• L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem fogom kihasználni az időt, csak nagyon röviden indokolnám az önök előtt fekvő törvényjavaslatot. Mint tudják, képviselőtársaim, néhány héttel ezelőtt elfogadtuk a reklámadóról szóló törvényt, viszont akkor az én eredeti javaslatomhoz képest a Törvényalkotási bizottság módosító indítványának eredményeképpen olyan formában fogadtuk el, hogy bizonyos médiavállalkozások a tavalyi esztendőben keletkezett veszteségeik alapján adófizetési kedvezményben részesedhetnek. Az ezt követő hetek sajtópolémiái rámutattak arra, hogy ezt számos vállalkozás ki tudja használni, és olyan könyveléstechnikai megoldásokkal tud élni a korábbi években elhatárolt veszteségek figyelembevételével, hogy megúszhatják a reklámadó-befizetési kötelezettséget. Ezért gondoltuk úgy, hogy változtatni kell a jogszabályon, és azokat a kiskapukat, amelyek még a rendszerben maradtak, az adótörvények módosításával be kell zárni. Hálásan köszönjük meg a magyar sajtó munkásainak aprólékos figyelmét, hogy felhívták ezekre a kiskapukra a figyelmet, és így az ő gondoskodó figyelmüknek köszönhetően most egyszer s mindenkorra remélhetőleg tartósan el tudjuk rendezni ezt a kérdést. Az tehát ennek a törvénymódosításnak a célja, hogy senki ne tudjon kibújni az adófizetési kötelezettség alól; ebben az értelemben a korábbi változathoz képest ez egy szigorítás. Mindezt a szigorítást úgy tesszük meg, hogy az adókulcsokat változatlanul hagyjuk, illetve behoz a jogszabály egy új formulát is: abban az esetben, ha a reklámozó, illetve a reklámfelületet biztosító médiacég nem fizeti be a reklámadót, illetve nem nyilatkozik a reklámadó-fizetési kötelezettségéről, ebben az esetben - speciális, még egyszer mondom, speciális esetben - magát a reklámot elhelyezőt, a hirdetést feladót is sújthatja a reklámadó. (11.00) Az egységes szövegben már láthatják képviselőtársaim, hogy az eredetileg benyújtott 25 ezer forintos havi reklámozási pénzösszeget a Törvényalkotási bizottság javaslata 2,5 millió forintra emelte, tehát abban az esetben, hogy ha valaki havonta 2,5 millió forintnál többet hirdet olyan, javarészt nem Magyarországon bejegyzett és nem Magyarországon működő, nem magyarországi székhelyről kiállított számlával bevételre szert tevő cégnél, gazdasági társaságnál, médiaszolgáltatónál, közösségi internetes portálnál, akkor a 2,5 millió forintos hirdetési kiadás 20 százalékát kell befizetni reklámadónak, már abban az esetben, ha maga a hirdetést közzétevő nem hajlandó nyilatkozni vagy nem hajlandó a reklámadót befizetni. Még egyszer mondom összefoglalásul, tisztelt képviselőtársaim, hogy az önök előtt fekvő javaslat tehát az adóelkerülést, az adókötelezettség-teljesítés elmaradásának a megakadályozását szolgálja. Lehet itt médiahecckampányokat szervezni, lehet a miniszterelnök úr családját, országgyűlési képviselőket nevetséges helyzetbe hozni, de egy a lényeg, hogy mindezzel egyetemben azoknak, akiknek fizetniük kell, a törvényből következő kötelezettségeiket igenis be kell tartani, a jogszabályokat be kell tartani. Tehát ezt a célt szolgálja ez a törvény. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjenek a szavazatukkal támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A reklámadóról szóló törvény alapgondolatával, vagyis azzal, hogy minden piaci szereplőnek részt kell vállalnia a közterhekből, a kormány továbbra is egyetért. Támogatjuk a törvény most előttünk lévő módosítását is, tekintettel arra, hogy a módosító javaslat fő célja az adókikerülési lehetőségek szűkítése, továbbá a már elfogadott szabályozás pontosítása, illetve kiigazítása. Többek között idetartozik az a módosítás, amely előírja, hogy annak a társaságnak, amely közzéteszi a reklámot, minden esetben nyilatkoznia kell arról is, hogy eleget tesz-e adófizetési kötelezettségének. Amennyiben a társaság a nyilatkozattételi kötelezettségét elmulasztja, a megrendelőt egyszeri, az ellenérték meghatározott része utáni 20 százalékos adó terheli. A módosítás arra ösztönzi a megrendelőket, hogy csak a jogkövető társaságokkal kössenek szerződést, egyben védi a tisztességes reklámközzétevők érdekeit is, és csökkenti annak lehetőségét, hogy a jogsértő társaság alacsonyabb áron kínálja szolgáltatását, és ezzel előnyt szerezzen a reklámpiacon. Szintén az adóelkerülés megelőzését célozza az a módosítás, amely szerint növelni kell az adóalapját annak a vállalkozásnak, amely kiszervezi reklámértékesítési tevékenységét. Annak érdekében, hogy a jelentős reklámbevétellel rendelkező gazdasági társaságok valóban adózzanak, a törvényjavaslat előírja azt is, hogy az előző évek elhatárolt veszteségének 50 százaléka csak akkor vonható le a 2014. évi adóalapból, ha az adózónak a 2013. év adózás előtti eredménye nulla vagy negatív, azaz az adóalany ténylegesen veszteséges. A kormány egyetért a törvényjavaslatnak azzal az elemével is, miszerint a reklámadóról szóló törvény csak a most tárgyalt törvényjavaslat kihirdetését követő harmincegyedik napon lépjen hatályba. Bízom abban, hogy ezzel megfelelő felkészülési időt biztosítunk az érintett vállalkozásoknak. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz annak benyújtását követően egy képviselőtől összesen öt módosító javaslat érkezett. Ezeket az indítványokat a kormány nem támogatja, mert azok nem illeszkednek a reklámadóról szóló törvény és a módosítására benyújtott előttünk lévő törvényjavaslat koncepciójához. A Törvényalkotási bizottság által megfogalmazott korrekciók részben pontosító jellegű, részben a kis- és középvállalkozások védelmét szolgáló módosításokat tartalmaznak. Az indítvány egyértelműsíti, hogy a reklám-közzétételi tevékenységet reklámértékesítő cégekhez kiszervező adóalanyok számára a törvényjavaslatban előírt adóalap-módosító szabályt természetesen a 2014-es átmeneti évben is alkalmazni kell. A jogalkalmazás egyértelműségét szolgálja az a módosítás is, amely szerint a reklámadó-szabályozás, valamint a reklámadóhoz kapcsolódó más jogszabálybeli rendelkezések - értve ez alatt a személyi jövedelemadóról, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény módosításait - egy időben lépjenek hatályba. Végezetül a kis- és középvállalkozások védelme érdekében az indítvány megemeli a megrendelő adókötelezettsége esetén az adókötelezettség értékhatárát - ez 25 ezer forint volt -, melynek következtében most csak havi 2,5 millió forint reklámköltség felett terheli adókötelezettség a reklámot megrendelőt, ha pedig a megrendelő magánszemély, akkor ezen adókötelezettség egyáltalán nem jön szóba. A Törvényalkotási bizottság valamennyi módosító javaslatát a kormány indokaira figyelemmel támogatja. Köszönöm a tisztelt képviselők figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • KARA ÁKOS, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a T/467. számú törvényjavaslatot a Törvényalkotási bizottság megtárgyalta, és ahhoz 22 igen, 1 nem és 8 tartózkodás mellett összegző módosítási javaslatot adott be. A Törvényalkotási bizottság által benyújtott és elfogadott módosítási javaslat értelmében az adókijátszást akadályozó szabály továbbra is fennmarad, de nem vonatkozik azokra a megrendelőkre, akik nem vállalkozási tevékenységük, termékük, árujuk népszerűsítése céljából állnak megrendelőként kapcsolatban a reklám közzétevőjével. Lényeges változás, hogy a benyújtott törvényjavaslatban - ahogy elhangzott az előttem szólóktól - szereplő 25 ezer forintos megrendelői ellenérték, melynél adófizetési kötelezettség keletkezett volna, a beadott módosító értelmében havi 2,5 millió forintra emelkedik. A kis- és közepes vállalkozások érdekében született ez a javaslat, akik ilyen esetben mentesülnek a fizetés kötelezettsége alól. Végezetül engedjék meg, hogy a bizottsági ülésen is felmerült vádat a törvényjavaslattal kapcsolatban itt és most is visszautasítsam, visszautasítsuk, mely szerint a reklámadó a sajtószabadság korlátozására irányul. Az igazságos közteherviselés ilyenfajta felfogása egyszerűen alaptalan és értelmezhetetlen számunkra. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • FODOR GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, a Törvényalkotási bizottság ülésén, ahogy az előttem szóló Kara Ákos képviselő úr is utalt rá, vita volt köztünk jó néhány kérdésben, és engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy ahogy ilyenkor a bizottsági kisebbségi vélemény előadójának a tisztje is az, erről tájékoztassam az Országgyűlést. Nos, amikor a reklámadóról szóló törvényről beszéltünk és vitatkoztunk, a helyzet úgy alakult, hogy végül is a bizottsági ülésen az ellenzéki képviselők közül én voltam az, aki egyértelműen ellenezte ennek a javaslatnak a támogatását, az ellenzéki képviselők többsége, többi része egyébként ezt a módosítást tartózkodással vagy támogatással, de valamilyen módon el tudta fogadni, így a Magyar Liberális Párt nevében én fejthettem ki a bizottsági ülésen azt, hogy mi egyértelműen ellenezzük ennek az adónak a bevezetését, és ahogy már az itt elhangzott, a sajtószabadság elleni támadásnak tekintjük. Miért is? Nos azért, mert maga az egész törvény, tehát a hetekkel ezelőtt elindult folyamat, amikor a törvény bekerült a parlament elé, és a médiában is elkezdtek erről beszélni, írni, foglalkozni vele, nyilvánvaló volt, hogy a sajtó egy részének a megbüntetését célozza. A megbüntetését azért, mert pénzügyi szankciókat helyezett kilátásba különböző sajtóorgánumokkal kapcsolatban. Akkor is, már amikor erről beszéltünk, egyértelmű volt, hogy az RTL Klub áll a célpontban, de természetesen másokat is érint és másokat is sújt ez, tehát a többi sajtóterméket is értelmetlenül és elfogadhatatlan módon. (11.10) Közismert volt, ugye hetekkel ezelőtt bejött egy olyan módosító indítvány, ami akkor lex TV2-ként híresült el, tehát a TV2-t próbálta kiemelni ebből az összegből, ebből az összegzésből, ebből a csapatból, és végül is azért került elénk ez a mostani javaslat, mert mint kiderült, ez nem sikerült jól, tehát nem érte el a célját. Valójában nemcsak a TV2-n sikerült segíteni, hanem furcsa módon az RTL Klubot is olyan helyzetbe hozta, hogy ez a büntetés nem lett akkora, mint amekkorát a kormány szeretett volna. Tehát egyfajta kormányzati dilettantizmussal is szemben állunk, maga a büntetési szándék sem sikerült úgy, ahogy szerették volna. De még egyszer hangsúlyoznám, itt a szándék igazából az, ami problémás. Láthatjuk azt, hogy van egy kereskedelmi csatorna, egy olyan kereskedelmi csatorna, amely sok esetben kritikus, főleg az utóbbi időben különösen kritikus a kormányzattal szemben, így futószalagon jön is a büntetés az irányába. Szerintem ez, mint kormányzati magatartás is, nem elfogadható, és alapvetően nekünk, demokratáknak a demokráciába vetett hitünket, az igazságos, helyes jogalkotásba vetett hitünket áshatja alá. Szerintem a kormányzat részéről is egy rossz kép sugalmazása ez a társadalom felé. Azon túlmenően, hogy alapvető jogelveket, mint mondtam, az igazságos és helyes jogszolgáltatásba és jogalkotásba vetett hitet is aláássa egy ilyen, egyértelműen egy bizonyos csatornára szabott törvényalkotás, ezen túlmenően, mint mondtam, a sajtószabadság értékeit is sérti. Mert bizony a sajtószabadság olyan, hogy ott a független sajtóorgánumok megjelenését, amely adott esetben kormánnyal, ellenzékkel, mindenkivel lehet kritikus, mint értéket védenünk kell, hiszen az ilyen típusú sajtótermékeken keresztül értesülnek a választópolgárok arról, hogy mi egyébként például itt a parlamentben és máshol mit csinálunk, milyen vitákat folytatunk. Ez a közvetítés az, amely egy normál demokráciában kialakítja azokat a viszonyrendszereket, azokat az értékeléseket, amit a polgároknak ki kell alakítani az itteni munkáról. Tehát mind a jogbiztonság, mind a normális vállalkozói környezet, mind a független sajtó, mind a sajtószabadság szempontjából elfogadhatatlan az ilyen típusú törvényalkotás. Az első törvényjavaslat, amely hetekkel ezelőtt, immár majdnem egy hónappal ezelőtt született, egy bizonyos típusú adót, egy úgynevezett reklámadót terhelt volna a sajtó jelentős részére, illetve rá is terhelt. A feltételes mód arra vonatkozik, hogy a mostani módosítás azt a célt szolgálja, hogy többek között az RTL irányába ez az eredeti terhelés, amely körülbelül 600 millió forint körül volt a számítások szerint, milliárdos tétellé változzon. Nos, ez az, amiről mondtam, hogy egyértelműen egy irányba szabott, és emiatt is elfogadhatatlan, mert egy kormányzati bosszúról van szó, és nem helyes, ha ehhez bármilyen módon asszisztálunk, hiszen ez a kormánytól független média meggyengítését szolgálja. Ezért is említettem azt, hogy nemcsak a liberális elvek szempontjából, hanem azt gondolom, a sajtószabadság mellett kiálló minden demokrata szempontjából elfogadhatatlan az ilyen típusú jogalkotás. Azt, hogy végül is ez a mostani javaslat az eredeti hibákat, amelyek a Facebookon, a Google-on hirdetők számára, magánszemélyek és kisvállalkozások számára is lehetetlen helyzetet eredményeztek volna, természetesen mindannyian örömmel fogadtuk, hogy ezt sikerült felismerni, és ezen változtattak. Helyes, ha változtatnak ezen, mert megint csak semmiféle értelmes szándékot nem tudunk felvonultatni arra vonatkozóan, hogy miért kellene az ilyen típusú hirdetőket lehetetlen helyzetbe hozni. Ez rendben van. De attól még az alapproblémán nem változtat ez az egyébként méltányolandó felismerés vagy hibafelismerés. Egyébként a bizottsági ülésen, és ez fontos is, hiszen nekem tisztem ez is, hogy tájékoztassam a tisztelt Házat erről, fölmerült az ellenzéki képviselők részéről, többek között Bárándy Gergely képviselő úr, a bizottság alelnöke fölvetette azt, hogy a Szocialista Párt tartózkodni fog a törvény megszavazásával kapcsolatban, a végszavazással kapcsolatban. De a képviselő úr azt is elmondta, hogy egyébiránt ezt a típusú módosítást, nevezetesen, hogy magánszemélyek és kisvállalkozások számára lehetővé teszik azt az értékhatárt, tehát az eredetileg tervezett 25 ezer forintos értékhatár 2,5 millióra való felemelésével lehetővé teszik önmagukban a hirdetéseket, és nem sújtja őket ez a büntetőadó, támogatólag fogadta képviselő úr is. De elmondta, hogy ez nem változtat azon az állásponton, ami megegyezik azzal, amiről az előbb beszéltem, hogy ők maguk is úgy ítélik meg, hogy alapvetően a törvény, a reklámtörvény ellene megy a sajtószabadságnak, és büntetőadó jellegű. A bizottsági ülésen a Jobbik részéről Szilágyi György képviselő úr fölvetette azt, nyilván némi iróniával, hogy egyébként ő úgy gondolja, hogy az RTL-nek bizonyos szempontból meg kell köszönni azt, ami történt, hiszen megmentette a magyar kis- és középvállalkozókat egy büntetőadótól azzal, hogy határozottan lépett fel. Ez is hozzátartozik a képhez természetesen, hogy a bizottsági ülésen voltak képviselők, akik ennek hangot is adtak. Összegzően hadd jegyezzem meg, hogy a bizottság részéről az elhangzott vélemények mellett én a magam részéről a kisebbségi vélemény képviselőjeként, mint egyetlen ellenszavazó, csak megerősíteni tudom, hogy a törvényjavaslat számunkra elfogadhatatlan. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az LMP és az MSZP soraiban.)
