• DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előterjesztője: Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvényének hatodik módosítása van előttünk. A korábbi módosításoktól eltérően senki nem vitathatja azt, hogy a most elénk terjesztett szövegjavaslat egy olyan új helyzetre kíván választ adni, amely az Alaptörvény elfogadásakor ismeretlen veszély volt. Az elmúlt egy év migrációs válsága a terrorfenyegetettséget Európában drámai módon megnövelte. Azt látjuk, hogy az a biztonsági kockázat, amellyel Európa egésze szembesül, mindannyiunkat fenyeget, nem maradhat ki az ez elleni védekezésből egyetlenegy európai uniós tagállam sem. Mi időben felhívtuk a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyekre a szabályozatlan, kontrollálatlan és törvénytelen migrációs hullám vezethet, időben felhívtuk a figyelmet arra, hogy terrorizmust is importálunk ebben az esetben, és arra, hogy Európa biztonsága soha olyan mértékben nem volt veszélynek kitéve, mint ami a migrációs hullám következtében mostanra előállít. Az azóta történt események, Párizs és Brüsszel, az ottani brutális és elítélendő terrorcselekmények ezt fényesen igazolták.Éppen ezért, ahogyan egész Európa választ keres és jogi megoldásokat igyekszik találni a kialakult helyzetre, úgy ezt a Magyar Országgyűlésnek is meg kell tennie. Miután a rendkívüli jogrenddel kapcsolatos szabálymódosítások kétharmados többséget igényelnek ‑ ez mind az alaptörvény-módosításra, mind a hozzákapcsolódó honvédelmi törvény módosítására igaz, mind pedig az egyébként külön már tárgyalt és most már a bizottságok előtt lévő, a Belügyminisztérium által előterjesztett terrorcsomagra is igaz ‑, azt mondhatjuk, hogy ezekben az esetekben az Országgyűlésnek kompromisszumra kell jutni annak érdekében, hogy Magyarország polgárainak biztonságát szavatolhassuk. (12.20)Itt az alaptörvény-módosításnál egy új tényállást szeretnénk elfogadtatni és bevezetni, és miután az előterjesztést ötpárti tárgyalások előzték meg, ezért úgy gondolom, hogy a magyar politika a Honvédelmi Minisztérium koordinálásával, valamennyi frakció részvételével maximálisan bizonyította azt, és különösen a kormánypártok ez esetben maximálisan bizonyították azt, hogy kompromisszumot szeretnének keresni és találni. Nem volt a tárgyalásokon olyan kérdés, amit ne tudtunk volna megvitatni, olyan ellenzéki javaslatok voltak, amiket elfogadtunk, sőt azt mondhatjuk, hogy magát a koncepciót is az ellenzék vetette fel, a szabályozás koncepcióját. A szabályozás céljában pedig egyet kell hogy értsünk, mert a szabályozás célja Magyarország biztonságának szavatolása egy megváltozott biztonsági környezetben, komoly veszélyek közepette. A terrorveszélyhelyzet sok szempontból az állam iránti eddiginél nagyobb bizalom szükségességét is megmutatja, hiszen való igaz, hogy míg szükségállapotnál, illetve az egyéb rendkívüli jogrendeknél, ideértve a veszélyhelyzet tényállását, a már bekövetkezett rendkívüli helyzetre kell választ adni, ezért nem lehet vitatkozni arról vagy fölösleges vitatkozni azzal kapcsolatosan, hogy indokolt‑e egy rendkívüli jogrendnek az elrendelése, hiszen ha már előállt a helyzet, ha már valaki egy terrorcselekményt elkövetett, ha már az elemi csapás bekövetkezett, akkor nagyon egyszerű egyetérteni abban, hogy a rendkívüli jogrend bevezetése indokolt. Terrorveszélyhelyzet esetén viszont nem erről van szó, terror­veszély­helyzet esetén egy akut, közvetlenül fenyegető, terrortámadás vagy terrorfenyegetettség közvetlen veszélyével szembenéző helyzetben vagyunk, amikor viszont még nem történt támadás, és ebben az esetben is alapjog korlátozására szeretnénk lehetőséget adni a mindenkori végrehajtó hatalomnak annak érdekében, hogy az állampolgárok biztonságát ilyen helyzetben is szavatolni lehessen. Ha visszagondolunk az elmúlt hónapokra, akkor azt mondhatjuk, hogy Hannoverben egy labdarúgó-mérkőzést, amelyre az egész német kormány vendégként megérkezett, kellett másfél órával a mérkőzés kezdetét megelőzően lefújni. Brüsszelben három kerületben kijárási tilalmat rendeltek el még jóval a brüsszeli terrortámadásokat megelőzően, és azt megelőzően, hogy bármi történt volna. Nyilvánvalóan ez súlyos alapjog-korlátozás volt, de senki nem vitathatja, főleg az azóta történtek fényében, hogy ez indokolt. Tehát először is arra kérem képviselőtársaimat, hogy a racionális párbeszéd jegyében ne vitassuk azt, hogy itt valóban komoly alapjog-korláto­zá­sokról van szó, de a rendkívüli jogrendnek ez a lényege, erre ad lehetőséget az állam számára. Másik nagyon fontos szempont: ne vitassuk azt, hogy az államnak a jelenlegi helyzetben komolyabb beleszólást kell kapni a biztonság szavatolásához szükséges eszközök tekintetében, mert máskülönben egy ilyen helyzetben hiába vannak meg a szükséges információk, hiába tudjuk a Belügyminisztérium által előterjesztett törvényjavaslatnak köszönhetően megfelelően minősíteni, kezelni ezeket az információkat, ha a közvetlen fenyegetettség fennáll, akkor pillanatnyilag rendkívüli jogrend elrendelésére nincs lehetőség, csak akkor, amikor ez már bekövetkezett. A harmadik: nem vitatható, hogy ilyen esetben közvetlenül a kormánynak kell megadni a beavatkozás lehetőségét. Az Országgyűlés utólagos jóváhagyására van lehetőség, az Országgyűlés szakbizottságait és a köztársasági elnököt folyamatosan tájékoztatni kell ‑ ez a tájékoztatás, garanciális rendelkezés indokolt ‑, az is egyértelmű, hogy végül az Országgyűlés rendeli el most már a terrorveszélyhelyzetet az előterjesztett szabályozás szerint, de azt a lehetőséget a kormánynak feltétlenül biztosítani kell, hogy amikor a fenyegetettség bekövetkezik, amikor a konkrét információ a közvetlen terrorfenyegetettségre vonatkozóan fennáll, akkor a kormánynak kell azonnal lépnie, ezért ilyen esetben az Országgyűlés összehívására csak utólagosan van lehetőség, bizonyos értelemben tehát itt egy utólagos jóváhagyás történik. De függetlenül attól, hogy Magyarország demokráciájának reményeink szerint hosszú történetében ki lesz kormányon, úgy gondoljuk, hogy az a felhatalmazás, amit az Országgyűlés a terrorveszélyhelyzet bevezetésével a kormánynak adna, semmiféleképpen nem túlzott, és érdemi visszaélésre nem ad lehetőséget. Az előterjesztett szabályozás szerint tehát jelentős és közvetlen terrorfenyegetettség vagy terrortámadás esetén a kormány kezdeményezésére kerül sor az Országgyűlés által a terrorveszélyhelyzet kihirdetésére. Azonban a kormány kezdeményezésének pillanatától kezdve már fontos, valóban rendkívüli jogrendre emlékeztető vagy a rendkívüli jogrendet képező eszközökkel rendelkezik, és ez a jogkör akkor válik teljessé, ha az Országgyűlés 15 napon belül a terrorveszélyhelyzetet elrendeli. Ha megnézzük a jelenlegi szabályozást, akkor azt mondhatjuk, hogy az öt különleges jogrendi tényállás egy hatodikkal egészül ki. Az ötpárti vita időszakában éppen a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja volt az, amely a leginkább amellett kardoskodott, hogy ne már létező tényállásokba próbáljuk meg belefoglalni a terrorveszélyhelyzetet is, hanem önálló, hatodik rendkívüli jogrendi tényállás keretében próbáljunk meg egy olyan szabályozást találni, ami mindenki számára elfogadható. Az új esetkör gyakorlatilag a megelőző védelmi helyzet belbiztonsági megfelelője, de ennél szűkebb felhatalmazásokat nyit meg a honvédelmi törvény szintjén, valamint lehetőséget teremt a Magyar Honvédség felhasználására, ha a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok erői nem elegendők. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Magyar Honvédség ebben az esetben egy kiegészítő, kisegítő szerepet játszhat, tehát ha és amennyiben a rendőrség erői a fenyegetettség elhárításához, a biztonság szavatolásához elegendők, akkor a Magyar Honvédség nem használható fel. Ha viszont ez nem elegendő, akkor van lehetőség arra ‑ látjuk az európai példákat is, tehát a javaslat illeszkedik az európai jogrendbe és a mostani módosítások gyakorlatába is ‑, hogy a Magyar Honvédség felhasználása is segítheti a rendőrség munkáját. Azt is érdemes egyértelművé tenni, hogy a honvédség bevetésének lehetőségével szavakban valamennyi párt egyetértett, még a vitában jelen nem lévő Magyar Szocialista Párt is ennek indokoltságáról nyilatkozott, a másik két ellenzéki frakció pedig egyértelművé tette, hogy a Magyar Honvédség ilyen helyzetben való felhasználásának lehetővé tételét indokoltnak látja. A terrorveszélyhelyzet kapcsán a jogalkotói cél, hogy a felelős kormány a biztonsági kihívásokra adhasson adekvát választ. Lehetőséget kell teremteni azon helyzetek kezelésére, amikor a békeidejű elégtelen intézkedési eszköz már nem, a hatályos különleges jogrendi szabályozás pedig még nem megfelelő, mivel az utóbbi indokolatlanul erős és demokratikus deficitet okozó jogkorlátozásokat tenne lehetővé. A kormánynak nem célja, hogy a félelemkeltés elhárítására más típusú félelmet keltsen, és a hatályos különleges jogrendi szabályozás esetleges felhívásának lehetőségével ezt erősítse, éppen azért kerestünk olyan új rendkívüli jogrendi tényállást, aminek már van mintája, ahol a megelőző védelmi helyzet mintájára vezethető be gyakorlatilag egy terror­veszélyhelyzet. Ez azért nem ad okot olyan jellegű félelemkeltésre vagy olyan jellegű alaptalan vádak megfogalmazására, mint amilyen a sorozás visszaállítása vagy az elnöki rendeleti kormányzás bevezetése lenne vagy lehetne. A terrorveszélyhelyzetet az Országgyűlés kétharmados többséggel hirdetné ki. Úgy gondoljuk, hogy minden egyes rendkívüli jogrend esetén ilyen többséget kíván meg az alkotmány az Országgyűléstől, nincs okunk arra, hogy ettől bármilyen formában eltérjünk. Ha a terrortámadás fogalmát szeretnénk meghatározni, hiszen ez is igényként merült fel, akkor a büntető törvénykönyv szerinti terrorcselekmény tartalmi elemeit javasoljuk alapul venni. Úgy gondoljuk, hogy ez minden olyan bizonytalanságot, ami a szabályozással kapcsolatosan felvethető, egyértelműen megválaszol, és ilyen értelemben a visszaélés lehetőségét ez is korlátozza. Az új tényállással a rendkívüli állapot, a szükségállapot, a megelőző védelmi helyzet, a váratlan támadás, veszélyhelyzet mellett egy hatodik, újabb rendkívüli jogrendi tényállás jönne létre. Úgy gondoljuk, nem lehet vitás a jelenlegi helyzetben, hogy akkor tudjuk csak a Belügyminisztérium által előterjesztett terrorellenes csomagból adódó pluszinformáció-szerzés lehetőségét megfelelően kamatoztatni, ha ilyen információk beérkezése esetén, ha ezeknek az információknak a rendelkezésre állása esetén a magyar államnak, a mindenkori kormánynak van eszköze arra, hogy olyan rendkívüli jogrendet hirdethessen ki, illetve olyan rendkívüli jogrendet kezdeményezzen ‑ az Országgyűlés dönt ennek elrendeléséről ‑, amely biztosítja azt a lehetőséget, hogy egy terrorcselekmény ne következzen be, tehát hogy a terrorveszélyhelyzet kihirdetésével a terrorcselekmény bekövetkezését el lehessen kerülni. Az elmúlt három-négy hónap eseményei után megítélésünk szerint felelős politikai erő ennek a javaslatnak a céljára nem mondhat nemet, a szabályozás részletei során pedig, mint már említettem, szerintem példamutató konstruktivitással járt el a minisztérium és jártak el a parlamenti frakciók. Úgy gondolom, hogy az utolsó három találkozó után senki nem vetheti fel azt, hogy ne az lett volna a találkozón, egyeztetésen részt vevő kormánypárti frakciók célja, hogy akár a szabályozás módján is változtatva olyan megegyezésre tudjunk jutni az ellenzékkel, ami lehetővé teszi a kétharmados többség megszerzését. Úgy gondolom, hogy bármilyen más témának az összekötése ezzel a javaslattal, bármilyen egyéb, a témához nem kötődő alkotmánymódosítás összekötése ezzel a javaslattal felelőtlenség, hiszen ha valaki egyetért azzal, hogy az ország biztonságának szavatolása érdekében ez a módosítás szükséges, ha a szabályozás részletei tekintetében egyezségre tudunk jutni, akkor zsarolásszerűen más kérdést felvetni annak érdekében, hogy közös felelősségünket, az ország biztonságának szavatolását meg tudjuk tenni és ennek a felelősségnek eleget tudjunk tenni, felelőtlenség, ezért úgy gondolom, hogy felelős ellenzéki magatartás mellett ilyen jellegű zsarolásra nem kell számítanunk, és csupán pillanatnyi félreértésnek tekintjük az ezzel kapcsolatosan eddig elhangzott nyilatkozatokat. Azt tudom tehát összefoglalóan mondani, hogy nem vitás, hogy Magyarország Alaptörvénye hatodik módosításának indokát a megváltozott európai biztonsági környezet adja. Ez még 2011-ben sem volt látható, így a szabályozás aktualitása aligha lehet vitás. Európa egésze választ keres arra a terrorfenyegetettségre, ami egyébként részben az Európai Unió vezetőinek felelőtlensége folytán alakult ki. A most javasolt megoldások között nincs olyan, ami az európai jogrendben ismeretlen lenne, nincs olyan, ami a kormány számára indokolatlan, ellenőrizhetetlen, kontrollálhatatlan túlhatalmat biztosítana, és nincs olyan, amely ne szűkítené a visszaélés lehetőségét a lehető legcsekélyebbre.