• DR. FAZEKAS SÁNDOR földművelésügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország vidéki arculatát, a magyar táj képét vitathatatlan módon a mezőgazdaság és a természetvédelem közösen alakítják. A két nagy ágazat adott időpillanatban a magyarság társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyait képezi le a tájban, melyhez hozzájárul a védett értékeink kezelése, a föld megművelése, az állattartás, a szőlő- és gyümölcstermesztés, az erdőgazdálkodás és a fenntartható vadgazdálkodás is. A magyar agrárium és természetvédelem vertikumában olyan magyar emberek dolgoznak, akik a nemzeti hagyományokra épülő tudás és hozzáértés segítségével, kétkezi munkájukkal, valamint szakértelmükkel hozzájárulnak hazánk szilárd gazdasági, kulturális és természetvédelmi alapjainak megteremtéséhez, fenntartásához. Minden egyes szakterület szervesen épül a másikra, és ezernyi módon befolyásolja, határozza meg a társszakterületek teljesítő potenciálját és ezáltal versenyképességét is. Éppen ezért a kormány elsődleges törekvése, hogy az egyes szakterületeket ne egyesével szemlélje és gondozza, hanem a többivel összefüggésben, komplex módon kezelje őket, figyelembe véve a társadalmi és szakmai elvárásokat is.A vadgazdálkodás jogszabályi környezetének újragondolását ezen átfogó szemléletben végezte a Földművelésügyi Minisztérium, miután évek óta hangoztatott szakmai igény, hogy a majdnem húszéves törvényi szabályozást XXI. századi alapokra helyezzük. A tisztelt Ház tavaszi ülésszaka folyamán az ellenzéki frakciók több kérdést intéztek a kormányhoz azzal kapcsolatban, hogy mikorra készül el a törvényjavaslat, amelyre akkor azt válaszoltuk, hogy kellő módon kiérlelt, valódi szakmai válaszokat adó, társadalmi igény által kialakított szabályozásra van szükség. Magyarország Kormánya beváltja ígéreteit, így széles körű szakmai támogatás birtokában jelenthetem be, hogy a törvényjavaslat, ahogyan a tisztelt képviselőtársak is olvashatták, elkészült. Felhívom a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak jogalkotási folyamataiban kevés olyan jogszabály volt, amelynek ehhez hasonló szintű társadalmi egyeztetésére került sor.Az érintett érdekképviseleti szervezetek több mint három éve kezdték el összegyűjteni a törvény módosításához kapcsolódó társadalmi igényeket. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, valamint az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet a tavalyi nyár folyamán juttatták el módosítási javaslataikat a Földművelésügyi Minisztériumhoz. A szaktárca kellő szakmai előkészítést követően kidolgozta a jogszabály-módosítás koncepcióját, majd azt széles körű társadalmi vitára bocsátottuk. Ezt követően dolgoztuk ki a törvény normaszövegének tervezetét, és újabb társadalmi vita keretében a társadalmi és szakmai igényekhez igazítva azt az Országgyűlés elé hoztuk.Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzottak alapján készült törvényjavaslat figyelembe veszi, hogy a vadállomány a biológiai életközösség pótolhatatlan és elválaszthatatlan része, valamint hogy a szakszerű vadgazdálkodási tevékenység keretében folytatott vadászat az élőhelyvédelemnek is fontos része, amelyben a vadászó ember kulcsszereplő. Magyarország vadgazdálkodási, vadászati szempontból nemzetközileg is kiemelkedő értékekkel rendelkezik. A megújuló természeti erőforrásnak számító magyar vadállomány kiváló minőségű genetikai értéket képvisel.Ezeket szem előtt tartva a törvényjavaslat kidolgozásakor fontos szempont volt, hogy a módosítást követően a vadgazdálkodási törvény elsősorban a biológiai sokféleség megőrzéséről és a fenntartható vadgazdálkodásról szóljon, emellett biztosítsa a természetvédelemmel, a mező- és erdőgazdálkodással kapcsolatos összhang megteremtését is. Ezen célok megvalósulását a vadgazdálkodási ágazati struktúra új alapokra helyezésével lehet elérni, amelyet a törvénymódosítás a tájegységi vadgazdálkodás rendszereinek kidolgozásával biztosít. A tájegységi szintű vadgazdálkodás bevezetése teljesen új elemnek tűnhet, azonban látni kell, hogy a módosítás a gyakorlatban létező ökológiai rendszert képez le törvényi szinten. A tudományos kutatások alapján tudjuk, hogy a vadászható állatfajok többsége viszonylag kis területen is megtalálja a fennmaradásához szükséges életfeltételeket, ugyanakkor a magyar táj változatosságából eredően ezeken a kisebb területeken, tájegységeken belül változatos környezeti feltételeket talál. Ezért bevezetésre kerül az ökológiai és élőhelyi adottságokhoz igazodó, tájegységi vadgazdálkodás, amely a vadgazdálkodás tervezési, végrehajtási és ellenőrzési szakaszában is lehetővé teszi a helyi sajátosságok figyelembevételét, és lehetőséget teremt arra, hogy a helyben keletkezett problémákat ‑ például állományszabályozás, vadkárok ‑ a keletkezési helyükhöz közel, ugyanakkor egy vadászatra jogosultat meghaladó mé­ret­ben és szinten lehessen kezelni. Figyelembe véve a társadalmi igényeket, a tájegységekkel kapcsolatos feladatokat a Földművelésügyi Minisztérium szervezeti rendszerébe integrált fővadászi rendszer fogja koordinálni. Legfontosabb feladata lesz a fenntartható vadgazdálkodás érdekében a vadállomány minőségi fenntartásának elősegítése, a vadászatra jogosultak számára szakmai tanácsadás nyújtása, a vadkárral kapcsolatos ügyek helyben történő megoldásának előmozdítása, illetve a vadászati hatósági munka könnyítése.(12.20)A törvényjavaslat nem kívánja átalakítani a hatályos szabályozás jól működő és stabilitást biztosító kereteit, azonban a kor, a társadalom és a szakma által támasztott elvárásokra figyelemmel több újítást is magában foglal. Új elem többek között, hogy a vadászati jogot társult vadászati jog esetében a jövőben haszonbérlet útján kell hasznosítani. Ezzel a javaslat tisztább jogi helyzetet teremt, megszüntetve egyrészről a saját jogon vadászó földtulajdonosi közösségek körüli jogi anomáliákat, másrészről épít a gyakorlatban jelenleg is többségben lévő és jól működő haszonbérlet útján történő vadászati joggyakorlásra. Fontos újdonság, hogy a földtulajdonosok a haszonbérleti díjért járó, annak 90 százalékát kitevő előleget előre kapják meg. Az elmúlt két üzemtervi ciklus során bebizonyosodott, hogy a szakszerű és anyagilag stabil vadgazdálkodási tevékenység folytatásához legalább 3 ezer hektáros vadászterületre van szükség. Ugyanakkor a szakmai tervezhetőség és a tartalmas gazdálkodás hosszabb üzemtervi időszakot igényel, ezért a törvényjavaslat az üzemtervi ciklus időtartamát húsz évben határozza meg. Erre tekintettel megteremti a vadgazdálkodás szakszerűségének időszakos felülvizsgálati és szükség esetén szankcionálási lehetőségét is. A törvényjavaslat a kiszámíthatóság jegyében megtartja a földtulajdonosok döntési kompetenciáját a vadászterületek kialakítása és a haszonbérlők kiválasztása során, emellett azonban a területkialakítás eljárását oly módon kívánja újraszabályozni, hogy a vadászati hatóságnak a korábbinál aktívabb szerepvállalást ír elő. A törvénymódosítás a bonyolult és szerteágazó vitákat generáló területkialakítás helyett a tíz évvel ezelőtti tulajdonosi döntést tekinti kiin­duló alapnak, amelyen meghatározott tulajdonosi akarattal lehet csak változtatni. A törvényjavaslat egyértelmű módon meghatározza a tulajdonosi közösség működtetésével kapcsolatos feltételeket, valamint a tulajdonosi közös képviselő jogait és kötelezettségeit, elszámoltathatóvá és átláthatóvá teszi a rendszer működését, így felszámolja a kisebb földtulajdonosok kiszolgáltatottságát. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat meghatározó törekvése, hogy szakmai alapon szabályozza a vadgazdálkodás minden egyes elemét. Így jelentős adminisztratív tehercsökkentés mellett továbbra is megmarad a vadgazdálkodás háromszintű tervezése, és külön hangsúly helyeződik a biztonsági szabályokra azzal, hogy a vadászterület kialakítása során kizárólag a terepi viszonyok között is jól felismerhető terepalakulatok lehetnek a vadászterület határai. Hangsúlyos szerep jut a szakmaiság első számú letéteményeseivel, a hivatásos vadászokkal kapcsolatos szabályozás felülvizsgálatára is, tekintettel arra, hogy az érdekképviselet, valamint az ágazatban dolgozó mintegy 3600 hivatásos vadász egységes, több mint egy évtizede hangoztatott igénye, hogy a hivatásos vadászi pálya megbecsültségét a szakmaság előtérbe helyezésével szükséges helyreállítani. A beérkezett észrevételek tükrében és a szakmai szempontok figyelembevételével a javaslat a megkezdett 4 ezer hektáronkénti kötelező hivatásos vadász alkalmazására vonatkozó módosítást tartalmaz. Kiemelkedő szerepet játszik annak egyértelműsítése, hogy hivatásos vadászt csak teljes napi munkaidőben lehet alkalmazni. A törvényjavaslat továbbá részletesen meghatározza, hogy a hivatásos vadászt a munkája során milyen jogosultságok illetik meg, illetve milyen kötelezettségek terhelik. További szakmai tartalmú módosítás, hogy a minőségi szabadterületi vadgazdálkodás érdekében az ártéri vadtartás szabályait a törvényjavaslat logikailag egységesítve egy fejezetben szabályozza újra, orvosolva az elmúlt időszak során tapasztalt hiányosságokat. Nagy hangsúlyt kapott az ártéri vadtartási formák markáns elkülönítése a szabadterületi gazdálkodástól. Ágazatot befolyásoló szakmai sikerként értelmezhető, hogy a törvényjavaslat kidolgozása során társadalmi és szakmai konszenzus alakult ki a gazdákat képviselő Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Országos Magyar Vadászkamara között a vadkárokkal kapcsolatos szabályozás vonatkozásában. A két szervezet közösen dolgozta ki a vadkárok kezelésével kapcsolatos részletszabályozásokat, amelyeket a jogszabály-előkészítő szaktárca, az FM maradéktalanul figyelembe vett. A szabályozás azon az alapelven nyugszik, hogy a vadállomány a természetes életközösség része, így nem tekinthető rendellenességnek a mező- és erdőgazdálkodási területeken történő megjelenése. Ebből következően a vad táplálkozása a gazdálkodás természetes velejárója, amelyet a gazdálkodó meghatározott értékhatáron belül köteles elviselni. Ennek mértéke az okozott kár 10 százaléka, de csak abban az esetben, ha a vadászatra jogosult a korábbi évben eleget tett nagyvadállomány-szabályozási feladatainak. További jelentős változás a jogszabályban a vadkárok megelőzése tekintetében, hogy az eddig hatályos szakmai keretként megadott nem egyértelmű előírásokat részletesebb szabályok váltják, amelyek tételesen meghatározzák mind a vadászatra jogosult, mind pedig a földhasználó kötelezettségeit. Az előírások betartása vagy figyelmen kívül hagyása egyértelmű helyzetet fog teremteni vadkár bekövetkezése esetén, így az ebből kialakuló vitás esetek és ezen keresztül a peres eljárások számának csökkenése várható. A vadkárfelméréssel kapcsolatos részletszabályok, valamint az egységes vadkárfelmérési eljárásrend rendeleti szintű szabályozása is szükséges. A minőségi nagyvadgazdálkodás felé tett fontos lépés a hazai trófeabírálati rendszer új alapokra helyezése. Ezt három elem határozza meg: a területi bírálat átalakítása, az országos bírálat kialakítása, valamint a hatósági szankciók hibás elejtésért. Az új trófeabírálati rendszer törvényjavaslatban foglalt felépítéséből egyértelműen látszik, hogy nem hatósági pénzbeszedésről, hanem a jövőre nézve motiváló rendszer felépítéséről van szó, amelynek csak végső, harmadik eleme a bírságolás. Tisztelt Országgyűlés! Az eddig ismertetett, szigorúan szakmai törekvéseken túl a törvényjavaslat igyekszik a hagyományok figyelembevételével olyan gazdálkodási környezetet teremteni, amelyben a hagyományos vadászati módok ‑ mint például az elöltöltő fegyverrel és a magyar agárral folytatott vadászat ‑ kiemelt figyelmet kapnak. Ez utóbbi intézkedés például nemcsak a vadászati hagyományok ápolásában játszik fontos szerepet, hanem reményeink szerint jelentősen hozzájárul a magyar agár mint nemzeti kinccsé nyilvánított, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett magyar kutyafajta fennmaradásához is. Különösen fontosnak tartom, hogy a vadgazdálkodás fejlesztése hozzájárulhat az országimázs erősítéséhez, tekintettel arra, hogy hazánk még mindig vadászati nagyhatalomnak, vadászparadicsomnak számít. Turisztikai szempontból sem elhanyagolható tényező az a szakmai előrelépés, amely a törvényjavaslat elfogadásával elérhető, tekintettel arra, hogy a még magasabb szinten folytatott vadgazdálkodási tevékenység több külföldi és belföldi vadászvendéget jelent, ami az ország kevésbé frekventált vidékein is mérhető kereslet formájában jelenik meg. Ezeken túlmenően a törvényjavaslat a földtulajdonosok tekintetében kiszámítható viszonyokat teremt a haszonbérleti díjak rendezett fizetésével, a tulajdonosi közösség működésével és a tulajdonosi közös képviselő rendezett jogállásával. Emellett a földhasználók legfontosabb érdekeit is szolgálja a vadkárok kezelésével kapcsolatos új szabályrendszer. Az ágazati szereplők bürokratikus terhei várakozásunk szerint csökkennek, számos tervezési és adminisztratív teher megszűnik, erősödik a szakmaiság, és előtérbe kerül a fenntartható és tartalmas gazdálkodás. Mindezek figyelembevételével kijelenthető, hogy a vadállomány-centrikus megközelítésből is kifolyólag olyan törvényjavaslat tárgyalását kezdheti meg ma a tisztelt Ház, amely teljes mértékben szolgálja a vidéki Magyarország fejlődését, azon belül pedig a vadgazdálkodás és kapcsolódó más területek hatékony működését. Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa és fogadja el a vad védelmével, a vadgazdálkodással, valamint a vadászattal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatunkat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • GYŐRFFY BALÁZS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy miniszter úr az expozéjában már említést tett róla, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2014-ben a Védegylettel és a vadászkamarával közösen kezdeményezte a jogszabály módosítását. Én is hadd köszöntsem a vadász szakma páholyban helyet foglaló szinte minden jeles képviselőjét. Sok oldalról megközelítve is indokolt volt a jogszabály módosítása, én ezeken nem mennék végig, hisz ez még talán önmagában is kitöltené azt a 15 percet, ami rendelkezésemre áll. (12.30)Én inkább megpróbálnám azokat a számunkra fontos elemeket kiemelni a jogszabályból, amelyek úgy gondolom, egyértelműen előremutató státust kaphatnak. Fontos megemlíteni a tájegységi szemlélet és a tájegységi fővadász megjelenését. Azt gon­dolom, egy olyan komoly középszintű szakmai státust hozunk ezzel létre, ami az egész szakmaiság terepen való megjelenését érdemben fogja emelni, és egy olyan mankót fog majd nyújtani a vadgazdálkodóknak, amivel ha élnek, bízom benne, hogy akkor saját működésüket tudják színvonalában emelni.Szót kell váltanunk arról, hogy a stabilitás ilyen keretek között mindenképpen fontos tényező, hiszen egy olyan vadgazdálkodási szituációban, amikor egy trófeás nagyvad, beszéljünk, mondjuk, a gímről, 10-12 éves vagy akár még idősebb korban válik golyóéretté, egy tízéves tervezési időszak meglehetősen abszurd helyzetet hoz elő, alapvetően a gazdálkodás lehetőségét nem teremti meg. Ezért üdvözöljük a 20 éves üzemtervi ciklus bevezetését.A 3000 hektáros minimális terület megmaradásával egyetértünk, hiszen úgy gondoljuk, ez egy olyan területnagyság, ami magához a gazdálkodáshoz mindenképpen feltétlenül szükséges. Gazdálkodói oldalról, ezt a kalapomat feltéve, hadd közelítsem meg a területkijelölés kérdését, ami fontos, leszögezendő, hogy továbbra is a tulajdonon fog alapulni. Tehát a földtulajdonosoknak van lehetőségük a területet kijelölni. Mindenképpen könnyebbség lehet, hogy a hatóság ebben egy ajánlattal segítséget nyújt, és azokon a területeken, ahol nincs vita a földhasz­nálók, a földtulajdonosok, illetve a vadászatra jogosultak között, ott a tíz évvel ezelőttihez képest sokkal egyszerűbb formában jöhetnek létre a vadászatra jogosultak.Fontos megemlíteni, hogy a kezdeményezés, ami a földtulajdonosok jogosítványa, hogy milyen területi hatállyal jöjjön létre egy vadgazdálkodási egység, a korábbi egyharmados területnagyságról egy­ötödre, azaz 20 százalékra fog csökkenni. Ez min­denképpen a földtulajdonosok pozícióját erősíti. Mint ahogyan az is erősíti a földtulajdonosi közösség ere­jét, hogy a közösségi gyűlésen bárki részt vehet terü­leti minimumhatár nélkül. Hiszen korábban erre nem volt lehetőség, de most akár egy hektárral is tudom képviseltetni magam az adott közösségi gyűlésen.Nemegyszer problémát okozott, ha már a földtulajdonosi közösségnél tartunk, hogy a közös képvi­selő jogai és kötelezettségei nem igazán voltak megfelelőképpen szabályozva. Ezért nagyon sok esetben abszurd szituációk álltak elő. A jogszabály erre is egy egzakt megoldási javaslatot fogalmaz meg. Nem mellesleg rögzíti, hogy a közös képviselő adott helyzetben vissza is hívható. Mindenképpen a földtulajdonosok pozícióját erősíti az, hogy a bérleti díj a vadászati szezon, azaz március 1. előtt 90 százalékban meg kell hogy érkezzen a földtulajdonosi közösség számlájára. Amennyiben ez nem történik meg, abban az esetben a hatóság a vadászatra jogosultat törli a nyilvántartásból. Tehát ez egy komolyan veendő feltétel a vadászatra jogosultak szempontjából.És ha már a törlésnél tartunk, törölheti egyéb más esetekben is a vadászatra jogosultat a hatóság a nyilvántartásból. Két esetben: ha megsérti a jogszabályt, vagy ‑ és itt azért majd a B-esetben fontos felelősen dönteni a közeljövőben ‑ amennyiben a bérleti szerződésben foglaltakat nem tartja be. Ezért nyilván a földtulajdonosoknak nagyon oda kell majd figyelni, ahogyan a vadgazdálkodóknak is, hogy ez a szerződés mit fog tartalmazni.Ugye, a hivatásos vadászoknak a megkezdett 4000 hektáronként történő kötelező foglalkoztatása régi társadalmi diskurzus tárgya vadászberkekben. Itt a papírvadőrök intézményét talán nem blaszfémia idehozni, hiszen mindannyian tudjuk, hogy miről van szó. Azt gondolom, hogy ez egy olyan optimális területmegjelölés, ami egyértelműen kezelheti ezt a helyzetet.Végezetül, ha a nagy témákat tekintjük, akkor még a vadkárról szeretnék röviden szót ejteni, ami a darázsfészek ebben az egész témában. Ugye, két véglettel találkozunk, az egyik, hogy üsse meg a guta az összes vadászt, a B-verzió pedig, hogy fogja be a száját minden paraszt, hiszen kap iksz ezer forintot hektáronként. Azt gondolom, ezt a két végletet a megoldás keresésekor figyelmen kívül kell hagyni, hiszen nem vezet sehová. Ugyanakkor jól mutatja, hogy ez egy olyan téma, amiben teljes konszenzust soha nem fogunk elérni, hiszen olyan szélsőséges vélemények is megjelennek, amivel nem tud mit kezdeni a megoldásra törekvő szakértő vagy akár csak lelkes laikus.Meg kell állapítanunk, hogy a vad jelenléte nem egy természetellenes valami, az része a természetnek. Ez ellen azért szót emelni dőreség volna. Ugye, a kár a földhasználót terheli 10 százalékban, ennyi változás van a korábbiakhoz képest, mert 5 százalék volt, de a másik oldalról is történtek módosulások. Hiszen ez akár 0 százalék is lehet, ha a vaddisznó és a gím esetében a vadászatra jogosult az előző idényben nem teljesíti azokat a számokat, amelyeket a hatóság számára előírt. A most hatályos törvény szerint ez egy vadgazdálkodási bírságban kimerül, ez azért egy sokkal határozottabb iránymutatás és ösztönző a vadgazdálkodók számára.Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy az a legjobb vadkár, ami nem is jelentkezik, tehát a vadkármegelőzésre kell komoly hangsúlyt fektetnünk. Itt fontos, hogy ebben közös felelősséggel viseltessék mind a föld használója, mind pedig a vadgazdálkodó, hiszen eredményesen csak közösen tudnak fellépni a vadkárral szemben. Ugyanakkor nyilván nem elvárható, hogy olyan szituáció, olyan helyzet jöjjön létre, hogy nincs vadkár, mert vadkár azért mindig lesz. Ugyanakkor, ha már egyszer vadkárról beszélünk, akkor fontos, hogy a vadkár megfelelőképpen legyen megállapítva. Itt a vadkárszakértőkkel szemben azért fontos dolgokat meg kell követelni. Köszönöm a Vadászkamarának a lehetőséget az együttgondolkodásra. Sokat törtük a fejünket, hogy milyen szakmai követelményeket támasszunk a vadkárszakértőkkel szemben, akik reményeink szerint majd nem megbecsülik, hanem valamilyen formában majd meghatározzák a vadkárt. Ne adjunk lehetőséget olyan parttalan vitákra, hogy éppen ki kente meg a vadkárt megállapító személyt, mert pillanatnyilag nemegyszer előfordul, hogy sokszoros, adott esetben ötszörös különbséget képes egyazon vadkár esetében két vadkárbecslő megállapítani. Nyilvánvalóan ez azt jelenti, hogy az érintettek közül valaki, vagy ad absurdum mind a kettő úgy érzi, hogy őt valaki becsapta. Itt az emocionális részt próbáljuk meg távol tartani, és racionális alapokra helyezni magát a vadkárt és annak megállapítását.Végezetül pedig a felhasználók nevében szeretném megköszönni a minisztériumnak azt a konstruktív konzultációt, amiben részünk volt, ahol elmondhattuk a véleményünket ezzel kapcsolatban. Ennek szellemében kérném a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a benyújtott törvénymódosítást. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DR. LEGÉNY ZSOLT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy én is hadd köszöntsem a szakma jelen lévő képviselőit. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvényt közel 20 évvel ezelőtt fogadta el az Országgyűlés, egészen pontosan 19 évvel ezelőtt, és azóta természetes módon bekövetkezett változás mind a vadállomány tekintetében, mind akár a vadászat lehetőségei tekintetében. Ezért teljesen jogos az a felvetés, hogy a vadgazdálkodási törvény egyes rendelkezései aktualizálásra és módosításra vagy akár kiegészítésre kerüljenek.A benyújtott javaslat a természeti és ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó tájegységi vadgazdálkodási szemlélet bevezetésén keresztül kíván választ adni az ágazat egy vadászatra jogosult szintjén szinte kezelhetetlen kérdéseire. Szerintünk az megkérdőjelezhető, hogy az előterjesztő miért csak állami szerepvállalással tartja kivitelezhetőnek a tájegységi vadgazdálkodási rendszer működését. Azzal, hogy a tájegységi fővadászokat a vadgazdálkodásért felelős minisztérium szervezeti rendszerébe integrálja a javaslat, jelen kormányzati ciklusban erősen fennáll a lehetősége annak, hogy nemcsak a szakmai eredmények számítanak majd, hanem a politikai hovatartozás is.A kiszámíthatóság jegyében a törvényjavaslat megtartja a földtulajdonosok döntési kompetenciáját a vadászterületek kialakítása során, emellett a területkialakítás eljárását olyan módon szabályozza, hogy a vadászati hatóságnak aktív szerepvállalást ír elő. Az valóban igaz, az elmúlt évek jogvitáiban be is bizonyosodott, hogy a formátlan jogközösségként működő földtulajdonosi-vadászati közösségek működése nem nyújt megfelelő szakmai alapokat és jogi értelemben sem teremt tiszta helyzetet.(12.40)Erre tekintettel a javaslat bevezeti a vadászati jog kötelező haszonbérletbe adását, és a haszon­bérlők körének szervezeti formáit is meghatározza. Tisztázásra kerülnek a tulajdonosi közös képviselő jogai és kötelezettségei ‑ szerintünk ez egyébként egy helyes megoldás lehetne ‑, valamint előírássá válik, hogy a haszonbérlőnek az adott vadászati évre vonatkozóan a haszonbérleti díj 90 százalékát előre meg kell fizetnie kvázi egy előlegként. A javaslatban sor kerül a hivatásos vadászok alkalmazási követelményeinek újbóli meghatározására ‑ és ezzel nekünk azért már van egy kicsi gondunk ‑, a módosítás eredményeképp hivatásos vadászból kevesebbre lesz majd szükség, mint most, hiszen a jelenleg hatályos szabályozás szerint 3 ezer hektáronként kell kötelezően hivatásos vadászt alkalmazni, ez az új javaslat pedig 4 ezer hektáronként követeli meg a hivatásos vadászt. Álláspontunk szerint természetvédelmi szempontból megkérdőjelezhető, hogy azokon az élőhelyeken, ahol a vad és élőhelyének szakszerű védelme ezt különösen indokolttá teszi, a vadászati hatóság miért nem teszi kötelezővé a felsőfokú végzettségű hivatásos vadász igénybevételét.A javaslat a vadgazdálkodási ágazat meghatározó problémáját, a vadkárokhoz kapcsolódó kérdéskört új alapokra kívánja helyezni. Ennek legfontosabb eleme, hogy rögzítésre kerül az, hogy a vadállomány nemzeti értékünk, és a természetes életközösségek része ‑ ez szerintünk egy nagyon helyes megközelítés ‑, így nem tekinthető, mondjuk úgy, rendellenesnek vagy oda nem illőnek a mező- és erdőgazdasági területeken történő megjelenése.Ennek szellemében a gazdák a mostaninál nagyobb veszteséget lesznek kénytelenek elkönyvelni a javaslat szerint, hiszen az eddig okozott kár 5 százalékára most azt mondja a törvényjavaslat ‑ eddig az nem számított vadkárnak, és a vadásztársaság csak az efölötti kárt volt köteles megtéríteni ‑, ez a javaslat ezt az 5 százalékot 10 százalékra emelné fel. Szerintünk kérdéses az, hogy a kis- és családi gazdálkodók kibírnak-e egy ilyen duplázott tehernövelést, ami gyakorlatilag egy százszázalékos tehernövekedés részükre.A törvényjavaslat értelmében a gazdáknak és a vadászoknak sokkal jobban együtt kell majd működniük a vadkárelhárításban, tisztább szabályokkal abban, hogy kinek mi a pontos teendője. Így például a vadásztársaságoknak kell majd elterelő etetést végezniük a károk megelőzése érdekében, egyúttal a gazdáknak muszáj lesz majd hagyniuk egy ötméteres sávot az erdő szélénél, ahol, ha termesztenek is valamit, az elég alacsony kell legyen ahhoz, hogy a vadász észrevegye benne