• NÉMETH LÁSZLÓNÉ, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A postatörvény önök előtt lévő módosítása olyan rendelkezéseket ölel fel, amelyek észszerűvé teszik a Posta működését, és az állampolgárok számára kedvező változásokat állítanak elő. Egyes rendelkezései ennek a módosításnak a látássérültek által ingyenesen feladható küldemények körét bővítik, más módosítási javaslatok az elektronikus közigazgatással való együttműködés lehetőségét teremtik meg. A Posta nagyon sok időt, pénzt fordít arra, hogy haladjon a korral, egyre több szolgáltatást tereljen elektronikus útra. Ezek sorában kell megemlíteni például az új elektronikus küldemény-nyomkövetési szolgáltatást, a QR-kódos csekk­­befizetést vagy a csekkbefizető automaták telepítését.Az önök előtt lévő indítvány tehát ennek a munkának a támogatását célozza, sőt, elő is írja a Posta számára az ilyen technológiák alkalmazását. Csak egy példát szeretnék erre mondani. A törvénymódosítás alapján az állampolgár a csomagfeladáskor akár a csomagautomatákat is megadhatja a jövőben kézbesítési címként. Tehát az ügyfelek korszerű kiszolgálása érdekében az indítvány még további számos helyen végez el kisebb finomhangolást, pontosítást.Ugyanakkor az kétségtelen, hogy a javaslatnak a legnagyobb közérdeklődésre számot tartó pontja az, ahol annak a lehetőségét kívánjuk megteremteni, hogy a Magyar Posta szolgáltatási díj fejében pénzintézeteknek adhatja át a postai ügyfelek kiszolgálását.Tekintettel arra, hogy ezen indítvány váltotta ki, válthatja ki a legnagyobb közérdeklődést, erről tehát részletesebben szeretnék szólni önöknek. Mindenki előtt ismert, azt hiszem, hogy a Posta egyébként sikeres tevékenységét számos kihívás nehezíti meg. A hagyományos postai szolgáltatások iránti kereslet csökkent nemcsak Magyarországon, de Európában is. A postai levélküldeményeknél a visszaesés, amiről beszélünk, amivel számolnunk kell, éves szinten átlag 5 százalékos, de más, hagyományos postai területeken is érezhető a visszaesés. Mindehhez hozzájárul a teljes postai liberalizáció folyamata. Mostantól fogva az 50 gramm alatti küldemények piacának megnyitása azt jelenti, hogy minden olyan területen versenyeznie kell a postának, ahol régen nagyon kényelmes monopolhelyzetet látott el.A kormánynak tehát nemcsak politikai felelőssége, de törvényi kötelezettsége is, hogy mindezekre a kihívásokra választ keressen és találjon. A nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás megadta a kötelezvényt számunkra, hogy a Posta számára új stratégiát állítsunk fel, és a Posta új stratégia mentén kezdett el működni. Ennek egyik részeként új partnerségi megállapodásokat kötött, és piaci terjeszkedésbe fogott. Megjelent a pénzügyi szolgáltatások területén, sikeresen fejleszti logisztikai, csomagküldési tevékenységét, és bekapcsolódott a nemzeti közművek kiszolgálásába is. A stratégia másik részét a belső hatékonyságnövelés és az észszerűsítés jelenti. Nem mondom, hogy az a folyamat, amely már elindult, és amelynek folytán egy régi szürke nagyvállalat rugalmasabbá, felkészültebbé, korszerűbbé válik, egyik napról a másikra meg tud történni, de már nagyon sok minden történt a területen. Erre csak egy példát hadd mondjak önöknek!Az elmúlt időszakban 25 százalékkal csökkentette a Magyar Posta a korábban vízfejként működő budapesti központi létszámot. Egy korszerű menedzserszemlélet alapján átalakította a munkaszervezés folyamatait: az informatikától kezdve a gépjárműflottáig elkezdte lecserélni a költséges, illetve az elavult technológiákat. És ennek a következetesen felvállalt stratégiának a részeként további hatékonyságnövelés céljából indítványozza most a kormány ezt a módosítást, ami önök előtt fekszik, azaz, hogy a postai szolgáltatásokat a Postával szerződött pénzintézetek is végezhessék ott, ahol a postafiók kihasználtsága rendkívül alacsony. A postákon való személyes ügyintézés folyamatosan teret veszít, beszéljünk akár csekkbefizetésről, levélfeladásról, bélyegvásárlásról. Emiatt vannak olyan kisposták az országban, amit átlagosan naponta 10, maximum 20 ügyfél keres fel. Ez azt jelenti, hogy az ezekben a hivatalokban dolgozók összességében akár napi 1, speciel 2 munkaóra alatt el tudják végezni az összes tevékenységet. Ezeknek a kispostáknak az üzemeltetése és a szükségszerű korszerűsítése hatalmas költségeket jelent. Ugyanakkor ‑ erről már szó esett ‑ az államnak nemcsak az állami adminisztráció, a költségvetési szervek és a közigazgatási intézmények szintjén kell hatékonyan és olcsóbban működnie. Az észszerű és takarékos működés az állami társaságokkal kapcsolatosan is elvárás. Ennek megfelelően mostani javaslatunk is az államreform, illetve a bürokráciacsökkentés irányába tesz újabb lépés. Olyan rendszer működtetését javasoljuk, ahol az állampolgárok egy helyen, egy időben a megszokottnál több szolgáltatást, illetve kispostákról lévén szó, a korábban tapasztaltnál komfortosabb és korszerűbb környezetben vehetők igénybe. Tisztelt Országgyűlés! Lassan most már tíz éve annak, hogy a postai szolgáltatások másik félnek történő átadása bevált gyakorlattá vált Magyarországon, ma is mintegy 300 ponton vannak olyan postai szolgáltatók, ahol az állami postavállalat megbízásából magánvállalkozások, illetve önkormányzatok dolgoznak.Mindebből az ügyfelek nem vesznek észre semmit, tehát a modell ma már jól működik. Ez a javaslat, amit önök elé terjesztettünk, tulajdonképpen ennek a programnak a kiteljesítése és/vagy továbbfolytatása is egyben, ugyanakkor azt is gondolom, azt is gondoljuk, hogy egy hitelintézetnél, hitelintézeteknél végzett ilyen típusú tevékenység valószínűleg több, jobb és komfortosabb szolgáltatást tud az ügyfelek számára nyújtani. Arra csak röviden szeretnék utalni, hogy egyébként a postai szolgáltatások rendszerben történő működtetésére külföldön is vannak példák: Németország, Ausztria, Görögország, Portugália, Egyesült Államok és sorolhatnám. Tisztelt Országgyűlés! Amennyiben a törvényjavaslat, illetve a módosítás elfogadásra kerül, úgy meg tudjuk kezdeni azt a munkát, amikor feltérképezzük az érintett postafiókokat, illetve ennek a munkának az elvégzését követően számot vetünk azzal, hogy mely hitelintézetekkel, hitelintézeti partnerekkel lehet megállapodni. (11.50)Annak pedig három oka van, hogy most úgy gondoljuk, hogy ebben a hálózatracionalizálásban leginkább a takarékszövetkezeti szektornak van szerepe. Először mondanám a földrajzi adottságokat. Az 1500 fiókkal rendelkező takarékszövetkezeteknek zömében azokon a kistelepüléseken van kirendeltségük, fiókjuk, ahol a postai forgalom drasztikus méreteket öltött, tehát itt adja magát, hogy a takarékok és a posták együttműködjenek. Körülbelül 500 olyan, 2000 fő alatti település van, ahol a posta mellett egyébként a takarékszövetkezet megtalálható. Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy van 17 olyan település is, ahol postai szolgáltatás már nincs, viszont takarékszövetkezet jelen van. A második érv, amit szeretnék elmondani önöknek, az, hogy ha a postai szolgáltatásokat a különféle takarékok nyújtják, azzal a Magyar Posta, illetve az állam közvetve nyerhet. A Posta e tevékenység átadásával ugyanis nemcsak azt a bizonyos költséget takarítja meg, amibe a felújítások, korszerűsítések, illetve maga a működtetés is tartozik, hanem még a szolgáltatási díj egy részéből is részesedni fog, hiszen a Posta a kereszttulajdonlások révén mára már érdekelt a takarékszövetkezet jó teljesítményében. Harmadik érvként elmondhatom önöknek, hogy egy ilyen irányú kooperációnak hazánkban már történelmi hagyományai vannak. Volt rá példa a XIX. század végén a Magyar Királyi Postatakarékpénztár létrehozásával, aztán ebben az időszakban szövetkezeti hitelintézeti szolgáltatások voltak a postán. A későbbiek során, a XX. század bizonyos időszakaiban egy fordított helyzet állt elő, amikor a takarékokban lehetett igénybe venni postai szolgáltatást. Gyakorlatilag ezt az összehangolt működést, vegyes modellt szeretnénk feléleszteni és újraindítani. A 2014-es kormányalakítást követően, amikor az államtitkárságunk megalakult, már elkezdtünk azzal foglalkozni, és ennek többször hangot is adtunk, hogy milyen fontosnak tartjuk azoknak a szinergiáknak a kihasználását, azoknak az előnyöknek az összehangolását, amelyek adódnak a különféle nagy hálózatok együttműködéséből. Ez a törvénymódosítás most pont erre ad lehetőséget. Azt még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ha a jogszabály adta keretek ezt megengedik számunkra, akkor megkezdjük azt a munkát, ami az érintett postafiókok feltérképezését jelenti, és az ebből levonható tanulságok alapján egyfajta ütemterv készítését. Azt még szeretném megjegyezni, hogy az nem véletlen, hogy a benyújtott módosításnál hitelintézetekről beszélünk; tesszük ezt azért, mert minden olyan hitelintézettel, amely érdeklődést mutat egy együttműködés iránt, illetve részese kíván lenni ennek a folyamatnak, amiről önöknek az imént beszéltem, természetesen tárgyalni fogunk. Az egy másik kérdés, hogy ‑ ahogy említettem ‑ az egyszerűen egy adottság, hogy azokon a kistelepüléseken, amelyekről most szó van, elsősorban takarékszövetkezetek és nem pedig kereskedelmi banki fiókok találhatók. Végezetül még két gondolatot engedjenek meg, hogy elmondjak önöknek. Azt gondoljuk, hogy azon kívül, hogy a Posta egy másfél évszázada működő vállalat, olyan fontos szolgáltatóról beszélünk, ami az ország egyik legnagyobb munkaadója, mintegy 30 ezer fős személyi állománnyal, és állampolgárok millióival ápol napi szinten kapcsolatot, tehát nagyon nem mindegy, hogy mi történik ezzel a társasággal. