• GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tettem egy ígéretet a magyar gazdatársadalomnak, miszerint megoldjuk azt a problémát, ami a magyar vidéken ma meglehetősen eszkalálódott, és komoly problémát jelent nagyon sokaknak, miszerint az út egyik oldalán 580 forintos aranykoronánkénti bérleti díj van, míg az út másik oldalán piaci, adott esetben ennek a többszöröse, öt-hatszorosa is lehet. Úgy gondoljuk, hogy ez egy méltatlan helyzet, aminek a megoldására már tettünk egy javaslatot, és szerettük volna, hogyha ez korábban már a parlament támogatásával jogerőre emelkedik, ugyanakkor látnunk kell, hogy ebben az ellenzék nem volt partner. Másik megoldást kellett keresni, erre tettem ígéretet, és itt állok, betartva ígéretemet, a magyar gazdáknak tett ígéretemet: a parlament előtt fekszik egy újabb módosítás, ami megoldja ezt a problémát, amivel nagyon sokan megkerestek bennünket, és amely valóban megoldásért kiált.A módosító két részre bontható. Az egyik a polgári törvénykönyvvel kapcsolatos módosításokat tartalmazza, a második pedig a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényt kívánja módosítani. A polgári törvénykönyvhöz kapcsolódó módosítás a szerződésátruházás definícióját pontosítja, hogy milyen formában kell egy adásvétel esetén a szerződés további sorsát értelmezni. Az általam benyújtott módosítás szerint, amennyiben új tulajdonosa van egy ingatlannak, akkor abban az esetben a régi tulajdonos és a bérlő között megszűnik a bérleti szerződés, és az új tulajdonos és a bérlő között pedig automatikusan létrejön egy új szerződés. S hogy a második szakaszban miképpen próbáljuk rendezni a földbérleti díjak kérdését, arra pedig nagyon röviden szeretnék kitérni. Legalább 10 éves futamidejű szerződések esetében adjuk meg a lehetőséget arra, hogy 5 év elteltével ‑ fontos kiemelni, hogy mind a bérlő, mind a tulajdonos számára ‑ a bérleti díj mértékén változtatni lehessen, tehát lehet emelni és lehet csökkenteni is a bérleti díjat. Abban az esetben, ha mondjuk, valamelyik fél a bérleti díjat nem piacinak gondolja, akkor nincs más teendője, mint felkeresni egy igazságügyi szakértőt, az igazságügyi szakértő tájékoztatja őt, hogy mennyi a helyben szokásos átlagos bérleti díj, s amennyiben ez 20 százaléknál nagyobb eltérést mutat a pillanatnyi szerződésben foglalt és fizetett bérleti díjtól, akkor lehetősége van kezdeményezni az érintett fél vagy felek bármelyikének, hogy a szerződés ilyen jellegű módosítása megtörténjen. Ehhez a kezdeményező levélhez csatolni kell természetesen az igazságügyi szakértő véleményét, majd lehetősége van a másik félnek eldönteni, hogy a) elfogadja-e ezt, b) kilép a szerződésből, c) bírósághoz fordul, és kérheti a bíróságtól a piaci bérleti díj megállapítását. Ha ez a bíróság által megállapított piaci bérleti díj is 20 százalékkal nagyobb eltérést mutat a pillanatnyilag fizetett bérleti díjtól, akkor két lehetőség adott: vagy elfogadja az érintett fél, vagy b) megoldásként kilép a szerződésből. (Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)Tisztelt Országgyűlés! Mivel az elmúlt egy hónapban ez a téma már volt itt a parlament plenáris ülésén, én ennél részletesebb beszámolót nem kívánnék tartani, hisz az általános vitát igazából már lefolytattuk egy másik jogszabály vonatkozásában; azért, hogy kétszer szerepeljenek ugyanazok a gondolatok a jegyzőkönyvben, ezért erre nem törekszem, úgyhogy, elnök úr, megköszönöm a szót, és tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a módosítást. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • KIS MIKLÓS ZSOLT, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ugye, az Országgyűlés rövid időn belül már második alkalommal tárgyalja a föld haszonbérleti díjának ügyét, és emlékezzenek rá, hogy a korábban Győrffy Balázs képviselő úr által benyújtott módosító részben a kétharmados szabályt igénylő szabály megalkotásával szerette volna rendezni, de az ellenzéki képviselők együttműködésének hiánya miatt ez akkor nem került elfogadásra, s ezt követően van most a parlament előtt egy újabb javaslat, amelyről most a parlament vitázik. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a kormány a módosító javaslatot támogatja.Tisztelt Országgyűlés! Ez egy régi követelés, hogy a föld azé legyen, aki megműveli, s azt gondolom, mindenki számára eléggé egyértelmű, hogy a kormány gazdasági és társadalmi filozófiája a tulajdonra épül, és a tulajdon tesz szabaddá, a tulajdon erősíti a polgári gondolkodást is, de a tulajdon erősíti a polgári tudatot is. Az állami tulajdonú földek jelenleg zajló értékesítése világított rá igazából arra és tette szükségessé azoknak a több mint egy évtized alatt felgyülemlett problémák rendezését is, amelyek közül az egyik legfontosabb, ugye, a haszonbérleti díjak kérdése. Az állami tulajdonú földek értékesítésekor vált láthatóvá, hogy bizony komoly különbségek vannak az egyes haszonbérleti díjak között.Kérem, engedjék meg, hogy ezt a kérdést egy másik szempontból is hadd világítsam meg, részben azért is, hogy az európai uniós támogatásokért is részben felelős államtitkárként picit más szemszögből is megvilágítsam ezt a történetet. Az európai uniós csatlakozásunk előtt a földbérleti díjakat kevésbé határozta meg, hogy milyen támogatáspolitika van az Európai Unióban, hiszen nem voltunk részesei.(13.10)Ugyanakkor az egy folyamatos tendencia, hogy ahogy az EU közvetlen támogatásai Magyarország számára évről évre változnak és elsősorban emelkedtek az elmúlt években, egyre inkább tendenciává vált, hogy a piaci alapú bérleti szerződések a támogatáspolitikától és a termőföldhöz juttatott közvetlen támogatásoktól kezdtek függeni, tehát e tekintetben az európai uniós csatlakozásunk teljesen új helyzetet teremtett a földhaszonbérlet kérdésében. Az általános piaci közhangulat a haszonbérleti díjakat már nem az inflációhoz, hanem egyre inkább bizony az úgynevezett földalapú támogatásokhoz köti.Ugyanakkor azt is tudjuk és tapasztalhatjuk, hogy az európai uniós támogatáspolitika nem 20 évente változik, hanem bizony minimum 7 évente, de akár még sűrűbben is, hiszen a félidei értékelések ennél még sűrűbben is engedik annak a változtatását. Azért az egyértelmű, hogy jelenleg 2020-ig látjuk a támogatáspolitika rendjét, de az, hogy 2020 után milyen közvetlen támogatási rendszer lesz, melyik irányba viszik el a közös agrárpolitikát az európai uniós döntéshozók, még nem látjuk. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy egy olyan javaslat, amely a piaci bérleti díjakat ily módon rendezné, azért is korrekt, mert mind a két fél érdekeit, függetlenül attól, hogy az a földnek a tulajdonosa mint bérbeadó vagy pedig a föld használója mint haszonbérlő, mind a két fél érdekeit figyelembe veszi. Mint már említettem, mára egyértelműen kimutatható a korreláció a haszonbérleti díj mértéke és a földhöz kapcsolódó támogatás között. Kérdezem, hogy mi van akkor, ha adott esetben 2020 után csökkenne a területalapú támogatás. Nem tudja, még egyszer hangsúlyozom, még senki, de benne van a levegőben a lehetősége, hogy a közvetlen támogatások akár még csökkenhetnek is. Ebben az esetben pont ezek a rendelkezések éppen a haszonbérlőt fogják védeni azzal, hogy a javaslat nemcsak a haszonbérleti díjak emelésének, hanem a lehetséges csökkentésének mechanizmusát is szabályozza. Éppen ezért szakmailag mindenféleképpen indokolt egy ilyen rendszer kidolgozása és egy ilyen mechanizmus, amely a felek hosszú távú szerződéses kapcsolataiban bekövetkezhető változások kezelésének szabályozott és a szerződő felek kölcsönös érdekeit is figyelembe vevő kereteit állapítja meg.Tisztelt Országgyűlés! Néhány gondolatot engedjenek meg más tekintetben is reagálni. Az egyértelmű, hogy a kormány elkötelezett abban, hogy az agrárgazdaságban is átlátható és az indokolatlan ver­senyelőnyöket megszüntető viszonyok alakuljanak ki. És bizony a sajtóban megjelenő egyes hangulatkeltő nyilatkozatok a haszonbérleti díjak kérdésének rendezését egyenesen támadásnak élik meg, és konkrétan nyíltan megfenyegetik az egyes kormányzati döntéshozókat és a végrehajtókat. Szeretném egyértelművé tenni: a kormány azt akarja elérni, hogy a gazdaságpolitika középpontjában álló kis és közepes gazdaságok, családi gazdaságok, függetlenül attól, hogy azok egyéni vállalkozások vagy akár társas vállalkozások, az elkövetkező években jussanak hozzá olyan lehetőséghez, amely a haszonbérleti díjak piaci szinthez való igazítását célozza; nem többet, nem kevesebbet, csak hogy ezeket a piaci viszonyokhoz lessen rendezni. Ehhez Győrffy Balázs képviselő úr javaslata véleményünk szerint megfelelő, alkalmas, ezért is támogatjuk. Az a helyzet, miszerint egy gazdálkodó réteg, amely állami földet bérelt és bérel a mai napig is, és haszonbérleti díjként a piaci bérleti díjak töredékét fizeti, azt gondoljuk, ez nem tartható fenn, és a változtatást nem jövőbeni veszteségként kell nekik értelmezni, hanem múltbéli nyereségként. Nyereségként és előnyként azokkal szemben egyébként, akik eddig is piaci alapon kellett hogy béreljék a földterületeket. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy földkérdésről nehéz érzelmek nélkül beszélni, de kérem, hogy a vitát a tényeken alapulva és annak megfontolásával vitassák meg. Szeretnék mindenkit kérni és figyelmeztetni arra, hogy egyes hangzatosnak vagy látszólag figyelemfelkeltőnek szánt nyilatkozat káros mellékhatásai kiszámíthatatlanok is lehetnek, és nemcsak azokra gondolok, akik éppen a vita gerjesztésében érdekeltek vagy a vitában érdekeltek, hanem azokra is, akik a vita nyugvópontra kerülésével értenének egyet. Úgyhogy a kormány a módosító javaslatokat támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • PÓCS JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mező- és erdőgazdaság, a földek forgalmáról szóló törvénymódosítás alapjaiban a parlamenti képviselők sorában talán egy egységes hangulatot is képezhetne, hiszen mind­annyiunkban megfogalmazódott az a szándék, hogy az, ami most van, rossz. Wass Albert mondta, hogy egység az is, ha mindannyian egyet akarunk, és egység az is, ha mindannyian másként akarjuk ugyanezt az egyet. Ebben a fontos kérdésben ma azt tapasztaljuk, hogy a kormánypárton kívül minden képviselő és minden frakció másként nem akarja ugyanazt az egyet. A képviselőtársaink az ellenzék padsoraiban mindannyian tiltakoznak a változás ellen, ugyanakkor mindannyian arról beszélnek, hogy az, ami most van, nem jó. A földhaszonbérleti díj egyenlőtlenségének felszámolásáról beszélünk. Több alkalommal vitatkoztunk róla, több alkalommal fogalmazta meg mindenki a véleményét, és az ellenzéki képviselők sorában mégis azt mondják, hogy kevés volt a vita, persze mindezt a vitanapokon és a vitaüléseken fogalmazzák meg. A kormánypárton kívül senki nincs, aki fölvállalja a változtatást abban a tekintetben, ami rossz, azzal kapcsolatban, ami rossz. Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékszem még arra a mezőgazdasági bizottsági vitára, talán Gőgös képviselőtársunk volt az első, aki jelentkezett, hogy a Mezőgazdasági bizottságban hányan vagyunk gazdálkodók. Ezt a vitát már majdnem úgy zártuk, hogy a Mezőgazdasági bizottságban ki a nagyobb paraszt, de a lényeg mégiscsak az volt, hogy gazdálkodási tapasztalattal sokan rendelkezünk. Képviselőtársaim, akik gazdálkodási tapasztalattal rendelkeznek, azok tudják, hogy a mezőgazdaságban sokkal több a bizonytalan tényező, és sokkal kevesebb, ami biztos. Bizonytalan az időjárás, bizonytalan, hogy az ország különböző pontjain ki milyen munkaerőköltséggel tud gazdálkodni, kit milyen munkaerő- és járulékos költségek terhelnek. Az ország különböző pontján bizonytalan a területi és az éghajlati adottság. Egyvalami mindenhol biztos: a bérleti díj. A bérleti díj az, ami biztos és még egyvalami, ami biztos: az, hogy mindannyian ugyanarra a piacra termelünk.Tisztelt Képviselőtársaim! Termelhetünk gabonát, búzát, kukoricát, napraforgót, kertészeti kultúrát, ugyanarra a piacra termelünk. És ha ez a termék valahol egy forinttal drágább, akkor az a termelő kiesik a piacról. Ezért a termelők számára a bizonytalan tényezők a legnehezebbek. Jelenleg a bérleti díj ugyanilyen bizonytalan tényező, hiszen amin változtatni tudnánk és az ellenzéki képviselők szándékából nem akarunk, ez a bérleti díj.Amikor a gazdálkodók nekiindulnak egy-egy gazdasági évnek, még nem tudják, hogy milyen lesz az időjárás. Nem tudják, hogy milyen lesz a piaci körülmény, nem tudják, hogy milyen konkurenciával kell számolni. De egy dolgot előre tudnak: mennyi a bérleti díj. És ez az igazságtalan rendszer, ami jelenleg van, gazdálkodóknak, bizonyos gazdálkodóknak a zsebében már előre, az időjárás viszontagságaitól függetlenül százezreket és milliókat hagy a zsebében.A gazdálkodók nagyon sok esetben úgy kelnek, úgy fekszenek, hogy imádkoznak és azon aggódnak, hogy mennyi eső esik, milyen lesz a piaci körülmény, de van, akinek mindegy, hogy milyen a piaci körülmény, mert az összes többihez képest előnytelen, a bérleti díj kapcsán előnytelen, burkolt piaci támogatás jut a zsebükbe. Ez a rendszer ezt akarja felszámolni.Tisztelt Képviselőtársaim! Minden lehetőség, minden érv, ami meg-megfogalmazódott a parlamentben vagy a bizottsági üléseken, mind orvoslásra került ebben a törvénymódosítási javaslatban. Hiszen azt mondták, hogy miért csak ez emelésről beszélünk. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy valóban a csökkentésről is kell beszélni, mert lehetnek olyan körülmények, olyan piaci zavarok, amikor nem lehet kigazdálkodni a bérleti díjat és bizony a csökkentésről is kell beszélni. A felek közös megállapodásáról beszélünk.(13.20)Szeretnénk, ha a kommunista diktatúrának az a módszere, ahogy törvényben meg van határozva ‑ egy falu, egy nóta, ezt kell elfogadni ‑, ez a továbbiakban nem így lenne. A felek közös megegyezéssel meghatározzák, hogy nekik mi a jó. Ha valakit ez zavart, akkor a jelenlegi törvénymódosítás már ezt magában foglalja, kimondja, hogy a bérleti díjak módosítása kamarai befolyásolás nélkül történik.A törvénymódosítás kimondja, hogy a módosításhoz igazságügyi szakértői véleményre kell hagyatkozni. A bírósági védelem biztosított. Képviselőtársaim, azok, amik itt elhangoznak, különböző érvek, hogy csak azért, hogy valakivel kicsesszenek, csak azért, hogy valakivel szemben igazságtalan előnyhöz jussanak, csak azért, hogy egy szerződést felmondjanak, ez nem igaz, hiszen kell hozzá az igazságügyi szakértői vélemény, és a bírósági védelem mindenki számára adott. Ma már azt is tapasztalhatja mindenki, aki a gazdaságban részt vesz, hogy a bérlők jogai nagyon sok esetben aránytalanul erősebbek. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaságban sehol nem jellemző, hogy a bérlő jogai igazságtalanul és aránytalanul erősebbek, mint a tulajdonos jogai. Miért nem lehet ezt hagyni, hogy döntse el a piac és döntsék el a felek közösen, közös megegyezéssel? Képviselőtársaim, az, amit önök képviselnek elsősorban az MSZP padsoraiban, hiszen ott még a megegyezés szándéka sem áll fenn, az a kommunista diktatúra, amikor azt vallottuk, hogy egy falu, egy nóta; így volt, így van és így lesz.Az ellenzék padsoraiban minden felvetésből látszik, hogy hiányzik a kormányzati felelősség. Egyetlenegy közös szándék vezeti az ellenzéki képviselőket, a politikai haszonszerzés, és kész. A kormányzás felelőssége nem terheli a vállukat. Az MSZP padsoraiból Gőgös Zoltán volt államtitkár úr el fogja mondani az érveit (Gőgös Zoltán: Honnan tudod, hogy mit fogok mondani? ‑ Sallai R. Benedek: Tudnak ezek mindent!). A mezőgazdasági bizottsági ülésről már ismerjük és tudjuk, az önök érvei az egy falu, egy nóta, vagyis védik a koncot, ahogy a képviselő úr. (Gőgös Zoltán: Milyen koncot? Nekem nincs semmim!) Önök szerint igazságos rendszer volt az, amikor Nagyivánon a piaci ár egyharmadáért 2500 hektárt kapott meg Lajtos István? 