• DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném először megköszönni a tisztelt képviselőtársaknak az ez év nyarán, július 4-én történt hozzáállásukat a hadigondozásról szóló törvényhez, hiszen 176 igen szavazattal szavazta meg a parlament. Mindösszesen Szelényi Zsuzsa szavazott nemmel és Szabó Szabolcs tartózkodott a törvény elfogadása során.Ennek a törvénymódosításnak a célja az volt, hogy egyrészt megadjuk a tiszteletet azoknak az embereknek, akik a második világháború idején, 1938. november 2. és ’45 májusa között a Magyar Királyi Honvédség, illetve a csendőrség állományában szolgálatot teljesítettek, és halálukat követően sajnálatos módon a hadiözvegyek vagy a hadiárva-jogosultságot szerzett magyar állampolgárok nem kapták meg vagy megvonták tőlük ezeket a járandóságokat. Ezeket nagyobbrészt politikai okokból tették, hiszen akkor azt mondták, hogy aki a baráti Szovjetunió ellen viselt hadat, annak a leszármazói, illetve házastársai nem jogosultak ezeknek az akkor, korábban, ’45-től megítélt ellátásoknak a továbbvitelére. A ’92-es kárpótlási törvény és a ’94-es hadigondozási törvény továbbfejlesztésére került sor, visszaállítva a ’49 előtti állapotokat. Szimbolikus jelentőségű is volt ebben az esztendőben, hiszen a második világháború lezárásának 70. évfordulóján született meg a törvény, és azt gondoljuk, hogy ez méltó módon állított ilyen módon is emléket azoknak, akik a hazáért áldozták az életüket. Azok, akiknek az édesapja vagy a házastársa elhunyt, ők pedig azon kívül, hogy ezen nehéz sorsot kellett hogy viseljék, még azt az elégtételt sem kaphatták meg, hogy akik a hazáért harcoltak és elhunytak, az őket megillető jogos juttatásukat megkaphassák. Hiszen azt is lehet mondani talán, hogy akik a hazáért akkor harcoltak, nem minden esetben a saját választásuk szerint döntöttek, hanem besorozásra kerültek és ekként védték a hazát. A ’45. április 4-i időpont előtt, amely akkor a szocialista álláspont szerinti második világháború befejezésének magyarországi napja, visszamenő hatállyal már márciustól is kizárta azokat az özvegyeket és árván maradt gyerekeket, akik 1944. október 15. előtt vesztették az életüket. Szépen fokozatosan építették le politikai propagandisztikus célból, illetve meg is mondták, hogy be sem adhatják a kérelmeket a hadiözvegyek, illetve a hadiárva-jogosultak; tehát az egyik részt szépen leépítették, a másik résznek pedig megmondták, hogy be sem adhatja. Sőt, itt szeretném megköszönni egyébként a Hadiözvegyek, Hadiárvák, Hadigondozottak Nemzeti Szövetségének, aki ezt az ügyet felkarolta és több alkalommal is fordult hozzánk, országgyűlési képviselőkhöz, hogy az a szervezet, amely 1950-ig teljes mértékben rendelkezésre állt a hadiözvegyeknek, hadiárváknak, ez ’50 után felszámolásra került mint civil szervezet, és a hadigondozói intézet is, amelynek egyébként kötelezettsége volt, hogy ezeket a nehéz sorsú embereket, az értük megállapított ellátást kezelje és ezeknek a feladatoknak az ellátását volt köteles végezni. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás lényege, hogy elindult egy folyamat július 4-ével. A járási hivatalokhoz lehetett benyújtani ezeket a kérelmeket. Korábban a levéltári adatok, illetve a Honvédelmi Minisztérium adatai alapján mintegy 20 ezerre volt tehető azok száma, akik kérelemmel fognak fordulni a járási hivatalokhoz. Ezek a nyilvántartások nem voltak teljes körűek, sajnálatos módon. Ma azt el tudjuk mondani, hogy mintegy 45 ezer kérelmező volt. Azon egyenlő bánásmód következtében a határon túli magyar állampolgárok is benyújthatták a kérelmeket, és ennek alapján jelenleg mintegy 35 ezer kérelem elbírálásra került pozitív módon, tehát már kapják is augusztus, szeptember, október óta az ellátást.Tisztelt Országgyűlés! A pontos számokat is tudom mondani. 600 fő volt a külhoni magyar igénylő, és hadiárva-járadékban 32 ezren részesültek, a többi pedig hadigyámoltként, illetve hadigondozotti családtagként. Hadiözvegyi ellátásban sajnos a kor előrehaladtával mindösszesen 56-an részesülhettek, és az élet olyan kegyetlen, hogy a kérelmek benyújtását követően a 30 napos elbírálási határidő alatt mintegy 50 személy sajnálatos módon elhunyt. Egyösszegű térítést 1100 fő részére állapítottunk meg. A módosítás lényege az, hogy pontosítani kívánjuk a korábbi törvényt, illetve a nyári módosítást, hogy az eredeti jogalkotói szándék megmaradjon, ne sérüljön. Ezek a pontosítások a következők. Nem a benyújtás, ’49. január 1-jei hadi veszteség, hadi eredetű halálsérülés alapozza meg a jogosultságot, hanem a módosítással egy újabb, méltányosabb rendszer kerül kialakításra. Ez azt jelenti, hogy a ’49. január 1-je előtti veszteség és nem a benyújtás alapozza meg. Ezzel azok is bekerülhetnek a rendszerbe, akik netán nem nyújtották be a kérelmet.(11.30)A másik gyakorlati probléma, hogy a kérelmek elbírálása során gyakorlati problémaként jelentkezett, hogy a megsérült édesapa hadirokkanttá vált, és az 1949. január 1-jét követően született gyermekek nem kerülhettek be a rendszerbe, hiszen 1949 előtt megfogantak ezek a gyerekek, csak éppen 1949. január-február-márciusban születhettek, és így kiestek a rendszerből. Most az egyenlő bánásmód következtében őket is behozzuk ebbe a támogatotti körbe.Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos kérdés és az eredeti jogalkotói szándékot tükrözi azon javaslat is, hogy a hadigondozással a magyar állam érdekében veszteséget szenvedettek támogatása legyen lehetséges. Az elmúlt időszak gyakorlati jelzései alapján egy újabb szövegpontosítást teszünk, hogy hadigondozotti ellátást kizárólag a magyar állam érdekében veszteséget szenvedetteknek nyújtson, tehát abban az esetben, ha a harci cselekmény és ennek következtében a hadi eredetű sérülés vagy halál Magyar­ország területét érintően, illetve Magyarország mint hadviselő fél részvételével következik be, ekkor lehet kárpótlást nyújtani. A jogalkotói szándék a szabályozás egyértelműsítésére irányul, a korábbi hatályos szövegtől nem tér el. A hadigondozásról szóló törvény hatálya immáron a határon túli magyarokra is kiterjed, de nem terjed ki olyan kettős magyar állampolgárra, akinél nem magyarországi vagy nem Magyarország érdekében történt esemény vagy veszteség miatt következett be a haláleset. Szintén pontosításra kerül a gyakorlati tapasztalatok alapján a hadigyámoltak jogosulti körének meg­határozása, hogy a nagykorúság és az azt követő tanulmányok folytatása miatti jogosultság tekintetében az összhang megteremthető legyen a korabeli szabályozással. A hatályos szabályozás alapján ugyan­is előállhat olyan helyzet, hogy egy volt hadiárva, akinek azért szűnt meg az ellátása, mert mondjuk, tanulmányokat folytat, vagy hölgy lévén netán házasságot kötött, nem kaphatna a hatályos rendelkezések alapján hadiellátást, holott erre még a korabeli szabályozás, az 1933. évi VII. törvénycikk 6. §-a is lehetőséget nyújtott. Az eljárási szabályokat hangoljuk össze a külhoni kérelmezők vonatkozásában az illetékességi kérdésekben, illetve a jogorvoslat válik egyértelműen pontossá.Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat a gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva szeretné biztosítani, hogy az azonos elbánás elve alapján a második világháborúban elszenvedett veszteségek okán özvegyen, árván maradt hozzátartozók és hadirokkanttá vált katonák gyermekei is méltányos juttatásban részesülhessenek, melyhez a kérelmek hatékony, gyors elbírálása érdekében a hatósági eljárás szabályai is kiigazításra és pontosításra kerülnek. Kérem a képviselőtársakat, ezekkel a pontosító javaslatokkal minden nehéz sorsú hadiárva vagy hadiözvegy vonatkozásában az azonos bánásmód lehetőségét biztosítani szíveskedjenek támogatásukkal, ugyanúgy, mint a július 4-ei szavazásnál, ahol az Országgyűlés 170-et meghaladó igen szavazattal támogatta, mindösszesen csak 1 nem és 1 tartózkodás volt. Lehet, hogy az is csak félrenyomott gomb volt; ha tudatos volt, akkor nagyon szomorú lennék. Ezért azt gondolom, hogy ezeknek a nehéz sorsú embereknek a rehabilitációja legalább lelkiekben is megvalósul, a szüleiknek is megadjuk a tiszteletet ennek a javaslatnak az elfogadásával, illetve az eljárás gyorsabbá és hatékonyabbá válik. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
  • VARGHA TAMÁS honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt mondják: gyáva népnek nincs hazája. Minden nemzetnek kötelessége megvédenie magát, a nemzetet alkotó egyéneket, az állam polgárait. És a nemzetnek kötelezettsége az is, hogy gondoskodjon azokról, akik veszteséget szenvednek, szenvedtek a közösség érdekében végzett szolgálatuk során. És azt is mondják, hogy nekünk még kommunistából is a hitványabb fajta jutott. Így adódott az, hogy 1949 után egészen 1994-ig kellett várni arra, hogy az akkori törvénnyel a hadigondozásból kikerülteknek, akiktől jogtalanul elvették ezt a jogosultságot, az állam újra visszaadhassa. És ezt a törvényt módosítottuk idén, amikor az Országgyűlés a hadigondozást kiterjesztette egyrészt a határon túl élő magyar állampolgárokra, másrészt járadékos hadigondozást biztosított azon volt hadiárvák és hadigyámoltak javára, akik 1949 előtt beadták a kérelmüket.A magyar kormány nevében üdvözöljük ezt a módosítást, hiszen méltányos, tovább szélesíti a jogosulti kört, és pontosító javaslataival világosabbá teszi az eljárási rendet, és úgy gondolom, hogy mindezekkel együtt megvalósítja azt a célt, ami az előterjesztők szándéka volt. Így a magyar kormány nevében támogatom a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
