• CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előterjesztője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány kormányhatározatban döntött arról, hogy támogatja a Magyar Olimpiai Bizottság és a Fővárosi Önkormányzat 2024. évi XXXIII. olimpiai játékok, valamint a XVII. paralimpiai játékok Budapesten történő megrendezésére vonatkozó pályázatát. Az olimpia egy olyan jelentős, a társadalom egésze számára kiemelt fontossággal bíró esemény, amely már a pályázat során is kiemelt társadalmi-gazdasági szerepvállalási igénnyel bír. Erre tekintettel meg kell teremteni annak feltételeit, hogy az olimpiai pályázat megírására elegendő forrás álljon a pályázat megírásáért felelős nonprofit gazdasági társaság részére.Mindezek tükrében az önök előtt fekvő törvényjavaslat egy új adóösztönző rendszer, konkrétabban egy új társaságiadó-kedvezmény bevezetésére tesz javaslatot, ami lehetőséget teremt arra, hogy a gazdasági társaságok üzleti eredményükből támogatást nyújthassanak a Budapest Főváros Önkormányzata és a MOB által alapított, zártkörűen működő nonprofit részvénytársaság részére a XXXIII. nyári olimpiai és XVII. paralimpiai játékok budapesti rendezése érekében benyújtandó pályázat költségeinek fedezésére.E rendszer bevezetése révén, hasonlatosan az adószabályok meglévő logikája mentén már működő más kedvezményrendszerekhez, a támogatási hajlandósággal egyébként rendelkező adózók is érdekeltté válnak a forrásbiztosításban. Az új támogatási rendszerben a társaságiadó-alanyok az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős nonprofit gazdasági társaság számára az olimpiai pályázat lebonyolításával összefüggésben felmerülő költségek támogatására adhatnak visszafizetési kötelezettség nélküli támogatást, juttatást. E támogatásért cserébe a támogató adózók a már sikeresen működő sport-, illetve kulturális támogatások nyújtásához hasonlóan adókedvezményre lesznek jogosultak.Az adókedvezmény az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős nonprofit gazdasági társaság által kiállított támogatási igazolás alapján vehető igénybe, amelynek kiállítási módjáról a törvényjavaslat sporttörvényre vonatkozó fejezete rendelkezik. A javaslat szerint az adókedvezmény, hasonlóan a hatályos szabályok szerinti sport és kultúra támogatásának adókedvezményeihez, a támogatás adóéve és az azt követő adóévek adójából, de utoljára a támogatás naptári évét követő 6. naptári évben lezáruló adóév adójából érvényesíthető.Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A javaslat sporttörvényre vonatkozó módosítása a társasági adó rendszerében bevezetésre kerülő, olimpiai pályázat támogatása adókedvezményéhez kapcsolódó támogatási igazolás kiállításának feltételeit és eljárásrendjét szabályozza. A javaslat szerint a támogatás fogadására jogosult olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős társaság a felek között létrejött támogatási megállapodás alapján állítja ki a támogatási igazolást. A támogatási igazolás tartalmazza az adózó megnevezését, székhelyét, adószámát és a támogatás összegét.Az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős társaság a törvényi feltételek fennállása esetén a tá­mogatási megállapodás megkötésétől számított 30 napon belül állítja ki a támogatási igazolást. A támogatási igazolás az állami adóhatóság egyidejű értesítése mellett visszavonásra kerül, ha a támogató a támogatási szerződésben foglaltakat nem teljesíti. A javas­lat az átláthatóság biztosítása érdekében kimond­ja, hogy a társasági adókedvezménnyel csak azok az adózók élhetnek, akik a támogatási megállapo­dás megkötésekor köztartozásmentes adózónak minősülnek.A sporttörvény módosítására vonatkozó javaslat meghatározza az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős társaság által gyűjthető forrás összegét. A javaslat szerint az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős társaság által kiállított támogatási igazolások 2016-ra és ’17-re vonatkozóan együttesen számított értéke nem haladhatja meg a 19 milliárd forintnak megfelelő értéket. A javaslat biztosítja, hogy az olimpiai pályázat lebonyolítására biztosított támogatói források mindenképpen az olimpiai célkitűzésekkel összefüggésben hasznosuljanak. A javaslat kimondja, hogy az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős nonprofit gazdasági társaságnak a 2017. december 31-ig fel nem használt támogatást a központi költségvetés számára kell visszautalnia 2018. január 31-ig. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a javaslat az adózókat érdekeltté teszi, és olyan társadalmi-gazdasági összefogásra sarkall, amely nagymértékben hozzájárulhat az olimpiai pályázat sikeréhez, végeredményben ahhoz, hogy Magyarország olimpiát rendezhessen. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslatot támogatni és elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • GELENCSÉR ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A társaságiadó-kedvezményre épülő sporttámogatási rendszer 2011-es bevezetése óta 300 új hazai sportingatlan épült és közel 500 újult meg. A taóban érintett öt látvány-csapat­sportágban - labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda és jégkorong - az elmúlt négy évben 260 ezerről 350 ezerre emelkedett az igazolt versenyzők száma. A növekedés elsősorban az utánpótlás korú sportolók területén jelentős.A kormány lehetővé tette a vállalkozásoknak, hogy nyereségük legfeljebb 75 százalékát sportcélokra fordítsák. A pénzt a vállalkozások termelik meg, ők döntik el, hogy hová adják ezt az összeget. Ez a legátláthatóbb folyamat, hiszen az adott sportághoz tartozó minden sportszervezet, sportiskola, utánpótlás-nevelést végző alapítvány részesülhet a vállalatoktól érkezett felajánlásokból, aminek jóváhagyásáról a sportági szakszövetségek hoznak szakmai döntést. A kormány a korábbiakban döntést hozott arra vonatkozóan, hogy támogatja a Magyar Olimpiai Bizottság és a Fővárosi Önkormányzat olimpiai és paralimpiai játékok budapesti megrendezésére irányuló pályázatát.(11.10)Az olimpia ugyanis Magyarország és a magyar társadalom egésze számára egy olyan jelentős közösségi, az összetartozás élményét nyújtó esemény, amely már a pályázat során is kiemelt társadalmi-gazdasági szerepvállalási igénnyel bír. Mindemellett az olimpia esélyt kínál arra is, hogy megmutassuk: nyitott, befogadó, vendégszerető nép vagyunk.Tisztelt Ház! Ehhez alkalmazkodva a társasági adóról és az osztalékadóról szóló ’96. évi törvény és a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításával megteremthető annak a lehetősége, hogy a gazdasági társaságok üzleti eredményükből támogatást nyújthassanak a Fővárosi Önkormányzat és a MOB olimpiai pályázatához. A jogszabály-módosítás révén rendelkezésre állhatnak azok a források, amelyekre a pályázat megírásáért felelős nonprofit gazdasági társaságnak szüksége lehet. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a fentiek tükrében egy új adóösztönző rendszer, konkrétabban: egy új társaságiadó-kedvezmény bevezetéséről gondoskodik. Az új támogatási rendszerben a tár­sa­sá­giadó-alanyok az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős nonprofit gazdasági társaság részére az olimpiai pályázattal összefüggésben felmerülő költségek támogatására adhatnak - visszafizetési kötelezettség nélküli - támogatás és szerződés alapján támogatást, juttatást, amiért cserébe a támogató adózók adókedvezményre lesznek jogosultak. Az adókedvezmény a pályázatért felelős kedvezményezett által kiállított támogatási igazolás alapján vehető igénybe. A javaslat szerint az adókedvezmény a támogatás adóéve és az azt követő adóévek adójából, de utoljára a támogatás naptári évét követő hatodik naptári évben lezáruló adóév adójából érvényesíthető. A realizálható adóelőny megegyezik a sport- és kultúratámogatás esetén a hatályos jogszabályok szerint elérhető mértékkel. Fontos korlát, hogy az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős társaság által kiállított támogatási igazolások 2016-ra és 2017-re vonatkozóan együttesen számított értéke nem haladhatja meg a 19 milliárd forintnak megfelelő értéket, a gyűjtött, de fel nem használt forrásokat pedig a központi költségvetésbe kell befizetni 2018. december 31-éig. Biztosak vagyunk benne, hogy ez a javaslat az adózókat érdekeltté teszi, és olyan társadalmi-gazdasági összefogásra sarkall, amely nagymértékben hozzájárulhat az olimpiai pályázat sikeréhez, és végeredményben ahhoz, hogy Magyarország olimpiát rendezhessen. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is, nem megsértve, tényleg semmi szándékom nincs, hogy megsértsem akár Gelencsér Attila képviselőtársamat vagy az államtitkár urat, engedjék meg, hogy a megdöbbenésemnek adjak han­got azzal kapcsolatban, hogy állítólag ez egy kiemelt projekt, hogy 2024-ben Magyarországon olimpiát rendezzünk, állítólag ez egy nagyon fontos ügy a kormány részére, és mégis azzal szembesülök jelen pillanatban, hogy egyetlenegy fideszes sport­szakpolitikus nincs a teremben. A sportállamtitkár asszony nem tisztelte meg a Házat azzal, hogy ezen a vitán részt vegyen, és azt kell mondanom, hogy még az MSZP is, amely egyébként nem támogatja az olimpia rendezését, jelen pillanatban egy sportszakpolitikussal van jelen, aki, gondolom, el is fogja mondani a gondolatait. Tehát ennyire fontos az olimpia rendezése? Mert ha ennyire fontos a pályázat, és ennyire fontos a pályáztatás, hogy az államtitkár úr elmondja gazdaságilag azokat, amiket lát, és utána ugyanezt meghallgathatjuk a fideszes képviselő úrtól is szinte szóról szóra, akkor nem érdemes ezen vitatkoznunk. (Balla György: Ez így igaz!) Hiszen itt jelen pillanatban sportszakmai kérdésekről kellene vitatkozni.Megkérdezem önöket, és legyenek olyan kedvesek, valaki majd mondja meg nekem akkor, hogy a pályázathoz milyen feltételeket kellene biztosítani; hogy a pályázatnak milyen szakaszai vannak. Mondják el nekem, hogy miért kell vajon ez a pénz, az a 19 milliárd forint egyébként, amiről jelen pillanatban beszélünk, ez mire fog fordítódni, mi a cél. Milyen határidőkkel, milyen dátumokkal és mi alapján fog dönteni majd a Nemzetközi Olimpiai Bizottság annak érdekében, hogy Magyarország elnyerje az olimpia rendezését? Biztos, hogy nem fognak tudni rá választ adni, és ez nem baj egyébként, tehát ez nem önöknek szemrehányás, akik itt ülnek, hiszen nem sport­szakpolitikusként nem lehetnek tisztában azzal, hogy milyen előírások vonatkoznak akár a pályázatra is. Ezért probléma az, hogy sem az államtitkár asszony, sem egyetlenegy fideszes szakpolitikus egy állítólag ilyen fontos kérdésben, amikor ráadásul 19 milliárd forintról döntenénk, nincs a teremben. Tehát erről majd nem lehet vitatkozni; azért én megpróbálom önöknek elmondani esetleg, hogy milyen célokra lehetne fordítani ezeket a pénzeket, és majd megpróbálok feltenni kérdéseket is ezzel kapcsolatban, aztán majd meglátjuk, hogy tudunk-e ezekre választ kapni. A 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok Budapesten történő megrendezését a Jobbik Magyarországért Mozgalom álláspontja szerint támogattuk, és álláspontunk szerint ez egy olyan lehetőség, amely mind gazdaságilag, mind társadalmilag jelentős pozitív hatást gyakorolhat hazánkra. Ezzel a lehetőséggel véleményünk szerint élni kell, hiszen az elsődleges feladatunk az, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy országunk sorsát jobbra fordítsuk, hírnevét öregbítsük.A nyári olimpiai játékok megrendezésére irányuló pályázat kidolgozottsága, valamint a pályázat sikerét elősegítő sportdiplomáciai tevékenység nélkülözhetetlen a sikerhez, ezért a pályázat előkészítéséhez és összeállításához a szükséges forrásokat véleményünk szerint is biztosítani kell. De a pályázat benyújtása csak egy kicsiny része a megrendezés jogának elnyeréséért tett erőfeszítéseknek, hiszen a pályázatot elbírálók az általunk benyújtott anyagoktól függetlenül több olyan körülményt is megvizsgálnak, ami nem része a pályázati anyagnak. Ilyen külső körülmény Magyarország esetében a 2017-es vizes világbajnokság megrendezése, aminek eredménye, tapasztalatai jelentősen befolyásolják a döntéshozókat. Hiszen, és akkor itt vitatkozhatnánk sportszakmai kérdésekről, a pályázatnak 3-4 jelentős lába is lesz, amit teljesítenünk kell. Ilyen lesz egyébként az, hogy egyrészt hogyan tudjuk megrendezni majd a 2017-es vizes világbajnokságot, ami másfél hónappal a döntés előtt lesz Magyarországon. Ez egy óriási sportdiplomáciai lehetőség Magyarországnak; ha itt egy jó vizes vb-t rendezünk, és meg lesznek vele elégedve, akkor minden valószínűség szerint ez erősíti majd a lehetőségeinket arra, hogy a pályázatnál azok a NOB-tagok, akiknek majd lehetőségük lesz szavazni, ránk szavazzanak.A másik nagyon fontos tényező a pályázat elbírálásánál a rendező város, illetve az ország lakosságának véleménye, amit független szakértők bevonásával maga a Nemzetközi Olimpiai Bizottság fog felmérni annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy mennyire támogatja a lakosság egy olimpia rendezését. Tehát ezért lehetne vitatkozni, mondjuk, azzal a baloldali-liberális állásponttal, akik folyamatosan a pályázattal kapcsolatban azt mondják, főleg a liberálisok, hogy itt egy népszavazást kellene tartani Magyarországon arról, hogy mennyien támogatják az olimpiát. Nem fontos egyáltalán népszavazást tartani. Mi fontosnak tartjuk egyébként megkérdezni az emberek véleményét minden fontos kérdésben - ilyen az olimpia rendezése is -, de a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egy teljesen független felmérővel meg fogja ezt tenni. És abban az esetben, ha Magyarországon az olimpiai pályázatnak, az olimpia megrendezésének nem lesz meg a megfelelő támogatottsága, akkor ez egy nagyon súlyos súlyponti kérdés lesz: esélyünk nem lesz arra, hogy bármilyen jó pályázatot adunk be, bármilyen sportdiplomáciai terveket szövögetünk, arra semmi esélyünk nem lesz, ha nincs lakossági támogatás, hogy elnyerjük az olimpiai pályázatot. Ezekről lehetne vitatkozni, de igazából nem nagyon tudunk. Tehát a pályázat elkészítése során arra is figyelmet kell fordítani, hogy az érintettek, illetve a lakosság egésze megfelelő tájékoztatást kapjon a várható előnyökről és következményekről. A feladat tehát sokrétű. Ha nem nyújtunk megfelelő tájékoztatást a társadalomnak, akkor a társadalmi támogatottságot sem várhatjuk el, éppen ezért fontos lenne, hogy minden nyíltan történjen. Tehát egy sokrétű feladatról beszélünk, a sikerhez szakemberek tucatjainak összehangolt és kitartó munkájára van szükség. Vizsgáljuk meg konkrétan az előterjesztést, hogy mit is kér most a tisztelt Háztól a kormány! Azt kérik, hogy az elmúlt években általuk kialakított tao adókedvezmény-rendszerét terjesszük ki az olimpiai pályázatra, és ezáltal teremtsünk forrást a feladatok elvégzéséhez.