az erdőből a földek felé tartó vadállatot. A javaslat indoklása szerint így a vadászoknak esélyük lesz kilőni például egy vaddisznót, mielőtt az még beérne a kukoricásba. Ez azonban jó pár vélemény szerint hibás megközelítés, merthogy vannak olyan vélemények, amelyek szerint ez az ötméteres sáv, illetőleg az abban termesztett külön nem művelhető növénykultúra nem takarítható be, így hiába a jó szándék, ez nem jelenthet valódi megoldást. Ráadásul a termelőknek a területeiken biztosítania kell a tábla gépkocsival való körbejárhatóságát is, és ezzel, valamint az új ötméteres sávval jelentős területet kell kivonniuk a termesztés alól. A javaslat, Győrffy képviselő úr úgy említette, hogy szerinte egyik legjobb pontja, szerintünk meg szakmailag egyik leggyengébb pontja a tájegységi fővadászokra vonatkozó rész. Ismerve az Orbán-kormány eddigi tevékenységét, egy tisztán a területért felelős minisztériumba integrált rendszer politikai kérdéseket is felvet a mi megközelítésünk szerint, ezeket a fővadászokat ugyanis a szakmai irányítás megtartása mellett a miniszter nevezi ki. (Győrffy Balázs közbeszól.) Ráadásul a javaslat társadalmi egyeztetése során nyilvánosságra hozott hatásvizsgálatból tudható, hogy a minisztérium 55 ilyen tájegységi fővadászt tervezne alkalmazni, ez tehát 55 terepjáróval, 55 távcsővel, 55 maroklőfegyverrel és a többivel jár még. Mindezek mellett szerintünk szakmailag ugyancsak problémás, hogy a javaslatból nem derül ki teljesen tisztán és világosan, hogy mi a hatósági funkciók és a fővadászok jogköreinek a kapcsolata. Például a 6. § (9) bekezdése szerint fellebbezéssel lehet élni a területet módosító javaslattal szemben, de az nincs megjelölve, hogy hová lehet benyújtani a fellebbezést. Ezeken túlmenően, jóllehet szakmailag sok olyan kérdést kíván rendezni a törvényjavaslat, amely szerintünk is rendezésre kell hogy szoruljon, ugyanakkor politikailag erősen megkérdőjelezhető szándékokat vélünk felfedezni a törvényjavaslatban, így például sze­rintünk az egy erősen politikailag determinált kor­mányzati szándék, amely a nagyvállalkozó új földesuraknak kedvez akkor, amikor az új javaslattal rengeteget könnyítenek azon, hogy ki válhat a vadászati jog haszonbérlőjévé. Szerintünk a Mészáros Lőrincek és Tiborcok így már nemcsak a földet veszik el a kisebb gazdáktól, hanem a vadászat jogát is. A hatályos törvényben a feltétel az, hogy adott szereplő a vadászterület legalább 25 százalékát művelje. Az új javaslat szerint azonban elég lesz legalább 500 hektárt művelni az érintett területből. Ez, ha lefordítjuk vagy egyszerűsítjük, azt jelenti, hogy mondjuk, egy 10 ezer hektáros vadászterületnél most még 2500 hektár művelése kell a haszonbérlővé válás lehetőségéhez, de ezzel a javaslattal ez az ötödével is elegendő, az ötödével is beérné. Azaz minél nagyobb egy-egy vadászterület, az új szabály logikája szerint annál egyszerűbb lesz a haszonbérlőjévé válni. Ez viszont nem a kispénzű vagy mondjuk úgy, hogy a nagyobb tömegű vadászoknak kedvez, hanem a fideszes nagyvállalkozóknak. Végül elég érdekes a 49. §-a a törvénynek, amely szerint felhatalmazást kap a vadgazdálkodásért felelős földművelésügyi miniszter, hogy a természetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza a tájegységi vadgazdálkodási terv védett természeti területekre vonatkozó előírásait. Jelenleg a két miniszter egy és ugyanaz a személy, azaz Fazekas Sándor miniszter úr. Ez így olyan, mintha Karinthy Frigyes Ötórai záróra című írására utalnék, amelyben azt írta Karinthy, hogy „azt álmodtam, hogy két macska voltam és játszottam egy­mással”. A javaslat tehát, ahogy említettem, sok észszerű és szakmailag indokolható módosítást tartalmaz, ugyanakkor olyan, politikailag szerintünk kifejezetten kényes vagy problémás megoldások vannak benne, amelyek egyrészt nem segítik a kispénzű vadászokat, valamint a családi gazdálkodókat, másrészről a vadászat területén az új fideszes hűbérúri kör épülését kívánják. Mindezen szakmai és politikai problémák miatt az MSZP országgyűlési képviselőcsoportja vagy nem támogatja, vagy tartózkodik majd a szavazásnál, attól függően, hogy az esetlegesen benyújtott módosító javaslataink milyen fogadtatásra találnak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • FÖLDI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Közös nemzeti vagyontárgyaink védelme nemcsak az ország választott vezetőinek kötelessége, hanem minden magyar ember feladata. Ez az elődeinktől örökségül kapott és utódainknak továbbhagyományozandó kincs a magyarság igazi aranytartaléka. Oly sok minden más mellett erdeink vadállománya is ilyen megőrzendő, védendő kincs. Az ember nem uralhatja, nem tulajdonolhatja a természetet, de gondoskodhat annak jószágairól. Ennek kifejeződése a vadgazdálkodás, ami a sajnálatosan gyakori közvélekedéssel ellentétben nem a vadon élő állatok kedvtelésből történő pusztítását jelenti, hanem olyan érzékeny, felelős, átgondolt tevékenységsorozatot, amelynek végső célja az ember és természet harmóniájának, egyensúlyának megőrzése.Az előttünk lévő törvényjavaslat is ennek a szolgálatába szólítja a cselekvő embert. A Ház előtt lévő törvényjavaslat legfontosabb célja a vad védelméről, a vadgazdálkodásról szóló ’96. évi LV. törvény átfogó aktualizálása. Az eredeti törvény fő irányvonalait megtartva, azokat újakkal kiegészítve igyekszik megreformálni a vadgazdálkodás hazai szabályrendszerét. Mint ahogy már előttem is elmondták, az LV. törvényt ’96-ban, majdnem húsz évvel ezelőtt alkotta meg az Országgyűlés, és az eltelt idő alatt nagyon komoly változásokon ment át a magyar társadalom. Ez kiegészült komoly gazdasági és technikai változásokkal, ami indokolttá tette a vadgazdálkodási törvény átfogó vizsgálatát. Annak bizonyos elemei és rendelkezései idejétmúltnak bizonyultak, ezért aktualizálásukra és kiegészítésükre szükség van. Külön öröm számomra, hogy ennek a törvénynek az előkészítése nagyon komoly társadalmi egyeztetés keretében zajlott, hiszen minden komoly szerv, aki érdekelt a vadászatban, vadgazdálkodásban, részese volt a törvénytervezet kidolgozásának. A törvényjavaslattal választ kell adni az ágazat egy vadászatra jogosult szintjén kezelhetetlen kérdéseire. De ezzel párhuzamosan fontos cél a stabil gazdálkodási keretek megteremtése, ami csak a természeti és ökológiai adottságokhoz alkalmazkodó tájegységi vadgazdálkodási szemlélet bevezetésén keresztül érhető el. Ennek megfelelően az átfogó módosítás legalapvetőbb eleme a tájegységi vadgazdálkodás bevezetése. (12.50)Az ökológiai szempontból együtt kezelhető vadászterületek, tájegységek berendezése, a tájegységi vadgazdálkodási terv és a tájegységi fővadászi szerepkör bevezetése azt a célt szolgálja, hogy a vadászterületek vadgazdálkodási tevékenysége összhangba kerüljön, így hatékonyabb, ugyanakkor környezeti szempontból is jobb gazdálkodás alakuljon ki.Mint ahogy a miniszter úr is elmondta expozéjában, a tájegységi vadgazdálkodási rendszer működtetését kizárólag állami szerepvállalással lehet és kell kivitelezni, aminek következtében a vadgazdálkodásért felelős minisztérium szervezeti rendszerébe in­teg­rált szakirányítói rendszer kiépítésére, tájegységi fővadászi rendszer kialakítására van szükség.A vadgazdálkodási tervezés háromszintű rendszere megmarad. Ugyancsak a kiszámíthatóság jegyében a törvényjavaslat megtartja a földtulajdonosok döntési kompetenciáját a vadászterületek kialakítása során, emellett azonban a területkialakítás eljárását oly módon kívánja újraszabályozni, hogy a vadászati hatóságnak aktív szerepvállalást ír elő. Fontosnak tartjuk a vadkár kezelése szabályainak megváltoztatását, hogy a kár bizonyos részét kell a vad természetes szükségleteként kezelni, aminek mértéke a bekövetkezett kár 10 százaléka. Ezenkívül pontos meghatározásra kerültek a vadászatra jogosult és a földhasználó vadkárral és annak megelőzősével kapcsolatos kötelezettségei, amelyektől a vitás helyzetek számának csökkenése várható.A törvényjavaslat a zárttéri vadtartással kapcsolatos általános és részletszabályokat egy új fejezetben, egységes logikai szerkezetben helyezi el a törvényben, egyértelmű és részletes előírásokat tartalmaz a létesítésre és a fenntartás módjára, ezzel párhuzamosan hatékonyabb ellenőrzést tesz lehetővé a vadászati hatóság részére. Fontos, hogy a javaslat igyekszik gátat szabni a vadászterületeken történő indokolatlan kerítésépítésnek, ami káros hatással van a vadgazdálkodásra, és nyomás alá helyezi a nem bekerített területeket. A javaslat egy fejezetbe rendezi a vadgazdálkodással és a vadászattal kapcsolatos előírások megsértőivel szemben alkalmazható jogkövetkezményeket, aktualizálja a tiltott vadászati eszközöket és módokat, illetve részletesen előírja, hogy melyek azok a kivételes esetek, amikor bizonyos, egyébként tiltott vadászati eszközök vagy módok alkalmazhatók. A módosítás további célja, hogy egyszerűsödjön a trófeákkal kapcsolatos adminisztráció, és összehangoltabban működjön a trófeabírálati rendszer. Ennek megfelelően létre kell hozni az országos trófeabírálati testületet. A javaslat hangsúlyt fektet a hagyományos vadászati módok támogatására, így a vadászíjászat, a ragadozó madárral történő vadászat, a csapdázás, az elöltöltő-fegyveres vadászat és a magyar agárral történő agárvadászat is bekerüljön a vadászati engedély és vadászjegy birtokában alkalmazható vadászati módok közé.A törvényjavaslat a jogi környezet koherenciájának megőrzése érdekében a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény módosítását is tartalmazza. Apróbb módosítások mellett engedélyezi az elöltöltő fegyverek vadászati célú alkalmazását, és rájuk is kiterjeszti a fegyverhasználati jártasság alapvető követelményeit és egyéb alapvető szabályokat. Tisztelt Ház! Mai korunk két jelszava a hagyomány és a fenntarthatóság, a jövő és a múlt, ez tes­tesül meg a tárgyalt törvényjavaslatban is, évszázadok vadgazdálkodásának, vadászatának megtartó, gazdagító tradíciója és annak modern ápolása, ha úgy tetszik, az ember és a vad jog által megszelídített harmóniája. Elfogadásra, támogatásra méltónak tartjuk, és kérem önöket, tegyék önök is így. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is köszöntöm a szakma képviselőit. Nagyon jó lenne egyébként, ha más területek törvényeinek vitájakor is bejönnének gyakrabban az adott szakma képvi­selői, mert azt hiszem, ez nekünk, képviselőknek is egy jó visszajelzés, hogy komolyan veszik az adott törvényt.Ha megengedik, nem kezdeném az előző szónokok szokásos fordulataival. Mi is nagyon fontosnak tartjuk ezt a jogszabályt, illetve az egész vadgazdálkodási kérdést, mind a biológiai sokféleség, mind a fenntartható vadgazdálkodás szempontjait, és nagyon sok szép gondolatot hallottunk, amivel maximálisan egyetértünk a miniszter úr részéről is és a korábbi felszólalók részéről is. Én most nem húznám azzal az időt, hogy ezeket megismétlem.Ugyanakkor a miniszter úr sajnos már nincs itt, de abban mindenképpen vitába szállnék vele, hogy itt egyfajta egységes kezelés vagy szemlélet előnyére válna ennek a jogszabálynak, ugyanis azért ez szerintem akkor lett volna szerencsés, ha például az erdőgazdálkodásról vagy a természetvédelemről törvényt vagy akár még a halászati törvényt is egy egységes szemléletben tekinthetnénk ezen törvénnyel együtt. Tudom, hogy az államtitkár úr vitába fog szállni, és szerinte ez így van, de higgye el, több ponton vannak ellentmondások ezen jogszabályok között, amelyeket majd egyébként módosító indítványokkal próbálunk orvosolni is. Egy nagyon egyszerű gyakorlati példával hadd kezdjem! Ha például adott egy halászati terület üzemeltetője, ami természetesen egy vadászati területen található, akkor mondjuk, egy kormorángyérítés milyen gyakorlati problémákat vet fel, mondjuk, egy folyószakasz esetében? Hiszen jól tudjuk, hogy a vadászati terület része akár még a mentetlen oldal is, és bizony ez a gyakorlatban sokszor okoz feszültségeket, félreértéseket. Ha ezt a két jogszabályt például összenézték volna, amikor ezt megalkották, vagy megnézték volna ezeket a gyakorlati hibákat, akkor például ez is kezelhető lett volna akár ebben a jogszabályban, akár a mindjárt tárgyalt halászati módosításban is. De ez tényleg csak egy apróság, és nem befolyásolja egyébként az egész törvényről kialakított véleményünket. Üdvözöljük a tájegységi fővadász szerepét, megjelenését. Persze, én is értem azokat az ellenzéki félelmeket, amelyek esetleg megjelennek, de én egy picit ezt eltúlzónak tartom, és bízom abban, hogy ez nem fog ilyen kicsinyes politikai szintre lezülleni. Nagyon jó lenne, ha legalább ez a törvény azon kevés kivételek közé tartozna, amelyek esetében tényleg nem egy átpolitizált terület, hanem valóban a benne dolgozók érdekében születnének meg a döntések. Egyelőre ebben a tekintetben, tehát a tájegységi fővadász tekintetében megadom a bizalmat a kormánynak, és remélem, nem él ezzel vissza.