  • DR. VAS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A hadigondozotti ellátásra jogosultak körének kiterjesztésére irányuló törvényjavaslat olyan képviselői kezdeményezés volt az év nyarán, amellyel az Országgyűlés méltóan kifejezte tiszteletét, együttérzését azok előtt, akiknek hozzátartozói a második világháború során a hazáért és az itt élőkért helytállva hunytak el, estek hadifogságba vagy hurcolták el kényszermunkára. Az Országgyűlés idén július 4-én módosította a hadigondozottakról szóló 1994. évi XLV. törvényt, annak érdekében, hogy azoknak a hadiárváknak, hadi­özvegyeknek, hadigondozott családtagoknak, hadi­gyámoltaknak a sorsát is rendezze, akiket 1949. január előtt hadigondozotti ellátásra jogosultként nyilvántartásba vettek, azonban pénzellátásukat nagy­korúvá válásuk miatt vagy politikai okból szüneteltették vagy megszüntették, illetve ilyen ellátás iránti kérelmüket politikai okból elutasították, továbbá akik ezen irányú kérelmüket politikai okból elő sem terjeszthették.A módosítással a törvény hatálya kiterjesztésre került a Magyarországon lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező külhoni magyar állampolgárokra is. A jelenlegi javaslat ennek megfelelően szövegpontosítást és értelmező rendelkezést tartalmaz annak érdekében, hogy a hadigondozási ellátással Magyarország kormánya a magyar állam érdekében veszteséget szenvedetteknek támogatást nyújtson. Így elmondható, hogy a jogalkotói szándék a korábbi hatályos szövegtől nem tér el, ugyanis immáron a határon túli magyarokra is kiterjed. Viszont a jogalkotónak nem volt célja olyan kettős, egyben magyar állampolgár hadigondozásba vétele, amely esemény nem magyarországi vagy magyar érdekű esemény vagy veszteség miatt következett be.A módosítás másik oka az eljáró hatóság megjelölésének pontosítása, tekintve, hogy minden igénylő számára biztosítva legyen a kétfokú jogorvoslati rendszer. Az eljárási szabályt pontosítja a javaslat, mert az említett határon túli magyar állampolgárságú kérelmezők esetében a másodfokú hadigondozási hatósági jogkört a honvédelemért felelős miniszterhez rendeli. Frakciónk támogatja a képviselő urak előterjesztését. Kérem, hogy szavazatukkal támogassák önök is a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
  • DEMETER MÁRTA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem felszólaló képviselők már nagyon részletesen kifejtették ennek a törvényjavaslat-módosításnak a célját. Természetesen az MSZP számára is egy fontos ügyről beszélünk, és emiatt természetesen a júniusi módosítást is támogattuk, illetve a jelenlegi módosítást is támogatni fogjuk.Röviden szeretném összefoglalni, hogy a júniusban benyújtott, hadigondozásról szóló törvénymódosítás fő célja az, hogy Magyarország történelmileg változó határait figyelembe véve a hősi halált halt néhai férjük után, akik Magyarországról vonultak be, azon hadiözvegyek is gondozotti körbe kerüljenek, akik lakhelyváltozás nélkül, de jelenleg más állam polgárai.(11.40)Megteremtette ez a törvényjavaslat a volt hadiárva járadékát, valamint a volt hadigondozott családtag és volt hadigyámolt járadékát. Ezek szerint minden hadiárva, hadigyámolt és hadigondozott családtag járadékot kap, akiknek pénzellátását nagykorúvá válása miatt vagy politikai okokból megszüntették vagy szüneteltették, illetve az ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okokból elutasították, továbbá aki ez irányú kérelmét politikai okokból elő sem terjesztette. A területi hatályt a hadiözvegyekhez hasonlóan kiterjesztetten állapította meg a törvénymódosítás. Ezeknek az ellátásoknak a havi összege megegyezik a hadiárvának, hadigyámoltnak járó járadék összegével, azaz az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 30 százalékával, ez jelenleg 8550 forint.Tehát akkor támogattuk ezt a javaslatot, és ténylegesen látszik, hogy egy pozitív szándékkal most arra törekednek az előterjesztők, hogy az eredeti jogalkotói szándéknak megfelelő legyen a működőképessége ennek a javaslatnak. Egypár tétel ebből: a légitámadás és hadművelet és a visszamaradt robbanóanyag felrobbanása törvényi meghatározását pontosítja a javaslat úgy, hogy ezen események akkor tartoznak a törvény hatálya alá, ha Magyarország területét érintően, illetve Magyarország mint hadviselő fél részvételével következett ez be. A volt hadiárvák és volt hadigondozott családtag esetében a jogosultságot a júniusi módosítástól eltérően nem az 1949. január 1-je előtti nyilvántartásba vétel, hanem az ezen időpont előtt bekövetkezett veszteség fogja megalapozni. Az egyik bekezdés szerint pedig az alaptalanul felvett juttatást vissza kell majd fizetni. Ennek a legfelső mértéke legfeljebb háromhavi járadék összege, a visszafizetés e felső összeghatárát fogja törölni a javaslat.Tehát alapvetően ezek a rendelkezések, azt gondolom, hogy támogathatóak, és teljesen indokolt egyértelműen rögzíteni, hogy a hadigondozotti ellátás a magyar állam érdekében veszteséget szenvedett személyeknek nyújt támogatást. A törvény személyi határának külhoni magyarokra történő kiterjesztése miatt a jelenlegi fogalmi rendszer egészen tág értelmezéseknek is utat nyithat, ezért a javaslatnak ez a pontosító eleme mindenféleképpen indokolt, és ugyan­így egyet lehet érteni azzal is, hogy a jogosultságot a bekövetkezett veszteség és ne pedig a jogosult 1949 előtti nyilvántartásba vétele alapozza meg. Nyilvánvalóan felmerül, hogy ebben az esetben a jogosultság elbírálása alapvetően nagyobb terhet fog jelenteni az eljáró hadigondozási hatóságnak, de gondolom, hogy