• BÁNKI ERIK (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy fontos javaslat fekszik előttünk, amely módosítja a Magyar Nemzeti Bank működését. Konkrétan három olyan területen módosítja a jelenlegi szabályokat, amely mindhárom esetben indokolt, és a törvényjavaslat által úgy érezzük, hogy megfelelő módon új, rugalmasabb és jobban hasznosítható szabályozást kap. Az elsődleges célunk ezzel a módosítással az, hogy lehetőséget, illetve eszközöket adjunk a jegybank kezébe annak érdekében, hogy veszély esetén meg tudja védeni a nemzeti érdekeket. Közelebbről a nemzeti érdek ebben az esetben a központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekeket jelenti.A javaslat első szabályozási területe a Nemzeti Bank hatósági eljárására vonatkozó szabályozás módosítását fedi le. Ennek érdekében a tervezet biztosítja az úgynevezett sommás eljárás szabályainak mellőzését, valamint az eljárás felfüggesztését, illetve eljárás meghosszabbításának lehetőségét a jegybanki engedélyezési eljárások során. A bürokráciacsökkentés jegyében a Ket., a közigazgatási eljárásról szóló törvény ‑ egyébként nagyon helyesen – le­csök­ken­tet­te az eljárási határidőket. Azzal kellett szembesülnünk azonban, hogy bizonyos esetekben a rövid határidők miatt komoly eljárási problémák keletkezhetnek. A Magyar Nemzeti Bank eljárásainak esetében a 8 napos határidő feltétlenül rövid és nem tartható, ezért indokolt annak a meghosszabbítása, illetve indokolt a jegybanki eljárások kivétele a Ket. szabályozása alól.A második terület a Magyar Nemzeti Bank által ke­zelt alapítványok, illetve gazdasági társaságok hely­zetének tisztázása, elsősorban adatvédelmi szem­pontból. Itt annak a helyzetnek a kezelése a fe­la­dat, amelyet az idéz elő, hogy az MNB gazdasági tár­saságai az információszabadságról szóló törvény ha­tálya alá esnek, így olyan adatokat is kötelesek ki­adni, amely piaci műveletek esetén versenyhátrányba hozhatja őket. Ne felejtsük el, hogy ezek a társaságok olyan nyíltpiaci műveleteket végeznek, amelyek napvilágra kerülése előnyt jelenthetne a pénzpiacon működő egyéb gazdasági társaságok számára. A harmadik terület pedig, tisztelt hölgyeim és uraim, a Magyar Nemzeti Bank vezetői bérezésének kérdése, amely, azt gondoljuk, az európai uniós irányelvek alapján is indokolt. A jegybank eddigi gazdálkodása alapján, illetve az európai központi jegybanki bankok vezetőinek díjazásához való felzárkóztatása mindenképpen indokolt és megengedett.Most pedig engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a javaslat súlyának megfelelően alaposabban is kifejtsem a módosítással kapcsolatos álláspontunkat. Ami az első területet illeti, itt a törvényjavaslat 1. és 2. §-a olyan eljárási szabályokat tartalmaz, amelyek a Magyar Nemzeti Bank valamennyi hatósági eljárása vonatkozásában általánosságban kizárják a közigazgatási hatósági eljárás és a szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, azaz a Ket. egyes rendelkezéseinek alkalmazását. Az eltérő eljárási szabályok eredményeképpen a Magyar Nemzeti Bank eljárásaiban a sommás eljárás ezután nem lenne alkalmazható, a függő hatályú döntés nem lenne alkalmazható, lehetőség lenne az ügyintézési határidő meghosszabbítására, lehetőség lenne az eljárás felfüggesztésére a korábbi szabályozás szerint, illetve a hiánypótlás teljesítésére az MNB felső korlát nélküli határidőket szabhatna.A Ket. érintett rendelkezései 2016. január 1-jétől léptek hatályba a közigazgatási bürokráciacsökkentés keretében, és elsősorban arra irányultak, hogy a kérelemre induló hatósági eljárások észszerű határidőn belül, általános esetben legfeljebb két hónapon be­lül megoldódjanak. A Magyar Nemzeti Bank esetében azonban előállhat olyan helyzet, hogy amint említettem, kevés a Ket.-ben meghatározott határidő, a 8 nap vagy a 30 nap, ami egyszeri alkalommal maximum 60 napra meghosszabbítható. Gondoljunk bele abba, tisztelt képviselőtársaim, amikor az értékpapír-kibocsátások ellenőrzése és engedélyezése so­rán (Tukacs István: Belegondolni is szörnyű! - De­rültség az MSZP soraiból. ‑ Közbeszólások az MSZP soraiból: Hátborzongató. ‑ Derültség az MSZP soraiból.) számos egyéb hatóságtól kell igazolásokat begyűjtenie az engedélykérőnek (Zaj. ‑ Az elnök csenget.), a jegybanknak pedig a lehető legszigorúbban kell ellenőriznie azt, hogy a kibocsátott értékpapírok megfelelnek-e a pénzpiaci követelményeknek. Gondoljunk csak vissza a brókerbotrányokra, ahol fiktív papírokkal kereskedve magyar választópolgárok tízezreit, százezreit csapták be galád módon! (Dr. Bárándy Gergely: Igaz! Azt is Matolcsynak kellett volna megakadályozni!) Ebben az esetben azonban tehát nem elég, tisztelt képviselőtársaim (Gőgös Zoltán: Neked mennyi volt benne?), a 30 plusz 30 nap sem, 4-6 hónapot is igénybe vehet egy ilyen bonyolult eljárás. Erre ad tehát lehetőséget az új törvényi szabályozás.(10.00)Nem ad továbbá lehetőséget a Ket. arra sem, hogy azon eljárásokat felfüggesszék, amelyekben hiánypótlásokat, illetve különböző engedélyek becsatolását kell megtenni annak érdekében, hogy az engedélyezési eljárás sikerre vezethessen. A mostani eljárási rend szerint várhatóan nagyon sok kérelem kerülne elutasításra, hiszen a 8 napos határidő nem teszi lehetővé, hogy érdemben vizsgálják meg ezeket a kérelmeket. Ilyenkor a hatóság legegyszerűbb döntése az, ha nem akar hibázni, hogy elutasítja azt a kérelmet, ez pedig mind a pénzpiaci szereplők, mind a magyar befektetésben érdekelt állampolgárok érdekeit sértheti. Ezért úgy gondoljuk, hogy mindenképpen szükséges kivenni a közigazgatási eljárásról szóló törvény hatálya alól, és a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény már rögzítené, hogy mely eljárásrendeket kell kivételes esetekben alkalmazni. Ami a második területet illeti, tisztelt képviselőtársaim, a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak és gazdasági társaságainak adataival kapcsolatban a következő szempontok vezéreltek bennünket. Mint önök is tudják, az Alaptörvény 39. cikkének (2) bekezdése kimondja: „A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.”A javaslat módosítása során a fenti alaptörvényi rendelkezésre tekintettel továbbra is főszabálynak tekintjük azt, hogy az MNB által létrehozott gazdasági társaság és alapítvány által kezelt adatokra az úgynevezett infotörvény vonatkozik, emellett pedig a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény rendelkezései az irányadóak. Azonban a Magyar Nemzeti Bank alkotmányos szerepéből és feladatellátásából fakadóan ennél is cizelláltabb szabályozásra van szükség. (Tukacs István: Persze!) A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény 162. §-ának (4) és (5) bekezdésében foglalt szabályok arra szolgálnak, hogy amennyiben az MNB többségi vagy kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társaság az MNB alapvető vagy egyéb feladatát ellátva, tehát annak kinyújtott kezeként kezel adatokat, azok megismerése összhangban legyen az MNB feladatellátása során keletkezett adatok megismerésére vonatkozó szabályozással. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az MNB alapvető feladatával kapcsolatos adatai 30 évig nem nyilvánosak. Előállhat olyan helyzet is, hogy az MNB többségi vagy kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társasághoz olyan adat kerül, amelynek megismerése központi vagy devizapolitikai érdekeket sérthet. Az ilyen adatok megismerésének korlátozására lehetőséget ad az infotörvény 27. § (2) bekezdése, de ezt törvénynek kell kimondania. Ezt teszi meg a mostani törvényjavaslat 4. §-a, amelyben meg kívánja állapítani az MNB-törvény 162. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Előfordulhat olyan eset is, hogy az MNB többségi vagy kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társaság vagy ezek leányvállalata olyan üzleti adatot kezel, amelynek versenytársak általi megismerése aránytalan sérelmet okozna az érintett társaság számára. Ezen üzleti adatok megszerzése, hasznosítása, másokkal való közlése vagy nyilvánosságra hozatala az MNB többségi vagy kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társaság bármely piaci versenytársát indokolatlan előnyhöz juttatná. Ezt a helyzetet kezeli az MNB-törvény 162. §-ának új (6) bekezdése is.Az MNB által létrehozott alapítványok által kezelt adatokat is védeni kell, mert az alapítvány mint jogi személy nem eshet az állami tulajdonban álló gazdasági társaságokkal közös megítélés alá. Az alapítvány jogi jellege indokolja a különös megismerhetőségi szabályok alkalmazását. Tisztában kell lenni azzal is, hogy az alapítvány meghatározott célra rendelt vagyontömeget kezel. Az alapítót az alapítvány mint jogi személy létrejötte, illetve az alapítvány létrejöttéhez és működéséhez szükséges vagyoni juttatás teljesítése után tulajdonosi jogok nem illetik meg, szemben például egy állami tulajdonban álló gazdasági társasággal. Az alapítvány működését annak létrejöttétől kezdve a kuratórium vagy egyszemélyes kurátor ügyvezetőként felügyeli. Az alapítvány létesítése után tehát a vagyon olyan mértékű elkülönülésére kerül sor, amely alapján az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét. Az alapító, miután az alapítói vagyont átadta az alapítvány számára, kijelölte a kurátorokat, semmilyen közvetlen befolyással nem tud hatni annak működésére, vissza sem hívhatja egyébként a kurátorokat.A törvényalkotó a javaslattal az adatok között aszerint tesz különbséget, hogy az milyen kapcsolatban áll a közpénzzel, azaz az alapító által adott vagyoni juttatással. Így ami az alapítói jogok gyakorlására vonatkozó adatok körébe tartozik, az marad is az infotörvény hatókörében. Ennek folytán az alapító okirat vagy az alapítvány céljainak megvalósításához szükséges, az alapító okiratban vállalt vagyoni juttatás teljesítésére vonatkozó adatok továbbra is nyilvánosak maradnak. A módosítás tehát kimondja, hogy az MNB által létrehozott alapítványnál az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét. Ennek következtében ezen adatok nyilvánosságára nem az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló törvény vonatkozna a későbbiekben, hanem elegendő a közhasznú szervezetekre vonatkozó nyilvánossági szabályokat alkalmazni, amik egyébként szigorúbbak, mint az alapítványok általános adatközlési kötelezettsége, amit a civil törvény szabályoz.Az adatvédelmi kérdésekkel kapcsolatban ne felejtsük el azt sem, hogy a brókerbotrány óta teljesen más megvilágításba került a pénzpiaci műveletek ellenőrzése, azoknak a fertőzött papíroknak a kiszűrése, amelyek odáig vezethettek, hogy fiktív papírokkal kereskedtek egyes pénzpiaci szereplők, súlyos veszteséget okozva ezzel a magyar társadalom számára. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a jegybank aktív pénzpiaci eszközökkel tudjon részt venni ezekben a műveletekben. A jegybanknak az ilyen műveletek során, hasonlóan egyébként a Posta működéséhez, lesz olyan működési területe, ahol kifejezetten fontos, hogy ne kelljen az adatközlési kötelezettségnek eleget tennie, hiszen ezzel jelentős hátrányba kerül a pénzpiacon. Ennek következtében pedig azt az eredményességet, amit az aktív pénzpiaci eszközökkel való közreműködéstől elvárnánk, veszélyezteti az adatközlési kötelezettség. Azt gondoljuk tehát, hogy e területen kifejezetten védeni kell az adatokat. Ennek megfelelően tartalmaz a törvényjavaslat ezekre vonatkozó módosításokat is.Szeretném mindehhez hozzátenni, hogy az alapítványok adatszolgáltatása még szigorodott is, mint az előbb elmondtam, mert a jegybank által létrehozott alapítványok átkerülnek a közhasznú szervezetek, közalapítványok közé, ezért évente nyilvánosságra kell hozniuk adataikat, közhasznúsági jelentés formájában. Összevont vitáról lévén szó, ezen a ponton jegyzem meg, hogy előterjesztőként a Manninger Jenő képviselő úr által javasolt, T/9380/6. számon benyújtott egyértelműsítő jogtechnikai módosító indítvánnyal azért értettem egyet, mert kimondja, hogy a jogalkotói szándékkal összhangban az üzleti titkok körébe tartozó adatokra történő hivatkozás lehetősége kiterjed az MNB többségi vagy kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társaság által irányított vállalkozásokra is. Végül pedig röviden rátérnék a harmadik módosítási csomagra, amely a jegybank elnökének és tisztségviselőinek bérrendezését valósítja meg. Szeretném megjegyezni, hogy a javaslat szerinti vezetői bérszínvonal közép-európai szinten továbbra is a legalacsonyabb marad. Ma a jegybank vezetőinek a bére Európa 28 országából a legalacsonyabb. Az emelést követően az összes európai ország jegybankelnökei közül a magyar jegybankelnöknek lesz a legalacsonyabb fizetése, olyannyira, hogy az utánunk következő ír jegybank elnöke is 31 százalékkal többet keres, mint ma Matolcsy György. Arról nem beszélek, hogy a korábbi jegybankelnök, Simor András fizetése 2009-ben 60 százalékkal magasabb volt, mint amennyi most, az emelést követően lesz Matolcsy György jegybankelnök fizetése. A bér a magyarországi kereskedelmi bankok bérezési átlagához viszonyítva is jóval alacsonyabb, és szerényebb mértékben kerül meghatározásra, hiszen a legalacsonyabb kereskedelmi banki vezetői fizetés is 174 százaléka lesz a mostani jegybanki vezető bérének. Hozzátenném mindehhez, hogy ez a rendelkezés eleget kíván tenni a pénzügyi függetlenség megteremtését célzó európai uniós követelményeknek is. A fizetésnél a PSZÁF által végzett feladatok átvételéből eredő megnövekedett felelősségre is tekintettel voltunk, amikor a javaslatunkat meghatároztuk. Összességében tehát elmondható, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a javaslat azt a célt szolgálja, hogy a Magyar Nemzeti Bank hatósági eljárásra vonatkozó szabályai jobban megfeleljenek a mindennapi gyakorlatnak, valamint hogy a jegybank gazdasági társaságai ne kerüljenek versenyhátrányba, veszélyeztetve így a központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekeket. Amennyiben önöknek is fontos, hogy a jegybank a jelenleginél is hatékonyabban, megfelelő eszközökkel tudja szolgálni a magyar érdekeket a hazai és a nemzetközi pénzpiacokon, meg tudja védeni a magyar embereket a brókerbotrányhoz hasonló pénzügyi visszaélésektől, úgy kérem önöket, hogy támogassák az önök előtt fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
  • TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztő Úr! A kormány támogatja az előterjesztést. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. ‑ Közbeszólások az MSZP padsoraiból, köztük: Ó! ‑ Azt a mindenit!)
