• B. NAGY LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Törvényalkotási bizottság 2014. június 26-ai ülésén megtárgyalta az egyes törvényeknek a kormányzati szerkezetalakítással összefüggő módosításáról szóló T/263. számú törvényjavaslatot. E javaslat azzal a céllal került benyújtásra, hogy az egyes törvények közötti összhangot biztosítsa. Tekintettel a 2014. május 26-án elfogadott javaslat által megszabott követelményekre, a kormány élt az Alaptörvény által biztosított szabadságával, és megalkotta tagjai feladat- és hatáskörét szabályozó rendeletét. A bizottsági ülés során a tagok hosszas vitát folytattak az Igazságügyi bizottság módosító javaslatáról, amelyet a bizottságunk 23 igen, 6 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett támogatott. A módosító javaslatról történő állásfoglalás mellett a Törvényalkotási bizottság további módosításra irányuló szándékot fogalmazott meg. Tekintettel arra, hogy a javaslat 7. pontjában a törvény címe elírásra került, e pontról külön szavaztak a tagok, mely fenntartással együtt 23 igen, 3 nem szavazat és 3 tartózkodás mellett került támogatásra, míg a többi módosító pontot 23 igen, 6 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatként nyújtotta be a bizottság. A bizottság az összegző jelentést 23 igen, 6 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett elfogadta. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amit a többségi véleményt ismertető képviselőtársam úgy foglalt össze, hogy hosszas vitát folytattunk az előterjesztésről, azt egy picit szeretném kibontani ennél bővebben. Három témakör körül folyt alapvetően a vita. Az egyik ilyen a jogalkotási eljárás mikéntjéről szólt, a másik kettő pedig tartalmi elemeket tartalmazott. A jogalkotási metódusról gyakorlatilag Vas Imre képviselőtársammal folytattunk egy viszonylag hosszabb diskurzust, aki fölvetette azt, hogy vajon az Igazságügyi bizottság ülésén miért nem foglalkoztak megfelelő mélységben képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársaim a javaslattal, miért akartak arról egyben szavazni, és miért akarták olyan gyorsan letudni ezt az egészet. Aztán én felvilágosítottam képviselőtársamat - akit egyébként nem kellett volna erről, nevezetesen, mivelhogy ott ült az Igazságügyi bizottság ülésén -, hogy azért nem nyilvánítottak ennél bővebb véleményt a képviselőtársaim, ugyanis a bizottsági ülésen helyszíni kiosztásban kaptak meg 28 oldalnyi jogszabály-módosító szöveget... (Jelzésre:) Bocsánat, kijavít képviselőtársam, aki viszont jelen volt, és nyilván erről bővebben fog majd beszélni - 29 oldalnyi jogszabály-módosító szöveget. Azért azt gondolom, azt be kell látni, hogy természetesen tudjuk, és ez már szinte közmondásos itt az Országgyűlésben, hogy Vas Imre képviselőtársam képes 5 perc alatt átlátni egy ilyen volumenű módosító javaslatot, de rajta kívül nincs képviselő ebben az Országgyűlésben, aki ilyen képességekkel rendelkezne. Hát, ezért nem szóltak hozzá a vitához, ezért nem tudtak véleményt nyilvánítani. Én kifejtettem azt az álláspontomat, és többen egyetértettek ebben, hogy a képviselőnek először is meg kell adni házszabály szerint és az Alkotmánybíróság álláspontja szerint is azt a lehetőséget, hogy érdemben hozzá tudjon szólni a törvényjavaslathoz, érdemben és kellő időben megismerhesse azt, és felkészülhessen a parlamenti vitára. Ez nem történt meg, de erről bővebben majd képviselőtársam fog beszélni. És megemlítettem azt is, hogy az országgyűlési képviselőknek az is a feladatkörébe tartozik, hogy a parlamenti vitában a plenáris ülésen is részt vegyenek. Márpedig ennek a törvényjavaslatnak az általános vitájában a kormánypárti képviselők gyakorlatilag bojkottálták a parlamenti vitát, meg sem szólaltak abban. Ami a tartalmi észrevételeket, illetve a tartalmi vitát illette, az ellenzéki képviselők azt örömmel konstatálták, hogy ugyan nagyon kevés helyen és nagyon kicsi mélységben, de csökkent az eredeti javaslathoz képest a Miniszterelnökséget vezető miniszternek a hatásköre. Elsősorban a műemlékvédelem területén fontolták