• SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni az MSZP-s kollégáknak, hogy aláírásukkal támogatták, hogy itt a plenáris ülésen is beszéljünk erről az előterjesztésről, amit a bizottság fideszes többsége nemes egyszerűséggel lesöpört a napirendről. Másrészt pedig szeretném je­lezni, hogy ugyanezt a beszédet ma szó szerint Árpa Levente elmondta a Kossuth téren a Quaestor-károsultaknak egy rendezvényén. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért vagyunk ma itt, hogy ismételten felhívjuk a társadalom, a közbeszéd figyelmét arra az ügyre, ami a rendszerváltozás óta eltelt évek legsúlyosabb brókerbotránya, a Quaestor-botrány. Maga a botrány is csak a rendkívül súlyos kormányzati és felügyeleti mulasztások következtében alakulhatott ki, illetve a Fidesz vezető politikusai, kormánytagok is érintettek lehetnek ebben az ügyben, legalábbis ennek a gyanúja felmerül. Számtalan per indult a témában, ennek többsége még ma is folyik. Sorolhatnánk naphosszat a kínos kérdéseket, például: hogyan engedhette meg a felügyeletet ellátó jegybank, hogy ennyi kötvényt bocsáthasson ki a Quaestor? Hogyan nem vette észre szintén a jegybank, hogy százmilliárdos méretekben csalták ki a pénzt az emberektől a semmi eladásával? Ha a kormányzati vezetőknek értesüléseik voltak a csődről, akkor vajon miért nem tájékoztatták erről a közvéleményt? Hogyan történhetett meg, hogy állami szervek még gyorsan a csőd napján megkapták a pénzüket, amikor magánszemélyek többsége már nem kapta meg; vagy ha igen, akkor bíróság előtt kell magyarázkodniuk emiatt, mialatt a kereskedőház a mai napig megúszta a jogi felelősségre vonást? Miért nem csinált hetekig semmit a Polt Péter vezette főügyészség az ügyben? Hogyan lehetett egypár napig a Quaestor vezérigazgatója egy addig festőként dolgozó ember, Orgován Béla? Hogyhogy nincs semmilyen jogi és személyi következménye az ügynek a jegybanknál az ügyészségen, a külügyben és úgy általában a kormányban? Tényleg mindenki jogszerűen és szakszerűen tevékenykedett ebben az ügyben? Mostanra kiderült, hogy nemcsak maga a botrány, hanem a botrány kormányzati kezelése és a kormányzat kommunikációja is szó szerint botrányos. Látszólag egy kártalanítási ügyről van szó, de valójában a tét sokkal nagyobb. A kormány és egyben a teljes magyar politikai kultúra megítélése, hitelessége múlhat ezen. Idén tavasszal a botrány csúcspontján a kormány, hogy mentse a menthetőt, azt a politikai ígéretet tette, hogy visszamenőlegesen, a hatályos törvényeket átírva, 30 millió forintig kártalanítani fog minden Quaestor-károsultat. Lehetett szeretni ezt a törvényt, és lehetett nem szeretni. Mi, az Együtt képviselői nem szavaztuk meg a törvényt, de a kormánytöbbség elfogadta. Akkor megnyugodtak a károsultak, mostanra kiderült, hogy tévesen és csak átmenetileg. Mert közben kiderült, hogy a Fidesz valójában nem akarta teljesíteni, nem akarta betartani saját ígéretét. Úgy írták meg a szóban forgó jogszabályokat, hogy a gyakorlatban lehetetlenné tegye a teljes kártalanítást. Éppen a meg­felelő kormányzati garancia hiányzik belőle. Nehéz elhinni, hogy ez véletlenül történt. Nehéz elhinni, hiszen korábban minden pénzügyi biztosítási alap ‑ értsd ez alatt az OBA-t és a Bevát is, szóval, min­den pénzügyi biztosítási alap ‑ működéséhez meg­adta a szükséges garanciákat az állam, nevezetesen a készfizető kezességvállalást, csak pont a Quaestor-alap esetében nem. A Fidesz vezetői saját szándékuk elismerése helyett, a megszokott, gyalázatos módon most is hamis kibúvót, ürügyet keresnek. Most éppen a bankok alkotmánybírósági beadványára fogják a késlekedést, holott mindenki tudja, hogy egy ilyen beadványnak nincs halasztó hatálya. Ezt minden jogi fórum meg is erősítette. Nem ez a valódi indok, hanem az, hogy a Fideszben nincs és soha nem is volt valódi szándék a kártalanításra. Így jutottunk el oda, hogy ma jó, ha