  • DR. VAS IMRE, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az elfogadott kivételes eljárás értelmében a tegnapi nap során a Törvényalkotási bizottság megtárgyalta a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. számú törvény módosításáról szóló T/9380. számon benyújtott törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 21 igen és 3 nem szavazat mellett összegző módosító javaslatot és jelentést nyújtott be. Az összegző módosító javaslat egyedül Manninger Jenő képviselőtársunk indítványát tartalmazza, amely az eredeti szabályozási célt szem előtt tartva, az eredeti javaslat céljának megfelelően egyértelműsíti a jogalkotói szándékot, és az üzleti titok körébe tartozó adatokra történő hivatkozás lehetőségét kiterjeszti a Magyar Nemzeti Bank többségi vagy kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társaság által közvetlenül vagy közvetve irányított vállalkozásokra is. A bizottsági ülésen a Magyar Nemzeti Bank képviselői megnyugtató választ adtak a felmerülő alkotmányossági kérdésekre is, ezért is kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot, amely a pénzpiaci ellenőrzéseket hatékonyabbá, az adatszolgáltatási kötelezettséget egyértelművé, a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek fizetését pedig versenyképessé teszi. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztő! A Törvényalkotási bizottságban gyakorlatilag két körben fogalmazódott meg vita, és mind a két körben alakult ki kisebbségi vélemény.Először is kezdődött a bizottsági ülés úgy, hogy a NAIH elnöke gyakorlatilag elmondta, ismertette azt, amit egyébként leírt a hatoldalas véleményében is, amit megküldött a bizottság elnöke számára, hogy azon kívül, hogy a javaslat alaptörvény-ellenes, azon kí­vül, hogy a javaslat sérti a nemzeti vagyonról szóló törvénynek egyébként a sarkalatos rendelkezéseit ‑ és ez nagyon fontos Bánki képviselő úr érvelése miatt -, sérti az infotörvény egyes rendelkezéseit, ezenkívül még sérti a jogbiztonság elvét és a hatalom­megosztás elvét is, ezen belül konkrétan a bírói füg­getlenség elvét; más alkotmányos probléma ezzel a javaslattal nincsen ‑ ezt adta elő a NAIH elnöke a bi­zottság ülésén. Az ellenzéki képviselők ezzel maradék­talanul egyetértettek, én magam is, és további ér­ve­ket fűztünk még a NAIH elnökének álláspontjához. Az elnök úr elmondta egyébként azt is, hogy természetesen azok a versenyhátránnyal kapcsolatos aggályok, amelyeket Bánki képviselő úr megfogalmazott, egy szűk körben érvényesíthetők volnának a törvényben, azonban ezt a teljes körű felhatalmazást, amit ön meg kíván adni, már ami az adatok kiadásának ellehetetlenítését illeti, az az érv, amit ön mond, nem indokolhatja.Ezenkívül kialakult vita a fizetéssel kapcsolatban is, erre majd a felszólalásom során egy picit bővebben kitérek. Ön, képviselő úr, tett egy olyan ígéretet nekem, remélem, a vita során meg fogja tartani, hogy elmondja azt, hogy a magyar ápolónők, tanárok, orvosok fizetése a 28 uniós tagállam vonatkozásában hogyan áll, hányadik helyen áll, ugyanis azzal érvelt talán legelsősorban, amikor a Nemzeti Bank elnökének fizetésemelése mellett érvelt, hogy ez a 28. a sorban. Ellenzéki képviselők pedig azt mondták, hogy ez lehet, ugyanúgy, ahogy egyébként valószínűleg a kormánytagok és a képviselők fizetése is a 28. ebben a sorban, de az után lehet megtenni ezeknek a fizetéseknek az emelését, ha egyébként a közszférában dolgozó más, nem közhatalmat betöltő emberek fizetése sem a 28., vagy mondjuk, a 27. helyen áll. Tehát ezt az adatot nagyon kíváncsian várom a képviselő úrtól.Az is sokatmondó volt a bizottság ülésén, hogy összesen egy kormánypárti képviselő szólalt fel az előterjesztőt leszámítva, és ő is csupán a fizetésről beszélt, ki nem tért volna egy pillanatra sem azokra az alkotmányossági kifogásokra, amelyeket a NAIH elnöke és az ellenzéki képviselők megfogalmaztak; valószínűleg nem volt elég érvrendszere hozzá.Egy utolsó mondat, hogy Gyüre képviselő úrnak is meghagyjam a lehetőséget a szólásra. Bánki képviselő úr most egy elég hosszú érveléssel próbálkozott meg, egyetlen apróságot hagyott figyelmen kívül: méghozzá azt, hogy létezik olyan, hogy jogszabályi hierarchia. Márpedig egy feles törvény alatta áll nemcsak a kétharmados törvénynek, de az Alaptörvény rendelkezéseinek is, így amennyiben azok kollízióba kerülnek egymással, márpedig most abba fognak kerülni, ha ezt elfogadjuk, akkor értelemszerűen az Alaptörvény és a sarkalatos törvény rendelkezéseit kell érvényesíteni, hiszen ami most előttünk van, az egy feles törvénymódosítás. Éppen ezért mindazok az érvek, amelyeket ön elmondott, ezért nem állják meg a helyüket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • DR. GYÜRE CSABA, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően két részre osztottuk ezt a törvényjavaslatot. A Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében nyilatkoztuk a bizottsági eljárásban, hogy akár meg is tudnánk szavazni ezt a jogszabályt abban az esetben, ha csak az első két paragrafusból állna, be is terjesztettünk olyanfajta módosító javaslatot a képviselőtársaimmal, amelyben mind a 3., mind a 4. § teljes elhagyását javasoltuk. Az első kettő szakmai rész, amely hatósági eljárással foglalkozik, tehát azt akár el is lehetne fogadni. A 3. és 4. §-sal kapcsolatban, hogy mik is ezek, Bárándy képviselőtársam már említette: elsősorban a fizetések. Amikor itt 2010-ben Orbán Viktor miniszterelnök úr kifejtette a véleményét arról, hogy milyen fizetések lesznek Magyarországon a Fidesz-KDNP kormányzása alatt, akkor megtapasztaltuk azt, hogy be lesznek határolva, nem lesznek kirívóan magas fizetések Magyarországon. Ehhez képest most azt látjuk, hogy ezt a véleményt a Fidesz-KDNP teljes mértékben sutba dobta, és kiugróan magas jövedelmeket határoz meg. Akkor nem is lenne ez baj, ha a társadalom más szegmensében is hasonló bérek lennének, és hasonló módon, arányban emelkednének a bérek, de éppen a kormány részéről hangzottak el azok az információk korábban, hogy azért nem lehet bizonyos társadalmi csoportoknál, rétegeknél, amelyek a közszférában vannak, bért emelni, mert akkor mit szólnának a tanárok, mit szólnának az ápolónők, és ezt is arányosítani kell egymáshoz. Azt is láthatjuk, hogy ezzel a törvénnyel gyakorlatilag az MNB elnöke egy hónapban egy ápolónőnek a három és fél évi fizetését fogja hazavinni, tehát havonta. Ez egy kirívóan durva összeg, amit itt látunk az MNB vezetőinél, tehát ezt semmiféleképpen nem tudjuk elfogadni.A másik rész az átláthatóság kérdése, amivel gyakorlatilag az MNB egyes gazdasági társaságainak, alapítványainak a gazdálkodását teszik teljes mértékben átláthatatlanná. Azt látjuk, hogy a Fidesz-KDNP kormányzása alatt sajnos Magyarországon a korrupció nagyon megerősödött. Nem véletlen a korrupciós világranglistán betöltött helyünk is, az 50. helyre csúsztunk vissza, az Európai Unió utolsó államai között vagyunk, tehát ahol a legerősebb a korrupció, illetve az Orbán-kormány ideje alatt olyan mértékű volt a visszaesés a korrupciós világranglistán, amivel gyakorlatilag az egész világon dobogós helyen vagyunk. Pontosan azért van ez, pontosan azért alakult ki ez a helyzet Magyarországon, mert sajnos folyamatosan olyan törvényjavaslatok érkeznek ide, a tisztelt Ház elé, amelyek az átláthatóságot gyakorlatilag lehetetlenné teszik, és ez a jogszabály is olyan, amely gyakorlatilag az MNB gazdasági társaságainál, illetve az alapítványainál az átláthatóságot megszünteti. Mindezért mi ezt semmiféleképpen nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP elvi alapálláspontja az, hogy minden olyan törvényjavaslatot támogatni tud, amely segíti a Magyar Nemzeti Bankot abban, hogy a pénzpiac stabilitásának növelését végre tudja hajtani, illetve a saját feladatait hatékonyabban el tudja látni. (10.20)Azt is el kell mondani, hogy a jelenlegi jegybanki vezetés élni tud a saját lehetőségeivel és felelősségével, ami sajnos nem volt elmondható a korábbi jegybanki vezetésekről. A korábbi jegybanki vezetésnél láttuk azt, hogy a számára törvényben meghatározott feladatait nem tudta ellátni, az inflációt nem tudta kordába szorítani, illetve szolidan szólva sem támogatta a kormányzati gazdaságpolitikát azzal, hogy a jegybanki alapkamatot mesterségesen ilyen magasan tartotta. Ezzel szemben a jelenlegi jegybanki vezetés sikeres, és a pénzpiacot képes stabilizálni, az inflációt kordában tudja tartani, és emellett még nyereséget is tud termelni. Az előttünk fekvő módosító javaslat célja a pénz­piac stabilitásának a növelése, a pénzpiaci reguláció, illetve a jegybanki felügyeleti rendszer és eszköztár eredményesebbé tétele. Azt kell tehát mondanunk, hogy akik ellenzik, azok veszélyeztetik a bankszektor biztonságos működését, és elősegíthetik, hogy a zavarosban halászó brókerek továbbra is átverjék a gyanútlan embereket, és elvegyék a pénzüket. A módosítások alapvetően három fő területet érintenek, ahogy ezt már az előterjesztő is elmondta. A módosítások első része a hatósági eljárások határidejét módosítja. A jelenlegi szabályozás, tehát a Ket. 8 napos ügyintézési határidőt ír elő a jegybanknak, de mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon például egy bankalapítás átfutási ideje 6-10 hónap, értelemszerűen a 8 napos vagy akár a 30, de akár a 60 napos határidő is ebben a tárgykörben kivitelezhetetlen lenne. Éppen ezért indokoltnak tartjuk ezt a módosítást, amelynek az a célja, hogy elegendő ügyintézési idő legyen hozzárendelve ezen pénzpiaci kezdeményezések ellenőrzéséhez, így egyetlenegy olyan cég se léphessen a pénzpiacra, aki a zavarosban akar és esetleg tudna is halászni. Tehát mi azt gondoljuk, hogy a jelenlegi módosítás a pénzügyi stabilitás további erősítését szolgálja. A módosítás második része az MNB által alapított alapítványokra és gazdasági társaságokra vonatkozó adatszolgáltatásokra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban azért érdemes megnézni a konkrét jogi helyzetet. Az állami vagyonra, a nemzeti vagyonra az állam­háztartási törvény vonatkozik, és ebből egyértel­műen következik az, hogy az MNB részvényei ‑ mert ugye részvénytársaságként működik, amely­nek a tulajdonosa az állam ‑ a nemzeti vagyon részét képezik ugyan, ugyanakkor a részvényekkel kapcsolatos joggyakorlás szabályait már a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény szabályozza. Éppen ezért azt lehet mondani, és a mi álláspontunk ez, hogy az MNB részvényei ugyan a nemzeti vagyon köré­be tartoznak, de az MNB vagyona vagy az általa alapított alapítványok, gazdasági társaságok nem minősíthetők nemzeti vagyonként. Itt azt is mondhatjuk tulajdonképpen, hogy a Magyar Nemzeti Bank által alapított alapítványok jogi helyzetének a tisztázására szükség van. (Dr. Bárándy Gergely: Kié ez a pénz konkrétan, ha nem közpénz? Erre válaszolj! Kié a pénz?) Éppen ezért tudjuk támogatni a jelenleg előttünk fekvő törvénymódosítást, hiszen az azt indítványozza, hogy a törvény erejénél, ex lege közhasznúnak minősüljenek ezek az alapítványok, anélkül, hogy vizsgálni kellene, hogy megfelelnek-e ezeknek a minősítési feltételeknek. Tudjuk azt, hogy az alapítvány létrehozása után az alapító felelőssége ‑ ahogy ezt már Bánki Erik képviselőtársam is mondta ‑ elválik az alapítvány működésétől, és kizárólag a kuratórium felügyeli a működését. Ennek következtében elveszíti a bevitt vagyon a közvagyon jellegét, tehát nem az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényt, hanem a közhasznú szervezetekre vonatkozó nyilvánossági szabályokat kell alkalmazni. Így a jegybank alapítványai közhasznú minősítést kapnak, és ezután viszont éves jelentésükben kell a közhasznúságukat igazolni. Erre egyébként nemcsak jogelméleti okokból van szükség vagy a jogi helyzet tisztázása okán van szükség, hanem teljesen gyakorlati okai is vannak. Mondok egy konkrét példát: ha az alapítvány működése ellehetetlenülne, az alapításkori szándékot nem tudná megvalósítani, ha kötelezően nyilvánosságra kellene hoznia bizonyos vagy minden adatot. Itt van egy teljesen konkrét példa: egy nemzeti kulturális értékkel bíró műalkotás megvásárlásakor, ha megismerhető lenne az erre a célra fordítható forrás, akkor az indokolatlanul felverhetné a műkincs árát.A másik része ennek a módosító javaslatnak az MNB többségi vagy kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társaságok alapításának célja, pénzpiaci reguláció aktív eszközökkel. Azaz olyan pénzpiaci műveletek végrehajtása válik ezen cégek által lehetővé a Nemzeti Bank számára, amelyek a versenyszférában folytatott tevékenységek. Ez esetben szinte kizárólag olyan típusú adatok keletkeznek a tevékenységek során, amelyek megkérdőjelezhetetlenül az üzleti titok körébe tartoznak. Ha ezek az információk nyilvánosságra jutnának, akkor azt tudjuk mondani, hogy a pénzpiac stabilitását ezekkel a regulációs eszközökkel a Magyar Nemzeti Bank nem tudná folytatni, tehát tulajdonképpen a Magyar Nemzeti Bankot az információszabadságra hivatkozva, ezen tevékenységét legalábbis el lehetne lehetetleníteni, ami egyébként a reguláció erősségét biztosan gyengíteni tudná. Tehát a módosítás célja annak lehetővé tétele, hogy ha az adatmegismerés az érintett gazdasági társaság üzleti tevékenysége szempontjából aránytalan sérelmet okozna, a közérdekű adat megismeréséhez fűződő jog ne élvezzen elsőbbséget, maximum 10 évre korlátozható legyen az adatok megismerése, a központi, pénzügyi vagy devizapolitikai érdekek sérelmének megakadályozása érdekében. A fentiekből fakadó versenyhátrány megszüntetése tehát a cél. A módosító javaslat utolsó része pedig a jegybanki vezetők bérének a rendezését szolgálja. (Korózs Lajos: Szégyen! Szégyelljétek magatokat! Gazemberek vagytok! A jegyzőkönyv számára kérem beírni!) Itt szeretnék ellenzéki képviselőtársaimnak is (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget.) néhány teljesen nyilvános adat is felolvasni. Az osztrák nemzeti bank elnöke, Ewald Nowotny 7 589 072 fo­rin­tot keres. A szlovák jegybank elnöke, Jozef Makúch (Lukács Zoltán: És akkor mi van?) 5 634 821 forintot keres. (Dr. Bárándy Gergely: Képzeld, a bécsi is többet keres! ‑ Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.) A belga nemzeti bank elnöke (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget. ‑ Lukács Zoltán: Te jó pártban vagy! Odavaló vagy!), Jan Smets 12 293 423 forintot keres. Folytathatnám a sort, és megnézhetnénk a nagyobb uniós tagállamok jegybanki vezetőinek a fizetését ‑ például az angol jegybanknál 15 millió forint az angol jegybank vezetőjének a fizetése -, ebből is látható, hogy ez a módosítás csupán azt a célt szolgálja, hogy az európai átlaghoz közelítsük a magyar jegybank vezetőinek fizetését, de egyébként meg sem fogja közelíteni az az európai átlagot. (Lukács Zoltán: Azt a célt szolgálja, hogy még többet lopjatok! Már megint csak loptok! Már megint loptok! ‑ Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.) ELNÖK: Képviselő Urak! Lukács képviselő úr, mint frakcióvezető-helyettes! HOLLIK ISTVÁN (KDNP): Az ellenzéki képvi­selőknek, főként a szocialista képviselőtársaimnak szeretném mondani, hogy hiteles lenne a bekiabálásuk és az ordibálásuk abban az esetben (Lukács Zoltán: Mondjad, amit leírtak! Ne velem foglalkozzál!), ha egyébként a Simor-éra alatt minden héten felálltak volna a tisztelt Házban, és elmondták volna, hogy Simor András fizetése milyen magas, és ez mennyire tűrhetetlen. (Lukács Zoltán: Ennyit tudsz? ‑ Taps az MSZP soraiban. ‑ Gőgös Zoltán: Ülj le!)Képviselőtársaim! Én végignéztem, egyetlen ilyen felszólalást nem találtam, annak ellenére, hogy Simor András 8 millió forintot keresett (Lukács Zoltán: És akkor mi van?), most a jegybank vezetője en­nek a 70 százalékát fogja keresni. Lehet, hogy azt mondja képviselőtársam, hogy és akkor mi van, de azt gondolom, hogy ez teljesen egyértelmű érvelés volt a részemről. (Lukács Zoltán: Abszolút! ‑ Gőgös Zoltán: Akkor emeljétek még följebb! Hajrá magyarok!)Úgy gondolom, hogy összességében ez a módosító javaslat, még egyszer mondom, a pénzpiac stabilitásának a növelését idézi elő, a pénzpiaci reguláció a jegybanki felügyeleti rendszert és az eszköztárat tudja eredményesebbé tenni, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt támogatni tudja az indítványt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Taps az MSZP soraiban. ‑ Korózs Lajos: Gratulálok! ‑ Dr. Bárándy Gergely: Az alkotmányosságról még beszélhettél volna egy kicsit!)
  • DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim… (Lukács Zoltán: Lesz még nektek úristen, azt hiszem, lesz még!) ELNÖK: Lukács Képviselő Úr! Biztosítsa már a képviselőtársának legalább a felszólalás zavartalanságát! DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! A lopásalapú kormányzás újabb vérlázító és felháborító bizonyítéka ez a törvényjavaslat. Azért újabb, mert a múlt héten már egyet behoztak a postatörvény módosításával, de erről is ma fogunk szavazni. (10.30)Mind a két esetben arról van szó, hogy önök egy paravánt akarnak emelni a magyar választópolgárok, a magyar állampolgárok elé, hogy ne láthassák, hogy a színfalak mögött önök mennyit és hogyan lopnak. Erről van szó. Ezért kellett ezt a törvényt kivételes eljárásban behozni, hogy majdnem 24 óra alatt elfogadják. Láthattuk a sajtóban, hogy a képviselőik zöme nem is tudott arról, hogy milyen törvényt tárgyalunk ma (Gőgös Zoltán: Nem hát!),és miről fogunk szavazni. Szijjártó Péter, az önök külgazdasági és külügyminisztere azt mondta, hogy én mosom kezeimet, Dubajba megyek tárgyalni, nekem ehhez a történethez nincs közöm. De igenis önöknek ehhez köze van.Ez a paravántörvény mit akar eltitkolni? Mit akarnak önök eltitkolni? Hogy egy magántulajdonú, offshore hátterű gazdasági társaság hogyan telepedett rá a 150 éves Magyar Postára? Hogy milyen szerződéseket kötött, hogyan szövi át a magánérdek a közvagyont, a Magyar Postát, mint 75 százalékban állami tulajdonú, magyar állami gazdasági társaságot? Vagy azt, hogy az alapítványoknál mi történt, hogyan költöttek el több mint 260 milliárd forintnyi közpénzt, tisztelt képviselőtársaim? Hiába érvelnek és mondják önök! Idézni fogok egy bírósági ítéletből, amivel aztán vitatkozzanak, mert végül is „csak” egy jogerős ítéletről van szó. (Dr. Bárándy Gergely: Tudom, ez nem érdekel titeket!)Tehát ezzel a törvénnyel akarják eltitkolni a lopásalapú kormányzásuk bizonyítékait. Bármit hajlandóak megtenni annak érdekében, hogy a közérdekű adatok ne derüljenek ki. (Dr. Legény Zsolt: És annak az ellenkezőjét is!) A tegnapi nap során kikérték a mentelmi jogomat, mert a MET feljelentett rágalmazás miatt, pedig nem tettem mást, mint azokat a közérdekű adatokat nyilvánosságra hoztam, amit még meg tudtam kapni. Ugye, észbe kaphattak volna akkor is! Miért nem hoztak akkor törvényt? De a holnapi nap folyamán egy 20 milliós kártérítési perbe kell mennem, amit ellenem indított a MET, mert nyilvánosságra hoztam azokat a közérdekű adatokat, amelyekből kiderül, hogy a magyar állam, a magyar kormány hogyan nem teljesítette a saját rendeletét, és a haszon hogyan nem a magyar államnál csapódott le. És most behoznak két olyan jogszabályt, amely jelenleg tíz folyamatban lévő ügyemet kíván ellehetetleníteni. De csak jelzem önöknek: nem fogom hagyni. (Lukács Zoltán: Küldenek verőembert! ‑ Gőgös Zoltán: Szkinhedek jönnek!)Engedjék meg akkor, hogy a Fővárosi Törvényszék 70.P.21691/2005/6 számú ítéletéből idézzek, ami válasz az önök felvetésére. Ez az az ítélet, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen helyben hagyott, tehát ez ma a bíróságon egy jogerős ítélet. „A felperes keresete megalapozott ‑ ez vagyok én a benyújtott köz­érdekűadat-igénylésemmel -, Magyarország Alap­­törvénye VI. cikkének (2) bekezdése szerint mindenkinek joga van a személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. Az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdése szerint a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.”A bíróság megállapította, hogy amellett, hogy „a Magyar Nemzeti Bank vagyona nemzeti vagyon, a Magyar Nemzeti Bank közpénzből is gazdálkodik. Ennek eldöntése során nincs jelentősége annak, hogy a jegybank költségvetése szigorúan véve az államháztartás alrendszerei közé, azaz a költségvetési törvény hatálya alá tartozik-e, vagy gazdálkodásáról saját maga dönt. A bíróság álláspontja szerint közpénznek minősül valamennyi, kizárólagosan állami tulajdonban álló szervezethez az állam által juttatott vagy oda bármilyen más forrásból beérkező pénzeszköz. Valójában a közpénz és a nemzeti vagyon fogalma élesen nem is különíthető el. Ugyanakkor a bíróság megjegyzi, hogy amennyiben pusztán azt fogadja el, amit az alperes is elismer, hogy a Magyar Nemzeti Bank teljes vagyona nemzeti vagyonnak minősül, akkor a jogi helyzet nem változik, ugyanis az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdésben foglaltak szerint mind a közpénzekre, mind a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.Ezenfelül a Magyar Nemzeti Bank a jegybanktörvény 3. és 4. §-ában írt célja és feladatai alapján egyértelműen közfeladatot ellátó szerv is, amelyből az következik, hogy az általa kezelt, többek között a gazdálkodására vonatkozó adatok nemcsak az Alaptörvény, hanem az infotörvény 3. § 5. pontja alapján is közérdekű adatnak minősülnek. Az alperest ‑ a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány volt ebben volt ebben az alperes ‑ a kuratóriumvezetés képviseli. A kuratórium tagjait az alapító, a Magyar Nemzeti Bank nevezi ki, és a kuratórium elnöke személyében megegyezik a Magyar Nemzeti Bank elnökével.” Ugye, a kuratóriumi elnök Matolcsy György. „Ebből kifolyólag nem felel meg a valóságnak az az alperesi hivatkozás, hogy azzal, hogy az alperes mint önálló jogi személyiséggel rendelkező vagyontömeg létrejött, a kihelyezett vagyon felett az alapító közfeladatot ellátó szerv rendelkezési joga teljes mértékben megszűnt. Ezzel szemben az alapító okirat alapján megállapítható, hogy az alapító kizárólagos joga az alapítvány teljes működésének ideje alatt az alapítvány vagyonáról döntést hozó kuratórium kinevezése, vagyis valójában az alapító kifejezetten meghatározó befolyást tud gyakorolni az alapítvány működésére. Ezen felül a kuratórium elnöke személyében is megegyezik az alapító elnökével.A jelen perbeli helyzet az alperesi hivatkozással ellentétben valójában analóg az Alkotmánybíróság 25/2014. (VII. 22.) számú AB-határozatban leírt esettel. A fentiek alapján megállapítható, hogy a 100 százalékos állami tulajdonban álló, kizárólag közpénzből gazdálkodó és nemzeti vagyonnal rendelkező Magyar Nemzeti Bank, amely az állam jegybankjaként a jegybanktörvényben meghatározott közfeladatok ellátására jött létre, és amelynek gazdálkodására vonatkozó adatok közérdekű adatnak minősülnek, az alperes mint elkülönült vagyontömeg megalapításával a rendelkezésére álló állami pénzt átadta egy tőle elkülönült jogi személy részére, amelynek mű­kö­désére azonban meghatározó befolyást tud gyakorolni. A perben a felek között abban volt vita, hogy a vagyon rendelése, a Magyar Nemzeti Bank által kihelyezett állami pénz közpénznek minősül-e, ugyanakkor maga az alperes is elismerte, hogy a Magyar Nemzeti Bank vagyona nemzeti vagyon, te­hát hogy ezzel a vagyonrendeléssel elveszti-e a közpénz vagy nemzeti vagyon jellegét, avagy sem.” Jogerős bírósági ítélet!A bíróság a jogi helyzet értékelése körében kiemeli, hogy „az Alaptörvény 28. cikke előírja, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az Alaptörvény 1. cik­kének (3) bekezdése rögzíti, hogy alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan és az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. A korábbi alkotmányban is meglévő ezen rendelkezésből vezette le az Alkotmánybíróság a 34/1994. (VI. 21.) számú AB-hatá­ro­za­tában, hogy az információszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni.A bíróság álláspontja szerint ezen alapelvekből összességében az következik, hogy a jogalkotó célja szerint közérdekű adatnak minősül az olyan vagyonra vonatkozó adat, amely az állam bármely szervének akár közvetett tulajdonában áll, vagy amelyre valamely állami szerv rendelkezési joga kiterjed. Amennyiben a bíróság elfogadná az alperesi érvelést ‑ amit önök is itt megfogalmaztak -, akkor ezen alaptörvényi rendelkezésekkel, illetve az Alkotmánybíróság 34/1994. (VI. 24.) számú AB-határozatában kifejtett jogelvekkel ellentétesen értelmezné az infotörvény rendelkezéseit és az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdését. Erre való tekintettel a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes nemzeti vagyonnal és közpénzzel gazdálkodó szerv, és ebből kifolyólag az általa kezelt adatok az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdése alapján közérdekű adatnak minősülnek, az alperes pedig a közpénz és nemzeti vagyon kezelésével járó tevékenységénél fogva az infotörvény hatálya alá tartozó, közfeladatot ellátó egyéb szerv.”Nem az én érvelésem, hanem a Fővárosi Ítélőtábla érvelése. Ezzel vitatkozzanak, képviselőtársaim! Ugyanezeket a mondatokat lehet felidézni a Péterfalvi Attila által megfogalmazott hatoldalas véleményben is. Tehát mind az Információszabadság Hatóság, mind a bíróság önökkel szembehelyezkedve és ezekből a véleményekből következtetve ez a javaslat Alaptörvénybe ütközik. Azért is Alaptörvénybe ütközik, mert visszaható hatályú, jogkorlátozó a folyamatban lévő ügyekben.(10.40)Elvileg a bíróságok nem is alkalmazhatják ezt a jogszabályt, hiszen alaptörvény-ellenes. De visszatérve arra, amit Bánki képviselőtársam mondott, hogy a közhasznúsági szabályok kiterjesztése ezekre az alapítványokra bővebb lehetőséget nyújt, mint az infotörvény és a közérdekűadat-igénylés, ez egyszerűen nem igaz. A közhasznúságról szóló törvény egy éves beszámolót rendel el, egy pénzügyi beszámolót, ahol leírják a tevékenységet, és odatesznek mellé egy mérleget. Az infotörvény alapján viszont ezek az alapítványok kötelesek kiadni azokat a szerződéseket, amelyekre önök egyelőre ismeretlen módon, ismeretlen személyek felé 260 milliárd forintnyi közpénzt elköltöttek. Ezt akarják önök eltitkolni! Ez az, amit nem fogunk hagyni, a bírósági perekben kezdeményezni fogom, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz, hiszen kíváncsi vagyok, hogy ez az Alkotmánybíróság, amely 2014-ben, tehát már az önök Alkotmánybírósága is alátámasztja az érveinket, hogyan fog majd ítélni; lehet, hogy előjön majd a fekete kedd, ami tegnap történt a Nemzeti Választási Bizottságnál, hogy teljesen mindegy önöknek a tények, az a lényeg, hogy az önök érdekét szolgáló döntések szülessenek. De akkor is még ott vannak a nemzetközi fórumok, ahol ezeket lehet érvényesíteni. Nem fogok meghátrálni, nem fogom hagyni, hogy rágalmazási ügyekben, húszmilliós perekben ilyen paravántörvényekkel meghátráljak! Végig fogom vinni, és hozzá fogok férni az adatokhoz, és akármit tesznek, bármilyen fórumon megküzdök érte. Ezek az adatok előbb-utóbb nyilvánosságra fognak kerülni, képviselőtársaim, úgyis ki fog derülni az igazság. Legyen az a céljuk, hogy tartsák be a jogszabályokat, tartsák be az Alaptörvényt, és hozzák nyilvánosságra ezeket a szerződéseket! Ne titkolózzanak, saját maguk alatt vágják a fát!Visszatérve nagyon röviden a fizetésemelésre. Ugye, azért ez a jogszabály tartalmaz egy olyan passzust is, hogy a felügyelőbizottság elnökének és a tagjainak is növekedik a fizetése. Nagyon érdekes, hogy ezzel kapcsolatban én nem hallottam érvelést, hogy például az Osztrák Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöke mennyit keres vagy a német vagy a svájci vagy bármelyik, vagy a cseh nemzeti bank felügyelőbizottsági elnökének milyenek a jövedelmi viszonyai. Itt arról van szó, hogy Papcsák Ferencnek önök most megháromszorozzák a fizetését. Három és fél milliót fog keresni. Innentől kezdve természetesen már nem csodálkozunk azon, hogy miért adta fel a képviselői fizetését, állását, és inkább ment el a Magyar Nemzeti Bankhoz. Bár ugye az állami cégvezetőknél azzal indokolták a fizetésemelést, hogy a piac elszívja az állami cégvezetőket a jó fizetésekkel, azért kíváncsi lennék, hogy Matolcsy György, Kárpát-medence fenoménjára ki az, aki szemet vetett a piacon, és szeretné elszipkázni, vagy Papcsák Ferenc tekintetében mely cég szeretné őt mindenáron alkalmazni. Igenis, itt a háttérben olyan fizetésemeléseket hajtanak végre, ami teljesen elfogadhatatlan. Én azt javaslom az előterjesztőnek, hogy itt és most még van lehetősége arra, hogy ezt az alaptörvény-ellenes, felháborító, pofátlan törvényjavaslatot vonja vissza. Mi nemmel fogunk szavazni, és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ezek a rendelkezések ne tudjanak érvényesülni Magyarországon. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
  • VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel kevesen tagjai a Gazdasági bizottságnak itt az országgyűlési képviselők közül, tájékoztatni szeretném önöket itt a törvényjavaslat beterjesz­tésével kapcsolatos körülményekről. 9 óra 15 perc­kor, azaz háromnegyed órával az ülés megkezdése előtt kaptam a bizottság titkárságától egy sms-t, amelyben arról tájékoztattak, hogy az előzetesen jel­zett törvényjavaslatot föltöltötték a parlament oldalára, azaz most már megismerhető. Nekem ez alatt a háromnegyed óra alatt be kellett érnem és el kellett volna olvasnom, értelmeznem kellett volna, szakértői egyeztetéseket lefolytatni erről a javaslatról. Nyilvánvaló a kormány szándéka. Mit is tesznek ebben az esetben? Nem a kormány előterjesztéseként jön be, hanem Bánki Erik képviselő úr vállalja magára ezt az előterjesztést, legyen belőle egy egyéni képviselői indítvány, ne tudjon ebből a gyalázatos előterjesztésből készülni a sajtó, ne tudjanak még a képviselők se felkészülni. Lehetőség szerint ne legyen ott újságíró sem a közelben, hiszen arra nem lehet számítani, hogy mi lesz majd ennek a tartalma. És egyszerűen szembesülünk egy olyan javaslattal, amit az ember nem tud, csak meglepetéssel átolvasni.Hát emlékszem arra, amikor még 2010-ben arról szóltak itt a politikai viták, hogy a szocialisták kormányzati korszakában pofátlanul magas fizetések voltak, pofátlanul magas végkielégítésekkel. Akkor azt mondta a kormány, hogy olyan állapotban van Magyarország, hogy pofátlanság kétmillió forintnál nagyobb béreket adni állami cégnél, állami közszférában, pofátlanság az, hogy kétmilliónál nagyobb végkielégítést adjanak valakinek. Most pedig azt látjuk, hogy ezt a pofátlanságot egy kis idő elteltével visszahozza a Fidesz, mert korábban ugyan még a szocialistákra vonatkozott ez a szabályozás, mert a Fidesz igyekezett megfogni őket, a saját embereit azonban megjutalmazza. Ötmillió forintos havi bért keres nemcsak Matolcsy György, hanem jó néhány állami vállalatnál dolgozó vezető, és tegyük hozzá azt, ebben az ötmillió forintos havi bérben, még egyszer mondom, ötmillió forintos havi bérben még nincsen benne a prémium és a béren kívüli juttatás összege, amivel aztán szépen fel lehet úgymond bruttósítani ezeket a havi béreket. Az is nagyon érdekes, amikor Hollik István képviselő úr a kormánypárti javaslatot megpróbálja azzal védeni, hogy az osztrák jegybank elnöke mennyit keres, meg a belga jegybank elnöke mennyit keres, meg az angol jegybank elnöke mennyit keres. Kérdezem én, képviselőtársaim, az egyszerű magyar emberek, mondjuk, azok a tanárok, akik most kinn vannak az utcán, vajon mennyit keresnek az osztrák, a belga vagy éppen az angol kollégájukhoz képest. Ki dolgozik Magyarországon nyugat-európai fizetésekért? Ki az, aki a nyugat-európai béreket magáénak tudhatja magyar munkavállalóként? Töredékét keresik a magyar munkavállalók, jellemzően hatodát-hetedét annak az összegnek, mint amit Nyugat-Európában megkeresnek. A Fidesz azonban már a saját vezetőit a legjobban kereső európai jegybankelnökök fizetéséhez méri, igyekszik azt megteremteni, hogy olyan jól keressenek ők is, mint Nyugat-Európában amennyit