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy olyan helyzet semmilyen körülmények között ne állhasson elő, hogy különféle vidéki kistelepüléseken szolgáltatást kelljen megszüntetnünk és/vagy szolgáltatási színvonalat kelljen csökkentenünk. Ami még szintén fontos, szeretném megemlíteni, hogy éppen e kérdés fontossága miatt a Posta helyzetével és jövőjével kapcsolatban Lázár János miniszter úr egy ötpárti egyeztetést hívott össze, ahol nemcsak a postatörvény módosításáról, hanem arról is beszámoltunk a résztvevőknek, hogy az eddigiekben a Magyar Posta milyen eredményeket ért el, illetve mik azok az elképzelések, amelyek a hálózatracionalizálás mellett még megfogalmazódtak a közeljövőre. A konzultáción részt vevő és megjelent pártok támogathatónak ítélték az indítványunkat. Kérem önöket, hogy a módosítási javaslatra szavazzanak majd igennel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. VAS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány benyújtotta a postai szolgáltatásokról szóló 2012. CLIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, amelynek keretein belül számos pozitív módosításra kerül sor a postai szolgáltatások terén, különös tekintettel a hátrányos helyzetű fogyasztókra. Tekintettel arra, hogy az államtitkár asszony a törvényjavaslatot teljeskörűen bemutatta, így én csak néhány apró részletet emelek ki a törvényjavaslatból. Azt gondolom, fontos leszögezni a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy az semmilyen új kötelezettséget nem ró a Postára, kizárólag lehetőséget biztosít arra, hogy a szolgáltatás színvonalának további emelése céljából átszervezzék a posták hálózati felépítését, és indokolt esetben igénybe vegyék a pénzügyi intézmények segítségét, azaz szolgáltatási díj ellenében, meghatározott pénzügyi intézmények láthassák el a postai feladatokat bizonyos településeken. Ki szeretném hangsúlyozni, hogy ezzel a fogyasztókat semmilyen hátrány nem éri, legfeljebb annyit fognak tapasztalni, hogy a főutcán néhány házzal odébb kell menni a már megszokott postahivatali hely helyett. Azt gondolom, azt is nagyon fontos elmondani, hogy ezen intézkedés semelyik településen nem fog a postai szolgáltatások megszűnésével vagy színvonalának csökkenésével járni, ugyanis ahol eddig működött postahivatal, ott azután is elérhetők lesznek a postai szolgáltatások, legfeljebb egy pénzügyi intézményben. A Posta ezen átszervezési lehetőséggel kizárólag a 10 ezer fő alatti településeken élhet. Ez azért is említést érdemlő tény, mert azt hiszem, mindannyian egyet tudunk érteni abban, hogy ahol naponta legfeljebb 15-20, bizonyos esetekben ennél is kevesebb lakos lép be a postára, ott nem feltétlenül szükséges fenntartani egy önálló postahivatalt, ugyanakkor a szolgáltatást mindenképpen fenn kell tartani. A törvényjavaslatnak ez a része nem egyedülálló magyar találmány, hanem nemzetközi gyakorlatban is lehet rá jól működő, évtizedek alatt kiforrott példákat találni. Az pedig külön előny, hogy a törvényjavaslat kapcsán az érintett kistelepüléseken jellemzően takarékszövetkezetek vannak amúgy is jelen, nem pedig a kereskedelmi bankok fiókjai, így az együttműködés is könnyen létrehozható. A fogyasztók pedig számos alkalommal térnek be ezekbe a takarékszövetkezetekbe, hiszen ők közvetítik a nagyvárosokban már megszokott pénzügyi szolgáltatásokat a kistelepüléseken. Meglátásom szerint ezen optimális átszervezési lehetőségeknek köszönhetően a jövőben a Posta nagyobb hangsúlyt tud fektetni a szolgáltatás színvonalának további emelésére, ami a fogyasztók még nagyobb elégedettségét eredményezheti majd, ez pedig kölcsönösen előnyös mindenki számára, hiszen közismert, hogy igen költséges a nagyszámú postahivatal fenntartása. (12.00)Ha viszont ez a modell kerül kialakításra, ahol a posta- és a pénzügyi szolgáltatások nem csökkennek, hanem még növekednek is, a működési költségek viszont csökkenhetnek, akkor ez a rendszer minden szereplője számára előnyös megoldás lesz, gondolok itt a fogyasztókra és a Postára is.További nagyon fontos része a törvényjavaslatnak, hogy számos olyan intézkedés kerül beépítésre, amely a vakok és gyengén látók életét könnyíti meg a postai szolgáltatások igénybevétele során, illetve számos, a Posta minőségi szolgáltatási színvonalának emelését elősegítő intézkedést tartalmaz. Tekintettel arra, hogy egy olyan törvényjavaslatról beszélünk, amely mind a fogyasztók számára nyújtandó színvonal emelkedésével, mind pedig a bürokrácia csökkentésével, illetve az állami cégek költségeinek racionalizálásával összhangban pozitív változásokat eredményez, ezért kérem önöket, hogy szavazatukkal támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)
  • DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődéssel hallgattam végig államtitkár asszony hozzászólását és a Fidesz vezérszónoklatát, amelyben megpróbálták a törvényjavaslattal kapcsolatban megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Szeretném elmondani, hogy ez egy jó próbálkozás, de engem nem tudtak meggyőzni. Az előttünk fekvő postatörvény ugyanis azt mutatja, hogy a postai tevékenységek kiszervezésének, ha úgy tetszik, privatizációjának vagyunk a tanúi, ennek a folytatásának, hiszen ennek eredményeként postabezárásokat és postások elbocsátását látjuk előttünk, illetve azt látjuk ismét, hogy egy jól azonosítható fideszes érdekkör magánüzletének a megtámogatása. Amit államtitkár asszony elmondott, arra lehetne azt mondani, hogy szép és jó, és valóban a történelmi tradíciókat is visszaidézi, hatékonyságról, modernizációról hallhatunk. Ez akkor lenne elfogadható és támogatható, ha ez az egész folyamat ennek megfelelően alakulna kellő transzparenciával és kellő nyilvánosság előtt, és úgy, hogy ne sejlene fel az a magánérdek, a Spéder Zoltán által vezetett FHB-csoport érdeke, amely most már a Posta minden szegmensét átszövi, nemcsak a mostani törvényjavaslattal, hanem korábbi döntések alapján a Posta által tulajdonolt befektetési tevékenységgel kapcsolatban.Az egyeztetésre kitérve, ha a Miniszterelnökség és a Posta valóban érdemi egyeztetést kezdeményezett volna a pártokkal a postatörvény módosítása kapcsán a Magyar Posta jövőjéről, akkor minden segítséget megadtak volna ahhoz, hogy a pártok felkészülten, pontos információk birtokában vegyenek részt ezen. Akkor önök nem titkolnák továbbra is azokat a közérdekű adatokat, amelyeket már bírói döntések alapján is ki kell adniuk. Önök azonban visszaéltek képviselőtársaim jóhiszeműségével, és mintegy biodíszletként használták őket ezen az egyeztetésen.Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék a törvényjavaslattal kapcsolatos véleményem ismertetésére, nézzük meg a Magyar Posta elmúlt néhány évének gazdálkodási adatait, hiszen itt csupa szép eredményről számoltak be államtitkár urak, akár Lázár János miniszter úr is, hogy micsoda hatalmas nagy eredményt ért el a Magyar Posta az elmúlt években, és miért bántjuk mi a Magyar Postát, mert mint állami vállalat, legalábbis 75 százalékban, nyereséget termel. Lázár János miniszter úr március 29-én itt a parlamentben úgy fogalmazott: „Az elmúlt években a Posta mindenféle állami és európai uniós támogatás nélkül nyereséget produkált.” Tehát szerinte olyan nagy baj nem lehet a Postánál. Ez a mondás amúgy nagyon szép, csak nem igaz. A Magyar Posta 2010 óta az eredményéből osztalékot nem fizetett, üzemi szintű eredménye jelentősen elmarad a korábbi évektől, miközben a belföldi értékesítésének nettó árbevétele 2007 óta szinte változatlanul 185 és 195 milliárd forintos sávban mozog, sőt a társaság 2012-ben közel 3 milliárd forintos veszteséget produkált, üzemi vesztesége 2014-ben pedig közel 5 milliárd forint volt. Ezt a veszteséget úgy sikerült összehozni a jelenlegi menedzsmentnek, hogy a Magyar Posta közel 14 milliárd forintnyi állami és európai uniós támogatásban részesült. Tehát nem igaz, amit Lázár János mondott, hogy itt EU-s és állami támogatás nélkül működött. Térjünk rá az állami költségvetési támogatásra, amiről eddig nem volt szó! Előttem van a 2014. november 12. napján az Országgyűlés Költségvetési bizottsága elé került költségvetési törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz fűzött módosítás, amely szerint egyetemes postai szolgáltató méltánytalan többletterhének megtérítése címén 9,1 milliárd forintot biztosított a költségvetés a Magyar Posta számára. Ebből egy tájékoztató szerint közel 4,7 milliárd forint visszamenőleges kompenzációként kifizetésre került, és nagy valószínűséggel 2015 szeptember környékén vagy az azt követő időszakban a maradék 4,4 milliárd forint is kifizetésre került. Tehát önök úgy büszkélkednek a Magyar Postával, hogy több mint 9 milliárd forint költségvetési