ez alapvetően megoldható lesz.Tehát úgy összegezném, hogy az MSZP, mint ahogy a nyáron a Ház elé került javaslatot támogatta a szavazatával, ezért természetesen ennek a működőképessé tevő, ezt célzó módosításait is támogatni fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy azt önök is jól tudják, és ahogyan az előterjesztő is felhívta rá a figyelmet, az idei évben egy alkalommal már szóba került ez a téma, és akkor nagyon helyesen az Országgyűlés hangsúlyozta ennek a témának a kiemelt fontosságát.A 2015. évi CIV. törvény elfogadásával régi kérdést sikerült rendezni, és ezzel megoldódott azon, 1949 januárja előtt hadigondozotti ellátásban ré­szesülő hadiárváknak, hadiözvegyeknek, hadigondozott családtagoknak, valamint a hadigyámoltak sorsa, akik többségében politikai okok miatt nem kaptak segítséget az országtól. Számunkra külön öröm, hogy az akkori döntés figyelmet szentelt a határon túl élő honfitársaink megsegítésére is, akik a fenti okok miatt elestek az állami támogatástól. Ez a kiterjesztés azonban segítő szándéka ellenére értelemszerűen a Magyar­országért vagy Magyarországon veszteséget szenvedőket kívánja segíteni, így mindenképpen szükséges a szöveg pontosítása. Teljesen érthető, hogy a nemzeti támogatást a nemzetet védőknek és emiatt sajnos sok esetben károsultaknak kívánjuk átadni, így ezt a kérdést megfelelően szabályozni kell az eredeti cél érdekében. Az idei júniusi törvénymódosítás másik hiánya volt, hogy a szövege szerint kizárólag azok kaphatnak támogatást, akik a vizsgált időpontban, azaz 1949 előtt már részesültek ellátásban. Sokan vannak ezért, akiknek családja a nemzetért végzett honvédfeladatok miatt ’49 előtt szenvedett veszteséget, azonban az akkori eljárásoknak köszönhetően csak az Országgyűlés által megfogalmazott dátumot követően jutott akár hadiárva-, akár hadigondozotti, akár hadigyámolti támogatáshoz, így az idén megfogalmazottak szerint a magyar állam nem tudta őket támogatni. Ezért fontos az, hogy ne a státust, hanem az esemény bekövetkeztét vizsgáljuk, ahogy ezt Kovács Zoltán államtitkár úr is említette, és ezt a most benyújtott törvényjavaslat megfelelően tudja korrigálni.Mindezeket összevetve teljesen logikus és méltányos módosítást fogalmaztak meg képviselőtársaink, amit a Kereszténydemokrata Néppárt támogatni tud. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • KULCSÁR GERGELY, a Jobbik képviselő­cso­portja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ahogy már elhangzott, az Országgyűlés még nyá­ron módosította a hadigondozási törvényt, hogy azok­nak is nyújthasson az állam ilyen ellátást, aki­nek az korábban, a régi rendszerben politikai okok­ból szünetelt vagy került megszüntetésre, továb­bá akinek ilyen okból utasították el kérelmét vagy elő sem terjesztette ettől való félelme miatt.A területi hatály is kiterjesztésre került a háború előtti Magyarország területére, valamennyi területre, amely valamely pillanatban az ország része volt. A Jobbik természetesen támogatta a javaslatot nyáron a szavazataival is. Akkor is elmondtuk, hogy hiány­pótló a törvényjavaslat. Most nem akarom azzal húz­ni az időt, hogy megismételjem a témában akkor elmondott gondolataimat, inkább rátérnék az azóta történtekre, illetve egy-két hiányosságra hívnám fel a figyelmet.Négy hónap után módosítani kellett ezt a tör­vényt, ugyanis ahogy az indoklás is mondja, és idézem: „A jogalkotónak nem volt célja az olyan ket­tős magyar állampolgár hadigondozásba vétele, mely egy nem magyarországi vagy magyar érdekű ese­mény vagy veszteség miatt következett be.” Ezért van szükség erre a módosításra, amit szintén támoga­tunk. Annak idején, körülbelül egy hónappal ezelőtt vagy még annyi sem, volt egy hír, hogy 42 ezer kérelem érkezett be az új törvény szerint, a nyáron el­fogadott törvénymódosítás szerint. Az a kérdés merül fel, hogy mennyi olyan kérelem volt a 42 ezer­ből ‑ nem tudom, hogy képviselő úr vagy pedig állam­titkár úr erre tud-e válaszolni ‑, ami érinti ezt, szóval, nem magyarországi vagy nem magyar érdekű ese­mény vagy veszteség miatt nyújtottak be kérel­met, tehát ez mekkora része volt ennek a 42 ezer kére­lem­nek. Azt is el kell mondani, szintén pozitívuma a javaslatnak, hogy az a könnyítés, hogy a javaslat szerint minden 1949. január 1-je előtti veszteség és nem a nyilvántartásba vétel alapozza meg a volt hadiárvák, volt hadi­gondozottak, családtagok és volt hadigyámoltak hadigondozását. Ezzel kapcsolatban egy olyan dologra szeretném felhívni a figyelmet, amit már a nyári vitában is elmondtunk. Ez pedig az, hogy szintén vesztesége volt az akkori időknek, ha háborúban eltűnt a hozzátartozójuk, és az eltűnt személyek kérdése nincs rendezve ezzel a törvény­javaslattal. Ezt a problémát már Szilágyi György kép­viselőtársam a Törvényalkotási bizottságban is fel­vetette. Ez a dolog máig nem került kezelésre és ez a javaslat sem oldja meg. Korábban Répássy Róbert erre úgy reagált, hogy halottá kellett volna nyilvá­nítani ezeket, de véle­ményünk szerint egy akkori háborús trauma esetén nem volt elvárható, hogy ez megtörténjen, és ezt a kérdést is valahogy kezelni kellene, és várnám a minisztérium álláspontját ez ügyben is.Annyit még elmondanék, amit elmondtunk sze­rin­tem a nyári vitában is, hogy a hadigondozottak járandóságának összege az öregségi nyugdíj minden­kori legkisebb összegének 30 százaléka, ami nem egy túl nagy összeg. A nyáron is benyújtottunk egy mó­do­sító javaslatot ezzel kapcsolatban, hogy ezt 50 százalékra szeretnénk emelni. Úgy gondoljuk, hogy a költségvetés kibírja ezt, ez nem olyan összeg, amit ne lehetne megfizetni és egy kicsit emelni ezeknek az embereknek a juttatását, járandóságát.