• DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A lakosságra vonatkozó állami adósmentést a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény egy új jogintézménnyel egészítette ki, amely a fizetési nehézségekkel küzdő magánszemélyek számára csőd­védelmet biztosítva segíti elő fizetőképességük helyreállítását és egyben adósságuk rendezését is. Ez a jogintézmény az úgynevezett magáncsődeljárás, amelynek lényegét leginkább úgy érdemes összefoglalni, hogy a fizetésképtelen magánszemélyek számára rendezett jogi kereteket alkot arra, hogy ne legyenek kitéve a hitelezők versenyén és a követelésbehajtás logikáján alapuló azonnali vagyon- és jövedelem­elvonással járó behajtási eljárásoknak, hanem egy második esélyt kapjanak az adósságcsapdából történő kikerülésre. Az adósságrendezési eljárást a törvény hatálybalépésétől számított első időszakban olyan hiteladósok kezdeményezhetik, akiknek vagyona és törlesztésre fordítható jövedelme nem elégséges a felhalmozott adóssággal kapcsolatos törlesztési kötelezettségek teljesítésére, ezért lakóingatlanuk elvesztését eredményező eljárás megindítása vagy továbbfolytatása várható. A jogalkotó tehát a lakóingatlannal rendelkező hiteladósokra fókuszál, és a későbbi években fokozatosan terjeszti ki az eljárásba való belépés lehetőségét a többi lakossági csoportra is. Nem változtat ezen a kormány által 2015. október 13-án benyújtott törvényjavaslat, és nem is érinti az első időszakra vonatkozóan megszabott törvényi határidőket. A törvényjavaslat célja a magáncsődtörvény kis terjedelmű módosítása azért, hogy az első ütemben megindítható adósságrendezési eljárások kezdeményezésére a belső határidők érintése nélkül egy egyszeri póthatáridőt adjon legkésőbb 2016. március 1-jéig. A póthatáridő engedélyezése azt teszi lehetővé, hogy azok is kezdeményezhessenek adósságrendezési eljárást, akik a most hatályos törvényi rendelkezések szerinti, az első időszakban rájuk érvényes határidőket már túllépték. A póthatáridő törvényi biztosítása tehát azoknak a hiteladós személyeknek is ad még egy esélyt az adósságcsapdából való kikerülésre, akik nem kísérték figyelemmel a kormányzati tájékoztatásokat és jogszabályokat, és lekésték az adósságrendezési eljárásra irányuló határidőket. A törvényjavaslatban engedélyezett póthatáridő ellenére a kormány a kormányzati kommunikáció eszközeivel, továbbá a családi csődvédelmi szolgálat útján továbbra is szeretné az érintett hiteladós családok figyelmét felhívni arra, hogy a póthatáridőtől függetlenül célszerű lenne mihamarabb eldönteniük, hogy kívánnak-e élni a magáncsődeljárás lehetőségével és az ezzel együtt járó csődvédelemmel. Kizárólag az adósságrendezés kezdeményezése tudja ugyan­is megakasztani a jövőben a kényszerértékesítési eljárásokat. Az eljárások egyszerűsítése, gyorsítása és a pénzügyi intézmények indokolatlan adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében a törvényjavaslat az adós számára választási lehetőséget biztosít arra, hogy a magáncsődeljárást kezdeményező iratokat a családi csődvédelmi szolgálat területi szervénél, a fővárosi, illetve a megyei kormányhivataloknál terjesszék elő. Ugyanakkor dönthetnek úgy is, hogy közvetlenül a főhitelező pénzügyi intézménynél nyújt­ják be ezeket a dokumentumokat. A törvényjavaslat egyebekben nem érinti a főhitelezői kötelezettségeket, és azt sem, hogy ezekben az esetekben is sor kerül bíróságon kívüli adósságrendezési eljárásra, ha van főhitelező. A gyakorlatban felmerült jogértelmezési kérdésekre tekintettel a törvényjavaslat egyértelművé teszi a bírósági adósságrendezés időszakánál hosszabb futamidejű szerződések esetén követendő eljárást. A bírósági adósságrendezés időszaka fő szabályként öt évig tart. Az ennél hosszabb futamidejű jelzálog-hitelügyletekre, illetve a lakóingatlanra kötött pénzügyi lízingügyletekre kiegészítő szabályok beépítése indokolt. Ennek oka, hogy sem az adós, sem a hitelező számára nem lenne előnyös a futamidő bírósági adósságtörlesztési határozattal történő lerövidítése, sem pedig az adósságrendezési eljárás időtartamának a futamidő lejártáig történő meghosszabbítása. A törvényjavaslat ezért kimondja, hogy a hitelező számára a minimális megtérülést csak a futamidő végéig kell teljesítenie az adósnak. Ha pedig a hitelszerződést vagy a pénzügyi lízingszerződést már korábban felmondta a hitelező, az adóst akkor is megilleti az a kedvezmény, hogy a minimális megtérülést olyan időszak alatt teljesítse, ami megfelel a futamidő hosszának. Ez a kiegészítés az adós fizetési képességének helyreállítását segíti elő. Ebben a körben a bírósági mentesítési szabályokat is ki kell egészíteni, hiszen az adós köteles a futamidő lejártáig még esedékessé váló, az egyezségben vagy az adósságrendezési határozatban meghatározott összegek megfizetésére, azaz a mentesítő határozat az adósságrendezési időszakra eső időarányos teljesítést honorálja. A fentieket összefoglalva elmondható, hogy a törvényjavaslat azokra a lakáshiteladós családokra vonatkozik, akiknek érdeke a magáncsődeljárás kezdeményezése, mert a csődvédelem segítségével tudnak számukra kedvezőbb törlesztési feltételeket elérni, és a fegyelmezett adósok a méltányolható mértékű lakástulajdont megtartva fejezhetik be az adósságrendezési időszakot. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a természetes személyek adósságrendezéséről szóló T/6631. számú törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • DR. VINNAI GYŐZŐ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyan a kormány május végén nyújtotta be a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvényjavaslatot, amely szeptember 1-jén lépett hatályba, azonban még mielőtt a módosításról szólnék, hadd foglaljam össze néhány gondolattal az előzményeket. Államtitkár úr is említette, hogy egy új jogintézmény jött létre olyan adósok számára, akik második esélyt kapnak, ha magáncsődeljárás alá kerülnek, vagy ha akarják és belépnek ebbe a jogrendszerbe. A magyar jogrendszerben ez az első, magánszemélyekre vonatkozó adósságrendezésre irányuló eljárás, amely a fizetési nehézséggel küzdő családok, pontosabban: minimális vagyonnal és törlesztőképességgel rendelkező családok számára hatékonyan elősegíti az adósságrendezést, egyben segítséget nyújt az adósságcsapdából való kikerüléshez. Ez volt a cél, amikor 16 KDNP-s képviselő benyújtotta az eredeti törvényjavaslatot, hogy az adósságcsapdából hozzuk ki az embereket. Az adósságrendezési eljárás célja, hogy az adós és hitelezői érdekeinek összehangolásával állami felügyelet mellett valósítsa meg az adósságok rendezését. A magáncsődeljárás lényege tehát abban fogalmazható meg, hogy az adósnak jogi keretet biztosít a tartozásai rendezésére vonatkozóan a hitelezőivel történő megállapodásra, tehát elsősorban a hiteladósok, illetve a többféle fizetési késedelmet felhalmozó személyek adósságcsapdából való kikerülését tűzi ki végcélul. Az adósságrendezési eljárást az első ütemben olyan hiteladós személy kezdeményezheti, akinek vagyona és a törlesztésre fordítható jövedelme nem elégséges a felhalmozott adósságával kapcsolatos törlesztési kötelezettségének teljesítésére, és a lakóingatlana elvesztését eredményező eljárás indítása vagy továbbfolytatása várható. Ezt államtitkár úr is kiemelte. S hadd húzzam én is alá, hogy itt a lakóingatlanra fókuszál az eredeti törvény. Valahol lakni kell; a devizahiteleseket a csapdából kihozó törvény is erre fókuszált. (11.30)Tisztelt Ház! Tehát a benyújtott törvényjavaslat kis terjedelemben, de az érdemi részét nem érintően módosítja az úgynevezett magáncsődtörvényt azért, hogy az első ütemben megindítható adósságrendezési eljárások kezdeményezésére egy egyszeri póthatáridőt adjon. A jogalkotó ezt a póthatáridőt 2016. március 1-ig teszi meg. A póthatáridő engedélyezése lehetővé teszi, hogy azok is kezdeményezhessenek adósságrendezési eljárást, akik a most hatályos törvényi rendelkezések szerinti határidőket már túllépték.Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal összefüggésben is szeretnék arra kitérni, hogy a póthatáridő nem érinti a törvény most hatályos rendelkezéseiben a végrehajtások és végrehajtáson kívüli értékesítések továbbfolytatására vonatkozó törvényi határidőket és az említett eljárásokra vonatkozóan ott megállapított sajátos szabályokat. Hangsúlyozom, hogy fő szabályként az adósságrendezés kezdeményezése a kényszerértékesítési eljárásokat megakasztja, és ez azért nagyon fontos, hogy az érintett hiteladós családok gyors döntést hozzanak, kívánnak-e belépni, pontosabban: kívánnak-e élni a magáncsődeljárás lehetőségével és a vele járó csődvédelemmel.Az adósságrendezési törvény módosítása a póthatáridőn túl egyrészről az adós számára választási lehetőséget biztosít arra, hogy közvetlenül a főhitelező pénzügyi intézménynél benyújtva kezdeményezi-e a bíróságon kívüli adósságrendezést, vagy az eljárást kezdeményező iratok benyújtását a családi csődvédelmi szolgálat területi szervénél, ahogy hallottuk államtitkár úrtól is, a fővárosi és a megyei kormányhivataloknál lehet előterjeszteni. Ennek a módosításnak a célja, hogy egyszerűsítse és gyorsítsa az eljárásokat, továbbá a pénzügyi intézetek terheinek csökkentése menjen végbe. Ez az egyszerűsítés és gyorsítás, a választási lehetőség, a póthatáridő mind-mind azt szolgálja, hogy ebből az adósságcsapdából hozzuk ki azokat az embereket, akik ezt a jogintézményt választják.Tisztelt Képviselőtársaim! Másrészről röviden beszélnem kell a bírósági adósságrendezési időszakról, amely fő szabályként öt évig tart. Vannak azonban ennél jóval hosszabb futamidejű jelzálog-, illetve lakóingatlanra kötött pénzügyi lízingügyletek, ezekre nézve kiegészítő szabályok beépítése indokolt, hiszen sem az adós, sem a hitelező számára nem lenne előnyös a futamidő bírósági adósságtörlesztési határozattal történő lerövidítése, sem pedig az adósságrendezési eljárás időtartamának a futamidő lejártáig történő meghosszabbítása. Ennek érdekében a törvénymódosítás kimondja, hogy a hitelező számára a minimális megtérülést csak a futamidő végéig kell teljesítenie az adósnak. Ez egy lényeges mozzanat véleményem szerint.Ha pedig a hitel- vagy a pénzügyi lízingszerződést már korábban felmondta a hitelező, az adóst akkor is megilleti az a kedvezmény, hogy a minimális megtérülést olyan időszak alatt teljesítse, ami megfelel a futamidő hosszának, azaz a mentesítő határozat az adósságrendezési időszakra eső időarányos teljesítést honorálja.Tisztelt Ház! A fentiekre tekintettel, mint látható és a kormány expozéjában is hallottuk, a kormány legfőbb célja az volt, hogy a póthatáridő igénybevételével minél több, adósságcsapdába esett háztartás számára nyújtson segítséget. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy a benyújtott törvényjavaslatot, amely előzetesen egyeztetésre került a Bankszövetséggel, támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szíves figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
  • BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Hazánkban továbbra is több százezer család küzd az eladósodással. A jelzáloghitelek egyre növekvő terhei mellett a rezsi- és egyéb lakásköltségek is fizethetetlenné válnak sokak számára. Sokaknak nincs elegendő jövedelme, és a vagyonuk felélése sem jelent fedezetet a tartozásaikra. Ezek a családok úgy érzik, hogy soha nem fognak tudni megszabadulni a tartozásaiktól. Számukra a magáncsőd intézménye lehetőséget adhatott volna a kilábalásra.Nemcsak a rezsi kifizetése jelent problémát ma sokaknak, hanem az is, hogy ne sodródjanak bele még jobban az adósságspirálba. Miként egy lakhatással foglalkozó civil szervezet megállapította a jelentésében, közmű- vagy hiteltartozása miatt Magyar­országon évente körülbelül 500 ezer végrehajtási ügy indul, ez a szám évről évre nagyobb, 10 százalékkal növekszik. A közműdíjtartozást felhalmozók aránya sokkal nagyobb, mint a jelzáloghiteleseké. Míg rezsitartozása a lakosság közel negyedének van, addig a jelzáloghitel-tartozások a népesség 6,8 százalékát érintik.A Magyar Szocialista Párt több mint négy éve egy teljesen kidolgozott törvényjavaslatot nyújtott be a magáncsőd bevezetésére, ami minden adósnak érdemi segítséget jelentett volna. A kormánypártok azonban évekig napirendre sem voltak hajlandóak tűzni a magáncsőd ügyét, miközben hónapról hónapra adósságcsapdába került családok tömegei folytattak küzdelmet a mindennapi megélhetésért. Törvényjavaslatunk elfogadása helyett évekkel később előterjesztettek egy olyan törvényt, ami csupán az adósok egy részének jelenthetett volna ‑ most már kimondhatjuk, jelenthetett volna ‑ megoldást, az évek­kel ezelőtt adósságcsapdába került családok zömének semmilyen segítséget nem nyújt. Ráadásul azoknak az adósoknak sem jelent biztos kiutat, akik egyáltalán végig akarják szenvedni az adósságrendezési eljárás teljes folyamatát.Néhány megállapítás a törvényjavaslathoz. A természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényt borzasztó jogalkotási színvonalon nyújtotta be a KDNP az év tavaszán. A kidolgozás minőségét jól jellemzi, hogy a 127 paragrafusból álló törvényjavaslathoz végül 185 pontból álló összegző módosító javaslatot nyújtott be a Törvényalkotási bizottság. A Magyar Szocialista Párt legfőbb kifogásai a törvény tervezetével összefüggésben az alábbiak voltak.A törvény számos olyan megszorítást tartalmaz, ami az adósok jelentős részét kizárja az adósságrendezési eljárásból. A törvénnyel szemben az MSZP által benyújtott törvényjavaslat nemcsak akkor tette volna lehetővé az adósságrendezési eljárás megindítását, amikor az adós már 90 napos késedelembe esett, hanem a fizetésképtelenség veszélye esetén is. Különösen az adósságtörlesztési terv végrehajtásának időszakára a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvény lényegében nyomorba dönti az adóst.A Magyar Szocialista Párt számos módosító javaslatot nyújtott be ekkor a tervezethez, ami szélesítette volna az adósságrendezési eljárásba bevonható személyek körét, illetve életszerűbbé, méltányosabbá tette volna az adósok terheit. Azonban ezek egyikét sem támogatta a fideszes többség. Mivel az MSZP álláspontja szerint a törvény teljesen alkalmatlan a bajba került adósok problémájának orvoslására vagy akár csak enyhítésére, ezért az MSZP tartózkodott a zárószavazásnál.Az MSZP álláspontjának helyessége mostanra kétséget kizáróan beigazolódott. Mondhatnánk azt is, hogy megmondtuk, hogy ez nem fog működni. A törvény alapvető hibáin a mostani javaslat semmit nem fog javítani. Így a jelentkezési határidő kitolásától sem várható, hogy az adósok tömegei élnének a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvény nem sok perspektívát kínáló lehetőségeivel. A hosszabb futamidejű kölcsönszerződésekből eredő követelések törlesztésének rendezése fontos, előremutató rendelkezése a javaslatnak. Talán ez az egy pozitívuma van.A Magyar Szocialista Párt már 2010-ben benyújtotta a magáncsődről szóló teljesen kidolgozott javaslatát, ami az adósok széles körének tudott volna érdemi segítséget nyújtani. A Fidesz még a törvényjavaslatunkat sem támogatta, hangsúlyozom még egyszer. Az adósok valódi megsegítése helyett a Fidesz meghagyta a KDNP saját játszóterének e rendkívül fontos kérdést.(11.40)Hosszú évek hitegetése után végül a KDNP egy jogalkotási szörnyszülöttet nyújtott be az Országgyűlésnek. A KDNP teljes szociális érzéketlenségéről tett tanúbizonyságot, olyan drákói feltételeket támasztott az adósokkal szemben, amiket képtelenség teljesíteni, ezért nem vette ezt senki igénybe ez idáig.A KDNP magáncsődtörvénye teljes kudarc, amin a toldozgatás-foldozgatás semmit nem fog segíteni. Ráadásul itt el kell mondani, hogy Harrach Péter KDNP-s képviselő úr az utóbbi hetekben többször nyilatkozott a sajtónak, és a nyilatkozatai alapján senki nem tudott rájönni, hogy most félezren je­lent­­keztek erre a magáncsődre vagy csak százan, mert egyik alkalommal ötszázat mondott, majd utána már csak százat, és lényegében a magyar médiát hi­báz­­tatta azért, hogy nem sikeredett ennek a magán­­csődintézménynek a bevezetése. Nem azt mond­ta el képviselő úr, hogy maga a törvény rossz, hanem magát a médiát hibáztatta érte.Amikor a törvényt benyújtották, 20-25 ezerre becsülték azoknak a számát, akik igénybe fogják venni a magáncsőd intézményét. A mai napig hallunk olyan számokat, hogy száz, de hallunk olyan sajtóhíreket, hogy nulla azoknak a száma, akik jelentkeztek a magáncsőd intézményére. Ráadásul képviselő úr azt mondta ‑ szó szerint fogom idézni ‑, hogy arra számít, hogy a végrehajtási moratórium lejárta után és a végrehajtások újraindításakor többen veszik majd komolyan a fenyegetettséget, és adják be jelentkezésüket a családi csődvédelmi programra. Kiemelte, tudatosítani kell az érintettekkel, hogy két lehetőségük van: vagy az otthonuk elvesztésével járó végrehajtás, vagy az életformaváltás. Remélem, hogy ez nem fenyegetés volt, képviselő úr. Szeretném megkérdezni, hogy hogyan gondolta azt, hogy életformaváltás. Ezek az emberek nem azzal küszködnek, hogy Pick szalámi helyett, mondjuk, zalait egyenek, hanem már hús sem jut az asztalukra. Milyen életformaváltásra gondolt, képviselő úr? Mert én azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek már nincs miről lemondaniuk.A másik, ami előtt én döbbenten álltam, miután egy írásbeli kérdést tettem fel, hogy mennyibe fájt nekünk ez a 103 nap ‑ a törvény kihirdetése óta 103 nap telt el ‑, és azt a választ kaptam, hogy 626,7 millió forintot költött eddig a kormány a nem működő csődvédelmi programra. Tudják, ez a 626 millió forint a 103 napra elosztva több mint 6 millió forint naponta. Több mint 6 millió forintot löktek ki az ablakon a nem működő programra úgy, hogy előre figyelmeztettük a kormánypártot, hogy ezzel a törvénnyel nem fognak segítséget nyújtani a csődbe jutott embereknek. 6 millió forintot dobtunk ki az ablakon! Most meg van egy törvénytervezet, ami azt mondja, hogy márciusig kitoljuk a határidőt, és további több száz millió forintot lehet kidobálni az ablakon úgy, hogy egyetlenegy embert nem tudunk vele megmenteni. Mikor jön el az az idő, amikor normális módosító indítványokat el fognak fogadni, és figyelembe veszik, hogy van olyan módosító indítvány, amivel segíteni lehetne az embereken? Ne játsszuk már tovább azt a játékot, hogy milliárdokat költünk el hónapok alatt, mert lassan eljutunk odáig, hogy 7-8 hónap alatt el tudunk költeni több mint 1 milliárd forintot, és egyetlenegy embert nem tudtunk megmenteni vele! A napi 6 millió forinttal több száz családon lehetett volna segíteni. Ha csak száz családnak 60 ezer forintot tudnak adni naponta, már megmentettünk száz családot. Ehhez képest semmi nem történt. Úgyhogy, ha ez a törvénytervezet így marad, ahogy most van, semmiféleképpen nem fogjuk tudni támogatni, és módosító indítványokat fogunk beadni a törvényhez. Reméljük, hogy végre eljut odáig a Fidesz-KDNP-kormány, hogy figyelembe fogja ezt venni, és ténylegesen a segítséget veszi alapul, és nem azt, hogy egy működőképtelen törvényt fogunk húzni tovább még márciusig. Köszönöm szépen, elnök úr. (Demeter Márta tapsol.)
  • HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt még az előterjesztésről szólnék, kénytelen vagyok érintettség címén néhány mondatot az előbb elhangzott, megdöbbentően populista és tájékozatlan felszólaláshoz fűzni. Képviselő asszony hiányolta azt a nyilatkozatot, aminek néhány részletét idézte. El kellett volna olvasni pontosan, és a szavakat érteni, hogy most ne tévedéssel álljon elő. Először is: az nem igaz ‑ bárhol olvasta ‑, hogy nem jelentkezett senki. Szerződéseket kötöttek meg. Én az ön által idézett nyilatkozat kapcsán azt mondtam, hogy igaz, hogy száz alatt van ennek a száma. Igaz? Így hangzott el. És hogy szólt az az ötszáz körülbelül három héttel ezelőtt? Úgy, hogy már ötszázan elkezdték a folyamatot, kikérték az adatlapot, és így megindították a csatlakozás folyamatát. Ezt el kellett volna olvasni, de nem olyan médiumban, amelyik tévesen idézett. Tehát ha megengedi ezt a kis korrekciót az ön felszólalásával kapcsolatban. Említette, hogy sok az a pénz, amit a csőd­biztosok felkészítésére fordítottunk. Ön úgy képzeli el ennek a törvénynek a végrehajtását, hogy dilettáns módon foglalkoznak az adósokkal? Képezni kell, kiépíteni a rendszert. Ez egy új jogintézmény. Ez a jogintézmény Magyarországon most kerül bevezetésre ‑ önök is szerették volna ‑, és ez a nyugati tapasztalat szerint évek alatt kerül elfogadásra, nemcsak az előkészítés szakasza hosszú, hanem a bevezetés szakasza is. Egyetlen olyan állam sem volt, ahol egyik percről a másikra megrohanták a lehetőséget az adósok. Mindenhol fokozatosan került ez nemcsak bevezetésre, hanem igénybevételre. Most ebben a szakaszban vagyunk. Két fontos módosítást kell most végrehajtanunk. Az egyik a határidő kitolása. Bár idézte azt a mondatot is, amit elmondtam, most újból el kell mondanom: az adósok egy része nem érzékelte azt a veszélyt, amit a végrehajtás jelent számukra. Ez a végrehajtás az otthonuk elvesztését jelenti. Ha érzékelik a végrehajtási folyamat megkezdésével ‑ ami október második felében esedékes ‑, akkor nyilván igénybe fogják venni azt a lehetőséget, amit számukra felkínálunk, ez pedig a családi csődvédelem. Nyilvánvaló, hogy egyfajta életmódváltásra van itt szükség, és ez nem azt jelenti, amit ön mondott, hogy már nincs mit változtatni. Ez azt jelenti, hogy egy törvényben meghatározott módon, a nem feltétlenül szükséges kiadások csökkentésével, de az emberhez méltó életfeltételek biztosításával egy olyan életformát kell élni, ami az adósok részére az otthonuk megmentését és az újrakezdés lehetőségét szolgálja. Ön, úgy látszik, ezt nem szeretné megadni az adósoknak. De kezdjük talán az elején! Az állami adósságmentő eszköztárból hiányzott az a lehetőség, amit szeptember 1-jén az Országgyűlés elfogadott. Ennek célja a fizetőképesség helyreállítása. Másrészt viszont kétségtelenül az is cél, hogy az adósságcsapdában lévő családok számára védelmet nyújtson a hitelezők versengésével szemben. Tudjuk azt, hogy a legtöbb adósnak nem egy hitele van, és a hitelezők szeretnék a saját hitelüket minél előbb behajtani. Ez a jogintézmény pedig azt biztosítja az adósnak, hogy sorrendet állít fel a hitelezők között. Természetesen a probléma megoldását az is elősegíti, amennyiben minimális vagyonnal és törlesztőképességgel rendelkezik az adós. Az állami felügyelet is megvalósul, hiszen a részvételhez három fél kell: a hitelintézet, az adós és az állami felügyelet.(11.50)Az első ütemben azok vehetik igénybe ezt a szolgáltatást, akiknek az otthona veszélybe került. Ahogy említettem, két fontos módosítás van az előttünk lévő anyagban. Az egyik a póthatáridő biztosítása március 1-jéig, azonban nem javasoljuk az érintett családoknak bevárni ezt a határidőt, minél hamarabb meg kell fontolni, hogy kívánnak-e élni a magáncsődeljárás lehetőségével és az ezzel együtt járó csődvédelemmel is, hiszen elfelejtették eddig mondani, hogy csődvédelmet is jelent ez az eljárás, és a végrehajtások megakasztását.A törvényjavaslat az adós számára választási lehetőséget biztosít arra, hogy közvetlenül a főhitelező pénzügyi intézménynél benyújtva kezdeményezi a bíróságon kívüli adósságrendezést, vagy ‑ és ez a második fontos módosítás ‑ az eljárást kezdeményező iratokat a családi csődvédelmi szolgálat területi szervénél, a kormányhivatalnál terjeszti elő.A harmadik lényeges módosítás: az adósnak a hitelező számára a minimális megtérülést csak a jelzálogszerződés szerinti futamidő végéig kell teljesítenie, ha pedig a hitel- vagy pénzügyi lízingszerződést már korábban felmondta a hitelező, az adóst akkor is megilleti az a kedvezmény, hogy a minimális megtérülést olyan időszak alatt teljesítse, ami megfelel a futamidő hosszának. A nagy pénzügyi intézmények a magáncsődeljárás korábbi hiányát a magyar jogrend fejletlensége jeleként értékelték, ezért ennek a jogintézménynek a bevezetése ebből a szempontból is fontos volt. Ismét szeretném kihangsúlyozni azt, amit a bevezetőmben mintegy válaszul szocialista képviselőtársamnak mondtam, hogy nem mi találtuk ki ezt a jogintézményt, ez Európa nyugati felében bevett és működő intézmény. 1984-ben Dániával kezdődött a sor, 1986-ban az Egyesült Királyságban, 1989-ben Franciaországban, majd Finnországban, Norvégiában; Svédország, Ausztria, Németország1994-ben vezette be ezt a törvényt. Meggyőződésünk, hogy a családi csődvédelemről szóló törvény a kezdeti bizonytalanságok után sok, a Nemzeti Bank véleménye szerint körülbelül 20 ezer családnak nyújthat védelmet; ehhez természetesen a három fél együttes szándéka és együttműködése szükséges. Ismét hangsúlyozom, hogy olyan lehetőséget teremt a családoknak, ami az emberi méltóság megőrzésével, egyfajta áldozatvállalással, az állami együttműködés biztosításával és a hitelintézet segítségével nemcsak védelmet jelent az otthonok elvesztésével szemben, hanem a futamidő lejárta végén pedig az adósság egy részének elengedését is. Én mindenkit biztatni tudnék, akinek az otthona veszélybe került, vegye igénybe ezt a részére benyújtott törvényt és a mostani módosítással ennek könnyítését. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is inkább egy nagy levegőt vettem és sóhajtottam, mert nem szeretném, hogy akár személyeskedésig fajuló vitába torkolljon ez a mai nap, hiszen sokkal fontosabb a téma annál. Ugyanakkor hozzám közelebb állt volna, ha az előterjesztő úgy kezdte volna ezt az egészet, hogy nagyon elszúrták, elképesztő módon elrontották a családi csődvédelem vagy magáncsőd intézményének a kimunkálását, értelmetlen szűkítő feltételeket raktak bele, azóta minisztériumi szinten szórták a pénzt ‑ még nem tudjuk egészen pontosan, hogy mire ‑, és ehhez képest ott állunk, hogy a megsegítendő több tízezer ember tekintetében egy nagyon minimális létszám esetében tudták kinyitni azt a bizonyos kaput. Ezek után még mindig lehetne önmérsékletet gyakorolni. Az én szememben egyébként egy kormányzat nagyságának a fokmérője és emberi nagyságának a fokmérője lenne a tagjai tekintetében az, ha ilyenkor nemes egyszerűséggel beismernék, hogy elmérték azt a bizonyos kabátot, rosszul mérték fel a célközönséget, rossz eszközrendszert választottak ehhez az egészhez, de most a parlament segítségével, adott esetben befogadva a jobbító módosító indítványokat, dolgozzunk ki együtt egy olyan rendszert, amely a károsultak szélesebb körét érintheti. Önök nem ezt teszik, hanem egész egyszerűen még mindig egy sikeresen működő, ámbár lassan és fokozatosan bevezetésre kerülő modellről beszélnek, amit ‑ mint most már kiderült ‑ nem is önök találtak ki, hanem csak begyűrűző külföldi módszerről van szó. Azt mondom, hogy tisztességesebb lenne nyílt lapokkal játszani és beismerni, hogy nagyon-nagyon elrontották, talán az utóbbi öt év egyik legnagyobb, kapitális stratégiai hibáját követték el azzal, hogy nem hallgatták meg az időben érkező figyelmeztetéseket. Nem csak arra akarok kitérni, hogy 20 vagy 25 ezer jogosultról lehetett volna szó a magáncsőd intézményének tekintetében, hiszen itt azért piaci becslések adták az alapot. Egyébként az MNB egyik ügyvezető igazgatója volt talán az első, aki ezt a 20-25 ezres becsült jogosulti létszámot közzétette. A probléma az volt, hogy ő akkor emlékeim szerint nem jogosultakról beszélt, hanem arról, hogy ennyi ember fogja tudni majd az első időszakban ‑ a legoptimistább forgatókönyv szerint ‑ igénybe venni ezt a lehetőséget. Mi már akkor figyelmeztettünk, hogy itt maximum a jogosultak számáról beszélhet, hiszen épeszű ember szándékaival nem találkozhat 100 százalékban az, ami itt belekerült ebbe az alapverzióba. Tehát az, hogy most egy határidő-kitolást foganatosítanak, nem jelenti azt, hogy alapjaiban a családi csődvédelem intézménye elfogadható lenne. Értelmetlen szűkítések vannak benne ugyanis, például az, hogy a tartozás a vagyon 100 és 200 százaléka közötti értéken kell hogy mozogjon. Ez egy olyan indokolatlan szűkítés, amivel kapcsolatban már akkor sem tudtak észérveket felhozni, amikor mi ezt először felvetettük, és ezen észérvek hiányában bizony elmondható az, hogy