(12.30)Ugyanakkor lehetővé teszi azt, ha valódi, közvetlen terrorfenyegetettség áll elő, erre vonatkozó egyértelmű információk állnak a kormány rendelkezésére, akkor a megfelelő rendkívüli jogrend rendelkezésre álljon, és a kormány kezdeményezésére, akár az alapvető jogok korlátozásával is egy ilyen helyzet kialakulása megelőzhető legyen. Képviselőtársaimtól azt kérem, hogy azt a konstruktivitást, amit az öt­párti egyeztetések során tapasztaltunk, próbáljuk meg itt az Országgyűlésben, a nyilvános vita során is megőrizni. Ha ez sikerül, akkor azt remélem, hogy a szükséges többség ennek a javaslatnak az elfogadásához biztosított lesz.A kormánypártok számára egyértelmű cél az ország biztonságának szavatolása. Ha ennek szellemében és ezzel a szándékkal érkeznek jobbító jellegű javaslatok, akkor mi ezekre nyitottak vagyunk. De úgy gondoljuk, hogy most kell megmutatni az ellenzéki pártoknak is, hogy a konstruktív egyeztetésnek van értelme, van haszna, hiszen ennél konstruktívabb egyeztetésre aligha lehet példát mondani nem csupán az elmúlt hat, de még az elmúlt húsz év történetéből sem valószínűleg. Ugyanis minden olyan javaslatot elfogadtunk, igyekeztünk az előterjesztett alkotmánymódosító javaslat részévé tenni, ami valóban ezt a közös célt szolgálta. Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem képvi­selőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • VARGHA TAMÁS honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! „Az ostromállapot szomorú kényszerűség; Isten mentse a hazát, hogy rá szükség legyen; de az ostromállapotnál még súlyosabb állapot az, ha nincs törvény, mely azt szabályozza.” Deák Ferenc, a haza bölcse 1868. december 6-án a képviselőházban mondta el fenti gondolatait. És e gondolatokhoz méltó javaslat fekszik itt előttünk az Országgyűlésben.Az elmúlt időszakban Magyarország és Európa biztonságpolitikai környezetében jelentős mértékű negatív változás ment végbe, amelynek következtében reális valósággá vált egyes új típusú válsághelyzetek oly módon történő kezelése, amelyben belföldön a haderőnek is jelentős szerepet kell vállalni. Ezekre a kihívásokra megítélésünk szerint a magyar jogrendszer honvédelmi vonatkozása szabályozással nincs, vagy csak kismértékben van felkészülve, ami az egyes válságtípusok tényleges megvalósulásakor a helyzetre reagáló jogalkotást követel meg.Ma a magyar nemzetre, az Európára veszélyt jelentő biztonsági kihívás már nem a klasszikus államközi háborúk fenyegetésében jelenik meg. A terrorizmus Európán belül olyan belső kór, amire eddig nem voltunk felkészülve. Elmondhatjuk, hogy a terrorveszély egyes nyugat‑európai államokban olyan, mint a földrengés, tudjuk, hogy lesz, csak azt nem, hogy hol és mikor. Az ez ellen való felkészülés, küzdelem és elhárítás egy állam önvédelmi szervei feladatrendszerének újratervezését is igényli a mai időkben. Ez a feladat a haderő rendeltetésének és szabályozásának szinte egészét érintheti az eddigi tapasztalatok alapján.A hatályos Alaptörvényben meglévő különleges jogrendi esetek azonban nem alkalmasak a terrorveszély kezelésére vagy a gyors reagálásra, kell tehát egy új közjogi alap, ami a végrehajtó hatalom gyors, de kizárólag csak arányos reagálását biztosítja. Hiszen a terrorizmus elleni küzdelem a hagyományos békeidejű rendészeti feladatokból az események függvényében átmehet a Magyar Honvédség felhasználását is szükségessé tévő, különleges jogrendet igénylő feladatrendszerbe.Tisztelt Képviselőtársaim! A különleges jogrend szabályozása Magyarországon egy zárt logikai rendet alkot, amit kiegészíteni inkább lehetséges, mint belülről megbontani. Így Magyarország Alaptörvényének különleges jogrendre vonatkozó szabályai kiegészülnének egy új, önálló esetkörrel, terror­ve­szély­helyzet címen. Demokratikus garanciális szabály, hogy a terrorveszélyhelyzetet az Országgyűlés kétharmados többséggel hirdetné ki, az új esetkör Országgyűlés általi kihirdetését a kormány kezdeményezné, jelentős és közvetlen terrorfenyegetettség vagy terrortámadás esetén.Annak szükségessége azonban, hogy a kormány már a kezdeményezéskor bevezethesse azokat a legszükségesebb rendkívüli intézkedéseket, amelyek támadás vagy a megtörtént támadás esetén újabb támadás elhárítását célozzák, nem vitatható. Ezek az állampolgárok megvédése érdekében szükségesek is. Az új esetkör szerinti különleges jogrendet tehát az Országgyűlés hirdetné ki, amivel egyidejűleg a kormány kezdeményezésekor bevezetett első intézkedések után további rendkívüli intézkedések bevezetésére is felhatalmazná a kormányt.Tisztelt Országgyűlés! „Az ostromállapot szomorú kényszerűség; Isten mentse a hazát, hogy rá szükség legyen; de az ostromállapotnál még súlyosabb állapot az, ha nincs törvény, mely azt szabályozza.” Az elmondottak alapján és jegyében a kormány az előterjesztést támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Utoljára majdnem három évvel ezelőtt tárgyalt az Országgyűlés alaptörvény-módosítást, 2013 szeptemberében fogadta el az Országgyűlés az Alaptörvény ötödik módosítását. Az Alaptörvény legutolsó módosításával az alaptörvény-módosítást kezdeményező kormány az Alaptörvénnyel kapcsolatos alkotmányjogi viták végére kívánt pontot tenni. Ez a most előttünk fekvő alaptörvény-módosítás merőben más helyzetet próbál kezelni, ezt a most előttünk fekvő alkotmánymódosítást, alkotmánymódosítási igényt, hogy úgy mondjam, az élet hozta.Nem tudom azonban megállni, hogy szóvá ne tegyem, a Magyar Szocialista Párt ismét nem vesz részt abban a törvényalkotási folyamatban, ami az ország polgárainak biztonságát, az ország jogrendjét hivatott garantálni. Ismét távol marad az alkotmányozástól azért, hogy utána megvádolhassa politikai ellenfeleit azzal, hogy nem vehettek részt az ellenzéki pártok az Alaptörvény módosításának megalkotásában. (Balla György: Szégyen!) Ezt tapasztaltuk korábban is, hiszen éveken át bírálták az Alaptörvény elfogadásának folyamatát, miközben saját szabad akaratukból hozott döntéssel maradtak távol az Alaptörvény megalkotásától. De ez a mostani magatartásuk azért is felelőtlen, mert a téma, ahogyan mondtam, a téma nem alkotmányjogi alapvetően, hanem az élet, a biztonság, az emberek biztonsága hozta elénk ezt az ügyet.Tisztelt Ház! A 2015-ös esztendő súlyos és nehéz tapasztalatokat hozott az Európai Unió számára. A migránsáradat rávilágított, hogy a határok védelmét biztosító jogszabályok nem érvényesülnek, a tömeges bevándorlás esetén a schengeni egyezményben rögzített jogos biztonsági igények teljesíthetetlenek, a határőrizet majdnem tehetetlenül áll az erőszakos határátlépéssel szemben. Magyarország Kormánya és Orbán Viktor miniszterelnök már több mint egy éve felhívta a figyelmet a menekültválság következményeire, és számos intézkedést tett, hogy az ország a schengeni határok védelmében vállalt kötelezettségeit teljesítse.(12.40)Emiatt számtalan nemtelen támadás érte akkor a magyar politikát, miközben többségében egyetértettek azzal, mára pedig több a követője, mint ellenzője a magyar intézkedéseknek. Magyarország iránytű volt a menekültválság kezelésében, és reméljük, hogy a biztonsági feltételek kiépítésével hatékony védelmet tudunk kialakítani az Európai Unió belső rendjének megőrzése érdekében.Az európai politikusok egy része nem értette meg a migrációs válság valódi természetét, a helyzetet lebecsülte, a veszélyeket alulértékelte. Mindezek mellett nem lett európai szinten megfogalmazva az a biztonsági követelmény sem, ami lehetőséget adott volna a védekezésre a beözönlő bevándorlók közül az ellenséges szándékú személyek kiszűrésére. A migrációs válság mára az egyes országokban a hétköznapok biztonságának kérdésévé emelkedett. Arról van szó, hogy mindazok a szabadságjogok, amelyeket az Európai Unió a polgárai számára megteremtett, továbbra is életünk része maradhat‑e, vagy ‑ ahogy azt a franciaországi, belgiumi, németországi események mutatják ‑ a migráció következtében a félelem és szokásaink megváltoztatása életünk részévé válik.Lassan megtanuljuk, hogy a szabadság mit sem ér, ha ehhez félelem és rettegés járul. Ha egy társadalomban a biztonság iránti bizalom csökken, akkor intézkedéseket kell tenni annak helyreállítása érdekében. Az már létező tapasztalat, hogy az európai életforma ellenségei olyan harcosokat is elrejtenek a bevándorlók között, akik életformánkat, a társadalom békéjét, együttműködésünk eddigi kereteit, tekintet nélkül kialakult értékeinkre, tudatosan le akarják rombolni. Ez egy teljesen új és váratlan helyzet. A sokasodó európai tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeket a kockázatokat minden országnak előrelátó módon kell kezelni, azt megelőzni vagy inkább lehetetlenné tenni. A kormány és a kormányzó pártok bejelentették, hogy a terrorfenyegetés veszélye miatt törvényes fel­hatalmazást kérnek az ország védelméhez. Ha van még természetes kérés, ami a törvények szellemének megfelel, akkor ezek között a legelső, hogy a kormány az Országgyűlés támogatását kéri az ország biztonságának védelme érdekében. Az is a kormány felelőssége, hogy a legtöbb ismeret birtokában milyen lépéseket lát szükségesnek a társadalom békéjének biztosítása érdekében. Az Országgyűlés arra kapott felhatalmazást a választópolgároktól, hogy felismerje a kockázatokat, az ország védelmét és biztonságát a törvényalkotás eszközeivel garantálja, és azt a legmegfelelőbb jogi formában kifejezésre juttassa. Ha a jogalkotói feladat az Alaptörvény módosítása, akkor úgy; ha ez egy felhatalmazó ren­del­kezés a kormány számára a veszélyhelyzetben történő eljáráshoz, akkor pedig azzal támogassa az ország önvédelmét.A magyar emberek óriási többsége, már majdnem kétmillió ember az aláírásával támogatta a kor­mány azon kezdeményezését, hogy az ország, az or­szág lakóinak biztonsága védelmében szigorításokat vezessen be a bevándorlás szabályozásában. Ennek a felelős gondolkodásnak és társadalmi összefogásnak része az a szükséges előrelátás, ami az előttünk fekvő törvényjavaslatban is jelentkezik.Az előttünk lévő javaslat nem tűr halasztást. Lehet idegenkedni attól, hogy a kormány milyen fel­ha­talmazást kap, amivel az azonnali terror­fenye­ge­tettséget elhárítani lesz képes, de a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről elfogadhatatlannak tart­juk, hogy az ellenzék a kifogások keresésével a terror­fenyegetés elhárítását akarja megakadályozni, felál­dozva az emberek, a családok és az ország biz­tonságát. Általánosságban is elmondható, hogy az ellenzéki pártok obstrukciós tevékenysége végig­kísérte a migrációt, és szinte természetes, hogy most sincs készség a közös cselekvésre.Az európai események Párizsban vagy Kölnben azt mutatják, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs idő az abszurd felvetésekre, ilyenkor hatékony és gyors intézkedésre van szükség, mint amelyhez most az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán szük­séges a képviselők támogatása. Francia­or­szág­ban a balliberális kormányzat is szigorú intéz­kedéseket veze­tett be a terrortámadások után, amelyek ve­szélyhelyzetben korlátozzák az alapjogok egy részét, és ezzel a szabadságszerető polgárok nagy többsége is egyetértett. Azt még nem tudjuk, hogy a sza­bad­ságjogok teljessége és a teljes biztonság egymás mellett kiteljesedhetnek‑e, de úgy tűnik, hogy ve­szély­helyzetben az alapjogok szükséges és arányos korlátozása indokolt lehet.A biztonság olykor elsőbbséget élvez, előbb­revaló a szabadságjogok teljes körének érvénye­sülésével szemben. 