• HORNUNG ÁGNES nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Szeretnék bemutatni egy olyan törvényjavaslatot, amely egy korábbi javaslatunk módosítását tartalmazza. Ez a 2006. évi LIX. törvény, amely alapvetően a bankadó módosítását célozza. Ennek háttereként szeretném elmondani, hogy a kormány elkötelezett abban, hogy az ország pénzügyi stabilitását a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásával együtt fenntartsa. Ezért elkerülhetetlenné vált az, hogy a 2010-ben bevezetett bankadót módosítsuk.A másik háttér, amit szeretnék még hozzátenni, hogy 2015 februárjában a kormány egyetértési megállapodást kötött az EBRD-vel, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal, amely több rendelkezés között rögzítette, hogy a bankadót az elkövetkezendő években, 2015-2016-2017-ben módosítjuk. Az egyetértési megállapodás bankadóra irányuló módosításai alapvetően három dolgot érintettek. Egyrészt az alapot, másrészt módosították a kulcsot, harmadrészt pedig további csökkentést vezettek be azon pénzügyi intézményekre, amelyeket ez a módosítás kedvezőtlenül érintett. Hiszen abban a szándékban született a megállapodás, hogy a pénzügyi intézményekre kirótt terheket csökkenteni tudjuk.Ezek a változások egy picit részletesebben kifejtve. Az adó alapja a korábbi, 2009-es adóalapról a 2014-es adóalapra módosult. A kulcsok tekintetében a korábbi 0,53 százalékos adókulcs 2016-ban és 2017-ben 0,31, illetve 0,21 százalékra csökken. Ebben a megállapodásban vállaltuk azt, hogy 2009-től az uniós mértéknek megfelelő arányú lesz a bankadó mértéke. Van egy további csökkentési lehetőség ezen felül, amit az EBRD-megállapodás tartalmazott. Ezt azon bankok tekintetében vetettük ki, amelyeknek ez a módosítás alapvetően növelte volna a bankadóterheit. Így ezen pénzügyi intézmények tekintetében az EBRD-megállapodásban rögzítetteken túl további csökkentési lehetőség került bevezetésre.Az Európai Unió versenyjogi főigazgatóságával folytatott informális tárgyalások során azonban kiderült, hogy ez a további csökkentési lehetőség nem fog megfelelni a versenyjogi főigazgatóság által támasztott szabályoknak, ezért ezeket a további csökkentési lehetőségeket szerettük volna még a törvény hatálybalépése előtt módosítani. Erre vonatkozik a most benyújtott törvény.Az önök előtt lévő törvényjavaslat tehát alapvetően behatárolja a pénzügyi intézmények által fizethető adó összegét, az EBRD-megállapodásban rögzítettekhez nem nyúltunk. Ezen további csökkentési lehetőségként a mostani törvényjavaslat azt mondja ki, hogy a pénzügyi intézmények 2016-ban nem fizethetnek több adót, mint a 2015-ben fizetett adójuk 45 százaléka, illetve 2017-ben nem fizethetnek többet, mint a 2015-ben fizetett bankadójuk 30 százaléka. Mindezt azzal, hogy 2017-ben ez a további csökkentési lehetőség már egy feltételhez van kötve. Azt várjuk a pénzügyi intézményektől, hogy 2017-től kezdődően a további csökkentési lehetőséget akkor tudják igénybe venni, ha növelték a hitelállományukat. Ezen hitelállomány-növekedést azonban bármelyik szektorban el tudják érni.A javaslat ezenkívül tartalmaz egy további korlátozást is, ugyancsak az EBRD-megállapodás szellemében, amely kimondja, hogy 2017-ben azon bankok, amelyek hitelállomány-növekményt nem tudtak valamilyen módon elérni, ők se fizethessenek többet, mint a 2016-ban fizetett bankadójuk. Ezen szabály bevezetésével tehát látható, hogy magából a bank­adótörvényből töröljük azokat a rendelkezéseket, amelyek ezen további kedvezményt érintik. Ezzel párhuzamosan azonban a versenyjogi főigazgatóság által kifogásolt, az Art.-ben lévő rendelkezéseket szintén töröljük.(18.20)Ezek a rendelkezések az ukrajnai veszteségek kompenzálására születtek. Ezeket e módosítással egy időben töröljük az Art. rendelkezéseiből is. Szeretném kiemelni, hogy a mostani megállapodás, amely önök előtt van, egy kompromisszumos megoldás. Ezt mind a Bankszövetség, mind az EBRD, mint az Erste, mind a különböző tárcák, illetve a Magyar Nemzeti Bank is elfogadta. Ez egy teljes, széles körű kompromisszum, amely 2016. január 1-jével lép hatályba, amennyiben az Országgyűlés elfogadja azt. Ezért tisztelettel kérem önöket, hogy a javaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • LÁSZLÓ TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény és az egyes adótörvények módosításáról szóló T/7831. számú törvényjavaslattal kapcsolatban előzetesen megállapíthatom azt, hogy a maga idején abszolút úttörő jellegű volt, és úgy gondolom, hogy a módosításban is, éppen, mivel megelőzünk számos országot, akik hasonlóakat léptek, szintén úttörő jellegű. A 2008-ban kezdődött pénzügyi válság hatására 2010-ben már az új kormány döntött a pénzügyi szektor e speciális különadónemmel való megterheléséről, közkeletű nevén a bankadóról. Ahogyan mindig is hangsúlyoztuk, a különadóknak nem titkolt célja az volt, hogy a nagy kereskedelmi, energetikai, pénzügyi cégek a gazdaság állapotára és a fiskális helyzetre való tekintettel jobban vegyék ki részüket a közteherviselésből. A 2010-ben felálló új kormány szakított azzal a szocialista politikával, ami a költségvetés helyzetét mindig is lakossági megszorító intézkedésekkel kívánta kezelni. Ha visszatekintünk a rendszerváltoztatás utáni időszakra, azt láthatjuk, hogy minden krízishelyzetben ezt lépte az adott szocialista kormányzat. Mi viszont azon az állásponton voltunk akkor is, hogy nehéz időkben az erősebb gazdasági szereplőknek nagyobb társadalmi felelősségvállalást kell mutatniuk. Mint ahogy a bevezetőben elmondtam, ezzel a lépéssel akkor úttörő szerepet vállalt a magyar kormány, nem kevés és olykor nemtelen kritikát is a fejére idézve. Majd számos ország Angliától Lengyelországig átvette ezen adónemeket, közöttük a bankadót is.Ahogy ebben a vonatkozásban úttörők voltunk, most ennek a bankadónak az átalakításában is, úgy gondolom, hogy úttörő szerepet vállal a magyar kormány azzal, hogy nem pusztán az adómértéket csökkenti, hanem ezt igyekszik összekapcsolni gazdaságélénkítő lépésekkel is. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évek gazdasági mutatói szépen alakultak, egyértelműen kijelenthetjük azt, hogy a válságos éveket magunk mögött hagytuk, és ezzel lehetőség nyílik a különadók mérséklésére, ahogyan az államtitkár asszony elmondta, ebben egy széles körű konszenzust sikerült elérni, és a kormány egyik alapvető törekvése az egyensúly megtartása volt. A Nemzetgazdasági Minisztérium által november 24-én benyújtott törvényjavaslat pontosan arra irányul, hogy a korábbi ígéretünkhöz híven a pénzügyi szektor működési feltételeit javítsuk. Az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint a bankadó mértéke az adóalap 50 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,15 százalék, az efeletti összegre 0,31 százalék lesz 2016-ban, 0,21 százalék 2017-ben és ’18-ban, azzal a kikötéssel, hogy a hitelintézet által az üzleti évre, vagyis adóévre fizetendő különadó mértéke 2016-ban nem haladhatja meg a 2015-ös adóévben fizetett, fizetendő különadó összegének 45 százalékát, ’17-ben és ’18-ban pedig a 2016-os adóévben fizetett különadónak az összegét. Természetesen a kormány célja a különadó mérséklésén túl az, hogy növelje a hitelezési aktivitást, hiszen a bankszektornak ez az egyik alapvető kötelezettsége. Úgy vélem, hogy a könnyítésnek köszönhetően elvárható a pénzügyi szektortól, hogy a hitelképes vállalkozásokat nagyobb mértékben hitelezze, ezzel segítve a gazdaság növekedését. És ez egy újdonság a mostani javaslatban, hiszen ennek jegyében a törvényjavaslat az alábbi passzussal egészül ki. Azon hitelintézetnél, amelynél a vállalkozói kölcsönök állománya a 2015-ös adóévre vonatkozott beszámoló fordulónapja és a ’16-os adóévre vonatkozó beszámolómérleg fordulónapja között nőtt, illetve a kis- és középvállalkozásoknak adott hiteleknél a tranzakciók hatására bekövetkezett változás a 2015. évi beszámoló fordulónapja és a 2016-os adóévre vonatkozó beszámoló fordulónapja között pozitív, akkor a 2017-es és a 2018-as adóévre fizetendő különadó mértéke nem haladhatja meg a 2015-ös adóévre fizetett, fizetendő bankadó összegének 30 százalékát. A háztartásoknak adott hiteleknél is az előbb elmondottakhoz hasonló lesz az előírás. Tisztelt Ház! A törvényjavaslatnak köszönhetően 2016-tól csökkenni fognak a pénzügyi szektor terhei, ezzel párhuzamosan reményeink szerint nőni fog a banki hitelezés üteme és mértéke is. Mind­ezekre tekintettel kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet.
  • TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Rögtön az elején egyetérthetünk abban, hogy államtitkár asszony nagyon hálátlan szerepre kényszerül itt ezen a mai estén. Egy olyan lényeges, fajsúlyos, és jelzem, nem csak gazdasági kérdésben kell képviselnie a kormány álláspontját, amelyben a kormánya, az akkori, mást mondott. És ez bizony nehéz feladat. Fogadja együttérzésem!László Tamás képviselőtársam helyesen tette, hogy politikai felütéssel kezdte ezt a beszélgetést erről az előttünk fekvő előterjesztésről, mert egy szimpla és nagyon kemény politikai ügyről van szó. Nemcsak gazdaságiról. De majd szeretném megérvelni, hogy miért. Egy dolgot azonban szeretnék elmondani, képviselőtársam rosszul tudja. Nem önök voltak az úttörők. Bankadót, bankok különadóját a szocialista-szabad demokrata kormány vezette be az önök élénk ellenkezése mellett. És csak idő hiányában nem idézem fel azokat a parlamenti hozzászólásokat, amelyek ezzel kapcsolatban akkor meg­születtek. És innentől kezdve hadd mondjam el azt, hogy már csak az infantilizmus kategóriájában minősíthető a „ki állt a bankok oldalára és ki nem?” típusú rengeteg-rengeteg hozzászólás. Azért van szó politikai ügyről, mert a kormány politikai céljairól kell véleményt mondani, amikor ez az előterjesztés előttünk van, és a helyzetről, amiben a kormány lehet 2016-ban. Először is azt szeretném leszögezni, hogy a bankok minden terhüket áthárították az ügyfeleikre. (Z. Kárpát Dániel: Meg egy kicsit többet is!) Tehát ezt szeretném leszögezni. Meg a nagy szolgáltatók is, meg a nagy tömegkommunikációs cégek is, meg mindenki. Tehát azt az állítást, ha sokszor ismétlik is, hogy itt bankok voltak adóztatva és nem az emberek, ezt itt is cáfolom: az emberek voltak megadóztatva, ők fizettek. És nem meggyőzhető senki ebben a kérdésben, mert megfizették a kirótt különterheket. A második, fajsúlyosabb mondatom inkább kérdés, mint állítás. A magyar költségvetés és államháztartás olyan jó helyzetben van, hogy megengedheti magának ezt a lehetőséget. Merthogy itt az államháztartás rendbe hozataláért születtek a banki különadóval kapcsolatos törvények. (18.30)Tehát annyira rendben van ez a költségvetés, hogy most már nem volt benne semmiféle feszültség? Emlékszünk a 2016-os költségvetés vitájára. Minden olyan kezdeményezésünket, amely pluszforrás bevonására vonatkozott, azzal utasították el, hogy a költségvetés nincsen olyan helyzetben. Ezért tehát az okokat valahol máshol kell keresni.Először is, én magam hiszek a gazdaság hitelek által való működtetésének jóságában. Ezt nem lehet kivenni a rendszerből, a hitelekre szükség van, a jó hitelekre jó cégeknek szüksége van. Ugyanakkor 2016-ra előállhat egy nagyon érdekes helyzet, és úgy gondolom, hogy az Orbán-kormány erre akar reflektálni a mostani előterjesztéssel.A harmadik negyedév beruházási adatai csökkenést mutatnak az előző hasonló időszakhoz képest, mert bár nagyon sokszor hallunk győzelmi jelentéseket, de ezt az adatot, ezt a bizonyos 3,4 százalékot azért elég nehezen lehet vitatni. És ha ehhez még hozzávesszük az európai uniós források időleges csökkenését, magyarul azt, hogy nem áll majd rendelkezésére a kormánynak a viszonylag könnyen hozzáférhető európai uniós pénz, akkor 2016-ban könnyen előállhat az az állapot, hogy nemcsak hogy nem teljesülnek a GDP-ígéretek, amelyekre a kormány a költségvetésben kötelezettséget vállalt, hanem a körülöttünk, a régióban lévő országok fordítanak és elhúznak mellettünk gazdasági növekedésben. Ez az egyik probléma.A másik probléma pedig a versenyképességünk folyamatos romlása. Tehát attól nem lehet eltekinteni, hogy az utóbbi időben erről csak negatív adatok jelentek meg. Magyarul: arra a helyzetre, amikor a bankok hitelszigorral és hitelszűkével válaszolnak egy kormányzati döntésre, arra a válasz most az, hogy itt van ez az előterjesztés előttünk, mert pontosan tudják, hogy a két említett körülmény miatt, amit elmondtam, szükség van a banki hitelezésre nagyon, égetően. Matolcsy György erre akart saját választ adni, ez volt a növekedési hitelprogram, és most újabbat akar. Ez a növekedési hitelprogram arra lett volna orvosság, amit most jelenleg mindenütt érzékelnek a vállalkozások, hogy de hát a hitelező bankok azt mondják, hogy szigor van, és nyet. (Derültség a Jobbik soraiban.) Igen, én még tanultam oroszt, néhány képviselőtársammal ellentétben.Szóval, ebben a helyzetben születik meg ez az előterjesztés, és hogy csak egy nagyon aprócska, de politikai típusú bajt is mondjak: a miniszterelnök azon bizonyos februári megállapodás, Erste bankos megállapodás kapcsán azt mondta, hogy 144 milliárd forintból 40 százalékot fog majd banki különadóból kivezetni, mert a magyar kormány „amit megígér, azt mindenképpen teljesíteni is fogja”. Bankárkörökben hamar rájöttek, hogy ez itt átverés, tehát itt szó nincs erről az ígéretről, és így folytatódtak a következő tárgyalások. A következőket állítom tehát:1. Politikai lózungokat ne mondjunk egymásnak ebben a kérdésben, mert értelmét veszítette a kormány viselkedése kapcsán, hogy most egymást vádoljuk azzal, hogy ki állt a bankok oldalán, meg ki állt az emberek oldalán. Képviselőtársaim, szerintem itt mindenki nagyjából az ország oldalán akar állni.2. Akkor, amikor ezek az előterjesztések egy különalkuban dőlnek el, nem pedig világos feltételek mentén, akkor az már eleve hordozza magában azt a lehetőséget, hogy itt gyanakodva fogadjunk egy ilyen típusú előterjesztést.3. Nem lehet kétféle kommunikációt folytatni, mert mindenki lebukik egyszer, tehát nem lehet azt mondani, hogy betartunk minden megállapodást, közben utána meg nem tartjuk be, vagy megpróbáljuk kikerülni.4. Én azt gondolom, hogy ha valaki azzal az érvvel most előállna, hogy hát akkor csökken a bankok különadója, kevesebb teher lesz az embereken, ha én azt állítom, hogy mert továbbterhelték az ügyfeleikre ezeket a banki különadós terheket, és ennek én örüljek, akkor azt mondom, hogy nem fogok neki örülni, mert egy centit nem fognak visszakozni ebből a helyzetből.Ezért tehát gondolom, hogy ez az előterjesztés annak a bizonyítéka, hogy a kormány érzékel egy helyzetet, a hitelszűkét, érzékel egy visszaesési lehetőséget, megpróbál rá hitelezési oldalon valamilyen megoldást adni. Közben alternatív megoldást is megpróbál keresni az MNB oldalán, mert tudjuk, hogy az MNB mindenre alkalmas, tehát olyan, mint a jó szabolcsi pálinka, hogy mindenre jó, mert tud festményt is vásárolni, meg tud növekedési hitelprogramot is indítani, meg alapítványi egyetemet szervezni, de ez most egy mellékszál. Azt szeretném csak mondani, hogy önmagában az az előterjesztés, ami előttünk fekszik, értelmetlenné teszi mindazt, amit a kormány eddig ebben a tárgykörben beszélt, és ez bizony súlyos hiba. Nem gondolom, hogy a kilábalás ott tart ebből a helyzetből, hogy most már ezt ám megengedhetjük magunknak, sőt a kilátások ebben a tekintetben ‑ mint ezt megpróbáltam ecsetelni ‑ jóval rosszabbak.Ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, ehhez az előterjesztéshez nagyjából azt szeretnénk hozzáfűzni, hogy lehetett volna ennek az ügynek jobb megoldása, a bankadó nem az ördögtől való. Mint László Tamás képviselőtársamnak ezt idéztem, még csak nem is ők voltak ebben az úttörők, ellenben a megoldásokkal jobb lett volna csínján bánni. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
  • HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Idén már nem ez az első alkalom, amikor beszélünk és beszéltünk a bankok magyarországi helyzetéről, jövőbeni kilátásairól, illetve a magyar gazdaság lehetőségeiről, azonban megítélésem szerint nem lehet elégszer tisztázni, hogy honnan is indultunk.Magyarországon 2010-ben az Unió tagországai közül egyébként Svédországot követően másodikként vezettük be a bankadót egy olyan gazdasági helyzetben, amikor az ország a szocialisták kormányzásának köszönhetően elvesztette a költségvetési stabilitását. Egy olyan gazdasági helyzetről beszélünk, amikor a költségvetési hiány a jelenlegi, közel 3,5-4-szeresére lett tervezve, a középtávú állampapírok hozama is 10 százalék feletti kamaton talált csak vevőre.Az akkor még unortodoxnak kikiáltott lépést a következő három évben további 12 európai uniós ország alkalmazta és alkalmazza egyébként jelenleg is, és a napokban látott napvilágot a lengyelek azon szándéka, miszerint a jelenleg még érvényben lévő magyarországi feltételeknél is keményebbeket szabnak a lengyel banki különadó tekintetében.Visszatekintve az elmúlt közel 5 évre, ma már egyértelműen állíthatjuk, hogy a banki szektorban alkalmazott különadó nagyban járult hozzá az ország gazdasági stabilitásának megteremtéséhez, és erre a szektorra is kiterjesztette az egész országban akkor meghirdetett egyenlő teherviselés elvét. Teszem hozzá, hogy egyébként ez a lépés igazságos volt azért is, mert azt nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt a válságot, azt a gazdasági válságot, amit 2008 óta láttunk és talán még most se lábaltunk ki belőle teljesen, azt éppen a bankok okozták, tehát úgy gondolom, hogy az egyenlő teherviselés elvét rájuk is vonatkoztatni abszolút helyes kormányzati elképzelés volt.Én nem vitatom egyébként, hogy a szocialisták is megpróbálkoztak ezzel, csak az eredményesség tekintetében a választók erről véleményt mondtak 2010-ben.Figyelembe véve, hogy a bevezetéskor egy akkor még érinthetetlennek vélt területhez nyúlt a magyar kormány, egész Európa Magyarország gazdasági öngyilkosságáról és kiszolgáltatottságáról beszélt, és természetesen ne feledkezzünk meg az úgynevezett londoni elemzőkről sem, akik mást sem szajkóztak, mint hogy Magyarországon csökkenni fog a gazdaság, és előbb-utóbb a csőd szélére kerül majd az ország, illetve azt is mondták, hogy nagyon sok bank ki fog majd vonulni.Nyilván ez nem így történt meg; illetve még egy szempontot érdemes azért itt felvetni, hogy a bankadó kellett valóban a költségvetés stabilitásához, és ez a költségvetési stabilitás adta meg a lehetőséget arra, hogy ki tudjunk lépni az Unió által indított túlzottdeficit-eljárásból is. Ez pedig szükséges volt ahhoz, hogy az uniós fejlesztési forrásokat le tudjuk hívni.(18.40)Tehát azt tudjuk nyugodtan mondani, hogy a bankadó tulajdonképpen a magyar gazdaság növekedéséhez is hozzájárult, tehát nemcsak a költségvetés stabilitásához, hanem ezen logikai láncolat mentén a túlzottdeficit-eljárás megszüntetésével tulajdonképpen a gazdasági növekedéshez is. Ennek ellenére azt láttuk, hogy bár az Unióhoz hasonlóan nálunk is időlegesen némileg visszaesett a hitelezés, a gazdaság stabillá vált, az ország egyre olcsóbban finanszírozta magát, és a növekedési adatok is az elmúlt tíz év legjobbjai közé kerültek. Itt szeretném megjegyezni a hitelezés visszaeséséről, hogy szocialista képviselőtársamnak akkor el kellene dönteni, hogy most a bankadó esetén vagy az után, annak bevezetése után erre a kormányzati intézkedésre hogyan reagáltak a bankok, mert egyik oldalról azt állítja, hogy áthárították ezt a bankok teljes egészében a lakosságra, a másik oldalon pedig azt mondja, hogy egyébként hitelszigorral, tehát a hitelezés csökkentésével reagáltak rá a bankok. Tehát jó lenne, hogyha eldöntené, hogy melyikről van szó.Ennek ellenére azt láttuk, hogy a bankadó szükséges volt arra, hogy a válságévek során kidolgozott arányos teherviselést be tudjuk vezetni, és hiába hallgattuk meg jó néhányszor magukat hozzáértő szakértőkként tituláló nyugati elemzőktől, hogy a magyar banki szféra a bankadó ellenére nem került csődközelbe, sőt egyébként stabil működést tudott produkálni, és a korábbi évek tehervállalásai ellenére is javult a helyzet. Halkan jegyzem meg, hogy ezt most már nem csak egyedül gondoljuk. Legutóbb a korábban kritikus hangon megszólaló Fitch Ratings mondta ki a legutóbbi országjelentésében, hogy a magyar bankok egyébként kedvező működési környezetben tudnak most már, ma már dolgozni Magyarországon.Az elmúlt évek fogat összeszorító gazdálkodása azonban lassan teret kezd engedni annak, hogy apró lépések mentén, de fokozatosan csökkentsük ezeket a terheket, és ne szabjunk gátat a bankadóval a további növekedésnek. Éppen ezért fenntartva az arányos tehervállalás elvét, helyes lépést tett a kormány, amikor felülvizsgálta, hogy melyek azok az eszközök, amelyek még mindig segítik, és melyek azok, amelyek már inkább gátolják a növekedést. Ebből a javaslatból, amit most államtitkár asszony is ismertetett, az derül ki, hogy a banki szektorális adó ma már inkább ez utóbbi csoportba tartozik, és ezért nagyon helyesen a Nemzetgazdasági Minisztérium felülvizsgálta annak mértékét és alkalmazásának feltételeit.Mindannyian értesültünk arról is, hogy a korábban elfogadott elképzeléssel szemben az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és egyéb uniós testületek is megfogalmaztak kételyeket, és fontos azt is megjegyezni, hogy ezeket a kormány meghallgatta, és a most előttünk fekvő módosító javaslat már a korábban sokat hiányolt uniós elvekkel is teljes mértékben összhangban van, ahogy ezt egyébként a Fitch is külön kiemelte. Az újonnan meghatározott bankadó egyszerre éppen ezért két célt is szolgál. Egyfelől továbbra is biztonságot ad a kormány fiskális politikájához, tehát a közös teherviselésben arányosan részt vesz. Másfelől azonban közvetlen is támogatja a gazdaság növekedését a hitelezési politika ösztönzésével. Kifejezetten üdvözlendőnek tartom azt a javaslatot, hogy a bankok a hitelezésben vállalt aktivitásuk szerint még egyébként a javaslatban szereplő sapkánál nagyobb engedményre is számíthatnak a következő években, sőt szélsőséges esetben a hitelezésük nagymértékű megnövekedése esetén szinte akár mentesülhetnek is a bankadó megfizetése alól, ugyan­is a módosító indítvány a korábban fizetett terhek adott százalékában maximalizálja az adott évek terheit, melyek akár tovább is csökkenhetnek. Ennek értelmében 2016-ban a fizetendő adóteher egészen biztosan kevesebb mint fele lesz az ideinek, a következő évben pedig annak harmadában kerül maximalizá­lásra. A most benyújtott javaslat tehát már az EBRD, illetve az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága által megfogalmazott kéréseket is maximálisan figyelembe veszi, ráadásul kidolgozása során maguk a hitelintézetek is támogatásukról biztosították a jogalkotót. Ezért összefoglalóan azt lehet mondani, hogy egy jó kompromisszum született