rengeteg embert ez zár ki a rendszerből. Gondoljuk csak végig: ha egy devizahitel-káro­sult esetében felbecsülik azt az ingatlant, amelyikben él, adott esetben olyan torz piaci becslés következik be, mondjuk, egy bank vagy pénzintézet megbízottja által, amelyek a piacon jellemzőek, ehhez hozzávesszük a mesterségesen felduzzasztott tartozást, amely a piaci árfolyamon történő forintosítás után is a nagyságrendjét azért megőrizte, nagyon könnyen előállhat olyan helyzet még fizetőképes károsultnál vagy adósnál is, hogy bizony ez a tartozásösszeg akár 200 százalék fölötti szintet is elérhet. És azokra sem sikerült kellő figyelmet fordítani, akik közüzemi és egyéb elmaradások miatt egy multi­faktoriális rendszerrel bírnak, tehát az elmaradásaik annyifélék, hogy igazából ennek rendszerezése komoly feladat lenne; lehetőség lett volna a magáncsőd intézményén belül.Az az elképesztő helyzet állt elő ‑ akkor sem sikerült rendszerszinten rendezni ‑, hogy ahelyett, hogy Magyarország kormánya sikerrel megvédené a károsultakat a kereskedelmi bankok visszaéléseitől, hozott egy olyan rendezést ez a kormány, aminek értelmében piaci áron forintosítva végül is hozzájárult ahhoz, hogy lenyeljék az emberek a veszteségek túlnyomó részét. Ezt követően önök kötöttek az EBRD-vel egy olyan megállapodást, amelynek értelmében semmiféle, további bankokat terhelő megoldási javaslatot vagy csomagot nem hoznak be ebbe a rendszerbe. Tartják is magukat egyébként a szavukhoz, tehát itt ezt nem vitathatja senki, és az a faramuci helyzet állt elő, hogy bár az érintett kereskedelmi bankok követték el a hibákat, önök óriásplakáton hirdették, hogy elszámoltatják őket, de ha most a piaci viszonyok tekintetében ‑ még egyszer mondom, riasztó és egyébként visszataszító a helyzet ‑ egy károsult bemegy a kereskedelmi bankhoz, kedvezőbb feltételekkel találkozhat sok esetben, mint amit a magáncsőd intézménye nyújtana számára. Tehát adott esetben, ha problémája van valakinek az adóssága törlesztésével, a bankhoz fordul, akkor a hitel átstrukturálása kapcsán, igaz, hogy a futamidő meghosszabbítása árán, de kedvezőbb feltételeket kaphat, mint az önök által beterjesztett magáncsőd intézményén keresztül. Ugyanígy, ha többféle hitel került felhalmozásra, tehát közüzemi és egyéb kölcsönök halmozódnak, akkor a banki hitelkiváltások is adott esetben kedvezőbb feltételek mellett zajlanak, mint az önök magáncsőd-kon­cepciója, és ez az igazi baj. (12.00)Az igazi probléma az, hogy itt az állam óvó, gondoskodó, segítő kezére lenne szükség, és nemcsak egy egyszeri póthatáridő kitűzésével, hanem rendszerszinten szélesíteni a bevonandók körét, hiszen a számok mutatják azt, hogy talán 100 alatti a megkötött szerződések száma. Igaz, hogy 500-an érdeklődnek iránta, ne vitassuk el, de még ha ezer vagy 2 ezer lenne, az is nagyon kevés lenne a rendszerszintű változáshoz, és itt a 20-25 ezer jogosulti létszámhoz képest pedig pláne kevés. Tehát amikor jogalkotási szörnyszülöttről beszélt az egyik vezérszónok, egyáltalán nem túlzott. Elképesztően leszűkítő feltételekkel találkozunk, és egy hibásan felmért koncepcióval, amelynek az első módosítása most itt fekszik előttünk, és tökéletesen látszik az, hogy ez a csomag magán viseli azon Bankszövetség döntéseinek a nyomait, amellyel önök lepaktáltak, és amellyel megegyeztek, hogy őket terhelő módon a károsultakat nem hozzák helyzetbe, vagy legalábbis nem könnyítenek a helyzetükön.Elképesztő minősíthetetlen munkáról van tehát szó, és még mindig lenne lehetőség belátni ezt a hibát, szélesíteni az érintettek körét ‑ hiszen hol tartunk most? Hogyha a szabadon felhasználható összeget nézzük, amelyet e koncepció lehetővé tesz az érintettek számára, ki az, aki magától azt választaná, hogy fejenként a 28 500, tehát a mindenkori nyugdíjminimumnak a másfélszerese lehessen csak elkölthető összeg az ő viszonylatában. Tehát egy köz­mun­kásbérnél is alacsonyabb összeg maradhatna egy olyan méretű család esetén egy családtagra vonatkozóan szabadon elkölthető szinten. Ezt is cáfolták a korábbi vitákban KDNP-s képviselők, a helyzet az, hogy mégis ez került bele a végső verzióba, és most is ez áll velünk szemben. Tehát olyan szűkítő körülmények állnak fel ebben a rendszerben, amelyek által önök elérték, hogy a 20-25 ezer lehetséges jogosult közül, teljesen mindegy, hogy 100 vagy 500, de alig pár száz érdeklődő tudjon egyáltalán bármit is igénybe venni.Az pedig már a nemzetközi gyakorlatban is példátlan, hogy az elsétálási jogra emlékeztető lehetőségek az önök rendszerében fel sem merültek; tehát az, hogy öt év szó szerinti sanyargatás után ‑ hiszen itt nagyon nehéz helyzetbe kerülnek azért a magáncsőd intézményéhez csatlakozók ‑ szabad emberként távozhassanak azok, akiken egyébként az érintett kereskedelmi bankok, pénzintézetek álláspontom szerint már leverték azt a tartozásösszeget az esetek döntő többségében, amely indokolt lett volna. Mégis, hogy öt év magáncsőd után ne tudjon valaki a tartozásai lenullázása mentén szabadulni és új életet kezdeni, hogy ennek a koncepciója fel sem merült, ennek megint csak két oka van. Az egyik az átgondolatlanság, tehát nem vizsgálták meg talán elég alaposan azokat a nemzetközi mintákat, amelyeknél ez azért elérhető és működőképességük bizonyított, az igazságosság is efelé mutatna. A másik ok pedig teljes mértékben egyértelmű: önök nem rúgják fel a Bankszövetséggel kötött paktumot, az EBRD-vel kötött megállapodást sem rúgják fel, ennek szellemében járnak el. Így pedig a mozgásterük olyan erőteljesen leszűkül, hogy végül is a cselekvési terük a minimálisra szűkül. Látható tehát, hogy abszolút sikertelen ez a koncepció, amely még azért jó is lehetne, hiszen ne felejtsük el, hogy a magasabb jövedelműek, a szerencsések számára ‑ gondoljunk itt, mondjuk, az egykulcsos adózás által leginkább kedvezményezett körre, több százezer forintos fizetésekkel ‑ itt mérhető segítséget nyújthat egy magáncsőd. De valamilyen oknál fogva még az ebbe a csoportba tartozók sem veszik igénybe vagy próbálják igénybe venni nagy számban ezt a koncepciót.Tehát egész egyszerűen látható, hogy Magyarországon a polgárok nem nyitottak erre a segítségi formára, pedig a segítségre szükségük lenne. Már csak azért is, mert a kilakoltatási moratórium tekintetében igen rosszul áll a kormányzat szénája, hiszen az áprilisi időpontot követően hatalmas csend az, ami előttünk honol, és azt kell hogy mondjuk, nem is látható, hogy a kilakoltatási moratórium tekintetében mikor és hogyan kívánja a kormányzat végre a cselekvés terére vinni saját magát. Azt is el kell hogy mondjuk, hogy a probléma eredője kezelése tekintetében is lehetne lépni, hiszen ha azt nézzük, hogy Magyarországon egy lakhatási krízis dúl, nem azt mondom, hogy mondjuk, a szociális bérlakások számát kellene nagyságrendekkel növelni, inkább a probléma kiváltó okára lehetne koncentrálni. Az országos lakásállománynak most emlékeim szerint az 1,5 százaléka szociális alapú, tehát olyan kedvezményes tarifával bíró, amit a nehezebb sorban élők is ki tudnak fizetni. De az egészen bizonyos, hogy a kormányzat nulla forint befektetésével is tudná adott esetben a lakáspiaci kínálatot szélesíteni, tehát muszáj ide behoznom a lakásépítések áfatartalmának 27-ről legalább 5 százalékra történő csökkentését, ami által még kormányzati beavatkozás nélkül, ha csak a versenypiacra gondolunk, ott is 5-10 ezer ingatlan épülhetne évente. Ez tartós munkahelyeket biztosítana a magyar embereknek, hosszú távon pedig a lakáskínálat szélesítése nyilvánvalóan az árakra is egyértelműen hatást gyakorolna. El kell hogy mondjuk, hogy továbbá halaszthatatlan lenne egy állami hátterű lakásépítési, bér­lakás­építési program tető alá hozása. Ennek a költségvetési forrásait is érdemes lenne elkülöníteni, hiszen pár év alatt ezek visszapörögnek a rendszerbe a különböző multiplikátor hatások által. Összességében mégis el kell hogy mondjuk, hogy ez a magán­csődintézmény cégérnek kirakva sem jó, hiszen nagyon rossz PR az, hogy 20-25 ezer jogosult közül alig pár száz kíván élni vele. Hatalmas lehetőségek lennének benne még most is. Tehát arra kérem a kormányzatot, hogy gyakoroljon önmérsékletet, lássa be a hibáját. Mutassa meg ezzel adott képviselői, emberi nagyságát is, és egy közös megoldás kimunkálásával egy sokkal szélesebb kör számára tegyük elérhetővé azt a modellt, amelyből ki kell szedni az embertelen és sanyargató feltételeket, és amelybe bele kell tenni a károsultakat valóban megsegítő rendelkezéseket, akár az EBRD-vel vagy a Bankszövetséggel kötött paktumok felrúgása által, de mindenképp oly módon, hogy egy elsétálási jogot is biztosítsunk az adósok számára, tehát öt év elteltével, ezen elképesztően nehéz, megszorításokkal teli időszak után szabad emberként távozhassanak az adósok. Ez lehetne álláspontom szerint egy közös nemzeti minimum, és a Jobbik ennek szellemében fogja megtenni jobbító módosító javaslatait. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Alig lépett hatályba a családi csődvédelemről szóló törvény szeptemberben, máris módosítják. Ahogy ezt Harrach képviselő úrtól megtudhattuk, eddig kevesebb mint 100 háztartás lépett be a magáncsődbe, az érdeklődők száma pedig 500 körüli. Ezek a számok köszönő viszonyban sincsenek azokkal a becslésekkel, amiket a kormány korábban tett. Tavasszal 25 ezres, sőt 40 ezres számokkal dobálóztak, miközben szakértők már akkor is legfeljebb pár ezres nagyságrendűre tették a belépők számát.Hogy mi alapján tippelt a kormány, azt a mai napig sem tudjuk. Csak azután kezdték el egyáltalán vizsgálni a bajba jutott háztartások anyagi helyzetét, amikor már beterjesztették a törvényjavaslatot. Csak ezt követően kezdett el a jegybank adatokat gyűjteni az adósokról, holott ennek az adatgyűjtésnek nyilvánvalóan meg kellett volna előznie a szabályozás kidolgozását, csak azután lehetett volna reális, a valóságnak megfelelő feltételeket és kereteket szabni a magáncsődhöz.Harrach úr az alacsony érdeklődés okát mégsem a kapkodó, megalapozatlan, elsietett jogalkotásban látja. A KDNP szerint a magáncsőd népszerűtlenségének egyik oka az, hogy néhány médium rossz hírét keltette, a másik pedig, hogy a bankok csak mérsékelten érdekeltek a programban való részvételben, és egy részük megpróbálja elhárítani a náluk jelentkező ügyfeleket. Pedig nem valószínű, hogy erről van szó, sokkal inkább arról, hogy egyszerűen rosszul csinálták meg a törvényt, csak ezt nem hajlandók belátni.A beterjesztett módosítások is ezt mutatják. Az egyik egy határidő-módosítás. Az első ütemben megindítható adósságrendezési eljárások kezdeményezésére egyszeri póthatáridőt adnak 2016. március 1-ig, ami önmagában még biztosan nem lesz elég arra, hogy növelje a jelentkezők számát. Egy másik módosítás szerint már nemcsak a bankoknál lehet majd előterjeszteni a kérelmet, hanem a kormányhivatalok csődvédelmi szolgálatainál is. Két problémát is látunk ebben. Az adminisztrációs teher csökken a bankok, de növekszik az állam oldalán. Másrészt az adósságrendezés alapvetően az ügyfél és a hitelezők közt zajló eljárás, minden szükséges információ, ami az ügyfél magáncsőd-kezde­ményezésére való jogosultságával kapcsolatos, a hitelintézeteknél található, ezért ott ésszerű a kérelem benyújtása. Ez a módosítás ugyan alkalmas lehet arra, hogy növelje a jelentkezők számát, de csak papíron. Hogy ebből aztán mennyi lesz azok száma, akik ténylegesen megfelelnek a feltételnek, ez egy másik kérdés.A harmadik módosítás szerint azt a törvényi minimumot, ami meghatározza a hitelező minimális megtérülésének mértékét, nem az adósságtörlesztés ötödik évének lejártáig, hanem a futamidő végéig kell teljesíteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy bár az adósnak némileg csökkenhetnek a terhei az adósságrendezés ideje alatt, de még azután is törlesztenie kell majd a hitelét, hogy vége a csődeljárásnak.(12.10)Ez azért is furcsa, mert a magáncsődnek éppen az volna a lényege, mint mindenhol, ahol ez működik más országokban, hogy az adós az eljárás végére megszabadul az adósságaitól, nem kell tovább nyögnie a részleteket. A magyar szabályozás ebben is unikális: itt nemcsak öt évig, azaz amúgy is túl hosszú ideig kell majd nyomorogni, hanem akár még további hosszú évekig. Ezek tehát a módosítások, amelyektől továbbra sem várhatunk áttörést, a Harrach úr által vizionált 20 ezres létszám tehát csak egy újabb hurráoptimista becslés a KDNP részéről. A határidő kitolásától, a kormányhivatalok bekapcsolásától, illetve a feltételek minimális lazításától nem várható az, hogy kétszázszorosára nő a belépők száma, ehhez lényegi változtatásokra van szükség a rettenetesen túlbonyolított szabályok egyszerűsítésétől kezdve a túlontúl szigorúra sikeredett belépési feltételeken keresztül az adósságtörlesztő adós életét aránytalanul megnehezítő szabályozásig bezárólag. Mint azt mi már többször is elmondtuk, és a szakmai szervezetek is felhívták a figyelmet: a magáncsőd túl szűkre szabott, keveseknek segíthet, szeptembertől eleve csak a lakáshiteleseknek nyitották meg a lehetőséget, a többi adósságformára vonatkozóan 2016. szeptember 30-ával oldják fel a korlátozást, ez azt jelenti, hogy az adósok nagyobb részét kitevő közműhátralékosoknak és egyéb adósoknak csak a jövő évben nyílik meg a magáncsőd lehetősége. Ezt a korlátozást fel kellene oldani, ami a mostani módosításban sem történik meg. Szűkíti tehát a potenciális igénybe vevők körét a túl sok belépési korlát is, amiben szintén nem lesz változás. Mint tudjuk, az adósnak legalább 2 millió, maximum 60 millió forint tartozása lehet, a tartozások legalább felére vagyoni vagy jövedelmi fedezettel kell rendelkeznie; további feltétel, hogy a tartozások közt legalább egy 90 napja lejárt esedékességű hitelnek kell lennie, ami meghaladja a félmillió forintot. Vannak még további feltételek is, amelyeket már nem is sorolok. Ha még ez sem lenne elég, a törvény 14 olyan esetet nevesít, amikor nem kezdeményezhető adósságrendezési eljárás. Mindebből is jól látszik, hogy a kormány lehetetlen feltételeket támaszt az adósokkal szemben. Még ha valaki át is jut ezen az akadálypályán, akkor sem biztos, hogy tudja teljesíteni a feltételeket, a törvény ugyanis a záloggal terhelt ingatlan forgalmi értékének a 7,8 százalékával megegyező minimális évi törlesztés fizetését írja elő, ami egy 10 milliót érő lakás esetén havi 65 ezer forint törlesztőrészletet jelent. Ez az összeg szinte a minimálbér összegével megegyező, vagyis csak olyanok jöhetnek szóba eleve a magáncsődnél, akik az átlag körül vagy fölött keresnek. Ahhoz, hogy másoknak is reális lehetőség legyen, vagy alacsonyabban kellene meghatározni a törlesztési arányt, vagy nem az ingatlan forgalmi értékéhez, hanem az adós fizetőképességéhez kellene igazodni. De menjünk tovább!Nem feltétlenül vonzó a magáncsőd még azoknak sem, akik ki tudnák fizetni ezt a magas tör­lesztőrészletet, ugyanis a törvény nagyon szigorú, és abszolút korlátok közé szorítja az adós elkölthető jövedelmét is. A megtartható jövedelem az öregségi nyugdíjminimum másfélszeresében van meghatározva. Egy háromfős család esetén ez 128 ezer forint, miközben a KSH szerinti létminimum értéke egy két felnőtt, egy gyermekes családra számítva 210 ezer forint. Nyilván önök is belátják, hogy 128 ezer forint nem elég három embernek a megélhetésre egy hónapban öt éven keresztül. Korábban javasoltuk, hogy ne az évek óta befagyasztott, semmilyen megélhetési minimumot kifejezni nem képes öregségi nyugdíjminimumhoz kössék az elkölthető jövedelmet, hanem a létminimumhoz, de önök ezt is elutasították. Az sem tartozik a magáncsőd erősségei közé, hogy nincs garancia arra, hogy az adós nem veszíti el a lakását, illetve azt sem lehet tudni, hogy ha másik lakásba is kell költöznie, annak a lakásnak pontosan milyen feltételeknek kell megfelelnie. A törvényben nem határozták meg az úgynevezett méltányolható lakásigényt meg nem haladó jellemzőkkel bíró ingatlan fogalmát, azt kormányrendeleti szintre utalták ‑ nem tudunk róla, hogy az ezt pontosan körülíró rendelet azóta megjelent volna. Mi erre is benyújtottunk egy módosító javaslatot, amelyben az Eurostat meghatározását vettük volna át, de önök erre is nemet nyomtak. Arra sem látunk garanciát a törvényben, hogy ha valaki, mondjuk, elveszíti a munkáját az adósságrendezés öt éve alatt, és nem tudja tovább fizetni a törlesztőrészleteket, nem kerül az utcára. Szociális bérlakások nélkül ez továbbra is reális lehetőség marad. A magáncsőd a jelenlegi formájában nagyon kevés ember számára elérhető, a mintegy 182 ezer adós nagy részének nem jelent megoldást, nem beszélve azokról, akiknek más vagy kisebb adósságuk van, például rezsihátralékot halmoztak fel vagy lakbértartozásuk van. Az eladósodási válság kezeléséhez a magáncsőd szabályainak a felülvizsgálatára volna szükség és az adósságrendezés egyéb módjaira, ami a rászorulók tömegei számára is elérhető. Komplex adósságkezelési programok kellenek: a most megszüntetett lakhatási támogatással egybekötött adósságcsökkentési támogatás és adósságkezelési tanácsadás visszaállítása és kiterjesztése, részben adós­ságelengedés, adósságátütemezés, elsétálás joga és aktív lakáspolitikai eszközök, legfőképpen pedig szociális bérlakásszektor. A lakhatási válság, az eladó­sodottság problémája csak átfogó lakáspolitikai intézkedésekkel kezelhető. A rászorulók részére lakhatási támogatásokra és tanácsadásra van szükség az adósságok felhalmozódásának megakadályozása érdekében. Ezen túlmenően szükség van olyan lakáspolitikai intézkedésekre is, amelyek a szociális bérlakásszektor létrejöttét segítik. Ehhez létre lehetne hozni egy állami bérlakásépítési alapot, és meg kellene találni a módját annak is, hogyan lehetne bevonni az üresen álló magántulajdonú lakásokat a közösségi lakásszektorba. Magyarországon mindaddig fennmarad a lakhatási válság, és probléma lesz a tömeges eladósodás, amíg nem lesznek kellő számban és megfizethető áron bérelhető szociális és közösségi bérlakások ‑ mindez csak politikai akarat kérdése. Köszönöm a figyelmet.
  • BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak azért, hogy mindenki el tudja dönteni majd, a tévénézők is, meg a választópolgárok is, hogy a 626 millió forint sok vagy kevés, tételesen fel fogom sorolni: az Igazságügyi Minisztérium fejezetein belül az Igazságügyi Hivatal részére 253,6 millió forint, amelyből a központi igazságügyi szolgálat kialakítására 17 fő, összesen 40,5 millió forint, 100 fő egyhetes képzésére 23,1 millió forint, az országos közhiteles adósságrendezési nyilvántartási szolgálat honlapja, szakmai helpdesk működtetésére és üzemeltetésére 190 millió forint; a Belügyminisztérium fejezet részére a szükséges infokommunikációs szolgáltatások, a közhiteles magáncsőd-nyilvántartás tárhelyszolgáltatása feltételeinek megteremtése és az elektronikus nyomtatványkitöltő program, valamint egy előszűrő program elkészítésére összesen 200 millió forint; a Miniszterelnökség fejezetén belül a fővárosi és megyei kormányhivatalok részére szervezeti egységeknél kialakítandó családcsődvédelmi szolgáltatások kialakítása, 60 fő, 173,1 millió forint. Szerintem az emberek el fogják tudni dönteni, hogy ez sok vagy kevés, csak a hitelesség kedvéért. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Z. Kárpát Dániel tapsol.)
  • HOLLIK ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Néhány elhangzott ellenzéki véleményre szeretnék röviden reagálni.Egyrészt azt talán mindannyian elismerjük, hogy felelőtlen devizahitelezési gyakorlatot láthattunk az elmúlt években a bankok részéről, és ha a családi csődvédelemmel kapcsolatban az ellenzéknek, az MSZP-nek vagy a Jobbiknak lett volna saját javaslata, úgy gondolom, már benyújtották volna (Bangóné Borbély Ildikó: Benyújtottuk!) a tisztelt Ház elé. Ez mégis a KDNP saját kezdeményezése okán került ide a Házba, amivel ráadásul egyébként egy új jogintézményt vezetett be a Ház, és egy jelenlegi problémát orvosolt ezzel, de ezen túl egyébként hosszú távú megoldást is adott azoknak a magánszemélyeknek, akiknek ezáltal lehetőségük van szabályozott keretek között adósságrendezésre. Két konkrét ellenzéki megjegyzésre hadd reagáljak! Köszönöm szépen Bangóné Borbély Ildikónak, hogy ismertette ezeket a költségelemeket. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy a kritikája jogos lenne abban az esetben, ha ezek állandóan felmerülő költségek lennének, de az ön ismertetéséből is egyértelműen kiderül, hogy ezek egyszeri tételek, a rendszer létrehozásával kapcsolatos költségek, egy hosszú távon, valószínűleg több évtizedig működő rendszer esetében egyszer jelentkező költségek, és a későbbiekben már nem fognak jelentkezni. A másik megjegyzés pedig Z. Kárpát Dániel számára, aki azt mondta, hogy a károsultak kedvezőbb feltételekkel találkoznak banki átstrukturálásban (Z. Kárpát Dániel: Ilyet nem mondtam!), mint a családi csődvédelemben: az a helyzet, hogy akik hozzánk fordultak, azok éppen ennek az ellenkezőjéről számoltak be. Arról számoltak be, hogy szükséges bevonni a családi csődvédelmi szolgálatot, mert a bankok nem együttműködőek, nem segítenek nekik, nemhogy banki átstrukturálást nem javasolnak, hanem semmit nem javasolnak számukra, nem segítőkészek, éppen ezért fontos módosító javaslat most, hogy a családi csődvédelmi szolgálatnál is ezentúl be lehet nyújtani a kérelmet. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meg is ragadnám a lehetőséget, hogy Hollik úr elképesztő figyelmetlenségeit és mulasztásait pontosítsam. A helyzet az, hogy nem így fogalmaztam, és elrontotta az idézetét, nézze vissza. Egyáltalán nem azt mondtam, hogy kedvező feltételeket biztosítanak a bankok ‑ a Jobbik devizahiteles témafelelősétől ez igen furcsa lett volna. Annyit mondtam, hogy az önök szégyene az, hogy még az önök által kimunkált magáncsőd-koncepciónál is kedvezőbbek a bankok feltételei, pedig egyik sem kedvező. A helyzet az, hogy egyik megoldás sem ideális, de ön olyan kritikát fogalmazott meg, amire az egyetlen mentsége talán az lehet, hogy még nem volt itt a parlamentben, ezért talán nem tudja, hogy nemcsak a Jobbik, de több ellenzéki erő is több alkalommal benyújtotta a magáncsőd koncepcióját. Ha az a mentsége, hogy még nem volt itt a parlamentben, akkor viszont kutya kötelessége lenne alaposabban utánanézni annak, hogy ki és mit nyújtott be ezen a téren, főleg azért, mert az ön pártja a 2010-es kampányban már felhasználta kampányelemként azt, hogy a magáncsőd koncepcióját behozza ide, és aztán mintegy ötéves késlekedést szenvedett el Magyarország az önök teszetoszasága és az önök hányavetisége miatt, azért, mert nem voltak képesek kidolgozni ezt a koncepciót, amit az előző ciklus közepén benyújtottak a magyar parlamentnek, de a keresztülvitele nélkül visszavonták az egészet, és továbbra is húzták az időt éveken keresztül, amíg a bankokkal ment az önök huzavonája. Most nyújtották be, amikor már lepaktáltak ezekkel az érintett bankokkal. Ezért kérem önt önmérsékletre és arra, hogy mielőtt kritikát oszt, a saját portájuk előtt söprögessen. Szégyen, gyalázat az, hogy 2010-ben már ezzel kampányoltak, öt év csúszással behozzák, és száz embernek tudnak vele segíteni?! Szégyen! (Taps a Jobbik soraiban.)
  • BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, és én is a KDNP-s képviselőtársam által mondottakra reagálnék. A vezérszónoki felszólalásomban is elmondtam, hogy már több mint négy éve egy komplex törvényjavaslatot nyújtottunk be, utána többször be lett ez nyújtva, és folyamatosan leseperték az asztalról. És amikor tárgyalásra került végre 2015-ben a magáncsőd intézménye a parlamentben, akkor módosítókat is adtunk be hozzá. Csak néhány különbséget felsorolnék, hogy mi volt a különbség a benyújtott ma­gán­csődintézmény és a miáltalunk benyújtott módo­sítók között. Az MSZP javaslata minden adós számára megnyitná az adósságrendezési eljárás lehetőségét, míg az akkor benyújtott javaslat számos megszorítást tartalmaz, ami az adósok jelentős részét kizárja az eljárásból. Az egyik ilyen volt, hogy 2015-ben csak a devizahitellel rendelkező családok léphettek volna be az adósságrendezésbe, és majd csak 2016-tól csatlakozhatnak a közüzemidíj-adóssággal rendelkezők. Az MSZP törvényjavaslata nemcsak akkor teszi lehetővé az eljárás megindítását, amikor az adós már 90 napos késedelembe esett, hanem a fizetésképtelenség veszélye esetén. A másik pont, ami különbözött a mi beadott anyagunkban az önökével szemben, az, hogy az adósok szempontjából az MSZP javaslatának legfőbb erénye az, hogy nem ír elő minimális megtérülést. Tehát ha az adós átvészeli a tartós törlesztési időszak öt évét, akkor mentesül a további tartozások alól. A harmadik pont: az MSZP javaslata a jövedelmet nem vonja el olyan mértékben, mint az önök javaslata. A következő pont: az MSZP javaslata már az egész eljárásban jelentős szerepet szán a bíróságnak és a vagyonfelügyelőnek, nincs bíróságon kívüli eljárás. Szóval, csak néhány pont azért, hogy mi nem adtunk be módosítókat. Arra reagálva, hogy ezek egyszeri kiadások: én nem tudom; ha a bérköltség egyszeri kiadás, akkor maga szerint ez decembertől le lesz zárva, és akkor nincs tovább bérkiadás? Meg ha a Fidesz-KDNP működésének az elmúlt időszakát vesszük, hogy mondjuk, a honlapnak meg az elektronikus rendszernek a működési költsége nem egyszeri kiadás szokott lenni: az minden évben felmerül, tisztelt képviselő úr. Úgyhogy ha ezek csak egyszeri kiadások, akkor is kimondható, ha ön szerint ez a 626 millió forint egyszeri kiadás, hogy nem tudtak még senkin segíteni, mert amúgy az Igazságügyi Minisztérium egyik sajtóorgánumnak adott válaszában nulla emberről számolt be néhány héttel ezelőtt. Szóval, akkor jó lenne, majd teszünk fel írásbeli kérdést, hogy akkor hogy is állunk, hogy akkor nulla vagy tíz, vagy száz, vagy hol tartunk most a jelentkezők számában, akik lényegében elindították az adósságrendezést. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
  • HARRACH PÉTER (KDNP): Jó kis kampányhangulat van, ebbe nem szeretnék bekapcsolódni, inkább egy-két, eddig el nem hangzott gondolatot hadd említsek. Az alaphelyzet, amibe belép ez a törvénymódosítás, az volt, hogy végrehajtás veszélyébe kerültek emberek, tehát csődhelyzetbe, ami miatt nemcsak az otthon elvesztése, de a további családi lét került veszélybe. Na most, ebből a helyzetből segít kilábalni a családi csődvédelem. Normális ember ezt nem tudja vitatni. Önök mit vitatnak? Hogy eddig kevesen vették igénybe. Hát persze! Most indul be, és ismét mondom, ahogy a nemzetközi gyakorlat mondja, ennek évek kellenek, amíg fel tud futni, de ha valaki nagy veszélyben van, akkor nyilván ezt a segítséget igénybe fogja venni.Hadd mondjam el, hogy a törvény előkészítése során sok hosszú egyeztetés volt, nem csak a tárcákkal, a Nemzeti Bankkal, az érdekvédelmi szervezetekkel, és ennek alapján született meg ez a rendkívül alapos és hosszú törvény. A végrehajtás veszélyének elkerülése mellett érdemes megemlíteni az adósság egy részének az elengedését is. Természetesen az nem működik, hogy ne fizessünk megfelelő törlesztést, és utána engedjük el mindet; olyan törlesztést kell a három fél által közösen elfogadott szerződésben meghatározni, amit képes a család fizetni. És nem esett szó még az eszközkezelőről. Hiszen nem a családi csődvédelem az egyetlen olyan intézmény, amely képes ebből a nyomorult helyzetből kilábalást nyújtani, hanem ott van a szegényebbek, a még szegényebbek részére az eszközkezelő lehetősége. Köszönöm szépen.
  • Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy a vita nyugodtabb mederbe került vissza, és szakkérdések is szóba kerülnek.Nekem egyetlen kérdésem lenne Harrach frakcióvezető úrhoz, az, hogy mely érdekvédelmi szervezetekkel tárgyaltak a törvény kimunkálása során, amennyiben ez publikus természetesen, nem kívánok indiszkrét lenni.(12.30)Illetve a károsultakat védő vagy képviselő mely szervezetekkel ültek le tárgyalni, eszmét cserélni a kimunkálás során? Azért kérdezem mindezt, mert a Jobbik nem szégyell tanulni a jobbaktól, ezért tető alá hoztuk a devizahiteles-kerekasztalt, ahol Vona Gábor meghívására a szakértő civilek, károsultak, érdekvédelmi szervezetek mellett meghívtuk egyébként a Bankszövetség, az NGM, az összes párt képviselőit is minden ilyen esetben. Itt mi is csak egy tárgyalópartner voltunk az asztalnál, és nagyon sok olyan szakmai munícióval gazdagodtunk, és osztottak meg velünk károsultak nagyon sok olyan szakmai ismeretet a gyakorlati életből, a tárgyalótermek forgatagából, ahol mi talán nem vagyunk annyira otthonosan mozgó képviselők, hogy el kell mondjuk, ezen tapasztalatok alapján ezeket a veszélyforrásokat ők már előre tudták jelezni, és tudtak bennünket figyelmeztetni arra, hogy miért nem tud majd széles körben elterjedni a magáncsőd intézménye az első szakaszban.A kérdésem tehát rövid és lényegre törő: mely szakmai szervezetekkel történt egyeztetés? Amennyiben megosztható velünk ez az információ, így ugyanis könnyen leszűkíthető, hogy ez a két szakértői kör azonos-e, vagy ezek az értesülések és nagyon fontos jó tanácsok elérhetők voltak-e már a kimunkálás szakaszában vagy pedig sem. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
  • SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem is tulajdonképpen egy kérdésem van Harrach úrhoz. Azt mondta a korábbi kétperces hozzászólásában, hogy a három fél mérlegeli, figyelembe veszi az adott családnak a fizetőképességét, és ahhoz igazítja a törlesztőrészletet. De tudjuk azt, hogy a törvény előírja, hogy a lakóingatlanok esetén a piaci árnak a 7,8 százalékát éves szinten törleszteni kell. Egy tízmilliós értékű lakásra Budapesten nem lehet azt mondani, hogy nagy értékű ingatlan, ha ennek a havi törlesztőrészletét nézzük, akkor az minimum havi 65 ezer forint. Na, most ahhoz, hogy egy család havi 65 ezer forintot törleszteni tudjon, ahhoz biztos, hogy átlagkeresetű vagy az átlagnál magasabb keresetű családokra van szükség. Tehát a kérdés az, hogy hogyan lehet akkor hozzáigazítani, amikor van egy minimum törvényi kötelezettség a havi törlesztőrészlet megfizetésére.
  • BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Minden ember fontos. Ha két embert tudunk megmenteni, az is nagyon fontos, mert két embert ki tudtunk húzni a bajból. De folyamatos volt a kommunikáció, amikor a törvényt tárgyaltuk meg az előkészítésnél is, hogy 20-25 ezer családot fognak ezzel a programmal megmenteni az idén. Hát akkor tényleg meg kellene vizsgálni, ha csak pár ember jelentkezett, hogy nem az emberek, a média, a bankok a fő hibásak, hanem magában a törvényben van a hiba, mert nem jött be ez a 20-25 ezer fő! Hát nagyon messze állunk, a 100 és a 25 ezer fő között iszonyatos nagy különbség van, és mi csak azt kérjük, hogy ne ragaszkodjunk egy rossz törvényhez, hanem akkor vizsgáljuk felül, hogy tényleg nem a törvényben van-e a baj, hogy rossz a törvény, és akkor azt kell módosítani, és nemcsak ilyen látszatmódosításokat teszünk be, mert az a félő, hogy nem fogunk tudni segíteni még ezer emberen sem. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
  • HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy apró megjegyzés: ön azt mondta az előbb, hogy 20-25 ezer ember veszi igénybe az idén, mondtuk mi. Mi nem mondtuk, a Nemzeti Bank mondta, legfeljebb, amikor megkérdezték, akkor őket idéztük. De nem az idén. Kedves képviselő asszony, ön rendszeresen félreolvassa a nyilatkozatokat. Ki mondta azt, hogy az idén? Tud erre választ adni? Nem, mert nem mondta senki. De hagyjuk ezt a vitát, mert ez már kezd egy kicsit alacsony szintű lenni. Beszéljünk inkább a törvényről! Tehát ismét mondom, a kiinduló helyzet az, hogy Magyarországon van körülbelül 100 ezer olyan család, amelyik komoly fizetési nehézségekkel küszködik. Ezek közül a családi csődvédelem körülbelül a Nemzeti Bank véleménye szerint 20-25 ezer ember részére kínál fel lehetőségeket. Ennek a lehetőségnek az elfogadásához kell a család szándéka. Mi a lehetőséget tudjuk számszerűen felmutatni, az érintett családok szándékát ők tudják. Tehát hogy fognak-e jelentkezni vagy nem, azt ők döntik el. Hogy számukra még két lehetőség áll nyitva vagy talán három, ha megváltozik az anyagi helyzetük, akkor ők maguk törlesz­tenek, a másik lehetőség, hogy bevállalják a végrehajtást, ami sokkal rosszabb minden más lehetőségnél, és a harmadik, hogy ha nem tudják vállalni a családi csődvédelem által felkínált lehetőséget, akkor bizony az eszközkezelőnek az ajánlatát veszik fontolóra. Természetesen, amikor szociális kérdésekről van szó, többek között a lakhatás feltételeinek a biztosításáról, akkor még más szociális intézkedések is szóba kerülhetnek. Szó esett itt a bérlakásokról, szó esett, néhány bank vetette fel a gondolatot például, hogy sok üres lakás van az ő birtokukban, erre valamilyen konstrukciót ki lehetne találni, de ez nem ennek a törvénynek a tárgya. Ez egy más intézkedésnek, akár törvénynek, akár rendeletnek vagy bármiféle jogszabálynak az alkalmazását igényli. De most a családi csődvédelemről van szó, ami ‑ ismét mondom ‑ egy lehetőség. Azon lehet vitatkozni, hogy mennyiben kell tágabbra nyitni a kaput, hogy többen beférjenek ebbe. A koncepció az egyeztetések során úgy alakult ki, hogy először a szűkebb kört engedjük be, és utána nyissuk tágabbra, ami meg is jelent abban a feltételben, hogy először az otthonukat veszélyben érzők és utána pedig az egyéb adóssággal rendelkezők társulhatnak be. Két nagy előnyét látom én ennek a törvénynek: a végrehajtás felfüggesztését és a futamidő végén az elengedést. És ismét mondom, egy komplex rendszer egyik eleméről van csak szó. Még valami nem került itt szóba, hiszen a törvény bevezetésekor többször említettük ezt, hogy olyan állami támogatásra is lehetőség van, ami a törlesztőrészletnek a kiegészítését szolgálná, ezért az a példa, amit egyik képviselőtársam említett az összegről, az csökkenthető ezzel a külön döntés értelmében meghozott állami támogatással. Tehát ismét mondom: a mi reményeink szerint a végrehajtás folyamatának beindulása olyan helyzetet teremt majd, ahol minden család ettől a veszélytől megmenekülni kívánván igénybe fogja venni a családi csődvédelmet vagy az eszközkezelőt. Ez nem vágy, ez sajnos egy szomorú helyzet, aminek a megoldása lehet az, amit mi ebben a törvényben felkínáltunk.És még egy gondolat elhangzott ma már. A bankok, valóban úgy tűnik, hogy mérsékelten érdekeltek a rendszer fenntartásában. Ezért az ő tájékoztatásuk néha hiányos; azt hiszem, elég finoman fogalmaztam. Ezért vezetjük be módosításképpen, hogy a családvédelmi szolgálatnál is lehet jelentkezni. Ez is reményeink szerint növelni fogja a jogintézményt igénybe vevők számát. Ismét mondom, mindenkit, aki eddig esetleg nem kapott megfelelő tájékoztatást akár a pénzintézettől, akár a médián keresztül, az próbáljon utánanézni a szolgálat honlapján, és véleményem szerint maguknak a pénzintézeteknek is nagyobb tájékoztatási készséget kéne gyakorolniuk, de igazából az érintettek és az érdekeltek kell hogy megkeressék ezeket az egyébként meglevő tájékoztatási lehetőségeket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)(12.40)
  • DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor az eredeti törvényjavaslat általános vitája zajlott itt a parlamentben, akkor az alapelvekben mindenki egyetértett. Kinek-kinek volt valami kis distinkciója, de hogy alapvetően egy ilyen törvényjavaslatot el kell fogadni, hogy Magyarországon is segíthet sokakon ‑ a mi számításaink szerint, a Nemzeti Bank számításai szerint több tízezer emberen segíthet ‑ a családi csődvédelemnek, más néven magáncsődnek, adósságrendezési eljárásnak, fogyasztói csődnek a bevezetése, ebben egyértelmű konszenzus volt, már csak azért is, mert különböző országokban, különböző eredményességgel, de azt láttuk, hogy Ausztriától Németországig, Franciaországtól Nagy-Britanniáig valamilyen módja mindenhol van a családi csődvédelemnek. Ezt én fontosnak tartom kiemelni, hogy ebben az elején konszenzus volt. Az nyilvánvaló, hogy egy ellenzéki párt nyilvánvalóan keres valamit minden törvényjavaslatban vagy talál valamit, amivel ellenkezni tud, de az alapelv, a szándék, az indíttatás konszenzusos volt mindenki részéről. Ez a módosítás, amit jelenleg tárgyalunk itt a parlamentben, ez egy tágabbra nyitott kapu, hiszen egyrészről több ember számára szélesebb belépést jelent az, hogy immáron nemcsak a főhitelezőnél, klasszikusan nemcsak a banknál, hanem máshol is, a kormányhivatalok családi csődvédelmi szolgálatainál is benyújthatja a saját kérelmét. Ez egy bővítés, ez egy pluszlehetőség, ez azt segíti, hogy minél többen jussanak ehhez hozzá. Azt hiszem, ez mindenki részéről józan ésszel, józan gondolkodással is támogatható.A másik része, amelyik a belépésnél nem kvázi fizikailag az elérési pontokat bővíti, hanem időben tolja ki azoknak a lehetőségét, akiknek korábban devizahitele volt, azt váltotta át forinthitelre, és annál járnának le bizonyos határidők és ezt tolja ki időben, ez szintén egy szélesítés, hiszen szélesebb kör fog a későbbiekben is hozzájutni az ügyindítás lehetőségéhez. Azt fontos hangsúlyozni, hogy maga a családi csődvédelem amúgy egy határozatlan ideig szóló lehetőség, hiszen nemcsak októberig, nemcsak jövő szeptemberig nyitottuk meg a lehetőséget, hanem fokozatosan nyílik hónapról hónapra, évről évre