényben. Sokan ezt úgy próbálták meg kikerülni, vagy szebb szóval, úgy próbáltak hitelhez jutni, hogy adott esetben akár a magáningatlanukat bevonták, vagy olyan hiteleket vettek fel, amelyek jelen törvény alapján nem minősülnek majd az elszámoltatás körébe esőnek. Ők viszont megérdemelnék a segítséget. Az is igaz, hogy bár elmondták kormánypárti képviselőtársaim, hogy az ostor nem fog csattanni a vállalkozásokon, de ezt mi jelen formában nehezen tudjuk elhinni, hiszen a bankok nyilvánvalóan arra fognak menekülni, amerre tudnak. Ennélfogva bizony-bizony szigorítani fognak a különböző, gazdasági szektort érintő hitelezéseken, és attól tartunk, hogy ez megint csak a magyar kis- és középvállalkozásokat fogja leginkább sújtani, és nem azokat a multikat, amelyek már így is nagyszámú adókedvezményt kapnak, akár a kormánytól különböző támogatások, adókedvezmények formájában. Engedjék meg, hogy a végén még felhozzam azt a problémakört, amiről szintén szó esett, de nem tudunk elmenni mellette, és ez az, hogy az előtörlesztés esetében azt feltételezik, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy ez a fennálló tartozásból levonásra kerüljön. Ezt lehetne fő szabályként alkalmazni, lehetne azt mondani, hogy aki nem jelzi, annak valóban legyen ez a megoldás, ha egy időintervallumon belül nem jelzi az adott devizahiteles. De vannak azért olyan élethelyzetek, amikor nem ez a legjobb megoldás, és ezt valóban jó lenne meghagyni az emberek számára. Annál is inkább igaz ez, mert a devizahitelek esetében, ahogy az elején kifejtettem, a legtöbb esetben sajnálatos módon fiktív teljesítés után tehettek nagyon is valós profitot zsebre a bankok, tehát csak papíron nőtt az ügyfelek tartozása. Ezek után egy fiktív tartozásállományból levonatni az uzsorának egy bizonyos részét vagy az uzsorát visszább vonni, ez tulajdonképpen egy olyan művelet, amit a bankok kevésbé fognak megérezni, miközben az ügyfelek hónapról hónapra nagyon is valós pénzeket fizettek be ezeknek a pénzintézeteknek. Tehát a legjobb megoldás a forintosítás mellett az lenne, ha az ügyfelek eldönthetnék, hogy ők milyen formában szeretnék rendezni a bankkal túlfizetésüket, vagy fő szabály szerint maradhatnának annál, hogy ez a tartozásból levonásra kerül, vagy a másik eset, hogy nekik ezt a pénzt kifizethetővé tegye a törvényjavaslat a bankok részéről. Hiszen ebben az esetben a bankokban valóban valamit le kellene tenni az asztalra, valóban kifizetést kellene teljesíteniük, ugyanúgy, ahogy a hitelesek évről évre, hónapról hónapra megtették ezeket a túlzott befizetéseket. Ha most ez nem kerül bele a javaslatba, akkor tulajdonképpen, ahogy elmondtam, egy fiktív összegből, egy papíron létező összegből levonnak egy másik összeget, tehát a bankok ezt semmilyen formában nem fogják megérezni. Ne higgyék el nekik, amikor az ellenkezőjét mondják! Nyilván az ő érdekük az, hogy ezeket a tartozásokat fenntartsák és nagyobbá tegyék, de kivonulni sem fognak, tönkremenni sem fognak, hiszen elég a könyvelésüket megnézni. Látom, az időm lejárt, úgyhogy megköszönöm elnök úrnak, köszönöm a Háznak, és természetesen támogatni fogjuk a javaslatot, de bízunk benne, hogy meggondolják magukat, és mielőbb a forintosítást is behozzák. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. VÖLNER PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán az eddig elhangzott hozzászólásokból is kitűnt, hogy mennyire bonyolult kérdéssel kellett szembenéznie a jogszabályt megalkotó kormányzatnak. Hiszen attól a véleménytől kezdve, a bankok féltésétől egészen addig, hogy az adósoknak engedjünk el minden adósságot, minden elhangzik a teremben. Sőt, van olyan vélemény, amely szerint mindkettőt egyszerre valósítsuk meg, ha jól értettem bizonyos képviselői szavakat. Nyilvánvaló, hogy ezek fizikai lehetetlenségek. Ehhez képest sikerült egy olyan, jogilag is védhető és koherens javaslatot letenni a kormányzat részéről, ami mindenképpen támogatható. Ez a törvényjavaslat nagyon fontos lépés abban a folyamatban, amelynek célja, hogy lezárjuk a magyar családokat az elmúlt évtizedben leginkább sújtó társadalmi és gazdasági problémát. Megteremtheti a törvényjavaslat, hogy Magyarországon végre fair bankrendszer jöjjön létre. Ennek érdekében a jogalkotónak végig kellett tekintenie azokat a speciális eseteket és együtt kellett kezelnie, amelyek az elmúlt évek devizahiteleseket segítő intézkedései nyomán kialakultak. 2011-ben, az otthonvédelmi akcióprogram keretében a végtörlesztési program megteremtette annak lehetőségét, hogy a svájci frank esetén 180 forint, az euró esetén 250 forint, japán yen esetén pedig 2 forintos árfolyamon törlesszék azok a devizahiteleiket, akik elő tudták teremteni ennek forrásait. A korábbi Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének adatai szerint majdnem 170 ezer devizahiteles törlesztette fix árfolyamon összesen 1354 milliárd forint értékű devizahitelét. Esetükben megszűnt a devizakitettség, miközben az érintett devizahitel-állomány közel negyedével csökkent. A kedvezményesen végtörlesztett ügyfelek felé az ügyfél külön kérése esetén kell elszámolni a hitelintézetnek. A visszajáró összegből - forrásaink értelmezése szerint - le kell vonni a végtörlesztésnél igénybe vett árfolyamkedvezményt. A visszatérítést az ügyfél kezdeményezheti 2015. március 1. és március 31. között, amikor 10 ezer forint díj ellenében kezdeményezheti ezt az eljárást, amit visszakap, amikor kiderül, hogy a banknak tényleges fizetési kötelezettsége van. Ugyancsak 2011-ben a Nemzeti Eszközkezelő a legnehezebb helyzetű hitelesek érdekében jött létre. A célja az volt, hogy a bajba jutott hiteles hosszú távon ne veszítse el ingatlanát. A hitellel terhelt ingatlan tulajdonjoga az eszközkezelőre száll át, de a volt tulajdonos bérlőként az ingatlanban maradhat, illetve maradhatott. 