meg talán az ellenzéki képviselők kritikáját, de volt az agrártárgykörben, a vidékfejlesztési tárgykörben és még több más kisebb területen, ahol elvontak a korábbi javaslathoz képest a Miniszterelnökséget vezető minisztertől hatásköröket a módosító javaslat elfogadásával, illetve értelemszerűen majd a zárószavazáskor fog ez hivatalosan megtörténni. Ezekkel a módosításokkal kapcsolatban az ellenzéki képviselők örömüknek adtak hangot. Azonban volt egy olyan témakör, és ez a harmadik kör volt, amiről a vita folyt, a második érdemi, tartalmi vita, ami a kormánytisztviselők gyakorlatilag végkielégítését illeti. Itt államtitkár úr adott egyfajta magyarázatot, számomra érdekes magyarázatot. Itt most lehetőség van talán arra, hogy most, illetve legfőképpen majd a parlamenti vitában a frakció-hozzászólásoknál erről a véleményünket elmondjuk. Mi megkérdeztük azt, hogy ezt nem tartják-e pofátlan végkielégítésnek. Államtitkár úr megnyugtatott minket arról, hogy nem tartják pofátlan végkielégítésnek. Hogy miért, ezt nehezen tudtam megérteni, ugyanis ez is a politikusoknak a végkielégítéséről szól. Ezt is kormányzati tisztségviselők kapják annak utána, hogy leköszöntek arról a tisztségről. És megkérdeztük azt, igazából nem nagyon kaptunk választ, hogy ha 2 millió forint fölött 98 százalékos adóval sújtották a tanár embereket, a bányászokat és számos, egyébként a politikától rendkívül távol álló szakmának a képviselőjét, akkor most miért nem sújtják ugyanezzel a 98 százalékos adóval a kormánytisztviselőket, akik a végkielégítésüket meg fogják kapni sok millió forint összegben. Államtitkár úr azt mondta, hogy gyakorlatilag nincsen olyan kormánytisztviselő, aki majd ezzel a javaslattal élhetne. Ezzel két probléma van, úgy gondolom, az egyik az, hogy akkor mi a fenének kell ilyen törvényt alkotni főleg visszamenőleges hatállyal - ja, merthogy itt erről is van szó -, ha pedig mégis megkapják, akkor miért nem 98 százalékkal adózik? Államtitkár úr hivatkozott az Alkotmánybíróság döntésére, amelyik valóban arról szólt, hogy visszamenőleges hatállyal nem lehet 98 százalékos adót kivetni. Én legalábbis úgy emlékszem, hogy államtitkár úr erről beszélt. Azt gondolom ugyanakkor, hogy ha önök komolyan gondolták volna azt, hogy az ilyen bevételeket meg kell adóztatni, méghozzá ilyen mértékben, akkor hatályban hagyták volna, hogy minden jövőbeni ilyen jellegű kifizetést 98 százalékos különadó terheljen. Ezt 75 százalékos különadó fogja terhelni, azaz lefordítva: amíg önök a tanároktól, bányászoktól elvettek 98 százalékot, most a leendő kormánytisztviselőktől majd csak 75 százalékot fognak elvenni adó címén, azaz 25 százalékot a 2 millió forint fölötti részből is megtarthatnak. Tisztelt Országgyűlés! Ennél tovább menni nem akarok, mert az már a saját véleményem lenne, ami a vitában nem hangzott el. Ez történt a Törvényalkotási bizottság ülésén, és ez alapján az ellenzéki képviselők nem támogatták a javaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps az MSZP soraiban.) (22.50)
  • DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak azért kértem szót - röviden -, hogy tisztázzuk a 98 százalékos adó kérdését. Rosszul idézte Bárándy képviselő úr a bizottságban elmondott szavaimat. Én a 98 százalékos adó alkotmánybírósági vonatkozásairól nem azt mondtam, hogy visszamenőlegesen nem lehet kivetni ezt az adót, hanem arról van szó, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a 98 százalékos adó mértékét tartalmazó adótörvényt, és ezt visszamenőlegesen tette, tehát gyakorlatilag a kormány azzal találta magát szemben, hogy nincsen ilyen adóterhe a jogviszony megszűnése esetére járó külön juttatásnak. Ezért egy múlt év végi törvénymódosítással 75 százalék adót vezetett be az Országgyűlés, tehát jelen pillanatban 75 százalék adó terheli az úgynevezett külön juttatást, amelyet a jogviszony megszűnésére adnak. Tehát ezek a kormánymegbízottak részére esetleg kifizetésre kerülő összegek is a 2 millió forint feletti rész esetén 75 százalékos különadóval terheltek. És még arról is beszéltem a bizottsági