• ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Első szavunk ma is a részvété, ezúton is tolmácsolom a magyarok és Magyarország részvétét Franciaországnak és a francia népnek, együtt érzünk velük, és mellettük állunk a bajban.Tisztelt Ház! Az Európai Uniót megtámadták, és mi is veszélyben vagyunk. François Hollande, a Francia Köztársaság nagyra becsült elnöke szerint, ami történt, az háborús tett. Ha ez így van - már­pedig így van ‑, akkor tudnunk kell, hogy nem csak Franciaország és a francia nép áll háborúban. Franciaország az Európai Unió tagja. Innen nézve Párizsban az Európai Uniót támadták meg; tagjai vagyunk, tehát ez a mi ügyünk is. Ami péntek éjszaka történt, az megtörténhet más helyeken is Európa-szerte. Mi sem vagyunk biztonságban. Itt az idő, hogy az Európai Unió vezető politikusai is ráébredjenek és megértsék, hogy mi a tét. Tegyük fel az egyszerű kérdést: mi az emberségesebb? Ez idáig mi, magyarok azon voltunk, hogy lezárjuk a határt a Közel-Keletről és az Afrika felől érkező áradat előtt. Meg is kaptuk a magunkét, hogy ez nem emberséges. De itt van előttünk a kérdés: mi az emberségesebb? Lezárni a határokat az illegális határsértők előtt, vagy ártatlan európai polgárok életét kockára tenni? Az élethez való jog minden más jogot megelőz, mint ahogy az önvédelem joga is erősebb minden másnál. Semmiféle ideológia vagy gazdasági érdek miatt nem tehetjük ki életveszélynek az európai polgárokat. Akárhogy is, azt látjuk, hogy az Unió sodródik; gyenge, bizonytalan és bénult. Tanácskozás és konferencia van rogyásig, de megoldások nincsenek. Ideológiák hálójában vergődünk, ahelyett, hogy a józan ész és saját kulturális hagyományaink alapján cselekednénk. Számos európai ország vezetője a mai napig azon agyal, hogy miképp oldják meg a bevándorlók tömegeinek beszállítását és befogadását, ahelyett, hogy közösen gyakorlati lépéseket tennénk végre az áradat megállítására. Brüsszelben még mindig azt állítják, hogy a bevándorlás jó dolog, miközben napról napra újabb bizonyítékokat kapunk arról, hogy a bevándorlás rossz dolog. Nem win-win, vagyis kölcsönös nyertes, hanem lose-lose, kölcsönös vesztes ez a helyzet. Tisztelt Ház! Mi úgy érezzük, hogy Európa léte a tét. Brüsszel azonban rossz üzeneteket, újabb és újabb meghívókat küld a migránsoknak, ahelyett, hogy megüzennénk nekik végre határozottan és becsületesen, hogy itt egyáltalán nem az várja őket, amire ők számítanak. Tisztelt Ház! Többször figyelmezettük az Európai Unió vezetőit, hogy ne hívják be ezeket az embereket Európába. Mindenki, aki józan ésszel végiggondolta a korlátlan népvándorlás lehetséges következményeit, tisztában lehetett azzal, milyen veszélyeket rejt magában a határainkon illegálisan, ellenőrizetlenül beáramló tömeg. Az európai és az amerikai biztonsági szakemberek, titkosszolgálati, hírszerzési főnökök, rendőri vezetők folyamatosan figyelmeztették Európát a terrorveszély növekedésére. Minden politikus, Európa összes vezetője tudott a veszélyről. A görögök pedig már régen megmondták, még a nyár elején, egyáltalán nem zárható ki dzsihádisták érkezése a migránstömeggel. A józan ész talajáról szemlélve egyértelmű volt: egész egyszerűen nem szabad tömegeket ellenőrizetlenül beengedni, olyan emberek százezreit, akikről nem tudjuk pontosan, honnan jönnek, nem tudjuk, hogy kicsodák, és nem tudjuk, hogy mit akarnak, ráadásul, tisztelt Ház, olyan területekről, ahol az európai államok éppen katonai akciókat hajtanak végre. Ilyen még soha nem fordult elő: olyan területekről engedünk be, sőt szállítunk be ellenőrizetlenül százezreket, amelyekkel az Európai Unió hadban áll. Bebizonyosodott, hogy a terroristák tudatosan és jól szervezetten arra használják föl a népvándorlást, hogy elvegyüljenek az otthonukat a jobb élet reményében elhagyó emberek tömegében. Nem gondoljuk azt, hogy mindenki, aki onnan jön, terrorista. De nem tudjuk, senki sem tudja megmondani, hogy hány terrorista érkezett a migránsok között eddig, hányan vannak már itt, és hányan érkeznek még nap mint nap. Terroristából egy is sok. Belegondolni is rossz, hogy hazánk területén hány terrorista mehetett át. Ideje ennek véget vetni egész Európában. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden józanul gondolkodó ember számára világos, hogy Európa nem bír el ennyi embert. Mindannyian tudjuk, hogy az európai gazdaság nem tud megbirkózni ekkora teherrel, de a pénzügyi és gazdasági realitásokon túl a népvándorlás három olyan súlyos veszélyt jelent, ami külön-külön is kellő indok az emberáradat visszaszorítására.(13.20)Először is: péntek éjjel megtapasztalhattuk, hogy a népvándorlás hatványozottan növekvő terrorveszélyt jelent, sőt ma már nem terrorveszélyről, hanem tényről, vagyis valóságos terrorról van szó. Másodszor: a népvándorlás növeli a bűnözés veszélyét. Erről nem PC, politikailag nem korrekt beszélni, sőt a nyugati világ ezeket a tényeket nyíltan letagadja, de attól még tény: ahol Európában sok bevándorló van, ott jelentősen megnőtt a bűnözés és romlott a közbiztonság, több a lopás, a rablás, a bántalmazás, a súlyos testi sértés, a nemi erőszak és az emberölés. Ha nem beszélünk róla, ezek attól még tények maradnak. Harmadszor pedig: a más földrészekről, más kultúrákból ideérkező emberek tömeges betelepülése veszélyt jelent a kultúránkra, életformánkra, szokásainkra és hagyományainkra. Most már azok is, akik a multikulturalizmus téveszméiben éltek, és ezt a téveszmét ránk is akarták erőltetni, láthatják, hová vezet mindez. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A történtek fényében szólnunk kell a kötelező beletelepítési kvóta kérdéséről is. Még mindig ott tartunk, hogy valahol Magyarországon kívülről akarják megmondani, hogy nekünk, magyaroknak kivel kellene együtt élnünk, erről szól ez a kvóta. Azt javaslom a tisztelt Háznak, továbbra se fogadjuk el, ragaszkodjunk továbbra is ahhoz, hogy magunk döntsük el, kit akarunk beengedni, kivel akarunk együtt élni. A kötelező beletelepítési kvóta egész egyszerűen nem Európa, éles ellentétben áll az európai szellemmel. Értelmetlen, mert nem megoldja, hanem súlyosbítja a válságot. Jól látható, hogy a kötelező beletelepítési kvóta nem távol tartja, inkább meghívót jelent a migránsok számára. A nyomást nem csökkenti, hanem növeli, és az európai országok a gyorsan növekvő nyomás miatt vissza fogják állítani az Unión belüli határaikat. Ha ez így megy tovább, ez csak idő kérdése, és ez a schengeni rendszer és a szabad mozgás végét jelentené. A kötelező kvóta, tisztelt képviselőtársaim, jogtalan is, mivel az európai vezetőknek nincs hatásköre ebben a kérdésben ilyen döntést hozni; nincs jogkörük rákényszeríteni egy tagállamra sem a menekültek, illetve a bevándorlás ügyében olyan intézkedést, amit az illető ország nem akar. A terrortámadás fényében most már Brüsszel végképp nem vitathatja el, hogy a tagállamoknak joguk van megvédeni magukat, ugyanis a kötelező betelepítési kvóta azért veszélyes, mert szétterítené a terrorizmust Európában.Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A tények és a tragikus események azt mutatják, hogy új Európa-politikára van szükség, nem elég toldozni-foldozni, javítgatni a régit. Azt javaslom, toljuk félre a dogmákat, felejtsük el a politikai korrektséget, beszéljünk egyenesen és nyíltan. Azt javaslom, térjünk vissza az ideológiák világából a józan észhez, és négy magától értetődő parancsolat alapján gondoljuk újra az európai politikát.Először is: meg kell védenünk az Európai Unió külső határait, mert a biztonság a határok védelmével kezdődik.Másodszor: meg kell védenünk a kultúránkat, mert Európa lényege szellemi és kulturális identitása.Harmadszor: meg kell védenünk gazdasági érdekeinket, mert nekünk, európaiaknak a világgazdaság centrumában kell maradnunk.Negyedszer: meg kell adni az embereknek azt a jogot, hogy befolyásolhassák az európai döntéseket, mert az Uniónak demokratikus alapokon kell állnia.Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai polgárok nem akarták, nem akarták, hogy idegenek százezrei ellenőrizetlenül, határainkon illegálisan átlépve lerohanják országainkat. Ilyen politikára soha sehol senkinek nem adtak sem megbízást, sem engedélyt. Az emberek biztonságban akarnak élni, és élvezni akarják az Unió előnyeit, és nekünk, parlamenti képviselőknek és kormányzatoknak szerte Európában az a dolgunk, hogy meghalljuk az emberek hangját. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A gyász és az együttérzés kinyilvánítása Franciaország mellett megilleti egyébként azokat is, akik az elmúlt hetekben szintén aljas, alávaló terrorcselekményektől szenvedtek, gondolok itt a bejrúti, bagdadi terrorcselekményekre vagy az orosz repülőgép elleni támadásra. Együtt érzünk Franciaországgal, viszont lássunk világosan: egy globális krízisről van szó, elszenvedője az Európai Unió, de elszenvedői azok az országok is, akik többek között menekülteket is kibocsátanak. Igen, meg kell védeni Európát, viszont önök azt ígérték, hogy megvédjük az Európai Uniót, és ez nem sikerült. Azt a munkát, amit el kellett volna végezni, Magyarország sem végezte el a kritikus hónapokban. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önt itt végighallgatva, abban feltehetően egyetértünk, hogy abban a négyszázezres tömegben, amelyik áthaladt Magyarországon, nem mindenki menekült és nem mindenki terrorista. Éppen ezért én azt gondolom, megfontoltabban kéne arról beszélni, hogy ki és mikor teríti szét a terrorkockázatot, pont az nem történt meg ugyanis az elmúlt hónapokban, hogy az Európai Unió képes legyen megkülönböztetni a tényleges menekülteket, a gazdasági bevándorlókat és a terroristákat. Pontosan ezt a feladatot nem tudták az Európai Unió szervei és tagállamai elvégezni. Ebben a helyzetben az első az, hogy az Európai Unió még véletlenül se menjen bele egy gyűlöletspirálba, ami erőszakspirált szül. Igen, az Európai Uniót meg kell védenünk, és pontosan ezért van szükség közös megoldásokra. Amikor az elmúlt hónapokban közös megoldásokat követeltünk, ez nem valami széplelkű euroblabla akart lenni. Miniszterelnök úr, arról van szó, ha nincsen hatékony terrorellenes együttműködés az Európai Unión belül, nincsen az európai titkosszolgálatok között egy napi szintű, közös parancsnokság alatt működő információ­megosztás, akkor Magyarország is védtelen lesz. Azért tettünk le például javaslatot januárban is a parlament asztalára a büntető törvénykönyv kiigazítására, hogy Magyarország is hatékonyan tudjon részt venni egy európai szintű belbiztonsági, terrorellenes együttműködésben.