2500 hektárt kapott meg, napi 100 millió forint állami támogatást kapott, összesen 370 millió forint állami támogatást kapott, extra profitot kapott, a piaci ár egyharmadáért kapta meg ezeket a területeket. (Magyar Zoltán: Én csak egy kávét kérek! ‑ Sallai R. Benedek: Én is!) Önök szerint ez igazságos volt az összes többi gazdálkodóval szemben? Ő olyan előnyökhöz jutott, olyan gépparkot, olyan versenyképes gépparkot tudott beállítani, amit senki más. Egy olyan piaci előnyhöz jutott, amit úgy hívnak, hogy burkolt állami támogatás.Tisztelt képviselőtársaim, az MSZP padsoraiban különösen, hiszen az ő idejükben volt igaz, a Mari­ano Kft. ‑ egy olasz tulajdonú kft. ‑ a piaci ár tö­re­dékéért, és volt egy jelentős rész, ahol ingyen kapott állami földet, és emellett 800 millió forint állami támogatásra tett szert. 800 millió forint állami támogatásra úgy, hogy vagy egy csekély bérleti díjat fizetett, vagy semmilyen bérleti díjat nem fizetett. A környezetükben lévő gazdáknak hogy tudnak a szemükbe nézni? Miért jutott valakinek egy olyan előny, ami az összes többinek nem? Miért ellenzik, amikor ezt a rossz, szabálytalan rendszert szeretnénk felszámolni?Tisztelt Képviselőtársaim! Gőgös képviselő úr, ismerve általában a bizottsági üléseken és a parlamentben is megfogalmazott véleményét, amikor már minden muníció elfogy, és arra hagyatkozik, hogy mert ezek mennyi embernek adtak munkát, képvi­selő úr, a földet meg kell művelni, a traktorba be kell ülni, ezután is be fognak ülni, a traktort ezután is vezetni kell, dolgozók fogják vezetni. (Gőgös Zoltán: A tehenet is megfejik?) A jószágtartásban ‑ igen, a tehenet is meg kell valakinek fejni (Gőgös Zoltán: Ha lesz.) ‑, amely tekintetében jelenleg mégiscsak sokkal több jószágtartásról beszélünk, mint eddig, a tehenet valakinek meg kell fejni, a sertésnek meg adni kell enni. (Gőgös Zoltán: A hízómarhát nem kell, azt ugye, tudod? De próbáld meg!) De képvi­selőtársam, egy dolgot az előbbi példák alapján fogadjunk már el! Amikor önök arról beszélnek, hogy mennyi embernek adtak munkát, az állam adott munkát abból az irreális állami támogatásból, amiről beszéltünk. Amikor napi 1 millió forintot kapott a nagyiváni Döbrögi, amikor az olasz cég 800 millió forint állami támogatást kapott úgy, hogy közben nem kellett neki bérleti díjat fizetni, vagy csekély bérleti díjat kellett fizetni, nem ők adtak az embereknek munkát, hanem az állam. Az állam az állami támogatásból adott munkát, és a továbbiakban ugyanúgy meg fogják adni. Valahol az MSZP álláspontja talán ott még elfogadható vagy érthető, hogy védik a koncot. (Zaj. ‑ Az elnök csenget.)Képviselő úr, az, hogy védik a koncot (Gőgös Zoltán: A törvényt magyarázd már, ne velünk foglalkozz, jó?!), ez talán érthető. Az viszont sokkal kevésbé érthető, amit a Jobbik fogalmaz meg, hiszen a Jobbik azt mondja, hogy az, ami van, rossz, de a változtatásra azt mondjuk, hogy nem. Képviselőtársaim, ez ugyanolyan kétszínű, mint amikor a bevándorlással kapcsolatban erőszakot akarnak alkalmazni, ugyanakkor még azt mondják, hogy az iszlám az ország megmentője.Képviselőtársaim, itt a lehetőség! Ha úgy gondolják, hogy ez a rendszer rossz, akkor nem nemet kell nyomni, hanem változtatni kell. Itt a lehetőség! Képviselőtársaim, a Jobbik véleménye, a „nem” szavazata mégiscsak azt igazolja, ami a Jobbik soraiból kihallatszik, hogy egy dolog fáj, hogy ezt az árverést, ezt a földértékesítést vagy ezt a törvénymódosítást nem önök bonyolítják le. (Derültség a Jobbik és az LMP soraiban.) Az önök padsoraiból hallatszik ki, hogy pontosan ugyanezt csinálnák, ha véleményünk szerint, ne adj’ isten, önök kormányra kerülnek. Pontosan ugyanezt csinálják, hiszen elismerik, hogy a rendszer rossz, csak éppen nemmel szavaznak.Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Sallai Róbert Benedek képviselőtársam, ha már egyszer olyan jókat mosolyog, akkor kérem, engedje meg, hogy egy gazdatársam üzenetét átadjam önnek, aki azt kérte (Sallai R. Benedek: Nevet is!), aki azt kérte, hogy mondjam már a Sallai Róbert Benedek képviselő úrnak, hogy a gazdákat ne vegye már a szájára, mert szégyen. A gazdák politikai hovatartozástól függetlenül elhatárolódtak öntől, képviselő úr. Ezután pedig sokkal inkább elhatárolódnak. (Sallai R. Benedek: Komolyan? ‑ Gőgös Zoltán: Ki mondta, a Fazekas? ‑ Magyar Zoltán: Mészáros?) Képviselő úr, mindenekelőtt azért (Sallai R. Benedek: Mészáros? ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.), mert ön kétszínű politikát folytat. Egy családi vállalkozást hozott létre annak érdekében, hogy hogyan tudja a mezőgazdaságot lenyúlni. Ugyanakkor haszonélvezője annak a rendszernek, ami most van. Képviselő úr, a gazdák azt üzenik, hogy a gazdák nevében ön ne szólaljon meg, mert a gazdák tudják, hogy trágyát az egyik gazda a másik gazda ajtajába nem borít. A gazdák tudják, hogy a trágyát a földbe szokták tenni, nem pedig az aszfaltra. Képviselő úr, a gazdák között vannak, akik különböző diplomákkal nem rendelkeznek, de egy dolgot tudnak: a gyermekük előtt nem mutatnak olyan példát, hogy ha a tanár, ne adj’ isten, rossz jegyet ad a gyereknek, akkor reggelre odamegyünk a kapujába és ott hagyunk egy nagy rakást. Képviselő úr, ön a parlamenthez méltatlan, a gazdák előtt szégyen az, amit ön képvisel.Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor azt fogalmazzák meg, hogy ez a döntés gazdaellenes, akkor azért szeretnénk mindenekelőtt tiltakozni, mert a gazdák egy dolgot szeretnének: azonos eséllyel termelni. Azt szeretnék, ha mindenki azonos bérleti díjjal, a területen érvényes piaci áron meghatározott egyenlő bérleti díjjal induljon, egyenlően élvezzék az időjárás viszontagságait, egyenlően vállalják a konkurenciaharcot és azonos feltételekkel tudjanak a piacon termelni. Ami most van, az igazságtalan. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha önök úgy gondolják, hogy ez a rendszer rossz, akkor kérem önöket, hogy ezt a változást szavazzák meg. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
  • GŐGÖS ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Egy biztos: ebből az előttem elmondott vezérszónoklatból mindenki megértette, hogy mi van ebben a törvényben ‑ szerintem egyébként senki nem értett egy kukkot sem. Én majd megpróbálom elmagyarázni, mert itt azért nagyon sok minden nem került szóba sem az előterjesztő, sem államtitkár úr mondandójával. Először is tisztázzunk valamit ‑ inkább kérdezem. Az 1250 forintos mostani hatályos, jelenleg is pályázatokban szereplő ‑ még most is vannak pályázatok ‑ állami földbérleti díj piaci ár? Szerintem nem. Annak nagyjából a fele. Itt mindenki szapulja a különböző bérleti díjakat, csak egyet felejt el, hogy tudok elővenni most legalább 600 olyan pályázati kiírást ‑ mert még mindig van ‑, ahol az állam bérbe adja a földjeit 1250 forintos aranykoronánkénti áron, ami nagyjából fele a piaci bérleti díjnak.(13.30)Tehát innentől kezdve az egész történet már véres, de folytathatjuk, valóban, az 580 forint kevés. Csak az a baj, hogy ez a törvényjavaslat nem erről szól. Lehet, hogy ezt meg lehet emelni, csak itt nem ez a cél. Itt az a cél, hogy egyszerűen azok a kapacitások ‑ és ebben nemcsak a mellesleg Fidesz által létrehozott „piszkos tizenkettő” fogja elszenvedni ezt a problémát, hanem mindenki. Mert azon lazán keresztüllépett képviselőtársam is, hogy azt a tizenkét céget ezzel a bérleti díjjal nem mi csináltuk, sőt mi megpereltük a bérleti díjat, de a Legfelsőbb Bíróságon elbuktuk; meg az 50 éves bérleti jogviszonyt, amikor egyébként Magyarországon általában meg azóta mindig is 20 év a bérleti jogviszony. Tehát ez az első probléma, hogy akkor azt is meg kellene nézni, hogy aki jelenleg 1250 forintos bérleti díjat fizet, az most piaci díjat fizet-e vagy azzal mi történik, ha mondjuk, például mintagazdaságként, ami még ráadásul ‑ amit hallunk, hogy ki lesz az -580 forint; hogy ott mi lesz például. Mert akkor tegyünk igazságot, én is azt mondom. Szerintem olyan törvényjavaslatot nem lehet támogatni, amely a gazdák helyett a neppereket támogatja. Ha ezt a törvényjavaslatot nem a nemzeti agrárkamara elnöke, hanem az ügyvédi kamara elnöke nyújtotta volna be, akkor érteném. Ugyanis jelenleg a legnagyobb földtulajdonnal Magyarországon az ügyvédek rendelkeznek és ők adják bérbe azoknak a gazdáknak, akik ellen szól ez a javaslat. Ugyanis az 5 évenkénti emelés nemcsak az állami földeken gazdálkodókat fogja érinteni ‑ vagy a csökkentés, mert valóban, ebben ez is benne van, de majd meglátjuk, hogy lesz-e erre példa ‑, hanem mindenkit, mert nyilván ez alapján mindenki vérszemet fog kapni és azt mondja, hogy már minden szerződésem régebbi, mint 5 éves, hozok egy szakértőt, az elmegy, bíróságon majd valami lesz, és utána fölbontom a szerződést.Ámbár arra kíváncsi leszek, hogy azokat az emelt szintű bérleti díjakat, amelyeket majd a bíróság megállapít esetleg, amit nem is tudom, hogy hogyan lehet majd megállapítani olyan esetekben, amikor nagyon nagy a szórás, hogy miből jön ki majd a piaci bérleti díj… ‑ most piaci bérleti díj alatt mit értünk? Százezer forintot? Az egy agyrém lenne, csak mondom. Itt elhangzott olyan kormányzati szereplők szájából, hogy az a cél. Amikor kormányzati szereplő, aki az agráriumban érintett, olyat kiejt a száján, hogy célnak tekinti a százezer forintos hektáronkénti bérleti díjat, az a magyar mezőgazdaság ellensége. Ugyanis nincs a rendszerben százezer forintos bérleti díj lehetősége, kivéve a 40 aranykoronás öntözhető földeket. Mert nem termelhető ki, főleg nem a Dunántúlon, a mi vidékünkön, Balázs, az a bérleti díj, és itt erről hallok. (Győrffy Balázs jelzésére:)Nem te mondtad, ebben korrekt vagyok, nem te mondtad, de itt elhangzott többször, hogy az a cél.Én meg azt gondolom, hogy az lenne a megoldás, amit én benyújtottam javaslatot, hogy egy: rendezzük, hogy legyen plafon. Erre én korábban egy plafont írtam, egyébként magában a bérleti díjaknál, hogy területileg érvényes bérleti díjakat, maximumot is állapítsunk meg ‑ ebben egyébként partnerek lennénk, ez van Franciaországban ‑, hogy ne lehessen kihasználni a termelő kiszolgáltatott helyzetét. Mert ezzel a törvénnyel egyértelműen kiszolgáltatott helyzetet teremtünk, hiszen nemcsak a célzott kört fogja elérni ez a történet, hanem mindenkit el fog érni, mert én nem hiszek olyan tulajdonosban, aki egyébként nem fog ezzel élni, hogy kihasználja ezt a lehetőséget és megpróbáljon díjat emelni. Tehát ezt le kellene rendezni.Több javaslatom is volt, az egyik még korábban volt 2010-ben, amit nem fogadtak el, hogy az európai uniós támogatás 80 százalékát tekintsük bérleti­díjplafonnak. Ez volt az egyik javaslatom. A másik ‑ pontosan a visszaélések miatt, hiszen rengeteg termelő és cégvezető is kihasználja azt a lehetőséget, hogy nincs plafon és adómentesen ki tudja venni a jövedelmét ‑, hogy legyen megadóztatva az európai uniós támogatás 80 százaléka fölötti bérleti díj. Ezt azért kell megcsinálni, mert adómentesen iszonyatos pénzeket lehet kivenni úgy, hogy nem kell osztalékadót befizetni utána. Azt gondolom, nem kérdés, hogy ezt le kellene rendezni. Ez biztosan egy népszerűtlen javaslat, de nem a kistermelőknél meg nem a kisbirtokosoknál, mert a kis tulajdonosok nem kapnak efölötti bérleti díjat, azt szeretném hangsúlyozni. Nagyon-nagyon kevés az a hely, egy-két nagyon-nagyon jó minőségű földterülettel rendelkező megyében lehet, hogy néhány kisebb, 5-10 hektáros földtulajdonost is érintene adó, de csak a különbözet után kellene adózni, tehát az, hogy iszonyatos adóterhelés lenne, azt gondolom, nem hiszem, hogy elfogadható.A másik, hogy teljesen jogszerű megoldás lenne és nem lenne alkotmányellenes, amit én egy másik javaslatban tettem, és nem azt mondom, hogy a piaci díj, mert szerintem nem meghatározható, de partner leszek; be fog jönni az a törvényjavaslat, hogy mi legyen az adózási küszöb. Én azt javasoltam, hogy az 580 forint, ami egy cégkörre jellemző ‑ mert egyébként mindenhol meg lett emelve ez a bérleti díj vagy közös megegyezéssel, vagy pedig szerződésmódosítással ‑, amennyiben ez ennyi most, akkor emeljük, akinek ennyi; az fizesse be adóban a különbözetet. Abban én partner vagyok, hogy ne az 1250 legyen, hanem magasabb legyen, de ezt akkor beszéljük meg. Ez a törvényjavaslat majd elénk kerül. Ugyanis ez nem a neppert segíti, aki csak azért vesz földet, hogy majd a megemelt bérleti díjból kifizethesse az árát, hanem az államot segíti, mert az államnak ez a pénz akkor is bejön, ha a használó nem változik, mert neki az adóalapja akkor is az a különbség lesz, amit megállapítunk. Hozzáteszem, nem törvényszerű, hogy a szerintem jelenleg is a piaci ár alatt levő állami bérleti díjat vegyük alapul. Ez egy tárgyalás kérdése.Egyébként nem hiszem, hogy ez a törvény kiállja az alkotmányosság próbáját. Ugyanis a szerződés­átruházást pontosan azért hozta be a polgári törvénykönyv, hogy jogbiztonság legyen a korábban megkötött szerződések kapcsán. És ha ebbe úgy nyúl bele valaki, hogy ez a jogbiztonság megszűnik, akkor szerintem az alkotmánysértő. Ez biztos, hogy Alkotmánybíróságra kerül, mi ezt javasoljuk mindjárt az államfőnek, ha ez elfogadásra kerül ebben a formájában, hogy ő azonnal támadja meg Alkotmánybíróságon. Ha nem, akkor nyilván elő kell teremteni hozzá a szükséges aláírást, és ezt meg kell tenni nekünk, mert úgy gondolom, hogy ez egy teljes jogbizonytalanságot okoz. Ami itt nem hangzott el, és erre kérnék is majd államtitkár úrtól választ, hogy ha már az új szerződésnek minősül, és van a földterületeknek új tulajdonosa, mert vesznek meg területeket ezekből a körökből is, akkor az új tulajdonos ‑ amennyiben a régi társaságnak több területe marad, mint 1800 hektár, mondjuk, ha állattartó ‑ köthet-e vele új szerződést. Azt gondolom, hogy nem, csak önök ezt nem mondják el. Tehát akkor ne azt mondják, hogy bérleti díjat akarnak emelni, hanem azt mondják, hogy társaságot akarnak szétdaraboltatni vagy szétrúgni, mert az a korrekt. Amikor erről beszélünk, akkor valóban elő szoktam hozni a munkavállalókat. Nagyon sajnálom, hogy a Fidesz úgy tekinti a magyar mezőgazdaságban jelenleg dolgozó munkavállalókat, mint rabszolgákat, és azt mondja, hogy ezt a rabszolgaságot meg kell szüntetni. Most kérdezem én: a havi 200 ezer forint fölötti fizetések a jobbak, vagy az 52 ezer forintos közmunka? Ugyanis nem lesz alternatíva, mert én arra nagyon kíváncsi leszek, hogy ha végigmegy ez a folyamat, amit elterveztek ezelőtt pár évvel ‑ csak akkor még barát volt a barát, most meg már ellenség ‑, és kialakul egy 10 ezer szereplős, 500 hektáros családi gazdasági modell Magyarországon, mert az ez lesz, a kicsik is be fognak olvadni, mert nem fogják bírni a versenyt, nagyok nem lesznek, mert miért lennének, mert a tulajdonosok szépen elvonulnak, mert nagyon koros ember és elrendezi magát hosszú évekre, és ott marad, mondjuk, 100 ezer munkavállaló, akinek semmilyen lehetősége nem lesz. Ez a modell a normális, hogy 10 ezer család, ami 40 ezer ember, vagy pedig egy 300 ezer embert foglalkoztató vagy ellátó mezőgazdaság? Ugyanis egy normális integrációval és normális programmal legalább 300 ezer normális jövedelemmel rendelkező szereplőt lehetne ebbe a rendszerbe behozni.Egyébként önmagában már az is ellentmondás, amit most Mezőhegyes kapcsán például Lázár miniszter úr mondott. Ott nagyjából 80 szereplő kapja meg a 8 ezer hektárt, hiszen 100 hektáros átlagok vannak általában, lehet, hogy 100 és 80 hektáros, teljesen mindegy. Az azt jelenti, hogy száz családnak fog megélhetést adni az a birtok, ami jelenleg most 400 állandó munkaerőt alkalmaz, és még 1000 idénymunkást, és befizet 85 millió adót a településnek, meg befizet nagyjából 2 milliárdnyi közterhet az országnak. Szerintem ezek a dolgok nincsenek végiggondolva. Nincs végiggondolva, hogy milyen hatása van egy ilyen intézkedésnek. Azt nagyon-nagyon nehezen tudom megérteni, hogy ezt miért kell csinálni. Miért kellett ezt végigcsinálni, amikor nyilvánvaló, hogy sokkal rosszabb lesz a gazdasági hatása például ennek az intézkedésnek, mint ami ott, abban a térségben előtte volt? Mert, ha ez javítana a térség helyzetén, akkor azt gondolom, hogy van értelme erről beszélni meg van értelme ezt végiggondolni. De az ellentmondás, amire utaltam: azt mondja a miniszter úr, hogy ki fog ott alakulni egy 2 ezer hektáros mintagazdaság, ami majd a 400 embert átveszi és foglalkoztatja tovább. Ha ez igaz, ha van a kormánynak egy olyan modellje, ami 5 hektáronként képes egy embernek megélhetést nyújtani, akkor nem inkább 80 ezer munkahelyet kellene teremteni a 400 ezer hektár állami földön, mint eladni?