keresnek a bankárok. Hát, képviselőtársaim, ez egész egyszerűen elképesztő! Itt megint csak az érvényesül, ami a Fidesz választási jelmondata is volt: „Csak a Fidesz!” Miért nem azért küzdenek, hogy az ápolók ne nyomorogjanak, ne menjenek tönkre, hogy ne küzdjenek azzal, hogy a sárga csekkjeiket egyáltalán be tudják fizetni? Miért arról van szó, hogy azok az emberek, akik egyébként luxusautót kapnak, mindenféle természetbeni juttatást kapnak bankvezetőként közpénzekből, az adófizetők pénzéből, most további pénzeket tehetnek zsebre? Ez egészen egyszerűen elképesztő, ami itt folyik! És természetesen választ várunk majd a kormánypárti frakciótól vagy éppen az államtitkár úrtól, ha nem lesz olyan szűkszavú, mint ezelőtt volt, arra, hogy vajon minek köszönhető az, hogy ami korábban még pofátlanul magasnak számított, a kétmillió forint fölötti bérek, most már nem számít pofátlanul magasnak az ötmillió forintos fizetés, amit még megfejelnek béren kívüli juttatásokkal és prémiummal is. Ez most miért nem számít vajon pofátlanságnak? Azt is érdemes megnézni, hogy mennyire fals az a kormányzati logika, amivel itt érvelnek arról, hogy a jegybank nyereséges volt. Hát, képviselőtársaim, hadd emlékeztessek már mindenkit arra, hogy miből is származott a jegybank nyeresége. Volt egy devizahiteles válság, ami annak a következménye, hogy a szocialista kormányok alatt engedték bevezetni a jelzálogalapú devizahiteleket Magyarországon, majd pedig a Fidesz kormányzása alatt, amikor még 170-180 forintos árfolyammal adható-vehető volt a svájci frank, akkor nem váltották át a hiteleket forintra, megvárták, amíg elromlott ez az árfolyam. Többéves késlekedésben volt az Orbán-kormány, majd pedig, amikor 250 forint körüli árfolyamra ment fel a svájci frank árfolyama, akkor történt meg a forintosítás, a Magyar Nemzeti Bank piaci árfolyamon forintosította a devizahiteles családok hiteleit, és ezen jelentős árfolyamnyereségre tett szert. Majd pedig ezt a jelentős árfolyamnyereséget a Magyar Nemzeti Bank nem oda juttatta a devizahiteles családoknak, nem a nyomorgó, sokszor kilakoltatott családokat segítette meg ebből, hanem gondoskodott arról, hogy Matolcsy György zsebébe olyan zsebpénzt tegyen, amivel azt csinál gyakorlatilag, amit akar. (10.50)Ez a devizahitelesek pénze, amit most készül a Magyar Nemzeti Bank saját magára, az elképesztő kiadásaira elkölteni. Fontos azt is látni, hogy a jegybanki ered­mény­elszámolás magyarországi gyakorlata, amit a kormány több lépésben is konzervál, Európában egyedülálló. A jegybanki függetlenség ugyanis nem azt jelenti, hogy a tulajdonosi jogokat megtestesítő állami szereplő nem gyakorolja az ellenőrzés jogát, hogy nem rendelkezik a jegybank eredménye fölött. Ilyen Európában, képviselőtársaim, sehol nincs. Az egy magyar kuriózum, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke azt csinál ezzel a közpénzzel, amit szeretne, arra költi, amire szeretné. Most már különböző oktatási és egyéb beruházásokat is látunk. Én már arra várok, hogy Matolcsy György esetleg egy masszázsszalont fog nyitni a jegybank nyereségéből, mert ezt látja nyereséges üzletágnak (Dr. Schiffer András: Ne fesd az ördögöt a falra! Ne adj ötleteket!), vagy a Magyar Nemzeti Bank esetleg betársul Andy Vajna valamelyik kaszinójába, úgyis a kormány teremtette meg azokat a feltételeket, amivel Andy Vajna több milliárd forintot kereshet az eddigieken felül. Az is nagyon érdekes, hogy a Magyar Nemzeti Bank különböző alapítványokat és egyéb szerveződéseket hoz létre annak érdekében, hogy a pénzt ezekbe belepumpálhassa, majd pedig azt mondják, ez onnantól fogva, hogy az alapítványhoz kerül, máris nem közpénz. Hát kérdezem én, az a pénz, amit a devizahitelesektől vett el a Magyar Nemzeti Bank az ilyen árfolyamon történő átváltással, ami a megnyomorított családok millióitól származik, ami elvileg a Magyar Nemzeti Bank tulajdona, az elvileg közpénz ‑ meg a gyakorlatban is. Ehhez képest most már az elveket is átírja a Fidesz. Korábban még azon csodálkoztunk, hogy a szerencsétlen angol fordítások miatt még a nemzeti vagyon fogalmát is megváltoztatták az Állami Számvevőszékről szóló törvényben, s most már nem számít közpénznek az sem, amit a Magyar Nemzeti Bank birtokol, mondván, ők átadják ezt egy alapítványnak. A Fővárosi Ítélőtábla természetesen ezzel ellentétes módon foglalt állást, egyértelműen közpénzről van szó. Az pedig teljesen nyilvánvaló, hogy nem fogjuk hagyni, ha kell, akár Alkotmánybíróság előtt is meg fogjuk támadni ezt az indítványt, hogy ne lehessen eldugni az ellenőrzés elől ezt a pénzt, hiszen a nyilvánosság kizárása a kormány egyetlen célja, ez teljesen nyilvánvaló. Azt is fontos látni, hogy még 2010 novemberében 24 darab olyan törvénymódosító javaslatot nyújtottam be az Országgyűlésnek, amely a bank- és brókerbotrányokat hivatott megelőzni. Ezekkel a javaslatokkal konkrétan meg lehetett volna előzni a Magyarország számára 360 milliárd forintos károkozással járó Quaestor-botrányt és az egyéb brókerbotrányokat. Képviselőtársaim, amikor tavaly ezt a törvényjavaslatot tárgyaltuk az Országgyűlésben, azt mondta a Jobbik, hogy ezeknek az elfogadására szükség van, azonban a Fidesz ezeket a javaslatokat nem támogatta, annak ellenére sem, hogy Windisch László, a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi felügyeletért felelős alelnöke ezeket jelölte meg a Gazdasági bizottság ülésén követendőnek. Mi ezekkel a javaslatokkal szerettük volna elérni a bankárok és a brókercégek vezetőinek fokozott felelősségvállalását, szerettünk volna sokkal szigorúbb ellenőrzést a bank- és brókertevékenység fölött, ezt azonban nem lehetett elérni, mert a kormány ezeket a javaslatokat nem támogatta. Vajon mi állt a nem támogatás mögött? Az, hogy mi büntetőjogi felelősség birtokában aláírt nyilatkozatot kértünk minden egyes országgyűlési képviselőtől és jegybanki vezetőtől arról, hogy az utolsó pillanatban nem vett ki, nem menekített ki pénzt bennfentes információk alapján a Quaestorból. Ezeket az ellenzéki frakciók a Jobbik képviselőinek példáját követve egytől egyig aláírták, a Szocialista Párt is aláírta, az LMP is aláírta, de még a különböző, a hátunk mögött ülő gyurcsányista független képviselők is aláírták, kizárólag a Fidesz-KDNP képviselői nem írták alá. Kérdezem én, ha nem volt a Quaestor-botrányban takargatnivaló, miért nem írták alá ezeket a nyilatkozatokat. Miért nem azzal jön be most a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítása az Országgyűlés elé, hogy meg kell szüntetni azt, hogy banktitok mögé lehessen azoknak a magánszemélyeknek, gazdasági vállalkozásoknak, politikusi hozzátartozóknak dugni az elérhetőségeit, a neveit, akik ezekben az esetekben bennfentes információk alapján az utolsó pillanatokban kimenekítették a pénzüket a bajba került brókercégektől? Itt nyilvánvalóan bűzlik valami, nem kicsi oka lehet annak a kormánypártban, hogy más képviselők példáját nem követik a fideszes és KDNP-s képviselők, nem csatlakoznak ehhez a javaslathoz. Tovább várjuk, hogy ez végre megtörténjen, és tisztán láthassunk abban, hogy kik és milyen módon tettek szert arra a 360 milliárd forintra, amit a Quaestor-botrányban, a brókerbotrányokban sikerült ellopni, milyen módon segítették a fideszes és KDNP-s politikusok ezt a tevékenységet, milyen módon részesedtek ennek az áldásaiból. Amíg ezeket a nyilatkozatokat nem merik aláírni a Fidesz-KDNP politikusai vagy a jegybank vezetői, addig erre az elszámoltatásra természetesen nem kerülhet sor, meg kell várnunk vele a 2018-as kormányváltást, amikor a Jobbik alakít kormányt és elszámoltatja önöket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Már nem. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyet bizonyít: a Fidesz mohósága nem ismer határokat, a látszatra sem ad, és minden önkontrollt elveszítettek. A többség biztos tudatában 24 óra alatt akarnak átverni egy olyan javaslatot, amely törvénybe iktatja, hogy az MNB mostantól titokban, mindenféle ellenőrzés nélkül költhet el százmilliárdokat az alapítványain keresztül. És új szabályokat hoznak a jegybank cégei által kezelt adatok nyilvánosságára vonatkozóan is, kiterjesztik rájuk a központi pénzügyi és devizapolitikai érdekből való megtagadási okot. A törvénytervezetet természetesen nem a kormány nyújtotta be, hanem egyéni képviselői indítványként került elénk, mert így még csak az egyeztetéseket sem lehet számonkérni. A titkosítást egészen nevetséges módon azzal indokolták, hogy az MNB alapítványainak versenyhátrányt jelent, ha átláthatóan kell működniük. Tisztelt Képviselőtársaim! Közpénzről beszélünk, az adófizetők pénzéről. Ráadásul hamis az érvelés, mert egy alapítvány legfőbb tulajdonsága, hogy nem versenyez, hanem valamilyen közcélt szolgál, ebben pedig a versenyhátrány nehezen értelmezhető. A törvényjavaslat kimondja, hogy az MNB által létrehozott alapítvány vonatkozásában csak az alapítói jogok gyakorlására vonatkozó adat nyilvános, ideértve az alapító okiratot, az alapítványi cél meg­való­sításához szükséges, az alapító okiratban vállalt vagyoni juttatás teljesítésére vonatkozó adatot. Az alapítvány által kezelt többi adat pedig a civil szervezetek működésére és támogatására vonatkozó 2011. évi CLXXV. törvény vonatkozó rendelkezései szerint ismerhető meg. Ez azt jelenti, hogy a jegybanki alapítványok gazdálkodása csak a gazdálkodási év lezárása után ismerhető meg, és akkor sem részleteiben. És hatalmas különbség van a civil szervezetek és a jegybanki alapítványok között. Ez utóbbi közpénzből gazdálkodik. Az egész törvényjavaslatban a legjellemzőbb és legrémisztőbb az a kijelentés, hogy az alapítványoknak juttatott közpénz megszűnik közvagyonnak lenni. Magyarul: hoznak egy törvényt arról, hogy mindannyiunk vagyonát zsebre rakhatják, ellophatják, nincs semmi látnivaló. Félelmetes ez a hozzáállás! Évek óta azt látjuk, hogy mind az MNB, mind a kormány úgy bánik a közpénzzel, mintha az a saját vagyona lenne, de most már ezt törvénybe is iktatják. Az MNB eddig is gátlástalanul szórta az adófizetők pénzét teljesen fölösleges célokra. Szívesen emlékeztetem önöket, ingatlanok sora sok-sok milliárdért, műkincsvásárlások, alapítványok létrehozása és feltőkésítése. De vélhetően most ennél is nagyobb lépésre szánták el magukat, mert különben nem állnának elő egy kínos és felháborító törvényjavaslattal. Csak halkan jegyzem meg, az emberek jó része tisztában van az MNB pénzszórásával, és nem lesznek hálásak ezért önöknek. A miniszterelnök 2010-es megválasztása után azt üzente, hogy az ő kormányzása alatt nem lehet az MNB offshore lovagok szálláshelye. Most azonban egy olyan törvényt fognak elfogadni, amely az off­shore lovagok ötcsillagos szállodájává fogja alakítani az MNB-t. A Nemzeti Bank csak tavaly majdnem 100 milliárdos nyereségre, előtte pedig a devizahitelek forintosításából még ennél is többre tett szert, és az új szabályozás szerint senki nem fogja tudni megakadályozni, hogy ezt az alapítványokon keresztül akár az utolsó fillérig offshore cégeknek szórják ki. (11.00)Az MNB alapítványai már 250 milliárd forint közpénzt kezelnek. Ennek elköltését most titkosítják. A Fidesz-kormány eddigi tevékenysége alapján nyilvánvaló, hogy ezt az egészet el akarják tüntetni, off­shore cégeknek és haveroknak kifolyatni, luxuscélokra ‑ festmények, villák, kastélyok, partik ‑ elkölteni. Matolcsy urizálási mániája megállíthatatlan.A másik érdekes eleme a törvényjavaslatnak az MNB-vezetők fizetésének jelentős megemelése. Tudjuk, hogy Matolcsy György fizetése alacsony. Mindössze 25-szöröse a minimálbérnek, havi 2,5 millió forintból nem lehet egyik hónapról a másikra megélni. Ezért Bánki Erik és Mengyi Roland javaslata minden MNB-vezető fizetését legalább megduplázza. Matolcsy György így mostantól 5 millió forintot kereshet, helyetteseinek 4,5 millió forint jut, de jut a monetáris bizottság tagjainak is havi 3 millió forint. Ez még a szokásosnál is cinikusabb lépés a kormány részéről, hiszen pont a Fidesz volt az, amely 2010 után jelentősen csökkentette a Magyar Nemzeti Bank vezetőinek fizetését.Az az érvelés pedig, hogy az MNB vezetőinek fizetése elmarad az európai átlagtól, egyszerűen félrevezetés. A Portfolio kimutatása szerint a nyugat-európaitól igen, de a kelet-európaitól nem. És amikor az előző vezetés idején korlátozták a fizetéseket, kérdezem: akkor az nem volt baj? Akkor még nem. Akkor arról beszélt Orbán Viktor, hogy a magyar emberek által támasztott elvi igény a magas fizetések korlátozása. Most akkor ez megszűnt? Már nincs a magyar embereknek elvi igényük erre? Talán erről is kellene társadalmi konzultációt tartani.Álságos a piaci érvelés is, mert sem az MNB veze­tésébe, sem a monetáris tanácsba, sem a felügyelő­bizottságba nem szakmai alapon válogatják az em­bereket, hanem politikai alapon. Elég csak Papcsák Ferencre gondolni, mint a monetáris politika nagy szakértőjére. Külön említést érdemel még, hogy Papcsák Ferenc felügyelőbizottsági elnök fizetése az eddigi 1,2 millióról 3,5 millió forintra emelkedik. Valamiért azt sejtjük, hogy Papcsák Ferenc fizetését pont azért emelték meg, hogy felügyelőbizottsági elnökként a lehető legkevésbé dolgozzon meg a pénzéért, és a felügyelőbizottság a lehető legkevesebb vizsgálatot végezze el.Jellemző az is, hogy csak az MNB legfelső vezetőinek fizetését emelik, az alsóbb szintekét, a valóban dolgozókét nem. Nem szakembereket akarnak idecsábítani, egyszerűen csak a közpénzt osztogatják a haveroknak. A nagy urizálásban az persze eszükbe sem jut, hogy a magyar átlagdolgozók bére még jobban elmarad a nyugat-európaitól, mint a jegybanki vezetőké. Egy Mercedes-gyári munkás hatszor-hétszer többet kap ugyanazért a munkáért Németországban, mint Magyarországon. Ez miért nem fáj önöknek? Az ápolók, pedagógiai segítők, bölcsődei dolgozók 8 éve nem kaptak fizetésemelést. Milliók élnek létminimum alatti fizetésből. Ez nem fáj?Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Az miért nem fáj önöknek, hogy az egyszerű emberek bére mennyivel van a megélhetési küszöb alatt? Miért csak a zsíros állású haverokért aggódnak? Az LMP szerint az MNB által elszórt százmilliárdoknak mindenhol jobb helye van, mint Matolcsy György bankszámláján. A párt szerint a Nemzeti Banknak ezért a nyereségét be kéne fizetnie a költségvetésbe, mert az MNB-nek nemcsak a vesztesége, hanem a nyeresége is közpénz. Éppen ezért az LMP már korábban is javasolta, hogy változtassák meg a törvényt, az MNB a nyereségét fizesse be a költségvetésbe, hiszen az is közpénz.Befejezésül néhány szót a törvénytervezet legkevésbé fontos részéről. A közigazgatási eljárási törvény hatálya alól kiveszik az MNB eljárásait. A Ket. módosításával ugyanis lerövidítik a határidőket, plusz a beadványokat elfogadottnak kell tekinteni, ha a hivatal nem hoz határidőre döntést. Az MNB pedig úgy gondolja, hogy ő nem tud ilyen rövid határidőkkel ilyen fontos döntéseket meghozni, ezért kivonja magát alóla. Úgy tűnik, hogy ő megteheti. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Schiffer András tapsol.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Arra kérném Hollik képviselő urat, hogy ha ilyen nagy lendülettel állt bele a vitába, egyrészt tartózkodjon itt, másrészt pedig ő is meg Bánki Erik is adjanak számot arról, hogy egyébként pontosan milyen indokok vezették őket ennek a szégyenletes, gyalázatos törvényjavaslatnak a benyújtására. Nem gondolhatja Bánki Erik sem komolyan, hogy bárki ebben az országban benyalja azt, hogy valójában a jegybanki vagyon megóvásáról van szó. Pontosan tudjuk, hogy nem igaz.A múlt héten benyújtották a postatörvény módosítását, ma csak laza 250 milliárdnak az elrablására készülnek. Mi vezette önt, hogy egyéni képviselői indítványként ezt benyújtsa? Mik az igazi indokok? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van.) Álljon ide, az ország nyilvánossága elé, és számoljon be! Tudniillik nagyon világos, hogy mire megy ki a játék. Önök sorozatban hetente olyan törvényeket nyújtanak be, hogy 2018-ban önöket ne lehessen elszámoltatni. Az a rossz hírem van, hogy ez így nem fog menni. Ezek a törvények 2018-ban mennek a kukába, és azok, akik ilyen törvények alapján elrabolták a közpénzt, mennek a börtönbe. (Taps az MSZP soraiban.) Nem lehet törvényhozási eszközökkel legalizálni a rablást!Álljanak ide, és mondják meg, hogy konkrétan milyen célokat szolgálnak ezek a törvények! Addig itt nem lehet érdemben tárgyalni erről a törvényjavaslatról. Ne nézzenek minket hülyének! Álljanak ide, és mondják meg, hogy mik az igazi indokok! Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)
  • DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már Schiffer képviselő úr föltette ezt a kérdést, bár igaz, nem nekem, de azt gondolom, valóban ne legyünk naivak, és ha az indokolásba a valós indokokat írta volna az előterjesztő, akkor valószínűleg az valahogy így hangozhatott volna: a törvényjavaslat célja a Magyar Nemzeti Bankban biztosított szabad rablás eltitkolásának elősegítése, valamint a tolvajok fejedelmének és helytartóinak fizetésemelése, érdemeik elismerése végett. Ha valós indokokat akarjuk nézni, akkor, Schiffer képviselő úr, valószínűleg ezek voltak. Nyilván Bánki képviselő úrtól nem várható el, hogy ilyen leplezetlen őszinteséggel ugyanezt elmondja.Két körben szeretnék én is néhány gondolatot felvetni, amiről eddig is a vita szólt. Valóban, a fizetésemelés az egyik központi eleme ennek a történetnek, már csak azért is, mert az ember egész egyszerűen érzi, és joggal vérlázítónak érzi, hogy amíg, mondjuk, egy Heves megyei vagy Csongrád megyei egészségügyi fizikai dolgozó napi bére 2722 forint a KSH adatai szerint, addig a megemelt összeg alapján Matolcsy Györgynek ugyanígy az egynapi fizetése 227 272 forint lesz. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyen!) És ehhez persze hozzá kell adni majd azt, amit az alapítványokból hozzá keres, mert ezt önök mindig elfelejtik hozzátenni. Ugyanis, amikor hasonlítgatják a jegybankelnöki fizetéseket egymáshoz, akkor azt mindig elfelejtik, hogy az alapítványokból Matolcsy György még jó néhány millió forintot keres havonta, illetve évente, ellentétben a korábbi jegybankelnökkel. De az, hogy egyébként két-három nullát lehet az ő fizetése mögé írni ahhoz képest, mint amennyit egy egészségügyi dolgozó keres, na, ez az igazi szégyen. És még mindig várom azt a statisztikát, hogy ezek az emberek vajon hol állnak a 28-as összehasonlításban. Mert tartok tőle, hogy nagyon is valahol a sor végén. És amikor önök Simor András fizetését emlegetik, mindig ezt hozzák példaként, itt két problémát szeretnék felvetni. Először is, hogy amikor igazán magas lett a Magyar Nemzeti Bank elnökének fizetése, az az első Orbán-kormány idején történt, ekkor hívták a jegybankelnököt Járai Zsigmondnak, aki Orbán Viktornak korábban a pénzügyminisztere volt. Ez az első probléma. Azaz nem Simor András idejében emelkedett meg ilyen mértékben; kétségkívül, hogy nála ehhez képest valamivel magasabb lett.(11.10)A másik probléma azzal van, tisztelt képviselőtársaim, hogy önöket egyáltalán nem az motiválta, amikor a fizetést csökkentették, hogy tegyük rendbe az állami vezetők bérezését. Ha ez lett volna a motivá­ció, valószínűleg az összes ellenzéki párt ehhez tá­mo­gatást adott volna, ugyanis igen, igaz, hogy amikor egy országnak igazán jól megy, akkor elnézhetjük azt, hogy sokat keresnek az állami vezetők. Amikor azonban olyan helyzetben van, mint ma Magyarország vagy akár akkor Magyarország, akkor valóban az állami vezetőknek ugyanúgy, ahogy a képviselőknek vagy a minisztereknek, ugyanúgy a jegybankelnök­nek is indokolt lehet a fizetés csökkentése. Csak tudják, nem ez volt az önök motivációja akkor, és ez mindenki számára nyilvánvaló volt, aki akkor képviselő volt ebben a Házban, de szerintem azok számára is, akik netán nem, ugyanis ez egy folyamat része volt. A folyamat nagyjából úgy zajlott, hogy az önökhöz nem lojális állami vezetőket, független állami szervek vezetőit eltávolították a pozíciójukból. Így járt Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, akinek még három év volt hátra a mandátumából, amikor önök kirúgták; egyébként az Európai Emberi Jogi Bíróság meg is ítélte neki a kártérítést, amit majd a magyar adófizetőknek kell szintén vállalni és kifizetni a volt elnök úrnak az önök hibájából. Ugyanígy az Országos Választási Bizottságot szétverték a mandátumának lejárta előtt. Ugyanígy járt a Költségvetési Tanács elnöke, én még emlékszem rá, egy egészségügyi törvényhez benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslattal rúgták ki a mandátumának a lejárta előtt. Ugyanezt szerették volna csinálni önök a jegybankelnökkel, csak éppen hogy ez nem si­került, nem sikerült az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank ellenállása miatt, ugyanis Magyarország ezt már nem tudta megengedni magának. Éppen ezért a hadjárat egy más formát öltött, megpróbálták kiszervezni a hatásköröket az akkori jegybankelnök alól, és ennek a része volt az, hogy a fizetését bosszúból lecsökkentették, azaz szó nem volt arról, hogy emögött egy elfogadható koncepció állt, egész egyszerűen önöknek ez a hadjárata indokolta ezt a fizetéscsökkentést. És hogy mi sem indokolja vagy mi sem bizonyítja ezt jobban, később, amikor önök föltöltötték a monetáris tanácsot fideszes tagokkal, akkor a monetáris tanács tagjainak hirtelen elválasztották a fizetését a jegybankelnöki fizetéstől, és azt külön megemelték. Majd amikor jött Járai Zsigmond és a felügyelőbizottság elnöke lett a Nemzeti Bankban, akkor hirtelen azt is elválasztották a jegybankelnöki fizetéstől, és az ő fizetését külön megemelték ‑ Járai Zsigmond tehát többet keresett, mint korábban az fb-elnök -, és csak a jegybankelnök és az alelnökök maradtak meg az alacsonyabb fizetési besorolásban. Az önök politikájának a lényege tehát nem más, tisztelt képviselőtársaim, fideszes képviselőtársaim, mint hogy nem a pozíció szabja meg a fizetés mértékét, hanem az, hogy ki tölti be azt a pozíciót. Hogyha az önök embere tölti be azt a pozíciót, akkor magas fizetést kap, hogyha meg önök számára kevésbé kedves ember tölti be azt a pozíciót, akkor pedig kevesebb fizetést kap. És az, tisztelt képviselőtársaim, hogy indokként merülhet föl, hogy majd a piac elszipkázza ezt a kiváló szakembert, Matolcsy Györgyöt vagy a helyettesét, bármelyiket, akiért nyilvánvalóan kapkodnak nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte (Gőgös Zoltán: Az egész világon!), hiszen oly mértékben felkészült és kiváló ember, erre egyet tudok mondani. Mi itt az Országgyűlésben konkrétan a 15 százalékát kapjuk fizetésként annak, mint amit Matolcsy György fog most az önök javaslata alapján. Higgyék el, képviselőtársaim, én önöket sokra becsülöm, és biztos vagyok abban, hogy önök a piacon, ahogy én magam is, ennél jóval többet tudnánk megkeresni, higgyék el, és ezt önök is tudják. Nem azért vagyunk itt, hanem elhivatottságból vagyunk itt, és azok az emberek, akiknek nem elég az elhivatottság mellé, mondjuk, még 2-3 millió forint, hogy a pozíciójukban maradjanak, az, tudják mit, az ne maradjon ott. Ez az érv, tisztelt képviselőtársak ‑ hogy mondjam? ‑ kamu. Egy kérésem lenne csak a fizetést tekintve, és aztán röviden áttérek néhány alkotmányossági kérdésre: azt a fizetést biztosítsák csak Matolcsy Györgynek és az alelnökeinek, amit az elődjének önök biztosítottak, egy fillérrel se kevesebbet és egy fillérrel se többet. Önök szerint az volt az igazságos jegybankelnöki fizetés, hiszen önök állapították meg, akkor tartsuk ezt meg, és Matolcsy György keressen ugyanannyit, mint annak idején Simor András keresett, de teljesen mindegy a név szerintem.A másik probléma, ami ennél lényegesen nagyobb, az az alkotmányossági, de a Törvényalkotási bizottság ülésén erről már kicsit hosszabban szót is ejtettem. Tudják, van egy egyszerű jogtétel, az első évfolyamon szokták tanítani a jogi karokon, ezt pedig úgy hívják, hogy jogszabályi hierarchia. Ennek része, hogy a magasabb fokon álló jogszabállyal nem lehet ellentétes egy alacsonyabb fokon álló, egy alacsonyabb rendű jogszabály. Ilyenformán az Alaptörvény ennek a hierarchiának a csúcsán áll ‑ amióta az önök jóvoltából Magyarországnak alkotmánya nincsen -, ezzel nem állhat ellentétben semmilyen más jog­­szabály. Egy probléma van, hogy bármilyen egyébként hangzatos érvet önök most elmondanak ennek a törvénynek a védelmében, ez a törvény ellentétben áll az Alaptörvénnyel. De mondok még valamit: egy feles törvény nem állhat ellentétben kétharmados törvénnyel. A nemzeti vagyonról szóló törvény kétharmados törvény, márpedig ezzel is ellentétben áll ez a jogszabály. Hogy ne a saját véleményem mondjam, hanem a NAIH elnökétől idézek egypár gondolatot, idézném: „A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a javaslat említett rendelkezése egyrészt sérti az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdését, a nemzeti vagyonról szóló törvény sarkalatosnak minősülő 7. és 10. §-ait, valamint az Ávtv. 5. §-át. A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény javaslat szerinti módosításának hatálybalépése esetén továbbá belső koherenciazavar állna elő a jogszabály egyes rendelkezéseinek kol­lí­ziója miatt. A javaslatban megfogalmazottak továbbá teljes mértékben ellentmondanak a vonatkozó alkotmánybírósági, bírósági és hatósági gyakorlatnak. A javaslat kifogásolt rendelkezése ezért súlyos alkotmányossági aggályokat vet fel.” Folytatnék még egy bekezdést: „A javaslat 5. §-ában foglaltak további alkotmányossági kérdéseket vetnek fel, a rendelkezés ugyanis, amelynek értelmében a javaslat 4. §-ában rögzítetteket a folyamatban lévő közérdekű adatok megismerésére irányuló kérelmek teljesítésére a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság előtt folyamatban lévő eljárása és a bíróság előtt közérdekű adat kiadása iránt indított perekben is alkalmazni kell, visszamenőleges jogalkotásnak minősül,” ‑ tudom, hogy ezt önök szeretik ‑ „amely alapjaiban érinti az Alaptörvényből levezetett, a demokratikus jogállam egyik legfontosabb garanciáját képező jogbiztonság elvét. A hatóság továbbá hangsúlyozni kívánja, hogy a javaslathoz fűzött indokolás azon kitétele, amelynek értelmében a módosítást megelőzően keletkezett, illetve még ki nem adott adatokra is vonatkozik, sértheti az igazságszolgáltatás függetlenségének a követelményeit.”Tehát, tisztelt képviselőtársaim, ahogy mondtam, még egyszer mondom, nincs ezzel a javaslattal semmi probléma, mint hogy alaptörvény-ellenes, ellentétben áll a nemzeti vagyonról szóló sarkalatos rendelkezésekkel, ellentétben áll az infotörvénnyel, sérti a jogbiztonság elvét, és sérti a bírói függetlenség elvét (Gőgös Zoltán: Kukába vele!), más probléma tényleg nincs alkotmányosan ezzel a törvénnyel. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom, hogy nem kérdés az, hogy egy ilyen törvényt megszavazni nem szabad.Egyet szeretnék még végül hozzátenni: ne higgye senki, ne higgye senki azok közül, akik most ezt teszik, hogy ezzel a lopást megússzák, ne higgye senki! Aki ma úgy áll hozzá, hogy mosolyogva azt gondolja magában, hogy az ellenzék tépje csak a száját, teljesen mindegy, ez úgyis meg lesz szavazva, úgysem megy semmire vele, nos, az nagyot téved. Ugyanis, ahogy ma talán nem én vagyok az első, aki elmondja, ezeknek a bűncselekményeknek, amiket ezzel a törvénnyel leplezni akarnak, az elévülési ideje 10 vagy 15 év legalább. Az azt jelenti, hogy annyi idő múltán meg lehet indítani az eljárást valakikkel szemben, ilyen időtávlat pedig a politikában beláthatatlanul hosszú idő. Úgyhogy aki arra számít, hogy ezzel megússza, olyan nagyon nyugodtan ne aludjon. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Számíthatnak rá, hiszen az elmúlt 25 évben egyébként mindenki megúszta a lopásokat, Bárándy képviselőtársam (Dr. Bárándy Gergely: Azért nem!), tehát ez volt egy hatalmas, az elmúlt 25 évet átjáró politikai bűn. Persze, egy-két felfüggesztett börtönbüntetést néhány milliárd forint ellopása után azért láthattunk, meg egy-két előzetes letartóztatást, de én nem erről szeretnék beszélni, tehát könnyen hihetik a fideszes képviselők, hogy ezt is meg lehet úszni. Hollik képviselőtársunk azzal kezdte felszólalását, hogy a bankrendszer stabilitását erősíti a törvény. Ezt nyomokban sem nagyon lehet találni, talán az eljárási szabályok elején, a törvény elején az eljárási szabályokban lehet valamiféle nyomokat megtalálni, de ez se a bankrendszer stabilitására vonatkozik. És az, hogy a zavarosban halászó brókereket támogatjuk, ez jó volt, hogy Hollik Istvántól kellett megtudnunk, de pont nem erre utal a javaslat, amikor a közvagyont magánzsebekbe próbálják beletuszkolni. Hogy itt a zavarosban halászó brókerek hol merülhetnek föl? Csak azokban a körökben, akik a közvagyont így próbálják kimenteni.