• DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az elnöki munkát késve könnyítettük meg, amikor is egy módosító indítvánnyal azt a világos és a célt egyértelműen kijelölő címet adtuk a javaslatnak, hogy Magyarország és Európa védelmében a kötelező betelepítési kvóta elleni fellépésről. Amennyiben az Országgyűlés ezt a módosító indítványt támogatja, akkor az utókor egyszerűbben tud tájékozódni a javaslat eredeti céljával kapcsolatosan.Mindannyian tudjuk azt, hogy az Európai Unió Tanácsa 2015. szeptember 22-én a 2015/1601. tanácsi határozatot fogadta el, amely 120 ezer ember letelepítését, Európában való szétosztását írja elő azonképpen, hogy 2016 szeptemberének végéig kellene az első ütemben 66 ezer ember letelepítéséről gondoskodni, ezt követően a következő egy évben kellene további 54 ezer embert hasonló mechanizmus alapján az Európai Unió tagállamai között szétosztani.Azt is tudjuk, hogy a nemzeti parlamenteket megkerülve fogadta el az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament ezt a határozatot. Ezáltal elvonták a nemzeti parlamenteknek azt a lehetőségét, hogy a lisszaboni szerződésben biztosított eljárással élve a szubszidiaritás vizsgálatát kezdeményezzék. Úgy gondoljuk, hogy ezáltal ez a határozat eljárási értelemben is jogszabálysértő, ez is önmagában elegendő indok arra, hogy az Országgyűlés arra kötelezze a kormányt, hogy a luxemburgi európai uniós bíróság előtt lépjen föl ennek a határozatnak a megsemmisítése érdekében. Úgy gondoljuk, hogy jogalkotási aktusokat nem lehet nem jogalkotási aktussal felülírni. Úgy gondoljuk, hogy olyan ez, mintha az Európai Unió eljárását a magyar jogra értelmeznénk, mintha egy törvényt rendelettel kívánnánk módosítani. Ez elfogadhatatlan. Ez sért minden uniós alapelvet, és önmagában az is az Európai Unió részéről önleleplező, hogy ennek a mechanizmusnak az általánossá tételét már rendes jogalkotási eljárásban kezdeményezték.(19.00)Itt az Országgyűlés nagy többséggel élt is azzal, hogy a szubszidiaritás vizsgálatát kezdeményezte, a Szocialista Párt kivételével ezt valamennyi párt támogatta. Úgy gondolom, ilyen értelemben Magyarországon a kvótával szemben politikai egység jött létre.Azonban ennél fontosabb, hogy mi a javaslat célja és mi a javaslattevők szándéka. A javaslat célja az, hogy egy olyan mechanizmust alakítson ki, amelyre hivatkozással később a már előterjesztett jogalkotási aktus alapján állandósítva tudja a tagállamok között az Európába érkező bevándorlókat, menekülteket, terroristákat szabadon elosztani. Úgy gondoljuk, hogy ez teljesen elfogadhatatlan. Azt látjuk, hogy az Európai Unió továbbra sem képes arra, hogy a korábban a közösségi jog részévé vált európai uniós egyezményeket betartassa. Így a schengeni egyezmény továbbra is csupán írott szabály, de a gyakorlatban nem érvényesül. Továbbra is tízezrek áramlanak naponta Európa felé, és ezáltal egy olyan helyzetet idéz elő az Európai Unió, amelyet később maga sem tud kezelni. Ez a javaslat a papíron talán még megáll, de a gyakorlatban, pontosan tudjuk, a valóság próbáját nem fogja kiállni. Semmilyen garancia ma nincs arra, hogy ha ez az áthelyezési mechanizmus megtörténne, akkor vajon mi tartaná az áthelyezetteket abban az országban, amelyet az Európai Unió új hazájuknak kijelöl; ha ők egyszer Svédországot vagy Németországot választották, akkor vajon miért elégednének meg Bulgáriával, Romániával vagy akár a közép-európai államok valamelyikével. Semmilyen garancia nincs arra, hogy ennek a határozatnak a végrehajthatósága a gyakorlatban érvényesülhetne. Meg vagyunk győződve arról, hogy ilyen értelemben egy olyan brüsszeli ötletről van szó, amelyet a gyakorlatba átültetni semmiféleképpen sem lehet. De ennél is fontosabb kérdés, hogy Magyarország, amikor az alkotmányt elfogadta, teljesen egyértelműen nyilatkozott arról, teljesen egyértelműen foglalta a legmagasabb rendű jogi normába azt, hogy csupán a feltétlenül szükséges hatásköröket ruházza át az Európai Unió intézményeire, méghozzá ezt is abban a formában, hogy ezeket az Európai Unióval közösen gyakorolja. Úgy gondoljuk, a bevándorlás­politika területén nincs közös uniós politika, egyértelmű, hogy az Európai Unióra ilyen hatáskört senki soha nem ruházott át. Aki pedig azzal kíván érvelni, hogy itt menekültügyről van szó, az alapvető tévedésben van, mert ezeknél a személyeknél senki semmilyen menekültügyi eljárást nem folytatott le. Az áthelyezendő személyek döntően jogellenesen, az Európai Unió közös szabályait semmibe véve, az európai uniós vezetők anarchiának való tapsa közepette érkeztek meg Európa szívébe; választottak maguknak, az állami szuverenitást, az Európai Unió közös szabályait durván megsértve, egy nekik tetsző országot. Majd miután ezek az országok nem kívánták az Európai Unió közös határvédelmi szabályait érvényesíteni, nem kérték számon azokon e kötelezettség betartását, akik e közösségi jogi kötelezettségeknek nem tettek eleget, most, hogy már bajban vannak, és kezelhetetlenné vált a beáramlás ezekbe az országokba, próbálnak segítséget nyújtani, és próbálnak egy olyan mechanizmust találni, amely nem csupán 120 ezer emberről szól, hanem, mint azt a következő jogalkotási kezdeményezés bizonyítja, általánosságban, hosszú távon osztaná szét az Európába érkezett személyeket az országok között. Most még csak Olaszországból és Görögországból telepítenének át embereket, de az a javaslat, amely már a szubszidiaritás vizsgálata folytán az Országgyűlés előtt volt, egyértelművé teszi, hogy ennek a célja egy olyan általános mechanizmus kialakítása, amely korlátlanná teszi a bevándorlást, a bevándorlókat pedig, függetlenül attól, hogy ki hogyan viszonyul ehhez a folyamathoz, szétosztja az Európai Unió különböző tagállamai között. Magyarország ezt elfogadhatatlannak tartja. Elfogadhatatlannak tartjuk az eljárási jogsértést is, elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy erre a döntésre a magyar Országgyűlés megkerülésével került sor. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy valamennyi nemzeti parlamentnek a szubszidiaritás vizsgálatára vonatkozó jogát az eljárás során az Európai Unió elvonta, és úgy gondoljuk, hogy e határozat tartalma pedig nem tartozik az Európai Unió közösségi joga által érintett területre, ezáltal az Európai Uniónak ezen a területen szabályozási jogosítványa nincs. Továbbra is az a világos üzenetünk, hogy Európa nem tud megbirkózni a korlátlanul ideérkező bevándorlókkal. Az egyetlen megoldás a határok lezárása. Az egyetlen megoldás az, ha nem betarthatatlan közösségi jogot alkotunk, hanem a betartható szabályaink betartását megköveteljük az uniós tagállamoktól. Ha az Európai Unió ezt megteszi, akkor a menekültügyi eljárások lefolytatásával a már itt lévőknél el lehet dönteni, hogy ki az, akinek a menekültstátus jár, ki az, akit a menekültstátus megillet, és ki az, akit pedig ennek hiányában Európa területéről ki kell toloncolni. Viszont ha ez a helyzet nem változik, és naponta több mint tízezer ember áramlik az Európai Unióba, akkor nem lesz olyan megoldás, amely a belső határok légiessé válása folytán szabad mozgásteret biztosító belső schengeni zónában az országok közötti elosztást végrehajthatóvá teszi, és amely garantálja, hogy egy ilyen döntés, még ha egyébként a közösségi joggal összhangban állna is, végrehajtható lenne.Röviden összefoglalva az előterjesztők véleményét, ez az országgyűlési döntés, ez a törvény arra kötelezi a kormányt, hogy forduljon a luxemburgi uniós bírósághoz az Európai Unió Tanácsának döntésével szemben, mert ez a kvótákról szóló döntés végrehajthatatlan, értelmetlen, és az Európai Unió közösségi jogával mind eljárási, mind tartalmi értelemben ellentétes és összeegyeztethetetlen. Arra szeretném kérni a képviselőtársaimat, hogy adják meg ezt a támogatást a kormánynak. Természetesen a kormánytöbbség elegendő önmagában is ahhoz, hogy egy ilyen törvényt elfogadjon, de minél nagyobb támogatás áll egy ilyen döntés mögött egy parlamentáris demokráciában, az jó. Ha az Országgyűlésben tudunk ilyen kérdéseket megvitatni és minél nagyobb többség áll egy ilyen döntés mögött, annál nagyobb a döntés legitimációja, annál erősebb a kormány tárgyalási pozíciója, és annál egyértel­műbb Brüsszel számára és talán a luxemburgi európai uniós bíróság számára is, hogy itt egy egyértelmű kérdésről van szó, amelyet nem lehet másként eldönteni, csak úgy, hogy a nemzeti hatáskörbe tartozó kérdéseket a jövőben is nemzeti hatáskörben kell tartani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy a következő néhány percben kifejtsem a kormány álláspontját az Országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat kapcsán.Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy a kormány egyetért a törvényjavaslatban foglaltakkal. Úgy vélem, önmagáért beszél az a tény, hogy az Országgyűlés elé törvényjavaslat formájában került a kvótahatározattal szembeni jogi fellépés kérdése. Ez azt mutatja, hogy a magyar Országgyűlés határozott és egyértelmű véleményt kíván megfogalmazni az Európai Unió által a migrációs válság kezelésére választott megoldással kapcsolatban, és törvényi szinten, a lehető legnagyobb nyomatékkal kívánja kinyilvánítani, hogy a menedékkérők kötelező kvótákon alapuló elosztását nem tartja sem megfelelő, sem jogszerű megoldásnak. Amint a törvényjavaslat elfogadásra kerül, a kormánynak nemcsak kötelessége lesz a kvótahatározattal szembeni bíróság előtti fellépés, de egyúttal ezt úgy teheti meg, hogy maga mögött tudhatja az Országgyűlés egyértelmű támogatását.A kormányzati feladatmegosztás alapján az Európai Bíróság előtti eljárásokban az igazságügyi miniszter képviseli a kormányt, ezért az én feladatom lesz, hogy az Országgyűlés döntését követően gondoskodjak a bírósági kereset kidolgozásáról, benyújtásáról, valamint a per folyamán a kormány és ezáltal Magyarország álláspontjának határozott és következetes képviseletéről. Bizonyos szempontból speciális helyzetben vagyok, ugyanis igazságügyi miniszteri pozíciómban szólok, de mint az alkotmányjog professzora és mint volt alkotmánybíró, a kérdést a maga komplexitásában, a szuverenitás, a jogállamiság, az alkotmányosság és az európai jog összefüggéseiben vizsgálom.Tisztelt Képviselők! A XIX. század óta általános tanként nevezhető, hogy egy államnak három jellemzője, három attribútuma van, azaz van területe, lakossága és főhatalma. Ez a tétel még akkor is igaz, ha egy ország az európai integrációban saját döntése alapján vesz részt. Az ország lakosságáról való döntés szuverenitásunk része, összefügg alkotmányos identitásunkkal, e jogkörünkről az Európai Unióba történő csatlakozásunkkor sem mondtunk le. Engedjék meg, hogy mint volt alkotmánybíró, a lisszaboni szerződéssel kapcsolatos párhuzamos indoklásomból idézzek. „Amikor a tagállamok a szuverenitásukból fakadó hatáskörök egy részét vagy annak gyakorlását átruházták a közösségi uniós szervekre, nem mondtak le államiságuk, szuverenitásuk és függetlenségük lényegéről, államrendjük alapjainak szabad meghatározásáról. A tagállamok megtartották alkotmányuk azon alapelvei feletti szabad rendelkezési jogukat, amelyek nélkülözhetetlenek az államiság, az alkotmányos identitás fenntartásához.”(19.10)Annak, hogy a területen kit fogad be és kit nem fogad be egy ország, még a nemzetközi és európai uniós normák betartásával is az adott ország hatáskörébe kell tartoznia. Arra még nem volt példa a történelemben, hogy egy adott országot arra köteleztek volna, hogy a lakosságáról ne maga döntsön és fogadjon be akarata ellenére ezer vagy több tízezer embert. Ezzel szemben az önkéntes befogadásra több példát is tudunk mondani, így említhetem, hogy az 1990-es években a délszláv háború kirobbanásakor Magyarország önként fogadott be számos olyan személyt, akiket védelemben kívánt részesíteni. Ekkor azonban tudtuk, hogy ideiglenes védelmet kell nyújtanunk, hiszen a háború lezárását követően ők haza fognak térni. Ma azonban a helyzet gyökeresen más. Olyan személyek betelepítéséről beszélünk, akiknek az esetleges hazatérése rendkívül bizonytalan. Ők vélhetőleg Európában kívánják elképzelni a jövőjüket. Tehát amikor befogadásukról vagy betelepítésükről beszélünk, akkor annak jellege nem ideiglenes, hanem inkább állandónak tekinthető. Az úgynevezett kvótahatározatot illetően megállapítható, hogy Európa lakosságának döntő része azzal nem ért egyet, és azt a gyakorlatban megvalósíthatatlannak is tartja. Mindezek alapján az ilyen oktrojált normának hiányzik a társadalmi legitimációja. Egy jogszabály társadalmi elfogadottsága végeredményben azon nyugszik, hogy maga a jog mennyire és milyen minőségben elfogadott az adott társadalomban. Mondhatjuk azt is, hogy a kötelező kvótarendszer és annak társadalmi elfogadottsága oly messze áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. És mi a helyzet a határozat jogi legitimációjával? A perben képviselendő álláspont egyértelmű: az Európai Unió Tanácsa által 2015. szeptember 22-én elfogadott, 120 ezer menedékkérő tagállamok közötti, kötelező kvótákon alapuló elosztásáról döntő határozat álláspontunk szerint jogsértő. Ráadásul ez a jogsértés nem is csak egy elemből áll. A határozat és annak elfogadása több olyan jogsértést is megvalósít, amelyek egyenként is megalapozzák a határozat egészének vagy egy részének bírósági megsemmisítését. A törvényjavaslat e jogsértések közül, mint ahogy Gulyás Gergely képviselő úr is említette, a nemzeti parlamentek jogainak és a szubszidiaritás elvének megsértésével áll összefüggésben. (Dr. Hörcsik Richárd: Úgy van!)Amint az a törvényjavaslat indokolásából is kitűnik, a határozat elfogadására úgy került sor, hogy a nemzeti parlamentek számára az uniós jogalkotási eljárásban biztosított, a lisszaboni szerződéssel megteremtett véleményezési jog gyakorlására a határozat elfogadása során nem biztosítottak lehetőséget. E tekintetben a fő kérdés az, hogy az Európai Bizottság és a Tanács megfelelően járt-e el, amikor abból indultak ki, hogy a határozat olyan, nem uniós jogalkotási aktusnak minősül, amely esetében nem kell bevárni a nemzeti parlamentek véleményét. A kormány álláspontja szerint nem ez a helyzet. A kvótahatározat attól függetlenül, hogy az Unió működéséről szóló szerződés melyik cikkén alapul, tartalmilag uniós jogalkotásnak minősül, amelyre vonatkozóan a nemzeti parlamentek véleményezési joga nem kerülhető meg. Az európai jogrendben, csakúgy, mint a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában, a normát a tartalom és nem a forma alapján kell megítélni. Ugyancsak megvizsgálandó, komoly jogi kérdéseket vet föl a politikai és bizalmi kérdések mellett, hogy mind az Európai Bizottság, mind a határozatot a Bizottság javaslata nyomán elfogadó Tanács figyelmen kívül hagyta az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács egyértelmű döntését. Az Európai Tanács az Unió intézményrendszerében különleges, kiemelt szerepet játszik, megvitatja a legfontosabb politikai kérdéseket, meghatározza az Unió általános politikai irányait és prioritásait, valamint a bel- és igazságügyi együttműködés területén a jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó stratégiai iránymutatásokat. A menedékkérők áthelyezése tekintetében 2015 júniusában az Európai Tanács egyértelművé tette az akkor a Bizottság által javasolt intézkedések kapcsán, hogy az áthelyezésre vonatkozó döntéshez a tagállamok konszenzusára van szükség. Ennek ellenére a Bel- és Igazságügyi Tanácsban úgy került elfogadásra a kvótahatározat, hogy ez a konszenzus nem volt meg; több tagállam, köztük Magyarország is ellene szavazott. Az Európai Tanács 2015. júniusi döntésének figyelmen kívül hagyása nemcsak a jogszerűség szempontjából aggályos, de egyúttal rossz precedenst is teremt, mert a legfontosabb közös tagállami döntések meghozatalának módját és szintjét kérdőjelezi meg. Különösen aggasztó, hogy nyilvánvaló, azért folyamodtak a Bel- és Igazságügyi Tanácshoz, hogy elkerüljék az egyhangú döntést.Amint azt már jeleztem, a kvótahatározat tartamilag uniós jogalkotási aktus, függetlenül attól, hogy a Bizottság és a Tanács azt az Unió működéséről szóló szerződés egy új rendelkezése, a 78. cikk (3) bekezdése alapján fogadta el, ami elvileg nem jogalkotási aktusok elfogadására ad felhatalmazást a Tanácsnak. Szükségszerűen jogalkotási aktus, mert tartalmilag egy meglévő jogalkotást, a Dublin III. rendeletet módosítja. A nemzeti parlamentek jogainak megsértésén túlmenően mindebből az is következik, hogy a határozat nem megfelelő jogalapon került elfogadásra, hanem az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a jogi aktus megsemmisítéséhez vezet.A megfelelő jogalap kérdése ugyanis alapvető jelentőségű abban a tekintetben, hogy az Uniónak van-e egyáltalán megfelelő felhatalmazása az adott intézkedés elfogadására. Felhatalmazás nélkül vagy nem megfelelő felhatalmazás alapján az Unió nem járhat el. Ez olyan alapvető garanciális szabály, amely a tagállamok szuverenitása szempontjából létfontosságú, hiszen ennek hiányában az Unió újabb és újabb területeken vehetné át a tagállami hatásköröket anélkül, hogy erre valamennyi tagállam egybehangzóan és egyértelműen felhatalmazást adott volna az Unió alapját képező nemzetközi szerződésekben.A kvótahatározat esetében az a helyzet, hogy a Bizottság és a Tanács által választott jogalap nem volt megfelelő a határozat elfogadásához, ennek ellenére tudatosan ezt választották annak érdekében, hogy a határozat minél előbb elfogadásra kerüljön. Egy további kérdés, hogy az Uniónak egyébként egy másik jogalap alapján van-e megfelelő hatásköre arra, hogy a menedékkérők kötelező kvóták szerinti áthelyezésére vonatkozó intézkedéseket fogadjon el. Az Országgyűlés több más nemzeti parlamenttel együtt a Bizottság újabb, állandó áthelyezési mechanizmusára vonatkozó javaslata kapcsán e tekintetben is kételyeit fejezte ki.Ugyancsak megállapítható, hogy a Tanács a határozat elfogadása során két további alapvető eljárási jogsértést is elkövetett. Egyrészt az Európai Parlamenttel történt konzultáció nem volt megfelelő, mert a jogalkotási eljárás során elmaradt a Tanács által alaposan átdolgozott javaslat újbóli megküldése az Európai Parlament részére. Másrészt a Tanács megsértette az Unió működéséről szóló szerződés egy ugyancsak alapvető jogalkotási szabályát, amely értelmében a Bizottság javaslatától csak egyhangú döntéssel térhetett volna el.Végül a kvótahatározat jogszerűsége vitatható kifejezetten Magyarország vonatkozásában is, mivel a Bizottság és a Tanács által választott jogalap kifejezetten a migrációs nyomás alatt álló tagállam vagy tagállamok érdekében elfogadott intézkedésre ad felhatalmazást. Márpedig vitatható, hogy Magyarország mint ilyen helyzetben levő tagállam érdekében elfogadott intézkedésnek lehet-e tekinteni egy olyan intézkedést, amely ránézve csak kötelezettséget határoz meg.Emellett a kvótahatározat egyéb szempontból sincs tekintettel a 2015 szeptemberéig Magyarországra érkező migránsok kiemelkedő számára, ezért vitatható, hogy az arányosság elvének megfelel-e. Bízunk abban, hogy ezen érvek mérlegelésével az Európai Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a határozat Magyarországra nézve nem alkalmazandó. Minden bizonnyal lesznek, akik a kvóta megtámadása miatt a szolidaritás hiányával vádolnak majd bennünket. Az ő figyelmükbe ajánlom a kvóta elfogadásának körülményeit. A szolidaritásból, egy alapvető értékből kiindulva, de kapkodva, a jogszabályok be nem tartásával, illetve megkerülésével sikerült meghozni egy, ne feledjük, a cél elérésére egyébként teljesen alkalmatlan szabályt. Ahogy velünk betartatják a jogszabályokat, úgy mi is elvárhatjuk, hogy az uniós szervek ‑ mindenekelőtt a Bizottság ‑ szintén tartsák azt be. Ez a kereset semmi másra nem irányul, mint arra, hogy az Unió tartsa be a rávonatkozó szabályokat.Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakból kiolvasható, hogy meglátásom szerint igen komoly jogi érveink vannak. Amennyiben az Országgyűlés felhívja a kormányt a kereset benyújtására a határozattal szemben, és a kormány megindítja az eljárást az Európai Unió Bírósága előtt, a bíróságnak, ha hű akar maradni önmagához, komolyan fontolóra kell vennie az érveinket és meg kell állapítani a kvótahatározat jogsértő voltát. A kormány minden eszközzel azon lesz, hogy ezt a jogellenes helyzetet a bírósági út igénybevételével megszüntesse, és ebben támogatni fogja a hasonló álláspontot megfogalmazó tagállamokat, ahogy maga is örömmel venné, ha más tagállamok beavatkozóként részt vennének az eljárásban Magyarország oldalán.Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)