2014 közepéig közel 20 ezer ingatlant ajánlottak fel az Nemzeti Eszközkezelő részére. A Nemzeti Eszközkezelő segítségét igénybe vett ügyfelek esetében lényegében a bank és az eszközkezelő között zajlik csak elszámolás, az ügyfél nem kap visszatérítést, mivel már részesült nagy összegű segítségben. Ilyen esetben is az ügyfél igényelheti a követeléskezelőtől a követeléskezelőnek átadott hitelek esetében, hogy számoljon el vele. (12.30) A követeléskezelő köteles fizetni az ügyfélnek, de az összeg egy részét a követeléskezelő a fizetésre kötelezett banktól igényelheti. A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások devizaalapú jelzáloghiteles ügyfeleik igénylése alapján 2012. április és 2014. július között összesen 174 488 árfolyamgát-szerződést kötöttek, amely a korábbi 5712 árfolyamgát-szerződéssel együtt 185 ezer darab. A hitelintézeteknél megnyitott gyűjtőszámlák aránya a lakossági devizahitel, jelzáloghitelek számához viszonyítva 35,8 százalék. A már rögzített törlesztési árfolyamú devizakölcsönök állománya 2014. július végén 1502 milliárd forint volt. A gyűjtőszámla-állomány 2011. június végére elérte a 23,7 milliárd forintot. Az árfolyamgát-konstrukcióban részt vevő devizahiteles ügyfelek eddig összesen 42 milliárd forint rögzített árfolyam feletti kamat megfizetése alól mentesültek, ami egy átlagos árfolyamgát által védett hiteladós esetében 225 ezer forint megtakarítást jelent. Az árfolyamgátasoknak a visszajáró összeget először a gyűjtőszámla, majd a devizahitel terhére kell elszámolni, ahogy az a miniszteri expozéban is elhangzott. Az előbbi esetében az MNB aktuális árfolyama szerint kell az ügyfél devizakövetelését beszámítani. Az elszámolásnál a bankok által átvállalt követelésrész összegével csökkenteni kell a visszajáró összeget. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, az elmondottak alapján is látható, hogy a bankok elszámoltatása minden hitelszerződésre kiterjed, legyen az forint- vagy devizahitel, hiszen így teremthetjük meg annak a lehetőségét, hogy minden magyar család visszakapja a tőle jogtalanul elvett forint százezreket, és ezt követően végre létrejöhessen egy fair bankrendszer Magyarországon, tehát mind az adósok, mind az üzleti környezet olyan sérelme nélkül, aminek komolyabb társadalmi kihatásai lennének. Köszönöm a figyelmet, és kérem, hogy támogassuk a javaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem értem Völner Pál képviselőtársamat. Mi az, hogy fizikális képtelenség a kettőt egyszerre levezényelni? Azt kell megvizsgálni, hogy voltak-e devizahitelek vagy nem voltak. Az esetek többségében - mondok 95 százalékot, de lehet, hogy az arány még rosszabb - nem voltak devizahitelek, a bankok nem tudják bizonyítani, hogy valóban devizát bocsátottak rendelkezésre vagy vontak be az ügyletek elején. Én azt javasolnám vagy azt javasoltam volna, hogy úgy kellett volna ezt a javaslatot beterjeszteni - és ez már igaz a tavaszi javaslatra is -, hogy azt kellett volna mondani, illetve ugyanúgy, ahogy a devizaalap esetében meg kellett volna határozni a bankoknak, hogy itt is megfordul a bizonyítási teher, és nekik kelljen bizonyítani azt, hogy ők devizát vontak be az ügyletek során refinanszírozás vagy saját források megfelelő alkalmazásával. S ha ők ezt nem tudják bizonyítani, akkor ugyanúgy ezeket a pereket elbukva kimondhatja vagy kimondhatta volna a bíróság - még előttünk áll, hogy egy ilyen törvény születhessen -, hogy ezek bizony forinthitelek voltak és ekképpen kezelendők, s akkor az elszámolási kötelezettség visszamenőlegesen létrejött volna az ügyfél és a bank között. Tehát ugyanazt a metódust, amit megtettek önök az egyoldalú tisztességtelen szerződésmódosításoknál - egyébként nagyon helyesen - ebben a részben, tehát az egyik fele talán megoldódhat a problémának, ki kellett volna terjeszteni a deviza esetére is. Elég egyébként a Magyar Nemzeti Bank statisztikáit megnézni, nagyjából egyötöde jött be az országba devizában, mint amennyi devizahitelről beszélünk, és egyébként az a devizabehozatal sem a lakossági szektor felé, hanem különböző bankközi műveletekben vagy akár a Nemzeti Banknál való parkoltatásra jött be az országba. Tehát így is meg lehetett volna hozni ezt a törvényt. Köszönöm szépen.
  • DR. VÖLNER PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Bocsánat, ha félreérthető voltam. Az a kettős elvárás, hogy a bankok se sérüljenek, és az adósok is megkapjanak mindent. Erre vonatkozott a megjegyzésem. Köszönöm.
  • DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Így sokadik megszólalóként amellett, hogy az ember ismerteti az előttünk lévő törvényjavaslat lényegét, ami fontos, hogy átmenjen a köztudatba, hiszen egy nagyon nagy horderejű törvényről van szó, arra is lehetőségem van már sokadik megszólalóként, hogy reflektáljak arra, amit képviselőtársaim mondtak, természetesen elsősorban ellenzéki képviselőtársaim, mert a közvélemény ekkor ért valamit abból, ami a parlamentben egy általános vita során történik. A hölgyekkel szembeni udvariasság miatt egy képviselő asszonnyal kezdeném, Szelényi Zsuzsával, aki sajnos már nincs itt a teremben. Ő kellően érdekes dolgokat mondott. Az első számú állítása az volt, hogy jó ideje mindenért a Fidesz a felelős. Nyilvánvalóan mi vagyunk kormányon, tehát egy ilyen egyszerű mondatot meg lehet ereszteni itt a Parlament falai között. A másik, hogy amit most csinálunk, az is csak egyfajta porhintés, mert most is becsapjuk az érintetteket - nagyon sokan vannak, 1,3 millió család -, és utána eljutott az igazi mondatáig a képviselő asszony, hogy óvatosan, mert összedöntjük a bankrendszert és lesz társadalmi káosz. Mindezt ő persze Bajnai egykori miniszterelnök úr árnyékából mondta, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy erről a kérdésről most ilyen körülmények között kell beszélnünk. Ha az összes többi ellenzéki párt megszólalóit visszaidézném, akkor az első állítás, amit meg kell említenem, hogy mindegyik párt megszólalója rögzítette azt, hogy alapvetően támogatják ennek a törvénynek az elfogadását, és megfogalmaztak jó néhány kritikai észrevételt, amikre nyilvánvalóan érdemes lenne külön-külön is kitérni, de hát erre lehetőség nincs. Az alapvetően fontos az, hogy a parlament nagyon nagy többsége ezt a törvényt támogatni fogja. Ebből nyilvánvalóan levonhatjuk azt a következtetést, hogy ez most egy nagyon jó irányban megtett kormányzati lépés. De azt is tudjuk, hogy ezzel persze még nincs vége a dolgoknak. 2010-ben is, amikor az Orbán-kormány a kormányzáshoz hozzákészült, tudta jól, hogy a legnagyobb gond, amivel szembe kell néznie ennek az országnak, az eladósodás, ami jelentette az állam eladósodottságát, beleértve az önkormányzatokat is, jelentette a vállalkozók eladósodottságát, és sajnos, ami a legnehezebb és a legnehezebben kezelhető, jelentette a magánszemélyek eladósodottságát. 1,3 millió család, mert egy szerződés mögött mindig a családot lássuk, tehát azt mondhatjuk, hogy a magyar családok egyharmada érintett, ezért a magyar társadalom ebben a kérdésben minden módon érintett. Nemcsak azok érintettek, akik nyakig ülnek az adósságban, mert devizahitelt vagy forinthitelt vettek fel, és a bankok így meg úgy bántak vagy esetleg elbántak velük, azok is érintettek, akiknek nincs ilyen típusú szerződésük. Ez az ország addig nem tud talpra állni olyan módon, ahogy mi azt szeretnénk, amíg nem tudjuk csökkenteni az eladósodottságunkat, és nem tudjuk a devizakitettségünket valamilyen módon orvosolni, valamilyen módon ezen a kérdésen segíteni. Ezzel az Orbán-kormány tisztában volt. Egy lehetetlen költségvetési szituációt örököltünk, de működtetni kellett az országot. Érdekeltek voltunk akkor is és érdekeltek vagyunk ma is abban, hogy működjön egy bankrendszer. Egy kormány sosem egy olyan légüres térben mozog, hogy a kétharmados többségével azt mondja, rendet vágunk és így meg így döntünk. Ezt tudják az ellenzéki képviselők is. Ez egy dominójáték, ma meglépünk egy lépést, holnap jön a következő és azután egy következő lépés. Ezért mondtam, hogy egy nagyon fontos törvényt tárgyalunk, de még nem vagyunk a folyamat végén. Azt mondani ránk, hogy 2010-ben elültük az időt és nem tettünk semmit, enyhén szólva is nevetséges. 500 ezer család ügyét valamilyen módon, lehet, hogy nem a legsikeresebben, de azért kezeltük, amikor létrehoztuk az eszközkezelőt, és mintegy 18 ezer ember, a legnehezebb helyzetben lévők során próbáltunk segíteni, amikor bevezettük az árfolyamgát intézményét, amivel, megjegyzem, mindenki élhetett volna, még ha nem is hitt mindenki ebben a megoldásban, mert nem tekintette végleges megoldásnak, vagy amikor a végtörlesztés intézményét szóba hoztuk. A legnagyobb tettnek, amit a kormány el tudott érni, mégis az egész közgondolkodás átformálását gondolom ebben a kérdésben. Ugyanis azért tárgyalunk ma erről a kérdésről, mert mára tudtuk megteremteni azt a nemcsak politikai közhangulatot ebben az országban, hanem talán azt az általános közgondolkodást, hogy az ország elfogadja, hogy ilyen módon járjunk el ezekben a kérdésekben. (12.40) Emlékeztetem itt képviselőtársaimat arra, hogy korábban abban is gondolkodtunk, hogy a lyukas és alig meglévő költségvetési forrásainkból segítsük ki a bajbajutottakat, hogy itt az államnak kell szerepet vállalni, a bankoknak is szerepet kell vállalnia, meg az érintetteknek is szerepet kell vállalniuk. Tudtuk jól akkor, mindannyian tudtuk itt a parlamentben, hogy nagyon nehéz ezekbe a magánjogi szerződésekbe jogállami módon belenyúlni úgy, hogy az állam, mi, a politika meg ne égesse az ujját. Tudtuk jól, hogy a bankok erősek, és ezt a kérdést minden fórumra elfeszítik, mint ahogy meg is tették, egészen a nemzetközi fórumokig, tehát az Európai Bíróságig is. Tudtuk, hogy a magyar bírósági rendszerben nincs gyakorlata annak, hogy ilyen tömeges ügyek kezelésére képes legyen. Tudtuk jól, hogy a bankrendszer is eltolja ennek a kérdésnek a kezelését. Emlékszünk még, tisztelt képviselőtársaim, azokra a megszólásokra? Ellenzéki képviselők szisszentek fel akkor, amikor Orbán Viktor miniszterelnökként egy erőteljes mondatot mondott, amiben, ha úgy tetszik, társadalmi elvárásokat fogalmazott meg a bankrendszer működésével kapcsolatban, vagy az akkori igazságügyi miniszter, Navracsics miniszter úr megszólalt. Elvártuk, hogy a Kúria nézzen szembe ezekkel a kérdésekkel, látva azokat a pereket, amiket magánemberek