• BARTOS MÓNIKA, a Fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló T/6632. számú törvényjavaslat kapcsán a bizottság megállapította, hogy az megfelel az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014-es országgyűlési határozat 44. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányossági, jogi és jogalkotási követelményeknek. A törvénymódosító javaslat a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény 2012. január 1-jei hatálybalépését követően összegyűlt jogalkalmazói tapasztalatok beépítését kívánja megvalósítani. A koncepció alapvető célja, hogy egyértelmű, egyszerűsített, átlátható szabályrendszer alakuljon ki, amelyet mind a kötelezett gazdálkodók, mind az alkalmazó hatóságok azonosan értelmeznek és alkalmaznak. A javaslatot a jogalkalmazók által megfogalmazott kérdések alapján az érintett tárcák és hatóságok közösen dolgozták ki. A szabályozással összefüggésben a jogalkalmazóktól érkezett visszajelzések az egyszerűsítés és az adminisztrációs teher csökkenésének igényét mutatták, különösen az egyéni hulladékkezelést választók esetében. A jelen törvényjavaslat célja ezért, hogy az érintettek kötelezettségteljesítését megkönnyítse. A javaslat fő elemei a következők: gépjármű­termékdíj-átalány bevezetése az adminisztráció csök­­kentése érdekében, az egyéni hulladékkezelés telje­sítésének egyszerűsítése, a termékdíjtörvény szank­ciórendszerének pontosítása, késedelmi pótlékkal történő kiegészítése, ezenkívül pedig egyéb módosítások is benne foglaltatnak, többek között az értelmező rendelkezések, fogalmak bővítése és a jogértelmezést elősegítő pontosítások. E területek közül a bizottsági vitában főleg egy pontra fókuszáltunk, elhangzott, hogy a forgalomba hozatal definíciójának kiegészítésével a jövőben nemcsak a hazai, hanem a külföldi gazdálkodók is kötelesek termékdíjat fizetni termék­díjköteles termék távolsági, azaz online értékesítés útján magyarországi vevő részére történő értékesítés esetén. Ez a módosítás feloldja a hazai gazdálkodók eddig meglévő piaci hátrányát. Erre azért van szükség, mert a jelenlegi szabályozás környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási szempontból sem fenntartható, hiszen az online értékesítési csatornán hazánkba behozott díjköteles termékek hulladékká válása esetén a begyűjtésről és a hasznosításról hazai forrásból kell gondoskodnunk. A javaslati pont szerint ezentúl azon külföldi távolsági értékesítőknek (Az elnök csenget.), akik hazai áfaregisztrációval rendelkeznek, ezután majd termékdíjat kell fizetniük. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • HERINGES ANITA, a Fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Nagyon szépen köszönöm. A bizottsági ülésen, miután miniszteri meghallgatás után következő napirendi pontként tárgyaltuk ezt a törvényjavaslatot, innentől kezdve már sokkal kisebb lelkesedéssel kaptunk válaszokat, de ettől függetlenül nagyon szépen köszönjük, hiszen nagyon hosszú bizottsági ülésen voltunk túl. Az volt a bajunk ennek a környezetvédelmi­ter­mék­díj-törvénynek a módosításával, és ezt kisebbségi véleményként is megfogalmaztuk, hogy mi nem az egyszerűsítést látjuk benne, hanem az egyszerű pénzbehajtást, ami megint nem a célnak megfelelően kerül majd elköltésre. Mert ha még a pénzbehajtást el is tudná fogadni az ember, egy olyan rendszeren keresztül próbálják önök a pénzt beszedni, amely egyébként sem működik most, jelen pillanatban jól és fenntartható módon, de legalább akkor a környezetvédelmi rendszerre költenék el. De ahogy láttuk, a 2015. évre tervezett 63 milliárd környezet­védel­mitermékdíj-bevétel egynegyedét sem fordítják környezetvédelmi programokra, újrahasznosításra vagy egyszerűen a civil szervezetek támogatására. Ezért az MSZP-frakció nem tudja támogatni ezt a módosítást sem, egyszer már olyat kéne idehozni, ami egyébként fenntartható és jövőbe mutató. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Sallai R. Benedek tapsol.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Rögtön azzal kezdeném, hogy eloszlassam azt a félreértést, hogy itt nem termék­díjjogszabályról van szó, ez egy egyszerű pénzlenyúlás, hiszen az a szellemiség, amit a jogszabály alkotott, az így hangzott szó szerint: a 2011. évi törvény alapvető célja, hogy hozzájáruljon a környezetszennyezés megelőzéséhez, csökkentéséhez, a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodáshoz, ezt mondta a jogszabály, amellyel létrehozták. Ehhez képest most, jelen pillanatban fillérre ugyanakkora termékdíj van a klórozott fehér papíron és a környezetbarát újrapapíron, ugyannyi van a foszfátmentes és a hagyományos mosóporon. Ha egy, a környezeti hatás szempontjából széles spektrumú termékcsoport összes tagját ugyanakkora adóval sújtják, akkor az nem zöldadó, hanem nyilvánvalóan egy lenyúlás. Tökéletes példa erre az, amire a köztársasági elnök úr is felhívta a figyelmet ez év elején: jelen pillanatban termékdíjjal volt sújtva a napelem, miközben a Paksi Atomerőműnek semmilyen elemét, tevékenységét nem kellett termékdíjjal és környezetvédelmi díjakkal sújtani, annak ellenére, hogy annak a tárolása és kezelése hosszú távon rengeteg költséggel jár. (20.10)Ebből adódóan az MSZP-s képviselőtársam által elmondottnak megfelelően nem tekintettük úgy, mintha ez egy zöldadó lenne. Ez egy sima adóbehajtás, ami összességében nem tudja sem a fenntarthatóság, sem a környezet- és természetvédelem céljait szolgálni ezzel az eszközrendszerrel. Abban bízunk, hogy valaha majd elgondolkozik a kormányzat azon, hogy mondjuk egy ledes izzón, egy kompakt izzón és egy hagyományos izzón ‑ vagy akár számos példát tudnék mondani ‑ hogyan kellene megkülönböztetni a termékdíjat, hiszen minden környezetszennyezéssel jár, ebben a kormányzatnak igaza van, mindegyik alapvetően természeti erőforrásokat használ, viszont nyilvánvalóan az élettartam alapján nem ugyanakkora súllyal számítanak ezek. Emiatt nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr.
  • KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Gondolkodtam, hogy hozzászóljak-e. A kisebbségi véleményt ismertető bizottsági tagtársaimhoz, ellenzéki képviselőtársaimhoz hasonló véleményt szeretnék én is nagyon röviden megfogalmazni. Egyébként önmagukban azok az intézkedések, amiket a módosító javaslatok tartalmaznak, lehet, hogy nem lennének rosszak, ha maga az egész szabályozás, maga a környezetvédelmi termékdíj mint olyan elérné a célját, és nem csak egy egyszerű, puszta adóbevételként kezelné a kormány. Az általános vitában elmondottakat nem kívánom megismételni. Ott elmondtam, hogy pontosan milyen kifogásaink vannak a javaslattal kapcsolatban. De tény, ami látszik a magyarországi természet- és környezetvédelmi helyzeten, illetve a hulladékgazdálkodás helyzetén is, hogy a környezetvédelmi termékdíjból befolyt forintok jobban is hasznosulhatnának. Mindig elmondja a kormány, hogy milyen eredmények születtek a környezetvédelem, illetve konkrétan a hulladékgazdálkodás területén, és hogy milyen tervek vannak a következő időszakra nézve, és ehhez hány milliárd forint uniós forrás áll rendelkezésre. Én azt szeretném látni, hogy valóban ezek a forintok, amelyek a környezetvédelmi termékdíjból be­folynak, nem egyszerű adóbevételként vannak kezelve, hanem a törvény eredeti szellemiségének megfelelően a hulladékgazdálkodás rendjének javítását, illetve a hulladékgazdálkodás hazai szabályozásának a jobbá tételét szolgálják, azt, hogy Magyarországon mind a veszélyes-, mind a nemveszélyeshulladék-áramok, amelyek kiemelt mennyiségben keletkeznek vagy pedig kiemelt veszélyességűek, megfelelő kezelésben részesülhessenek, és ne fordulhassanak elő olyan állapotok, amelyek ma még sajnos rendszeresen előfordulnak, és olyan környezetkárosítások, környezetszennyezések, amelyek abból adódnak, hogy ezek a hulladékáramok nem megfelelő kezelésük miatt vagy a kezelés nem megfelelő hatékonysága miatt olyan helyen kötnek ki, ahol a környezetre, illetve az emberi egészségre veszélyt jelentenek.Ennyit szerettem volna elmondani, megindokolva, hogy miért nem tudjuk mi sem támogatni sem a módosító javaslatot, sem pedig az eredeti előterjesztést. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)
  • HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Ami miatt még egyszer hozzászólási időt kértem, az azért van, mert ebben az évben már másodszor módosítjuk a termékdíjtörvényt, és reménykedve abban, hogy ha elmondom még egyszer és véletlenül meghallják, hogy miért is jött létre ez a termékdíj, hogy mire is szolgálna ez eredetileg, akkor hátha elérjük vele a célunkat, ha majd harmadszor behozzák a módosítást.Hazánkban ’95-ben vezették be a környezetvédelmi termékdíjat, amelynek az eredeti célja az lenne, hogy különböző termékek előállítása, forgalmazása, felhasználása során okozott környezeti szennyezések és a környezetszennyezés, illetőleg károk megelőzéséhez, csökkentéséhez, valamint a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodásra irányuló tevékenységek ösztönzéséhez pénzügyi forrásokat teremtsen. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a módosítás most már nem egyszerűsítette ezt a törvényt, hanem lassan már annyira bonyolult, mint egy végrehajtási rendelet. Tényleg az a véleményünk, hogy egyrészt a hulladékgazdálkodás rendszerét kellene végre rendbe rakni, még akkor is, ha a saját helyettes államtitkáruk szerint a hulladékgazdálkodás rendszere jelen pillanatban fenntartható és jól működik. Valahogy az emberek nem ezt látják, valahogy a polgármesterek nem ezt látják, és a majdnem 100 százalékban önkormányzati tulajdonú nonprofit cégek jelen pillanatban nem ezt látják.Várjuk, hogy mikor hozzák be a hulladékgazdálkodási törvény módosítását úgy, hogy már a tényleges céljaikat is leírják benne, nem azt, amit ezen a héten fogunk tárgyalni. Látszik, hogy sikerült ezt a rendszert is tönkretenniük, ugyanúgy, mint a kéményseprést és a víziközmű-szolgáltatást. Az a bája már csak az egésznek, hogy egy olyan miniszter terjeszti elő ezt a törvénymódosítást, akinek több törvényét is alkotmányellenesnek minősítette az Alkotmánybíróság. Azt gondolom, hogy jobban meg kellene fontolni, hogy mit hoznak elénk. Köszönöm szépen. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)
  • SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kaptam felszólalási kedvet, mert megláttam KDNP-s képviselőtársaimban azt a roppant érdeklődést a termékdíjrendszerrel kapcsolatban és azt a felismerést, hogy milyen fontos lenne a zöldadórendszer bevezetése Magyarországon. Ezen érdeklődésre reflektálva gondoltam, hogy csak elmondom azon nézeteimet, amelyeket nem mondhattam el korábban, hiszen a házszabályi rendelkezéseknek megfelelően nem térhettem el attól, amit a bizottsági ülésen megfogalmaztam. Így most még szóvá szeretném tenni azt is, hogy vajon milyen jogszabályalkotás az, mikor a jogszabályalkotó saját magát kivonja a törvény hatálya alól. Ugyanis a jogszabály jelen pillanatban azt mondja, hogy a hazai termékdíjtörvény értelmében az állami, önkormányzati szerv alapfeladata körében kiadott kiadványok nem tartoznak a termékdíjköteles termékek közé. Ezek tipikusan az ilyen szórólapokra, amiket kapunk kis ablakos borítékban a miniszterelnök úr fényképével és egy halom más ilyen szemétre vonatkozik, amelyekkel traktálják a magyar választókat kormányzati propaganda jogcímén, amelyekre még csak meg sem kell fizetni azt a környezetvédelmi termékdíjat, amely minden esetben megjelenik ezek előállításakor, nemcsak a papír gyártása során, hanem az összes feldolgozás során és hulladékgyűjtés során is keletkező.Mindez azért fontos, mert ha zöldadórendszert akarnak csinálni, aminek az LMP teljes mértékben elkötelezett híve, és nagyon örülnénk és ebben