• NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vasárnapi napon egy Kassa melletti szórványtelepülésen jártam egy templomszentelésen. A meghívó szövegéből szeretnék idézni: „Isten kegyelméből 12 év fáradságos munkáját követően jutott oda Komaróc református gyülekezete, hogy templomát teljes mértékben felújíthatta a gyülekezet áldozatkész adakozásával, valamint a magyarországi pályázatokon elnyert anyagi forrásokból.” És két napra rá zajlik a Magyar Országgyűlésben a szórvány napjáról ez az előterjesztői vita. Azt gondolom, hogy amikor elvállaltam ennek a megemlékezésnek, ennek az eseménynek a szónoki feladatát, akkor még nem tudtam, hogy nem véletlen, hogy ilyen közel esik ez a két nap egymáshoz, a magyarság élni akarásának ugyanis egy rendkívüli élménye az, amikor egy szórványtelepülésen ilyen eredményeket könyvelhetünk el.Határozati javaslatként képviselőtársaimmal egyetértésben november 15-ét a magyar szórvány napjának terjesztjük elő. Először pár szóban arról, hogy miért november 15-ére szeretnénk ezt a napot tenni, aztán pedig arról, miért tartjuk fontosnak, hogy a szórvány egy megkülönböztetett napot kapjon.November 15-e Bethlen Gábor születésének és halálának is a napja. Ezen a napon született Erdélynek, Tündérországnak az a fejedelme, akihez Erdély aranykora leginkább kötődik. Ezért került a 2 ezer forintos bankjegyünkre a fejedelem képe, és ezért esett nekünk is a választásunk erre az erdélyi történelmi alakra. Úgy véltük, méltónak és közelinek érzik magukhoz alakját a szórványban élő magyarok, aki maga is egy ma már szórványnak számító vidéken született, Marosillyén, Hunyad megyében. De a választás már csak szimbolikusan lenne a miénk, ugyanis a Kárpát-medencei Magyar Képvi­selők Fóruma javaslata alapján született meg az előterjesztésünk, vagyis a határon túli magyar képvi­selők kérésére indítványozzuk a szórvány napját november 15-ére. A kezdeményezés őtőlük származik. Erdélyben és a közmédiában dicséretesen már hosszú ideje tartják a szórvány napját november 15-én. Hasonló ez egy kicsit ahhoz, ahogy június 4-e is előbb vált a nemzeti összetartozás napjává az egész országban, mint ahogy a Magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává tette június 4-ét. És az is egy érdekes párhuzam, hogy a KMKF tett első említést a nemzeti összetartozás napjára vonatkozóan is egy határozatában, noha abban még június 4-ét nem jelölte annak idején meg. (14.30)Másodszor pedig magáról a tartalomról, miért szükséges ma véleményünk szerint a magyar szórványnak jelképet, napot szentelni minden esztendőben. Nem tudom, hány anyaországi magyarban tudatosul, hogy például Kassa környéke, Zoboralja, Bánát vagy Máramaros ma már szórványvidék, hogy Temes megyében immáron elvétve van magyar oktatás. Mi a szórvány? Szórványnak nevezzük az összefüggő területi kapcsolattal nem bíró kisebbséget, szociológiai szempontból pedig azt a csoportot, amely külső segítség nélkül nem tudja megőrizni a nemzeti identitását, vagyis idegen nyelvi környezetben él, és már nincs összefüggő területi kapcsolata a tömbmagyarsággal.Magyar szórvány alatt a Kárpát-medencében és a Moldvában élő magyarjainkat értjük mi, előterjesztők. Megkülönböztethető a Nyugat-Európában, Ame­ri­kában, Ausztráliában, Afrikában élő magyarság, akiket inkább a diaszpóra névvel illetünk. Az ő hozzájárulásuk a magyarság boldogulásához és az ő problémáik ismét sajátosak, eltérőek a Trianon miatt utódállami területeken élő magyar szórványoktól.Természetesen ez a mi szándékunk, és azt gondolom, hogy az elkövetkezendő időszak fogja majd eldönteni, hogy milyen tartalommal fog majd a szórványnap megtelni a Kárpát-medencében és a nagyvilágban.A szórványosodásban fokozatok vannak. Egy szórványközösség ereje függ a település lélekszámán belül a kisebbségi nemzet százalékos arányától, függ abszolút számától, iskolarendszerének és egyéb intézményeinek, egyházi, önkormányzati, művelődési, médiaintézményeinek meglététől, illetve fejlettségi szintjétől. Van olyan szórvány, amelyet inkább szigetnek nevezhetünk, mert a magyar lakosság aránya ugyan magas, viszont az adott közösség elszigetelten él, nincs kapcsolata a tömbbel. Ilyennek tekinthetők példának okáért Délvidéken azok a bukovinai székely falvak, amelyek lakosságát a mai Szerbia területére telepítették át.Ezek fényében ingadozik a szám, amit szórvány­nak tekinthetünk, valahol a 200 ezer és az 1 millió között a Kárpát-medencében. Láthatjuk, hogy igen nehezen körülírható, hogy pontosan mi tekinthető szórványnak. Azonban egy dolog biztos: a szórvá­nyosodási folyamat gyorsul. A határon túli magyarságon belül egyre többen élnek valamilyen szempont szerint kisebbségben, mint tömbben. Mi maradt meg tömbmagyar területnek? Először is Székelyföld mint a legnagyobb tömb két és fél megyével, valamint Partium északi része, Bihar, Szat­már megye, de idevehetjük a Felvidéken a Csallóközt, talán a Bodrogközt, Délvidéken Észak-Bácskát, Szerbiában a Tisza mentét, tehát azon telepü­léseket, amelyek ma leginkább a Délvidé­ken ‑ uta­­lok erre ‑ ki vannak téve a migránsáradatnak. Kárpátalja Tisza menti része is mindenféleképpen ma még tömbnek tekinthető. Hadd idézzek Vetési László református lelkipásztortól, az egyik legismertebb szórványkutatótól egy gondolatot: „A romániai városi és falusi peremmagyarság jelentős tömege feltartóztathatatlanul halad egy rövid távú és erőteljes felszámolódás irányába.” A jelenlegi tendenciák alapján a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet felmérése szerint hatékony beavatkozás hiányában 2032-re összeomolhat kilenc erdélyi szórványmegyében a kisebbségi intézményrendszer. Nevezetesen Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény, Máramaros, Szeben, Temes megyékről van szó.A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 2011-ben 1 millió 237 ezer magyar élt Romániában, közülük 1 millió 224 ezer Erdélyben. 20 év alatt több mint 378 ezer lélekkel fogyatkozott meg az erdélyi magyar közösség, amiből 140 ezer a szórvány számlájára írható egyértelműen. A veszteség arányai régiónként változnak. A Székelyföldön és a Partiumban aránylag kicsi a veszteség, Közép-Erdélyben, Kolozsvár és Marosvásárhely térségében az országos átlagnak megfelelő, a szórványbeli, bánsági, észak-erdélyi magyarság azonban demográfiai szabadesésben van. Két évtized alatt az Arad megyei magyarság lélekszáma például 61 ezerről 37 ezerre csökkent, a máramarosi magyaroké 54 ezerről 34 ezerre, a krassó-szörényiek pedig 7800-ról 3200 főre fogyatkoztak.A magyarok 2001-ről 2021-re előreszámított létszáma országonként a következő: Szlovákiában 521 ezerről 443 ezerre változik. Ukrajnában 157 ezerről 125 ezerre, de ez az adat nem számol a háborúval, amely már ma ezt a számot talán bekövetkezetté tette. Románia 1,43 millióról 1,09 millióra fog fogyni, Szerbia 293 ezerről 208 ezerre, Horvátország 17 ezerről 8 ezerre, Szlovénia 6 ezerről 3 ezerre. Ausztria kivétel, ott némi növekedés várható. De tudjuk, hogy a magyarországi számok is negatív trendet mutatnak.Tisztelt Képviselőtársaim! Az elsorolt adatok segítségével igazán az volt a szándékom, hogy egy előttünk álló feladatra, egy