• NYITRAI ZSOLT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget. Azt gondolom, hogy egy nagyon fontos javaslat tudott még bekerülni így ennek az ülésszaknak az utolsó pillanataira, nevezetesen, ez a javaslat a jelnyelvi pótlék bevezetését szolgálja a közszférában. Ennek a javaslatnak vannak közéleti előzményei, és ezek az előzmények egyébként a választási kampány időszakában keletkeztek, amikor is a Fidesz és a KDNP képviselői ígéretet tettek arra, hogy amennyiben a választópolgárok bizalmából újra kormányt tudnak alakítani, akkor a közszférában bevezetik ezt a jelnyelvi pótlékot. Természetesen ezt a javaslatot úgy tettük, hogy egyeztettük az érintettekkel, merthogy mindig is fontosnak tartottuk azt, hogy a fogyatékossággal élő honfitársaink nagyobb figyelmet kapjanak, és lehetőség szerint a döntések, amelyek őket érintik, az ő bevonásukkal történjenek meg. A Fidesz erre mindig is figyelt, és ezért kapott helyet immár második ciklusban parlamenti képviselőtársunk Tapolczai Gergely - aki majd szintén jelnyelven fogja megosztani önökkel gondolatait erről a kérdésről -, másrészt pedig Kósa Ádám képviselőtársunk az Európai Parlamentben. Mind a ketten történelmet írtak, hiszen Tapolczai Gergely a Magyar Országgyűlésben szólalt fel először jelnyelven, Kósa Ádám pedig az Európai Parlamentben. Ne feledkezzünk meg ezen a ponton Hirt Ferenc képviselőtársunkról sem, aki pedig az első kerekesszékes képviselő a Magyar Országgyűlésben. Még egy javaslatunk volt egyébként ebben a szegmensben a választási kampányban, és noha ez nem témája ennek a mostani módosításnak, de röviden hadd térjek ki erre is, mert remélem, hogy hamarosan erről is vagy ebben a mezőben is eredményekről tudunk beszámolni. Ez pedig érzékenyítő képzés indítása a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a leendő közszolgáknak. Nos, a mostani javaslat konkrétumaira rátérve, az idegennyelvi pótlék mintájára javasoljuk azt, hogy a közszféra dolgozóinál, amennyiben elsajátítják a jelnyelvet, akkor lehetőség nyíljon arra, hogy ezért jelnyelvi pótlékban részesüljenek. Nyilvánvalóan ez a javaslat a közigazgatás akadálymentesebbé tételét célozza meg, és az a célcsoport, amelyik ennek a nyertese tud lenni a módosítást követően, körülbelül egy olyan 70 ezres célcsoport a mai Magyarországon, hiszen körülbelül 10 ezer siket honfitársunk és több mint 60 ezer nagyothalló honfitársunk él az országban. Amennyiben ezt a tisztelt Országgyűlés elfogadja, akkor egy olyan eredménye lesz ennek a javaslatnak, amelyik Európában egyedülálló, hiszen Magyarország számára nyílik meg most a lehetőség a javaslat elfogadásával, hogy Európában elsőként vezesse be a közszférában ezt a jelnyelvi pótlékot. Én nagyon bízom benne, hogy a magyar modell többi eleméhez hasonlóan majd egyéb európai országok - egyfajta mintát mutatva - is meg tudják majd honosítani ezt a javaslatot. Ugye, maga a jelnyelvi pótlék itt a közszférában akkor jár vagy járna az előterjesztésünk szerint, ha a jelnyelvi tudás a munkakör betöltéséhez szükséges. Érinti mind a kormánytisztviselőket, mind pedig a közalkalmazottakat, és hasonlóan az idegennyelvi pótlékhoz, itt is a jelnyelv elsajátítási fokához köti azt, hogy milyen mértékű díjazást, pótlékot kaphatnak a dolgozók e tekintetben. Azt gondolom, hogy az ezzel kapcsolatos minden előzetes egyeztetést lefolytattuk, biztos vagyok benne, hogy ez egy jó szándékú és előremutató javaslat. Szeretném megköszönni ezen a ponton mindenkinek, aki részt vett a javaslat megfogalmazásában és előkészítésében, és abban bízom, hogy az Országgyűlés képviselői között ebben a kérdésben egy konszenzusos egyetértés tud kialakulni. Köszönöm a figyelmet, és kérjük a támogatást ahhoz, hogy a jelnyelvi pótlékot be tudjuk vezetni a közszférában Magyarországon. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt előterjesztő Képviselő Úr! A kormány támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
  • DR. TAPOLCZAI GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző ciklusban is említettem, hogy a vezérszónoklat alkalmával lehetőségem lenne a vezérszónoki emelvényről felszólalni, de különböző technikai okokból inkább a helyemen maradok, és innen mondom el, hogy a tolmácsok jobban tudjanak fordítani, és jobban lássanak engem. De azt gondolom, hogy nem is ez a lényeg, hanem az előttünk fekvő javaslat, ami a jelnyelvi pótlék kérdését rendezi. Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen egy hosszabb folyamat eredménye, egy hosszabb folyamat újabb állomása. Most akár érdekes előadást is tarthatnék a jelnyelv kialakulásáról, fejlődéséről vagy a jelnyelv oktatásának fejlődéséről, de most nem ez a témánk. Egy közelebbi dátumhoz mennék vissza, 1998-hoz, amikor a parlament elfogadta a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényt. Ennek alapján kidolgozásra került az országos fogyatékosügyi program, és ennek alapján 2003-tól kialakításra kerültek a tolmácsszolgálatok országos szinten. Azóta működik rendszeresen, folyamatosan jelnyelvi tolmácsszolgáltatás az országban. A következő állomás a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény ratifikálása volt. Az ENSZ-egyezmény elismeri a jelnyelvet, elismeri a jelnyelv használatához való jogot, és elismeri a jelnyelvhasználók, siketek és nagyothallók közösségét. (15.10) Biztatja a részes államokat arra, hogy tegyenek meg mindent a fogyatékos személyek jogainak biztosítása érdekében az élet minden területén, hogy biztosítva legyen az egyenlő esélyű hozzáférés, az akadálymentesítés a fizikai és az infokommunikációs területen is. Ezt követően fogadta el a parlament 2009-ben a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényt. Ez ugyanúgy megerősíti és elismeri a magyar jelnyelvet, elismeri