  • DR. SZŰCS LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 2010-ben a Fidesz-KDNP-kormány vállalta, hogy mindenkivel szemben érvényesíti az igazságos és kölcsönös teherviselést. Vagyis aki Magyarországon él és dolgozik vagy vállalatát idetelepíti, nyereségét itt szerzi, annak itt kell adóznia a mindenkori hatályos magyar törvények alapján. Erről szólt a bankadó, erről szólt a telekommunikációs adó, és erről szól a reklámadó bevezetése is. A reklámadónak az a szerepe, hogy azok a kereskedelmi médiumok, amelyek jelentős reklámbevétellel és ebből származó profittal rendelkeznek, vegyenek részt a közteherviselésben. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországnak az az érdeke, hogy a Magyarországon működő médiavállalkozások és televíziós társaságuk nálunk legyenek bejelentve, minél több munkahelyet hozzanak létre, és bevételeik után nálunk is adózzanak. A reklámadó az igazságos közteherviselés része, hiszen minden kereskedelmi médiumot egyaránt érint. A jelen módosítás határozott célja, hogy a reklámbevételeket semmilyen módon ne lehessen eltüntetni az adóhatóság elől. Sajnos azt tapasztalhattuk az elmúlt években, hogy a kereskedelmi médiumok nagyon komoly adóelkerülési technikákat alkalmaztak annak érdekében, hogy minimalizálják a bevételeik után fizetendő adót. A törvényjavaslatban előterjesztett módosítások legfontosabb célja: korlátozni a korábbi veszteségükre hivatkozó vállalkozások adóelkerülési lehetőségét. Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt törvényjavaslat nem tesz egyebet, mint bezárja azokat a kiskapukat, amelyeket eddig a nemzetközi médiavállalkozások használtak az adófizetési kötelezettségeik minimalizálása érdekében. A törvényjavaslat elfogadásával biztosíthatjuk a közteherviselés érvényesülését, éppen ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák L. Simon László képviselő úr indítványát. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
  • LUKÁCS ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Újra itt van a betevő reklámadóvita, a módosítás módosításának a módosítását fogjuk megtárgyalni. Ennél különb bohózatot, mint amit maguk ezzel a reklámadóval itt csinálnak, ritkán látott ez a Ház. Egyébként az előterjesztő ezt csak pikánsan fűszerezi televíziós megszólalásaival. A mostani bevezetőjében is elmondta, hogy nem tudja, mi van beleírva a törvénybe, pedig már többször elmondták neki, leírták neki, megtelefonálták neki, és még mindig nem tudja, hogy mi van leírva a törvényben. Még mindig azt mondja, hogy a 2,5 millió forint 20 százalékát kell befizetni (L. Simon László közbeszól.), csak mondom, a 2,5 millió fölötti összeg 20 százalékát kell. Tessék megnézni! Nem ezt tetszett mondani. (L. Simon László ismét közbeszól.) Úgyhogy szívesen segítünk L. Simon úrnak, és elmagyarázzuk neki, hogy mi van a törvényjavaslatában, mert láthatóan nem érti, hogy mi van a törvényjavaslatában. Nos, itt van ez a törvény, ami nem szól semmi másról, mint arról, hogy azokat a médiumokat, amelyek nem tetszenek a kormánynak, elhallgattassuk, ha nem megy máshogy, akkor gazdasági eszközökkel. Ezt egyébként az erről a remek törvényről szóló vitában többször, többféleképpen elmondtuk. Ma sincs ez máshogy, és mindeközben, míg ez az alaptörténet zajlik, hogy elhallgattassunk médiumokat, akiknek nem tetszik az, amit mondanak az embereknek, nem tetszik az, ami képernyőre kerül, eközben persze folyamatosan hibáznak, és nem győzik ide-oda módosítgatni ezt a törvény, hogy tulajdonképpen azokat a károkat, amiket ezáltal másoknak is okoznának, valahogy enyhítsék. (11.20) Szóval, a törvény megszavazása után pillanatokkal kiderült, hogy gyakorlatilag ez a törvény az RTL Klubról szól, az RTL Klub van a célkeresztben, őket kell valamilyen módon elhallgattatni, ha nem máshogy, akkor gazdasági eszközökkel. Nekem nem fáj ez, hogy az RTL Klubról szól ez a törvény, nekem az fáj, ha bárki másról szólna ez a törvény, ha bármely olyan törvényt nyújtanának ide be, amely egyébként a sajtószabadság ellenében hat. Márpedig ez a törvény a sajtószabadság ellenében hat. Aztán gyorsan jöttek a módosítások, mert véletlenül úgy csinálták meg, hogy a TV2-nek is majdnem fizetni kellett adót, úgyhogy akkor gyorsan behoztak egy módosítást, hogy az önökhöz köthető TV2-nek mégse kelljen adót fizetni. Mert az előbb hallottuk, hogy akinek van bevétele, mindenképp fizessen adót; természetesen kivéve azok, akiket maguk szeretnek, és külön törvényt alkotnak rá, hogy mégse fizessenek adót. Erre majd később kitérek. És amikor behozták ezt a javaslatot, hogy a TV2 ne fizessen adót, akkor rájöttek, hogy elrontották, mert a TV2-t megsegítve mégiscsak az RTL-nek sem kéne adót fizetni, úgy csinálták meg ezt a módosítást. Akkor gyorsan megint behoztak egy másik módosítást, hogy mégis kelljen az RTL-nek adót fizetni. Az pedig azt is tartalmazta, hogy a közösségi portálokon megjelenő online hirdetések is adózzanak 20 százalékkal - a 25 ezer forint feletti rész 20 százalékkal adózzon. Na aztán, amikor ezt elfogadták, akkor gyorsan rájöttek, hogy ez a kis- és közepes vállalkozásoknak, valamint jelentős mennyiségű magánszemélynek is jelentős mértékű kiesést okozna, és akkor most hoztak megint egy javaslatot, hogy ez a 25 ezer forint 2,5 millió forint legyen, 2,5 millió forint fölött kelljen adózni. Arról senkinek nincs fogalma, elsősorban maguknak nincs fogalmuk, hogy ez miért volt 25 ezer forint, aztán miért lett 2,5 millió. Lehetett volna 27 500 forint és 1 millió 800 ezer is vagy 27 millió és 46 millió, tökéletesen mindegy, összevissza írogatnak ide számokat, és istenigazából az isten nem tudja megmondani, hogy amögött milyen kutatások vannak, milyen hatástanulmányok vannak, senki nem tudja. Percenként írogatják át ezt a törvényt, és most is azt gondolják, hogy a 25 ezerről 2,5 millióra emelt adóalap azt fogja eredményezni, hogy majd azok fognak adót fizetni, akik nem kis- és közepes vállalkozások, hanem a nagy nemzetközi cégek. Szeretném elmondani, hogy pont a nagy nemzetközi cégeknek segítettek ebben az ügyben, hogy 2,5 millió forintra emelték ezt az adóalapot, mert egyébként szeretném mondani, hogy külföldön bejegyzett cégek is tudnak online médiaszolgáltatást nyújtani, és tudnak egyébként televíziós műsorokat is nyújtani, és hiába vannak bejegyezve akár a társasági törvény miatt Magyarországon, nem tartoznak például az szja alá, és egyébként nem fogják megfizetni ezeket az adókat, önök hiába gondolják ezt. A magánszemélyek esetében pedig természetesen azt gondoljuk, hogy a magánszemélyek köréből ki kellett volna emelni például a politikai hirdetések körét, amit egyébként önök az eredeti javaslatban is úgy írtak bele a törvénybe, hogy politikai hirdetések után ne kelljen adót fizetni. Ezt kivették az adózók köréből, és a magánszemélyek esetében sem tettek különbséget egyébként, mondjuk, egy magánoldal Facebook-hirdetése vagy egy politikai oldal, vagy egy politikusi oldal Facebook-hirdetése között. Ez már megint a közvéleményben azt az érzetet kelti, hogy a politikai szereplők szeretnének maguknak ebben az ügyben adómentességet biztosítani. Ki adózik gyakorlatilag ebben az ügyben? Természetesen a közzétevőnek kéne az adót megfizetni, ez esetben, mondjuk, a Google-nak vagy a Facebooknak kéne adót fizetni. Persze, ha nem vallja be, vagy nem ad ilyen igazolást, akkor magának a megrendelőnek kell ezt az adót megfizetni. Az már most látható, hogy nem nagyon fog itt senki ezektől a cégektől ilyen igazolást kapni, és nagy valószínűséggel a megrendelőknek kell itt adót fizetni. Az persze egy másik érdekes kérdés ezzel kapcsolatban, mert erre sem tér ki a törvény, hogy mi van akkor, ha egyébként valamilyen csoda folytán ezek a cégek mégis megfizetik ezt az adót és bevallják, eközben nem értesítik a megrendelőt, és a megrendelő ezt nem tudván szintén bevallja ezt az adót, és megfizeti a költségvetésnek, így két oldalról is befolyhat az adó. Rosszabbik esetben persze egyik oldalról sem folyik be, de ez a törvény még mindig nem tud arra semmit mondani, hogy milyen módon fog ez az anomália megszűnni ebben az ügyben. Én azt hiszem, hogy ha valóban az lenne a cél, hogy a költségvetési bevételeket növeljük meg, hogy nagyon igazságosak legyünk, és ezek a nagy nemzetközi cégek egyébként ne akarják a befizetett adójukat minimalizálni, az egy érdekes kérdés, hogy a cégekkel szemben felemlegetjük azt, bármilyen gazdasági társasággal szemben, legyen az egyébként bármilyen, itthon bejegyzett, külföldön bejegyzett vagy a világon bárhol működő gazdasági társaság, hogy a gazdasági társaság azt a galádságot követi el, hogy egyébként a meglévő adótörvények alapján megpróbál minél kevesebb adót fizetni. Ha hoznak egy olyan gazdasági társaságot a világból bárhonnan, aki a meglévő törvények alapján nem próbálja minimalizálni az adóbefizetését, akkor valószínűleg annak a gazdasági társaságnak a vezetése nem nagyon tudja, hogy mit csinál. Az már a maguk dolga, hogy olyan adótörvényeket hozzanak, hogy az a minimalizáció egyébként normális adóbevételeket eredményezzen. De ez a törvény pont nem erről szól, ez a törvény arról szól, hogy befogják a száját azoknak a médiumoknak, akik esetleg bemutatják, hogy L. Simon László azt se tudja, mit csinál. De ez legyen L. Simon László problémája, de tényleg szívesen segítünk neki, ha nem tudja a saját törvényét elmondani. Ha pedig tényleg azt gondolják, hogy akik igen sokat keresnek ebben az országban, azoknak annál több adót kéne fizetni, akkor még mindig nincs arra magyarázat, hogy miért vezetik be ezt a fajta adót, ami egyébként maximum 4-5 milliárdot fog tudni hozni a költségvetésbe, főleg most már, hogy például a 25 ezret 2,5 millióra emelve a Reklámszövetség és más szervezetek számításai szerint legalább 4,5 milliárd forint adóbevételről mond le ezzel a kormány az előző javaslatához képest. Aztán persze nem tudják, hogy mire fogják költeni, az egyik héten azt mondják, hogy iskolákra fogják költeni meg oktatásra, a másik héten azt mondják, hogy vidéki kultúrházakra fogják költeni, a harmadik héten meg már egyáltalán nem beszélnek arról, hogy mire fogják költeni. Én tudnék még azért javaslatokat adni, hogy ennél sokkal nagyobb adóbevételt sokkal igazságosabban hogyan lehetne beszedni. Például, ha az Andy Vajna nevű úriember, aki az önök házi mozigépésze, mondjuk, nem kapna néhány kaszinót csak úgy, mert éppen hazalátogatott Hollywoodból, és hogy megkapta ezt a néhány kaszinót, még gyorsan elvették azt a kötelezettségét is, hogy mondjuk, áfát fizessen a magyar államnak. Hát ez azért nagyon-nagyon sok milliárdot hagyott Andy Vajna úrnak a zsebében. Ha például nem tennék áfamentessé Andy Vajna úr kaszinóit, akkor lehet, hogy sokkal nagyobb adóbevételt lehetne ott áfaoldalon beszedni. De ha például megszavazták volna azt a javaslatunkat, ami szerint azok az oligarchák, azok az óriáscégek, amelyek Magyarországon az utóbbi években iszonyatos mennyiségű állami beruházást és önkormányzati beruházást kaptak, sőt a tevékenységüknek majdnem több mint 90 százalékát állami beruházások adják, hogy azok egyébként 100 millió fölötti árbevételnél az 5 százalékos haszon fölött 75 százalékkal adózzanak, akkor ennek a bevételnek a sokszorosát, akár 10-12-szeresét is be lehetett volna szedni egy évben ezen adók alapján. Úgyhogy az az önök baja, hogy az egyik oldalon aprópénzeket próbálnak beszedni csak azért, hogy elhallgattassák a különböző médiumokat és a sajtószabadságot korlátozzák, a másik oldalon pedig a haverjaiknak milliárdos meg tízmilliárdos kedvezményeket adnak csak azért, mert azok a maguk haverjai, meg egyébként jóban vannak velük. Ezt nem lehet megmagyarázni, ez megmagyarázhatatlan, ezt a két dolgot, ha egymással szembeállítjuk, akkor teljesen világosan látszik a szándék: egyfelől a sajtószabadság megszüntetésének vagy legalábbis korlátozásának a szándéka, másfelől pedig a haverok sok-sok milliárddal való kistafírozásának a szándéka. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezzel a törvénnyel egy dolgot lehetne istenigazából tenni: vissza lehetne vonni ezt a reklámadóról szóló törvényt, és megismétlem azt, amit egyébként az első vitájában mondtunk ennek a reklámadós törvénynek, hogy ennek a törvénynek egyébként helye lenne. Teljes mértékben jogos az, hogy ezeket a dolgokat lehetne adóztatni, és lehetne arról beszélni, hogy például tartalomszolgáltatás ügyében ennek milyen hatásai vannak, és most nem sorolom fel még egyszer. (11.30) De ilyen módon bevezetni, ilyen hebehurgya módon csinálni, összevissza módosítgatni, hol így, hol úgy rángatni a parlament elé ezt a törvényt, vagy a Törvényalkotási bizottságba úgy hozni be hozzá módosító javaslatokat, hogy nem lehet érdemben felkészülni, nem lehet érdemben elolvasni, és még módosítani sem lehet érdemben, és ott is percek alatt meg félórák alatt tolnak át mindent 6-8 oldalas módosító javaslatokkal, hogy elolvasni nem lehet, nemhogy még szakértőkkel megnézetni vagy ahhoz egyébként módosításokat tenni, ez így nem működik, így nem lehet törvényt alkotni. Még egyszer mondom: ennek a Háznak az elnöke mondta az alakuló ülésen, hogy lassabban, nagyobb odafigyeléssel és sokkal komolyabban kellene törvényt alkotni. Önök vastapssal jutalmazták ezt, majd azóta ennek tökéletesen az ellenkezőjét csinálják. Legalább a saját házelnökükre hallgassanak, és ennél sokkal kidolgozottabb, sokkal nyugodtabb, sokkal átgondoltabb törvényalkotással próbálják szolgálni a közjót, mert ezzel a törvénnyel gyakorlatilag csak a haverjaikat szolgálják. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)
  • NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Bár kissé sajnálom, hogy a KDNP ehhez a kérdéshez sem kíván hozzászólni. Abban egyet kell értsek L. Simon László előterjesztésével, illetve annak az itteni indokolásával, hogy lehet országgyűlési képviselőket nevetséges helyzetbe hozni; itt nyilván magára utalt, csak szerényen nem kívánta magát megnevezni, de nevezzük meg, és nem azért, mert az ő nevetségessé tétele miatt van bármiféle aggodalom bennem, hanem azért, mert azt gondolom, ezáltal maga az Országgyűlés is nevetségessé válik. Ha kivételes eljárásban tárgyalhat egy olyan javaslatot, aminek még az előterjesztője sem tudja, hogy mi az érdemi, lényeges tartalma, az nem méltó az Országgyűlés eljárásához. Értjük, hogy a javaslat célja, hogy az adóelkerülést kiküszöböljék, azonban ezért úgy módosítják a nemrég elfogadott törvényt esetenként, hogy a már elfogadott, de még hatályba nem lépett szöveget írják át, amely azonban az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a jogbiztonságot is veszélyezteti. Eleve a személyre szabott törvényhozást a Jobbik Magyarországért Mozgalom mindig is ellenezte, és azt gondolom, az, hogy kivételes eljárásban tárgyalnak egy törvényjavaslatot, amit lényegében egy cégre, vállalkozásra - még ha multicégre is - szabnak, semmiképp sem elfogadható és támogatandó eljárás, miközben egyetértünk azzal, hogy szükség volna az adóelkerülést valóban kiküszöbölni, hiszen erre már a korábbi, még hatályba nem lépett törvényjavaslat vitájában is fölhívtuk a figyelmet, mindhiába. Más kiskapukra is fölhívtuk a figyelmet akkor, sajnos, akkor is hiába. Sőt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2009-ben javasolta először a főként közvetve és közvetlenül is a multicégeket sújtó reklámadó bevezetését, amellyel nem egy újabb sarcot akartunk kivetni, hanem a szennyező fizet elve alapján a kulturális környezetszennyezés költségeit kívántuk az érintettekkel megfizettetni. A kormánypárt javaslata sajnos a mi elképzeléseinktől néhány pontban, számos pontban különbözik, de alapvetően üdvözöljük, hogy egyáltalán ez valamilyen formában megvalósulhat. Azért hadd emlékeztessek arra - ha már napirendre sajnos itt nem is kerülhetett a Jobbik korábbi, konkrét javaslata -, hogy a Jobbiknak két tervezete volt ezzel kapcsolatban. Ezt azért tartom szükségesnek elmondani, mert sokszor L. Simon László is, amikor szorul a hurok, a Jobbikra hárítja ezt a felelősséget némely nyilatkozatában, hogy a Jobbik nyomására már valamit itt lépni kellett, de hát azért a Jobbik nem egészen ezt akarta. Az eredeti tervünk csupán a médiaszolgáltatókra vonatkozó különadó volt, ami sávos formában, objektív szempont szerint meghatározott, társadalmilag értékesebb és hasznosabb tartalmakat semmilyen vagy pedig alacsonyabb adókulccsal ilyen értelemben támogatta, a kevésbé értékeseket és károsokat pedig magasabb adókulccsal büntette volna. Az elmúlt években is többször javasolta a Jobbik a főként a multicégeket sújtó reklámadó bevezetését. Először 2010. október 25-én szavazta le az Országgyűlés plenáris ülése - maga L. Simon László is nemmel voksolt itt a plenáris ülésen - azt a javaslatot, amely lényegében mára pedig megvalósult, olyannyira elfogadták, hiszen egyetlenegy mondat volt a javaslatunk, amit Mirkóczki Ádám képviselőtársammal benyújtottunk, ez így hangzott: a médiatartalom-szolgáltatók reklámbevételéből származó jövedelmükre kivetendő különadó rendszerét törvényben rendezi az Országgyűlés. Erre L. Simon László nemet mondott, hogy az Országgyűlés rendezze. Tehát nem a Jobbikra bízta itt bárki a törvényhozást, az Országgyűlésre bíztuk volna, erre 2010-ben nemet mondott maga L. Simon László is. Ezek után mi üdvözöltük, a nemzeti ellenzék legalábbis üdvözölte azt, hogy tavaly a kormány belátta, hogy erre mégis szükség van, és közzé is tette a reklámadóra vonatkozó javaslatát, bár azért fájó volt, hogy csak az EU nyomására voltak hajlandóak meglépni azt, és az egymillió magyar embert képviselő Jobbik javaslatát nem fontolták meg. Ugyanez történt egyébként korábban a médiatörvénnyel is sok más egyéb mellett - hogy csak egyik saját szakterületemről említsek egy példát -, hiszen 2011 márciusában olyan uniós módosításokat fogadtak el, melyek egy részét korábban hiába nyújtottuk be itt módosító javaslatként, nem fogadták meg azt, ha az egymillió magyar embert képviselő Jobbik javasol valamit. A magyar nemzet kulturális szabadságharcának része a kereskedelmi médiumok, főként a két nagy televíziós társaság megregulázása. Most persze csak azt hazudják, hogy épp a legtöbb nézőt vonzó műsoraikat szüntetik meg, de tavaly még a hazánkból való kivonulásukkal is riogattak, ami mellesleg szerintem komoly eredmény volna, hiszen utat nyitna a színvonalas televíziós szórakoztatás, többek közt történelmi magyar játékfilmek, sorozatok gyártása előtt, mely elől eddig sajnos elzárkózott a mostani és az előző kormányzat is. A közmédia nézettségének növekedése abban az esetben pedig ráadásul a reklámbevételek növekedésével is járna, ezért sem lett volna szabad tavaly meghátrálnia a kormánynak a kereskedelmi médiumok riogatásától. Ami pedig az ellenzék balliberális részét illeti, szerintük inkább a tűrőképességük határán álló magyar embereken kéne folytatni a megszorításokat. A Jobbik korábbi javaslatához hűen csak annyi könnyítést adna a reklámadó kapcsán - ami persze nehezen illeszthető bele ebbe a koncepcióba, de azért érdemes elmondani, hogy a Jobbik javaslata annyiban is különbözött -, hogy például a társadalmilag hasznos világképet sugárzó vagy hasznos világképet is sugárzó hirdetések esetén, hiszen alapvetően nyilvánvalóan reklámcélt szolgál, de azért van társadalmi felelőssége is egy reklámnak, például, ha egy joghurtreklám szépnek, jónak mutatja be a nagycsaládos életmódot, szemben, mondjuk, az egykézéssel, annak igenis van társadalmi célú üzenete is. Ha nem is minősítjük ezt alapvetően még társadalmi célú hirdetésnek, de a reklámadó akár sávos formában való bevezetésével ilyen esetben lehetett volna adott esetben felmentést adni. Emlékeztetnem kell Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek itt pont egy éve, ugyanígy a nyári szünet előtti utolsó napon napirend utáni felszólalásomra adott válaszára. Szokatlan módon megvárta a napirend utáni felszólalásokat, és szükségét érezte, hogy a reklámadó melletti felszólalásom ellen tiltakozzon. Idézem: "a magyar kormány most azt mérlegelte, hogy ennek az adónak a bevezetésére szükség van-e vagy nincs" - mondta Varga Mihály épp egy éve itt a plenáris ülésen. És idézem még: "a költségvetés nem teszi szükségessé, hogy egy ilyen adó bevezetése megtörténjen": Most kérdezhetném, hogy mi változott, persze lehet hivatkozni arra, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik; megszoktunk már hasonló, semmitmondó érveket, mégis ez annak volt a jele, hogy a kormány továbbra sem akarta a multicégeket jobban terhelni, sőt egyértelművé vált, hogy a kormánynak a reklámadóval kapcsolatos törvényjavaslata csak azt szolgálta, hogy zsarolják az érintett kereskedelmi médiumokat, hogy még kormánybarátabbak legyenek; persze végül paktumot kötöttek, legalábbis tavaly, a Fidesz a TV2-nek a Simicska Lajos és Nyerges Zsolt fémjelezte cégbirodalom általi felvásárlása nélkül is növelni tudta a befolyását. Tartalomszabályozás lényegében továbbra sem lesz, ezt sajnos ki kell mondani, így a Jobbikra vár a kereskedelmi médiumok megregulázása, hiszen eddig következmények nélkül maradhattak a törvénysértéseik, akármilyen társadalomromboló műsort vagy, mondjuk, súlyosan kiegyensúlyozatlan híradást sugároztak, legjobb esetben is egy ejnye-bejnyével be kellett érnünk. De gondolhatunk a reklámhangerővel kapcsolatos sorozatos és lényegében következmények nélküli vagy néhány tízezer, néhány százezer forintos bírság esetére azokban az esetekben is, amikor súlyosan és visszaeső módon megtörtént a túlzott reklámhangerő használata. Tehát nagyon sok törvénysértés következmények nélkül maradt és maradhat ezután is, hiszen a csak fideszes tagokból álló Médiatanácstól sajnos az eddigi tapasztalat alapján nem várhatunk a jövőben sem hatékony fellépést. (11.40) Varga Mihálynak az az érve, hogy nincs szükség további bevételekre, azért is elfogadhatatlan, mert közben állami forráshiány miatt nem kerülhetett napirendre például hazánk legnagyobb problémájának, a demográfiai katasztrófának az orvoslására kidolgozott, akár csak kormányzati javaslatcsomag, hogy most ne is menjek messzebbre. Érdemes még felhívnom a figyelmet arra is, amit az előterjesztő elmulasztott, pedig elvileg házszabály kötelezné, hogy bemutassa a becsült társadalmi-gazdasági hatásait egy ilyen javaslatnak. (L. Simon László: Megtörtént az előzőnél!) Ezért hadd idézzem, amit én már korábban megtettem, és be is nyújtottam az Országgyűlésnek indoklásként korábban a reklámadóval kapcsolatban, miszerint az Iránytű Intézet reprezentatív felmérése szerint a választópolgárok döntő többsége támogatná a reklámadó bevezetését - ez egy egy évvel korábbi felmérés, de azt gondolom, ma is helytálló lehet -, több mint kétszer annyian helyeslik, mint ahányan elutasítják. Ez azért is figyelemre méltó, mert általában az adókat zsigerből ellenzik az emberek. Álságos szerintem a rendkívül befolyásos média- és üzleti köröknek az az összefogása, tiltakozása, amit itt a reklámadó kapcsán láthattunk, miközben egy hangjukat nem hallottuk akkor, amikor az Európai Unió vagy talán egész Európa legmagasabb áfakulcsát vezették be Magyarországon. Bármikor, amikor a kisemberek érdekeiről volt szó, nem lehetett hallani a tiltakozásukat. A korábbi javaslatban, amint azt már akkor is jeleztem, kiskaput jelentett, hogy a félmilliárdos árbevételig adómentesek az alanyok, azaz ha mondjuk, 490 millió forintos árbevételű testvérvállalatokra szedik szét a mostaniakat, mondjuk, területi alapon, akkor megússzák az egészet. (L. Simon László a fejét ingatva: Nem így van!) L. Simon László akkor és most is csóválja a fejét, pedig a kis cégekkel ezt meg lehet csinálni. (L. Simon László: Nem így van!) Világos, hogy az RTL Klubnál nem. Ha csak abban gondolkodik, ha mindig csak az RTL Klubban gondolkodik (L. Simon László: Úgy látszik, te nem olvastad el!), akkor lehet, hogy nem, mert mondjuk, a médiaszolgáltatási jogot egy jogi személy birtokolja, de mondjuk, egy Sanoma szétszedheti a céget, és jó eséllyel, mondjuk, a Ringier és az Axel Springer is. Persze a látszólag veszteséges médiumokat jutalmazó korábbi módosító javaslatok miatt értelmetlenné vált ez az egész, az RTL Klubot leszámítva, mely most már ezzel sem fog tudni élni, de alapvetően nyilvánvalóan törekedhettek volna arra, hogy veszteségesek legyenek, és minél kevesebbet fizessenek. Persze az RTL-re az újabb törvényszabás után ez szintén nem vonatkozik. A Ringier és az Axel Springer még nem egyesült, a GVH-nak tudomásom szerint még rá kell bólintania, de az NMHH már engedélyezte. Nem lepne meg, ha a törvényjavaslat, illetve most már törvény miatt végül mégsem egyesülnének, sőt azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy ez áll a benyújtás hátterében egyik okként. Végül engedjék meg, hogy szót emeljek a reklámadó felhasználása szempontjából is. Mert sajnos, úgy tűnik, nem eshet szó az Országgyűlésben kellő súllyal az ingyen internet bevezetéséről. Pedig ezzel kapcsolatban korábban úgy érveltem, és nagyon örülök, hogy megfogalmazta véleményét L. Simon László egyfajta párhuzamos indoklásként is Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter felé fordulva, hogy bizony jogos a Jobbik felvetése abban a tekintetben, hogy ha nem változtat a rendkívül magas internethasználati díjakon és nem törekszik annak csökkentésére, akkor nagyon komoly versenyhátrányba fog kerülni. Ezt mondta az előterjesztő L. Simon László, amikor legutóbb érveltem az ingyen internet bevezetése mellett. Ezért bátorkodom, mivel sajnos akkor is csak a zárszavában szállt velünk vitába, illetve egészített ki, amiben egyetértettünk, most folytatni az e mellett való érvelésemet és újabb témafelvetésemet, még akkor is, ha jelenleg a kormány egyetlenegy képviselője, még a rekordszámú, már százat is elérő államtitkár közül egyetlenegy sem tartózkodik benn a helyén. (Balla György: Nem igaz! - L. Simon László: Hárman is! - Tállai András: Van itt több államtitkár is!) Hiszen ahogy látjuk, a bársonyszékekben egyetlenegy képviselő sem ül ilyen értelemben, a vonatkozó előírásokat is megszegve. (L. Simon László: Hárman ülnek itt!) Én azért mégis, ha csak a jegyzőkönyv kedvéért is, de elmondanám, hogy az ingyen internet miért fontos, és miért lett volna jó megszavazni szintén csak azt az egyetlenegy mondatos javaslatunkat, miszerint a reklámadóból származó bevételt az alapvető szintű lakossági internetszolgáltatás ingyenessé tételére kell fordítani. Azért nyújtottuk be módosító javaslatként a reklámadó bevezetésekor, mert az NMHH-nak itt az Országgyűlésben legutóbb tárgyalt éves beszámolója szerint az Európai Unióban Magyarországon a harmadik legalacsonyabb a mobil szélessáv-penetráció, tehát a szélessávú mobilnetet rendszeresen, legalább havonta használók aránya. Nem is véletlenül, hiszen Magyarországon az internet-hozzáférés bruttó mediánára 54 euró volt e jelentés szerint, ami a nyugati tagállamok mediánárának több mint kétszerese. Nyilvánvalóan nehéz összehasonlítani a különböző mértékű internetszolgáltatásokat, de ha ilyen középutasat veszünk, akkor ezt láthatjuk. Sőt, ha a jövedelmi viszonyokat is tekintjük, akkor azt láthatjuk, hogy mondjuk, Dániához képest Magyarországon 2200 százalékkal drágább az internethasználat díja. Hiszen ott a nettó átlagbér 4000 euró fölött van, Magyarországon pedig 500 euró alatt van. Ez nyilvánvalóan a legszélsőségesebb példa, de mégis jól mutatja, hogy nagyon-nagyon nagy fejlődésre volna szükség. Ezért arra kérem önöket, fogadják meg az ingyen internet bevezetésére vonatkozó javaslatunkat. Ha most itt a reklámadó bevezetésénél nem is fogadták meg, de általában ezt a kérdést nem lehet eltussolni, ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, különben - hogy az előterjesztőt idézzem - nagyon komoly versenyhátrányba fog kerülni Magyarország. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ami előttünk fekszik, az a selejt bosszúja, és tulajdonképpen igazság szerint arra kellene javaslatot tenni, hogy a jövőben a házelnök a Ház tekintélyének sérelme miatt bírságot szabhasson ki az olyan előterjesztőkre (L. Simon László: Jaj!), akik előterjesztenek egy törvényjavaslatot, amely még hatályba sem lép, ki sincs hirdetve, és máris hozzá kell nyúlnia a Háznak, mert arra nem voltak képesek, bár van egy államtitkársági apparátus is mögöttük, hogy felmérjék az adott törvényjavaslat várható hatásait. Ráadásul arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy törvény is kötelezné egyébként az előterjesztőket, hogy úgy hozzanak ide törvényjavaslatot, hogy világos hatástanulmányokat látunk. Nem láttunk hatástanulmányokat akkor sem, amikor a következő generációkat adósságba verték a paksi hitelszerződéssel kapcsolatban. Rejtegetik ezeket a hatástanulmányokat. Az egy dolog, hogy önöket az olyasmi nem zavarja, hogy fogalmuk nincs arról, mire nyomják meg a gombot, de az ország számára ez sokba kerül. A reklámadótörvénnyel kapcsolatban is elvárható lett volna, hogy L. Simon László vagy mások egyrészt ne képviselőként, kormányzati emberként hozzák ide ezt a törvényjavaslatot... (L. Simon László: Na, na!) Hagyjuk már ezt a bábozást, képviselőtársam, hagyjuk már ezt a bábozást! Önök pontosan azért játszadoznak azzal, hogy képviselői jogukkal élve benyújtanak ilyen önálló indítványokat, hogy ne kelljen a kutyával sem egyeztetni, és ne lehessen számon kérni, hogy hol vannak a hatástanulmányok! Tisztességes kormány úgy hoz be egy adótörvényt, hogy világosak a piaci hatások (Novák Előd: Ja!), ráadásul egy szektorális adótörvényt, azonkívül pedig világosak a költségvetési hatások. Az a helyzet, L. Simon képviselőtársam, hogy önöknek fogalmuk nincs arról, hogy magának az eredeti reklámadótörvénynek pontosan milyen piaci hatásai lesznek. Van egy vélelmezett piaci hatás, és ezért van ez a mostani fúrása-faragása is ennek a törvényjavaslatnak, hogy az RTL-t térdre kényszerítsék. Ha ez piaci hatás, ha ezt hatástanulmánynak tekinthetjük, akkor visszavonom azt, amit az előbb mondtam. De a költségvetési hatások vonatkozásában fogalmuk nincs arról, hogy ennek milyen hatása lesz, mennyi bevételre számíthat a kormány. Szégyen, gyalázat, és tulajdonképpen azt kellene kérni a házelnöktől, hogy bírságolja meg L. Simon Lászlót, mert az ilyen típusú törvényjavaslatok a Ház méltóságát jelentős mértékben sértik. Tisztelt Országgyűlés! Már az eredeti reklámadó-törvényjavaslatnál elmondtuk azt, hogy egy reklámadót az LMP támogatna, "a szennyező fizet" elvével összhangban áll az, ha az országban létezik a reklámszektorra kivetett adó. Igen, mert egy reklámadóval lehet egyrészt a túlfogyasztást visszafogni, másrészt pedig a reklámozás káros társadalmi, környezeti hatásait egy reklámadóval lehetne mérsékelni. De természetesen ebben az esetben egy reklámadóra, nem pedig médiaadóra lenne szükség, egy olyan reklámadóra, amely a reklámpiacra vonatkozik és a reklámpiacot szabályozza. Egy olyan reklámadót lehetne támogatni, ahol világosak a várt piaci, költségvetési és társadalmi, környezeti hatások; egy olyan reklámadót lehetne támogatni, ahol, ahogy az előbb Novák képviselőtársunk is utalt rá, világos például az, hogy a várt bevételt mire fordítják. (11.50) Ha világos az, hogy a várt reklámadó bevételét - vagy most médiaadó-bevételről beszélhetünk - olyan célokra fordítják, amelyek egyébként kiegyensúlyozzák a reklámozás káros hatásait, akkor azt gondolom, lenne miről beszélnünk. Szó nincs erről! Az a pénz, amit beszednek, befolyik a közösbe, és ki fogják osztani szépen a haveroknak, úgy, ahogyan azt szokták. (L. Simon László: Na!) Ez működik! Itt a különbség az, hogy például a magán-nyugdíjpénztári befizetések államosításával kapcsolatban hova tűnt az a 3000 milliárd forint, a mai napig nem tudjuk, elfüstölték. Egy szektorális adónak úgy van értelme, ha világos az, hogy az az adóbevétel, ami befolyik az államkasszába, milyen célokat fog szolgálni, magának a kivetett adónak mik a hatásai egy adott piacra nézve, illetve költségvetési szempontból, és a befolyt bevételt egyébként milyen társadalmi célokra kívánja a kormányzat fordítani. Erről egy vakhangot nem hallottunk az elmúlt hetekben. Tisztelt Országgyűlés! Elhangzott részben L. Simon államtitkár úrtól, részben másoktól néhány olyan cél, amit természetesen akár támogatni is lehetne, mert miért ne; vessünk ki reklámadót azért, hogy mondjuk, azt a szennyezést, amit a reklámpiac okoz, valamilyen módon mérsékelni tudja az állam. Természetesen önök nincsenek abban az erkölcsi helyzetben, hogy erre hivatkozzanak, L. Simon államtitkár úr, hiszen milyen szennyezést akarnak önök mérsékelni, milyen negatív hatásokat akarnak akkor mérsékelni, amikor egy Andy Vajnát tesznek meg a magyar filmipar élére kormánybiztosként, egy Andy Vajnát, akinek kifolyatnak a közös kasszából több milliárd forintot arra, hogy hollywoodi produkciókat gyártson. Erre fordítják önök az adófizetők pénzét, hogy a gagyi amerikai terméket állítsák elő, és utána idejönnek egy reklámadó-törvényjavaslattal, hogy a magyar kultúrán, illetve a reklámozás negatív hatásain segítsenek. Hagyják már a süket dumát! Teljesen világos, hogy ez a törvény nem a fenntarthatóságot szolgálja, nem "a szennyező fizet" elvén alapul, hanem ez a törvény nettó hatalmi érdeket szolgál. A konkrét törvényjavaslatnak egyetlenegy célja van, hogy az RTL Klubot térdre kényszerítsék. Elmondtuk azt, hogy személyre szabott törvényt sem korábban, sem most nem tudunk támogatni, függetlenül attól, hogy egyébként a mögöttes célok akár támogathatók is lennének. Kettő. Önök hivatkoznak arra is, hogy különböző cégek, külföldi tulajdonban álló, de Magyarországon bejegyzett cégek ne bújhassanak ki az adófizetési kötelezettség alól. Helyes! Ezt a jogalkotói célt akár támogatni is lehetne. De az a helyzet, hogy megint nem őszintén beszélnek, illetve főként nem őszintén cselekednek. Ami a multicégek működése során az elmúlt 25 évben jelentős mértékben károsította a magyar nemzetgazdaságot, az az úgynevezett transzferárazás; az, amikor az itteni leányvállalatok különböző ügyleteket kötnek a külföldi tulajdonos tulajdonában álló, mondjuk, Luxemburgban vagy a Csatorna-szigeteken bejegyzett egyéb vállalkozásokkal, megbízási szerződéseket és egyebeket, és így folyatnak ki hatalmas jövedelmeket a magyar államkasszából; mesterségesen, mondjuk, veszteségessé tesznek vagy nem tesznek túlságosan nyereségessé egy-egy itteni vállalkozást. Ezzel lehetne foglalkozni. Ehhez képest azt látjuk, hogy a minapi törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy az állammal, önkormányzatokkal üzletelő vállalkozások ne tartsák be a transzferárazásra vonatkozó követelményeket. Magyarul, akik a narancsos oligarcháknak, fideszes döbrögiknek kedveskednek, azokra a transzferárazás visszaszorítására vonatkozó szabályok nem fognak vonatkozni. Tehát az az indokuk, hogy önök azért hozták ide ezt az előbbi reklámadótörvényt, illetve a jelenlegi módosítást, mert önök valamilyen módon meg akarnák fékezni azt, hogy a multicégek kivigyék innen adózatlanul a jövedelmet, ez a hivatkozásuk természetesen hazug. Mert ha őszinte lenne a szándék, akkor nem hoztak volna ide nemrégiben egy olyan törvénymódosítást, amely az állammal, önkormányzattal üzletelő vállalkozások esetén könnyítene a transzferárazásra előírt követelményeken. L. Simon képviselőtársunk a törvényalkotási bizottsági ülésen beszélt arról is, és szintén egy olyan érvet hozott, ami akár elfogadható lenne, hogy a reklámtortából - miközben a reklámtorta, tudjuk pontosan, nem növekszik, ezért is kérdéses, hogy maga a törvény időpontja helyes-e vagy sem -, tehát a legalábbis nem növekvő reklámtortából egyre nagyobb hányadot hasítanak ki olyan vállalkozások, mint a Google és a Facebook, amelyek nem Magyarországon bejegyzett vállalkozások, külföldön bejegyzett gigacégek, multinacionális nagyvállalatok, és ráadásul, ha továbbviszem ezt a logikát, hogy egyre nagyobb hányadot hasítanak ki a magyar reklámtortából, akkor ez probléma akkor is, ha nem lenne reklámadó, hiszen ha nem lenne reklámadó, akkor is az van, hogy ezek a nagy világcégek gyakorlatilag a Magyarországon bejegyzett, Magyarországon adózó vállalkozások jövedelmezőségét szorítják vissza. Hogy ezeket a nagy világcégeket valamilyen módon adózásra kényszerítsük, ezt indokolta államtitkár úr a Törvényalkotási bizottság ülésén. Ezt szintén helyeselni lehetne - de megint csak az a kérdésem, L. Simon képviselő úr, hogy hol van itt a hatástanulmány. Hol vannak azok a közgazdasági számítások, amivel alá tudják támasztani azt, hogy akár egy 25 ezer forintos, de főleg egy 2 milliós értékhatárnál lesz annyi veszteség, mondjuk, a Facebook vagy a Google oldalán, hogy a homlokukhoz csapnak, térdre kényszerülnek, és ideballagnak tárgyalni a Kossuth tér 1-3.-ba, a Miniszterelnökségre, hogy akkor talán mégis fizetnénk adót a magyar államkasszába? Ezt honnan gondolta, képviselő úr? Honnan gondolta, hogy van egy ilyen sáv, ahol ezeket a gigacégeket térdre lehet kényszeríteni? Ezzel szemben én viszont azt gondolom, hogy Magyarországon a magyar törvényhozás nagyon nehezen tud olyan szabályt alkotni, aminek olyan közgazdasági hatása lenne egyszerűen az ország mérete szempontjából, ami ezeket a gigavállalkozásokat térdre kényszeríthetné. Az a helyzet, államtitkár úr, hogy erre egyetlenegy lehetőség lenne, ennek az egyébként nagyon is helyes célnak a kiváltására, és ezt úgy hívják, hogy adóharmonizáció az Európai Unión belül. Ha az Európai Unión belül van egy erős adóharmonizáció, akkor térdre lehet kényszeríteni ezeket a multinacionális nagyvállalatokat, amelyek sok esetben élősködnek az egyes társadalmakon, élősködnek a környezeten. De ma az Európai Unión belül az adóharmonizáció legnagyobb ellenségét úgy hívják, hogy Orbán Viktor. Ez a helyzet. Innentől kezdve az az álláspont, hogy azért kívánnak Facebookon vagy Google-on hirdető vállalkozásokat megadóztatni, hogy így közvetve magyarországi adózásra kényszerítsenek nagyvállalatokat, azt gondolom, ez tökéletesen nevetséges. A korábbi 25 ezres határ, ami az eredeti javaslatban szerepelt, nyilvánvalóan a magánszemélyeket, illetve a kisvállalkozásokat sújtaná anélkül, hogy egyébként akár csak ez a 25 ezres határ is megállapodásra kényszerítené ezeket a nagyvállalatokat. Ha L. Simon képviselő úr ezzel nem ért egyet, akkor nagyon kérem, most tárja a Ház elé, kérjen szót, tárja a Ház elé azokat a hatástanulmányokat, amelyek igazolják azt a felvetését, hogy bizony létezik olyan sáv, aminél már nem éri meg elbújnia, mondjuk, a Facebooknak vagy a Google-nak a magyar adózási szabályok elől. Nincs ilyen hatástanulmány, legalábbis a Törvényalkotási bizottság előtt, illetve most üléskezdés előtt semmi olyan hatástanulmányt nem mutatott be államtitkár úr, ami igazolná azokat a piaci hatásokat, amelyekkel ön a törvényjavaslat kapcsán számol. Összességében pedig azt gondolom, hogy nem egyszerűen tisztességtelen személyre szabottan vagy akár jogi személyre szabottan jogot alkotni. Az a helyzet, hogy abban az esetben, hogy ha betolnak egy adótörvényt a Ház elé, elfogadja az Országgyűlés, majd ezek után egy héttel, pár nappal később a sajtó felhívja az önök figyelmét arra, hogy bizony van olyan vállalkozás, amelyik könnyedén ki tud bújni az adófizetési kötelezettség alól, és utána gyorsan csinálnak egy törvénymódosítást, ez azt jelenti, hogy önök alkalmatlanok az ország kormányzására. Ha önök felelősen kormányoznának, akkor nem is állna elő olyan helyzet, akár RTL-ről beszélünk, akár reklámadóról, akár más típusú adóról és adóalanyról, hogy a törvény elfogadása után a sajtó hívja fel az önök figyelmét arra, hogy van még számtalan kiskapu, amit be kell zárni. Ez a selejt bosszúja, ami itt fekszik előttünk, a Fidesz tökéletes alkalmatlanságának az ékes bizonyítványa. Így egy országot nem lehet felelősen kormányozni, államtitkár úr, hagyjuk már abba ezt a szórakozást, hogy itt frakciókormányzás van! Ön, államtitkár úr, két sorral hátrébb ül, és azt mondja, hogy nem ér a nevem, én egy egyszerű képviselő vagyok, énnekem nincs olyan felelősségem, hogy hatástanulmányt kellene készíteni, piaci hatásokról kéne nyilatkozni. Ez nem igaz, államtitkár úr, ön egy miniszterelnökségi államtitkár, a kormány legfontosabb miniszterének az első helyettese, kutya kötelessége olyan törvényjavaslatot beterjeszteni, aminek a várt költségvetési, piaci hatásaival, és ha reklámadóról beszél, akkor a várható társadalmi, környezeti hatásaival tökéletesen tisztában van. (12.00) És hogyha mégis olyan helyzet adódik, hogy a törvény elfogadását követő egy héttel kiderül az, hogy számos kiskaput nyitva hagytak, akkor hiába bújik a képviselői minősége mögé, ilyen esetben önnek kutya kötelessége lenne lemondania. Egészen egyszerűen azért, mert ha olyan törvényjavaslat jön be a Ház elé, ahol a törvény elfogadását követően derül az ki, hogy itt kiskapuk maradtak, akkor az azt jelenti, hogy az előterjesztő, ha történetesen kormányzati vezető, nem alkalmas a feladata ellátására. Tessék olyan törvényjavaslatokat idehozni, főleg olyan adótörvényeket idehozni, amelyeknek a várható hatásával legalább önök tisztában vannak, és esetleg megtisztelik az Országgyűlést és az ország közvéleményét is, hogy elmagyarázzák azt, hogy egy ilyen törvénymódosításból ilyen és ilyen piaci költségvetési következmények várhatók. Önök ezt nem tették meg sok ezer milliárd forint esetében a paksi hitelszerződésnél, nem teszik meg a várhatóan 9, 10, 11, ki tudja, hány milliárdos bevételt produkáló reklámadó, valójában médiaadó-törvény esetében sem. Összegezve: ez az adótörvény egyrészt a selejt bosszúja, a korábbi hibájukat próbálják kijavítani. Láttunk már ilyet, ugye az egyháztörvény kapcsán Semjén Zsolt azt mondta, hogy ez egy jogalkotási remekmű, majd utána vagy háromszor hozták ide. (Mirkóczki Ádám: Négyszer!) Négyszer, bocsánat! Itt kijavít Mirkóczki képviselőtársam, négyszer hozták ide. Most körülbelül ugyanitt tartunk. Ha majd a jövő héten megírja egy portál, hogy még maradt hiba, akkor, gondolom, még szeptemberben is találkozni fogunk ezzel a törvényjavaslattal. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)