Örülünk azoknak az egyszerűsítéseknek, mondjuk, az adminisztráció területén, amelyek megjelentek, ezeket támogatjuk. A 20 éves ciklusidő nálam is úgy jött le, hogy komoly vitákat kavar, egészen szélsőséges javaslatok jöttek be attól függően, hogy kinek mi az érdeke, az 5 évtől egészen az 50 évig. Én is azt hiszem, hogy vadgazdálkodási szempontból ez egy elfogadható ciklusidő.A vadkár a másik nagyon érzékeny pont, ezt is már sokan említették. Biztos, hogy olyan megoldás nem lesz, nem is elképzelhető, ami minden félnek tökéletesen megfelel, egy nagyon érzékeny, vékony szalagon kell járni, amit talán ezzel megközelítettek. Majd sok fog múlni persze a végrehajtási rendeleten is, de az tényleg fontos, hogy rákényszerítjük az érintetteket arra, hogy együttműködjenek és megpróbálják közösen megelőzni vagy minimalizálni a károkat. A 3 ezer hektáros területméret szintén egy optimálisnak mondható méret, tényleg nevetséges volt az, ami a gyakorlatban néha működött, amikor a vadásztársaságok olyan kis területeken is működhettek, amelyek teljesen értelmezhetetlen vadgazdálkodási szempontból.A papírvadőrök intézményének remélhetőleg megszüntetését valóban elősegítheti ez a megkezdett 4 ezer hektáros méret, remélem, ez a gyakorlatban is beváltja a hozzá fűzött reményeket, ugyanakkor arra felhívnám a figyelmet, hogy nyilván a vidéki munkahelyteremtés szempontjából azért ez egy visszafelé lépés. Értem én, hogy ezt nem papírvadőrökkel kell megoldani, de nem érzem azt, hogy elég nagy hangsúlyt fektetett volna a jelenlegi jogszabály arra, hogy mondjuk, több munkahelyet hozzunk létre ebből a rendszerből. A mínuszpontos rendszer visszaállítását is támogatom, ahogy azt a szakma egyöntetűen ezt megtette. Jelenlegi bevezetését a jelenlegi formában elfogadhatónak tartjuk, és reméljük, a gyakorlat majd megmutatja, hogy esetleg merre kell ezt tovább finomhangolni akár a szigorítások irányába is; gondolom, ez majd egy-két év tapasztalata után levonható. Ugyanezt tudom elmondani az országos trófeabíráló bizottságról is, illetve itt be is fejezném a jogszabály dicséretét, mert úgy gondolom (Dr. Bitay Márton Örs: Gyanús, gyanús!), azt a kormánypárti képvi­selők és az államtitkár úr is majd megteszi helyettem. (13.00)Tehát jó néhány olyan pont van ‑ csak néhány fontosabbat emeltem ki ‑, ami előremutat és támogatjuk. Egy-két… (Győrffy Balázs közbeszólása.) Nem, nem jön feketeleves, most egyelőre még. Egy-két apróságot még megemlítenék. Nem ezen jogszabály kapcsán, de jó lenne, ha államtitkár úr jegyzetelne, és akkor legközelebb már úgy kerülne ki a végrehajtási rendelet, hogy ezt tartalmazza. A különleges rendeltetésű területek lejárta nem most következik be, hanem három év múlva. Itt majd javaslok egy olyan módosítást, hogy összeérjenek majd húsz év múlva ezek a területek, hogy mondjuk, tizenhét év legyen a következő ciklusidő, és akkor nem lesz majd ilyen anomália, amivel most találkozhatunk. Azt hiszem, hogy ez egy elfogadható dolog. Sajnálom ugyanakkor, hogy a jogszabály ‑ lehet, hogy nem ebben a kerettörvényben kellene szabályozni, hanem ezt is a végrehajtási rendeletben ‑ nem fektet elég hangsúlyt például az apróvad radikális létszámcsökkenésének a kérdésére, vagy nem helyez például arra elég hangsúlyt, hogy esetleg a vadásztársaságok milyen együttműködésben tudnának a természetvédelemmel dolgozni, hiszen nyilván ezt dotálni kellene az államnak. Tehát nem azt mondom, hogy ezt a vadásztársaságokra kell hárítani. Gondolhatok itt a vadmacskára vagy bármi egyéb fajra, amelynek a megóvása elképzelhetetlen a vadásztársaságokkal való együttműködés nélkül. Jó lenne, ha erre a természetvédelmi törvénnyel együtt, és még egyszer mondom, ezt államilag dotálva kialakítanának egy jól működő rendszert, mert jelenleg ezt a gyakorlatban nem látjuk, ad hoc jellegű európai uniós projektek futnak, amelyek gyakran nem hozzák meg a várt eredményt. Apróbb módosítási szándékainkat módosító indítványok keretében benyújtjuk csütörtökig, ahogy ez szükséges, és akkor, remélem, konstruktívan fognak majd hozzáállni, és tényleg, ami a törvényalkotó eredeti szándékát képviseli, azokat el fogják fogadni, és akkor talán egy konszenzusosan elfogadott jogszabály is lehet még ebből, hiszen, ahogy hallottam, az előttem szóló képviselők is a módosító indítványaik elfogadásának függvényében tették le a támogató voksukat. Én kevesebb kritikát véltem felfedezni, illetve nagyobb bizalmat adok ezen jogszabály végrehajtásakor a kormánynak, de én is hasonlóképpen érvelek, hogy lesznek módosító indítványaink, és remélem, hogy ezek elfogadásra kerülnek. Azt sajnálom, hogy csak most van előttünk ez a törvény. Abban is ki kell javítanom miniszter urat, hogy nem az előző félévben volt az ellenzék érdeklődésének a tárgykörében ez a törvény, hanem 2010 óta gyakorlatilag folyamatosan vita volt a parlamentben, hiszen félévente megígérte a kormányoldal, hogy a következő félévben már biztosan jön az új vadászati törvény. És értjük mi, meg hát a saját egyeztetéseinken keresztül látjuk is azt, hogy mennyi érdeket kell egyébként egybegyúrni, és mennyire nehéz megtalálni azt a középutat, ami a legtöbb érintett félnek esetleg megfelel, de azért azt hiszem, hogy öt év ehhez mégiscsak egy kicsit túl sok idő volt. De a lényeg, hogy itt van, és reméljük, hogy tényleg konstruktívan áll kivételesen a kormány a módosító indítványainkhoz. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Én is tisztelettel köszöntöm a szakma képviselőit, és egyben kifejezem örömömet, hogy Bitay Márton Örs államtitkár úr csatlakozott hozzánk; azt hiszem, könnyebb lesz így, mint ha Fazekas miniszter úr maradt volna. És egyben meg szeretném köszönni államtitkár úrnak azt, hogy előzetes egyeztetésekre pozitívan reagált, és rendelkezésünkre állt több alkalommal. Tehát nyilvánvalóan volt már erről lehetőségünk eszmét cserélni, amit ezúton is köszönök.Az első kérdésem, amire szeretném, ha állam­titkár úr reagálna nekem, ez egy egyszerű kérdés, és itt nagyon fontos éppen ezért a Jobbik álláspontja is: ez kétharmados törvény vagy nem? Ez azért fontos, mert amennyire én látom, az Alaptörvény 38. cikkének (1) bekezdése azt mondja: „Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon kezelésének, védelmének célja a közérdek szolgálata, közös szükségleteink kielégítése és a természeti erőforrások megóvása. A nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal felelős gazdálkodásnak a követelményeit sarkalatos törvény határozza meg.” A vad egyértelműen az állam tulajdona, ebből adódóan nyilvánvalóan felmerül itt a kérdés, hogy ez kétharmados törvény-e, mert amennyiben a vad állami tulajdonban tartását fenntartja a jogszabály a vadászati hagyományoknak és a vadászati jognak megfelelően, akkor ez nyilvánvalóan fontos kérdés lesz, hogy hogyan is kell kezelnünk ennek a kérdésnek a sarkalatosságát.Magyar Zoltán képviselőtársam elmondta, hogy öt éve várja ezt a jogszabályt a parlament. A magam részéről szakmai érdeklődéssel vártam én is, most viszont egy picit úgy érzem, hogy még jó lett volna, hogyha egy picit várunk, ugyanis én vitatkoznék azzal, amit miniszter úr elmondott, hogy újabb nagy társadalmi vita előzte meg. Nem vonom kétségbe a társadalmi vitát, ami előzetesen megtörtént a koncepcióval kapcsolatosan, viszont a normaszöveg megjelenése óta szerintem még egyszerűen kevés idő telt el, hogy meg lehessen ezt vizsgálni minden szempontból. És ez azért is fontos, mert a miniszter úr azt is elmondta, hogy a természetvédelemmel kapcsolatos összhang megteremtésére törekedett a jogalkotó. Azért fontos, hogy ezt szóvá teszem, hiszen annak idején, húsz évvel ezelőtt vagy csaknem húsz évvel ezelőtt azért az egy praktikus megoldás volt, hogyha az erdészeti, a természetvédelemi és a vadászati törvények közös tárgyalása és előkészítése zajlott, hiszen itt kompromisszumokat lehetett tenni, és a harmonizációt nagyban segítette az, hogyha ezek a jogszabályok egyszerre kerültek bemutatásra és megtárgyalásra, mert így a szakma képviselői tudtak egymással szakmai érdekek mentén tárgyalási alapokat hozni. Amikor azt mondom, hogy egy picit még várhattunk volna, akkor nyilván az lenne a kérdés, hogy mire számítsunk az erdészeti törvény és a természetvédelmi törvény vonatkozásában, az mikor lesz itt, hiszen ez egy fontos szempont lesz ennek a jogszabálynak a megítélésekor, hogy ott milyen szempontok alapján és hogyan lesz képviselve akár a fenntartható vadgazdálkodás érdekrendszere, akár pedig a természetvédelem érdekei. Nagyon-nagyon fontos, és hadd válasszam ketté azt, amit pártom képviseletében el kell mondani természetvédelmi szakmai véleményt, és hadd válasszam el tőle a vadgazdálkodásit, mert nyilvánvaló­an egyetértek abban az előterjesztővel, hogy az a jó, hogyha ezek teljes mértékben összhangban vannak, ugyanakkor nem tekinthetünk el attól, hogy a jogszabálytervezet normaszövege néhány esetben igenis alkotmányossági aggályt vethet fel, hiszen visszalépést tartalmaz, megszerzett természetvédelmi szakmai jogot korlátoz azáltal, hogyha a természetvédelmi szakmai hatóságoknak a részvételét csökkenti, és megadja ezt a jogot csak a vadászati hatóságnak. Ez nem a vadászati hatóság ellenében ható érv, semmiképpen, egyértelműen a fenntarthatóság melletti érv, hiszen ha a korábbi jogszabály tartalmazta azokat a lehetőségeket, hogy a természetvédelmi szakhatóság ezekben a tervezési fázisokban, ami a vadgazdálkodást érinti, részt vehessen, akkor ezeknek a fenntartása véleményem szerint a jogalkotó szempontjából alkotmányos kötelezettség, hiszen az első határozat, amit idén tavasszal is megismerhetett a kormányzat, hogy következetesen alkalmazza az Alkotmánybíróság, az erre is vonatkoztatható.Azért, hogy én is kifejezzem azon reményemet, hogy most az egyszer hátha lehetne a parlamentben szakmai párbeszédet folytatni ‑ már amennyire ez politikusoktól telik ‑, jó lenne, hogyha elfogadnák az olyan jellegű megjegyzéseket, amelyek nem politikai célzatúak. Ezért is kezdem a pozitívumokkal, hogy én magam is elismerjem azt, hogy sok tekintetben hoz pozitív változást a vadgazdálkodás tekintetében. Én magam a gyakorlatban is ismerője és megtapasztalója voltam a földtulajdonosi rendszer problémáinak, és a magam részéről örülök, hogy ez a helyzet tisztázásra kerül, hiszen az elmúlt időszakban az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap forrásai nem voltak hozzáférhetők a földtulajdonosi közösségek vadászati közösségei részére, hiszen nem voltak önálló jogi személyek, és nem tudtak pályázni. Az, hogy ez rendezésre kerül, szerintem nagyon sok vadgazdálkodónak segítséget fog jelenteni.A trófeabírálati rendszernek a rehabilitációja vagy modernizálása, ahogy tetszik, szintén jelentős mértékben hozzájárulhat a vadgazdálkodási törekvések és a vadászatra jogosultak tevékenységének a javulásához, ezért ezt is örömmel fogadtuk ebben a jogszabálytervezetben, és kifejezetten jó, hogy ez megjelenik.Arra a hiányra viszont hadd hívjam fel a figyelmet, hogy míg ez a rendszer tudja segíteni a nagyvadgazdálkodás tevékenységeit visszacsatolásokkal, addig az apróvad-gazdálkodás minőségi indikátorainak a beépítése ‑ ami, feltételezem, szakmailag meg volt vizsgálva, és nem sok jó megoldás van ‑ még várat magára, és jó lenne, ha még egy picit gondolkozhatnánk ezen. A magam részéről a tájegységi fővadász intézményének tudok örülni, mert azt gondolom, hogyha nincs politikusi prekoncepcióm, hogy mit fog csinálni a kormánypárt, akkor ez egy jó intézmény lehet, és tudja segíteni a vadgazdálkodást. Viszont azért vannak ezzel kapcsolatban aggályok is, hiszen a jogszabály jó néhány részletkérdést nem tartalmaz ennek a tisztségnek a létrehozásával kapcsolatban, és akár a szankcionálási jogokat, akár a beavatkozási jogokat hogyha nem tisztázza maga a jogszabály, akkor nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy hogyan fog eljárni, milyen hatósági rendszerben fog eljárni, hatósági személyként hogyan fog intézkedni egy vadászati jogosulttal szemben. Tehát jó néhány kérdés itt számomra tisztázatlan marad, amit szerintem jó lenne, hogyha rendbe tenne ez a jogszabály, annak ellenére, hogy magam pozitívnak tekintem ennek a létrehozását. Nyilvánvalóan egyébként a finanszírozási oldalt érdemes még megvizsgálni, hogy a vadászatra jogosultaknak hogyan kellene ehhez hozzájárulni, hogy ez létrejöjjön, és mennyire csak költségvetési forrásnak szabad ebben lenni. (13.10)Magyar Zoltán képviselőtársamnak azon véleményéről, amelyben optimálisnak ítélte a 20 éves vadászati, vadgazdálkodási tervezési folyamatot, én is azt gondolom, hogy ez egy optimális lehetőség. Mindenképpen szükséges az, hogy akár ha egy nagyvadgazdálkodásban egy, nem tudom, élőhely­fej­lesz­tés van ‑ de most már nagyon sok élőhelyfejlesztés esetében, például fogoly-visszatelepítés esetében azt mondja a szakma, hogy ott 8-10 éves előkészítési folyamat előzte meg külföldi, nyugat-európai tapasztalatok alapján a sikeres visszatelepítést ‑, indokolt ez a lépés. Az a kérdés, hogy amennyiben egyetértünk szakmailag abban, hogy a hosszabb vadgazdálkodási tervezés előnyös, ez hogyan legyen kéz a kézben a vadászati joggal, hogy annak is kell-e hogy ehhez kapcsolódjon, vagy a tervezés lehet átnyúló a vadászati jog megszerzésén, illetve az, amennyiben a vadászatra jogosult esetleg a vadgazdálkodási terv végrehajtását nem pozitív indikátorokkal végzi láthatóan 4 éven, 5 éven, 6 éven belül, akkor milyen szankcionálási lehetőségek, illetve milyen visszalépési lehetőségek épülnek be a jogszabályba, hogy a magyar vadállomány megőrzése szempontjából a lehető legpozitívabb eredményt tudjuk elérni. Nyilvánvalóan a vadászati módok bizonyos bővítésének is örülünk, abban bízom, hogy államtitkár úr partner lesz, hogy néhány apróságot esetleg korrigáljunk. Nagyon-nagyon pici dolgokról van szó, amelyek csakis apró kodifikációs dolgokkal javíthatóak. Szeretném, hogyha a vita során kifejezné az ebbéli lehetőségeket, akkor ezekre nem is fecsérlek időt, mert nyilvánvalóan az általános vitában ilyen részletkérdésekbe nem szeretnék belemenni, hogy az elöltöltős fegyvereknél indokolt-e, mondjuk az, hogy az egyéni apróvadvadászatban is lehetőség legyen sörétest használni vagy ne, mert nem szeretném ezeket az általános vitára behozni vagy ehhez ha­sonló apróságokat, amelyekre egyébként vannak érvek, hogy például ne csak a nagyvadra lehessen alkalmazni.