  • DR. SALACZ LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a Törvényalkotási bizottság 2015. november 16. napján megtárgyalta a T/7332. számon benyújtott, az Európai Unió Tanácsa által a nemzetközi védelmet kérők kötelező kvóták szerinti elosztásáról elfogadott határozattal összefüggésben indítandó bírósági eljárásról szóló törvényjavaslatot, és ezzel összefüggésben 25 igen szavazattal, 4 nem ellenében, tartózkodás nélkül összegző módosító javaslatot és összegző jelentést fogadott el.Magyarország Országgyűlése ‑ tudatában annak a történelmi kihívásnak, amelyet az irreguláris migráció napjainkban az Európai Unióra és benne Magyarországra nézve jelent, elismerve és méltányolva a kormány által eddig tett erőfeszítéseket, támogatva az ország határainak védelmét és a kerítés létesítését, elítélve a brüsszeli Európai Bizottság elhibázott bevándorláspolitikáját, elutasítva a kötelező betelepítési kvótát, mert a kvóta értelmetlen és veszélyes, növelné a bűnözést, szétterítené a terrort, veszélyezteti kultúránkat; megállapítva, hogy a nemzetközi jog alapján egyetlen szuverén állam sem kötelezhető arra, hogy átvállaljon és elbíráljon más tagállamban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmet; figyelemmel az alaptörvény E) cikk (2) bekezdésére, mely meghatározza a Magyarország által az Európai Unió intézményei útján gyakorolt hatáskörök terjedelmét ‑ törvényt alkot. Különös tekintettel kell lenni arra, hogy az Európai Unió Tanácsa a nemzetközi védelmet kérők kötelező kvótákon alapuló elosztásáról szóló határozatát úgy fogadta el, hogy ennek során figyelmen kívül hagyta a szubszidiaritás elvét, és a nemzeti parlamentek számára nem biztosították véleményük kifejtésének lehetőségét. Annak kinyilvánítása érdekében, hogy az Európai Unió Tanácsának e határozata ellen az uniós jog által biztosított valamennyi jogi eszközzel, köztük a bírósági út igénybevételével is fel kell lépni, kérem, támogassák a benyújtott törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
  • DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Azt mondom, amiben egyetértettünk, és két elemet szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy amit az Európai Unió eddig migrációs ügyben és bevándorlásügyben tett, az a nagy nullával egyenlő. Egyetértünk abban is, hogy a kvótarendszert nem szeretnénk látni és nem szeretnénk elfogadni. Azonban volt néhány olyan pont, ahol a javaslattal kapcsolatban kialakult vita, és mi ezért nem tudtuk támogatni a javaslatot. Az egyik, hogy úgy véljük, hogy annak ellenére, hogy vitatható a hasznossága annak a javaslatnak, amelyet az Unió a probléma megoldásának érdekében szeretne elénk terjeszteni, illetve szeretné a tagállamokat erre kötelezni, ennek ellenére bele kell-e hogy férjen a szolidaritás elvébe, tekintve itt természetesen az Európai Unión belüli szolidaritás elvét, az, hogy egyszer Magyarország kétezer főt befogadjon, vagy nem. Ez volt az egyik vitapont a Törvényalkotási bizottság ülésén. A kisebbségi véleményt megfogalmazók amellett érveltek, hogy egyszer kétezer fő befogadása lehet indokolt. Ez az, amit még azért az egyébként tetemes mennyiségű előnyért, amivel jár az európai uniós tagságunk, Magyarország megtehet, de ennél tovább nem mehet. Magyarán szólva, ez egy egyszeri és egyedi alkalom. Az, hogy egyébként olyan kvótarendszert vezessenek be, ahol meghatározhatatlan, előre meghatározhatatlan számú, de nagyszámú migráns befogadására kényszerül Magyarország, ez nem elfogadható. A másik, amiben vita alakult ki, hogy tulajdonképpen milyen szerepet kéne szánni az előttünk fekvő javaslatnak. Ennek egy része szakmai vitává alakult. Ami a dolognak, ha úgy tetszik, a politikai részét illeti, a hasznossági részét illeti, a mi meglátásunk szerint, akik a kisebbségi véleménynek ezt a szegmensét képviseltük, azt mondtuk, hogy az, ami a határozati javaslatban szerepel, alig jó valamire, mondhatni, szinte semmire. Ehelyett egy olyan törvényjavaslatot ‑ vagy talán szerencsésebb lenne egyébként határozati javaslat formájában, de ez már részletkérdés ‑ kellene elfogadni az Országgyűlésnek, amely a kormánynak azt a kötelességét írja elő, hogy mi az, amit képviselnie kell kormányzati szinten az európai uniós fórumokon. Azokat a kritériumrendszereket szerettük volna a módosító javaslatban és szeretnénk még most is látni, és szeretnénk kérni az Országgyűlést, hogy ezt fogadja el, amely tulajdonképpen, ha úgy tetszik, ellenzéki és kormánypárti álláspontok szerint is hasznos, legalábbis én ezt gondolom azokról az elemekről, amelyeket a mi módosító javaslatunk tartalmaz.Egyetértünk ugyanis abban, nem nagyon hallottam más képviselői felszólalást eddig, mint hogy tagállami szinten a migráció kérdését megoldani nem lehet. Ezt uniós szinten vagy akár ennél nagyobb, ennél komolyabb világviszonylatban, mondjuk, az Egyesült Államok bevonásával is kell kezelni. Ezért ezt az irányt kell szabni a kormány számára az Országgyűlésnek, ezt képviselje Brüsszelben. Nem azért, mert ne a magyar emberek érdeke lenne egy magyar országgyűlési képviselőnek elsődlegesen fontos, de ahogy a bizottsági ülésen is elmondtam, néha a magyar emberek érdekének az érvényesítése egy közösségi, egy uniós irányon keresztül érhető el. Mi azt gondoljuk, hogy úgy lehet Magyarországon hatékonyan képviselni a magyar emberek érdekét konkrétan a migrációs ügyben, ha európai szinten próbálunk meg megoldást találni, és ez a mondatom nincsen ellentétben azzal, amikor azt mondtam, hogy az Európai Unió azon kívül, hogy konferenciákat és megbeszéléseket szervez, sokat nem tett még migránskérdésben és annak a megoldása érdekében. De hogy kéne tennie, és hogy ott lenne a megoldás, az viszont igaz. Hogy a mi módosító javaslatunk erre tesz javaslatot olyan elemek megfogalmazásával, amelyek jó részét egyébként a kormány részéről is már megfogalmazták, a mi álláspontunk szerint lényegesen közelebb vinne a megoldáshoz, mint egy egyszerű, ha úgy tetszik, elutasítás vagy visszautasítás, amit ez a törvény tartalmaz. A másik, amiben vita alakult ki, és ez kapcsolódik ahhoz, amit a miniszter úr elég hosszan fejtett ki a hozzászólásában, hogy vajon sérti-e a szubszidiaritás elvét az Európai Unió kötelezettsége, amit Magyarország irányában meg kíván fogalmazni, persze a többi állam felé is. A mi álláspontunk szerint a szubszidiaritás elvét nem sérti. Azért nem sérti, mert először is az Európai Unió működéséről szóló törvény 78. cikke egyértelműen biztosítja a hatáskört is az Európai Unió számára a közös menekültpolitika kialakításához. Míg Gulyás Gergely képviselőtársam szerint ennek nincs jelentősége, hogy menekültpolitika, migránspolitika, már olyan értelemben, hogy itt az eljárásokat adott esetben még nem folytatták le, és ezek az emberek úgy jöttek be, hogy nem tudni, mi a státusuk, de azt gondolom, meg lehet találni a státusukat, ha lefolytatjuk az eljárást, és onnantól kezdve már menekültpolitikáról tudunk beszélni és az ahhoz kapcsolódó szabályokról, ami uniós hatáskörbe tartozhat. Éppen ezért nem sérti meglátásunk szerint a szubszidiaritás elvét, főleg figyelembe véve az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikk (3) bekezdését, amit én ott ismertettem szó szerint; ezt most mellőzöm.(19.30)Egy gondolat még felmerült: nagyon érdekes az, hogy míg úgy gondolja a magyar miniszterelnök, az, hogy Görögország adja át határai védelmét az Európai Uniónak, ami ugyancsak tagállamokon túlmutató megoldást feltételez, nem sérti a szubszidiaritás elvét, míg ha mindezt Magyarországtól kérik, az sérti. Hát itt némi inkoherenciát vélünk felfedezni a kormány álláspontja vonatkozásában. Ezek voltak azok az érvek, tisztelt elnök úr, amelyek kisebbségi véleményként megfogalmazódtak. Kérem, hogy ennek figyelembevételével tárgyaljuk tovább a törvényt. Köszönöm szépen.
  • NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Bevallom őszintén, azt gondoltam, hogy erre a vitára nem kerülhet sor a pénteki párizsi események fényében, de úgy látom, hogy a világ nem nagyon változott, illetve nem nagyon változott azoknak az álláspontja, akik már a probléma kezdetekor ‑ elég, ha csak az év elejéig megyünk vissza ‑ is ugyanezt az álláspontot, ezt a filozofikus, ideologikus, sehova nem vezető, vitatkozó és gyakorlatilag az illegális bevándorlók oldalán álló, az ő érdekeiket szolgáló álláspontot képviselték. (Dr. Bárándy Gergely: Figyeltél arra, amit mondtam?)Ezzel szemben a magyar emberek önvédelmi reflexe kiválóan működött, hiszen amikor mindenféle gúny tárgyává tették azt a nemzeti konzultációt, amit a miniszterelnök úr kezdeményezett ebben a témában, az emberek jól érezték, hogy arra a tíz-egynéhány kérdésre milyen válaszokat kell adni, és ezeket a válaszokat nemcsak hogy meghallgattuk, hanem el is fogadtuk, sőt ezeket a válaszokat képviseltük a Magyar Országgyűlésben, valamint a kormány és a kormány tagjai a különböző nemzetközi szervezetek ‑ Európai Unió, ENSZ ‑ ülésein, közgyűlésein. És ez elég egyértelmű volt, hiszen ebben a konzultációban 1 millió 100 ezer ember mondott véleményt, és a vélemények 90 és 95 százalékos szórásban egyeztek, tehát az emberek több mint négyötödös többséggel egyértelművé tették, ha Brüsszel képtelen arra, hogy azzal a politikájával, amit a bevándorlás kapcsán képvisel, megvédje Magyarországot, akkor Magyarországnak kell megvédenie önmagát. Világossá tették azt is, jól érzik, hogy különbség van menekült és illegális bevándorló között, hiszen egyértelmű volt az emberek véleménye abban a kérdésben, hogy nem az illegális bevándorlókat kell helyzetbe hozni, nem őket kell becsábítani az Európai Unióba vagy Magyarországra, hanem a magyar családokat és a magyar gyermekvállalást kell támogatnia a kormánynak. S az is egyértelmű volt az emberek álláspontja tekintetében ‑ azt hiszem, erről három vagy négy kérdés is egybecsengett ‑, hogy a magyar emberek, ezt még egyszer szeretném hangsúlyozni, önvédelmi reflexe kiválóan működik, mert a januári párizsi események fényében összefüggést láttak az illegális bevándorlás, a törvénytelen határátlépés, a tömeges határátlépés és a terrorizmus között. Ezért is születtek meg azok a döntések, amelyeket önök egyébként sorra elutasítottak itt a parlamentben, és még a nyár elején is sokan viccnek vették ezt a helyzetet. Például a szegedi polgármester azt mondta, hogy ő Szegeden nem is találkozott illegális bevándorlóval, illetve neves szocialista politikusok és Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök is gyakorlatilag gúny tárgyává tette az összes intézkedést. Az az intézkedéscsomag, amit először hoztunk meg ‑ és ezt képviseltük az Európai Unióban is ‑, azt célozta, hogy az Európai Unió határait kell megvédeni, és utána lehet közös cselekvési tervről vitatkozni, utána lehet a megoldásról vitatkozni, arról, hogy hol kezdjünk hozzá, a gyökerénél fojtsuk-e el ezt az egyébként jól láthatóan szervezett keretek között működő, illegális népvándorlás jellegű bevándorlást. Tehát legelőször a határokon kell megállítani. Magyarország ezért azzal a felhatalmazással, amit az emberektől kaptunk, mindent meg is tett. Azok a számok, amelyek ezeken a grafikonokon láthatók (Felmutatja.), egyértelművé teszik, hogy ezek az intézkedések nagyon hathatósak voltak, hiszen november 15-ig 391 066 fő vonult át rajtunk, ebből tegnap összesen 8, és ha megnézzük a különböző határzárakat, például a szeptember közepén bevezetett szerb-magyar határzárat, majd az október közepétől meglévő horvát-magyar határzárat, akkor egyértelművé válik, hogy Magyarországon az illegális bevándorlás gyakorlatilag megszűnt. A magyar-horvát szakaszon tegnap egyetlenegy ember sem jött át, a szerb-magyar határszakaszon fogtak el öt embert, hármat pedig mélységben. Ha megnézzük a zágrábi belügyminisztérium jelentését, akkor csodálkozunk, ugyanis az előbb elmondott számnak valamivel több mint a dupláját védtük ki, mert 392 191 migráns hagyta el Horvátországot, illetve ennyi embert regisztráltak Horvátországban azóta, amióta a horvát-magyar határzár létezik. Ez azt jelenti, hogy naponta több mint 10 ezer illegális bevándorlótól mentettük meg az országot ezzel az intézkedéssel. A veszély azonban nem múlt el, mert a fő veszély az, ahogy a népvándorlás során az illegális bevándorlók óriási tömege ellepi Európát. De van egy másik nagyon komoly veszély is, ez pedig a brüsszeli és a balliberális politikusok politikája, akik gyakorlatilag idecsábítják ezeket az embereket, nekik a jobb létet, az európai civilizációt, az európai gazdasági és szociális jólétet ajánlják meg, és mindenféle felülről nyitott lehetőségről beszélnek. Azt gondolom, hogy e kettő ellen együtt kell küzdeni. Ennek a törvénytervezetnek a benyújtásával mind a kettő ellen küzdünk, hiszen nyilvánvaló, hogy az a kötelező betelepítési kvóta, amit a nyakunkba akarnak akasztani ‑ ahogy miniszter úr, professzor úr elmondta, és elmondták az előttem szólók is ‑, jogtalan, értelmetlen és teljes egészében veszélyes. A jogtalanságról igazából már nem lehet többet mondani, de szerintem a legfontosabb az, hogy nem akarják megengedni, a magyarok határozzák meg azt, hogy kivel éljék le az életüket, kit telepítsenek be, ki kaphasson Magyarországon állampolgárságot. Ezt a jogot el szeretnék vonni tőlünk. Az értelmetlenségét, azt gondolom, elég egyértelműen bizonyítja az, hogy ha kvótákban lehet gondolkodni, és a prognózis szerintük öt-hat év, akkor bizony nem 2 ezer vagy 20 ezer emberről beszélünk, hanem ennek a sokszorosáról. Öt év alatt gyakorlatilag egy szegednyi illegális bevándorlót telepíthetnének le Magyarországra, és ebben még nincs benne az a látencia, amit a titkosszolgálatok kimutattak. Az eljárások lefolytatásában szakhatóságként részt vesz az Alkotmányvédelmi Hivatal, és ők hat-nyolcszoros látenciáról beszélnek. Például egy családegyesítés azt jelenti, hogy minden letelepített után ‑ ha 20 ezerrel számolunk ‑ hat-nyolcszoros embermennyiség jöhet, s ha ezt még megszorozzuk öttel, akkor ez már nemcsak egy szegednyi, hanem több szegednyi bevándorlót jelenthetne Magyarországra. És veszélyes is; azt gondolom, a párizsi események fényében egyértelmű, hogy mennyire veszélyes a terrorizmus exportja. Ezt megjelentettük az új szövegben is, elég világossá téve, hogy péntek óta új időszámítás van Európában és Magyarországon. Ezért indítottuk el a „Védjük meg az országot” nevű közös akciót ‑ amelyet már több mint negyedmillió ember támogatott országszerte ‑, amely egyértelműen utasítja el azt a kötelező betelepítési kvótát, amely, fogalmazhatunk úgy is, nem más, mint egy öngyilkos merénylet Európa léte ellen, az európai gazdasági és szociális biztonság, valamint a zsidó, keresztény, görög és latin hagyományokon alapuló európai kultúra és demokrácia ellen. Ezért kérem tisztelettel valamennyi képviselőtársamat, hogy gondolkodjon el ezen a törvényjavaslaton, ennek a törvényjavaslatnak az üzenetén, ennek a felhatalmazásán, és szavazatával támogatni szíveskedjék. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, nem okoz meglepetést, ha azzal kezdem, hogy a Jobbik támogatni fogja ezt a javaslatot, hiszen a mai napon is volt már alkalmam, személy szerint nekem kifejteni a kvóták elutasításával kapcsolatos álláspontunkat. (19.40)A Jobbik visszautasítja a kvótákat, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindig hozzátegyük: visszautasítja a visszatoloncolás intézményét is. Ezzel kapcsolatban is, azt gondolom, érdemes már most egyértelművé tenni a magyar álláspontot. De azt is nagyon fontosnak tartom leszögezni, hogy ezt a küzdelmünket a kvóták és a visszatoloncolás ellen ne csupán szavakkal tegyük, hanem érdemi lépésekkel is. Ha nem sértődnek meg a kormánypárti képviselőtársaim, hiszen láthatták a konstruktív hozzáállásunkat, azért azt ismerjük el itt szűk körben a mai napon, hogy nagyon sok show-elem színesíti az önök politikáját a kvóta elleni harcban. Tehát nem kisebbítve az érdemi lépéseket, de a show-elemből egyre több van.Maga Gulyás Gergely is elmondta itt a fölszólalásában, hogy lényegében a kormánynak nem is kellett volna megkérdeznie most az Országgyűlést, de ő éppen úgy tartotta a fontosnak, illetve a Fidesz, hogy most erről beszéljünk az Országgyűlésben, kérjük ki a parlamentáris demokrácia értelmében és szépsége által az ellenzéki pártok véleményét is, hogy minél nagyobb felhatalmazás legyen. Öröm volt egyébként hallgatni ezt. Félreértés ne essék, örülünk annak, hogy erről az álláspontunkról itt most még pluszban tudunk beszélni, de annak örülnénk igazán, ha más esetekben, más kérdésekben is ez a fajta nagyvonalúság, a parlamentáris demokrácia iránti alázat megnyilvánulna. Például megnyilvánulhatott volna a mai napon akkor, amikor a Jobbik népszavazási kezdeményezésével kapcsolatos alaptörvény-módo­sí­tá­sunkat szerettük volna az Országgyűlés elé tárni, benyújtani, behozni ide az Országgyűlés ülésére, de önök ezt lesöpörték az asztalról.Miniszterelnök úr is elég határozottan és keményen nyilatkozott itt ma a napirend előtti felszólalása során. Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy amíg a kormány tud lélegezni, addig sem kvóta, sem visszatoloncolás nem lesz Magyarországon. Ezt is örömmel hallgattuk, de azért volt az örömben egy kis üröm. Hiszen sokunkban fölmerülhetett az az emlék, amikor miniszterelnök úr ugyanilyen határozottsággal beszélt arról, hogy amíg ő van kormányon, amíg önök vannak kormányon, addig külföldi nem fog ter­mő­földet szerezni Magyarországon. Hát, láttuk, hogy ez az időszak eljött, és önök még mindig kormányon vannak. Úgyhogy nagyon remélem, ezzel a nyilatkozatával kapcsolatban miniszterelnök urat nem éri utol a saját ideje.Tehát valódi lépésekre van szükség a kvótával kapcsolatban, a kvóta elutasításával kapcsolatban. Nagyon sok minden elhangzott már arról, hogy miért rossz is ez a kvóta, de ha megengedik, azért a Jobbik álláspontját is elmondanám és elmondanák majd képviselőtársaim is. A kvóta egy rossz javaslat, egy rossz megoldási javaslat az Európai Unió részéről a népvándorlásra, bevándorlásra, mert ahelyett, hogy megakadályozná ezt a káros folyamatot, ehelyett éppen ellenkezőleg, ösztönzi ezt a folyamatot. Ezzel egy meghívólevelet küld Ázsia, Közép-Ázsia, Közel-Kelet, Afrika, Észak-Afrika, Fekete-Afrika irányába, és azt üzeni, hogy nem kell most már dilemmázni, nem kell most már lamentálni, megszületett a mechanizmus, nyugodtan lehet jönni az Európai Unióba, és ki-ki ezen mechanizmus szerint megkapja a maga új hazáját. Lesz, aki éppen Magyarországot, van, aki Németországot, kinek mit dob a gép, de azért mégiscsak az Európai Unió állampolgáraivá válhatnak. Azt gondolom, a jelenlegi világpolitikai, nemzetközi helyzetben azért, mondjuk, a szub­szaharai Afrikába ilyen üzenetet küldeni komoly felelőtlenség.Igazságtalan is ez a kvótajavaslat, hiszen Brüsszel, Berlin egy elképesztően ostoba bevándorlás­politikát folytatott, majd amikor rájön, hogy ez működésképtelen, akkor megpróbálja szétteríteni a saját problémáját, a saját maga okozta kárt az Európai Unió tagállamai között. Picit olyan érzésem van, egy hasonlattal élve, mint ha valaki szervezne egy házibulit, lemegy a térre, elkiabálja ott magát, hogy van nálam egy házibuli, nyugodtan lehet jönni, hatalmas parti lesz, fölmegy boldog-boldogtalan ebbe a házibuliba, élvezik az ottlétet, majd amikor megkérdezik a házigazdát, hogy és akkor most hol fogunk aludni, akkor a házigazda azt mondja, hogy a szomszédoknál. (Derültség a Jobbik soraiban.) És amikor azt mondják a vendégek, hogy de hát a szomszédoknak nem fog tetszeni, akkor azt mondja, hogy azoknak majd adunk valami kötelező kvótát.Körülbelül így próbál velünk Brüsszel is, Berlin is elbánni, hogy egy olyan problémába próbál bennünket belemártani, belevinni, belevonni, amihez nekünk semmi közünk nem volt. Ez nem Magyarország hibája, hogy Európát a bevándorlás ilyen mértékben érinti, hanem ez Brüsszelnek és Berlinnek a teljesen ostoba és teljesen észszerűtlen, a józanságtól teljesen elszakadt politikájának a következménye. Működésképtelen is ez a kvótarendszer, hiszen az Európai Unióban nehezen tudom elképzelni, hogy a személyek szabad áramlásának mint alapvető uniós elvnek a működését hogyan egyeztetnék össze a kvóták rendszerével. Hogyan tudnák elérni azt, hogy mondjuk, a Magyarországra vagy a különféle tagállamokba kvóták alapján helyezett bevándorlók valóban abban a tagállamban maradjanak? Ezekre a kérdésekre még mind a mai napig nem kaptunk megnyugtató választ. Talán az LMP-nek volt itt a csipes javaslata, ami ezt a gordiuszi csomót igyekezett elvágni, de azt gondolom, hogy nem ebbe az irányba kellene talán vinni Európa jövőjét.De ami a legfontosabb, erről beszélt Németh Szilárd is a Fidesz szónokaként, hogy életveszélyes ez az egész. Pontosan a péntek 13-ai párizsi események óta, azt gondolom, ez most már tagadhatatlan. A mai felszólalásomban is, amikor miniszterelnök úr napirend előtti beszédére reagáltam, elmondtam, hogy persze, a bevándorlók nem terroristák, ez egyértelmű. De azt is ki kell mondani, és azt a mondatot is meg kell érteni, hogy a terroristák viszont bevándorlók. Van, aki esetleg már a bevándorlás folyamata során eleve terrorszándékkal érkezik ide, de lehet olyan bevándorló is, aki persze csak új hazát keres, de aztán majd nem találja meg azt a számítását, amiben reménykedett, frusztrálttá válik, dühössé válik az adott európai társadalomra, és nagyon jó céltáblájává válik ezáltal a mindenféle fundamentális iszlám ideológiának.Sajnos azt kell mondjuk, bármennyire is a balliberális pártok ódzkodnak ettől, és reménykednek esetleg abban, hogy a bevándorlás majd a folyamatosan fogyó szavazóbázisukat újratermelheti, a bevándorlás kéz a kézben jár a terrorizmussal. Tehát ha a terrorizmustól Magyarországot meg akarjuk védeni, akkor a bevándorlástól is meg kell védenünk magunkat és Magyarországot. Ha valaki pedig a bevándorlástól meg akarja védeni Magyarországot, akkor a kvótáktól meg kell védenie. Annyiban tudok csatlakozni vagy annyiban is tudok csatlakozni Németh Szilárdhoz, hogy múlt hét péntek óta ezt a vitát itt tovább dagasztani már szerintem nincs értelme. Aki még múlt hét péntek óta sem érti, hogy miért kell visszautasítani a kvótákat, az már soha nem fogja megérteni, attól tartok.Visszatérve akkor a kormány lépéseire, nagyon sok olyan lépést indítottak önök, amit a Jobbik támogat. De azt még egyszer hadd hangsúlyozzam, hogy ezen lépések között azért van olyan, aminek az ereje, aminek a hatása eléggé korlátozott. Nagyon szép az aláírásgyűjtés, amiről Németh Szilárd beszélt, és mi magunk is támogatjuk, de azért nem ettől fog összerezzenni Brüsszel, amikor az aláírások sikerét bejelentjük, amihez egyébként sok sikert kívánunk, és ahogy mondtam, mi is támogatjuk. A nemzeti konzultáció sem ilyen eszköz. Az Európai Bírósághoz való fordulás persze már egy komolyabb eszköz, ezt nem vitatjuk, ezért is fogjuk támogatni természetesen a javaslatot, de azt azért hadd mondjam el, ne legyen igazam, de van bennem elég erős szkepszis az ügyben, hogy ez az ügy milyen sikerrel kecsegtethet bennünket.És még egy dolog. Ha a Fidesz valóban elutasítja a kvótát, jó lenne, ha a szónokai közül valaki elmondaná azt, hogy akkor a világkvóta-javaslat is lekerült a napirendről. Mert persze a világkvóta egy szebben hangzó vagy kozmetikázott javaslata az eredeti abszurd és bűn rossz javaslatnak, de azért ugyanúgy nem jó. Tehát köszönöm szépen, én a világkvótából sem kérek, és jó lenne, ha ezt a Fidesz képviselői is kimondanák, vagy legalábbis remélem, hogy kimondják, és ők is elismerik, hogy ezt a javaslatot a hirtelen sokk okozta, és most már ők sem gondolják komolyan.De ami a lényeg, és ami a legfontosabb szerintem, hogy Magyarországnak, amennyiben az Európai Bírósághoz fordul, de ott elbukik ez a kezdeményezés, akkor, úgy tűnik, a kormánynak nincs B-terve. Pedig szerintem kell hogy legyen B-terv is, és ez lehet egy népszavazás, egy ügydöntő népszavazás. Ennek nincsenek meg, vagy legalábbis vitatottak az alaptörvényi lehetőségei, feltételei, de éppen ezzel kapcsolatban nyújtottuk be azt a javaslatunkat, alaptörvény-módosító javaslatunkat, amiről itt az elején már beszéltem, és amit önök, ugye, nem voltak hajlandók továbbengedni. De még egyszer arra kérem önöket, és próbálok a józan eszükre és a jogos félelemérzetükre alapozni, hogy gondolják meg a népszavazás lehetőségét, az ügydöntő népszavazás lehetőségét, mert ez lehet egy olyan eszköz, amivel egyértelművé tesszük Magyarország álláspontját, és a mindenkori magyar kormány mozgásterét meghatározzuk a kvóta és a visszatoloncolás kérdésében.Nem lesznek önök mindig kormányon, 2018-ban lesz választás, a Jobbik szeretne kormányra kerülni, és így is dolgozik, és ha mi kerülünk kormányra, természetesen nem kell attól félni, hogy a bevándorlás kérdésében az önökénél mérsékeltebb politika fog megvalósulni Magyarországon. De azt szeretném, ha ez utána is így lenne, vagy bármikor. Bárki kerül kormányra, azt igenis a magyar társadalom egy népszavazással mozgásterében korlátozza, és tegye számára egyértelművé, hogy sem kvóta, sem visszatoloncolás nem lehet Magyarországon.Most gondoljunk bele tényleg, ne valósuljon meg, csak gondoljunk bele annak a lehetőségébe, hogy most jelen pillanatban az MSZP vagy a baloldal lenne kormányon! Ezért kérem önöket, hogy tényleg fontolják meg a népszavazás lehetőségét. Most már csak ismétlem önmagam, de ez lehet az a B-terv, ami Magyarországnak biztos hátteret nyújthat a kvóta elleni küzdelemben, és még egy fontos és pozitív következménye lehet: talán precedenst teremthet Európában. Hiszen miniszterelnök úr arról beszélt, hogy vissza kell adni Európának a demokráciát. Vissza kell adni az Európai Unióban annak a lehetőségét, hogy az emberek maguk a véleményüket érvényesítsék. Hiszen az Európai Unió, azért mondjuk ki, antidemokratikus mechanizmusok alapján működik.(19.50)Erre a népszavazás a legjobb eszköz, és hogyha Magyarország ebben ‑ most nagyon rosszul hangzik talán, de ‑ úttörő tud lenni és először tud ebben áttörést megvalósítani, akkor talán más országok is fölbátorodnak, más országokban is lehet népszavazás, és akkor végre az Európai Unió józan többsége a történelem szemétdombjára küldheti a kvótajavaslatát, ahogy azt mondani szokás. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió Tanácsa 2015. szeptember 22-én elfogadta azt a határozatot, melyben egyoldalúan arról döntött, hogy az Olaszországból, valamint Görögországból bevándoroltak közül a tagállamok között 2017 szeptemberéig 120 ezer főt kell elhelyezni. Erre a határozatra hazánk több más országgal együtt nemet mondott, ennek ellenére a döntés értelmében az Európai Unió Magyarországon közel 1300 főt helyezne el az első ütemben. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jogellenes a határozat azáltal, hogy az Európai Unió a határozat tervezetét nem jogalkotási aktusként küldte meg a tagállamok parlamentjeinek, ezáltal elvetette annak lehetőségét, hogy a magyar Országgyűlés, valamint a többi EU-tagállam választott parlamentje véleményt nyilváníthasson a Tanács határozattervezetéről. A fentiek alapján megállapítható, hogy az európai döntéshozók az általuk alkalmazott eljárással jogsértést követtek el, melyből egyidejűleg az is következik, hogy maga a határozat nyíltan jogellenes. Világosan látni kell továbbá azt is, hogy az EU-határozat rendelkezései ellentmondanak a jelenleg is hatályban levő és a nemzeti parlamentek által elfogadott Dublin III. rendeletnek. A jogellenességen túl pedig a kötelező betelepítési kvótákról szóló európai uniós döntés életidegen és végrehajthatatlan is, ezért minden szinten küzdenünk kell azon döntés ellen, amely arra kötelezné Magyarországot, hogy migránsokat, bevándorlókat telepítsenek ide. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fentiek okán kiemelkedő jelentősége van az Európai Unió Tanácsa által a nemzetközi védelmet kérők kötelező kvóták szerinti elosztásáról elfogadott határozattal összefüggésben indítandó bírósági eljárásról szóló T/7332. számú törvényjavaslatnak, mely arra kötelezné a magyar kormányt, hogy forduljon az Európai Unió Bíróságához és kérje a letelepítésről szóló uniós jogszabály megsemmisítését. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Brüsszelből azt követelik tőlünk, hogy nyissuk meg a kapukat a betelepítések előtt. Magyarország azonban ezt nem fogja megtenni, továbbá azt sem fogja hagyni, hogy betelepítések vagy visszatoloncolások történjenek hozzánk a bevándorlók által, olyanok, akik Angela Merkel és az európai baloldali politikusok meghívására érkeztek és érkeznek folyamatosan Németországba. Mi kezdettől fogva betartottuk az uniós törvényeket, és megvédtük Európa schengeni határait annak ellenére, hogy az EU a mai napig nem engedi a közös határvédelmet a teljesen védtelen Görögországnál, ahol a bevándorlók kontinentálisan először lépnek be az EU területére.Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem fogjuk hagyni, hogy Brüsszel a maga és az európai baloldal veszélyes bevándorláspolitikájának következményeként mindezt Magyarországra hárítsa. Ne feledkezzenek meg arról sem, hogy a kvótarendszer nemcsak hogy jogellenes és végrehajthatatlan, de járványügyi szempontból is rendkívüli kockázatokat rejt. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Teljes képtelenség, hogy a dublini megállapodások alapján Magyarországra küldenének vissza migránsokat, akik Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban és Olaszországban léptek először az Európai Unió területére. Attól, hogy néhány ország nem tartja be a dublini megállapodásokat, attól még a dublini megállapodások hatályban maradnak, azokat alkalmazni kell, jogellenes magatartásra pedig előnyök szerzése végett egyik európai uniós tagállam sem hivatkozhat. A betelepítés súlyos tévedés, ami ellenkezik az európai joggal, a magyar Alaptörvénnyel és Magyarország érdekeivel. A kvótarendszer az európai alapszerződéssel és más nemzetközi szerződéssel is ellentétes. A fentieken túl a kvótarendszer Magyarország szuverenitását is súlyosan érintő kérdés, különösen abból a szempontból, hogy az Európai Unió jogosult-e határozatban foglalt intézkedések elfogadására a nemzetállamok felett. Álláspontunk szerint a válasz határozott nem. Kérem mindezek alapján, hogy támogassák a T/7332. számú törvényjavaslatot, a KDNP parlamenti frakciója támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor pár héttel ezelőtt az Országgyűlés asztalán egy másik, hasonló típusú javaslat feküdt azzal kapcsolatban, hogy a menedékkérők általános elosztását szabályozó uniós javaslattervezetet Magyarország vigye a megfelelő döntéshozó fórum elé, kezdeményezve a felülvizsgálatát, az LMP frakciója ezt a kezdeményezést támogatta. Nem így állunk ezzel a mostani határozati javaslattal. Szerintem hasznos lenne elöljáróban egy kicsit azt megvizsgálni, hogy az a globális krízis, amelynek elszenvedője jelenleg Európa, ez valójában miért és mennyiben egészen más természetű migrációs helyzet, mint amivel a múlt században, akár a múlt század ’90-es éveiben szembe kellett nézni. Azok a migrációs helyzetek, amikkel meg kellett birkóznia akár Magyarországnak is a délszláv háborúban vagy a Ceaușescu-diktatúra szomszédságában vagy akár a második világháború idején, azért voltak egészen mások, mint ez a jelenlegi, XXI. századi migrációs helyzet, mert Magyarország vagy más biztonságos harmadik ország pontosan tudta, pontosan bemérhette azt, hogy a háborús cselekmények, az üldöztetés éppen mekkora területet érint, és nagyjából meg lehetett becsülni, mint ahogy nagyjából ma Ukrajna esetében is meg lehet becsülni, hogy maximum nagyjából hány menekült, hány üldözött várható. Nem így állunk ezzel a mostani migrációs helyzettel. Természetesen egyet tudunk érteni azzal, hogy nem szabad tömegeket ellenőrizetlenül beengedni az Európai Unióba, viszont az, amivel most kell szembenéznie az Európai Uniónak, egy olyan korszakban alakult ki, amikor egész egyszerűen arról van szó, hogy kulturálisan, ha úgy tetszik, összeért a világ. Azok a tömegek, akik ma útra kelnek, vannak olyanok, akiknek talán az elődei az 1970-es években maguk sem gondolták azt, hogy valaha is el akarják hagyni a szülőföldjüket, bármilyen éhínség pusztított ott, bármilyen üldöztetésnek voltak kitéve, azért, hogy egy tőlük sok ezer kilométerrel arrébb található, ugyan jobb életszínvonalú, viszont egészen más kultúrájú társadalomba kérjenek bebocsátást. Azok a migrációs helyzetek, amelyekkel a XX. században meg kellett küzdeni, jellemzően rögtön a közvetlen, békés szomszédos területet érintették. Ma viszont arról van szó, hogy akik útra kelnek ‑ a 400 ezres tömeg a Belügyminisztérium jelentései szerint több mint száz országból tevődött össze ‑, sok esetben egész egyszerűen olyan motivációval kelnek útra, hogy pontosan ugyanazok a kulturális minták elérhetők a számukra, mint mondjuk, a megcélzott országok hasonló korú polgárai számára.(20.00)Ezért alakulhat ki egy olyan migrációs hullám, ahol egyszerre vannak jelen olyanok, akik valóban az üldöztetés, a népirtás, a háború elől menekülnek ‑ gondolok itt azokra, akik Szíriának a terrorszervezetek által sújtott területeiről érkeznek ‑, vannak olyanok, akik valóban a hasonló kulturális mintákat látva, a jobb élet reményében kelnek útra, és valóban ezt a tömeget kihasználva útra kelnek olyanok is, akik a fanatikus, erőszakos szervezetek szándékait akarják végrehajtani a nyugati civilizációval szemben.Éppen ezért gondolom azt, hogy a legnagyobb mulasztás, amit megtehetett az Európai Unió az elmúlt hónapokban vagy ha úgy tetszik, az elmúlt években ‑ és Magyarország ennek az Európai Uniónak a részese, Magyarország képviselője ott ül az Európai Tanács csúcstalálkozóin ‑, hogy nem teremtett egy olyan mechanizmust, amely a XXI. század megváltozott migrációs helyzetére képes olyan választ adni, hogy az Európai Unió szervei világosan meg tudják különböztetni azt, aki valóban háborús menekült, valóban népirtás, vallási üldözés elől menekül, attól, aki egyébként gazdasági bevándorló vagy egész egyszerűen erőszakos cselekmények szándékával terroristaként érkezik az Európai Unió területére.Ma az Európai Uniónak nincsen meg az a képessége, hogy meg tudja különböztetni azokat, akik történetesen pontosan olyan terroristák elől menekülnek, hátrahagyva a szülőföldjüket, akik egyébként ezeket a gyalázatos cselekményeket itt az Európai Unió területén is elkövetik. Természetesen felvetődhet a kérdés ‑ és ezt szerte Európában populista pártok fel is vetik ‑, hogy egyáltalán mi dolga van az Európai Uniónak például azokkal, akik háborús üldöztetés elől menekülnek. Szeretném felvetni ‑ anélkül, hogy Ferenc pápát idézném vagy másokat, akik egyébként a humanizmus nevében megszólaltak az utóbbi hónapokban ‑, szeretném azért azt felidézni, hogy az a helyzet, ami ma a háború, a terrorszervezetek által sújtott országokban előállt, nem független az Európai Unió politikájától, nem független annak az Európai Uniónak a politikájától, amelyik bizonyos szempontból már ma egy politikai egység, legalábbis a schengeni övezet, határvédelem, belbiztonság szempontjából egy politikai egységnek tekinthető, és nem fekszik túl távol ezektől az országoktól, azoktól az országoktól, azoktól a régióktól, ahol ma, azt gondolom, az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak a felelőssége kétszeresen is megállapítható azért, hogy ilyen állapotok vannak. Egyrészt megállapítható a globális nagyvállalatok felelőssége abban, hogy folyamatosan olyan politika irányába lökik az európai magországok, illetve az Egyesült Államok kormányát, amelyik egyre inkább erősíti a globális egyensúlytalanságokat, hiszen ami hangok Németországból érkeztek az elmúlt hónapokban, sokszor ilyen megfontolásokkal fogalmazódtak meg. Addig, amíg különböző, akár európai nagyvállalatok a profit reményében még ösztönzik is a kormányzatokat, hogy minél inkább adjanak teret az olcsó munkaerőnek, ezek a nagyvállalatok azt gondolják, hogy az olcsó munkaerővel tudnak további profitot termelni, azzal az olcsó és kiszolgáltatott munkaerővel, ami nemcsak Ázsiából, Afrikából, de adott esetben bizony Kelet-Európából is érkezik az Európai Unió magországaiba. Ez a folyamat viszont azzal jár, hogy a centrum­országok, az Európai Unió, az Egyesült Államok, adott esetben Oroszország is, nem pusztán csak a természeti erőforrásokat akarják kisajátítani a különböző afrikai, ázsiai államokban, hanem az olcsó, de adott esetben relatíve képzett munkaerőnek az elszívásával lehetetlenné is teszik azt, hogy ezekben az államokban valaha esély legyen a stabilizációra, valaha esély legyen a belső rend és biztonság megteremtésére. Ez egy felelőssége, ugyan nem kizárólagos felelőssége, de súlyos felelőssége az Európai Uniónak, aminek Magyarország is részese, és a schengeni övezetnek is részese, amiért az Európai Unió nem hunyhat szemet akkor, amikor ezekben a kaotikus országokban a háborús üldöztetés, a terror elől menekülnek emberek. A másik nagy felelőssége az Európai Uniónak, illetve a NATO-nak, hogy azok a háborús beavatkozások, amik, megkockáztatom, szintén nem voltak függetlenek