a felek, tehát a banki szféra, az uniós intézmények, illetve a kormány között, és ez a javaslat, amit most a kezünkben tartunk, egy észszerű megoldást tartalmaz, amely egyébként szolgálja a magyar gazdaság és a magyar emberek érdekét egyaránt. Éppen ezért a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója támogatni fogja a javaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hát, bizony szerencsésnek érzem magam, hogy a vérnyomásommal nincsenek problémák, és nem kell különböző medicinákhoz nyúlnom a rendben tartása érdekében, mert amikor kormánypárti képviselőtársaimat végig kell hallgatnom, egészen érdekes alternatív valóságok bontakoznak ki. Szeretném előrehozni azt, hogy a kritikai észrevételeimet egyáltalán nem államtitkár asszonynak szánom, aki egy szimpatikus jelensége a magyar politikai életnek, de pontosan az a probléma, hogy nem azok ültek most ide, akik ennek homlokegyenest az ellenkezőjét kitalálták, és most lényegében önt próbálják egy olyan kellemetlen helyzetbe hozni, ahol mi is rosszul érezzük magunkat, kritikát megfogalmazó képviselők, azok pedig, akik felelősek az egész helyzetért, nem rendelkeznek azzal a lélekbátorsággal, hogy szembenézzenek azzal az ellenzékkel, amely egyébként nem tudja ezt az őrületet megakadályozni, de legalább megpróbálja felhívni a figyelmet arra, hogy mégis mi történt itt Magyarországgal szemben és mihez asszisztál a jelenlegi kormányzat. Hiszen ami KDNP-s képviselőtársam szerint egy jó kompromisszum, az röhej. Ez a magyar kormányzat kapitulációját jelenti, a magyar kormányzat abszolút fegyverletételét jelenti, és ciki. Bármely nemzetgazdaságot irányító kormány tevékenységi körére nézve ciki, ami történt, hogy egész egyszerűen önök az óriásplakáton hirdetik azt, hogy elszámoltatjuk a bankokat, belehazudnak az emberek arcába, miközben százmilliárdokat hagytak nekik lenyúlni, belehazudnak az emberek képébe, kirakják ezt óriásplakátra, aztán elmennek az EBRD-hez, lényegében a Bankszövetséggel leülnek és az összes diktátumukat átveszik, mindenféle diktátumukat kíméletlenül átveszik és keresztülvezetik a magyar jogrendszeren, és most ideállnak elénk azzal, hogy egy értelmes kompromisszum született. Hol vannak az önök óriásplakátjai? Hol van a bankok elszámoltatása?! Magyarázzák meg nekem! Valaki fölvette 165 forinton az állítólagos devizahitelét. Önök idehoztak elénk egy törvényt, volt képük hozzá, ahol 256 forinton forintosították ugyanezt. A közte lévő majdnem 100 forintos különbséget felszorozva az összegekkel, kamatokkal hagyták legalizált módon leverni az embereken, ezt elvették a magyar emberektől, jóváírták az érintett bankok számára. Ingathatja a fejét, de cáfolja meg, amit mondunk! Ezek után az történt, hogy kiírták a plakátra, hogy elszámoltatták a bankokat, hagyták lenyúlni a magyar embereket, most pedig egészséges kompromisszumról beszélnek, miközben szolgai magatartással aláírták azt, amit az EBRD akart önöktől. Egészen elképesztő dolgot vittek véghez a magyar állampolgárokkal szemben, százmilliárdokkal hagyták megkárosítani az érintett magyar állampolgárokat. Mert mi történt február 9-én? Önök állítólag elszámoltatták a bankokat. Nézzük, miben állapodtak meg az EBRD-vel, és mit hagyatott jóvá önökkel a Bankszövetség. Például azt, hogy a kormány elkötelezetté válik ‑ magától nyilván ‑ abban, hogy a jelenleg meglévő többségi részesedéseit a helyi bankokban ‑ itt az MKB-ra és a Budapest Bankra kell gondolni ‑ három éven belül magánkézbe adja. Tehát annak a lehetőségét is elvetik, hogy adott esetben a piacot megpróbálják befolyásolni olyan háttéreszközökkel és állami eszközökkel, amelyek jó irányba is mutathattak volna. Itt van ebben a megegyezésben az, ami most előttünk fekszik, hogy a bankadó alapjával mit csinálnak, hogy a 2009-es mérlegből 2014 végi mérlegbe való áthelyezés, ahol lehetnek logikus pontok, lehetne erről vitatkozni, de ne mondják azt nekünk, hogy ez egy jó kompromisszum és ez egy értelmes megállapodás következménye, mert ez egy diktátum! Ezt önöknek diktálták külföldről, önök pedig most keresztül akarják vinni a magyar jogrendszeren. Legyenek őszinték! Nem nekünk hazudnak, a mögöttünk álló szavazók százezreinek próbálnak hazudni. Mik vannak még ebben? Mire tettek önök ígéretet, nyilván egy jó kompromisszum értelmében, és azért, mert a magyar kormány is így akarta? Például arra, hogy elkerülik az árfolyamkockázatoknak a továbbiakban a bankokra történő hárítását.(18.50)Megmondjam, mit jelent ez magyarul? Például azt, hogy az autóhitelesek ez alapján már semmiféle központi árfolyamkedvezményben nem reménykedhetnek. Ha ez egy jó kompromisszum, és a magyar kormány részt vett ebben, akkor önök ezt akarják, hogy az autóhiteseknek nem viszik keresztül azt az igazságtételt, amit egyébként másoknak sem sikerült teljeskörűen, de legalább a szándékot ne vitassuk el.Mire tett még vállalást az EBRD-vel kötött megállapodás során a magyar kormány? Arra, hogy a kormány további korlátozó intézkedéseket az árverezésekkel és kilakoltatásokkal kapcsolatban nem tesz, tehát adott esetben hagyják könnyebben kilakoltatni a magyar embereket, mint korábban. A kilakoltatási moratórium is egy égben lebegtetett kérdés. Itt a bajban lévő ügyfelek ingatlana vásárlásainak kiterjesztésére is egy ígéretet tettek, tehát a Nemzetközi Eszközkezelő felpörgetésére, ahol elveszik az emberektől az ingatlanukhoz fűződő tulajdonjogot, és majd visszabérelhetik azt az ingatlan. Ez egyébként még lehetne is segítő megoldás azoknak, akik ezt önként választják, de az, hogy mi feltesszük a kérdést, hogy hány bérlakás épült ezen kormány alatt, és önök azt válaszolják, hogy bérlakás ugyan nem, de ott a Nemzeti Eszközkezelő, ami növeli a bérlakás­állományt, egészen álszent dolog.Végül egy ígéretet, vállalást tettek a magáncsőd intézményének keresztülvitelére, bevezetésére. Tudjuk, hogy itt az aláírt szerződések száma, ne mondjuk azt, hogy száz alatt van, mert tudjuk, hogy mintegy félezer ember kifejezte már szándékát, hogy majd aláírna szerződést, tehát legyünk elnézők e tekintetben a kormánnyal, de mindenképpen ezer alatt van a megsegítendők száma, ahhoz képest, hogy a piaci becslések szerint mintegy 20-25 ezer emberen akartak csak ezzel az egy módszerrel segíteni. Tehát ez, amit önök az EBRD-vel szemben vállaltak, lényegében az, hogy semmilyen további pluszterhet nem terhelnek a bankrendszerre, ergo korábbi pozícióikat feladva nem vállalják a magyar emberek megsegítését azon intézményesített visszaélésekkel szemben, amelyek jellemezőek voltak a magyar piacon. Azt mondják most, hogy azért lehet a bankadó egy részét elengedni, és azért lehet még kedvezőbb helyzetbe hozni az érintett kereskedelmi bankokat, mert a magyar gazdasági növekedési ütem ezt lehetővé teszi. Itt azért egészen torzító hatásokról is be kell számolnunk, hiszen optimistább becslések 3 százalék körüli növekedésről is szólnak, de mondjuk, éppen az általam annyira nem tisztelt Morgan Stanley is egy 1,4 százalékos, kedvezőtlen forgatókönyvvel is számol 2016-ra nézve, és egy 2,2 százalékossal is. Egészen elképesztő módon annyi külföldi hatás befolyásolja ezt a modellt, hogy a magyar kormány mostani ‑ és legyünk korrektek, a mindenkori magyar kormány ‑ gazdaságpolitikája csak korlátozottan képes ezt az egész rendszert szabályozni, mederben és kordában tartani. Egy példával élve: egy német autógyárral kapcsolatos sajtójelentések, botrány kirobbanása után kis túlzással át kell írni a GDP-re vonatkozó összes előrejelzést és mutatószámot. Ez mutatja a magyar gazdaság tulajdonképpen gyarmati kiszolgáltatott státusát, azt, hogy egy jogosultságok