(11.20)A taotámogatások rendszere sok kritikát kapott, elsősorban az átláthatatlansága miatt. Itt folyamatosan - akik a sportszakmában vagyunk és próbálunk a sportért tenni - azzal a kettősséggel találkozunk, hogy maga a taorendszer egyébként a sportnak hasznos és jót tesz, tehát valóban támogatható, viszont az a mennyiségű visszaélés, amit a taorendszer kapcsán tapasztalunk az elmúlt években, az az ellenőrzéshiány, amit önök megteremtettek és nem is ellenőrzik normálisan, az viszont egy elég visszás dolog. Itt az ember mindig azon dilemmázik, hogy vajon melyik a jó Magyarországnak, ha nekimegyünk a taónak, pontosan a visszaélések miatt, vagy pedig a sport érdekében - hiszen a sportnak azért használ a taokedvezmény - hagyjuk, hogy a tao megmaradjon, és nem szeretnénk, ha itt az olimpiai pályázatnál is hasonlóval kellene találkoznunk.Az adókedvezményekből teremtett forrás konkrét felhasználásáról ugyanis az előterjesztés egyetlen szót sem említ, általánosságban fogja azt felhasználni a nem olyan régen megalakult Budapest 2024 Nonprofit Zrt. Elmondanám, ha itt lennének sport­szakpolitikusok, és akkor velük tudnánk erről vitatkozni, hogy érthető is lenne, hiszen olyan kiadások is vannak itt jelen pillanatban, amit nem lehet előre tervezni. Milyen kiadásokra lehet gondolni? Olyanokra például, hogy kész van-e a marketingterv. Nincs kész. De el vagyunk maradva vele? Nem vagyunk még elmaradva vele. Megvan-e az a brand, az olimpiához kapcsolódóan a brand kialakítása, az az imidzs, ami kell ahhoz, hogy el tudjunk indulni? Még nincs kész. El vagyunk maradva? Nem vagyunk elmaradva vele. Vajon részt kell-e venni, mondjuk, sportkongresszusokon, nagyobb sportkongresszusokon, ahol sportdiplomáciai tevékenységet tudunk kifejteni? Igen, részt kellene venni, de gondolom, mivel nincsenek itt szakpolitikusok, nem tudnánk arról vitatkozni, hogy vajon melyik kongresszuson érdemes részt venni, mondjuk, a SportAccordon, ami most lesz majd áprilisban Lausanne-ban vagy pedig egy másik sportkongresszuson, ami szintén Lausanne-ban lesz novemberben. Ezek fontos kérdések lennének, ilyenekről kellene itt most szólni elvileg ennek a vitának.A pályázat előkészítésével kapcsolatos tényleges költségek ismerete nélkül a feladatra felhasznált források ellenőrzése gyakorlatilag lehetetlen. Az olimpia ügye az egész ország ügye, ezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom számára is fontos és kiemelt jelentőségű. Az ügy jelentősége miatt fontos tehát, hogy az előkészítés is és a lebonyolítás is átlátható, visszaélésektől mentes módon történjék, de sajnos a jelenlegi intézményi és szabályozási struktúra semmiféle garanciális elemet nem tartalmaz. A taotámogatások rendszerének kiterjesztése az olimpiai pályázatra vélhetően azzal a hatással jár majd, hogy az egyéb ágazatokban csökken a felajánlott támogatás aránya, tehát kérdés, hogy milyen hatással lesz a sportra, az egész magyar sportra. Hiszen a magyar sporttól elvileg 19 milliárd forint ki fog kerülni ebben a két évben. Gondolom, el lesz osztva ez is, mint ahogy tervezték azt. Külön kitérnék arra, hogy a jelen előterjesztést indukáló 1962/2015-ös kormányhatározat már ren­delkezik a pályázat előkészítéséhez kapcsolódó forrásokról. A kormányhatározat szerint a lebonyolításért felelős zrt. a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól 15 milliárd forint nettó pénzt kapna. Ez úgy nézne ki, erről ők rendelkeztek, hogy 2016-ban 9,5 milliárd forintot és 2017-ben is 9,5 milliárd forint bruttó összeget kapnának. Itt az a kérdés, hogy az olimpiai pályázattal kapcsolatban voltak még soron kívüli feladatok finanszírozására is források, ez volt egyszer egy 300 millió forint pótlólagos forrás a Kormányzati Beruházások Központja működési támogatása alcím javára és egy 200-200 millió forint a Magyar Olimpiai Bizottságnak és Budapest Főváros Önkormányzata javára. Gondolom, ez a nonprofit zrt. létrehozásához szükséges alaptőkét jelentette, ezt takarhatja ez a 400 millió forint.A taotámogatások felajánlásának lehetőségét a kormányhatározat szerint azért kell megteremteni, hogy a szükséges költségvetési forrásokat részben vagy egészben csökkenteni lehessen. Tehát a kormányhatározat alapján a kormányzat már intézkedett forrásokról, valamint most további legfeljebb 19 milliárd forint forrást kíván a célra fordítani. Kérdezem tisztelt képviselőtársaimat, ez már azért gazdaságba vág, gondolom, választ is tudok erre kapni, hogy ha a kormány rendelkezett a kormányhatározatban és már döntés született arról, hogy a szükséges pénzt mely fejezetből kell előteremteni, akkor mi szükség van a taotámogatások kiterjesztésére. Miért nem volt jó úgy, ahogy önök erről határoztak? Miért kellett áttenni a taón át? Talán azért, mert ha a költségvetésből fedeznénk közvetlenül, akkor sokkal nagyobb ellenőrzés lenne, lehetne? Nem tudom, erre szeretnék választ kapni, ahogy arra is, hogy valóban akkor itt nem egy kettős finanszírozásról lesz szó, tehát hogy egyszer önök adnak 19 milliárd forintot - remélem, nem, de egyébként ezt csak költői kérdésként teszem fel -, és még pluszban 19 milliárd forintot össze lehetne szedni a taóból is, hiszen azért ez is egy nagyon-nagyon fontos kérdés szerintem.A másik, hogy ha befolynak ezek a pénzek és nem költik el az összeset, akkor milyen jogcím alatt fog majd visszakerülni a költségvetésbe. Hiszen hallottuk, hogy vissza kell fizetni, ezt is mi vetettük föl különböző beszélgetések folytán, hogy mi van akkor, ha megmarad valamennyi pénz; ez is egy nagyon fontos kérdés lenne itt a nonprofit zrt. működésével kapcsolatban.Álláspontom szerint az olimpiai pályázat ügye tiszta és átlátható módon finanszírozható csak. A források biztosításáról a kormány 2015 decemberében döntött, tehát számomra kétséges a taotámo­gatások ezen célra történő felhasználásának indokoltsága. A források biztosítását megfelelő felügyeleti és ellenőrzési mechanizmusok nélkül a feladathoz rendelni felelőtlenség. Az átláthatóság és a célhoz kötöttség a garanciája annak, hogy a feladatra szánt pénzek ténylegesen a feladat elvégzése érdekében kerülnek elköltésre.A Jobbik Magyarországért Mozgalom, mint mond­tam, támogatja a 2024-es olimpiai pályázatot. Mindaddig támogatni is fogjuk, amíg nem találkozunk olyan esetekkel, amelyek visszaélésekre adhatnak lehetőséget, hiszen ez az olimpia egy nagy lehetőség. Akár azt is mondhatnánk, hogy még 19 milliárdot is megérne az a pályázat, amivel egy olyan világszintű kampányt lehetne folytatni, amit 19 milliárdból egyébként nem lehetne, hogy olyan városokkal említsék együtt a nevünket és egy olimpiai pályázatot adhassunk be, amely valóban élénkíti a turizmust, ami valóban az országunk imidzsét, az országunk megítélését nagyban pozitív irányban befolyásolhatja, de ezt csak akkor támogatjuk, ha szigorú ellenőrzésekkel és átláthatóan történik a pénzek elköltése.Jelen pillanatban itt vannak kétségeink, éppen ezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom főleg úgy, hogy válaszokat sem tudunk kapni a vita során, nem fogja tudni támogatni a törvényjavaslatot, mi tar­tózkodni fogunk a törvény szavazásánál. Köszö­nöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja ré­szé­ről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő­tár­saim! Köszönöm szépen a szót. Az előttem szólók már részletesen bemutatták a társasági adóról, az osztalékadóról, valamint a sportról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat lényegi elemeit. Ezért a felszólalásomban csak szeretném hangsú­lyoz­ni a kormányzat sport és olimpia iránti elköte­lezettségét, és szeretném kérni tisztelt ellenzéki képvi­selőtársaimat az olimpia ügyében a közös össze­fogásra.2010-ben, az Orbán-kormány hatalomra kerü­lésével új impulzusokat kapott a magyar sport, és az Európai Bizottság jóváhagyásával 2011-ben beve­ze­tés­re került a látvány-csapatsportok támogatási rend­szere, ami tao néven híresült el. A Nemzeti Sport 2011-ben az év emberének magát ezt a rend­szert, a taót választotta. A tao első négy támogatási idő­szakában 2011-től ’15-ig az öt látvány-csapat­sportág és a MOB részére több mint 260 milliárd forint­nyi program került jóváhagyásra. A jelenlegi jogszabály-módosítás lehetővé teszi a gazdasági szervezetek számára, hogy célzott felaján­lásokat tegyenek az olimpiai pályázattal össze­függésben a felmerülő költségekkel kapcsolatban, mely támogatások után a támogató adózók kedvez­ményre, adókedvezményre lesznek jogosultak.(11.30)Mi bízunk abban, hogy ez a javaslat az adózókat is érdekeltté teszi egy olyan társadalmi-gazdasági összefogásban, amely nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy az olimpiai pályázat sikeres legyen. Ezért a KDNP elvi álláspontja a törvényjavaslattal kapcsolatban teljesen egyértelmű: minden olyan módosítást támogatni tudunk, amely hozzásegíti Magyarországot, hozzásegíti az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős zrt.-t ahhoz, hogy az olimpiai pályázat sikerre juthasson, és Magyarország, illetve Budapest tudja megrendezni a 2024-es olimpiát. Mi úgy gondoljuk, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat ezt a célt szolgálja, és ezen elvi alapból mi ezt támogatni tudjuk. Két rövid gondolatot még engedjenek meg. Az egyik, hogy nagyon fontosnak és kifejezetten üdvözlendőnek tartjuk azt, hogy az olimpia rendezését minden párt parlamenten belül és parlamenten kívül is össznemzeti ügynek tartja. Ez pontosan azért fontos, mert eddig nem tettük pártpolitikai kérdéssé, és így egyébként a magyar emberek nincsenek megosztva ebben a kérdésben, ami valószínűleg nagyban segít majd abban, hogy az olimpiai pályázat sikeres legyen, és a megfelelő társadalmi támogatást ez a pályázat meg tudja kapni.A másik gondolathoz pedig érdemes visszamenni 2010-ig. 2010-ben csődben volt tulajdonképpen Magyarország. A második Orbán-kormány a csődhelyzetből az országot vissza tudta (Dr. Józsa István: Nem igaz!) rángatni, és jó irányba indította el az ország fejlődését. (Dr. Józsa István: Nem igaz!) Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy reális esélyünk lehet arra, hogy 2024-ben olimpiát tudjunk szervezni. 2014 óta - miután négy év alatt sikerült rendbe tenni az ország pénzügyeit - stabil lábakon áll ma Magyarország. Az a feladatunk, hogy a posztkommunizmus időszakának lezárása után berendezzük a polgári Magyarországot. Ez a mi generációnknak az egyik legfontosabb feladata. És ebben a feladatban tulajdonképpen szimbolikus helyet foglal el az olimpiai pályázat, hiszen ha ezt az olimpiai pályázatot sikerre tudjuk vinni, akkor ez a polgári Magyarország berendezésének az egyik, ha nem a legfontosabb szimbolikus ügye lehet. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy minden eszközt megragadjunk ahhoz, hogy ezt az olimpiai pályázatot sikerre tudjuk vinni. Ez a törvényjavaslat, ami előttünk van, ezt a célt szolgálja. Azokat az ellenzéki aggodalmakat, amelyeket hallottunk jobbikos képviselőtársainktól, értjük, de úgy gondolom, hogy maga a zrt. transzparens módon működik, és minden adóforinttal vagy tao által hozzájuk juttatott forinttal el fognak tudni számolni. Úgyhogy a magunk részéről támogatjuk a törvényjavaslatot, és kérjük az ellenzéki pártokat, hogy ők is csatlakozzanak ehhez. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
  • MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgatva Hollik István képviselő úr hozzászólását, egy nulladik megjegyzésem hadd legyen. Tudja, hogy ha nem pártpolitika, akkor nem tudom, hogy jön ide a polgári Magyarország berendezése. Remélem, abban a polgári Magyarországban nekünk is van egy székünk. (Hollik István: Pontosan… - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Egész pontosan...) Énszerintem érdemes lenne tartózkodni az ilyen típusú ideológiai megközelítésektől (Hollik István széttárja a karját.), legalábbis hogyha az az állítás igaz, hogy össznemzeti ügyről van szó.Én is hiányolom, ahogy jobbikos képviselőtársam hiányolta, a sport-szakpolitikusokat, hiszen valóban, amikor megláttam ezt a törvényjavaslatot, vagy legalábbis a híre megérkezett, hogy beszélni fogunk a Házban a taóról, akkor én ennek megörültem, bevallom őszintén. Hiszen ahogy itt már a vitában elhangzott, sport-szakpolitikusként, ellenzékből valóban ezzel a kettősséggel szembesül mindig az ember, hogy egyrészről örömmel vesszük azt, hogy a magyar sportba valóban rendkívül nagy mennyiségű forrás érkezik a taós támogatás alapján, de folyamatosan lehet hallani azokat a problémákat, amelyek az átláthatatlansággal, a felhasználásnak sok esetben a nem túl logikus módszerével kapcsolatosak. Sok esetben, bár furán hangzik, valószínűleg a nagyon sok pénz is gondot tud okozni egy sportágban ugyanúgy, mint ahogy a forráshiány is, ha nincs arra kellőképpen felkészülve egy adott sportág. Tehát magyarul: ez egy jó alkalom lett volna vagy egy jó alkalom az én megítélésem szerint arra, hogy beszéljünk arról is, hogy mik a gondok ezzel a taós rendszerrel. És mivel 2017-ben kifut ez a jelenlegi rendszer, talán alkalmat adott volna arra is, hogy újragondoljuk, hogy milyen irányba kellene esetleg bővíteni, javítani ezt a támogatási formát, amit én a magam részéről egyébként mindenféleképpen hasznosnak tartok, függetlenül attól, hogy milyen problémák és gondok vannak a felhasználás kapcsán. A fideszes képviselőtársam ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ez egy nagyon átlátható rendszer, és hogy a cégek maguk döntik el, hova adhatják a pénzt. Ezzel az állítással vitatkoznék. Én is azt gondolom, hogy kevésbé átlátható, és szerintem eléggé irányítottan lehet ezeket a forrásokat felhasználni, hiszen ha nem így lenne, akkor valószínűleg nem a futball lenne az, amelyik a legnagyobb támogatásokat kapta volna az elmúlt időszakban, hiszen ez a miniszter­elnök úr kedvenc sportja, és látható módon talán a cégek is inkább ebbe az irányba indulnak el leg­inkább.Valóban, az egy külön probléma a mi számunkra is, hogy az egy hatalmas összeg, amiről most döntünk, 19 milliárd forint. Valami olyasmire akarják előzetesen elkölteni ezt a forrást vagy odaítélni ezt a forrást, amiről nem tudjuk, hogy egyáltalán mire akarják felhasználni. Talán a mai nap ült össze a vizes vb-vel kapcsolatos szervezőbizottság, és még a költségvetés sincsen meg a 2017-es esemény kapcsán. Eközben 19 milliárdot akarnak valami olyanra adni, amiről még nem tudjuk pontosan, hogy aztán konkrétan mire fogják elkölteni. Tehát az lett volna a szerencsés, hogy ha azon túl, hogy azt mondják, hogy az olimpia előkészítésére szeretnék szánni ezeket a forrásokat, ennél azért kicsit konkrétabban mondanák meg, hogy mire fogják elkölteni, ha már az átláthatóságot olyan sokszor emlegetik, egyébként helyesen, hogy ez mindenféleképpen fontos, nemcsak egy olimpiai pályázatnál, hanem bármilyen állami forrásnál. És valóban, az is aggodalomra adhat okot, hogy az olimpiai pályázatnál, ebben