ülésen, hogy gyakorlatilag nem érinti egyik kormánymegbízottat sem a törvénymódosítás, legalábbis úgy fogalmaztam, hogy nincs róla tudomásom, hogy érintené. Azért, mert a kormánymegbízottak közül azok a kormánymegbízottak, akik országgyűlési képviselői mandátumot nyertek, közös megegyezéssel szüntették meg a jogviszonyukat, és rájuk nem vonatkozik semmiféle külön juttatás, hanem ők a közös megegyezéssel megszűnt jogviszonyt követően gyakorlatilag másnaptól országgyűlési képviselői tiszteletdíjra jogosultak, ezért nincs olyan időszak, ami külön juttatást eredményezne. Ugyanígy azok esetében, akik újabb kormánymegbízotti kinevezést kapnak, a törvény úgy szól, illetve nem így szól, de gyakorlatilag folyamatosnak kell tekinteni a jogviszonyt; tehát nem fizetnek ki a részükre külön juttatást, hanem az újabb kormánymegbízotti jogviszony és a korábbi megbízotti jogviszony közötti időszakra, az azokra eső napokra részükre csak az eredeti bérüket, az eredeti illetményüket fizetik ki. Ugyanígy ez a helyzet egyébként az állami vezetők esetén is, ha tehát egy államtitkárt vagy minisztert kineveznek a jogviszony megszűnését követően újból állami vezetővé, akkor nem jogosult külön juttatásra, hanem csak az átmeneti időszakra pontosan egy töredék illetményt kap. Tehát változatlanul úgy gondolom, és fenntartom ezt az állításomat, hogy sem erkölcsi értelemben, sem jogi értelemben nem áll elő az a helyzet, amire az ellenzéki képviselők utaltak a bizottságban, hogy tudniillik itt valamifajta, a politikusok számára kifizetendő külön juttatásról van szó. Az kétségtelenül igaz, megkérdezhetik, hogy ezek után miért van szükség erre a szabályozásra. Fel is tette ezt a kérdést a képviselő úr. Azért, mert gyakorlatilag nincs szabályozva az, nincs érvényes szabályozása annak, hogy egy kormánymegbízott jogviszonyának megszűnése esetére mire, milyen juttatásokra jogosult. Ez egy törvényi hiányosságot pótol, de ügyeltünk arra, és nem is támogatna a tárcánk, a kormány olyan javaslatot, amely egy hathavi vagy akár ennél kevesebb külön juttatásra jogosítaná fel a kormánymegbízottakat. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót.
  • DR. VAS IMRE, az Igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Igazságügyi bizottság az egyes törvényeknek a kormányzati szerkezetalakítással összefüggő módosításáról szóló T/263. számú törvényjavaslat részletes vitáját 2014. június 24-ei ülésén lefolytatta.A vita első szakaszában 8 igen szavazat és 3 tartózkodás mellett a bizottság úgy foglalt állást, hogy a törvényjavaslat megfelel az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek, illeszkedik a jogrendszer egységébe, megfelel a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek, és megfelel a jogalkotás szakmai követelményeinek. A vita második szakaszában a bizottság értékelte a 263/2. számon benyújtott módosító javaslatot, és figyelemmel a házszabályi rendelkezések 42. § b) pontjára, úgy döntött, hogy úgynevezett belső túlterjeszkedés miatt nem felel meg a házszabályi rendelkezéseknek. Ezt követően nyújtotta be a bizottság ezt a Bárándy képviselőtársam által már említett, 29 pontos módosító javaslatát. Az való igaz, hogy a bizottsági ülés kezdetén került kiosztásra a javaslat, Rubovszky elnök úr azonban felajánlotta az ellenzéki képviselőknek az olvasási szünetet, akik nem kívántak élni a lehetőséggel, emellett az ellenzéki képviselők kifejezett javaslata ellenére a bizottság a módosító javaslat 29 pontját egyenként tárgyalta és azokról egyenként foglalt állást. Úgyhogy a Bárándy képviselőtársam által előadottak kapcsán, mint ahogy a Törvényalkotási bizottságban is elmondtam, kifejezetten az ellenzéki képviselők kérték, hogy egyben tárgyaljuk, mert ők nem kívánják ezt a módosító javaslatot részleteiben megismerni. (Dr. Bárándy Gergely: Nem tudják! Más a két szó! Nem tudják!) Kérték, hogy az elnök úr egyben szavaztasson, de mi külön, pontonként mentünk rajta végig. Az Országgyűlés Igazságügyi bizottsága a törvényjavaslat részletes vitáját június 24-én lezárta. Köszönöm, hogy meghallgattak.