(11.50)Összességében természetesen támogatni fogjuk a javaslatot, a Jobbik-frakció igennel fog szavazni a javaslatra, a felmerült kérdésekre pedig várjuk a választ. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztő! A pozitív szándékokat, mint ahogy Demeter Márta is elmondta, támogatni fogjuk. Viszont pozitív hozzáállásukat szeretnénk kérni, hiszen mi most benyújtottunk egy határozati javaslatot, mely problémát nekem az egyik fogadóórámon vetette fel egy hozzátartozó. Kérnénk szépen, hogy ez a pozitív szándék itt is jelenjen meg, és támogassák e probléma megoldását is.Én elmondanám a határozati javaslatunk indoklását, és kérem tényleg a kormánypárti többséget, hogy támogassanak minket ebben. A kormány eredeti jogalkotói hatáskörében kiadott rendeletben az egyes tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásokról szóló kormányrendeletben pénzbeli kárpótlást biztosított azoknak a személyeknek, akiket 1944. október 1-jét követően a Szovjetunióban kényszermunkára hurcoltak el. A kormány rendelete az érintettek jogosultságát az egy évet elérő, illetőleg azt meghaladó szabadságkorlátozáshoz köti. A túlélő házastárs esetében a jogosultságot az egy évet elérő időtartam nem alapozza meg. Ahhoz, hogy a túlélő házastárs kárpótlásban részesülhessen, az szükséges, hogy az elhunyt jogosult szabadságkorlátozásának időtartama a három évet elérje. Ez a megkülönböztetés a kárpótlásra jogosultat túlélő házastársak tekintetében ma már nem méltányos, különösen akkor, amikor a rendelet szerint három évet meghaladó szabadságelvonás esetén is csak 20 ezer forint összegű a kárpótlás. Ezért kérjük a kormányt és a kormánypárti többséget is, hogy a mi határozatunkat fogadja el, és a módosításunkat méltányolja. Azt kérnénk, hogy ne legyen időkorlát. Azon házastárs, túlélő házastárs, akinek a férjét akár egy napra is elhurcolták és így a szabadságát elvették, annak járjon ez a pluszjuttatás. Hiszen pont ez a hölgy, aki eljött a fogadóórámra, elmondta, hogy az ő édesapját hurcolták el. Az ő édesanyja azt vallja a mai napig is nyolcvanvalahány évesen, hogy aki egy napot is ilyen helyzetbe kerül, annak a házastársának hadd járjon már ez a kárpótlás. Azt gondolom, hogy ez egy méltányolható módosítás. Ezért kérnénk azt, hogy fogadják el a határozati javaslatunkat és terjesszék be ezt is, adjuk meg a tisztességet ezeknek az embereknek is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
  • DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban támogatható az előttünk fekvő javaslat, én azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy mi az, ami még hiányzik, nagyon régóta hiányzik az 1994. évi törvényből. Attól függetlenül, hogy egyébként az előttünk fekvő javaslat valóban egy olyan hibát korrigál, ami annak idején a jó szándék ellenére benne maradt a törvényben, már a legutóbbi módosításokra gondolok, valóban a magyar érdekű esemény és veszteség egy fontos szempont, hiszen egy olyan országban élünk, amely területeket veszített, amely területén magyar állampolgárok élnek most már kettős állampolgárként, hála istennek. De nyilvánvalóan nagyon nehéz adott esetben elkülöníteni, és most itt ez korrekcióra kerül, hogy a korábbi szabályozás ebben nem tett pontos megkülönböztetést, hogy ki milyen veszteség folytán került ebbe az élethelyzetbe. Nyilvánvalóan nem lehet célja a jogalkotónak, hogy ezt kiterjessze minden, a Kárpát-medencében bekövetkező esetre. Tehát támogatni lehet a korrekciót. Azt is támogatni lehet, hogy ne a benyújtás, hanem a veszteség alapozza meg. Ez is egy fontos korrigálási javaslat. Ez így rendben is van. Viszont ahogy mondtam, egy régi probléma, és többször fordultak hozzám is országgyűlési képviselőként az érintettek, hogy a ’94. évi törvény egyösszegű kifizetéseket tartalmazott az elmaradt juttatásokra vonatkozóan, és sajnálatos módon ezek az összegek nem voltak köszönő viszonyban az elmaradt juttatásokkal sem, illetőleg nem tettek különbséget aközött, hogy kinek pontosan mennyi volt az elmaradt jogosultsága.Azért lett volna fontos ‑ és erre 2012-ben, itt van előttem, egy országgyűlési határozati javaslatot is benyújtottam a hadigondozottak elmaradt juttatásainak igazságos kompenzálásáról ‑, ha ezt az Országgyűlés elfogadja, mert az 1994. évi törvényben, ahogy elmondtam, nagy igazságtalanságok kerültek bevezetésre, és ezt jó lenne korrigálni. Higgyék el, hogy akiket ezek az igazságtalanságok