Áttérve az általános részére, nagyon-nagyon fontos leszögezni azt, hogy a vadászati törvény a vad védelmével és magával a vadgazdálkodással hogyan van összhangban. Hogyha szétnézünk Európában a különböző vadászati törvények tekintetében ‑ ezt államtitkár úr is mondta az előzetes egyeztetések során, mert tudom, hogy tájékozott ebben ‑, akkor nyilvánvalóan látszódik az, hogy a jogalkotó, az adott országgyűlés egy vadvédelmi prioritású, egy vadgazdálkodási prioritású vagy pusztán vadászati prioritású vadászati törvényt fogad el, és melyik van egy picit előbbre tolva a másik két területtől. Nekem egy nagyon picit a vadászati törvény olvasása közben az a benyomásom volt, minthogyha ‑ nem tudom, hogy létezik-e ilyen ‑ a sportvadász lobbi érvényesült volna egy picit, és jobban ki lenne domborítva a vadászati célú tevékenység és a vadászatnak a rekreációs, pihentető, természettel kapcsolatos ‑ (Dr. Bitay Márton Örs: Milyen lobbi? Sportvadász?) sportvadász, igen ‑ rekreációs tevékenysége, tehát ami úgy kezeli a vadászatot, mint a társadalomnak egy kaput a természethez, amivel ezt az utat be lehet járni, hogy a természettel kapcsolatot teremtsen. Én a magam részéről, és nyilvánvalóan itt lehet köztünk politikai, ideológiai vita, a vadgazdálkodási szempontok erősödését kifejezetten indokoltnak tartanám, annál is inkább, mert mint mondottam, az állam egy tulajdonos ebben az esetben, és egy nagyon furcsa tulajdonos, mert egy olyan tulajdonos, aki nem tudja, hogy mekkora a vagyona. Az adott esetben, akár hogyha a trófea értékeit nézzük virtuálisan, egy alappal számolva, akár hogyha a vadhúst egy gazdasági szemponttal számolva, 100 milliárdos készletről beszélünk, és nyilvánvalóan, amikor Lázár János miniszter úr az állami erdészeteknél folyó aggályokról beszél, akkor pont ezeknek a nyilvántarthatatlansága is felmerül, hiszen ezzel lehet valamennyire visszaélni, hiszen nincs nyilvántartva ez a vagyon, és nincs még jelen pillanatban becsülve se, ezért nagyon fontos, hogy a tulajdonosi jogokat gyakorló állam, illetve maga az Országgyűlés hogyan viszonyul ehhez. És itt jön be, az, amiről beszélek, hogy a vadgazdálkodási szempont ‑ és akár mondhatom azt is, hogy a vidékfejlesztési szempont ‑ hogyan érvényesül, mert az első alapvető dolog, amivel vitatkoznék, ez például a 3 ezer hektáros hivatásos vadászi kötelezettség felemelése 4 ezer hektárra. Államtitkár úr bizonyára meg fogja tudni mondani most, hogy ez 800 embert, 1000-et vagy 1200-at jelent, tehát hogy ez hány főnek az elvesztését jelenti, illetve gondolom, hogy érvelni azzal fog, hogy csak papír-hivatásos­vadászok esnek ki, de pont az lenne a cél, hogy hogyan lehetne növelni azt a foglalkoztató potenciált, amit a vadgazdálkodás maga rejt. Hiszen ha az államnak van egy vagyona, akkor a vagyonnal való gazdálkodásban igenis elvárhatja a szakértelmet, igenis elvárhatja azt, hogy azt magasan képzett, magasan kvalifikált, jó szakemberek hajtsák végre. És itt például, visszautalva arra a tavaszi jogszabály-módosításra, amikor csökkentettük a felsőfokú végzettségű vadgazdálkodók szerepvállalását a vadgazdálkodásban ‑ illetve tudom, hogy szó szerint ezt úgy kell venni, hogy megteremtettük a lehetőséget, hogy csökkenjen, hiszen a vadászati hatóság írhatta elő továbbra is, de a gyakorlatban nem ez az életszerű ‑, ebből felmerül az, hogy hogyan tudnánk növelni. Tehát nyilvánvalóan az apróvadas területek, nagyvadas területek, akár a hegyvidéki területek, alföldi területek között van különbség, de ha nekem kellene jogszabályt szövegeznem, én inkább arra törekednék, hogy hogyan lehet 2 ezer hektárra növelni a foglalkoztatási kötelezettséget a vadgazdálkodásban ott, ahol ez gazdaságilag megtehető és nem pedig arra, hogy hogyan lehet csökkenteni.Én megértem azt, ha a vadászatra jogosultak képviselői esetleg azt akarják, hogy ez 5 ezer hektár vagy 6 ezer hektár legyen, mert itt a vadászatra jogosultnak az az érdeke, hogy a bevételi optimalizáció érdekében a személyi költségeket csökkentse, és azt mondja valamire, hogy esetleg erre nincs szüksége. Viszont éppen azért, mert az Országgyűlésnek az állami tulajdon fölötti tulajdonosi jogok gyakorlása során más szempontokat kell mérlegelnie, ezért azt gondolom, hogy az Országgyűlés igenis vizsgálhatja azt, hogy mennyire járuljon ez hozzá a vidéki népességmegtartó erőhöz, mennyire legyen szakképzett, aki a vadgazdálkodásban részt vesz, milyen magasan értsen ahhoz, amit csinál, és mennyi embernek adjon munkát a vidéki térségekben. Tehát az első fontosabb vitám az, hogy legalább a status quót e tekintetben érdemes lenne megőrizni, hogy ha legalább a 3 ezer hektárhoz kötjük a vadgazdálkodási üzemegységek minimális méretét, akkor legalább a kötelező vadgazdálkodási személyzetet is legalább megőrizni törekedjünk, ha már nem célja az a kormányzatnak, hogy növelje ezeket a szempontokat.Mikor arról beszéltem, hogy a harmonizáció hogyan valósul meg a különböző jogszabályokkal, és azt kifogásoltam, hogy jó lett volna, ha egy picit várunk, akkor nyilvánvalóan felmerül minden esetben az apróvad problémája, ami, azt hiszem, hogy önök számára vagy a szakemberek számára még inkább ismert, mint amennyiről én szólni tudok, mert jelen pillanatban, mikor a közös agrárpolitika megvalósításáról tárgyalunk, és ezt elmondtam konkrétan érvként, mikor a virtuális ökológiai célterület fogalmát bevezették a magyar támogatási rendszerben ‑ nem nagyon értettem ezzel egyet, hogy a zöldítés alól ki lehessen így bújni a gazdálkodóknak ‑, akkor is szempont volt. Illetve most november 7-étől december 7-ig, ha jól emlékszem, vannak nyitva az agrár-környezetgazdálkodási programnak a pályázati lehetőségei, ahol szintén felmerül az, hogy ennek a jogszabálynak a harmonizációja, amennyiben a támogatási és ösztönző programokkal párhuzamba lenne hozva, akkor milyen lehetőségeket teremtenénk az apróvadfejlesztések megvalósításához, és az AKG erre egy többéves, jó lehetőséget teremtett volna, ami a jelen jogszabály vitája során azért releváns, mert nyilvánvalóan, ha a jogszabály erre a kormányzatot kötelezi, akkor megteremthetné az ezzel kapcsolatos harmonizációs lehetőségeket. Nyilvánvalóan itt az utolsó szempont, amiről még kevésbé beszéltem, az a gazdálkodó szempontjai, és én nyilvánvalóan megértem azt, hogy ha a gazdálkodó, tehát az az agrártermelő, aki az élőhelyeket fenntartja, az ellenérdekelt sok tekintetben a vadgazdálkodóval, viszont ennek ellenére az állami vagyon kezelése mégiscsak egy olyan dolog, amit joggal várhatunk el.Tisztelettel kérek elnézést államtitkár úrtól és elnök úrtól, sajnos képtelen vagyok 15 percben befejezni, tehát még újra szót kérek, hogy tudjak erről beszélni, és most az időkorlátok miatt megköszönöm a hozzászólás lehetőségét.
  • VARJU LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy úgy látom, a frakciók között létrejön egy nagy egyetértés abban, hogy a vadgazdálkodásnak a feltételein változtatni kell, és lényegében ezen keretek között lehet ezt elvégezni. Ehhez szeretnék gratulálni, de még jobban örültem volna annak, hogyha ugyanez a nagy egyetértés a gyermekéhezés elleni fellépésben ugyanígy megvalósul, ez örömteli lett volna. Mindehhez persze a kormánypártok tudtak volna nagyon sokkal hozzájárulni. Mégis azonban engedjék meg, hogy néhány gondolattal ehhez a törvényhez elmondjam a véleményünket, már csak azért is, mert úgy látszik, hogy ahhoz az egyetértéshez nem fér kétség, miszerint ez a jelenlegi hazai vadgazdálkodási struktúra, ami a vadásztársaságok általi vadgazdálkodás módját valósítja meg, ez idejét múlta és ezen változtatni kell. Éppen ezért azt lehet mondani, hogy a törvény benyújtása indokolt, ámbár megítélésünk szerint az nem tudja elérni azt a célt, amit egyébként kitűztek, éppen ezért sok tekintetben vitatom akár azt a kiszámíthatóságot is, amire a miniszter úr itt az expozéban utalt.(13.20)Engedjék meg, hogy két-három olyan elemet említsek, ami értelemszerűen ‑ legalábbis számomra ‑ nem testesíti meg azt, hogy ez a cél elérhető lenne. Az első ilyen mindenképpen a húszéves üzemtervi időszak szakmailag történő indoklására vonatkozik. Úgy gondolom, hogy ez az érdekekkel egybeesett, de szakmai alátámasztottsága nem lehetséges, éppen ezért ezt a részét biztos, hogy nem fogjuk tudni támogatni, és ehhez nem lehet hozzájárulni.A tájegységi lehatárolás kereteit a tervezet nem tartalmazza. Ebből kifolyólag elég nehezen értelmezhető, hogy az a tájegységi fővadász, akinek feladata lesz majd a munkát elvégezni, hova tehető. A fővadászhoz kapcsolódó feladatok, amelyek itt felsorolásra kerültek, többek között a miniszter úr is említette akár a szakmai vonatkozásában, akár a hatósági munka szempontjából való feladatok ellátását, ezeket a feladatokat különösen megnövelt területen a fővadász elvégezni egy személyben nem fogja tudni. Éppen ezért önmagában a terület növelése és ilyen módon a létszámuk csökkentése elfogadhatatlan. Harmadsorban pedig hadd említsem meg azt, ami a vadkárokra vonatkozó részre vonatkozik, hiszen ahhoz a felmérésével kapcsolatban egy igazságügyi szakértőkből álló országos szakértői hálózatra lenne szükség, mert ez jelentősen érinti nemcsak a vadászat előnyeit élvezni tudókat, hanem azokat, akik akár baleset, akár más módon bekapcsolódnak ebbe. De szeretném arra is felhívni a figyelmet, ami a vadkárokhoz kapcsolódik, és azokhoz a földekhez, amelyek gazdái nem örültek annyira, hogy ott a vadak megjelentek, és az ebből származó károk nyomán megjelentek azok a visszaélések vagy azok a folyamatok, miszerint ezeket a kisebb területeket igyekeznek felvásárolni azoktól, akik már beleuntak abba, hogy igazából a vadkárok kielégítésére, illetve az azokból származó károk kielégítésére nincs megfelelő lehetőség.Számos megyében, többek között Vas megyében találkoztam magam is személyesen ezzel, ahol gazdák erre felhívják a figyelmet, és mindaz, ami történik, számukra elfogadhatatlan. Éppen ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a törvény az erre vonatkozó megoldásoknak vagy elvárásoknak nem tesz eleget, és ilyen módon nem is lesz támogatható. Összefoglalva tehát azt kell hogy mondjam, hogy ez a javasolt törvény korábbi koncepciója szerint a vadászati jog kollektív hasznosításával kapcsolatos megbeszéléseken még nem jelent meg.A képviseletekről: tehát ez itt egy következő terület, ami arra vonatkozik, hogy azokat, akik nem tudnak részt venni ebben a munkában, ki fogja képviselni. Korábban a jegyző feladataként ez megjelent, most pedig ez a törvény új szervezetet hoz erre létre, ami egyébként elég sok kétséget hordoz magában, hogy ez a települési agrárgazdasági bizottság képes lesz-e ezeket a feladatokat ellátni.Szóval, összefoglalva azt kell hogy mondjam, hogy számos elemére felhíva a figyelmet itt az általános vitában, azt kell hogy mondjam, hogy annak a célnak, amelyet önök megfogalmaztak, ebben a formában biztosan nem tud ennek eleget tenni. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.