talán egyet tudunk érteni, már csak egyetlenegy dolog fontosabb a sportban, az olimpiai eredményesség, hiszen rendezhetünk olimpiát, de hát azért ennél fontosabb az, hogy a magyar sportolók jól szerepeljenek, nemcsak a későbbi, hanem a mostani olimpián is. Éppen ezért az az aggály valóban felmerülhet, hogy ez a mostani döntés elszívja egyéb más sportágak elől a forrást, és ez adott esetben hosszú távon kihathat a magyar sport eredményességére is. Úgyhogy éppen ezért mi azt mondjuk, hogy így, ebben a formában ezt a javaslatot nem lehet támogatni. Nem kimondottan azért, mert a frakcióm vagy a pártom úgy döntött, hogy magát az olimpiarendezést sem támogatja, mert azt gondolja a többség, hogy ezeket a forrásokat másra is hasznosabban el lehetne költeni - ezekről Józsa képviselőtársam majd biztos többet fog beszélni -, hanem azért nem lehet a részünkről támogatni ezt a mostani kezdeményezést vagy törvénymódosítást, mert nem tudjuk, hogy hogyan, mire akarják elkölteni ezeket a forrásokat, és komoly gondot okozhat a következő időszakban ez a forráselszívás sok minden más, arra érdemes sportág esetében is.Azt viszont szeretném kérni a kormánytól, az államtitkár úrtól, hogy amikor a következő tao II. rendszerről fognak tárgyalni a kormányban, akkor ezt előzze meg egy egyeztetés a sportegyesületekkel, a sportági szakszövetségekkel, hogy milyen irányba kellene adott eseten ezt a taót módosítani, bővíteni. Én egy dolgot szeretnék az államtitkár úr figyelmébe ajánlani: ezek a sportegyesületek, hiszen az elmúlt időszakban a sportegyesületek működésére a jelenlegi taorendszer nem ad forrásokat. Sok minden másra igen, de mivel a sportági szakszövetségeken keresztül érkeznek ezek a források az egyesületekhez, ez sok problémát is okoz a sok pozitív dolog mellett. Éppen ezért egyetlenegy aspektust szeretnék ebben a vitában is az önök figyelmébe ajánlani, hogy amikor az új taorendszerről gondolkodnak, akkor a sportegyesületek is szerepeljenek valamilyen formában a gondolkodásukban, és tegyenek arra lépéseket vagy módosítsák úgy a rendszert, hogy közvetlenül is tudjanak az egyesületek ebből működési költségre is forrásokhoz jutni. Összességében tehát így, ebben a formában, az átláthatóság és sok minden más okán is, a Szocialista Párt frakciója nem fogja támogatni ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szívet melengető lehetne ez az előterjesztés, mert hát szívet melengető dolog olimpiára készülni. Majdnem olyan, mint a fiatalok életében a házasságra készülni. Ötven százalékig már megvan a dolog; a vőlegény, a szervezőbizottság már szeretné, hogyha Magyarország sikerre jutna az olimpiai pályázatot illetően. (11.40)Ugyanakkor, ha kicsit jobban megnézzük ezt az olimpiai ügyet - azon túl, hogy kinek ne lenne szíve vágya, hogy Magyarország olimpiát rendezzen -, azért elég hosszú út vezet ahhoz. Tehát ha az esküvőpéldát hozom, akkor fel kell nőni azért ahhoz a fiatalembernek, hogy eséllyel indulhasson a lánykérésen, fel kell nőni ahhoz infrastruktúrában, sportban, noha tényleg kétségtelen az elmúlt időszakban a fő magyar sportolók kiváló eredménye, de mondjuk, egy olimpia rendezéséhez a sportágak teljességében illik tudni csapatot állítani, mert ez az egyik különleges joga az olimpiát szervező országnak, hogy kvalifikáció nélkül minden egyes sportágban elindíthatja a sportolóit. Most gondoljanak bele, képviselőtársaim, milyen országimázs-erősítés az, ha mondjuk, nem indít a sportágak felében Magyarország csapatot, mert nincs jelen állás szerint olyan felkészült sportági színvonal, vagy ha elindítja őket, akkor esetleg nem imponáló eredményt érnek el.Tehát mind szakmai szempontból, sportszakmai szempontból sok tennivaló van még, de amiről szólni szeretnék, az alapvetően az infrastruktúra-fejlesztés. Budapesten mintegy 3000 milliárdnyi infrastruktúra-fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán fizikálisan alkalmasnak tekinthető legyen az olimpia megrendezésére. Hidakra van szükség, létesítményekre van szükség, olyan, később talán lakás számára is használható olimpiai falura van szükség, amely jelentősen növelheti mind a lakáskínálatot, vagy esetleg az egyszerűbb szállodai kínálatot, de jelenleg olyan szervezettségben, olyan összeállításban, ami egy olimpia lebonyolításához szükséges, nem áll rendelkezésre.Szintén beszélni kell a budapesti közlekedésről. Tehát amikor a kormány megmakacsolja magát és ahelyett, hogy finanszírozná a budapesti közösségi közlekedést, amely nagyon megérett már egy megújításra mind a gépjárműállományt illetően, mind a háttér-infrastruktúrát illetően megújításra szorul, ezt egy olimpiához el is kellene végezni, addig ez az előkészítő tanulmány, amit a PriceWaterhouseCoopers készített, ezekkel nemigen foglalkozik, azt mondja, hogy ezt az olimpiát mintegy 800 milliárd forintnyi ráfordításból meg lehet rendezni. Na ez az, ami nagyon-nagyon kétséges, ugyanis amiért a nemzet szeretné az olimpiát, az az a jó érzés, a büszkeség, amiért a budapestiek különösen szeretnék, azok a fejlesztések, amelyek nélkül nem lehet olimpiát rendezni, de azért az időrenddel egy pici probléma adódik, jelen esetben az, hogy 2016-ot írunk. 2024-ig azokat a beruházásokat megvalósítani, amelyek igazából még meg sincsenek tervezve, csak talán egy lista van róla, az sem biztos, hogy mindenki egyetértésével találkozik, mert igazából megvitatva nem lett, így ez a hátralévő nyolc év az ország jelenlegi erőforrásaival, ami - mondom - ezermilliárdokat venne igénybe, egy kicsit irreálisnak tűnik.Nem akarom az olimpia ügyét szembeállítani most szándékosan a pedagógusok problémáival, az iskolarendszer katasztrofális helyzetével vagy az egészségügyi dolgozók lehetetlen munkakörülményeivel, nem akarom összhangba hozni a dolgozói szegénységgel, hogy nincs normális megélhetés Magyarországon, vagy 4 millió ember a létminimumot sem éri el az életkörülményeit tekintve, tehát Magyarország rendkívül szegény ország, erre bevállalni egy olimpiarendezést, lehet, hogy akkor tényleg a görögök útjára sikerül lépnie Magyarországnak. 2003-ban nekem volt szerencsém egy uniós konferencián Athénban járni tavasszal, tehát bő egy évvel az olimpia megnyitása előtt, hát akkor ott minden fel volt forgatva, villamossíneket építettek, felüljárókat építettek, a stadionok félkész állapotban voltak, az olimpiai falu félkész állapotban volt. A hátralévő egy évben fél Európa ott dolgozott Athénban, kerül, amibe kerül, mindent megépítettek hihetetlen ráfordításokkal, mert az olimpia nemcsak nemzeti ügy, hanem az egész világ sportéletének az ügye. Iszonyú ráfordításokkal megcsinálták, hihetetlen adósságba verték magukat, és aztán látjuk, hogy mi lett a vége.Én nem akarom ezt előrevetíteni. Biztos, hogy Magyarország sokkal erősebb helyzetben van, mint ahogy szeretném önöket felvilágosítani, hogy 2010-ben, amikor önök átvették a kormányzást, akkor nem volt gazdasági csődhelyzetben Magyarország. (Cseresnyés Péter: Csődben volt, nem csődhelyzetben.) A mögöttünk lévő két negyedév növekedéssel telt el, és konszolidált állapotban volt a költségvetés. Ezt önök szívesen behazudják ebbe a történetbe, olyannyira, hogy még a forint árfolyamát is hajlandóak voltak bedönteni, ki tudja, milyen hátsó szándékkel 2010 nyarán, az ominózus Kósa-Szijjártó elszólásokkal összefüggésben, ami természetesen jót tett, a forintárfolyam romlása az exportcégeknek, viszont a devizahiteleseknek kevéssé. Úgyhogy szeretném, hogy ha önök hitelesek akarnak lenni a gazdasági szakemberek előtt is, márpedig a befektetéseket komoly gazdasági szakemberek döntik el, akkor jobb lenne, ha reálisan tekintenének a 2010-es esztendőre, és ugyanúgy reálisabban tekintenének az olimpia előkészítésének az ügyére is. Ugyanis az egyetlen jelenleg fellelhető szakmai előkészítő anyag ezzel kapcsolatban a PriceWater­houseCoopers tanulmánya, az erre az etapra, amelyet önök 19 milliárdban áraztak be, 10 milliárd forintot tervezett be. Tehát igazából nem tudható, hogy milyen okból nőtt meg ez a 10 milliárd itt az előterjesztések során 19-re, és az sem igazából érthető, hogy miért a sporttámogatásoktól vonják el.Az erősen vitatható, hogy a tao a legjobb módszer a sportfinanszírozásra. Sok olyan pontja van ennek, ami kérdésessé teszi, hogy valószínűleg tisztább lenne, hogy ha a cégek - úgy, ahogy az adótörvény előírja - befizetik a társasági adót a központi költségvetésbe, és utána a központi költségvetés keretei között a parlament dönt egy ilyen sporttámogatási sorról, és akkor rendesen az Állami Számvevőszék számára is törvény adta jogánál fogva látható módon kerülnek felhasználásra a sporttámogatások. Ezzel szemben önök bevezették az elhíresült tao I. rendszert, most már gondolkodnak a tao II. rendszeren, ami látszólag önkéntessé teszi a vállalkozások számára, hogy ők önként támogatják a sportegyesületeket, támogatják a stadionok építését. De azért azt látni kell, hogy ha ezt a pénzt nem a sporttámogatásokra fordítanák, akkor bizony az adóhivatalnak fizetnék be az utolsó fillérig, az utolsó forintig. Tehát e tekintetben ez szigorúan közpénz, még ha önök ezt igyekeznek is elfelejteni.Az előterjesztés lényegét tekintve Magyarország fejlettsége jelenleg kérdésessé teszi, hogy meg tudna-e birkózni egy olimpiai szervezéssel. Olyan feszültségek vannak a magyar társadalomban, amelyek még fokozottabb kiéleződésre kerülnének egy ilyen rendkívüli erőfeszítés hatására. Félő, hogy még kevesebb pénz jutna az oktatásra, még kevesebb pénz jutna az egészségügyre és általában a közcélú fejlesztésekre. Gyakorlatilag az ország erőforrásait egyoldalúan az olimpia megrendezésére csoportosítaná át ez a folyamat.Ezeket az aggályokat, úgy gondolom, nemcsak itt, a magyar parlamentben lehet megfogalmazni. Azok a döntéshozók, akik felelősen gondolkodnak azért, hogy egy-egy állam meg tudja-e rendezni a világnak ezt a rendkívüli sporteseményét, mint az olimpia, valószínűleg ennél alaposabban elvégzik ezt a vizsgálatot, mint ahogy itt most a parlamentben erre nekünk lehetőségünk van.(11.50)Ezzel együtt most 19 milliárdot kevéssé átlátható programokra a parlamentnek jóváhagyni, ez véleményünk szerint nem tartozik a megalapozott döntések közé, ehhez olyan tanulmányokra lenne szükség, olyan programvizsgálatokra lenne szükség, amit az előterjesztő nem csatolt ehhez a munkához, és ha a sportolók ráébrednek arra - a sportszakmai közvélemény -, hogy ezzel a 19 milliárddal az ő sportra fordítható pénzük csökken, akkor lehet, hogy ők sem lesznek annyira lelkesek. Tehát mindezek eredményeként az az alapvetően szívmelengető gondolatot, hogy Magyarország olimpiát rendezzen, egy ilyen előterjesztés által véleményünk szerint nem lehet közelebb hozni, ehhez sokkal komolyabb munka és sokkal szigorúbb gazdálkodás lenne szükséges. Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Keresem-kutatom a Parlament falai között a sportpolitikával intenzíven foglalkozó kormánypárti politikusokat. Túl sokat nem véltem felfedezni, különösképpen a kormány részéről nem. Megszokott már a Parlament falai között az a gyakorlat, amikor bármilyen témát is tárgyalunk, az érintett szakpolitikusok nem igazán vesznek részt a parlament ülésein. Nem gondolom, hogy ez így jó, hogy ez így rendjén való, már csak azért sem, mert érdemi vitát nyilván akkor lehet folytatni, ha a kormány azon tagjai, akik a sportpolitikával foglalkoznak, intenzíven részt vesznek a parlamenti vitában, nemcsak hogy meghallgatják azt, nemcsak hogy zárógondolataikat elmondják majd az összegzés kapcsán, hanem vitatkoznak is adott esetben az ellenzéki padsorokban ülő képviselők felvetéseivel. Épp itt az előző percekben Józsa képviselőtársam sok olyan kérdést feszegetett, amely tekintetében joggal elvárható lenne az, hogy a kormánypárti padsorokból, de leginkább a kormány köréből államtitkárok vagy éppen felügyeletet gyakorló miniszter hallassa a hangját ezekhez a kérdésekhez illesztetten. Úgy látom, mint ahogy a korábbi más témák tárgyalása közben is, ez elmaradásra került, ez most újólag meg fog ismétlődni, meg fog erősödni, és azon az úton haladunk, amin mindig is haladtunk sajnálatos módon az elmúlt hat esztendőben, hogy önöket nagyjából, mondhatom, nem érdekli az, hogy az ellenzék padsoraiban a képviselők miről beszélnek.A törvényhez illesztetten a társaságiadó-alanyok jelen esetben az olimpiai pályázat benyújtásával összefüggésben felmerült költségek vonatkozásában, annak a fedezetére nyújthatnak támogatást a tao-adókedvezmény érvényesíthetőségén keresztül. Az adókedvezmény igazolására a Fővárosi Önkormányzat, illetve a MOB közös tulajdonában álló nonprofit társaság az, aki jogosultsággal bír. S ugye, rögzítik azt, hogy a 2016-17-es esztendőben ez legfeljebb 19 milliárd forintos nagyságrendet érhet el, amennyiben több, akkor az 2018 januárjával a központi költségvetés részére történik átadásra. Azt gondolom, hogy a központi költségvetés megerősítését nem ebben a formában kell megtenni, mármint hogy társaságiadó-alanyok adókedvezmény formájában valamit támogatnak, majd utána, ha egy bizonyos értékhatárt elér ez a támogatás, akkor a központi költségvetésbe kerül.Az a baj, hogy nem most és ennek a törvénynek elfogadását követően, hanem eddig is az adókedvezmények felhasználásának az áttekinthetősége, a nyomonkövethetősége eléggé problémás volt. Már csak azért is, mert akik ezeket a kedvezményeket igénybe veszik, azok több esetben az elmúlt időszakban arra hivatkoztak, hogy ezek a pénzek nem közpénzek. Hát hogy a fenébe ne lennének közpénzek, amikor adókedvezményként történő átadásból fakadóak?! Ha és amennyiben nem azt az adott célt szolgálná, akkor nyilván a költségvetés bevételét képezte volna. Hogyne lennének közpénzek! Az én értékítéletem szerint, ami e tekintetben zajlik, az nem más, mint a zsiványság legitimizálása. Nézzünk néhány példát arra vonatkozóan, hogy milyen torzók ütik fel a fejüket e tekintetben! A tao vonatkozásában önök is láthatták, olvashatták, összegyűjthették, hogy például Felcsút hogyan és miképpen érvényesült, hogyan és miképpen jutott támogatásokhoz. A napokban egy olyan hírt olvastam az üggyel kapcsolatosan, ami arról szólt, hogy 11 milliárd forint egy futballistáért. Tudják, ez arról szólt, hogy Felcsúton vannak különféle NB I-es csapatokból „odaszármaztatott” emberek, és vannak külföldről megvásárolt futballisták. Ez ma a felcsúti csapat, egy saját nevelésű játékossal. 11 milliárd forint a taóból nemcsak az ilyeténképpen összeállt csapat finanszírozására, hanem mondjuk, stadion építésére, majd most már, talán ezt is említette képviselőtársam, a tao II. keretei között a felújítások finanszírozására, tudják, ez az a nagyságrendű pénz, hogy hasonlítani tudjam bármihez, mintha egy Szerencs, Edelény - ez egy tízezer fős nagyságrendű város - tekintetében a csecsemőtől az aggastyánig mindenkinek a kezébe adnának egy egymillió forintos nagyságrendű összeget. Vagy tudják, ez az a nagyságrendű pénz, ami, ha megnézzük a 2016-os évet érintő, civil szervezetek vonatkozásában történő működési költségvetési támogatás összegét, ami, ha emlékképeim nem csalnak meg, akkor 2 milliárd 190 millió forint, akkor így ez összességében annak gyakorlatilag több mint az ötszöröse. Magyarul, azt akarom mondani, hogy érdemes összehasonlítani bizonyos feladatok ellátására fordított források nagyságrendjét egymással. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)2017. VI. hó 30-át követően ennek a törvénytervezetnek a szellemében az utánpótlás támogatására is és az infrastruktúra fenntarthatóságára is mód és lehetőség nyílik. Először megépítették a stadionokat, majd ezek a stadionok törvényszerűen amortizálódnak, pusztulnak, nem véletlenszerű, hogy ilyen értelemben a karbantartásukra, felújításukra és sok minden egyéb másra is forrást kell biztosítani, és mivel ezek olyan nagyságrendeket emésztenek fel, amelyek mondjuk, helyi költségvetésekből nem biztosíthatóak, ezért most kitalálják, hogy a tao II. keretei között majd ennek a karbantartási-felújítási költségnek a finanszírozását is meg lehessen tenni. Az utánpótlás támogatása számomra érthető, még el is fogadható, támogatható is. De tudják, akkor, amikor itt az olimpia megrendezése dolgairól beszélünk, közben az ember azon is elgondolkodhat, hogy mi is lehet a prioritási sorban az elején, mi a fontosabb, egy olimpia megrendezhetősége vagy az olimpián való részvétel kapcsán történő eredményesség minél nagyobb mértékű fokozása. Hiszen ha e célfelületen, mondjuk, ez a jelzett 19 milliárd forintos nagyságrendű pénzeszköz megjelenik, akkor ez valahol másutt nagy valószínűséggel hiányozni fog, és vélhetően ott, ami a sporthoz kötődő, legkivált­képp azon a felületen, ami az olimpián való részvétel eredményességét is kérdésessé teheti. Nem akarok én e tekintetben bíráskodni, nem, csak azt akarom mondani, hogy érdemes végiggondolni ezeket a kérdéseket. Meg érdemes végiggondolni azt is, amit az előbb említettem, hogy mondjuk, Felcsút vonatkozásában egy adott esztendőben 2 milliárd forint feletti pénzeszközök kerülnek taóban átrendezésre, odautalásra, miközben azt is hozzá kell tegyem, hogy vannak azért fejlődő, nem is NB I-es csapatokkal bíró kisvárosok, mondjuk, mint Kisvárda, Seszták miniszter úr égisze alatt, amelyik, ha emlékképeim nem csalnak, 1 milliárd 260 millió forintban részesült az elmúlt esztendőben. (12.00)Úgy látom, szoros korreláció van a tekintetben, hogy a kormány milyen erős emberei vagy a kormányzati sorban milyen erősséggel bíró emberek hol, hogyan helyezkednek el, és ennek kapcsán a taopénzek is gyakorlatilag összefüggésben állnak ezekkel a személyekkel. Azt gondolom, ez így nincs rendjén, és nem jó. Már csak azért sem jó, mert bármely sportágat veszik is alapul, a sportágakhoz illesztetten az eredményesség és a teljesítmény nem feltétlen módon annak a függvényében alakul ki és formálódik, hogy mely városnak, mely településnek az adott, érintett erős embere, politikusa a kormány mely székében ül.Ami csak az említés szintjén került megfogalmazásra az előbbiekben, azt néhány gondolattal kibontanám, csak azért, hogy ezen is érdemes elgondolkodni. Amikor az elmúlt hat esztendőben önök az oktatás színteréről százmilliárdos nagyságrendű pénzeszközt vontak ki évenként, akkor, amikor az egészségügy vonatkozásában 300 000 millió forintos az a pénzeszköz, amivel kevesebb pénz jelenik meg, mint mondjuk hat évvel ezelőtt; akkor, amikor a szociális szférában, akkor, amikor a fizetésemelések elmaradása tekintetében főleg és a leginkább rászorult emberek vonatkozásában nem előre-, hanem visszalépések vannak, akkor azok a folyamatok, amelyeket e tekintetben gerjesztenek, megint a megfontolás tárgyát képezik. Személy szerint sportszerető és sportot támogató ember vagyok, magam és a magam szintjén azt gyakorló. De a prioritási sorban az én értékítéletem szerint mindig vannak fontos és fontosabb kérdések. Ezzel nem a sport ellenében vagy nem az olimpia ellenében szeretném a voksomat letenni, hanem azt szeretném hangsúlyozni, hogy önöknek, akik kormányoznak, legalább olyan felelősséggel, legalább olyan harciassággal, legalább olyan odaadással kellene az általam előbb említett kérdések tekintetében fellépni és gyakorolni a meglévő erejüket a saját kormánypártjuk frakcióján belül, egyszerűen azért, mert látható módon az, ami ma ebben az országban van társadalompolitikai értelemben - akár az előbb említett témákat érintően, mindegy, hogy egészségügyről, oktatásról, szociálpolitikáról beszélünk, vagy épp a szegénység kérdésköréről vagy épp a nyomor színpadára való jutás kérdésköréről -, ott legalább annyi tennivaló lenne. És tudják, az a baj, hogy önök most sem túl sokan képviselik a Parlament falai között ennek a kérdésnek az érvényre juttatását, de amikor az előbb említett kérdéskörökről beszélünk, akkor még arra sem hajlandóak, hogy a parlamenti vitákban részt vegyenek. Szóval, összegezve a kérdést, úgy szeretném megfogalmazni a dolgokat, hogy amikor a taón keresztül, a társaságiadó-kedvezmények vonatkozásában ilyen nagyságrendű, 19 milliárd forintos nagyságrendű pénzeszköz valahová való telepítéséről gondolkodnak és gondoskodnak a törvény elfogadásán keresztül, akkor mindig legyen a figyelmük homlokterében az, hogy ebben az országban van sajnos még néhány olyan kérdés, amelyek az emberek mindennapjait érintik, amelyek az emberek mindennapját nehezítik meg vagy nyomorítják meg, és ezekben a kérdésekben is lenne tennivalójuk.Azt látom és azt tapasztalom, hogy ezen tennivalók tekintetében nem serénykednek úgy, ahogy serénykedni kellene, és ennek sajnos nem egy-, tíz- vagy százezer ember az elszenvedője, hanem több millió ember ebből a tízmillióból, aki éli hazánkat. (Közbeszólásra:) Ilyeténképpen, ahogy képviselőtársam mondja a hátam mögött, lassan már ezt a tízmilliós számot sem használhatjuk e tekintetben, hiszen már most is alatta vagyunk, miközben önök mindenfajta eszközzel megpróbálnak lépést tartani azzal, hogy ne csökkenjen a Magyarországon élők létszáma.Sajnálatos módon azt kell hogy mondjam, hogy ez a tevékenységük sikertelen, már csak azért is, mert az a gazdaságpolitika, amit folytatnak, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy egyre többen, sajnos egyre többen hagyják el ezt az országot. Tudják önök is, az a 600 ezer ember, aki az elmúlt hat évben elhagyta az országot, akiket önök csak statisztikai alanyként tekintenek akkor, amikor a foglalkoztatási adatok kimutatását teszik meg, hiszen ebből 120-140 ezer ember az, aki egyébként odakint, más országok keretei között végzi a munkatevékenységét sajnálatos módon, az önök „jóvoltából” és a magyar statisztikán keresztül olybá tűnik, mintha a magyar foglalkoztatotti létszámot növelné. De nem megyek ebbe az irányba. Az utolsó mondatom, még egyszer, csak és arról szól, hogy olyan rendszereket kellene működtetni, amelyek átláthatóvá teszik a pénzek nyo­mon­követhetőségét és olyat, ami ennek a társadalomnak az érdekét szolgálja és nem egyesekét. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy dologban érthetek csak egyet szocialista képviselőtársaimmal, akik itt ülnek a teremben, hogy hiányoznak a fideszes sport­szak­politikusok, így most kénytelen vagyok én, mint aki mondtam, nem fogjuk támogatni ezt a törvénymódosító javaslatukat, hiszen tartózkodni fogunk, de válaszolni nekik esetleg azokra a sportszakmai kérdésekre, amelyek itt felmerültek.Mesterházy Attilával nem tudok vitatkozni, hiszen Mesterházy Attila tényleg sportszakmai szempontból közelítette meg a kérdéseket, Józsa István már nem annyira, hiszen Józsa Istvántól olyan mondatokat hallhattunk, amiket vissza is szeretnék utasítani, hiszen Józsa István valahogy úgy próbálta meg kifejezni ezt az egészet, hogy a 2024-es olimpián mi lesz, ha itt mi nem tudjuk a kvalifikációs rendszerben megvalósítani, hogy normális csapatot állítsunk ki, tehát a „merjünk kicsik lenni” dolog jött le Józsa István szavaiból.Neki szeretném azt elmondani, csak hogy tudja, hogy Magyarországot véleményem szerint nyugodtan nevezhetjük olimpiai nagyhatalomnak is. Hiszen egy ilyen kis ország, mint Magyarország a jelenlegi lélekszámunkkal az olimpiák történetében óriási sikereket ért el. Hogy csak egy számot mondjak, azzal a 480 nyári olimpiai éremmel, amivel mi rendelkezünk, a legeredményesebb nemzet vagyunk azok között, akik még nem rendezhettek olimpiát, és nem olyan sok ország van egyébként, aki rendezhetett, tehát azt mondom, hogy a világ összes országa közül a legeredményesebbnek lenni azok között, akik nem rendeztek olimpiát, nem olyan rossz helyzet.Aztán azt is elmondanám neki - de már nincs itt -, hogy ráadásul a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásánál is volt magyar, hiszen emlékezzünk meg dr. Kemény Ferencről, aki az alapítók között jelen volt, és ott volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásánál. Azt is elmondhatnánk, hogy egyszer már rendeztünk majdnem olimpiát, hiszen 1920-ban Magyarország nyerte el az olimpia rendezésének jogát, de az első világháború veszteseként ezt elvették tőlünk, és akkor Antwerpen rendezte meg, tehát ezért is jó lenne esetleg egy olimpiát rendezni. Aztán azt is mondta Józsa István, hogy irreális az olimpia megrendezése Magyarország számára. Az én véleményem szerint, ha valaki végiggondolja, egyáltalán nem irreális; hiszen ha ezt normálisan és tervszerűen és valóban tényleg tisztán és átláthatóan tervezzük meg és próbáljuk meg megrendezni, és ez összhangban lesz azokkal az infrastrukturális fejlesztésekkel, amiket egyébként is el kell végeznünk 2024-ig, akkor egyáltalán nem tartom irreálisnak azt, hogy Magyarország olimpiát rendezzen, hiszen ha irreálisnak tartanánk, akkor nem támogatnák, akár csak a pályázatot sem. A pályázatot azért támogatja a Jobbik Magyarországért Mozgalom, és azért hisz abban, hogy meg is nyerhetjük ezt a pályázatot, mert Magyarország véleményünk szerint igenis képes arra, hogy megrendezze ezt az olimpiát, amennyiben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nekünk adja ennek a rendezését. Amit fölvetett még Józsa István, a görög példát említette: valóban Görögország esetében, ha megnézzük az olimpiarendezéseket, akkor Görögország messze magasan kiugrik ebből negatív értelemben, hogy milyen hatásai voltak az olimpiarendezésüknek. (12.10)Az okos ember pedig mások példájából tanul, és nem követi el azokat a hibákat, amiket mondjuk, Görögországban esetlegesen elkövettek. Tehát nem a legrosszabb mutatókkal rendelkező olimpiát kellene folyamatosan felhozni példának. És valóban, amint mondta, hogy a PwC háttéranyagában ugye 10,5 milliárd forint volt, amikor először kijöttek azok a háttértanulmányok, meghatározva a pályázatra elvileg, hogy ennyibe fog kerülni. Mi már akkor is mondtuk egyébként, hogy véleményünk szerint ez egy alulbecsült összeg, hiszen az az összeg, amiről most beszélünk, ez a 19 milliárd forint, ez pontosan megegyezik Párizs kalkulált összegével, amit ők is a pályázatra kívánnak költeni. Nem hiszem, hogy egy sikeres pályázatot egyébként ennél kevesebb összegből meg lehet csinálni. De ha megcsináljuk, akkor nagyon jó, és itt kapcsolódok Gúr Nándorhoz, hogy azt mondta Gúr Nándor, hogy amennyiben és több mint 19 milliárd forint, akkor vissza kell fizetni. Hát, ez nem így van, mert nem lehet több 19 milliárdnál, hanem csak reméljük, hogy kevesebből is meg tudjuk oldani, mint 19 milliárd forint, és akkor vissza lehet fizetni a költségvetésnek. De abban egyetértek Gúr Nándorral, hogy ez valóban közpénz. Tehát a tao közpénz. Mert attól, hogy ezek a cégek, ezek a nyereséges cégek nem fizetik be a költségvetésbe, nem kerül be a költségvetésbe az ő adójuk, az onnantól kezdve ugyanolyan közpénz, hiszen annyi a különbség, hogy nem került be. Ezért nem is értem, és ezért szeretném, ha államtitkár úr válaszolna arra, hogy miért változtattak a finanszírozáson. Tehát miért nem volt jó úgy, hogy valóban közpénzként, valóban a Nemzetgazdasági Minisztérium által előirányzott tételekben, 2016-ban és ’17-ben is 9,5 milliárd forinttal támogatták volna az olimpiai pályázatot, vagyis ebből finanszírozták volna az olimpiai pályázatot? Hiszen mindkettő közpénz, de én úgy érzem, hogy talán az lehet az ok, az lehet a háttérben, hogy a tao tényleg nem annyira ellenőrizhető, mint ha közvetlenül a költségvetésben jelenne meg ez az összeg.Aztán van egy olyan kérdésem is, csak azért lenne jó, mert az a baj, hogy önök általában úgy szoktak válaszolni, hogy a vita lezárásaként, amikor lezárják a vitát, és nem tudunk vitatkozni, és nem tudunk újabb kérdéseket feltenni, de azért lenne jó, ha esetleg államtitkár úr válaszolna ezekre a gazdasági kérdésekre, tehát még egyszer mondom, nem sportszakmai kérdéseket várok, hanem csak gazdasági kérdéseket, hogy mi történik addig, amíg a taopénzből a Budapest 2024 Nonprofit Zrt.-hez megérkeznek az első pénzek. Tehát addig is valahogy működnie kellene ennek a zrt.-nek, addig is lesznek kiadásai! Addig azt a költségvetésből fogják akkor finanszírozni, tehát ami a kormányhatározatban benne van? Mert akkor felmerül az újabb kérdés, hogy ha addig a költségvetésből finanszírozzák, akkor két lehetőség van. Az egyik az, hogy amikor beérkeznek a taopénzek, akkor ezt visszafizeti a nonprofit zrt., a másik lehetőség, hogy nem fizeti vissza, ugyanúgy marad a 19 milliárd forintos keret, amiért taót gyűjthet, akkor viszont már több pénzről beszélünk, mint 19 milliárd forint. Tehát ezt jó lenne tisztázni, hogy itt mi történik, meg hogy mi lesz ennek a menete, akár csak gazdaságilag is, hiszen jogilag, pénzügy-technikailag hogy fog ez az egész működni, vagy hogy képzelik önök el. És amiről még szeretnék valamit hallani önöktől, és talán ez lenne a legfontosabb, hogy milyen elszámolással, milyen ellenőrzéssel, milyen figyelemmel kívánják kísérni ennek a nonprofit zrt.