világos szórványstratégia megalkotásának a fontosságára hívjam fel a figyelmet. Nekik, akik ma a szórványban ébredtek, sajnos a tömbmagyarságtól, tehát a határon túl tömbben élő magyaroktól eltérő problémáik, hétköznapi gondjaik vannak. A nyelv megtartásának, a kultúra megtartásának az eszközei, az iskola, a templom, a feliratok, a közintézményekben az anyanyelvhasználat, ezek jelentik az ő problémájukat. Ahogy a határozati javaslat indokolásában is olvashatták a képviselőtársaim, ők csakugyan idegen környezetbe lépnek abban a percben, amint becsukták maguk mögött a családi ház kapuját vagy a lakótelepi lakásuk ajtaját. És ez a közeg, amibe kilépnek, sokszor nem támogató.Ezekre a tömbmagyarságétól eltérő problémákra csak helyben lehet és gyakran egyedi megoldásokat találni. Bizonyos alapvető kisebbségi kérdések megoldása általánosan érvényes persze adott esetben a Romániában élő magyarságra, de ezek rendezése nem oldja meg a szórvány sajátos problémáit. Ezen belül Budapestről nézve eltérő akár a felvidéki és a bánáti szórvány igénye, problémája alapvetően. Ezért a szórványproblematika sokkal összetettebb, mint elsőre tűnik.A szórványstratégia kiindulópontja mindenféleképpen egy nagyon alapos felmérés lehet, a régiókra, kistérségekre, településekre és adott esetben az intézmények szintjére lebontva. A szórvány problémáira több műhelyen belül többféle stratégiai megközelítés, vízió született az elmúlt években. Idetartozik a Nemzetstratégiai Kutatóintézet javaslata, amely úgynevezett gyöngyhalászat néven vált ismertté. Ennek a lényege az, hogy a szórványból a tömbbe vinné a gyermekek oktatását, ami a szórvány lakosságának a megmentését, de a területeinek a kényszerű feladását jelenti. A gyöngyök tehát a magyar gyermekek, akiket összegyűjtenének a regionális központokba. Ennek ellenzői azt az érvet hozzák föl, hogy így örökre bezárhatunk olyan általános iskolákat a szórványfalvakban, ahol még most is működnek kis létszámú magyar osztályok. Egy fordított irányú elképzelés szerint pontosan ott kellene megerősíteni az iskolákat, ahol a szórványmagyarság él, vagyis a gyepűket akarja visszaerősíteni úgy, hogy kistérségi alapon strukturálná, szervezné meg és látná el a szórványvidéket. Ennek a stratégiának a kiindulópontja az a feltevés, hogy annyira életképesek egyes közösségek, hogy a szórványosodás folyamata az ő esetükben meg is állítható. Erre a megközelítésre példa a Kalló Zoltán nevéhez fűződő mezőségi válaszúti általános iskola vagy éppen a Beszterce megyei vicei általános iskola, amely Gergely István katolikus tiszteletes nevével fonódott össze, ahová a környező, nagyon szegény falvakból gyakran testvérpáronként gyűjtik össze a gyerekeket, akik aztán megszeretik iskolájukat, hálásak a gondolkodásért. Ez tulajdonképpen nem más, mint a régi református iskolarendszer mai változata, amelynek akkor a célja a tehetségek felkutatása és a továbbtanulási lehetőségeik biztosítása volt. Mára a cél a tehetségek mentése mellett természetesen a magyarság mentése is.(14.40)De említhetnénk Böjte Csabát is, aki a ferences testvérekkel voltaképpen egy hasonló intézményrendszert működtet, árvaházi hálózattal. Persze, szintén eredetileg kicsit megint más indíttatásból, de a kettő nem zárja ki, hanem inkább értékrendben is erősíti egymást, mert ő a gyermekmentésből indul ki, mások a nemzetmentésből. Hadd hívjam fel a figyelmet a csángó magyarok évek óta zajló oktatási programjára! Több tucat faluban ezret meghaladó gyermek fakultatív oktatása zajlik, kiegészülve a gyimesi és csíkszeredai középfokú képzéssel. Minden sikeres program, úgy gondolom, és minden stratégia kiemelkedő hangsúlyt fektet arra, hogy meghatározza a tömb és a szórvány viszonyát, hogy hogyan lehet a tömb egyfajta belső anyaország a szórvány számára. Úgy gondolom, a jövőben sem lehet ettől eltekinteni. Külön figyelmet érdemelnek a XXI. századi infokommunikációs technikákat alkalmazó szórványprogramok, a távoktatás és a többi. Természetesen rendkívül fontosnak tűnik ehhez a szórványstratégiához a futó programok, kezdeményezések alapos elemzése, hatékonyságuk elemzése, ez alapján lehet egységes és sikeres stratégiát megfogalmazni. Kiemelkedően fontos figyelmet fordítani a magyarországi háttérre, és nemcsak a magyarországi központi államigazgatási háttérre - erről talán majd az államtitkár úr fog szólni -, hanem a megyei, a helyi önkormányzati háttérre vagy éppen a civil szerepvállalásra, ami a szórványprogramokat kiemelten kezeli.Hadd említsem azért meg a Határtalanul-programot, amelynek a jelentősége már most kézzelfogható eredményeket hoz, a Rákóczi Szövetségnek számtalan programját, de különösen is a beiratkozási programját, vagy éppen a Vasárnapi Iskola Alapítványt, amely Benkei Ildikó nevével kapcsolódik össze, és nagyon komoly eredményeket tud felmutatni a szórványgondozásban. A november 15-ei szórványnap egy olyan nap lesz az elkövetkezendő években, amikor a főszereplők a szórványmagyarok lennének, elsősorban a kultúrájuk, kiemelkedő alakjaik és az őket támogató szervezetek, emberek bemutatásával, hogy mi is tanuljunk a szórvány hétköznapi hőseinek élni akarásából, és mi is erőt tudjunk meríteni a mi munkánkhoz az ő áldozatvállalásukból. Trianon százéves évfordulója nincs már olyan messze, öt év múlva fogunk megemlékezni. Célunk nem lehet más, mint hogy a trianoni százéves évforduló megújulva érje a magyarságot szerte a Kárpát-medencében. Ezt a célt szolgálja az előterjesztésünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az erdélyi magyarság immáron - ahogy elhangzott - négy éve Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének napját a szórványmagyarságnak szenteli. Az Országgyűlés felé a külhoni magyar szervezetektől már több ízben - a Magyar Állandó Értekezlet szórványszakbizottsága és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma részéről is - érkezett kérés, hogy ezt a hagyományt átvéve nyilvánítsuk a napot a magyar szórvány napjává.A szórványosodás az egész Kárpát-meden­cére jellemző jelenség, ahogy az elnök úr is részletesen elmondta. Minden külhoni magyar nemzetrésznek megvannak a szórványrészei, olyan közösségei, amelyek sajátos gondokkal küszködnek. A magyarság megmaradásának biztosítása ezekben a térségekben kerül a leginkább veszélybe, elsősorban az asszimilációs folyamatok miatt, ez a speciális helyzet pedig megköveteli tőlünk, hogy külön figyelmet szenteljünk a szórványban élő magyarságnak, akár területenként is különböző, külön-külön programokat alkotva. A szórványra nemcsak önmagáért kell odafigyelnünk azonban. A szórvány az a burok, amely védi a tömböt. A tömbben élő külhoni magyarság érdekében is meg kell tennünk mindent azért, hogy ez a burok ne szakadjon át, hogy a külső határt jelentő szórványközösségek megmaradjanak. Talán ez a gondolkozás is válasz lehet arra a dilemmára, amit az elnök úr is vázolt az előző felszólalásában, beszédében, hogy merre irányuljon vagy merre menjen a gondolkodás, milyen stratégiák szülessenek. Ezáltal válik a szórványmagyarság ügye a magyarság közös ügyévé, és fontos, hogy ekként is tekintsünk rá. Jelenleg a külhoni magyaroknak - itt a kárpát-meden­cei