(11.20)Megmondom őszintén, a postatörvény esetében nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan az Országgyűlés elé kerül ‑ még a postatörvény elfogadása előtt ‑ a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítása. Jómagam azért nem tudtam hozzászólni az MNB-törvény bizottsági vitájában, mert ide kellett jönnöm a postatörvénynél bizottsági kisebbségi véleményt elmondani. Erre aztán nem számítottam, hogy pont ezért két helyen nem tudok lenni, nem tudom elmon­dani a véleményemet, úgyhogy megteszem most, itt, az Országgyűlés előtt.Tudják, itt a bérekről, béremelésről sok szó elhangzott, persze önmagában ez is pofátlan, de ez még a legkisebb része a dolognak, higgyék el, ahhoz a több száz milliárd forinthoz képest, amit itt eltüntetni vagy a gazdálkodását eltüntetni próbálják, az az 5 millió forintos bér, azt hiszem, még elhanyagolható szempont lenne, hogyha csak erről beszélnénk. Persze, erre is lehetne mindenfélét mondani, és el lehet mondani, hogy korábban mennyi volt a fizetése a jegybankelnöknek. Én most ezzel nem is foglalkoznék, mert ne az 5 millió forint takarja el előlünk a több száz millió forintot, amit egyébként eltüntetni szándékoznak vagy legalább is nehezen átláthatóvá tenni.Többször elhangzott, több képviselőtársam szájából, hogy itt a jegybank milyen nyereségesen működik. Ez tulajdonképpen csak árfolyamnyereséget jelent, a legtöbb esetben, amire persze a jegybanknál egyfajta elkölthető pénzként tekintenek, miközben hogyha majd veszteséges lesz a jegybank, akkor mindenki adófizetői forintjából kell ezt kipótolni, és az a 200-300 millió forint nagyon jól jönne akkor, amikor majd esetleg más pályára állnak az árfolyamok vagy esetleg más okból veszteség lesz. Arról nem is beszélve, hogy Volner képviselőtársam véleményével teljesen egyet tudok érteni, hogy ez nagyrészt a devizahitelesektől elvett pénz, hiszen önök arra hivatkoztak, mindenféle törvényi gátat emlegettek, hogy azért nem hajlandóak azon az áron eladni a devizahiteleseknek a svájci frankot, amennyiért a jegybank szerezte ‑ a jegybanknak nem lett volna belőle kára, ha annyiért adja el, amennyiért ő szerezte -, mert ennek valamiféle törvényi gátja van. Ennek nem volt törvényi gátja, és egyébként pont ezekből a pénzekből az árfolyamnyereséget, valóban jó részét a devizahiteleseknek eladott svájci frankból zsebelte be a jegybank. Külön gusztustalan, hogy ezeket a pénzeket olyan kiadásokra költik, amelyre a jegybanknak semmiféle felhatalmazottsága nincs, például a magyar felsőoktatás megreformálására. Egyébként, ha már oktatás, akkor más módon kellene belerakni ezt 200-300 millió forintot.Egyébként a javaslat azért elképesztő ‑ a különböző pontokra rátérve -, mert önök mindent belevesznek itt, hogy megpróbálják egyrészt a jegybank cégeit, a jegybank saját tulajdonában vagy közvetett tulajdonában álló cégeknek és az alapítványoknak a vagyonát eltitkolni. Schiffer képviselőtársam elmondta a bizottsági ülés előtt, hogy a központi pénzügyi és devizapolitikai érdekre való hivatkozás az egy felhatalmazás az infotörvényben, aminek megfelelően lehet egy másik jogszabályt alkotni, ami pontosan meghatározza, hogy milyen adatok vonatkozásában lehet korlátozásokat bevezetni. Önök azt írják, hogy bármely feladatának ellátásával kapcsolatos adat idetartozhat. Ilyen nincsen. Egy törvényt kellene alkotnunk, hogy melyek azok az adatok. A „bármely adat” nem egy olyan meghatározás, ami az info­törvény szabályainak megfelel. Ez nem egy adatfajta megjelölése, arról nem is beszélve, hogy ha ez nem lenne elég, akkor a következő, a (6) bekezdésben még beleveszik az üzleti tevékenységre való utalást. Ha ez az első passzus nem lenne elég, akkor kerüljön ide bele az a passzus, ami a postatörvénynél van, biztos, ami biztos, valamelyikre majd a hivatkozást el kell hogy fogadja a bíróság, és az alapítványi vagyonoknál kiteljesedik ez az elképesztő érvelés. Egyébként a törvényjavaslat indokolását is meg kell nézni. Itt önök arról beszélnek ‑ és nem idézném, hogy miért alaptörvény-ellenesen és a fennálló bírósági döntésekkel teljesen szembemenve -, hogy ha egy alapítványt létesítenek, úgy általában, és igaz ez a jegybankra is önök szerint, akkor oly mértékben elkülönül a vagyon, amely során már a vagyon elveszíti közvagyon jellegét.Ez egyrészt nincs így, úgy általában sem, főleg abban az esetben nincs így, ha mondjuk, a kuratóriumot Matolcsy György vezeti ‑ több esetben ez is elhangzott, hogy vannak ilyen alapítványok -, tehát a ráhatás megmarad ezekre a vagyonokra. De azt mondom önöknek, hogy ha ez így lenne, ha ez a hivatkozás helyes lenne, amit önök leírnak az általános indokolásban, tehát hogy több száz millió forintot ki lehet úgy helyezni egy alapítványhoz, hogy azután a közvagyonjellegét elveszíti, és ha nem közvagyon, akkor magánvagyon ‑ egy alapítványnak is lehet magánvagyona, nem csak magánszemélyeknek -, tehát ha ez magánvagyon lenne, akkor önök még nagyobb gondban lennének, ha ez igaz lenne, mert akkor szerintem ez hűtlen kezelés úgy, ahogy van. Mert aki így több száz milliárdot a közvagyonból át tud rakni magánvagyonba, ez a Btk.-ban a hűtlen kezelést teljes mértékben megvalósítja. (Taps a Jobbik padsoraiban. ‑ Dr. Schiffer András: Úgy van. ‑ Dr. Bárándy Gergely: Ez igaz.)És akkor utána el lehet gondolkodni azon, hogy melyik verzió az igaz, és azt kell mondjam önöknek, hogy ez a súlyosabb, hogy ha az önök érvelése helyénvaló, és már csak azt kell eldönteni, hogy az a gyakorlat, ami eddig a Magyar Nemzeti Banknál történt, az-e a hűtlen kezelést megvalósító gyakorlat, vagy most tulajdonképpen jogalkotói hűtlen kezelést követnek el, amikor ezt a javaslatot megpróbálják megszavazni. Tehát ezek a fő gondok, és lehet itt persze a bankrendszerre hivatkozni meg versenyképességre és minden egyébre, a fő gond az, hogy hogy lehet több száz milliárdnyi közvagyont magánvagyonná tenni egy törvénnyel, illetve korábban egy jegybanki döntéssel. Ezek az igazi botrányok, amire választ kell adni, és nemcsak most, hanem később is, és higgyék el, hogy nem úgy fog ez megvalósulni, ahogy eddig; a XXI. század pártjai az elszámoltatást sem úgy fogják gondolni, mint ahogy azt eddig láthatták ebben a mögöttünk álló gyászos negyed évszázadban. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kormánypárti képviselőtársaimtól azt kérdezhetném, hogy elvesztették-e az eszüket, de nem is kérdezem, inkább azt mondom, hogy úgy látom, önök elvesztették tényleg az eszüket. Tehát akkor, amikor egy lopásalapú kormányzás fideszes végrehajtói degeszre tömik a zsebüket, magyarul szabad rablást folytatnak ebben az országában, akkor önök még megfejelik azzal, hogy azt a 200 milliárd forintot is el akarják takarni az emberek szeme elől? Tudják, ott a karzaton ülők mindegyike, de a magyar állampolgárok mindegyike, a csecsemőtől kezdve az aggastyánig 20 ezer forint veszteséget könyvel el az önök 200 milliárd forintos tevékenysége alapján. A saját Alaptörvényüket szegik meg, a 39. cikk (2) bekezdését, azt, hogy a közpénz meg a nemzeti vagyon közérdekű adat. Ezt hágják meg. Zsiványság! A zsiványság zsiványság marad, képviselőtársaim! Nem lehet legitimizálni. Hiába, bármilyen törvények keretei közé sorolják a történetet, a zsiványság, a tolvajlás az marad, mint ami. Ezzel kell önöknek szembenézni. Az, hogy 5 millió forintos pénzt adnak nemcsak Polt Péter feleségének, most Matolcsynak is, tudják az a 225 ezer forint naponta, nagyjából százszorosa annak, amit egy ápoló keres naponta. Ezzel a szégyennel kell szembenézniük, és ezt kell viselniük!A döntéseikért ‑ ahogy Orbán mondta ‑ a felelős­ségüket viselni kell. 2018 után ez bekövetkezik. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban. ‑ Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! El kell hogy mondjuk, amikor egy-két héttel ezelőtt a postatörvényhez nyúlt hozzá a kormány, akkor figyelmeztettünk jegyzőkönyvben ellenőrizhető módon, hogy ne merészeljenek arra a gusztustalan útra tévedni, hogy ágazatonként, cégenként elkezdik titkosítani a közpénzekkel összefüggő különböző trükköket, machinációkat. Akkor vetettük fel és kérdeztük meg, hogy mi lesz a következő: az MNB vagy az MVM, netán a Szerencsejáték Zrt.?Nem gondoltuk volna, hogy van ennyire legalja.hu, hogy idejutunk, hogy egy-két héten belül már a következő titkosító cunamit elénk rakják. Ami viszont elképesztő cinizmusra vall, az az, hogy itt egy 200 milliárdos úgynevezett MNB-profit tekintetében azon nyereségről beszélünk, amit valóban a devizahitelesek úgynevezett elszámolása kapcsán realizált nyereségként az MNB. Elmondhatjuk tehát túlzás nélkül, hogy ez a devizahitelesek visszacsoportosítandó pénze, közvetve mindenképpen. Az elképesztő cinizmus az önök részéről az, hogy ma, ezen a napon, amikor nem hajlandók meghosszabbítani a kilakoltatási moratóriumot, amikor önök hozzájárulnak ahhoz, hogy több ezer magyar család elveszíthesse újfent az otthonát, hiszen az idézőjeles „rendezésük” után majdnem annyi a bedőlt hiteles, mint előtte, és még több lesz a következő hónapokban, akkor elénk mernek terjeszteni egy ilyen csomagot.(11.30)Hollik István szakmainak nem nevezhető hozzászólását, nincs is itt, nem kívánom a háta mögött minősíteni, majd neki elmondom, mert így tisztességes, de el kell mondanunk: egészen elképesztő, hogy az MNB ‑ az elsődleges tevékenységétől nagyon messzire mozdulva ‑ különböző műkincsekkel kapcsolatos beruházásokat, ingatlanfejlesztéseket gyakorol, oktatási projektjei vannak. Amikor önök a postatörvényhez hozzányúltak, nagyon jól tudták, hogy ezzel a folyamatban lévő közérdekűadat-igényléseket is lényegében leállítják, valamint azt is, hogy kiperelhetőek legyenek azok az információmorzsák, amelyek pont az MNB alapítványainak a működésére vonatkoznak, vagy állami alkalmazottak fizetését lehetett megtudni ilyen adatigénylések által, vagy éppen a plázastop mögött meg­húzódó döntéseket, azt, hogy milyen lobbiérdekek befolyásolták a kormányzat akkori tevékenységét. El lehet tehát mondani, hogy ez messze nem a bankrendszer stabilitásáról szól; arról szól ez a történet, hogy a devizahitel-károsultak önhibájukon kívül egy katasztrofális pénzügyi helyzetbe kerültek, az önök legalábbis hiányos és csonka, tehát mindenképpen idézőjeles rendezése folytán százmilliárdos nagyságrendű profit halmozódott fel, és ebből a profitból önök nem egy kártérítési alapot csinálnak a Jobbik javaslata mentén, amely kártérítési alapból meg lehetne segíteni azokat, akiket már kilakoltattak, vagy önhibájukon kívül elképesztően nehéz pénzügyi helyzetbe kerültek, mondjuk, egy végrehajtási folyamat végén, hanem egész egyszerűen a sötétbe próbálják zárni, titkosítani azt, hogy mit kívánnak csinálni ezekkel a közpénzekkel. Hangsúlyozom, ez a vita is félig már titkosítva van, hiszen önök még a parlamenti közvetítést is megszüntették. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!) Tehát egészen elképesztő körülmények között vitatkozunk ‑ pár száz néző előtt gyakorlatilag ‑ arról, ami egy ország sorsát befolyásolja. Még egyszer mondom: mérhetetlen cinizmus a kilakoltatási moratórium lejártának környékén ilyenről egyáltalán vitatkozni. Hangsúlyoznunk kell, hogy ha a háttérben valamilyen lopást fognak rejtegetni, nem fogják megúszni ezt a lopást, senki nem fogja megúszni ezeket a tetteket, és még egyszer, utoljára felszólítjuk önöket: amellett, hogy hosszabbítsák meg a kilakoltatási moratóriumot, egészen addig, amíg az ígéretüket be nem tartják, miszerint senkit nem hagynak az út szélén, ott volt az óriásplakátokon, ott virított, hogy elszámoltatják a bankokat. Ehhez képest az úgynevezett rendezésen felhalmozódott profitból nem a károsultakat segítik, nem azok kapják vissza a pénzüket, akiktől indokolatlanul elvették, hanem megint összejátszanak, megint összekacsintanak az érintettekkel, kötöttek egy paktumot az EBRD-vel, ezt követően nem meglepő mindez az összekacsintás, és elmondhatjuk, hogy ezen kártérítési alap felállításáig nem lehet szó igazságtételről. Tehát újra és újra erre szólítjuk fel önöket, figyelmeztetve arra, hogy bármit próbálnak rejtegetni, az nem fog a félhomályban maradni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy fontos kérdést tennék fel: kié a Magyar Nemzeti Bank pénze? Kié a pénz? Ez most közpénz, az embereké, az állampolgároké, a magyaroké, vagy pedig a Fideszé, Orbán Viktor miniszterelnöké vagy Matolcsy Györgyé ez a pénz? Erről szól ez a törvény, erről akarnak rendelkezni, hogy ebbe a parlamentnek, a magyar embereknek semmilyen hozzászólása, semmilyen ráláthatósága sincsen. Ez így egyáltalán nem elfogadható. Mi lesz az MNB-vel? Állam az államban a Nemzeti Bank. Hiszen gyakorlatilag lesz egy költségvetése, amire senkinek nem lesz rálátása, hogy azt az alapítványba, a gazdasági társaságba, hova teszi; hogy mi történik ezzel; hogy történik-e bűncselekmény. Hiszen lehet hűtlen kezelésről beszélni, Staudt Gábor képviselőtársam beszélt a sajátjaként rendelkezésről, a sikkasztásról, hiszen ez is megvalósulhat ezekkel a közpénzekkel ‑ és akkor hogyan ellenőrizzük? Benne van a törvényben, hogy tíz évig le lehet ezt titkosítani. Tíz év alatt a sikkasztásnak valamennyi pontja elévül, minden minősített eset elévül, a hűtlen kezelésnek minden minősített esete is elévül minden esetben, tehát gyakorlatilag a büntetőjogi felelősségre vonás is elmaradhat ebben az esetben, nem beszélve a politikai felelősségről, a folyamatos átláthatóságról. És hová jut Magyarország? Tehát folyamatosan olyan törvények kerülnek elénk, amelyek gyakorlatilag a korrupciónak a legmélyebb bugyraiba vetik be az országot; szinte nincs olyan hét már, hogy a Fidesz-KDNP ne terjesztene be egy olyan törvényjavaslatot, amely újra lejjebb taszítja majd Magyarországot a korrupciós világranglistán. Én nem tudom, hogy mely fekete-afrikai országnak a szintjét célozta meg a Fidesz-KDNP ezzel a céllal (Dr. Schiffer András: Zimbabwe!), hogy oda akarja elvinni az országot, arra a szintre, vagy pedig Európában szeretne maradni. Egyszerűen hihetetlen számunkra, hogy ez hogyan történik meg. A korrupció Magyarországon gyakorlatilag folyamatosan, egyre jobban burjánzik, az átláthatóság egyre inkább csökken. Annak idején, tíz évvel ezelőtt beszéltünk üveg­zseb­programról. Már akkor is mondtuk azt, hogy az üvegzseb gyakorlatilag egy olyan üvegzseb, amit opálüvegből készítenek, hogy ne legyen átlátható. De a Fidesz-KDNP még erre az üvegzsebre is fekete fátylat borítana, hogy még csak az árnyak se látszódjanak át, semmilyen pénznek a sorsáról senki ne tudjon, még az országgyűlési képviselők sem, és így gyakorlatilag tökéletesen megteremtik azt a lehetőséget, hogy a közpénzeket teljes mértékben eltüntessék Magyarországon. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én kezdeném azzal, hogy tegnap a miniszterelnök úr azt mondta, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Az a helyzet, hogy önök beterjesztettek ‑ egyébként az elmúlt másfél évben nem először ‑ egy bírói szervezeti törvénymódosítást. Ennek az elfogadásához kétharmadra van szükség. Én azt tudom önöknek mondani, hogy amíg itt önálló képviselői indítványokkal operálva, úgy, hogy természetesen az államtitkárnak nincs véleménye az egészről (Tállai András: De!), azzal szórakoznak, hogy folyamatban lévő ügyeket akasztanak meg ilyen anyagi jogi törvényekkel, amíg azzal szórakoznak, hogy arra alkotnak törvényt, hogy jogerős ítéleteknek az érvényesülését megakadályozzák, semmilyen, bíróságokat, igazságszolgáltatást érintő kétharmados törvényhez nem adjuk a beleegyezésünket. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Nincs értelme a történetnek. Ha ennyit érnek a bírósági eljárások, ha ennyit érnek a jogerős ítéletek, akkor miről beszélnek? Az ma az igazságszolgáltatásnak a legnagyobb problémája, hogy lehet-e kihelyezett törvénykezési helyeket tartani, akkor, amikor a magyar Országgyűlésben arra lehet törvényt alkotni, hogy jogerős ítéleteknek az érvényesülését megakadályozzák? Szórakozzanak mással!Tehát előre elmondom, még a holnapi vitát megelőzően: teljesen mindegy, hogy milyen bírói szervezeti törvénymódosítást hoznak ide, teljesen mindegy, hogy az igazságügyi miniszter vagy pedig valamelyik fideszes, KDNP-s képviselő az előterjesztő, amíg azzal szórakoznak, hogy folyamatban lévő ügyeket akasztanak meg puszta pénzszerzési szándékból, azért, hogy eltitkoljanak valamit, semmilyen, bíróságokat, igazságszolgáltatást érintő kétharmados törvényhez az LMP nem adja a beleegyezését. (Dr. Bárándy Gergely: Na és mi sem!)Menjünk tovább! Az elmúlt hetekben az LMP beterjesztett ‑ egyébként nem véletlenül ‑ egy törvényjavaslatot arra, hogy a banktitok ne érvényesüljön akkor, amikor az állam által külön törvényben létrehozott pénzintézetekről van szó. Mi pont ellentétes irányba mennénk, és én azt remélem, hogy 2018 után ellentétes irányba megy Magyarország is: nemhogy kivonnánk a jegybankot és a jegybank által létrehozott cégeket, alapítványokat a nyilvánosság ellenőrzése alól, mi azt tettük le az Országgyűlés asztalára, hogy amikor az állam, az Országgyűlés törvényben hoz létre pénzintézeteket ‑ ilyen az MFB, ilyen az Eximbank és ilyen az MNB -, ezekre a speciális hitelintézetekre ne vonatkozzon a banktitok. Akkor, amikor önök Andy Vajnát stafírungozzák ki az Eximbankon keresztül, ne lehessen banktitok mögé bújni. Tehát mi ‑ szemben azzal, amit a Fidesz akar: a közvagyonnak az ellopását lefüggönyözni ‑ azt mondjuk, hogy még a banktitok se érvényesüljön akkor, amikor ilyen speciális pénzintézetekről van szó. Tisztelt Országgyűlés! Tényleg komolyan gondolja Hollik István, hogy itt a pénzügyi stabilitás megteremtéséről beszél? Legfeljebb a fideszes franchise-rendszer (Derültség az MSZP soraiban.) stabilitásáról lehet beszélni. Minek a stabilitásáról beszél, mégis? Idehozza, van képe idehozni a brókerbotrányt, amikor kiegészítve azt, amit itt Volner és Staudt képviselőtársaim mondtak, nem csak a devizahitelesek kártalanítására lenne jó ez az összeg, amit most el akarnak titkolni! Nem csak a devizahitelesek kártalanítására kell gondolni akkor, amikor laza 200 milliárd forintok eltüntetésére törvényjavaslatot nyújtanak be. 2014 novemberében a jegybank mint felügyeleti szerv engedélyezte az akkor már bedőlni látszó egyik Quaestor-cégnek a kötvénykibocsátását. (11.40)Ennek nincsen felelőse. Azt gondolom, hogy ez a 250 milliárd forint nagyon jól jönne akkor, amikor a Befektető-védelmi Alapot, különböző kártalanítási alapokat létre lehetne hozni, illetve fel lehetne tőkésíteni. Erre a pénzre szükség lenne akkor is, amikor a Quaestor-károsultak, illetve az egyéb brókercégek károsultjainak a kártalanítása akadozik azért, mert egyébként a jegybank mossa kezeit.De hát akkor térjünk vissza még egy pillanatra a devizahitel-válság fideszes módra történő megoldására! A helyzet úgy áll, hogy miközben önök már 2009-2010-ben azzal kampányoltak, hogy majd önök megmentik a devizahiteleseket, négy évig gyakorlatilag nem csináltak semmit, majd utána kiállt Rogán Antal és elmondta, hogy nem lehetséges, nincs pénz arra a jegybanknál, hogy a bekerülési árfolyamon kártalanítsák a devizahitel-károsultakat. Egy 27 százalékos marzsot realizált a jegybank. A 27 százalékos marzs 960 milliárd forint alsó hangon, ez 960 milliárd forintos nyereség. Tehát Bánki képvi­selőtársam, ez a nyereség nem a jegybank kiváló működésének az eredménye. Természetesen lehet arról beszélni, hogy az árfolyamváltozások is egyébként hozzájárultak ahhoz, hogy a jegybank nyereséget realizált. 