(13.30)Éppen ezért azt is látnunk kell, itt nem arról van szó, hogy az Európai Unióban ne lenne elég pénz drótkerítéshez, fegyveres védelemre a közös határok megvédéséhez, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy nincs meg a szükséges politikai akarat, hogy az Európai Unió eldöntse: akik viszont már beléptek az Európai Unió területére így vagy úgy, azokkal mi történik. De ezért Magyarország is felelős. Felelősek vagyunk mi is azért, ha nem nyomon követhető azoknak a tömegeknek az áradata, akik bejöttek és különböző státust érdemelnek az Európai Unió joga alapján. Éppen ezért Magyarországnak is van felelőssége abban, hogy a schengeni rendszer ne essen szét. Van felelősségünk abban, hogy megadja az Európai Unió a szükséges támogatást a szomszéd és tranzitállamoknak, hogy legyen egy egységes elbírálása a benyújtott menedékkérelmeknek az Európai Unión kívül, és adott esetben Schengenen belül legyen egy fokozott idegenrendészeti ellenőrzés. A magyar érdek az, hogy legyen egy fokozott európai belbiztonsági együttműködés, hogy a veszélyes csoportok nyomonkövethetősége európai szinten valósuljon meg, és az Unió titkosszolgálatainak napi szintű együttműködése működjön. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Információra van szükség ahhoz, hogy meg lehessen védeni a magyar embereket, ezekhez az információkhoz viszont egy fokozott uniós belbiztonsági együttműködéssel tudunk hozzájutni. Közös európai eljárásrendre van szükség Dublin helyett, pontosan azért, hogy Schengen be ne dőljön, közös európai intézményekre és közös európai diplomáciai lépésekre van szükség. Igen, azért is van szükség közös diplomáciai lépésekre, mert való igaz, hogy egy XXI. századi globális krízist láthatóan XX. századi nemzetközi jogi normák alapján nem lehet kezelni. Ezt a kérdést viszont Magyarország egyedül nem tudja felvetni. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az a helyzet, hogy ha nincs közös európai megoldás, Magyarország információhiányban lesz, a magyar szolgálatok információhiányban lesznek, s Magyarországnak a visszatoloncolással is szembe kell néznie. És nem véletlenül beszéltünk itt folyamatosan a gyökérproblémákról: amíg a gyökérproblémákat nem kezeljük, tehát egy olyan világrend van, ahol a profit előbbre való, mint az ember, amíg a globális nagyvállalatok abban érdekeltek, hogy az ázsiai és afrikai országok természeti erőforrásait, olcsó munkaerejét lerabolják, nem lesz megnyugtató megoldás Európa számára sem. A kérdést úgy is fel lehet vetni, hogy kik fogják újjáépíteni Szíriát, kik fogják újjáépíteni azokat az államokat, ahonnan elindulnak menekültek is. Azt gondolom, hogy ebben Magyarországnak és az Európai Uniónak súlyos felelőssége van. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban és a páholyból.)
  • VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy első körben a Jobbik nevében kifejezzem együttérzésemet az elhunytak hozzátartozói és Franciaország felé. A gyász pillanataiban azonban már nem tehetjük meg, hogy csupán a gyásszal törődünk, hanem a kiutat is keresnünk kell, erre kötelez bennünket a jelenlegi helyzet. Azt gondolom, az első dolog, amit itt Magyarországon magyar országgyűlési képviselőként ki kell mondanunk, az az, hogy ez nem egy pártpolitikai kérdés, hanem ez egy nemzeti ügy. Vagyis abból is vizsgázunk mi most itt, országgyűlési frakciók, hogy képesek vagyunk-e félretenni a pártpolitikai ellentéteinket, érdekeinket, vagy pedig egy ilyen katasztrófahelyzet is még távolabb lök bennünket egymástól. Bizonyosan kijelenthető, hogy ami november 13-án történt, az Európa és ezen belül Magyarország számára is egy új időszámítás kezdete, és számtalan kérdés merül föl mindezzel kapcsolatban, s nem csupán biztonságpolitikai kérdések, hanem egész Európa jövőjével, sorsával kapcsolatos kérdések, olyanok, amelyekről még nagyon sokat fogunk vitázni középtávon, de akár még hosszú távon is. Gondoljunk az egysebességes vagy többsebességes Európa koncepciójára, vagy gondoljunk a nemzetek Európája kontra európai egyesült államok vitára, vagy gondoljunk arra a kérdésre, hogy lehet-e egyszerre Európában demokráciát, jóléti államot, versenyképes gazdaságot és keresztény kultúrkört építeni. Ezek nagyon kínzó, nagyon nehéz kérdések, és ahogy mondtam, hosszú távon fogunk még ezekről vitát folytatni. De én azt gondolom, a mai nap feladata az, hogy az előttünk álló rövid távú és akut problémákra fókuszáljunk, és ez ügyben próbáljunk meg olyan kijelentéseket tenni, amelyek helytállóak, és próbáljunk meg olyan kiutat felvázolni Magyarország és Európa számára, amely megvalósítható és józan. Az első mondat, amit szerintem ki kell mondani és a társadalomnak egyértelműen be kell mutatni, az az, hogy a Brüsszel és Berlin által vezényelt ostoba, a józan észt és a pragmatikus szempontokat háttérbe szorító bevándorláspolitika megbukott. Ez a bevándorláspolitika megbukott, és vele együtt megbukott az a baloldali, a balliberális pártok által viselt politika is, amely ezt folyamatosan támogatta. Ezt ki kell mondani, és ezzel a magyar társadalmat és az Európai Unió társadalmát is szembesíteni kell, ezeknek a politikai erőknek pedig azt kell üzenni, hogy elég volt abból a politikából, amely Európát ilyen helyzetbe sodorta. Természetesen ismerve és olvasva a baloldali, balliberális pártok sajtóját, jó, ha felkészülünk arra a kérdésre vagy arra a dilemmára, hogy hogyan lehet a bevándorlást a