magyarságot értem most ez alatt, hiszen a nyugati magyarságról általában mint diaszpóráról beszélünk -, tehát a külhoni magyarságnak körülbelül 60 százaléka él magyar többségű településen, 40 százalékuk pedig kisebbségben, és ezek közül is a fele olyan településen él, amelyben a magyarok létszáma, lélekszáma nem éri el a különböző kisebbségi jogokhoz általában szükséges 20 százalékot. A szórványosodás tehát olyan probléma, ami a külhoni magyarok többségét érinti. Ma már azt mondhatjuk, hogy a magyarság közel fele él szórványközösségekben, még akkor is, ha ezeknek a szórványoknak egy része - mint ahogy az előbb is említették - szigetként fogható fel, hiszen egy adott településen többségben vannak, viszont a környéke már nem magyar többségű település. Ezeknek a közösségeknek a veszélyeztetettségét jól mutatja, hogy a legutolsó népszámlálási adatok szerint a külhoni magyarok körében megfigyelhető drasztikus népességfogyást nagyrészt a szórványközösségek egyre gyorsuló asszimilációs folyamata okozza. El kell itt mondanunk azt, hogy nemcsak a számuk fogyatkozik ezekben a közösségekben a magyaroknak, hanem még drasztikusabb az arányaiban való változás a többségi nemzethez képest. Küldetésünk ebben az esetben tehát nem kevesebb, mint megállítani a szinte már megállíthatatlant, ez azonban nem szabad, hogy elriasszon bennünket a feladattól. Bethlen Gábor szavai kell hogy erősítsenek: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Bíznunk kell abban, hogy feltartóztathatjuk a szórvány felmorzsolódását. Hinnünk kell, hogy lassíthatjuk, hosszú távon pedig megállíthatjuk és visszafordíthatjuk majd a magyarság arányának és számának is a csökkenését ezekben a térségekben is. 2010-ben a nemzetpolitika új alapokra helyezésével a szórvány is új helyet kapott a nemzetstratégiában, aminek során újraértékelődött, felértékelődött az anyaország szórványközösségekhez való viszonya is. Továbbra is mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a szórványban élők is úgy érezzék, hogy nem estek ki a nemzet életéből. Az elmúlt években is azon igyekeztünk, hogy segítsük és erősítsük ezeket a közösségeket. Létrehoztuk a MÁÉRT szórványszakbizottságát, amelynek keretében folyamatos konzultációra van lehetőségünk a szórványban élő, a szórvánnyal foglalkozó szakemberekkel, így első kézből értesülhetünk a szórványt érintő problémákról, és azok megoldásában együtt dolgozhatunk az érintettekkel. (Gelencsér Attilát a jegyzői székben Földi László váltja fel.)A Bethlen Gábor Alapból számos olyan intézményt és programot támogattunk és támogatunk, amelyek a szórványközösségek megerősítését célozzák. Ezek közül csak néhányat említek, hiszen az elnök úr részletesen és sok ilyen egyesületet, illetve oktatási, szociális intézményt jelölt meg. A nemzeti jelentőségű intézmények között támogatjuk például a válaszúti, a szamosújvári tékát, valamint a vicei szórványkollégiumot, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége csángó oktatási programját, aminek közel 30 helyszíne van már. Emellett Erdélyben saját szórványkollégiumi programot is működtetünk. A felvidéki támogatások közül szeretném kiemelni a magyar kormány támogatásával megépült Bodrogközi Magyar Közösség Házát, amelyet éppen holnap, Királyhelmecen adunk majd át a bodrogközieknek; a Vajdaságban a Magyar Nemzeti Tanács szórványiskolabusz- és beiskolázási programjának támogatása mellett nemzeti jelentőségű intézménnyé választott Emmausz Fiúkollégiumot, a Boldogasszony Iskolanővérek Nagybecskereki Leánykollégiumát, az Apáczai Diákotthont.(14.50)Itt említhető meg például az Európa Kollégium létrehozása és indulása Újvidéken, amely szintén a szórványnak is lehet a támogatása. Kárpátalján pedig folyamatosan biztosítjuk a szórványban található katolikus óvodák, de egyéb más, református, görög katolikus óvodák, iskolák támogatását. A vasárnapi iskolák működéséhez szükséges forrásokat támogatjuk, támogattuk a Técsői Református Líceum új kollégiumának építését. De ha ilyen oktatási intézményeket említünk, nyugodtan említhetjük a partiumi oktatási intézményeket is. Nemrégiben járhattam például Nagykárolyban, Szatmárnémetiben, ahol szintén iskolákat, gimnáziumokat, óvodákat, illetve ezeknek a fejlesztését támogatjuk.Tisztában voltunk és vagyunk is azzal, hogy a szórvány speciális helyzete önálló programot igényel. Ennek szellemében indítottuk útjára idén augusztusban a Petőfi Sándor-programot, amelynek keretében 50 ösztöndíjast küldünk a külhoni magyarság szórványközösségeihez, hogy segítsék értékőrző munkájukat, és tájékoztatási, közösségépítő, támogató tevékenységükkel erősítsék Magyarországhoz való kötődésüket. Ezt a programot a Kőrösi Csoma Sándor-program mintájára szerveztük meg, amely már harmadik éve zajlik a diaszpórában élő magyarságnál. A Petőfi-program érinti Romániát, Ukrajnát, Szerbiát, Horvátországot, Szlovéniát, Ausztriát, Szlovákiát, Csehországot, Bosznia-Hercegovinát, Macedóniát és Lengyelországot is. Az ösztöndíjasok a szervezetek kéréseinek megfelelően lettek kiválasztva a legkülönfélébb munkákra. Van köztük sok pedagógus végzettségű, magyar- és történelemtanár, cserkész, a pályázatírásban jártas szakember, néprajzos, népzenész, néptáncpedagógus, óvónő és tanítónő. Bár e program célja elsődlegesen a szórványban élők támogatása, nem titkolt célunk az is, hogy az anyaországban élők megismerhessék a szórványban élők mindennapjait, sőt azt is elérendő célként jelöltük meg, hogy a különböző külhoni magyar régiókban élők megismerkedhessenek más régiók kihívásaival. A nyertes pályázók között 18 külhoni származású fiatal is szerepel, akiket nem abba a régióba küldtünk ki az ösztöndíjjal, ahonnan származnak, hanem például kárpátaljai származású fiatalt jutattunk el, küldtünk ki Erdélybe, vagy felvidéki pályázót a Délvidékre.De emellett említeném meg a sikeresen zajló szakképzés évét is, ahol a szórványból származó fiatalokat segítünk szakmák megszerzésében, és az átjárhatósági ösztöndíj keretében biztosítottuk 128 fiatalnak egy hónapos magyarországi itt-tartóz­kodását a nyáron, akik a nyári szakmai gyakorlatukat magyarországi intézményben tudták lefolytatni.Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem kell további bizonyítékokat hoznom arra, hogy a magyar kormány 2010 óta folyamatosan ügyel arra, hogy a szórvány kiemelt figyelmet kapjon. Éppen ezért tartunk fontosnak minden olyan kezdeményezést, amely ugyancsak ezt hivatott előmozdítani. Hiszem azt, hogy minél több alkalmat szentelünk a szórvány helyzetéről való párbeszédnek, annál közelebb jutunk ahhoz a megoldáshoz, amely hosszú távon a szórvány megőrzéséhez és a Kárpát-medencei magyarság fogyásának megállításához vezet. Végezetül engedjék meg, hogy idézzem Bethlen Gábor 1620. március 23-án írt levelét. „Nem jó nekem hatalmas császár ellen oly fejedelemséget felvennem, mely ő hatalmasságának ellene legyen, és abból országostól veszedelmünk következzék. Jobb nekem az én kevesemmel megelégednem, hogy sem mint, az sokért az keveset is éppen elveszhessem… Ha én magamat megkoronáztattam volna, soha én nálamnál bolondabb, de nyomorultabb fejedelem nem lett volna, mert a Porta mindjárt az országnak végházait éntőlem megadni kívánta volna, melyet ha nem cselekedném, azon túl avval fenyegetne, hogy ellenem támad az német mellé.” Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt annak a szándékával olvastam fel, hogy én magam is támogatom azt a módosító indítványt, mely szerint a határozati javaslatból vegyük ki a „király” szót. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
  • PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a határozati javaslat a magyar szórvány napjáról, amelyről most vitázunk, nem előzmények nélkül való, mint ahogy azt hallhattuk az előterjesztő expozéjában, Németh Zsolttól, illetve az államtitkár úrtól is, hiszen már 2012-ben javasolta a MÁÉRT szórvány szakbizottságán több jelenlévő a szórvány napjának létrehozását. A tavalyi esztendő végén, 2014. december 5-én a Kárpát-medencei Képviselők Fórumán ez a javaslat ismét elhangzott, és ez akkor be is került a zárónyilatkozatba. Az állásfoglalás akkor ezt tartalmazta: „Legyen ez a nap, mikor az összefogás jegyében a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra rendezvények, híradások, előadások, konferenciák, közösségépítő programok révén.”Erdélyben már több éve, 2011-től, a Kárpát-medence más részein pedig mintegy két éve tartanak eseményeket így az őszi időszakban, jellemzően november közepén. A másik előzmény tulajdonképpen ott rejlik az Alaptörvényünkben, amit 2011-ben fogadtunk el. A nemzetpolitika szempontjából az Alaptörvényünk legfontosabb mondata így hangzik: „Magyar­ország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért.” Összecseng ez és rímel Szabó Dezső mondatára - ő az az írónk, kolozsvári születésű, akit kissé méltatlanul elfelejtett a jelenkor ‑, amely mondat így hangzik: „Minden magyar felelős minden magyarért.” Ez a mondat cseng vissza az Alaptörvényünkben is.Tisztelt Országgyűlés! A három lábon álló magyarságon belül, és itt a három láb alatt gondolok az anyaországi magyarságra, az elszakított országrészek magyarságára, a diaszpóramagyarságra, nos, a három lábon álló magyarságon belül a Kárpát-meden­cei szórványmagyarság mindenféleképpen kiemelt figyelmet érdemel. Már hallhattunk részletes számadatokat Németh Zsolttól, valóban megállapítható, hogy az elszakított, elcsatolt országrészek magyarságának mintegy fele él szórványban. Sajnos egyre kevesebb a tömb, egyre kevesebb a tömbben élő magyarok száma is. Tömb ma még létezik a Csallóközben a Felvidéken, Kárpátalján a tiszaháti régióban, a Székelyföldön, illetve a szabadkai régióban, Szabadka környékén a Bácskában, a határon kívül élő többi magyarság mind szórványnak tekinthető. Szórvány a nemzet határa. Mind az előterjesztőtől, mind az államtitkár úrtól hallhattuk, hogy a szórványt védelmezni kell, hiszen ha a szórvány elvész, akkor a tömb következik. Az expozéban említést nyert Vetési László neve. Vetési László erdélyi szociográfus úgy fogalmaz, hogy a szórvány egy nemzet öregkora. Tudományosabban fogalmazva a szórvány egy veszélyeztetett etnikai csoport, hátrányos térbeli elhelyezkedésük, arányaik, lélekszámuk miatt nem tudják valóban önerőből megőrizni identitásukat. Ha önerőből erre nem képesek, akkor bizony az anyaország és a tömbmagyarság támogatására van szükség, és többször szeretném aláhúzni magam is, hogy a tömbmagyarság támogatására is szüksége van a szórványnak.A szórványközösségek jelenlegi problémái közül az egyik legfontosabb, hogy az asszimilációnak leginkább kitett csoportja ez a magyarságnak, leginkább kitett része a magyarságnak.(15.00)Rendkívül sok a vegyes házasság, a szórványterületek egyre inkább elöregednek, és egyre fokozódik az elvándorlás is. Szórványközösségekben kevés a magyar iskola, kevés a magyar pedagógus, kevés a magyar diák, a továbbtanulási lehetőségek korlátozottak, és meg kell állapítanunk azt is, hogy sajnos a szórványterületek azok, amelyek a szomszéd országokban a legfejletlenebb régiók közé tartoznak gazdaságilag a legtöbb helyen, éppen ezért jelentős az elvándorlás is ezekről a területekről.A magyarság megmaradásának két fő elemére szeretnék rávilágítani. Az egyik, hogy a magyarság megmaradása vajon oktatási, kulturális, anyanyelvi kérdés-e vagy gazdasági kérdés. Mind a kettő nagyon fontos, azt gondolom, hogy a gazdasági kérdéstől sem tekinthetünk el, hiszen, ha nincs helyben munka, megélhetés, akkor a szülőföldön való megmaradás is bizonytalanná válik, fokozódik az elvándorlás. Erre kínál egy lehetőséget a mai nemzetpolitikán belüli gazdaságpolitikánk, ami elősegíti a határon átívelő gazdasági kapcsolatoknak a bővülését. Említhetném a Kárpát Régió Üzleti Hálózatot, amely az idei esztendőben több új irodát nyit, és az idei esztendőtől a Nemzeti Kereskedőház Zrt.-n belül végzi a munkát. A másik fontos dolog az anyanyelv és az oktatás. Itt szükséges, hogy a szórványban lehetőleg legyenek állami finanszírozású iskolák, ha ez nem lehetséges, akkor egyházi fenntartású iskolákra vagy óvodákra van szükség. Államtitkár úr részletesen beszélt arról, és rámutatott arra, hogy már az elmúlt években is a szórvány irányában milyen intézkedések történtek, és ha az oktatásnál tartunk, akkor érdemes felidézni azokat a tematikus éveket, amely a szórványság felé is üzeneteket küldött, és gyakorlati segítséget is adott. Ilyen volt 2012-ben a külhoni magyar óvodások éve, majd folytatódott a kisiskolások, felsősök évével, jelenleg pedig a szakképzés éve zajlik.Nagyon fontosak a szórványkollégiumok, amelyek gyűjtőhelyei a térség magyar diákjainak, fontosak a létrejött szórványcentrumok, amelyek középiskolás korúaknak biztosítanak magyar nyelvű oktatást, és fontos az az iskolabuszprogram, amely a magyar kormány és a Bethlen Gábor Alap támogatásával működik a határon túli területeken, hiszen szórványból ennek segítségével érhetőek el a szórványcentrumok és az iskolák. És nagyon fontos valóban a kultúra és a kultúrában azok a civil szervezetek és egyesületek, amelyek szórványban működnek. Ezek azok, amelyeknek közösségépítő és -megtartó erejük valóban megtarthatja a szórványt, és tulajdonképpen ezek egy-egy találkozási pontjai ezeknek a közösségeknek. Nagyon fontos az idei esztendőben elindult Petőfi Sándor-program, amely a diaszpórába irányuló Kőrösi Csoma-program mintájára indult el a hajdani Monarchia országaiban a szórvány felé. Elsősorban azzal indult el ez az 50 fiatal az idén, hogy egy értékőrző, közösségépítő, a magyar-magyar kapcsolatokat erősítő tevékenységet végezzen, és az ő tevékenységük is a szórvány megmaradását szolgálja.Esett itt már szó a vitában arról, hogy miért éppen november 15-e a szórvány napja. Azt gondolom, hogy méltó az a történelmi személyiség, Bethlen Gábor, akinek nevéhez, születésének és halálának évfordulójához kapcsolódik a szórvány napja, hiszen ő november 15-én született Marosillyén, Vajdahunyad megyében, ami ma már egy szórvány, és november 15-én is halt meg Gyulafehérváron, a hajdani fejedelmi központban, ami szintén ma már szórványterületen található. Azt gondolom, hogy méltán van az ő emléktáblája a gyulafehérvári templomban két olyan, úgymond nagy történelmi személyiség mellett, mint Fráter Martinuzzi György és Bocskai István, az ő emléktáblájuk között helyezkedik el az ő emléktáblája. Valóban az ő nevéhez kapcsolódik Erdély aranykora, és az, hogy ebben az időszakban, amikor a három részre szakadt országban tulajdonképpen ország nem is létezett, csak nemzet, Bethlen Gábor egy olyan fejedelem volt, aki ott a 30 éves háború során az európai térképre felhelyezte Erdélyt. Tehát az ő életére is emlékezzünk, amikor a szórvány napjáról és annak idejéről beszélünk, mindenféleképpen méltó az ő személyéhez kötni. Én arra kérem a tisztelt Házat, hogy a határozati javaslatot támogatni szíveskedjenek. (Taps a kormánypártok soraiból.)