960 milliárd forint nyereség azért keletkezett a Magyar Nemzeti Banknál, mert önök és az önök elődei becsapták a devizahiteleseket. Ez a 960 milliárd forint. Az a 250 milliárd forint, amit most az alapítványoknál el akarnak titkolni, ma hiányzik a devizahitel-károsultak zsebéből. Ezzel az árfolyam-külön­bözettel önök becsapták és megkárosították a devizahitel-károsultakat. Nemhogy nem arról van szó, hogy magánvagyon lenne ez a 250 milliárd forint, amelyeket alapítványoknak kiszór Matolcsy György, ez a pénz nemhogy nem magánvagyona Matolcsy Györgynek vagy valamilyen alapítványnak, ez a devizahitel-károsultak pénze! Ez azoknak az embereknek a pénze, akiket önök bolondítottak 2010-ben, 2014-ben. Benyalták azt a fideszes cumit, hogy majd a Fidesz megoldja a devizahitel-krízist, majd kártalanítja a devizahitel-károsultakat, és ezek az emberek pórul jártak. Ez a 27 százalékos kamatmarzs nyereség a jegybanknál. Ez a pénz nemhogy nem az önök magánvagyona vagy a Pallas Athéné Alapítvány magánvagyona, az összes kastély, műkincs mögött ott van a devizahitel-károsult családok tragédiája, ott van a földönfutóvá tett családok tragédiája. Ezeknek az embereknek nézzenek a szemébe! Még annyit, hogy azt mondja Bánki Erik képviselőtársunk, hogy ne sajnáljuk Matolcsy Györgytől és Papcsák Ferenctől a fizetésemelést. Először is én szeretnék arra emlékeztetni, hogy önök álszent képpel hadakoztak az ellen, egyébként teljesen igazuk volt, hogy a Simor-féle társaság milyen magas fizetéseket realizált. Orbán Viktornak is nagyszerű szónoklata volt erről 2011-ben, sőt fizetési plafont is bevezettek. Na most, ehhez képest ön most azzal érvel, hogy Írország után Magyarországon a legalacsonyabb a jegybanki vezetők fizetése, és hogy még ezzel az emeléssel sem érjük el az ír jegybanki vezetői fizetést. Nagyszerű! Nem tudom, Bánki képviselőtársam ismeri-e ezt az ábrát ‑ sajnos nem színes. Ezen az ábrán az szerepel, hogy miközben lehet, hogy a jegybanki fizetésekben még így sem érjük el az utolsó előtti Írországot, és Magyarország az utolsó helyen van, szégyen gyalázat, a jegybanki fizetések tekintetében… (Pócs János közbeszól.) Pócs képviselő úr, egy értelmező kéziszótárt fogok adni, és akkor megérti, hogy miről folyik a vita. (Derültség az ellenzéki padsorokban. ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.) Tehát a helyzet úgy áll, hogy akkor, amikor az átlagemberek órabéréről van szó, képviselőtársam, akkor itt van Írország 30 eurós órabérrel, és itt van Magyarország 10 euró alatti órabérrel. Erről beszéljünk, mennyit keresnek az ír munkások, és mennyit a magyar munkások! Ráadá­sul ebből a táblázatból annyi is kiderül, hogy 2008-tól 2014-ig az ír melósok 30 euró körüli átlag óra­bére folyamatosan emelkedik, 2008 és 2014 között a magyar átlag órabér folyamatosan csökken. Ezek után önöknek van arcuk azzal érvelni, hogy a szegény magyar jegybankelnök kevesebbet keres, mint az ír jegybankelnök?! (Hangok a Fidesz soraiból, köztük: Juj!) Ezt komolyan gondolják akkor, amikor az átlagbérek között tízszeres differencia van? (Pócs János: Lehet más a demagógia! ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.)Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat kapcsán önök arról is beszéltek, ha jól emlékszem, Hollik képviselő úr, hogy az alapítványi kihelyezéssel elveszíti a közvagyon jellegét a jegybanktól az alapítvány részére rendelt vagyon. Egyrészt meg tudom erősíteni azt, amit Staudt képviselőtársam elmondott, hogy ha ez így van, ha ez így lenne, akkor azon nyomban egyébként nyomozást is kéne hivatalból indítani az ügyészségnek a jegybank vezetői ellen hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt. De a másik, hogy ha önöknek az a meggondolásuk, hogy az alapítványivagyon-rendeléssel a jegybank pénze mint közpénz a közpénz jellegét elveszíti, akkor minek erre törvényt alkotni. Ha önök abból indulnak ki, hogy önmagában az alapítványrendelés polgári jogi aktusával a közpénz elveszíti a közpénz jellegét, feltéve, de meg nem engedve, hogy önöknek ebben igazuk van, akkor miért kéne egy szektorális törvényben erről külön rendelkezni? Ha önök ezt olvassák ki a polgári törvénykönyvből, akkor teljesen felesleges egy szek­to­rális törvényben erről külön rendelkezni. Vagy akkor mi van más állami önkormányzati szervek alapítványrendelésével?Azt a gonosz kérdést is megkockáztatnám, hogy mit fognak akkor csinálni, maradjunk az aktualitásoknál, ha mondjuk, Salgótarján város önkormányzata alapítványt akar rendelni. Akkor is az lesz a fideszes, KDNP-s álláspont, hogy elveszítette a közpénz jellegét, mondjuk, Salgótarján város önkormányzata, vagy mondjuk, Ózd város önkormányzata által rendelt alapítványi vagyon? Ez lesz a nemzeti együttműködés véleménye? Erről szeretném hallani Bánki képviselőtársamat. Mérjünk egyenlő mércével! Ha önök úgy gondolják, hogy a jegybanki pénz elveszí­ti a közpénz jellegét az alapítványrendeléssel ‑ nem értek ezzel egyet, de logikus, amit mond -, akkor mi a helyzet akkor, ha Salgótarján, Ózd vagy Tapolca önkormányzata rendel alapítványi vagyont? Akkor is azt fogják mondani, hogy feltesszük a kezün­ket, innentől kezdve a városi alapítványhoz semmi köze senkinek, hiszen az magánalapítvány? Még egyszer, arra a kérdésre is legyen szíves válaszolni, hogy ha ez a logikája helytálló Bánki képviselőtársamnak, akkor miért kell erre külön törvényt alkotni.Tisztelt Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat teljesen nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy mindazt a garázdálkodást, amit a jegybank folytatott az elmúlt években, homályban lehessen hagyni. Úgy gondolják, és az összes ilyen elfüggönyöző törvénynek ez az igazi jogpolitikai célja, hogy a nyilvánosság ne tudja kontrollálni azt, hogy mi folyik a közvagyonnal. Pont a tegnapi napon volt az, hogy másodjára a Lehet Más a Politika előterjesztett egy antikorrupciós törvénycsomagot, amit második alkalommal önök voltak szívesek még tárgysorozatba se venni. Ez a törvényjavaslat pontosan azt célozza, illetve ez a törvénycsomag, hogy például a közpénzzel, közvagyonnál lefolytatott pályázatoknál már a pályázati határidő elteltét követően legyenek átláthatóak a versengő ajánlatok. Egyebek között ez a törvénycsomag tartalmazza azt is, hogy a közpénz, közvagyon környékéről az offshore lovagokat takarítsuk el, sőt megcélozzuk azt is, hogy a polgári törvénykönyv módosításával legyen lehetetlen offshore céget, offshore leágazásokkal rendelkező cégeket létrehozni Magyarországon.Ehhez képest mit csinál a magát nemzetinek nevező kormány? Szabadon enged egy jegybankelnököt, hogy offshore cégekkel kössön üzletet. Az a vagyontömeg, amit önök el akarnak függönyözni, sokszor offshore elágazásokkal terhelt vállalkozásoknál talál gazdára. Matolcsy György jegybankja offshore cégtől vásárol kastélyokat. Önök milyen alapon gondolják azt, hogy bármilyen nemzeti célt, nemzeti érdeket szolgálnak, amikor szabadjára engednek egy nemzetivagyon-tömeggel egy jegybankot, hogy utána a vételárak offshore paradicsomokban találjanak gazdára? Ez nem zavarja önöket? Nem zavarja önöket az, hogy egyébként Magyarországon a belföldi tőkeképző képesség azért nem indul meg 25 éve, mert a magyar államadósság két és félszerese vándorolt ki offshore paradicsomokba? Ez önöket egyáltalán nem érdekli? Én elhiszem, hogy nem érdekli önöket, hiszen ennek az offshore kiáramlásnak feltehetően a nyertesei a rendszerpártok, a XX. század pártjai voltak, azok, akik a kilencvenes rendszerváltás után Magyarországot kormányozták, ez a politikai elit, ebben önök is részesek.(11.50)Egyszer el kell számolni azzal, hogyan gondolják azt, hogy bármilyen nemzeti célokat szolgálhat egy olyan kormányzati politika, amelyik nyíltan és szemérmetlenül az offshore-ozást támogatja, és lesöpör az asztalról minden olyan ellenzéki kezdeményezést, ami az offshore lovagok kiseprűzéséről szól. És még egyszer, ez a jegybanki politika sok mindent szolgál, csak nem a pénzügyi rendszer stabilitását. A jegybankelnök beszámolójánál elmondtam azt is, hogy egy felelős jegybanki vezetés, akár egyébként ilyen sunyi ügyleteknél, mint a devizahitelesek megkárosítása, akár az árfolyamváltozások és a felelős gazdálkodás folytán, bármilyen okból nyereségre tesz szert, ezt a nyereséget tartalékba kell helyezni, illetve kártalanítási alapoknak oda kell adni, hogy egyébként a jegybank, illetve a pénzügyi felügyelet működéséből keletkező károkat, például a brókerkárosultakat, ebből kártalanítani lehessen. Azért kell tartalékba helyezni, képviselőtársam, mert pontosan a jegybanki tartalék az, ami a pénzügyi stabilitást szolgálja. Tehát szemben azzal, amit Hollik képviselő úr állított, a pénzügyi stabilitást nem az szolgálja, hogy­ha a nyilvánosságtól elzárva lehet a jegybank va­gyonával garázdálkodni. A pénzügyi rendszer stabi­litását az szolgálja, hogyha rosszabb időkre el lehet tenni tartalékba a jobb időkben keletkezett nyereséget. Mi van akkor, hogyha a nemzetközi pénzügyi helyzet, az árfolyamok úgy változnak meg, hogy a jegybank nyeresége hirtelen veszteségbe fordul? Ki fogja ezt kipótolni? Nyilván nem önök a saját zsebükből, hanem a magyar adófizetők; azok a magyar adófizetők, akik a töredékét keresik például az ír átlagbérnek. Azok a magyar ápolók, azok a magyar bölcsődei dolgozók, azok a magyar melósok fogják kipótolni majd a jegybank veszteségét pár év múlva, akik ma a töredékét keresik az ír átlagmunkásénak. Erről kellene beszélni, szembe kellene nézni a választópolgárokkal. A Fidesz-KDNP kormányát, az Orbán-kor­mányt, egy neoliberális kormányt nem érdekli az, hogy egyébként az átlag magyar ember mennyit keres. Önöknek az a jó, hogyha minél kevesebbet keresnek a magyar emberek. Önöket egy dolog érdekli: hogy a saját csókosaik fizetése legyen jó magas, és a saját sunyi ügyleteiknek senki ne tudjon utánamenni. Erről szól ez a törvényjavaslat. És még egyszer szeretném megerősíteni, hogy addig, amíg önök arra hoznak be törvényjavaslatokat, arra fogadnak el törvényeket, hogy folyamatban lévő bírósági ügyeket megakasszanak, lehetetlenné tegyék azt, hogy a jogerősen megnyert, közérdekűadat-pereket végre lehessen hajtani, semmilyen igazságszolgáltatási törvénymódosításban nem leszünk partnerek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, valamint az MSZP padsoraiból.)
  • DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz és a kormány hatalomgyakorlásának, arrogáns hatalomgyakorlásának egy iskolapéldáját látjuk most. Hogyan szokták ezt csinálni? Nem kormány-előterjesztéssel, hanem egyéni képviselő indítványban hozzák be a törvényjavaslatot a Ház elé, ami egyébként nagyon sok kötelezettségtől mentesíti őket, már ami a törvényalkotás folyamatát illeti.Sajnálom, hogy elmentek már azok a középiskolások, akik figyelemmel kísérték ezt a törvényjavaslatot, mert nagyon röviden, miről szólt ez az egész, vagy miről szól ez az egész: arról szól, hogy hogyan kell mintegy 200 milliárd forintnyi közpénzt úgy elkölteni, hogy azt senki se tudhassa, hogy mire költik el. És még emellett behozzák azt is a törvényjavaslatban, hogy a saját bandájuknak, a saját barátaiknak a fizetését hogyan emelik. Egyszerűen gyomorforgató, amit csinálnak! Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miközben arról próbálunk vitatkozni, hogy az MNB-profit terhére műkincseket próbálnak a függöny mögé rejtegetni, és egyébként százmilliárdos tételt tüntetnének el átláthatatlan módon, én értékelem, hogy Bánki Erik kellő visszafogottsággal próbálja védeni a védhetetlent. Ugyanakkor azt látom, hogy Pócs képviselőtársam nyugodtan nyomhatna egy gombot, és kifejthetné az önök álláspontját, mert azt nem hallottuk. Vagy ha ön nem meri, akkor legalább a zárszóban hangozzon el az, hogy mi a véleményük, mondjuk, a kilakoltatási moratórium meghosszabbításáról. A Jobbik egyértelműen azt szorgalmazza, hogy minden becsületes magyar állampolgárt, aki önhibáján kívül hitelkrízisbe kerül, védje meg Magyarország azáltal, hogy ne kerülhessenek több ezren utcára negyedéves kvóták alapján. Szerintünk ez egy reális javaslat, erről legalább vitatkozni kellene. Ennek érdekében határozati javaslatot is benyújtunk. Nyilvánvaló módon elvárjuk önöktől, hogy érdemben reagáljanak erre már ma, hiszen a hitelkárosultak fekete napjává válhat a mai, hogyha nem teszünk semmit, ha nem avatkozunk közbe érdemben. Ugyan­akkor, amikor a bankrendszer stabilitásáról beszélnek, és pénzügyi kérdések kerülnek szóba, nem lehet kikerülni az autóhitelesek kérdéskörét sem, ahol lényegében és majdnem egy piaci árfolyamon sikerült önöknek forintosíttatni ezeket az úgynevezett hiteleket, szemben a Jobbik felvételkori árfolyamra vonatkozó felvetésével. És túl azon, hogy azt tapasztaljuk, hogy az úgynevezett autóhiteles szerződések mintegy 70 százalékánál találtunk olyan formai hibát, ami eleve ezer sebből vérzővé és támadhatóvá teszi ezeket a kontraktusokat, meg kell hogy mondjuk, ezen a majdnem piaci árfolyamon történő átváltást követően mit tesznek önök, ha a svájci frank árfolyama, mondjuk, egy olyan irányba indul el, hogy még rosszabbul járnak ezek az emberek? Hiszen ha ez a közelmúltban megtörtént, a közeljövőben is megtörténhet. Tehát az önök úgynevezett rendezése legalizált a bankok számláján több száz milliárd forintot, ami a polgároké, az érintetteké, amit indokolatlanul vettek el, most pedig a fájdalomcsillapítás lehetőségét vennék el ezzel a törvényjavaslattal, hogy ezen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) 200 milliárdos tételt, amit egy kártérítési alapon keresztül vissza kellene adni a károsultaknak, a tulajdonosoknak, le akarják nyelni, és a függöny mögött elkölteni másra. Ez ellen tiltakozunk, ezt kell megakadályoznunk bármilyen eszközzel. (Taps a Jobbik, valamint az LMP padsoraiból.)
  • TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindig megható hallani, amikor a Fidesz és a KDNP képviselői Európára hivatkoznak. Európai béreket akarnak Matolcsy Györgynek, érte hullatnak krokodilkönnyeket. A minap egy ápoló egy kórházból elküldte a fizetésemeléssel kapcsolatos értesítését: 118 ezer forintra kapott 1400 forint emelést, nagyjából 1 kiló hús és 1 kiló kenyér árát. (Gúr Nándor: És ez mind az övé!)Képviselőtársaim! Európázzanak már egy kicsit az ő érdekükben, ha lehetne! Európázzanak azokért, akik valóban európai béreket akarnak, és az nem Matolcsy György!Másfelől pedig, Hollik képviselőtársam valahogy nem tudja felidézni már a tegnapi nap eseményeit sem, mert a frakcióvezetője (Dr. Schiffer András: Nincsenek is itt!) keresztényszociális pártról beszélt, amely érzékeny a társadalmi problémákra. Hollik képviselőtársunk hatalmas érzékenységgel vette vé­delmébe a Magyar Nemzeti Bank elnökét és mondta el, hogy miért kell neki többet keresnie. Hát akkor, tisztelt képviselőtársaim, itt a lecke, tessenek szívesek lenni azokkal törődni, akik valóban rászorulnak erre, mert figyelnek! Ne legyen kételyük, figyelik önöket! Tudják, hogy miről szól ez a mai nap. A másik, amiről szólni szeretnék a kétperces erejéig, az, hogy a kormány képviselője gyakorlatilag nincs jelen itt, ebben a körben, nincs véleménye. (A Bánki Erik mellett ülő Tállai András jelzésére:) Tállai úr téblábol itt összevissza, hol ide ül, hol oda, csak éppen véleménye nincs erről a dologról. Drága Tállai úr, hát önnek mindenről szokott lenni véleménye! (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból.) Mondjon már ezekre az érvekre valamit, amik itt elhangzottak! (Moraj és közbeszólások az MSZP padsoraiból: Szégyen! Gyalázat!) Mondjon valamit, hallgatni akarjuk, hogy mi a kormány véleménye erről az előterjesztésről! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Idő!) Merthogy nincs neki. Nincs, mert úgy látszik, hogy önök is el akarnak bújni ez elől az ügy elől. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát. ‑ Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Szégyen és gyalázat!)Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, halljuk! Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP, valamint az LMP padsoraiból.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Én szívesen meghallgattam volna az állam­titkár úr hozzászólását. Azért mégiscsak úgy illenék, hogy viccelődés helyett beszáll a vitába a kormány képviselője és megvédi azt az egyszavas álláspontot, hogy: „támogatom.” (Korózs Lajos: Adunk időt neki!)Igaz, hogy önöknek persze a választási programjuk is egymondatos volt: „Csak a Fidesz!” Ezt látjuk, hogy jelenleg is egyetlenegy dolog érdekli önöket: csak a Fidesz. Tehát vegyük szépen sorba! Akkor, amikor a közalkalmazotti bértábla nyolc éve be van fagyasztva, akkor, amikor önök azt mondják, hogy az egészségügyi szakdolgozók vagy a pedagógiai szakasszisztensek béremelésére, a bölcsődei dolgozók béremelésére nincsen pénz, világosan meg kell mutatni, hogy van, amire van pénz. A jegybankelnök, Papcsák Ferenc fizetésemelésére van pénz; a bölcsődei dolgozók, a közalkalmazottak béremelésére nincsen pénz Magyarországon. Ez az Orbán-kormány politikája.(12.00)Tisztelt Országgyűlés! Ráadásul azt is világossá kell tenni, hogy ez a javaslat nemhogy nem teremt semmiféle koherenciát a jogrendszerben (Tállai András visszaül a helyére.), hanem éppen ellenkezőleg: akkor, amikor képviselőtársaim itt az alaptörvény-ellenes indokokat sorolják, még egyszer szeretném megerősíteni, hogy az információszabadság-törvény 27. § (2) bekezdése a központi pénzügyi és devizapolitikai érdeket úgy határozza meg, hogy ennek alapján lehet szektorális törvényt alkotni. Ehhez képest ez a törvény nem határozza meg, hogy pontosan mi az a központi pénzügyi és devizapolitikai érdek, ellentétbe kerül a nemzeti vagyonról, az állami vagyonról szóló törvénnyel, tehát ennek alapján is, ha ütközés keletkezik a jogrendszerben más törvényekkel, és ez alapjog érvényesítését sérti, ez is egy indok arra, hogy ez a törvényjavaslat miért lesz alkotmányellenes.Tisztelt Országgyűlés! Nagyon várnám, a Fidesz-KDNP-nek még van ideje, hogy a bekiabálásban egyébként nagyon aktív Pócs képviselő úr vagy bárki más, de akár Bánki Erik is nem a zárszavában, hanem itt a vitában, mondjon már valamit arról, hogy most is úgy gondolják-e, ahogy Rogán Antal 2014-ben elmondta, hogy nincs pénz arra, hogy a devizahitel-károsultakat a felvételkori árfolyamon kártalanítsák. Most is úgy gondolják, hogy a jegybanknak nincsen vagyona arra, hogy a brókerkárosultakat kártalanítsa? Most is úgy gondolják, hogy a jegybankot mint felügyeleti szervet nem terheli felelősség azért, hogy 2014 novemberében engedélyezett olyan tevékenységet, ami miatt egy brókerház bedőlt 2015 februárjában? Álljanak ide, és mondják el még egyszer azt, hogy igen (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), nincs pénz arra, hogy a felvételkori árfolyamon kártalanítsák a devizahiteleseket, de van pénz kastélyvásárlásra és műkincsvásárlásra! Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)
  • DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen. Milyen új vitakultúra, képviselőtársaim, az olyan vita, amelyikben önök nem szólalnak meg? A Fidesz 30 percéből 30 maradt meg a vita során, a KDNP-nek 20 perc, tulajdonképpen egy rövid vezérszónokit hallottunk, míg az ellenzéknek semmilyen ideje nem maradt, mi lebeszéltük. A nemzeti együtt­mű­ködésnek ez a rendszere, hogy mi itt mondhatjuk, önök pedig meg se szólalnak. Én kíváncsi lennék önök­re; kíváncsi lennék önökre, hogy ha a szívükre hall­gatnak és az eszükre, nem pedig a parancsra, önök közül, az egyéni képviselők közül hányan nyom­nák meg nyugodt lelkiismerettel az igen gombot. Államtitkár úr erre adjanak választ, megadják erre, hogy ilyen magas fizetéskülönbségek legyenek (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és ennyire el lehessen tüntetni a közvagyont. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A rövid ügyrendi előterjesztésem az lenne, mivel ez egy különleges eljárásban tárgyalt jogszabály most a Ház előtt, ezért a különleges eljárásra való tekintettel különleges jogrendet alkalmazzunk most abban is, hogy az elnök úr szavaztasson arról most itt a Házban, hogy a kormány képviselőinek tudjunk arra lehetőséget adni, hogy cáfolják azokat az alkotmányos aggályainkat, amelyeket felvetettünk, hiszen így akkor meglenne a lehetőség arra, hogy az ellenzéki képviselőket cáfolják. Az indoklásom pedig, még egyszer mondom, röviden annyi… ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Tudjuk, hogy lehetősége van egyébként.
  • BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita menetében nem leptek meg azok a felvetések és azok a kérdések, amelyek ellenzéki képviselőtársaimtól elhangzottak, hiszen egyrészt a Gazdasági bizottságban, másrészt a Törvényalkotási bizottságban ezekről már beszéltünk korábban.Azért gondoltam, hogy egy viszonylag hosszú expozéval igyekszem részletesen kifejteni azon véleményemet, hogy mi is indokolta ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását, mert azt véltem, hogy ez kellő magyarázatot ad önöknek azokra, amiket kérdésként feltettek. (Bangóné Borbély Ildikó: Nincs rá magyarázat!)Azokkal a felvetésekkel, illetve vádaskodásokkal nem tudok mit kezdeni, amelyek itt a 260 milliárdnyi vagyon ellopásáról (Dr. Legény Zsolt: Azzal nem is lehet!), mindenféle bújtatott szerződések megvédéséről szólnak; részben tárgyi tévedések, részben rosszindulatú politikai feltételezések. Hogy részben miért tárgyi tévedések? (Bangóné Borbély Ildikó: A lopás tárgyi tévedés!) Azért, mert nyilván önök is tudják azt, hogy az alapítványok az alapítói vagyon eredményével gazdálkodhatnak, tehát az alapítói vagyont nem herdálhatják el. (Bangóné Borbély Ildikó: Á, eddig se csinálták!) Úgy hangzott el a képviselői hozzászólásokból, mintha az alapítványokat egyébként senki nem ellenőrizné, tehát abban az esetben, ha nem közpénzzel gazdálkodnának, akkor szabadon garázdálkodhatnak azzal a pénzzel, ami rájuk van bízva. Ez nem így van, tisztelt képviselőtársaim, hiszen a civiltörvény konkrétan meghatározza azt, hogy az alapítványoknak milyen módon, milyen formában kell működniük, az ügyészségnek pedig az a dolga és feladata, hogy ellenőrizze az alapítványok működését. Ez a jogszabálytervezet, amely most a parlament előtt fekszik, éppen hogy szigorítja a beszámolási kötelezettséget a jegybanki alapítványok esetében, hiszen a normál alapítványok esetén nem a civiltörvény hatálya alá fognak tartozni, hanem közhasznúsági jelentést kell tenniük minden évben, a közhasznúsági jelentésben pedig nemcsak az alkalmazottak és az ügyvezetők jutalmazásáról vagy javadalmazásáról kell számot adniuk, hanem a gazdálkodásuk eredményességéről is. Tehát azt gondolom, az adatok hozzáférhetők, annyi különbséggel, hogy nem folyamatosan lehet adatkéréssel próbálkozni, hanem van minden évben egy kötelező adatszolgáltatási kötelezettség, amit egyébként az alapítványoknak nyilvánosságra is kell hozniuk. Az alkotmányossági aggályaikat megértem, hiszen alapvetően ellentétes az értelmezésünk a jegybank által alapított alapítványokra bízott források minősítését illetően, ezt majd nyilvánvalóan az Alkotmánybíróság eldönti, ha elé kerül ez a kérdés. (Dr. Bárándy Gergely: Ha most látod, hogy alkotmányellenes, akkor miért kell megvárni? ‑ Az elnök csenget.) Összességében azt gondolom, az általunk felsorolt célokat ez a jogszabály teljesíteni tudja, ennek a jogszabálynak az elfogadásával sikerül a jegybank működését még rugalmasabbá és reményeink szerint még eredményesebbé tenni.Egy dolgot még szeretnék elmondani a tisztelt képviselt képviselőtársaimnak. A Nemzeti Banknak speciális helyzete van, hiszen független intézményként működik. (Bangóné Borbély Ildikó: Mitől független?) Megjegyzem egyébként, hogy sem a nemzeti vagyonról szóló törvény, sem az állami vagyonról szóló törvény nem vonatkozik a Nemzeti Bank működésére. Ezáltal, ha azt vesszük, hogy a jegybank által alapított gazdasági társaságokat, illetve alapítványokat nézzük, és az önök jogértelmezése szerint egyébként közvetlen ráhatással bír a jegybank az általa létrehozott alapítványokra, akkor ilyen módon a jegybank alapítványaira sem vonatkozik sem a nemzeti vagyonról, sem az állami vagyonról szóló törvény. Továbbá felhívnám a figyelmüket arra, hogy az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 3/A. §-ának (1) bekezdése szerint közfeladat a jogszabályban meghatározott állami feladat, tehát az állami feladat jogszabályban meghatározott közfeladat. A közfeladat ellátásának ez alapján jogszabályban meghatározott feltételei lehetnek csak, és a jogszabálynak rendelkeznie kell annak ellátási rendjéről. A Nemzeti Bank által alapított gazdasági társaságok és létrehozott alapítványok ily módon nem látnak el közfeladatot, az alapítói okiratnak ilyen ren­delkezései nincsenek. Tehát levezetve az államháztartási törvényből is, azt gondolom, ezen indokolás alapján megáll az, hogy a jegybank által alapított alapítványok nem látnak el közfeladatot. (Dr. Bárándy Gergely: Akkor sikkasztás!)Ezt a vitát nyilván nem fogjuk tudni megvívni, más állásponton vagyunk e tekintetben. Egy dologban biztos lehet valamennyi képviselőtársam: a törvényjavaslat benyújtójaként csak és kizárólag az az indok és az a cél vezérelt, hogy a pénzpiaci műveletek tekintetében eredményesebben tudjon fellépni a jegybank, a pénzügyi stabilitást biztosítani tudja, és meg tudja akadályozni azoknak az értékpapír-kibocsátásoknak a kibocsátását, amelyek veszélyeztethetik a magyar befektetők érdekeit. Ezért gondoltuk az eljárási határidők módosítását, és ezzel párhuzamosan nyilvánvalóan egy bérrendezést, ami, azt gondolom, az általunk felsorolt európai jegybankelnökök fizetése alapján reális, tehát a valóságtól nem elrugaszkodott szabályozás (Gúr Nándor: Hajrá! Hajrá!), illetve a jegybank által alapított cégek és alapítványok adatszolgáltatási kötelezettségeit. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a napirend előtti felszólalások végére értünk. Most soron következik a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája. A Bánki Erik és Mengyi Roland fideszes képviselőtársaink által benyújtott előterjesztés T/9380. számon a parlament informatikai hálózatán elérhető. A vitában elsőnek megadom a szót a törvényjavaslat előterjesztőjének, Bánki Erik úrnak, 15 perces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Tállai András államtitkár úr kíván felszólalni. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Ezekre összesen 15 perc áll rendelkezésre. Megadom a szót Vas Imrének, a Törvényalkotási bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!(10.10)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságban megfogalmazott kisebbségi véleményt két képviselő úr, Bárándy Gergely és Gyüre Csaba képviselő úr fogja ismertetni. Elsőnek Bárándy Gergely képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Gyüre Csaba képviselő úr következik, három perc áll rendelkezésére. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselői felszólalások következnek. Felhívom szíves figyelmüket, hogy a frakcióknak 30-30 perc, a független képviselőknek pedig összesen 8 perc áll rendelkezésükre. A felszólalások első körében a vezérszónokok ismertetik a frakciók álláspontját, 15-15 perces időkeretben. Elsőnek a KDNP képviselőcsoportjából megadom a szót Hollik István képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka Tóth Bertalan képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr! (Tessely Zoltán: Úristen!)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Volner János képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Schmuck Erzsébet képviselő asszony, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként szólásra jelentkező független képviselő kap lehetőséget. Erre lehetőség van, de jelentkező nincs. Kétperces felszólalásra senki nem jelentkezett, akkor az írásban elsőnek bejelentett… (Jelzésre:) Schiffer András frakcióvezető két percre kért szót.
  • ELNÖK: Most az írásban jelentkezett képviselői felszólalásokra kerül sor. Elsőnek Bárándy Gergely képviselő úrnak adok szót, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjából Staudt Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra Gúr Nándor képviselő úr következik, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk az írásban előre bejelentkezett képviselői felszólalásokat. Ugyancsak a Jobbik képviselőcsoportjából Gyüre Csaba képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az LMP képviselőcsoportjából Schiffer András frakcióvezető úr. Parancsoljon, frakcióvezető úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Legény Zsolt képviselő úr, és Z. Kárpát Dániel kétpercese majd azután fog következni. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Most következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr kettőpercese; őt majd Tukacs István képviselő úr fogja követni. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces felszólaló Tukacs István képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Jelzésre:) Igen. Schiffer András frakcióvezető úr kért szót, az időkeret terhére. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Kettőperces felszólalásra, de csak az időkeret terhére van lehetőségem szót adni Gyüre Csaba képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Legény Zsolt képviselő úr ügyrendben kért szót. Egy percben az előterjesztés, egy percben az indokolás, képviselő úr.
  • ELNÖK: Ön tudja, hogy a házszabály előírásain én nem terjeszkedhetem túl, úgyhogy csak úgy tudom értékelni a hozzászólását, hogy nem volt ügyrendi javaslat. (Gúr Nándor közbeszól.) Köszönöm szépen. Jegyző úr, önnek különösen tudni kell ugyan­ezt! Köszönöm szépen. (Gúr Nándor: Azért mondom, hogy egy kísérletet megért!)Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy az időkeret terhére kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, az összevont vitát lezárom.Megkérdezem, hogy az előterjesztők közül… (Jelzésre:) Igen, Bánki Erik képviselő úr kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. Parancsoljon, képviselő úr!