a magyar jelnyelvet mint a siketközösség nyelvét, és elismeri a siketközösséget kisebbségként, a magyar jelnyelvet pedig önálló természetes nyelvként ismeri el. A jelnyelvi törvény rögzíti, hogy a hallássérült, valamint siket és vak személyek a társadalom egyenrangú és egyenjogú tagjai. A következő lépés pedig 2011-ben az Alaptörvény volt, amely rögzíti, hogy Magyarország védi a magyar jelnyelvet mint a magyar kultúra részét. És most itt állunk az új törvényjavaslattal, ami egy folyamat következő állomása. Ahogy Nyitrai Zsolt képviselőtársam említette, 2014 tavaszán a Fidesz-KDNP-frakció ígéretet tett arra, hogy ezt a kérdést is rendezni fogjuk. Miért is fontos ez a kérdés? Szerves következménye annak, hogy a jelnyelv is ugyanolyan természetes nyelvként van elismerve, mint a többi idegen nyelv, tehát idegennyelvi pótlék szempontjából is ugyanolyan helyzetet kell teremteni, ugyanolyan feltételeket kell teremteni, hogy azok a köztisztviselők, közalkalmazottak, akik megtanulják a jelnyelvet, ugyanolyan joggal kapjanak jelnyelvi pótlékot, mint a munkatársaik, akik más idegen nyelv ismeretével rendelkeznek. A törvényjavaslat világosan fogalmaz: ugyanolyan feltételeket szab, mint ami most a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényben és a közalkalmazottakról szóló törvényben szerepel. Tehát a közszolgálati tisztviselőknél a felsőfokú nyelvtudás esetében az illetményalap 50 százalékára, középfokú tudás esetén 30 százalékára, alapfokú nyelvtudás esetén 15 százalékára lesz jogosult a tisztviselő. A közalkalmazottak esetében a felsőfoknál 100 százalékra, középfoknál pedig 50 százalékra jogosult. Hangsúlyozom, hogy csak azok lehetnek jogosultak a pótlékra, akiknél a munkáltató meghatározza, hogy a munkaköre ellátásához szükséges a jelnyelvi tudás. Ebből adódóan értelemszerűen, akik nyelvtanárok, fordítók, tolmácsok, nem lesznek jogosultak a nyelvi pótlékra. Tehát az általunk benyújtott javaslat alapján a törvényjavaslat elfogadása esetén a magyar jelnyelvi tudás után is járhat nyelvi pótlék a javaslatunkban meghatározott feltételek mellett. Ugyanakkor fontos és szeretném hangsúlyozni, hogy a jelnyelvi pótlék bevezetése nem fogja kiváltani a jelnyelvi tolmácsok munkáját vagy magát a jelnyelvi tolmácsszolgáltatást, ugyanúgy szükség lesz rájuk, ugyanúgy fontos lesz az ő munkájuk is, illetve nem fogja kiváltani az úgynevezett kontakt jelnyelvi videotolmács-szolgáltatást sem, mert az eljárások különböző szakaszaiban kötelező lesz továbbra is jelnyelvi tolmácsot kérni, ha a hallássérült személynek szüksége van rá. Ez a javaslat tovább erősíti a jelnyelv státusát, tovább erősíti a jelnyelv elismerését, ugyanakkor természetesen segíti a hatékonyabb ügyintézést is, az akadálymentesebb hozzáférést a közszolgáltatásokhoz. Azáltal, hogy a jelnyelvi pótlék bevezetésével esetleg még többen fogják megtanulni a jelnyelvet, ez csak pozitív fejlemény lehet, mindenkinek a hasznára válhat, ha eggyel több ügyintéző vagy munkatárs, tisztviselő vagy közalkalmazott a napi kommunikáció során meg fogja értetni magát a hallássérült ügyfelekkel. Szerintem is egy olyan törvényjavaslat van előttünk, ami találkozik az összes képviselőcsoport egyetértésével, és ezúton is kérem képviselőtársaim támogatását. Köszönöm a figyelmet. (Jelnyelvi taps.)
  • TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 2014. június 6-án nyújtották be a képviselők először azt a törvényjavaslatot, amit azután visszavontak. A most napirenden lévő javaslat T/463. számon az újabb változata. Mielőtt erről az újabb változatról beszélnénk, érdemes az előzményekről is néhány szót váltani. 2009. november 9-én, tehát a baloldali kormányzás időszakában fogadta el az Országgyűlés a magyar jelnyelvről és jelnyelvhasználatról szóló törvényt. A törvényjavaslat általános vitájában több felszólaló annak a jelentőségét emelte ki, hogy a jelnyelvnek mint önálló és természetes nyelvnek a törvényi elismerése fontos, ám nem elégséges lépés abban, hogy a magyar jelnyelvet használó közösség tagjai egyenlő esélyű hozzáférést kapjanak az oktatáshoz, kultúrához, információhoz és a közszolgáltatáshoz. Tisztelt Országgyűlés! Azóta eltelt öt év anélkül, hogy a kormányzat bármit tett volna ebben az ügyben, azon kívül, hogy a jelnyelvet a magyar kultúra részeként elismerte, és a védelmét az Alaptörvényben deklarálta. A kinyilatkoztatás üres beszéd maradt. Az államilag finanszírozott, ingyenesen igénybe vehető jeltolmács-szolgáltatásban dolgozók évek óta küszködnek, az állami finanszírozást késve kapják meg, a tolmácsolás óradíja, ami a minimálbér 8 százaléka, csekély mértékben emelkedett. Az érintetteket - a kizárólag jelnyelven kommunikálni képes honfitársainkat - a rokkantnyugdíjak elvétele is sújtotta. Persze, van előrelépés is: kormányzati vagy a kormányzati tűzhöz közelebb lévő szervezetek látványos eredményeket is fel tudtak mutatni. Az új online tolmácsrendszer uniós forrásból valósult meg, kár, hogy az Európai Unió nélkülözhetetlen pénzügyi segítségéhez sem férhet hozzá akármelyik jeltolmácsszervezet. Vannak, akik emiatt a jeltolmácsolás területén is a szolgáltató piac újrafelosztásáról beszélnek. Tisztelt Parlament! Mi azt állíthatjuk, hogy a jelen törvényjavaslat jó szándékú lehet ugyan, de elhallgatja a jelnyelvi tolmácsolás területén lévő komoly problémákat. A most előttünk fekvő törvényjavaslat képviselői önálló indítvánnyal került a tisztelt Ház elé. Ez két dolgot is jelenthet egyszerre. Az egyik az, hogy a törvényjavaslat benyújtása előtt - szemben a 2009-ben elfogadott törvénnyel - a jelnyelvi tolmácsolással foglalkozó szervezetekkel nem folytattak szakmai egyeztetést arról, hogy ezen szabályozási területen volna-e még más tennivaló a jelnyelvi pótlék