  • SZABÓ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, képviselőtársaim már elmondták, hogy 2011 óta november 15-e, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapja a magyar szórvány napja. Az RMDSZ nagyváradi kongresszusa a Hunyad és Kovászna megyei tisztségviselők javaslatára 2011-ben, február 27-én fogadott el egy olyan határozatot, amelyben november 15-ét a magyar szórvány napjává nyilvánította. Amiatt döntöttek így, mert az anyaország határain kívül a tömbben, a kisebbségben és a szórványban élő magyarok sajátos, különleges gondokkal küszködnek, és közülük is talán a szórványban élők helyzete a legveszélyeztetettebb. 2013-ban a magyar szórvány ünnepe kiterjedt az egész Kárpát-medencére. Erről a Magyar Állandó Értekezlet szórványszakbizottsága határozatot hozott 2013 májusában. A magyarországi központi eseményt november 12-én Budapesten a Magyarság Házában tartották. A résztvevők szakmai konferencián tekintették át az erdélyi, vajdasági, a felvidéki és a kárpátaljai szórványstratégiákat, a szórványban folyó oktatást és nyelvoktatást, az asszimiláció jelenségét és a szórványkollégiumok helyzetét. Az RMDSZ a Magyar Állandó Értekezlet 2014. évi ülésén tett arra javaslatot, hogy törvény szentesítse a magyar szórvány napjának a megünneplését. A MÁÉRT ülését megelőzően Medgyesen a magyar szórvány napjának erdélyi központi rendezvényén Kelemen Hunor köszönetet mondott mindazoknak, akik közösségépítő munkát végeznek a szórványvidéken, hangsúlyozva azt, hogy a tömb és a szórvány tulajdonképpen egymásra vannak utalva, egyik sem létezhet a másik nélkül. Az RMDSZ elnöke szerint leghamarabb a nagyvárosi szórványközösségek számára kell megoldást találni a kihívásokra. A legnagyobb probléma az, hogy nem tudjuk elérni a nagyvárosok negyedeiben az ott élő embereket, és még az egyház segítsége sem elegendő ehhez. A Temesvár, Zilah vagy éppen Kolozsvár nagy negyedeiben élő magyar közösségek a legveszélyeztetettebbek, őket fenyegeti leginkább az asszimiláció, hangoztatta akkor Kelemen Hunor. Kiemelte az anyanyelvi oktatás fontosságát, kijelentette, hogy minden magyar gyermek számára biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy anyanyelvén tudjon tanulni. A magyar szórvány napja elfogadásán túl azonban kiemelt figyelmet kell fordítani, és tenni is kell a szórványközösségek problémáinak megoldására, amelyek külső segítséget igényelnek nyelvük és kultúrájuk megőrzéséhez. Ennek érdekében itt már többször elhangzott, szükséges a szórványközpontok, oktatási intézmények és kollégiumok továbbfejlesztése és hálózatba történő integrálása. A közép- és felsőfokú oktatás megerősítése mellett további szórványközpontok és -kollégiumok létrehozása is szükséges, ezek működtetése is fontos. A szórvány tanári és lelkészi ösztöndíjprogramokat pedig el kell indítani. Kiemelt odafigyelést igényelnek a nagyvárosi szórványok, ahol elsősorban az oktatási és a kulturális intézményrendszer hiányosságait kell közös erővel pótolni. Szükség van továbbiakban a szórványprogramok költségvetésének a támogatására is, annak növelésére. A fejlesztési célok megalapozott meghatározása érdekében szükséges egy átfogó szórványprogram kidolgozása is, és végezetül támogatni kell a magyarok által lakott régiók, valamint a szórványban élő közösségek között kialakuló testvérkapcsolatokat és kulturális programokat. Az MSZP tehát a magyar szórvány napjáról szóló határozati javaslatot támogatni tudja, de az előbb felsorolt problémákra, azt gondoljuk, hogy kiemelt hangsúlyt kell fordítanunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)(15.10)
  • SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Államtitkár úr is idézte Bethlen Gábor fejedelemnek ezt a fontos gondolatát, mondatát, amely, azt gondolom, hogy nagyon világosan kijelöli a feladatunkat. Ha lehet így fogalmazni, a mindenkori magyar nemzetpolitikát is összefoglalja ez a mondat, a magyar nemzetpolitikának a kötelességét, feladatát, felelősségét. Ebből az következik tehát, hogy jó és hatékony nemzetpolitikára van szükség, ezt pedig nem lehet egy vagy egy-két eszközzel elérnünk. Sokféle, sokfajta eszközzel kell a magyar hatékony és jó nemzetpolitikát szolgálni, de még ez sem elég, ennek a sokféle és sokfajta eszköznek a harmonikus együtthatását kell megvalósítanunk. Az Alaptörvényünk a következőképpen fogalmaz: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja a magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt öt esztendőben, én úgy gondolom, ez a nemzetpolitika megvalósult és egyre hatékonyabban és egyre kiteljesedettebb módon tudott megnyilatkozni. Elfogadtuk 2010-ben a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, és csak néhány mondatban idézem ide a mindannyiunk által jól ismert kormányzati és parlamenti intézkedéseket, döntéseket. 2010-ben még meg sem alakult az új kormány, az Országgyűlés máris elfogadta a magyar állampolgárság kiterjesztésére vonatkozó javaslatot, ami egyben a nemzet közjogi egyesítését is jelenti.2010-ben a kormány hatéves szünet után újraindította a Magyar Állandó Értekezletet, ami a nemzeti érdekeink képviseletére alakult legitim magyar szervezetek párbeszédének intézményesített fóruma, a közös gondolkodás helyszíne. 2010-ben konkrét egyházi szórványprogram indult, ezzel párhuzamosan pedig a szórványban tevékenykedő és szolgálatot végző lelkészeknek az egységes támogatása is kialakult és megerősítettük. A Magyar Diaszpóra Tanács létrehozása 2011-ben valósult meg. A Nemzeti Jogvédő Hivatal felállítása; a Nemzeti Regiszter elindítása; a Kőrösi Csoma Sándor-program beindítása; a Határtalanul! program, amelynek célja, hogy minden magyarországi diák intézményes formában legalább egyszer elutazzon határon túli magyar közösségekhez, szórványterületekre is természetesen; a Bethlen Gábor Alap létrehozása; a Julianus-program; oktatási-nevelési tá­mo­gatások; nemzeti jelentőségű intézmények; illet­ve jól ismerjük mindannyian, hogy 2012 a külhoni magyar óvodák éve volt, 2013 a külhoni kisiskolások éve; a Mikes Kelemen-program, és hallottuk államtitkár úr részéről is, hogy elindult a Petőfi Sándor-program. Ezen túlmenően pedig számos gazdasági program indult el a magyar nemzetpolitika és a nemzetpolitikai stratégia jegyében. Tisztelt Országgyűlés! A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, mint ahogyan már elhangzott, 2014. december 5-i ülésén azt a javaslatot tette, hogy az Országgyűlés november 15-ét nyilvánítsa a magyar szórvány napjává, hiszen Erdély aranykorának legnagyobb fejedelme, Bethlen