terrorizmussal egy lapon emlegetni. Én azt gondolom, itt van két mondat, amit meg kell fontolni és meg kell érteni. Az első mondat az, hogy a bevándorlók nem terroristák. Ezt a mondatot le kell írni, ki kell mondani és meg kell érteni. De van egy másik mondat is, amit szintén le kell írni, ki kell mondani és meg kell érteni, ez pedig az, hogy a terroristák viszont bevándorlók. Ezt a mondatot is meg kell érteni, ugyanis aki nem képes mind a két mondatot egymással összefüggésben megérteni, az nem fogja tudni Európát és ezen belül Magyarországot sem kivezetni a jelenlegi helyzetből. A bevándorlók nem terroristák, de a terroristák bevándorlók. Azt gondolom, ez az a vitaalap, amiből ki lehet indulni. Aki ezt a kettőt nem képes belátni, azzal, azt gondolom, nagyon nehéz lesz konstruktív és értelmes vitát folytatni a jövőben. S ha ezt elfogadjuk és kimondjuk, akkor ebből következik a következő mondat, mégpedig az, hogy ha Magyarországot meg akarjuk óvni a terrorizmustól ‑ és azt gondolom, hogy ez vitán felül áll, abban szerintem mindannyian egyetértünk, hogy Magyarországot meg kell óvni a terrorizmustól ‑, tehát aki Magyarországot meg akarja óvni a terrorizmustól, annak Magyarországot meg kell óvni a bevándorlástól. Jelen pillanatban ez a helyzet, és azt gondolom, hogy ez is vita felett kell hogy álljon közöttünk. Aki pedig a bevándorlástól meg akarja óvni Magyarországot, annak szembe kell néznie mind a kvóták ügyével, mind pedig a visszatoloncolás veszélyével. Ezzel a két dologgal kell jelen pillanatban akut módon foglalkozni, ezt kell megakadályozni, a kötelező kvótarendszert. Itt csak zárójelben jegyzem meg, miniszterelnök úr, hogy szerintem a kvótarendszer Fidesz által javasolt kozmetikázott változata, a világkvóta sem megoldás, mert azok az érvek, amiket ön elmondott, nagyjából a világkvóta kapcsán is elmondhatók, bár hozzáteszem, természetesen igazságosabb, mint a kötelező európai kvóta, de az sem jó megoldás, szerintem azt is érdemes elfelejteni. Azzal kezdtem, hogy a pártpolitikai érdekeket félre kell tenni. Amikor a múlt héten a Fidesz nevében Kósa Lajos frakcióvezető úr egy aláírásgyűjtést javasolt a kvótarendszer ellen, akkor mi a pártpolitikai érdekeinket félretéve jeleztük, hogy támogatjuk ezt a javaslatot. De azt is észre kell venni, hogy péntek óta, november 13-a óta az idő, a történelem túllépett ezen az aláírásgyűjtésen. Sokkal erőteljesebb eszközre van szükség abból a célból, hogy Magyarország a saját érdekeit megfogalmazza és megüzenje Brüsszel felé. A Jobbik természetesen támogatja a bírósághoz való fordulást is, de csak egy ügydöntő népszavazás lehet az, ami igazán megüzeni Magyarország véleményét. Az ehhez szükséges alkotmányos kereteket meg kell teremteni, és a Jobbik a múlt héten ez ügyben beadta a javaslatát. Miniszterelnök urat és a Fideszt arra kérem, hogy támogassa az ügydöntő népszavazás lehetőségét, hogy a mindenkori magyar kormányt a magyar társadalom valóban fel tudja hatalmazni arra, hogy se kvóta, se visszatoloncolás nem kell Magyarországra. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, kereszténydemokraták megdöbbenéssel értesültünk az egész emberiség békéje ellen elkövetett 2015. november 13-ai párizsi terrortámadásról, amelyet a leghatározottabban ezúton is elítélünk. Mindannyiunkat feldúlt az erőszaknak és a gyűlöletnek ez a tomboló megnyilvánulása. A kereszténydemokraták nevében együttérzésünket fejezzük ki, osztozva az áldozatok hozzátartozói és az egész francia nemzet fájdalmában. Tisztelt Miniszterelnök úr! Tisztelt Ház! Minden nemzedéknek megvan a maga keresztje és felelőssége. Azt, hogy kiből lesz hős és ki marad gyáva, az dönti el, hogy ki veszi vállára a keresztet és ki nem. A mai korunknak is megvan a maga kihívása: vagy felvesszük a keresztet, vagy elveszünk, és akkor unokáink joggal fogják majd mondani, hogy gyávák voltunk. A magyar Országgyűlés, a magyar kormány a magyarok millióival együtt felvette a keresztet, felvettük, mert az ösztöneink jól működnek. Számunkra a szabadság nem magától értetődő, nem szüleinktől kapott örökség. (13.40)A szabadságért minden magyar nemzedéknek újra és újra meg kellett küzdenie emberöltőről emberöltőre, az országot meg kellett védenie. Európa biztonságát, kultúráját és hitét ma olyan veszély fenyegeti, amely veszedelmesebb szinte minden eddigi erőnél. Ma a világtörténelem eddig legintenzívebb népvándorlása és Európa szervezett megszállása zajlik. Milliók menetelnek Európa felé keletről és délről. Ma már azt is tudjuk, hogy a valódi üldözöttek mellett megélhetési bevándorlók, bűnözők, katonák, sőt terroristák is vannak. Sokakat közülük az európai élet, a pénz, másokat a hódítás, a gyűlölet és a pusztítani akarás vezérel.Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi, kereszténydemokraták arra kérjük önt és kormányát, hogy tegye azt, amit eddig is tett, védje meg Magyarországot és a magyarokat, mert a tét nem kevesebb, mint az európai civilizáció és kultúra megmaradása. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Gyásszal és megrendüléssel a szívünkben adózunk az áldozatok családtagjainak, együttérzéssel gondolva arra, ami történt múlt hét pénteken Párizsban, és vetít előre egy olyan jövőt, amelyben alapkérdés lenne, hogy közösen gondolkodjunk. Azokat a mantrákat, amelyek arról szólnak, hogy tegyük félre a pártpolitikát, majd egy nagyon szélsőséges, félelemkeltő politikát akar folytatni egy párt, azzal nekem nincs mit kezdeni.Ha valóban félre akarjuk tenni, akkor arról kell beszélni, ami ma a valóság. És a valóság az, hogy a józan többség ma tudja Európában, hogy a párizsi terroristákat semmilyen kerítés nem állíthatta volna meg. A józan többség Európában pontosan tudja, hogy akik ilyen helyzetben a közéletet hiszterizálni, a politikai tőkéjüket kovácsolni igyekeznek, azok mind-mind az események tükrében a terroristák céljait segítik. A józan többség Európában pontosan tudja, hogy a terrorizmusért a terroristák felelnek. Elítélünk minden olyan kezdeményezést, amit e Ház falai között is hallhattunk, amely valaki mást, pártpolitikai szempontokat figyelembe véve mást is felelőssé kíván tenni.Miniszterelnök Úr! Engem ön most megdöbbentett. Megdöbbentett, hogy ezzel a beszédével pontosan erre a félelemre, nem egy erős, nem egy éppen egységbe szándékozni vágyó Európáról beszél, hanem pontosan a félelemnek a továbbgyűrűzését és azt a feszültséget igyekszik kelteni, amellyel szemben kellene meghatározni magunkat. Európa nem maradhat adós a péntek után. Nem maradhat adós, ahogyan sem London, sem Madrid után nem tehette. Erős, arányos és hatásos válaszra van szükség.A közös Európa, és abban nincs vitám a miniszterelnökkel, sem kulturális, sem gazdasági, sem társadalmi, sem demokratikus értelemben nem engedheti meg, hogy bezárjanak bennünket, hogy ne mehessünk el egy sportmérkőzésre, hogy ne vihesse el valaki a gyermekét egy focimeccsre csak azért, mert a félelem lesz úrrá rajta. Ha félelem van, akkor mindig kapaszkodnunk kell egymásba, közös erőt kell képezni. A közös erő, ahogy az elmúlt nyolc hónapban is, rendelkezésére állt volna Európának. Lehet, hogy Európa lassú. De Európának most szándéka van egységet teremteni, miniszterelnök úr. És önre is szüksége van, és nem arra, ahogyan az elmúlt nyolc hónapban folyamatosan arról döntöttünk e Ház falai között, hogy valakik valamit miért nem csinálnak jól.Fordítsuk meg! Legyen kezdeményező a magyar kormány! (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Legyen kezdeményező a magyar Országgyűlés, hogy mitől lesznek megvédve Európa értékei a demokrácia oldalán, mitől lesz megvédve társadalmaink, benne a magyar állampolgárok biztonsága, mitől lesz megvédve gazdasága, és a legfontosabb, mitől lesz megvédve mindaz, aminek Párizsban annak idején az alapjait rakták le, a szabadságnak, a testvériségnek és az igazságosságnak. Meggyőződésem… (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Az egyenlőségnek.) Igen, annak örülnék, hogy most így emlékeztetnek rá, köszönöm. Kár, hogy nem gyakorolják.Végezetül két javaslatot mondanék, miniszterelnök úr. Az első, hogy ha akarunk közös megoldást, ha tényleg elkötelezett lenne, hogy legyen közös megoldás, akkor tényleg legyen közös határrendészet! Akkor fogadja el azt a javaslatot, ami Európában megfogalmazódott egy közös haderő létrehozására! És fogadják el vagy kezdeményezze a magyar kormány, hogy legyen egy közös európai hírszerzési ügynökség, amely összehangolja a nemzetállamokban zajló, szuverén módon dolgozó titkosszolgálatok munkáját. Mert jól látszik, hogy szükség van erre a lépésre.Mint ahogy szükség lenne arra, és nem hallom, hogy a kormányfő akár Máltán, akár Brüsszelben kiállna a Dublin III. felfüggesztéséért. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Fontos lenne, miniszterelnök úr, hogy ne csak azt mutassuk meg, hogy mi a probléma, hanem aktív módon formáljuk azt a világot azért, hogy Európa igenis megvédve legyen úgy (Az elnök csenget), hogy erősebben jöjjön ki abból a válságból, amiben ma benne van. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
  • KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Az első szó a részvété és a döbbeneté. Az, ami Párizsban történt, minden szempontból elfogadhatatlan, felháborító, és természetesen a Fidesz is mélységesen együtt érez az áldozatokkal, családtagjaikkal, nemzetükkel. De mindjárt ezután azt is le kell szögeznünk, hogy a mostani helyzetben a köntörfalazás, a mellébeszélés, azok az üres szólamok, amelyek egyébként a válság előtt meg a robbantás és a terror előtt ugyanúgy hallhatóak volt, mint most, mintha nem történt volna változás, idézőjelbe teszik a részvétet.Most nem lehet köntörfalazni. Az egész válság, az a csőd, amit az Európai Unió most a bevándor­láspolitikával és az ennek nyomán járó terrorizmussal okozott, nem oldható meg akkor, ha mellébeszélünk. Ma az Európai Unió vezetőinek, élükön Juncker elnök úrral, felelősségük van abban, hogy ez megtörténhetett. Azért van felelőssége benne, mert olyan vezetője az Európai Uniónak, aki képtelen arra, hogy az Európai Unióval betartassa azokat a szabályokat és törvényeket, amelyek betartatása neki kötelessége.Görögország évek óta megsérti a schengeni egyezményt. (Balla György: Úgy van!) Ki kell zárni a schengeni egyezményből! Nem lehet máshogy Európában a rendet fenntartani, csak akkor, ha olyan vezetői vannak, akik nemcsak Magyarországot meg a kis országokat cintogtatják egyébként, miközben azoknak az országoktól mindent eltűrnek, amelyek a vezetőik által nyilatkozatot tesznek arról, hogy a maguk részéről, különböző morális megfontolásokból, nem hajlandók betartani a dublini egyezményeket. A schengeni egyezmények fittyet hányására szemet hunynak, és azt mondják, hogy nincs mit csinálni.Van mit csinálni! Ha az Európai Unióban van olyan, hogy jogállamiság, akkor be kell tartani a dublini egyezményeket. És nemcsak Magyarország ellen kell kötelezettségszegési eljárást indítani, ha egyébként Magyarország idegenrendészeti őrizetbe veszi a bevándorlókat, akik illegális bevándorlók, hanem következetesen mindenkit eljárás alá kell vonni. Máshogy ez nem megy. Ha az Európai Uniónak olyan vezetői vannak, akik nem tudják betartani a törvényeket, de nem tesznek javaslatot ezeknek a törvényeknek a megváltoztatására, akkor mondjanak le! Hány száz embernek kell még meghalni ahhoz, hogy ezt az egyszerű következtetést levonják?! (Hosszan tartó taps a kormánypárti padsorokban.)