indítottak, jogvédők indítottak, és azoknak a történései alapján mindenki látta, hogy itt bírói állásfoglalásra is szükség van, hogy ezt a kérdést meglehetősen normális módon rendezni lehessen. Akkor az ellenzéki képviselők a kormány ellen foglaltak állást, hogy milyen módon akarjuk mi a független igazságszolgáltatás döntéseit kikényszeríteni. Ezért mondom önöknek, hogy ennek a gondolkodásnak minden lehetséges módon meg kellett ágyaznunk, hogy ma ide tudjunk jönni egy ilyen törvényjavaslattal, és itt kulcsmomentum volt a Kúriának a 2014. június 16-án meghozott döntése, június 16-án hozzák meg ezt a jogegységi döntésüket, amiben nagyon fontos tételeket mondanak ki, hogy egy szerződés mikor tekinthető tisztességtelennek. Mi július 4-én, tehát egy fél hónap múlva már egy alapvető fontosságú törvényt meghoztunk, még a nyári szünetünk előtt, amiben két dolgot kimondtunk. Azt mondtuk, hogy az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelen, erről a továbbiakban vitázni nem lehet a banki döntésre is hivatkozva, és azt vélelmeztük abban a törvényben, hogy az egyoldalú kamatemelések is tisztességtelenek, megadva a bankoknak a lehetőséget, hogy bizonyítsák be bírói fórumokon ennek az ellenkezőjét. Ez még most is zajlik. A bírói fórumok döntéseit már látjuk. Látjuk, hogy a bíróságok is általában, ha úgy tetszik, nekünk adnak igazat, a kormánynak adnak igazat, amikor tisztességtelennek ítélik meg a bankok egyoldalú kamatemelését. Most vagyunk abban a helyzetben, hogy arról beszéljünk ebben a helyzetben, hogy ha igaz az az állításom, hogy ma ez jogi fórumok döntése, ha úgy tetszik, a kormány szándéka és egy társadalmi közgondolkodás szerint is egy elvárható megoldás, hogy kezeljük ezeket a kérdéseket, ráadásul így kezeljük ezeket a kérdéseket, hogy egy olyan törvénnyel jöjjünk ide, ami megmondja, hogy ezt az óriási gondot most hogyan kezeljük. 680 ezer devizásról, 650 ezer forintalapú hitelről van szó. Egy olyan törvénnyel kellett előállunk, ami megint nem a felkészületlen, a gyenge kisember oldalára teszi a verekedés útját, hanem a bankoknak ad feladatot, és a bankoknak mondja meg a törvény, hogy mostantól kezdve márpedig el fogtok számolni, el kell számolnotok az ügyfeleitekkel kapcsolatban, törvényi kötelező erővel, szigorú határidőket betartva. Felvetette Schiffer frakcióvezető úr azt, hogy mennyire helyteleníti, hogy a metodikát, ha úgy tetszik, egy törvényi képletet, hogy mi ennek az elszámolásnak a pontos módja, nem a törvényben rögzítettük. Annál ő sokkal bölcsebb jogász, hogy tudja jól, hogy ha így tennénk, na azzal húznánk el a dolgokat. 1 millió 300 ezer szerződésről van szó, ahány szerződés, annyiféle. Ha a törvényalkotó olyan csacska lenne, hogy minden egyes, előre nem látható kérdésre egy törvényben akarna választ adni, ez biztos, hogy elhúzná az ügyeket és megnehezítené az ügyeket, hisz ha valamivel nem kalkulálunk, törvényt kellene módosítani. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Magyar Nemzeti Bankra kell a részleteket bízni, a Magyar Nemzeti Bank ebben az esetben szabályalkotó lesz, mert rendeletben fogja szabályozni ezeket a kérdéseket, de nemcsak szabályozni fog, hanem ellenőrizni is fogja azt, amit a bankok ebben az esetben az ügyfeleik kapcsán tenni fognak. Én azt gondolom, hogy csak ez az eljárás járható és ez megnyugtató. Fontos az, hogy milyen határidőre visszamenőleg lehet itt szerződéseket felülvizsgálni és érvényesíteni. Itt az állítása a törvénynek az, és más megoldást nem is tudunk produkálni, hogy még el nem évült ügyek esetében kell a bankoknak elszámolnia az ügyfeleikkel. Ez azt jelenti, hogy 2009. július 26-át követően megszűnt szerződések azok, amikre ilyen szempontból még visszatekinthetünk. Én azt gondolom, hogy az az eljárástechnika járható egyedül, amit itt ebben a törvényben megfogalmazunk. Vitatható persze az is, hogy miért csak a fogyasztói hiteles szerződésekre vagyunk tekintettel. Korábban azt se mertük határozottan bevállalni, hogy mondjuk, olyan hitelszerződések esetében - fogyasztói hitelszerződésekről beszélek -, amik mögött, mondjuk, gépkocsivétel szándéka volt, erre is kiterjesszük-e ezeket a szerződéseket. Mindenre ki van terjesztve, tehát minden, amit magánszemély kötött, akár devizában, akár forintban adósodott el, ez a törvény rá most vonatkozni fog. Én azt gondolom, hogy egy nagyon nagy horderejű törvény volt előttünk, ahogy mondjuk, Tapolcán valaki fogalmazott a szezonnyitó frakcióülésünkön, talán épp a miniszterelnök, a rendszerváltás környékén voltak előttünk akkor érthető okoknál fogva ilyen tömegeket érintő sorskérdések, mondjuk a kárpótlási ügyek. Arról most ne nyissunk vitát, hogy jól vagy rosszul volt-e kezelve, de ilyen tömeges sorskérdést jelentő ügy volt az is. Az a rendszerváltásból adódott, hogy ilyen kérdésekkel szembe kellett nézni. Ami előttünk van, ez a tévedéseinkből adódott, vagy a tisztességtelen korábbi gyakorlatokból adódott. Múlhatatlan hibái vannak a szocialista kormánynak és azoknak az állami intézményeknek, amelyek hagyták idáig fajulni a dolgot. A Fidesz-kormányra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nem akarta volna kezelni ezt a kérdést. Nyilvánvalóan nem tudta és ma se tudja gombnyomással megoldani ezeket az ügyeket. De ma egy olyan megoldást kerestünk, hogy azoknak fájjon a tegnapi történésből adódó következmény, akik elkövették a dolgot. A bankoknak ez most annyira fog