bevezetésén kívül. Másrészt igazolni látszik az a feltevés is, hogy az állam a jeltolmácsolás területére is kivetette hálóját, csak ehhez nem közvetlenül a kormányzat adja a nevét. Ezt az értelmezést erősíti, hogy a törvényjavaslat újabb változatában egy lényeges különbség van a korábbihoz képest. Az előző változatban a jelnyelvtudást igazoló felsőfokú tanúsítvány a kormánytisztviselőknél az illetményalap 100 százaléka volt, mostanra ez - hogy, hogy nem - 50 százalékra csökkent. (15.20) Ugyanúgy megfeleződött a középfokú tanúsítvány birtokosának járó pótlék is. Jó lenne tudni, hogy mi a változás oka e rövid időn belül. Nem változott viszont, hogy a törvényjavaslat hatálya nem terjed ki a civil szervezeteknél foglalkoztatott jeltolmácsokra; láthatóan az a szándék, hogy az állami szférában megteremtődjenek a feltételei annak, hogy a hatósági vagy a szolgáltatási feladatellátás során ne külső tolmácsot vegyenek igénybe. Erre kétségkívül ösztönöz az, hogy a jelnyelvi tudást anyagilag honorálja az állam ezzel a törvényjavaslattal. Tisztelt Országgyűlés! Az a kérdés is választ érdemel, hogy a civil szervezeteknél foglalkoztatott jeltolmácsok közreműködésének feltételeit mikor kívánják az előterjesztő képviselők vagy a kormány javítani. A jelnyelvi tolmácsolás speciális tudást igényel. Véleményem szerint nagyobb megbecsülést és elismerést érdemel. Kár, hogy a törvényjavaslat ebben csak egy kis lépést tesz előre. A Magyar Szocialista Párt frakciója benyújtotta a módosító indítványait, amennyiben a kormánypárt támogatja, abban az esetben mi is támogatjuk a törvény módosítását. Tesszük ezt azért, mert mi is fontosnak tartjuk, mint ahogy elhangzott a felvezetőben a vezérszónokoktól, de látjuk azt a különbséget, amit el is mondtam, hogy nem értjük a miértjét, hogyan történhetett meg, hogy júniustól egy hónap sem telt el, és változott az a gondolkodásmód, amit a törvénymódosításban láthatunk. Azért tartjuk ezt fontosnak és furcsának, mert ha egy hónappal ezelőtt az egyiknél 100 százalékot írtak elő a felsőfokú jelnyelvtolmácsolásnál, a másiknál pedig 60 százalékot, 15 százalékot pedig az alapfoknál, ha ezt komolyan gondolták egy hónappal ezelőtt, azt gondolom, akkor fontos lenne most is, hogy ugyanezt a százalékot tartsák. Ezért nem tudjuk nagyon elfogadni a módosítást. Másrészt különbséget tesznek a közalkalmazottak és a köztisztviselők között. Azt gondolom, mindkettő elfogadhatatlan számunkra. Ezért fontosabbnak tartanánk azt, hogy egyenlően próbálják ezt a kérdést kezelni. Fontosnak tartjuk azt, hogy az első javaslatukat tartani kellene, mert minél magasabb összeget kellene biztosítani azoknak, akik egyébként nagyon fontos munkát végeznek ezzel a tevékenységgel, és - mint ahogy elmondtuk - speciális tudást kell hogy igényeljen ez a munka. Tehát ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez akár magasabb összeggel legyen honorálva. Ugyancsak nagyon fontos kiemelni, hogy a törvénytervezetben benne van az is, hogy addig nem kaphat semmilyen pótlékot az illető személy, amíg azt a bizonyos összeget le nem dolgozza, amit biztosítanak a továbbképzésére, illetve a jelnyelvtudás megszerzésére. Azt mondjuk, hogy ezt is át kellene gondolni, mert ha valakit elküldenek, vagy éppen meg akarja szerezni ezt a tudást, akkor azt úgy kellene támogatni, hogy nem sújtják azzal, hogy majd akkor fogják elfogadni vagy teljesen legalizálni az ő bizonyítványát, vizsgáját, ha már egy idő eltelt. Azt mondom, hogy attól a pillanattól kellene ezt megtenni, amikor a vizsgát megszerezte, nem pedig a későbbiek folyamán kellene a 100 vagy 60 vagy éppen a 15 százalékot adni. Ezekből a kérdésekből kiindulva mi a magunk módján támogatni kívánjuk ezt a törvénytervezetet. De még egyszer szeretném kiemelni, hogy csak azzal a feltétellel tudjuk támogatni, ha a módosító javaslatainkat el tudják fogadni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A következőkben Teleki László MSZP-s képviselő felszólalásának korrekt és politikai haszonszerzés nélkül tett részére kívánok reagálni. (A képviselő rövid ideig mozdulatlanul és némán áll.) Köszönöm a figyelmet.
  • VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztők! Természetesen a frakciónk ugyanúgy, mint más e témakörbe tartozó és előrelépést mutató javaslatot, ezt is támogatni fogja. Igaz, hogy annak tükrében kell támogatnunk, hogy látjuk, vannak olyan területek, ahol az akadálymentesítés kiépítése gőzerővel folyik, viszont vannak még területek, a fogyatékossággal élők életét befolyásoló területek, ahol az akadálymentesítés nagyon le van maradva mind Európához, mind akár a fogyatékosügyi programhoz képest. Azt javaslom, hogy próbáljuk ezeket szinkronba hozni és más területeket is felhozni, akár a fizikai akadálymentesítést, akár a vakok számára létrehozandó akadálymentesítéseket. De természetesen ezzel egyet tudunk érteni, mert úgy gondolom, hogy aki olyan pluszdolgot vállal, hogy a jelnyelvet megtanulja akár köztisztviselőként, akár közalkalmazottként, elvárható, hogy a pótlékot is megkapja, főleg ha olyan területen dolgozik, ahol nagyon sokszor kerülhet olyan helyzetbe, hogy ezt a megszerzett tudását használnia is kell. Ellentétben az előttem felszólaló képviselővel, Teleki képviselő úrral, én egyetértek azzal, hogy amennyiben nem tudja a közalkalmazott vagy köztisztviselő a sajnálatos jelenlegi bérviszonyok következtében a saját tanfolyamát finanszírozni, és ezt a munkáltató teszi meg, akkor ezt a pótlékot addig ne kapja, tulajdonképpen ezzel törleszti azt a kölcsönt, amit a tanfolyam elvégzéséhez kapott. Szerintem ez logikus és elfogadható, így alakul ki az egyensúly, hogy adok is valamit, kapok is valamit, teljesítek is valamit, és ezért elismerésben is részesülök. Régóta