a teljes kár 30-35 százalékát kifizették a károsultaknak, és nagyon sok olyan károsultnak is egyébként, akinek jóval kevesebb volt a kára, mint 30 millió forint. Az Együtt által benyújtott törvénymódosító javaslat megadná a megfelelő kormányzati garanciát, a készfizető kezességet, ami a gyakorlatban is lehetővé tenné ezt a bizonyos kártalanítást. Magáért a döntésért a Fidesznek kell vállalnia a politikai és pénzügyi felelősséget. A mi törvénymódosítónk csak egy eszköz erre. A tét nem kicsi: a szavazáson ki fog derülni, hogy a duma és a kormányzati ámítás mellett a Fidesz valójában mit gondol a saját politikai ígéreteiről, a saját politikai hitelességéről. Ahogy Orbán Viktor mondta korábban: ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek. Igen, ezt most látni fogjuk. Egy esetleges nem válasz azt jelentené, hogy Magyarország továbbra is egy következmények nélküli ország. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
  • VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Mint ahogy jeleztük már a javaslat bizottsági vitájában, a Jobbik egy ezzel megegyező javaslatot nyújtott be, hasonlóan azért, mert a károsultak kérése hozzánk is eljutott. Természetesen a képviselő úr javaslatát támogatjuk, annak a céljával egyetértünk. Arra a kormányzati mulasztásra pedig szeretnénk magyarázatot kapni, hogy a kártérítések miért húzódnak ilyen sokáig és miért kell több tízezer embernek várnia a pénzére. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
  • DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Magyar Szocialista Párt is támogatja ezt a javaslatot. Én azért nem nyújtottam be, mert ez nem egy verseny, hogy mindenki benyújtson egyet, és akkor legyen három ‑ bár az a három már majdnem több, mint ahányan itt vannak most a kormánypártból. De akik itt vannak a kormánypártból, talán emlékeztethetik holnap a frakciójukat, mind a négyen, akik itt vannak, illetve öten az államtitkár úrral együtt, hogy hét Quaestor-károsult ül itt most mögöttünk, és azt fogjuk önöktől kérni, hogy majd nézzenek a szemükbe, holnap a szavazásnál pedig emlékezzenek arra, hogy akkor, amikor megoldhattak volna valamit, akkor megtették-e, vagy nem tették meg azt, hogy megoldottak valamit. Nagy csalódás volt a Gazdasági bizottság ülésén, amikor Galambos Dénes képviselőtársunk feltette a régi lemezt, ami már régen lejárt, hiszen már a saját miniszterük, Trócsányi miniszter is megírta nekem, hogy az Alkotmánybíróság eljárása semmiben sem függeszti fel a törvénynek a végrehajtását ‑ itt zárójelben megjegyzem, hogy ha mégis fel kellene függeszteni, akkor most a földtörvényt is fel kellene önöknek függeszteni, mert az ellen is van utólagos normakontroll iránti kérelem (Gőgös Zoltán: Bizony, bizony!), mi adtuk be. (Dr. Legény Zsolt: Pontosan!) Bízom benne, hogy a frakcióvezetésük, illetve önök is végiggondolhatják azt, hogy amíg márciusban és áprilisban egymást félrelökve tolongtak, hogy ki fogja majd megmenteni ezeket a károsultakat, addig most önök itt részt sem fognak venni a vitában, addig önök itt most ülnek, hallgatnak, és várják, hogy elmúljon ez a nap, meg várják azt is, hogy elmúljon a holnapi nap is, ott, gondolom, majd bátran megnyomják a „nem” gombot, vagy inkább, azt gondolom, gyáván megnyomják majd a „tartózkodom” gombot, és ezt azért mondom így, mert én úgy gondolom, hogy önökkel szemben nekünk már sokkal több tapasztalatunk van, mint amennyi illúziónk maradt. De mégis, hogyha még ma este ezt átgondolják egyszer, nézzenek a szemébe a mögöttem ülő károsultaknak, és gondolják ezt mégis végig, és kérem, hogy holnap támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
  • SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szabó Szabolcs független képviselő javaslata szerint a kormány készfizetői kezességet vállalna a Quaestor Alap hitelfelvételei után, így az gyorsan kártalanítani tudná a károsultjait, ily módon hitelt tudna felvenni akár piaci szereplőktől, akár a Magyar Nemzeti Banktól. A kifizetés most halasztódik, a kormány arra hivatkozik, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja a törvényt. Ez a javaslat tartalmát tekintve nem teljesen egyezik az LMP álláspontjával, ugyanis így az adófizetők fizetnének a Quaestor és a Magyar Nemzeti Bank, azaz a valódi felelősök helyett, de napirendre venni és tárgyalni mindenképpen szükségesnek tartjuk. Az Alkotmánybíróság tárgyalja ezekben a napokban a szabályszerűségét annak a jogszabálynak, amelynek az alapján a kormány létrehozta a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapját. Sajtóértesülések szerint reális az a forgatókönyv, hogy az Alkotmánybíróság elkaszálja a Quaestor-ügy károsultjainak kártalanításáról szóló törvényt. A kormánynak természetesen tud­nia kellett volna, hogy ha előzetesen nem egyeztet a bankokkal és a Bankszövetséggel, akkor azok az Alkot­mánybíróság előtt meg fogják támadni a Quaes­tor-törvényt. Az LMP mindenesetre rendkívül különösnek tartotta azt, hogy a kormány csak ennél az egyetlen vállalati kötvénynél találta fontosnak a külön kártérítést. Az LMP nehezményezte a kivételezést a Quaestorral abból a szempontból, hogy a Baumag, a Buda-Cash vagy a Hungária Értékpapír Zrt. károsultjai számára nem hozott külön törvényt az állam, mindegyikre együtt kellett volna törvényt alkotni, tehát nem csak egyre. Nyilván azért történt, hogy csak a Quaestorra alkotta meg a kormánytöbbség ezt a törvényt, mert azokban a botrányokban a kormány nem látta szükségességét a figyelemelterelésnek, hiszen széles körben ismeretesek Tarsoly Csaba összefonódásai a kormányzat egyes prominenseivel. (Az elnök csenget.)Az LMP támogatja Szabó Szabolcs független képviselő javaslatának tárgysorozatba vételét. (Taps az LMP soraiban.)
  • HOLLIK ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Abban, azt hiszem, hogy minden párt egyetért, és a mi álláspontunk is világos ebben a tekintetben, úgy gondoljuk, hogy a Quaestor csaló üzleti tevékenységet folytatott, és teljesen egyértelmű, hogy ezen csaló üzleti tevékenység károsultjait kártalanítani kell. Éppen ezért a kormánypártoknak és a kormánynak köszönhetően a Quaestor-ügyfelek kártalanításához minden törvényi háttér adott azzal a törvénnyel, amit a Ház egyébként 97 százalékos többséggel, tehát a jobbikosok és az MSZP-sek támogatásával is elfogadott. (Dr. Szakács László: Miért nem hajtjátok végre? ‑ Gőgös Zoltán: Hol a lé?) 2015 végéig a 31 113 károsultnak kifizetett kártalanítási összeg több mint 86 milliárd forint. Valóban tisztában vagyunk azzal… (Dr. Szakács László: Az az egyharmada!), tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem teljes kártalanítás. Önök is pontosan jól tudják, hogy azért nem zajolhat le (Dr. Szakács László: Van ilyen szó, hogy „zajolhat”?) és nem lehet teljes körű a kártalanítás, ugyanis alkotmányjogi panaszt nyújtottak be a bankok, amelyek így próbálják megakasztani ezt. (Dr. Szakács László: Ezt ti is tudtátok, hogy ezt így nem lehet!)Mi azért nem támogatjuk ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételét (Németh Szilárd István közbeszól.), azért nem támogatjuk ennek a törvényjavaslatnak a tárgysorozatba vételét, mert úgy gondoljuk, hogy az a felelős magatartás, és egyébként a Quaestor-károsultakon akkor fogunk segíteni, hogyha megvárjuk az Alkotmánybíróság erre vonatkozó döntését (Bangóné Borbély Ildikó: Hány ember haljon még meg? ‑ Közbeszólások az MSZP soraiból. ‑ Az elnök csenget.), meglátjuk, hogy ezzel a törvénnyel mi lesz, és majd utána tudunk arról dönteni, hogy egyébként az eredeti célt hogyan tudjuk megszolgálni. (Dr. Legény Zsolt: Várjuk meg a földnél is! ‑ Gőgös Zoltán: És a földlicit?) Köszönöm szé­pen. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Bangóné Borbély Ildikó: Kettős mérce! Kettős mérce!)
  • SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen, köszönöm a szót, elnök úr, ígérem, hogy nem fogom kihasználni a négy percet, még elég hosszú lesz a mai nap, ami előttünk áll. Az ellenzéki frakcióknak természetesen köszönöm, hogy támogatják ezt a javaslatot. Itt nyilván nem is elsősorban az én személyes ügyemről, meg nem az Együttnek a személyes ügyéről, hanem a Quaestor-károsultaknak az ügyéről van szó, az ő problémájukkal kell foglalkoznunk. Annyit jegyeznék csak itt meg Hollik képviselőtársam hozzászólására, hogy mint említettem, az alkotmánybírósági beadványnak halasztó hatálya nincsen, tehát ez nem érdemi hivatkozási alap. Másrészt szerintem az politikailag is kínos egy kicsit, hogy ha egyrészt a politikai hasznát learatják annak, hogy azt mondják, és elhitették tízmillió magyar állampolgárral, hogy itt mindenki meg van mentve, nyugodjon meg mindenki, miközben nem fizették ki ezeknek az embereknek a kárát, és erről egyébként a közvélemény előtt pedig hallgatnak (Gőgös Zoltán: Sőt, hazudnak! ‑ Dr. Legény Zsolt: Hazudnak!), és a magyar lakosság erről nincs is tájékoztatva megfelelő módon. Esetleg, mondjuk, hasonló óriásplakát-kampányba lehetne kezdeni, mint a menekültkérdés kapcsán, és kiírni, hogy „nem fizettük ki a Quaestor-károsultakat”. Ha mondjuk, ezt csinálnák, akkor lenne pariban a dolog, és akkor lehetne arról beszélni, hogy mindenki megfelelő módon tájékoztatva van, és erkölcsileg teljesen elfogadható módon járt el a kormány, mert ugyan megszavazta ezt a törvényt, lehetett tudni előre, hogy ez nem fog működni (Dr. Szakács László: Mi megszavaztuk, csak végre kellene hajtani!), majd aztán utána látványosan nem is működik. A károsultak meg várnak a pénzükre, és ők aztán végképp nem tehetnek erről az egészről ‑ ellentétben az önök haverjaival, akik a Quaestorban matattak, két kézzel könyékig nyúlkálva a pénzeszsákban. Köszönöm szépen. (Dr. Legény Zsolt: A pénzes bödönben, nem csak a pénzeszsákban!)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Ezt a napirendi pontot lezárom. Most előterjesztések tárgysorozatba-vételi kérelmének tárgyalása következik. Szabó Szabolcs független képviselő és a támogató képviselők indítványozták, hogy az Országgyűlés döntsön a Quaestor-károsultak valódi kártalanításáról szóló T/5906. sorszámú törvényjavaslat tárgysorozatba vételéről. A tárgysorozatba vételt a Gazdasági bizottság utasította el. Tisztelt Országgyűlés! Először megadom a szót Szabó Szabolcs képviselő úrnak, az előterjesztőnek, ötperces időkeretben.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most képviselőcsoportonként egy-egy képviselő két-két perces időkeretben, valamint az elsőként szólásra jelentkező független képviselő szintén kétperces időkeretben ismertetheti álláspontját. Először az írásban jelentkezett Volner János képviselő úrnak ‑ Jobbik ‑ adom meg a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szakács László képviselő úrnak, MSZP. (18.30)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, LMP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Több képviselőcsoport szólásra nem jelentkezett, így megadom a szót Szabó Szabolcs független képviselő úrnak (Németh Szilárd István: Elnök úr! Elnök Úr! ‑ Hollik István jelentkezik.), akinek a házszabály szerint… (Közbeszólás az MSZP soraiból: Valaki megvilágosodott! ‑ Hollik István jelzésére:) Jelentkezett? Itt nem látom. (Gőgös Zoltán Hollik Istvánnak: Mindig kioldod, valószínű!) A gombot! (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) A gombot tessék megnyomni! Jó, megadom a szót a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének, Hollik István képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, van-e még hozzászóló Szabó Szabolcs független képviselő úron kívül. (Senki nem jelentkezik.) Nincsen. Akkor a házszabály szerint négyperces lehetősége van, mert mint független képviselő is jelentkezett szólásra külön, és az előterjesztő jogán is van két perce. Öné a szó, Szabó Szabolcs képviselő úr.