értek, még mindig várják, hogy az Országgyűlés és jelen pillanatban a Fidesz-KDNP-többség és a Fidesz-KDNP-kormány megtegye ezeket a lépéseket.Annak idején már a Honvédelmi bizottság elutasította a kérelmet, de ott volt Hende Csaba akkori honvédelmi miniszter, aki azt mondta, hogy újabb kárpótlási, kártérítési igényeket nem kíván megnyitni a magyar állam, illetve a magyar kormánynak nincs szándéka, hogy újranyissa ezeket a fejezeteket. Ez egyébként abban a tekintetben nem volt igaz, hogy csak ezekre az emberekre tűnik igaznak, hiszen azóta a magyar kormány igenis megnyitott másfajta juttatásokat, illetve juttatások is folyamatosan emelésre kerültek egyéb kategóriák esetében, de sajnálatos módon, ha úgy igaz, amit Hende Csaba ott elmondott, csak azoknak a hadiárváknak, hadiözvegyeknek, hadirokkantaknak az elmaradt juttatásait nem kívánja rendezni a magyar állam, akiknek az 1994. évi XLV. törvényben vagy az alapján sajnos nem akkora összeget adtak, mint amennyi járt volna.Teljesen egyértelműen beláthatjuk, hogy itt egy kiszámolható összegről van szó. Itt fillérre ki lehet számolni és reálértékre lehetett volna emelni azokat az összegeket, hogy mennyi az, amit elvettek. Korábban egyébként a hadigondozottak ellátásáról szóló 1933. évi VII. törvénycikk határozta ezt meg. Ki lehet számolni, hogy akiknek ezt politikai okokból elvették vagy be sem adhatták az igényüket, mennyi volt a kiesett jogosultságuk. Ennek ellenére ‑ ahogy elmondtam ‑ a ’94. évi törvénynél egy egyösszegű kifizetést határozott meg, aminek köze nem volt a valós kiesett juttatásokhoz. Hangsúlyoznám, még egyszer hangsúlyoznám, itt nem is sérelemdíjakról van szó, hogy a mai szóhasználatot használjam, nem arról van szó, hogy valaki utólag azt mondja, hogy mekkora kár érte lelkileg vagy milyen szenvedések érték, és utólag egy eseményhez hozzáfűzve szeretne bármiféle új igényt érvényesíteni, hanem tulajdonképpen a polgári jog alapján egy kiesett, forintra beazonosítható juttatását szeretné visszakapni, és nem úgy, hogy egy összeget fiktív módon meghatároznak számára, aminek köze nincs ahhoz, hogy milyen kár érte. Egyébként pont a ’94. évi törvény tette lehetetlenné, hogy ezek az emberek akár egy pert indítsanak és azt mondhassák, hogy a magyar állam tartozik nekik bizonyos összeggel. Ezt tulajdonképpen ez a törvény elvette tőlük, hiszen egy összegben határozta meg ezt az összeget. Egyébként államtitkár úrral egyetértek, és pont amikor legutóbb erről volt szó, mondtam el, hogy kommunistából is a legpiszkosabb fajta jutott nekünk, mert nem volt jellemző a környező országokban sem és a keleti blokk országaiban sem, hogy azoktól az emberektől elvegyék a juttatásaikat, akik a háborúban, mondjuk, megsérültek vagy hadiárvák, hadiözvegyek lettek, csupán azért, mert mondjuk, a Szovjetunió ellen harcoltak. Nézzék meg, a környező országokban sem volt ez a szabályozás életben, csak Magyarországon lehetett ezt kollektív módon megtenni. Úgy gondoljuk, hogy a magyar államot még mindig terheli ez a kötelesség. Pont ezért a 2012-es határozati javaslatomban úgy terjesztettem be a javaslatot, egyébként nem véletlenül a törvény módosítását, hanem a kormány számára egy feladatot adva határozati javaslatot terjesztettem elő, megadva a lehetőséget, hogy a kormány kitalálja a szabályozási elveket, vagy hogy pontosan milyen törvényt hogyan kell biztosítani, vagy hogy milyen összegből vagy hol szeretné ezt betervezni a költségvetésbe.(12.00)De a lényeg az, hogy úgy lenne méltányos vagy úgy lett volna méltányos, hogy egyrészt a ’92. évi, az 1992. január 1-jei állapotot kellett volna figyelembe venni, azzal együtt, hogy ha ’92. január 1. után valaki elhunyt hadirokkantként, és felé a magyar államnak tartozása van, hiszen elvonták az ő juttatásait, akkor igenis ezeknek örökölhetőnek is kellene lennie. Hiszen hogyha valakitől megvonták ezeket, akkor azt a családjától, a gyerekeitől is ugyanúgy megvonták, hiszen ez az egész családnak az életvitelét tette nehezebbé, és azon túl, hogy jogilag egy jogfosztott helyzetbe taszította az adott sérelmet elszenvedett hadirokkantakat, hadiárvákat, hadiözvegyeket, ezen túl még a járulékok szempontjából is, a kifizetések szempontjából is kedvezőtlen helyzetbe kerültek, tehát nélkülöznie kellett ennek a családnak. Úgy gondolom, hogy ha mondjuk, valaki édesapjának hadirokkantként volt egy megítélt támogatása, megítélt juttatása, ezt elvették tőle, és nélkülözött a családja, a gyerekei nélkülözésben nőttek fel, és ’92-t megérte a hadirokkant, jelenleg fiktív emberünk ‑ de sajnos ez sok esetben igaz volt ‑, tehát meg­érte, de meghalt, és utána ezért számára nem került kifizetésre az őt megillető, vagy nem kerülhetne a jövőben kifizetésre az őt megillető összeg, akkor igenis, a leszármazója is meg kell hogy kapja ezt, és az igény ebben a részben is járna neki. Nos, ezt a határozati javaslatot, ahogy elmondtam, elutasította a Honvédelmi bizottság, de nagyon bízom benne, hogy a miniszterváltás talán ebben is egyfajta új lendületet adhat, úgyhogy államtitkár urat