támogatást juttattak a számára. Ezenkívül a Magyar Posta a postai Agora-projekthez 500 millió forintot kapott EU-s támogatásként, közhiteles címregiszter kialakításához 950 millió forintot, hibrid kézbesítési és konverziós rendszer kialakításához pedig több mint 3,2 milliárd forintot, tehát ez az állítás így nem igaz. Ehhez képest tudott üzemi veszteséget produkálni a Magyar Posta és ez a menedzsment.Mindeközben hozzátartozik, hogy 2010 óta több mint 3500 embert bocsátottak el a Magyar Postától. Mindezt a teljesítményt a kormány jelentős fizetésemeléssel honorálja a menedzsmentnél, hiszen megtudhattuk, hogy míg egy postai alkalmazott 2016-ban 1-4 százalékos sávban bérfejlesztésben részesül, addig a vezérigazgató 150 százalékos bérfejlesztést kapott, az eddigi 2 millió forintos havi fizetése mellé most a kormánytól havi 5 millió forintot kap. Sőt, ez az 5 millió forint sem elegendő, ez a bérplafon elvileg, ez sem elegendő a Posta vezérigazgatójának, hiszen a fizetése mellé vállal néhány igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tisztséget, persze nem ingyen, és máris átlagosan 6-6,5 millió forintnyi fizetést vihet haza közpénzből. Ezzel azonban nincs vége, egy állami cég felső vezetője ugyanis akárhány olyan társaságnál is vállalhat tisztséget, amelyben nincs állami többségi tulajdon. A Magyar Posta például részvényes a Takarékbank Zrt.-ben és az FHB Kereskedelmi Bank Zrt.-ben is, és Szarka Zsolt vezérigazgató mindkettőben eleget is tett annak a felkérésnek, hogy ezekben vállaljon tisztséget, nyilván nem ingyen, így ő most az átlagos postai dolgozó fizetésének 35-szörösét keresi. A kérdés csak az, hogy ezeken a testületi üléseken, ahol igazgatósági tanácsi tagságot vállalt, a vezérigazgató milyen érdekeket képvisel, a Magyar Posta érdekeit, magáncég érdekeit vagy a fideszes hátország érdekeit.De nemcsak a csúcsvezetők, hanem a középszintű tisztségviselők is fizetésemelést kaptak, akiknek havi juttatása tavaly elérte a félmillió forintot. A kollektív szerződés alapján viszont nem kaphattak volna pluszpénzt. Három vezérigazgató-helyettes járt a legjobban, nekik 1,5-1,7 millió forintos emeléssel mára 3,6 millió forintra nőtt a havi bérük, de több középszintű vezető fizetése is százezrekkel emelkedett. Mindez vezet oda, hogy jelenleg óriási bérfeszültségek vannak Magyar Postánál, ezért van most sztrájkkészültségben a postai szakszervezet is.Az elmúlt hetek híradásaiban ráadásul széles képet kaphattunk azokról a botrányos ügyekről, amelyek körbelengik a Magyar Postát. Megtudhattuk, hogy évek óta nem folytat le közbeszerzési eljárást a nagy értékű beszerzéseinél, részben privatizálta a pénzszállító cégének egy részét, és lemondott az irányítási jogáról. A kincstári takarékjegy plusz állampapírt a Postán lejegyző, a Magyar Postában bízó ügyfelek nem az állami céggel szerződnek, hanem olyannal, amely felerészben ugyancsak az FHB-csoport tulajdonában van.(12.10)Vannak közös elemei is az ügyeknek. Minden esetben ugyanaz a jól azonosítható fideszes kör jelenik meg, ahogy említettem, a Spéder Zoltán nagyvállalkozóhoz köthető FHB-csoport. És csak az nem látszik, hogy ebben a nagy barátkozásban, privatizálásban, részvénycsereügyletekben mi a jó a 75 százalékban köztulajdonban álló Magyar Postának és leányvállalatainak. Ezekből is csak az látszik, hogy önök nem a Magyar Postát fejlesztik és teszik versenyképesebbé, hanem egy magántulajdonú cégcsoport érdekei szerint járnak el; megint a magánérdeket helyezik a közösségi érdek elé. Pontosan erről szól az előttünk fekvő módosítás is, amely alapján a 10 ezer főnél kisebb település esetén pénzügyi intézmények vehetik át a postai szolgáltatásokat, és ahogy hallottuk, az államtitkár asszony el is mondta, ezek valószínűleg a takarékszövetkezetek lesznek. Én értem azt, amit a Fidesz vezérszónoka mondott, hogy egypár utcával arrébb kell menni, viszont nem szól a kisposták bezárásáról; nem szól a leépítésekről; nem szól a munkahelyek elvesztéséről, ahol annak eredményeként a magánkézbe került takarékoknak és az FHB-csoportnak részben tulajdonában lévő takarékoknak kedveznek majd. A törvényjavaslat alapján nem a pénzügyi szolgáltatások költöznek a postára, ahogy ez logikus lenne, hanem fordítva, a takarékok kapják meg a postai szolgáltatások egy részét. Államtitkár asszony 2014 novemberében még éppen ennek a fordítottjáról beszélt, amikor úgy fogalmazott, az, hogy a postahelyeken lehetőség lesz az állami szolgáltatások mellett pénzügyi szolgáltatások igénybevételére is, azért fontos, mert nincs minden településen takarékszövetkezeti kirendeltség. Tehát éppen másfél évvel ezelőtt az ellenkezőjéről próbálta meggyőzni a közvéleményt, mint amit most a törvény indoklásánál elmondott. Kérdezem én: miért változott meg a kormány koncepciója? Inkább a magántulajdonú takarékok, az FHB fejlődjön, és ne a közpénzekkel gazdálkodó Posta szerepe növekedjen? Tisztelt Képviselőtársaim! További probléma, hogy a tervezett postabezárások mögött nincs megismerhető gazdaságossági számítás. Nem ismert, hogy a tervezett intézkedések hatására mennyivel csökkennek a Posta terhei, mekkora összeget fizet közpénzből a Posta a kiszervezett szolgáltatást végző pénzügyi intézményeknek, vagyis a többségében magántulajdonú takarékszövetkezeteknek. Itt az államtitkár asszony is úgy fogalmazott, hogy várja a pénzintézetek érdeklődését. Nem lehetne ezt egy transzparens, nyílt pályázati rendszerben meghirdetni, ahol lehet látni, hogy milyen közpénz folyik majd el annak érdekében, hogy a takarékok ezt megkapják? Ugye, erről szólnak az általam is indított adatigénylési perek. Itt az látható, ezért nem is értjük, hogy miért 10 ezer főnél húzták meg a határt. A 10 ezer fő alatti települések közül 1933 helyen van jelenleg állandó postahely, illetve közbeszerzési eljárásban kiválasztott postapartnerek. Lehet példát mondani, Bács-Kis­kun megyében 101 darab, Pest megyében 143 darab, Tolna megyében 74 darab. Tehát miért pont 10 ezer főnél húzták meg ezt, amikre nem lehet azt mondani, hogy ezek kistelepülések? Ha önök ezt postahivatalonként bevezetik, és minden esetben átkerül a takarékokhoz a szolgáltatás, 3-4 fővel számolva, akár 3-4 ezer ember munkahelye kerül veszélybe.Tisztelt Képviselőtársaim! Van a törvénymódosításnak egy másik vetülete az állami és magáncéges összeborulás kapcsán. Ez biztonsági és nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet, hiszen biztonsági kockázatot jelenthet, ha a postai egyetemes szolgáltatási tevékenységeket egy többségében magántulajdonú cégcsoporthoz szervezi ki a Magyar Posta. Ez különösen problémás lehet a jelenlegi helyzetben, hiszen nem ismert, hogy milyen feltételekkel kell fenntartani a pénzügyi intézményeknek a szolgáltatást, mi történhet egy esetleges, a pénzügyi intézményt érintő csődhelyzet során, hiszen azért erre láttunk példát. Megbéníthatja-e egy, a pénzügyi intézményt érintő esetleges csődhelyzet Magyarország nagy részén a postai szolgáltatást? Láttunk már ilyet, hogy magáncég a házipénztárból kihordott 1 milliárd forintot, és utána eltűnt vele, ahogy a Quaestor esetében is ez történt.A törvényjavaslat szövege alapján a többségben állami tulajdonban álló és közfeladatokat ellátó, közpénzzel gazdálkodó Magyar Posta és annak leányvállalatai, továbbá a többségében magántulajdonban álló FHB-csoport és a takarékszövetkezetek közösen használnának informatikai rendszert. Erről tudott az Országgyűlés, vagy van valamilyen információ róla? Milyen informatikai rendszert használnak közösen? Milyen adatokat tartalmaz ez az informatikai rendszer? Miért van szükség közösen használt informatikai rendszerre? Milyen fejlesztéseket kellett ezzel kapcsolatban végrehajtani, azokat ki fizette? Ki végzi ennek a fejlesztését? Mennyibe kerül a Magyar Postának ennek a fenntartása? Ki felel az adatok tárolásáért? Tehát sok-sok olyan kérdés van, ahol, említettem, megjelenik egy magántulajdonú érdek ebben az egész gyönyörű szép elképzelésben, aminek az adatait, információit önök eltitkolják. Erről szólt a postatörvény, és erről szólnak azok a bírósági eljárások, amelyeket el kellett indítanom, hogy ezekhez az adatokhoz hozzáférjünk. Amíg nem ismerjük meg és nincs ezekre a kérdésekre válasz, csak annyi állapítható meg, hogy nemzetbiztonsági kockázatot rejt a javaslat, és ahogy korábban is kifejtettem már, számunkra is nagyon fontos a Magyar Posta sorsa, az a 150 év, amit ez a cég felmutat, és nem kívánunk asszisztálni leépítésekhez, magánérdekek érvényesítéséhez, és nem fogjuk ezt a törvényjavaslatot támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Még mielőtt rátérnék a törvényjavaslatról szóló érdemi véleményünkre, engedjék meg, hogy néhány szót azért reagáljak az előttem szóló Tóth Bertalan szavaira.Az első talán az, hogy transzparencia hiányáról beszél akkor, amikor az államtitkár asszony, a miniszter úr, illetve a Posta vezérigazgatója részvételével egy ötpárti egyeztetés zajlott. Jómagam részt vettem ezen az ötpárti egyeztetésen. Egy párt nem képviseltette magát, az MSZP, és Tóth Bertalan volt az, aki nem jött el erre az egyeztetésre. Akik ott voltak, ezt talán még ellenzéki képviselőtársaim is megerősíthetik, azt láthatták, hogy a Posta vezérigazgatója, menedzsmentje, illetve az államtitkár asszony és a miniszter úr minden részletre kiterjedő tájékoztatást adtak, és adtak lehetőséget arra is, hogy kérdezni tudjunk. Tehát amikor valaki a transzparencia hiányára, az átláthatóság hiányára hivatkozik úgy, hogy nem jön el egy ilyen ötpárti egyeztetésre, az, úgy gondolom, hogy nem hiteles. Azt mondja a képviselő úr, hogy EU-s támogatásokat kapott a Posta. Én azt mondom, nagyon helyes, hogy kapott, és ezeket egytől egyig, minden egyes forintját vagy euróját fejlesztésre fordították. Ismét azt tudom mondani, hogy ha eljött volna erre az ötpárti egyeztetésre, és végighallgatta volna a Posta vezérigazgatójának a prezentációját, akkor ön is láthatta volna, fillérre pontosan, hogy ezek a támogatási összegek mire fordítódtak. Amikor azt mondja Tóth Bertalan képviselőtársam, hogy nézzük meg a Posta eredményét, akkor én azt tudom mondani, vagy én ebből azt szűröm le, hogy a Posta menedzsmentje jól teljesített. 