  • DR. BITAY MÁRTON ÖRS földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nyilván a végén majd még, ha lehetőségem lesz rá, összefoglalnék néhány gondolatot az elhangzottakkal kapcsolatosan. Csak egy fontos, illetve két fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet, mielőtt elszaladnánk mellette, és talán ebből kialakulhatna komoly vita. A területi agrárgazdasági bizottság vagy kamaráról: voltak olyan anyagok, ahol ezek szerepeltek, de a benyújtott törvényjavaslatban nincs ilyen. Tehát csak azért mondom, hogy nehogy elmenjünk abba az irányba, hogy erről kezdünk beszélni.A jogalkotói szándék a következő. XXI. század van, mindenki, akinek akár egy négyzetméter földje van a korábbi különféle területkorlátokhoz képest ‑ mert megvolt, hogy 10 hektár, 30 hektár, mennyi az, amivel egyáltalán részt vehet a szavazásokon ‑, ezt eltöröltük. Azt mondtuk, ha 1 négyzetméter van, részt vehet. Aki nem akar részt venni, az gondoskodhat a képviseletéről, de aki egyiket sem csinálja, arról pedig ne gondoskodjon senki, sem a jegyző, sem a területi agrárgazdasági kamara. Ezt csak azért mondom, mert nem szeretném, ha esetleg ez a félreértés mélyen rögzülne bennünk. A vadkárral kapcsolatosan egy picit átfogóbban: a szabályozás lehetne jobb is, de az az igazság, hogy a rendelkezésünkre álló lehetőségeket figyelembe véve ennél jobbat nem tudtunk kitalálni. És mivel nem tudtunk kitalálni ennél jobbat, ezért azt gondoltuk, hogy bízzuk ezt az Agrárgazdasági Kamara és a vadászkamara hatáskörébe, hogy üljenek le és beszéljék meg, hogy hogy lehet a vadkárt megfelelően szabályozni, mi az a mérték, amit tűrni kell vagy nem kell tűrni. Ami nagyon fontos: Földművelésügyi Minisztériumként mindig, minden esetben, amikor akár ehhez a törvényhez is nyúltunk, az első szempont az volt, hogy a gazdáknak, a földtulajdonosoknak vagy a földműveseknek ilyen formában ‑ pláne a vadkárnál ‑ mi az érdeke. És amikor ezt tisztáztuk, utána mentünk tovább. De egy nulladik kérdést rendezni kell mindenkinek a fejében, hogy hála a Jóistennek, a vad a természet része. Az nem lehet vágyunk és álmunk, hogy olyan természet legyen, ahol nincs vadkár, mert ahol nincs vadkár, ott nincs vad. Tehát vadkár így is, úgy is keletkezik. A kérdés csak az, hogy kinek milyen mértékben és hogyan kell ezeket a károkat megtérítenie.És abban mindenképpen nagyon nagy újítás, és szintén Varju képviselő úr ‑ elnézést, hogy így kiemelem ‑ a végén szintén szóba hozta, hogy valóban, tehát ne vadkárbecslés legyen, hanem vadkárfelmérés legyen. Ne ex has mondjuk azt, hogy itt mennyi kár keletkezett, és egymástól független szakértők többszörös árakat állapítanak meg, hanem legyen egy egységes, világos szabály mentén megfogalmazott protokoll, ami meg fogja mondani, hogy az adott kukoricatáblában milyen mennyiségű vadkár keletkezett, ennek egyébként mi a forintosított ára. És ami a vadászatra jogosult felelőssége: egyszerűen fogalmazok, ha megengedik, nem a törvényszöveg bonyolult passzusait idézném. Ha nem teljesíti az üzemtervében rögzített adatokat, különösen vaddisznó és szarvas vonatkozásában, akkor neki a 100 százalékát kell viselnie a keletkezett vadkárnak. Tehát azt mondjuk, hogy nagyobb felelősséget helyezünk a vadászatra jogosultak vállára. Tessék elvégezni a nagyvadállomány gyérítését, tessék odafigyelni arra, hogy a leadott terveknek megfelelően dolgozzanak, és csak akkor osztozunk a vadkárban, ha ezt az alapfeladatot ti elláttátok, kedves vadászok.A másik, ami nagyon fontos, hogy nyilván, miután a vad a természet része, miután mozog az adott területeken, nyilván azért a gazdáknak, földtulajdonosoknak is azt lehetővé kell tenni, hogy ezt a vadászatot a vadászatra jogosult elvégezze. Nyilván együtt kell működni annak a vonatkozásában, hogy ez a vadkár lehetőleg minél alacsonyabb szinten keletkezzen. De azt ne kérjük, ne kívánjuk, azt javaslom, mindannyiunk és a jövőnk érdekében, hogy olyan legyen, hogy nincs vadkár, mert az nagyon-nagyon rossz lenne, ahogy említettem, akkor nincs vad sem. És még nem zárszóként, hanem a vitában hozzászólva: Sallai képviselő úr és többen is említették az apróvadállomány helyzetét, hogy ezzel jobban kellene foglalkozni, problémák vannak, és ez nem eléggé kiérlelt a törvényben. Először is nem mentegetőzni szeretnék, de nagyon sok akut, hétköznapi szabályt nem célszerű egy törvényben rögzíteni. Nyugodtan lehet rendeletekben vagy alacsonyabb szintű jogszabályokban, akár miniszteri utasításokban is rendezni ezt a kérdést. De ami nagyon fontos az apróvadállomány vonatkozásában, hogy miért tűnt el az apróvadállomány vagy miért esett le drasztikusan a száma. És itt alapvetően nem a vadgazdálkodásnál van… ‑ vagy legalábbis a vadgazdálkodásnak nincs nagyobb szerepe ebben, mint a mezőgazdasági művelési kultúrák változásának, a földtulajdonosi szerkezet változásának bekövetkezte. (13.30)Tehát én ott látom a nagy fejlődési lehetőséget a zöldítési programok kapcsán, hogy magát az élőhelyet, ami az apróvad számára fontos, azt tegyük minél alkalmasabbá arra, hogy az apróvadállomány létszáma a jövőben növekedni tudjon, drasztikusan tudjon növekedni. Nyilván vannak kártevő-gyérítési feladatok, nagyon sok vadgazdálkodási feladat van, de amíg az élőhelyet nem rendeztük az apróvadnál, addig nincs miről beszélni, mert a vadgazdálkodási törvény keretei nem alkalmasak arra, hogy erre a problémára adekvát válaszokat adjanak.A vadgazdálkodási ágazatnál nem a törvény, hanem talán látták önök is, a napokban jelent meg az új vadászidény-rendelet, ami jellegét tekintve egy újdonságot tartalmaz. Bár azt írja elő, hogy a szokásos menetben márciusban el kell végezni a különféle becslési adatok felmérését, de az apróvadnál a hasznosítást közvetlenül megelőző időszakban ‑ az őszi időszakról beszélünk ‑ felül kell tervezni ezt az eredeti tervet, el kell végezni újra ezt a munkát. Kell egy kontrollt csinálni, ugyanis az apróvadállomány, szemben a nagyvadállománnyal, rendkívül kitett a természeti hatásoknak, akár az aszály, akár pont egy vizesebb időszak, mind a kettő nagyon rosszat tehet, vagy bármilyen más komoly természeti, klimatikus ingadozás agyonvághatja azt az adott szaporulatot, amit egyébként a vadászatra jogosult hasznosítani szeretne. Tehát itt ezekben a részletszabályokban rejlik az ördög.Még egy dolgot szerettem volna kiemelni, ami már nem is feltétlenül a vitához kapcsolódik, csak a törvénnyel kapcsolatosan, hogy először is a páholyban helyet foglaló urak azért vannak itt, mert meghívtuk őket, és végig be voltak vonva a munkába, akár az állami erdőgazdaságok, akár a vadászkamara, akár a Védegylet. Másodszor is, szeretném megköszönni azoknak a munkáját, akik a ’96-os évi törvényben vettek részt, mert bár most itt azt mondjuk, hogy idejétmúlt, eltelt s a többi, de az azért az egy nagyon jó törvény volt. Elment az idő, ez igaz, más lett a világ, változtatni kell, de az egy jó törvény volt. Nem is véletlen, hogy nem egy új számon egy új törvényt nyújtunk be, hanem egyfajta gesztust gyakorolva, elismerve az előttünk járók munkáját, a régi törvényt próbáljuk meg minél jobban változtatni és a mai kor kívánalmaihoz igazítani.Az pedig, hogy nincs nagyon éles vita közöttünk, vagy legalábbis a politikai küzdőtérben jártasak számára szinte értelmezhetetlen, hogy hogyhogy nem egymás nyakán állunk, pedig már zajlik a vita lassan 40 perce, annak meg az az oka, hogy igyekeztünk mi is a magunk részéről szakmai mederben tartani ezt a vitát, ötpárti egyeztetéseket tartani, és már márciusban a koncepciót legyártani. A koncepcióról volt egy hathetes társadalmi vita, amit egy konferenciával zártunk, és utána alakult a normaszöveg. Ezt Sallai képviselő úrnak szeretném reagálni, de majd fogok tételesen is a közben felmerültekre, hogy talán még igaza is lehet, hogy effektív a normaszövegre is lehetett volna még több időt hagyni, de azért akárhogy is van, így vagy úgy, nyár óta egy konzisztens szöveg, a koncepcióra támaszkodó konzisztens szöveg vagy legalább szövegdobozok, szövegelemek megtalálhatóak, ezekről folyik a vita. Természetesen azért is kellett előrehozni a vadgazdálkodásról szóló törvényt, ez is felmerült Magyar képviselő úr részéről is, hogy így van, én is azt gondolom, az lett volna a legcélszerűbb, hogy az erdőtörvény, a vadgazdálkodási törvény és a természetvédelmi törvény, úgy, ahogy azt ’96-ban elődeink tették, szépen egyben, kéz a kézben jártak volna; de itt viszont van egy új elem, nevezetesen az, hogy most az üzemtervi ciklusok lejártával egy olyan helyzet van, ahol a természetvédelmi törvényt már nem fogjuk tudni biztosan megvárni, és fontos lenne, hogy az új időszakra már az új jogszabály mentén adjunk választ a felmerülő kérdésekre. Természetesen a későbbiekben felmerülő kérdésekre majd a végén fogok válaszolni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)
  • FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Változatlanul azt merem, merjük kormányoldalról állítani, hogy kár ebből politikát csinálni, ezért nem is nagyon értek egyet Legény Zsolt idevonatkozó, a Fideszt negatív színben feltüntető és baráti körnek kedvező törvénymódosítási látszatot keltő felszólalásával. Szerintem ezt iktassuk ki. Sokkal jobban egyetértek Sallai R. Benedek ez irányú hozzászólásával. Ez egy komoly szakmai törvény. Azt gondolom, hogy először is meg kell köszönni államtitkár úrnak, aki többszöri alkalommal és széles közvélemény, a vadászokat és a vadászatot érintő széles közvélemény előtt egyeztetett erről a folyamatról. A minisztérium szerintem igen sok időt fordított arra, mert ez egy érzékeny terület, hogy ezt a törvényt megfelelő módon nyújtsák be.Úgyhogy én e mellett a szakmai vonal mellett szeretném egyrészt dicsérni, másrészt a vita medrét folytatni. Ebben a szakmai mederben hadd említsek meg véleményem szerint egy módosító indítványra gerjesztő okot, ez pedig a minden megkezdett 4 ezer hektár után foglalkoztatott hivatásos vadász kérdése. Sallai R. Benedek ezt kevésnek tartja, én meg majdnem soknak, azoknál az apróvadas területtel rendelkező vadásztársaságoknál, ahol kvázi kényszerfoglalkoztatás is kialakulhat ebből a rendszerből. Én ezért egy módosító indítvánnyal a minden befejezett 3 ezer hektárra fogok majd javaslatot tenni. Természetesen tudomásul veszem, hogyha ezt a szakma, szakmapolitika, netán az ehhez a területhez értők nem látják megfelelőnek, de egy hivatásos vadász foglalkoztatása olyan 3,5 millió forintba kerül legalább a társaságnak, ez azért a kisebb társaságoknál komolyabb gondot okozhat, vagy olyan társaságnál, amelynek nincsenek megfelelő nagyságú nagyvadjai, és ebből nem tud jelentős bevételt hozni (Az elnök csenget.) például a külföldiek vadásztatásával. Ezért én ezt lazítanám. Akinek szükséges, úgyis foglalkoztat több hivatásos vadászt. Azt látja és mutatja az állománymennyiség, hogy mennyit kell foglalkoztatni. Köszönöm, elnök úr, a türelmét.
  • DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Font képviselő úrnak teljesen igaza van. Ahogyan említettem, szakmailag indokolható módosításokat tartalmaz a törvényjavaslat. Nekünk politikailag volt néhány olyan észrevételünk, amit nem tartottunk ezzel kapcsolatosan szerencsésnek. A kollégákkal és államtitkár úrral itt a közben történő egyeztetés folyamán most már látom, látjuk azt, hogy még az ötpárti egyeztetéseken szereplő minimum 500 hektáros üzemi területméretes szabályozás már kikerült a törvényjavaslatból, így értelemszerűen nekünk akkor, mondjuk úgy, hogy a legfőbb aggodalmunk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan megszűnt. Tehát értelemszerűen, ahogyan említettem, lesz két olyan módosító javaslatunk, amelyről mi úgy gondoljuk, hogy még jobbá teheti ezt a törvényjavaslatot. Ha azt el fogja tudni fogadni esetlegesen a kormánytöbbség, akkor lehet, hogy mi is támogatni fogjuk majd a végén ezt a törvényjavaslatot. Még egyszer mondom, ahogyan említettük, a mi legfőbb politikai aggályunk, ahogyan említettem, akkor már kikerült a törvényjavaslatból, vagyis legalábbis már be sem került akkor a szövegbe, hiszen az ötpártin még úgy volt, hogy ez benne van, úgyhogy ezzel megoldódott ez a probléma, azt hiszem. Köszönöm.
  • EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem felszólalók nagyon sok mindent elmondtak már a javaslattal kapcsolatban. Előzetesen elmondhatom, hogy a javaslatot nem tartja a Jobbik-frakció rossznak. Természetesen a módosító javaslatainkat be fogjuk hozzá nyújtani.Viszont néhány dolgot engedjenek meg, hogy kiemeljek én is. Aki vadászik, az tudja nagyon jól, hogy a gazdálkodók és a vadászok között gyakorlatilag szinte mindenhol egy háború zajlik, és ez állandó problémákat generál. Én úgy gondolom, hogy ez kiküszöbölhető lenne mindenféle probléma nélkül, ha egymás iránt megfelelő toleranciát tanúsítanák a felek. Mire gondolok itt? Belekerült a javaslatba ez az 5 méteres határsáv, amit én egy nagyon jó dolognak tartok egyébként, ugyanis a gazdálkodónak mindig az az érdeke, hogy ha keletkezik egy vadkár, akkor annak lehetőleg a kétszeresét-háromszorosát megpróbálja kifizettetni a vadásztársasággal, a vadásztársaságnak meg az az érdeke, hogy az a vadkár gyakorlatilag maradjon a gazdálkodónál. Tehát ebből adódik ez az állandó probléma.(13.40)Azt is le kell szögezni, hogy nem mindegy, hogy egy vadászterületet esetleg utak határolnak vagy ‑ ez sem mindegy ‑ egy termőföld, vagy az sem mindegy, hogy egy termőföld közvetlenül határos egy erdővel. Teljesen mások a viszonyok. A tapasztalataim alapján mondhatom, de nagyon sok gazdálkodóval is beszéltem, hogy ezeket a határsávokat a vadászokkal egyeztetve nagyon sok gazdálkodó magától meghagyta már évekkel ezelőtt, ugyanis nagyon jól tudja mindenki, hogy ha egy nagyvadas területen például kukoricatábla van adott esetben az erdő mellett, és abba beleköltöznek a vaddisznók, nem kerülnek elő belőle, csak októberben, ha nem történik megfelelő elhárítás. Úgyhogy, azt gondolom, a vadásztársaságok és a gazdálkodók között ez egy orvosolható probléma lehet. Bízunk benne, hogy ez a törvényjavaslat ebben segíteni fog.A másik nagyon fontos dolog, hogy ezt a 20 éves vadgazdálkodási ciklust mindenképpen helyénvalónak tartjuk, és úgy gondolom, teljesen elfogadható időintervallum. A képviselőtársaim is beszéltek előttem erről, ha egy szarvasbikáról beszélünk, annak mire tényleg olyan trófeája nő vagy olyan életciklusába kerül, hogy kilövésre alkalmas, eltelhet akár 10-12 esztendő is. Úgyhogy ezt mindenképpen üdvözlendőnek tartom.Üdvözlendőnek tartjuk ezenkívül a területi vadász poszt létrehozását. Ugyanis nagyon nagy probléma, ahol én élek, Észak-Magyarországon, ott talán még jelentősebb probléma, amit a mai napig nem sikerült a helyén kezelni, ez az orvvadászat kérdése. Úgy gondolom, hogy aki vadászik egy bizonyos területen, erről tudna bőségesen mesélni, és ez akár erre is megoldást jelenthet. Viszont, amit mindenképpen szabályozni kellene, és amire nem történt ebben a törvényjavaslatban utalás, ez a szokásos másik probléma. Nem a vad kontra gazda, hanem a vad kontra személyautó vagy akár teherautó probléma. Ugyanis főleg nagyvadas területeken, szintén ezt tudom mondani, például ott is, ahol én élek, körülbelül 25-30 kilométeres szakaszon meg van oldva a probléma azzal, hogy ki van rakva a „vadveszély” tábla, és gyakorlatilag ott bármikor jöhet bármi. Úgy gondolom, erre kell a megfelelő megoldást megtalálni, mert amikor megtörténik a baj, egy személyautóban keletkezik több millió vagy akár egymillió forintos kár. Mi történik? Az autó tulajdonosa jobb esetben kihívja a rendőrséget, a rendőr felveszi a jegyzőkönyvet, az autótulajdonos elmegy a biztosítóhoz, a biztosító azt mondja neki, hogy forduljon az adott területen illetékes vadásztársasághoz, és ebből keletkeznek több évig tartó perek. Úgy gondolom, hogy ezt a problémát mindenképpen szabályozni kell, és bízom benne, hogy az államtitkár úr meg fogja tenni ehhez a megfelelő lépéseket, bármilyen módot találva erre, mert úgy gondolom, nem megengedhető az, hogy emberek a nekik okozott károk megtérítésére évekig várjanak. Ennyit szerettem volna elmondani, és köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
  • DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy a vezérszónoki felszólalásomban említettem, szakmailag jó pár indokolható módosítást tartalmaz a törvényjavaslat. Most ezeket szeretném kiemelni.A törvényjavaslat a vadászat gyakorlatával kapcsolatosan számsallios rugalmas szabályt épít be a törvénybe, valamint eltöröl számos vadászatra jogosultat és vadászó személyt érintő adminisztratív terhet. Ugyanakkor nagyon komolyan szigorít mind a vadgazdálkodási, mind a vadvédelmi bírságon. Például ez több esetben ötszörös-tízszeres emelkedést jelent, például ami most 10 ezertől 100 ezer forintig terjedő mértékben büntethető, ott már 50 ezer és 1 millió közötti értékhatár az új pénzbüntetési mérték. Vagy kimondottan pozitív a javaslatnak azon pontja, amely visszahozza az eltiltás lehetőségét abban az esetben, ha valaki a vadászat alkalmával nem kilőhető vadat ejt. Mindezek mellett a javaslat új kifejezésként bevezeti a tulajdonosi közösség fogalmát a korábbi „földtulajdonosok vadászati közössége” fogalom helyett. Elvégzi a vadászterület határai megállapításának pontosítását, egyértelműsíti a vad sebzésével kapcsolatos szabályokat.A már többet emlegetett üzemtervi ciklusokkal kapcsolatosan, figyelemmel a 2017. február végén lejáró üzemtervi ciklusra, megteremti a szükséges jogi környezetet a földtulajdonosok és a tulajdonosi közösségek számára, hogy kialakítsák az új vadászterületeket, meghozhassák a tulajdonosi közösség körébe utalt döntéseket, valamint a képviseletükre alkalmas közös képviselőt megválasszák. Egyértelműen meghatározza a javaslat, hogy a 2017. március 1-jén kezdődő új üzemtervi ciklusban társult vadászati jog esetén a vadászati jog kizárólag haszonbérbe adás útján hasznosítható. Egyértelmű tiltja a vadászati jog alhaszonbérletbe adását vagy „albérletbe” adását. A zárttéri vadtartással kapcsolatos általános és részletszabályokat egy új fejezetben, egységes logikai szerkezetben helyezi el. Meglátásunk szerint ezek mind olyan pontok, amelyek, fogalmazhatok nagyon egyszerűen, jobbá tehetik a vadászatot, legalábbis a vadászat élményét. Éppen ezért tehát, ahogy említettem, vannak azok a részek, amelyek szakmailag kifejezetten indokoltak a törvényben, ezeket üdvözöljük. Ahogyan említettem, a politikailag általunk leginkább problémásnak vélt dolog akkor már így nincs is benne a törvényben, tehát ez rendjén való részünkről. A már emlegetett 3000 hektárról 4000 hektárra felemelendő határ kapcsán azt gondoljuk, hogy a 3000 hektáros határ lenne a jó megoldás a hivatásos vadász alkalmazásában, de a szakmai javaslatot is értjük, amely szerint 4000 hektárra kellene emelni. Most már igazából azt mondom ezek után, hogy a problémánk nekünk is ez a bizonyos vadkártűrési kötelezettség 5 százalékról 10 százalékra történő emelése. Valószínűleg arra fogunk egy módosító javaslatot benyújtani, hogy hagyjuk meg a régi 5 százalékos határt. Értem a 10 százalékra történő emelésnek is a lényegét vagy értelmét, mindazonáltal azt gondoljuk, hogy a gazdálkodóknak ez gyakorlatilag duplájára emelkedő költséget jelentene, amit el kell viselniük. Éppen ezért tehát arra fogunk javaslatot tenni, hogy az 5 százalékos szabály vagy határ maradjon érvényben. Köszönöm szépen.