fájni, amennyire az ügyfeleiknek fájt és fáj még ma és tegnap. Vissza fogják adni forintra pontosan azt, amit most már a bíróság megítélése szerint is tisztességtelen eljárással vettek el tőlük, és amikor én tisztességtelen eljárásról beszélek, akkor ez nem egy ilyen, ha úgy tetszik, valami büntetőkategória akar lenni, amit a bankra akasztok, hanem ez egy jogilag mérhető kategória, hiszen a Kúria mondta ki, hogy az egyoldalú árfolyamrés alkalmazása vagy a kamatemelések tisztességtelenek, és ilyen esetben ezeket a szerződéseket, amennyire lehet, abban az eljárási rendben, amit itt lerögzítettünk, reparálni kell. És persze nem vagyunk a folyamat végén, joggal mondják képviselőtársaim, ellenzéki képviselők, hogy a forintosításnál még mindig nem tartunk. Meggyőződésem, lehet azt mondani, hogy kezeljük együtt ezeket a dolgokat, de képtelenek vagyunk együtt kezelni ezeket a dolgokat. A forintosítás még olyan óriási gondokat fog felvetni, amivel egyelőre szembenézni se tudunk, de szembe fogunk nézni, az a lépésnek a következő üteme. Most arra kérem önöket, hogy támogassák a kormányt ebben, és egyébként segítsenek a tájékoztatásban is, mert rendkívül fontos az, hogy az az 1 millió 300 ezer ember, aki ilyen típusú szerződésekkel álmodik még ma is, tudja jól, hogy mi lesz a megoldás, és kövesse nyomon, hogy az élethelyzete holnaptól kezdve jobbá váljon. A politikai jelszavainkat meg tegyük félre, mert ez egy nagyobb horderejű ügy, mint hogy félrevezessük a parlamentből is a közvéleményt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)
  • KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az egyik fontos dolog, ami elmondható ebben a Házban a törvényjavaslat kapcsán, hogy konszenzus van abban, hogy minden parlamenti párt a devizahitelesek pártján van ebben a kérdésben. Bárki bármit mond, ez az igazság. (12.50) Ehhez képest viszont a Szocialista Párt abban a szerecsenmosdatásban nem partner, amely elkendőzi a Fidesz-kormány felelősségét ebben a kérdésben, még akkor sem, ha a legnagyobb álellenzéki párt, a Jobbik is ezt a fajta tevékenységet folytatja. Azt gondolom, elég vicces, hogy minden hozzászóló - az előző hozzászóló kivételével - a mondanivalójának legalább egyharmadát annak szentelte, hogy a Szocialista Párt, az előző kormányzat állítólagos felelősségét mondja, miközben négy év múlt el, amióta az MSZP nincs kormányon ebben az országban, és ez alatt az idő alatt is történhettek volna dolgok. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Történtek!) Azt hiszem, hogy van orvosság persze azokra az elképzelésekre, amelyek az MSZP-vel kapcsolatban akár a jobbikos képviselőtársamtól, akár néhány fideszes képviselőtől elhangzottak. Pszichiáterek tudnak találni megoldásokat, ha valaki ilyenekkel álmodik és kel, hogy az MSZP mit tegyen ebben a kérdésben, vagy mit ne tegyen. Nézzük a tényeket! Az első az, hogy az MSZP a problémát akarja megoldani, a probléma pedig az, hogy a devizahitelesek helyzete tarthatatlan, és ez a törvény vitathatatlan módon erre reagál. Ez a probléma. A megoldás pedig az, hogy a törvények erejével kell rendezni ezt a helyzetet, ezért vagyunk itt. Nem szabadságharcot kell vívni a hatodik alkalommal vélt vagy valós ellenségek ellen, nem kommunikációs kezelést kell csinálni, amit az előttem szóló képviselőtársam úgy aposztrofált, hogy elő kellett készíteni a közvéleményt több év alatt erre a kiváló javaslatra, nem, nem erről van szó; megoldani kell a problémákat, nem pedig beszélni róluk, és ellenségeket generálni ott, ahol nem feltétlenül vannak. Azt gondolom, hogy mindenki barátja ennek a javaslatnak, aki tenni akar a devizahitelesekért, és mindenki ellensége, aki nem. Kár tehát ellenséget keresni ott, ahol barátok vannak, és barátot keresni ott, ahol ellenségek. Néhány fogalmi probléma is elhangzott az előző vitában. Folyamatosan azt a blablát nyomják több pártból is, hogy itt mindenféle extraprofitok működnek. Szeretném jelezni, hogy olyan, hogy extraprofit, nincs. Olyan van, hogy tisztességes haszon meg tisztességtelen haszon. Tisztességes haszon például az, amikor Rubik Ernő nemzetközi hírű feltaláló esetleg pénzt tud csinálni abból a találmányból, amely Rubik-kocka néven Magyarországot világhíressé tette. Senki ne kérdezze meg tőle, hogy ebből neki mennyi haszna van, hiszen az országnak még nagyobb. És tisztességtelen nyereség az, amikor Andy Vajnának egymilliárd forintot engednek el önök az áfájából azért, hogy a kaszinóbirodalmát jobban fel tudja építeni. Látják, ez a tisztességes és a tisztességtelen nyereség közötti különbség. Nem tudom, hogy van-e olyan, hogy extraprofit - szerintem nincs. A devizahitel-konstrukció 2001 óta létezik, egy bizonyos Járai Zsigmond nevű úriember egyik fontos találmánya - érdekes, hogy ezt az apró tényt mindenki elfelejti. Nyilván ő is a Magyar Szocialista Párthoz köthető politikus, és 2001-ben is mi voltunk hatalmon - ezt az állítást is meg lehet tenni jó szívvel természetesen ezek között a falak között. Ez a konstrukció 2001-ben jött létre, és vitathatatlanul 2008-ban, amikor a világgazdasági válság elérte Magyarországot, lehettünk tanúi a konstrukció összeomlásának. (Z. Kárpát Dániel: Te se gondolhatod komolyan!) De. Valóban arról van szó tehát, hogy a 2008-as összedőlés ezt a szektort is negatívan érintette. Érdekes módon tegnap meghallgattuk egy előterjesztés kapcsán, hogy a Fidesz a külügyi intézményrendszer összedőlését - amire most kell reagálni - is erre a 2008-as válságra vezeti vissza. Tegnap ez egy racionális döntés volt a külügyi intézményrendszernél, most pedig egy átok. El kell dönteni, hogy miről beszélünk. Természetesen mindenkinek van ebben felelőssége, ezt nem szabad elvitatni. Az Orbán-kormány gazdaságpolitikája miatt 40 százalékkal emelkedtek átlagosan a törlesztőrészletek. Ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, akkor azt láthatjuk, hogy 70 százalék volt a törlesztőrészletek átlagos emelkedése, ebből 40 százalékot tett ki az Orbán-kormány gazdaságpolitikája miatti károkozás. Csak 2010-ben 974 milliárd forintos kár érte a devizahiteleseket a kormányzat suta gazdaságpolitikájának köszönhetően. 974 milliárd forint! Ez azt jelenti, hogy minden magyar embernek 97 ezer forintjába került átlagosan az önök tévedése. Kérem, ezt a számlát ki fogja kifizetni? A magyar emberek fogják kifizetni, és az önök hibájából kell megtenniük. Nem beszéltünk arról sem, hogy van egy másik, 30 százalékos emelkedés. Miből jött ez össze? Abból jött össze, hogy 2010 után a kormányzati intézkedések nem akadályozták meg a bankokat abban, hogy emeljék a kamatjaikat, hanem extraadót vetettek ki a bankokra, amelyek ennek egy részét áthárították az ügyfelekre. Arról beszélünk tehát, hogy van egy 30 százalékos összeg, amelyet szépen megosztottak a bankok és önök az adófizetők pénzéből. Önök nem elszámoltattak; elszámolták a nyereséget. Elszámolták közösen a bankokkal ezt a 30 százaléknyi nyereséget, és nyilván mindenkinek jutott is, maradt is, kivéve az embereket - nekik tovább nőtt a törlesztőrészlete az önök hibájából. Persze, vívhatjuk a szabadságharcot a bankok ellen, de ha megnézzük azt, hogy valójában mi is történik, akkor jól látjuk, hogy a bankok se mindig ellenfelek. (Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Patai Mihály megdicséri Matolcsy elnök urat 2014 májusában a kiváló monetáris politika miatt, és mindig azt látjuk, hogy bizony, néhány ügyben kiviláglik, hogy van összejátszás a Fidesz és a Bankszövetség között. Kérem szépen, lehet kommunikálni azt, hogy micsoda szabadságharc zajlik az éppen nem tudom, ki ellen, az ügyeletes ellenség ellen, akit éppen önök kitalálnak, valójában pedig az emberek háta mögött összejátszani velük. Nézzük a Szocialista Párt javaslatát! Egyrészt 2014 végéig rendezni kell ezeket a kérdéseket. Önök már nagyon régóta ígérik, hogy véglegesen megoldják a devizahitelesek problémáit, ebben én partner vagyok. Ezért javasoltuk azt - korábban is és most is -, hogy 2014. év végéig olyan szabályozást nyújtsanak be önök, amely véglegesen rendezi ezt a kérdést. Ha ilyen elénk fog kerülni, ezt támogatni fogjuk. Javasoltuk azt is, hogy a 2010-es országgyűlési választások hónapjának az árfolyamánál rögzítsük a hiteltörlesztés árfolyamát, hogy ezáltal azt a kárt, amit az önök gazdaságpolitikája okozott az embereknek, ne kelljen elviselni. Tisztelt Ház! Tegnap Orbán Viktor a denevért hol madárként, hol egérként aposztrofálta. Ez csak egy apró tévedés, műveltségi hiba, mert ugye, tudjuk, a denevér egy önálló rend, se nem madár, se nem egér. Ami nagyobb baj viszont, az az, hogy madárnak nézik önök nemcsak a denevért, hanem a választókat, az embereket is. Kérem, ezt ne tegyék, ne nézzék madárnak őket, vegyék őket komolyan. Szeretném, hogy minden olyan javaslatunkat, amely ennek a javaslatnak a jobbítását célozza, például azt, hogy az országgyűlési választások hónapjának árfolyamát vegyék alapul, és azt, hogy 2014-ig rendezzék a kérdéseket (Dr. Répássy Róbert: Szakszerű!), mindenképpen vegyék figyelembe, mert úgy gondoljuk, hogy konszenzust lehet teremteni ebben a Házban arra, hogy a devizahitelesek problémáit megoldjuk. Legyen szíves a tisztelt Ház, a problémákat nézze, és ne újabb retorikai gyakorlatokat végezzen, ne újabb szabadságharcot akarjon megvívni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hargitai János úrhoz hasonlóan én is meghallgattam a vitát, nagyon sok minden hangzott el, és nem kívánok semmit ismételni, így aztán én is csak reflektálni szeretnék néhány dologra. Maga ez a jogszabálytervezet és ez a téma egyáltalán semmilyen viccet nem tűr, ugyanakkor mégis az egyszeri ember jut eszembe, aki farkánál fogva csóválja a macskát, és amikor kérdezik tőle, hogy mit csinál, akkor azt mondja, hogy örömet szerez vele. És hogyan? Hát azzal, amikor elengedi. Kábé a Fidesz ezt csinálja a devizahitelesekkel, hogy évekig húz egy problémát, évekig tart, amíg egy megoldáskeresés zajlik, és akkor, amikor meg lehetett volna oldani korábban, arra irányuló törekvés nem volt. (13.00) És ez azért bánt, mert ha nem lett volna erre megfelelő javaslat, nem tett volna le akár az LMP, akár a Jobbik olyan szakértői javaslatokat már évekkel korábban, amelyek a helyzet megoldásához vezettek volna, akkor nem kellett volna választási kampányfogásként húzni ezt a témát, és meglett volna a mód arra, hogy lényegesen előbb kerüljön a parlament elé ennek a problémának a megoldása. A napirendi vita kapcsán az első kellemes tapasztalatom az, hogy több kormánypárti képviselő vett részt a vitában. Ez részben ugye nem szokás, részben pedig Rogán Antal is 15 percet úgy beszélt, hogy egyszer sem mondta ki a "rezsicsökkentés" szót, ami külön meglepetés, mióta parlamentbe kerültem, ilyen nem nagyon volt, ezért külön dicséret a kormánypárti képviselőknek, hogy ezek szerint így is megy a felszólalás, hogy