támogatnánk a kormányzatot, ha ilyet akarna csinálni, akkor meglenne az esély arra, hogy olyan adórendszert találjunk ki, amellyel valóban szabályozási eszközökkel korlátozzuk a környezetterhelést és elősegítjük a környezetbarát technikák, technológiák elterjedését. De azon állításomat, amit megfogalmaztam kisebbségi véleményként és a bizottságban, hogy ez egy pénzlenyúlás, alátámasztják azon költségvetési számok, amelyek nyilvánvalóan rámutatnak, hogy az éves zöldadóbevétel több mint 50 milliárd forint, miközben a kormány nagyjából 12 milliárd forintot, tehát kicsivel kevesebbet, mint egynegyedét fordítja termékdíjas hulladékok gyűjtésének és feldolgozásának támogatására. A látható cél ebből is látszódik, hogy ez pénzbehajtás, hogy költségvetést egészítsenek ki belőle. Itt szó nincs azon alapküldetésről, hogy hogyan lehet jobbá tenni a magyar környezetvédelmi és hulladékellátó rendszert. Nyilvánvalóan ezért vagyok ezzel a kifogással, hiszen a rendszer látványosan működésképtelen a tekintetből is, hogy miközben egész évben szükség lenne arra, hogy gyűjtési és hasznosítási programokat támogasson a rendszer, rendszerint év végén egy-egy pályázat formájában kerül ezeknek a forrásoknak a felhasználása kiosztásra, ami eleve ellehetetleníti azt, hogy hathatósan hozzá tudjon járulni azon jogszabályalkotói célkitűzéshez, hogy a környezetvédelmi adók rendszerével környezetvédelmi és természetvédelmi célokat tudjunk szolgálni. Mindezek által azon örömöm kifejezése mellett, hogy KDNP-s képviselőtársaimnak mindezt elmondhattam, azt szeretném, hogy támogassák ők is azt, hogy valóban zöldadórendszert hozzon létre a magyar kormányzat, és a környezetterhelés tekintetében lénye­gesen magasabb szintű terheléssel, a minisztérium által sokszor hangoztatott „a szennyező fizet” elvével megvalósítsa azt, amit a jogszabály alkotásakor kitűzött, és ne pedig ezt az egyszerű pénzlenyúlást csinálják a költségvetés részére némi kozmetikázással. Köszönöm a szót, elnök úr.
  • GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Heringes Anita képviselő asszony elmondta, hogy a hulladékgazdálkodás tekintetében milyen problémákkal nézünk szembe. Én csak három-négy adatot szeretnék képviselőtársaim fejében elhelyezni, egyszerűen azért, hogy a továbbgondolkodás alapját meg tudjuk teremteni. Az én ismereteim szerint ezen közszolgáltatás tekintetében az éves felhalmozott hiány mintegy 13-14 milliárd forintos nagyságrendet tesz ki. Óriási pénzt jelent ez.Ami a másik nagy problematika, maga az a fajta értékvesztés, ami a begyűjtött hulladékok fel nem dolgozásából fakad, magyarul: abból, hogy nem kerül megfelelő szelekción keresztül mindez, és a szelektálást követően pedig a feldolgozása nem történik meg. (20.20)Szakértői vélekedések támasztják alá, hogy ez 2014-et érintően, egy zárt teljes esztendőt érintően mintegy 40 milliárd forintos nagyságrendű veszteségtartalmat jelent. És amire a figyelmüket még szeretném felhívni, az gyakorlatilag a termékdíjakból fakadóan egy ilyen 70 milliárd forintos nagyságrend. Az én ismereteim szerint ennek a közel 5 százaléka az, ami a hulladékgazdálkodással foglalkozó közszolgálati cégek irányába visszafordításra kerül, magyarul: egy ilyen 3,5 milliárd forintos nagyságrend a 70 milliárd forintból. Itt a kérdés rögtön adja magát, hogy na és akkor hol van az a másik 66,5 milliárd forint. Ha belenézünk ennek a rendszernek a működésébe, akkor az egyik nagy torzó igazából az, hogy a katasztrófavédelem rendszerén keresztül történő kijelölések nagyságrendje, számossága milyen mértéket ölel fel, és milyen problematikák sokaságát veti fel e tekintetben. Valójában, egy szó mint száz, azt lehet mondani e tekintetben, hogy újra kell gondolni Magyar­országon a hulladékgazdálkodással foglalkozó közszolgáltatás mikéntjét, és érdemes a termék­díj­bevételből származó forrásoknak a visszaforgatása tekintetében is elgondolkodni, hogy rendben van-e ez a mérték, amit említettem. Elnök Úr! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