Gábor ezen a napon, 1580. november 15-én született a ma már szórványterületen található Hunyad megyei Maros­illyén. Az erdélyi magyarság immár négy éve megünnepli - mint ahogyan hallottuk, nem szeretném részletezni - ezen a napon a magyar szórvány napját.Tisztelt Ház! Kétségtelen tény az, hogy nemzetünk fogyása leggyorsabban a szórványterületeken zajlik, itt a legintenzívebb az asszimiláló hatás. A szórványmagyarság sajátos helyzete miatt különleges támogatási módszereket kíván meg, a határon túli tömbmagyarság szempontjaitól eltérőket. A magyar szórvány napja kiemeli ezeket az olykor háttérbe szoruló közösségeket, és reménységünk szerint kellő figyelmet fordít a problémáikra. Ez a sajátos periférikus és a határon túli közösségeken belül is hátrányos helyzet indokolja, hogy a nemzeti összetartozás napja mellett, annak szellemében és céljait kiteljesítve a magyar szórványnak egy külön napot is és kiemelt figyelmet szenteljünk. A mindennapi életben a szórványban élő magyarok sok esetben csak akkor és addig lehetnek magyar környezetben, amíg családi körben vannak; otthonaikból kilépve, egyből egy asszimiláló környezetbe lépnek át. A még megmaradt vagy újonnan létrehozott helyi anyanyelvi intézményeiknek kiemelt szerepük van a magyar környezet fenntartásában. Ezeket a közösségi problémákat helyben lehet megoldani, ehhez azonban természetesen szükséges az anyaországi háttér, a tömbmagyarság háttere, hiszen erkölcsi, infrastrukturális és anyagi támogatás tekintetében csak ezekre számíthatnak. Magyarország mindenkori kormányának Alaptörvényből adódó feladata és a magyar közösség küldetése, hogy a szórványban élő magyarokat minden lehetséges módon és eszközzel támogassa megmaradásukban, törekvéseikben a politikai, kulturális, oktatási, egyházi, karitatív és gazdasági területen egyaránt.Az országgyűlési határozati javaslat a magyar szórvány napjáról ráirányítja a figyelmet, a figyelmünket ezekre a közösségekre, erre a nagyon fontos és kiemelt területre, és felelős lépésekre ösztönzi az anyaországot és a tömbmagyarságot. Ha lehet így fogalmazni, akkor a közösségi, a nemzeti szolidaritást kívánja erősíteni. A közösségi szolidaritással kapcsolatosan hadd idézzem ide Pál apostolt, aki az első korinthusi levélben így fogalmaz: „Ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test. Így, ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi. Ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” Mi mást fejez ki ez a gondolat, mint a közösségi szolidaritást, a közösségi összetartozást, és azt gondolom, ezt alkalmazhatjuk a nemzeti közösségünkre is, magyar nemzeti közösségeinkre és szórványközösségeinkre. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Hála Istennek, számos olyan program indult már el az elmúlt évtizedekben és az elmúlt években, amelyek lassan valóban egy hatékonyan, hathatósan működő szórványstratégiát alkothatnak, illetve egy szórványstratégiává állhatnak össze. Az elmúlt felszólalásokból sok ilyen pozitív példát hallhattunk. Rendkívüli módon szükség van tehát a politikai, a civil szervezetek, az egyházak összefogására, az anyaország sürgős és hathatós támogatására ahhoz, hogy a szórványban élő közösségek megmaradjanak a magyar nemzet számára. A magyar kormány a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül nyújt számos támogatást szórványprogramokra, a Magyar Állandó Értekezlet szórvány szakbizottsága különböző szakpolitikák kidolgozásával tartja napirenden a szórvány ügyét, ugyanakkor az anyaországi odafigyelésen túlmenően a külhoni közösségek körében is tetten érhető ez a szolidaritás. Ismerjük a székelyföldi szórványmentő program megalkotását, amelynek célja, hogy a tömbmagyar erdélyi régiók kulturális és más rendezvények szervezése révén, közösségek közötti testvérkapcsolatok, önkormányzatok közötti kapcsolatok kialakításával erősítsék a szórványban élő magyarok önazonosság-tudatát és a tömbmagyarság, illetve a szórvány szellemi kötelékeit. (15.20)Hadd hozzam ide pozitív példaképpen még az Erdélyi Református Egyházkerület munkáját a számos, már elhangzott pozitív példa mellé, hiszen az Erdélyi Református Egyházkerület egy kidolgozott és működőképes konkrét szórványstratégiával rendelkezik. Ezzel együtt is Kató Béla püspök úr lelkészi és püspöki szolgálatát szeretném itt kiemelni és megköszönni. Ezek a támogatási formák és programok már csak azért is rendkívül fontosak és elengedhetetlenek, mert mindannyian ismerjük a legutóbbi népszámlálási adatok nagyon negatív üzenetét a szórványmagyarság helyzetéről, ami nyilvánvalóan következményekkel kell hogy járjon mindannyiunk számára, akik valamit szeretnénk tenni az ő érdekükben. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az előterjesztés a magyar szórvány napjával kapcsolatosan felhívja tehát a figyelmünket a felelősségünkre, a közös munka kötelezettségére és arra, hogy egységes, hatékony, jól működő szórványstratégiára van szükség, melynek számos jelét már tapasztalhatjuk, de nyilvánvalóan nem ülhetünk a babérjainkon és nem lógathatjuk a lábunkat, hanem az elkövetkezendő években is felelősen mindenkinek a saját helyén meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy ezeket a végvárakat megtartsuk. Befejezésül szeretném ideidézni a már többek által idézett Vetési László erdélyi református lelkipásztort, aki így fogalmaz: „Aki a szórványt nem becsüli, az sem a tömböt, sem a jövőt nem érdemli.” A Kereszténydemokrata Néppárt támogatja az előterjesztést, és erre kérjünk minden képviselőtársunkat is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
  • SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyarként való megmaradás szempontjából a szórványközösségek azok, amelyek a legnehezebb és egyben a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Számukra a magyar államnak ugyanúgy meg kell adnia minden szükséges és igényelt támogatást, mint ahogyan a tömbben élő külhoni magyarságnak vagy azoknak a diaszpórában élő kivándoroltaknak és leszármazottaiknak, akik a korábbi századok egész világokat romba döntő háborúi és forradalmai miatt kényszerűségből távoztak szülőföldjükről. Nemzetünk hányattatott történelme során számos alkalommal kényszerültünk védekezésre, számos alkalommal kellett végvárrendszereket építenünk annak érdekében, hogy belső területeinket megvédelmezzük azoktól, akik azokat tönkretenni, elpusztítani, felprédálni, rabságba dönteni akarták. Kétségtelen, hogy ma nem erőszak, nem háborús pusztítás fenyegeti megmaradásunkat a Kárpát-medencében, hanem nyelvünk, kultúránk, hagyományaink, hitünk elvesztése és feladása. Pontosan tudjuk, hogy mindez a szórványra hatványozottan igaz, miközben az is sajnálatos tény, hogy az elesett szórványtelepüléseket rögtön, szinte visszafordíthatatlan folyamatként követi a korábban még tömb­magyarnak számító területek, falvak és városok szórványosodása. De mégis ki kell mondanunk, hogy nyelvünk, kultúránk, hagyományaink és ezzel magyarként való megmaradásunk zálogai, mondhatni, modern kori végvárai azok a szórványtelepülések, ahol adott esetben már csak egy düledező templom, egy omladozó iskola vagy egy régebben még sokak által használt