nélküli, tulajdonképpeni német tartományként működünk jelen pillanatban, annyira kiszolgáltatva ezen gazdasági rendszernek, hogy nagyon nehezen tudjuk ezt önerőből befolyásolni.Amikor azt mondom, hogy ciki a kormányzat mostani indoklása, miszerint itt egy jó kompromisszum született, és önök megállapodtak az EBRD-vel, a Bankszövetség erre áldását adta, és ez mennyire jó dolog, mert majd a banki hitelezés nőni fog, akkor felmerül a kérdés, hogy az az alapfilozófia, amivel ide egyébként helyesen behozták a különadókat ‑ és akkor még Hollik képviselőtársam sem volt itt, tulajdonképpen nincsenek itt a teremben azok, akik annak idején idehozták a különadókat -; tehát egy alapfilozófia mentén tették ezt, a közteherviselés felé mutató irányultsággal, és adódik a kérdés: ha a banki ágazatban ez már nem áll fenn önök szerint, hiszen lényegében hosszú távon eltörlik, kivezetik a banki ágazati különadót, akkor más ágazatokban is ki fogják vezetni a hasonló különadókat? Mi lesz a telekommunikációs szektorban? Vagy tegyünk fel egy nagyon akut kérdést: mi lesz azzal a pénzügyi tranzakciós illetékkel, amit már adónak sem mertek elkeresztelni, mert tudták, hogy Brüsszelen nem ment volna keresztül, elnevezték hát illetéknek a szakmai szabályokat egy kicsit áthágva, és ezen tranzakciós illeték tekintetében nemcsak annyit hárítottak át az ügyfelekre, az emberekre, amennyit kivetettek adószinten, hanem még többet. Volt olyan magyar vállalkozás, amely kapott értesítő levelet a bankjától, hogy öt hónapra visszamenőleg tessék megfizetni ‑ kisvállalkozásról van szó ‑ azt a pénzügyi tranzakciós illetéket, amit egyébként a jogalkotó akkoriban vetett ki, és ezeket az összegeket kíméletlenül leverték a magyar embereken. De kérdezhetek még egyet: ha most elkezdik kivezetni a banki ágazati különadót, azok a láthatatlan, termékekbe, szolgáltatásokba épített díjnövekmények, amelyek egyébként együtt jártak ennek a bevezetésével, most csökkenni fognak? Hollik képviselő úr például tud arról valamit mondani, hogy majd a banki kártyadíjak vagy az éves kártyadíjak csökkenni fognak pár ezrelékkel vagy bizonyos mértékben? Az államtitkárság vagy a minisztérium rendelkezik egy monitoringrendszerrel, amely tudja szemlézni azt, hogy a bankok áremelései mögött állnak-e valós piaci folyamatok vagy sem? Persze hogy nem tudja, hiszen nem tetszettek létrehozni egy olyan moni­to­ringrendszert, amely valóban akár heti rendszerességgel vizsgálja, hogy a különböző árváltoztatások mögött állnak-e valós piaci folyamatok vagy sem. Léteznek ilyen módszerek a világban, jobbikos képviselőn kívül nem is nagyon hallottuk senkitől, de fel sem merült ennek a bevezetése.Éppen ezért, amikor azt látjuk, hogy a 144 milliárd forintnyi bevételi várakozás, ami a banki ágazati különadó tekintetében várható volt, 65 milliárdra csökken, és hosszú távon a teljes kivezetésre látunk tulajdonképpen egy szándékot, akkor ezek a kérdések merülnek föl, hogy a különadók mögötti filozófia megváltozott-e, tehát most már a közteherviselés tekintetében elégedett-e a kormányzat azzal, amit mondjuk, a bankrendszer teljesít, amit a telekom­cégek teljesítenek, amit egyéb társaságok teljesítenek; ez az egyik kérdés. A másik pedig az, hogy hitelezés tekintetében elégedett-e a kormányzat azzal, ami beindult az utóbbi években. Beindult-e valami? Vagy mondjuk: szükség lenne-e erre a javaslatra akkor, ha az MNB növekedési hitelprogramja egy átütő sikerrel járt volna? Meg lehet nézni kétféle statisztikát. Az egyik arról szól, hogy az itt működő multicégek leányvállalatai mennyi hitelhez jutottak, mondjuk, közepes méretű társaságok ‑ igen sokhoz -; és meg lehet nézni azt, hogy a 8 főnél kevesebbet foglalkoztató magyar kisvállalkozások képesek voltak-e a növekedési hitelprogram során számottevő forrásokat magukhoz vonni: azt találjuk, hogy csak néhány százaléknyit. Tehát igen elenyésző mértékben sikerült az amúgy rengeteg munkahelyet biztosító, gazdasági tevékenysége tekintetében elképesztő multiplikátorhatást produkálni képes magyar kisvállalkozói szférát megtámogatni. Tehát elégtelen a banki hitelezés, annak ellenére elégtelen, hogy tettek már önök azért igen nagy gesztusokat ennek a bankrendszernek, most tesznek még egyet bármiféle garancia nélkül azt illetően, hogy ez a banki hitelezés elégséges lesz vagy képes lesz, ha nem is a gazdaság motorjává válni, de legalább az elégséges feltételeket biztosítani.Abban egyetértek az előttem szóló kormánypárti képviselővel, abszolút riogatás volt az, hogy Magyarországról majd kivonulnak a bankok. Aki a szakmához egy kicsit is ért, tudja, hogy ezek a multinacionális láncolatok nem engedhetnek meg a portfóliójukban olyan üres foltokat, hogy egy egész országban, mondjuk, feltépjék a vezetékeket és elmenjenek innen, miközben ugyanezen multiláncolatok más tagjai, üzemegységei itt vannak, és ki kell szolgálniuk őket. Tehát nem volt reális ez a félelem, bár ezzel riogattak balliberális, magukat szakértőnek mondó szereplők igen sokszor. De azt is látnunk kell, hogy önmagában az, hogy nem vonult ki senki, még nem feltételezi azt, hogy sikeres volt az, ami történt. Még egyszer mondom, magyarázza meg nekem valaki: a pénzügyi tranzakciós illeték tekintetében hogyan lehetett többet áthárítani, minősített módon, a pénzintézetek által elismert módon a magyar lakosságra, és hogy fordulhat elő az, hogy ennek semmilyen kormányzati következménye nem volt, hogy önök semmilyen intézkedést nem hoztak ezzel kapcsolatban? A banki ágazati különadó kapcsán igen, folyhatnak szakmai viták, hogy a teljes egészét áthárították vagy csak egy részét, de önök nem alakítottak ki egy piaci folyamatokat elemző rendszert, ahol mondjuk, egy minimális, pár ezreléknyi kártyadíj­növekmény ‑ amely egyébként 10 milliárd forintokat mozgathat meg hosszú távon ‑ mögött látnunk kellene, hogy voltak-e valós piaci folyamatok vagy sem. Ez csak egy kicsit különbözik attól a vészkorszaktól, ami a szociálliberális kormányzatok alatt volt tapasztalható, amikor a bank a bérleti díjának a növekményét is áthárította pillanatok alatt az ügyfelekre, mindenféle akadály nélkül. Ennél ma már azért jobban állunk, ezt ismerjük el, ne legyünk ellendrukkerek, de azért azt látni kell, hogy a pénzügyi tranzakciós illetéket engedték áthárítani, a banki ágazati különadót teljes egészében vagy nagyon nagyrészt engedték áthárítani mindenféle következmény nélkül, a fogyasztóvédelem rendszerét vagy lebontották, vagy bevitték az MNB alá, de adódik a kérdés, hogy mondjuk, az MNB-t akkor ki fogja ellenőrizni, hiszen önmagában egy ellenőrző bizottság vagy albizottság sem képes erre, még egy felügyelőbizottság sem. És azt is látnunk kell, hogy ez az egész rendszer vérzik. Tehát ez nem arról szól, hogy a magyar kormány, miután fölrakta az óriásplakátra, hogy „Elszámoltatjuk a bankokat”, most belátó módon enged egy kicsit a szorításon. Ez arról szól, hogy februárban önök leültek az EBRD-vel, és egy nemzetközi szervezet a Bankszövetséggel karöltve egy diktátumot tett le önök elé az asztalra. Nyilvánvaló módon a hitelezésen majd egy kicsit pörgetni fognak ezért cserébe, de a magyar kormány kapitulált, összességében nézve letette a fegyvert, megadta magát a bankok előtt, feladva az összes korábbi retorikai alapelvét, miszerint közteherviselést és elszámoltatást akar. Ezt pedig nemcsak a devizahitel-károsultak, nemcsak a Quaestor-károsultak nem fogják elnézni önöknek, hanem a magyar választók százezrei és milliói sem. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)(19.00)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen, ez is beszédes, hogy egy vezérszónoki felszólalást ugyanannak a képviselőnek a normál felszólalása kell hogy kövesse, tehát reakciót nem sikerült kicsikarni az elmondottakkal. Ez nyilván következhet a korábbi felszólalók szakmai színvonalából, akár az enyémből is, ha ez nem volt elégséges, akkor lehet, hogy nem mozgatta meg önöket kellőképpen. Csakhogy itt nem nekünk tesznek szívességet azzal, hogy reagálnak, hanem a mögöttünk álló több százezer választópolgárt kell ideképzelni. Tulajdonképpen mi az ő érveiket kell hogy artikuláljuk, nem csak a saját elgondolásainkat hangoztatnunk.Elmondhatjuk azt, hogy az, ami itt előttünk fekszik, tehát az a banki ágazati különadó először részleges, később teljes elengedésére vonatkozó papírcsomag tulajdonképpen amellett, hogy egy kapituláció, egy filozófiai kérdést is felvet a kormány hozzáállását illetően. Felveti azt a kérdést, hogy az eddigi harcos retorika, a közteherviselés felé való elmozdulás, az, hogy adott esetben migrációs kérdésben, más kérdésekben is el tudtak mozdulni a mainstreamtől, el tudtak mozdulni egy kicsit attól, ami a nyugat-európai liberális körökben megszokott, az most feladásra kerül-e vagy sem. Tehát elképzelhető-e, hogy hiteles, mondjuk, a migrációs tematika mentén a kormányzat markáns nemzetállaminak tűnő retorikai kiállása, tehát ennek a hitelessége elfogadható-e abban az esetben, ha a viselkedését egy másik fronton a Bankszövetség, EBRD, hazai és nemzetközi szervezetek ilyen módon képesek befolyásolni?Adódik az a kérdés is, hogy nagyon érdekes elemzések láttak napvilágot a bankadó csökkentéséről, de itt azért történt egy Quaestor-botrány is, ami szintén kihatással van erre a csomagra. Hiszen felsejlik egy háttéralku, nyilvánvaló módon, amikor a Bankszövetséggel tárgyal a kormányzat, akkor nemcsak a banki ágazati különadóról tárgyal, hanem arról is, hogy mit csináljon a Quaestorral, hogyan rendezze a Quaestor-ügyet. Itt adódik a kérdés, hogy önök mit gondolnak, hogy az adófizetőknek kell-e ezt a hatalmas kártömeget fedezni. Vagy adott esetben a károkozóktól be lehet hajtani azt a hatalmas pénztömeget, amiből a kárrendezés lefolytatható? Vagy pedig képesek és hajlandóak a bankok esetében a pénzügyi szféra tekintetében is a terhek megosztására kapacitálni magukat? Hiszen itt egészen egyszerűen sötétben látunk még ebben a helyzetben, és nem látjuk azt, hogy merre kívánnak elindulni.De ha egy mondatban össze kellene foglalnom, hogy ez a csomag miről szól, tulajdonképpen önök egy valóságshow részesei, ahol a hitelminősítő cégek előtt megpróbálnak különböző viselkedésmintákat felmutatni, és ezen valóságshow-k döntnökei, a hitelminősítők vagy kiemelik tartósan a bóvli kategóriából Magyarországot vagy nem. Tulajdonképpen erről szól ez az egész, a költségvetés hamarabb történő elfogadása; az, hogy most a pénzügyi szféra felé hasonló gesztusokat tesznek, ágazati különadókat engednek el. Értem én, hogy fontos a hitelminősítőknek való megfelelés. Én sem kívánom azt, hogy Magyarország a bóvli kategóriában legyen sokáig, hosszú távon, de azért önök olyan vállalásokat tettek, amelyek egészen elképesztők. Tehát túljátszották ezt a játékot, egy kicsit túlreagálták ezt az egész igényt, ami önökkel szemben adott esetben külföldről felmerült.Már említettem azt, hogy miket vállalt Magyar­ország, miket vállalt a magyar kormány az EBRD-vel kötött megállapodás kapcsán. Én annyit kérek önöktől, hogy két dolgot gondoljanak át. Az egyik az érintett Nemzeti Eszközkezelő című dolog, amit ne kezeljenek egy bérlakásprogram bővítéseként. Tehát a másik oldalon legalább próbálják meg a magyar államilag támogatott otthonteremtési és bérlakás­építési programot keresztülvinni, hogy a méregfogát húzzák ki annak az alapigénynek, amiből a devizahitelezés káros rendszere kifejlődött. A másik pedig a magáncsőd intézménye.A magáncsőd intézménye egy KDNP-s katasztrófa, rá fog égni egyébként a KDNP-re, mint egy 2010-ben már kampányformában hangoztatott kezdeményezés. Ezt a KDNP a 2010-es országgyűlési választások során már egy nagyon komoly kampányelemként kezelte. 2012 táján volt is benyújtva egy kezdetleges verziója ennek, de a bizottsági szakasznál nem jutott tovább, hiszen emlékeim szerint maga a jogalkotó vagy a jogalkotni szándékozó vonta ezt vissza. Aztán eltelt újabb két év, a 2014-es kampányban újra kampányoltak ezzel, és azt látjuk, hogy 2015-re az lett belőle, ami, és tisztán látjuk azt, hogy a magáncsőd intézménye, bár 20-25 ezer ember számára volt ígéret, ennyi ember számára; ha jól emlékszem, a Magyar Nemzeti Bank egyik ügyvezető igazgatója által közölt becslés volt ez, ami elhangzott televízióban, a média széles berkein belül is, ebből a 20-25 ezerből bizony 100 alatti aláírt szerződés lett, és nagyjából 500 érdeklődő. Lehet, hogy most már kicsit több, tessék kijavítani, ha esetleg a pontos számban tévedek, de a nagyságrendben semmiképpen nem tévedek. Itt olyan erőteljes, erőszakos szűkítő feltételek láthatók a magáncsőd rendszerén belül, hogy nagyon sok rászoruló még ezen brutális szigorú feltételrendszer mellett sem tud erre jelentkezni.Tehát arra kérjük önöket, egyrészt gondolják át a feltételrendszert, tehát ne próbáljanak gyámság és pártfogás alá venni öt évre senkit, hanem próbáljanak segíteni nekik. Mondjuk, a Jobbik koncepciója mentén alakítsák át a magáncsőd intézményét két irányban: egyrészt egy ingyenesen kirendelt családsegítő kell hogy odakerüljön a család mellé, nem diktátumokat adva, hanem segítve őket tárgyalni a hitelező bankkal, elérni akár futamidő meghosszabbításával egy vállalható, a tisztességes teherviselés felé mutató szerződést, másrészt ingyenes átképzési programokkal kellene segíteni azokat, akik elvesztették életlehetőségeiket, hogy visszatérjenek a munkaerőpiacra, és a társadalom támogatandó tagjaiból a társadalom produktív szférájába tudják visszaverekedni magukat. A magáncsőd tekintetében erre lenne keret, lenne lehetőség, lenne költségvetési forrás.És még egy dolgot szeretném, ha átgondolnának. Ez pedig az, hogy az ötévnyi nagyon szigorú feltételek betartása után engedjék ezeket az embereket szabadon távozni. Adják vissza a szabadságukat, ne legyenek adósrabszolgák, ne lehessen utánuk 10 milliós adósságokat örökölni. Egy angolszász típusú walk away metódus keretein belül egy elsétálási jog biztosításával öt év után engedjék ezeket az embereket szabadon élni, és tisztességes magyar állampolgárokként visszaszerezni azt az életükből, amit lehet.Hiszen ha megnézzük, hogy a bankok az ingatlan értékének hány százalékáért tudják értékesíteni azokat a bevont vagyontárgyakat, amelyeket elvesznek az adósoktól, azt látjuk, hogy ezt a mostani értékesítési lehetőséget bőven megkapják egy ötéves magáncsőd-periódus alatt. Tehát még maga a pénzintézet, a hitelező is jól jár ezzel a megoldással, akkor is, ha a végén az állammal közösen hagyja elsétálni a károsultat. Tehát kérem, hogy gondolkozzanak ilyen irányban is, hiszen Magyarországon egy társadalmi, szociális katasztrófa árnyékában nem elég a bankok számára gesztusértékű megoldásokat foganatosítaniuk, akkor sem, ha mi ezzel nem értünk egyet, de nyilvánvalóan a kormányzat fog dönteni ebben a kérdésben, viszont lehetne segíteni magyar embereken, bajba jutott embereken viszonylag alacsony költségvetési források megmozgatásával oly módon, hogy ezek az emberek újra jó adófizetők legyenek, és újra boldog, elégedett emberek lehessenek a saját hazájukban.Tehát én arra kapacitálom önöket, hogy ezeket a jó szándékú észrevételeket, javaslatokat próbálják beépíteni a kormányzati cselekvési tervbe. Fogunk mi még vitatkozni ágazati különadókról, egyebekről ren­geteget, lesznek itt még