  • V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyiüknek köszönöm a hozzászólását, Bartos Mónikának azt, hogy összefoglalta, hogy most ezzel a javaslattal mit szeretnénk elérni; nyilván nem a termékdíjtörvény generális módosítását. Célunk csupán az, hogy bevezessük a gépjárműre vonatkozóan a termékdíjátalányt, amely adminisztrációt csökkent, az egyéni hulladékkezelés teljesítését egyszerűsítsük, illetve módot adjunk arra, hogy pontosítsuk a szankciórendszerét a termékdíj­törvényt megsértők esetén. Néhány jogértelmezést elősegítő pontosítás is szerepel a törvényben. Azonban mind az általános vita, mind a bizottsági vita most is lehetőséget adott arra, hogy azért nagyon kiterjedten értelmezzük a termékdíjtörvény által felölelt témaköröket. Itt szó volt a hulladékgazdálkodásról, de ha egy megjegyzést, hozzászólást ki tudnék emelni az ellenzéki padsorokból, az az, hogy itt nincs egyszerűsítés, ez egy pénzbehajtás. Tisztelt képviselőtársaim, ennek a törvénynek a módosításával nem keletkezik többletbevétel az állam számára. Tehát egyszerűsítés van a termékdíj fizetésében érintettek számára, nem számolunk azzal, hogy nagyobb állami bevétel lenne. De szóvá tették azt is, hogy az itteni 50-60 milliárdos bevételnek töredékét fordítjuk magára a célra. Nos, ez nem így van. Hiszen nyilvánvalóan az a 12-13 milliárd, amelyet közvetlenül a hasznosításra kívánunk fordítani, az nem az összes környezetvédelmi célú kiadás a költségvetésen belül, hiszen működtetjük több mint 5 milliárdért magát a környezet- és természetvédelmi intézményrendszert, hatóságokkal, kutatóintézetekkel együtt, számos pályázat van, környezeti kártalanítás, természetvédelmi kártalanítás, programok, amelyeket szintén ebből a forrásból tudunk fedezni. De a legnagyobb tétel nem ez. Újra és újra hadd mondjam el önöknek, hogy az elmúlt hétéves ciklusban, amelynek jelentős része, a beruházások szinte kizárólag az Orbán-kormány idejére estek, 2300 milliárdot fordítottunk környezetvédelmi és természetvédelmi fejlesztésekre. Ez irdatlan nagy szám, azonban a most induló vagy már elindult új európai uniós programozási időszakban ezt mintegy 500 milliárddal fogjuk megfejelni. Tehát félezer milliárddal még ennél a számnál is többet fogunk költeni a környezet- és természetvédelem ügyére. Remélem, ezek után senki sem gondolja komolyan, hogy ez valami mellőzött terület lenne. Sőt, ha ehhez hozzászámítjuk a földalapú támogatások mintegy 800 milliárdos nagyságrendű részét, akkor 3540 milliárd körül van az az összeg, amelyet az elkövetkező esztendőkben erre a célra fordítunk. A termékdíjtörvény kialakulásakor volt egy elképzelt modell, hogy ezt a termékdíjat maguk a gyártók, forgalmazók fogják saját maguk számára hasznosítani, felhasználni, félrerakni. Nos, ez a modell nem vált be. De ha ez lenne ‑ mert most is van bizonyos mértékben egyéni teljesítés, és azt egyszerűsítjük is például ebben a törvényben, de általánossá ez nem válik, szerintem nagyon helyesen, mert a törvények, jogszabályok mindig egy-egy adózási, termelési, környezettudatossági kultúrával összhangban alakíthatók csupán ‑, akkor szóba se kerülne, hogy melyik terméknek kellene elengedni. Szóba se kerülne a napelem esetén, hogy valaki azt ne fizesse be. Hiszen ha saját magának kell gondoskodni annak az újrahasznosításáról, akkor ez a szempont be se kerülhet egyáltalán a mérlegelési elemek közé.Ez csak most vetődik így fel, azért, mert közösségi teljesítés van, és akik így gondolják, azok nem kevesebbet állítanak, mint hogy azok helyett, akik napelemet szerelnek a házukra, másoknak kell kifizetni ennek az újrahasznosítási költségét, azoknak, akik soha nem fognak napelemet rakni a házukra, mert majd adóban valaki más megoldja ezt a feladatot. Természetesen ki lehet alakítani egy ilyen rendszert is. Erre ez a