gazdasági megfontolásoktól, szétzúztak diktatúrákat, de egyben szétzúztak működő államgépezeteket is Afrikában, Észak-Afrikában, illetve a Közel-Keleten, odavezettek, hogy ma Európa határainál gyakorlatilag a káosz, a fanatizmus ül tort. Ebben az Európai Unió és a NATO döntéshozóinak súlyos felelősségük van, és ez a felelősség odavezet, hogy igen, meg kell védeni a határainkat, ugyanakkor meg is kell tudnunk különböztetni azokat, akik azért kopogtatnak a határainkon, mert egyszerűen nem tudják biztonságban saját maguk, illetve gyermekeik életét azok miatt a kaotikus állapotok miatt, amikért bizony az Európai Uniónak is felelősséget kell viselnie. Meg kell különböztetnünk ezeket a menekülteket azoktól, akik valóban gazdasági bevándorlók vagy éppen terroristák. Ezt a feladatot nem végezte el az Európai Unió, és ebben bizony részes Magyarország is. Azt gondolom, a kérdés most ennél a határozati javaslatnál nem az, hogy egyébként ez a jogszabálytervezet vagy -kezdeményezés a belügyminiszteri tanácstól egyébként sérti-e a szuverenitását a tagállamoknak vagy sem. Én készséggel elfogadom Trócsányi miniszter úr álláspontját ebben a kérdésben, és nem is az a kérdés, hogy egyébként ez a kvótajavaslat, amely itt fekszik előttünk, épeszű javaslat-e, vagy megoldja-e ezt az egész migrációs krízist. Teljesen egyértelmű, hogy ez a javaslat nem egy épeszű javaslat, és nem képes arra, hogy megoldja a migrációs krízist. Most viszont nem arról döntünk, hogy ez a javaslat jó javaslat-e vagy sem, hanem arról döntünk, hogy legalább egy látszólagos döntésig el tudott vergődni az Európai Unió megfelelő miniszteri tanácsa, és Magyarország, amelynek képviselője nemmel szavazott ‑ én még azt is megkockáztatom, lehet, hogy helyesen ‑, most ebben a helyzetben küld-e egy olyan üzenetet egy jogorvoslati kérelemmel az Európai Unió felé, az Európai Unió döntéshozói felé, hogy Magyarország egyébként nem érdekelt semmilyen közös megoldásban. Nekem, nekünk az a problémánk, hogy ez a jogorvoslati kérelem, függetlenül attól, hogy maga a döntés helyes vagy helytelen, azt üzeni, hogy Magyarország nem érdekelt semmilyen közös megoldásban.A napirend előtti miniszterelnöki felszólalásra reagálva elmondtam, hogy Magyarországnak létérdeke az, hogy szülessen az Európai Unión belül közös megoldás. Magyarország eddig ahhoz, hogy ilyen közös megoldás szülessen, semmit nem tett hozzá, ellenben élére állt egy olyan folyamatnak, ami odamutat, hogy a végén, függetlenül a kezdeményezők szándékától, az egész schengeni övezet szét fog esni, és nem jön létre egy olyan hatékony belbiztonsági együttműködés, ami egyébként a magyar emberek biztonságát is garantálná.A gondunk az, hogy ha és amennyiben Magyarország egy olyan üzenetet küld, hogy mi nem vagyunk érdekeltek közös európai megoldásban, nem tudjuk azt ‑ és erre nem volt világos, egyértelmű kormányzati válasz ‑, hogy mi történik akkor, ha mondjuk, 50 ezer, 100 ezer, 150 ezer Magyarországon regisztrált embert akarnak visszatoloncolni Magyarországra. Az rendben van, hogy Kósa Lajos elmondja, hogy nem kérünk a visszatoloncolásból, de továbbra is az a kérdésem, hogy ha Németország, a német kormány vagy az Európai Unió különböző döntéshozói a mostani döntésünk után úgy döntenek, hogy rendben van, ha ti nem fogadtok be 1300 egyébként azonosított embert, akkor majd visszakaptok 50 ezret, akit ti regisztráltatok. Mi erre a felelős magyar kormánynak a válasza? Továbbmegyek: nekünk, magyaroknak létérdekünk az, hogy egy ilyen fenyegetett helyzetben legyen egy olyan európai együttműködés, közös parancsnokság alatt egy olyan titkosszolgálati együttműködés az Európai Unión belül, amelyik biztosítja a magyar szervek számára is, hogy azonnali információt kapjunk az Európai Unió területén grasszáló terroristagyanús személyek mozgásáról. Modellezte-e azt a magyar kormány ‑ és erre nem kaptunk sem most, sem az elmúlt hetekben választ ‑, hogy egy ilyen magyar lépés hogyan hat egy olyan mélyebb belbiztonsági együttműködésre, ami egyébként a magyar emberek biztonságát is szolgálná?(20.10)Merthogy ne legyen félreértés: az a válasz, amit itt viszonválaszában a miniszterelnök úr adott azzal kapcsolatban, hogy a párizsi terrorcselekmények semmiféle összefüggésben nem állnak az európai szolgálatok közötti együttműködés esetleges elégtelenségével, hát ez legalábbis egy meglehetősen merész kijelentés volt. Természetesen, ugye, a péntek 13-i terrorcselekmény miatti nyomozás nyilvánvalón kezdeti stádiumban van, de már most felvetődtek olyan komoly hírek, hogy talán annak, hogy létrejöhetett így egy ilyen szervezett terrorcselekmény, köze lehet ahhoz, hogy az információáramlás az Unió szolgálatai között nem elégséges. Az a problémánk, hogy minden olyan üzenet egy tagállam részéről, ami azt jelenti, hogy nem érdekelt a közös megoldásban, majd mi magunk megoldjuk, egész egyszerűen egy ilyen egymásra utalt országcsoportban, mint az Európai Unió, sőt továbbmegyek, mint az európai kontinens, ideértve a társult tagállamokat, amelyek egyébként tranzitországok, egész egyszerűen megoldhatatlan biztonsági helyzetet fog teremteni. Az egyoldalú lépések és az egyoldalú kerítésépítések politikája egész egyszerűen nem lesz tartható. Ha és amennyiben Magyarország, bár ellenszavazott, de nem támadja meg jogorvoslattal ezt a döntést, a legrosszabb úgymond, ami történhet, az az, hogy ezt az 1300 embert ideküldik. De hangsúlyozom, Magyarországnak megvan ebben az esetben a lehetősége arra, hogy pontosan kontrollálja ezt az 1300 személyt, nyomon tudja követni azt, hogy egyébként ezek a személyek hol tartózkodnak, mit tesznek Magyarország területén. Erre Magyarországnak a kapacitása megvan. Ha a visszatoloncolásból kapunk 50-100 ezer embert, ugyanez a lehetősége Magyarországnak sokkal, de sokkal korlátozottabb lesz. És még valami: jelenleg már nem az a kérdés, Z. Kárpát képviselő úr, hogy kit fogadunk és kit nem. Nem az a kérdés, hogy épül-e további kerítés Magyarország határainál vagy sem, a kérdés az, hogy alsó hangon félmillió ember már az Európai Unió területén tartózkodik. Alsó hangon félmillió ember már a schengeni övezeten belül tartózkodik. A kérdés az, hogy egy ilyen esetben, amikor ezek az emberek elméletileg bármikor akár Magyarországra is jöhetnek, azok is, akik egyébként tényleges menekültek és azok, akik egyébként terrorcselekmény céljából érkeznek az Európai Unió területére, Magyarországon a magyar rendvédelmi szervek kellően felkészültek-e arra, hogy ezeknek az embereknek a mozgását kontrollálni tudják. Nekünk, LMP-seknek ezzel kapcsolatban van kétségünk.Összefoglalva: azt gondolom, hogy mindaz, ami ma Európa kapuinál történik, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, mindaz, ami gyakorlatilag letarolta a filterállamokat Európa kapujánál az elmúlt években, ezért az európai országokat, az európai nagyipart, az Európai Uniót és a NATO-t kétszeres felelősség is terheli. Egyrészt a nemzetközi jogot súlyosan sértő háborús cselekmények miatt, amiben tettestárs volt Magyarország is a 2000-es években, és amiatt is, hogy az európai nagyvállalatok kifejezetten gerjesztik is azt a folyamatot, ami az olcsó, képzetlen munkaerő elszívásával próbál az ő kasszájukba még nagyobb profitot belecsepegtetni. Ez a folyamat még inkább erősíti a globális egyensúlytalanságokat, és ha nincs terv arra az Európai Unión belül, hogy mi fog történni egy-egy konfliktus megszűnte után, mondjuk, Szíriában, Irakban vagy a különböző észak-afrikai vagy éppen szubszaharai államokban, ha erre nincsen terv, ha Magyarország nemzetközi fejlesztési kapacitásait sem hajlandó például fejleszteni, növelni, akkor az a helyzet, hogy ideig-óráig lehet tüneti kezeléseket adni ezekre a válságokra. Nem tudjuk ebben az esetben azt, hogy mi történik holnapután. És azért, merthogy kétszeres felelősség terheli az Európai Uniót és benne Magyarországot is azért, ami ma Európa kapuinál történik, nem háríthatjuk el a felelősséget, nem háríthatjuk át a felelősséget pusztán Törökországra, Libanonra, és nem háríthatjuk el annak a felelősségét, hogy meg tudjunk különböztetni itt, Európában menekültet, gazdasági bevándorlót, illetve azokat, akik kifejezetten bűncselekmények elkövetése céljából érkeznek az Európai Unióba. Az LMP elmondta már a szeptember eleji vitában is, illetve június elején is, hogy igen, nem tudjuk kizárni azt, hogy terroristák is érkeznek ezzel a tömeggel az Európai Unió területére, ezért szorgalmaztuk már hónapokkal ezelőtt, hogy történjenek meg azok a korrekt eljárások, ahol meg lehet különböztetni ezeket a személyeket. Viszont azt látjuk, hogy itt az egész kvótakérdés körül kialakult egy hitvita, ami arról szól, hogy vannak azok, akik egyébként helyeslik is a német kormány politikáját, akik úgy gondolják, hogy önmagában a kvótarendszer mindent meg fog oldani. Természetesen nem fog megoldani semmit. Sőt, hangsúlyozom még egyszer, a jelenlegi kvótarendeletet mi sem tartjuk egy épeszű javaslatnak. 140-160 ezer emberről beszélünk, miközben ezen már az idő régen túlhaladt.A másik oldalon viszont azt kell látni, hogy miután a schengeni övezet belbiztonsági szempontból ‑ akarjuk, nem akarjuk ‑ egy egység, az Európai Unió közösen lépett fel ezekkel az államokkal szemben, ahol ez a káosz létrejött, ezért sem erkölcsi, sem biztonsági szempontból ennek a helyzetnek a terhét nem tolhatjuk el magunktól. Éppen ezért mi azt mondtuk már szeptemberben is, hogy önmagában a kvóta természetesen nem megoldás. Vannak olyan kvótajavaslatok, amik kifejezetten használhatatlanok vagy éppen károsak, van olyan kvótaverzió általános elosztási rend címén, egyes javaslattervezetek, amik valóban kifejezetten meghívólevélként is működhetnek a szubszaharai térség vagy a közép-kelet irányába, ugyanakkor a kérdés nem ez. A kérdés az, hogy van-e közös európai menekültügyi eljárásrend, ami felváltja a jelenlegi dublini rendszert, van-e közös európai intézményrendszer, beleértve a közös határőrizetet, és lesznek-e közös európai diplomáciai lépések. Ha az Európai Unió ezekben meg tud állapodni, akkor természetesen a megoldásnak akár valamilyen kvótarendszer is része lehet. De ha és amennyiben nincsen megállapodás semmiben, ami érdemi megoldást jelentene erre a krízisre, akkor, én azt gondolom, hogy beláthatatlan folyamatok indulnak el, ami elvezethet természetesen akár oda is, hogy egész Európának a határait le kell zárni, de elvezethet a teljes schengeni rendszer széteséséhez is.Éppen ezért mi nagyobb megfontoltságot kérnénk. Azt, hogy azzal a politikával szakítson a magyar kormány, amit egyébként jó néhány más európai kormány is folytat, hogy alapvetően belpolitikai meccsre akarja felhasználni ezt az egész jelenlegi válságot. Ki akarják maxolni a kommunikációs hasznot ebből a történetből, és nem törődnek azzal, hogy a mai, holnapi, látszólag helyes lépéseknek holnapután mi lesz a következménye. Mi attól tartunk, hogy jelenleg egy ilyen jogorvoslati lépés ugyan megakadályoz valamit, aminek tulajdonképpen sok értelme nincsen, viszont egyáltalán nem teremt kezelhetetlen helyzetet Magyarország számára. Másik oldalon viszont mind Magyarországot lehetetlen helyzetbe sodorja akkor, ha visszatoloncolást kezdeményeznek más európai országok, és nagyon könnyen még az esélyét is elveheti annak, hogy közös európai megoldás legyen. Márpedig közös európai megoldás nélkül ebben a világban, ebben a schengeni rendszerben a magyar kormány önmagában nem tudja garantálni a magyar emberek biztonságát. Köszönöm szépen.
  • MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Hallgatva frakcióvezető urat most az előző felszólalásában, az az érzésem támadt, hogy ő az egyetlen, aki olvasta és tudja, hogy pontosan miről szól ez a mai vita, és miről szól az a javaslat, amelyet benyújtottak az Országgyűlésnek a kormánypártok, és arról, hogy miről is döntöttek az Európa Unió Tanácsának a belügyminiszterei. Hiszen azok az érvek, amelyeket itt hosszasan lehetett hallgatni kormánypárti képviselőktől, azok egy teljesen más kvótáról szólnak. Először azt kell tisztázni, hogy most miről szól ez a vita. Ez a vita az Európa Tanács belügyminisztereinek többségi döntéséről szól, amely egyszeri áthelyezési… ‑ és már az elnevezése is megtévesztő, itt kvótákról beszél ez a javaslat. Itt egy kvótáról, ha már kvótának nevezzük, egy döntésről beszélünk, ami körülbelül 160 ezer, Olaszországban és Görögországban rekedt, menekülteljárás alatt lévő személy Európai Unió tagállamaiba történő arányos, GDP- és népességarányos áthelyezéséről szól. (20.20)Azoknak az érveknek, amikről képviselőtársaim beszéltek, egy részét egyébként ‑ abszurd módon ‑ még osztjuk is, hiszen vannak kétségeink, vannak félelmeink, ellenérzéseink és majd javaslataink, hogy hogy lehetne ezt a kérdést megoldani. De most ez a csizma, képviselőtársam, nincs az asztalon, másról beszélünk. Miről is beszélünk alapvetően? Arról beszélünk, hogy a Dublin III. rendelet csődöt mondott, udvariasan fogalmazva, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Mégis mivel járna az, hogyha nem az Európai Tanács belügyminisztereinek többségi döntése alapján történő és egyébként a Magyar Köztársaságot két év alatt bő kétezer menekülteljárás lefolytatására kötelező döntését fogadnánk el, hanem azt mondanánk, hogy elutasítjuk még ezt az egyszeri áthelyezési javaslatot is, ezt a kontingenst, és Dublin III. alapján az a veszély fenyegetné Magyarországot, hogy 176 ezer menedékkérőt kell majd Magyarországra… Mondhatjuk azt, hogy a visszatoloncolási egyezmények alapján ezt nem lehet, meg majd Magyarország nem fogadja őket, meg nem itt léptek az Európai Unióba, de képviselőtársaim, az ő regisztrációs lapjukon Magyarország szerepel mint az Európai Unióban elsőként schengeni övezeten belüli állam. Mondhatja azt a kormány, hogy akkor sem, mert ők Görögországban léptek be. Kérdezem én illő óvatossággal és tisztelettel ‑ de némi cinizmussal ‑, hogy az Albániából és Koszovóból érkezők is feltétlenül Görögországon keresztül érkeztek-e Magyarországra. Mert azt gondolom, hogy alapvetően nem, hacsak nem európai körutazásra indultak először a Peloponnészosz félszigeten keresztül, Bulgárián át, Szerbián keresztül újra Magyarországra. Ezért azt nem értem, azt a racionalitást hiányolom, hogy Magyarország számára egy kedvező, nem megterhelő, alig több mint kétezer menekült befogadására, pontosan az eljárás lefolytatására szóló egyszeri döntést miért nem fogadunk el. Szeretném mondani, hogy nem amellett érvelünk, és tisztelettel kérem képviselőtársaimat, azt a minimális toleranciát, hogy a megértésnek azt a szakaszát tegyük meg közösen, hogy nem arról beszélünk, hogy egy általános kvótát elfogadunk ‑ önök hangosan és sokáig érveltek az ellen, hogy az Európai Bizottságnak a Juncker-kvóta néven elhíresült javaslatával szemben ellenérveket hozzanak. Megismétlem, ezeknek az ellenérveknek, amiket itt többen önök közül elmondtak, egy része, ha nem is feltétlenül abban a súlyban és abban a stílusban, de jogos. Ezért nem támogatja a Magyar Szocialista Párt az Európai Bizottságnak az általános Juncker-kvótáját. Jelen pillanatban az a kvóta, az a rendszer, amely meghatározhatatlan számú, bárki befogadására kötelező, automatikus elosztást tenne lehetővé, az nem támogatható. De képviselőtársaim, most nem erről van szó, most arról van szó, hogy a Magyar Országgyűlés ‑ egyébként részben átvéve a kormány jogosítványát, hiszen a perindítás, az eljárás megindítása az Európai Bíróság előtt, az a kormány hatásköre ‑ egy egyszerű kontingensről folytat vitát, amelynek a Dublin III. az alternatívája. De szeretném mondani, hogy akik most azt mondják, hogy nem szeretnének még csak egyszeri kvóta vagy kontingens alapján sem menekülteket Magyarországon befogadni vagy lefolytatni az eljárást, azok mit szólnak majd ahhoz, hogyha Németország, Svédország vagy más európai uniós állam a Dublin III. alapján azt mondja, hogy a regisztrációs lapon Magyarország szerepel, az ellenkező bizonyításáig kötelező visszafogadnunk. Persze mindenre lehet nemet mondani, ez az Európai Unió végéhez és Magyarországnak az európai uniós államok közül való kiírásához vezetne, amelynek a következményét ennek az országnak viselnie kell, például akkor, amikor a kormány nagyon sok európai forrással gazdálkodik, és arról beszél, hogy az ország fejlődik, és mennyi európai forrás alapján jutnak a magyar emberek, a vidéki emberek különböző lehetőségekhez.Én szeretném mondani, hogy a Magyar Szocialista Párt a magyar emberek és az európai emberek pártján áll, és szeretné azt, hogy egy erős, a határait megvédeni képes, biztonságát garantálni képes, de humánus, észérvekkel meggyőzhető és egy korrekt menekültügyi eljárást lefolytató Európának legyen a részese. És ne egy kétsebességes Európáé, ahol vannak európaibb és kevésbé európaibb országok, vannak olyan országok, amelyek nem tartják be a nekik nem tetsző rendeleteket, amelyek Dublin III. árnyékában vergődve kockáztatják azt, hogy irreálisan sok menekült érkezzen Magyarországra, és amelyek szögesdrótokkal és különböző bizalmatlan határőrökkel egymást méregető Európának az 1945 előtti világát idéznék meg. A nemzeti szuverenitásról. Igen, ez az áthelyezési kontingens is jelenti bizonyos nemzeti szuverenitás feladását 2200 menekültügyi eljárás tekintetében. Nem többről, hangsúlyozom, nem a Juncker-kvótáról beszélünk, de az Európai Unió megalakítása is jelentett bizonyos szuverenitásról való lemondást, hiszen az Európai Unió azért alakult meg, mert azok az országok, akik csatlakoztak hozzá ‑ szeretném mondani, hogy Magyarországon nem a Magyar Szocialista Munkáspárt döntött a csatlakozásról, hanem a magyar nép döntött az Európai Unióhoz való csatlakozásról, akárcsak a NATO-hoz való csatlakozásról. Ezért azt gondoljuk, hogy ezek az európai értékek és ezek az eljárások csak az Európai Unióval konform megoldások alapján folytathatók le és lehet ilyen döntést hozni. Így a szuverenitás korlátozása értelemszerű, hiszen azért tagja valaki ennek a közösségnek, mert a szuverenitása egy részét átruházza. Az egy másik kérdés, hogy vannak ennek határai. Például az Európai Bizottságnak a Juncker-képlete, az általános kvótája ezt a határt túllépte, ezért nem lehet támogatni, és ezért nem lehet azt mondani, hogy mindenki, aki menekült szeretne lenni, az be szeretne jönni Európába, és itt be kell fogadni, és még meg is választhatja, hogy hol szeretne élni. Hozzáteszem, ilyen értelemben Magyarországot kevésbé sújtja ez a típusú bevándorlás, hiszen végcélnak viszonylag kevesen jelölik meg Magyarországot. Valójában pár száz menekült van az ország területén jelenleg, és a Dublin III. alapján ez könnyen százezer fölé is mehetne. Ezért nagy tisztelettel arra kérem képviselőtársaimat, hogy a vitát tereljük vissza az érdemi részére, mondjon valaki jobb javaslatot, mint az egyszeri áthelyezési kontingens, amit az Európai Unió belügyminiszterei döntöttek; mérlegeljük azt, hogy hova vezethet az a javaslat, hogy perben támadni meg ezt a döntést az Európai Bíróság előtt, mivel kecsegtet ez; mi lesz Dublin III. sorsa, van-e alternatívája Dublin III.