2014-ben, az ön által elmondottakkal szemben, a Posta adózás utáni eredménye 2,8 milliárd forint volt, és ha részt vett volna, akkor azt is hallhatta volna a vezérigazgató úrtól, hogy a 2015-ös várható adózás utáni eredménye a Magyar Postának közel 3 milliárd forint lett, pozitívan. És ha részt vett volna, akkor azt is hallhatta volna, hogy milyen kihívások állnak a Posta előtt, hiszen a Posta bevételének a közel 60 százalékát adó levélküldés folyamatosan csökken, köszönhetően egyébként annak, hogy a kormányzat is megpróbál, illetve annak a hivatalai, a kormányablakok is megpróbálnak elektronikus ügyintézésre átállni. Korábban maga az állam volt az, amelyik a legnagyobb levélforgalmat generálta, így értelemszerűen a levélküldésnél, ahonnan a Postának a legnagyobb bevétele van, lényeges csökkenő trend mutatható ki. Ugyanez a trend olvasható ki a csekkfeladásban, ami a második legnagyobb bevételt jelenti a Posta számára. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a nemrég megnyílt csomagküldési piacon pedig, ami egyébként a Posta bevételeinek csak a 9 százalékát adja, a Posta nagyon jól helyt állt, annak ellenére, hogy erős piaci verseny van a megnyitott piac következtében.((12.20)Ebben az erős versenyben a Posta helyt tud állni, és 34 százalékos részesedéssel bír. Összességében tehát azt mondom, hogy el kell jönni az ötpárti egyeztetésre, meg kell hallgatni a vezérigazgató úr prezentációját, és akkor lehet megfogalmazni kérdéseket vagy kritikákat. De ha picit visszább megyünk, akkor érdemes megnézni azt, hogy mit írt az Állami Számvevőszék arról a Magyar Postáról, amely akkor működött, amikor önök voltak kormányon. 2011-ben hozta nyilvánosságra az Állami Számvevőszék azt a vizsgálatát, amelyben leírta, hogy a 2008-10-es évekre kiterjedt ellenőrzés keretében mit talált. Az ÁSZ azt találta, hogy a Magyar Posta késésben volt a 2013. január 1-jei piacnyitásra való felkészülésben. Azt találta az önök kormányzása alatt a Magyar Postánál az Állami Számvevőszék, hogy az elmaradt vagy késedelemmel megvalósított beruházások, fejlesztések és eszközpótlások az eszközpark állományára is negatív hatást gyakoroltak. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor azt mondom, hogy illő szerénységgel kéne kritikát megfogalmazniuk akkor, amikor önök egy leharcolt, korszerűtlen Magyar Postát hagytak a jelenlegi kormányra. Számomra az ötpárti egyeztetésből az derült ki, hogy a magyar kormány jó gazdája a Magyar Postának, őrzi a nemzeti vagyont, a Magyar Posta menedzsmentjének pedig világos üzleti és működési stratégiája van, amely arra vonatkozik, hogy ebben az üzleti környezetben és ebben a piaci versenyben, ami most már 2013 óta megnyílt, hogyan tud úgy részt venni, hogyan tudja a takarékszövetkezetekkel a szinergiákat úgy kihasználni, hogy talpon tudjon maradni, és minőségi szolgáltatásokat tudjon végezni. Én itt is szeretném megköszönni a KDNP nevében államtitkár asszonynak az ötpárti egyeztetés összehívását, amit kifejezetten hasznosnak találtam. A törvényjavaslatra rátérve szeretném kiemelni, hogy véleményünk szerint miért van szükség ennek a törvénynek a korrigálására, de nem is korrigálást mondanék, hanem inkább finomhangolást, illetve miért ad ez nekünk lehetőséget a keretrendszer pontosítására. Az nyilvánvaló, hogy a kétezres években a technikai fejlődés betört a mindennapjainkba, és a személyi számítógépek, okostelefonok térnyerésével a kommunikációs eszközök és a kommunikációs formák jelentősen átalakultak. Éppen ezért Magyarország Kormánya 2012-ben egy új, a kor igényeinek megfelelő postatörvény-tervezetet nyújtott be a tisztelt Ház elé, és a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény ennek alapján hatályba is lépett 2013-ban. Ugyanakkor az is látható, hogy a technikai fejlődés nem állt meg, sőt felgyorsult, és a piaci liberalizáció is egy új környezetet teremtett, amely közvetlen hatással van a Posta működésére. Minden elektronikus technológia folyamatosan felhasználó­bará­tabbá, könnyebben kezelhetővé válik, és ezáltal a térnyerése is felgyorsul. Erre természetesen a Postának is fel kell készülnie. A kormány 2012-ben az eredeti tervezetet is már az Európai Unió postai szabályozásával összhangban alakította ki úgy, hogy az alkalmas legyen ezen új technológiák bevonására is, és lehetőséget adott a Postának arra, hogy racionalizálni tudja a saját működését. Az elmúlt három évben is számos technológiai újítás látott napvilágot, és a felhasználók tapasztalata is segít abban, hogy a módosításokkal a fogyasztói érdekek védelme minél inkább megvalósulhasson, és a postai szolgáltatók fejleszthessék technológiájukat. Így a javaslat segítségével továbbra is biztosítható a postai szolgáltatásokhoz való minőségi hozzáférés, másrészt a hagyományos postai szolgáltatás megújítása is. A fentiek figyelembevételével még azt szeretném kiemelni, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény lehetővé teszi, hogy a törvény bővítse a pénzügyi intézmény által üzletszerűen végezhető tevékenységek körét, ezért a kistelepülések lakosságának jobb kiszolgálása érdekében célszerűnek mutatkozik, hogy az egyetemes postai szolgáltatóval együttműködésben a pénzügyi intézmények is nyújthassanak meghatározott postai és azokhoz kapcsolódó szolgáltatásokat, így ennek megfelelően állandó postai szolgáltató helyként is működjenek. A módosítás támogatja továbbá az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások teljesítésében kialakult és a fogyasztók szempontjából igen kedvező gyakorlatot, az automaták útján történő kézbesítést. Itt gondoljunk a csomagautomatákra. Mint ahogy az előbb is jeleztem, én nagy eredménynek tartom, hogy ebben a rendkívül gyorsan változó piaci szektorban a Magyar Posta képes a piac 34 százalékát magáénak tudni. Úgy gondolom, hogy ez nagyon nagy eredmény. Abban bízom, hogy ez a javaslat, amely az állampolgárok életét könnyíti meg, az elhangzott kritikák ellenére is számíthat az ellenzék támogatására. Azt tudom mondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója a törvényjavaslatot el fogja fogadni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy részt vehettem és részt is vettem az említett egyeztetésen. Nagyon tanulságos volt, és azt kell mondjam, hogy az irány sok szempontból támogatható, azonban egy-két olyan dolgot, ami a törvényben ugyan le van írva, de a pontos számokat még nem látjuk, tisztázni szükséges. Ha erről a javaslatról kell dönteni, akkor mi valószínűleg tartózkodni fogunk, de nagyon örülök annak, hogy az egyeztetés megszületett; más témában is kellene. S annak ellenére, hogy egy-két ponton még nyitott maradt a kérdés, és a jövő fogja eldönteni, hogy ezek megnyugtatóan oldódnak-e meg vagy újabb problémákat nyitnak meg, számomra egy-két ponton megnyugtató is volt az egyeztetés. Tehát mindenképpen örülök neki, és remélem, hogy a jövőben más állami cégek vezetőivel is lehetőség lesz találkozni. Egyébként szerettem volna, ha a Tóth Bertalan által elmondottak akár ott is elhangoznak, mert lehet, hogy a menedzsment bizonyos dolgokra pontosabb választ tudott volna adni vagy cáfolni, vagy beismerni, és akkor itt a parlamentben több információ birtokában tudnánk dönteni. Én végigmennék a javaslaton. Megkaptuk az Állami Számvevőszék tájékoztatóját is, amelyben gyakorlatilag alátámasztják azt, amit ott elmondtak nekünk is, hogy sok területen pozitív irányban mozdultak el a dolgok, főleg a szocialista kormányzatokhoz képest. Az persze sok esetben nem egy olyan bázis, amihez képest ez ne lenne megtehető. Az állami számvevőszéki tájékoztatóban, amit most tudtam áttekinteni, benne van a liberalizáció, illetve az EU-s irányelvek, rendeletek átültetésének a története. Zárójelben jegyzem meg, hogy a mindenkori magyar kormányok sok esetben szigorúbban és határozottabban is felléphettek volna Brüsszelben ezek átültetése vagy elfogadása kapcsán, de ez a törvény most nem erről szól. Azt, hogy a Posta nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősül, természetesen mi is valljuk. 