(13.40)Ha létezik ilyen modell. Ha meg nem létezik, akkor meg nem kellene hazudni. Én egyébként azt gondolom, hogy egy normálisan szervezett állami birtokrendszer megfelelő szabályozással és ösztönzővel képes lehet nagyjából 10-15 hektáronként egy foglalkoztatottat generálni, tisztességes jövedelemmel, tisztességes eltartóképességgel. Én nem mondom az 5 hektárt, ami nálunk annak idején volt, hogy 5 hektáronként volt egy tényleg jól fizetett ember, mert a városban a húsgyár után, ami sajnos pont megint most fog tönkremenni a szerencsétlen és ostoba elvonások miatt, amik érték a húsfeldolgozó ágazatot, a második legjobban fizető cég voltunk. Tehát messze nem igaz az, hogy mindenféle állami tá­mogatásból kellett megélni, hanem egyszerűen arra volt ösztönözve az akkori menedzsment, nem a lopásra, amiről Lázár beszél, mert akkor most nekem lenne 12 házam, nem neki, magyarul, az a lényeg, hogy az a cég képes volt akkor 5 hektáronként egy embernek megélhetést biztosítani. De nem volt sem­mivel se több traktoros, mint most, ugyanazon a te­rü­leten, nem volt semmivel se több konkrétan mezőgaz­dasági tevékenységet végző, csak volt egy olyan ösz­tönző rendszer, ami kihozott abból a vállalkozásból mindent, amit lehetett, és ebbe az irányba kellene menni. És ha most én ezt látnám törekvésnek, hogy olyan értelemben ösztönzik ezeket a vállalkozáso­kat, amelyek valóban pozitív vagy előnyös helyzetben vannak, hogy vagy megegyezéssel, vagy pedig vala­milyen normális törvénykezéssel, nem ilyennel, mint ez, arra lennének predesztinálva, hogy minél több embernek adjanak megélhetést, mert ez a vidék­nek a legnagyobb problémája, akkor nyilván ebben partnerek tudnánk lenni, de itt nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy iszonyatos európai uniós forrásokból megépült korszerű kapacitások, amelyek fel tudják venni a világban bárkivel a versenyt, fognak most az enyészetté válni azért, mert nem lesz megfelelő termelőalap mögöttük. Nem lehet például Pápa környezetében ötezer szarvasmarhát tartani 1800 hektáron, államtitkár úr. Nem lehet, mert képtelenség. Képtelenség! Most akkor ki kell mondani, hogy nem kell ötezer szarvasmarhát tartani, mondjuk, az Agroprodukt Zrt.-nél. Hozzáteszem: politikai ellenfelek voltunk, mióta világ a világ, annak a cégnek a vezetésével, de akkor is azt mondom, hogy felelősségünk van az ottani 500 emberrel szemben, az 500 családdal szemben, a börzsönyiekkel szemben (A Fidesz képviselőcsoportja felé:), képviselőtársaim, azzal a közösséggel szemben, amelynek ott normális munkát adnak, azokkal a falukkal szemben, amelyek abból éltek meg abból élnek a mai napig, csak azért, hogy néhány barát szétszedhesse azt a területet. Mert itt erről van szó. Olyan ösztönző rendszer készül, hogy megérje ezeket a földeket az államtól megvenni. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem tudok olyan megoldást elképzelni, ami azt segítené, hogy az állami földek eladásra kerüljenek ‑ mind­egy, hogy milyen az a megoldás. Ugyanis nem hiszek abban, hogy a magánkézbe került állami területek több embernek tudnak megélhetést adni, mint ha azok állami kézben megfelelő szabályozással rendelkeznek. (Sallai R. Benedek: Úgy van!)Ezért én azt gondolom, hogy ha valamiben meg kellene egyezni, az az, hogy ezt az őrült licitálásos rendszert, ahol saját magára licitál az ember, hogy annak a szerencsétlen parasztnak, akinek elővásárlási joga van, még esélye se legyen megvenni a földet, ezt azonnal leállítani! Nem tudnak szerződést készíteni, mert nincs. A jogászok szerint nem is lehet ilyen szerződést készíteni, államtitkár úr. Ez egy elhibázott, idióta módon megszervezett rendszer. Ebből semmi nem lesz, csak óriási kár. Ennek a vagyonnak az értéke, ha használnánk arra, amire kell, nem 300 milliárd, hanem 3000 milliárd, minimum. Az értéke! Nem az ára, az értéke! Ha ezt elkótyavetyélik, azért nagyon-nagyon súlyos árat fog ez az ország fizetni, és én nem sajnálom kimondani, hogy ezért önöknek majd valamikor felelni kell. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)
  • MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Nagyon sok érdekes érvet hallottunk, de nem voltak újak. Sajnálom, hogy Pócs képviselőtársam most már nincs itt, mert neki is fogok válaszolni. A bizottsági ülésen lefolytattuk valóban már ezt a vitát, illetve nem egy újdonsült jogszabályról van szó, még ha formailag az is, hiszen tartalmilag már szinte megegyező jogszabályok keretében lefolytattuk ezeket a vitákat. Azt, hogy az út egyik oldalán nem annyi a bérleti díj, mint a másik oldalán, és ez versenyhátrányt okoz, természetesen mi is tapasztaljuk, és én se tartom egy megfelelő állapotnak, de kérdem én, hogy ez miért most jutott eszébe a kormányoldalnak. Tehát érdekes módon 2010-ben senkit nem zavart az, hogy ilyen piactorzító hatása van annak a rendszernek, amit kiépítettek, miközben Ángyán József államtitkárként itt az első beszédében felháborodottan azzal kezdte ‑ teljesen jogosan ‑, hogy a szocialista érákban milyen nevetséges bérleti díjakon adták oda az állami földet. Azóta eltelt öt év, és semmi nem történt, egészen addig, amíg önök bele nem fogtak egy bandaháborúba, és ezt nem csak én mondom, a saját miniszterük is lex Simicskának hívja ezt a jogszabálytervezetet, tehát nem is próbálják meg tagadni, hogy gyakorlatilag az állami földek privatizációját semmi más nem indította el önöknél, mint az, hogy összevesztek a korábbi barátjukkal.Azt, hogy egyébként jogszabályilag meg jogalkotásilag ez az előttünk fekvő tervezet mit jelent, és milyen aggályaink vannak ezzel kapcsolatban, nem én fogom elmondani, hanem szakavatott kollégám, Lukács László mint jogász fogja ezt kifejteni, mert az is egy agyrém, hogy ez ilyen formában elénk kerülhetett. És már most jelezzük, amit meg is tettünk egyébként a bizottsági ülésen is, hogy az ellenzék Alkotmánybírósághoz fog fordulni ebben az esetben is (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sikerült már az Unióban is elérnetek ezt!), mivel biztosak vagyunk benne, hogy ez nem fogja az alkotmányosság mércéjét kiállni, vagy legalábbis bízunk abban, hogy egy jogállamban ez nem következhet be. Korábban is megtettük ezt egyébként a földprivatizációval kapcsolatban, akkor kaptunk hideget-meleget kormányoldalról, ezért kénytelen vagyok ezekre reagálni, mert ma is megkaptuk ezeket a vádaskodásokat. Ha a Fidesz hoz egy olyan jogszabályt földforgalmi törvény néven, ami alapján külföldiek termőföldet vásárolhatnak, majd hoz egy rendeletet, határozatot, ami ezzel szembemegy, és egyébként ezt ki fogja szúrni az Alkotmánybíróság nyilvánvalóan, mert azért ott ehhez értő emberek ülnek, azt ne kenjék már az ellenzékre! Tehát szerintem, ha önöknek valóban fontos az, hogy a magyar termőföld, pláne az állami föld ne kerüljön külföldiek kezére, akkor le kell állítani a privatizációt, és nincs semmi probléma, mert a magyar államot senki nem kényszerítheti arra, hogy akarata ellenére piacra adja a földjét, akár olyan áron is, hogy külföldiekhez kerüljenek. Tehát kérem, tényleg ezt a hazudozást fejezzék be! Természetesen egy szóval nem írtuk le az alkotmánybírósági beadványunkban, hogy ezzel lenne problémánk, de hát egyértelmű, hogy az Ab ezt ki fogja szúrni, és ki is szúrta. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Vagy ha nem, akkor tévedtek!) Ha pedig már a versenysemlegesség szóba került, egyébként én nem tartanám és a Jobbik nem tartaná azt ördögtől valónak, hogy ezt megsértsük, mondjuk, jelesül az állami földekkel. Tehát én azt nem tartom problémának, ha a magyar állam akár a versenysemlegesség megsértése árán is a saját földterületeivel olyan birtokpolitikát segít elő, ami egyéb­ként a közjót szolgálja, a magyar vidék megújulását, a vidék megtartóképességének növekedését eredményezi. Ha erre használjuk az állami földet, és nem a korábbi barátokat és leendő új barátokat hizlaljuk vele, akkor egyébként engem nem zavar, hogy ezzel versenysemlegességet sértünk. Továbbmegyek: ezt önök is beismerték meg le is írták azzal, hogy nem piaci alapon adják ‑ egyébként ma sem ‑ bérbe ezeket az állami földeket. Előttem szóló Gőgös Zoltán már említette, hogy az 1250 forintos aranykoronánkénti bérleti díj is messze van, legalább a fele a piacinak, tehát ezzel is egyfajta versenysemlegességet nélkülöző rendszerben adják ki az állami földeket, és nem is bíráltuk ezt egyébként. Tehát én is úgy gondolom, hogy ha a helyben élő családi gazdálkodók megsegítése a cél, akkor belefér az, hogy az állam ezzel segítse őket. A privatizációtól nehéz elválasztani ezt a jogszabálytervezetet. Egyébként észrevettem az önök érvelésében is, hogy amikor úgy kényelmes, akkor megpróbálják úgy beállítani az előttünk fekvő tervezetet, mintha semmi köze nem lenne az állami földprivatizációhoz, ha pedig a másik oldalt próbálják erősíteni, és éppen kényelmetlen a dolog, akkor teljesen nyíltan beszélnek arról, hogy csak azért került elő most ez a probléma, azért van most már másodszor a Ház előtt különböző formákban, mert az állami földek privatizációját ez elősegítené.Én nem tagadom, hogy amögött, hogy a Jobbik megpróbálja ezt megakadályozni, nyilvánvalóan az a szándék is meghúzódik, és ezt vállaljuk, hogy ha csak néhány tízezer vagy százezer hektárnak meg tudjuk akadályozni a privatizációját, és ezzel az állami tulajdonban tudjuk tartani, akkor számunkra ez egy bevállalható dolog, és küzdünk ellene a továbbiakban is, amellett, hogy természetesen most is elmondom, hogy egyébként valós problémát is kezelne ez a jogszabály. Tehát tény, hogy azt én sem tartanám szerencsésnek, ha ez a piactorzító hatás akkor is fennmaradna, ha az állam már nem használná a birtokpolitikai céljainak a megvalósítására ezeket a földterületeket, hanem pusztán piaci alapon, ahogy most történik, eladja ezt azoknak, akiknek eladja. (13.50)Ezek után már én is azt mondom, hogy ez természetesen nem lenne egy szerencsés állapot. De ha meg tudjuk akadályozni ezt a tervezetet, ezáltal elvesszük a kedvét néhány vásárlónak, s ez állami tulajdonban marad, és ezért a következő, mondjuk 2018-tól felálló tisztességes kormánynak több eszköze, lehetősége lesz a magyar vidék életébe való beleszólásra azáltal, hogy marad állami földje, akkor mi bevállaljuk ezt, s remélem, hogy majd büszkén el tudom mondani, hogy ezzel az akadályozással megmaradt a magyar állam tulajdonában jó néhány hektárnyi földterület. Egyébként ez nem kell, hogy idegen legyen önök­től, hiszen a nemzeti vidékstratégia, amit oly sokszor emlegetünk itt ‑ érdekes módon csak ellenzéki oldalról ‑, 2012-ben még kormányzati szinten lett elfogadva, és amely éppen azt tartalmazza, hogy a magyar állam növelni akarja földterületeinek a mértékét, és ehhez forrásokat, eszközöket kell biztosítani. Mi ezt elviekben támogattuk is, hiszen minden évben a költségvetéshez nyújtottunk be ehhez pluszforrásokat, sőt azt is mondja a nemzeti vidékstratégia, hogy a magyar állam elővásárlási jogát fenntartva a jövőben is aktív szereplője kíván lenni a földpiacnak, és minden olyan esetben be kíván avatkozni, amikor valamiféle spekulációs vagy egyéb szándékot vél felfedezni. Ezáltal természetesen nőne az állami földterület mértéke, és valódi értelmet nyerhetnének azok a szavak, amelyeket mára már elfelejtettek, de a kampányban még nagyon hangoztattak, mint demográfiai célprogram, mint szociális földprogram, vagy éppen az önkormányzatok számára megfelelő munkahelyteremtő projektekre az állami föld kijuttatása. Azt sem látjuk biztosítva például, hogy ha a jövőben az állam egy víztározót vagy egy nagyobb beruházást akarna végrehajtani és ahhoz jelentős földterületekre lenne szükség, akkor csereföldeket hol biztosítana azoknak a tulajdonosoknak, akiknek majd kisajátítják a területeiket. Erre mind-mind alkalmas lett volna egy nagyobb mértékű állami földtulajdon. Azt megint elképesztőnek tartottam, amit Nagy István államtitkár úr itt a Házban elmondott, hogy amiatt nem kell aggódnunk, hogy a szociális szövetkezeteknek nem marad majd földterület, mert az állam erre már félretett és biztosított földterületeket. De honnan tudja a Fidesz azt, meg államtitkár úr vagy bárki, hogy még hol és milyen körülmények között alakulnak szociális szövetkezetek szerte az országban? Önök megint azt próbálják elhitetni velünk, hogy a jövőbe látnak. Ha így van, az elég nagy probléma, de én bízom abban, hogy azért fognak majd olyan szociális szövetkezetek is alakulni, amelyeket ma még nem látunk, és amelyek földigénye majd jelentkezni fog, de nyilvánvalóan nem lesz, amiből az állam ezt majd fedezze. Ahogy már említettem, azt elismerjük ‑ s ezt újra megteszem ‑, hogy valós problémát is kezel ez a jogszabálytervezet. Épp ezért annak ellenére, hogy sokszor csalódtunk már az önök szavahihetőségében és jó szándékában, a Jobbik felajánlotta, hogy bizonyos garanciák mellett fogja tudni támogatni ezt a jogszabálytervezetet, valamint a korábbi kétharmados elődjét is. Hármat emelnék ki nagyon röviden. Azt mondtuk, hogy ha elfogadják Ángyán Józsefnek a földforgalmi törvényhez benyújtott korábbi módosító indítványait, akkor elhisszük azt, hogy tisztességes szándékot szolgál ez a jogszabálytervezet. Itt legfőképpen a családi és a települési összeszámíthatóságot emeltük ki, valamint a külföldi földvásárlás megtiltásának a lehetőségét szeretnénk feltétlenül elérni, pláne állami földek tekintetében. Szintén azt mondtuk, hogy ha felállhatna egy vizsgálóbizottság, amit egyébként az ellenzéki képviselők már aláírtak (Pócs János: Ezt hívják zsarolásnak!), és megállapítanánk azt, hogy az elmúlt húsz-huszonöt évben hány milliárd forintot buktak a magyar adófizetők azért, mert önöknek csak