közösségi ház emlékeztet az egykor volt magyar világra. Olyan magyarok küzdenek e településeken modern végvári vitézként megmaradásukért, akik még fontosnak tartják, hogy gyermekeiket, unokáikat magyar szóra tanítsák, magyar iskolába, magyar istentiszteletre, magyar néptáncórára járassák vagy egyszerűen csak magyarul szóljanak hozzájuk. És a rosszalló pillantásokat, a nevetségessé tételt nem is feltétlenül csak az ukránoktól, románoktól vagy szerbektől, hanem bizony sajnos sokszor saját családtagjaiktól, barátaiktól kapják. És mondjuk ki azt is, hogy sajnos az elmúlt évtizedek magyar kormányai nem voltak kellően erős támaszai a Kárpát-medencei magyar szórványnak. Ugyanúgy hajlamosak voltak elfeledkezni róluk, mint Habsburg királyaink a végvárainkról és az azokban szolgálatot teljesítőkről. Csak akkor eszméltek, amikor valamelyik fontos bástya összedőlt, netán a várnép megfutott, és ezzel elesett egy végvár. S emiatt esnek el sajnos ma is anyanyelvi, kulturális végváraink Dél-Erdélyben, a Mezőségen, a Felső-Tisza mentén vagy éppen Újvidék, Nyitra, Eszék és Lendva környékén. Sajnálatos tény, hogy Bethlen Gábor fejedelmünk szülőfalujában, Marosillyén legutóbb is már csak tíz személy vallotta magát magyarnak. Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak a Székelyföldön vagy a Csallóközben vannak még magyarok, hanem Hunyad, Nyitra vagy éppen Szerém megyékben is. Nemcsak Beregszászon és Szabadkán, hanem Técsőn és Nagybecskereken is lehet még magyar szót hallani az utcán. Nemzeti kulturális emlékezetünk számos ékköve ma már a szórványban található. Sem a gyulafehérvári ezeréves templom, sem a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc hamvai, sem a Kölcsey által megénekelt huszti vár környékén nem vagyunk már többségben mi, magyarok. De még vagyunk. Ha kevesen is, ha kevesebben is, de még vagyunk. Ezért tartottuk mi, jobbikosok már a 2010-es választási programunkban is kiemelten fontosnak egy külön szórványstratégia megalkotását, hogy e közösségek régiónként is eltérő speciális helyzetére megfelelő válaszokat tudjunk adni. Fájó, hogy ebből azóta sem lett szinte semmi. Bár örömmel hallottuk az imént, hogy most már Németh Zsolt képviselő úr szerint is fontos lenne egy ilyen stratégia megalkotása. De már 2015-öt írunk, és még csak el sem indult semmilyen közös gondolkodás, párbeszéd, netán együttműködés arról, hogy miként tudnánk a felmerülő igényeknek megfelelően, programszerűen és kormányokon átívelő nemzetpolitikai konszenzus alapján e közösségeket támogatni. A Magyar Állandó Értekezlet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma is megfogalmazta már azt az igényét, hogy november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelmünk születésének és halálának napját, évfordulóját a magyar szórvány napjává nyilvánítsuk. Magam a Nemzeti összetartozás bizottságának múlt heti ülésén azzal az utóbb naivnak tűnő javaslattal éltem, hogy a korábbi emléknapokkal kapcsolatos szomorú példákból okulva próbáljunk meg ez alkalommal közös ötpárti képviselői előterjesztést benyújtani, vagy legalább egy, a Nemzeti összetartozás bizottságában konszenzussal megszövegezett javaslatot elfogadni. Felvetésemet a bizottság fideszes elnöke, Pánczél képviselő úr akkor elvi egyetértéséről és támogatásáról is biztosította, éppen ezért ért meglepetésként, hogy még aznap, azaz múlt hétfő délután benyújtásra került a javaslat, nem meglepő módon négy kormánypárti képviselő önálló indítványaként. Az ügy, amelynek érdekében most felszólalunk, persze nemes és feltétlenül támogatandó, ugyanakkor a javaslat szövegezése semmiféle koherenciát nem mutat a korábban elfogadott hasonló tematikájú javaslatokkal. Arról nem is beszélve, hogy hiányos és pontatlan, indoklása pedig ellentmondásos. Olyan, mintha egy fogalmatlan gyakornokkal íratták volna meg rohammunkában, aki a témának maximum 15 percnyi google-izás erejéig nézett utána. Ezt a javaslatot csak azért állította valaki össze, kedves képviselőtársaim, hogy mielőbb át lehessen erőszakolni a parlamenten, nehogy véletlenül elindulhasson valamiféle konszenzuskeresés és közös gondolkodás. Nehogy véletlenül valaki más is osztozhasson önökkel ennek a nemes ügynek a képviseletében! Csak a Fidesz! - ismerjük a jelszót. Mi, jobbikosok pedig mindig azt mondjuk mindenre: csak a nemzet! Szomorú volt hallani, milyen szánalmas alibizésre kényszerítették a tegnapi bizottsági ülésen Pánczél képviselőtársunkat, aki azzal próbálta kimagyarázni a bizonyára általa is kínosnak tartott helyzetet, hogy azért kell ezt a javaslatot ilyen gyorsan beadni, hogy november 15-ig elfogadásra kerülhessen. Az egy hét alatt új minisztériumot is kreálni tudó fideszes törvénygyár működését figyelembe véve ez egy kamu indok. Az előzetes konszenzus kialakítása, valamilyen közös javaslat megfogalmazása tehát, amire egyébként a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának szándéka is irányult, csak akarat kérdése lett volna, ami azonban nyilvánvalóan ismét hiányzik az önök részéről. Ugyanazt folytatják, kedves kormánypárti képviselőtársaim, amit az elmúlt öt évben tettek: a nemzetpolitikát pártpolitikává züllesztik. Mert pontosan látható már az előttünk fekvő javaslatból is, hogy bár rövidesen országgyűlési határozat fog válni belőle, mögötte mégsem lesz semmilyen tartalom, semmilyen valós, konkrét kormányzati szándék. (15.30)Üres szavak ezek így csupán. Persze, legalább ki lehet majd pipálni vele egy olyan ügyet, amellyel kapcsolatban az önök kormánya számos alkalommal nyilvánult meg ellentmondásosan az elmúlt öt év során.Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! A Bethlen Gábor Alap vitájában majd - amit már bizottsági szintre száműztek, nehogy erről a kérdésről a parlament plenáris ülésén túl sokat lehessen beszélni - konkrét adatsorokkal is fogok szolgálni. Most csak annyit jegyeznék meg, hogy erős ellentmondásban áll a határozati javaslatban megfogalmazott szándék és a kormány szórványközösségek irányába gyakorolt eddigi támogatáspolitikai hozzáállása. Különösen Erdélyben, de sajnos másutt is igen jellemző volt ugyanis az elmúlt öt évben, hogy néhány szórványkollégium vagy iskolai buszjárat támogatása mellett is a szórványterületeken működő intézmények, szervezetek, illetve az ott megvalósuló programok jelentős része csak minimális vagy semmilyen magyar állami forrást nem kaphatott a Bethlen Gábor Alaptól.Tiltólistán voltak pusztán azért, mert nem valamelyik külhoni fideszes fiókpárthoz húztak, mint például az erdélyi szórványokban is, ahol a települések és civil szervezetek zöme az RMDSZ-hez köthető volt, és a Fidesz akkor még éppen hadban állt a szövetséggel, és bőszen építette a nemrég egyébként rútul cserbenhagyott és azóta csak lélegeztetőgépen tartott Erdélyi Magyar Néppártot. Ezért számunkra nemcsak e fontos javaslat benyújtásának a módja elfogadhatatlan, hanem az a tény is, hogy a kormány nemhogy a többi politikai párttal, de még a szórványszervezetekkel sem egyeztetett ez ügyben, és eszébe sem jutott kikérni a véleményüket egy ilyen, őket érintő, róluk szóló kérdésben.Pedig ők vannak terepen, ők tudják igazán, melyek azok az