-nek a munkáját. Tehát azért az nem lenne jó, ha olyan ellenőrzések lennének, és nem szeretnék eltérni a tárgytól, de muszáj említést tennem, hogy vannak olyan nemes célok, és vannak olyan célok, amiket el is kell fogadni. Ilyen cél például, mondjuk, adott esetben a magyar-cigány együttélés kérdése, amire valóban áldoznunk kell. Önök áldoztak is, ugyanígy meghatároztak egy ötmilliárd forintos keretösszeget, majd aztán 1,2 milliárd forintot oda is adtak az ORÖ-nak, aztán ez a pénz eltűnt, és nem valósult meg belőle semmi. Tehát amikor ilyen példák vannak előttünk, akkor nagyon fontos lenne, hogy valóban szigorú ellenőrzéssel, szigorú elszámoltatással, akár havi, kéthavi rendszerességgel vagy állandó jelenléttel jelen legyen a kormány vagy a minisztérium, hogy még csak meg se fordulhasson senkinek a fejében az, hogy ha nemes célra közpénzeket áldozunk, akkor ezt a céltól eltérően próbálják meg felhasználni, és másra próbálják fordítani ezeket a közpénzeket, amiket elhatározott a kormány, amiket támogatnak, mondjuk, az ellenzéki pártok közül is jó páran, vagy amiről Magyarország lakossága és a magyar emberek is úgy érzik, hogy fontos cél. Tehát ezekre szeretnék még választ kapni, amennyiben lehetséges, a vita lezárása előtt, hogy ha van olyan kérdés, ami még felmerülne bennünk, akkor azt fel tudjuk tenni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • GELENCSÉR ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hiányolták a vitát a szemben ülők vagy szemben állók, ezért kértem szót. Én magam az MSZP kormányzása idején a Magyar Olimpiai Bizottság tagja voltam és sportegyesületet is vezettem. Innen tudom egyébként azt, hogy nem lehet egyszerű MSZP-sként a sportról megszólalni. A Magyar Olimpiai Bizottságban az egyetlen gondja az volt az MSZP-nek, hogy hogyan váltsa le Schmitt Pált, egyébként forrást nem adott, egy átláthatatlan sportfinanszírozásra emlékezhetünk; a sportegyesületek pedig fájó módon éheztek a pénzre, működésképtelenség határáig sodródtak, infrastrukturális fejlesztésre pedig nem nagyon vagy alig emlékszem. Azok, amik voltak, azok is a létező legdrágább PPP-konstrukcióban. Így aztán az országnak semmilyen álma, vágya nemzetközi ver­senyre, gyermekek egészségének megóvására, sport­egyesületek, szabadidősport tovább-burján­zá­sá­ra nem lehetett. Egyszerűen egy fejét lehajtó, szomorú, egyébként gyönyörű, csodálatos és büszke sportmúlttal rendelkező ország már-már kezdte elhinni magáról, hogy a sportról nyugodtan mondjon le, merthogy az MSZP-SZDSZ-kormány nyolc éve alatt egy elképesztő, borzasztó, szomorú kép rajzolódott ki a szemünk előtt.Ma is egyébként Gúr Nándor két percig arról beszélt, hogy miért vagyunk kevesen a parlamentben. Éppen néztem, mértem az időt. Az időkeretének a 15 százalékát arra használta fel, hogy a jelenlévőkről vagy a nem jelenlévőkről beszéljen. A törvény maga szóba sem került. A 15 perces felszólalásának töredékében beszélt erről - de ezt megszoktuk már -, és ebben a töredékében is, ami kitett talán fél vagy egy percet, az őelőtte körvonalazódó és kirajzolódó, rendkívül borúlátó, pesszimista, lebomlott, leromlott ország képe rajzolódott ki, amilyen Gúr Nándor országképe. Most ezt értjük, hogy Gúr Nándor egy ilyen országképet szeretne, legyen kedves, ne erőltesse ránk, mert mi egy optimistább helyzetben vagyunk. Mi éppen arra készülünk, hogy a hat évvel ezelőtti csődhöz képest ma vesszük a bátorságot, hogy akár még egy olimpia megrendezésére is vállalkozunk, ami azt jelenti, hogy egy hónap erejéig a világ fővárosa lennénk. A kishitűség teljesen átjön az MSZP-s felszólalásokon, de ők Kovács László „merjünk kicsik lenni!” filozófiáján nőttek fel, ezt szívták magukba, erre szocializálódtak, képtelenek nagyban gondolkodni, képtelenek álmokat szőni. Azon lamentálnak itt egyébként jobbikosok is meg önök is, hogy vajon a tao közpénz-e vagy nem, itt ragadnak le; igen, bizonyos értelemben közpénz. A megszületésénél is elmondtuk, hogy egyébként a fejlett nyugati világ, amitől irigyeljük a sporttámogatási rendsze­reket, a szponzorációkat, az nem tud egyik pillanatról a másikra Magyarországon létrejönni egyébként egy nagyon nehéz helyzetben lévő gazdaságból, ahol a sport és a gazdaság még nem talált magára. A taót egy olyan átmeneti átvezetésnek terveztük, amikor a gazdaság szereplői egymásra találnak a sport sze­replőivel. Elmondom, hogy mi a koncepció, mert úgy érzem, nem értik; próbálok segíteni megérteni. Egy egycsatornás finanszírozás a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül transzparenssé tette az egész sport finanszírozását, ellentétben azzal, amit önök műveltek. Az a lopás, a hazudozás, a pénzek eltűnése volt maga. Ehhez képest egy olyan koncepció próbál meg naponta megszólalni, körvonalazódni előttünk, hogy törekszünk arra, hogy nemzetközi versenyeket hozzunk Magyarországra. (12.20)Több mint harminc nemzetközi versenyt hoztunk, illetve hozunk az idén is Magyarországra. Ennek az egyik jelentős állomása nyilván a hamarosan bekövetkező vizes vb. Infrastruktúra-fejlesztés. Bármennyire is fáj és szeretnék önök egy stadionország képét rajzolni egy szociálisan érzéketlen kormányról, amely stadiont épít ahelyett, hogy inkubátort venne, szeretném elmondani, hogy a stadionok is a gyerekekről szólnak, a felemelkedés lehetőségéről. Önök nyilvánvalóan szeretnének egy olyan képet felrajzolni, hogy a stadionokban csupán gazdag, jól fizetett sportolók sportolnak. Ez sem igaz! Bármennyire is küzdenek ezért a képért, ez természetesen hazug. Kulturális rendezvények színterei, közösségi rendezvények színterei a stadionok. S azzal is tisztában kell lenni, hogy a 21. században infrastruktúra nélkül, nemzetközi versenyek húzóereje nélkül nagyon nehéz a fiatalokat bevonni a sportba, a mindennapos sportba, a szabadidősportba vagy akár a versenysportba. Ezek ötéves eredménye már látszik - önök erről nem beszélnek, mélyen hallgatnak róla -: több mint százezerrel több gyermek sportol ma már Magyarországon az utánpótlásvonalban. Képzeljék el, ha az önök kormányzása maradt volna, akkor most százezer - a pontos szám most nincs nálam, államtitkár úr talán tud ebben segíteni - gyerek nem sportolna, ezzel szem­ben most sportol. Ez maga a népegészségügy. Ez a legolcsóbb egészségügy-finanszírozás, úgy is mondhatnám, mert ha egészséges lesz a gyermek, egészséges felnőtt válik belőle, akkor nem kell költeni rá az egészségügyi ellátórendszerben. Azt is mond­hatnám, hogy ezt a hülye is érti. Valahogy kimarad az önök kommunikációjából, hogy a sportnak van egy olyan húzása, hogy robbanásszerű társadalmi és gazdasági változásokat tud előidézni. Miről beszélek? Könyvek sora - elnézést, hogy most egy rövid kitérőt teszek -, tanulmányok sora jelent meg arról, hogy a világháború utáni borús, pesszimista, borúlátó Németország gazdaságilag sem tudott helyrevergődni mindaddig, amíg Bernben meg nem verték az aranycsapatot. Ahogy a németek megvertek bennünket a világbajnoki döntőben, onnan számítják Németország gazdasági felemelkedését is. Valami ilyesmi hozadéka is lehetne az olimpiának. Ha ezt önök tisztán a számok mellett szeretnék egy deficites üzemnek beállítani, egy deficites vállalkozásnak, amely elveszi a pénzt a közösségi szolgáltatásoktól, a szociálisan érzékeny területektől, akkor szeretném mondani, hogy az olimpiát először is meg lehet szervezni jól, meg lehet szervezni úgy, hogy ne legyen deficites, de mindenképpen valószínű az a hatása, ami utána jelentkezik az országimázsban, a globális piacon való megjelenésben, és így tovább, és így tovább. Bizony-bizony az olimpia - ha már a taotörvényt olimpiatörvénnyé változtattuk meg itt a vita során -, mondjuk ki, az ország felemelkedéséhez vezető út. Nagyon sok országban mutatta meg az olimpia, hogy egy jelentős állomás vagy ugródeszka lehet. Egy szónak is száz a vége, nem lehet egyszerű MSZP-sként ebben a témában felszólalni. Ilyenkor aztán jön Gúr Nándor, aki mindenhez ért, többek között a sporthoz és az olimpiához is. Azt vártam, hogy az olimpia árát az iskolai menza árára lefordítja, mert körülbelül ezek a kontextusok vannak az ő fejében, meg hát az, hogy felszólalásában megsértse a gazdálkodó szervezeteket, amelyeket lezsiványozott itt az előbb. Nem tudom, miért kell zsiványnak tekinteni olyan gazdálkodó szervezeteket, amelyek a saját meggazdagodásukon túl szeretnének fontos közösségi, társadalmi célokat szolgálni. Mire jó az, hogy őket lezsiványozza? Tudja, Gúr Nándor, az a helyzet, hogy önnek Felcsút jut eszébe a taóról, nekem meg Toponár, Kaposmérő és Kapos­füred, azok a falvak a választókörzetemben, amelyek alig várják, hogy a taopénzhez hozzájuthassanak, mert egyébként az önök kormányzása idején be akarták csukni a sportegyesület kapuját és ajtaját, föl akarták szántani a füves pályát, most pedig az a helyzet, hogy a taopénzeknek köszönhetően újabb pályákat avatnak, műfüves pályát adnak át, sportöltözőt javítanak. Vagy éppenséggel a taotámogatás kapcsán az is eszembe jut, hogy Szita Károly polgármester úr Kaposváron, a választókörzetem szívében éppen egy héttel ezelőtt, az elmúlt hétvégén adott át egy új uszodatetőt, amivel a régi uszoda fedését le tudtuk cserélni. Ennek is a jelentős része taóból jött. Én úgy láttam, hogy a kaposváriak örültek, ott voltak sok százan, és senkinek sem jutott eszébe Felcsút. Ez egy ilyen Gúr Nándor-i meg szocialista specialitás. Zárszóként annyit szeretnék még mondani, hogy merjenek egy kicsit nagyok lenni, próbáljanak meg távlatokban gondolkodni: mi lehet valóban jó ennek az országnak, mi segítheti a társadalmi-gazdasági összefogást, merthogy az az egész, amiről itt beszélünk, nem más, mint egy ekkora feladat, amire készülünk az olimpia kapcsán, mint egy igazi nagy, széles körű társadalmi, gazdasági összefogás. Ha meg se valósul az olimpia, csak egyszerűen összefogunk és elkezdjük szervezni, már önmagában ez is nagyon jó hatással lehet mindannyiunk számára. Köszönöm szépen, megtisztelő volt a figyelmük. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Amikor Józsa képviselőtársam beszélt, olyan felvetéseket tett, amelyeken érdemes elgondolkodni. Nem állításokat fogalmazott meg; ezt csak azért mondom, hogy nem így vagy úgy, nem pró és kontra alapon tette a kinyilatkoztatásait. De azt gondolom, a parlament falai között nyilván meg lehet gondolni dolgokat, és el lehet dönteni, hogy mi felé haladjunk. Amikor Gelencsér Attila szavait hallgatom, akkor - csak címszavakban mondom, majd kifejtem bővebben is - azt gondolom, hogy az optimális or­szág­kép nemcsak az, amit szeretnénk, hanem azért tenni is kell. Önök álmodozni szoktak, de a cselekedetek tekintetében mindig hátrébb járnak. Tudja, azoknak az álmáról is érdemes beszélni - sajnálom, hogy el kell menni képviselőtársamnak (Gelencsér Attila: Csak felülök a jegyzői székbe.); ja, felülsz, úgy más a helyzet -, tehát azoknak az álmáról is érdemes beszélni, akik mintegy 4 és fél millióan ebben az országban a létminimum alatt élnek. Összefüggenek ezek a kérdések egymással, még akkor is, ha képvi­selőtársam nem szeretné, hogy összefüggjenek. Sajnos összefüggenek. S nézze, a lopás, a hazudás, a pénzek eltüntetése, amiről ön beszél, minden bizonnyal az elmúlt hat év történései alapján jut az eszébe, csak hát nem tud már fordítani rajta. Az utolsó mondatom ahhoz illesztetten, amit mondott - de majd bővebben is fogok beszélni róla -: tudja, a stadionok meg a tornatermek más kategóriába tartoznak. A stadionok alapvetően nem a gyerekekről szólnak, hanem az élsportról, a tornatermek meg a gyermekek százezreiről vagy millióiról szólnak. Hogy a tornaórákat ne fejben, a folyosókon kelljen lejátszani, azért vannak a tornatermek. Sokkal inkább ebbe az irányba kellett volna haladni, és akkor most nem arról kellene gondoskodni, hogy a megépített stadionok fenntartási költségeit majd hogyan finanszírozzák tao II.-ből. Elnök úr, köszönöm szépen.
  • SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Gelencsér Attilának mondom, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom is támogatta az egycsatornás rendszer kialakítását, és mi is azt vártuk, hogy majd átláthatóbb és transzparensebb lesz az egész sporttámogatási rendszer. Sajnos azonban a tao beérkeztével ez nem lett átláthatóbb, és pontosan azért nem lett átlátható, mert nem elégséges az ellenőrzési rendszer a taóval kapcsolatosan, sőt kinyitotta azt a kiskaput, hogy amíg a költségvetésből lenne egycsatornás a támogatási rendszer, addig ez a kiskapu nem lenne nyitva. Nagyon sok helyen hallani, igen, hogy a cégek visszaosztást kérnek azért, mert ők pénzt adnak. Ez korrupcióra ad lehetőséget. Ezt sajnos nagyon nehéz bizonyítani, ezeket a kiskapukat meg kellene szüntetni. De ezt majd lefolytatjuk a taónál, ha majd a taóról beszélgetünk, amit önök be fognak hozni a Ház elé. Aztán felmerült az a kérdés, hogy miért volt itt téma az, hogy a tao közpénz-e vagy nem. Hát ennek egyetlenegy oka volt, az, hogy az önök miniszterelnöke, akit úgy hívnak, hogy Orbán Viktor, konkrétan, kategorikusan tagadta, hogy a felcsúti stadiont közpénzből építették volna. Ezt ő mondta. Akkor merült fel a vita, hogy a tao közpénz vagy nem közpénz. Végül meg lett állapítva, hogy a tao mégiscsak közpénz, tehát akkor elmondhatjuk azt is, hogy a felcsúti stadion is közpénzből épült fel, nem pedig magáncégek adományaiból, mint ahogy azt a miniszterelnök állította az elején. (12.30)Még egy nagyon fontos dolog, hogy miért merül fel Felcsút esete a taopénzekkel kapcsolatban: egy okból kifolyólag. Mert volt olyan év, amikor az öt látvány-csapatsportágból három nem kapott összesen annyit egy évre, mint amennyit elvitt a felcsúti…, hát, én nem tudom, kiskirályság, nevezzük így. Mert valóban, ahhoz, hogy pályákat tudjunk fűteni, oda egy Makovecz által tervezett kazánház kell, mert csak úgy szép egy ekkora falu kinézete, az emberek jóléte. De ez megint egy másik téma lenne, mint amiről most egyébként tárgyalunk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy kicsit hosszabb leszek, de rögtön egy korrekcióval kezdeném, és nem akarom Szilágyi képviselőtársamat kiigazítani, de úgy emlékszem, hogy Felcsút akkor többet kapott, mit négy látvány-csapatsportág, nem is három. De ez még tragikusabb helyzet, mint amit ön mondott. Úgyhogy jól látszik, hogy valami torz ebben a sportfinanszírozási világban, még akkor is, ha önök itt kizárólag a sikerpropagandáról kívánnak beszélni.Gelencsér Attila a 2010 előtti sportinfrastruktúra-fejlesztésekről nagyon szomorú képet festett. Hadd mondjak jó példákat önöknek, ha már egy ilyen általánosabb irányt is vett ez a vita. Miskolc országgyűlési képviselőjeként meg kell említenem önöknek, hogy 2010 előtt épült Miskolcon versenyuszoda, újult meg a városi sportcsarnok, épült jégcsarnok, és egyébként a diósgyőri stadionban több olyan beruházás valósult meg, ami áldatlan állapotokat számolt fel. Itt nem volt világítás sem a tribünön, gyakorlatilag a szennyvízelvezetés is problémás volt. Nyilván egy komolyabb lelátószakasz épült meg, egy olyan helyen, ahol valódi igény van a minőségi labdarúgásra, ahol valóban ezrek, sokszor tízezer ember szurkol és fontos közösségszervező erőnek is tartja a diósgyőri labdarúgást. Nyilván a miskolciak személyes tragédiája az elmúlt évek után, hogy pont ott még egy kapavágás sem történt egyelőre. Nagyon remélem egyébként, hogy fog, hogy egy kicsit formabontó legyek ebben a történetben, mert ha valahol tényleg szükség van ilyen fejlesztésekre, az Diósgyőr és Miskolc.Mondta azt is, hogy mennyien sportolnak most, a tömegsport, szabadidősport finanszírozása hogy alakul. Azt kell mondjam, hogy rosszabbul alakult. Jól látható volt az elején. A tömegsport, szabadidősport finanszírozása jelentősen csökkent 2010 után. Valóban nőtt néhány versenysportág finanszírozása, átláthatatlan