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ott tartottam, hogy a vad védelme, a vadgazdálkodás és a vadászat érdekeinek összehangolása és lehetőség szerint egyenlő szempontok alapján való megvalósítása, és hogy miért fontos, hogy ez a szemlélet megjelenjen a jogszabályban. Eddig részben reagáltam, részben beszéltem a vadászat és vadgazdálkodás vonatkozásairól. Viszont mindenképpen szerettem volna szóvá tenni egy vadvédelmi vonatkozású rendelkezést, amelynek épp aktuálpolitikai vonatkozása is van. (A képviselő lehajol és megigazít valamit.) Ne ijedjen meg, államtitkár úr, nem fogok termőföld-privatizációt előhozni, teljesen másról van szó. (Dr. Bitay Márton Örs: Nem vagyok olyan ijedős!) A miniszterelnök úr minden megyeszékhelyre beígérte most már a gyorsforgalmi kört vagy az autópályákat. Sem a ’96-os jogszabályban nem jelenik meg a vadátjáró fogalma, sem ebben a jogszabályban, holott nyilvánvalóan látható, hogy a vadfajok migrációs tevékenységének eredményeként ‑ a belső migráció, ugye ‑ és a fajok terjedése, az állomány szempontjából meghatározó lenne az, hogy az ökológiai folyosók fenntartására hogyan törekszik a jogszabály. Ez azért fontos, mert interneten olvasgatva és keresgélve dolgokat, egy halom esettanulmányt találtam arra, hogy néhány területen, például alföldi területeken, mondjuk, a XVIII. századig a gímszarvasvadászat teljesen hétköznapinak számított, de ma már apróvad-gazdál­kodási tájegységekbe tartoznak. Nem tudom, hogy az újbóli megtelepedésben a közép-Tisza-völgyi ártéri erdőkben az M35-ösnek és M3-asnak milyen szerepe volt. Tehát nyilvánvalóan lenne annak létjogosultsága, ha a vad védelmével hathatósabban foglalkozunk, hogy ezeket a szempontokat a következő, kormányzat előtt álló infrastrukturális fejlesztések során beleépítsük ebbe a jogszabályba, hogy ezáltal a kormányt a kormányrendeletek vonatkozásában kötelezzük a vadvédelmi szempontokat fejlesztésére. Tehát ez egy olyan megfontolandó javaslat lehet, amely szintén még egy kis körbejárást és gondolkodást esetleg megér.Ha már itt járok, hogy védeni kell valamit, emlékeztetek rá, hogy már több alkalommal több képviselőtársam említette ezeknek a nyugat-dunántúli kerítéseknek a mennyiségét. Az államtitkár úr korábbi egyeztetéseken hatalmas kilométer-mennyi­ségeket mondott. (13.50)Kíváncsi vagyok arra, hogy vadgazdálkodás szempontjából ezek az érdektelen területek - jófor­mán ezt mondhatom, hiszen ha körbevették egy vadvédelmi kerítéssel, akkor, ha nagyvadas területről beszélünk, ott a fácánon kívül semmi nem repül át ‑ hogyan fognak részt venni a vadászati területekben. Ugyanakkor megmondom őszintén ‑ tudom, hogy állam­titkár úr szóvá szokta tenni, ha valamiben felkészületlen vagyok ‑, meglepett azzal, hogy a kistulajdonosok képviselete a földtulajdonosi gyűléseken, amelyeken a vadászati jogról határoznak, gyakorlatilag nem jelenik meg, mert, ha jól értettem az előbbi szavait, sem a jegyző, sem az agrárkamara nem fogja az ott meg nem jelent földtulajdonosok képviseletét ellátni. Akkor nagyon félek tőle, nem lesz-e esetleg jó néhány területen erős nagybirtoki befolyás ennek a megvalósításában. Ez csak az előbbi hozzászólása kapcsán merült fel bennem. Hadd reagáljak szintén aktuális vonatkozásban Font Sándor képviselőtársamra, aki az előbb mondott egy módosító indítványt. Ha ezt a mostani kodifikált szöveghez viszonyítjuk, azt mondja, hogy 5999 hektáronként tartja indokoltnak az egyet. Én elismerem, hogy jó néhány vadgazdálkodásra jogosultnak érdeke lehet, hogy csökkenjen a foglalkoztatás, viszont az Országgyűlésnek kellene az állammal kapcsolatos közösségi tulajdoni jog fenntartásával kapcsolatos érdekeit is érvényesíteni, úgyhogy én ezzel valószínűleg ellentétes irányba mennék el. Azért jó, hogy ezt a javaslatot itt Font képviselő úr elmondta, mert ismét egy érvet teremtett nekem arra, hogy a szakszemélyzet magasabb szintű részvétele mellett tudjak érvelni. Ha megnézzük, hogy hány hivatásos vadász van, és azt, hogy azok közül hányan rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, akkor az egy újabb érv lehet arra, hogy azokon az apróvadas területeken, ahol 6 ezer hektáronként nem tudnak eltartani egy hivatásos vadászt, ott bizony a szakszemélyzet igénybevételének az igénye erőteljesen felmerülhet. Tavasszal elmentünk abba az irányba, hogy a nagyobb vadászterületek esetében ne írja elő kötelezően a vadászati hatóság, most ennek esetleg az újragondolása indokolt lehet. Visszatérve a tájegységi fővadász feladat- és hatásköréhez: azt mondtam, hogy néhány dologban nem láttam tisztázva a feladat- és hatáskörrel kapcsolatos lehetőségeket. Ha jól értettem a kodifikált szöveg utolsó változatát, akkor majd hétévente felül lehet vizsgálni a vadászati terveket, amelyekben a tájegységi fővadászoknak lesz feladatuk, illetve a vadgazdálkodási tervek részvételében ezek erőteljesen szerepet tudnak vállalni. S megint a szakszemélyzet miatt érvelnék. Kicsit aggódom amiatt, hogy ha 50-55 tájegységi fővadász létrejön, meglesz-e a lehetőség arra, hogy vadászatra jogosultakként ‑ nem tudom, mennyi lehet ebből majd tájegységenként, 30-40, nem tudom, mennyivel számolt a kormányzat ‑ minden esetben ezek vadgazdálkodási tervében részt vesz. Nekem nagyon aggályos, hogy lesz-e erre egyáltalán kapacitás. Nem akarom előre megjósolni, hogy nem sikerül, mert lehet, hogy sikerülni fog, csak nehogy ilyen copy/paste-es megoldású vadgazdálkodási tervek elterjedéséhez járuljon az hozzá, ha olyan feladatokat rovunk egy ilyen személyre, amelyek végrehajtása fizikai korlátokba ütközhet. Ha megengedik, utolsó gondolatként, befejezve most már a vezérszónokinak szánt kört, visszatérnék arra a szemléletre, és visszautalnék a vadvédelem fajsúlyos jelenlétére és a vadászat jól megszervezett hírnevének megbecsülése mellett a vadgazdálkodási és a tájgazdálkodási szempontokra. Azt mondom, hogy ennek a szemléletbeli erősítése nagyon-nagyon hasznos lesz, és nagyon örülök, hogy ha már az agrártámogatási rendszer egy tárcához tartozik, akkor ezt valamilyen szinten tudjuk érvényesíteni. Mindezek végén azt mondhatom el, hogy alapvetően sokan azt gondolják, ha egy párt vagy egy frakció tartózkodásra helyezkedik egy szavazás során, akkor esetleg nincs véleménye vagy nem tudja megítélni a kérdést. Pedig nagyon sok esetben, mint ahogy most is, azért nehéz a dilemma, mert ‑ mint ahogy már elmondtam ‑ nagyon-nagyon sok törekvéssel egyet tudunk érteni, de van néhány olyan törekvés, amit viszont nehezebben tudunk megemészteni. Visszatérek arra, amivel kezdtem: ezek a természetvédelem érdekeit sértő korlátozások, én legalábbis így ítélem meg. Most van egy olyan kormányzat, ahol a természetvédelemért felelős miniszter azonos a vadgazdálkodásért felelős miniszterrel, de én nem tettem le a reményről, hogy egyszer normális kormánya legyen az országnak. Ebből adódóan jó lenne, ha a jogszabályokat nem a mostani viszonyokhoz szabnánk, hanem megteremtenénk annak a lehetőségét, hogy a természetvédelem érdekrendszere továbbra is hangsúlyozottan jelen legyen a jogszabályban. Abban bízom, hogy a részletes viták során tudunk még eszmét cserélni ezekről a kérdésekről, és ha már most a kodifikált szövegre, a társadalmi egyeztetésre kevesebb volt az idő, akkor a részletes vitákra talán meglesz az az idő, hogy nem kell azonnal visszahozni ezt szavazásra, és legalább a két szakbizottság is foglalkozik a témával. És ha azokat a minisztériumi főosztály szakemberei és államtitkár úr megtiszteli a részvételével, akkor abban bízom, hogy ha azt a néhány finomítást módosítjuk, akkor akár egy támogatható vagy elfogadható jogszabály is kerekedhet ebből. Abban bízom, hogy lesz politikai akarat arra, hogy ez az összhang megteremtődjön, és meglesz a kormányzati nyitottság ennek a megvalósításához. Köszönöm a szót, elnök úr.