  • SZABÓ SÁNDOR, az Igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az Igazságügyi bizottság ellenzéki tagjai nem támogatták a részletes vitát lezáró módosító javaslat benyújtását. Egészen pontosan azért, mert a bizottság egyetlen tagja sem ismerhette meg annak a tartalmát, és azért nem ismerhette meg annak a tartalmát, mert az Igazságügyi Minisztérium készítette teljes egészében a módosító javaslatot, és az Igazságügyi Minisztérium javaslata a bizottsági ülés megkezdésekor került a képviselők asztalára, azt a képviselők elolvasni nem tudták. Sőt, továbbmegyek: maga az elnök úr sem tudta a javaslatot elolvasni, ami egyébként valóban 29 oldalas és 29 pontból álló tervezet volt, ami, azt gondolom, hogy az elnökhöz való mindenfajta tiszteletet is nélkülöz. Képviselőtársam azt mondta, hogy az elnök úr ugyan felajánlotta, hogy olvasási szünetet rendel el, de én visszakérdezek a képviselő úrtól: azért 29 oldalt 29 pontból állóan mennyi idő alatt lehet elolvasni és utána arról véleményt formálni? Megmondom önnek őszintén, képviselő úr, én 29 oldalt nem 5 és nem is 10 perc alatt olvasok el, hogy arról én valamit, érdemben véleményt tudjak mondani, akár igent, akár nemet. (Dr. Vas Imre: Húsz perc!) Nem úgy önöknek, képviselőtársaim, akiknek sikerült, mert ahogy ön is elmondta, valóban, képviselőtársai precízen, akkurátus módon, pontról pontra haladva megszavazták a módosító javaslat benyújtását. Én azt mondom erre, képviselőtársam, hogy ez így, ebben a formában nem bizottsági munka. Ebből a bizottságból bohózatot tetszettek csinálni, ami szerintem teljes egészében méltatlan a Magyar Országgyűléshez. (23.00) Arra kérem a kormány tagjait, hogy a jövőben szíveskedjenek tartózkodni az ilyenfajta magatartástól, hogy ekkora terjedelmű anyag az utolsó pillanatban, pontosabban a bizottsági ülés megkezdésekor kerül a képviselők elé, mert így érdemben munkát végezni nem lehet. Vagy ha ezt a gyakorlatot kívánják folytatni, akkor javaslom, képviselő úr, hogy javasolja Répássy államtitkár úrnak, hogy módosítsák a törvényt és szüntessék meg a bizottságokat, mert azok léte így fölösleges, és ott érdemben munkát végezni nem lehet. Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ilyenkor egy összegző záróvitára kerül sor, tehát igyekszem az általános vitában elhangzottakat nem megismételni, hanem magának a törvényalkotási folyamatnak a jellemzőit kiemelni, illetve ezzel kapcsolatban néhány megjegyzést tenni. Ugye, annak idején, amikor meghallgattuk a minisztereket, akkor két dolgot hiányoltunk: a kormányprogramot és az úgynevezett statútumot, amely a minisztériumok feladatait rögzíti. Ezt majd kormányrendelet teszi meg, de ugye, át kell vezetni ezt a különböző jogszabályokon a névmódosulást, a feladatok módosítását, így kerülhetett az Országgyűlés elé ez a törvényjavaslat. Azt gondoltuk, hogy azért nem ismerhetjük meg ezt a statútumot, illetve azért nem ismerhetjük meg a kormányprogramot, mert valamiféle titkos fegyverként majd előjön vele a második, illetve most már a harmadik Orbán-kormány, és sok mindent megismerhetünk. De itt a vita során és az egész törvénykezés során arra kellett rájönnünk, hogy itt nagyon nincsen másról szó, hanem a kis minisztériumok harcolnak a nagy minisztériummal, azaz a Lázár János által vezetett Miniszterelnökséget képviselő minisztériummal, a hatáskörök és a feladatok érdekében, ezért történhetett az meg, hogy aztán nagyon sok feladatból végül is egy-kettő mégiscsak megmaradhatott az úgynevezett kis minisztériumoknál. Hiszen ha megnézzük a felsorolást, akkor azt láthatjuk, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszternek több mint húsz hatásköre van: közbeszerzés, építésügy, európai uniós fejlesztések, közigazgatás szervezése, helyi önkormányzatok, kormányhivatalok, agrár-, vidékfejlesztés, és még sorolhatnám. És hát próbáltak az úgynevezett kis minisztériumok lecsípni ebből a hatalmas nagy hatáskörből néhány olyan feladatot, amely hátha az ő tevékenységüket is tudja biztosítani. Igazából nem meglepő, hogy szóba került a minisztériumok vidékre költöztetése is, hiszen a Miniszterelnökséget vezető miniszter lefed minden kormányzati tevékenységet, tehát a többi miniszter igazából talán ráér, ezért még vidékre is mehet. És hát igazán visszás az az indok, hogy itt decentralizációról lenne szó, hiszen a decentralizáció nem arról szól, ami ebben a törvényjavaslatban van, hiszen itt koncentrációról van szó, a hatalom teljes koncentrálásáról egy minisztérium keretein belül. Adecentralizáció arról szólna, hogy a helyi közösségek kapnak feladat- és hatáskört, nem pedig arról, hogy oda költöztetnek amúgy túl sok hatáskörrel nem rendelkező minisztériumokat. Tehát azt gondolom, hogy ez a folyamat ezt mutatta be, és ezt erősíti az is, hogy nemrég kaptuk meg, pénteken tárgyalja majd az Országgyűlés a Belügyminisztérium feladat- és hatáskörével összefüggő módosításokat. Ez is egy egészen elképesztő történet, hiszen még be sem fejeztük a kormány szerkezetátalakításával összefüggő módosításokat, már megkaptunk egy belügyminisztériumi módosító javaslatot, amit majd pénteken fogunk tárgyalni. Úgy néz ki, hogy a belügyminiszter egy kicsit későn ébredt, mert azt vette észre, hogy az ő minisztériuma is kisebb és kisebb lesz, ahogy Lázár János minisztériuma pedig növekszik, mint a kisgömböc. Úgyhogy ezt a javaslatot mi nem fogjuk tudni támogatni, és azt kérjük, hogy ennél lényegesen komolyabban vegyék a kormányzati struktúra és a kormányzati szerkezet összeállítását. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
  • DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt köszönöm a türelmüket, hogy ennek az alapvetően technikai jellegű törvényjavaslatnak a vitájában részt vettek, és számos munkaórát fordítottak rá. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kormány szervezetátalakítási szabadságával összefüggő törvények általában a végrehajtó hatalom munkaszervezési, feladatmegosztási szabályait tartalmazzák, és az egész kormányzati tevékenységre jellemző az Alaptörvény szerint előírt miniszterelnöki felelősség, gyakorlatilag a miniszterelnök felelős a végrehajtó hatalom kormányzati szervezeteinek működtetéséért. Tehát szerintem szükségtelen, az én álláspontom az, hogy szükségtelen azt számon kérni, hogy az egyik miniszter vagy a másik miniszter kevesebb vagy több hatáskörrel rendelkezik-e, mert a miniszterek jogállása a magyar alkotmányos rendszerben kettős felelősséget jelent. Egyrészt a miniszterek természetesen felelősséggel tartoznak az Országgyűlésnek, de felelősséggel tartoznak a kormányfőnek is, tehát a miniszterelnöknek is. Hiszen a miniszterelnök irányítja a miniszterek tevékenységét. Tehát amikor például a Miniszterelnökséget vezető miniszter hatáskörének vélt vagy valós növekedéséről beszélünk, azért nehéz ezt megállapítani, mert nem volt eddig ilyen miniszter. Tehát a Miniszterelnökséget vezető miniszter eddig egy egységes Miniszterelnökségen belül a miniszterelnök munkaszervezetének, munkaszervének az államtitkári irányítója volt. Most ehhez képest egy minisztériumot irányít, amely azt is jelenti, hogy önálló felelősséggel tartozik az Országgyűlésnek, és már fel is hívtam erre korábban is a figyelmet, hogy immáron nem államtitkárként, hanem úgy, ahogy például a mai napon is, számos parlamenti ellenőrzési eszközzel tudják az ellenzéki képviselők