-nak, mert kell hogy legyen, hiszen nem működik; ki vállalja annak a felelősségét, hogy Németország egyszer úgy dönt, hogy mégiscsak él a Dublin III. rendelet alapján a visszatoloncolási lehetőséggel. Nagy tisztelettel figyelem és hallgatom jobbikos képviselőtársaimat, akik egyikből se kérnek, bár az az érzésem, hogy ők legalább értik ilyen értelemben, hogy kétféle kvótáról beszélünk, de ők abból se kérnek, de nem kérnek Dublin III.-ból sem. Néha az az érzésem, hogy az Európai Unióból sem kérnek. Tehát föl kell tenni azt a kérdést, hogy akkor mégis hogyan gondolják ezt a kérdést megoldani, hogyan gondolják Magyarországot Európán belül tartani. Ezekre a kérdésekre kellene választ adni ilyen szempontból.Jogi értelemben meg azt a kérdést kell feltenni, hogy a kormány miért nem vállalta a felelősséget ebben a döntésben; ha már a parlament elé hozza, miért kezdünk bele egy olyan pereskedésbe, ami semmi jóra nem vezet; és hol van a dublini egyezményt fölváltó javaslata a kormánynak, hogy mit kell tenni. Mert akkor lehetne érteni, ha Dublin III. helyett lenne egy alternatív javaslat. De az, hogy nem kérünk az egyszeri kvótából, az áthelyezésből sem, és nem kérünk Dublin III.-ból sem, meg egyáltalán ebből az egész problémából, ez egy illúzió. Nem lehet majd azt mondani, hogy vigyék őket Görögországba vagy bárhova, mert a regisztrációs lapon, még egyszer mondom, Magyarország szerepel.Zárásul azt kérem, hogy vegyék figyelembe, hogy ez a vita és a Szocialista Párt javaslata erről az egyszeri áthelyezési kontingensről szól, amelyik az Európai Tanács belügyminisztereinek többségi döntése volt. Nem szeretnénk, illő tisztelettel, azt hallani, hogy döntött a baloldal, döntött a Szocialista Párt, és mindenkit szeretne az országba korlátozás nélkül beengedni. Nem szeretnénk a Juncker-kvótát ebben a formában támogatni, mert nem lehet. Európának előbb kell egy olyan megoldást találnia, ami kiterjed a teljes menekültügyi rendszerre, kiterjed a schengeni rendszerre, kiterjed ennek finanszírozására, kiterjed a nemzetbiztonsági, biztonságpolitikai, rendészeti kérdésekre, mindezek finanszírozására, egy humánus menekülteljárásra, egy új Dublin III. helyetti kitoloncolási egyezményre, és utána lehet majd visszatérni arra, hogy na, ebben a helyzetben majd mi a megoldás. De addig a pillanatig elfogadhatatlan az Európai Bizottság javaslata, mint ahogy elfogadhatatlan a kormánynak az a javaslata, hogy ezt egy bíróságon kell megvívni, nem tudomást véve arról, hogy Dublin III. megbukott, nem tudomást véve a 176 ezer regisztrációs lapról, nem tudomást véve arról, hogy Magyarország az Európai Uniónak nem a szívében helyezkedik el, hanem a határán helyezkedik el, mi szenvedői vagyunk ennek a schengeni ilyen típusú regisztrációs Dublin III. rendeletnek, hiszen periférikus országként mi találkozunk először a menekülthullámmal, nem Európa belsejében ülünk a babérjainkon. (20.30)Ezért felelőtlennek tartjuk ezt a vitát ebben a formában, hiszen nem arról szól, amiről érdemileg kéne; nincs alternatívája annak az európai javaslatnak, amit a belügyminiszterek hoztak meg, ezért azt gondoljuk, azt gondolom, hogy ebben a formában egy demagóg és nem a valós kérdésről szóló vitának vagyunk a részesei. Térjünk vissza ahhoz, hogy mi az alternatívája esetleg annak a Dublin III.-nak és ennek az áthelyezési kvótarendszernek. És arról, hogy a Juncker-javaslatról mit gondolunk, majd vitatkozunk akkor, ha az lesz napirenden, de most ne keverjük a szezont a fazonnal. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Érdemes LMP-s és MSZP-s felvetésre tisztázni azt, hogy ha bárki bármiféle kvótaszerű megoldás mellett kampányol, és azt mondja, hogy mondjuk, a 20 ezer nem elfogadható, de a 300 igen, mert az könnyen kezelhető nyomkövetővel vagy akárhogy máshogy, akkor nem csak a kaput nyitottuk ki.Nemcsak a kaput nyitná ki Magyarország, ha ilyet tenne, de egész egyszerűen nem jelenthető ki, hogy a két dolog egymás alternatívája, ha tehát egy kvótaszerű minimális megoldást önök elfogadnának, akkor biztos, hogy nem toloncolnának ide vissza ezreket, tízezreket. Egyáltalán nem lehet szavatolni, hogy ez így lesz. Nehogy úgy járjanak LMP-sek és MSZP-s képviselők, hogy vállalni akarnak egy kisebbik rosszat, és közben Magyarországra szabadítják azt az őskáoszt, amiből megkapta Európa az ízelítőt, és ha Európa ezt megfőzte, akkor nem kívánom egyáltalán neki azt, hogy egye meg. Ne vállalja a következményeit, hiszen mentsük a helyzetet még most, ahogy lehet.De az, hogy Magyarország magától a fejét a bitó alá hajtva vállalja ennek következményeit és vegyen részt olyan terhekből, melyek előidézésében egyáltalán nem vállalt szerepet, ez egészen vérlázító. Felfoghatatlan az önfeladásnak az a foka, hogy azért ne kifogásoljunk egy európai uniós szervnél bármilyen döntést, mert adott esetben félünk annak következményeitől. Ha ez így van, akkor Magyarországon nem kormányokra és pártokra, hanem egy fordítóirodára van szükség, amely majd lefordítja a diktátumokat, amelyeket Brüsszelben kitaláltak nekünk, implementálják a magyar jogrendszerbe, de leginkább csak fordítóként. Ha ennyi lélekbátorság nincs bennünk, akkor Magyarország előrejutását nem lehet elérni. A jobbikosok tehát azért utasítanak el minden kvótaszerű megoldást és azért mondanak nemet a visszatoloncolásokra is, mert nyilvánvaló módon nem akarják azt a kaput kinyitni, amelyen keresztül az a szellem abból a bizonyos palackból be tudna jönni, és talán csak a Jóisten tudná innen kiverni, de mi a magunk erejéből csak nagyon-nagyon nehezen. (Taps a Jobbik padsoraiban. ‑ Közbeszólás ugyanott: Úgy van!)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Akkor most tegyünk néhány dolgot rendbe, Z. Kárpát képviselő úr! Először is: itt most, nagyon helyesen Molnár Zsolt az imént elmondta, itt most egy egyszeri áthelyezésről szól a történet, amiről a belügyminiszteri tanács döntött. Ami a magyar parlament előtt van, hogy ezzel az egyszeri áthelyezéssel szemben Magyarország él-e jogorvoslattal vagy sem. Nem másról beszélünk. Tehát én abban önnel nem vitatkozom, hogy Magyarország nyilván nem folytathat olyan politikát, hogy fordítóirodát alkalmaz kormány helyett és automatikusan lefordítja azt, amit Brüsszelből diktálnak. Ebben önnek igaza van. Például, ha az elmúlt hónapokban Magyarország részéről lettek volna alternatívák, lettek volna kezdeményezések, már most nem ilyen diplomáciai helyzetben lennénk. De továbbmegyek: ha valóban a pár héttel ezelőtt szintén a parlament előtt volt általános elosztási rendről lenne egy ilyen szavazás, mi is azt mondanánk, hogy igenis támadjuk meg. Tehát az, amivel ön riogat, jelenleg nem aktuális. Egyszerűen arról van szó, hogy ha nem 1300-ról van szó, hanem továbbmegy a történet, akkor még mindig van lehetősége Magyarországnak jogorvoslattal élni. Most viszont ott állunk, hogy nem tudjuk pontosan, hogy a visszatoloncolás intézményével élnek-e más országok. Kettő: jelenleg az forog kockán, hogy az egész schengeni rendszer szét fog hullani. Ebben van felelőssége Magyarországnak. Tehát a mérleg egyik serpenyőjében ott van, hogy 1300 embert kellene Magyarországnak elfogadnia, a másik serpenyőben viszont részben az van, amivel Molnár Zsolt riogatott, egyébként nem alaptalanul, hogy adott esetben 170 ezer embert küldhetnek ide, és ráadásul széthullik az egész schengeni biztonsági rendszer. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez forog kockán. Köszönöm szépen.
  • DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés napirendjén gyakran szerepelnek uniós vonatkozású előterjesztések, törvény- és határozati javaslatok vagy nemzetközi szerződések. Úgy vélem azonban, hogy a most tárgyalt napirendi pont különleges. Különleges, hiszen nem egy elfogadott uniós irányelv magyar jogba történő átültetése a cél, hanem a napirenden szereplő törvényjavaslatban az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy egy uniós határozat megsemmisítése érdekében indítson keresetet az Európai Unió Bírósága előtt. Mint ahogy Molnár Zsolt képviselőtársam mondta, hogy térjünk a vita eredeti medrébe, én ezt szeretném követni, és éppen ezért szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy az uniós tagságunk óta ez az első alkalom, hogy a nemzeti szuverenitást megtestesítő parlament törvényben kéri fel a végrehajtó hatalmat a perindításra egy uniós jogszabály miatt. Tehát azt beláthatjuk, hogy ez egy különleges helyzet. Hiszen a vonatkozó uniós jogszabályok alapján a kormány alanyi jogon indíthat megsemmisítési keresetet a luxemburgi bíróság előtt. Tehát az Országgyűlés e törvényjavaslat elfogadásával, amit most tárgyalunk, támogatásának kifejezésével nagymértékben erősítheti a kormány felperesi pozícióját a bírósági eljárásban. Arra is szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy a közelmúltban is volt precedens, hogy a kormány a parlamenttől olyan kérdésben kért előzetes felhatalmazást, amely lépés megtételére egyébként joga volt. És hogy miért volt erre szükség, miért van erre az országgyűlési törvényre szükség? Azért, mert a parlament előzetes felhatalmazása kvázi elejét veheti a majdani, a későbbi vitáknak, mintegy megkönnyítheti az uniós döntés végrehajtását, és igenis erősítheti a társadalmi elfogadottságát. Pontosan ez az, amit Trócsányi miniszter úr expozéjában elmondott. S arra is emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy több mint három évvel ezelőtt, az úgynevezett fiskális paktum aláírása előtt az Országgyűlés, ha jól emlékszem, a 4/2012. számú határozatában kifejezte a támogatását aziránt, hogy a kormány írja alá a Gazdasági és Monetáris Unió egyes kérdéseit szabályozó nemzetközi szerződést. Tehát igenis a kormány helyesen cselekszik, amikor az Országgyűlés elé hozza ezt a javaslatát, illetve az Országgyűlés kéri fel a kormányt. Ez az együttműködés példaértékű az európai uniós ügyekben.Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztánlátás érdekében azt is érdemes rögzíteni, hogy az Unió szintjén kétfajta migrációs kvótát lehet megkülönböztetni és ennek a gyakori keverése okoz problémát. Az egyik: tanácsi határozaton alapuló úgynevezett egyedi döntés; míg a másik: az Európai Bizottság által ez év szeptemberében tett előterjesztés, tehát egy állandóan rendelkezésre álló kvótamechanizmus létrehozására. Állandó kvótáról szól a javaslat; ez idáig csak egy terv, számunkra egy veszélyes terv, de még csak terv. A T/3302. számú törvényjavaslat tehát a Bel- és Igazságügyi Tanács 2015. szeptember 22-i ülésén elfogadott 2015/1601. tanácsi határozat egyedi kötelező kvótadöntés miatt kéri fel a kormányt megsemmisítési kereset indítására. Tehát erről tárgyalunk. Ami az egyedi határozaton alapuló kvóták előzményeit illeti, tekintettel tehát a migránsok minden korábbinál sokkal erőteljesebb áramlására, valamint arra, hogy a migráció áramlása a Földközi-tengerről a Magyarország felé vezető, úgynevezett nyugat-balkáni útvonalra helyeződött át, tehát az Európai Bizottság a közelmúltban javaslatot fogadott el, amit már képviselőtársaim gyakran emlegettek, amelyben átmeneti intézkedésre tett javaslatot az Olaszországra és Görögországra nehezedő menekültügyi nyomás enyhítésére. Tehát a Tanács ezt a kvótadöntést ez év szeptemberében minőségi többséggel fogadta el annak ellenére, hogy a Bel- és Igazságügyi Tanács ülésén a kötelező jellegű határozat elfogadásakor Magyarország Szlovákiával, Romániával és Csehországgal együtt nemmel szavazott, míg Finnország tartózkodott.(20.40)Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy a tanácsi határozat elfogadásával a történet nem ért véget, hanem itt folytatódik, ugyanis az uniós szerződés 263. cikke alapján bármelyik tagállam közvetlenül megtámadhat egy uniós jogi aktust, illetve beavatkozóként részt vehet egy más felperes által az adott jogi aktus megsemmisítése érdekében megindított peres eljárásban. Az uniós szerződés 263. cikke alapján a megsemmisítési keresetet például hatáskör hiánya, lényeges eljárási szabályok megsértése, a szerződések vagy azok alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése vagy hatáskörrel való visszaélés miatt lehet benyújtani. Hát erről van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi a jog eszközével lövünk vissza az Európai Bizottság felé, az Európa Tanács felé. Azt, amit tőlünk számon kérnek, a jogállamiságot, most mi azt kérjük számon az Európai Unió Bizottságán, illetve a Tanácson. Tehát nem arról van szó, hogy itt valamifajta egyénieskedéssel vagy csak sajátos magyarkodással, hanem a jog eszközével, amit az Európai Unió szerződése számunkra lehetőségként kínál, ennek alapján szeretnénk felkérni a magyar kormányt, hogy tegye meg a szükséges intézkedést. Sem többről, sem kevesebbről nincs itt szó.Tisztelt Képviselőtársaim! Azt is tudjuk, hogy a bírósági eljárás várható hossza bizony meghaladja a két esztendőt is, és azt is tudjuk, hogy a kereset benyújtásának nincs felfüggesztő hatálya, azaz a határozat végrehajtása akkor is kötelező Magyarország számára, ha keresettel kéri annak a megsemmisítését. A keresetlevél kidolgozása tehát nem az Országgyűlés, hanem a kormány feladata és hatásköre, és igenis a kormánynak kell kialakítani azt a jogi érvrendszert, amely megalapozza a sikeres pert. Ezt szem előtt tartva szeretném hangsúlyozni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a felperesi oldalon az egyik legfontosabb jogi érv az lehet, hogy az Európai Bizottság határozattervezetét nem jogalkotási aktusként küldte meg a tagállami parlamenteknek, és ezáltal megfosztotta őket a lehetőségtől, hogy az uniós szerződés második jegyzőkönyve szerint véleményezhessék a javaslatot. Ez bizony egy komoly eljárási hiba, amely megalapozza a 263. cikk szerinti bírósági eljárást.Egyébként mi az Európai ügyek bizottságában az úgynevezett sárga lapos eljárásban mi ezt a jogi vitát lefolytattuk, és tisztán állunk az Úr színe előtt, és ezért javasoljuk a kormánynak, hogy ebbe próbáljon meg belekapaszkodni, mert ez egy jelentős jogi érv lesz.Tisztelt Elnök Úr! Még két tényezőre szeretném röviden felhívni a tisztelt Ház figyelmét, szorosan kapcsolódva a témához, amiről beszélünk. Az egyik, hogy e kérdésben nem vagyunk egyedül, a Magyar Országgyűlés, míg a másik: a tagállami parlamentek egyre erősödő szerepének a hangsúlyozását szeretném megemlíteni.Az első kérdést illetően szeretném megjegyezni, hogy Szlovákia már korábban bejelentette, hogy a 2015/1061-es tanácsi határozattal szemben kereset benyújtását tervezi az Európai Bíróság előtt. Robert Fico a múlt héten egy pozsonyi főiskolán tartott beszédében ismételten leszögezte, hogy Szlovákia még az idén az Európai Bíróságnál meg fogja támadni az Unió belügyminiszterei által a menekültkvótától hozott döntést. A keresethez természetesen más országok is csatlakozhatnak ‑ hívta fel a figyelmet a szlovák kormányfő, aki például Magyarország és Románia támogatására számít ez ügyben. Idézem: „Pillanatnyilag a szöveg szakmai előkészítése zajlik, a kereset beadásának időpontja december 18. Az időpontot betartjuk. A keresetet beadjuk.” ‑ szögezte le Robert Fico a felsőoktatási intézményben a migrációs válság és az európai jog viszonyáról tartott előadása során.A másik kérdés a tagállami parlamentek növekedő szerepe vagy növekvő szerepe az európai törvényhozási architektúrában és az arra vonatkozó legújabb, például brit javaslatok. Ezt is érdemes előszámlálnunk. David Cameron miniszterelnök pár nappal ezelőtt, november 10-én hivatalosan is jelezte, hogy milyen brit igényeket kíván elfogadtatni tárgyalási alapul az európai partnerekkel, és ha megnézzük, ezek között nagyon előkelő helyen szerepel a szuverenitás védelme a brüsszeli bürokráciától. Tehát nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, tisztelt képviselőtársaim, hanem például a brit miniszterelnök ezt hangsúlyozza.A miniszterelnöki levél szuverenitás részében jelzett kérések közül én úgy vélem, hogy az igazi újdonság a nemzeti parlamentek új jogosítványokkal történő felruházása az uniós jogalkotással kapcsolatban. Nekünk ezt maximálisan akceptálni kell, hiszen a nemzeti szuverenitás védelme igenis a nemzeti parlamentre tartozik, és a mi felelősségünk, hogy erre felhívjuk, mint korábban tettük, az Európai Bizottságot vagy figyelmeztessük a magyar kormányt.Nos, ezzel kapcsolatban egyelőre konkrétumok még nem hangzottak el. A második számú jegyzőkönyvben szabályozott úgynevezett sárga lapos eljárás mellett új, a parlamentek részvételén alapuló eljárást javasol a brit miniszterelnök, amely elvezethetne a jogalkotási javaslat megállításához, a blokkoláshoz. Tehát itt igenis úgy vélem, hogy bármi legyen a brit európai uniós tárgyalások végeredménye, de egy biztos, hogy a nemzeti parlamentek szerepe növekedni fog az európai jogalkotási mechanizmusban, és ezt nekünk, a magyar parlamentnek kutya kötelessége kihasználni, mert ez a feladatunk, ezzel ruháztak fel bennünket a választópolgárok.Elnézést kérek, tehát itt nem valamifajta kuruckodásról vagy magyarkodásról van szó, hanem egyszerűen mi komolyan vesszük az Európai Uniónak nemcsak a jogait, hanem a jogalkotás menetét. Egyszerűen elolvastuk többször a lisszaboni szerződést, és szeretnénk élni ezzel a lisszaboni szerződés által biztosított lehetőséggel. Nos, a részleteket egyelőre nem ismerjük, de az már most kijelenthető, hogy a parlamentek új típusú részvétele az uniós döntéshozatalban is érintené a szerződések által az intézményekre ruházott hatáskört, valamint magát az uniós döntéshozatalt. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz-frakció részéről nyugodtan kijelenthetem, hogy készen állunk a rendelkezésre álló, valamint az esetleges új parlamenti hatáskörök tényleges gyakorlására. Rajtunk a siker nem fog múlni. Ezért is kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti sorokból.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megkérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ne vegyék kötözködésnek, de nagyon örülök, hogy most már többször elolvasták a lisszaboni szerződést. Tudjuk, hogy annak ratifikálásakor ez azért még nem volt elmondható, hiszen a hivatalos fordítás még nem állt készen, amikor a Fidesz és az MSZP mindezt megszavazta.Azért sem kívánok kötözködni, mert alapvetően támogatom azt az irányt, amerre elindultak. Akkor is támogatom, ha csak szépségtapasznak tartom, kozmetikai lépésnek, egy aszpirint adnak gyakorlatilag a haldoklónak, tehát nem biztos, hogy ezzel fogják meggyógyítani, de ne utasítsunk el semmilyen olyan lépést, amely az európai erőtérben Magyarország pozícióit javíthatja, márpedig ez esetben javíthatók ezek a pozíciók.Amiről érdemes lenne beszélnünk, az viszont az, hogy az MSZP és az LMP által többször felvetett kvótaszerű megoldások egyike adott esetben egy egyszeri történés egy csökkentett létszámmal, tehát mondjuk, hogy egy fékezett habzású megoldás, az adott esetben kiválthatja-e azt, hogy Magyarország a jövőben visszatoloncoltak tömegével szembesüljön. Én azt mondom, hogy a kettő nem feltétlenül szükségszerű alternatívája egymásnak. (Dr. Molnár Zsolt felé:) Az egyikkel nem biztos, ön szerint valószínű, szerintem teljesen valószínűtlen, hogy ki tudjuk védeni egyikkel a másikat. A helyzet tehát az, hogy nagyon furcsa lesz, amit mondok, de a dublini rendelet ebben az értelemben most nekünk dolgozik a tekintetben, hogy egyes kikötései öt hónapos, illetve egyéves határidőkkel lehetővé teszik azt, hogy a nyugat-európai végső fogadó ország bizonyos feltételek teljesülése mellett gyakorlatilag átörökölje azt a felelősséget, amely az érkező migráns elbírálását illeti.Nem azt mondom ezzel, hogy a dublini rendelet jó lenne vagy ne kellene ezt felülvizsgálni, hiszen a történelem minden szempontból eljárt fölötte, a szemétdombjára kellene hajítani. De azt mondom, hogy egyes rendelkezései csökkentik azt a létszámot, csökkenthetik, tehát százezer alá csökkenthetik azt a létszámot, amellyel a visszatoloncolások esetében szembesülnünk kell.