2020. december 31-ig a Magyar Posta van kijelölve az egyetemes postai szolgáltatások biztosítására. Bízunk benne, hogy ez továbbra is így marad, de tenni is kell azért, hogy ezt úgy tehesse meg a Magyar Posta, hogy közben nem veszteséges, és az új kor követelményeinek meg tud felelni. Azt is megtudhatjuk a tájékoztatóból, hogy a 2013-as piacnyitásra való felkészülésben jelentős késésben volt a Magyar Posta ‑ ezt egyébként tapasztalhattuk is ‑, és a nemzeti postapolitikai és ágazati fejlesztési koncepció kidolgozása 2007 óta késésben volt, nem valósult meg, és nem volt tisztázott a Posta állami vagyonban betöltött szerepe sem. Ezek erős, de igaz szavak az Állami Számvevőszék részéről. Az egy árnyalattal megnyugtatóbb, hogy a 2015-ös utóellenőrzés keretében az intézkedési tervet végrehajtották, és 11 feladatból 10 megvalósult, egy feladat pedig okafogyottá vált. Köszönjük az Állami Szám­vevőszéknek ezt a beszámolóját. (12.30)És most a törvényjavaslattal kapcsolatosan kitérnék először a pozitív dolgokra, másrészt azokra, amelyek kérdéseket vetnek fel. Természetesen támogathatóak azok a javaslatok, amelyek mondjuk, a látássérült személyek részére kifejlesztett szolgáltatásokat, illetve segédeszközök postázását, küldeményként való továbbítását ingyen teszik lehetővé. Ebbe nem is lehet belekötni, ez azt hiszem, mindenki számára elfogadható. Az új kor kihívásainak való megfelelés, a digitális levelek bővülése és ezzel párhuzamosan a hagyományos levélforgalom visszaesése olyan tény, amit egyrészről üdvözölni lehet. Hiszen az állami szerveknek se kellene, hogy postai úton vagy minél kevésbé postai úton levelezzenek egymással, inkább ezt digitálisan tegyék meg, elektronikus úton. Természetesen a Magyar Postának ez másfelől bevételkiesést okoz, amin nyilván nem keseregni kell, hanem kompenzálni. Ez például a csomagpiacon tehető meg. Annak örülök, hogy ezt látják a Posta vezetői, jelen pillanatban a csomagpiacon vezető szerepet tölt be a Magyar Posta.A javaslatban számos megoldással bővítik a kézbesítés lehetőségét, ami automatákon keresztül is megvalósulhat, illetve az elveszett csomaggal kapcsolatos kártérítési igényeknél a címzett is tudja megfelelő igazolással ezt érvényesíteni. Ez is egy aprónak tűnő, de fontos jogi lépés lehet. Ugyanúgy, ahogy a küldemények nyomon követésének kiterjesztése. Bízom benne, hogy ez a nem ajánlott küldeményekre is kiterjed, ezt így értelmeztem, és ott is nagyobb figyelem terelődik, fordítódik ezeknek a küldeményeknek a sorsára. Sok esetben volt, hogy ami nem ajánlott küldeményként, tértivevénnyel került feladásra, és eltűnt, akkor teljes mértékben nyomon követhetetlen volt, hogy mi lett a sorsa.Egyébként a csomagküldés az e-keres­kede­lem­nek is egy megvalósulását megjelenti. A jövőben nyilván az e-kereskedelem nagyobb hangsúlyt fog kapni a kereskedelemben, és Magyarországon is erre felé terelődik a jövő. Úgyhogy fel is kell készülni a Postának arra, hogy ezeket a dolgokat kezelje.Aztán az elektronikus dokumentumok. Itt úgy értelmeztem, ez tulajdonképpen arra vonatkozik, bár nem akarok félreérthetően fogalmazni, hogy nem a klasszikus elektronikus aláírásról van szó, hanem valaki egy digitális monitoron írja alá; azt hiszem, így lehetne megfogalmazni. Államtitkár asszony is bólogat, tehát amit, mondjuk, a nemzetközi futásszolgálatok alkalmaznak már nagyon régen, hogy nem papíralapon kell aláírni, hanem egy digitális táblán aláírva az aláírás rögtön beszkennelődik, és bizonyítékul szolgál. Ennek természetesen örülünk, ha így van. Azt nem tudom, hogy ez a postások esetében mikor valósul meg, vagy csak a csomagküldő automatáknál. Ha a postásoknál is lenne egy ilyen eszköz, akkor rögtön nyomon követhető lenne, akár digitálisan is értesíthető lenne egy tértivevény útján a feladó, tehát egy gyors, hatékony eszköz lehet a jövőben, ami a szolgáltatások körét bővíti. Egyébként nagyon jó, hogy ez a törvényekbe bekerül.Azt ilyen mélységében nem tekintettem át, hogy szükséges-e más törvényeket módosítani, hogy mondjuk, ez akár a bíróságokon is elfogadásra kerüljön mint tértivevény. Ha ez nem történt meg, akkor gondolom, talán a jövőben ez meg fog történni, lévén, hogy még néhány éve is találkoztam olyan esetekkel, amikor még a Kúriánál sem tudták, hogy a DHL-nek ez az elektronikus megoldása pontosan micsoda, és ezt lehet-e aláírásnak tekinteni. Tehát ezekkel a megoldásokkal, azt hiszem, az igazságszolgáltatást és a jogalkalmazást is fel lehet készíteni az e-világra, vagy arra, hogy ezek a megoldások a magyar jogrendben szerepelnek, és ezekkel foglalkozni kell. Tehát ezek is előremutatóak.Ami viszont itt számomra nem egyértelmű, illetve az irány egyértelmű, csak még a részletes számokat várom, az a településeken, kistelepüléseken ‑ bár félve használom ezt a szót, mert 10 ezer alatti településekről beszélünk, és azért egy 9500 fős település olyan kicsinek nem mondható ‑ a takarékszövetkezetekkel való kooperáció. Itt az egyeztetésen bemutatásra került, hogy sok esetben több száz olyan kisposta van, ahol naponta egy küldeményt adnak fel vagy egy csomagot adnak fel, és ezek állapota is eléggé leromlott. Ezek nyilvánvalóan tények, és nem hiszem, hogy ebben ne mondanának igazat a Posta vezetői.Természetesen ebben is nyilván új utakat kell keresni. Az egyik fele a dolognak, hogy akik levelet szeretnének feladni vagy bármilyen módon postai ügyeket intézni, ezt megtehessék. Ezt a felét a követelménynek lehet, hogy teljesíti a javaslat, hiszen lesz hová menniük. Most itt azért Hollik képviselőtársammal annyiban vitatkoznék, hogy mindenre azért százszázalékos választ nem kaptunk. Hiszen megkérdeztem az egyeztetésen, és azt hiszem, ebben nincs is vita köztünk, hogy azt még nem tudjuk, hogy mely településeken lesz az, hogy a posta megy a takarékszövetkezetbe, hol megy a takarékszövetkezet a postára, mert ez is lehetséges; hol lesz az, hogy esetleg át tudják venni a postai dolgozókat, hol lesz az, ahol nem; hogy milyen formában valósul ez meg, erre még nem látjuk a konkrét terveket. De a lényeg az, hogy ha meg is valósul, és sehol nem zár be posta abban a tekintetben, hogy mindenhol lesz egy olyan pont, ahol igénybe lehet venni ezeket a szolgáltatásokat, akkor mondjuk, a lakosság felé megvalósul az az elv, hogy megmaradnak ezek a postai pontok, és ez jól is van így. De a másik fele az, hogy jó lenne látni, ez hány postai dolgozó elbocsátásával jár. Jó lenne őket is megnyugtatni. Mert felelős ellenzéki pártként, és nyilvánvalóan nem szeretnék demagóg lenni, hogy ott is fent kell tartani a postát, ahol naponta egy levél van, fent kell tartani, de nyilvánvalóan ott a kooperáció elképzelhető, de mi úgy szeretnénk vagy úgy tudnánk erre egy igen választ adni, ha ez konkrétan ki van dolgozva.Nyilvánvalóan még előttünk áll ennek a pontos tervezete. Lehet, hogy egy törvénybe nem lehet ezt beleírni, ezzel tisztában vagyok, de ha, mondjuk, egy tervezetet látnánk, és azt mondhatnánk, hogy ez az, ami a végrehajtás lesz, akkor azért meg tudnánk nyugtatni akár a szakszervezeteket, akár a postai dolgozókat, mert higgyék el, hogy ezek az aggályok, félelmek megvannak. Ezek emberi dolgok, ezeket meg is lehet érteni. De nyilván amíg ezekre garanciát nem látunk, addig maximum azt tudjuk mondani, hogy az elképzelés lehet jó, de a kidolgozás vagy ennek pontos megvalósítása még várat magára.Azt is hozzáteszem, hogy el kellene kerülni azt a helyzetet vagy fel kell készülni arra a helyzetre, hogy ha mondjuk, egy takarékszövetkezetbe költözik a posta, és az a takarékszövetkezet csődbe megy. Mert van ilyen, hogy nem tud gazdaságosan működni 1-2-3-4-5 év múlva vagy bármikor. Akkor újra lehet-e nyitni a postát? Vagy, továbbmegyek, mi lesz azokkal az épületekkel, amelyek átmenetileg használaton kívül maradnak? Sok esetben minimális értéket képviselnek. Nincsenek illúzióim, a kistelepülési posták sok esetben romos állapotban vannak, sok esetben, mondjuk, néhány alkalmazott dolgozik ott, és nyilván olyan településeken vannak, ahol sokszor nagyon távol van egy nagyváros. Ezekben az esetekben azt is szeretnénk látni, hogy itt ilyen minimális áron ezek eladásra kerülnek, vagy esetleg van egy más koncepció, hogy akár, ha lehet, akkor bérbe adja a Posta, mert jobb egy olyan megoldás, hogy alacsonyabb bérleti díjért bérbe adja, de nem vesznek el ezek az ingatlanok.Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyekre még a Posta vezetése sem tudja a választ, hiszen most kezdődik ezeknek a mélységi kidolgozása. Nagyon bízunk benne egyébként, hogy ha a Posta már felmérte ezeknek a részletes lehetőségeit, akkor újra lesz egy egyeztetés, arra el tudunk menni, és erről tudunk beszélni. Mi abszolút készen állunk bármilyen hasonló egyeztetésre. Egyébként, ahogy elmondtam, más állami cégeknél is ezt tovább kellene vinni, és ahol eddig nem volt, ott be kellene vezetni. Nagyjából ezeket a felvetéseket szerettem volna elmondani a törvényhez.