2011 után az Amerikai Egyesült Államok is hatékony jogalkotási lépésként bevezette a hazafias jogalkotási törvényben a belső terrorizmus fogalmát. Ebben nem külföldi terrorveszélyről, hanem kockázatként már hosszú ideje a polgárokkal együtt élő személyekről van szó. Az eltelt időszakban lett belőle egy szabadságtörvény, mára számos ren­del­kezése nem került meghosszabbításra, de alap­vé­delmi stratégiaként megtartották a különleges jog­köröket.A megváltozott biztonsági környezet meg­köve­teli a jogrendi válaszokat a szükségesség és arányos­ság követelményeinek betartásával. Az Alaptör­vény­hez kapcsolódó sarkalatos törvényekről folytatott vita során számosan érveltek amellett, hogy szük­ségtelen az Alaptörvény módosítása, mert minden fenyegetésre van felhatalmazó rendelkezés. Kérem, figyel­mesen olvassák el, hogy a különleges jogrend, annak egyetlen rendelkezése sem tartalmaz felha­talmazást az országot ért belső terrortámadás ese­tére. A terrorizmus elleni küzdelemben nincs teljes biztonság, de nincs érvünk az ellen, hogy törekedni kell rá. A terrorveszélyhelyzet Alaptörvénybe ikta­tásával ez a törekvés ölt testet. Ehhez nem kérünk százszázalékos bizalmat, hanem a lehető legtöbb bizal­mat az ország javára.Tisztelt Ház! A terrorveszélyhelyzet Alaptör­vénybe iktatásának nyilvánvaló kulcskérdése a bizalom; nevezetesen, hogy a kormány megítélésén múlik a veszélyhelyzet megállapítása és a szükséges intézkedések elrendelése. Ez azért természetes, mert más nem is rendelkezhet mindazokkal az infor­má­ciókkal, amelyekkel a terrorveszélyhelyzet fenye­ge­tését mérlegelni tudják. Nincs az országban más olyan intézmény, hivatal, amely elégséges infor­mációval bír egy ilyen típusú veszély jellegéről. Ezen a bizalmi elven folyik a vita, mert amíg a kormányzó többség joggal bízik a kormány mérlegelő­ké­pes­ségében, addig az ellenfelek, ahogy eddig is tették, gyakran vonják kétségbe a kormányzat intézkedéseit. Sokszor az a hivatkozási alap, hogy már máskor is csalódtak.Amikor a kormány a terrorveszélyhelyzet elhárí­tá­sához bizalmat kér, természetes módon benne van ebben a bizalmatlanság is, mert a bizalom jelen­té­sében is mindig hordoz egy csekély bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot. Másként a bizalomnak semmi értelme nem lenne. Az Alaptörvény módosítása során ennek az észszerű ténynek az elfogadásáról is szavaznak, nevezetesen arról, hogy elhiszik‑e önök, hogy semmiféle előrelátással nem jelezhetők előre a jövőbeni események. Így kénytelenek ráhagyatkozni veszély esetén azokra, akik ismerik a veszély ter­mészetét. Ez a jóváhagyás mindenkinek előnyös, ám nem a pártpolitikai szempontból jelentkező értékek védelmét szolgálja, hanem az ország biztonságát.Az előttünk fekvő javaslat egy kivételes eset, ami­kor a szokásos kormány‑ellenzék érdek­ta­golt­ság­ból ki kellene lépni, akármilyen is a jelenlegi parla­men­ti viszony természete. A bizalom és a bizal­matlanság lehet okkal létező és lehet indokolatlan is. A terrorveszélyhelyzet esetén adott felhatalmazás egy szükségszerű bizalom, egy arra vonatkozó bi­zalom, hogy az erőszak nem része a politikai küzde­lem­nek, az erőszak kizárólag az országot fenyegető veszé­lyek elhárítására szolgálhat. A magyar társa­da­lom­nak már újkori történetében is van tanulság arról, hogy a politikai kérdésekben alkalmazott állami erőszak a társadalom részéről elutasításra talál, és megvonja a bizalmat a hatalommal visszaélő politikai erőtől, miként azt 2006 októbere nyomán is tette.A terrorveszélyhelyzet nem a pártküzdelmek ré­sze, hanem az országvédelem eszköze. Az Alaptör­vény módosítását megelőző egyeztetések sem a vál­toz­tatások közjogi problémáiról szóltak, hanem a felek közötti bizalom minőségéről. Kérdezhetném, hogy az ellenzék miért is bízna meg az éppen kor­mány­zó erőkben. Azért, mert mindig a kormányzó erők felelőssége az ország védelme, akkor is, ha a politikai ellenfelek ezt nem különösebben méltá­nyolják.(12.50)Magyarország nem állhat feltartott kézzel a terrorizmus fenyegetése előtt. A holnap biztonsága a ma előrelátási képességén alapul, és sokan ma ugyanúgy kételkednek, ahogyan egy éve a népvándorlási kockázatokat is alábecsülték. A kormány elkötelezett annak érdekében, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni a terrorveszélyhelyzet kialakulását, és mindent meg kell tenni a magyar emberek, a magyar családok, a közrend és a közbiztonság védelmében. Akkor lennénk a legboldogabbak, ha az új cikkely alkalmazására soha nem kerülne sor, mint ahogy a különleges jogrend egyes elemeinek alkalmazása szerencsére eddig még nem volt életünk része. A helyzetről való gondolkodás és megfelelő jogi helyzet megteremtése a felelős kormányzás része, és a kérdést majd azoknak is felteszik, akik akadályozzák, hogy a magyar állam ilyen vészhelyzet esetén meg tudja védeni az ország lakosainak biztonságát. Köszönöm megtisztelő figyelmüket és kérem, hogy támogassák az Alaptörvény módosítását, valamint az ahhoz kapcsolódó törvénymódosításokat. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • MIRKÓCZKI ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ahogy az előttem szólók többször, többféleképpen, de megerősítették a lényeget, nemcsak Magyarországra, hanem szinte a világ összes országára vonatkozó biztonságpolitikai helyzet alapvetően megváltozott, új igények, új kihívások és új feladatok várnak mindenkire, különös tekintettel itt az Európai Unióban és ezen belül is különös tekintettel a bevándorlás okozta krízisre. Ha körbetekintünk szűkebb környezetünkben, az európai szűkebb környezetben, akkor azt láthatjuk, hogy tőlünk keletre, Ukrajnában egy elég sajátos fegyveres konfliktus zajlik, tőlünk délre vagy ha úgy tetszik, déli határainkat naponta ostromolják százak és ezrek illegális bevándorlóként. Hogyha Boszniára vagy a Balkán egyéb térségeire nézünk és figyelembe vesszük ‑ különösen a Nemzetbiztonsági bizottság tagjai ‑ azokat a hírszerzői jelentéseket, amelyek az Iszlám Állam különböző dzsihádista sejtjeire vonatkoznak, akkor minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a Balkán, ha még csak hamu alatt is, de izzik. Ha pedig a Közel-Keletre tekintünk, ott meg lassan senki által át nem látható, elképesztő kaotikus háború zajlik, ártatlan emberek életét követelve nap mint nap. Ilyen értelemben nem kérdés, hogy valamit tennünk kell nemcsak fizikálisan, nemcsak morálisan, hanem jogalkotói szinten is. Azonban ne felejtsük el, hogy honnan indultunk. Én itt elsősorban Gulyás Gergely képviselőtársamra mint előterjesztőként elmondottakra szeretnék reagálni, hogy nem volt ez azért ennyire korrekt, nem volt ez azért ennyire konstruktív, hiszen januárban egészen másképp indult ez a történet. Amikor először fölmerült az Alaptörvény hatodik módosításának lehetséges szükségessége ‑ hogy így fogalmazzak ‑, akkor egy kevésbé konstruktív vitára, egy kevésbé konstruktív ötpárti találkozóra került sor, ahol egy olyan tervezetet kaptak meg a pártok, amely szinte mindenről szólt, csak a terrorizmus visszaszorításáról, a terrorizmus elleni harc megelőzéséről nem. Ehhez képest természetesen néhány hónappal később, napjainkra egy egészen más szintre jutottunk, de tekintettel arra, hogy mit szeretnénk elérni, érdemes ezért lépésről lépésre végigvenni azokat a dolgokat, amelyek során kialakult ez a mai tervezet, amelyről itt beszélhetünk. Úgy fogalmaznék, és talán többször, több alkalommal megfogalmaztam már azt, hogy a szó nemcsak klasszikus értelmében vett terrorizmus létezik, hanem politikai terrorizmus is, és ha politikai terrorizmusról beszélünk, akkor nem tudok elmenni a mellett a januári, a Honvédelmi Minisztérium által elénk rakott tervezett mellett, amelyről az imént beszéltem, hogy sok mindenről szólt, csak éppen a terrorizmus elleni harcról nem. Akkor pontosan az volt a Fidesz-KDNP kommunikációja, amelyet most Gulyás Gergely egészen más kontextusban adott elő, egészen más előjellel, akkor arról szólt a történet, hogy aki nem támogatja ezt a javaslatot, az lényegében bevándorláspárti, az lényegében terroristabarát, és ha úgy tetszik, a magyar állampolgárok biztonságát, Magyarország biztonságának egészét teszi kockára. De, tisztelt képviselőtársaim, érdemes akkor megnézni, hogy ez az úgynevezett terrorizmus elleni harc jegyében előterjesztett normaszöveg miről szólt. Ebben olyan elképesztő javaslatok voltak, és most én nem mennék bele, hogy a kormány egy rendeletben ezt kihirdette volna, 60 napig életbe lép, és addig hol és miként lehet garázdálkodni, de néhány pontot kiemelnék, amelyet azért tisztázzunk a jövőre vonatkozólag is, hogy meddig tart a terrorizmus elleni harc, és meddig tart a politikai terrorizmusnak való gátat szabás fontossága. Ha a frekvenciagazdálkodásra, műsorszórásra gondolunk, amelyeket önök, finoman fogalmazva is, elég erőteljesen szerettek volna még januárban korlátozni, itt megállapíthatjuk, hogy ettől nem lesz kevésbé biztonságos vagy bizonytalanabb Magyarország kitettsége a különböző terrorcselekedetekre vonatkozólag. Aztán korlátlanul természetes személyek, jogi személyek vagy egyéb cégek, érdekeltségek, szervezetek zárolása ezen időszak alatt, minden vagyonának, ha úgy tetszik, elkobzása, ez megint sok mindenre magyarázatot adhat, egyre biztosan nem, hogy ez a terrorizmus elleni küzdelem jegyében zajlik. S hogy minden ilyen lépésből kihagyták a célhoz kötöttséget, én azt gondolom, az önmagában kulcsmomentuma volt annak a tervezetnek, amely igazából az egész társadalom felháborodását kiváltotta, nem kevésbé egyébként az önök táboráét, az önök szavazói jelentős részének felháborodását is. Az internet, levél, csomag és egyéb postai küldemény szinte korlátlan ellenőrzése ugyancsak ebbe a sorba tehető. Hogy aztán olyan elképesztő javaslatokat is megfogalmaztak, amely szerint a rádiókat, televíziókat, egyéb tömegkommunikációs eszközöket, szolgáltatásokat vagy korlátlanul szüneteltetni, vagy önök által megszállni és ellenőrzésük alá vonni, ez megint sok mindenre adhat magyarázatot, de arra semmiképp nem, hogy ez a terrorizmus visszaszorítását szolgálná. Hogy a külföldiek beutazásának tilalmának vagy egyéb szigorú korlátozásának van‑e helye, ez már kétségkívül kapcsolódhat a terrorizmushoz, ahhoz azonban, ahogy önök ezt januárban kitalálták, semmiképp, hiszen idesorolták egyébként a magyar állampolgársággal nem rendelkező összes határon túli magyart. Gondoljunk csak a felvidéki magyarokra, hiszen ott a szlovák jogszabályokból kifolyólag a többség nem rendelkezik magyar állampolgársággal, de ezzel az egy tollvonással lényegében önök őket is kizárták volna, miközben jelentős részük magyar családtagokkal, Magyarországon élő rokonokkal, munkahellyel, iskolával és egyéb kötődésekkel rendelkezik. És ha csak azt emelem ki, hogy önök az államháztartásra vonatkozó kötelezettségeket, a költségvetésből fakadó kötelezettségeket teljesen egyoldalúan ezen 60 napos időintervallum alatt felrúghatták volna, itt megint lehet sok mindenre gondolni, de terrorizmus elleni harcra kevésbé. Hogyha abból indulunk ki, hogy az ország évről évre a költségvetésben azért terjeszt elő és azért tesz félre úgynevezett tartalékokat, hogy ha ne adja a jóisten, a szükség úgy hozza, hogy valamilyen nem várt, akár merénylet, akár más katasztrófa bekövetkezik, akkor legyen mihez nyúlni, akkor ezt a pontot nyugodtan kivehetnénk. De önök nem ezt tették, hanem hosszú hónapokon keresztül kötötték az ebet a karóhoz, és azt mondták, hogy aki ezt nem támogatja, az Magyarország ellensége, hogy nagyon sarkosan fogalmazzak. Mi azt mondtuk ‑ és itt rátérnék konkrétan a Jobbik álláspontjára ‑ már januárban is, hogy nyitottak vagyunk minden olyan észszerű, minden olyan szakmai