módon sok esetben, és egyébként jött a tao, aminek volt előzménye, mondjuk, adójogi szempontból. Hiszen mindig elmondom ilyenkor, hogy a színház- és filmművészet tekintetében volt 2010 előtt is és most is van ilyen adókedvezmény-rendszer. Mondjuk ki, egyetértettünk 2011-ben, amikor ez az asztalra került, hogy valami hasonló módon próbáljuk transzparenssé tenni a sporttámogatást vagy még egy kaput nyitni.Két aggályunk volt. Egyrészt az, hogy túl szűknek látjuk ezt a kaput. Tehát az öt látvány-csapat­sportág kiemelése megítélésünk szerint azért nem helyes, mert mondjuk, kinyitni ezt az olimpiai sportágakra vagy minden sportág irányába már nem jelentett volna jelentős többletterhet, viszont sok helyen nagyon kevés pénz is rengeteget számít. Másrészt pedig attól féltünk, hogy ez a rendszer visszaélésekre fog okot adni, és mondjuk, jól odaszólva állami vagy többségi állami tulajdonú cégeknek, el lehet juttatni ezeket a forrásokat olyan helyekre is, ahol erre nincs szükség.Na most, önöknek azt mondom, hogy Diósgyőr-szurkolóként én szombaton Felcsúton jártam. Érdekes volt. Egy kicsit hamarabb értem oda, körbe is néztem a településen; most kisvasutastul meg mindenestül nem hozom önök elé. Egyébként a település egyes részei nem emlékeztettek másra, mint Abaúj-Borsod megye vagy néhány kelet-magyarországi megye egyes részeire. Tehát az emberek jó része itt sem gazdag. A házak is láttatták ezt velem, és találtam bezárt vendéglátóipari létesítményt is. Tehát valószínűleg itt sem élnek rengetegen gazdagon, de az látszik, hogy egy teljesen tájidegen építmény egy 1600 lelkes faluban itt megjelent, mintegy a legfontosabb stadionprojektje Magyarországnak.Találtam még más érdekes dolgot is a vidéken, de most ez nem érdekes, nem hoznám ide. Azt mondom viszont önöknek, hogy most a lelki érzékenységemet figyelembe véve az eredményt nem említem a hétvégéről; de azt viszont elképesztően fontos megemlítenem, hogy több újságcikk is született arról, hogy 11 milliárd forintnyi közpénzt kapott tulajdonképpen ez az akadémia, egyébként ezáltal egy NB I-es, versenysportban működő élcsapat, amelynek a teljesítménye ezen a szombati meccsen tulajdonképpen egy korábbi akadémista kiállítása volt. Szerintem ez nem elfogadható, a versenysemlegességnek teljesen ellentmond. Az, hogy a magyar labdarúgásban ilyen nézőszámok vannak, többek között annak köszönhető, hogy egy erős lelkű labdarúgó-szurkoló már-már megrendül ezekben az években, és azt mondja, hogy kérem, a versenysemlegesség így nagyon komolyan megkérdőjelezhető - biztos, hogy a mai labdarúgásban minden a pályán dől el?Na, az előterjesztés nem erről szól, ezt csak azért akartam mondani, hogy amikor újabb ilyen előterjesztéssel élnek, újabb kereteket kívánnak a taokedvezmények keretében megnyitni, akár az olimpiai pályázat támogatására, akkor azért végig kell gondolni ezt a 4-5 évet, ami mögöttünk van ebben a történetben. Elmondhatják az érveiket, nyilván abszolút értékében egy komoly volumen az, mai a sporttámogatásba megérkezik. Csak én azt állítom, hogy nagyon sok helyen értelmetlen beruházásokra, olyan beruházásokra, amelyek egyértelmű fideszes politikai ráhatással épülnek valahol. Közben azok a kisegyesületek, amelyekről beszélnek, vergődnek néhány százezer forintért is, és sok esetben nem találnak megfelelő taokeretet feltöltő partnert ebben a történetben. Tehát ebben rendet kell tenni.Vélhetően, majd amikor a tao II. kerül az asztalra, plafonokat kell megszabni. Szerintem szélesebbre kell ugyanakkor nyitni a kaput. Olyan sportágak vannak Magyarországon, úszás, kajak-kenu, ahol tényleg ezeknek a forrásoknak a töredéke elképesztő eredményeket hozhatna. Nem olimpiát kell feltétlenül támogatni, hanem azokat a sportágakat, amelyek egy olimpián odaérhetnek a taorendszer keretében megítélésem szerint.Úgyhogy ezért vannak bennünk kételyek, azért gondolhatjuk azt és merül föl joggal bárkiben, hogy amikor a lopást, az ellenőrzések hiányát említjük - és elég furcsa volt, amikor fordítva mondogatták ezt fideszes képviselők -, azt kell mondjam, hogy minimum a kétely megfogalmazódhat bármelyikünkben, hogy ezeknek a forrásoknak a sorsa mi lesz. Abban gondolkodom a későbbiekben, hogy a tao II.-nél számtalan módosító indítvánnyal fogunk élni - most nem tettünk ilyen indítványokat -, azért, hogy ellenőrizhető, átlátható módon működjön tovább ez a rendszer, és valóban megtaláljuk közösen azokat a módokat, ahogy egyébként ezt a létrejött sportinfrastruktúrát legalább fenn lehet tartani, még akkor is, ha számtalan helyen teljesen értelmetlenül kerültek megépítésre dolgok.És itt most még egyszer mondom, soroltam önöknek a 2010 előtt Miskolcon megvalósult beruházásokat, természetesen a valódi tömegsport- és helyi igényeket valóban kiszolgáló beruházásokat magam is támogatom, a presztízsberuházásokat, a fideszes potentátok lakóhelye környékére épülő teljesen értelmetlen stadionokat pedig nem fogom ezek után sem. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
  • MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Engem is Gelencsér képviselő úr szavai indítottak gombnyomásra. Csak azért mondanám a képviselő úrnak, hogy soha nem hangzott el tőlünk olyan, hogy nem örülünk annak, ha több forrás érkezik a magyar sportba, hiszen az eredményesség mind közegészségügyi szempontból, ahogy ön mondta, mind valóban a nemzeti büszkeség okán is fontos. Abban van köztünk talán vita, hogy szerintünk lehetne ezeket a hatalmas forrásokat hatékonyabban, átláthatóbban, hasznosabban is elkölteni, mint ahogy most történik. Hiszen sok esetben valóban az az érzésünk, hogy vagy értelmetlenül, vagy abszolút és egyértelműen politikai célok mentén költik el ezeket a forrásokat, úgy, ahogy képviselőtársaim is beszéltek erről. Éppen, ha valakinek szüksége van egy új stadionra, mert vezető fideszes politikus, akkor kap egyet.(12.40)Olcsóbb lenne, hogyha valami mást gyűjtenének a fideszes képviselők, például bélyeget vagy kulcstartót, az nem kerülne ennyibe a magyar adófizetőknek egészen biztosan.Szilágyi képviselőtársam beszélt az egycsatornás finanszírozásról. Csak hogy meghökkentsem a fide­szes képviselőket szocialista sportpolitikusként: Gyurcsány Ferencnek volt először az ötlete az egycsatornás sportfinanszírozás. Hozzáteszem, már akkor sem sikerült megvalósítani, de most sem. Tehát most sem egycsatornás sajnos a finanszírozás, miközben valóban az átláthatóság meg a hatékonyság okán érdemes volna, hogyha valóban egycsatornássá válhatna ez a finanszírozás. Még egy dolgot szeretnék, aztán majd nyomok egy normál hozzászólási gombot is. Azt akartam a képviselőtársam figyelmébe ajánlani, hogy legutóbb a miniszterelnök úrtól hallgattam meg vagy hallgattuk meg mindannyian azt, amikor számon kérték rajta, valaki itt a Házban, hogy mire költik és hogyan költik, miért stadionokra, akkor arra hivatkozott, hogy ők nem csinálnak mást - természetesen viccesen mondta -, mint hogy az általam államtitkárként meghirdetett programot aztán a gyakorlatba is átültetik. Úgyhogy ennyit arról, hogy szocialista politikusként, sportpolitikusként mihez szabad és mihez lehet hozzászólni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
  • HOLLIK ISTVÁN (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Csak néhány dologhoz szeretnék hozzászólni. Több ellenzéki kritika is szólt arról, hogy hiányolják képviselőtársaim az átláthatóságot ebből a 19 milliárd forintos támogatásból. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős nonprofit zrt.-nek ugyanúgy be kell tartania a jogszabályokat és el kell számolni ezzel a pénzzel.A másik, tulajdonképpen fontos és az önök számára is talán megnyugtatóbb tény, hogy a tulajdonosi jogokat a Fővárosi Önkormányzat, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság gyakorolja. Ha jól tudom, a Fővárosi Önkormányzatnak van jobbikos, van MSZP-s képviselője is, tehát tulajdonképpen részint az ellenzéki képviselők is így, tulajdonosi jogokat gyakorolva rá tudnak nézni ennek a zártkörűen működő részvénytársaságnak a működésére. Én azt gondolom, hogy ennél nagyobb átláthatóság nem nagyon tud lenni. Tehát önök minden adathoz, ami ennek a részvénytársaságnak a működésével kapcsolatos, hozzáférnek.És ha már kritika illette a tao rendszerét, szeretnék önöknek néhány számot mondani; Gúr Nándor képviselőtársam ezt szokta szeretni, talán ezzel nehezebb vitatkozni. 2011-ben 234 498 igazolt sportoló volt Magyarországon, 2013-ban már ez a szám 301 671 volt, 2014-ben 305 477. Ez azt jelenti, hogy többek között a taorendszernek köszönhetően nemcsak infrastrukturális beruházások zajlottak, hanem azt lehet látni, hogy sokkal több gyermek és felnőtt kezdett el sportolni, négy év alatt 70 ezerrel nőtt az igazolt sportolók száma. Én úgy gondolom, hogy ezt sikernek könyvelhetjük el, nyugodtan mondhatjuk így. És még egyszer megismételném: az, hogy négy év alatt 260 milliárd forintot mozgatott meg a tao annak érdekében, hogy infrastrukturális beruházások történhessenek a sportban, én úgy gondolom, hogy ez nagy eredmény, ezt ne vitassuk el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak azért kértem szót, mert nagyon sok minden elhangzott itt ellenzéki képviselők oldaláról, hogy mit is gondolok erről a taorendszerről. Én hadd mondjam, hogy lehet, hogy meg kellene kérdezni az egyesületeket és azokat a sportszakmai szervezeteket, amelyek élnek ezzel a lehetőséggel. Én csak szerényen abból a szempontból szeretnék hozzászólni, hogy van szerencsém néhány éve a Budapesti Vasutas Clubot vezetni Zuglóban, és azt tudom mondani, hogy meg kell kérdezni az odajáró embereket, hogy taós forrásból az elmúlt két-három évben lényegében 35-40 év mulasztását tudtuk behozni. És ebben a körben se stadionunk, se egyéb nincsen, tehát csupa olyan, ahol utánpótlás van, tehát ennek a pénznek döntő többsége, azt gondolom, hogy olyan helyre megy, ami a mindennapi sportot, utánpótlást, egészségmegtartást szolgálja. És a klubok nagy része abban érdekelt és azért lobbizik, hogy ez a tao­rendszer fönnmaradjon, és a jövőben is tudja folytatni azokat a fejlesztéseket, amire a magyar sport infrastrukturális hátteréhez szükség van. És még egy mondatot engedjenek meg, képviselőtársaim. Ez már elhangzott itt, de budapestiként hadd mondjam el azt, hogy az olimpia számunkra a sport kihívásain túl egy óriási lehetőség. És azért erről is beszéljünk, hogy mint minden város, amely az olimpiát elnyerte vagy legalábbis az olimpiára készült, egy olyan összefogás és olyan fejlesztés előtt áll, amelyre, azt gondolom, budapestiként, legyünk akár - mint magam - XVI. kerületiek vagy budaiak, mindenki csak pozitívan tud gondolni. És minden olyan forrás, amely megalapozza egy ilyen olimpiának az infrastrukturális hátterét, az itt marad az olimpia után Budapesten, és a budapestiek érdekeit és a budapestiek mindennapjait fogja szolgálni.Tehát mind sportban mozgó emberként, mind budapestiként én azt gondolom, hogy az előttünk lévő előterjesztés minden tekintetben támogatható. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szintén Gelencsér úr hozzászólása okán kértem szót, mert azt gondolom, hogy amit mondott, azzal nagyon nehéz egyetérteni, mert látjuk azt és lehet érzékelni azt ma Magyarországon, hogy azok a célok, amit kitűztek önök a sport támogatására, nem a teljes lakosságnak adnak lehetőséget arra, hogy bekapcsolódjon a sportba. Ezt azért is merem mondani, mert az elmúlt hetekben - mint ahogy tettem eddig is a dolgomat - nagyon sok vidéki városban voltam, és éppen Nógrád megyét jártam az elmúlt héten, több településre is eljutottam, és ott áldatlan állapotokat láttam a sport területén. Mondok egy konkrét példát - és a telefonommal több fotót is készítettem -, van olyan bokszterem, ahol például nincs ablak. Egyetlenegy ajtó van, ahol be lehet menni, nincs ablak, és ott edzenek a fiatalok. Akkor már megfogalmazódott bennem, hogy hogyan lehet az, hogy egy sportágat teljes mértékben támogatunk, mégpedig úgy, hogy sportcsarnokokat építünk, úgy, hogy kiemelten kezeljük a labdarúgás lehetőségét, ami ellen nem vagyunk, hozzáteszem, mint ahogy Mesterházy Attila képviselőtársam is mondta, nagyon fontos ez is, viszont miért nem veszi észre a Fidesz és a magyar kormány, hogy vannak olyan szükséges sportágak, amit kellene még ebből támogatni, és nagyon fontosnak tartanánk azt, hogy azok a sportágak, amelyek eddig nem részesültek kiemelt támogatásban, azokat próbálják meg valamilyen szinten kezelni. Mert az nem állapot és nem lehet állapot senkinek, hogy Magyarországon ma olyan helyzetbe hozzák az embereket, mint ahogy mondtam, mint ahogy lehetett látni, ezt is bárkinek tudom ajánlani. De egyébként az RTL Klub Házon kívül műsorában is, ha jól emlékszem, szerepelt, ez a bokszedzőterem, ahol arra sincs pénzük, hogy máshová költözzenek, de egyébként arra sincsen pénzük és lehetőségük, hogy esetlegesen az útiköltségüket különböző sportrendezvényekre tudják finanszírozni. Ez a célcsoport többnyire romákról szól, akiket én megemlítek most, de számtalan más helyen lehet ezt tapasztalni. Tehát, ha cserben hagyták önök az oktatásban a gyerekeket, mert nagyon sokszor ezt lehet látni és tapasztalni, akkor ne hagyják cserben a sporton keresztül a fiatalokat, mert a jövő nemzedéket az oktatáson keresztül és a sporton keresztül lehet igazán jól, kellőképpen megfogni, hogy a jövőt ők tudják leképezni. Ezért tehát van felelőssége a mindenkori kormánynak, hogy a sporttámogatásokkal, akár a tao-, akár egyéb más támogatásokkal hogy fognak bánni.Itt szó volt az átláthatóságról is, a pénzügyi kérdések átláthatóságáról. Szilágyi képviselőtársam a Jobbikból most kiment, de azt gondolom, hogy egyet lehet vele érteni abban, hogy azért van, aki mindent megtett, és úgy költheti el a bizonyos forrásokat, ahogy akarja, és akkor, amikor egyébként a széles közvélemény látja azt, hogy a pénzek nem jól hasznosultak, és talán még bűncselekmény is származott a pénzköltésből, erre több mint egy éve az a válasz, hogy nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel, illetve megvédik a képviselőtársukat, Farkas Flóriánt ebben az esetben. Én azt gondolom, hogy akár az ilyen pénzek, akár pedig, mint ahogy mondtam, más pénzeknek a hasznosulását a kormánynak sokkal jobban kellene figyelnie, mert nem lehet célja egy kormánynak, hogy a pénzek folyjanak el, akár EU-s pénzek, akár hazai források, és utána pedig nincsen olyan maradandó érték, amely hosszú távon kamatoztat­ható lehet. (12.50)Ebből adódóan tehát én azt gondolom, hogy a taotámogatások kifizetése nemcsak a sportcsarnokokról kell és kellene hogy szóljon, ha egy komoly politikai egyeztetésen keresztülmenne, hanem pont ellenkezőleg: olyan sportágakra is kellene költeni ebből a pénzből, amelyek helyi szinten és megyei szinten sokkal jobban tudnának érvényesülni. Mert az a szempont sincs olyan nagyon ebben a törvényben