parázs viták, de úgy ér­zem, hogy közös minimumot is kell találni a tekintet­ben, hogy ezek az emberek nem önhibájukból kerül­tek bajba, és a mindenkori magyar kormánynak kutya kötelessége segíteni rajtuk. Még egyszer mon­dom, a 20-25 ezer magáncsőd keretében ígért meg­se­gített személy helyett ma 100-nál kevesebbről tudunk. Elvárjuk tehát, hogy oldják fel ezt az elké­pesztő dilemmát, oldják meg ezt a tarthatatlan helyzetet, hiszen ezek az emberek is megérdemlik azt, hogy emberhez méltó életet élhessenek. Köszö­nöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • HOLLIK ISTVÁN (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Rövid leszek. Azért nem gondoltam először első­sorban, hogy reagálnék Z. Kárpát Dániel felvetéseire, mert felvetések nagyon nem voltak. Vélemények voltak, ön gyarmatosításról, kapitulációról, fegyver­letételről beszélt, de egyébként jobbító szándékú javas­latot azon túl, hogy amit most a kormányzat le­rakott az asztalra, az egy marhaság, tehát tulaj­donképpen nagyjából, ha jól értettem az ön mon­dandóját, akkor ennyit tudott mondani, egyébként ezt jobbító vagy ezt módosító javaslatot én nem hallottam öntől. Még egyszer mondom, az látszik, hogy ön gyarmati státusról, fegyverletételről meg harcról beszél, mintha az önök politikájának a lényege az lenne, hogy öncélúan a bankok és a pénzügyi közve­títőrendszer ellen menjenek.A Fidesz-KDNP kormánya pedig a magyar emberek érdekét nézi. Nem tekinti ellenségnek a bankokat.(19.10)Ha azt látja egyébként, hogy tisztességtelenül járnak el a devizahitelesekkel kapcsolatban, akkor értelemszerűen elszámoltatja a bankokat; ha azt látja egyébként, hogy eddig nem voltak megfelelő mértékben a közös teherviselésbe bevonva, mint ahogy nem voltak 2010 előtt, akkor bevonja őket. De egyébként partnerként tekint rájuk, és hogyha a magyar embereknek pedig az az érdeke, hogy a gazdaság tovább tudjon növekedni, legyenek új munkahelyek, az emberek tudjanak vállalkozásokat indítani, akkor pedig egyébként észszerű megoldásokat az asztalra téve ‑ ez a javaslat, amelyik most itt van előttünk, ez ebbe a körbe tartozik ‑, akkor együttműködik a bankokkal. Mi nem ellenségként tekintünk a bankokra, hanem partnerekként, de mindig a magyar emberek érdekét nézzük. Azt hiszem, hogy ebben különbözik a kettőnk politikája. Köszönöm szépen.
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! KDNP-s képviselőtársam figyelmébe javaslom, attól, hogy flegma, még nem biztos, hogy igaza van. Felsorolnám az ön kedvéért még egyszer, mert a tolla talán nem fogott jól, azokat a konkrét javaslatokat, amelyeket a minősítések mellett azért felsoroltunk az iméntiekben. Idetartozott a magáncsőd intézményének helyretétele, ami a KDNP-re égő, nagyon-nagyon cikis kezdeményezés, hiszen még egyszer mondom, 20 ezer embernek ígértek segítséget, 100 alatti lett belőle. Idetartozik egy olyan monitoringrendszer kiépítése, amelyik azt tudja vizsgálni, hogy a banki ármozgatások mögött állnak-e valós piaci folyamatok vagy sem. Idetartozik a közteherviselés teljessé tétele, hiszen nézzék meg a saját költségvetésüket, előttem van a 2016-osnak a kivonata, itt mondjuk, a társaságiadó-bevételi várakozás tekintetében 400 milliárd forint szerepel, ez elenyésző, 4 százalék az egészhez képest. Tehát nem éppen afelé mutat, hogy közteherviselés lenne Magyarországon. Számos olyan multicéget és kedvezményezett vállalatot találunk, ahol az adózás előtti és utáni eredmény közel azonos, vagy pedig olyan kedvezményeket kapnak ezek a cégek, mondjuk, munkahelyteremtés címszava alatt, amelynek értelmében vissza is kapják azt az összeget majdhogynem, amit munkabérként kifizetnek az összeszerelő üzemekben dolgozó magyar lakosságnak. Tehát ne mondjuk azt, hogy azért teljesen jó irányba mutatnak.Abban egyetértünk, hogy önök nem a bankok ellenségei. Én annyit mondtam, hogy önök egy diktátum tekintetében befeküdtek a bankoknak, ezt egyébként mintegy 6-8 érvvel erősítettem meg. A február 9-én kötött egyezményük szerint, amelyben lényegében azt vállalták, hogy további többletterheket nem helyeznek a bankok vállaira, ezt saját maguk írásos formában erősítették meg, tehát megint csak nem minősítésről van szó. A devizahitelek tekintetében pedig ott is megfogalmaztuk azt a módszert, amely hosszú távon rendezné a helyzetet. Ez kizárólag az úgynevezett hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása lehetne, tehát amíg önök ezt a 100 forintos, a felvételi és a piaci árfolyam közti különbséget leverték az ügyfeleken és odaadták a bankoknak, a Jobbik ezt a hatalmas, több százmilliárdos összeget visszacsoportosítaná a tulajdonosokhoz, a magyar emberekhez, a károsultakhoz, ily módon tehát nehéz kétségbe vonni, hogy konkrét javaslatokkal jelennénk meg a színpadon. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Nagyon izgalmas gazdaságfilozófiai vitának vagyunk a tanúi. A helyzet az, hogy a magyar kormány Szküllák és Kharübdiszek között hajózik, tehát egy olyan keskeny ösvényt kell megtalálni, amelyben az a bizonyos egyensúly, amiről Hornung Ágnes államtitkár asszony beszélt, annak a megtartása hihetetlenül fontos dolog. Tehát egyszerre kell képviselnünk a magyar lakosságot, amelynek az eladósodottságán biztos, hogy segíteni kellett, viszont a felelősség különböző színtereinek a meghatározásával a magyar kormány végül is a devizahiteleseken túlnyomórészt segíteni tudott, ugyanakkor meg tudta tartani a bankrendszert. Azokkal a törekvésekkel, amikkel a Jobbik élni kívánt, én úgy gondolom, hogy a bankrendszerrel kapcsolatos tárgyalásaink hihetetlen nehézzé váltak volna, és én azt hiszem, hogy az a megoldás, amit talált a kormány folyamatosan 2010-től kezdve mostanáig, az egy állandó harcban és állandó alkuban született eredmény, és mindez a magyar lakosság érdekeit szolgálja. Köszönöm szépen.
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök, hogy a vita egy kicsit nagyobb szellemi magaslatba emelkedett ezzel a rövid hozzászólással is, hiszen így már van miről vitatkoznunk. Ha önök valóban tárgyalni akarnak a bankrendszerrel, mi, jobbikosok nem mondjuk azt, hogy fejjel kell menni a falnak, tönkre kell tenni az itt lévő kereskedelmi bankokat, és mindegyik ellenség, mert ez nincs így. Tisztességesen, normálisan működő nemzetgazdaság nem létezik tisztességesen, normálisan működő hitelezés, kereskedelmi bankok nélkül. Pontosan a tisztesség hiánya a bajunk, tehát az, hogy az utóbbi évtizedes távlatban ebből szinte semmi nem jelent meg. Még egyszer szeretném érzékeltetni azt, hogy mire hívunk mi fel. Pusztán arra, hogy ha valaki 165 forinton vett fel egy úgynevezett devizahitelt, akkor önök ezt 256 forinton elszámolva, tulajdonképpen nagy károkozással a károsult számára, jóváírták a bankok oldalára, mi pedig nem mondjuk azt, hogy ezeket a bankokat tiltsuk be, nem mondjuk azt, hogy bontsuk le az épületeiket és hintsük be sóval a helyüket, pusztán azt mondjuk, hogy a valódi tartozását fizesse vissza mindenki, az azon felüli büntetőtételeket viszont ne fizettethessék vissza senkivel. Ehhez képest az önök piaci forintosítása, én elhiszem, hogy egy kedvezőbb alkuhelyzetet teremtett a bankokkal szemben, de ez magyar családok életeibe került, és magyar emberek ellehetetlenülése volt az ára. Még egyetlen mondatot szeretnék megosztani önökkel azt illetően, hogy még valamiben egyetértünk. Tehát a magyar lakosság eladósodottsága egészen durva, és ebben benne van nemcsak az az OECD-felmérés, amelynek értelmében a vizsgált OECD-országok közül a negyedik legdurvábban adóz­tatott az egy magyar kétkeresős, kétgyermekes család­nak a havi fizetése ‑ ez az önök által