javaslatra, amely Magyarország tényleges biztonságát, a terrorizmus elleni küzdelmet vagy a terrorizmus megelőzését szolgálja. (13.00)Azt is elmondtuk már januárban, hogy el tudunk képzelni akár egy új, egy hatodik különleges jogrendet, de azt is el tudjuk képzelni, hogy már meglévő különleges jogrend bővítésével fokozzuk vagy teszünk újabb lépéseket a terrorizmus elleni küzdelemre. Ez egészen áprilisig nem talált halló fülekre az önök részéről. És közben a Belügyminisztérium ötpárti egyeztetéssorozatot hívott össze egy terrorellenes csomag megalkotása érdekében. Nos, az, amit Gulyás Gergely elmondott, hogy mennyire konstruktív, mennyire konszenzuson alapuló, mennyire pozitív ötpárti tárgyalássorozat zajlott, valóban, csak ezt más minisztérium, a Belügyminisztérium mondhatja el magáról. Hiszen nem készen kaptunk egy vállalhatatlan tervezetet, nem készen kaptunk egy olyan jogszabálycsomagot, amelynek egyébként semmi köze a tényleges vagy a megnevezett célokhoz, hanem egy ötpárti tárgyalássorozat alatt. Ha jól emlékszem, három ilyen találkozó volt hétről hétre, ahol minden, frakcióval rendelkező ellenzéki párt megtette a javaslatát, mindenki elmondta a konkrét, elég éles kritikáit, és nem is nagyon tudok olyan ellenzéki javaslatról, egyébként pártállástól függetlenül, akinek a javaslata ne talált volna halló fülekre, főleg azért, mert a politikai lózungokat kerültük, a politikai kommunikáció ebből a szempontból nem játszott ezen a pályán, hanem pusztán szakmai, és mondjuk úgy, hogy felelős hozzáállást viseltetett mindenki. És ebből született meg a BM-nek az a javaslatcsomagja, amely szerintem a parlament nagyon széles konszenzusán alapuló támogatását fogja bírni. De mindemellett, mintha a kormány szempontjából a jobb kéz nem tudta volna, hogy mit csinál a bal: a Honvédelmi Minisztérium is előállt az ötpárti találkozó igényével, amelyet természetesen a Jobbik ugyanolyan nyitottan fogadott, mint korábban bármely más minisztérium által bármely más témában indítványozott ötpárti találkozót, annak érdekében, hogy Magyarország biztonságát ténylegesen növeljük. És mivel szembesültünk áprilisban? Azzal, hogy mondván, hogy a Honvédelmi Minisztérium három hónapig dolgozott tovább ezen az új különleges jogrenden, de pusztán annyi történt, hogy a januári 30 pontból kihúztak 6-ot, köztük 4 olyat is, amit egyébként senki nem bírált. Hogy ebben mi történt, vagy miért kellett ehhez három hónap, az egy talány, nem is igazán fejtettük meg, de a történet szempontjából lényegtelen.Az ott részt vevő, frakcióval rendelkező pártok nem mindegyike ‑ hiszen az MSZP, ha megengedik, most nem térnék ki az MSZP felelősségére és politikájára; én azt gondolom, hogy az itt lévő üres padsorok mindent elmondanak arra vonatkozólag, hogy egy ilyen fontos kérdésben ők hogyan állnak ehhez az egészhez, pusztán pártpolitikai célokból és pusztán kommunikációs célokból, hogy később aztán miket lehet majd mondani ‑, de az LMP és a Jobbik részt vett, és ott elég világosan leszögeztük rögtön az elején, hogy ez így ebben a formában számunkra teljes mértékben vállalhatatlan, hiszen ez ugyanaz, mint amit januárban megismertünk, némi módosítással, ugye hat pont kihúzásával. Aztán, mintha történt volna a HM részéről is egyfajta belátás, a következő ötpárti találkozón már egy egészen más hangnemmel, egy egészen más hozzáállással találkoztunk, és egy egészen korrekt egyeztetést folytattunk le. A nagy kérdés, hogy ha önök is ilyen felelősséggel viseltetnek egy ilyen fontos ügyben az ország biztonságáért, akkor vajon ezt januárban miért nem lehetett megtenni. Vajon miért nem indítottunk januárban rögtön úgy, hogy megváltozott a biztonságpolitikai környezet, amit soha senki nem kérdőjelezett meg, legalábbis a frakciókkal rendelkező pártok részéről aligha; más politikai erőktől természetesen hallottunk egészen eltérő álláspontokat, de mindenkinek ez legyen a saját felelőssége, hogy hogyan vélekedik a kialakult helyzetről, ami egyébként Magyarországtól teljes mértékben független. Viszont mi szenvedő alanyai vagyunk mindannak, ami az Európai Unió területén és itt Közép-Kelet‑Európában napjainkban zajlik. Egy egészen más hangnemben már egy egészen más konstrukció született, amelynek egy későbbi változata vagy formája most már önök által is olvasható. Amelyről megállapíthatjuk, hogy most már tényleg arról szól, mint ami igény megfogalmazódott januárban, amely nem volt más, hogyha nagyon sarkosan szeretnék fogalmazni, hogy ami sajnálatos képsorozatokat láthattunk akár a párizsi merényletek során, akár a brüsszeli merényletek során, hogyha ‑ ismételten mondom, ne adja a jóisten ‑ Ma­gyar­országon hasonló bekövetkezne, akkor ugyanaz a rendvédelmi erő, ugyanazok a rendészeti szervek és ugyanazok a hatóságok legalább oly mértékben felléphessenek a helyzet kezelése érdekében, mint amit láttunk a párizsi és a brüsszeli utcákon. Egészen konkrétan a katonaság jelenlétére célzok. Ez teljes mértékben támogatható. A mi részünkről abban semmi kivetnivalót nem látunk, hogy a magyar katonáknak az legyen a feladatuk, hogy a magyar emberek és a magyar vagyonok vagy vagyonelemek biztonságáért dolgozzanak és azt szolgálják, történjen ez akár jelenleg a déli határokon, vagy történjen ez Magyarország bármely településének bármely utcájában. Hogyha a szükség úgy hozza, akkor a mi alapvetésünk és a mi álláspontunk, hogy igen, a magyar katonák álljanak a magyar lakosság rendelkezésére, és védjék meg őket, és védjék meg anyagi javaikat. Ezzel semmi probléma nincs. A problémánk ott van, hogyha, amint már említettem, a politikai terrorizmus jegyében olyan túlhatalmi törekvések is megjelennek a különböző normaszövegekben, amelyeknek egyébként semmi köze mindahhoz, amilyen célt szeretnénk elérni. Viszont a visszaélés lehetőségére 0-24-ben lehetőséget adnak. Hogyha önök ‑ ki­nyomtattam a januári tervezetet ‑ megnézik azt a 30 pontot, és ha önöknek most odaadom, és valaki végigolvassa, és azt a költői kérdést felteszem, hogy például a Gyurcsány Ferenc vezette kormánynak adtak volna‑e önök ilyen felhatalmazást, nem 60 napra, csak 60 percre, nagyon kíváncsi lennék az őszinte válaszukra. Mert én egészen biztos vagyok benne, hogy nem. Az elmúlt hatévnyi kormányzás különböző visszaéléseit, különböző botrányos ügyeit tekintve csodálkoznak‑e azon, hogy azt mondták az ellenzéki pártok összességében januárban arra a tervezetre, hogy ezt sem Orbán Viktornak, sem egyébként pártállástól függetlenül a mindenkori kormányfőnek nem akarjuk odaadni, mert ez nem erről szól? És azt hiszem, hogy ebből a szempontból ezt a vitát lezárhatjuk. Ha valóban szakmai javaslatot nyújtanak be, akkor teljesen világos, hogy szakmai alapon mindent fogunk támogatni, amely az ország biztonságát szolgálja.Ugye, itt az előttem szólók kivétel nélkül a bevándorlás elképesztő mértékére vetítették azt a biztonságpolitikai krízist, amely Európa különböző térségeiben, különböző intenzitással, de fennáll. Ezt mi is alá tudjuk támasztani, többször elmondtuk már, hogy nem minden bevándorló terrorista, de minden terrorista bevándorló. Erről a párizsiak, a brüsszeliek, a kölniek és sok-sok országban nagyon sok-sok merényletet elszenvedett tömegek és társadalmak tudnának beszélni. Teljesen mindegy abból a szempontból, hogy valaki másod- vagy harmadgenerációs, teljesen mindegy, hogy milyen alapokon radikalizálódott, legyen az vallási vagy legyen az más, anyagi vagy egyéb alap. Ha megtörtént a radikalizálódás, akkor ezeket az embereket egy cél mozgatja: megbüntetni a szerinte bűnösöket, kerüljön ez bármely és bármennyi emberéletbe. Ezt mi is szeretnénk elkerülni. Ehhez azonban olyan felelősséggel kell hozzáállni, amely nem adhat olyan bizonytalanságot, és nem lehet olyan rés a pajzson, amelyet egyébként mások más céllal ki tudnak szolgálni. Így tehát azt hiszem, hogy egyértelművé tettük, hogy a Jobbik minden olyan lépést támogatni fog, amely ténylegesen és szakmai alapon az ország biztonságát szolgálja. (13.10)Viszont mi az aggodalom az ellenzéki pártok részéről, és minek köszönhetik önök azt, hogy senki nem fogalmaz egyértelműen és senki nem tör pálcát egyértelműen a tekintetben, hogy ezt az Alaptörvény hatodik módosítását támogatja, avagy elutasítja? Bár ‑ bocsánat ‑ a szocialisták világossá tették, hogy ők nemcsak azért nem vesznek részt, mert nem támogatják, hanem ők már hetekkel ezelőtt eldöntötték, hogy ezt a felhatalmazást nem fogják megadni. Itt lehet kötözködni a napokon, most a legújabb tervezet szerint már csak 15 napra szól ez az új különleges jogrend, és 15 napon belül kell az Országgyűlésnek kétharmados felhatalmazással dönteni. Én szeretném hangsúlyozni, hogy ha szakmai egy javaslat, és tényleg azt a célt szolgálja, amelyet kitűztünk célul, akkor lehet az 150 nap is az én személyes véleményem szerint, viszont ha nem azt a célt szolgálja, akkor meg nem 15 nap, hanem 15 perc se legyen. Én azt gondolom, hogy ez az előttünk fekvő javaslat már megfelelően szakmai alap arra, hogy erről érdemben tudjunk tárgyalni, és az különösen fontos, ami egyébként elhangzott a minisztériumi ötpárti egyeztetésen is, hogy nem azt jelenti, hogy 15 napig nem fog dönteni róla, csak mondjuk, a 15. napon az Országgyűlés kétharmaddal, hanem bekövetkezhet az 3 nap múlva is. Viszont mi ide tennénk egy módosítást az Alaptörvénynek megfelelően: azt, hogy „haladéktalanul”. Amennyire csak lehetséges, ha egy ilyen különleges jogrendet kihirdet a kormány, akkor az Országgyűlés ne várjon 10 vagy 13 napig, hanem haladéktalanul legyen összehíva, és haladéktalanul hozzon döntést, túl azon természetesen, ahogy az előterjesztők részéről is elhangzott, hogy a megfelelő szakbizottságok tájékoztatva lesznek. Én azt gondolom, hogy az elmúlt hónapos huzavona után, a több hónapos bizonytalanság után, hogy kell‑e egy ilyen különleges jogrend vagy nem, szimbolikussá vált ez a történet, az Alaptörvény hatodik módosítása a tekintetben, hogy támogatjuk‑e vagy sem. Én szeretnék egy nem régmúltbeli példát felhozni, konkrétan az általam és egy másik képviselőtársam által a honvédelmi törvényhez benyújtott módosító indítványról beszélek. Emlékeznek a szörnyű brüsszeli merényletekre ‑ aznap hirdette ki Magyarországon a belügyminiszter úr és egyébként Orbán Viktor is a terrorkészültség 2. fokozatát, és az élet furcsa fintora volt, hogy éppen aznap tárgyalta a Honvédelmi és rendészeti bizottság azt a módosító indítványunkat, amely pontosan a januárban a Honvédelmi Minisztérium által megjelölt igényt elégítette volna ki, történetesen, hogy mindenfajta új különleges jogrend bevezetése nélkül, ha Magyarországon kihirdetik a terrorkészültség 2. fokozatot, akkor a Magyar Honvédség automatikusan felhasználható legyen az ország bármely területén, ahol a szükség megkívánja, legyen az objektumvédelem, legyen az személyi védelem, legyen az bármilyen más jellegű katonai feladat. Amennyiben a honvédség, a titkosszolgálatok és az egyéb szervek munkája vagy éppen kapacitása nem elégséges a biztonság megőrzéséhez vagy fenntartásához, akkor legyen ott a honvédség, amely biztosítani fogja azt a létszámbeli, technikai vagy tudásbeli hiányt, amelyet egyébként megkíván az adott pillanat vagy az adott helyzet. Erre természetesen a Honvédelmi és rendészeti bizottság fideszes többsége nehezen tudta azt mondani, hogy nem, hiszen pont aznap lett kihirdetve a terrorfokozat 2. szintje, és azon a napon a Magyar Honvédség jelenlétének például a déli határokon nem a terrorkészültség 2. fokozatának kihirdetése adott alapot, hanem a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kihirdetése. Viszont képzeljük el azt a szituációt, és ezt mondtam el a bizottsági ülésen is, hogy megtörténik egy brüsszeli merénylet, egy párizsi merénylet, vagy mondjuk, még közelebb, megtörténik Bécsben vagy éppen Magyarországon egy ilyen, hiába hirdet a magyar kormány terrorkészültség 2. fokozatot, a Magyar Honvédség marad a laktanyában, mert éppen nincs bevándorlás okozta krízishelyzet, tehát nincs meg az a jogalap, ami miatt bevethető a katonaság. Éppen ezért tartottuk mi fontosnak ezt a módosítást, de