benne lehetőségként, hogy a helyi szintű vállalkozó helyi szintű programokat támogasson, mert általában - mint ahogy hallottuk már - nagyon sok esetben meg van adva, hogy kiknek kell adni azokat a támogatásokat. Ezzel mi nem tudunk egyetérteni, és nem tudjuk elfogadni. Ezért tehát én nagyon sokszor azt hiányolom, amikor a Fidesz beszél ilyen nagy volumenű dolgokról - és nagyon sokszor azt mondja egyébként, hogy fontos a társadalom visszhangja -, hogy miért nem kérdezi meg ebben az esetben a társadalmat, a népet, hogy ők mire költenék azt a pénzt, amit beszednek a vállalkozóktól, vagy amit felajánlanak a vállalkozók, mert egy olyan képet láthatnánk, amely valóban tükrözi a magyar társadalom igényét ebben az ügyben. Nagyon sok olyan lakossági megkérdezés volt, ami, azt gondolom, teljesen felesleges volt, viszont ebben az esetben a jövő nemzedéke érdekében nagyon fontosnak tartanám és azt gondolom, a pártom is, hogy ebben a kérdésben viszont társadalmi egyeztetés, eszmecsere legyen kialakítva, amit, azt gondolom, hogy a Fidesz most sem tesz meg, és ez nagyon nagy hiba.Tehát a jövőt ne lopják el a gyermekeinktől se az oktatásban, se a sportban. Ezért minden egyes olyan dolgot próbáljanak támogatni, amellyel nemcsak a kiemelkedő sportoknak próbálnak biztosítani lehetőséget, hanem azoknak a hátrányos helyzetű településeknek, szegregátumoknak, ahol egyedül a sporton keresztül tudnak eljutni oda, hogy ebben az országban ők is tudjanak érvényesülni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívánok többet szólni, ha nem lesz olyan felütés a kormánypárti oldalról, ami ezt megkívánja. ELNÖK: Nem kell fenyegetőzni, képviselő úr. (Derültség.) GÚR NÁNDOR (MSZP): Nem, nem, nem teszem, sőt örömet sem akarok okozni elnök úrnak, egyszerűen csak a parlamenti tevékenységemből fakadó munkámat végzem. Gelencsér Attila - akinek ugyan az arcát nem látom, bármennyire hajolok kifelé, mert takarja az elnöki pulpitus, tudom, ott kell ülnie, ezért hivatkozom meg a beszéd elején -, mondtam a kétperces hozzászólásomban, hogy optimista országkép fontosságát, annak a megrajzolását vizionálja, és fontosnak is tartja. Én egyetértek vele, én is azt gondolom, hogy persze, optimistának kell lenni, előretekintve, gondolkodva, vizionálva, sok minden mást folytatva kell végezni a tevékenységünket. De nemcsak álmodozni kell. Az, hogy álmodozunk, egy fontos része az életünknek, nyilván az inspirál, de önmagában ez nem visz el a célig. Csinálni is kell a dolgokat! Teljesen mindegy, hogy most a sportról vagy bármi másról - ami az emberek mindennapi életét alakítja, befolyásolja vagy arra van kihatással - beszélünk. Csinálni is kell a dolgokat! Itt mondtam egy példát, és most megerősítő jelleggel - ugyan nem a sporthoz, nem közvetlenül ehhez a törvényhez kapcsolódik, de igenis a mindennapi életünkhöz kapcsolódik -: tudja, arról is álmodozni kell, meg azért is tenni kell, hogy annak a 4,5 millió embernek is, aki a létminimum alatt éli az életét ebben az országban, jobb legyen a holnapja, és az is a sportolás lehetőségének a közelébe kerülhessen, azok a gyerekek, akik az elhagyott, marginalizálódott települések sokaságán élik az életüket olyan helyzetben, hogy még igazából álmodozni se tudnak arról, hogy az egyszerű, mindennapi sporttevékenység végzésére sort keríthessenek, részben azért, mert nincs tisztességes felszerelésük, részben azért, mert az iskolájukban - mint az előbbiekben említettem - nagyon sok esetben nincsenek meg a tárgyi-technikai feltételek. Tudja, az intézmények, az iskolák folyosóin egy adott tanórában négy osztály nem tud tornaórát tartani. Fejben lehet, hogy mit kellene csinálni, hogy kellene a békaügetést lefolytatni, hogyha; tehát ezt meg lehet csinálni, csak amíg Magyarországon ezen feltételrendszer kialakítása tekintetében önök nem lépnek mértékadót, addig olyan típusú dolgok tekintetében történő vizionálás, amelyeket tesznek, nem azt mondom, hogy felelőtlen, de legalább elgondolkodtató.Én azt gondolom, amivel Varga László képvi­selőtársam befejezte a mondatát, ha nem is szó szerint így: a tömegsport irányába történő támogatásoknak a mértékadó megemelése kellene hogy megmutatkozzon a taoforrások felhasználásán keresztül, ez lenne az elsődleges a prioritási sorban, és nem az, hogy stadionok épüljenek, ráadásul nem úgy, hogy mondjuk, nyolc méterre a miniszterelnök kertjétől. Engem nem zavar, ha bárkinek a kertjétől; én nem szeretném, ha az én kertemtől nyolc méterre stadion épülne, de azt gondolom, hogy nem zavar, ha az övétől épül, csak nem tartom jó útnak. Ez egy olyanfajta megalománia - nem tudom, mi -, ami, nem vagyok benne biztos, de az egészségesség kérdéskörét is talán felvetheti. Nem hiszem, hogy Felcsút felemelkedése - hogy jelesül igenis beszéljünk Felcsútról - ezen a stadionon múlik. Nem! Biztos, hogy Felcsút gazdasági szerepvállalása és egyéb útjának a megrajzolása tekintetében lenne más lehetőség is. Ezért mondom azt, hogy szerintem ez megalománia. Nézze, képviselőtársam, akkor, amikor ön lopásról, hazudozásról meg pénzek eltüntetéséről beszél, kénytelen vagyok három - és ígérem, ezen három gondolaton kívül már nem lépek ki a törvény keretei közül - kézzelfogható, eklatáns példát mondani. Mi az, ha nem lopás, amikor öt éven keresztül óriásplakátokat rajzolnak és pakolnak ki az utakon például a minimálbérek emelkedéséről, és közben az emberek, a szerencsétlen sorsú emberek, akik a legkisebb jövedelmi szinttel bírnak - persze a közfoglalkoztatottakon, a 47 ezreseken kívül -, kevesebbet érő pénzzel a zsebükben, a kezükben mentek haza éveken keresztül, mint azt megelőzően?! Mi ez, ha nem lopás? Persze, nem az a fajta lopás, amikor valakinek a tulajdonát úgymond elsajátítja az ember, de igenis az a fajta lopás, amikor hülyítenek, becsapnak embereket, és közben ők rosszabbul jönnek ki a végkifejlet kapcsán a történetből, mint azt megelőzően.Mi az, ha nem hazudozás, amikor azt ígérik a választásokat megelőzően, hogy egymillió új munkahelyet teremtenek a gazdaságban?! És mindegyikünk tudja ebben az országban itt a Parlament falai között is - csak vannak, akik máshogy beszélnek erről -, hogy ez nem igaz, hanem a számokkal való manipuláció, ami zajlik ebben az országban az önök részéről, mert olyanokat is beszámítanak a magyar statisztikákba, akik nem itthon végeznek munkatevékenységet, százezres nagyságrendben, és olyanokat is, akik hat évvel ezelőtt nem voltak beszámítva - például a diákfoglalkoztatottak 100-200 ezer fős nagyságrenddel, nyilván pulzál a rendszer -, és nem akarok mélyebben belemenni ebbe a történetbe. De mi ez, ha nem hazudozás?! És mi az, ha nem a pénzek eltüntetése - mondok erre is egy példát -, amikor, mondjuk, offshore cégeken keresztül - tudják, mi az offshore, hát önök tudják - a letelepedési kötvények kiárusítását végezték, végzik?! Ha jól emlékszem, a Gazdasági bizottság hagyja jóvá egyébként ezeknek a cégeknek a lajstromát - emlékképeim szerint talán hét volt ilyen, most már talán csak négy vagy három van -, és ezeken az offshore cégeken keresztül egy letelepedési engedély kiadásáért az offshore cégek abból a 300 ezer eurós nagyságrendből, ha emlékképeim nem csalnak meg, 34 ezer eurót tesznek el, és még közben regisztrációs meg nem tudom, milyenfajta szerződéskötési díjként 40-60 ezer eurót. Az, tudja, mennyi? Csak azért, hogy világos legyen: ez nagyjából 80-100 ezer euró közötti összegnek felel meg, az meg ilyen 30 millió forintos nagyságrendhez közelít egy ember esetében, egy engedély kiadása tekintetében. És mivel ez letelepedési kötvény, ezért majd öt év elteltével ezeknek a pénzeknek a visszafizetését a magyar állampolgárok fogják megtenni, azt, amit az offshore cégek ‑ részben azt a 34 ezer eurós nagyságrendet a szerződéskötés után - magukévá tettek. Hát mi ez, ha nem a pénzek eltüntetése?! Csak azért említem mindezt, mert azt gondolom, hogy bizonyos értelemben ezeknek a pénzeknek egy része vélhetően olyan helyekre kerül, amelyekre nem kellene hogy kerüljön. Az a dolog lényege tehát, hogy lopásról, hazudozásról meg pénzek eltüntetéséről, Gelencsér képvi­selőtársam, nem kellene beszélni, mert ezek csak a felszín kapargatásai voltak, amiket most mondtam, és nem a mélyben való elmerülések. No, tehát stadionok vagy tornatermek? Én azon az állásponton vagyok, hogy tornatermek. Igen, olyan feltételrendszerek kialakításai, amelyek a gyermekeinkről szólnak, a gyermekeink sokaságáról szólnak.(13.00)Még egyszer mondom, a tornaórákat nem fejben kell megtartani és lefolytatni, hanem megfelelő eszközök és háttér igénybevétele mellett. A legnagyobb bajom ezzel a törvénytervezettel valójában az, hogy ugyanúgy, ahogy a tao 1 százalék keretei között felhasznált források tekintetében az átláthatóság és az ellenőrizhetőség, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy az átláthatatlanság és az ellenőrizhetetlenség van jelen. Tehát az átláthatóság nincs meg, az ellenőrizhetőség nincs jelen. Mondja Hollik képviselőtársam, hogy hát hogyne lenne, hiszen majd a 19 milliárd forint tekintetében is a Fővárosi Önkormányzatban lévő szocialista meg egyéb más ellenzéki politikusok ezt megtehetik. Hogyne, természetesen, mert megvan hozzá az a többségük, ami ehhez szükségeltetik. De nem akarok megint kimenni a dologból, de majd azt mondom, hogy nézzék meg a mai parlamenti ülésnapunk tárgyalásának az utolsó napirendjét, ami az átláthatóságról szól, tudják, ez a postaszolgáltatásokról szóló törvénytervezetet jelenti. Szóval, átláthatatlan és ellenőrizhetetlen a források felhasználása. Pedig mese nincs, közpénzről van szó. Közpénzről van szó, nem magáncégeknek a juttatásairól, adományairól van szó. Mint ahogy ma már elhangzott, talán Szilágyi képviselőtársam is említette, maga Felcsút tehát közpénzből és nem adományokból létesült. Az pedig, ha nem személyeket és nem szervezeteket érintek, hanem egy fogalmi kategóriát használok; az pedig, ha azt mondom, hogy a zsiványság akkor is zsiványság, ha bármilyen olyan értelmi, törvényi kereteket próbálnak meg rajzolni mögé, amelyek ennek a legitimizációját biztosítják. Tudja, van jogi meg van morális, van jogi meg van morális kötelezettség. Én azt gondolom, hogy minden olyan törvényi rendelkezés, amely gyakorlatilag a jogi felmentettségét megadja annak, hogy bizonyos értelemben ne kelljen szembenézni dolgokkal, az nem azt jelenti, hogy ez morálisan nem jelentheti a zsiványság kategóriájába való tartozást. Én személy szerint nem tudom és nem is akarom másként értelmezni azt, hogyha egy adott település, ráadásul ez a település fogható módon a miniszterelnöknek a szülőfaluja, a taoforrások tekintetében - nem én mondom, Hollik képviselőtársam mondja - 260 milliárd forintból 11 milliárd forintot - nem tudok mást mondani - kaszál. Azt gondolom, hogy ez nem helyénvaló. Nem helyénvaló! Nem azt mondom, hogy a miniszterelnök lop, nem, nem! De azt mondom, hogy ez nem helyénvaló. Nem helyénvaló, azért nem, mert Magyarországon van 3200 ‑ 3200! - önkor­mányzat. Tudja, akkor, amikor a taopénzek 260 milliárd forintjából 11 milliárdot visz el Felcsút, akkor ez az összes forrásnak több mint a 4-4,2 százaléka, így gyors fejszámítás alapján, miközben Magyarországon van 3200, durván 3200 önkormányzat. Ha ebbe beleveszem Budapest létét is, akkor azt kell hogy mondjam, 3200, az 0,032, tehát 32 ezreléknyi forrás kellene hogy jusson átlagosan egy önkormányzatra, Felcsút esetén ez 4,2 százalékra jön ki. Hát az meg akkor visszafelé számítva nagyjából a 130-szorosa egy átlag önkormányzat szintjének. Szerintem ez aránytalan, messze aránytalan. Nem arról van szó, hogy ki lop, hanem arról van szó, hogy ez tisztességtelen megítélésem szerint. Arról van szó, hogy ilyen értelemben gyakorlatilag a politikai súlyával való, nem jó értelemben politikai súlyával való visszaélésnek tekintem azt, hogy Felcsút ilyen mértékben részesül a taopénzek felhasználásának a lehetőségéből. Nem akarom túlragozni ezt a történetet, de mindenképpen szükségszerűnek tartottam megemlíteni, hogy nem gondolom azt, hogy a jog meg a moralitás ilyen értelemben egyenértékű, és nem akarom azt se mondani, hogy a morális követelményekkel való szembeállítás tekintetében helytáll az, ha valaki valamilyen rendeleti vagy törvényi szabályozási keretek tekintetében nyugodtan felmenti önmagát ezek alól a dolgok alól. És tudja, még egy befejező gondolatot szeretnék mondani, Gelencsér képviselőtársam, ehhez illesztetten. Én ezt úgy képezem le magamban, hogy a beruházások ne a politikai érdekérvényesítő képesség alapján alakuljanak ki, formálódjanak - mondtam: Orbán, Seszták, egyéb más neveket is lehetne használni e tekintetben -, hanem egyszerűen a Magyar­országon élő emberek érdekeit szolgálva, a tömegsport igényeit kielégítve szülessenek meg ezek a támogatások. És ha eszerint történik a taoforrások felhasználása, az olimpiát érintően történő források felhasználása és azoknak az ellenőrizhetősége és átláthatósága is, akkor azt gondolom, hogy lehet erről komolyan egymás között beszélni. De addig, amíg nincsenek meg a feltételei annak, hogy bármilyen taóból származó forrás azok által, akiknek jogosultsága van, valós ellenőrizhetőségen menjenek keresztül, kézzelfogható, valós ellenőrizhetőségen men­jen keresztül, és mindenki számára pedig átlátható legyen, addig azt gondolom, hogy ez így nincs rendjén. Nyilvánvaló, hogy nekünk az aggályaink, a kételyeink itt az ellenzéki oldalon politikai identitástudattól függetlenül azért vannak meg, vagy ezért meg ezekért a dolgokért vannak meg, amiről én is beszélek meg más képviselőtársaim. Úgyhogy mértéktartás kellene, és az emberek közös érdekének a képviseletében történő forrásfelhasználások kellenének. Akkor, azt hiszem, egészen más lenne a helyzet. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
  • MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Az imént idézett programról egyébként, amit a kétperces hozzászólásomban Gelencsér Attila figyelmébe ajánlottam - az a Sport XXI. létesítményfejlesztési program -, és csak azért, hogy ahogy ő is fogalmazott - felírtam magamnak: „hogy a hülyék is értsék” - a hozzászólásában -, akkor elmondanám, hogy ez a sportlétesítmény-fejlesztési program öt pilléren nyugodott. Ennek az első pillére egyébként egy tornaterem- és tanuszoda-építési program volt, amiről Gúr Nándor is beszélt, az akkori 2003-2004-es években akkor 400 tornaterem hiányzott az országból, mármint olyan tornaterem, amely valóban alkalmas arra, hogy akár a mindennapos, akár a nem mindennapos testnevelést szolgálja. És ha sportról beszélünk, akkor nehéz azért azt megkerülni, hogy a sportolás, egyáltalán az olimpiai eredményesség valahol egyébként a testnevelésórákon kezdődik, hiszen ott kell megszerettetni, aztán kiválasztani a gyerekeket. Tehát én semmiféleképpen nem értékelném le azokat a gondolatokat, amiről Gúr Nándor képviselőtársam is beszélt az elmúlt percekben. Tehát nagyon fontos az, hogy valóban ne elméleti szinten lehessen csak testnevelésórát tartani a magyar iskolákban, arról nem is beszélve, hogy adott esetben ez milyen megterhelést is jelent a gyerekeknek jelen formájában. Aztán a második pillére ennek a létesítményfejlesztési programnak, tisztelt képviselőtársam, az az olimpiai központok fejlesztése volt, hiszen ezek szolgálják, ezek a központok az olimpiai felkészülés tekintetében leginkább ezeket a sportokat. Aztán a harmadik a stadionrekonstrukciós program volt, tehát egy stadionépítési program. Igaz, annak az volt a célja, hogy legyen Magyarországon UEFA-licences stadion, hiszen ezzel lehet bizonyos nemzetközi porondra kilépni, amiről a képviselő úr is beszélt. Aztán a negyedik pontja az önkormányzati fejlesztéseket támogató program. Ez pont arról szólt, hogy adott esetben Kaposvár vagy Miskolc el tudja saját maga dönteni azt, hogy tanuszodát, sportuszodát, multifunkcionális sportlétesítményt akar, és ehhez kapjon az államtól támogatási segítséget. És tudja, az ötödik volt a 2500 fő alatti települések sportlétesítményeinek a dedikált, célzott támogatása, hiszen abban az időszakban a 2500 fő alatti települések tekintetében valósultak meg pont azok a beruházások, amire ön is hivatkozott, talán egy kicsit egyoldalúan, nevezetesen a sportöltöző és a különböző focipályáknak a felújítása, hiszen ezeken a településeken leginkább ez jelenti a sporttevékenységet már települési szinten egészen biztosan. (13.10)Tehát rendkívül sok olyan kezdeményezés volt a szocialista kormány idején is, ami szerintem a magyar sport érdekét szolgálta egészen biztosan.Aztán még egy információt szeretnék a képviselő úrnak elmondani: a mi kormányzásunk idején a sportegyesületeknek volt működésiköltség-támo­ga­tása. Ez egy nagy változás volt a 2002 előtti Fidesz-kormányhoz képest, ugyanis az akkori sportpolitikai megfontolás vagy stratégia azt tételezte, hogy a sportegyesületeknek nem kell direktben adni működésiköltség-támogatást, hanem elég a sportági szakszövetségeken keresztül ezt megtenni, mert majd azon a szűrőn keresztül úgymond lecsorog a forrás a sportegyesületek irányába is, már ami a működési költségeket jelenti. Ez egyébként egy reális elképzelés volt, csak a gyakorlat nem igazolta ezt, tehát változtatni kellett ezen, és akkor a 2002 utáni időszakban a sportegyesületek is kaphattak az államtól direktben működésiköltség-támogatást. Hozzáteszem, az utolsó években sikerült is több száz millió forintra feltornázni ezt az összeget, és lehetett egyik évről a másikra akár duplázni is ezeket a forrásokat. Ezt csak azért említem, mert mint a Sportegyesületek Országos Szövetsége elnökének volt abban részem, hogy ezek a költségvetési források, hál’ istennek, akkor is növekedtek.A harmadik, amire szintén szeretném a képvi­selő úr figyelmét felhívni: talán furán hangzik önnek vagy lehet, hogy ez szomorú hír önnek, de a gyerekek nem azért kezdenek el sportolni, mert Fidesz-kormány van, sőt nem is azért kezdenek el sportolni, mert Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, sőt az én kislányom, de sok társa sem azért kezdett el kézilabdázni, mert Kocsis Mátét választották meg a Kézilabda Szövetség elnökének, hanem azért, mert kiváló eredmények vannak, kiváló kézilabdás lányok vannak a Fradiban - a kislányom a Budaörsben sportol, úgyhogy hajrá, Budaörs innét is. Magyarul: azért kezdtek el sportolni, mert kiváló sporteredményeink vannak, kiváló sportolóink vannak, és pusztán az általunk megfogalmazott kritikák arról szólnak, azt féltjük, hogy nehogy ezek az eredmények kerüljenek veszélybe azért, mert máshogy és máshova költi el kis hatékonysággal adott esetben a kormány - még egyszer csak hadd ismételjem pozitívan - az elmúlt időszakban egyébként megnövekedett forrásokat.Kérdezte a képviselő úr, hogy nekünk miért mindig Felcsút jut az eszünkbe. Akkor most a politikai érveket egy picit félretéve - meg mondta, hogy mi szeretjük a számokat, valóban szeretjük a számokat ‑, hadd mondjak önnek egy-két számot összehasonlításképpen! Szilágyi képviselőtársam említette ezt a nagyon olcsó kazánházat, ez 3,1 milliárd forint lesz, amivel tudják fűteni majd a focipályákat Felcsúton. Csak hogy el tudja a fideszes képviselőtársam is helyezni ennek az összegnek a nagyságrendjét: a 2016-os, önök által elfogadott költségvetésben a kiemelt egyesületek, tehát az összes kiemelt egyesület létesítményfejlesztésére 3,68 milliárd forint van, az összesre, itt meg egy kazánházra költenek 3,1 milliárdot. A 16 darab kiemelt sportág fejlesztésére 4 milliárdot költenek. Ezért, ha összeadom a 16 kiemelt sportág támogatását, a kiemelt sportegyesületek létesítményfejlesztésének összegét és a versenysport és az olimpiai felkészülés összegét, kérem, ez nem ad ki 11 milliárd forintot, amennyit a Felcsút kapott idáig a taós pénzekből.Mondok magának még egy számot; említette Toponár községet, én is ismerem, nem annyira jól, mint ön, de ismerem Toponárt, most már Kaposvár része. 3200 fős település, öt év alatt kapott 100 milliós nagyságrendet, ez 33 ezer forint per fő, ami nagyon tisztességes. De miért Felcsút? Kérem, azért, mert Felcsút egy 2 ezer fős település, és ott az elmúlt öt évben annyi taós pénzt kaptak, hogy ez 6,6 millió forint per fő. Na, ezért jut nekünk eszünkbe Felcsút mindig, amikor taós pénzekről beszélünk, és valóban feltételezünk némi kapcsolatot aközött, hogy a miniszterelnöknek ott van nyaralója vagy mi a csudája. Tehát valószínűleg ezért fontos. Arról nem is beszélve, amiről Varga képviselőtársam beszélt, hogy ebben az évben 34 százalékot nőtt a felcsúti focicsapat értéke, miközben szinte az összes többi focicsapat értéke a magyar bajnokságban csökkent. Tehát ez egy példátlan ugrás az NB I-ben, és ez a 11 milliárd forint valóban - a Diósgyőrrel szemben - egy saját nevelésű játékost tudott mutatni. Na, ezért jut az eszünkbe mindig Felcsút, amikor taóról van szó, és amikor arról van szó, hogy ezek a források bizony irányítottak, és politikai célokhoz kötötten kerülnek sok esetben felhasználásra, miközben egyébként, még egyszer hadd mondjam, a cél helyes és a forrást is lehetne jobban elkölteni.Még egy dolgot szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Az a hivatkozás történt, hogy olimpiát lehet nyereségesen rendezni. Biztos, hogy lehet, eddig még senkinek nem sikerült. Tehát mi itt is, ahogy önök mondták, merjünk nagyok lenni, tényleg merjünk, és lehet, ha Magyarország elnyeri ezt az olimpiai rendezési jogot, akkor mi, magyarok meg tudjuk majd rendezni nyereségesen ezt az olimpiát, sőt meg tudjuk úgy rendezni, hogy az előre meghatározott költségek nem növekednek akár többszörösére egy-egy adott beruházás vagy éppen biztonsági kockázat kapcsán. De mégiscsak engedjék meg, hogy ebben azért, legalábbis ellenzéki oldalról, legyen bennünk kétség, hogy vajon sikerül-e majd a magyar kormánynak egy olimpiát valóban - akár közvetett gazdasági hatások által is - nyereségesen megrendezni.Na, ezeket még egyszer csak azért mondtam el, hogy a hülyék is értsék, ahogy a képviselő úr is mondta, és azt gondolom, ha ezen az úton halad, akkor lesz önből még Fidesz-alelnök. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Furcsán éreztem magam, mert nem akarnék számokkal példálózni és belebonyolódni úgy, ahogy Gúr Nándor megtette ezt a hozzászólásában, de nagyon nagy arányban nem a törvényjavaslatról volt szó a vita során, hanem mindenről. Talán az is oka, hogy a szünet utáni első vitanapon vagyunk, és az elmúlt jó pár hét, ami mögöttünk van, nem adott lehetőséget az ellenzéki képviselőknek arra, hogy kibeszéljék magukat, és megtalálták az első adandó alkalmat arra, hogy nem a témával kapcsolatos, hanem a saját gondolataik során magukban feltolult gondolatokat közöljék velünk. Ha megengedik, akkor én tényszerűen olyan felvetésekre szeretnék válaszolni, amelyek elhangzottak, és a tao felhasználásának módjával vagy azzal kapcsolatban feltett kérdéseket válaszoljam meg. Hadd mondjam azt - még mielőtt itt elkezdeném a hozzászólásomat részletesebben kifejteni -, hogy az a dicshimnusz vagy az a győzelmi induló, amit a Sport XXI kapcsán hallottunk, azért természetesen eredményezett olyanokat is, létrehozott olyan létesítményeket, amelyek esetében, ha a fenntartó önkormányzatot nem segíti ki az Orbán-kormány a hitelkonszolidációval, az önkormányzati konszolidációval, akkor lehet, hogy az a bizonyos önkormányzat csődöt jelentett volna, mert egyébként minden ígéret ellenére szinte teljes egészében az önkormányzat terhe lett azoknak a tornatermeknek a felépítése, amelyek megvalósultak ezen elképzelés során.(Gelencsér Attilát a jegyzői székben Móring József Attila váltja fel.)És akkor visszatérve magára a törvénytervezetre és a reagálásra, ahogy a felszólalásukban többen is említették, a kormány a korábbiakban már döntött a Magyar Olimpiai Bizottság és a Fővárosi Önkormányzat támogatásáról az olimpiai és paralimpiai játékok budapesti megrendezésére irányuló pályázat kapcsán. A kormányzati céllal összhangban a társaságiadó-alanyok támogatása, ahogy arra a törvényjavaslat is utal, az olimpiai pályázat lebonyolításával összefüggésben felmerülő költségek finanszírozását szolgálja a befizetések mértékétől függően, részben vagy akár egészben csökkentve a szükséges központi költségvetési forrásokat. Talán Szilágyi képviselőtársam egyik kérdésére, felvetésére ez is válasz.(13.20)A törvényjavaslatban megfogalmazott támogatás lehetősége csak a törvénymódosítás hatálybalépését követően elérhető, viszont a pályázattal kapcsolatban már a taopályázat-támogatások rendelkezésre állását megelőzően is keletkeztek kiadások, mivel ezeket szükséges finanszírozni, ezért az 1036/2016. kormányhatározattal biztosított támogatás szintén az 1962/2015-ös kormányhatározatban foglaltak végrehajtásához járul hozzá. Tehát van pénz, ehhez járul hozzá lehetőségként, ha a mostani törvénymódosítás elfogadásra kerül.A törvényjavaslat révén a pályázat professzionális megírásának feltételei teremtődnek meg. Ennek legfőbb eszköze a taotörvény jövőbeni kedvezménye, amely működési logikája a már meglévő kedvezményekhez képest újdonságokat nem tartalmaz. Reagálva még egyszer az elhangzott megjegyzésekre, hozzáteszem, hogy az új rendszer nem jelent forráselvonást sem a látvány-csapatsportoktól, sem az előadó-művészeti szervezetek, sem a filmalkotások támogatásától. Ennek oka, hogy a nyújtható támogatások kizárólag az adófizetői hajlandóságon múlnak.Az adókedvezmény kapcsán kiemelném, hogy annak mértéke korlátozott, a számított adó 70 százalékáig érvényesíthető, az elérhető adóelőny mértéke 2,5, illetve 4,75 százalék, tehát az elérhető adóelőny korlátozott mértékű. Ne felejtsük el, hogy mindezen adóelőny révén az elmúlt időszakban munkahelyek jöttek létre, beruházások valósultak meg, javultak az utánpótlás-nevelés feltételei, és megnövekedett az aktív sportolók száma. Tehát összességében közép- és hosszú távon ezen ráfordítások megtérülnek majd mind nemzetgazdasági, mind társadalmi szinten. Biztosan vagyunk benne, hogy a meglevő szabályozási környezet, a támogatás adózási vonatkozása tekintetében megfelelő mértékű átláthatóságot, ellenőrzöttséget biztosít, ez pedig azt is jelenti, hogy az olimpiai pályázatokhoz kapcsolódóan is e feltételek lesznek irányadóak.Az átláthatóság érdekében a törvényjavaslat rögzíti, hogy az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős nonprofit társaság köteles, mint ahogy ezt már mondtam, a 2017. decemberig fel nem használt támogatást a központi költségvetés részére visszautalni 2018. január 31-éig. Tételesen mondom, hogy hova és hogyan történik mindez: ezt az összeget az 42-es, a költségvetés közvetlen bevételei és kiadásai fejezet, 4-es egyéb költségvetési bevételi cím és 1-es vegyes bevételek alcímen belül önálló jogcímcsoporton belül kell elszámolni.Szintén e körben említhető, hogy a T/8840. számú törvényjavaslat szerint az olimpiai pályázat lebonyolításáért felelős nonprofit társaság által kiállított támogatási igazolások 2016-ra és ’17-re vonatkozóan együttesen számított értéke nem haladhatja meg a 19 milliárd forintnak megfelelő értéket. Ez biztosítja, hogy ez az értékhatár betartható legyen. Annak örülök, hogy a felszólalók többsége támogatja az olimpiai pályázat sikerre jutását. Arra kérném, hogy a kétségek megfogalmazása ellenére, ha egyszer a Jobbik például támogatja az olimpia megrendezését, ne legyen akadálya az igen gomb megnyomásának e törvényjavaslat módosításakor a képviselőcsoport tagjai számára, hisz eddig is átlátható volt a taorendszer, eddig is a nemzetgazdaság és a sportolni vágyó fiatalok érdekét szolgálta. Ez pedig az olimpia megvalósulása esetén ugyanezt teszi. Kérem az önök támogatását is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/8840. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Cseresnyés Péter úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Gelencsér Attila képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Ország­gyűlés! Megadom a szót Hollik István képvi­selő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezér­szóno­kának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Józsa István képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Megadom a szót, képviselő úr.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Szilágyi György képviselő úr, Jobbik.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót 15 perces időkeretben Gelencsér Attila képviselő úrnak, Fidesz.(Hegedűs Lorántné elfoglalja jegyzői helyét.)
  • ELNÖK: Köszönöm, Gelencsér képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek, elsőként Gúr Nándor képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, jegyző úr. Kettő percre Szilágyi György jobbikos képviselőt illeti a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló, 15 perces időkeretben, Varga László képviselő úr, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm, Varga képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Mesterházy Attila képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő kétperces lehetősége Hollik István képviselő úrnak van, Kereszténydemokrata Néppárt.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Fidesz-képviselőcsoportból Szatmáry Kristóf képviselő úr kér kétperces lehetőséget.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő 15 perces hozzászólás Teleki László MSZP-s képviselőt illeti.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő 15 perces hozzászólás Gúr Nándor MSZP-s képviselő urat illeti.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr, képviselő úr. A következő hozzászóló Mesterházy Attila képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További felszólalásra senki nem jelentkezett, ezért az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Megadom a szót Cseresnyés Péter államtitkár úrnak.