a jogosulti kör, fokozatosan bővül, tehát be lehet azt nyújtani a mostani javaslat szerint 2-3 év múlva is, de ettől függetlenül van egy szűk kör, akinek csak egy korlátozott ideje volt, neki toljuk ki, de mindenki más számára, aki nem ebbe a szűk körbe tartozik, határozatlan ideig van lehetősége a benyújtására. Tehát mind a két irány lehetőségbővítő, jogosultságbővítő, segítő, én azt hiszem, hogy éppen ezért mind a kettő támogatható mindenki részéről. Nem hiszem, hogy józan ésszel, lehet sok mindennel kötözködni, de hogy az ajtók szélesebbre nyitása ne lenne támogatható, azt nehéz elfogadni. Ami az alapvető ellentmondás a bevezetés óta a gyakorlatban, hogy azt látjuk, hogy az érdeklődők száma magas. Sokan mennek föl a honlapra, sokan olvassák ott el a tájékoztatókat, sokan telefonáltak be a kormányhivatalokba, sokan mentek be személyesen is a kormányhivatalokba, voltak, akik e-mailt írtak, ez a szám magas; mindemellett pedig a valós, elindított eljárások aránya alacsony, több nullával kevesebb. Hogy lehetséges az, hogy a hírekben sokan olvastak róla, és amikor elindul a jogintézmény, amikor keresik az indítás lehetőségét, akkor sokan próbálják elindítani az eljárást, de mégsem indulnak el ezek az eljárások? Itt lehet valami gond, hogy nem mindenki, aki amúgy indíttatást érez arra, hogy így próbáljon segítséget igénybe venni, nem mindenki indítja ezt el, és erre itt a vitában már többször hangzott el utalás, hogy lehet, hogy az eddigi fő ügyvivők, az ügy urai, a főhitelezők ‑ általában a bankok – le­het, hogy nem nyújtottak elegendő segítséget, lehet, hogy csak azt mutatták, hogy vastag a formanyomtatvány, de nem mondták, hogy egy-két sor kitöltésével 5-6 oldalt lehet haladni, mert a többségét a rovatoknak át lehet húzni, gyorsan lehet előrehaladni ebben. Lehet, hogy ez a fajta segítség, amit a családi csődvédelmi szolgálatok tudnak nyújtani, ez fog sokak számára kinyitni egy kaput, megnyitni annak a lehetőségét, hogy valóban élni is tudjanak azzal a lehetőséggel, ami iránt nagyon nagy mértékben érdeklődtek a korábbiakban.A külföldi példák idehozatalával persze érdemes élni, mindnyájan tettük ezt, csak azt az egy dolgot különböztessük meg, hogy amikor nagyon más számokat idézünk, elsősorban, mondjuk, Angliából vagy Észak-Amerikából, ahol az elsétálásnak nevezett jogintézményt vezették be, az teljesen más jogrendszer. Nincs olyan kontinentális ország Európában, amelyik hasonló módot vezetett volna be. A miénk a német modellhez áll a legközelebb, Franciaországban van talán az egyik legrégebb óta, amelyik szintén ilyen lehetőség, a nemzetközi összehasonlításnál viszont arra nagyon kell vigyázni, hogy kivel hasonlítjuk össze magunkat, mert nem minden példa hozható át Magyarországra. Mi bízunk benne, hogy egyre többen látják meg ebben a saját lehetőségüket, hiszen olyan új kedvezmény a családi csődvédelem, amihez a hozzájutás lehetőségét bővíti ez a törvényjavaslat, amely az egyetlen lehetőség most, amely törvényi segítségnél fogva segít embereknek abban, hogy egy bizonyos időszak és együttműködési időszak után az adósságuk egy részét elengedjék. Nincs más mód jelenleg ma a magyar jogrendszerben, hogy valaki magánszemélyként, egy törvényben rögzített eljáráson végigmenve, az ottani együttműködési kötelezettségének eleget téve mentesüljön az adóssága egy részétől. Ez egy olyasfajta lehetőség, egy olyasfajta segítség, ami nem volt Magyarországon, jó lett volna, hogyha lett volna a korábbiakban is, de más módot senki nem talál arra, hogy az adóssága egy részétől megszabaduljon, ezért bízunk benne, hogy a kapuk szélesebbre tárásával többeknek sikerül elindulni ezen a segítő úton. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a hozzászólók elég részletesen ismertették a maguk olvasatát a módosításról, sőt magáról az alapkoncepcióról is. Nagyon köszönöm mindenkinek az aktivitását, és tényleg, ez alapján lehet igazán jól formálni egy-egy jogszabálynak a szövegét.Harrach Péter frakciótársam ‑ mint a KDNP, a beterjesztői oldalnak is egyben a képviselője a korábbi törvénynél ‑ részletesen ismertette a törvény létrejöttének a körülményeit. Csak néhány dologra szeretnék rámutatni a vitában elhangzottak kapcsán. Egyrészt volt egy olyan észrevétel, hogy miért csak nemrégiben született meg ez a törvény, illetve hogy voltak korábbi kezdeményezések is. Mondjuk, az MSZP korábbi kezdeményezésénél az kifelejtésre került, hogy az eredeti koncepcióból a jelzáloghitelesek köre teljes egészében kimaradt, és azért ez egy nagyon lényeges köre az igénybe vevőknek. Amit szeretnék elmondani, hogy 2010 óta azért több dolog történt itt az adósok frontján. Ha csak arra gondolunk, hogy a jelzáloghiteleknél a kényszerértékesítési és végrehajtási moratórium került bevezetésre, ami részben valószínűleg, feltételezhetően a mostani inaktivitásnak egyik oka, hogy a végrehajtási moratórium egyfajta biztonságérzetet adott az adósoknak, és most kell gyakorlatilag reagálniuk arra az új helyzetre, hogyha ez kifut. A másik az árfolyamgát bevezetése volt, ami szintén enyhítette az adósságok rendezését, valamint a végtörlesztés bevezetése a devizahitelek frontján, majd ezt követte a bankok elszámoltatása, illetve a forintosítás; mind-mind olyan lépések voltak, amelyeknek a meglépése nélkül nem lehetett volna egy olyan tiszta helyzetet teremteni, ami egységes jogi környezetben vezette be ezt az új jogintézményt. Az Eszközkezelő szerepe is szóba került, tehát részben ez is a jövőben is rendelkezésére áll az adósoknak, a lakhatást biztosítja. Elhangzott olyan észrevétel, hogy nem tudja igénybe venni az adósok egy köre ezt a lehetőséget, miután itt jóval alacsonyabb küszöböt kellett volna megállapítani. Itt valószínűleg az a probléma, hogy eredetileg sem tudták volna azokat a hiteleket igénybe venni, amelyek miatt most ebbe a körbe be kellene lépniük. Volt olyan állítás, hogy a törvény nem biztosítja a több szektorból eredő adósságok rendezését: ezzel ellentétben biztosítja. Az elsétálás jogával, az adós­ság­elengedéssel kap­csolatban: önmagában például a devizahitelek rendezésénél a forintosítás és az elszámoltatás akár 30 százalékkal javította az adósok pozícióját, tehát a mostani feltételekkel való összevetésénél vagy akár a banki feltételekkel való összevetésénél ezt a tényezőt is mindenképpen érdemes figyelembe venni.(12.50)Vádként hangzott el a Jobbik részéről, hogy a bankokkal megállapodtunk. A pénzügyi stabilitás, a gazdaság szereplőinek a finanszírozása és az új lakáshitelek biztosítása szükségessé tette ezt a lépést. Az pedig, hogy a bankok ma jobb feltételeket tudnak kínálni, éppen ebből a megállapodásból ered. Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak volt egy olyan észrevétele, hogy a bankoknál jobb helyen lenne ezeknek az ügyeknek a bejelentése. Erre volt időszak, és nem volt kellő aktivitás. Nem mindig érdekeltek a bankok az ilyen irányú megoldásokban, ezért biztosítani kell egy olyan lehetőséget is az adósoknak, ahol széleskörűen és az érdekeiket figyelembe véve tájékoztatják őket, hiszen a bankok érdekeltsége nem mindig esik egybe az adósok érdekeltségével. A magántulajdonú lakások kiadása. Át kell nézni az alkotmányt és a magántulajdon védelmére vonatkozó rendelkezéseket, hogy ezt milyen körben vagy hogyan lehet, hogy lehet-e olyan programot indítani, amely bevonja őket, de nyilvánvaló, hogy ez pénzügyi szerepvállalás nélkül nem lehetséges. Azt hiszem, hogy összességében egy olyan módosító javaslat született, amelynek az eredményeit majd körülbelül egy év múlva tudjuk felmérni, hogy ténylegesen mennyien tudtak vele élni, mekkora aktivitás volt tapasztalható, és annak függvényében lehet majd tényleg érdemben értékelni a törvény eredményességét. Még egyszer köszönöm mindenkinek a hozzászólását, és kérem majd a javaslat támogatását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására a mai napon 16 óráig van lehetőségük.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztés T/6631. sorszámon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.Elsőként megadom a szót Völner Pál úrnak, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.(11.20)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Vinnai Győző képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, Vinnai képviselő úr. Most megadom a szót Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most megadom a szót Harrach Péter frakcióvezető úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk, és nem látok a teremben független képviselőt, nyilván akkor hozzászólni egyikőjük sem kíván. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalások következnek. Elsőként Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Hollik István képviselő úrnak, KDNP. (12.20)
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Bangóné Borbély… ‑ (Jelzésre:) Z. Kárpát Dániel kétperces hozzászólása következik, és utána majd Bangóné képviselő asszony.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. És akkor most adom meg Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak a szót.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre Harrach Péter frakcióvezető urat illeti a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Kettő percre megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak, LMP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak, MSZP.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kétperces kör után házszabály szerint Harrach Péter úrnak normál felszólalásra adom meg a szót. Öné a szó, frakcióvezető úr.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A következő hozzászóló Rétvári Bence államtitkár úr, Kereszténydemokrata Néppárt.
  • ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom, és mivel készülődik államtitkár úr, akkor nyilván válaszolni kíván előterjesztőként a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.