(20.50)A mértékadó szakmai számítások 40-50 ezerre teszik reálisan azt a létszámot, amellyel Magyarországnak szembe kell néznie, és ez még mindig egy riasztó, hatalmas létszám. Mi, jobbikosok nem véletlenül mondjuk azt, hogy zéró tolerancia a visszatoloncolások terén és zéró tolerancia a kvótaszerű megoldások terén is, hiszen nem fogadható el az, hogy a brüsszeli boszorkánykonyhában kifőznek valami hasonlót, és tulajdonképpen ellenállás nélkül keresztülvezetik ezt egy perifériálisnak tekintett tagországban. De azt is mondjuk, hogy nagyon csodálkozunk azon, hogy egyes, magukat liberálisnak, emberbarátnak tartó erők nem tiltakoznak ‑ nem azt akarom mondani, hogy habzó szájjal ‑ a kvótaszerű megoldások ellen, de mindenképpen hangosabban. Hiszen miről beszélünk? A XXI. századi Európában embercsoportok erőszakos áttelepítéséről és ott-tartásáról beszélünk, egy teljesen életszerűtlen megoldásról, amely kivitelezhetetlen, de mégiscsak csoportok, tömegek erőszakos áttelepítésével jár. Én elvárnám a magukat liberálisnak mondó erőktől, hogy a leghangosabban tiltakozzanak az ilyen módszerek ellen. Természetesen a Jobbik sem szeretne ilyet, egyetlen migránst sem szeretnénk látni Magyarországon.Azt is látnunk kell, hogy a visszatoloncolásokról beszélünk, ami legalább ekkora veszély. Beszéljen már a Fidesz-KDNP arról, hogy mi van azzal a több mint 700 emberrel, akit idén küldtek vissza valamelyik nyugat-európai országból vagy migránsként ide került vissza Magyarországra! Vagy beszéljenek azokról az őrizetesekről, akikből lehet, hogy mondjuk, Martonvásáron csak 74 személy tartózkodik, őrizetesekről beszélünk és migránsokról. De nem véletlen, hogy minket, jobbikosokat nemcsak az őket őrző személyzet és a helyi lakosok keresnek meg, de sokan a hivatalos szervek tagjai közül is név nélkül fogadóórán, hogy bizony tartanak attól, hogy ha csak ez a 74 ember valami olyan cselekményre akarja ragadtatni magát, ami a magyar hatályos jogszabályokba ütközik, nem biztos, hogy vissza tudják tartani őket. Egész egyszerűen rossz a rendszer, amit kitaláltak. Ezt annak ellenére mondom, hogy a magyar rendvédelmi erők dolgozói álláspontom szerint erőn felül teljesítettek a határsávban is, és elmondható ez általában is ebben a kérdéskörben.Tehát tisztáznia kellene magát a kormánynak a visszatoloncolások ügyében mindenképpen és azt illetően, hogy a most Magyarországon tartózkodókkal mi a terve. És egyáltalán, ha kvóta szerint bárkit ide visszaküldenének, mi lenne az MSZP terve, mondjuk, kvóta szerint 300 vagy 1300 ide telepített emberrel? A magyar adófizetők pénzén tartanánk, nyilván ellátnánk, gondoznánk őket? Mit csinálnának ezek az emberek? (Mesterházy Attila: Dolgoznának!) Megjelennének a munkaerőpiacon, majd zárt táborokban laknának, fegyveres őrök őriznék őket? Mert különben visszaszöknek - jogo­san – Né­met­országba a saját diaszpóráikhoz. Lehet, hogy önöknek fű alatt ez a céljuk, de ne akarjanak már Magyarországra embercsoportokat telepíteni, mert mi ebből nem kérünk, nem fogjuk hagyni!Éppen ezért mondjuk, hogy mivel látjuk, hogy Magyarországon a társadalom több mint 90 százaléka hasonló gondolatokat fogalmaz meg, egy szélesebb körű kiállásra is szükség van. Ezért a szerdai napon 18 órakor a Lövőház utcában, az Európai Bizottság rezidenciája előtt várunk mindenkit, még egyszer mondom, nem csak Jobbik-szimpatizán­sokat, akik a kvótaszerű megoldások ellen fel kívánnak lépni, Magyarország védelmében kívánnak fellépni. El kívánom mondani azt is, hogy ez a 90 százalék fölötti társadalmi támogatottság előbb-utóbb át fog csapni a politikai cselekvési térbe. Nyilvánvalóan itt élesen el fognak különülni a XX. századi és XXI. századi módszerekkel dolgozó pártok. Nem véletlen, hogy a Jobbik a XXI. század pártjai közé sorolja magát éppen abból a megfontolásból, hogy egy ügydöntő, országos népszavazás keretein belül ki akarjuk kérni a magyar állampolgárok, minden magyar választópolgár véleményét, hogy dönthessen közvetlenül a nép arról, hogy kíván-e hozzájárulni ahhoz, hogy idegenből népcsoportokat telepítsenek le Magyarországon. Ahhoz viszont, hogy jogi aggályok nélkül keresztülmenjen egy hasonló országos kezdeményezés, a Fidesz-KDNP Alaptörvényét módosítani kell. A Jobbik biztosítja a kétharmadot ehhez a kezdeményezéshez, de elvárjuk önöktől, hogy járuljanak hozzá ehhez az alaptörvény-módosításhoz, és kérdeztessenek meg végre a választópolgárok ebben a túlzás nélkül nemzetstratégiai, a társadalom szociokulturális mély szöveteibe ható kérdésben. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Z. Kárpát képviselő urat, Danit abban igazítanám ki (Derültség a Jobbik padsoraiban.) ‑ az előbb kikérte a megszólítást ‑, hogy ezt a kvótajavaslatot nem mi hoztuk ide. Ez teljes tévedés! Ez nem az LMP javaslata, nem a magyar ellenzék javaslata. Ez a döntés megszületett a belügyminiszteri tanácsban, a magyar kormány pedig hozott ide egy határozati javaslatot, hogy az Országgyűlés hatalmazza fel a kormányt, hogy jogorvoslattal éljen a belügyminiszteri tanács döntésével szemben. Ez a helyzet.Elmondtam azt is, hogy önmagában ez a belügyminiszteri tanácsi döntés nem megoldás, nem értünk vele egyet, viszont jelen helyzetben a jogorvoslati kérelem benyújtása egy olyan helyzetet idéz elő, aminek nem tudjuk a pontos kimenetelét. Ez egy egyszeri áthelyezésről szól, és egyébként pedig továbbra is azt szeretném kérni mindenkitől, hogy ezt az egész kvótaszerű megoldásokkal szembeni indulatköteget próbálja meg picit feloldani. Továbbra is azt gondolom, önmagában attól, hogy valaki kitalál egy kvótaszerű megoldást ‑ hogy a jobbikosok szavajárását idézzem ‑, ez nem jelenti, hogy valóban megoldás lenne ennek az egész migrációs krízisnek a kezelésére. De fordítva, egy olyan helyzetben vagyunk, olyan helyzetben van az Európai Unió, ahol, igen, alapvető dolgokat újra kell gondolni.A szuverenitás kérdése nem most vetődik fel és nem pusztán Magyarország európai uniós tagságával vetődik fel, de konkrétan a határvédelem, belbiztonság dolgában felvetődött már akkor is, amikor a schengeni övezetbe léptünk. Viszont miután egy teljesen új típusú migrációs helyzettel áll szemben az Európai Unió, és jeleztem azt is, hogy ebben ráadásul felelőssége is van az Európai Uniónak mint országcsoportnak, ezért a megoldásból ki kell vennie a részét, és a megoldásnak lehet eleme valamilyen kvótaszerű megoldás. Eleve elutasítani a kvótaszerű megoldásokat ugyanolyan botor dolog, mint azt gondolni, hogy bármilyen kvótadöntéssel megoldódott a probléma. Ez a mi álláspontunk.Még valamit: amikor arra hivatkozom, hogy komoly felelősségük van az európai országoknak, illetve a nagyhatalmaknak abban, ami történik, egyet­lenegy adatot tennék hozzá: egy stockholmi kutatóintézet felmérése szerint 2009 és ’13 között 14 százalékkal volt magasabb a globális fegyverkereskedelem, mint a megelőző négy évben. A legnagyobb exportőrök között ott van az USA, Oroszország, Németország, Kína és Franciaország. Az a helyzet tehát, hogy amikor terrorcselekményektől félünk, amikor terrorcselekmények történnek az Európai Unió területén, bizony szembe kell nézni azzal is, hogy az általunk, az Európai Unióból exportált fegyverekkel követik el ezeket a cselekményeket.(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)Ez még inkább aláhúzza az Európai Uniónak mint egységnek a felelősségét abban, hogy mi történik a határainknál. Aláhúzza a felelősségét abban ennek az országcsoportnak, hogy tudja megkülönböztetni azokat, akik azon háborús terrorcselekmények és népirtások elől menekülnek, amiben például a fegyverexport révén európai hatalmak is részesek, azoktól, akik a jólét reményében kopogtatnak Európa kapuján, vagy éppenséggel a terrorcselekményeket itt akarják folytatni az Európai Unió területén. Azt állítjuk, hogy ezt a feladatot az Európai Unió az elmúlt hónapokban nem végezte el. El kell végeznie, Magyarország pedig nem állhat élére az egyoldalú lépések politikájának. Azt gondoljuk, hogy önmagában ennek a jogorvoslati kérelemnek a benyújtása azt jelenti, hogy Magyarország nem kíván részt venni a közös megoldásban, míg a másik oldalon bármilyen rossz is ez a belügyminiszteri tanácsi határozat, nem állít elő olyan helyzetet, ami egyébként kezelhetetlen lenne Magyarország számára. Magyarország számára kezelhetetlen lesz a visszatoloncolás, illetve kezelhetetlen lesz az a helyzet, ha a schengeni rendszer bedől, összeomlik. Szerintem ezt kellene mérlegelnünk akkor, amikor egy ilyen jogorvoslati kérelemről vitázunk. Még egyszer szeretném azt is hozzátenni, amit itt Dani előbb mondott (Derültség.), hogy amikor az általános elosztási rendről folyt a vita, az LMP álláspontja egyértelmű volt: támogatjuk a kormányt abban, hogy legyen egy előzetes felülvizsgálati eljárás. Támogattuk a kormányt abban, hogy legyen egy olyan általános elosztási rend, amely hosszú távra meghatározza, hogy ezt a krízist hogyan kezeli az Európai Unió, és adott esetben ez az általános elosztási rend egy meghívólevélként is működik, jó előre vizsgáljuk meg, hogy hol húzódik a kompetenciák határvonala a nemzetállami parlamentek és az európai döntéshozók között.(21.00)Ez a javaslat egy egyszeri áthelyezésről szól, és nem tehetjük meg sem erkölcsi, sem biztonsági szempontból, hogy kimondjuk, márpedig Magyarország semmiféle kvótarendszerben nem hajlandó gondolkodni sem most, sem később. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy Magyarország semmilyen részt nem kíván vállalni abban, hogy legyen közös európai megoldás a jelenlegi migrációs krízisre. Köszönöm szépen.
  • MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok minden elhangzik itt a vitában, és sokféle félreértelmezés és csúsztatás is elhangzik. Azt gondolom, a Jobbiknak egyszer már kellene vennie azt a bátorságot ‑ és félreértés ne essék, ez egy legitim álláspont ‑, hogy végre kimondják, ők Magyarország Európai Unióból való kilépését készítik elő. Azért lenne fontos ezt végre kimondani, mert akkor a szavazóik is értenék, mit jelent az, amit a Jobbik ezekben a vitákban folyamatosan megfogalmaz. Hiszen amiről önök beszélnek, az nem tud másképpen megvalósulni, csak úgy, ha az Unióból kilép Magyarország. Ezzel természetesen együtt jár annak az ódiuma is, hogy el kell magyarázni például a földműveseknek, azoknak, akik földalapú támogatást kapnak, vagy azoknak a kis- és középvállalkozóknak, akik európai uniós támogatásokban részesülnek, hogy ez mostantól nem lesz. Szerintem ez azért veszélyes út, mert Magyarországon a fejlesztési támogatások 98 százaléka európai uniós forrásból valósul meg. Tehát amikor önök folyamatosan számon kérik az Európai Uniótól, hogy az hogy mer ezt-azt-amazt csinálni, akkor elfelejtik, hogy Magyarország azáltal, hogy az Unió tagja lett, bizony elfogadta annak a közösségi joganyagát. S az egy téves értelmezés, hogy az Európai Unió nem hozhat a közösség tagjaira vonatkozó kötelező érvényű szabályokat. Szerintem sokkal jobban tennénk, ha úgy értelmeznénk, hogy a Jobbik ezt az utat készíti elő, hiszen amúgy másik oldalról az Európai Unión belül is a jogok és a kötelezettségek bizony együtt kellene hogy járjanak. Az Európai Unióban mi pont arról beszélünk ‑ erről beszélt Molnár Zsolt is a vezérszónoki hozzászólásában ‑, hogy bizony nem csak a pénzt kell felvenni az Európai Unióból, és nem csak akkor kell kvóta alapján szeretni a forrásokat ‑ mert szeretném jelezni, hogy a pénzeket is kvóták alapján osztják el, és most még anélkül, hogy a konkrét témára rátérnék, elmondanám, hogy az Európai Unió szinte minden mechanizmusa kvóták alapján történik. Tehát nem ördögtől való, hogy a menekültügyi kérdésben is az Európai Unió megpróbál valamilyen kvóták alapján eljárni, hiszen a működési mechanizmusok vagy a forráselosztások kérdésében is hasonló módon jár el az Európai Unió. Ennek különböző paraméterei vannak, de mégiscsak kvóták alapján történik ez. Mi tehát azt gondoljuk ‑ erről beszéltek képviselőtársaim, és ha jól értettem, Schiffer András is erről beszélt ‑, hogy különbséget kell tenni egy állandó mechanizmus és egy egyszeri, szolidaritáson alapuló, a menekültekre vonatkozó aktus között. Ez azért fontos, mert azok az emberek, akikről beszélünk e miatt az egyszeri letelepedési aktus miatt, pont az elől menekülnek el az országaikból, ami miatt két-három nappal ezelőtt Párizsban emberek százezrei, milliói rettegtek, mert sajnos olyan helyzetbe kerültek, hogy a saját bőrükön, a saját környezetükben megérezték, mit jelent a terrorizmus. Ezért én azt mondom, és szerintem ez egy helyes álláspont, amikor ezt mondja az MSZP frakciója, hogy szolidárisnak kell lennünk azokkal a menekültekkel, akik az életüket féltik és mentik. Emellett rögtön hozzátesszük azt, amiről Zsolt beszélt ‑ ha már mindenkit a keresztnevén szólítunk ‑, hogy mi a Dublin III. rendeletet nem támogatjuk. Mi hónapok óta ezt mondjuk. Az MSZP első kommunikációja arról szólt, hogy a Dublin III. rendeletet fel kell függeszteni… (Dr. Staudt Gábor: Nem lehet felfüggeszteni!) De fel lehet függeszteni, a magyar kormány egyszer már megtette, hogy három napig felfüggesztette a Dublin III-at, ami után magyarázkodott a magyar kormány, hogy Ausztriában a nagykövetségen Kovács Zoltán államtitkár miről beszélt, és utána mind Ausztria, mind pedig az Európai Unió tisztázást kért a magyar kormánytól. Tehát különleges esetekben fel lehet függeszteni egyoldalúan is a Dublin III. rendelet végrehajtását. De mi ennél többet mondtunk, mi azt mondtuk, hogy módosítani kell ezt a jogszabályt, mert nem erre a helyzetre lett kitalálva a Dublin III. szabályozás, ebből kifolyólag ezt nem is lehet betartani. Ha azt látjuk, hogy Görögországban folyamatosan megsértik a Dublin III. rendelet betartását, akkor nagyon nehéz elvárni, hogy bárki más is betartsa aztán a különböző más országok közül. Ezért én azt gondolom, hogy az az 1300-1400 ember, aki letelepítésre kerülne, nem egy népcsoport vagy embercsoport ‑ nem is tudom, hogyan, talán embercsoportként címkézték ezeket az embereket ‑, hanem olyan menekültek, akiket a szolidaritás alapján szerintünk Magyarországnak érdemes és kell is befogadnia. De arra a mechanizmusra, amely arról szól, hogy ez egy folyamat legyen, hogy akárhányan érkeznek menekültként Magyarországra vagy más európai uniós országba, például Németországba, tehát hogy ez egy éveken keresztül zajló, folyamatos letelepedési mechanizmus legyen, erre mi is azt mondjuk, hogy ez egy nem jó dolog, ha ez nem egészül ki a schengeni határok védelmével. Mert akkor lehet mechanizmusban is gondolkodni, csak látható módon ez nem működik a gyakorlatban. Ezért erre mi is azt mondjuk, hogy ez a mechanizmus, az úgynevezett Juncker-elképzelés szerintünk nem felel meg a realitásoknak, és szerintünk sem felel meg az Európai Unió érdekeinek sem. Tehát egy egyszeri áthelyezési, letelepítési rendszert, egy egyszeri aktust támogatunk, de egy olyan rendszer, amely ezt időben és a befogadás kapacitásában is folyamatossá, korlátlanná teszi, szerintünk valóban elképzelhetetlen, és ebben a formában nem is megvalósítható. Mi a saját javaslatunk alapján ezt kiegészítjük azzal, hogy a Dublin III. rendeletet módosítani kell. Amit ma a miniszterelnök elmondott, az nehezen volt értelmezhető, mert egyik oldalról a napirend előtti beszédében azt mondta, egyedül mi voltunk azok, akik betartottuk az európai uniós szabályokat ‑ ezt hallottam a külügyminiszter úrtól és minden kormányzati megszólalótól is ‑, majd ma azt hallottam a miniszterelnöktől, hogy nem is tudhatjuk, hányan keveredtek be a menekültek közé mindenféle ellenőrzés nélkül potenciális terroristák. Ez azt jelenti, hogy Magyarország nem tartotta be ezt az intézkedést, mert nem regisztrálta a területére belépő embereket, kerítés ide vagy oda a történetben. De ezt tegyük is félre! A lényeg az, hogy a Dublin III. rendeletet módosítani kell, át kell alakítani, mert csak így érhető el az, hogy ebben a tekintetben egy új, világos szabályozás legyen. A harmadik kérdés, amiről fontos beszélni, az a schengeni rendszer. Mi azt gondoljuk, és már látható erre törekvés, hiszen az angol kormány belügyminisztere már hetekkel ezelőtt arról beszélt, hogy nagyon jó irányba halad ez a vita az Európai Unióban, merthogy azt is az asztalra kéne tenni, hogy tulajdonképpen az európai uniós állampolgárok szabad mozgását is korlátozni kellene, és a brit miniszterelnök e tekintetben meg is fogalmazott egy javaslatot az Európai Unió, Brüsszel felé. Ezzel viszont az a baj, mint a kerítésekkel is, hogy ha Ausztria és Magyarország közé is húznak egy ilyen kerítést, és mindenki bezárkózik a nemzethatárok mögé, akkor bizony elég sok magyar állampolgár kerül nagyon rossz helyzetbe, hiszen Sopronból és a határ széléről tízezrek járnak át Ausztriába dolgozni, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen határellenőrzésen és egyéb más akadályokon keresztül jutnak el a munkahelyükre, és ez hány pluszórát vesz igénybe. Ezért mondjuk azt, hogy nagyon óvatosan kell bánni ezekkel a mondatokkal, főleg amiről a kormány beszél, hiszen van már egy olyan brit álláspont, van már egy olyan európai uniós tagország, amelyik Schengen alapvetését, az emberek szabad mozgását is kérdőjelessé teszi. Ez pedig már szerintünk nemcsak az Európai Unió alapjait alakítja át vagy rengeti meg, hanem ez már magyar állampolgárokat és magyar nemzeti érdeket is sért, hiszen már mindenki tudja, talán sztereotípiaszerűen is mondható, hogy több mint 500 ezer ember dolgozik többségében európai uniós tagországokban, és az egyik kiemelt célpont egészen biztosan az Egyesült Királyság, Anglia, de ahogy az imént említettem, Ausztria is. A másik, amit nem pontosan értek: a kormány sokkal gálánsabban bánik a kínai bevándorlókkal, mégpedig azokkal a kínai bevándorlókkal, akik pénzt fizetnek azért, hogy Magyarországra bevándorolhassanak, itt letelepedhessenek. Itt 1200-1400 emberről beszélünk. Megkérdeztem a Belügyminisztériumot, ahol elmondták, hogy tartózkodási engedélyt nemzetgazdasági érdek alapján 2700 ember kapott három év alatt. (21.10)Ehhez a 2700 emberhez 4700 családtag csatlakozott. Ezekből 2500 kínai állampolgárságú volt, és további 4000 fő családtag volt kínai állampolgárságú. Ez azt jelenti, hogy ez 6500 fő. Emellett orosz állampolgárságú 160 és körülbelül 320 családtag, arab országokból úgy együttesen több mint 150 és 300 családtag. A kimondottan letelepedési engedélyek száma 850 volt a Belügyminisztérium szerint, és majd’ 1400 családtag érkezett ezekkel a letelepedési engedélyekkel. Kérem, ha embercsoportokat, ahogy fogalmazott a Jobbik, meg más kulturális háttérrel rendelkező embereket Magyarország képtelen feldolgozni a Fidesz mondatai alapján, akkor nem értem, hogyan tudjuk földolgozni