(13.50)Mert nem bonyolult annyira a helyzet, hogy mindenki a ködös távolba révedve beszéljen a közös európai megoldásról. A mostani szabályok egyértelműek. Azt kell beengedni, akinek politikai menedékjogra van jogosultsága. Pont. Azok nem terroristák. Akik politikai menedékjogra jogosultak, azok nem terroristák. Senki mást nem kell beengedni. Ez a mostani szabály. Ez van lerögzítve Schengenben, ez van lerögzítve Dublinban. Ilyen egyszerű. Ja, ha a legnagyobb európai ország vezetője invitálja egyébként az illegális bevándorlókat, akkor mit csináljunk? Kinek kell betartani a törvényeket? Csak nekünk, magyaroknak? És bennünket lehet pellengérre állítani azért, mert kétségbeesetten és erőfeszítéssel próbáljuk betartani Dublint, próbáljuk betartani Schengent, és megvédeni Európát, legalábbis azt a részét, ami ránk tartozik? Ha ezt tovább csinálja az Unió, akkor a további áldozatoknak a vére is a lelkünkön fog száradni. Nem lehet azt eltűrni, mert ez a következménye, hogy egy egész politikai közösség vezető testülete sajnálkozva tárja szét a kezét, és mondja azt, hogy tehetetlenek vagyunk. Igen, ők tehetetlenek. És közben, ha nem tudják betartani a szabályokat és azokat a törvényeket, amelyek közös törvények, akkor széttárják a karjukat, és teljesen törvénytelen, minden nemzetközi egyezménynek ellentmondó álmegoldásokon tornáztatják az egész közösséget. Ez a betelepítési kvóta semmire se jó, ezt ők is tudják egyébként, a folyosón elmondják; semmire nem jó, a terrorizmust exportálja az egész európai közösségbe. Ennek nincs értelme. És azt a kérdést kell megválaszolnia az európai vezetésnek, hogy hány száz embernek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kell még meghalni ahhoz, hogy ezen változtasson. Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)
  • ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Magam sem vagyok biztos abban, hogy helyes válaszolnom bármelyik felvetésre. Pont egy olyan, különösen is kényes pillanatban vagyunk, amikor a gyász még mértéktartásra int bennünket, ugyanakkor várni meg nem szabad, mert nem tudjuk, hogy ha nem teszünk valamit, akkor mindaz, ami pénteken megtörtént, valamelyik nap nem köszönt-e ránk ismét. Tehát talán mégis jobb, ha beszélünk, mint ha csak gyászolnánk. Ezért Schiffer képviselőtársamnak először arra a gondolatára szeretnék válaszolni, hogy megfigyeltem: van egy reflex ‑ talán megengedi, hogy ezt rossz reflexnek minősítsem ‑, amely amikor egy nagy problémával találja magát szemben, arra hivatkozva, hogy a modern világban minden mindennel összefügg, ezt a bajt globálisnak minősíti, és levonja azonnal a tanulságot: hát, ha a probléma globális, akkor csak globálisan is lehet megoldani, mi meg akkorák vagyunk, amekkorák, és amíg nincs megegyezés az Unióban vagy az egész glóbuszon, addig olyan sok tennivaló nincs. Én azt szeretném mondani, hogy a dolgok globális természetére való hivatkozás ne eredményezze azt a vitáinkban, hogy azt a tanulságot vonjuk le, hogy nekünk itt most különösebb tennivalónk nincs, hanem várjunk arra, amíg lesz majd közös megoldás. Az Európai Unióban ezt csináltuk az első párizsi merénylettől egészen a magyar kormány kerítésépítésről szóló döntéséig. Tanácskoztunk, közös megoldást kerestünk, és mindenki ezt mondta, hogy csak közösen lehet, egész addig, amíg azt nem mondtuk, hogy de jól látható, hogy közösen eddig semmi nem kerekedett ki ebből. Tehát csinálja meg mindenki azt, ami az ő tehetségéből, képességéből, helyzetéből, állapotbéli kötelezettségéből rá nézve adódik. Ezt tette Magyarország. Tehát én, miközben elfogadom az ön érvelését arról, hogy a kihívás természete globális, azt a kérdést teszem föl, hogy hol van nekünk ebben a globális krízisben a helyünk, és ebből a helyből milyen kötelezettségek származnak ránk nézve, és annak a kötelezettségnek eleget kell tenni. Azt, amit a magyarok megtehetnek, itt és most meg kell tenni ‑ a magyar kormányt ez a meggyőződés vezeti. A második megjegyzés is érdekes volt, amely arról szólt, hogy együtt kell működniük a titkosszolgálatoknak. Én ezt nem vitatom, de szeretnék rámutatni arra, hogy ebben a helyzetben a bajt nem a titkosszolgálatok együtt nem működése okozta. Hát azt mindenki megmondta, mint említettem talán a bevezető gondolataimban is, hónapokkal ezelőtt, nem volt olyan biztonsági, titkosszolgálati főnök Európában, a magyart is ideértve, a németet is ideértve, nem volt olyan rendőrfőnök egész Európában, aki ne mondta volna meg, hogy nem az a kérdés, hogy lesz-e terrorcselekmény, hanem az, hogy mikor lesz és hol