időszerű ez, meg kellett ezt tenni. Viszont ezzel a jelnyelvi pótlékkal kapcsolatban felmerül még egy olyan kérdés, hogy ha már lépcsőfokokról és a jelnyelv minél magasabb és szélesebb szintű elfogadásáról beszélünk, akkor érdemes lenne akár azt is figyelembe venni, hogy a felsőoktatásban a jelnyelv másféle feladatot és szerepet is kaphasson. Nagyon jól tudjuk, hogy a felsőoktatásban végzők nyelvvizsgatételi kötelezettsége részben arra szolgál, hogy egyfajta alapműveltségről tanúbizonyságot tegyen, legalábbis gondolom, a törvényalkotó szerint ez volt a cél, azzal, hogy egyfajta nyelvvizsgával rendelkezik. Viszont a másik és számomra fontosabb funkciója ennek a követelménynek az, hogy egy olyan nyelvet elsajátítson, amit a hivatása gyakorlása során alkalmazni és használni tud. Ha olyan szakterületen dolgozik, hogy az angol nyelvű szakirodalom az elfogadottabb és a kiterjedtebb, a jobb tulajdonképpen, akkor igen, rendelkezzen egy angol nyelvvizsgával, hogy a szakmájában önmagát minél jobban tudja képezni, minél naprakészebb és minél felkészültebb legyen a hivatása ellátása során. De vannak olyan területek, akár a szociális terület, akár a gyógypedagógia területén, akár egyéb területeken, ahol az egyik legfontosabb nyelv, amit ismernie kell az ezen a területen dolgozónak, a jelnyelv. Innentől fogva már csak egy lépés, ha már nyelvpótlékot adunk, hogy azokon a szakterületeken, amelyeken valószínűsíthetően a jelnyelvet használni fogja, akár az általam felsorolt néhány területet is, ha figyelembe vesszük, ott a jelnyelv mint nyelvvizsga-kötelezettség leróható legyen. Tehát ha valaki ezeken a szakterületeken jelnyelvből a megfelelő vizsgáját megteszi, akkor ez őt feljogosítsa arra, hogy a diplomáját kézhez vehesse. Úgy gondolom, ez már nem egy olyan nagy lépés ahhoz képest, hogy nyelvpótlékot kapnak a közszférában dolgozók a jelnyelv ismeretéért. Ezt tudom javasolni. Azt tudom még javasolni, hogy azon kívül, hogy vannak bizonyos területek, amelyek most nagyon elindultak - elképzelhető az is, hogy az itt ülő képviselő lobbitevékenységének, befolyásának köszönhetően bizonyos területeken az akadálymentesítés gőzerővel elindult, sokkal nagyobb sebességgel, mint más területeken -, azt szeretném kérni, hogy az egyéb területeken is, ahol óriási lemaradásokat tapasztalunk, akár a tömegközlekedés, akár a közhivatalok, akár a közintézmények tekintetében az akadálymentesítés ugyanilyen gőzerővel induljon be, egyensúlyba kerüljön, és ténylegesen akadálymentes és azonos életet élhessenek azok az emberek, akik valamilyen fogyatékossággal élnek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Azért kértem két percben időt, mert Nyitrai képviselő úr cinizmusa, azt gondolom, mindenképpen megérdemel két percet. Nem politikai beszéd volt, hanem gondoljon bele abba, képviselő úr, hogy önök június 6-án benyújtottak egy törvényjavaslatot, amit három hét múlva visszavonnak, és teljesen más százalékkal és összegekkel próbálnak meg eladni. Azt gondolom, önöknek el kell dönteniük, hogy melyik számot akarták használni pontosan, mert én a magam olvasatában, ha valamit kiadok két-három héttel ezelőtt, akkor nem vonom vissza úgy, hogy sokkal kevesebbet érnek most azok a tolmácsok, mint három hete. Megkérdezem még egyszer akkor, képviselő úr, hogy mi az oka, hogy három hét alatt teljesen más számokkal operálnak és dolgoznak, mint a három héttel ezelőtti törvényjavaslatban szerepel? Abszolút nem arról szól, hogy politikai hozzáállás, hanem pontosan ellenkezőleg, védem azokat, akiket meg kell védeni, pontosan azért, mert valóban megilletik azok a források, amelyet önök most törvényjavaslatként benyújtottak. Pontosan őket védem azzal, hogy ezt a kérdést ilyen karakteresen próbálom meg előadni. Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy ha végighallgatta a beszédemet, akkor azt is lehetett hallani és érzékelni, hogy a támogatását biztosítja a Magyar Szocialista Párt abban az esetben, ha önök is a módosító támogatásunkat támogatni tudják. Mi pedig azt kérjük, semmi mást nem kértünk ebben a módosítóban, hogy arányosan próbálják meg képviselni a közalkalmazottakat és a köztisztviselőket, mert számunkra mind a két szféra nagyon fontos, hogy a tolmácsolást egyenrangúan tudják elvégezni. Ebből adódóan azt gondolom, hogy mindenképpen a támogatásunkról szól ez a dolog, de a módosító javaslatunkat továbbra is fenntartjuk, és ezért kértem, hogy ezt újra érzékeltessem önnel. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
  • DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Most már úgy gondolom, válaszolnom kell a fogalom pontosítása miatt. Itt és most nem a tolmácsokról van szó, hanem köztisztviselőkről és közalkalmazottakról van szó, akik esetleg jelnyelvi tudást szereznek. A kérdésre a válasz pedig nagyon egyszerű: nem diszkriminálunk a köztisztviselők és a közalkalmazottak között, ugyanis a jelenlegi jogszabályozás szerint csak három nyelvvizsga esetében lehet adni 100 százalékos pótlékot - felsőfokú tudás esetén - a köztisztviselők számára, angol, német és francia nyelv esetén. A többi nyelv esetében 50, 30 és 15 százalék a pótlék mértéke. Úgy gondoljuk igazságosabbnak, illetve úgy gondoljuk, hogy ezekkel a mértékekkel talán az intézmények is motiváltabbakká válnak arra, hogy a pótlékot finanszírozzák. Még egy megjegyzést szeretnék tenni. Szerintem kár volt belekeverni most a tolmácsszolgálatok finanszírozásának kérdését, ugyanis szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy például 2007-ben három hónapra felfüggesztésre kerültek a pályázatok, három hónapig nem kaptak a tolmácsok fizetést, hacsak a fenntartóik nem finanszírozták saját önerőből, úgyhogy most inkább maradjunk a témánál. Köszönöm szépen a figyelmet.
  • SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a beterjesztett módosítással akár még egyet is tudnánk érteni, ha nem azt tapasztalnánk, hogy úgy, ahogy korábban már megszoktuk, és erre számos példa volt az elmúlt egy-két hétben, úgy jönnének be a törvényjavaslatok vagy módosítások, hogy az nem kellőképpen megfontolt, megalapozott vagy nem kellőképpen elkapkodott. Mi azt gondoljuk, hogy ebben az esetben is, ennél a törvénymódosításnál is szükség van korrekcióra, szükség van módosításra. A szocialista frakció ezt meg is tette. Nem kérünk ebben olyan sokat, mint azt, amit egyébként Teleki képviselőtársam már elmondott, hogy valóban ne tegyünk különbséget a köztisztviselők és a közalkalmazottak jelnyelvi pótléka között, pontosan azért, mert azt gondoljuk, hogy a közalkalmazottak is legalább olyan hasznos és egyenrangú munkát végeznek a köz szolgálatára, mint ahogy ezt egyébként a köztisztviselők vagy a kormánytisztviselők teszik. Úgyhogy ha önök tudják támogatni a mi módosító javaslatunkat, természetesen mi is tudjuk támogatni az egyébként - még egyszer mondom - elfogadható és teljes mértékben jó jogszabály-módosítást. Fontosnak tartjuk az egységes szabályozás megteremtését, mert valóban a közszférában dolgozók bérrendszere egyre rosszabb képet mutat. A közszolgálati tisztviselők illetményalapja ugyanis már évek óta nem emelkedett, és ebben az évben, 2014 januárjától sem látunk ebben semmilyen változást. A közszférában ugyanis körülbelül 660 ezer ember dolgozik, és a munkavállalók mintegy 30 százaléka nem a rá irányadó illetménytábla szerinti fizetését kapja, hanem közel 40 ezer fő a minimálbért, és bizony van 150 ezer olyan alkalmazott is, akinek a fizetése a szakmunkásbér-minimummal egyenlő. A közalkalmazotti bértáblát is, az ahhoz kapcsolódó fizetési osztályokat és fokozatokat nézve könnyedén szembeötlik az a tény, hogy a közalkalmazottak jó néhány helyen csak azért nem keresnek kevesebbet, mert a bérüket kompenzálják. Ha ez nem lenne, akkor tényleg ezrek és tízezrek dolgoznának a kormány alkalmazásában úgy, hogy kevesebbet keresnének, mint a kormányzat által megállapított legkisebb munkabér. A bérkompenzáció, tisztelt képviselőtársaim, viszont a közszféra tekintetében a kormány tehetetlenségét mutatja azzal, hogy nem képes gondoskodni a saját alkalmazottairól. Az pedig külön elfogadhatatlan számunkra, hogy azon munkavállalók esetében, akik saját maguk vagy házastársuk jogosultak családi adókedvezményre, a gyerek után igénybe vett adókedvezmény összegét levonják a kompenzációból. Nos, egy olyan tisztes bérrendszert kellene kidolgoznia a kormánynak, és ebben vagyunk érdekeltek mindannyian, amelyben mindenféle megaláztatás nélkül meg tudnak élni a közalkalmazottak is, akiknek bizony-bizony hónap végére komoly megélhetési problémáik vannak már. Ameddig ezt nem sikerül összehozni, addig is azt gondoljuk, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a béreket növeljük és például azzal, hogy egy egységes nyelvvizsgapótlék-rendszert vezessünk be a közszolgálatban is. Még egyszer, azt tudjuk mondani, hogy mi támogatjuk a javaslatot, csak egész egyszerűen azt nem értjük, hogy miért kell különbséget tenni a nyelvvizsgapótlék-rendszerben. A mi módosító javaslatunk igazából erről szól. Amennyiben ezt önök tudják támogatni, akkor természetesen mi is tudjuk támogatni a javaslatot. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
  • HERINGES ANITA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Mint képviselőtársaim már elmondták, igen, mi tudjuk támogatni ezt az indítványukat, viszont szerintünk már korábban kellett volna megtenniük ezt a lépést, és akkor lehet, hogy amikor még voltak független szakszervezetek minden szférában, lehet, hogy még könnyebben ki lehetett volna alakítani egy egységes jelnyelvi pótlékrendszert is, a szakszervezetekkel természetesen akkor még egyeztetve arról, hogy mely munkakörök azok, amelyeknek járjon ez a jelnyelvi pótlék. (15.40) De a kormánytisztviselők esetében is már az előző kormány is jelentős mértékben szűkítette, kvázi meg is szüntette az érdemi kollektív érdekvédelmet azzal, hogy létrehozta a nem független magyar kormány-tisztviselői kart. Jelenleg a kormányzattól egyáltalán nem független szervnek kéne most megvédeni a munkáltatótól, a túlkapásoktól a munkavállalókat, a köztisztviselőket, közalkalmazottakat. A szakszervezeti szféra ellehetetlenítése előtt még a független szakszervezeti vezetők legalább érdemben tudták képviselni dolgozóik érdekeit, és már nemcsak a tagjaikét, hanem az összes munkavállaló érdekeit és jogait képviselni tudták. Amennyiben sikerült megegyezésre jutniuk a munkáltatókkal bármivel kapcsolatban, az érvényes volt az összes többi munkavállalóra is. (Németh Szilárd István: Ellopták az egész vagyont!) Éppen ezért gondoljuk, hogy az önök feladata megteremteni a lehetőséget arra, hogy szakszervezetek jöhessenek létre a kormányzati intézményekben. És megítélésünk szerint a független szakszervezet jobban tudja képviselni a dolgozók érdekeit, például abban is, hogy mely munkakörökben lehessen jelnyelvi pótlékot kapni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
  • BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! Látszik, hogy a kormánypárti képviselők mennyire veszik komolyan ezt a témát is, az előbb még hatan voltak, most meg már csak öten. De ezt tapasztaltuk az utóbbi időben, hogy minden általuk benyújtott törvény ennyire érdekli őket, hogy ha vitázni kellene róla vagy bármi hozzászólás kellene, kiürülnek a padsorok, igaz, péntek délután van, biztos nagyon fontos teendőik vannak. Engem külön felháborít az a cinizmus, amit Nyitrai Zsolt ebben az ülésteremben az elmúlt percekben bemutatott nekünk, jól jelzi, az elmúlt négy évben hogyan viselkedtek akár a kisebbségekkel, a hátrányos helyzetűekkel, a szegény sorsú gyerekekkel, vagy beszélhetnénk a nőkről vagy a családon belüli erőszakról. Ugyanezt művelik nap mint nap a parlamentben, és mutatják meg Magyarországnak, hogy milyenek is maguk, kormánypárti képviselők. Néhány adatra azért felhívnám a figyelmüket, és itt nem lehet különválasztani azt most, hogy a jeltolmácsokról beszélünk vagy a közalkalmazottakról vagy a közszférában dolgozókról. Ami az utóbbi időben zajlott: a közszférában dolgozók bére drasztikusan csökken, ha a versenyszférával összehasonlítást teszünk. Ha összehasonlítjuk ezt a két szférát - és itt külön csoportokat fogok felsorolni -, az oktatásban még 2008 előtt 5 százalékkal többet kerestek a dolgozók, mint a versenyszférában, ez 2013-ra 10 százalékos csökkenést jelentett, most már 10 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a versenyszférában. A humán egészségügyben és a szociális ellátórendszerben 2008-ban, a válság kirobbanásakor már 1 százalékkal kerestek kevesebbet, mint a versenyszférában, ez 2013-ra 23 százalékra csökkent. Előttem képviselőtársam már elmondta, hogy sok esetben a közalkalmazottak csak azért tudják megkeresni azt a minimálbért, mert bérkompenzációt kapnak. Azért kapnak bérkompenzációt, mert maguk is nagyon hamar rájöttek, hogy a saját törvényükkel hozták lehetetlen helyzetbe a közalkalmazottakat. Itt még említenék egy dolgozói szférát, ami érzékenyen érint engem személy szerint. Ha csak az oktatási dolgozóknál az óvodákat vesszük, a technikai személyzetet, a konyhában dolgozókat vagy a takarítónőket... (Nyitrai Zsolthoz:) Látom, képviselő úr, magát ez sem érdekli most sem, mert inkább valami mással van elfoglalva (Dr. Répássy Róbert: Nem erről szól a törvény!), mint ahogy látszik is sok esetben. Sokszor húsz éve ott dolgozó konyhás nénik kevesebbet keresnek, mint akkor felvett... (Dr. Répássy Róbert: Jelnyelvről szól a törvény!) Tessék? (Az elnök csenget. - Dr. Répássy Róbert: Jelnyelvről szól a törvény!) Összefügg a kettő, képviselő úr, mert közalkalmazottakról és köztisztviselőkről beszélünk. Hiába integet a fejével és mutogat, látszik nagyon jól nap mint nap, hogy magukat ez nem érdekli. (Dr. Répássy Róbert: Házszabály!) És pontosan ebben a törvényben is, amit képviselőtársak elmondtak, hogy benyújtottak előbb egy törvényt, utána egy másikat, ami már nem is hasonlít a legelsőre, nem veszik komolyan, és nem is érdekli önöket. Ráadásul tudják nagyon jól, hogy a közalkalmazotti szférában megjelent a dolgozói szegénység, és pontosan a jeltolmácsokat is érinti. Nagyon sokan hagyják el nap mint nap ezt a pályát, mert nincsenek megfizetve. És pontosan ebben a törvényben is különbséget tesznek közalkalmazott és köztisztviselő között. Folyamatosan ezt csinálták az elmúlt négy évben is, de úgy látszik, hogy a következő négy évben is ezt fogják folytatni. Jó lenne már, hogy ha a magyar emberek problémáival is foglalkoznának, és nem cinizmus zajlana ebben a Házban nap mint nap. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból. - Nyitrai Zsolt tapsol.)
  • DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném én is kiemelni, hogy alapvetően ennek a törvényjavaslatnak a célja teljes mértékben támogatható, és nyilvánvaló, hogy képviselőtársaim sem a célt kérdőjelezték meg, csupán mindannyian azon vagyunk, hogy próbáljuk feltárni azt a jelenlegi társadalmi környezetet, amelyben ez a törvény nagy valószínűséggel az önök szavazatával meg fog valósulni, és csak reményemet szeretném kifejezni, hogy befogadják a módosító javaslatunkat, és ezzel együtt mi is fogjuk tudni támogatni ezt a törvényjavaslatot. Hiszen sajnos, ami ebből hiányzik, az maga az igazságosságnak és az esélyegyenlőségnek a megvalósulása, ami, azt gondolom, hogy nagyon sok kormányzati törvényjavaslatból szokott hiányozni, éppen ezért szeretnénk ezeknek a megvalósulásával ezt kiegészíteni. Itt képviselő úrnak ténylegesen a cinizmusára annyiban szeretnék reagálni, hogy azt gondolom, hogy át kellett volna gondolni itt az érdekek képviseletét akkor is, amikor a korkedvezményes, korengedményes nyugdíjat sikerült megszüntetni, és a siketeket is sikerült nagyon nehéz helyzetbe hozni, és megalázó felülvizsgálatoknak alávetni, a rokkantnyugdíjat megszüntetni. Azt gondolom, hogy ez egy olyan eset, amit azért szerettem volna kiemelni. Tehát akkor tekintettel kellett volna lenni rájuk, nem csak most. A javaslattal kapcsolatban még azt gondolom, hogy ebben a pillanatban a közigazgatásban és a közszolgálatban nem áll rendelkezésre kellő számú és jól képzett jelnyelvi tudással rendelkező dolgozó, ezért szükséges természetesen minden eszközzel támogatni az esélyegyenlőség megteremtését és a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést. Amennyiben a jelnyelvvizsgával többletjövedelem lenne szerezhető, így kellő ösztönző állna rendelkezésre annak érdekében, hogy egyre többen egyre jobb állami szolgáltatásokban részesüljenek, hiszen azt gondolom, hogy az egyértelmű cél. Ha a kormányzatnak most, az önkormányzati választások előtt hirtelen kiemelten sürgőssé vált a jelnyelvvizsga után járó pótlékrendszer bevezetése, úgy nem értjük - ahogy képviselőtársaim is kiemelték -, hogy miért csak július 1-jétől kívánja megadni a pótlékigénylések lehetőségét a kormányzat. A megjelenő kormányzati beszámolók és statisztikák, ahogy ezt tudjuk, egymás után megerősítik, hogy az idei költségvetés stabil lábakon áll, és állítólag mindenre jut kellő forrás. Ha ez igaz, akkor nem látjuk pénzügyi indokát annak, hogy kormánytisztviselőket, köztisztviselőket, közalkalmazottakat miért nem illetheti meg ez év január 1-jétől visszamenőleg a tervezett jelnyelvi pótlék. A társadalmi környezet, azt gondolom, hogy nem figyelmen kívül hagyható egyetlen törvényjavaslatnál sem. Itt tisztelt képviselőtársaimnak szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a köztisztviselői illetményalap évek óta nem emelkedett és befagyasztásra került. Ennek a mértéke jelenleg 38 650 forint. Ebből az összegből számítják a katonák, a honvédségi dolgozók és egyébként a rendvédelmi dolgozók illetményét is, sokan mások mellett. A köztisztviselői illetményalapot ezzel, hogy évekre befagyasztották, több százezer ember bérét fagyasztották be, és a bérkompenzáció hosszú távú megoldást nem tud jelenteni. Úgyhogy azt gondolom, hogy a célja nagyon jó ennek a törvényjavaslatnak. Azokat az egyenlőségi és igazságossági javításokat és módosításokat, amiket javasolunk, azt szeretném kérni én is, hogy támogassák, és arra hívnám a figyelmet, hogy legalább ennyire fontos az is, hogy foglalkozzon a kormányzat a köztisztviselői illetményalap emelésével, hiszen több százezer ember jövője, megélhetése és családok biztonsága múlik ezen. Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiból.)
  • DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót. Nagyon sajnálom, hogy a tisztelt szocialista képviselőtársaim más témákkal összekeverve, politikai vitává szeretnék átalakítani a témát. Én szeretnék a témánál maradni. Először is, egy dolgot szeretnék visszautasítani. Teleki László képviselőtársam említette, hogy piacfelosztás, -újraosztás zajlik, ezt szeretném visszautasítani az online tolmácsszolgáltatás kapcsán. (15.50) Ugyanis ha jobban ismerné ezt a projektet, akkor láthatná, hogy a pályázati feltétel egyéves tesztidőszakot írt elő, ami 11 tolmácsszolgálat bevonásával zajlik. Ha a tesztidőszak sikerrel jár, akkor megnyílik a rendszer, és bárki részt vehet benne. Ez csak a tolmácsszolgálatokat érinti, az ügyfeleket nem. Az ügyfelek közül bárki, aki a Sinosz tagja, részt vehet a rendszerben, egy év múlva pedig itt is megnyílik a rendszer. A tolmácsszolgálatok finanszírozása kapcsán szeretném emlékeztetni önöket, hogy 2003 óta most fordult elő először a Fidesz-kormány idejében, hogy kiszámíthatóvá vált a tolmácsszolgálatok működése, ugyanis hároméves ciklusra lett kiírva a pályázat, eddig pedig csak évente voltak pályázatok, és sokkal bizonytalanabb volt a munkavégzésük. Most folyamatosabb és kiszámíthatóbb a rendszer. Köszönöm szépen.
  • KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök ennek a vitának, illetve a vita egy részének, mert azt gondolom, hogy Tapolczai Gergely képviselőtársam olyan dolgokat mondott, ami bár nem minden esetben volt számomra meggyőző Teleki László képviselőtársam érvelései kapcsán, de azt tudom mondani, hogy érdemi reakcióknak számítottak, és azt gondolom, hogy a magyar parlamentben mostanában nagyon ritkán van az, hogy érdemi kérdésekre érdemi választ kap az ellenzék. Ez mindenképpen figyelemre méltó, és ezt a fajta hozzáállását, azt gondolom, hogy csak köszönnöm kell a képviselő úrnak. Aki nem annyira otthonos a parlament világában, az azt gondolhatja, hogy azok a felvetések, amelyek arról szólnak, hogy az ellenzéki képviselők kritikái és javaslatai túl általánosak, még azt gondolhatják, hogy ez akár igaz is lehet, azonban hadd figyelmeztessek mindenkit arra, hogy a jelenlegi házszabály értelmében, az új tárgyalási rend értelmében most a törvény általános vitája folyik. Az "általános" kifejezés egy közkeletűen értelmezhető magyar szó, azt jelenti, hogy a törvényt általános kontextusban szemlélve kell vizsgálni. Magam ugyan jobban szeretném egyébként, ha a törvény részletes vitájának is a parlamentben lenne a helye, ahogyan azt a szocialista frakció egyébként kifejtette már korábban, de erre sajnos nincs mód, így a parlament helyett a szakkérdésekben való vitatkozást, amennyiben vannak módosító indítványok - a Szocialista Párt is tett ilyen módosító indítványt -, majd a szakbizottságban fogjuk megtenni. Ezért, mivel ilyen tárgyalási rendszer van a Magyar Országgyűlésben, most azt kell hogy mindannyian elviseljük, hogy a törvényjavaslat általános vitájában meghallgassuk azokat a társadalmi kontextusokat, szélesebb szakpolitikai összefüggéseket, amelyekben számunkra a törvény értelmezhető. Ezért fogadják el, kérem, hogy nem az önök türelmével való visszaélés történik, nem olyan nem idevaló szakmai érvek felhozatala történik, amelyek hátráltatnák a törvény elfogadását, pusztán arról van szó, hogy a törvényjavaslatunkat több oldalról, akár szélesebb oldalról is megpróbáljuk megindokolni. Először is azért tartom ezt fontosnak elmondani, mert azt gondolom, hogy ez egy érdemi jó irány, jó kezdeményezés, és szeretném magam is azt, hogy ehhez a kezdeményezéshez konstruktív javaslatokkal tudjunk szolgálni, hiszen közös célunk az, hogy jobbá tegyük ezt a javaslatot. Nem tűnik nekem úgy az önök megnyilvánulásaiból sem, hogy elzárkóznának feltétlenül az elől, hogy ez a törvényjavaslat azt a közös célunkat, amit egyébként önök kiválóan megfogalmaztak a javaslat indokolásában, elérhesse. A Magyar Szocialista Párt sem szeretne mást, csak azt, hogy ez a törvényjavaslat olyan jó tudjon lenni, hogy leginkább szolgálja azokat a célokat, amiket kitűzött maga elé. Megint csak el kell mondanunk, hogy ezekben a célokban nincs vita közöttünk, ezért pusztán arról beszélhetünk most, hogy miként tudjuk elérni ezeket a célokat, és kérem ezért, hogy jó szándékkal fogadják ezeket a javaslatainkat, mert nem arról van szó, hogy olyan ügyet támadunk, amit nem teszünk magunkévá. Azt hiszem, egy olyan jó ügyről, egy olyan jó kezdeményezésről van szó, amely jó, hogy itt van előttünk, csak szeretnénk, hogy minél sikeresebb legyen. Kérem, fogadják el tőlem azt, hogy egy kicsit a saját szempontomat is elmondjam önöknek. Talán e törvény kapcsán érdemes mindenkinek egy kicsit a saját életéből merítenie. Magam pedagógus vagyok, ezért aztán mondanom sem kell önöknek, hogy rendkívül nagy érzékenységgel fogadtam ezt a felvetést, és örültem, hogy idekerült, bár engem is rendkívüli módon zavart az, hogy megint úgy tűnik számomra, hogy a közalkalmazottak vagy a pedagógusok egy kicsit a rövidebbet húzzák. Nem mondom azt, hogy ez az önök szándéka, azt sem mondom, hogy az előterjesztésben rejlik ilyen szándék, csak ettől még a helyzet ez. Nem hiszem, hogy feltétlenül ebben az előterjesztésben kell ezt a kérdést rendezni. Ha önök azt mondják, hogy értik a problémát, most nincs erre módjuk, de majd szeptemberben behoznak egy újabb törvényjavaslatot, amely a pedagógusokra, a szociális szférában dolgozókra vonatkozik, az is egy kiváló kompromisszum lehet. Nem hiszem azt, hogy a szocialisták itt teljesíthetetlen diktátumokat terjesztenek elő, amikor arról beszélnek, hogy szeretnék, ha a közalkalmazottak is élvezhetnék azokat az előnyöket vagy azokat a lehetőségeket, amelyeket a köztisztviselőkre kiterjesztenek, szerintünk egyébként nagyon helyesen. Engedjék meg, hogy néhány dolog miatt érzékeltessem azt, hogy miért fontos ez nekünk, hogy mennyire él az a gyakorlat, amely a közalkalmazottakat és a pedagógusokat negatív diszkrimináció alá veszi ezen a területen. A köztisztviselők nyelvvizsgapótlékához képest a közalkalmazottak nyelvvizsgapótléka egészen máshogy működik. Ma például egy történelemtanár, akinek felsőfokú vagy középfokú angol nyelvvizsgája van, nem kap nyelvvizsgapótlékot. Ez nem így van a közszférában. Ezt csak azért mondom el önöknek, hogy érezzék, miért vagyunk érzékenyek a közalkalmazottak ilyen pótlékaira. Hasonló a helyzet, ha arról beszélünk, hogy milyen pótlékok vannak. Korábban létezett, az előző kormányzatok alatt a tanárok részére a kétszakos pótlék, ha valakinek kettő vagy több egyetemi diplomája volt és az alapján tanított, akkor az pótlékot