természetesen a tárgysorozatba vétel ugyan támogatva lett a szakbizottság által, viszont napirendre már nem lett tűzve, és mindenféle jogi kifogás lett találva annak érdekében, hogy ez a módosító indítványunk ne kerüljön ide a plenáris ülésre. Ugyanakkor hogy ez mennyire hasonlatos ehhez a javaslathoz, azt pontosan a javaslat lényege és mivolta adja, ami arról szól, hogy a katonaság ilyen helyzetben bevethető legyen. Én azt gondolom, hogy ez egyfajta pitiáner és arrogáns erőpolitika, amikor arról tapasztalunk nap mint nap ‑ egyébként teljesen mindegy, hogy mely minisztérium által ‑ különböző jeleneteket vagy perceket, hogy egy‑egy szükséges hiánypótló és mindenki által szakmailag alátámasztott, bármilyen ellenzéki indítványt lesöprünk valamilyen mondvacsinált ürüggyel, majd önök egy teljesen más jelleggel, de lényegében ugyanazt behozzák, hogy na, így már jó lesz. Én azért mondtam, hogy egy ilyen szimbolikus ügyben, mint az Alaptörvény hatodik módosítása, amely egy új különleges jogrendet kíván megteremteni, amely terrorhelyzetben vagy terrorizmus által fenyegetett helyzetben a Magyar Honvédséget kívánja alkalmazni Magyarország bármely területén, itt ne legyünk pitiánerek és ne legyünk arrogánsak. És ezt a fajta politikai stílust messzire kerüljük el, mert ez nemcsak szimbolikus ügy, hanem bizalmi kérdés is. Ezt nem lehet pártpolitikai alapra degradálni, ezt ne várja el senki, hogy ha erőből politizálunk, és egyfajta pártpolitikai alapon most éppen a megfelelő parlamenti többséget kihasználva vagy éppen az emberek félelmére és naivitására alapozva egyfajta kommunikációs nyomást helyezünk az ellenzékre, ha nem támogatja, akkor hazaáruló, ha nem támogatja, akkor bevándorláspárti, ha kritikát fogalmaz meg, akkor terroristabarát, nem akarom felsorolni azt a sok-sok negatív példát és stigmát, amit az elmúlt hónapokban számos ellenzéki frakció, párt, képvi­selő megkapott az önök különböző politikusaitól, de itt nem erről van szó. Ha egy új különleges jogrendet akarunk bevezetni, ha ténylegesen a terrorizmus ellen akarunk küzdeni, ha ténylegesen egy olyan széles konszenzuson alapuló szakmai javaslatot akarunk elfogadni, amely Magyarország biztonságáról szól, amely a Magyar Honvédség alkalmazásáról, felhasználásáról, bevethetőségéről szól, akkor azt ne tegyük pártpolitikai alapon. Ez a javaslat, azt gondolom, megfelelő alap arra, hogy szakmai vitát folytassunk, megfelelő alap arra, hogy nyilván a különböző ellenzéki erők által egy‑egy módosítóval még tovább csiszolva még jobbá tehető, és megfelelő alap arra, hogy egy hiánypótló rést a pajzson kiaknázzon, de ezt ne tegyük úgy, hogy ha X., Y. vagy Z. nyújtja be azt a javaslatot, akkor elutasítjuk, és ne használjuk fel arra adott esetben az ellenzéki kritikát vagy az ellenzéki elutasítást, hogy akkor ő biztos bevándorláspárti vagy terroristabarát, mert szó sincs róla. Ilyen kérdésben csak a lehető legszélesebb konszenzusra szabad törekedni, és innen, nem az én tisztem, de egyelőre nem látok LMP-s képviselőt a teremben, viszont szeretném én is felhívni arra a figyelmet, hogy az LMP-nek például volt egy olyan javaslata, hogy van a Honvédelmi és rendészeti bizottságban, vagy… (A jegyzői székben ülő Ikotity István felé:) ‑ bocsánat, ha a jegyző úr itt van, akkor van LMP-s a teremben, elnézést kérek. Szóval, az LMP-nek volt egy olyan javaslata, hogy akár a Nemzetbiztonsági bizottságban, akár a Honvédelmi és rendészeti bizottságban tessenek bemutatni, hogy a már meglévő öt különleges jogrend bármelyike a BM által benyújtott terrorellenes csomaggal kiegészítve miben szenved hiányt annak érdekében, hogy szükség van erre a hatodik különleges jogrendre. Én azt gondolom, hogy van rá szükség olyan értelemben, hogy az öt meglévő különleges jogrend más kihívásokra válaszol, a BM terrorellenes csomagja szintén hiánypótló a maga nemében, de nem teszi meg és nem is teheti meg értelemszerűen azt a jogalapot, nem teremti meg azt a jogalapot, hogy a honvédség bevethető legyen, tehát ilyen értelemben itt tudok erre válaszolni, hogy ezért van rá szükség, hogy a katonaság használható legyen. (13.20)De hogyha egy ellenzéki pártnak ez a kívánsága, akkor én azt gondolom, ha ebben a kérdésben önök széles konszenzusra törekszenek, és konstruktív elfogadást kívánnak mindenkitől, akkor tegyék meg ezt. Nem egy nagy kérés, sorozatban ülnek hétről hétre a különböző szakbizottságok, szerintem kipipálhatunk ezzel sok-sok későbbi vitát és sok-sok későbbi félreértést. Én a magam részéről támogatandónak és fontosnak tartom azt, hogy a Magyar Honvédség számára legyen egy olyan jogalap, amikor olyan helyzet áll elő, ami még nem állt fönn, és reményeink szerint nem is fog, de ha a szükség úgy hozza, akkor használhatók legyenek a magyar katonák, ne csak a kerítések mentén tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején, hanem akkor is, hogyha valamilyen szörnyű tragédia vagy egyéb nem várt esemény történik, és a kapacitásra, a technikai készültségre vagy éppen a fizikai és egyéb szellemi tudásra szükség van. Én arra biztatom tehát önöket, hogy pusztán szakmai alapon közelítsenek ehhez a kérdéshez, és ne azt nézzék, hogy az ellenzék mely részéről fogalmazódik meg akár szakmai, akár politikai kritika. Önöknek az elmúlt hónapokban mutatott kommunikációja miatt, én azt gondolom, hogy tűrniük kell néhány kritikát ezzel a kérdéssel kapcsolatban, de azt nem kérdőjelezhetik meg, hogy a többi frakció is szakmai alapon a biztonságot választja és a biztonságra törekszik, viszont a túlhatalomra nemet mond. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alaptörvény hatodik módosítása, a különleges jogrendre vonatkozó szabályok az Alaptörvénynek a terrorveszély­hely­zettel történő kiegészítéséről szól. Az Alaptörvény módosításának szükségessége röviden abban rejlik, hogy a jelenleg hatályos alaptörvényi különleges jogrendi esetek alapján terrorveszélyhelyzet esetén a felelős magyar kormány adekvát, vagyis gyors és hatékony, de demokratikus deficitet nem okozó választ a terrorizmus biztonsági kihívásaira megfelelő jogszabályi feltételek híján nem tud adni. Ezt felismerve a Fidesz a kereszténydemokratákkal együtt szükségesnek tartja az Alaptörvény különleges jogrendre vonatkozó szabályainak a kiegészítését a ter­ror­veszélyhelyzettel, úgy, hogy az egyrészről kvázi a megelőző védelmi helyzet belbiztonsági megfelelője legyen, de annál szűkebb, másrészről pedig szub­szidiáris jelleggel lehetőséget teremtsen a Magyar Honvédség felhasználására, vagyis abban az esetben felhasználható legyen a honvédség, ha a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok erői már nem lennének elegendők.A terrorveszélyhelyzet az Országgyűlés kétharmados szavazattöbbségével lenne kihirdethető a kormány kezdeményezésére, jelentős és közvetlen terrorfenyegetettség vagy terrortámadás esetén. A terrorvészhelyzet kihirdetése esetén a kormány a legszükségesebb rendkívüli intézkedéseket vezethetné be Magyarország és a magyar állampolgárok meg­óvása érdekében. Parlamentáris garanciaként a kormány a bevezetett intézkedésekről a köztársasági elnököt és az Országgyűlés tárgykör szerinti illetékes állandó bizottságait köteles lenne folyamatosan tájékoztatni. A terrortámadásra a Btk. 314. §-a szerinti terrorcselekmény-definíciót alkalmaznánk. A ter­ror­veszélyhelyzet kihirdetése esetén a bevezetett rendkívüli intézkedések 15 napig, illetve az Országgyűlés által hozott döntésig maradnának hatályban. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kereszténydemokraták a terrorizmus elleni akcióterv részeként a Magyarország Alaptörvényének hatodik módosításáról szóló T/10416. számú törvényjavaslatot támogatják. Célunk, hogy a törvényjavaslat elfogadásával növeljük hazánk védelmi képességét, hogy megfelelően fel tudjunk lépni a terroristákkal szemben. A kormánynak ehhez minden olyan eszközt meg kell adni, mely más európai kormányok számára is rendelkezésre áll. A módosítás elfogadásával az Alaptörvény egy új különleges jogrenddel, a terror­ve­szély­helyzettel egészülne ki. A terrorveszélyhelyzet elrendelésével szükség esetén a Magyar Honvédség erőit is igénybe lehetne venni az ország biztonságának garantálása érdekében.Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Európa és benne Magyarország biztonsági környezete gyökeresen megváltozott. A világban olyan új típusú biztonsági kihívások jelentek meg, amelyek a korábbi klasszikus államközi fenyegetésekre adott különleges jogrendi válaszokat már hatékonyan nem kezelik. Fentiekre tekintettel az Alaptörvényben egy új különleges jogrendi tényállásként kívánjuk rögzíteni a terror­ve­szélyhelyzetet. Eszerint az Országgyűlés a kormány kezdeményezésére terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye vagy terrortámadás esetén meghatározott időre kihirdeti a terrorveszélyhelyzetet, ezzel egyidejűleg felhatalmazza a kormányt sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedések bevezetésére. A terrorveszélyhelyzet kihirdetéséhez, illetve időtartamának esetleges meghosszabbításához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatára lenne szükség. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány a ter­rorveszélyhelyzet idején rendeletet alkothat, amellyel sarkalatos törvényben meghatározottak szerint egyes törvények alkalmazását felfüggeszthetné, törvényi rendelkezésektől eltérhetne, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhatna. A magyar emberek biztonságának garantálása érdekében a törvényjavaslatot szeretnénk mielőbb elfogadtatni, és megkezdeni a terrorizmus elleni akcióterv végrehajtását. Ehhez mindenképpen szükségünk van az ellenzéki képviselők támogatására is. Kérem, támogassák a törvényjavaslatot. A KDNP parlamenti frakciója támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Abban vélhetően egyetértés van a parlament frakciói között, hogy 2015-ben Európában valami gyökeresen megváltozott, és egy egészen új típusú fenyegetettséggel, egy új típusú biztonsági helyzettel kell szembenéznünk. Ebből a helyzetből nyilvánvalóvá válik az is, hogy önmagában az a tény, hogy egy végeláthatatlan folyamatként ellenőrizetlenül léptek a schengeni övezetbe személyek, akik közül sokan benyújtották a menedékkérelmüket, mások meg nem, ez rendkívüli mértékben megnehezítette egész Európában a schengeni övezeten belül a rendvédelmi szervek munkáját. Láthattuk bűncselekmények esetében is, hogy egész egyszerűen nyomonkövethetetlenné vált, hogy kik azok a személyek, akik adott esetben jogellenes cselekedetekre ragadtatják magukat. Mondom mindezt azzal, hogy az, ami történt az elmúlt egy évben, nem semmisíti meg Európának azt a felelősségét, ami Európa kapuinál ‑ nem függetlenül Európa elmúlt másfél évtizedes politikájától ‑ történik. Nem semmisíti meg azt a felelősségünket, amivel tartozunk azoknak az embertársainknak, akik egyébként részben Európa, az úgynevezett fejlett Nyugat által is élhetetlenné tett környezet, illetve az élhetetlenné tett belső viszonyok miatt keresnek menedéket. Mindezzel együtt nyilvánvalóan látnunk kell, hogy egyrészt a beáramló sokaság ellenőrizetlensége, másrészt pedig az, hogy ezzel egy időben olyan típusú terrorcselekmények sújtották például Párizst vagy Brüsszelt, amely felveti harcászatra kiképzett erők közreműködését is a megelőzésben, illetve az ilyen akciók felszámolásában, nyilvánvalóan komoly felelősséget ró a jogalkotóra.