most jutott eszébe, hogy piaci alapra kell emelni a földbérleti díjat, ezt kivizsgálnánk és meglennének a felelősei, akkor azt mondaná a Jobbik, azok után, hogy beismerték a hibáikat és megtaláltuk a felelősöket, érdemes lenne tiszta lappal indulni és piaci alapra helyezni ezeket a bérleti díjakat. Az meg jobbikos képviselőként engedtessék meg már nekünk, hogy az nem érv ebben a vitában, hogy a szocialista kormányok loptak el többet az adófizetőktől az állami gazdaságok előnytelen privatizációjával vagy önök. Örülök, hogy ezt itt beismerik és egymás fejéhez vágják ‑ ez nekünk nyilvánvalóan nem okozott meglepetést, azért ülünk a Jobbik-frakcióban, mert ezzel tisztában vagyunk ‑, de ez nekünk nem érv. Tudom, a miniszterük is elismerte, ha önök vannak kormányon, önök lopnak, ha a szocialisták, akkor meg ők, de ettől még ne akarják, hogy hozzájáruljunk az állami, a nemzeti vagyon teljes lenullázásához. Ha meg már az indokolatlan versenyelőnyről szót ejtettünk: magyarázza már meg nekem valaki, hogy miért csak Csányi érdekeltségei maradhatnak meg, miért csak ő lehet mintagazdaság, egyáltalán mi az a pluszdolog, amit ő letesz az asztalra, ami miatt az ő területei érinthetetlenek maradnak, teszem azt, akár még ezek a nevetséges bérleti díjak is megmaradhatnak számára, mitől lett ő most különb oligarcha, mint a korábbi kedvencek vagy a leendő kedvencek. Erre tényleg jó lenne választ kapnunk, mert egyelőre csak azt látjuk, hogy ő van egyfajta érinthetetlen védett státusban. Még egyszer hangsúlyozom, hogy elítéljük a privatizációt, de ha már megteszik, akkor hol van például a munkahelyteremtési kötelezettség. Hol van az, amikor a magyar állam elvárja azt, hogy ha egyszer már megszabadul a tulajdonától, a nemzeti vagyonától, akkor feltételekhez kösse ezt. Emlékszem, hogy amikor 2011 tájékán a cukoripar szétverését vizsgáló eseti bizottságnak tagja lehettem - egyéb­ként egy nagyon tanulságos vizsgálóbizottság volt ‑, akkor az önök szájából számtalanszor elhangzott az, hogy az Antall-érában és a Horn-érában olyan privatizációk tömege zajlott le az élelmiszeriparban, ami semmiféle garanciákat nem tartalmazott, és nem kérte számon még csak a munkahelymegtartást sem az adott új tulajdonostól, s hogy ez mekkora bűn, és ha nem lett volna már elévülés, akkor nem tudom én, hány volt döntéshozót börtönbe kellett volna zárni. Ezekkel akkor maximálisan egyetértettem, és én is azt mondtam, hogy rendkívül felelőtlen volt az a privatizációs folyamat, amit az országunk a rendszerváltásnak hazudott időszak után végrehajtott, de most önök pontosan ugyanezt teszik azzal, hogy az állami földek privatizációjakor semmiféle munka­hely­teremtési kötelezettséget nem írnak elő. (A jegyzői székben Ikotity Istvánt Gúr Nándor váltja fel.)Ezek voltak talán a legfontosabb problémáink ezzel a jogszabállyal. Remélem, hogy ‑ ahogy említettem ‑ sikerül megakadályoznunk, ha itt nem, akkor az Alkotmánybíróság előtt, mert talán ezzel is néhány 10 vagy 100 ezer hektár termőföld megmenthető az utódok számára, legfőképpen pedig 2018-tól egy tisztességesen felálló Jobbik-kormánynak lehetősége lesz arra, hogy érdemben beleszóljon abba, hogy mi történik a magyar vidéken, és végre tudja hajtani azt a nemzeti vidékstratégiát, amit egyébként önök alkottak és önök fémjeleztek. Elég furcsa lesz, hogy egy ellenzéki pártnak kell majd megvalósítania az önök korábbi ígéreteit, de mi ezt vállaltuk és meg is fogjuk tenni. Ezúton is csak annyit tudok zárszóként mondani és követelni, hogy a privatizációt azonnal állítsák le! Most már több mint két hét tapasztalata van mögöttünk, jól látható, hogy milyen folyamatok indultak be és kik szerzik meg a nagyobb falatokat. Azt korábban sem vitatta senki, hogy a kisebb területeknél lesznek helyben élő családi gazdálkodók, az sem érdekel, ha Fidesz-pártigazolvánnyal rendelkeznek, azt hiszem, ez nem lehet probléma, és egy normális országban nem is kell, hogy az legyen, de az is jól látható, hogy a nagyobb területeket eddig kizárólag a jól behatárolható kormány közeli érdekeltségek és a külföldiek tudták megvásárolni. Az év végéig zajló folyamat szerintem csak súlyosbítani fogja ezeket az arányokat, így végképp dugába dőlt minden érvük, és bizony nem azé lett a föld, aki megműveli. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nyilvánvalóan arról kell először beszélni, hogy miért vagyunk most itt. Azért, amiért itt vagyunk, annak az a legfőbb oka, hogy önök kitalálták, hogy magánosítanak 380 ezer hektárt, és a termőföld-privatizációs tervük megbukott. Megbukott, mert megdőltek azok a hazugságok, amiket állítottak ezzel kapcsolatban, s most kétségbeesetten kapálóznak, hogy hogy lehetne még többet eladni, hogy lehetne még valamennyit eladni. Nyilvánvalóan megdőlt az az állításuk, hogy külföldiek nem jutnak földhöz. Ez elsőként dőlt meg. Nyilvánvalóan kiderült, hogy tagállambeli állampolgárok minden további nélkül a kisgazdálkodókra rálicitálva elviszik a magyar földet. Ezt önök tették lehetővé a termőföld-privatizációval. Gratulálok hoz­zá! Megdőlt az, hogy kis- és közepes gazdálkodók fognak majd földhöz jutni. Szó nincs erről. Gyakorlatilag tőkeerős nagygazdálkodók azok, akik meg tudják venni ezt a földet. Fazekas Sándor miniszter úr rokonsága hétfőn 150 milliót hagyott ott, nyilván ez a fideszes kisgazda réteg, akiket képviselnek önök a parlamentben. Tehát nyilvánvalóan ez is megdőlt. És megdőlt az is, hogy átlátható lenne a rendszer. A mai napig semmiféle nyilvántartás nincs, zajlanak az árverések, és senki nem tudja megmondani azt, hogy kik vettek meg földet, hol, mennyiért. Gyakorlatilag átláthatatlanul egy-egy tárcsaszámot tudunk, hogy ki a nyertes, és alig-alig lehet tudni, úgy kell emberek után szaladgálni az árveréseken, hogy néhányat megismerjünk, s rendkívül cinikus és arrogáns módon azt mondják, hogy majd ki lesznek függetve, ott meg lehet tudni. Nyilván akinek lesz kapacitása, hogy 3200 települést végigjárjon, hogy mit függesztettek ki, az majd megtudhatja. (14.00)De a legnagyobb hazugságuk az egész indoklása, ez pedig az, hogy hogyan követeli a magyar társadalom, a magyar gazdatársadalom ezt a licitet, mennyire akarják, és mennyire sorba állnak érte. Kérem szépen, mint ez most már nagyjából tény két és fél hét tapasztalatából, a földek 40 százaléka egyszerűen benn marad, nincs rá érdeklődő. A maradék 60 százalékból, ami elkel, annak 80 százaléka a kezdő áron megy el, nincs rá licitáló. Gyakorlatilag ezek a tények. És önök most azért, hogy a korábbi hazugságaikat valahogy alátámasszák, akarják növelni a kedvet ehhez. Már most hallottam Font Sándor képviselőtársamtól, a Hír TV-ben mondta be, hogy majd felszabdalják a nagyobb helyrajzi számokat, hogy könnyebb legyen értékesíteni.Önök mindent elkövetnek, hogy valahogy megszabaduljanak a földtől. Nyilvánvalóan ez a cél, ez a motiváció az, ami most itt tart bennünket és lehetővé teszi azt, hogy erről a javaslatról beszéljünk. Megbukott a termőföld-privatizáció, és ennek ellenére nem képesek ebből kihátrálni. Nyilvánvalóan az első dolog, ugye, Győrffy Balázs képviselőtársammal a Mezőgazdasági bizottság ülésén volt lehetőség eszmét cserélni, ezért én sem kívánom a számára elmondott érveket megismételni, nagyon-nagyon sokszor ellene, de hát legfőképpen az, hogy a gazdatársadalomnak mennyire szemet szúr az, hogy a földút egyik oldalán 580 forintot fizetnek, a másik oldalán meg 3500-at, és megoldást kiáltanak ezek a gazdálkodók.Kérem szépen, nem tudom, hogy most tisztult ki a fülük, hogy öt évig nem kiáltoztak vagy nagyon halkan kiáltoztak. Hogy lehet, hogy pont most, a termőföld-privatizáció közepén jutott el a kiáltás? Kiürültek a csatornák, amelyek akadályozták idáig, hogy meghallják ezt a hangot? Nyilvánvalóan azért zavar legjobban az, hogy mindig ezeket az érveket hozzák, mert egyszerűen nem győzzük hangsúlyozni, ezt a hátteret, amit most érvként használnak, önök teremtették. Kérem szépen, az első Orbán-kor­mányban előszedték már és felelősségre vonták már azokat, akik lekötötték úgy 50 évre a földbérleti szerződéseket, hogy annak nem kell inflációt követni, nem kell reálértéket követni, nem kell figyelembe venni a támogatást? Kérem szépen, nézzük meg, hogyan valósultak ezek meg, milyen feltételekkel!Majd ha előállították azokat, akik ezeknek felelősei, akkor érdemes lesz erről beszélni, és akkor talán majd hitelesebbnek tűnnek ezzel kapcsolatban. De mindaddig, ameddig, mint ahogy Gőgös Zoltán képviselőtársam is elmondta, a mai napig az elmúlt három évben is az állam mint tulajdonos számára előnytelen földhaszonbérleti szerződéseket kötnek, addig ez egy teljesen hiteltelen állítás, hogy a gazdatársadalom ezt követeli. Ez a követelés gyakorlatilag megállhatott volna bármikor az elmúlt öt évben, amikor önök kormányoztak, stabil kétharmaddal kormányoztak egy jó ideig, addig nem kiáltott senki úgy, hogy eljusson önökhöz a hangja. Sőt, 2013 decemberében önök voltak, akik a földforgalmi törvénybe bebetonozták ezt, hogy ne lehessen hozzányúlni, az ellenzék tiltakozására. Voltak képviselők, akik felmentek a pulpitusra, és tiltakozni próbáltak, hogy ne mehessen át ez a nemzetáruló jogszabály, ami gya­korlatilag a magyar földforgalmat a nagyon egész­ségtelen nagybirtokstruktúra irányába tolja továbbra is.Hát kérem szépen, önök odaadták bérbe, az önök kormányának elődje odaadta bérbe rossz feltételekkel a földet, az önök földforgalmi törvénye, amit csak önök szavaztak meg, bebetonozta ezt a rendszert, most meg idejönnek a parlamentbe, és azt mondják, hogy kiáltoznak a gazdálkodók. Hát nyilvánvalóan ez az, ami számos kérdést vet fel. Rögtön az első kérdés, ugye, módosítva a korábbi földforgalmi törvény módosítási javaslatát, amikor azt mondják, hogy most már bármelyik fél kezdeményezheti ezt, hogy csökkenteni is, emelni is lehessen, igen ám, de mindig az az érdekes, hogy ki a gyevi bíró. Mert ebben a helyzetben a magyar állam akarja játszani a gyevi bírót, akinek mindez nem kötelező. Ugyanis, ha a magyar állam továbbra is odaadja Csányi Sándornak meg a piszkos 12 közül annak a 10-nek, akiknek hozzá sem nyúlnak most a földjeihez, mert baráti tulajdonosok vannak, akkor ott majd nem lesz ellenérdekelt, mert az állam majd hallgatólagosan elnézi ezt, illetve elnézi a tulajdonos, aki kedvező helyzetbe jön.Hát nézzük meg azt, hogy a piszkos 12-ből, amiről oly sok szó esik, mindössze 80 ezer hektár az egészből, kiknek engedik privatizálni a földjét, és kikét nem engedik. Nyilvánvalóan látható ez. Azért örülök Boldog István képviselőtársamnak, hogy itt van a teremben, nézzük meg a törökszentmiklósi állami gazdaság privatizációját, hogy milyen feltételekkel lett privatizálva és most hogy nyúlnak hozzá. Az, aki baráti helyzetben, nem nyúlunk hozzá, annak engedjük tovább ezt a bűnös rendszert, amit teremtettek, míg a többiekhez, azt akarják, hogy politikai leszámolásként asszisztáljon a magyar parlament.És ugye, a legjobb, a legmókásabb, ami miatt itt beszélhetünk, Győrffy Balázs képviselőtársam is elmondta, hogy azért nem mondott hosszú bevezetőt, hiszen ez a téma már volt itt, a parlament előtt. Igen, volt itt a parlament előtt, és a parlament elvetette ezt a javaslatot. És most mit csinálnak? Megpróbálták jogszerűen, nem ment, a parlament nem támogatta, most visszajönnek egy kiskapun vagy egy kis ablakon visszamásznak, hogy egy jogszerűtlenebb, alkotmánysértő módon megvalósítandó másik javaslattal ugyanazt a célt elérjék. Hát, kérem szépen, persze hogy volt itt ez a téma! Támogatta az Országgyűlés? Nem támogatta. Akkor most miért tárgyalunk itt? Azért, mert mindenáron meg akarják csinálni, tök mindegy, hogy jogszerű vagy nem jogszerű? És hát nyilvánvalóan lehet erről beszélni, a probléma létét elejétől kezdve elismerjük, felvettünk több megoldást. Gőgös Zoltán képviselőtársam is mondta a nemzetközi példákból azokat a lehetőségeket, ami a plafon meghatározása. A Mezőgazdasági bizottság ülésén is volt erről szó, hogy amennyiben szabályozni szeretné ezt a tényezőt a kormányzat, megvan a lehetőség arra, hogy a földhaszonbérleteket egységesítse szabályozással. De nem ez a cél, hanem az, hogy hogyan lehet ebből politikai leszámolást csinálni.Ezzel át is térek Kis Miklós államtitkár úr kormányzati álláspontot közlő felszólalására. Bocsásson meg, államtitkár úr, ezt a kifejezést használta, hogy együttműködés hiánya miatt nem valósult meg. Szeretném mondani, hogy nem az együttműködés hiánya miatt nem valósult meg. Mert valami miatt teljesen eltérő ideológiájú pártok, amelyek itt vannak a parlamentben, egyetértettek abban, hogy azt a fajta törekvést, amit önök képviseltek ez ügyben, nem szabad átengedni. Azért, mert ezek a teljesen ellentétes ideológiájú pártok, amelyek vitáznak egymással és egymást kritizálják számos dologban, egyetértenek abban, hogy mi a nemzet érdeke. És ez az egy felülírja politikai vitáikat azért, hogy megmentsék ezeket a földeket ettől a fajta kizsákmányolási lehetőségtől, amit önök a termőföld-privatizációval megteremtettek. Tehát bocsásson meg, hogy kijavítom szóhasználatát, szó nincs arról, hogy az együttműködés hiánya miatt. A nemzeti együttműködés létrejötte miatt nem valósulhatott ez meg a földforgalmi törvény módosításának elfogadásakor. Felszólalásának végén tetszett volt mondani, hogy jó lenne, ha nem a politikai szólamokat hangoztatnánk. Ennek ellenére ön saját maga azt mondja, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. Ez egy nagyon érdekes szólam, és nagyon sokat beszélgethetünk erről. Mert ha megnézzük, hogy ki az, aki megműveli jelenleg a földet, többek között ugye Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és érdekeltségei, akkor az övéké legyen? Ennek a demagógiájának a szintjét szeretném szemléltetni azzal, hogy amikor összehasonlítjuk a 200 ezer földhasználót, mezőgazdasági termelőt meg a 2 millió tulajdonost, akkor kérdezem tisztelettel önöktől, akkor van arra törekvés, hogy az 1,8 millió olyan tulajdonost, aki földhaszonbérlet útján hasznosítja a földjét, ezektől államosítsák vagy elvegyék a földjét? Mert amikor ezt mondja, ezeket a szólamokat hangoztatják itt, a parlamentben és a parlamentben kívül fideszes képviselők, akkor gyakorlatilag ezt állítják. Önök meg akarják szüntetni azt a fajta vagyont, aki földhaszonbérlet útján hasznosítja a földjét. Önök azt mondják, hogy ez nem jó. Az állam azért adja el a földet, mert nem használja ő a földjét, és ne legyen ilyen.De kérem szépen, másik 1,8 millió tulajdonos van az országban, aki azt mondja, hogy ragaszkodok a tulajdonomhoz, szeretném, hogy megmaradjon, mert értéket képvisel, és ennek a hasznosításnak a módja a földhaszonbérleti jogrendszer legyen. Mikor erről beszélnek, és azt mondják, hogy a föld azé legyen, aki megműveli, akkor soha ne felejtsék el, hogy ezt az 1,8 millió embernek a tulajdonát is veszélyeztetik, és nyilvánvalóan itt felmerül a kérdés, hogy ez vajon hogyan van összhangban az összes többi törekvésükkel.Elhangzott államtitkári felvezetőjében, hogy a támogatáspolitika alapvetően befolyásolja a földbérleti rendszerben kialakított földhaszonbérleti díjak összegét. Teljes mértékben egyetértek államtitkár úrral, mindössze az a kérdésem van, hogy önök most vették ezt észre, 2015-ben, vagy önök szerint most alakult ki, az elmúlt egy évben. Vagy 2004 óta nem volt erre semmilyen jel? Kormányzásuk megkezdése óta, 2010 óta nem volt semmilyen jel? Persze, hogy befolyásolja, az ország jelentős részén befolyásolja, egyértelmű. Csak miért 2015-ben, a termőföld-privatizáció két és fél hete után beszélünk erről a parlamentben? Nyilvánvalóan ez a legfontosabb, amit folyamatosan hangoztatunk, hogy mi a valós motiváció.Nyilvánvalóan, ugye, teljes mértékben egyetértek államtitkár úrral abban, hogy nagyon-nagyon bizonytalan a közös agrárpolitikának a 2020 utáni megvalósítása, hogy hogyan fogja befolyásolni ezt a mezőgazdasági támogatási rendszert, így a területalapú támogatásokat. De kérem szépen, az a furcsa ezzel, hogy én is éppen ezt akartam mondani, hogy mi lesz 2020 után. Mert önök most szétverik azt, ami működik, ami munkahelyeket teremt, és valamilyen szinten működőképes és gazdaságos, de nem teremtik meg helyette a másikat, az alternatívát, ami le tudná ezt váltani. Ehelyett megcsinálják ezt a pár száz családos rendszert, amikor gyakorlatilag a több száz hektártól az 1-2 ezer hektárig megpróbálják be­betonozni a gazdálkodókat.Hiszen amikor arról beszélünk, hogy a földforgalmi törvény lelassította a földforgalmat, és ez jó, mert Európában így van, akkor arról kell beszéljünk, hogy be akarják betonozni azt a nagybirtokrendszert, ami van. Mert ha egészségtelen a földbirtokszerkezet, és azt helyre kellene állítani, akkor éppen az lenne a kívánatos, ha ilyenkor mozogna a földpiac, nem pedig bebetonozódna. Márpedig a földforgalmi törvényük ezt a bebetonozódást teszi lehetővé.Nagyon-nagyon fontos kérdés lenne, és megköszönném államtitkár úrnak, ha itt a vita közben, nem pedig zárszóban mondana erre valami reakciót. Ugye, azt mondta államtitkár úr, hogy a kis- és közepes birtokok jussanak előnyökhöz, és a versenyelőnyöket alakítsák át úgy, hogy ezeket segítsék.