kapott, most már ez sem létezik. Hasonlóan, ahogy azt elmondták már képviselőtársaim, létező bérfeszültség van a közalkalmazottak és a köztisztviselők között. Bár egyébként a köztisztviselői és a közalkalmazotti kar egységes szemlélete még 1945-ig működött a központi közigazgatásban és gyakorlatilag a tanári karban is, azt követően azonban az vált hagyománnyá, hogy külön vannak a közalkalmazottak és a köztisztviselők. Azt hiszem, mindebből egyébként az is látszik, hogy időnként nagyon méltánytalan pénzügyi viszonyok is lehetnek. Ezt csak azért mondjuk, mert azt gondoljuk, hogy igenis az a pénz, ami egyébként a köztisztviselőknek is jogos juttatás lenne, és abban is egyetértek, hogy kiváló, hogy ösztönözni kell őket erre a tanulásra, amire egyébként pedig valóban a közigazgatás akadálymentesítése miatt szükség is volna, a közalkalmazottak körében is szükség lenne. Talán kevéssé tudott az is, hogy a közalkalmazottak, a pedagógusok körében olyan továbbképzésekre kötelezettek a pedagógusok, amelyeket egyébként sok esetben saját maguknak kell fizetniük. Azért azt könnyű mindenkinek a fantáziájára bízni, hogy egy ilyen összeg egy pedagógusfizetésből mennyire jól megtehető. Helyén lehetne az a kezdeményezés is, hogy abban az esetben, ha a jelnyelvi képzés a közalkalmazottak, a pedagógusok körében elindulna, akkor ez is esetleg a kötelező pedagógus-továbbképzési program része lehessen, és számítson bele az óraszáma a pedagógusok számára hétévenkénti kötelező pedagógusképzésbe. Nézzék, ezt csak azért mondtam el önöknek, hogy lássák, számos olyan konkrét javaslatunk van a közalkalmazottak vagy a pedagógusok tárgyában a törvényjavaslat kapcsán, amelyek megérdemelnék azt, hogy itt szót ejtsünk róla, adott esetben akár azt is, hogy egy másik, egy következő törvény alapjául szolgálhassanak, ha most úgy látják, hogy ebben a törvényben ezt nem lehet kezelni. Azért fontos erről beszélnünk, mert úgy tűnik nekünk, hogy a közalkalmazottak mindig kivételek maradnak, ők azok, akiknek csak akkor jár nyelvvizsgapótlék vagy bármilyen pótlék, ha egyébként jut nekik, és a központi közigazgatásnak időnként jut, a közalkalmazottaknak általában nem jut. És végül egy utolsó dolog: hadd említsek meg önöknek egy másik szempontot is. Ez egy nagyon fontos előterjesztés, ami azt gondolom, hogy a közalkalmazottak és a köztisztviselői kar figyelmét mindenképpen fel kell hogy hívja magára. Én több éven keresztül voltam egy III. kerületi intézménynek, az Egységes Gyógypedagógiai és Módszertani Intézménynek iskolaszéki tagja a kerületemben, és azt kell hogy mondjam, értem azt a munkát, amit az itt dolgozó pedagóguskollégák végeztek. Higgyék el, hogy nagyon-nagyon fontos lenne, ha ők is elismerést vagy pluszdíjazást kapnának ezért a munkáért, hiszen közöttük nagyon sok olyan elkötelezett szakember van, akikre, azt gondolom, csak csodálattal lehet gondolni. (16.00) Ugyanakkor mindent elárul arról, hogy a közalkalmazottak és a pedagógusok körében milyen viszonyok vannak, hogy az a Nemzeti Pedagógus Kar, amelynek elvben a pedagógusok véleményét kellene becsatornáznia a közigazgatásba, az Országgyűlésbe, semmiféle véleményt nem fűzött az önök javaslatához, amely, azt gondolom, még egyszer mondom, hogy jó irányba tett lépés, például méltó lenne arra is, hogy az elvben a pedagógusokat képviselő Nemzeti Pedagógus Kar akár javaslattal vagy akár kitüntető figyelmével ezt az egyébként jó javaslatot előmozdította volna. Ezt nem tette meg, remélem, a későbbiekben megteszi. Kérem önöket, hogy ezeket a javaslatokat, amelyek a konstruktivitás jegyében születtek, vegyék komolyan, és próbálják jobbá tenni az önök javaslatát mindenképpen ezekkel. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • NYITRAI ZSOLT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget. Én szeretném ezúton megköszönni minden képviselőnek, aki jó szándékkal közelített ehhez az egyébként teljesen jó szándékú javaslathoz. Még egyszer mondom, egyedülálló Európában, hiszen Magyarország elsőként fogja megtenni ezt a lépést, amennyiben a parlamenti képviselők többsége támogatja ezt a javaslatot majd a szavazásnál, nevezetesen, hogy jelnyelvi pótlékot vezet be a közszférában dolgozóknak. Várjuk természetesen a módosító javaslatokat, és azt gondolom, hogy az előttünk álló hetek jó lehetőséget adnak arra, hogy ezeket alaposan át tudjuk tekinteni, és kérjük majd mindenkinek a támogatását a szavazásnál. Köszönöm szépen a figyelmet.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. Igen, Répássy Róbert államtitkár úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, képviselőcsoportonként 15-15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Tapolczai Gergely képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának, aki jeltolmács igénybevételével ismerteti felszólalását. Öné a szó, képviselő úr.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Teleki László képviselő úr, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Emlékeztetem a tisztelt Országgyűlést, hogy a napirendi pont előterjesztője a vitában bármikor felszólalhat. Megadom a szót Nyitrai Zsolt képviselő úrnak, az előterjesztőnek.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő előre bejelentett felszólaló Vágó Sebestyén képviselő úr, Jobbik.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. (15.30) Most kétperces felszólalás következik: Teleki László képviselő úr, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Újabb kétperces következik, még ebben a körben van lehetősége Tapolczai Gergely képviselő úrnak, Fidesz.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most további képviselői felszólalások következnek. Felhívom figyelmüket, hogy ezekre 15-15 perces időkeret áll rendelkezésükre. Először az írásban előre jelentkezett képviselő úrnak, Szabó Sándor képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Heringes Anita képviselő asszony, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő előre bejelentett felszólaló Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm. A következő hozzászóló Demeter Márta képviselő asszony, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót az előterjesztőnek, Tapolczai Gergely képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Kiss László képviselő úr, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a vitazáró előtt kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, ezért az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőket, hogy valamelyikőjük kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Nyitrai Zsolt bólint.) Jelzi Nyitrai képviselő úr, hogy igen. Nyitrai Zsolt képviselő úr!