törvény most nyilván kísérletet sem tesz. Gúr Nándornak és Heringes Anitának is elmondom újra és újra, a hulladékgazdálkodással kapcsolatban vannak gondok, de ezt a gondot egyelőre, minden állítás ellenére a szolgáltatást igénybe vevő lakos nem érzi. Tehát olyan nem történt, hogy valakitől ne vitték volna el a hulladékot, és olyan se történt, hogy mondjuk, ne tudnák tartani évek óta a rezsicsökkentett díjat, tehát a lakosoknak ez a rendszer kifejezetten jó. Hogy a közszolgáltatók számára ez az átmeneti időszak kellemetlen, ez kétségtelen, azonban a kormányzat hamarosan ebben hathatós intézkedéseket fog tenni, és egy új rendszer fog felállni azokon az elemeken épülve, hogy például most már nonprofit kft.-k végzik, és a profitelemet ebből a rendszerből kiirtottuk. A hulladékgazdálkodás egyéb­­ként egy bővebb kategória, mint maga a közszolgáltatás. A települési hulladék mintegy 22-23 százaléka az összes hulladéknak. Tehát azért ezt kéretik mindig így együtt kezelni. Ez a hulladéknagyságrend csökken Magyarországon. Tehát a korszerű hulladékgazdálkodást végző országokhoz hasonlóan ebben az elemben már jó eredményeket tudunk felmutatni, mint ahogy az újrahasznosításban is. Gúr Nándor képviselő úr említette, hogy ezekben nincsenek eredmények, meg hasznosíthatatlan. Dehogy! 2010-ben 24 százalékát hasznosították a települési hulladéknak, 2014-ben pedig 36,5 százalékot. Reményeink szerint ezek az adatok a jövőben még jobban javulnak, hiszen a január 1-jétől bevezetett, házhoz menő szelektív rendszer már most kiváló eredményeket mutat. Van olyan paraméter, például papír esetén, ahol 150 százalékos a növekedés, és nemcsak nagyobb mennyiségű, hanem jóval nagyobb tisztaságú másodnyersanyaghoz is juttatjuk az ipart. (20.30)Végezetül valamennyiük hozzászólását megköszönöm, és kérem, hogy majd a végszavazásnál is támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)
  • ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor. Most pedig, tisztelt Országgyűlés, soron következik a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentés vitája.A kormány-előterjesztés T/6632. sorszámon és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló irományok a parlamenti informatikai hálózaton elérhetőek. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e most szólni. (V. Németh Zsolt nemet int.) V. Németh Zsolt államtitkár úr jelzi, hogy nem, tehát a végén tízperces időkeret áll majd a rendelkezésére összefoglalni a vitát, illetve válaszolni az elhangzottakra. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Bartos Mónika képviselő hölgynek, a kijelölt Fenntartható fejlődés bizottsága előadójának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt két felszólaló ismerteti, összesen három perc időkeretben. Kinek adjam meg elsőként a szót? (Sallai R. Benedek Heringes Anitára mutat.) Elsőként a hölgynek, a képviselő asszonynak, Heringes Anitának adom meg a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. 1 perc 40 másodperc maradt Sallai R. Benedek képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretekben. A vita során kétperces hozzászólásra nincs lehetőség. Írásban előre senki nem jelentkezett, így várom a jelentkezőket, gombnyomással. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, illetve most már igen. Megadom a szót Kepli Lajos képviselő úrnak, Jobbik.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Heringes Anita képviselő asszony, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A következő hozzászóló Sallai R. Benedek képviselő úr, Lehet Más a Politika.
  • ELNÖK: Köszönöm, Sallai képviselő úr. A következő hozzászóló Gúr Nándor képviselő úr, jegyző úr, az MSZP képviselője.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, a vitát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót V. Németh Zsolt államtitkár úrnak, aki válaszol a vitában elhangzottakra, tízperces időkeret áll rendelkezésére.