(14.10)Ezt már többször hallottam, sőt sokszor hallottam a Fidesz-KDNP-től, de a mai napig nem hallottam egyszer se, hogy nevezze már meg hektárban, hogy mire gondolnak. Mert addig, ameddig Ángyánék, a nemzeti vidékstratégia volt, lehetett tudni, hogy családigazdaság-méretnek kb. 50-150 hektáros nagyságrendet gondoltak. Győrffy Balázs képviselőtársam a Mezőgazdasági bizottság ülésén már arról beszélt ezen a héten hétfőn, hogy miért zavar bennünket az a pár száz hektáros birtokméret. Kérem szépen, döntsük már el, mi a kicsi, mi a közepes, és mondják meg nekem szám szerint, hogy önök ezt hogy értik. Hogy értik művelési ágra? Ha extenzív legeltetést csinál, akkor hány hektár, meg ha intenzív szántóföldi kultúrát csinál vagy kertészetit? Ki számít kicsinek? Vagy ki számít nagynak? Mert ilyen jellegű szólamokat meg ilyen általános, nem absztrakt kifejezéseket hallok rendszeresen, de az, hogy kertészeti kultúrában mi számít nagynak és mi számít kicsinek, az teljesen irreleváns abban, hogy mondjuk, egy szántóföldi kultúrában vagy egy extenzív legeltetésben mi számít. Az, hogy önök kiket akarnak bebetonozni, nyilvánvalóan ezért fontos kérdés, hogy lássunk legalább tisztán, hogy az a stratégia, amit képviselnek, milyen irányba is megy. Szintén elfogadom teljes mértékben az államtitkár úrnak azt az érvét ‑ hogy konstruktív egyetértésemről tegyek tanúbizonyságot ‑, hogy nem fenntartható az, ha a piaci ár töredékéért vannak állami földek kiadva. Teljes mértékben egyetértek, teljesen felfoghatatlan számomra, hogy idáig miért volt jó, tehát hogy mitől van az, hogy egy Orbán-kormány után, aztán még egy másik Orbán-kormány után, aztán még egy év eltelte után gondolják azt, hogy ez mégsem jó. Az rendben van, hogy most jutottak el idáig, de akkor mondják meg, hogy mi lesz a többivel. Mi lesz azzal, aki jelen pillanatban még nem az ellenségük, hanem a barátjuk? Mi lesz a Magyar Zoltán képviselőtársam által is említett Csányi Sándor birodalmával, amit önök mintagazdasággá akarnak kinevezni, mintha minta lehetne a magyar gazdálkodók számára az, amit Magyarország leggazdagabb embere csinál milliárdosként, mintha ez lemodellezhető lenne, és a minta szó használata az összes többi gazdálkodónak is követendő lenne. Tehát önök azt akarják, hogy ez legyen a minta? Csányi Sándor, a magatartása és a gazdálkodása mindenestől, ez a magyar minta? Mert ezeket be akarják betonozni ezzel a rendszerrel, hiszen ezeket a földeket nem ér­té­kesítik és nincsenek kijelölve. Nyilvánvalóan ezek a kérdések, amelyek itt felvetődnek, mutatják be alapvetően azt, hogy ez az egész jogszabály, amiről most beszélünk, ez a rettenetesen elhibázott termőföld-privatizációs cél megvalósításának egy utóeszköze, hiszen azt szeretnék, hogy hogy lehetne még többet eladni, még többet eladni, még többet eladni. Mindezt úgy, miközben a kormányzat egyik kezével azt mondja, államosítsunk, államosítsunk, államosítsunk, vegyük a legfontosabb környezeti, természeti rendszerekkel kapcsolatos erőforráshátteret a kezünkbe, legyen miénk az energiaellátás, a vízellátási rendszer, a közműellátási rendszer, mert az úgy jó, ha kézben van, miközben az élelmiszer-termelés legfontosabb eszközét, a termőföldet adjuk ki a kezünkből, arra nincs szükségünk. Kérem szépen, nyilvánvalóan szeretnénk tisztán látni, mert az, hogy beszéljünk a földhasználati díjakról Magyarországon, a földbérleti rendszerekről, ez egy teljesen legitim elvárás, és ha nem kótyavetyélnék el az ország komoly részét meg a közvagyon egy komoly részét, akkor nyilvánvalóan érdemes lenne erről beszélni. De mindaddig, amíg ez az egész rendszer a bűnben foganva, politikai leszámolás eszközeként az Országgyűlés felhatalmazását kéri, addig nem hiszem, hogy lenne olyan ellenzéki párt bármilyen politikai ideológiával, amely ezt támogatni tudná. Ezért kérem megértésüket. Higgyék el, ha önök lennének ellenzékben, hevesebben tiltakoznának egy ilyen folyamat ellen. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)
  • KIS MIKLÓS ZSOLT, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Azt nem merem garantálni, hogy Sallai képviselő úr kívánsága teljesül, ugyanis én azokra a kérdésekre igyekszem hivatkozni és válaszolni, amelyek a törvénymódosítással közvetlenül kapcsolatosak, és nem meglepő módon az ellenzéki képviselők már egy olyan témában kommentálják a törvénymódosítást, amelyről parlamenti vitanapot is tartottunk, és elég széles körben rengeteg időkerettel erről elmondhatták a véleményüket. Tehát én nem kívánom azt a parlamenti vitanapot a mai napon tovább folytatni, hanem azokra a kérdésekre igyekszem válaszolni, és egyetlenegy ilyen érkezett, amely közvetlenül a törvénymódosítással kapcsolatos, márpedig ezt Gőgös képviselő úr fogalmazta meg, amikor feltette azt a kérdést ‑ bár sajnos nincs itt, de majd nyilván olvassa a jegyzőkönyvben a válaszomat ‑, hogy ez a fajta szerződés­átruházás érinti-e a birtokpolitikai maximumokra vonatkozó rendelkezéseket. Szeretném képviselő úrral közölni, hogy a kormány támaszkodva az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalására is, egyértelműen azt állítja, hogy a szerződésátruházásnak a javaslatban szereplő új szabályozása nem jár azzal a jogkövetkezménnyel, hogy a korábbi haszonbérlővel szemben automatikusan alkalmazni kellene a birtokmaximumra vonatkozó rendelkezéseket. Hiszen a földforgalmi törvénynek ez a passzusa fogalmilag arra az esetre vonatkozik, amikor a bérlő akaratából történik a birtok megszerzése, és nyilvánvalóan nem vonatkozik arra az esetre, amikor a bérlő semmilyen jogi aktust nem tesz, csak a tulajdonos személyében áll be változás. Ez volt az a konkrét kérdés, amelyet a törvénymódosítással kapcsolatosan képviselő urak eddig feltettek. E tekintetben az összes többire, amit egy vitanap során már sokszor és többször áttárgyaltak a parlamentben, nem kívánok reagálni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor hangozzék el még konkrét kérdés, ugyanis jogszabályi kérdések, jogértelmezési, ha úgy tetszik, jogtechnikai kérdések is el fognak hangzani, amik nem is igazából jogtechnikaiak, hanem alkotmányossági kérdések lesznek, remélem, hogy ebben a Miniszterelnökség tud választ adni, vagy maga az előterjesztő is el fogja tudni mondani ezeket az alkotmányossági kérdéseket. Az azért látszik ebből a törvényjavaslatból, hogy ‑ nyugodtan fogalmazhatunk úgy ‑ ha vannak jogszabály megkerülésével kötött szerződések, akkor lehetnek jogszabály megkerülésével létrehozott törvények is, ezt célozza most ez. Ez egy jogszabály megkerülésével hozott törvény, vagy mondhatnánk azt is, hogy a jogszabályok átalakításával hozott törvényjavaslat. Láthatjuk ‑ és ez elhangzott az előbbiekben is ‑, hogy volt egy olyan elbukott és egyébként nem véletlenül elbukott törvényjavaslat, amely kétharmadot igényelt, és ehhez képest nem volt meg ehhez a megfelelő felhatalmazás, amit úgy kell értelmezni, hogy ha a törvényhozásban nincs megfelelő felhatalmazás egy kétharmados témában, akkor a társadalomban sincs meg a kétharmados felhatalmazás ahhoz, hogy ekként változtassanak ilyen jogviszonyokon. A tisztelt képviselőtársaimnak és különösen az előterjesztőnek mondom azt, hogy nem véletlenül kétharmaddal szabályoznak bizonyos jogtárgyakat, és nem véletlenül van kétharmados kiemeltsége bizonyos jogtárgyaknak ‑ így például a termőfölddel kapcsolatos tulajdoni viszonyoknak és a hozzá fűződő egyéb dologi jogoknak, és például a használati jogoknak a szabályozása is ez alá esik ‑, mert ezzel akarta kiemelni maga a jogszabályalkotó, hogy vannak olyan fontos tárgyak, vannak olyan fontos, nem is úgy mondom, hogy jogvédelmet, de jogi körültekintést érintő dolgok, mint például a termőföld, amelyet megillet az, hogy egy széles konszenzus, egy kétharmados konszenzus döntsön a sorsában, éppen ezért kerültek beépítésre azok a sarkalatossági záradékok is. Úgy látszik, hogy nem jött össze kétharmaddal az előző módosítás, most tehát a polgári törvénykönyv értelmező rendelkezéséhez, illetve a Ptké.-hez fordulnak, amiben lényegében összekóklerkodják a Ptké.-t és a Ptk.-ban meghatározott, egyébként kapcsoló szabályokból kialakult, szerződés átruházására vonatkozó szabályokat, amelyben kihasználják azt a felhatalmazást ‑ és nem erre irányuló, de jóhiszemű jogszabályi felhatalmazást ‑, miszerint a szerződés átruházására jogszabály alapján is lehetőség van, így innentől kezdve kreálnak rá egy olyan jogszabályt, amely alapján ezekkel a kapcsoló szabályokkal el lehet jutni oda, hogy kétharmad nélkül lehetőség lehessen az átruházásánál a bérleti viszonyok megváltoztatására és a bérleti jogviszony gyors átrendezésére. Azt pedig javasolom megfontolásra, hogy összességében az még nem lenne gond, hogy ilyenekkel próbálkoznak, az viszont komoly probléma és nagy probléma, hogy amikor magáról a termőföldről beszélünk, akkor az alkotmányosság kérdése nemcsak egy formai követelmény, az nemcsak azt jelenti, hogy valamihez oda van írva jogszabály szerint, hogy sarkalatossági záradék van rá, hanem az tartalmi követelmény is, és a tartalmi követelmény éppen ezért a termőföldre vonatkozik. Tehát lehet kerülgetni a kétharmados szabályokat, lehet a sarkalatossági záradékokat jobbról vagy balról megpróbálni megkerülni, de a jogszabály megkerülésével nem lehet eljutni a valódi céljához, mert akkor is a termőfölddel kapcsolatos szabályozás ‑ és valamennyi szabályozás, amit terveznek ‑ két­harmados többséget fog igényelni. Ez így lett kialakítva. Ezt nem lehet megkerülni, se jobbról, se balról nem lehet előzni, sem szemből átugrani nem lehet. Ezen úgy lehet túljutni, ha az ember vagy kihasználja a haszonbérletnél a törvény adta lehetőségeket, amelyek jelenleg is rendelkezésre állnak a Ptk.-ban, és a haszonbérleti jogviszonyban részt vevő felekkel annak megfelelően számolnak el, vagy ha megvan hozzá a társadalmi és parlamenti támogatás, akkor kétharmados szabállyal természetesen ezt módosítani lehet. De ebben az esetben nemcsak a parlamenti, de nagyon úgy tűnik, hogy a társadalmi felhatalmazás is egyaránt hiányzik ebből az aspektusból.Én mindenkinek azt szeretném mondani, hogy több önmérsékletet kell gyakorolni akkor, amikor egy olyan jogtárgyról vagy egy olyan intézményről beszélünk, mint maga a termőföld, és nem lehet stílustalanul, én úgy gondolom, mert nagyon stílustalan az ilyenfajta megkerülés, ami a Ptké., illetve a Ptk. kapcsoló szabályainak a kihasználásával próbálja megkerülni a kétharmados princípiumot. Tehát mindenképpen ezt a stílustalan kabáthoz igazítást el kell hagyni, és nem lehet ebben hibás módon előrehaladni. (14.20)Tehát, amit mondtam, ez az alkotmányossági kérdés, ez ebben az esetben nemcsak formai, hanem egy tartalmi követelmény is. Ennek alapján, ennek a törvényjavaslatnak mindenképpen módosításra szorul legalább egy olyan bekezdése, és álláspontunk szerint a törvényjavaslatnak akár a (3), de akár a (4) bekezdése is módosításra szorul, méghozzá azzal, hogy meghatározza, hogy a vonatkozó rendelkezés egyébként az Alaptörvénynek a P) cikk (2) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül. Ezt egyébként arra alapozzuk, hogy összességében, mint említettem, a termőföldnek valamennyi részletéhez, valamennyi, a tulajdonjoghoz, illetve a tulajdonjoghoz tartozóan bármilyen dologi jogához is kétharmados szabállyal lehet csak hozzányúlni, és egyébként, érezvén azt, hogy önöknek fontos, hogy kikerüljék ezt a helyzetet, ezt akkor is tiszteletben kell tartani. Ez az önök Alaptörvénye, az az Alaptörvény, amelyet mindenki azért fogadott el, vagy azért próbál szem előtt tartani, hogy ne lehessen kiokoskodva kijátszani ezeket a szabályokat. Összességében tehát mindenképpen azt hangsúlyozni kell, hogy lényegében egy ‑ jogszabályokat átugorva, megkerülve, mondhatjuk úgy, hogy ‑ vissza­élésszerűen létrehozott törvényjavaslatról van szó, amelyből hiányzik egy nagyon-nagyon fontos rész, ami alkotmányos aggályokat vet fel, hovatovább alaptörvény-ellenes lesz, és ezt jó szándékkal mondjuk, képviselő úr, hogy alaptörvény-ellenes ez a jogszabály, és éppen ezért javasoljuk hozzá egyébként azokat a módosítókat, amellyel ez az Alaptörvénynek megfelelő. De hát ugye, akkor kérdés, hogy meglesz-e hozzá a társadalmi támogatottság. Én úgy gondolom, továbbra sem a társadalmi támogatottság, sem a parlamenti támogatottság nincs meg ahhoz, hogy ilyen módon ezekbe a jogviszonyokba belenyúljanak. Én továbbra is azt mondom önöknek, és ez lenne lényegében egy tanács, hogy ha önök így alakították ki a jelenlegi viszonyt, és van egy meghatározott jogi szabályozás, ezt nem megkerülni kell, hanem a jogi szabályozáson belül kell tisztességesen eljárni, ahogy a piaci viszonyokban tisztességesen szoktak eljárni. Bár tudom, hogy önöknek ez a tisztességes szó mostanában mást jelent, de azért javaslom, térjenek vissza a betű szerint írott formájához a jogszabálynak, és aszerint járjanak el, és ne adjanak be máskor alaptörvény-ellenes jogszabályokat, mert ez jelenleg ebben a formájában módosítások nélkül nem kivitelezhető, és sérti az Alaptörvényt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én onnan kezdeném, amivel néhány képvi­selőtársam a befejező mondatait megfogalmazta. Valójában, amikor a törvényalkotás medrében bármiről is esik szó, de itt azért most egy lényegi kérdésről esik szó, a termőföldről, akkor mindig azt szoktuk mondani, hogy az alapvető szabályokhoz tartani kell magunkat. Ha valami, és annak oka van, ha valami kétharmados többséggel kell hogy eldöntésre kerüljön, akkor azt gondolom, hogy nem korrekt, nem tisztességes megpróbálni, hogy ha azt nem sikerül a Parlament falai között kétharmados többséggel megszavazni, ha ahhoz nem sikerül