ezt a durván 6-8 ezer embert, aki megérkezik más kultúrájú helyről. Csak azért, mert ők fizetnek, akkor ők máshogy viselkednek? Akkor a kultúrájukat elfelejtik, és tudnak integrálódni rögtön? Hát, valószínűleg nem.Na most, én természetesen nem arra biztatnám a kormányt, hogy ezeket az embereket se fogadjuk be. Arra már biztatnám, hogy ne ilyen letele­pe­désikötvény-logikán csinálják, hanem olyannal, amiben nem offshore-cégek gazdagodnak, de azt gondolom, Magyarország megbirkózik ezzel a beván­dorlótömeggel. Arról nem is beszélve, hogy ha ezeket mind félretesszük, akkor is érkezett körülbelül 500 fő/év menekült Magyarországra. Ezt csak a jobbiko­soknak mondom. Tehát minden évben körülbelül 500 embernek, minden eddigi menekültáradatot megelőző években nagyjából ez volt az a nagyságrend, akik kaptak menekültstátust Magyarországon. Tehát magyarul, olyan évünk nem nagyon volt, hogy nem akart valaki menekültstátust kérni Magyarországon. Ez nem egy óriási szám, de három év alatt megvan az az 1500, amiről az imént is beszéltünk. És ahogy én ezt nézem, kellően zökkenők nélkül tudta Magyarország és a magyar társadalom adott esetben földolgozni ezt a traumát, amit ez az 500 ember/év jelent.A másik, hogy ha azt mondja a Jobbik, hogy ezek úgyis elmennek Magyarországról, úgy fogalmazott Z. Kárpát Dániel, hogy elszöknek Magyarországról, akkor meg nem is értem, hogy mi a problémájuk. Ha az a percepció, hogy azok, akik ide letelepednek, úgysem maradnak itt, mert elmennek, akkor meg végképp nem értem, hogy mi a gond ezekkel az emberekkel. Hiszen akkor azok a problémák, amikről önök beszélnek, hogy nem tudnak beilleszkedni a magyar társadalomba, nem jelenik meg, már Bécsben lesz ezzel gond vagy éppen Berlinben vagy Ausztriában.Tehát továbbra is azt mondjuk, és szerintem ebben nekünk reális az álláspontunk, szerintem az MSZP frakciója ilyen szempontból a józan ész pártján áll, nevezetesen kifejezve a szolidaritásunkat a menekültek felé, ez az egyszeri letelepedési aktus szerintünk rendben van; a Dublin III. rendeletet újra kell gondolni, és egy más típusú szabályozást kell életbe léptetni. Az állandó mechanizmusra pedig azt mondjuk, hogy az nem szolgálja sem az Európai Unió érdekét, sem a menekültkérdés megoldását. Éppen ezért arra egészen biztosan érdemes nemet mondani.A harmadik, hogy nagyon vigyázni kell arra, hogy ezek a folyamatok, amelyek Magyarországon és Európa más országaiban a vitákban megjelennek, azok bizony ne oda vezessenek, hogy magyar állampolgárok fogják ennek a levét meginni azáltal, hogy a szabad munkaerő-áramlást is megkérdőjelezik az Európai Unión belül, mint ahogy ezt tette a brit miniszterelnök és annak a kormánynak a belügyminisztere. Még egyszer mondom, azt a fajta befogadási krízist meg problémát pedig egyszerűen nem értem, nem látom az elmúlt időszak tanulságai alapján, amiről önök beszélnek, hiszen, még egyszer mondom, letelepedési kötvénnyel ennél, ami a mostani szám, annak a négyszerese érkezett már Magyarországra. Hasonlóan más kulturális hátterű, más szociológiai jellemzőkkel rendelkező, önök által, ahogy mondták embercsoportok részéről. Nem látok ebben semmilyen olyan problémát, amit Magyarország ne tudott volna feldolgozni. (Németh Szilárd István: De ezek 95 százalékban kínaiak.)Azt mondtam pont, hogy ezek 95 százaléka kínai. Mi ezzel a probléma, képviselő úr? Ők is bevándorlók, nem itt születtek Magyarországon. Azt hívják bevándorlónak az önök terminológiája alapján. Majd még vissza is kell fizetni természetesen ezt a kötvényt. Én értem, hogy ez a Fidesznek egy jó üzlet, azt is értem, vagy érteni vélem, hogy miért ragaszkodnak ennyire ezekhez az offshore-cégekhez, miközben korábban folyamatosan offshore-lovagoztak, de most ezt a kérdést félretennénk, mert majd ennek a vitának egészen biztosan máshol lesz helye és értelme.Tehát szerintem ebben az MSZP-nek van egy világos álláspontja, és szerintem ez a világos álláspont támogatásra méltó is, úgyhogy mi ezt is fogjuk képviselni a következő időszakban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
  • DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hát akkor itt egy-két dolgot rendbe kell rakni jogilag és eszmeileg és minden szempontból. Először is onnan kezdeném, Mesterházy Attila sok gondolatot szentelt a Jobbiknak, ennek nagyon örülünk természetesen. Ha egy klubban benne vagyunk, az Európai Unió tagja vagyunk, az nem azt jelenti, hogy ne élhetnénk azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel az alapszerződések alapján élhetünk. Nem arról van szó, hogy belépünk, utána bármit el kell fogadni, belénk törölhetik a lábukat, adnak egy kis pénzt, egy jó részét persze ugyanúgy kiviszik, erről sem készült egy mérleg, de ebbe nem mennék bele. A lényeg az, hogy élhetünk azokkal a szabályokkal, amik az alapszerződésekben vannak. Ez a lényege.Ez a lényege annak, hogy valaki a törvényekhez tartja magát. Ehhez képest ott kezdődik a probléma, hogy a schengeni megállapodást be kellett volna tartani. Ha betartotta volna minden ország, akkor most nem lenne egy ilyen krízishelyzet, mert csak a menekülteket engedték volna be, és azoknak a létszáma jóval kevesebb, mint akik gazdasági bevándorlókként megérkeztek. Tehát eleve arról van szó, hogy megszegték, a legtöbb ország megszegte az uniós szabályokat. Ezek után nehéz arra hivatkozni, hogy itt az a gond, hogy egy olyan helyzet alakult ki, hogy be kellett tartani a szabályokat, de hát a jövőben ki kell alakítani egy új rendszert. Nem. Be kellett volna tartani a meglévő szabályokat.Emellett azt mondani, hogy a Dublin III. rendeletet akkor ezek alapján fel kell függeszteni ‑ nem lehet felfüggeszteni. Nem lehet felfüggeszteni ‑ a végrehajtását lehet felfüggeszteni, teljesen jogtalan! Erre nincs megfelelő jogi szabályozás, hogy valaki azt mondhassa, hogy ezt felfüggeszti. Ezt nem lehet megtenni. Módosítani azt lehet természetesen, a rendes jogalkotási eljárás keretében ezt meg lehet tenni. Ez egy hosszas folyamat. Ennél a szabálynál, hogy az egyik esetben függesszük fel, megint csak a Dublin III.-mal szemben, természetesen ezt meg lehet tenni, de a szocialisták részéről az az érv, hogy akkor ne hajtsuk végre a jogszabályokat, megint csak elég furcsa.Aztán ráadásul házon belül is a dolgokat tisztázni kellene önöknél. Hiszen, amikor Hiller István azt mondja, hogy a kerítésnél nem tud jobb megoldást, akkor elindul a belső feszültség, és valójában Hiller István csak azt mondta, hogy be kell tartani a szabályokat. Erre ráugrottak, mint, hadd ne mondjam, milyen példát mondjak, mint a piranhák, amikor vérszagot éreznek. Rögtön ráugrottak és számon kérték. Ugyanúgy számon kérték egyébként a kormányon, illetve a Jobbikon is, amikor támogattuk a kerítésépítést, illetve hogy a honvédséget oda levezényeljék, hogy hát milyen csúnya dolog, hogy a határvédelmet a kormány megszervezi, tehát hogy milyen csúnya dolog, hogy a schengeni szabályokat betartja. Tehát ez teljesen értelmezhetetlen. (Dr. Szakács László közbeszól.)Aztán, ami itt előttünk van, az egy határozat, amit valóban, jogilag nem lehetett volna ebben a formában meghozni. El kell olvasni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikke (2) bekezdését, amely teljesen egyértelműen kimondja, hogy ilyen esetekben a tagállamok érdekében lehet hozni egy átmeneti határozatot, és utána rendes jogalkotási eljárás keretében meg kell hozni azt a rendeletet, aminek alapján a menekültügyet szabályozni lehet. Na most, megszületik egy határozat, nagyon trükkösen, az Unió vezetői részéről, és azt mondják, hogy Olaszország és Görögország érdekében hozunk egy határozatot, és mindenki mással kiszúrunk. Ez így teljességében az Európai Unió működéséről szóló szerződés félreértelmezése. Tudják Brüsszelben, hogy ezt nem így kellene értelmezni, de azt mondják, hogy két ország érdekében meghozzuk, a többi ország érdekét meg zárójelbe tesszük. Ez támadható, igenis támadható az Európai Unió bírósága előtt. Való igaz, hogy az országgyűléseknek a szubszidiaritás elve alapján nem volt megfelelő lehetőségük arra, hogy gyakorolják a nemtetszésüket azáltal, hogy meg sem küldték nekik ezeket a jogszabályokat. Hiszen ezt, mondjuk, rendeleti formában, ha a rendes jogalkotási eljárás keretében történt volna meg a szabályozás, meg kellett volna küldeni.Az már egy másik dolog, és itt egyébként a kormány vagy a fideszesek felé fordulva, hogy ezt csak a kormány teheti meg. Most, hogy az Országgyűlés hoz egy törvényt, ez tulajdonképpen egy háttértámogatást jelenthet, vagy el lehet mondani, hogy az Országgyűlés is megtárgyalta. De ezt a kormány tudja megtenni.(21.20)A kormány tud az Európai Unió Bíróságához fordulni. Egyébként 60 napja van rá, tehát ha szeptember 24-től a két hónapot leszámoljuk, akkor az november 24-e. Tehát könyörgök, ne decemberben próbálják meg benyújtani, mert a sajtóban megjelent ez is, hogy majd decemberben fordulnak a bírósághoz. Ezt ne tegyék meg, mert akkor el fogunk késni, illetve ha más országok benyújtják, akkor még lehet szerencsénk, de ezt meg kell tenni november 24-ig. Az Országgyűlés előtt, jó, megtárgyaljuk, támogatni fogjuk, ne mondhassák azt, hogy kerékkötői vagyunk az elképzelésnek, de itt azért az Országgyűlést eleve nem kellett volna megkérdezni, hanem a kormány ezt megtehette volna.Schiffer Andrást szintén nem értettem. Próbáltam figyelni, higgyék el, de azt mondja, hogy ha jogorvoslattal élünk, tehát élünk az európai uniós jog adta lehetőségekkel, akkor az azt üzeni, hogy nem vagyunk partnerek a közös megoldásban. Ez számomra értelmezhetetlen. Ha hoznak egy olyan határozatot, amely nemcsak hogy Magyarország számára sérelmes, hanem az európai uniós jogszabályoknak sem felel meg, és ezért a magyar kormány, élve a jogával, az Európai Unió Bíróságához fordul, akkor nem értem, hogy ebben mi a probléma. Ezt meg kell tenni. Tehát mi követelnénk, ha ezt nem tennék meg, és örülünk neki, hogy ez felmerült és ezt meg fogják tenni; hogy országgyűlési döntéssel vagy anélkül, ez ilyen szempontból teljesen irreleváns.A lényeg az ‑ összegezve ‑, hogy a kvótákat abból a szempontból sem szeretnénk elfogadni, hogy átmeneti rendelkezésként. Ki lehet nyitni egy kaput, lehet rá hivatkozni, és pont ebben a határozatban látjuk, hogy milyen módon térnek el az Európai Unió vezetői azoktól a jogszabályoktól, amiket nekik is be kellene tartani, ugyanígy a jövőben majd hivatkozási alap lenne ez az átmeneti rendelkezés. Úgyhogy azt kérjük a kormánytól, hogy mielőbb nyújtsa be a keresetet az Európai Unió Bíróságánál, ne késlekedjen vele, ki ne fussunk a határidőből. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
  • MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Elnézést, elnök úr, csak nem hallottam a nevem. Igazából csak annyit akartam hozzátenni, amit a jobbikos kolléga mondott, hogy persze hogy vitatjuk azt az álláspontot, amit önök mondanak. Nem értünk vele egyet. Az magától értetődik, hogy egy ilyen fontosságú ügyben egyébként, amiről itt vitatkozunk, az már maga egy érdekesség, hogy ennyi képviselő vesz részt a kormánypárt részéről ebben a vitában, és majdnem több ellenzéki képviselő vesz részt a vitában, mint ahány kormánypárti van, amit én el tudnék viselni hosszú távon is, ha ők lennének kevesebben (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Álmodozol.), de ettől függetlenül nem ez a helyzet ma. Én azt gondolom ‑ lehet, hogy álmodozom, de tudják, maguk szokták mondani, hogy merni kell nagyot álmodni, úgyhogy ezt mi meg is tesszük ‑, hogy erről a témáról érdemes lenne vezető fideszes politikusok véleményét is meghallgatni, hogy ők hogyan gondolkodnak erről, mert végül is a Fidesz eszerint épül fel, hogy egy ember megmondja, hogy mit kell csinálni.Nagyon örülök, amikor aggódik a Jobbik az MSZP belpolitikájáért. Meg kell hogy nyugtassam önöket, hogy az még odébb van, hogy önöknek ezzel dolga legyen. Az is egyértelmű, hogy az MSZP egy olyan párt, ahol vannak különböző vélemények egy adott kérdésről, és remélem, hogy ez hosszú távon is így fog maradni, mert ez talán egyfajta demokratikus működésnek az alapját is jelenti. (Dr. Staudt Gábor: Már csak szavazó kell!) Még egyszer azt mondom ‑ hát, ne magából induljon ki, képviselő úr ‑, magyarul, továbbra is azt mondjuk, és én ezt állítom, és ezt várom végre a Jobbiktól és Staudt Gábortól is, hogy ha hozzászól, mondják már azt, hogy önök az Európai Unióból akarják kivezetni az országot, mert erre nem válaszolt. (Moraj a Jobbik soraiból.) Erre nem válaszolt a képviselő úr. (Moraj a Jobbik soraiból. ‑ Dr. Staudt Gábor: Most mondtam, hogy nem erről van szó!)Azt én értem, tehát értem én azt, hogy önök adott esetben mindenféle európai uniós szabályra hivatkoznak, de mégis az csak úgy van, hogy az Európai Uniónak van joga olyan döntéseket hoznia, ami minden tagállamára kötelező. Vannak olyan területek, ahol nem lehet, van, ahol semmi köze nincs a közösségi jogalkotásnak ehhez. Számtalan példát tudnánk mondani.Még egyszer azt mondom, hogy igenis lenne értelme, és erről beszéltünk. Nem arról beszéltünk, és nem arra biztattunk senkit sem, hogy ne tartsa be a szabályokat, hanem arra biztattunk mindenkit, erre biztattuk a kormányt is korábban, hogy bizony az a szabály, ami nem jó, ami ellentétes európai érdekkel, ellentétes a nemzeti érdekkel, bizony talán érdemes lenne azokat a szabályokat megváltoztatni.Mi azt gondoljuk, hogy az Unión belüli szerepe Magyarországnak nem az elfogadásról szól, de ha jól értem, önök is emellett kardoskodnak, hogy nemcsak el kell fogadni, ami Brüsszelben történik, hanem formálni is kell ezt. Éppen ezért mi azt mondjuk, hogy a kormánynak dolga lenne ezzel, hogy formálja ezt a jogszabályt, formálja a menekültügyi kérdéseket, formálja a schengeni szabályokkal kapcsolatos európai uniós és egyéb más álláspontokat is. Igenis azt gondoljuk, hogy ha nem jó irányba terelődik ez a vita, és ebben a magyar kormány szerintünk tévúton jár, mi azt gondoljuk, hogy egy erősebb Európa tudja kezelni ezt a kérdést, nem pedig egy gyengébb Európa. Ez nem azt jelenti, hogy ugyanebben a formában kell hogy haladjon Európa, hiszen nagyon sok kritikával lehet illetni, és az is igaz, hogy mondjak olyat is, amiben a miniszterelnökkel egyetértettem a mai beszéde kapcsán, nem sok dolog volt, de egyben egészen biztosan, hogy európai uniós szinten nagyon sok konferenciát tartanak és nyilatkozatot adnak ki, de ettől nem lesz megoldása ennek a kérdéskörnek. Tehát kicsit kevesebb beszéd és több cselekvés előrébb vinné ennek az egész európai uniós problémának, menekültügyi kérdésnek a megoldását. Mi továbbra is azt gondoljuk, hogy igenis van értelme ezeknek a kvótáknak, van értelme a dublini rendszer megváltoztatásának, de csak egyszeri aktusként. Tehát nem kapunyitásként, ahogy ezt az imént akarta értelmezni, nem a szabályok be nem tartásaként, hanem pusztán csak azt mondjuk, hogy ami rossz szabály, ami nem működik, ebben legyen egy aktív szerepe és szerepvállalása a magyar kormánynak, és igenis kezdeményezze azoknak a jogszabályoknak a megváltoztatását európai uniós szinten is, ami nem szolgálja sem a magyar emberek érdekét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), sem a magyar nemzeti érdeket, sem pedig az európai uniós érdekeket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
  • SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Érdekes, hogy amikor a baloldali pártoktól hallottunk ilyen felszólalásokat, mint Mesterházy Attilától, azoktól a baloldali pártoktól, amelyeknek nagymértékben köszönhető egyébként ez az egész helyzet, hiszen ők voltak azok, akik hosszú éveken keresztül elvtelenül támogatták például azokat a nagyhatalmakat, amelyek beavatkozása miatt vannak gócpontok, ahonnan menekülnek ezek az emberek. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Oroszország! Irán!)Aztán ezek a baloldali pártok voltak azok, amelyek egészen pár héttel ezelőttig még bátorították ezeket a menekülteket, hogy csak gyertek minél többen, és majd mennyire jó lesz itt nektek, ugyanúgy, ahogy Angela Merkel, vele együtt. Aztán az ember úgy gondolná, hogy… (Közbeszólások az MSZP soraiból: Angela Merkel nem baloldali!) Tudja, mi a különbség közöttünk? Az, hogy mi nem megyünk bele abba az egyesült európai unióba, amit önök szeretnének. Hiszen benyújtanak egy módosító javaslatot, ami semmi másról nem szól, mint az egyesült európai unió felé való hatalomról, Frontex-bázis létrehozása közös szervezettel, közös európai haderő, hadsereg, közös hírszerzés, közös menekültügy, csak még azt nem írták bele, hogy közös európai kormány, és szűnjenek meg a nemzetállamokban a kormányok. De úgy gondolná az ember, hogy önök csak ötletelnek, és esetleg csak szakmaiatlanok, mint Gőgös Zoltán, aki két héttel ezelőtt szavazati jogot követelt a török nőknek, akiknek 80 éve van szavazati joguk. De ezt most hagyjuk, körülbelül azt hinné az ember, hogy esetleg csak szakmaiatlanok. De nem, mert rájön az ember akkor, amikor ön felszólal, és örültem, hogy Mesterházy Attila felszólalt, hiszen a TAB-ülésen ez már szóba került, és akkor tagadták a szocialisták, hogy ilyen lenne, és most pont Mesterházy Attila támasztotta alá, hogy igazunk van, hiszen önök csúsztatnak és hazudnak. Mit mondanak? Hogy kétezer főről van szó. Azt mondják, hogy kétezer fő, csak ennyit kell letelepíteni. Csak egy dolgot felejt el, kedves képviselő úr, hogy ha azt mondja, hogy a kötelezettségeket teljesíteni kell, és azt mondja most, hogy a Dublin III.-at nem kell teljesíteni, oké, akkor mást sem kell? A családegyesítés kötelezettségét, amit az Európai Unió előír, azt teljesíteni kell vagy nem? Akkor ne beszéljenek kétezer emberről, mert ha kétezer embert ide letelepítünk, akkor a családegyesítés folytán már rögtön 12-15 ezer emberről is beszélhetünk. Ön támasztotta éppen alá az előbb! Tehát akkor mit jelent? Hogy önök pontosan tudják azt, és nem szakmaiatlanul, hanem pontosan tudják azt, hogy a kétezer ember nem kétezer ember, tehát hazudnak és csúsztatnak, hanem 10-12 ezer emberről is beszélhetünk. Na, ez az MSZP jelen pillanatban! Az MSZP még mindig nem csinál semmi mást, mint a magyar emberek érdeke ellen dolgozik. Egyszer nem tudnak önök úgy gondolkozni, hogy mi jó ennek az országnak, mi jó Magyarországnak, és mi jó a magyar embereknek (Moraj és közbeszólások az MSZP soraiból.), hiszen önök maximum annyit csináltak, hogy különváltak Gyurcsány Ferenctől, de még mindig ugyanazon a platformon vannak, Gyurcsány Ferenccel együtt járják a világot, és kiírják magukra mindig éppen, hogy kicsodák. Önök már voltak minden, mint Gyurcsány Ferenc is, egy dolog nem voltak még soha: magyarok. Egyetlenegy dolog nem volt még kiírva soha a mellükre, hogy magyar vagyok, és a magyar érdekeket követem és a magyar érdekeket veszem figyelembe. (Novák Előd: Próbáljátok ki egyszer!) Sajnos ez a probléma. Ez a probléma! Ez ma az MSZP, és addig nem is fogunk változni, amíg önök így állnak hozzá ezekhez a dolgokhoz.(21.30)De ahogy mondták, persze vannak önöknek elképzeléseik meg minden, Staudt Gábor nagyon helyesen mondta, egy dolog kellene ehhez az elképzeléshez, szavazó, az meg már egyre kevesebb van önöknek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Szép volt! ‑ Heringes Anita: Szánalmas volt! ‑ Taps a Jobbik soraiban.)
  • MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, személyes megtámadtatás okán. Azt kikérem magamnak… (Közbeszólások a Jobbik soraiból. ‑ Dr. Staudt Gábor: El kell venni tőle a szót!) ELNÖK: Képviselő úr, itt most személyes megtámadtatás alapján nincs helye felszólalásnak, ez nem ügyrend. MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): …ne magyarnak minősítsen itt egy képviselő ebben a Házban olyan képviselőt, aki az ország érdekében nyilatkozik.
  • NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, hogy néhány elhangzott problémára, amire rávilágítottak képviselőtársaim, vagy néhány olyan elhangzott állításra megpróbáljak választ adni, ami nem teljes egészében egyértelmű. Először is a letelepedési kötvényről szeretném elmondani, hogy mindenki, akinek képviselője van a Nemzetbiztonsági bizottságban ‑ márpedig itt minden parlamenti pártnak van képviselője ‑, pontosan tudja, hogy ez az a forma, ahol a legmagasabb szintű állambiztonsági és kockázatértékelési vizsgálat zajlik a letelepedési kötvény megvásárlójával szemben. Akik ide bejönnek, azok nem az európai szociális hálón szeretnének lógni, nem terroristák szeretnének lenni, nem terrorcselekményeket szeretnének végrehajtani, nem kiképzett katonák. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a legnagyobb átvilágításon esnek át, sőt gyakran az Alkotmányvédelmi Hivatal az európai társszervek titkosszolgálatainak a véleményét is kikéri. Ők mindössze gazdasági érdekeik érvényesítése, az Európai Unióval vagy az Európai Unió egyes tagállamaival kapcsolatos gazdasági érdekeik érvényesítése, közös gazdasági akciók létrehozása miatt érkeznek egyébként Magyarországra, és ezeknek az embereknek több mint 90 százaléka Kínából érkezik. Az önkéntes nemzetközi kvóta vagy önkéntes világkvóta, az is, azt gondolom, elég egyértelmű. Ha csak visszagondolunk 1956-ra, akkor az ENSZ például a Magyarországról a kommunista rendszer elől, a Kádár-rendszer bosszúja elől menekülőket egy ilyen önkéntes kvóta alapján osztotta szét. Egyébként ezek a menekülők gyakran ausztriai és németországi vagy észak-olaszországi táborokban, hálát adva a Jóistennek és betartva az őket vendégül látók törvényeit, szokásjogait, évekig vártak arra egyébként, hogy eljuthassanak Svédországba, Közép-Amerikába, az Egyesült Államokba vagy ne adj’ isten, Ausztráliába. Ezt ma, ugye, nem tapasztaljuk. Ma azt tapasztaljuk, hogy azok, akik megérkeznek, azok átgázolnak az országon, nem képesek együttműködni és nem akarnak együttműködni a hatóságokkal, és semmilyen olyan szabályt nem tartanak be, amit be kellene tartani, sőt gyakran meghamisítják a saját személyazonosságukat. Hogy ezt miért teszik, azt nyilvánvalóan ők tudják a legjobban. Mindenesetre ez az önkéntes kvóta, a nevében is benne van, önkéntes alapon üzemelne, senkire sem róna kötelezettséget, és nyilvánvaló, ezt vagy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága vagy pedig az Európai Unió koordinálásában tudjuk elképzelni, de ehhez mindenféleképpen arra lenne szükség, hogy egyáltalán pontosan tudjuk, hogy hány emberről van szó. Schiffer András 500 ezer emberről beszélt, a német hatóságok 900 ezerről beszélnek, nekünk az az elképzelésünk, hogy ez akár egymilliónál is több lehet, Mesterházy Attila 500 (sic!) emberről szólt, tehát senki nem tudja pontosan, a kvótát 166 ezer emberre méretezték, tehát nem lehet pontosan tudni, hogy miről van szó. Legelőször tisztában kellene lenni azzal, hogy hány embert érint, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy önkéntes kvótáról van szó.A népszavazás: jobbikos képviselőtársaim is elmondták, hogy ők is úgy érzik, hogy gyakorlatilag a magyar társadalom 90-95 százaléka támogatja a határzárat, támogatja azokat az elképzeléseket, hogy ne úgy oldjuk meg az esetleges demográfiai problémánkat, ahogy ezt a brüsszeli bürokraták elképzelik. Tehát ebben az esetben én nem gondolom, hogy szükség lenne egy olyan népszavazásra, ami egyébként még jogilag is aggályos, de itt nem a jogi aggályon van a hangsúly, hanem azon, hogy kell-e népszavazást tartani egy ilyen egyértelmű és ilyen egyhangúlag, egyértelműen támogatott ügyben. Véleményünk szerint ez az idő most nem érkezett el.A félmillió vagy egymillió ember, aki már bent van az Európai Unióban, mit fog tenni? Ezt is többen elmondták, többen elmondták a kormánypártok közül, elmondták a jobbikosok közül, hogy ez a probléma, hogy már bent vannak, ide beengedtük őket, erről beszélünk, hogy ők átjöttek azon a határon, amin nem lehetett volna átjönniük. De egyébként az ő ellenőrzésük, egyáltalán a nyilvántartásba vételük, azt gondolom, egy módon lehetséges, azt gondolom, ha a határőrizetet mindenki visszaállítja, ezt meg nem akarjuk, mert ez vezet oda, pontosan ez a politika vezet oda, hogy a határőrizetet mindenki saját maga hatáskörében fogja megtenni, saját maga fogja ellenőrizni, hogy ki lépje át a határait, a nemzeti határait és ez az Európai Unió belső határaihoz vezet, gyakorlatilag az Európai Unió felszámolásához. A titkosszolgálatok: elhangzott, hogy semmit nem tudnak, nem működnek együtt a titkosszolgálatok. Megint csak ott ülnek a képviselők a Nemzetbiztonsági bizottság ülésén, és nyilván az nem a titok körébe tartozik, hogy együttműködés van, nagyon komoly együttműködés. Az együttműködési jegyzőkönyvbe egyébként a Nemzetbiztonsági bizottság tagjai meghatározott körülmények között betekinthetnek, de ha a mai MTI-híreket elolvassuk, akkor például az elkövetők és a szervezők közül a következőket olvashatjuk: Bilal Hadfi Belgiumban született és az ISIS oldalán harcolt, megjárta Szíriát is. Ismail Omar Mostefai, ő Párizsban született, 29 éves, és róla is tudtak pontosan a belügyi szolgálatok. Pontosan tudták, hogy Ibrahim Abdeslam 31 éves, ő a molenbeeki ‑ ahol 80 százalékban muzulmánok élnek Brüsszel egyik negyedében ‑, annak a terrorista sejtnek a tagja volt, pontosan tudták. És még sorolhatnám a többieket, sorolhatnám a főszervezőt, akiről gyakorlatilag mindent tudtak a szolgálatok, és ez itt egy nyílt anyagban megtalálható. Tehát nagyon komoly az együttműködés.De ha még egy számot megengednek nekem, akkor Németországban 700 fölött van az ebben az évben elkövetett gyújtogatások száma ‑ 700 fölött ‑, és 550 fölött van a vagy szélsőségesek által elkövetett cselekmények a bevándorlók ellen vagy a bevándorlók által elkövetett cselekmények polgárok ellen vagy egymás ellen ‑ bűncselekményekről beszélek ‑, amelyet egyébként a német kormány elhallgatott az emberek elől. Tehát pontosan tudjuk, hogy kinél van a felelősség. Nem a rendőröknél, nem a határőröknél, nem a titkosszolgálatoknál, hanem a felelőtlen politikusoknál, akik egyébként még ezeket a cselekményeket is elhallgatják. Harmadrészt meg arra hívnám föl a figyelmet, amivel kezdtem, hogy péntek óta azért megváltozott a helyzet és háborús veszély van. Erre az Iszlám Állam közleménye is, azt gondolom, elég egyértelműen rávilágít, ha csak az utolsó bekezdést olvasom föl: „Franciaországnak és azoknak, akik ugyanazon az úton járnak, tudniuk kell, hogy továbbra is elsődleges célpontjai az Iszlám Államnak. Ez a támadás csak kezdete volt egy viharnak, egy figyelmeztetés.” Nos, nekünk ezért kell elutasítanunk azt a kötelező letelepítési kvótát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ami ezt az egész helyzetet erősíti, amelyre a törvényjavaslatban teszünk javaslatot. Ezért kérem, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Röviden, elnök úr, mi azt szeretnénk, ha nemcsak most, hanem a mindenkori kormányok tekintetében ‑ és ezért szeretnénk alaptörvény-módosítást ‑ is irányadó lenne az, hogy népszavazásra lehessen a hasonló témákat bocsátani. Tehát mi hosszú távra gondolkodunk, és úgy gondoljuk, hogy ha ezt az Alaptörvénybe beemeljük, akkor ez mindenkit a jövőben is kötni fog, és hogyha bármely kormány ettől ellépne és olyan bevándorlási kérdéseket szeretne áterőltetni, amelyek az embereket is érintik, akkor lehessen egy népszavazást kezdeményezni. Ez a legfontosabb célunk, hosszú távon gondolkodunk, ezért kértük volna az önök támogatását, és hogyha mondjuk, a KDNP-től kapunk még néhány percet, akkor szívesen folytatjuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Azt mondták, hogy jegyzőkönyvben az iménti hozzászólásomat nem rögzítik, mert ott házszabályellenes volt, ezért kértem a napirend lezárása után szót.Én csak egyet szerettem volna a képviselőtársaimnak elmondani: én senkinél nem vonom kétségbe azt, hogy amikor erről a kérdésről vitatkozik vagy bármilyen más kérdésről ebben a Házban, azt a magyar nemzeti érdek vagy az általa nemzeti érdeknek tartott szempontból nézi. (Novák Előd: Simon Gábor is azért dolgozott!) Azt se vonom kétségbe senki részéről, hogy a magyar emberek érdekében szólal meg, amikor a saját maga meggyőződése szerint mondja el a véleményét. Én egyet várnék el és egyet kérnék a képviselőtársaimtól, különösen azoktól, akik egyébként megtisztelték ezt az ügyet azzal, hogy itt vannak ebben a teremben. Egymástól ne vitassuk el ezt! Én azért mondok valamit, mert ugyanúgy magyarnak érzem magam, csak én másképpen hiszem azt az utat, amivel a magyar nemzeti érdeket hatékonyabban lehet képviselni. Tehát azt gondolom, a hazaárulózás egy ilyen fontos kérdésben egészen biztosan nem visz bennünket előre. Ha van egy józan szakmai vita, lehet ez heves vita is, az mindig szülhet olyan eredményt, amitől a nemzeti érdekeinket, a magyar emberek érdekét hatékonyabban és jobban tudjuk képviselni. Tehát összességében csak annyit szerettem volna jelezni, hogy bárki, aki megszólal ebben a Házban, az én megítélésem szerint, az én meggyőződésem szerint a nemzeti érdek szempontjából nézi ezeket a kérdéseket, abból a szemszögből, abból az ideológiából, abból az értékrendből kiindulva, ami a meggyőződésének a legmegfelelőbb értékrend. Úgyhogy, elnök úr, csak ennyit szerettem volna hozzátenni. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót. Igyekszem rövid lenni, mert Németh Szilárd képviselőtársam tényleg a kérdések jelentős részére válaszolt, és elsősorban az ellenzéki felvetésekre válaszolnék, mert a Fidesz-KDNP szinte teljes frakciója előterjesztő.A népszavazásról. Olyan kérdésben érdemes népszavazást tartani, ahol a kormány álláspontja és a választásra jogosultak álláspontja eltér, de azt hiszem, itt abban nincs egyáltalán kérdés, úgy a nemzeti konzultáció eredményeként, mint a Fidesz-frakció által kezdeményezett aláírásgyűjtés eredményeként egyértelmű, hogy a társadalomnak legalább a 95 százaléka, de sokkal inkább annál nagyobb része is támogatja a kormány ez irányú törekvéseit.Schiffer képviselőtársam mondta, hogy nem szabad tömegeket ellenőrizetlenül beengedni. Igen, de ha, mondjuk, naponta 8-10 ezer ember vonul át egy országon, akkor nincs a földön az a titkosszolgálat, amelyik ezt le tudja ellenőrizni. A kulturális mintákkal kapcsolatban, úgy gondolom, a migránsok és az európai kultúra olyan távol állnak egymástól, hogy még a közelítésére sincs igazából hosszabb távon sem esély. Közös megoldást sürgetett Schiffer képviselőtársam. Igen, de a kvóta nem megoldás. Tehát a közös megoldásban egyetértünk, csak ez nem megoldás, mert jogellenes, észszerűtlen és veszélyes is a kötelező kvótarendszer.Molnár Zsolt képviselőtársam hivatkozott arra, hogy itt az emberek nagy része Magyarországon regisztrált. A képviselőtársam is jogásznak tanult, és tudja valószínűleg azt a római jogi alapelvet, hogy saját felróható magatartása miatt ‑ mármint itt elsősorban Görögországra gondolok, aki nem regisztrálta ezeket az embereket ‑ előnyök szerzésére nem hivatkozhat. Tehát arra nem hivatkozhat valaki, hogy ő nem regisztrálta, megsértve ezzel az európai jogot, és aztán majd arra hivatkozik, hogy oda nem lehet visszaküldeni ezeket az embereket, mert végül is nem itt regisztráltak. A koszovóiak meg albánok közül, megmondom őszintén, én nagyon nehezen tudnám elképzelni, hogy bárki is menekültstátust kapna, hiszen nem olyanok ezekben az országokban a körülmények. Az áthelyezés, illetve a szabad mozgás. Az Európai Uniónak az egyik alapelve a szabad mozgás. Ha valakit egyik országból a másikba áthelyeznek, az szerintem szöges ellentétben áll a szabad mozgás elvével.Az elfogadott határozat, amely egyébként nem is jogszabály a rendelet, illetve a jogalkotás szerint, kizárólag az alárendelt szervre hozhat kötelező határozatot, és úgy gondolom, az Európai Tanácsnak vagy a belügyminiszterek tanácsának a magyar kormány, Magyarország nem alárendelt szerve, tehát csak jogszabállyal, jelen esetben rendelettel lehetett volna, csak erre valószínűsíthetően nem lett volna meg a megfelelő többség, a megfelelő eljárási szabályokat nem tartották be. Aztán felmerült még itt, hogy ha regisztráltuk, akkor nincs nemzetbiztonsági kockázat. Azért a regisztráció és a nemzetbiztonsági ellenőrzés nem ugyanaz. Az, hogy valakiről leveszik az ujjlenyomatot, megkérdezik, mikor, hol született meg miért jött, és egy nemzetbiztonsági ellenőrzés, amit egyébként a letelepedésnél végeznek a hatóságok, azért nem teljesen ugyanaz. Ennyit szerettem volna az itt elhangzottakra mondani.Illetve arról szeretném még tájékoztatni az Országgyűlést, hogy az előterjesztők az MSZP módosító indítványát nem támogatják, tekintve, hogy mi keresetet szeretnénk benyújtani, arra köteleznénk a kormányt, ők pedig szeretnék ezt az általunk támadott határozatot végrehajtani. Tehát ezt ezért nem támogatták az előterjesztők. A Törvényalkotási bizottság által benyújtott, a kormánypárti képviselők által kezdeményezett módosítást pedig az előterjesztők támogatják. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. A döntésre a holnapi ülésnapon kerül sor. És mindennek eljön a maga ideje, így aztán most soron következik az Európai Unió Tanácsa által a nemzetközi védelmet kérők kötelező kvóták szerinti elosztásáról elfogadott határozattal összefüggésben indítandó bírósági eljárásról szóló előterjesztés összevont vitája. A Firtl Mátyás képviselő úr és képviselőtársai által benyújtott előterjesztés T/7332. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy az elfogadott házszabálytól való eltérés szerint a nyitóbeszéd elhangzására 15 perc, a kormány képviselőjének nyilatkozatára 15 perc, a Törvényalkotási bizottság felszólalására 15 perc, ebből a kisebbségi vélemény ismertetésére 7 perc, a képviselőcsoportok felszólalására összesen 30-30 perc, a független képviselők felszólalására 8 perc, az előterjesztői viszonválaszra 10 perc áll ren­del­kezésre. Bejelentem, hogy az előterjesztést uniós napirendi pontként tárgyalja az Országgyűlés. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gulyás Gergely képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének, 15 perces időkeretben. Tessék, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e most valaki szólni. (Dr. Trócsányi László: Igen, köszönöm szépen.) Trócsányi László miniszter úr jelezte, negyedórája van a miniszter úrnak.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Ezekre összesen 15 perc áll rendelkezésre. Elsőként megadom a szót Salacz László képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Tessék!(19.20)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, maximum 7 perces időkeretben. Bárándy Gergely képviselő úré a szó. Tessék!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Felhívom figyelmüket, hogy a frakcióknak 30-30 perc, a független képviselőknek összesen 8 perc áll rendelkezésükre. Először az írásban jelentkező képviselők felszólalásai következnek, ezek sorában is elsőként Németh Szilárd István képviselő úr, Fidesz. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Vona Gábor képviselő úr, a Jobbik frakcióvezetője következik. Tessék!
  • ELNÖK: Vejkey Imre képviselő úr, KDNP, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Schiffer András képviselő úr, az LMP frakcióvezetője, tessék!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Zsolt képviselő úr, MSZP!
  • ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalásra van mód. Z. Kárpát Dániel képviselő úr jelentkezett erre, parancsoljon!
  • ELNÖK: Schiffer András képviselő úr következik két percben.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszatérünk az előre bejelentett felszólalók felszólalásaihoz. Ezek sorában elsőként Hörcsik Richárd képviselő úr, Fidesz!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérem Schiffer képviselő urat, hogy fáradjon a helyére. Addig beszélek, utána viszont ő beszél. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak. Képviselő úr!
  • ELNÖK: Most megadom a szót Szilágyi György képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Mesterházy Attila képviselő úr ügyrendben jelentkezett. Megadom a szót.
  • ELNÖK: Ez nem ügyrend. Következő felszólalóként Németh Szilárd István képviselő úrnak adom meg a szót.
  • ELNÖK: Most megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy kíván-e valaki még hozzászólni a vitához. (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezőt. Megadom a szót Mesterházy Attila képviselő úrnak, aki személyes megtámadtatás miatt vagy személyes érintettség címén kíván a napirend végén hozzászólni.(21.40)
  • ELNÖK: A vita lezárásaként megadom a szót Vas Imrének, az egyik előterjesztőnek.