kérem, hogy tartsuk napirenden a témát, a kormány felé tartsák napirenden a témát, mert eljöhet az a pillanat talán, amikor meglesz rá a fogadókészség. Nyilvánvalóan Hende Csabától egyébként nehéz lett volna elvárni, mert ha jól emlékszem, ő a ’94. évi törvénynek a megírásában részt vett ‑ ezt talán ő is elmondta a Honvédelmi bizottság ülésén ‑, tehát nyilvánvalóan nehezen lehet ezt elvárni egy olyan honvédelmi minisztertől, aki részt vett ennek a megalkotásában, sőt ő még büszke is volt rá, hogy valamit legalább ezeknek az embereknek adtak. Nos, nem arra kell büszkének lenni, hogy egy egyösszegű alamizsnát vagy egy kisebb összeget adtak ezeknek az embereknek, hanem arra kellene büszkének lenni, hogyha a helyzetet rendeznék. A mindenkori kormányok és a magyar állam irányában ezek a követelések, úgy gondoljuk, hogy még mindig fennállnak, és meg kell oldani ezeknek a rendezését. Ezzel együtt, ahogy elmondtam, a javaslatot támogatjuk, de nagyon szeretnénk, hogyha a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák kérdése és a kommunizmusban irányukban elkövetett bűnök soha nem évülnének el, és legalábbis a pénzbeli kifizetések megtörténjenek. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvény szikár szövege, amely a jogalkotásnak felel meg, és annak kell hogy megfeleljen, nem adhatja vissza a fontosságát annak, amit a 2015. évi CIV. törvény elindított, és amit ez a törvény most pontosít. Nem adhatja vissza a fontosságát annak, hogy egyszer szembenézzünk azzal, hogy micsoda életek voltak azok, amelyek 1945-öt és különösen 1949-et követően olyan méltánytalanságokat kellett elszenvedjenek, amelyekre nemhogy nem szolgáltak rá, hanem ellenkezőleg, a hazájukért hoztak áldozatot. Aki nem élt akkor és nem látta szemtől szemben a valóságot, nem tudja elképzelni, hogy mit jelenthetett az a fajta igazságtalanság, hogy tudta, hogy az ő apja, tudta, hogy az ő hozzátartozója valahol ott kínlódott, szenvedett, iszonyatos kínokat állt ki ebben a háborúban, aztán ő egy harmadrangú, ha egyáltalán olyan, állampolgár lett Magyarországon. Ezért minden olyan gesztus, ami ebben az irányban történik, több, mint az a néhány forint, amit majd oda tudunk adni. Ezt a gesztust nemcsak feléjük kell meghozni, de újra és újra hangsúlyozni kell, hogy azért tesszük és azért mondjuk, mert nem akarunk fájdalom és fájdalom között különbséget tenni, mert nem engedhetjük, hogy azok, akik a hazájukért küzdöttek, szenvedtek, megsérültek, meghaltak, nem engedhetjük, hogy azoknak az emléke úgy maradjon meg, hogy meg sem kíséreltünk elégtételt adni. Az elégtételnek legalább abban kell állnia, hogy elismerjük, hogy ők, akik a hazáért küzdöttek, a hazáért szenvedtek, minden olyan elismerést, anyagit és egyéb elismerést megérdemelnek, amelyet egyáltalán ez az ország nyújtani tud. Tisztelt Ház! Emlékszem arra, tisztes, olyan család, amelyik a mi utcánkban ott élt emberemlékezet óta, micsoda nyomorúságba került éppen attól, hogy a háborút követően teljesen méltánytalan üldözésnek volt kitéve. Nem tudunk ennek már elégtételt adni, de meg kell próbálni gesztusokat tenni, olyan gesztusokat tenni vagy annál még többet, elismerést adni, amely annyit jelent, hogy az ő utódaiknak, akár jogosultak most arra, hogy kapjanak valamiféle kárpótlást, akár nem, az elismerést megadjuk. Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
  • SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy dologra szeretném csak fölhívni a figyelmet a törvénymódosítással kapcsolatosan. Amikor elfogadtuk ezt a törvénymódosítást, és megnyílt a lehetőség, hogy azok a hadiárvák vagy hadiözvegyek vagy akár csak a hozzátartozók közül jó páran jelentkezzenek a hatóságoknál, akkor volt egy kis zavar. Arra szeretném fölhívni államtitkár úr figyelmét, hogy több olyan panasz érkezett be hozzánk, miszerint voltak például olyan kerületek, ahol jelentkeztek az összeggel kapcsolatosan az ügyintézésre, és azt a választ kapták, hogy ők nem jogosultak rá, hiszen nem voltak nyilvántartásba véve. Hogy konkrétan elmondjam, a X. kerületből több ilyen panasz érkezett hozzánk, amikor egyszerűen nem is tudták az ügyintézők, hogy miről van szó. Arról pedig, hogy a határon túl élők is jogosultak erre, csak nagyon-nagyon kevesen tudtak. Tehát én csak azt szeretném kérni önöktől, hogy mivel megvolt a törvényalkotói szándék és egyértelmű volt a törvényalkotói szándék, ez nagyon sokszor visszásságot okozhatott éppen a kormányhivataloknál vagy pedig azoknál a szerveknél, akik nem tudtak róla, úgyhogy a jövőben, amennyiben lehetséges, akkor sokkal egyértelműbben, és sokkal célszerűbb lenne, ha mindenkit időben tájékoztatnának arról, hogy föl tudjon készülni az apparátus, hiszen egy ilyen jó szándékkal elfogadott törvénynek is lehetnek negatív hatásai akkor, hogyha éppen az adott ügyintéző nincs tisztában sem a törvénnyel, sem a törvény szándékával és azzal, hogy mit is szeretett volna elérni a törvényalkotó. Csak erre szerettem volna felhívni a figyelmet, amennyiben lehetséges, akkor valamilyen módon sokkal részletesebben