  • SZELÉNYI ZSUZSANNA (független): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A reklámadó, amit a Fidesz pár hete előterjesztett, a magyar kormány egy újabb nonszensze, ami előttünk fekszik. Ennek a törvénynek kezdettől fogva nem volt semmi más célja, mint hogy tovább korlátozza annak az esélyét Magyarországon, hogy a polgárok megismerjék azt a valóságot, amelyben élnek. Ennek a törvénynek a valódi szándékai olyan átlátszóak, mint a rizspapír, a közteherviseléshez meg az igazságossághoz az égadta világon semmi köze nincsen. Ez a törvény kizárólag azt szolgálja, hogy az új állampárt kormánya a neki kedves médiumokat megjutalmazza, a kritikusait pedig megsarcolja. Az általam beadott módosító indítványokban az indokolatlan megkülönböztetés elkerülése érdekében egységesen egy ésszerű, 5 százalékos adókulcsra tettem javaslatot, amit önök nem támogattak. Azt is javasoltam, hogy az elhatárolt veszteségnek a reklámadóból való szelektív leírását a kormány egyeztesse az Európai Unióval, mivel meglátásunk szerint ez a törekvés - amely csak a TV2-re vonatkozna - tiltott állami támogatásnak számít, és az uniós jogba ütközik. A kormánytöbbség ezt a javaslatot is elutasította, így kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy ez bizony a tiltott állami támogatás nagyon is valószerű veszélye. A most bevezetendő reklámadóval öncenzúrára akarja késztetni a kormány azokat, akik nem bólogatnak önöknek reggeltől estig, és nyilvánvaló versenyhátrányba kényszeríteni azt a televíziót, az RTL Klubot, amely nem tartozik az önök médiabirodalmába. A hamarmunka - ahogy itt már jó páran elmondták előttem - sajnos ritkán jó. A reklámadóval a kormány még a kis- és közepes vállalkozásokat is megsarcolta volna. Elképesztő blamázs! Szerencsére a kormány értékelte az általunk beadott módosító indítványokat, és az ostoba és ésszerűtlen javaslatát, ami a kisvállalkozásokra vonatkozott volna, az utolsó pillanatban sikerült módosítani. Milyen árulkodó azonban, hogy a nem magánvállalkozó magánszemélyek, például mi, a politikusok nem esünk az adókötelezettség hatálya alá. Kínos dolog ez szerintem. Kedves Képviselőtársaim! Ez a javaslat egy jellemzően fideszes, személyre szabott, végtelenül dilettáns törvény, amelynek a céljai és a végrehajtása is dilettáns. Egy középutas európai országban egy ilyen gagyi törvény egyszerűen nem megy át. Természetesen ezt a felesleges és rosszindulatú törvényjavaslatot az Együtt-PM képviselői el fogják utasítani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
  • DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy újabb mesterpéldáját látjuk annak a fajta törvénykezésnek, amit a politológus szakértők voluntarizmusnak hívnak, azt hiszem, a köznyelv akarnokságnak vagy öncélúságnak hívná ezt. Hallottam, amikor elmondták, hogy adójogszabályokat azért hozunk, hogy az arányos közteherviselésből mindenki megfelelően kivegye a részét, és ez azt szolgálja, hogy hozzá tudjunk jutni a magyar állam által biztosított közszolgáltatásokhoz. Valójában ez az adójogszabály csak ennek nem felel meg. Megfelelhetett volna, hogyha nem öncélú, és nem azért hozzák ide, a Ház elé, hogy ne lehessen róla vitatkozni, hiszen a bizottsági üléseken ezt nem lehetett napirendre venni. Nem lehetett napirendre venni a Költségvetési bizottságban azt az adójogszabályt, amely nyilvánvalóan nem kapcsolódik a költségvetéshez, és annak nem termel bevételt. Általános vitája nem volt, ezért most ezt természetesen itt kell lefolytatni. Öncélú azért is, mert van egy olyan érdek, amely valójában nem létezik, de mégis önök megvédik, és azért, mert van egy valós érdek, amit pedig el kívánnak leplezni. Ez a valós érdek az, hogy vannak a kormányhoz nem hű, a kormánytól nem függő médiumok, amelyeknek az adóterheit növelni kell. Miért kell növelni az adóterheiket? Azért kell növelni, mert a válságban folyamatosan csökken a reklámpiac, folyamatosan csökkennek a reklámköltések, és az állami megrendelések által önök kényükre-kedvükre egyes médiumokat kényeztethetnek, másokat pedig természetesen büntethetnek ezekkel a megrendelésekkel. Ez a valós célja ennek a jogszabálynak, nem az, ami általában egy adójogszabálynak a célja kellene hogy legyen, hogy arányosítsa a közteherviselést, új forrásokat vonjon be a költségvetésbe, azt pedig közszolgáltatások nyújtására fordítsa, amit minden magyar állampolgár nyugodtan igénybe vehet. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert a nemzetgazdasági miniszter azt mondta, hogy nincsen költségvetési indoka annak, hogy ezt az új adót be kell Magyarországon vezetni. És még szép, hogy nincs, hiszen akkor meg kellene magyarázni, hogy miért kell egy új adót bevezetni Magyarországon, amikor jobban teljesítünk; akkor el kellene mondani, hogy kétszer 170 milliárd forint hiányzik a magyar költségvetésből, és hogyan kívánják ezt egyenesbe hozni; és természetesen azt is el kellene mondani, amit az önök által megszavazott stabilitási törvény is előír önöknek, meg kellene mondani, hogy mire kívánják felhasználni az újonnan kiszabott adóból befolyó többletbevételt. Ezekre a kérdésekre nem kell válaszolni, mert öncélúan és természetesen a szakmai egyeztetéseket megkerülve, közigazgatási egyeztetéseket is megkerülve - itt hadd tegyek egy kitételt, azt lehet hogy érdemes lett volna egyébként, hiszen ott szakemberek ülnek, és ki tudták volna gyomlálni belőle ezt a rengeteg hibát - elénk hozzák ezt a jogszabályt, és meghallgatjuk az összevissza érveléseket. Államtitkár úr, ebben tényleg összevissza beszéltek. A Költségvetési bizottság előtt ön azt mondta: "Ez hatalmas összeg, amire nagyon oda kell figyelni, hiszen ez egy kistelepülésnek milyen sokáig elég volna, egyéves költségvetése, kétéves költségvetése, hároméves költségvetése lenne." Ezt mondta államtitkár úr, ott ültem. Végül is a tej árával is összehasonlíthatta volna, mert legalább ugyanannyi köze van a kettőnek egymáshoz, mint a települések költségvetésének a kiszabott reklámadóhoz. De ön ezzel érvelt, mert abban a pillanatban ez olyan jól hangzott. Én szeretném azt látni, amikor a kormányoldal, főleg a kormányzati szereplők ugyanilyen harcosan kiállnak, amikor 4 milliárd forintot elengedünk a szerencsejáték áfájában. Ott nagyon bőkezűen adunk, itt pedig valamiért elveszünk. A pontos célt meg kell tudni határozni, a pontos cél az, hogy a kormányhoz nem hű, a kormánytól nem függő médiumoknak növelni kell az adóterheit. Abba kell hagyni az összevissza beszélést ebben a dologban, ha ez a cél, ezt kell mondani. Az adójogszabályok egyébként szerintem erre alapvetően nem alkalmasak. De nézzük még azt, amit itt sokan említettek: a magyar vállalkozók és a magyar kkv-k. Önök ugye, azt várják el, és ez volt az unortodox nemzetgazdasági politikának az alapja, hogy majd a belső kereslet és a belső fogyasztás iszonyatosan sokat fog nőni. (12.10) A magyar kkv-k 2,5 milliárdot (sic!) költhetnek mostantól adómentesen reklámozásra. Ahogyan azt Lukács Zoltán képviselőtársam is elmondta, hogy ez mitől 2,5 milliárd, szerintem ebben a teremben ezt most senki nem tudja megmondani. Hogyan lett a 25 ezerből 2,5 milliárd? Egy-két mérlegbeszámolót megnézve az ember azt látja, hogy a marketingköltések nagyjából 50-90 milliárd forint között vannak egy magyar kkv-nál. (L. Simon László: Mennyi?!) Hogyan jött ki a 25? Erre a kérdésre nem fogok választ kapni természetesen, mert az öncélú jogalkotásnak a kérdésekre való válaszadás nem sajátja, és éppen ezért nem is fogják önök ezt nekünk megmondani. De ha kevesebb potenciális vevőt tud megszólítani egy vállalkozó, ha kevesebb árut tud eladni, kevesebb lesz a bevétele, kevesebb bért fog fizetni vagy éppen kevesebb embernek fog fizetni bért. És természetesen nem fog fejleszteni, mert ha véletlenül fejlesztene, akkor azt csak jó drágán tudja bevezetni a piacra, jó drágán tudja csak meghirdetni, azért, mert önök teljesen más indokból kivetettek egy reklámadót azért, hogy megregulázzanak valakit, illetve megregulázzanak egy darab kereskedelmi adót. A végrehajthatóság kérdésében, úgy gondolom, vissza fogunk még térni erre a törvényjavaslatra, ugyanúgy, ahogyan azt Schiffer András képviselőtársam is mondta. Abban az esetben, ha véletlenül nem fizeti majd be a hirdetés jogosultja az adót, azt nem tudom, honnan fogja vajon tudni az, ahol hirdet ez a cég, hogy éppen a 2,5 millió előtt vagy után tart-e majd egy cég. Ez egy nagyon érdekes kérdés lesz, és az ellenőrzés kérdése is nagyon-nagyon érdekes dolog lesz majd ebben. Úgy gondolom, hogy ezekre nem ad választ ez a jelenlegi törvényjavaslat. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy akkor, amikor Magyarországon szűkülnek a munkalehetőségek, akkor, amikor Magyarországon szűkül a piac sok esetben, sok helyütt, akkor önök megint egy szegmenst sújtanak. Hiszen ezeket a reklámokat valaki előállítja, ezeket a reklámokat valaki elkészíti, ezeket a reklámokat valaki közzéteszi. Ezek után ezek vagy drágábbak lesznek, vagy éppen csak nem is lesznek. Pedig ők szerintem magyar adófizetők, magyar dolgozók, magyar emberek, akik itt bérből szeretnének megélni. Emelkedni fognak a hirdetések árai, és úgy gondolom, hogy ezzel nem azt a kívánt célt fogják elérni, amit nem kívánnak elleplezni. Csak azt az egy célt lehet elérni, amit önök folyamatosan el kívánnak leplezni. A törvény indokolása, illetve az azóta történt események, úgy gondolom, már nem indoklás, ez már kínos magyarázkodás. Nagyon kínos ez, úgy gondolom, mindenkinek. Ahogyan itt ezt már többen elmondták, ez a Magyar Országgyűlés tekintélyét, a magyar törvényekbe vetett hitet, a törvényalkotói akaratnak a nagyjábóli belövését, úgy gondolom, olyan szinten sérti ez a törvényjavaslat, amellyel nagyon nehéz volna versenyre kelni. Meg kellett volna szokjuk már az elmúlt időszakban, meg kellett volna szokjuk már az elmúlt években ezt a fajta egyéni indítványos, mindenfajta szakmai egyeztetést, közigazgatási egyeztetést megkerülő és most már a bizottságok által meg nem tárgyalt javaslatoknak a Ház elé hozását, de úgy gondolom, hogy ez megszokhatatlan, méltatlan ennek a Háznak, méltatlan a magyar törvényhozásnak a tekintélyéhez, és rombolja azt. Nem lesz jogbiztonság. Nagyon örülök neki, hogy nem vésték gránitba ezt a jogszabályt, mert szépen lassan elfogyna a vésőnk, és úgy gondolom, hogy szeptemberig el is fog fogyni a vésője annak, aki előterjeszti ezeket a jogszabályokat. Most mindannyian L. Simon államtitkár úrral vitatkozunk, holott megmondom őszintén, itt mindenki tudja - és ne vegye magára -, mind tudjuk, hogy nem ön írta lányszobája magányában ezt a jogszabályt. (L. Simon László széttárja karjait. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Ezért kellett általában segítséget kérni az értelmezéséhez. Viszont egy dologra föl kell hívni a figyelmet. Ön ezt magára vette, és ezt a kínos magyarázkodást ön most végigcsinálja. De akkor, amikor ezt megszavazza a kormánypárti többség, ennek mindenki részese lesz, és az összes képviselőnek meg kell majd magyarázni ezt. Nagyon kínos lesz, nagyon nehéz lesz megmagyarázni, mert megmagyarázhatatlan dolgokat csinálnak. Ezért javaslom, hogy vonja vissza, mert ez egy nem jó javaslat. Ezzel szemben ez egy rossz javaslat. Nincs átgondolva, elölről kellene kezdeni. Elölről kellene kezdeni, újra végiggondolni, és egy jó javaslattal idejönni a Ház elé, és akkor valószínűleg arról érdemi vitát is tudunk majd folytatni, amikor az nem öncél lesz, hanem a valódi célokat is fogjuk látni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban. - L. Simon László közbeszól.)
  • L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak azért kértem szót, mert egyrészt Novák képviselőtársam fölszólított, és most már engedek a fölszólításának, hogy ne csak a zárszóban reagáljak bizonyos dolgokra, hogy legyen vitalehetőség (Novák Előd bólint.), meg azért is, mert nem szeretném, ha kifutnék a zárszóra rendelkezésre álló időkeretből, így néhány dologra már most szeretnék reagálni. Először kezdjük Szakács képviselőtársammal! Ha jól értettem, most arra szólított föl, hogy vonjam vissza az előterjesztést, és nyújtsuk be újra, kijavítva, és akkor, azt feltételezem, nem fogják azt mondani, hogy már harmadszor jövünk vissza ugyanazzal a törvényjavaslattal - mert eddig az volt a probléma, hogy van, amivel másodszor visszajöttünk. (Dr. Schiffer András közbeszól.) De lehet, hogy itt nincs önellentmondás, csak én értem megint rosszul a dolgokat; ahogy rosszul értettem azt is, amit a kkv-kkal kapcsolatban mondott. Majd kérném képviselő urat, hogy valamilyen módon, legalább egy kétpercesben reagáljon, és mondja el, hogy rosszul értettük-e, de hány milliárd forint egy kis- és közepes vállalkozás marketingbüdzséje? (Németh Szilárd István: 70!) Vagy valami összesített számot mondott a magyar kkv-kra? Mert valami embertelen nagy számot hallottam, ami azért lepett meg, mert a teljes magyar reklámpiac, a reklámtorta nem éri el a 200 milliárdot évente, de lehet, hogy rosszul értettem, amit mondott. Mindenesetre szeretném, ha legalább annyi lehetőség lenne a Magyar Országgyűlésben, hogy a saját mondataimat én magam is értelmezzem. És amikor a bizottsági ülésen elmondtam, hogy mi az, hogy kis összeg meg nagy összeg, akkor nem arról beszéltem, hogy azért kell kivetni ezt az adót, mert a belőle várhatóan befolyó 8 milliárd forint a költségvetés számára nagy összeg. Nem! Azt mondtam, hogy azok, akik azt állítják, hogy azért nem szabad bevezetni ezt az adót, mert ez a költségvetés számára kis összeg, meg azok, akik azt állítják, hogy ebbe a konfliktusba nem érdemes belemenni, mert ez a 8-10 milliárd forint a költségvetés számára elenyésző összeg, azok lenézik a magyar adófizetőket, mert nem igaz, a magyar költségvetés számára 8 milliárd forint sok pénz! (Dr. Józsa István: Extrában?) Képviselő úr, könyörgök, tényleg! (Derültség és moraj.) Örülök, hogy ott támaszkodik és közbekiabál. (Az elnök csenget. - Németh Szilárd István: 10 százalékát nyúlta le Paksnak. - Derültség. - Az elnök ismét csenget. - Közbeszólások.) Ha lehet, akkor kormánypárti képviselőtársaimat is nyugalomra intem, hogy egy kicsit hadd fejezzem be a gondolatmenetemet. Pusztán csak azt állítottam, hogy minden egyes bevétel a magyar adófizetők számára, ami a költségvetésbe befolyik, fontos bevétel, és e tekintetben nincs különbség 2 milliárd forint és 20 milliárd forint között. Olyan példákat említettem ott a vitában, amelyek egyébként az érvrendszeremet kellőképpen alátámasztották: lásd Nemzeti Kulturális Alap, lásd kistelepülések költségvetési helyzete, és azt mondtam, hogy igenis, 8 milliárd forint sok pénz! De ebből az állításomból nem következik az, hogy egyébként az adóelengedés - akár a gazdaságélénkítésben, akár a kulturális területen - ne lenne legitim eszköz, hogy egyébként ne lehetne azt elérni bizonyos dolgoknál... Hogy csak egy példát mondjak, az önök korábbi "nagyszerű" - a nagyszerűt a jegyzőkönyvben tessék idézőjelben írni! - miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc egyetlenegy értékes és fontos adójogszabály-módosítást hajtott végre, amikor is a szakma kérésére 5 százalékra mérsékelték az időszaki periodikák - nevezetesen, ha így nem értenék, az újságokra utalok -, tehát a nyomtatott sajtótermékek áfáját. És ez egy nagyon helyes törekvés volt. Itt nyilvánvalóan a költségvetés bevételkiesést könyvelhetett el, ugyanakkor a másik oldalon ennek fontos társadalompolitikai, kulturális hatása is lehetett, és szerintem volt is. Vannak olyan esetek, amikor a gazdaságélénkítés érdekében érdemes adót csökkenti vagy érdemes adót elengedni. De ha megnézzük azt, hogy a magyar színházi szektorba hány milliárd forint folyik be