ezeket elkerüljék. Mind Hargitai képviselő úr, mind pedig Z. Kárpát Dániel szerintem döntően teljesen jogosan bírálta az együttes képviselőtársunk véleményét, amivel a bankok védelmére kelt. Ugyanakkor hadd mondjak el a mondandójából egyetlenegy dolgot, hogy az, amikor a bankok elszámoltatásáról beszél a kormány, és folyamatosan vezérszónokiban, miniszter úr előadásában is a bankok elszámoltatásáról hangzik el sok-sok gondolat, akkor a jegybank elszámoltatása miért nem kerül ebbe bele, miért nem hangzik el annak a felelőssége, hogy a jegybank monetáris politikája milyen hatással volt erre az egész ügyre, és jelen pillanatban a mindennapi tevékenysége mennyi kárt okoz a magyar társadalomnak? És ha a bankok elszámoltatása egy komoly célkitűzése a kormánynak, akkor az lenne a hasznos, hogy ha mindez a szempont is érdemben megjelenne. Mind a miniszter úr, mind pedig Völner képviselő úr elmondta ezt az "eljön a fair bankok ideje" kifejezést, ami eleve számomra egy paradox helyzet, hogy ez létrejöhet. Ez a kamatos pénzből adódó dilemma, hogy egyáltalán létezik ez, hogy fair bankok ideje eljöjjön, de kívánom a kormánynak, hogy eljöjjön ez. Viszont ugyanakkor arra vágyom, hogy ha eljön a fair bankok ideje, akkor ne csak a fair bankok ideje jöjjön el, hanem a fair kormányok ideje is, ami most már igazán időszerű lenne, hogy bekövetkezzen. És ez azért fontos, mert azok a teljesen jogos és érzelemmel teli kirohanások a bankok ellen szerintem megalapozottak, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy mindazok a bankok a jó erkölcs ellen vétettek, mindezt jogszabályi keretek között és jogszabályi környezetnek megfelelően, és a jelenlegi kormány a jó erkölcs erejénél fogva kívánja helyreállítani a jogszerűséget. Abban bízom, hogy majd egyszer a jelen kormány is ugyanebben a megmérettetésben részesül, amikor látszólag jogszerű keretek között a jó erkölcs ellen vétenek jó sok más tevékenységével. És nagyon-nagyon nehéz elvonatkoztatnom attól, amire már utaltam, hogy mind a Jobbiknak, mind az LMP-nek volt korábbi, megoldásra irányuló javaslata. Az Igazságügyi bizottság mai ülésén egy LMP-s javaslat került le napirendről, amely kistelepülések polgármestereinek a fizetését rendezte volna, a tegnapi nap folyamán a Mezőgazdasági bizottságon az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére irányuló javaslatról beszéltünk, szintén leseperve kormányoldal részéről. Vajon nem a jó erkölcs ellen vét-e az, aki azoknak a problémáknak a felvetését, amelyek valósak, pusztán politikai szándékkal leveszi napirendről, elhalasztja, hogy később megmentőként és védelmezőként tudjon tetszelegni mindennapi politikai tevékenységében? Schiffer András képviselőtársam, frakcióvezető úr elmondta pártunk álláspontját, ennek megfelelően természetesen támogatni fogjuk az indítványt, ugyanakkor megköszönnénk, hogyha mindazokat a jobbító szándékú ellenzéki észrevételeket, amelyek részben elhangzottak, részben beadásra kerülnek, megfontolná a kormány. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy Kiss László képviselőtársam visszatért, így a bankok magyar hangjához intézhetem szavaimat, hiszen egy igen kioktató hangnemű felszólalást foganatosított az iméntiekben, amelyben minden felelősséget a 2008-ban tetőző válságra és az azt követő időszakra kent. Ugyanakkor emlékeztetném rá, hogy 2008-ban volt a legnagyobb a hitelezési hajlam, de eddigre az ilyen típusú hitelek 98 százaléka már kihelyezésre került. Ugyanakkor a Gazdasági Versenyhivatal akkoriban már jelezte, hogy kiszámíthatatlan, kezelhetetlen a helyzet, a jogszabályokat hozzá kellene igazítani. 2007-ben törvényjavaslatot tettek ez ügyben. Az önök regnálása alatt ebből csak 2010-ben lett egy részmegoldásokat nyújtó törvény. És azt is el kell mondani, hogy az úgynevezett devizahitelek 40 százaléka már a 2007-2008-as időszakban bőven kihelyezésre került. Tehát ebben a két évben, az önök regnálása alatt mondható el, hogy felfutottak a visszaélések, a visszaélési típusok is, és ezek elharapózása elképesztő volt. Ugyanakkor nézzük, hogy mi az, amiben ön igazat mondott. Igazat mondott a tekintetben, hogy 2010 után mintegy 30-40 százalékkal nőttek a törlesztőrészletek, de ha az önök szakmainak mondott javaslata erre az, hogy térjünk vissza egy 2010-es árfolyamhoz, ezzel mit tesznek? A felvételkori árfolyam átlagosan 165 forint volt. Tehát a 165 és az önök közötti árfolyamon mozgó összegtömeget, tehát a lopott holmi egy részét önök ott hagynák a kereskedelmi bankoknál. Aki ilyet mond, az a bankok ügynöke. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Igen, ezt már megszokhattuk, hogy természetesen mindenkinek, akinek más álláspontja van, mint a Jobbiknak, az valamiféle ügynök. Egy biztos, hogy nem vagyok, nem vagyok Moszkvának az ügynöke, mint önök közül vélhetően az egyik képviselő az Európai Parlamentben. Én az ügynökkérdést nem nagyon feszegetném az önök helyében semmiképpen, mert ha a Google-ba beírnánk az "ügynök" kifejezést, akkor lehet, hogy KGBéla lenne az első, ami kijönne. Ezzel együtt azért azt gondolom, hogy azt a mesét, amit önök folyamatosan beadnak a gonosz bankokról és a naiv ügyfélről, azért is érdemes egyébként megfigyelni közelebbről, mert ezekben a padsorokban is számos képviselő ül a Fideszben és a Jobbikban is, akinek devizahitele van. Én egyébként nem tartozom ezek közé a képviselők közé. A lelki szemeim előtt van az a kép, amikor ezeket az egyébként kiválóan tájékozott, derék embereket a bankok fegyverrel kényszerítik, hogy ezeket a szerződéseket megkössék. És amikor tegnap arról cikkezett valamelyik lap, hogy melyik országgyűlési képviselő mennyire jár jól ezzel a javaslattal, akkor azt gondolom, hogy nem jó az irány. Az biztos viszont, hogy nagyon sok esetben a bankok megtévesztették az ügyfeleket, és éppen ezért mondom azt, hogy ebben a Házban mindenki a megtévesztett ügyfelek oldalán áll. Mindenki. Kérem, fogadják el, hogy vannak olyan megfontolások, amelyek eltérőek az önök megoldásaitól. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy aki mást mond, mint amit önök mondanak, az már rögtön valakinek az ügynöke - kivéve Moszkvának, amit megbeszéltünk korábban -, hanem lehet, hogy más megfontolásai vannak. Mindenki a hitelesek pártján áll, csak lehet, hogy máshogy kívánná megoldani ezt az ügyet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a napirend előtti felszólalások végére értünk. (9.50) Most soron következik a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés T/1272. számon a parlamenti informatikai hálózaton valamennyiük számára elérhető. Elsőként megadom a szót Trócsányi László igazságügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 30 perces időkeretben, aki a felszólalását innen az emelvényről mondja el. Megvárjuk, amíg miniszter úr felérkezik az emelvényre. Miniszter úr, öné a szó, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, képviselőcsoportonként 15-15 perces időkeretben. Elsőnek megadom a szót Rogán Antal frakcióvezető úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának, aki felszólalását innen az emelvényről mondja el. Megvárom, amíg frakcióvezető úr felérkezik. Köszönöm szépen. Frakcióvezető úr, öné a szó, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP-képviselőcsoportjának vezérszónoka Burány Sándor képviselő úr, aki felszólalását szintén az emelvényen mondja el. Megvárom, amíg a képviselő úr felérkezik. Igen, megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka Vejkey Imre képviselő úr, aki felszólalását szintén itt, az emelvényen mondja el. Képviselő úr felérkezett az emelvényre. Képviselő úr, öné a szó. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Z. Kárpát Dániel. Képviselő úr felszólalását a helyén mondja el. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Köszöntöm a képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. A határozati házszabály rendelkezése szerint most az elsőként jelentkezett független képviselő 15 percben szólalhat fel. Ebben a felszólalási körben Varju László képviselő úr jelentkezett, azonban nem tartózkodik a teremben, így a másodikként jelentkezett Szelényi Zsuzsanna független képviselő asszonynak adom meg a szót. Parancsoljon, képviselő asszony!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több kétperces felszólalásra jelentkező nem volt, ezért folytatjuk a további képviselői felszólalásokat. Akik írásban bejelentették felszólalási szándékukat, felhívom figyelmüket, hogy 15-15 perces időkeret áll rendelkezésükre. Megadom a szót Szatmáry Kristóf képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Volner János képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre jelentkezett első felszólalói kört követően kétperces felszólalásokra kerül sor. Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel további kétperces felszólalásra senki nem jelentkezett, így folytatjuk az írásban előre bejelentett felszólalások sorát. Megadom a szót Kara Ákos képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Megadom a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Völner Pál képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Staudt Gábor képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Megadom a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Völner Pál képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Megadom a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a normál időkeretben történő felszólalások sorát. Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Kiss László képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Megadom a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Üdvözlöm önöket. Folytatjuk a törvényjavaslat vitáját. Szólásra következik Sallai R. Benedek képviselő úr, LMP. Öné a szó, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra kért szót Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik. Öné a szó, képviselő úr.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss László képviselő urat illeti a szó, MSZP. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nem érkezik jelzés.) Nem. Államtitkár úr jelezte, hogy nem kíván reagálni az elhangzottakra. A módosító javaslatok benyújtására az elfogadott házszabálytól való eltérés szerint ma 16 óráig van lehetőség. Az általános vitát ezzel lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek a költségvetési tervezéssel, valamint a pénzpiaci és a közüzemi szolgáltatások hatékonyabb nyújtásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés T/1271. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy a házelnök úr az előterjesztés részletes vitájának lefolytatására a Gazdasági bizottságot jelölte ki. Elsőként megadom a szót Németh Lászlóné államtitkár asszonynak, a napirendi pont előterjesztőjének. Államtitkár asszonynak maximum 30 perc ideje van. Parancsoljon!