tájékoztassák azokat az ügyintézőket, akik a gyakorlati folyamatát az ügynek és a gyakorlati folyamatát az eljárásoknak végre fogják hajtani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen azokat a támogató hozzászólásokat, amelyek a Lázár János, L. Simon László és általam benyújtott törvényjavaslatot érintették. Úgy érzékeltem, hogy a parlament méltányolta azt a szándékot, amivel mi a nehéz sorsú emberek felé fordultunk csakúgy a nyáron, mint most ezekkel a pontosító javaslatokkal. A törvényjavaslat kapcsán elhangzottak nem teljesen a törvényjavaslatba illeszthető vagy illeszkedő felszólalások is. Ezzel kapcsolatban annyit tudnék elmondani képviselőtársaimnak, hogy az én ismereteim szerint készül a kárpótlás kiegészítése valamilyen formában, a kormány gondolkodik ezen a kérdéskörön, pont azért, hogy minden lehetőség, amely itt is felmerült, az valamilyen formában a történelem okozta sebek kapcsán lezárásra kerülhessen. (12.10)A másik, amit szeretnék elmondani, az, hogy azért ennek az erkölcsi elégtételen túl van anyagi vonzata is, hiszen 18-20 ezer fővel számoltunk, és ez ma meghaladja a 45 ezret a kérelmek benyújtását illetően, tehát dupla létszám keletkezett, ami egyébként nagyon örömteli. Ez azt mutatja, hogy mindenkihez eljutott az a felhívásunk, hogy érdemes ezzel a jogintézménnyel élni annak, aki nem tehette meg korábban, vagy akitől megvonták korábban. E vonatkozásban én nem gondolnám, hogy a kormánytisztviselők felkészületlenek lettek, hiszen külön oktatás volt, tekintettel arra, hogy a hatálybalépés napját követően egyébként már gondoskodni kellett a kérelmek befogadásáról, tehát július 4-étől nagyon-nagyon rövid idő volt a felkészülésre a benyújtástól az elfogadásig, és az elfogadástól egyébként a hatálybalépésig. Azért is volt gyors a hatálybalépés, hiszen sajnálatos módon ezek az emberek időskorúak, 73 év felettinek kell lenni annak, aki benyújtja ezt, és nagyon kevés elutasításra kerül sor. Széleskörűen értelmezték az ügyintézők a jogszabályokat, azt is befogadták, aki két tanúval igazolta ‑ nem kellett hozzá papír ‑, hogy az édesapa a második világháborúban hunyt el, vagy nekem is volt olyan fogadónapos ügyfelem, aki azt mondta, hogy kedves képviselő úr, nézze meg, az apám föl van írva ott az emlékműre vagy az emléktáblára, márványba vésve a neve mint második világháborúban elhunyt katonahősnek, de semmilyen papírom nincs róla. Én azt tudtam neki mondani, hogy ha ez a faluközösség számára egyértelmű, akkor a hatóság számára is egyértelmű kell hogy legyen. És az is mutatja, gondoljanak bele, hogy 35 ezer elbírált kérelem van, és az a járadék, amely egyébként jár havonta, egy év alatt kiteszi tulajdonképpen az elvett 13. havi nyugdíjnak az összegét, az özvegyeknél pedig meghaladja a 30 ezer forintot. Persze mindannyian tudjuk, hogy ez a sebeket nem tudja begyógyítani, pénzzel nem lehet az elhunyt életeket visszahozni, pénzzel nem lehet kártalanítani azt a nehéz sorsot, amit ezek az emberek végigéltek, de mégis azt gondoljuk, hogy van ebben előrelépési lehetőség. Nyilván az ország anyagi tehetőssége tudja fokozni vagy megemelni ezeket a juttatásokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szaporítanám a szót, hiszen széles körű támogatottságot érzek itt a Parlament falai között. Köszönöm szépen még egyszer. Köszönöm szépen ilyen módon a kormányzati támogatást, amit a Honvédelmi Minisztérium nyújtott, és bízom abban, hogy meg fogják szavazni rövid időn belül ennek a törvényjavaslatnak, ennek a módosításnak ‑ amikor a zárószavazásra kerül sor ‑ a beterjesztettek szándékának megfelelően a szövegét. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására ma 16 óráig van lehetőség. Soron következik a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Lázár János, L. Simon László, valamint Kovács Zoltán képviselő által T/7391. számon benyújtott előterjesztés a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Kovács Zoltán úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének.
  • ELNÖK: Megadom a szót Vargha Tamás államtitkár úrnak a kormány részéről.
  • ELNÖK: Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Megadom a szót Vas Imrének, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Demeter Mártának, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Megadom a szót Hollik Istvánnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Megadom a szót Kulcsár Gergelynek, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP nincsen, így a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Elsőként független képviselő hozzászólására van lehetőség, de úgy látom, hogy erre nincs ingerencia.Most a további képviselői felszólalások következnek. Ennek keretében megadom a szót elsőként Heringes Anita képviselő asszonynak.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. (Jelzésre:) Szilágyi György képviselő úr jelentkezett. Öné a szó, képviselő úr.
  • ELNÖK: Megkérdezem Kovács Zoltán képviselő urat, előterjesztőként kíván-e reflektálni. (Jelzésre:) Igen, jelzi. Öné a szó, képviselő úr.