(12.40)Ja, még egy dolog a végére: a béremelésekről is kérdeztem a vezérigazgató urat, államtitkár asszony és miniszter úr is ott volt; nagyon szeretnénk, ha egyébként sor kerülhetne a magasabb arányú béremelésekre annál a dolgozó rétegnél, akik valójában a hátukon viszik a postákat, illetőleg a Magyar Postát. Illetőleg azok az információim, hogy sokszor ugyanazért a pénzért nagyobb területet kapnak a postások, és adott esetben így tudják az emberhiányt kompenzálni, aminek sokszor az az oka, hogy mondjuk, felmondanak, mert nem bírják, olyan összegekért nem bírják elvégezni a feladatokat, vagy jobb aján­latot kapnak a versenyszektorban. Tehát ha való­ban a vezetés bérét felemeltük, és az az indok, hogy ilyen fizetésekért várhatunk el versenyképes tudást, akkor ugyanezt a postásokra, egyéb postai dolgozókra is terjesszük ki, és ahogy megvalósulnak ezek a racionalizálások, azt jó lenne látni, hogy ez sok esetben a vezetőket is érinti. Én ezekkel a tapasztalatokkal gazdagodtam a megbeszélésen, ezért fogunk a javaslatnál előreláthatóan tartózkodni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék egyet rögzíteni Hollik képviselő úrnak is és Staudt képviselő úrnak is: közel másfél évvel ezelőtt 26 kérdést tettem föl a Posta vezérigazgatójának, és ezzel kapcsolatos közérdekű adatokat kértem tőle. Ő ezt elutasította, ezért perre mentünk, tehát jelenleg perben állok a Magyar Postával és különböző leányvállalataival. Ehhez képest összehívnak egy ötpárti egyeztetést, ahol föl lehet tenni a kérdéseket. Én megismételtem írásban, hogy szeretnék választ kapni az általam másfél évvel ezelőtt feltett kérdésekre, és szeretném megkapni azokat az amúgy közérdekű adatokat, amelyekből mondjuk, egy ilyen egyeztetésre én föl tudok készülni. Azt a választ kaptam, hogy majd a bíróság dönt, hogy én ezeket megkaphatom-e, kaphatok-e a 26 kérdésemre választ. Akkor kérdezem önöket, hogy például önök ezek után elmennek-e egy olyan egyeztetésre, amelyre már előre fölteszik a kérdést, és önök tájékoztatást kapnak arról, hogy nem fognak választ kapni. Hát, nem megyek el egy ilyen egyeztetésre.A másik dolog: én értem, hogy Hollik képviselőtársamnak munkaköri kötelezettsége mindent elhinni, de ahogy kihallottam a szavaiból, a vezérigazgató úr nem dicsekedett azzal, hogy 9,1 milliárd forintnyi költségvetési támogatás kapott a Posta. Tehát azért itt az eredmény az, hogy kétszer közel 3 milliárd forintos nyereséget tudtak produkálni amellett, hogy az adófizetők pénzéből 9,1 milliárd forinttal támogatni kellett a Posta működését. Az EU-s pénzek… (Közbeszólás a Fidesz soraiban.) Itt van nálam a költségvetési törvény módosítása, minden szám, ezt meg tudom önnek mutatni. Ehhez képest kaptak brutális fizetésemelést a Posta vezetői, állami segítséggel érték el ezeket az eredményeket. Ettől függetlenül az elhangzottak alapján sem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Abban egyetértünk Tóth Bertalan képviselőtársammal ‑ és ezt elmondtam én is az egyeztetésen ‑, hogy az átláthatóság egy nagyon fontos szempont, és mi is úgy gondoljuk, hogy ezeknek a feltett kérdéseknek ‑ amiből egynéhány azért a sajtóban is megjelent ‑ a java része nem tartozik az üzleti titok fogalma alá. Lehet benne olyan, mert mind a 26-ot nem ismerem természetesen, de alapvetően az irányra meg kellett volna felelni. Nyilván az a törvénymódosítás, amit egyébként az Alkotmánybíróság elég érdekesen kezelt, ha ismereteim nem csalnak, lévén hogy talán kimondta, hogy tulajdonképpen nincs is különbség ahhoz képest, amit elfogadott az Országgyűlés és a korábbi szabályozás között, akkor viszont minek fogadtunk el szabályozást. Tehát itt azért ezt tisztába kellene tenni. Az valóban igaz ‑ ezt én sem hallottam az egyeztetésen ‑, hogy ez a közel 10 milliárd forint, amit itt Tóth Bertalan képviselőtársam elmondott, nem hangzott el; az elhangzott, hogy nem kap állami támogatást a Magyar Posta, tehát akkor ez egy tisztázandó szempont szerintem, ha már itt a Magyar Országgyűlésben vagyunk. Persze, nyilvánvalóan lehet azzal érvelni, hogy mire kapja, mire nem kapja, de adófizetői forintok azért akár az egyetemes szolgáltatás elvégzéséért, de odavándorolnak. Úgyhogy ezek a kérdések. De egyébként én a képviselőtársam helyében eljöttem volna, legfeljebb ott feltettem volna újra ezeket. Most nyilván ebben nem szeretnék vitát nyitni, de a lényeg az, hogy az átláthatóságnak működnie kell, tisztázni kell, hogy melyek azok az adófizetői forintok, amelyek bekerülnek a Posta rendszerébe, és azokat a kérdéseket, amelyek bennünk is ugyanúgy megfogalmazódtak, szerintem úgy lehet a legjobban tisztázni, ha teljeskörűen vagy ameddig valóban ez az üzleti titkot nem sérti ‑ az azért egy jóval kisebb kör ‑, ezek a válaszok megérkeznek, és akkor lehet cáfolni azt, hogy milyen is a működése a Postának. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ötpárti egyeztetés gondolatával kezdem el a mondandómat. Az elmúlt évek tapasztalásai arról győztek meg sokunkat, hogy ezeket az ötpárti egyeztetéseket önök többször csakis arra akarják használni, hogy a saját maguk által diktálni kívánt dolgokat legitimizálják, és ha mások kezdeményeznek ötpárti egyeztetéseket, akkor azt meg magasan elkerülik. Mondok példát rá, tehát nem a levegőbe beszélek. Ellenzéki oldalról minden ellenzéki párt jelenlétével például szó esett arról, hogy hogyan és miképpen, milyen intézkedéseket kellene tenni annak érdekében, hogy például az ilyen típusú szektorokban, mint például a Posta, de ezen kívüli szektorban is a fizetések tekintetében előremozdulások legyenek. Érdekes módon ezen az ötpárti egyeztetésen az ellenzéki pártok jelen voltak, a Fidesz és a kereszténydemokraták ‑ nem véletlenszerűen, vélhetően ‑ pedig nem tudtak megjelenni, valószínűleg nemcsak nem tudtak, hanem nem is akartak megjelenni.Szóval, azt szeretném mondani önöknek, hogy mindenfajta egyeztetésnek, akár ötpárti, akár nem ötpárti, akkor van egyrészt létjogosultsága, másrészt pedig eredményessége, ha az egyes kezdeményezők megpróbálják komolyan venni a másik oldalon lévő partnereiket is. Mi ezt próbáltuk annak idején tenni, de erre a Fidesznek meg a kereszténydemokratáknak null egyenértékű volt a válasza, önök pedig a tapasztalások szerint azt teszik, hogy csinálnak ugyan ötpárti egyeztetéseket, de ezeken az egyeztetéseken, mondom, a maguk által diktálni kívánt dolgokat akarják legitimizálni, és még a feltett kérdésekre, az egyébként megfogalmazott kérdésekre ‑ mint ahogy Tóth Bertalan képviselőtársam is említette ‑ sem kívánnak válaszokat adni. Ezek a válaszok másképp kell hogy elkerüljenek a képviselőkhöz.A mostani törvénytervezethez illesztetten, amikor a Posta, az FHB és a takarékszövetkezetek idézőjelbe tett összefonódásáról beszélünk, a magántulajdon megjelenése az FHB takarékszövetkezeten keresztül és annak az úgymond diktátumnak az érvényesítése történik, akkor azt gondolom, rengeteg veszéllyel kell szembenézni. Egyrészt azért, mert Magyarországon ‑ ahogy szó esett róla ‑ a 10 ezer fő alatti települések vonatkozásában közel 2 ezer, 1933 településen van ma posta, de ezeken a településeken számában nincs ennyi pénzintézet, nincs ennyi takarékszövetkezet. Ha a pénzintézetekben kívánják a postai szolgáltatást érvényesíteni, akkor ennek nyilvánvalóan az a következménye, hogy mivel jóval több településen van postai szolgáltatás, mint amennyi a pénzintézetek száma, ebből fakadóan a postások kirúgását fogja mindez hozni. Nem véletlenszerű történet ez, hiszen a Fidesz gyakorlata ezt igazolja vissza. Amióta önök kormányoznak, azóta nagyjából 3,5 ezer postás kirúgására kerítettek sort. (Németh Lászlóné nemet int.) Látom, államtitkár asszony ingatja a fejét, pedig bólogathatna is. 2010-ben 34 ezer környékén volt a Posta keretei között foglalkoztatottak száma, most meg éppen hogy a 30 ezret megüti ez a szám. 3500 embert lehet vitatni, de a tényszerűsége sajnos adott. 3500 ember elbocsátása egy többségi tulajdonú állami cég esetében, azt gondolom, olyan cselekedet, amely nem arról szól, hogy a Fidesz eredetileg jelzett programjának a megvalósítás zajlana, ami arról szólt, hogy egymillió új munkahelyet a gazdaságba. (12.50)Pontosan egy ellentétes folyamat, egy ellentétes tendencia érvényesül, miközben a postai egyetemes szolgáltatás tevékenységét egy többségi magántulajdonú cégcsoport irányába, keretei közé szervezi ki a Magyar Posta Zártkörű Részvénytársasága. Ez egyéb problémákat, aggályokat is felvet. Adatvédelmi, egyéb biztonsági kérdéseket is a célkeresztbe tesz, amelyek tekintetében nyilván most itt el lehetne kezdeni a részletekre történő bontást, hogy a különféle programok, tehát informatikai rendszerek használatát az FHB, a takarékszövetkezet és a Posta hogyan, miképpen fogja csinálni, ezek megosztottsága, finanszírozás, sok minden egyéb más hogyan és miképpen alakul ki, de én nem ezzel a részével akarok foglalkozni, igazából egy ponton akarom még az elmondottakon túl megérinteni ezt a történetet. Az az egy pont nem más, mint hogy ezen a törvénytervezeten keresztül szerintem semmire nem adnak biztosítékot, semmilyen tekintetben nem a Posta keretei között dolgozó emberek érdekeit szolgálják. Azt kell mondjam, hogy az elmúlt hat év tapasztalata ezt egyébként elég vastagon alá is támasztja, hiszen amikor a pénzügyi szolgáltatói szektor keretei közé sodorták a Postát, akkor gyakorlatilag egy tollvonással a menedzsment vezetői szintjén, tehát a tetején ötmillió forintos havibért biztosítottak. Ez napi 225 ezer forintos bérnek megfelelő összeget takar, miközben