társasági adó elengedése révén, azt láthatjuk, hogy ott is, valójában azzal, hogy az állam elenged adófizetési kötelezettséget, nagyon fontos kulturális missziót támogat és segít. Tehát az, hogy egyébként az egyik oldalon elengedünk adót vagy csökkentünk adót vagy az adókulcsokat mérsékeljük, abból nem következik az, hogy 8 milliárd forint ne lenne a költségvetés számára nagy és fontos összeg. Szelényi képviselő asszonynak válaszolnék pár dologban, ha itt lenne, és a független képviselőknek nem lenne annyi dolguk, hogy a vita végét sem várják meg, csak odapörkölnek a kormányoldalnak, elmondják, hogy ez miért szánalmas előterjesztés, utána felállnak, és úriasan elmennek. Így aztán tényleg lehet vitatkozni meg számon kérni rajtunk a vitát, hogy mi nem vitatkozunk, nem reagálunk. Mindenesetre, a képviselő asszony azt mondta, hogy ennek a törvényjavaslatnak az a célja - idézem, fölírtam -, hogy meggátolja azt, hogy a polgárok megismerjék azt a valóságot, amiben élnek, és utána még hozzátette azt is, kiemelve az RTL Klubot - ő emelte ki, nem én -, hogy öncenzúrára kényszerítsük a médiumokat, különösen is az RTL Klubot. (12.20) Kérem, aki az elmúlt heteket látta, akár a személyem körüli vitát, az pont azt látta, hogy nem kényszerítettük ezzel a törvényjavaslattal öncenzúrára az RTL Klubot, hanem végre nekiálltak politikai híreket is közzétenni a sok-sok katasztrófa-, baleseti hír és rendőrségi hír meg bulvárhír mellett a híradóban. Ha tetszik, azt a feladatot látják el, amit önmaguk is fontosnak tartanak. Engedjék már meg, hogy hadd idézzem Erős Antóniát, az RTL Klub közismert híradós műsorvezetőjének az önvallomását, ami a következőképpen hangzik: "A híradós objektíven és egyszerűen fogalmazza meg az adott hírt, nyilván a magyar nyelv szabályainak megfelelően. Nem fűzök hozzá kommentárt, nem teszek hozzá semmilyen gesztust, majd a televízió előtt ülő néző eldönti, hogy az elhangzottakból számára mi igaz, mit fogad el vagy mit nem. A hír feldolgozását rábízzuk a nézőre, nincs cinkos kikacsintás. Én azt gondolom, hogy ez az igazi híradózás." (Németh Szilárd István: Éljen a sajtószabadság! - Dr. Szakács László: Éljen!) Hogy ennek szellemében valósította-e meg a híradós tevékenységét az elmúlt években az RTL Klub vagy nem, és hogy ehhez képest öncenzúra eredményét láthatjuk-e most az RTL Klubban vagy nem, ezt szerintem képviselőtársaim is el tudják dönteni, mindenesetre én nem látom, hogy itt öncenzúra lenne. Ráadásul nem látom, hogy ennek a törvényjavaslatnak valóban az lenne a következménye, hogy meggátoljuk, hogy a polgárok megismerjék azt a valóságot, amiben élnek. Az egy másik kérdés, hogy vajon, mondjuk, azok a hírek meg háttéranyagok, amelyek tendenciózusan vannak összevágva, tendenciózusan vannak feliratozva, ahol nevetségessé akarnak tenni képviselőket, ahol egyébként a miniszterelnök édesapjának a magánüzleti dolgaival foglalkoznak (Dr. Bárándy Gergely: Ennek semmi köze a kormányzáshoz. - Közbeszólások az MSZP, a Jobbik és az LMP részéről.), hogy ez mennyiben felel meg annak a szellemiségnek, amelyet (Az elnök csenget.) Erős Antónia megfogalmazott az előbbi idézetben. Annak külön örülök, hogy Szelényi képviselő asszony már azt is... (Dr. Schiffer András közbeszól. - Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Mondhatom? (Novák Előd: Persze! Ezért vagyunk itt. - Derültség a Jobbik soraiban.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézését kérem, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenkinek van lehetősége hozzászólni, legyenek szívesek ezt betartani! Nem kívántam megszakítani, de elég régóta folyik a polémia. (Dr. Bárándy Gergely: Sok idő nincs már, mert időkeretes.) Folytassa, államtitkár úr! L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Azt külön élveztem, hogy képviselő asszony már azt is elmondta, hogy a törvény végrehajtása is dilettáns, tehát annak a törvénynek, amelyet most kezdtünk el tárgyalni, még el se fogadtuk, már a végrehajtása is dilettáns. De egyébként Szakács képviselőtársam is, ugyan ezt a kifejezést nem használta, de ezt megelőlegezte, mert azt mondta, hogy majd megnézi, hogy egyébként az adóhatóság miképpen fogja azt ellenőrizni, vagy miképpen fogja egyáltalán összeadni, hogy a 2,5 millió forintot meghaladja-e a reklámozási költsége egy vállalkozónak. Tisztelt Képviselőtársam! A vállalkozó dolga az, hogy a könyvelését elvégezze, hogy az adóbevallását elkészítse, és utána az adóhatóság csak ellenőrzi azt, hogy tényleg annyi bevétel után fizette-e be az áfát, amennyit bevallott, illetve pontosabban, hogy tényleg annyi bevétele volt-e, mint amennyi után az áfát befizette, tehát valós és pontos adatokat közölt-e. Az önbevallás meg természetesen az adóbevallás pontos és szakszerű elkészítése az adózó feladata. Ha valaki rendszeresen hirdet valahol, már csak az üzleti tevékenysége miatt is fontos számára az, hogy tudja azt, hogy a saját költségvetéséből mennyit költ el reklámra, azaz mennyi ilyen kiadással csökkenti az üzleti bevételét, illetve ezzel mekkora üzleti bevételnövekedést tud elérni. Tehát valamilyen módon összehasonlítja azt, hogy föladtam egy hirdetést, ez ennyibe került, és ebből ennyi bevételt tudok realizálni, és az év végén, amikor a mérlegemet elkészítem, akkor a teljes árbevételemet egyébként mekkora költséghányaddal tudom csökkenteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Próbáltam követni Novák képviselő urat is. Engedjék meg, hogy érdemben ne válaszoljak arra a sok-sok fölvetésre, amit mondott, de egyetlenegy dologra azért mégiscsak utaljak, mert annyi gesztust kapok mostanában Novák képviselő úrtól, hogy ezt valamilyen módon viszonoznom illik. Valóban igaza van az internetpenetráció kérdésében, ezt elmondtam a múltkor is, és valóban igaza van abban, hogy Magyarországon - európai összehasonlításban is - a magasan tartott internetfelhasználói árak gátolják az internetpenetráció növekedését, tehát hogy nagyobb arányban jussanak hozzá internet-előfizetéshez a társadalom széles rétegei, mint ahogyan most hozzájutnak. És az is igaz, ezt is elmondtam, hogy ez Magyarország számára versenyhátrányt okozhat. Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy mind az ellenzéki, mind a kormánypárti javaslatokat várjuk, és egyébként azt kérjük a szolgáltatóktól, hogy szíveskedjenek az áraikat mérsékelni, amennyiben ilyet lehet kérni egy szabadpiaci versenyben, de meg kell gondolni azt, hogy van-e ezen a területen az államnak szabályozási feladata avagy nincsen. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Mindenesetre még két apróságot szeretnék mondani a képviselő úrnak: ki akarom ábrándítani, Varga miniszter úr nem azért várta meg önt, mert olyan fontos volt a felszólalása, hanem azért, mert akkor még nem volt államtitkára, így a miniszter volt kénytelen itt ülni a bársonyszékben - csak mielőtt azt gondolná a képviselő úr, hogy Varga miniszter úr önnel akart feltétlenül vitatkozni. És hogyha már a Ringier-t "ringiernek" mondjuk következetesen, akkor arra kérem, legközelebb nehogy "kabernet sauvignont" rendeljen az étteremben, mert még gondja lesz belőle; csak mondom, mert "ringier", mondta többször is a képviselő úr, úgyhogy van még itt hova fejlődni az ön szakterületén. (Derültség. - Dr. Staudt Gábor: Ezt a zárszóban kellett volna elmondani! - Taps a kormánypárti sorokban.)
  • DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem gondoltam volna, hogy ebben a vitában én még ezt fogom önnek most mondani, önnek igaza van, rosszul mondtam, milliót akartam mondani, és milliárdot mondtam véletlenül, de mégis úgy gondolom, hogy nem sikerült megfogni a mondandóm lényegét, pedig háromszor-négyszer is elismételtem, hogy jól sikerüljön sulykolni azt, amit, abban bíztam, hogy fog ön cáfolni, de nem sikerült. Továbbra is azt mondom, hogy ez arról szól, hogy a kormányhoz nem köthető médiumokat, azoknak az adóterheit addig kell növelni, amíg azok rá nem lesznek szorulva a kormányzati megbízásokra; én úgy gondolom, hogy ez volt a mondandómnak a lényege. A másiknál pedig, ahogy ön is a Törvényalkotási bizottság előtt belátta a hibáját, így most én is belátom, hibáztam, milliárdot mondtam millió helyett. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
  • NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm L. Simon Lászlónak is, hogy az előző felszólalásomban megfogalmazott kérésemet megfogadva, most a vitában is részt vesz, és nem folytatja azt a saját és főleg általában kormányzati gyakorlatot, miszerint csak a zárszóban reagálnak a felvetéseinkre, amikor már nincs viszonválaszra lehetőség. Ha már viszont ilyen értelemben ezt a hibát elkövette, akkor most tudom pontosítani. Egyrészt alapvetően örülök - és ez a legfontosabb még a pontosítás előtt -, hogy egyetértünk abban, hogy az internethasználati díjakat csökkenteni kell, azonban nagyon naiv hozzáállás az az ön részéről, hogy majd felkérjük az internetszolgáltatókat, hogy csökkentsék az áraikat. Én azt gondolom, ha már ilyen elismerésre méltóan nem betegesen konfliktuskerülő - és komolyan mondom ezt, hogy ez elismerésre méltó -, hogy a szükséges javaslatokat megteszi még akkor is, ha ezek kényes ügyek, akkor bizony szálljon harcba az internethasználati díjak akár hatósági úton való csökkentése érdekében is, ha már a mi javaslatunkat nem fogadták meg, ami egy másik utat javasolt volna, ez pedig az ingyenes alapinternet bevezetése, amely egyébként az internetszolgáltatók érdeke is lenne, hiszen ha bevezetünk az internet világába újabb százezreket, azok előbb-utóbb az alapszolgáltatáson kívül akár előfizetnének saját pénzük terhére magasabb szolgáltatásokat is, azt gondolom. Abban viszont abszolút nincs igaza, és ebben tehát pontosítanom kell - bár nem éppen lényeges kérdés, de ha már erre reagált csak az érdemi felvetéseim helyett -, hogy Varga Mihály nem most, amíg még államtitkára nem volt, reagált a napirend utáni felszólalásomra, hanem egy éve, ahogy említettem ezt, akkor is a nyári szünet előtti utolsó napon. Tehát igenis azért várta meg, mert igenis nagyon fontosnak tartotta - egészen szokatlan módon - még egy napirend utáni felszólalásra is reagálni. Nem azt mondtam, hogy az én személyem miatt, nem ez a lényeges, előterjesztő úr, hanem az, hogy ezt a kérdést, hogy a reklámadóra nincs szükség, ezt olyan fontosnak tartotta itt leszögezni, hogy még napirend utáni felszólalásra is reagált, tőle is és általában a kormánytól példátlan módon. Örülök, hogy ennek ellenére ez megváltozott. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Köszönöm Szakács képviselő úrnak, hogy akkor rendbe tettük a dolgot, és tisztáztuk, hogy hány milliót költenek a kkv-k, bár ez is egy érdekes adat, kíváncsi lennék, hogy honnan van. Hogyha még van egy kétpercesre ideje, akkor ossza meg velünk, hogy ez valami átlagadat-e (Dr. Bárándy Gergely: Ha a KDNP-től kapunk pár percet.), mert azt mondta, hogy egy kkv, avagy nem egy kkv... (Közbeszólások az MSZP részéről.) Ja, bocsánat! (12.30) Mindenesetre ez a mai fölszólalása, és az, hogy itt tulajdonképpen megkövetett engem, azt jelzi, hogy mi, képviselők sem vagyunk tévedhetetlenek, és szerintem ez egyáltalán nem ciki. Még akkor sem ciki, ha ezt néha úgy állítjuk be. És szerintem az sem baj, ha egy törvényjavaslatot visszahozunk a Ház elé; főleg úgy, ha végiggondolják, hogy az én eredeti törvényjavaslatom nem tartalmazta azt a kitételt, hogy veszteségesen működő vállalatok számára lehet valamiféle mentességet adni az adó befizetése alól. Ezért ez a módosítás annak a következménye, hogy a Törvényalkotási bizottság az én szándékomtól eltérően egy olyan módosítást rakott be - és fogadtuk el ilyen módon a Házban - az eredeti törvényjavaslatba, amely újabb lépésre kényszerített bennünket. Nem kellett volna visszahozni a Ház elé a törvényjavaslatot, ha nem jön az a kiegészítő javaslat, hogy a veszteséges vállalatok valamilyen mértékben mentesülhessenek az adófizetési kötelezettség alól. Ha ez a helyzet nincs, akkor nincs az, hogy egyébként az elhatárolt veszteséggel lehet csökkenteni az éves bevételt. Novák képviselő urat szintén megkövetem akkor én is, ha ezek szerint félreértettem a fölszólalását, és ez az ominózus eset egy évvel korábban volt; és igen örülök annak, hogy Varga miniszter úr ennyire fontosnak tartotta az ön napirend utáni felszólalását. Adja a Jóisten, hogy államtitkárként még én is kerülhessek ebbe a helyzetbe! (Derültség a kormánypártok soraiban.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Már azt hittem, hogy L. Simon László azt fogja mondani, hogy adja az Isten, hogy egyszer miniszterként kerülhessen ebbe a helyzetbe. (L. Simon László: Nem mondok én ilyet.) Az a helyzet, államtitkár úr, hogy ön itt a beszédében szóvá tette, hogy egy médium foglalkozik a miniszterelnök úr édesapjának a magánüzleteivel. Na, most az a helyzet, teljesen mindegy, hogy egy vállalkozást vezető, tulajdonló személy a miniszterelnök édesapja vagy kicsoda; ha mondjuk, egy Natura 2000-es területen környezetterhelő tevékenységet végez egy bányacég, akkor azt gondolom, ha van sajtószabadság Magyarországon, akkor egy médiumnak kutya kötelessége ezt szóvá tenni, mint ahogy mi is szóvá fogjuk tenni, teljesen mindegy, hogy a miniszterelnök úr édesapjáról vagy kiről van szó. Ha "a szennyező fizet" elvét alkalmazzuk, államtitkár úr, ez nemcsak a reklámozásra igaz, hanem akkor is, ha mondjuk, egy Natura 2000-es területet akar valaki föltúrni. Na, de amiért viszont szót kértem, az az, hogy természetesen abban önnek igaza van, hogy amiért konkrétan ezt az előttünk fekvő javaslatot ide kellett hozni, illetve vissza kellett hozni a reklámadótörvényt, az egy Törvényalkotási bizottságon betolt módosító javaslat miatt van. Így van. Csakhogy, államtitkár úr, akkor két kérdésre adjon választ! Az egyik az, hogy miért volt szükség arra, hogy kivételes sürgős eljárásban tárgyalja meg ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés. Tudniillik, ha nem kivételes sürgős eljárásban tárgyalja az Országgyűlés, hanem normál ügymenetben, akkor azt gondolom, hogy a különböző képviselői felvetések, módosító javaslatok értékelésénél is talán körültekintőbben lehetett volna eljárni. A másik kérdésem pedig arra vonatkozik, hogy végzett-e államtitkár úr bármilyen modellezést a törvényjavaslat beterjesztése előtt, hogy hány olyan kiskapu lehetséges, amit egyébként az adóalanyi körbe vont vállalkozások ki tudnak használni. Köszönöm szépen.
  • DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hiba, ha egy képviselő úgy szólal meg - zárójelben: hát még ha úgy nyújt be törvényjavaslatot -, hogy nem vizsgálja meg mélységében és teljes részletességgel a tényeket és a folyamatok mikénti alakulását, hiszen megalapozott következtetés csak azok ismeretében vonható le. De a tények megismerése nélküli, elhamarkodott és megalapozatlan véleménynyilvánításhoz hasonló hiba az is, ha nem tud folyamatokat megfelelő távolságból és megfelelő kritikával vizsgálni, és ahogy mondani szokták: nem látja a fától az erdőt. Bár kifejezetten díjazom azt, hogy L. Simon képviselő úr részt vesz a vitában, ez egy üdítő kivételnek számít, hiszen az elmúlt ülésszakban is a viták többségét úgy folytattuk le, hogy ahhoz kormánypárti képviselő a vitában nem szólt hozzá, legfeljebb előterjesztőként, és a végén zárszót mondott, de ennek ellenére azt gondolom, hogy ebbe a hibába esne az is, aki a törvényjavaslat indokolása vagy a kormánypárti képviselők, nevezetesen akár L. Simon képviselő úr szakmai indokainak elemzésével kívánná megítélni azt, hogy ez a törvény jó, elfogadható, avagy sem. Én sokkal inkább azt gondolom, hogy abba a folyamatba kell ezt a javaslatot beilleszteni, amiről részben már több képviselőtársam beszélt. A folyamat pedig vázlatosan nagyjából úgy néz ki, hogy van egy komoly nézettségű televízióadó, ami még nem tartozik önökhöz, az önök érdekkörébe, ami még nem az önök szócsöve. Erre a reakció az önök részéről nem az, ott még nem tartunk, hogy betiltják ezt a televízióadót, hanem még csak ott tartunk - és a "csak"-ot most én mondom idézőjelbe téve -, hogy olyan gazdasági tárgyú törvényeket kívánnak elfogadni, ami ennek a televízióadónak ha a létét még nem is kérdőjelezi meg, de jelentősen nehezebb helyzetbe hozza. Azt gondolom, hogy a televízió most végre úgy kezdett működni, és ez az önök számára újdonság, ahogy egyébként eddig kellett volna működnie. (Zaj, közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban. - L. Simon László: Na!) Úgy kezdett működni, hogy a híradók végre nem bűnügyi tudósítások vagy végre nem az ellenzék viselt dolgairól szólnak, hanem, csodák csodája, a kormányt kritizálják, a kormánypártokat kritizálják, a kormánypártokhoz tartozó üzleti érdekköröket kritizálják. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Na, hát ez szokott lenni egy demokráciában! (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból. - L. Simon László: Mi is ezt mondjuk.) Na, hát, tisztelt képviselőtársaim, ez önöknek most szokatlan, ez a helyzet! Látom, hogy nagyon fölajzza önöket, amit most mondok (Derültség a kormánypárti padsorokban.), mert meglehetősen hangosan kiabálnak be a parlamenti patkóban, illetve az ülésteremben. Ahogy az elnök úr mondta az előbb, nyilván önöknek is megvan a lehetősége arra, sajnos lényegesen több mint nekünk, hogy kifejtsék az álláspontjukat ebben a vitában. Szóval, tisztelt képviselőtársaim, az önök számára szokatlan az, hogy létezik még Magyarországon olyan televízióadó, amelyik nem az önök szócsöve, nem az ellenzékkel foglalkozik, hanem bizony az önök viselt dolgaival, a kormányzat kritikájával és a kormányzathoz közel álló üzleti körök kritikájával. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) És akkor mindehhez képest önmagáért beszél az a reakció, amit önök csináltak. A kormánypárti képviselők látványosan, napirend előtti felszólalásban a frakcióvezetőjük útján fölkérik a kormányt, nem másra, mint hogy küldje rá az adóhatóságot erre a televízióra. És ami még ennél is meglepőbb, és itt már persze távolodni kezdünk a demokratikus értékrendektől, a kormány képviselője ennek még eleget is tesz. Mert hogy önök, tisztelt képviselőtársaim, felelőtlen képviselőként így viselkednek, ahogy, az egy dolog, de hogy a kormány egyik tagja, a gazdaságért felelős miniszter, visszaélve hatalmával az adóhatóságot gyakorlatilag eszközként, pörölyként használja arra, hogy megregulázzon egy olyan piaci szereplőt, akinek a viselkedése önöknek nem tetszik, azt gondolom, hogy ez már több a soknál, ahogy szokták mondani. Aztán ennek utána benyújtanak egy módosító javaslatot, amelyik még inkább az RTL Klubra szabja ennek a törvénynek a rendelkezéseit. Nos, tisztelt képviselőtársam, a folyamat végén valóban már csak egy kérdés marad, hogy milyen világot élünk most. Milyen világot élünk, amikor a kormány a hatóságai révén és a hatóságait felhasználva, visszaélve hatalmával és jogköreivel, reguláz meg piaci szereplőket, akik úgy viselkednek, ahogy önöknek az egyébként nem tetszik? Nyílt háborút folytat, még egyszer mondom: nyílt háborút folytat a hatóságai közreműködésével. És azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azt sem kell kiemelni, hiszen önök pontosan tudják, hogy mely korszakokban volt szokás akár a politikai ellenfelekre, akár azokra a piaci szereplőkre, akik a kormánynak és a hatalomnak nem megfelelőképpen viselkednek, nem lojálisan viselkednek, ráküldeni a hatóságokat. Szeretném kérdezni: ilyen kort élünk? (12.40) És egy mondat még végül az államtitkár úrra reagálva, nem tartalmilag, csak formai szempontból. Tudja, államtitkár úr, ha önök ezeket a vitákat nem szorítanák időkeretbe, akkor sokkal több mindenre tudnánk mi is reagálni. Az a helyzet, hogy például a KDNP megint nem használt föl a harminc percből egyetlen másodpercet sem ebben a vitában, az ellenzéknek meg - nemcsak a miénknek, de más ellenzéki pártoknak is - lassan elfogy az időkerete. Úgyhogy ha akarnak vitatkozni, akkor tisztelettel javaslom, ha a KDNP-nek nem fontos ez a téma, akkor adja át az ellenzéki frakcióknak azt az időkeretet, ami a rendelkezésére áll, hogy legalább ismerjünk meg ebben a vitában, ha már más vitában nem ismertünk meg KDNP-s véleményt, legalább ebben ismerjünk meg egyet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
  • L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg nem mondhatják az ellenzéki képviselők, hogy nem veszünk részt a vitában, no pláne, hogy az előterjesztő nem vesz részt a vitában. Bár azért megjegyzem Novák képviselő úrnak, hogy a zárszó egy teljesen legitim műfaj, hogy az ember előterjesztőként zárszót mondjon. Van rajtam kívül még képviselő, aki szintén fölszólalhat. Azért Bárándy képviselőtársamat megnyugtatom, hogy minden bizonnyal a KDNP álláspontja nem áll messze ebben a kérdésben a Fideszétől. (Lukács Zoltán: Már hetekkel ezelőtt megkapták a Fidesz álláspontját.) Ha éppen ők ezt nem mondják itt el, azért nyugodjon meg, hogy úgy fognak szavazni, ahogyan mi szavazunk. (Lukács Zoltán: Efelől nincs kétségünk.) Azt mondtam, hogy minden bizonnyal. Vélelmeztem, tisztelt képviselő úr. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Nagyon jó lenne, ha nem kiabálnának be. De nagyon köszönöm és megtisztel azzal, hogy díjazza, hogy részt veszek a vitában. Egy dolog miatt viszont nagyon-nagyon határozottan kell megszólalnom. Ön azt mondja itt a Magyar Országgyűlésben, egy demokratikusan megválasztott, kétharmados erővel rendelkező parlamenti többségnek, hogy egyelőre még nem tartunk ott, hogy betiltják az önöknek nem tetsző televízióadót... (Dr. Bárándy Gergely: Miért, már ott tartunk?) Nem, ön azt mondta, hogy egyelőre nem tartunk ott, de valójában azt sugallja az egész szövegkörnyezettel, hogy akár arra is képesek lennének. (Dr. Bárándy Gergely: Ez igaz! - Lukács Zoltán: És most visszafogott volt. - Zaj az ellenzéki oldalon.) Megjött Vadai képviselő asszony és rögtön bekiabál. Annyira jó! Eddig hol volt, képviselő asszony? (Derültség.) Bedugta a kártyáját és kiabál. (Dr. Vadai Ágnes: Megyek, jó, nem zavarok.) És kimegy. (Derültség és zaj.) Lehetséges, hogy beszélhetek, elnök úr? (Lukács Zoltán: A törvényről beszélj!) Annyiban lesz szó a törvényről, amennyiben az önök kritikáiban, mert kétszer annyit foglalkoztak velem és az én médiaszerepléseimmel, mint a törvénnyel, mert a törvényhez túl sok érdemi kritikát nem tudtak hozzátenni, csak ugyanazt szajkózzák folyamatosan. Például azt szajkózzák itt önök, az előbb Szakács képviselő úr és Bárándy képviselő úr is, Szakács képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a kormányhoz nem köthető televíziókat akarjuk megregulázni, s nagyjából hasonlót mondott Bárándy képviselő úr is, nevezetesen nem tudjuk elfogadni, hogy vannak olyan médiumok Magyarországon, amelyek nem azt mondják, amit mi gondolunk, aztán példának hozta az RTL Klub Híradójában elhangzott gondolatokat, ami azért vicces, mert azok éppen azután kezdődtek el, hogy elfogadtuk a reklámadó első változatát. Előtte egy pillanatig nem volt belpolitikai hír, pláne nem volt komoly kormánykritikai, belpolitikai hír az RTL Klubban! Nem is tudom, miről beszél! Ebből a szempontból nekünk a lehető legjobb volt az a televízió, amelyik nem bennünket kritizált, csak dél-amerikai vonatszerencsétlenségeket meg andokbeli repülőgép-szerencsétlenségeket mutogatott, meg azt, hogy éppen valahol hogyan született meg egy háromlábú tehén. (Lukács Zoltán: Az is egy fontos dolog.) Lukács képviselő úr, hadd mondjam végig! Ha tehát ebből indulok ki, akkor már bocsássanak meg, de nem tudom, miről beszélnek. (Lukács Zoltán: Hát ez a baj!) Ráadásul ez a törvényjavaslat - elmondtam a múltkor is, csak nem figyelnek oda - az úgynevezett kormányközeli médiumokat is sújtja, adófizetési kötelezettségre kényszeríti. Ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, ezek a médiumok nem dugják el valahova a jövedelmüket, hanem nyereségadót is fizetnek a magyar államnak, szemben, mondjuk, az önök által felemlegetett RTL Klub tavalyi esztendejével, vagy a tavalyelőtti 5,5 milliós - ha jól emlékszem - adózás előtti eredményével. Mert valahova abból a 40 milliárdból eltűnt egy kis pénz; tessék elolvasni az Indexnek az idevágó két nappal ezelőtti cikkét, és abból kiderül, hogy milyen adóelkerülési technikákkal viszik ki az országból a pénzt! (Lukács Zoltán: Miért nem akadályozzák meg?) (A jegyzői székben Gúr Nándort Schmuck Erzsébet váltja fel.) Tisztelt Képviselőtársaim! Ne csináljunk már úgy, mintha ez a törvény csak az RTL Klubról vagy csak ellenzéki médiumokról szólna! Ez a Hír TV-t, az Echo TV-t, a Magyar Nemzetet, a Mahirt ugyanúgy érinti. (Lukács Zoltán: Csak ezek kormányhirdetéseket is kapnak.) Elmondtam önöknek a múltkor, hogy mennyi adót fizetnek ezek a vállalkozások, és hogy mennyi volt az elmúlt esztendőben az adózás előtti eredményük. (Lukács Zoltán: És mennyi állami hirdetést kapnak?) Képviselő úr, végigmondhatom? (Lukács Zoltán: Erre is térjenek ki!) Majd fölszólalnak, és utána lehet, hogy a zárszóban reagálok is, tisztelt képviselő úr. (Dr. Bárándy Gergely: Csak már nincs időnk!) Hát, nem kellett volna mindenféle felesleges dologgal elbeszélni az idejüket. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Bárándy képviselő úr egyenesen azt állította, hogy a kormány a hatóságai révén regulázza meg a piaci szereplőket. Képviselő úr, szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy 2002-ben az önök kormánya csinált rögtön a választásokat követően fehér könyvet, és föltette, mint egy bűnözői listát, az 1998 és 2002 között Széchenyi-terves támogatásban részesített vállalkozások névsorát. Aztán az önök államtitkára, Keller László csinált boszorkányüldözést, aminek az lett az eredménye, hogy egyetlenegy eljárása sem vezetett eredményre. (Dr. Bárándy Gergely: S ti ezt a jó példát követitek?) Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök gyakorlata az, hogy az önöknek nem tetsző vállalkozásokat megbélyegzik, szégyenpadra ültetik, a támogatási elszámolásoknál ellehetetlenítették az életüket 2002-t követően; tessék megnézi a Széchenyi-terves támogatások sorsát (Dr. Bárándy Gergely: Arról beszélj, hogy ránk küldtétek az APEH-et!), és az önök volt államtitkára próbált itt az őszerinte kormányhoz közeli vagy éppenséggel az MSZP-vel nem szimpatizáló magánvállalkozásokkal szemben háborút indítani. (Lukács Zoltán: S most térjünk rá a törvényre!) Tisztelt Képviselőtársaim! Schiffer képviselő úr azt mondja, én kifogásoltam az RTL Klub televíziós híradójának azt a gyakorlatát, hogy a miniszterelnök édesapjának a magánüzleti ügyeivel foglalkozik. Képviselő úr, nem ez a baj. Önnek igaza van; ha valóban igaz lenne az, hogy a miniszterelnök édesapja szabálytalanságot követett el, egyébként olyan mértékűt, ami tényleg egy országos sugárzású kereskedelmi csatorna híradójába belefér, akkor még azt mondanám, hogy az ön érvrendszere érvényes lehet. De én idéztem az előbb annak a televíziós szerkesztőnek és műsorvezetőnek, Erős Antóniának az önvallomását, aki több mint egy évtizede vezeti az RTL Klub esti híradóját, aki meghatározó arca az RTL Klub Híradójának. S ebből az idézetből kiderült az, hogy önmaga számára, meg gondolom, hogy a saját kereskedelmi tévéje számára milyen szakmai és etikai normákat tart követendőnek. És én azt mondtam, hogy ami ezzel szemben most történik, az boszorkányüldözés. Nem tényszerű, tárgyszerű tudósítás, hanem olyan kontamináció, olyan manipuláció, ami pontosan azzal ellentétes, mint amit Erős Antónia megfogalmaz; éppen hogy kikacsint a nézőre, és azt mondja: ugye, hogy ezek gazemberek, ugye, hogy a miniszterelnök édesapja csal, ugye, hogy ez van, ugye, hogy az van? (Dr. Schiffer András: És a Hír TV mit csinál?) Tisztelt Képviselőtársaim! Erre utaltam, és nem arra, hogy egyébként ne lenne joga bármelyik televíziónak szabálytalanságot föltárni. És ne keverjük össze a dolgokat! (Lukács Zoltán: Ugye, milyen rossz érzés, ha az emberrel ezt csinálják?) Nagyon súlyos szakmai, etikai problémáról beszélünk, ami egyébként független a reklámadó kérdésétől. A reklámadó, tisztelt képviselőtársaim, ebben az értelmében valamennyi, kormányhoz közeli, kormánytól távoli, ellenzéki vagy független médiumot egyaránt érint, egyaránt sújt. Még egyszer mondom, arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot (Lukács Zoltán: Mindenképpen!), az adóalanyok pedig szíveskedjenek majd a törvényt betartani és az adót befizetni. (Lukács Zoltán: Különben?) Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyrészt sajnálom, hogy L. Simon László vagy a témától nagyon eltérő kérdésekkel foglalkozott, vagy különböző pártok ellenzéki reakciójának a nyelvbotlásaival. (12.50) Ami azonban valóban Orbán Viktor vagy más családtagok magánüzleteit illeti, azt gondolom, hogy igenis a hírekben meg kell, meg lehet jelenniük. Hát képzelje el, ha azt mondanánk, hogy Hunvald György magánüzleteivel ne foglalkozzon a média, vagy, mondjuk, ne egy politikusbűnözőt említsek, mondhatná azt, hogy Leisztinger Tamás magánüzleteivel ne foglalkozzunk. Még akkor se, ha az mondjuk, Molnár Gyulához kötődik ugye, az MSZP politikus bűnözőjéhez, akit másodfokon letöltendő szabadságvesztésre ítéltek, de aztán, minő hála, az MSZP egy korábbi jelöltje, alkotmánybíró-jelöltje hozhatott döntést harmadfokon, ilyen értelemben őt már fölmentették. Mindezekről ne beszéljünk, mert ezek magánüzletek? Én azt mondom, hogy beszéljünk, akkor is, ha ez az Orbán-családot érinti, akkor is, ha ez az MSZP különböző politikusbűnözőit illeti. Abban viszont egyetértünk, hogy az nem elfogadható, hogy azt a médiatörvényben, médiaalkotmányban előírt híradási kötelezettséget úgy teljesítik ezek a médiumok, hogy bulvárhírek szintjére süllyesztik a híradóikat. Olyannyira egyetértünk ebben, hogy meg is szavazták önök a mi erre vonatkozó alapjavaslatunkat, bár végül nem egészen úgy, ahogy ezt mi javasoltuk egy másik módosító javaslatban is. Hiszen mi a politikusbűnözés kérdéskörét nem vettük volna be ebbe, a Pörzse Sándor képviselőtársammal amúgy alapvetően sikerrel javasolt 20 százalékos kvótába, és nyilvánvalóan azt szeretnénk, ha mondjuk, a cigánybűnözés egyre terjedő problémájáról is több híradás születhetne, mert ez a magyar társadalmat foglalkoztató, égető probléma. Azonban önök leszavazták például, hogy a politikusbűnözést vegyük ki, valamint azt is, hogy a baleseti híreket pedig vegyük bele. És miért problémás ez? Azért, mert azt látjuk, hogy a Médiatanács, illetve az NMHH legutóbb itt az Országgyűlésben tárgyalt jelentése, ez a 2012-es évről szólt, amit itt tavaly tárgyalhattunk, ennél frissebbet még itt az Országgyűlés nem vitatott meg, abban azt láttuk, hogy a 20 százalékos bűnügyi kvótát, mily meglepő, senki sem lépte át. Tehát, tisztelt L. Simon László úr, miközben azt mondja, hogy nem elfogadható, hogy még a legközelmúltabbeli időkben is rendszeresen, mondjuk, háromlábú tehén születéséről számoltak be a híradók, amit itt ugye, az MSZP-s Lukács képviselő úr úgy kommentált bekiabálásában, hogy az is egy fontos hír, ugye, hát ez a gyakorlat sajnos elvileg már törvénysértő. Ennek ellenére az NMHH, úgy tűnik, évről évre azt mutatja ki, például a 2012-es évről, hogy egyetlenegy médium sem lépte át a 20 százalékos bűnügyi kvótát, például a TV2-é 19,9 százalék. Hát azért, finoman szólva, ez nekem egy kicsit gyanús, hiszen meglehetősen szubjektív az, hogy mit minősítünk bűnügyi hírkvótának. Így pláne, hogy éves összevetésben nézünk egy kvótát, így rendkívül könnyen tudják akár az utolsó hónapokban manipulálni ezt. Ezért igenis felvetődik itt az összejátszás gyanúja a Médiatanács részéről; különösen, ha a saját jelentésük egy másik mutatójával vetjük össze, hiszen a hírműsorok bulvárosodásának jó mérőfoka, hogy a hírek 31 százaléka katasztrófákkal, balesetekkel és bűncselekményekkel foglalkozik, szerte a média vizsgált szegmenseiben, 31 százaléka. De ha megnézzük ezt a TV2-n, akkor ott 60 százalék, az RTL Klubon pedig 48 százalék foglalkozik tehát botrányokkal, katasztrófákkal, balesetekkel és bűncselekményekkel. Ezek után, hogy a TV2-n ez 60 százalék, azt mondani, hogy a 20 százalékos bűnügyi kvótát egyik sem lépi át, szerintem több mint arcátlanság a Médiatanács és a hatóság részéről. Ezért valóban egyetértünk abban, hogy elfogadhatatlanok azok a híradások, amelyek jellemzik sajnos a médiumokat, de mikor fog végre a csak fideszes tagokból álló Médiatanács tenni ezért? Korábban jogelődjében, az ORTT-ben minden parlamenti pártnak volt delegáltja, ott fölszólalhattunk volna, kezdeményezhettünk volna eljárást, azonban önök ezt megszüntették, ami, azt gondolom, olyan súlyos jogsérelem, hogy a médiát ellenőrző legfontosabb testületben nincs más pártnak delegáltja, még a KDNP-nek sem, ugye, ezt lenyelték annak ellenére, hogy kétharmaddal döntött erről elvileg az Országgyűlés, ez körülbelül olyan szintű jogsérelem, hogy a médiát ellenőrző legfontosabb testületben csak a Fidesz tagjai kapnak helyet, mintha a választások tisztaságát ellenőrző legfontosabb testületben, mondjuk, a Nemzeti Választási Bizottságban és általában a szavazatszámláló bizottságokban csak a Fidesz delegáltjai kapnának helyet. Hát ezek után ne csodálkozzunk, hogy ilyen súlyos törvénysértések lehetnek, és nagyon fájlalom, hogy a KDNP ilyen szinten asszisztál, hogy most már hozzá sem szól rendre egymás után következő vitákban. Sőt, most már, miután ezt mondjuk, szóvá tettem, L. Simon László azt mondja, hogy nyugodjunk meg, a KDNP álláspontja nem áll messze a Fideszétől. Csak azt nem tudjuk, hogy ezt most egyfajta KDNP-szóvivőként, szószólóként mondta, vagy ezt a KDNP felé egy utasításnak kell tekinteni, és ez inkább nem is nekünk szól tájékoztatásként, hanem a KDNP-nek utasításként. Jó lenne, ha meghallgathatnánk a KDNP véleményét is ebben az ügyben vagy akár az ingyeninternet ügyében. Hiszen a Jobbik javasolta, hogy a reklámadó bevételét az alapszintű ingyenes internet bevezetésére fordítsuk. Emellett számos érvet tudnánk felhozni, amennyiben egyáltalán vitatnák, vagy pedig várjuk azt, ahogy az előterjesztő is mondta, nagyon komoly versenyhátrányt fog okozni ez Magyarországon, ha az internethasználati díjakat nem csökkentik, akár az ingyenes alapinternet bevezetésével vagy más eszközökkel. Szeretnénk tudni, hogy a KDNP-nek ezzel kapcsolatban van-e saját, rendkívül markáns álláspontja adott esetben. Várom, hogy bekapcsolódjanak a vitába. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az a történelmi pillanat jött el, hogy L. Simon államtitkár úr tételesen elismerte, hogy mely médiumokat kell kormányközelinek tekinteni. Köszönjük szépen, államtitkár úr, ezt használni fogjuk. (L. Simon László: Nem mondtam ilyet.) Dehogynem, elmondta, elmondta a neveiket. Na most, államtitkár úr, ön azzal érvelt, hogy ezt az adót az ön által kormányközelinek nevezett médiumoknak is fizetniük kell. Ebben önnek kétségtelenül igaza van. Csak egyetlenegy dologról hallgat, amit az LMP egyébként már követel hosszú ideje, hogy mi szükség van arra, hogy több milliárdot bokázzon el a Miniszterelnökség évről évre kormányzati hazugságözönök címén. Tessék betiltani a kormányzati propagandát, tessék törvényben szabályozni az állami, önkormányzati cégek hirdetési politikáját, és tessék megtiltani a monopolhelyzetben lévő állami cégeknek a reklámköltéseket! Pontosan tudja ön is, államtitkár úr, hogy azzal manipulálják a médiapiacot, hogy elvileg az önökhöz közel álló csatornák is ugyanúgy fizetnek adót, mint mások, viszont szépen az állami pénzek ide-oda csoportosítgatásával elő tudják idézni azt, hogy az önökhöz közel álló csatornák, kiadó vállalkozások kedvezőbb piaci helyzetbe kerüljenek, mint mások. Erről kell beszélni! Hiszen nem adnak arra választ, hogy mi szükség van arra, hogy mondjuk, a Paksi Atomerőmű Zrt. az egyoldalú atompropagandát súlyos milliárdokból nyomja. Ki fogja azt eldönteni, hogy a Közgép-beszerzések legnagyobb nyertese hová költi el azt a pénzt, amit áttételesen közpénzekből kapott? Ki fogja azt eldönteni, hogy mondjuk, a szintén nem versenyző MVM Zrt. a reklámköltéseit hol érvényesíti? Pontosan tudja, hogy az elmúlt 25 évben így lehetett a médiapiacot, a nyilvánosságot manipulálni. Ezt nem csak önök teszik most; ezt tették az elődeik is, és ezt kéne abbahagyni. Ha betiltják a kormányzati propagandát, illetve az állami monopolcégek propagandáját, ha törvény szabályozza az állami, önkormányzati cégek hirdetési politikáját, akkor őszinte lenne az a hivatkozása, hogy ezt a médiaadót a kormány közeli médiumoknak is kell fizetni, nem csak másoknak. A másik pedig, ha itt azon poénkodnak, hogy egyébként milyen tartalmatlan baromságok vannak egyes csatornák híradós műsoraiban, hogy gyakorlatilag politikátlanította a nyilvánosságot a kereskedelmi televíziózás az elmúlt 15 évben, akkor csak annyi lenne a kérdésem, hogy a médiatörvényt mégis kik szavazták meg. Nekünk volt javaslatunk annak idején, 2010-2011-ben, hogy hogyan lehetne nagyobb közszolgálatiságot elvárni ezektől a csatornáktól. Önök nem tettek lépéseket ennek irányába. Államtitkár Úr! Végezetül továbbra is várom a válaszát arra, hogy mielőtt ezt a törvényjavaslatot megelőző reklámadótörvény-javaslatot beterjesztette a Ház elé, felmérte-e azt, hogy milyen kiskapuk vannak, hogyan kijátszható ez a törvény, és egyébként pedig ennek a törvénynek milyen társadalmi, piaci, illetve költségvetési hatásai lesznek. Köszönöm szépen. (Sallai R. Benedek és dr. Szél Bernadett tapsol.)
  • L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon rövid leszek, hiszen az elmúlt egy órában vagy több mint egy órában majdnem mindenre reagáltam. Azt szeretném mondani Schiffer képviselőtársamnak, hogy ez a módosítás, ismétlen önmagamat, annak a TAB-os módosító indítványnak az eredményeképpen született, amely lehetővé tette azt, hogy veszteségesen gazdálkodó vállalatok valamilyen mértékben az adóbefizetési kötelezettség alól mentesüljenek. (13.00) (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el. Földi László elfoglalja a jegyzői széket.) Ezért nyilvánvalóan ennek a részelemnek, hogy végül is mekkora mértékű az az adófizetési kötelezettség alóli kibújás, amire lehetőséget teremtett a módosítás, a vizsgálata ilyen rövid idő alatt nem történt meg, viszont azt határozottan állíthatjuk, hogy egyetlenegy forintot sem szeretnénk a költségvetés bevételeiből elveszíteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlenegy momentumra szeretném felhívni a figyelmüket. Megjelent a sajtóban a Századvég vizsgálata, elemzése, ebből a reprezentatív közvélemény-kutatásból az derült ki, hogy a magyar társadalom felnőtt lakosságának 95 százaléka tud a reklámadó bevezetéséről. És ebből a vizsgálatból az is kiderült, hogy a megkérdezetteknek, azoknak, akik egyébként tudnak róla, a 66 százaléka támogatja ennek az adónak ebben a formában való bevezetését. Ez messze több, mint a Fidesz-KDNP pártszövetségének a szavazói. Sőt, azt kell hogy mondjam, hogy ez több mint azoknak a száma, akik egyébként biztos pártválasztóként megjelennek a választásokon, és az önök pártjaira vagy a mi pártjainkra szavaznak. E mellett a tény mellett ne menjünk el, tisztelt képviselőtársaim. Akkor, amikor önök itt a reklámadó bevezetését ilyen drasztikusan bírálták, mint ahogy ezt a mai vitában is megtették, főleg az MSZP-s képviselőknek mondom ezt, megint szembemennek a választók akaratával, megint mást gondolnak a médiumok működéséről, mint amit a választópolgárok gondolnak. Önök a sajtószabadságról hadoválnak, miközben ennek a kérdésnek semmi köze nincsen a sajtószabadsághoz, a vitából is kiderült az, hogy egyébként a törvényjavaslat első változatának elfogadása is már csak növelte a politikai újságírásnak a presztízsét. Tisztelt Képviselőtársaim! Én arra kérem önöket, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot szíveskedjenek támogatni. Magyarországon a jogszabályokat ne kerülhesse meg senki sem, tessék befizetni azt az adót, amelyről az Országgyűlés döntést hozott. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra ma legkorábban 13 órától kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény eltérő szöveggel való hatálybalépéséről és azzal összefüggő egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája. L. Simon László, Fidesz, képviselő önálló indítványa T/467. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. A Törvényalkotási bizottság előterjesztette összegző módosító javaslatát és összegző jelentését, ezeket T/467/9. és 10. számokon a hálózaton megismerhetik. A vitában elsőként megadom a szót L. Simon László képviselő úrnak, államtitkár úrnak, a törvényjavaslat előterjesztőjének, 15 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.
  • ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván felszólalni; egyben megkérem képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek a helyüket elfoglalni. Köszönöm, Schiffer képviselő úr. Öné a szó, államtitkár úr.
  • ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Most a Törvényalkotási bizottság előadói következnek, e felszólalásokra összesen 15 perc áll rendelkezésre úgy, hogy a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére ebből 7 percet kell biztosítani. Megadom a szót Kara Ákos képviselő úrnak, a Törvényalkotási bizottság előadójának, legfeljebb 8 perces időkeretben. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Felhívom figyelmüket, hogy a frakcióknak 30-30 perc, a független képviselőknek összesen 8 perc áll rendelkezésükre. A felszólalások első körében a vezérszónokok ismertetik a frakciók álláspontját, képviselőcsoportonként 15 perces időkeretben. Megadom a szót Szűcs Lajos képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Lukács Zoltán képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szelényi Zsuzsanna képviselő asszonynak, aki a függetlenek közül elsőként jelentkezett felszólalásra. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalásokra van lehetőség, frakciónként egy képviselő, valamint az elsőként szólásra jelentkező független képviselő számára a fennmaradt időkeretek terhére. (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Tisztelt Országgyűlés! A további képviselői felszólalásokra a fennmaradt időkeretekben van lehetőség. Ezeket az üléstermi táblán figyelemmel kísérhetik. Megadom a szót Szakács László képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! felszólalásra jelentkezett L. Simon László képviselő úr mint előterjesztő. Megadom a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásokkal folytatjuk munkánkat. Megadom a szót Szakács László képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport, kettőperces időkeretben.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik kettőperces időkeretben L. Simon László képviselő úr. Öné a szó. (L. Simon László: Megvárom Novák képviselő urat.) Megadom a szót Novák Előd képviselő úrnak. Öné a szó, kettő perc.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most adom meg a szót L. Simon László államtitkár úrnak. Parancsoljon, kettő perc.
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Bárándy Gergely képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport, nem kettőperces, hanem a normál időkeretben rendelkezésre álló időkeret terhéig. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a kétperces felszólalásokon most túl vagyunk ebben a körben, majd a következő felszólalási kör esetében lesz lehetőség kétperces felszólalásokra. Felszólalásra következik L. Simon László képviselő úr.
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Novák Előd képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport, a rendelkezésre álló időkeret terhére. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Schiffer András képviselő úr, LMP-képviselőcsoport. Öné a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalnia rendelkezésre álló időkeret terhére. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem L. Simon László államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra, zárszót mondani. (Jelzésre:) Igen, öné a szó, államtitkár úr.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az összegző módosító javaslatról történő döntésre és a zárószavazásra a mai határozathozatalok során kerül sor. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérem képviselőtársaimat, hogy igyekezzenek helyet foglalni, mert 13 órától elfogadott napirendünknek megfelelően határozathozatalok következnek, és pillanatnyilag 13 óra 3 perc van. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy elfogadott napirendünk alapján már - mivel túlhaladtuk a 13 órát - nem áll rendelkezésre idő ahhoz, hogy az Országgyűlés a határozathozatali eljárások előtt folytassa le a T/464. számú törvényjavaslat általános vitáját. Ennek megfelelően erre a határozathozatalokat követően kerül sor. (Számos képviselő érkezik az ülésterembe.) Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer kérem képviselőtársaimat, hogy foglalják el helyüket, mert folytatjuk munkánkat. Határozathozatalok következnek. Kérem a frakcióvezetőket, hogy biztosítsák a határozatképességet. Szavazás előtt bejelentem, hogy Áder János köztársasági elnök úr a mai napon államtitkár kinevezéséről szóló átiratot küldött az Országgyűlés elnökének. Felkérem Földi László jegyző urat, ismertesse az átiratot. Parancsoljon, jegyző úr!