lesz. Mert mindannak, ami történik, nem lehet más a következménye; ez látható volt. Nem takarózhatunk azzal, egyetlen európai vezető sem takarózhat azzal, hogy valamilyen információ nem állt rendelkezésre, mert a dolgok, a baj a bevándorlás természetéből szükségszerűen következik ‑ ellenőrizetlenül és mindenfajta kontroll nélkül, szabályozatlanul özönlenek be emberek háborús övezetből a mi békés világunkba. Miért, mit gondoltunk, mi fog történni, tisztelt hölgyeim és uraim? Tehát miközben mi szorgalmazzuk a rendvédelmi, határrendészeti és titkosszolgálati szervezetek együttműködését, nem áltatjuk magunkat azzal, hogy ez hiányzott volna most ahhoz, hogy a bajt elkerüljük. Az a mondat is megütötte a fülemet, hogy Magyarország is felelős. Szerintem Magyarország biztosan sok mindenért felelős, és én lennék az utolsó, aki azt mondanám a saját fajtámról, hogy hibátlanok lennénk, és én vagyok az utolsó, aki azt mondaná, hogy nemcsak most vagyunk hibátlanok, hanem mindig is azok voltunk. Tehát szerintem mi, magyarok pontosan tisztában vagyunk a történelmi felelősségeinkkel, és tisztában vagyunk a képességeinkkel ‑ nemcsak az erényeinkkel, hanem a fogyatékosságainkkal is. De egy ilyen helyzetben, amikor egyetlen ország volt szerintem, aki időben és azt tette, amit tenni kellett, most beszélünk a saját felelősségünkről? Miféle öngyűlöleti reflex ez? Miért gyűlöljük magunkat? Én nem mondom, hogy dicsérjen meg bennünket az ellenzék, nem mondom, hogy mondja azt, hogy volt egy kormány Európában, amelyik azt mondta, hogy emberek, vegyük ezt komolyan. Én ezt nem várom, mert ez ellentétes lenne a pártpolitika természetrajzával. De azt mondani az ellenzék oldaláról, hogy felelőssége van Magyarországnak ‑ miért gyűlöljük ennyire a magyarokat? Saját magunkat? Mi ennek az oka? (Kunhalmi Ágnes: Csak a kormány!) Mi ennek az oka? (Taps a kormánypártok soraiban.) Tehát azt szeretném javasolni, hogy a helyzet súlyának megfelelően próbáljunk közösen osztozni a mértéktartás erényében. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a Jobbik vezetőjének azt a megjegyzését, amelyben mindannyian osztozunk a kormánypárti padsorokban, miszerint a biztonság nem pártpolitikai kérdés; az ebből fakadó együttműködési lehetőségeket majd keresni fogjuk, amikor erre szükség lesz. Most itt csak annyit szükséges kijelentenem, hogy a magyar kormány a leghatározottabban fellép mind a kényszerbetelepítés, tehát a kvóta ellen, mind a visszatoloncolás ellen. Szeretném tájékoztatni Magyarország minden polgárát, hogy itt, amíg ez a kormány levegőt tud venni, addig sem kvóta nem lesz, sem visszatoloncolás nem lesz. (Taps a kormánypártok soraiban. ‑ Köz­beszólás a Fidesz soraiból: Helyes!) A Kereszténydemokrata Néppárt megjegyzését izgalmasnak és értékesnek érzem, mert ‑ nem most, mert túl közel van mindaz, ami történt, de valamikor ‑ kellene beszélnünk a képviselő úr szavaiban megfogalmazott kérdésről, mert ő nem arról beszélt, hogy mi lesz az Európai Unióval, ami egyébként egy nagyon fontos és izgalmas kérdés, hanem arról beszélt, hogy mi lesz az európai civilizációval. Ez talán nagyobb kitekintést és szélesebb horizontot is megenged a számunkra. Nem most, de valamikor érdemes beszélni arról a kérdésről, hogy ha ez így megy tovább, akkor a XXI. század közepén-végén mi lesz a mi európai civilizációnkkal. És ha ezt összefüggésbe hozzuk a bevándorlás kérdésével, akkor fel kell tennünk azt a kérdést, hogy vajon képes-e egy civilizáció arra, hogy fönntartsa magát, ha azokat az embereket, akik létrehozták, másfajta emberekre cseréljük le. És akit a válasz érdekel, az tanulmányozza az Egyesült Államok történetét. (Derültség a kormánypártok soraiban.) De ez egy másik vita, talán majd később és máskor. Ellenben engedjék meg, hogy a Szocialista Párt tisztelt vezetőjének azt a mondatát ideemeljem, miszerint a terrorizmusért a terroristák a felelősek. Ez egy fontos mondat szerintem. Aligha hiszem, hogy bárki megkérdőjelezné közülünk ennek a mondatnak az igazságtartalmát. Csak ez a kérdés így egymagában nem áll meg, eldől, mert mellé egy másik kérdés is kívánkozik: persze, a terroristacselekmények elkövetéséért a terroristák a felelősek ‑ de a saját magunk megvédéséért ki felelős? Azért mi vagyunk a felelősek!(14.00)Tehát a terrorveszély minimálisra csökkentése, a felkészülés, az elhárítás, az előreláthatóság, minden, amit meg lehet tenni, hogy a kockázatot csökkentsük, ez meg mind a mi felelősségünk. És aki a bevándorlásra nemhogy igent mondott, hanem beszállította a háborús övezetekből az embereket, azok a vezetők nem tettek meg mindent annak érdekében, amit az európai emberek biztonsága megkövetelt volna. Ez az igazság! Tudom, hogy közel van a gyász, és a felelősség kérdését feszegetni, különösen, hogyha az ember úgy érzi, hogy maga nem részes benne, az talán nem ízléses dolog, de előbb-utóbb ezt a kérdést fel kell tennünk. Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy akik behozták… ‑ mert nem beengedték, szeretném még egyszer megismételni: a bevándorlók ma nem bejönnek Európába, járműveket küldünk értük. A görögöket nem kényszerítjük rá, hogy betartsák a megállapodást, ott bejönnek a bevándorlók, majd járműveket küldünk értük. És csak azon megy a vita az Európai Unióban, hogy hogyan tudnánk számukra a legbiztonságosabb és legemberségesebb utazási körülményeket megteremteni, miközben nem tudjuk, hogy vajon nem éppen beszállítjuk-e azokat a terroristákat, akik elkövetik aztán Párizsban mindazt, amit mindannyian láthattunk. Én azt gondolom tehát, hogy higgadtan, mértéktartással, de fel kell tennünk azt a kérdést, hogy Európa vezetői megtettek-e mindent annak érdekében, hogy az európai emberek biztonságát megvédjék, akkor is, ha egyébként nem ők felelősek a terrorcselekményekért, mert ahogy az MSZP is mondta, a terroristák felelősek érte. De ez nem jelenti azt, hogy a mi felelősségünk nulla lenne. Erről beszélnünk kell majd a későbbiekben. De van itt még egy nagyobb baj is, tisztelt képviselő úr (Az MSZP padsorai felé fordulva:), amit az ön hozzászólása talán felszínre dobott, hogy baleset történt-e, tehát mindaz, ami történt, az egy kisiklás, egy rendkívüli esemény volt, vagy pedig rendszerszerű hiba. Hogy vajon nem arról van-e itt szó ‑ ezt se gondolom, hogy ma tudnánk megvitatni, és most nem akarok ideológiai kategóriákat használni, mert rossz irányba megy a beszélgetés ‑, hogy az az ideologikus gondolkodás, ami az európai értelmiséget egyébként is mindig jellemezte, és itt az európai értelmiség mindig nagy és erős igényt formált arra, hogy részt vegyen az európai politikában, és így behozta az európai politikába, hátrébb szorítva a pragmatizmust és a józan ész törvényeit, nos, hogy vajon nem arról van-e szó, hogy túl nagy teret kapott az európai politikában ez a megközelítés, és egyfajta öngyilkos hajlam hatalmasodott el rajtunk. Hát minek lehet nevezni azt, megismétlem, elnézést, ha untatom önöket, Szíriával háborúban állunk, méghozzá a szír kormánnyal állnak háborúban európai hatalmak, az Európai Unió tagállamai; Irak területén háborús cselekményeket hajtunk végre; Afganisztán területén háborús cselekményeket hajtunk végre, majd onnan érkező embereket ellenőrzés, azonosítás nélkül, anélkül, hogy tudnánk, kicsodák, fogtak-e már fegyvert, öltek-e már embert, tagjai-e bármilyen terrorszervezetnek, van-e kiképzésük, anélkül, hogy erről bármit is tudnánk, mi magunk behozzuk a háborús övezetből a saját békés hátországunkba? Hát mit lehet mondani erre?! Ez egy rendszerszintű hiba. Ilyen hibát nem lehet tenni, ez nem egy tévedés, nem egy rossz döntés. Ha meg gondolkodásmódbeli torzulás, ha a rendszerünkben gondolkodunk, megakadályoz bennünket abban, hogy fellépjünk ez ellen a fenyegetés ellen. Ezért mondtam én azt, hogy szerintem egy új európai politikára van szükség. Nem arról van szó, hogy ki kell javítani jobb információáramlással a hibát, hanem másképp kell gondolkodnunk az életünkről és a jövőnkről, vagyis magyarul: más politikára van szükség, mert egyébként nem tudjuk megvédeni magunkat, és az öngyilkos európai (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) értelmiségi hajlamok fognak uralkodni rajtunk.És természetesen nem akarom ezt a gondolatot túlfeszíteni, mert ugyanakkor abban is igaza van a mindenkori európai baloldalnak, ideértve a magyar baloldalt is, hogy szellemi frissesség nélkül, szellemi innovációk nélkül nincsen politika, és nincs sikeres és méltó élet sem. De Európának tudnia kell azt, hogy nem először követ el egy hibát. Ha az európai politika nem elég erős, akkor bizonyos ideológiai hajlamok, őrült ötletek elhatalmasodnak a kontinensen. Hát ez már megtörtént, nem először állunk ezzel szemben. Megtörtént akkor, amikor azt gondolták, európai értelmiségiek egyébként, hogy fajta szerint lehet sorrendet felállítani európai emberek között. Aztán ebből lett az, ami lett, nemzeti szocializmus és fajelmélet. Aztán azt gondolták Európában okos emberek, hogy az a jó, hogyha mindannyian egyenlőek vagyunk, amiből aztán lett homo sovie­ticus meg sztálinizmus. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mint most…) És most szerintem vannak, akik azt gondolják, hogy akkor leszünk boldogok, akkor lesz szép az élet Európában, hogyha a nemzetállamokat megszüntetjük, kikapcsoljuk. Ez legalább olyan őrült ötlet, mint az előzőek voltak. Ezért nekünk határozottan ki kell állnunk a nemzetek Európája és a nemzeti alapon szerveződő Európai Unió mellett. Szerintem ez a feladatunk (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.), és ezt a munkát kell elvégezni a következő időben. (Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
  • ELNÖK: Köszönöm a miniszterelnök úr felszólalását. Megkérdezem a képviselőcsoportokat, kívánnak-e reagálni a miniszterelnök úr felszólalására, amely miután nem haladta meg a húsz percet, ezért a reagálás maximum öt perc időkeretben tehető meg. (Jelzésre:) Elsőként Schiffer András frakcióvezető úrnak adom meg a szót, az LMP képviselőcsoportja vezetőjének. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Kérem a páholyban ülőket, hogy tartózkodjanak a tetszésnyilvánítástól. Vona Gábor frakció­vezető úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének, Vejkey Imre frakcióvezető-helyettes úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Most az MSZP képviselőcsoportja vezetőjének, Tóbiás Józsefnek adom meg a szót. Parancsoljon, képviselő úr!
  • ELNÖK: Most a Fidesz képviselőcsoportja vezetőjének, Kósa Lajosnak adom meg a szót. Parancsoljon!
  • ELNÖK: A reagálások sorának végére értünk. Amennyiben a miniszterelnök úr kéri, akkor megadom a szót viszonválaszra. (Jelzésre:) Parancsoljon!