• VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai napirend előtti felszólalásomban beszéltem arról, hogy bizonyos fideszes ismerőseim szóvá szokták tenni, hogy mennyire szégyellik, mennyire restellik azt, hogy az ő kormányuk működését ilyen sok korrupciós botrány, mocskos ügy kíséri. Azzal szoktak védekezni egyébként, vagy azzal próbálják mentegetni az álláspontjukat, mivel nagyon tisztelik önt, hogy azt mondják, ez így van sajnos, de a miniszterelnök úr biztos nem tud róla, mert ha a miniszterelnök úr tudna ezekről a mocskos ügyekről, amik körülötte folynak, azokat megszüntetné. Nos, szeretném én is ezt hinni, miniszterelnök úr, de nem hiszem. Nem hiszem ezt sajnos, ugyanis akárhányszor a Jobbik országgyűlési frakciója olyan törvényjavaslatot tett az Országgyűlés elé, ami a korrupciót minimalizálta volna vagy felszámolta volna bizonyos területeken, vagy akár az LMP tett ilyen javaslatokat, akkor ön és a képviselőtársai folyamatosan keresztbefeküdtek, folyamatosan lesöpörték ezeket az asztalról.Ilyen javaslat volt például az is, amikor azt javasoltuk néhány hete, hogy a politikusok által elkövetett korrupciós bűncselekmények elévülése szűnjön meg, legyen elévülhetetlen. A magyar emberek joggal várják el azt, hogy ha valaki elkövetett valami piszkos ügyet, az kapja meg érte a méltó büntetését. Szintén ugyanilyen ügy volt az, amikor azt javasoltuk, hogy legyen kötelező vagyonosodási vizsgálat minden egyes ciklus végén, az összes országgyűlési képviselő és az összes kormánytag előtt. Szintén elvárják az emberek azt is, hogy számoljon el mindenki azzal, hogy honnan van a vagyongyarapodása. De mondhatnám azt is, amikor azt javasoltuk, hogy a hozzátartozók vagyonnyilatkozatát is hozzuk nyilvánosságra, ezt is lesöpörték, miniszterelnök úr. A kérdés az, hogy miért. Nyilvánvalóan ahhoz már hozzászoktunk, hozzászoktam az elmúlt időszakban, hogy a miniszterelnök úr ezekre a korrupcióval kapcsolatos kérdésekre vagy nem ad választ, vagy ha választ ad, akkor az valamilyen flegma, lekezelő, cinikus válasz, vagy a mai napon megtanultuk a kovácsbélázást, ezek közül lehet majd bizonyára választani. De én ma arra kértem a fideszes ismerőseimet, hogy a tévén keresztül azért nézzék meg a miniszterelnök urat, és a saját fülükkel, a saját szemükkel győződjenek meg az ön válaszáról, hogy mit mond a miniszterelnök. Ennek tudatában kérdezem önt, miniszterelnök úr: miért szabotálja ön és a Fidesz-frakció folyamatosan a korrupció fölszámolását itt a magyar Országgyűlésben? (Taps a Jobbik soraiban.)
  • ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársam, a korrupciót (sic!) nem szabotáljuk, a korrupciós bűncselekményeket elítéljük, nem fogadjuk el és üldözni is fogjuk. Köszönöm, ha ebben segít bennünket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • VONA GÁBOR (Jobbik): Ma sem kaptam választ, miniszterelnök úr, de azt gondolom, hogy a tévén keresztül önt néző fideszes ismerőseim megkapták a választ, hogy önök valójában szabotálják a korrupció fölszámolását az Országgyűlésben. És a Quaestor ügyét még szóba sem hoztuk, hiszen sem ön, sem a képviselőtársai mind a mai napig nem nyilatkoztak arról, hogy történt-e olyan, hogy fide­szes képviselő a bedőlés előtti napokban a Quaes­torból pénzt menekített ki. Erre még mind a mai napig nem adott választ egyikük sem, miniszterelnök úr. Úgyhogy megértem én önt persze, amikor ezeket a válaszokat adja, hiszen ha megnézzük az ön környezetét, kik azok, akik önt körbeveszik, Andy Vajnát, Mészáros Lőrincet, Habony Árpádot, akkor talán érhető az, hogy miért van ez a tartózkodás. Amikor ma napirend előtt megkérdeztem a képviselőtársait - ön nem volt még akkor itt, miniszterelnök úr -, hogy ki tenné tűzbe a kezét ezért a három emberét, miniszterelnök úr, senki nem jelentkezett ezért a lehetőségért. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Úgyhogy most azt kérdezem öntől, hogy ön, miniszterelnök úr, ezért a három emberért, akik önt körbefogják, tanácsokat adnak önnek, tűzbe tenné-e a kezét. Elhiszi-e ezekről az emberekről, hogy tiszta emberek? Igen vagy nem? (Taps a Jobbik soraiban.)
  • ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Én azt gondolom, hogy mielőtt a képviselő úr ilyen kérdéseket tesz föl, jól tette volna, ha egy kérdésre ő is válaszol, hiszen mégiscsak politikatörténeti botrány, hogy az Európai Parlamentben egy évtized után egy jobbikos képviselő mentelmi jogát függesztik fel, ráadásul kémkedés vádja miatt. Ilyen még sosem fordult elő. Egy magát nemzetinek mondó pártnál ez önmagában is elgondolkodtató, de ezt hagyjuk későbbre. Ami azonban itt fontos, tisztelt jobbikos elnök úr: történetesen ugyanez a képviselő, Kovács Béla fizette a legtöbb pénzbeli támogatást az ön pártjának. Mielőtt ön és a képvi­selő­társai bárkit is megkérdeznének bármiről, nem azt kellene tisztázni elsőként, hogy honnan származott az a pénz, mit kellett tenni a Jobbiknak cserébe, és volt-e ennek köze a kémkedés gyanújához? (Közbeszólás a Jobbik soraiban.) Tisztelt Képviselő Úr! Azt már megszoktuk itt a Házban, hogy minden párt képviselői úgy olvasnak be egymásnak, ahogy bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. De hogy egy elefánt tegye szóvá mások ormányát, abban mégiscsak van valami elképesztő. (Taps és derültség a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások a Jobbik soraiban.)
  • ELNÖK: Megköszönöm a miniszterelnök úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Vona Gábor, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrhoz: „Így loptok ti: fideszes szabotázs az elszámoltatás terén” címmel. Vona Gábor képviselő urat illeti a szó.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Parancsoljon, miniszterelnök úr!
  • ELNÖK: Megköszönöm a miniszterelnök úr válaszát. Viszonválaszra megadom a szót a képviselő úrnak.
  • ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Viszonválasz illeti meg a miniszterelnök urat. Öné a szó, miniszterelnök úr.