és bárki ellenőrizni az ő tevékenységét a fejlesztési ügyektől kezdve a koordinációs kérdésekig, mindenben meg tudják kérdezni a képviselők a Miniszterelnökséget vezető minisztert. Tehát állításom szerint vagy a kormány szándékai szerint erősödött a Miniszterelnökséget vezető miniszter parlamenti felelőssége. Kérem, ezt vegyék figyelembe, amikor ezt az új kormányzati struktúrát bírálják. A parlamenti bizottságokban is kifejtettem, különösen a Törvényalkotási bizottságban azt az álláspontomat, hogy a házszabály rendelkezései szerint a kormány mint előterjesztő, nem tud módosító javaslatot benyújtani a saját előterjesztéséhez. Ezért úgy, ahogyan egyébként a korábbi kormányok idején is volt erre példa, egyéni országgyűlési képviselői módosító indítványok vagy bizottsági módosító indítványok kezdeményezésével tudja csak az előterjesztő korrigálni a saját maga által is korrekcióra szoruló törvényjavaslatát. Ezen lehet változtatni, ehhez házszabály-módosítás szükséges, a házszabály szerint jelenleg csak a zárószavazás előtti módosító indítvány az egyetlen eszköz, amivel az előterjesztő befolyásolni tudja a saját maga által előterjesztett törvényt. Természetesen ennek nagyon szűk körben van csak mozgástere, hogy ilyen módosító indítvánnyal módosítsa az előterjesztő a törvényeket. Tehát szerintem nem kell ezt titkolni, annak idején a Magyar Szocialista Párt által vezetett kormány sem titkolta, hogy képviselőket kért meg arra, hogy módosító indítványokat nyújtsanak be, vagy akár bizottságokat kért meg arra, náluk, a bizottságokban kezdeményezte, hogy módosító indítványokat nyújtsanak be a törvényekhez. Ez, hangsúlyozom, egy eljárási rend miatt alakult így ki, semmi akadálya nem lenne egyébként, hogy az előterjesztő menet közben, az eljárás közben korrigálja a javaslatát. Tisztelt Ház! Ezek után kérem, hogy a törvényjavaslatot szíveskedjenek támogatni. Különösen abból a szempontból kérem ezt, hogy általában a kormány szervezetalakítási szabadságát az Országgyűlés vagy az országgyűlési képviselőcsoportok tiszteletben szokták tartani, és úgy gondolom, hogy az alkotmányos mozgástéren belül a kormány szervezetalakítási szabadsága széles körű. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Vas Imre tapsol.)
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak. Képviselő úr, 7 perc áll rendelkezésére maximum. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem Répássy államtitkár urat, kíván-e most szólni. (Dr. Répássy Róbert bólint.) Felhívom a figyelmét, hogy 10 perc áll rendelkezésére az esetleges zárszóval együtt, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az Igazságügyi bizottság előadójának felszólalására és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, összesen 6 perces időkeretben úgy, hogy ebből 3 percet a kisebbségi vélemények elmondására kell biztosítani. Megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, a bizottság előadójának, parancsoljon!
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Most a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor. Megadom a szót Szabó Sándor képviselő úrnak. 3 perce van maximum, parancsoljon!
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerint időkeretekben. Tájékoztatom önöket, hogy a vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, illetve az előre bejelentkezett felszólalónak. Tóth Bertalan képviselő urat illeti a szó, MSZP. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselők! Megkérdezem, hogy kíván-e valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Nem. Ebben az esetben a vitát lezárom. Megkérdezem Répássy államtitkár urat, óhajt-e; 5 perc 46 másodperc áll rendelkezésére. Parancsoljon!