  • DR. BITAY MÁRTON ÖRS földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Most viszont nagyon gyorsan végigmennék néhány felvetésen, ami elhangzott. Legény Zsolt képviselő úr nincs a teremben, mégis szeretném szóvá tenni azt, amit említett. Arról beszélgettünk, hogy jó lenne szakmai mederben tartani a vitát, de csak kibukott belőle a politikai feladatsor, amit nyilván végre kell hajtania. Semmilyen módon nem kedvez ez semmilyen nagyobb gazdálkodóknak. A törvény minden eleme arról szól, hogy hogyan tud mindenki beleszólni, aki az adott területen földet használ vagy földtulajdonos, nincsenek korlátok, hogyan lehet minél könnyebben befolyásolni a vadászterületek kialakulását, hogyan tud markáns véleményt képviselni akármilyen gyűlésen. Tehát ez semmilyen nagyobb földbirtokosnak vagy földtulajdonosnak ilyenformán nem segít. Pont arról van szó, hogy azokat a korlátokat töröltük el, amelyek a legkisebbeket kizárták. Pont arról van szó, hogy azokat az önkényes megoldásokat, amelyek korábban voltak, miszerint van ez a bizonyos földtulajdonosi közös képviselő, akit a többség választott meg, jellemzően a nagyobb gazdáknak nagyobb lehetőségük volt arra, hogy a földtulajdonosi közös képviselőket befolyásolni tudják ‑ pont ezt szeretnénk most visszavenni. Pont azt mondjuk, hogy a földtulajdonosi közös képviselő legyen elszámoltatható, a nála lévő pénzzel felelősen kelljen gazdálkodnia. Pont azt mondjuk, hogy ne kedvezzünk azoknak, akik mindenféle sumák vagy félsumák megoldásokkal megpróbálnak összeállni, hanem legyen egzakt jogi kerete annak, hogy milyen módon és hogyan lehet az adott vadászati jogot hasznosítani. Azt ellenben köszönöm szépen minden ellenzéki képviselőnek, hogy elismerte a közös munkánkat, mert ez nem a minisztérium munkája volt, nagyon sokan vettek részt ebben a munkában, és a minisztérium természetesen a feladatok élére állt. A fővadász hatósági feladatai ‑ hangzott el ez a szófordulat Sallai képviselő úrtól és Legény Zsolt képviselő úrtól is. Feltételezem, hogy még érlelnünk kell mindannyiunknak ennek a pontos terminus technicusát, de nincsenek hatósági feladatai. Semmilyen hatósági feladatuk nincs. Szeretném hangsúlyozni, hogy ne is hozzuk ide, mert még a végén összekevernénk valakit vagy a kedves nézőket, akik az interneten keresztül követik a vitát, vagy később a vadászat iránt érdeklődőket: nincs hatósági feladata a tájegységi fővadásznak. A megkezdett 4 ezer hektár vonatkozásában, hogy ez milyen természetvédelmi szempontok alapján alakult ki, illetőleg hogy kell-e felsőfokú végzettség vagy sem, ezt a tavaszi vita során is lefolytattuk egypárszor. Csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom, hogy világos és tiszta legyen: volt egy szabály, amely alapvetően birtok-, illetve vadászterület-mérethez kötötte a felsőfokú végzettséget vagy nem felsőfokú végzettséget. Ez az a bizonyos 10 ezer hektár. Mi pedig azt mondjuk, hogy nem a vadászterület méretéhez, hanem az ott végzett szakmai munkához kell kötni. Tök mindegy, hogy az hány hektár, lehet 3 ezer hektár is, de ne ehhez kössük. A mi javaslatunk az, hogy a hivatásos vadászi állományi karnál nem szeretnénk előírni a felsőfokú végzettséget. Pont a vidéki munkahelyek megtartása vagy keletkeztetése végett nem látom indokoltnak törvényileg hektárokhoz vagy egyéb szabályokhoz igazodóan azt előírni, hogy milyen felsőfokú végzettsége kell legyen. (14.00)A legtöbbjüknek középfokú végzettsége van, és kiválóan végzik a munkájukat. Nagyon jól van ez így. A tájegységi fővadásznál viszont nyilván elvárható szempont és kötelezettség, hogy legyen felsőfokú végzettsége. Ha összefog 20-30-40, a tájegységben vadgazdálkodó vadászatra jogosultat, neki kell legyen egy olyan szakmai múltja, és kell legyen egy olyan felsőfokú végzettsége, ami alkalmassá teszi őt ezeknek a feladatoknak az ellátására. Az 500 hektáros szabályt pedig megbeszéltük, hogy az egy korábbi tervezet volt, a mostaniban már nincs benne.A területkialakítások vonatkozásában is felmerült néhány fontos kérdés Magyar Zoltán képviselő úr részéről is. Azt szeretném ezzel kapcsolatosan elmondani, hogy a területek az előző üzemtervi ciklusban a földtulajdonosok döntéseire támaszkodva kialakultak. Nekünk az az állításunk, hogy ha nem muszáj, ezt ne bolygassuk; abban tegyünk rendet, hogy a helyrajzi számokhoz igazodóan, a látható fizikai határokat figyelembe véve módosuljanak, amennyiben szükséges, de ez igazítás a mostani vadászterületen. A hatóság csupán ennyit tesz.Minden más különféle szinten és fokon, időrendben elcsúsztatva a földtulajdonosoktól függ, akár a kisebbségben, ha szabad így mondanom, akik le szeretnének válni, akár a többség vonatkozásában. A hatóság, csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom, egy alapot, egy sémát ad, nem akar beleszólni. A földtulajdonosnak kell eldöntenie, mit szeretne ezen a területen, illetőleg hogyan szeretné a területet kialakítani. Az apróvadas kérdésekre már reagáltam, erre most külön nem térnék ki.(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)Sallai képviselő úr felvetésére, hogy kétharmados-e a törvény vagy sem, egyrészről nem keverném ide a nemzeti vagyonról szóló törvényt, mert törvényi szinten pontosan szabályozva van, hogy melyek azok a törvények, amelyek kétharmadosak, ebben nincs benne a vadászatra és a vadgazdálkodásra vonatkozó törvény. De hadd éljek azzal a szófordulattal, hogy egyébként is jelen esetben törekszünk a konszenzusra, tehát ilyenformán még az sem kizárt, hogy tulajdonképpen ennek nem is lenne különösebben jelentősége.Az erdőtörvény, természetvédelmi törvény jó lett volna, ha kéz a kézben jár, erről már szintén beszéltünk. A tájegységi fővadásznál azonban a második felszólalásában megemlítette, hogy nem is biztos, hogy elég lesz az, ha neki kell terveznie 20-30, a tájegységen belül lévő vadászatra jogosultnál, legalábbis így fogalmazott képviselő úr. Először is szeretném ezt rendbe tenni: nem neki kell terveznie. Terveznie a vadászatra jogosultnak kell. A tájegységi fővadász ezt a tervezési folyamatot pusztán csak összefogja. Ő az egyetlen személy, akinek feltűnik majd, hogy ugyanazon tájegységen belül, adott esetben szomszéd vadásztársaságok ugyanarra a vadfajra többszörösét tervezik hasznosításra vagy többedrészét tervezik hasz­nosításra. Miért tettük be a tájegységi fővadászt? Ez nagyon fontos, mert erről nem beszéltünk eleget. A fővadász az egy dolog, hogy legyen valaki, aki ott van. De itt a tájegységi vadgazdálkodásnak van szerepe. Annak van szerepe, hogy tájegységekben gondolkozzunk. Hogy vegyük már észre, hogy a gímszarvas egy éjszaka alatt nemhogy 3 ezer hektárt, hanem a többszörösét megteszi. És ő, ezt a szót használjuk, egy tájegységen belül mozog jellemzően egyébként, genetikai adottságait is figyelembe véve. Tehát ebben kell értelmezni a vadgazdálkodást. És tök mindegy, hogy az a 3 ezer hektáron gazdálkodó mit szeretne, a tájegységben ez egy koherens egységet kell alkosson. De ha azt mondjuk, hogy van ilyen, akkor kell viszont valaki, aki ezt figyelemmel kíséri. Mert a hatóságnak láthatóan ma sem tűnt fel, hogy mondjuk, Csongrád megye egyik vadászterületén 5 ezer mezei nyulat hasznosítanak, a szomszédban meg 500-at. És az senkit nem zavart, hogy miért van így. A hatóságnak vannak számok, ő ennél messzebb nem lát, nem is ez a feladata. Ezért is mondom hangsúlyosan, a tájegységi fővadász nem hatósági feladatokat lát el, hanem szakmai feladatokat.Hogy ki és hogyan jelöli ki, milyen politikai szempontok lesznek vagy lehetnek? Nem lesznek politikai szempontok. Nem a politikai szempontok a lényegesek, hanem az a lényeges, hogy hozzáértő, becsületes magyar vadászember legyen, akinek felsőfokú végzettsége van, nagyjából ismeri azt a tájegységet, és tudja, mi az, hogy vadgazdálkodás. Szakmai alapokon áll, és képes arra, hogy ezt összefogja. Képes arra, hogy a hivatásos vadászoknak legyen valamilyen szerve, lehetősége, hogy egyáltalán szóvá tegyen valamilyen vadgazdálkodási problémát, mert per pillanat ez nincs meg neki.A sportvadászlobbival kapcsolatosan. Én nem érzem sportvadászbarátnak, vagy nem tudnám így szegmentálni, hogy milyen vadásznak kedvez ez a törvény. Ha megengedik, azt mondanám, tényleg egyszerűen a becsületes vadászoknak kedvez ez a törvény, akik eddig sem hazudtak, meg ezután sem szeretnének hazudni. Nekik szerintem nagyon jó ez a törvény. Aki eddig nem így csinálta, annak egy picit most majd alakítania kell az új szabályokhoz magát.A vagyonnyilvántartásnál azt értelmezhetetlennek tartom, amit Sallai képviselő úr mondott, a trófeaállomány vonatkozásában is. Borzasztóan nehéz ezt megmondani, mert adott esetben egy dámbika másod- vagy harmadéves korában kiváló képességűnek tűnhet, de még előfordulhatnak olyan csodák, hogy mégsem az lesz belőle. Tehát vagyoni értékű jogot képezni és ezt felmérni, gyanítom, hogy képviselő úr ‑ és egyébként joggal ‑ állna föl először, hogy mire költünk el százmilliókat, isten őrizz, milliárdokat, hogy felmérjük a vadállomány piaci értékét. Nagyon jó, hogy ez így nem működik, szerintem biológiailag sem lehet ezt a kérdést megfelelően értelmezni.A vidéki foglalkoztatásról beszéltünk, nyilván­valóan felmerül ez a kérdés. A 3000 megkezdett, 3000 befejezett, 4000 megkezdett, 4000 befejezett, hogy legyen a méretkorlát. Szerintem, amit eltaláltunk, az hatékony arra, hogy az úgynevezett papírvadőrök intézményét kiszűrje, ugyanakkor a szakmai munkát támogassa. Ha lesz ennél jobb megoldás, én nem zárkózom el előle, legyen, találjunk egy jobb megoldást erre.Az ökológiai folyosók felvetésére is szeretnék reagálni. Erről szól szerintem a tájegységi vadgazdálkodás. Pont a tájegység, amiben nem feltétlenül kell már ökológiai folyosó, mert egyébként is egy koherens egységet alkot. A vadvédelmi kerítések vonatkozásában a vadak belső migrációja, ha jól figyeltem képviselő úr állítását; kicsit áthallásos, de értjük. A kerítések vonatkozásában tényleg komoly probléma van, de ez is inkább agrárgazdasági probléma, a gyökerei agrárgazdasági szempontból értelmezhetőek, és csak később lesznek az okok között problémák a vadgazdálkodásnál. Egy számot mondanék. Somogy megyében 2584 kilométer vadvédelmi kerítés van per pillanat. Ezt azért egyszer majd érdemes lesz átgondolni, hogy ez mennyire jó, mennyire kedvez a vadgazdálkodásnak.Varju képviselő úr említette, bár nincs már itt (Varju László jelzi a páholyból, hogy jelen van.), a 20 éves ciklust, hogy ez szakmaiatlan, nem tartja jónak. Én tiszteletben tartom az ő véleményét, de akár vadgazdálkodási, akár agrárgazdálkodási szempontból nem hallottam még olyan véleményt, amely azt mondta volna ‑ de itt van Varju képviselő úr, csak a háttérbe húzódott ‑, hogy nem ért ezzel egyet. Meg kell mondjam, az apróvad-gazdálkodásnál is fontos jelentősége van, a trófeásnagyvad-gazdálkodásnál pedig elévülhetetlen szempontok vannak, hiszen számos vadfajunk a golyóérett korát tíz év körül éri el. Tehát egyáltalán nem is kerülne oda egy trófeagazdálkodást becsületesen végző vadgazdálkodásra jogosult, hogy hasznosítani tudja azt a vadat, ha tíz évnél lezárjuk. Egyébként ennek is például az eredménye az, hogy miközben exponenciálisan nő a nagyvadállomány létszáma, addig, ha nem is ilyen exponenciálisan, de jelentősen csökken a trófeás nagyvadak trófeaminősége. Pont ezért, mert idő előtt hasznosítják, mert senki nem akarja megvárni, hogy az egy jó bika legyen, hiszen lejár az üzemtervi ciklus, előbb hasznosítják.Még egy dologra szerettem volna külön kitérni, az pedig a módosító javaslatok kérdésköre, amit az ellenzék megemlített. Minden módosító javaslat előtt nyitottak vagyunk. Nincsenek szakmai árkok, amiket ne lennénk hajlandóak átlépni. Ha van olyan szabályozási terület, amiről úgy érzik, hogy módosítani kellene, akkor ezt tisztelettel kérem, hogy akár beszéljük át, nézzük meg, és befogadjuk ezeket a módosító javaslatokat.Azt nem tartom logikus iránynak, hogy a természetvédelemre meg a vadgazdálkodásra jogosult miniszter most egy és ugyanaz, és ez ezért nyilván nem fog problémát okozni, egyébként meg igen. Mert akár hiszi, képviselő úr, akár nem, hosszú távra tervezünk ezzel a törvénnyel. És az, hogy a kormányzati struktúra per pillanat milyen, az egy dolog. De hogy milyen lesz jövőre vagy öt év múlva, senki nem látja előre. Ezt a törvényt pedig feltett szándékom, vagy nagyon örülnék neki, ha majd húsz év múlva én ülhetnék ott hátul, a padsorokban, és nézhetném az új vadgazdálkodási törvény alakulását, és legalább addig kitartana ez a törvény is. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps.)(14.10)
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a vad védelmével, a vadgazdálkodással, valamint a vadászattal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/6955. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tisztelettel köszöntöm a vadászati és erdőgazdasági szakmai szervezetek képviselőit, akik megtiszteltek minket munkánk figyelemmel kísérésével. (Taps.) A selmecbányai hagyományoknak megfelelően: jó szerencsét!Elsőként megadom a szót Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, miniszter úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Győrffy Balázs képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának, maximum 15 perces időkeretben. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló vezérszónok Legény Zsolt képvi­selő úr, az MSZP vezérszónoka. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Földi László képviselő úr, a KDNP vezérszónoka a következő felszólaló. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következik a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Magyar Zoltán képviselő úr. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Sallai R. Benedek képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Képviselő úr, ez teljesen a házszabálynak megfelelő, örülünk, hogy még fölszólal és annak is, hogy most befejezte. (Derültség.) Így aztán most, minthogy a vezérszónoki felszólalások végére értünk, az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Varju László képviselő úr, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány nevében Bitay Márton Örs államtitkár úr jelentkezett szólásra. Államtitkár úr!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Mi­előtt továbbmennénk, az önök nevében is szeretettel köszöntöm a Kispesti Deák Ferenc Gimnázium és a sarkadi Ady Endre ‑ Bay Zoltán Gimnázium és Szakközépiskola diákjait és pedagógusait. Örülök, hogy itt vannak. Jó napot kívánok! (Taps.)Kétperces körben Font Sándor képviselő úr következik, Fidesz. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Igen, csak a köhögésem akadályozta meg, hogy nem szakítottam félbe. Így aztán máris módja van Legény Zsolt képviselő úrnak, hogy válaszoljon két percben ‑ mondom, két percben.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Látom a kétperces jelentkezőket a Fidesz képviselőcsoportjából, de a Házszabály szerint egy körben frakciónként csak egy képviselő szólhat, így később kerülhetnek sorra.Előre bejelentett felszólalóként azonban most szót kap a Jobbik képviselője, Egyed Zsolt képviselő úr. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Normál szót kérő felszólaló képviselőként Legény Zsolt képviselő úr, MSZP.
  • ELNÖK: Én is köszönöm. Sallai R. Benedek képviselő úr normál felszólalóként, parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével? (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Minthogy további felszólalásra senki nem jelentkezett, az általános vitát lezárom. Államtitkár úr, kíván-e szólni, kíván-e reagálni? (Bitay Márton Örs: Igen.) Ebben az esetben Bitay Márton Örs államtitkár urat illeti a szó. Parancsoljon! (Hegedűs Lorántnét a jegyzői székben Mirkóczki Ádám váltja fel.)