a postások, a postai dolgozók bére meg ott a 120-130 ezer forint közötti sávban helyezkedik el. Azt lehet tehát mondani, hogy ott a tetején naponta durván a dupláját keresik meg, azon kiegészítések nélkül, amiről frakcióvezető-helyettes társam már szólt. Tehát dupláját keresik meg naponta annak, mint amit a postás alkalmazottak, a kézbesítők adott esetben egy hónapban megkeresnek. Azt gondolom, hogy ez olyan aránytalan különbség, amely egyrészt példátlan, másrészt elfogadhatatlan, morálisan és egyéb más szempontból is. Eközben azok a dolgozók, akik pedig a létminimumnál nem túl sokkal több pénzösszeghez jutnak hozzá ‑ persze már a létminimumot is eltagadják, no nem a Posta, hanem a magyar kormány, már a KSH-n keresztül ennek nyilvántartását és nyilvánosságra hozatalát sem teszik meg ‑, aközben ezek az emberek, mondom, a létminimum összegét el sem érő vagy adott esetben elérő pénzekért végzik ezt a munkatevékenységet. Azt gondolom tehát, hogy sokkal inkább, amikor a magántulajdon szem előtt tartása melletti gondolkodás vezérli önöket, akkor sokkal inkább azon kellene gondolkodniuk és az irányba kellene cselekedniük, hogy azon emberek sokaságának az érdekeit képviseljék, akik ilyen nagyságrendű pénzekhez jutnak hozzá. Tudják, ha másért nem, már csak azért is, mert amikor önök 4,2 milliós foglalkoztatási létszámokról beszélnek, akkor azzal kell hogy szembesüljön az ország, hogy több mint a fele azoknak az embereknek, akiket önök úgymond foglalkoztatottként nyilvántartanak, a létminimum összegét el nem érő pénzért dolgozik. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal kimutatásai meg azt támasztják alá, hogy minden harmadik ember, 1,4 millió ember minimálbért vagy annál kevesebbet keres. És sajnos ez a Posta keretei között is igaz. A postások vonatkozásában is nagyon sok esetben igaz az, hogy a megkeresett jövedelmek, fizetések mértéke gyakorlatilag nem sokkal több, mint az aktuális minimálbér, és nem sokkal több adott esetben, mint a létminimum összege. Ha még azt is hozzátenném ehhez a gondolkodáshoz, hogy ha megnéznénk azt, hogy ma az a minimálbér, ami 111 ezer forintos bruttó összeget takar ‑ 73 815 forint nettóban ‑, mondjuk, ha hat évvel ezelőtt ennyi pénzt fizettek egy embernek, 111 ezer forintot, akkor az mit ért volna, vagy aki ennek megfelelő összeget kapott, az mit ért, akkor azzal szembesülnénk, hogy az 82 ezer forintot meghaladó. Magyarul ezzel csak azt akartam alátámasztani, hogy önök egy olyan folyamatot építettek fel, ahol az alacsony jövedelmi sávban lévő emberek veszteseivé váltak a történetnek, nem nyerteseivé, és közben sajnos a Posta keretei között is messze döntő többségükben ők azok, akik reprezentálják gyakorlatilag azt a kört, akik ezt a jövedelmi szintet érik el. Egy szó, mint száz, azt gondolom, hogy az a fajta torzó, amit önök szültek a pénzügyi szolgáltatási szektor keretei közötti tevékenység kapcsán jelesül a Postánál, az ötmillió forintos havi fizetések és a 120-130 ezer forintos mérték a postai dolgozók tekintetében, ez, mint mondtam, morálisan is elfogadhatatlan, a másik oldalról nézve pedig olyan, amely tekintetében lépéseket kellene eszközölni annak érdekében, hogy ebben változás következzen be. Önök nem ezt teszik. Önök ehelyett azt teszik, hogy például az 500 ezer forint feletti jövedelmi sávban elhelyezkedők esetében béresítenek különféle juttatásokat olyan mértékben, ami gyakorlatilag egyeseknél 20, másoknál 50 százalékos mértékű bér­növekedéseket eredményez, amint mondtam, nem az alacsony jövedelmi sávban meghúzódó emberek sokaságánál, hanem azon kevesebbeknél, akik mértékadó módon többet keresnek. Amorális mindaz, amit csinálnak, vagy amihez a nevüket adják mind tulajdonosként, mind állami felügyeletként. Egy szó, mint száz, azt gondolom, abba az irányba lenne érdemes elmozdulniuk, hogy az összes átalakítási folyamat mellett, amit ebben a törvénytervezetben is jeleznek, az emberek megélhetésének az alapját biztosító tisztességes béreket garantálják. Amíg ezt nem teszik, addig beszélhetnek itt bármilyen átalakítási folyamatról, főleg olyanról, amely a magántőke többségi állami tulajdonú cégen keresztüli hasznának, hozamának a bővülését jelenti. Tehát még egyszer, a többségi állami tulajdonú cégből fakadó tevékenység kapcsán a magántőke akar hasznot húzni, és önök ehhez partneritást mutatnak, addig azt gondolom, hogy nem azt az utat járják, amit járniuk kellene. S közben a postai szolgáltatások színvonala tekintetében pedig az elmúlt hat esztendő időszakát szem előtt tartva azt kell látni, hogy nem egy emelkedő tendencia, trend rajzolódik, hanem egy sajnos visszaszoruló, visszaforduló, egy hanyatló tendencia.A másik része a történetnek, amiről még mindenképpen érdemes szólni, az pedig az, hogy ha megnézzük azt, hogy az ország mely területeit fogja elsődlegesen érinteni a várható, kódolható leépítések köre, akkor azt látjuk, hogy pont abból az összefüggésrendszerből fakadóan, hogy hol is vannak kisposták úgymond többségében a tízezer fő alatti települések tekintetében, akkor elmondom: Dél-Magyar­országon, legkiváltképp Dél-Dunántúl Magyarországán, Baranya érintettsége erős ebben a történetben, vagy Északkelet-Magyarországon, mondjuk úgy, Nógrádtól Hevesen, Borsod-Abaúj-Zemplén megyén keresztül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéig. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy az országnak pont azokat a részeit sújtják, amely részek egyébként is sújtottak. Hiszen köztudott, hogy Északkelet-Magyarország karéja és Dunántúl déli része az, amelyik foglalkoztatáspolitikai szempontból nem a legkedvezőbb térségek körébe tartozik. Itt magas a kisposták száma, és itt ezeken a településeken a pénzügyi szolgáltatók száma pedig jóval kevesebb, mint egyéb más területeken. Ebből kifolyólag az az átalakítási rendszer, az a mechanizmus, amit önök előrevetítenek, hogy a pénzügyi szolgáltató szektor keretei között, a takarékszövetkezetek keretei között történik majd a postai szolgáltatás megvalósítása, ez direkt módon azt hozza magával, hogy mivel nincs annyi pénzintézet, takarékszövetkezet ezekben a térségekben, ezért automatikusan elsődleges lépésként az önök agyában, de nem kimondottan, a postások kirúgása fogalmazódik meg. (13.00)Ahelyett, hogy a tisztességes bérek megfizetésének a hátterét teremtenék meg, ahelyett a leghátrányosabb helyzetű térségekben olyan folyamatokat építenek, amelyek a további ellehetetlenüléseket erősítik. Azt gondolom, hogy ez sem egy olyan út, amelyet támogatni lehetne vagy kellene. Ezért és egyéb más kételyek okán nagy valószínűséggel mi ezt a történetet nem fogjuk tudni támogatni. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • NÉMETH LÁSZLÓNÉ, a Miniszterelnökség államtitkára: Az elmúlt percekben megpróbáltam végig jegyzetelni mindazt a felvetést, amire most itt viszonylag rövid idő alatt válaszolnom kellene. Azt csak meg tudom ismételni önöknek, hogy nagyon nagy kár, hogy Tóth képviselő úr nem vett részt ezen a bizonyos megbeszélésen, tekintettel arra, hogy az ott bemutatott prezentáció, ha emlékeim nem csal­nak, csaknem egy órát vett igénybe. Az alatt sokkal több mindenre lehetett választ adni, és úgy gon­dolom, hogy adtunk is választ. Én nem mondom azt, hogy nem maradtak az egyeztetés után kérdések, hiszen azt Staudt képviselő úrtól is hallottuk, ma­rad­tak kérdések. Ugyanakkor az az egy óra sokkal több lehetőséget adott arra, hogy választ kapjanak az ott résztvevők, mint ami itt most, nem tudom precízen, hogy számomra mennyi idő áll rendelkezésre, de nyilvánvalóan nem lehet a két dolgot össze­hason­lítani. Ez az egyik dolog.Ami pedig azt illeti, hogy ön föltette a kérdé­seket, és előre… ELNÖK: Harminc perc, de nem kötelező kihasz­nálnia. NÉMETH LÁSZLÓNÉ, a Miniszterelnökség államtitkára: …előre kért különféle adatokat, szeret­ném leszögezni, hogy az információkérés, adatkérés, illetve olyan szerződések kikérése nem azonos, mint amilyen az ön felvetésében szerepel. Úgy gondolom, hogy amikor ‑ csak példaként hozom föl ‑ arról van szó, hogy adjunk ki egy olyan szerződést, ami az informatikára vonatkozik, pontosan az kerül nap­világra, ami mindenkit, adott esetben a Posta ver­seny­társait is érinti, hogy milyen irányú lesz az informatikai fejlesztés, amit el fognak végezni. Igenis, ennek a megismerése, kiadása sérti a Posta érdekeit. Személyesen felteendő kérdés: milyen irányba akartok fejleszteni informatikát, arra lehet válaszolni. Lehet válaszolni, azon részletek és adatok megismerése nélkül természetesen, mint ami adott esetben egy ilyen igényelt szerződésből kiderül. Tehát még egyszer: sajnálkozni tudok, hogy ön nem vett részt ezen.Néhány dolgot azért szeretnék kiemelni, bár min­den kérdésre nyilván nem tudok válaszolni. Először is a partnerprogram: mint ahogy erről szó volt, a Posta-partnerprogram hosszú évek óta mű­kö­dik. Amikor a Posta-partnerprogram elindult, és külön­féle társaságokkal, jegyzem meg, önkor­mány­zatokkal is megszülettek a megállapodások, nem tudok róla, hogy bárkinek bármilyen kétsége merült volna föl akár nemzetbiztonsági szempontból, akár pedig abból a szempontból, hogy a szerződött part­nerek majd hogy fogják