elég támogatottságot szerezni, akkor utána kerülőutakat próbálnak meg keresni, most jelesül a polgári törvénykönyv keretei között, hogy mégiscsak az a szándék, az az akarat meg tudjon valósulni, amelyeket önök az indulás pillanatában célként kitűztek maguk elé. Azt gondolom, hogy ez nem a Parlament falai között lévő ellenzéknek a semmibevétele, hanem úgy en bloc a magyar társadalom semmibevétele. Ami a másik gondolat, hogy az emberben elindul, nemcsak bennem, hanem nagyon sokakban, hogy mi van ennek a hátterében, miért is történik meg mindaz, amit önök most olyan erőszakkal, olyan nagy elánnal meg akarnak csinálni. Hát látható, van, aki bandaháborúnak nevezi, van, aki bármi másnak, hogy a régi barátok kiestek a kosárból, és hát ezeknek a régi barátoknak adott esetben nemcsak a kezét kell elengedni, hanem meg is kell büntetni őket; meg kell büntetni. Most itt jelesül én Simicskára gondolok, az érdekeltségeire, amelyek tekintetében látható módon önök azt az utat járják, hogy ne csak a nyalóka essen ki a szájából adott esetben, hanem ha már a szájában van, akkor az legyen keserű is. Na most, ha ilyen indulatok meg ilyen indítékok határozzák meg a kormányzati cselekvést, akkor azt gondolom, ott nagy baj van. És hát persze beszélhetnek önök bármi másról, mondhatnak önök bármi mást, másfajta érveket, érdekeket kitalálhatnak, azért azt semmiképpen nem tudják eltagadni, hogy az, amit az előbbiekben én is mondtam, de más képviselőtársaim is, az vastagon benne van mindabban, ami irányába most önök törekszenek, vagy amiért önök törekszenek.Nézzék, a szakmai vonatkozású kérdések tekintetében én nem megyek mélyre, már csak azért sem, mert Gőgös képviselőtársam érintette vezérszónoklatában ezeket a kérdéseket, de azért néhányat engedjenek meg, hogy felsorakoztassak. Pócs János képviselőtársam olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek éppen hogy fordítottan igazak. Azt mondja képviselőtársam, hogy az ellenzék padsoraiban lévő képviselők politikai haszonszerzése… ‑ képviselő­tár­saim, hát látható, hogy mindaz, amit csinálnak önök, az egyfajta politikai haszonszerzés tekintetében vagy mások sarokba szorítása érdekében történik. De nyugodtan mondhatom azt is, hogy… ‑ mond­ja, hogy példákat lehet eszközölni. Én azt gondolom, példákat a tekintetben kellene eszközölniük, akár Pócs képviselőtársamnak, akár a kamara elnökének, bárki másnak, hogy mondjuk, olyan ügyek tekintetében, ahol államtitkárt ‑ most már a NAV elnöke ‑ is meg lehetne kérdezni, ahol mondjuk, 497 hektár földhaszonbérletével kapcsolatos olyan döntések születtek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, amelyek még az ügyészség szintjén is olyan végkifejlettel párosultak, illetve a végkifejlet nem helytálló szó, közbeeső értékítélettel párosultak, amelyek joggal kritizálhatók, a jogellenesség kérdésköre joggal felvethető, akkor hogyan és miképpen képzelhető el, hogy a végkifejletek kapcsán nem ugyanezek igazolódnak vissza. Ezzel azt akarom csak mondani, hogy a példákat talán a tekintetben kellene végiggondolniuk, ami az elmúlt 5-6 esztendőben történt az önök égisze alatt. Gőgös Zoltán képviselőtársam érzékeltette, hogy az a földbérleti árdíj, az az állami földbérleti díj, ami 1250 forintban fogalmazódik meg, az nagyjából a realitásoknak a felét jelenti, de azt is érzékeltette, hogy irreális azon szóhasználat, amely néhány kormánypárti politikus szájából elhangzik, hogy akár százezer forint/hektáronkénti díjak jelenjenek meg. Ehhez annyit kívánok csak hozzátenni, hogy tudják, a díjak ilyetén mértékben történő növekedése nyilvánvaló, hogy a végfogyasztóknál is lecsapódik, az árakban is megmutatkozik. Hogyha valahol, ha valahol a bérleti díjak vonatkozásában nem duplikált, hanem tízszeres-ötvenszeres mértékű vagy attól nagyobb mértékű növekedési mértékeket is el tud valamelyik kormánypárti politikus képzelni, és ezért fog majd küzdeni, akkor azért azzal is tisztában vagyunk, ugye, hogy majd azoknak a termékeknek az árai, amelyek gyakorlatilag a megművelés után születnek, azok ezt meg fogják szenvedni, és ennek a végső megszenvedője nyilván a fogyasztó lesz.Nem kell túl komplikáltan gondolkodni ehhez, hogy a földhaszonbérleti díjaknak a mértékbeli növekedése ilyen következtetéssekkel is jár. De ha a másik részét akarjuk megnézni a dolgoknak, hogy mondjuk mindaz, amit csinálnak, foglalkoztatási szempontból hogyan és miképpen köszön vissza, akkor nyilvánvaló, hogy a könnyebb ellenállás irányába való haladás érdekében a növénytermesztés talán nagyobb hangsúlyt fog kapni az elkövetkezendő időszakban, mint az állattenyésztés. Már ma sem, az én ismereteim szerint, már ma sem mondható jónak az az arány, ami e tekintetben felborult az elmúlt 5-6 esztendőben (Győrffy Balázs: Mikor borult fel?), igen, az elmúlt 5-6 esztendőben, de hozzá kell tenni azt, hogy mindaz, amit önök ma csinálnak, az pontosan ahhoz vezet, hogy az állattenyésztés még inkább vissza fog szorulni. (14.30)Azt önök is tudják nagyon jól, kiváltképp az agrárkamara elnöke, hogy az állattenyésztés az, ami a foglalkoztatási oldalról jóval nagyobb emberlétszám, élőmunka foglalkoztatását kívánja meg, mint a növénytermesztés. Magyarra fordítva a szót: a foglal­koztatásbővülési tendenciák nem erősödni fognak, hanem éppen hogy csökkenni. Vagy a harmadik szelete a történetnek: azzal, hogy az önkormányzatok nem tudnak ilyen típusú tulajdonlás keretei között megjelenni, pont azokat a folyamatokat lehetetlenítik el, amelyeket erősíteni kellene. Az előző napirendi pont kapcsán tárgyaltak róla például, hogy a szociális szövetkezések hogyan néznek ki Magyarországon, vagy az önkormányzatok keretei között történő ilyen típusú formák hogyan működnek. Akkor most csak azért, hogy világos és tiszta legyen, jelzem önöknek, hogy ma Magyarországon összesen 111 ilyen szociális szövetkezés működik, ebből a 111-ből több mint 60 ‑ 64, ha nem csalnak az emlékképeim ‑ négy megyében. Azt is szeretném hozzátenni, hogy ezek persze nem igazán piackonform módon működnek. Ezzel azt akarom mondani, hogy ha még azt a támogatási lehetőséget is elveszik az önkormányzatoktól, hogy a földhöz hozzájutáshoz legyen módjuk és lehetőségük, akkor tovább szorul vissza vagy nem bővül mindaz, aminek bővülnie kellene, egyszerűen pont azért, hogy a vidék Magyarországának ellehetetlenült foglalkoztatási helyzetén bármit is változtatni lehessen. A lényege gyakorlatilag ennek a történetnek az, hogy az emberek érdekét szolgáló helyi folyamatokat kellene önöknek erősíteni és nem az új haveroknak, az új cimboráknak az érdekeit szem előtt tartani.Nem akarom túlbeszélni a dolgokat, ezért még egyszer, csak hogy tiszta és világos legyen, azt ismétlem meg, hogy ha csak részben teljesülnek is azok a díjak, amelyeknek az olyan mértékű emelkedésére lehet számítani, amit önök vizionálnak, egyértelműen hatással lesznek azokra az emberekre, akik nem mezőgazdasággal foglalkoznak, hanem a mezőgazdaság által előállított termékekkel, mindegy hogy növénytermesztés vagy állattenyésztés vonatkozásában gondoljuk végig, azoknak a költségét, az árát meg fogja növelni. Ha ez a szándékuk, akkor persze tegyék mindezt. Ha nem ez a szándékuk, akkor nyilvánvaló, hogy nem ezt az utat kell járni. A másik része pedig az, hogy foglalkoztatáspolitikai szempontból sem kedvező az, amit csinálnak meggyőződésem szerint, hanem pontosan ellentétes folyamatokkal párosul. Ma már elhangzott egyszer érintőlegesen, hogy foglalkoztatáspolitikai értelemben vett kötelezettségekkel nem ruházzák fel mindazt, ami a föld hozzáférésével kapcsolatosan talán egy fontos tétel lenne. Ahogy vezérszónokunkként Gőgös képviselőtársam említette, ha nem 5 hektáronként, de legalább 10 hektáronként egy fő foglalkoztatásának a biztonsága adott lenne, akkor nem azzal kellene szembenéznünk, hogy a mezőgazdaság szintjén, folyamatában csökkenő mértékű foglalkoztatási létszámok jelennek meg, hanem azzal, hogy ezek erősebbek lennének. Az utolsó gondolatom az, hogy nem véletlen, hogy az ellenzéki oldalon nemcsak képviselőtársak, hanem frakciók egyértelműen nyilatkoztatják ki azt, hogy amennyiben önök ettől a törvénymódosítástól nem fognak önszántukból visszalépni, akkor minden valószínűség szerint az Alkotmánybíróság keretei között kell majd találkozni ezzel a kérdéskörrel. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Megpróbálok röviden szólni, de egy-két komoly jogi aggályomat kell elmondanom, amelyek részben függetlenek a szakmai aggályoktól. Tehát van egyszer egy cél, amit a kormányzat el szeretne érni. Ebben lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni. Nagyon röviden azt is el tudom mondani ‑ és ezt a korábbi vitában már elmondtam, amikor a hasonló javaslat beérkezett ‑, hogy visszajelzéseket kaptam gazdáktól arra vonatkozóan, hogy attól félnek, hogy ha a földet és a földből kiszedhető haszonbérlet díját egy kockás papíron kiszámolhatóvá tesszük, tehát biztos az, hogy tudja emelni, biztosan tudja, hogy mikor tudja emelni, akkor sokkal inkább tőkeként fogják használni a helyi befektetők a földet. Nem szeretnék belemenni, már volt köztünk vita erről, hogy hány aranykalászos gazda van, hogy meg tudják-e venni helyben a földet. De azt érzékelem, és a gazdatársadalom is elmondta, hogy nagyon sokan vannak, akik nem foglalkoztak korábban földdel, viszont kellő mennyiségű pénzük van, amit nem bankban szeretnének tartani. Tudjuk, a kamatok nagyon alacsonyak, a Quaestor, Buda-Cash bedőlése után őrült, aki csak úgy beteszi nagy kamatokat ígérő különböző pénzügyi intézményekhez, brókerházakhoz a pénzét. Tehát teljesen egyértelmű, és ki is fejtettem számszakilag, hogy mennyire jól jár az, aki egy kedvezményes hitelt felvesz, és a földet megveszi. Tudja, hogy pontosan mennyi lehet az a piaci haszonbérleti díj, amit megkap ezért, és ezt tökéletesen kiszámolva, ha megéri neki az üzlet, akkor be fog vásárolni, és ezt sok esetben a helyi gazdák hátrányára tudják megtenni. Ezt sokan megcsinálták az elmúlt években.Azzal az érvvel egyet tudunk érteni ‑ és ezt is fontosnak tartom hangsúlyozni ‑, hogy a korábban megkötött és bagatell áron kiadott állami földeket valamilyen módon rendezni kell. Volt ilyen, igen. Tehát mi nem az ellen vagyunk, hogy ezt rendezzük, mert rendezni kell. De elmondtam akkor, és a gazdák is ennek adtak hangot, hogy úgy lett volna megfelelő, ha most lezajlik az árverés, ha már önök az árverésekkel érveltek és utána, mondjuk, tavasszal azt mondják, hogy lesz egy másik jogszabály. Tehát utána hozni egy jogszabályt azokra a nagybirtokokra, amelyek nyilván nem bagatell, pitiáner, a piaci ár ötödéért-hatodáért megkötött szerződésekkel vannak lekötve haszonbérletbe, ami erre a helyzetre vonatkozhat. Megkockáztatom, akkor még mi is tudtuk volna támogatni, csak most túlságosan egybeforr ez az árverésekkel, és ahogy elmondtam, túlságosan bevonzza a vidéki tőkeerős, de gazdálkodással valójában ténylegesen nem foglalkozó embereket. Ennyi lenne a szakmai felvezetés, hogy most miért nem aktuális ez a helyzet, és miért lett volna jobb következő tavasszal beterjeszteni. A szakmai érveket ‑ államtitkár úr ezt hiányolta ‑ mondanám el most. Jogászként szeretném elmondani, még ha egyet is lehetne érteni azzal, amit önök mondanak, vagy ha azt mondjuk, hogy jó, ám legyen, akkor mik azok a jogi érvek vagy jogi hibák, amelyeket így, ebben a formában nem lett volna szabad elkövetni. Átolvasva többször ezt a javaslatot, úgy gondolom, hogy kétirányú a probléma. Az egyik az, ahogy Lukács képviselőtársam is elmondta, hogy bizonyos passzusok bizony-bizony alaptörvény-ellenesek lesznek. Idézném is a P) cikk (2) bekezdését, az Alaptörvény egyértelműen kimondja, hogy a termőföld hasznosításának korlátait és feltételeit sarkalatos törvény határozza meg. Ez belekerült az Alaptörvénybe. Nyilván ez nem tartozik ide, de egyébként elmondtuk, amikor az Alaptörvény készült, hogy sok esetben talán túlzó is volt a kétharmados rendelkezések aránya az Alaptörvényben, mondtuk, hogy eljön az az idő, amikor nem lesz meg a kétharmada a Fidesz-KDNP többségnek, amivel akkor önök nem foglalkoztak. Ez a passzus azonban, azt kell mondjam, nem is baj, hogy kétharmados. Nos, eszerint minden olyan rendelkezés, ahogy Lukács képviselőtársam elmondta, amely a termőföld hasznosítására vonatkozik, bizony kétharmados. Az előző javaslatnál egyébként ezt a Törvényalkotási bizottság nagyon helyesen meg is állapította. Csak nem volt meg a kétharmados támogatás. A javaslatban a 2. § ezért lehet problémás. Ha valaki most köt egy szerződést és az tíz éven túli, akkor ötévenként felül lehetne vizsgálni, még akkor is, ha ezt nem vették bele. Ezzel még szintén egyet lehetne érteni. Csak ez is kétharmados passzus. Ennek kétharmadosnak kell lennie az önök által elfogadott Alaptörvény alapján. Ez egy teljesen objektív jogi kérdés, az Alkotmánybíróság majd eldönti, hogy milyen módon áll hozzá. Egyébként az alkotmányjogi panasz intézménye is létezik, tehát nemcsak arról van szó, hogy az országgyűlési képviselők egynegyede tud ugrálni, bár ez is egy vicc, hogy miért csak az egynegyede, de ebbe nem mennék bele. Tehát ebben az esetben egy alkotmányossági kérdéssel találkozunk. Ez az egyik gond, a kétharmados történet.(14.40)A másik gond a visszamenőleges hatály, ami szintén egy elég érdekes kérdés, és sok esetben, azt kell mondjam, hogy még kétharmaddal sem szabályozható; emlékeznek a devizahiteles polémiára, ott is felmerült, hogy kétharmaddal lehet-e adott esetben bizonyos jogbiztonsági elvektől, alapjogi elvektől eltérni. De most itt ne is ebbe menjünk bele, hanem abba, hogy bizony-bizony az, amit önök ide beleírtak, az arra utal, és ezt az indokolás is elismeri, hiszen idézném ezt az első mondatot a 3. §-hoz: az átmeneti rendelkezés meghatározza, hogy a módosítás hatálybalépése előtt kötött haszonbérleti szerződések esetében miként lehet alkalmazni a díjmódosítási lehetőséget. Tehát az indokolás is tökéletesen elismeri, hogy bizony, itt egy visszamenőleges jogalkalmazásról van szó. Egyébként minden tiszteletem a jogászoké, akik ezt megírták, bár nem tökéletesen, mert nem tudták a jogi korlátokat átlépni, de gondolkozhattak rajta, és furmányos jogi gondolkodásra utal, mert nemcsak egy kétharmados passzust kellett megoldani egy feles törvénnyel, hanem még azt is meg kellett oldani, hogy ez visszamenőlegesen alkalmazható legyen.Itt térünk át a másik problémára ‑ szintén államtitkár úrhoz szólok, mert a jogi érveket hiányolta ‑, hogy nagyon trükkösen és számomra… Még jó, hogy Vékás Lajos nincs itt, mert amikor ő elkészítette a polgári jogot, a Ptk.-t, akkor nem erre gondolt, és olyan szempontból meg jó lenne, ha itt lenne, hogy el tudná mondani, hogy milyen szamárság készül itt a polgári szabályok megerőszakolásával, ugyanis valóban belekerült a szerződésátruházás szabálya, amire önök hivatkoznak 6.211. §-ban, de ez pont arról szól, és ennek a szakasznak pont az a lényege, hogy nem egy új szerződésről van szó, hanem a felek a szerződési pozíciójukat átruházzák, és ennek a Ptk.-ban valóban két esete van, amikor lehet ezt a szerződést kötő felek akaratából ‑ nyilván ez egy háromirányú ügylet lesz, hiszen, aki belép, az a harmadik fél ‑, illetve jogszabállyal is történhet. De ha jogszabállyal történik, attól még ez egy szerző­désátruházás és nem egy új szerződés, tehát két különböző jogi fogalomról beszélünk, és a Ptk.