(13.30)Azt a kérdést kell feltennünk ‑ és ez független attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki egy országgyűlési képviselő ‑, hogy ha ne adj’ isten, Magyarországon következik be egy komoly veszéllyel járó cselekmény, megtettünk‑e mindent annak érdekében, hogy egy ilyen cselekmény bekövetkeztét elhárítsuk, vagy pedig a következményeit csökkentsük. Éppen ezért e miatt a felelősség miatt felelős parlamenti képviselő ebben a helyzetben nem mondhatja azt, hogy ezekről a felvetésekről nem is hajlandó tárgyalni, nem is hajlandó meghallani, illetve ezeket a felvetéseket kizárólag kormány‑ellenzék relációban képes megtárgyalni.Ugyanakkor ez a felelősség nagymértékben hárul a kormányoldalra. Akkor, amikor egy új típusú biztonsági helyzettel, egy olyan fenyegetettséggel nézünk szembe, amire nemcsak Magyarország, de vélhetően számos más európai ország sincsen teljes mértékben felkészülve, egyetlen felelős kormányzat sem játszhat ezzel az új típusú veszélyhelyzettel pusztán kommunikációs eszközként. Januárban ezt láttuk. Januárban azt láttuk, hogy Magyarország Kormánya nem felelős kormányként viselkedett, amikor a honvédelmi tárcánál egyeztetést hirdetett, hanem mintegy az ibizai partihangulatot meghosszabbítandó, készítettek egy olyan törvényjavaslatot, amiről pontosan tudták, hogy épeszű ellenzéki képviselő ezt nem szavazhatja meg.Óva intem mindannyiunkat attól, hogy a kormány a terrorvészhelyzetet vagy az új típusú terrorcselekményekre való felkészülést alávesse pillanatnyi kommunikációs érdekeinek. Lehet különböző kommunikációs manővereket használni hagyományos belpolitikai kérdésekben, akár az adórendszerről, családtámogatásról, munkajogról vagy éppen birtokpolitikáról van szó. Viszont van, ami nem játék, és nem játék az emberi élet. Éppen ezért azt gondolom, mélységesen megvetendő és lelkiismeretlen volt az, amit a honvédelmi tárcánál a kormány, illetve a fideszes képviselők januárban, majd a márciusban megismételt egyeztetésnél műveltek. Azzal is szembe kell néznünk, hogy ha szükséges életbe léptetni változtatásokat, ha valóban szükséges a különleges jogrend hatályos szabályain változtatni, és nem a kormány, nem a Fidesz, nem a parlamenti képviselők, hanem a magyar emberek életének megóvása érdekében, akkor nemcsak azért kell konszenzusra törekedni, hogy a kétharmados többség stabilan meglegyen, nehogy véletlenül meglepetés érje a szavazásnál a kormányoldalt.Amikor a különleges jogrendi szabályokról beszélünk, egyáltalán ‑ jegyzem meg ‑ amikor az Alaptörvényről, egy ország alkotmányáról beszélünk, jó okunk van, és a hatalomnak akkor is, ha történetesen kétharmados többséggel bír, jó oka van konszenzusra törekedni. Azok a szabályok, amelyekről most tárgyalunk, ha ne adj’ isten, élesre fordul a helyzet, akkor tudják betölteni küldetésüket, ha minden egyes állampolgár úgy érzi, hogy ezek a szabályok, adott esetben az új különleges jogrendi intézkedések valóban az ő, a családjuk, a lakókörnyezetük megóvása érdekében szükségesek.Ha és amennyiben az állampolgárok bármely jelentékeny csoportja úgy gondolja, hogy ezek a megváltoztatott különleges jogrendi szabályok valójában nem az ő családjuk és lakókörnyezetük életének megóvását szolgálják, hanem pusztán csak a miniszterelnök vagy a kormányoldal hatalmi törekvéseit, akkor jaj nekünk, mert a mégoly indokolt különleges jogrendi intézkedések érvényesítésénél komoly akadályokba lehet ütközni. Arra szeretném felhívni a kormánypárti képvi­selők szíves figyelmét, hogy minden jogszabályra igaz, de különösen a különleges jogrendi szabályokra, hogy ahhoz, hogy hatékonyan lehessen azokat alkalmazni, elengedhetetlen az állampolgárok lehetőség szerint mindegyikének az önkéntes jogkövető magatartása. Ha ugyanakkor ezeket a különleges jogrendi szabályokat alávetik pillanatnyi hatalmi kommunikációs érdekeknek, ha a Habony-művekből diktálják le, hogy mi kerüljön be az Alaptörvénybe, mert pillanatnyilag jó ötletnek látszik, akkor még abban az esetben is, ha ehhez valahogyan kétharmados többséget tudnak szerezni, rettenetesen nagy baj fenyeget akkor, ha ne adj’ isten, ezeket a szabályokat tényleg élesben alkalmazni kell. Éppen ezért kérem önöket arra, akár a jelen alaptörvény-módosítás vitájánál vagy bármely más hasonló célú törvénymódosításnál viselkedjenek úgy, ahogy egyébként példamutatóan a belügyi tárca tette a terrorellenes törvénycsomagnál. Tudniillik az a helyzet, hogy ha kommunikációs manőverek helyettesítik az érdemi egyeztetést és nem az ellenzéki képviselők, az állampolgárok meggyőzését függetlenül pártállástól, világnézettől, akkor ezek a szabályok sajnálatos módon nem fogják tudni betölteni hivatásukat, és ez bizony emberéletekbe kerülhet. Ez forog kockán.Tisztelt Országgyűlés! Az egyeztetések során elmondtuk azt, hogy jóllehet Európában jelenleg, bár az alkotmányfejlődés ebben a tekintetben is mozgásban van, kifejezetten terrorhelyzet-típusú vészhelyzet jelenleg nem ismert, kétségtelen azonban, hogy vannak olyan európai, nyugat‑európai államok, ahol például az eddigi magyar szabályozásnál is sokkal könnyebben lehetett a kormánynak saját hatáskörben különleges jogrendet bevezetnie. Azt is hozzá kell tenni, hogy Svájc például egy ilyen ország, hogy ezek olyan politikai kultúrák, ahol fel sem merül senkiben az, hogy a kormány adott esetben visszaélésszerűen alkalmazza ezeket a különleges jogrendi szabályokat. Elmondtuk továbbá az egyeztetések során azt is, és szeretném újra világossá tenni, hogy a hatályos Alaptörvény különleges jogrendre vonatkozó cikkelye gyakorlatilag egy az egyben átvéve a 2011 előtti alkotmány vonatkozó szabályait, tartalmaz a terrorcselekményekkel összefüggésben kialakult helyzet kezelésére vonatkozó intézményt. Mind a szükségállapot, mind a megelőző védelmi helyzet, mind a váratlan támadás olyan tényállások, amelyeket kisebb módosítással fel lehetne hívni terrorhelyzetek kezelésére, sőt a szükségállapot jelenlegi alaptörvényi tényállása kifejezetten kétségtelen, már bekövetkezett terrorcselekmények felszámolására hívható fel.Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a hatályos Alaptörvény mellett a rendőrségi törvény, a büntetőeljárási törvény, illetve a nemzetbiztonsági törvény együttesen elvileg alkalmasak arra, hogy terrorcselekmények előkészületét meghiúsítsák, illetve bekövetkezett terrorakciókat felszámoljanak, akkor magyarázatra szorul, hogy mégis miért szükséges jelen helyzetben hozzányúlni az Alaptörvény, a gránitszilárdságú Alaptörvény különleges jogrendi szabályozásához.Kétségtelen, és ezért is bocsátkoztunk tárgyalásokba, amit én a bevezetőmben elmondtam, hogy az új típusú fenyegetettségeknél komolyan felvetődik, hogy a rendőrség tevékenységét meg kell erősíteni harcászatra kiképzett erők közreműködésével. Ugyan­akkor ‑ és ezt is jeleztük az ötpárti egyeztetéseken ‑ ez önmagában nem indokolná, hogy a honvédség a terrorcselekmények felszámolásánál a rend­őrség segítségére felhívható legyen, a rendőrség és a polgári szolgálatok kisegítésére felhívható legyen, ez önmagában még nem indokolná a különleges jogrendi helyzet módosítását.Azt is elmondtuk, hogy legalábbis aggályos, hogy azonos tényállás, azonos biztonsági kihívás esetében felelős kormány két szálon futtatja a szükségesnek ítélt joganyag megváltoztatását.(13.40)Arról van szó, hogy abban a feltételezett esetben, ha Magyarországnak közvetlenül szembe kell nézni egy ilyen biztonsági kihívással, a Belügyminisztérium gondozásában elkészült törvényjavaslatot és a most tárgyalt alaptörvény-módosítást a kapcsolódó törvénymódosításokkal együtt kell alkalmazni. Megint csak a dolog kockázatára szeretném felhívni a figyelmet. Bármely más jogterületen, ha azonos élethelyzetre két különböző szálon futtatják a jogalkotást, ez komoly kodifikációs, jogértelmezési, koherenciazavaros problémákhoz vezethet. Egy, az emberek életét, biztonságát közvetlenül érintő kérdésben egész egyszerűen ez a kockázat felelősen nem megengedhető. Magyarázattal tartozik tehát a kormány arra, hogy az előttünk fekvő alaptörvény-módosítást és a kapcsolódó törvénymódosításokat miért nem a Belügyminisztérium előtt egyébként rendkívül szakszerűen és pragmatikusan végigvitt terrorellenes törvénycsomaggal együtt tárgyalta meg és terjesztette a Ház elé, tudniillik a feltételezett és szabályozni kívánt veszélyhelyzet esetén ezeket a törvényeket egyszerre kell tudnunk alkalmazni. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban világosan elmondtuk januárban is és a legutóbbi, kétségkívül már rendkívül konstruktív légkörben, ha úgy tetszik, már nem ibizai partihangulatban megtartott honvédelmi minisztériumi egyeztetésnél, hogy a nulladik kérdés az LMP számára, hogy a felelős kormány végre, négy hónap után eljut‑e odáig, hogy bemutatja az állampolgárok számára, vagy ha ez a prezentáció minősített adatokat érint, akkor a két illetékes szakbizottság, a Honvédelmi és rendészeti, valamint a Nemzetbiztonsági bizottság számára, hogy a különleges jogrend jelenlegi alaptörvényi szabályozása a megváltozott európai biztonsági helyzetben milyen típusú kockázatokat rejt. Felelős kormánynak, és itt nem Kósa Lajos vagy más fideszes politikusokat értek ez alatt, hanem a szaktárcák képviselőit, illetve a polgári és katonai szolgálatok vezetőit, el kell tudni mondani az embereknek vagy az emberek megválasztott képviselőinek, hogy a jelenlegi különleges jogrendi szabályozás hol rejt olyan kockázatokat, amelyeket a kormány nem tud vállalni, és ezért kéri a parlamenti képviselők segítségét az Alaptörvény módosításához.Világossá tettük, hogy ha és amennyiben felelős kormányként viselkedve önök legalább a két érintett szakbizottság előtt be tudják azt mutatni, modellezni tudják, hogy a különleges jogrend jelenlegi szabályozása az új típusú, Párizsban, Brüsszelben látott terrorcselekmények esetén hol rejt kockázatokat, és ezeknek a kockázatoknak a kiszűrésére szükséges módosítani az Alaptörvény különleges jogrendi szabályait, ebben a módosításban az LMP partner lesz. Ugyanakkor eltelt négy hónap, a legutóbbi egyeztetés óta is három hét, és nincs tudomásom arról, hogy akár Kósa Lajos, aki egyszerre frakcióvezető és a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke, akár a belügyi tárca a Nemzetbiztonsági bizottság irányába kezdeményezte volna, vagy akár az előterjesztők kezdeményezték volna, hogy bemutassák azt, hogy a különleges jogrend jelenlegi szabályozása milyen kockázatokat rejt. Azt nem gondolhatják komolyan, hogy bemondásra bármely ellenzéki képviselő hozzá fog nyúlni az Alaptörvényhez. Nem gondolhatják komolyan, hogy akkor, amikor valóban rendkívül konstruktív egyeztetéseken vagyunk túl a belügyi tárcánál, amikor pontosan tudjuk azt, hogy az Alaptörvény jelenlegi szövege, ugyanúgy, ahogy a korábbi alkotmány és a kapcsolódó szektorális rendvédelmi törvények tartalmaznak eszközöket, hogy ebben a helyzetben bemondás alapján asszisztálni fogunk alaptörvény-módosításhoz. Felelős kormánynak kutya kötelessége, hogy modellezze, mutassa be az állampolgároknak, az állampolgárok választott képviselőinek, hogy egy ilyen feltételezett veszélyhelyzetben hol nem zár elégségesen a rendszer, és ehhez képest milyen módosításokra van szükség. Ezzel önök négy hónapja késedelemben vannak. Ezt nem mutatták be.