ellátni ezt a feladatot. Tehát nem véletlenül tartottuk fontosnak elmondani, 300 ponton az országban már ez ma is így működik. Csak az lesz a különbség a kettő között, hogy most ez nem egy helyi vállalkozó lesz, akivel szerződünk, hanem adott esetben egy pénzintézet és/vagy egy takarék­szövetkezet. Tehát nem értem, hogy ezen a vonalon miért merülne föl vagy most miért merül föl több kérdés, mint ami bármikor is ezzel kapcsolatban fölmerült. Ez az egyik része a dolognak.A másik része: itt érintették azt is, hogy a taka­rék­­szövetkezeteknél fennáll a veszély, hogy csőd­­be megy. Szeretném hangsúlyozni és jelezni: volt egy­szer egy integrációs törvény, az integrációs tör­vény alapján létrejött a megfelelő lépéseket kö­vetően egy olyan garanciaközösség, ami mögött a tel­jes integ­ráció teljes vagyonával, és ehhez még egy garan­cia­alap is, amelyben a magyar állam 136 milliárdot el­helyezett, ebből áll. Nem fordulhat elő. Olyan rend­szert építettünk ki, olyan kontrollokat működtetünk, hogy itt takarékszövetkezeti csődökről a jövőre nézve beszélni nem lehet. Az egy megelőző korszak ered­ménye volt, amikor különféle takarék­szövetkezetek mentek csődbe, és mindenféle problé­mát okoztak. Tehát amiatt aggódni, hogy majd a takarék­szövet­kezetek adott esetben nem tudnak ellátni postai feladatot, mert csődbe mentek, azt gon­dolom, hogy felesleges, és túlzásnak is nevezhető.Nagyon sokszor hangzik el, hogy hány embert rúgott ki a Magyar Posta, mekkora volt a létszám­csökkentés. Szeretném elmondani, és ez elhangzott a tájékoztatón is, a természetes létszámfogyás jelenti a legjelentősebb részét a 34 ezer és a 30 ezer közötti differenciának. Az elmúlt években, miközben évente átlag 800 embert küldött el a Posta, mondom még egyszer: évente átlag 800 embert, és a nyugdíjba vonulókat nem pótoltuk, valóban nem vettünk föl új dolgozókat. Tehát az az össz-szám, totálszám, amit önök említenek, így van, de annak a jelentős része ebből fakad. Ez az egyik része a dolognak.A másik része, amit szeretnék jelezni. A postás­szak­szervezetekkel folynak a tárgyalások, többek között a holnapi napon is lesz egy ilyen megbeszélés, de azért ehhez néhány dolgot szeretnék elmondani. Százalékokról beszélnék; csak azért, nehogy téved­jek, engedjék meg, hogy megkeressem ezt a részt. Tehát 2012 és 2016 között, itt öt évről beszélünk, az 500 ezer forint/hó alatti besorolási bérű munka­vállalók esetében több mint 35 százalékkal nőtt a kereset. Ebből egyébként 21,3 százalék volt, ami alapbérfejlesztés volt, és a fennmaradó rész volt, ami különféle jogcímeken került kifizetésre. Ehhez képest az 500 ezer forint/hó feletti alapbérrel ren­del­kező és nem premizált, tehát nem Mt. 208-as munkavállalóknál nem volt sávos bérfejlesztés az el­múlt öt évben. Egyszeri juttatással átlagosan 0,7 százalékot emelkedett a keresetük. Tehát ennyit azért szeretnék jelezni.Ami a Posta első számú vezetőinek a bérezését illeti, 8, azaz nyolc éve nem volt átfogó bérfej­lesztés ‑ egyes állítás. Kettes állítás: a Magyar Pos­tára, mint minden más állami vállalatra, ugyanaz vonatkozik, azt a fajta bérstruktúrát, amikor alapbért maximalizáltunk és ahhoz prémiumot lehetett fel­venni, jutalmat lehetett felvenni, ez került egysé­ge­sí­tésre, erre mondtuk azt, hogy mostantól a különféle kategóriák szerint az első számú vezetők, illetve helyetteseik bére ennyi lesz, és nem lesz 80 százalék bérfejlesztés.Ami pedig azt illeti, hogy kinek milyen bérezése van az állami szektorban, azt gondolom, uraim, hogy az egy nagyon furcsa dolog, biztosan mindenki szá­mára ismert, hogy én a Magyar Fejlesztési Bank­hoz mentem vissza dolgozni 2010-ben. Ott volt alkal­mam szembesülni azzal, hogy az alatt a nyolc év alatt, amikor az előző menedzsmentje dolgozott ott a Magyar Fejlesztési Banknak, milyen bérezés volt ‑ egyes állítás. Kettes állítás: dupla vezetéssel ment, hiszen az egyik vezérigazgatót az MSZP, a másik vezérigazgatót pedig az SZDSZ jelölte, és ez így ment nyolc éven keresztül. Tehát azt gondolom, most arról beszélni és azt számonkérni, hogy nyolc év után mi viszont a Posta vezetőinek a bérezését vagy más állami vezetők bérezését rendeztük, ez egy elég furcsa dolog. Én nagyon ritkán szoktam bele­menni ilyen politikainak nevezhető adok-kapokba, de azért ez a valósághoz hozzátartozik.A valósághoz hozzátartozik az is, amikor arról be­szélnek, hogy olyan informatikai fejlesztések zaj­la­nak a Postánál, aminek nem lehet tudni sem az okát, sem a célját. Itt el szeretném önöknek mondani, hogy 2012-ben például mindössze 312 darab olyan posta volt, ami közvetlen online kapcsolattal ren­delkezett.(13.10)Az összes többi csak offline üzemmódban tudott csak dolgozni. Mára, sőt nem mára, 2014-re 2173 online posta van. Ennek a jelentősége hol van? Ott, hogy amikor az értékpapír-forgalmazást zászlójára tűztük a Postának, és elindult, akkor ahhoz, hogy igazán fel lehessen lendíteni, szükség volt arra, hogy dematerializált értékpapírokat is tudjon a Posta forgalmazni. Ehhez szükségeltetik a számítógépes rendszer. Hogy ezt milyen sikerrel tettük, ott két számot hadd mondjak: miközben 2010-ben 217 milliárd volt a Posta által forgalmazott állampapír, az önök által sokszor megkritizált Magyar Posta Befektetési Zrt. 2016-ban ‑ az első negyedév számát mondom - 429 milliárdot forgalmazott. Ebben sok minden van, itt én most kitérhetnék arra ‑ és ha az időm megengedi, még gyorsan el is mondom ‑, hogy a mostani rendszerben, a mostani partnereinkkel a magyar állampapír forgalmazása prioritást kapott. Azoknál a banki partnereknél, akik ezen partnerséget megelőzően a Postával együtt dolgoztak, például a magyar állampapír forgalmazása nem kapott prioritást, mind a két banki partner elsősorban a saját befektetési jegyeit forgalmazta a Postán, és nem vett részt aktívan az állampapírok kereskedelmében. Ezt követően, amit még megjegyzésként meg szeretnék tenni. Itt arról beszéltek, többször visszatérve rá, hogy ez milyen sok ember munkahelyének az elvesztését jelenti. Én azt gondolom, és egyébként megint csak az egyeztetésen néhány fényképet felvillantottunk azokról a postahivatalokról, arról az infrastruktúráról, amit zárni akarunk, tehát itt azoknak a zárásáról van szó. A takarékszövetkezeteknél szükség van szaktudásra, szükség van olyan emberre, aki oda be tud menni dolgozni. Önök most itt a romhalmazokat féltik ‑ még egyszer, látniuk kellett volna ezeket a képeket, nem nézték meg. Tehát, magyarul, én azt gondolom, hogy ez munkahelycsökkentéssel nem fog járni, merthogy a takarékszövetkezetekben azokra a szakemberekre, akik postai szolgáltatást tudnak nyújtani, szükség van. Felvetették azt, hogy miért nem fordítva történik, hiszen eleinte még én magam is erről is mint lehetőségről beszéltem. Ez valóban így van, ahhoz azonban, hogy ezt meg lehessen tenni, ahhoz hitelintézeti törvényt kellett volna módosítani. Nyilvánvalóan azt a részt fel kellett mérnünk, hogy infrastruktúra-, informatika- és egyéb fejlesztésben melyik a racionálisabb lépés, racionálisabb-e az első verzió és a hitelintézeti törvény módosítása, vagy pedig racionálisabb a most előterjesztett verzió a postatörvény módosításával.Egészen bizonyos vagyok benne, hogy minden kérdésre most nem tértem ki, az általam legfontosabbnak ítélt pontokat próbáltam összesíteni. Ami pedig azt illeti, hogy a jövőben mire lehet számítani: azt szeretném elmondani Staudt képvi­selő úrnak, hogy amennyiben igényt tartanak rá, természetesen a folyamatokról is fogjuk önöket tájékoztatni, ahogy elmondtuk. Most vagyunk az elején, tehát e tekintetben nagyon sok adatot még nem fogok tudni önöknek mondani. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Most soron következik a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/9785. számon, továbbá az Állami Számvevőszék háttéranyaga a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Németh Lászlóné állam­titkár asszonynak, a Miniszterelnökség államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár asszony!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. 15-15 perces időkeretben. Elsőnek a Fidesz képviselőcsoportjából Vas Imre úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Tóth Bertalan képviselő úr. Miközben megadom neki a szót, egyben átadom az elnökséget Hiller István alelnöktársamnak. Parancsoljon, alelnök úr!(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Üdvözlöm önöket. Folytatjuk munkánkat. A következő felszólaló vezérszónok a KDNP vezérszónoka, Hollik István képvi­selő úr. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Staudt Gábor képviselő úr, a Jobbik vezérszónoka a következő felszó­laló. Tessék!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Független képviselő nem tartózkodik a teremben, azonban kétperces felszólalásra kért lehetőséget Tóth Bertalan képviselő úr, MSZP. Tessék!
  • ELNÖK: Staudt Gábor képviselő úr következik két percben, Jobbik.
  • ELNÖK: Normál szót kérő felszólalással folytatjuk a munkát. Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelzés.) Megállapítom, hogy nem. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár asszonyt, kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Parancsoljon!