kimunkált adó­rendszerből következik valahol ‑, hanem azt is látjuk, ha példának okáért egy 105 ezer forintos bruttó havi minimálbért veszünk, akkor azt látjuk, hogy annak a nettója a kétharmada sincs, a többit pedig elviszi a szociális hozzájárulási adó, az szja, a járulékok, a nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási járulék, mun­kaerőpiaci járulék, szakképzési hozzájárulás. Tehát ahhoz, hogy a minimálbéren foglalkoztatott, adott esetben egyedülálló ‑ tehát a családi adókedvezménnyel nem torzított rendszerű - mun­ka­vállaló ezek után havonta 68 775 forintot hazavihessen, munkaadója az államnak 66 150 forintot köteles fizetni, tehát majdnem ugyanannyit. Amíg ilyen aránytalanságok mutatkoznak az adórendszerben, a gazdasági szerkezetben ‑ ahogy a korábbiakban említettük, nem akarom megismételni ‑, addig a magyar emberek kiszolgáltatottsága, eladósodottsága folyamatos lesz. Tehát érdemes rendszerben szemlélni ezeket a dolgokat.A devizahitel-károsultak esetében pedig ne gondolják azt, hogy azzal, hogy az önök által jónak vélt rendezés keresztülment, ez a probléma már lefutott, kifutott és ezek a devizahitel-károsult családok ebbe beletörődnek. Sajnálatos módon a jövendő kormányok számára évtizedes feladat lesz a kárrendezést elérni. Nyilván ezt olyan módon kell elérni, hogy az itt működő tisztességes kereskedelmi bankok tudjanak működni, legyen vállalati hitelezés, legyen lakossági hitelezés is, de ne gondolják, hogy mi, jobbikosok egy pillanatig is el fogjuk felejteni azokat a pénzügyi és egyéb bankügyi bűnöket, amelyek oda vezettek, hogy magyar emberek élete tömegesen, intézményesített módon lehetetlenüljön el. Tehát még egyszer mondom, van, amiben egyetértünk, a magyar lakosság eladósodott. Abban is egyetértünk, hogy az EBRD-vel kötött paktum egy könnyebb tárgyalási szituációt eredményezett a kormány számára; az egy más kérdés, hogy mi, jobbikosok nem kötnénk ilyen paktumot senkivel, és elsősorban nem kívülről várnánk a cselekvésre való felhatalmazást, hanem a saját lélekbátorságunkból merítenénk azt. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • HORNUNG ÁGNES nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tényleg röviden szeretnék én is válaszolni itt az elhangzottakra, pár dologra szeretnék reagálni, nagyon sok dolog elhangzott. Szeretném először is tisztába tenni, hogy a Hpt. mostani rendelkezései szerint az ügyfelekre áthárítandó díjat a hitelintézetek egyoldalúan nem módosíthatják, tehát továbbra is kiállunk azon álláspontunk mellett, hogy a bankok és a pénzforgalmi szolgáltatók nem háríthatják át a különböző közterheket az ügyfelekre; ez az első dolog, amit szerettem volna kiemelni.A másik dolog egy általános megjegyzés lenne. Elhangzott sok szempontból, egyrészt a hitelminősítőknek való megfelelés, másrészt pedig hogy milyen kormányzati célok vannak. Abban egyetértünk, hogy a hitelminősítőknek való megfelelés az egy pozitív dolog, mindenféleképpen szükséges, hiszen ezáltal majd a forrásbevonás, a befektetői kör fog változni. Maguk a kormányzati célok is nagyon széles skálán mozognak. Elhangzott a növekedés, a versenyképesség, emellett még oda kell figyelni az adósságpályára, illetve számos olyan kritérium van, amit kormányzati oldalról be kell tartani, illetve nagyon fontos, amit az egyik képviselő úr említett, hogy a bankokkal való viszonyt megfelelő pályán kell tartani, és jelenleg nagyon szűk az a határmezsgye, amelyen ténylegesen mozogni tudunk ebben a tekintetben.(19.20)A bankokhoz való viszonyunk, illetve ennek a pozitív irányba való terelése azért lenne fontos, hogy ezen kormányzati célokat, amelyeket az előbb felsoroltam, teljesíteni tudjuk, tehát hogy a növekedésben továbbra is tartani tudjuk ezt az EU-átlag fölötti növekedést mind idén, mind jövőre. Szeretném megjegyezni, hogy a növekedés tekintetében alapvetően azt semmilyen most, 2015-ben történt intézkedés nem befolyásolja, jelenleg azok hatásait még nem tudjuk felmérni. Másrészt viszont szeretném kiemelni, mert itt elhangzott, hogy egyes nemzetközi szervezetek a növekedést alacsonyabbra prog­nosztizálják, mint ahogy mi, hogy a jelentős nem­­zetközi szervezetek nagy része a magyar kormány növeke­dé­si pályájával megegyező mértékű növekedést prognosztizál (Z. Kárpát Dániel: Úgy legyen!), tehát ezzel a 3 százalék körüli növekedéssel uniós, EBRD-, OECD-, IMF-viszonylatban egyet­­értenek a szakértők. Szeretnék rátérni arra, hogy a bankokkal való viszonyt ‑ hiszen ez a mostani törvénymódosításnak az alapja ‑ megfelelő mederbe kell terelni. Erre született egy megállapodás. Ezt a megállapodást a miniszterelnök úr szignálta, tehát én azt gondolom, hogy az a kormány egységes álláspontját tükrözi. Ez a megállapodás is egy kompromisszumos megállapodás volt, ahogy ezt korábban kiemeltem, mind a bankok, mind az EBRD, mind a kormány részéről. Most szeretnék egy picit jobban fókuszálni az előttünk lévő javaslatra. A mostani módosítás, amely az Országgyűlés elé került, nem tartalmaz semmilyen extra, illetve új keletű módosítást. Csökkentő tétel eddig is volt a bankadótörvényben, ezután is lesz egy másfajta formában. Azért változott ez a forma, mert az EU kritikát fogalmazott meg a jelenlegi formával szemben, és ezt szerettük volna, illetve szeretnénk továbbra is módosítani. Ezeket a tárgyalásokat egyéb­ként folyamatosan folytatjuk továbbra is a Verseny­jogi Főigazgatósággal. Szeretnénk, hogy egy olyan, számukra megfelelő megoldással tudjunk elő­állni, amely mindenki számára elfogadható. Én azt gondolom mindezek után, és továbbra is tartom azt az álláspontot, hogy ez a javaslat egy olyan kompromisszumos megoldás, amely összességében véve mindenkinek jó, a bankrendszernek is, és ez a lehető legfontosabb, hiszen ők tudják segíteni azt a gazdasági hátteret, amelyre mind idén, mind az elkövetkezendő években szükségünk lesz. Ennyit szerettem volna mondani, köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, Lepsényi államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény és egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/7831. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót (Az államtitkár megérkezik az ülésterembe, és helyet cserél Lepsényi Istvánnal.) Megvárom, foglaljon helyet.Elsőként tehát megadom a szót Hornung Ágnes asszonynak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár asszony.
  • ELNÖK: Köszönöm, Hornung Ágnes államtitkár asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót László Tamás képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, László Tamás képviselő úr. Most megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm, Tukacs képviselő úr. Megadom a szót Hollik István képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, Hollik képviselő úr. Most megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. A teremben független képviselő nem tartózkodik, kétperces felszólalásokra nem jelentkezett senki. Megkérdezem, hogy további képviselői felszólalásra van-e jelentkező. (Jelzésre:) Z. Kárpát Dánielnek adom meg a szót, ő jelentkezett.
  • ELNÖK: Köszönöm. Kettő percre megadom a szót Hollik István képviselő úrnak, KDNP.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Z. Kárpát Dánielnek adom meg a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. László Tamás képviselő úr következik, kettő percben.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) További felszólalásra senki nem jelentkezett. Az általános vitát lezárom.Megadom a szót az előterjesztőnek, Hornung Ágnes államtitkár asszonynak, aki válaszolni kíván az elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár asszony.