(Földi Lászlót a jegyzői székben Móring József Attila váltja fel.)Ahogyan a belügyi tárca, a belügyminiszter úr az egyeztetéseken be tudta mutatni azt ‑ nem feltétlenül értettünk egyet mindenben, de be tudta mutatni ‑, hogy az egyes változtatásokra milyen konkrét rendvédelmi lépések érdekében van szükség, ezt a hadügyi tárca, illetve a kormánypárti képviselők a mai napig nem tudták prezentálni. És én leginkább ebben a körben a polgári és katonai titkosszolgálatok vezetőire lennék kíváncsi, illetve hogy ők a Nemzetbiztonsági és rendészeti bizottság előtt mit tudnak bemutatni, hogy valóban arról van‑e szó, hogy a különleges jogrend alaptörvényi szabályozása hézagos és nem véd meg minket ezektől az új típusú biztonsági fenyegetettségektől, vagy arról van szó, hogy Ibizán pillanatnyilag jó ötletnek látszott módosítani az Alaptörvényt, és ebből a bejelentésből önök már nem tudnak kihátrálni. Ezt el kellene dönteni. Utóbbi esetben ne számítsanak az ellenzék együttműködésére, én azt gondolom. Az előbbi esetben viszont minden felelős parlamenti képviselőnek kötelessége, hogy végiggondolja, miként lehet a magyar emberek biztonságát szavatolni. Tisztelt Országgyűlés! Kétségtelen, hogy az, amit Gulyás Gergely expozéjában elmondott, hogy az előttünk fekvő szöveg több tekintetben, hogy úgy mondjam, közelített a jogállami elvárásokhoz, ha úgy tetszik, komolyodott a januári szövegváltozathoz képest, ez igaz, de még mindig nem eléggé. Onnan indultunk, hogy januárban önök azt közölték az ellenzékkel, hogy adjanak biankó csekket a miniszterelnöknek arra, hogy jelentős terrorfenyegetettség esetén 60 napig azt csináljon az országban, amit akar. Nyilvánvaló volt az önök számára is, hogy mi lesz az egyébként nagyon eltérő világnézeti felfogású ellenzéki képviselők egységes válasza.Ehhez képest kétségtelenül a helyzet nagymértékben megváltozott a januárhoz képest, viszont a legfontosabb kérdés a szöveget illetően, feltéve, hogy egyébként be tudják mutatni a bizottságok előtt, hogy egyáltalán szükség van alaptörvény-módo­sí­tás­ra, hogy miután egy új típusú helyzetet próbálnánk kezelni, ezért nagyon vigyázni kell arra, hogy biztos fogalmakkal operáljunk. Nemcsak hogy a jelentős terrorfenyegetettség mibenlétét nem tudjuk megállapítani, de a jelenlegi szöveg sem ad biztos és visszaélésmentes fogódzót. Éppen ezért, ha és amennyiben a kormány be tudja mutatni vagy az ellenzéki képviselőknek az előterjesztők be tudják mutatni azt, hogy szükséges és elengedhetetlen meghatározott pontokon a különleges jogrend módosítása, az LMP továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ez kizárólag előkészület alatt álló, súlyos terrortámadás végrehajtásának megakadályozása érdekében történjen. Hang­súlyozom még egyszer, előkészület alatt álló, súlyos terrortámadás végrehajtásának megakadályozása érdekében nyitottak vagyunk arra, hogy az alaptörvény-módosításról érdemben tárgyaljunk, ha egyébként a szolgálatok és a szaktárcák bemutatták a jelenlegi szabályozásból adódó kockázatokat a szakbizottságok előtt.Tisztelt Országgyűlés! Továbbra sem teljesen vilá­gos az, hogy egy ilyen esetben miért van szükség 15 napra, amíg a kormány saját hatáskörben megtehet intézkedéseket. Hozzáteszem, méltánylandó a szerény­ség, mert a jelenlegi szövegverzió már sokkal szűkebb mozgásteret ad a kormánynak, mint a januári változat. De ezzel együtt is azt gondolom, hogy nincs olyan felelős parlamenti képviselő, aki ne jönne haza, hogyha hív a haza, hogyha egyébként az Országgyűlésnek rövid időn belül meg kell tenni különleges intézkedéseket. Talán még Ibizáról is egy repülőgéppel haza lehet repülni, ha egyébként egy terrortámadás közvetlen veszélye fenyegeti az országot.(Ikotity Istvánt a jegyzői székben Gúr Nándor váltja fel.)Tehát továbbra is vitatom azt, hogy akár csak a legfeljebb 15 napos szabad mozgástérre szükség lenne. Továbbra is kitartunk amellett, hogy egy 72 órás szabad kéz a kormánynak elegendő kellene hogy legyen. Ezzel együtt fölvetem azt, és erre elő is terjesztettünk egy módosító javaslatot, amiről pontosan tudom, hogy nem házszabályszerű, de talán fölkelti a kormánypárti képviselők érdeklődését, hogy a legfeljebb 15 napos határidő abban az esetben képezhet tárgyalási alapot, ha párhuzamosan az országgyűlési törvényt módosítjuk annak érdekében, hogy ha bármely különleges jogrend bevezetése érdekében indítvány érkezik az Országgyűléshez, akkor az eddigieknél gyorsabban, tehát 72 vagy 48 órán belül hívja össze a házelnök az Országgyűlést, tehát gyorsítsuk föl párhuzamosan a parlamenti menetrendet.Sarkalatos kérdés az előttünk fekvő alaptörvény-módosításnál, hogy a célhoz kötöttség, illetve a szükségesség és arányosság elvét érvényesítsük.(13.50)Magyarul, arról van szó, hogy ha és amennyiben lehetőséget kap a kormányzat arra, hogy különleges jogrendet vezessen be, mondjuk, egy Pest északi részén várható terrortámadás esetén, akkor nem feltétlenül szükséges, hogy kijárási tilalmat vezessen be Budafokon. Magyarul, arra szeretnék célozni, hogy egy ilyen különleges jogrend soha nem lehet biankó csekk abban az értelemben sem, hogy nem azt jelenti, hogy amennyiben fönnállnak a különleges jogrend bevezetésének a feltételei, akkor már erről az étlapról a hatalom bármit választhat. Csak ott és csak abban a mértékben rendelhet el jogkorlátozást, ahol az a veszélyfelszámolás, illetve a veszélyelhárítás, az emberi élet megóvása érdekében feltétlenül szükséges. Ezt jelenti a szükségesség és arányosság, valamint célhoz kötöttség elve, amit mi mind az alaptörvény-, mind a kapcsolódó honvédel­mitör­vény-módosításon átvezetni kívánunk. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy amikor különleges jogrendi változtatásokról beszélünk, akkor különösen fontos az, hogy a hatalmi ágak egyensúlyát tiszteletben tartsuk. Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy a 15 napos szabad mozgás a kormány számára talán némiképpen túlzó, hanem arról is szó van, hogy amikor egy feltételezett veszély miatt rendel el az Országgyűlés egy különleges jogrendet, akkor egy dolog, hogy az elrendelés kétharmadhoz kötött, a meghosszabbítását viszont mi szeretnénk négyötödhöz kötni. A meghosszabbítás esetében a lehető legnagyobb mértékű politikai konszenzust kell előállítani itt a parlamentben is. Arról is szeretnék szólni, hogy természetesen ‑ ahogy azt az expozéban az előterjesztő elmondta ‑ tisztában vagyunk azzal, hogy ebben a megváltozott helyzetben a honvédség segítségül hívására szükség lehet, viszont ebben a körben is kénytelen vagyok elmondani, amellett, hogy itt is nyilvánvalóan a rendőrségé kell legyen a főszerep és a vezénylési jog, nyilvánvalóvá kell tenni, hogy jelenleg Magyarországra biztonsági kockázatot a terrorellenes feladatokkal megbízott szervek széttagoltsága jelent elsősorban. Éppen az elmúlt év tragikus európai cselekményei mutattak rá arra, hogy a legnagyobb biztonsági kockázatot Franciaországban is és Belgiumban is az jelentette, hogy a szükséges információk nem jutottak el a szükséges helyre a megfelelő sebességgel és megfelelő időben. Továbbra is arra kérem a kormányt, hogy amennyiben meg akar tenni mindent, amit a lelkiismeretük és a kormánytagok esküje diktál, akkor a terrorellenes szervek széttagoltságának a megszüntetése érdekében is sürgősen terjesszen elő javaslatot. Összegezve azt tudom elmondani, hogy ha és amennyiben négy hónap késlekedés után a kormány végre komolyan veszi magát és az országot, és bemutatja a szakbizottságok előtt, hogy a különleges jogrend jelenlegi szabályozása mennyiben nem véd kellőképpen, mennyiben rejt kockázatokat a magyar emberek élete, biztonsága szempontjából, akkor készek vagyunk érdemi parlamenti tárgyalásba bocsátkozni, és az előbb jelzett módosítások megfontolása után készek lennénk akár szavazatunkat is adni egy ilyen alaptörvény-módosításhoz. Viszont ha és amennyiben a szolgálatok, illetve a szaktárca nem képes a két bizottság előtt bemutatni, hogy a különleges jogrend jelenlegi szabályozása milyen kockázatokat rejt, akkor függetlenül attól, hogy hogyan finomodik tovább a jelenlegi előterjesztés szövege, erről értelmesen beszélni így nem lehet. Azért sem lehet, mert nem látjuk pontosan, mi az a kockázat, amit ki lehet szűrni. El lehet jogászkodni egy alaptörvény-módosítás kapcsán, de nemcsak az a probléma, hogy ha egy hatalom indokolatlanul túl nagy szabad kezet, mozgásteret kap, az is probléma, ha adott esetben kiderül, hogy tényleg szükséges lenne az emberek biztonsága érdekében hozzányúlni a különleges jogrend alaptörvényi szabályozásához, de miután nem képes a kormányzat arra, hogy bemutassa, ez a szabályozás jelenleg hol rejt kockázatot, könnyen lehet, hogy nem ott avatkozunk be az emberek biztonsága érdekében, ahol az egyébként feltétlenül szükséges lenne. Éppen ezért amennyiben a kormányzat erre továbbra sem lesz képes, függetlenül a szöveg minőségétől, alaptörvény-módosításhoz ebben az esetben a szavazatunkat nem fogjuk adni. Egyébként pedig a szöveg esetében továbbra is szeretném megerősíteni azt, hogy ha és amennyiben a jelenlegi különleges jogrendi helyzetek mellett, amelyek között a szükségállapot jelenleg is a bekövetkezett terrorcselekmény felszámolására vonatkozik, mégis szükség van egy ilyen új típusú, a megelőző védelmi helyzet mintájára egy új altípusnak az Alaptörvénybe helyezésére, új helyzetnél új fogalmakkal operálunk, viszont ezeket világosan rögzíteni kell a jelenlegi jogrendben, pontosan azért, hogy a bizalom az adott vészhelyzetben meglegyen, és legyen egyértelmű a mozgástér a jogalkalmazó számára. Éppen ezért a kiindulási pont ebben az esetben is, ha valóban bemutatják azt, hogy a különleges jogrend módosítása elengedhetetlenül szükséges, hogy ez kizárólag előkészület alatt álló súlyos terrortámadás végrehajtásának megakadályozása érdekében jöhet szóba, minden esetben minden egyes jogkorlátozásnál a szükségességet és arányosságot, illetve a célhoz kötöttséget bizonyítani kell, és nem utolsósorban mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne 15 nap, hanem a lehető legrövidebb idő legyen az, amikor a kormány szabad kezet kap a szükséges intézkedések megtételére. S magyarázatra szorul az is, remélem, fogunk kapni magyarázatot magától a kormánytól arra, hogy egy adott élethelyzet, egy adott vészhelyzet kezelése szempontjából miért két külön szálon futtatják a jogalkotást, miért van az, hogy egyik oldalon elkezdenek egy kommunikációs játékot januárban, majd a másik oldalon a belügyi tárca elkezd egy komoly szakmai egyeztetést ugyanarra az élethelyzetre. Az, hogy két külön törvényjavaslatot két szálon futtatnak, önmagában is kockázatokat rejt és magyarázatra vár. Ezekre a magyarázatokra várunk a következő hetekben, és ettől tesszük függővé azt, hogy egyáltalán érdemes‑e érdemben tárgyalni erről az alaptörvény-módosításról. Köszönöm szépen.
  • DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Demokratikus Koalíció számára a magyar polgárok biztonsága, szabadsága és jóléte, Magyarország biztonsága elsődleges kérdés. Természetesen ugyanilyen fontosnak tartjuk a terrorizmus elleni küzdelem ügyét is. Világossá kell tenni, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban, sőt talán az elmúlt hat évben a magyar kormány rendszeresen az úgynevezett biztonságiasítás politikáját folytatta, nevezetesen minden egyes ügyben, ahol szükségét érezte, hogy politikailag támogassák az ő javaslatát, elővette a polgárokkal szembeni és a polgárok érdekében alkalmazott biztonsági kártyát. Nem véletlenül mondtam, hogy szembeni biztonsági kártyát, hiszen ellenzéki képviselőtársaim nagyon sokat beszéltek arról, hogy ötpárti egyeztetéseken, füstös kis szobákban miről beszélgettek akkor, amikor terrorveszélyhelyzetről vagy éppen új szupertitkos szolgálatról volt szó. Az elmúlt hetekben a kormány két miniszterének, a honvédelmi miniszternek és a belügyminiszternek jutott az a feladat, hogy végrehajtsa Orbán Viktor nagy álmát. Ebben sajnálatos módon a honvédelmi tárca volt a rossz rendőr, és ahogy itt hallhattuk még ellenzéki képviselőtársainktól is, a Belügyminisztérium volt a jó rendőr. Szeretném felhívni ellenzéki képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a jó rendőr cseles rendőr, mert a BM által benyújtott törvényjavaslatnak csak kicsi köze van a terrorizmus elleni küzdelemhez, sokkal több köze van az úgynevezett szuper-titkosszolgálat felállításához, amely korlátlan módon jutna mindenféle információhoz, tulajdonképpen felelősség nélkül, hiszen a TIBEK csak kiosztaná az információs igényt, ezeket az információkat a titkosszolgálatoknak kellene beszerezni, és most először fordulna elő az, hogy egy civil szervezet, a TIBEK ‑ mert az tulajdonképpen civil ‑ katonai titkosszolgálat felett diszponálna. Azt gondolom, a honvédelmi tárcának ehhez azért kellene hogy legyen némi mondandója. (14.00)Arról nem is beszélve, hogy a BM által benyújtott törvényjavaslatban mostantól, amennyiben elfogadásra kerül, a magyar polgárok egészségügyi adataiban is korlátlanul kutakodhat bárki, beleértve a TIBEK‑et, és a TIBEK‑en keresztül a kormányt is. Úgyhogy lehet, hogy egyedül maradunk ebben a dologban, de a Demokratikus Koalíció úgy gondolja, hogy a terrorizmus elleni küzdelemnek ez a formája nem fogadható el. Ahogy nem fogadható el a HM által benyújtott alkotmánymódosítás sem.