-ban ezt egyébként pont így is használják. Tehát a szerződésből kilépő és a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél ‑ ők a három fél ebben az esetben ‑ megállapodhatnak ‑ ez az, amikor nem jogszabállyal történik ‑, hogy a szerződésből kilépő felet megillető jogokat, őt terhelő kötelezettségeket összességében a szerződésbe belépő félre ruházzák át. Tehát a szerződés megmarad, a Ptk. szabályai szerint a szerződés nem szűnik meg és nem egy új szerződés jön létre, nem erről szól a szerződésátruházás intézménye. (Győrffy Balázs közbeszól.) Még nem, igen, Győrffy képviselőtársam mondja, csak az a gond, hogy a Ptk.-ban ez nem így van benne, és önök a Ptk.-t nem módosítják, csak a Ptk. magyarázatába próbálják beletenni, hogy uramatyám, ezt próbáljuk meg úgy értelmezni, mintha a szerződésátruházás nem az lenne, ami a Ptk.-ban benne van, hanem az tulajdonképpen egy szerződés megszűnése és egy új szerződés kötését jelentené. Csakhogy ezt nem lehet így megtenni ebben a formában. Ahhoz a Ptk.-t persze át lehet alakítani ‑ nem javaslom, hogy itt ilyen formában szétbarmoljunk egy jogintézményt ‑, de önök nem a Ptk.-t módosítják, hanem magát a Ptk. hatálybalépéséről szóló felhatalmazó rendelkezésekről szóló törvényt, ahol egy teljesen ellentétes szabályt mondanak ki, mert a 211-re utalva ‑ amit most elmondtam, hogy ez egy szerződésátruházást jelent valójában, így is szerepel ‑ önök ezt a Ptk.-éval azt akarják mondani, hogy tulajdonképpen ez nem is szerződésátruházás, hanem megszűnik egy szerződés és egy új szerződés jön létre. Tehát ez a másik probléma, amit így, ebben a formában nem lehet és teljességgel értelmezhetetlen, minthogyha az almára egy másik jogszabállyal azt mondanánk, hogy körte. Ez így nem működik és teljességében helytelen.Mondok ezenkívül mást, hogy felhívjam a figyelmüket, hogy nagyon sok perre miért lehetne készülni és jogbizonytalan helyzet alakulna ki, hogyha ez így elfogadásra kerülne. Azt is el kell mondjam önöknek, hogy általában pont a nagybirtokosoknak lesz pénzük a legjobb ügyvédekre, ők tudják megtámadni majd azokat, pontosabban azokat a szerződésmódosításokat, amelyeket önök jogszabály alapján akarnak végigvinni. Ők meg fogják támadni bíróság előtt, hiszen a Ptk.-nak van egy másik passzusa is, ez a 6. résznek a 60. §-a, amelyik úgy szól, és ezt megint fel kell olvasnom, hogy teljesen egyértelmű legyen, rövid: ha jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát megváltoztatja ‑ itt erről beszélünk ‑, és a szerződés megváltozott tartalma valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti ‑ nyilvánvalóan sérti, hogyha változik a haszonbérleti díj ‑, ez a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását vagy a szerződéstől elállhat; nyilvánvalóan itt a szerződésmódosításra kell gondolni. Tehát ezen passzus alapján is a bíróságokon ezek megtámadhatóak lesznek. Tehát nem tudnak önök ebben a helyzetben, így, ebben a formában, főleg a kétharmadot kikerülve olyan szabályt alkotni, amelyik az Alaptörvénnyel ne menne szembe a kétharmad miatt, illetve amelyik az Alaptörvénynek a jogbiztonságra vonatkozó passzusaival ne menne szembe és a Ptk. rendszerét is megfelelő módon alkalmazva ne lehetne bíróság előtt megtámadni. Azt hiszem, hogy ez alapján könnyű belátni, és bízom benne, hogy ezt önök se szeretnék, ha egy olyan helyzet alakulna ki, hogy számtalan per indulna meg, számtalan alkotmányjogi panasz érkezne, és kiszámíthatatlan helyzetet teremtene ez akár az alkotmányjogi panaszok, amelyek benyújtásra kerülnek, akár a szerződéseknek a megtámadása, illetve a jogszabály alapján való megváltoztatás megtámadása. Arról már nem is beszélve egyébként, hogy ha elolvassák a 3. §-hoz írt indokolást, az is olyan dolgokra hivatkozik, amelyek egészen egyszerűen nincsenek. Most nem olvasnám fel a második részét, az első részét felolvastam, tehát itt a haszonbérletre úgy utalnak, minthogyha az az új Ptk.-ban úgy lenne benne, hogy alkalmazható lenne rá ez a megszűnt szerződés, új szerződésszabály, amit önök be szeretnének vonni vagy meg szeretnének változtatni. Ráadásul itt is arra hivatkoznak egyébként és ez megint csak pontatlan, hogy tulajdonképpen jogszabály alapján történő szerződésátruházást jelent, tehát itt már nem a módosítás, a megszűnő szerződés, új szerződés van benne az utolsó pontban, amit leírtak. Arról lehetne vitatkozni, hogy ez valóban egy szerződésátruházás-e, valószínűleg egyébként annak tekinthető, de hogy így, ebben a formában egy szerződésátruházás nem tekinthető a Ptk. rendszere alapján, főleg nem visszamenőleges hatállyal egy szerződés megszüntetésének és egy új szerződés kötésének, ez teljesen egyértelmű. Azt kell mondjam, hogy azért a kormánynak is egy kicsit ciki, azt kell mondjam, és ciki lesz akár a jogi karokon, amikor tanítják, hogy milyen törvények jönnek be az Országgyűlés elé; és amikor megkérdezik majd a joghallgatók a tanáraiktól: ezt nem tudja az Országgyűlés, nem tudja a kormány, nem tudják a kodifi­kátorok? De, tudják, én biztos vagyok benne, hogy tudják, csak önök azt kérték tőlük, hogy mindenképpen erőszakolják meg a törvényt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és így sikerült nekik, de a nevüket valószínűleg nem adnák hozzá. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként is tisztelettel meg szeretném köszönni a jobbikos két jogász felszólalónak azt, hogy ilyen részletesen cafatokra szedték ezt a jogszabályt. Staudt Gábor képviselőtársamnak a két legjellemzőbb jogi szakkifejezését használva, hogy kóklerkedés és szétbarmolták a Ptk. ügyét, tehát ez az, ami leginkább jellemezte ezt az előterjesztést, és örültem neki, hogy ezek így konkrétan szétszedésre kerültek. Ugyanakkor pont az volt a fő gondom, mint ahogy elmondta Staudt Gábor képviselőtársam is, szerintem is tudják a kormányzati oldalon is, hogy ez egy teljesen elfogadhatatlan, teljesen jogszerűtlen és teljes mértékben támadható, csak éppen nem ez a lényeg, hanem az a lényeg, hogy a termőföld-privatizáció közepén üzenjenek a sajátjaiknak, hogy vegyetek, vegyetek, vegyetek, majd mindent elsimítunk, mindent lerendezünk, akit akartok, majd kirakhattok, megteremtjük hozzá a jogszabályokat.(14.50)És ezért probléma az, hogy ha jóhiszeműen állunk ehhez a javaslathoz, és pusztán azt keressük meg, hogy miért jogszabályellenes, akkor úgy kezeljük, minthogyha ez egy korrekt, tisztességes javaslat lenne, és nem pedig ebben a termőföld-privati­zációval érintett bűnös hangulatban.Elsőként is államtitkár úrnak szeretném akkor megismételni a kérdésemet. Mondta volt, hogy érdemi kérdés nem hangzott el. Akkor még egyszer megkérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogyha érdeminek szíveskedne tekinteni ezt a kérdésemet, hogy amikor azt mondja, hogy kis és közepes gazdálkodók, tessék már nekem megmondani: kertészeti ágazatra, legeltetéses, extenzív állattartási ágazatra, intenzív állattartásra, szántóföldre önök kit számítanak kicsinek, nagynak hektárban, aranykoronában? Valahogy legyen meghatározva, mert ezt folyamatosan hangoztatja a kormány, és ugyanakkor mindig az van, hogy hát biztos Csányi Sándor is kisgazdálkodó, ja, meg hát tulajdonképpen a Fazekas Sándor rokonsága is kisgazdálkodó. Tehát éppen akire akarják, arra ráhúzzák, hogy ez beletartozik, miközben nem határozzák meg abszolút módon, hogy akkor miről is van szó. Tehát ez nagy segítség lenne, mert akkor tudnánk, hogy mit is akarnak képviselni. És nyilvánvalóan nem akartam a vezérszónokim közben Pócs János képviselőtársamra reagálni, mert arra azért mégsem pazaroltam volna időt, de így már a saját időkeretem terhére azért csak beszéljünk már valamiről tisztán. Ugye, kétszer elmondtam a bizottsági ülésen, akkor nem értette meg Pócs János képviselő úr, gondoltam, hogy akkor harmadjára is elmagyarázom neki, még lassabban mondva, hátha így megérti, hogy miért tekinthető teljes mértékben gazdaellenesnek ez a javaslat. Ugye, bocsánatot kérek, az önök számára ez evidencia, a gazdák számára a stabil, megbízható gazdálkodás, az, hogyha megkötnek egy szerződést valamilyen haszonbérleti díj összegével, és ahhoz esetleg fejlesztéseket eszközölnek, ez kiszámíthatóságot jelent. A termőföld használóinak az a jó, hogyha ebbe a tulajdonos nem tud utólagos bármilyen eszközzel belenyúlni. Hogyha az agrárkamara a gazdálkodók érdekeit képviselné és nem pedig kormányzati célokat és propagandatevékenységeket, akkor úgy védené a gazdálkodókat, hogy a gazdálkodók kiszámítható, biztos művelési feltétel mellett számíthassanak arra, hogy az a megkötött földhaszonbérleti szerződés, amire ők elkötelezték magukat 5 évre, 10 évre vagy bármennyire, így is marad. Most jelen pillanatban van egy gazdálkodó, megköt egy földhaszonbérleti szerződést x összeggel, x évre, majd a tulajdonos lecserélődik egy év múlva, és ezzel megnyílik a lehetőség, hogy minden tárgyalást újrakezdjenek, pedig lehet, hogy abban az egy évben olyan fejlesztéseket eszközölt, ami alapján kiszámolta a kiadásait, bevételeit, és így próbálta kialakítani az üzleti terveit. Tehát hogyha azt mondaná az agrárkamara vagy a kormányzat, hogy gazdálkodói érdekeket akar képviselni, akkor azt mondaná, hogy csak a gazdálkodók szólhassanak ebbe bele, akkor a gazdálkodók kezdeményezésére történhessen, csak csökkenteni lehessen és nem pedig emelni. Az a gond, hogy ez nem így van megfogalmazva, mint ahogy az előbbi javaslat, ami két héttel ezelőtt itt volt, még kevésbé volt így megfogalmazva. Önöknek nem a gazdálkodók a fontosak.Az is önök számára ugye, világos, Pócs Jánosnak próbálnám elmagyarázni, mert nem nagyon érti ezt: a földhivatalban ugye, vannak tulajdonosai a termőföldeknek és vannak használói. Magyarországon ez két egymástól független jog, be kell jelenteni a földhasználat jogát. Na már most egy földművelőnek, egy gazdálkodónak a föld használati jogára van szüksége ahhoz, hogy termelni tudjon, az kell, hogy azon dolgozni tudjon, hogy megművelje azt a földet. A tulajdonjog egy vagyoni jog, és az arról szól, hogy kinek milyen tulajdona van, és nem kapcsolódik feltétlenül a termőföld használatához. És ugye, azért fontos ez, hogy ezt megértse Pócs János is, ha már a Mezőgazdasági bizottságnak tagja, hogy gyakorlatilag a földhasználat az, ami meghatározza jelen pillanatban az agrártermelésünket, hiszen a földhasználati joghoz kötődik a termelés és nem pedig a tulajdonhoz. Az a különbözet, ami a termőföld-tulaj­donosok és a termőföldhasználók között van, az körülbelül 1,8 millió személy, ugye, van még ezek között nagyon kevés jogi személy is, de többségében természetes személy, ezek esetében teljes mértékben ez a törekvés az érdekeiket próbálja szolgálni és nem pedig a gazdálkodókét. Azoknak a földtulajdonosoknak teremthet ez egy pluszbiztonságot, akik így vagy úgy tulajdonhoz jutnak. És azért fontos az, hogy ez a polgári törvénykönyv, illetve ez a módosítás most itt előttünk van, mert ugye, azt mondja, hogy tulajdonosváltás esetén, kérem szépen, az a termőföld-privatizáció, amit önök csinálnak, majd miután a kifüggesztések lejárnak, és gyakorlatilag a kifüggesztési ajánlattételekből meglesznek az adásvételi szerződések, és ebből a földhivatali tulajdonbejegyzés megvalósul, ez ugye jövő tavasz, addigra önök ezt el tudják fogadtatni. Ezzel azt akarják, hogy a most tulajdont szerző új tulajdonosok majd tudjanak valamilyen nyomást gyakorolni a korábbi gazdálkodóra. Nyilvánvalóan ezzel azt lehet mondani, hogy önöknek a politikai céljuk az, hogy Simicska Lajost üssék ki így vagy úgy, de nem értik meg, hogy ez egy széles spektrumú eszköz, és ezzel az összes többi földhasználót is tudják ütni, mindamellett, ugye, nem egy igazságos eszköz, mert rendben van, hogy ütni akarják Simicska Lajost, üssük együtt, de akkor ne csak őt, hanem az összest, aki ebben részt vett, mindenkit, akinek 147 ezer hektárnyi területe le van kötve ilyen hosszú távra, sőt még azokat is üssük, akiket önök helyzetbe hoztak szintén vitatható morális háttérrel az elmúlt évek pályázataival. Hogyha majd ez a célkitűzés megjelenik és megvalósul, akkor lesz érdemes erről beszélnünk, mindaddig a földhasználók és a földtulajdonosok érdekei nem egyeznek meg feltétlenül, és ez az, amit szemlátomást Pócs János képviselőtársam nem tud megérteni.Magyar Zoltán képviselőtársam mondta azt a gondolatot nagyon-nagyon helyesen, hogy a legnagyobb probléma ezzel az egész rendszerrel az, hogy gyakorlatilag nem ösztönöz a foglalkoztatásra, nem ösztönöz arra, hogy olyan ágazatok erősödjenek meg a mezőgazdaságban, amelyek foglalkoztatást erősítenek, és teljes mértékben igaza van képviselőtársamnak, ez így van. A rettenetes az, hogy nem pusztán nem ösztönöznek, hanem elvesznek korábban létrejött kötelezettségeket, hiszen mindaddig, ameddig a bérleti szerződésben, üzleti tervekben vállaltak állattartást, foglalkoztatást, most a tulajdonszerzéssel kibújnak alóla, hiszen amennyiben a tulajdonos és a földhasználó majd megegyezik, így a magoszos gazdák azt fogják tudni tenni, hogy az üzleti tervemben megírtam, hogy felveszek 6 embert, 8 embert, 10 embert, veszek állategységben 10 állategységet, 20 állategységet vagy 30-at, most majd megszerzem a tulajdont, és kibújok az egész alól, és tulajdonképpen használom intenzíven a területeket foglalkoztatás nélkül. Tehát nem pusztán nem teremt új lehetőséget, hanem kibújik a régi kötelezettségek alól, amiket az állam számára vállaltak, és amivel ezt a bűnös pályázati rendszert lebonyolították, hiszen így jutottak, így lettek előnyösek egyáltalán vagy így lettek nyertesek ezek a termőföld-pályázatok. Mert lássuk be, normális ember nem csinál olyat, hogy ha valamit el akar adni, akkor előtte 20 évre megterheli használati joggal, kivéve, ha ezzel szándéka van, és ebben az esetben, ugye, ez volt az a szándék. És azért érdemes beszélni erről, államtitkár úr, mert ön elmondta, hogy azért nem kíván reagálni, merthogy erről már korábban volt itt szó, de az államtitkár úr is, gondolom, ennyire figyelemmel kíséri a parlament munkáját, hogy ez egy időkeretes vita volt, és az időkeretben nagyon-nagyon kevés dolgot lehetett felhozni, mindamellett még az egyszerű parlamenti vita, mondjuk, amit csak és kizárólag az ellenzéki képviselők kezdeményeztek, nem volt döntési helyzetben. Tehát itt elbeszélgettünk, vonogatták a vállukat a fideszes képviselők, hogy úgyis azt beszélünk, amit akarunk, mert úgyis az lesz, amit a többség akar, márpedig parlamenti többsége a Fidesz-KDNP-nek van, ebből adódóan ezt egy érdemi vitának nem nevezném, hiszen úgy érzem magunkat legtöbbször, mintha egy seprűnyéllel vitáznánk, hogy elmondjuk az érveinket, és vállvonogatás van, vagy nincs ellenérv, vagy teljesen másról beszélnek. Tehát azért fontos, hogy erről beszéljünk azokban a jogszabály-változtatásokban, amikor döntési helyzetben vagyunk, hogy világossá váljon az, hogy mit képviseltünk, és hogyan képviseltük azt.Összefoglalva és nem húzva az önök idejét, azt kell hogy mondjam, hogy ezekben a formákban nem pusztán azért, mert a jó erkölccsel ütközik a mostani beterjesztésem jogszabálya, nem pusztán azért, mert jogszabályi normákkal ütközik, mint azt részletesen bemutatták képviselőtársaim, hanem azért is, mert a szakmaiság szempontjaival és a kormányzati célkitűzésekkel is egyezik (sic!), számunkra ez elfogadhatatlan lesz, és ennek megfelelően nem tudjuk támogatni. Kérem ezzel kapcsolatban a megértésüket. Köszönöm szépen, elnök úr. (Magyar Zoltán tapsol.)
  • DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Igyekszem rövid lenni, csak egy dolgot még kifelejtettem, ami alapvetően kodifikációs hiba. Önök a 2. §-ban úgy fogalmaznak, hogy az 50/A. §-sal egészül ki. Addigra már hatályba fog lépni, amit elfogadtunk, ami a felessel átment, tehát itt azt kellett volna írni, hogy módosul, tehát ez egy apróság, de azért látszik, hogy csak átemelték az előzőből. Tehát fontos, hogy már egy hatályba lépő, hatályban lévő szakaszt módosítani lehet és nem kiegészíteni, hiszen ez addigra már hatályba fog lépni. Ez egy apróságnak tűnhet. Még egy dolgot, de fontos és arra utal, hogy sajnos itt az előző javaslatot vették alapul, átrakták, és ezt nem szúrták ki, akiknek ezt meg kellett volna találniuk. És még egy dolgot a 3. §-ból ki szeretnék emelni, mert ez is egy jogi kuriózum. Ugye, azt írják arra vonatkozóan, hogy miért kell ezt alkalmazni a korábban megkötött szerződésekre, ezt próbálják indokolni, hogy a tulajdonos személyében bekövetkezett változásra tekintettel szerződésátruházás miatt megszűnt haszonbérleti szerződés helyébe lépett ‑ az elejét nem olvasom fel. Tehát ez irodalmi szóval egy oximoron, hiszen elismerik, hogy egy szerződésátruházásról van szó, egy változásról van szó, ami feltételezi, hogy a szerződés megmarad, és emiatt megszűnt a haszonbérleti szerződés, és egy új szerződésről beszélnek, ilyen nincsen. (15.00)Ez teljesen ellentmond mindenféle jogszabálynak. Kérem, gondolják át, és valamilyen olyan módon próbálják meg beterjeszteni, ami a hatályos jogszabályoknak megfelelő. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
  • GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány felvetésre szeretnék reagálni. Kronológiai sorrendben haladnék. Hadd ne álljam meg Gőgös képviselő úrnak odabökni, hogy ki hány állami gazdaságot privatizált. Egyszerűen nonszensz, hogy önök tizenkettőt emlegetnek, miközben önök 130-nak ütöttek a fenekére. (Gőgös Zoltán: Nem jó! Nem jó!)Tisztelt Képviselő Úr! Ez a jogszabály nem adja meg a lehetőséget egyébként az új tulajdonosnak, hogy felmondja a szerződést. A bérlőnek adja meg a lehetőséget, hogy felmondja a szerződést. A tulajdonosnak akkor adja meg a lehetőséget a szerződés felmondására, ha a bérlő csökkenteni akarja a bérleti díjat. (Gőgös Zoltán: Nem jegyzi be a földhivatal!) Javaslom, hogy tanulmányozza egy rövid ideig még ezt a törvénymódosítást.A maximális bérleti díj egyébként olyan kérdés, amit rendszeresen taglalunk, és alapvetően, ha csak így önmagában nézzük ezt, akkor ezzel egyet is lehetne érteni, de én azt látom, hogy a vidéki emberek nagyon kreatívak. Tehát leírják, hogy mondjuk, legyen 50-60-70 ezer forint a bérleti díj, és hogy azon felül még zsebbe mennyit tesznek papíron kívül, nincs ember, aki ezt ellenőrizni tudja, és nincs az a rendszer, ami arra ösztökéli őket, hogy akkor ezt ne így csinálják. A 100 ezer forintos bérleti díjban egyetértünk. Nem gondolom, hogy azzal kalkulálni kellene. A mi vidékünkön, azt gondolom, ebben teljes mértékben egyetértünk. Ezt nem lehet kigazdálkodni. Valóban, valahol a fele körül, 50, tehát 40-60 ezer forint között az, ami reális. De nyilván egyébként az ország különböző pontjain, ahogy erre a képviselő úr is utalt, érdemi különbségek vannak.A képviselő úr arról beszél, hogy nepperek vásárolnak-e földet. Képviselő úr, földművesnek kell lenni ahhoz, hogy valaki vásároljon. (Gőgös Zoltán: Aranykalászosnak, az két nap!) 300-380 ezer hektár kerül most értékesítésre. Képviselő úr, 2002-2010 között legalább ennyi föld cserélt gazdát, ahol aztán bárki vehetett földet, bárki lehetett vásárló és nem volt megkötve. A képviselő úr elmondta, hogy nem hisz abban, hogy a föld a gazdálkodóknál van jó helyen. Ezeket a hangokat ’90-ben végighallgattuk, azt gondolom, hogy azóta a családi gazdaságok képesek voltak bebizonyítani, hogy képesek… (Gőgös Zoltán: A Decsi! A Decsi gazdálkodó? A Decsi Ügyvédi Iroda gazdálkodó? ‑ Az elnök csenget.) Elnök úr, van arra lehetőség, hogy részben átadjam a zárszó jogát Gőgös képviselőtársamnak? ELNÖK: Képviselő úr, kérem, fejezze be! GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Mert élnék a lehetőséggel, hogy meg tudja osztani velünk magasztos gondolatait. Köszönöm. Még egyszer leszögezném: nem felmondható a szerződés, és ahogyan arra Kis Miklós államtitkár úr is utalt, miután felmerült egyáltalán ez a kérdés, az Igazságügyi Minisztérium tájékoztatását alapul véve nem lesz problémája azoknak, akik most 1800 hektár fölött művelnek állami területet, hisz a földhasználatot ez a jogszabály nem érinti. (Gőgös Zoltán: Majd azért ezt hétfőn megkérdezzük!)Magyar Zoltán képviselő úr nem először fogalmazza meg azt a felvetését, hogy miért most jutott ne­künk ez eszünkbe. Képviselő úr, önöknek még most sem jutott eszükbe, és a Jobbik most már öt éve ül a parlamentben, semmilyen, ezt a problémát ke­zelő vagy egyáltalán erre rávilágító javaslatot nem nyújtottak be, tehát önök meg sem próbálták kezelni ezt. Sallai Róbert Benedek képviselőtársam mondja, hogy kapkodunk. Képviselő úr, nem kapkodunk. Ez a probléma már rég megoldódott volna, ha az eredeti javaslathoz önök a támogatásukat adták volna. Azt mondja, hogy hol volt eddig a fülünk, hogy eddig nem hallottuk meg a gazdálkodóknak ezt a kérését. Képviselő úr, lehet, hogy mi nagyothallunk, de akkor önök meg süketek, mert még most sem hallják meg ezeket a kéréseket.Képviselő úr, az, hogy szétverjük azt, ami működik, egyszerűen nem igaz. Az, hogy olyan gazdaságok, amelyek most a piacinál kedvezőbb körülmények között vannak, és őket arra próbáljuk szorítani, hogy a piaci körülmények között legyenek kénytelenek gazdálkodni, elnézést, de az a cég, amely több ezer hektáron nem képes piaci keretek között eredményt elérni, ott egyébként azt vélem, hogy menedzsmentproblémák vannak. Ezt azért szögezzük le, tehát szétverésről nincs szó. Ha valami miatt csődbe megy egy cég, akkor azt gondolom, ott más problémák vannak, és nem emiatt fog adott esetben csődbe menni.Lukács képviselő úrnak: nem gondolom, hogy kétharmados vitát kellene abból generálni, hogy tiszta piaci viszonyokat teremthessünk-e, én ennyiben szeretnék önnek válaszolni. Az, hogy azonos feltételek között és versenysemlegesen lehessen gazdálkodni, nem hiszem, hogy kétharmados kérdés. Ez szerintem egyszerűen erkölcsi, etikai és nyilván mivel itt erről beszélünk, jogalkotási kérdés.Gúr Nándor képviselőtársam elment, nagyon sajnálom. (Jelzésre:) Elnézést, jegyző úr, valóban ott szólalt fel, és emiatt ott kerestem. Képviselő úr, a kétharmados törvények státusával kapcsolatban tett meglehetősen kritikus észrevételeket. Ez önöktől, miután a közigazgatási hivatalokkal amit műveltek 2010 előtt, amit aztán egyértelműen elmeszeltek több helyen, az egyértelműen szégyen volt, még regnáló polgármesterként volt szerencsém megérni ezt a csúfondáros mókát, amit akkor önök űztek a magyar önkormányzatisággal. Arról nem is beszélve, hogy ez tény, míg ön ezen módosítás vonatkozásában preju­dikál.Képviselő úr, ne haragudjon meg, elhiszem, hogy ön sok mindenhez ért, de hogy az agrárium ár­képzéséhez nem, az egész biztosan bebizonyosodott. Tehát ön elképzeli azt, hogy ezen bérleti díjak fogják befolyásolni azt, hogy mennyi a sertés ára, ami egyébként a német tőzsdén dől el, vagy mennyi a ga­bona ára Magyarországon, ami meg a párizsi tőzsdén dől el? Ezzel ne tessék már riogatni a magyar vásárlókat, mert egyszerűen olyan dolgokat próbál összehozni… De jó lenne egyébként, ha Magyarországon dőlne el a sertés meg a gabona ára, de képviselő úr, ez nem így van, még ha ön ezt így vizionálja is.A másik kérdés, amit felvetett, a foglalkoztatás. Képviselő úr, ez így, önmagában, amit elmondott, még igaz is lehet, csak nézzük már meg, amíg önök kormányoztak, csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. 2010 óta nőtt a foglalkoztatás, még ha ez önnek nyilván nem is tetszik, de azért ezt szögezzük le. Ez nettó hazugság volt, amit öntől itt most hallottunk. (Gőgös Zoltán: KSH!) Staudt képviselőtársammal kapcsolatban: a képviselő úr úgy gondolja, hogy ez alaptörvény-ellenes. Én úgy gondolom, hogy nem. Tehát ebben van közöttünk egy nézetbeli különbség, de úgy vélem, hogy ebben nekünk véleményünk lehet, van egy erre hivatott szerv, ami adott esetben el tudja dönteni, úgyhogy én az ő véleményüket tartom ez ügyben mérvadónak. Sallai Róbert Benedek képviselőtársamnak egy gondolatot mondanék még az utolsó felszólalásához. Ön úgy véli egyik mondatában, hogy nagygazdák, multimilliárdosok, külföldiek jutnak földhöz, de itt az utolsó hozzászólásában elárulta, hogy igazából csak magoszos gazdák azok, akik lehetőséghez jutnak majd, és ők azok, akik új tulajdonosként kihasználják az ebben rejlő lehetőségeket. Most akkor melyik, képviselő úr? Mikor melyik érvrendszer a tetsző, ön azt használja, tehát egy kicsit ahogy ezt már említettem, kezd ez a dolog arra hasonlítani, mint a zenebohóc esetében: mindig amikor valamit mondunk, akkor van másik kifogás. (Gőgös Zoltán: De ez igaz rátok is!) Képviselő úr, most is kérem, hogy a cirkuszt a parlamenttel és a képviselői munkát a bohóckodással ne keverjük össze. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Gőgös Zoltán: A Decsiék nem földművesek! ‑ (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt már sajnálom, hogy Győrffy Balázs képviselőtársam nincs itt, de azt ígérem elnök úrnak is és képviselőtársaimnak is, hogy nem ugyanazzal a válasszal élek, amit ő irányzott felém. Ő úgy fogalmazott, hogy amit az elmúlt évek foglalkoztatáspolitikájával kapcsolatosan megemlítettem a mezőgazdaságot érintően, az nettó hazugság. Én ezt nem mondom, csak azt javaslom Győrffy Balázs képviselőtársamnak, hogy egy kicsit búvárkodjon a KSH ‑ ezt talán hitelesnek tekinti ‑ adatai körében, és akkor azt látja, hogy a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat tekintetében a foglalkoztatottak köre 2012-ben úgy nézett ki, hogy 193 ezer embert érintett, 2014-ben meg úgy nézett ki, hogy kevesebb mint 190 ezer embert. Ez az én értékítéletem szerint csökkenést jelent. Azt pedig, hogy mi a nettó hazugság, döntse el mindenki ezek után. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az előterjesztő jelzi, hogy nem kíván semmit hozzátenni. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény és a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Győrffy Balázs fideszes képviselő úr által benyújtott T/7821. számú előterjesztés a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.Elsőként megadom a szót Győrffy Balázs képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.
  • ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Megkérdezem az államtitkár urat, kíván-e most hozzászólni. (Jelzésre:) Öné a szó, államtitkár úr.
  • ELNÖK: Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Ennek keretében megadom a szót elsőként Pócs Jánosnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaimat kérem, hogy ‑ érzékeny a vita ‑ a személyeskedést lehetőleg kerüljük, mert fontosabb lenne, hogy a törvényről beszéljünk. Most megadom a szót Gőgös Zoltánnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Magyar Zoltánnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Sallai R. Benedeknek, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Sallai képviselőtársam kívánsága máris teljesül, mert Kis Miklós Zsolt államtitkár úr kért szót.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Lukács László György képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Most Gúr Nándor jegyző úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Most Sallai R. Benedek képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Kétperces hozzászólásra Staudt Gábor képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Kérdezem, kíván-e valaki hozzászólni a vitához. (Senki sem jelentkezik.) Nem látok jelentkezőt, így az általános vitát lezárom. Megadom a szót az előterjesztőnek, illetve megkérdezem, hogy kíván-e válaszolni az előterjesztő államtitkár úr az elhangzottakra. (Kis Miklós Zsolt: Nem kívánok. ‑ Győrffy Balázs jelentkezik. ‑ Közbeszólások: Ott az előterjesztő!)Elnézést, bocsánat! Győrffy Balázs képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend utáni felszólalások végére értünk. Mielőtt bezárnám az ülésnapot, megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, jegyző úrnak személyes érintettség címén.