(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)Beszéltek ellenzéki vagy kormánypárti képvi­selőtársaim a nyilvánosság kérdéséről és a bizalom kér­déséről. A nyilvánosság kérdése szerintem akkor vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy nincsen, amikor min­denféle ötpárti egyeztetést hívogattak össze, ahelyett egyébként, hogy az Országgyűlés illetékes szakbizottságaiban lefolytattunk volna egy valóban szakmai vitát a terrorizmus elleni küzdelemről, és aztán kinyitottuk volna ezt a vitát a magyar társadalom felé. Ugyanis a terrorizmus elleni küzdelem, és ebben egyetértek képviselőtársaimmal, óhatatlanul együtt jár bizonyos szabadságjogok törvényi garanciák melletti korlátozásával. És azt gondolom, ezt a kérdést a magyar polgárokkal meg kell vitatni. Ha van értelme nemzeti konzultációnak, akkor ilyen ügyekben van értelme nemzeti konzultációnak, hogy mennyi az a határ, amit a magyar polgárok ebben elviselnek bármelyik kormánytól.Ami pedig a bizalom kérdését illeti, talán Répássy képviselő úr emlegetett bennünket ellenfélként, én maximum riválisnak gondolom őt, de ha ő ellenfélként, netán ellenségként tekint rám vagy az ellenzéki képviselőkre, ez az ő dolga, de a bizalom kérdése akkor, amikor rendkívüli jogrendben a kormány például rendeletet akar alkotni, akkor valóban nagyon fontos. Kérdés az, kormánypárti képviselőtársaim, hogy bármilyen módon az elmúlt hat évben ez a kormány a tetteivel akkor, amikor biztonsági kérdésekről volt szó, rászolgált‑e a bizalomra.Egyetlenegy olyan eset volt, amikor a Demokratikus Koalíció, bár eléggé köztudomású és eléggé ismert, hogy mi az álláspontunk a kormány politikájával kapcsolatosan, támogatott egy javaslatot, amit a kormány nyújtott be, ez pedig az Iszlám Állam elleni katonai hadműveletben való magyar részvétel. Ezt egy nagyon fontos kérdésnek tartottuk, de szeretném mondani, hogy ez a szavazás sem, ez a támogatásunk sem a magyar kormánynak szólt akkor, hanem sokkal inkább az ügynek. Mert ez az egy ügy volt az elmúlt időszakban, biztonsági ügyeket tekintve, ahol azt láttuk, hogy igenis az az elfogadható felelős magatartás az ellenzéki képviselők, vagy legalábbis a Demokratikus Koalíció részéről, ha ilyen, többnemzetiségű harci kötelékben a magyar katonák részt vesznek.De nézzük meg, hogy más olyan kérdésben, ahol egyébként nem távoli biztonsági kérdésről, hanem közvetlenül Magyarországot érintő biztonsági kérdésről volt szó, akkor vajon lehetett‑e bízni a kormányban. Itt három ügyet szeretnék kiemelni. Az első a brüsszeli merényletek után elrendelt magasabb terrorfokozat kérdése. Önök alkották, önök szabályozták újra, hogy mikor kell hármasról kettesre emelni a fokozatot. Tudják, amikor Magyarországot közvetlen terrorfenyegetettség éri, vagy olyan konkrét, részben vagy egészében ellenőrzött információ áll az illetékes szervek rendelkezésére, amiből arra lehet következtetni, hogy Magyarországon terrortámadás fog bekövetkezni. Képviselőtársaim! Sem a bizottsági ülésen, sem más helyen a magyar kormány képviselői nem tudták azt igazolni, hogy ilyen információ rendelkezésre állt. Ez volt az első vagy az egyik olyan ügy, ahol bizony a bizalom egy kissé megingott.Aztán következett a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel kapcsolatos kormányzati intézkedés, ahol egyszer csak azt vettük észre, hogy már nemcsak a déli megyékben van ez a válsághelyzet, hanem azt elrendelték egész Magyarországra nézve. Bizottsági ülésen egész konkrétan rákérdeztem, hogy az önök által hozott törvény melyik pontja alapján rendelték el a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet Magyarország egész területén. Képviselőtársaim, nem kaptam rá érdemi választ. Nem tudták megmondani, hogy az adott paragrafus a), b) vagy c) pontja alapján. Tehát ma Magyarországon úgy van tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet Újlipót­városban, hogy nem tudjuk ennek törvényi hátterét és feltételeit.Aztán volt konkrét ügy is, képviselőtársaim, ahol pedig, azt kell mondjam, nemcsak a kormány, hanem a terrorelhárítással megbízott legfőbb szerv is végérvényesen leszerepelt. Addig sem volt, hogy mondjam, mintapéldánya a terrorelhárításnak a Terrorelhárítási Központ, de akkor végérvényesen leszerepelt, amikor a Nemzetbiztonsági bizottságban kormánypárti és ellenzéki képviselőket szó szerint megvezettek. Azt állította a TEK főigazgatója, hogy nagyon súlyos terrortámadás lehetséges Magyarországon, nemzetközi szállal, és akár állami vezetők élete is veszélyben lehet. Aztán kiderült, hogy az egész egy nettó hazugság volt.Ezek után, képviselőtársaim, szeretném megkérdezni, hogy amikor nem tartják be a saját törvényeinket, nem tartják be a saját rendeleteiket, majd az önök által fölállított szerv belehazudik a Nemzetbiztonsági bizottság tagjainak a szemébe, válogatás nélkül, mert a kormánypárti képviselők szemébe is ugyanúgy belehazudott, akkor hogyan lehet önökben megbízni? Ebben a kormányban hogyan lehet megbízni? Ha még eltekintünk ettől a bizalmi kérdéstől is, mert a terrorizmus elleni küzdelem, legalábbis az én tanulmányaim alapján, nem feltétlenül kell hogy arra épüljön, hogy bízzunk önökben. Nem feltétlenül. Még ettől is el lehet tekinteni.Ha meg tudnák nekem magyarázni, hogy terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye esetén az arra illetékes szervek miért nem teszik a dolgukat, és kapják el, ha ilyen információval rendelkeznek, a terroristákat, ahelyett, hogy bejönnek a parlamentbe és rendkívüli jogrendet szeretnének bevezetni, hát, én ezt tényleg nem tudom. Mert a terrortámadás ügye egészen más. Ebben osztozom azoknak a képviselőtársaimnak a véleményében, akik azt mondják, hogy üljünk le, és tényleg darabra nézzük át, hogy a rendkívüli jogrend jelenlegi eseteiben ha terrortámadás történne, ne történjen, de ha ilyen eset előállna Magyarországon, akkor egyébként az arra illetékes szervek, elsősorban nyilván a magyar rendőrség, a katasztrófaelhárítás mire lenne képes és mire nem, és kevéssé, mondjuk, a Magyar Honvédség, de mire lenne képes és mire nem.És ha azt látjuk közösen, valóban szakmailag, hogy itt valami probléma van, akkor azt mondom, hogy rendben van, egy terrortámadás bekövetkezte esetén mindannyiunk érdeke, hogy gyorsan léphessenek föl azok a fegyveres és rendvédelmi, de főleg rendvédelmi szervek, amelyeknek ez a dolguk. De terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye, tisztelt képviselőtársaim, még a hivatkozott Btk.-tényállás alapján sem definiálható. Ugyanis, hogy mondjam, az általános indoklás nem képezi az Alaptörvény részét, ezt szeretném mondani, miközben itt az szerepel a részletes indoklásban, hogy a terrortámadás értelmezésénél a büntető törvénykönyv szerinti terrorcselekmény tényállása az irányadó.Képviselőtársaim! Ez a magyarázat nem része az alaptörvény-módosításnak! Tehát azért ez nincs definiálva. Ráadásul a terrortámadás már egy bekövetkezett eseményre utal, a terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye pedig valamiféle feltételezésre. Éppen ezért azt gondolom, hogy ebben a formában ez a része az önök módosításának mind jogilag értelmezhetetlen, de el szeretném mondani, képviselőtársaim, ha tanulmányozták kicsit a terrorizmus elleni küzdelem szakirodalmát, akkor tudják, hogy értelmezhetetlen is. Mert ebben az esetben, ha van valami közvetlen veszély, akkor ez az információ a titkosszolgálatoknak és az arra hivatott szerveknek rendelkezésére áll. Ekkor viszont törvényben előírt kötelezettségük, hogy fellépjenek ezekkel szemben.Hiszen ha van olyan információ, hogy Magyarországon valaki terrorista támadásra készül, és a rendőrség vagy a titkosszolgálat birtokában van az az információ, akkor a rendőrségnek és a titkosszolgálatnak a törvény erejénél fogva föl kell lépni. Ehhez nem szükséges a kormánynak külön rendeletet alkotnia. Csak mindenkinek tennie kell ebben az ügyben a dolgát. Jelen pillanatban úgy látszik, hogy sokkal inkább valamilyen homályos, lebegtetett dologról van szó, aminek az értelmét még nem nagyon tudjuk és nem nagyon látjuk.Azt persze tudomásul vesszük, hogy lesznek olyan ellenzéki képviselők, ez most itt nagyjából kirajzolódott, bár volt, aki leginkább pávatáncot járt ebben az ügyben, lehet, hogy lesznek olyan ellenzéki képviselők, akik támogatják majd ennek az Alaptörvénynek a módosítását. Éppen ezért mondom, hogy tanulmányozzák már, legyenek szívesek, képviselőtársaim. És ez mindenkire vonatkozik, kormánypárti képviselőkre is, mert nekik sem kell automatikusan mindig igent nyomni a remekbe szabott kormányzati javaslatokra. De különösen az ellenzéki képviselőkre, hiszen az ellenzék részére, az ellenzék irányába érkezett kérés a kormánytól, hogy támogassuk ezt a javaslatot, hogy bizony-bizony terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye jelen pillanatban nincsen definiálva ebben a törvényjavaslatban vagy ebben az alkotmánymódosítási javaslatban.(14.10)Többször elhangzott a Magyar Honvédség bevethetőségének kérdése. Én egyébként őszintén sajnálom, hogy az Alaptörvényhez kapcsolódó módosító javaslatok, törvénycsomag, törvénypakk egyik aláírója egyéni képviselői indítványként a honvédelmi miniszter, és jobban örültem volna egyébként, ha itt ül a honvédelmi miniszter. Természetesen ez nem tiszteletlenség az államtitkár úrral szemben, de mégiscsak a tárca vezetője Simicska István honvédelmi miniszter, és ő az egyik előterjesztő.A Magyar Honvédséget előszeretettel szeretik alkalmazni olyan feladatokra is, amelyekre egyébként még az Alaptörvény sem ad lehetőséget. Kerítésépítésre biztos, hogy nem lehet alkalmazni a Magyar Honvédséget, ahogy egyébként önálló járőrözésre sem Röszkén, amit én tapasztaltam, mert még az önök szabályai szerint is a rendőrökkel együtt kellene járőröznie a katonáknak, miközben én személyesen azt tapasztaltam Röszkén, hogy bizony-bizony ott a magyar katonák egyedül járőröznek a határon, amit nem tudom, hogy milyen törvényi felhatalmazás alapján tesznek. Azt viszont feltétlenül tudom, képviselőtársaim, hogy könnyű feladatot szabni a Magyar Honvédségnek ebben az ülésteremben, és könnyű azt mondani, hogy majd a katonák ezt a problémát megoldják, csak a katonáknak ahhoz kell adni felszerelést, a katonáknak kell ahhoz adni kiképzést, a katonák létszámát növelni kell, hiszen a jelen pillanatban is legalább 5-6 ezer fős hiánnyal küzd a Magyar Honvédség, és a Magyar Honvédség és a honvédelmi tárca költségvetését pedig emelni kell. Addig semmilyen feladatot nem lehet kiszabni a Magyar Honvédségre, amíg ezek a feltételek nem teljesülnek. Összességében tehát azt tudom mondani, képviselőtársaim, hogy a Demokratikus Koalíció sem a BM által benyújtott, a szuper-titkosszolgálatot és a magyar polgárok mindennapi életében kutakodó törvényjavaslatot sem támogatja, mert nem elfogadható az, hogy felhatalmazás nélkül, csak biztonságpolitikai célokra hivatkozva egészségügyi adatoktól kezdve bármilyen személyes adatba bárki betekinthessen, sem pedig a jelen pillanatban a rossz rendőr szerepét eljátszó HM által ‑ és ezt őszintén nagyon sajnálom, mert ez degradálja a honvédelmi tárcát és a Magyar Honvédséget ‑, sem a honvédelmi tárca által benyújtott alaptörvény-módosítást nem támogatja, mert ez az alaptörvény-módosítás nem a terrorizmus elleni küzdelemről szól, hanem arról, hogy valamilyen átláthatatlan feltételek mellett hogyan kíván az Orbán-kormány újra kizárólagos hatalomra szert tenni, és hogyan kívánja a magyar polgárok szabadságát és a szabadságához kapcsolódó minden jogát korlátozni. Köszönöm szépen.
  • ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vargha Tamás államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván felszólalni. Államtitkár úr, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, képviselőcsoportonként 30 perces időkeretben. Megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportjának tagjai nem tartózkodnak az ülésteremben. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Mirkóczki Ádám képviselő úrnak, a Jobbik képvi­selőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő úr, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként felszólalásra jelentkezett független képviselőnek adom meg a szót. Felszólalásra következik Vadai Ágnes képviselő asszony. Öné a szó, képviselő asszony.