elemek, amikre egy ilyen javaslatban szükség van. Számunkra felháborító az, hogy a kormány e szimbolikus, ám gyakorlati következményekkel is bíró kérdésben megint csak Budapestről és csak Budapestről, és megint csak erőből és csak erőből akarja megmondani a tutit.Fájóan hiányzik a javaslatból a szórvány közbeszédbe, különösen a köznevelés történő beemelése is. Ez utóbbi fontossága abban rejlik, hogy pont a legzsengébb, legfogékonyabb életkorban keltené fel az érzékenységet azon magyar közösségek irányába, amelyek magyarnak való megmaradása talán az egyik legnehezebb. Mindkét cél érdekében támogathatná az Országgyűlés például magyar és idegen nyelvű konferenciák, tudományos és ismeretterjesztő előadások megszervezését, oktatási anyagok és audiovizuális termékek összeállítását és minél szélesebb körben történő terjesztését, csak hogy idézzem szó szerint a hasonló tárgyú fideszes javaslatok szövegét.Hiányolom az előterjesztésből azok megbecsülését, valamiféle elismerését is, akik szórványközösségek érdekében kiemelkedő munkát végeznek. A magyar szórvány napján kaphatnának valamiféle díjat, kitüntetést mindazok, akik munkájukkal, teljesítményükkel vagy szolgálatukkal jelentősen hozzájárultak a szórványmagyarság megmaradásához. És ha már külön kezeljük ezen közösségeket, akkor érdemes lenne a Bethlen Gábor Alapon belül elkülöníteni egy szórványt támogató külön keretet, ezzel is kifejezve az ezen közösségek iránt viselt magyar kormányzati felelősséget.Érthetetlen továbbá, hogy miként írhat elő a határozati javaslat ünneplésre való felhívást. Ez valamiféle elírás esetleg, vagy pusztán egy Németh Zsolt-i szerencsétlen fordulat arra vonatkozóan, hogy ünnepeljük meg puszta létünket, megmaradásunkat, hogy nem vesztünk ki még teljesen? Egyáltalán nincs semmi ünnepelnivaló abban, hogy nemzetünk a katasztrofális XX. század után jelenleg jó esetben is szétszakítva vegetál, miközben jellemzően inkább mindenhol egyre fogy és pusztul, úgy Magyarországon, mint a Kárpát-medencében.Határozottan visszautasítjuk, hogy bármit is ünnepeljünk a magyar szó, a magyar gondolat szomorú visszaszorulásán, épített és kulturális örökségünk megállíthatatlannak látszó eltűnésén és a nemzetünk által belakott területek vészes zsugorodásán. Jó lenne, ha kiszakadna végre a Fidesz ebből a gondolati körből. Elég nagy felháborodást okozott és mély sebeket ejtett már az is, hogy önök barackfadalos, egymás talpára lépő, blőd ünnepet csináltak nemzetünk egyik legnagyobb tragédiája, Trianon évfordulójából.Súlyos aggályokat vet fel többek között az is még, hogy a Miniszterelnökség közvetlen alárendeltségében tevékenykedő, pénznyelő kamuintézet, a több mint egymilliárdos költségvetését elkölteni még alibi tevékenységekkel sem képes Nemzetstratégiai Kutató­intézet elnöke nemrégiben a szórvány felszámo­lá­sáról beszélt. A szakmai berkekben csak gyöngy­halászatnak tartott stratégia szerint a még magyar­ként érző és magyarnak megmaradni akarókat át kellene menteni a szórványterületekről a tömb­terü­letekre, ahol megmaradásuk biztosítva lenne. Jó lenne tehát világosan látni, hogy a kormány most végül a szórvány megmaradását vagy áttele­pítését akarja, netán mind a kettőt egyszerre.Persze, a gyöngyhalászat kérdése legitim felvetés, és nagyon örülünk neki, hogy a Nemzeti összetartozás bizottságának tegnapi ülésén Pánczél elnök úr nyitottságot mutatott azzal kapcsolatban, hogy a szórványtémán belül akár erről a felvetésről is beszélni lehetne, meg lehetne hallgatni az érdekelt feleket, ki lehetne alakítani valamilyen közös állásfoglalást. Mert itt kezdődhetne az igazi és egyébként határon innen és túl egyaránt kívánatos nemzetpolitikai konszenzus. Az olyan nemzetpolitika, amelynek alapjai a demokratikus keretek között lezajló kormányváltások ellenére azért maradhatnak változatlanok, mert azokkal nem csupán egyetlen párt, hanem az összes olyan politikai erő egyetért, amely a kérdés iránt felelősséget és érzékenységet visel. Az olyan nemzetpolitika, ahol nem kell az egyik magyar szervezetnek és közösségnek attól rettegnie, hogy kisemmizik a kormányváltás után, a másiknak pedig azért vágnia a centit, hogy a fordulat után végre bosszút állhasson a négy vagy még több szűk esztendőért.Az eddig követett kormányzati nemzetpolitika azonban messze nem ilyen volt. Az elmúlt öt évben soha semmilyen témában semmilyen megbeszélés, semmilyen egyeztetés nem történt. A Fidesz még azt a jobbikos javaslatot is elutasította, hogy egy össz­párti kerekasztalon vitassuk meg a háborútól fenyegetett kárpátaljai magyarság érdekében szükséges lépéseket és intézkedéseket.Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Mi, jobbikosok olyan nemzetpolitikát akarunk, amely maradandó, mert bennünket is túlél majd, és biztosítja a magyarság fennmaradását. Olyan nemzetpolitikát, ahol senkinek sem kell félnie, olyat, amelyben mindenki kizárólag érdemei szerint és nem politikai haverság, sőt politikai szervilizmus alapján nyerhet támogatást ahhoz, hogy a magyarság helyben történő, hosszú távú megmaradását és gyarapodását szolgálja a Kárpát-medencében, tömbben és szórványban egyaránt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
  • IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika kiemelten fontos ügyként kezeli a szórványban élő magyarok segítését, ezért támogatni fogjuk a magyar szórvány napjáról szóló előterjesztést is. Ugyanakkor fontosnak tartjuk felhívni az előterjesztő kormánypártok figyelmét arra is, hogy mindez nem sokat fog érni, ha pusztán jelképes üzenet marad. A magyar államnak tettekben is meg kell mutatnia, elkötelezett abban, hogy segítse a szórványt az oktatásban és a magyar nyelv használatában. Az biztos nem segít a szórványban élőknek, ha a szomszédos országokkal is megromlik a viszony, ahogy látjuk az elmúlt időszakban.Az eddigi politika elsősorban közösségi elvárásokat fogalmazott meg, az LMP emellett az egyén társadalmi viszonyait is javasolja figyelembe venni. Másként megfogalmazva, segíteni kell a magyarként való boldogulást. Ennek érdekében a határon túl élő, magyar identitással bíró személyeknek kisebbségi helyzetben esélyegyenlőséget kell biztosítani ahhoz, hogy mind a többségi, mind a kisebbségi viszonyok között megvalósíthassa a maga társadalmi mobilitási pályáját, kiteljesíthesse és megélhesse kulturális azonosságát, saját életvilágával részt vehessen a regionális és helyi modernizációs folyamatokban.Az előbbiekben meglévő társadalmi esélyegyenlőség az intézményes keretek megteremtésével csökkenthető. (Sic!) Ennek az intézményes szerkezetnek egyszerre kell a saját nemzeti önszerveződésen alapulnia, részét képezni az államországi intézményességnek, a nyelvországi kulturális hálózatoknak és a nemzetközi fejlesztési programoknak. Az így működtetett intézményi alrendszerekre tagolt struktúra egyszerre szocializációs keret és tudásbeviteli felzárkóztató programok csatornája lehet. Tehát nem ingatlanépítésekről, gépkocsivásárlásokról vagy napidíjakról beszélünk, nem tagadva persze ezek szükségességét, hanem programok működtetéséről.E társadalomfejlesztő munka mérése nem a demográfiamutató, hanem a munkapiaci pozíció és az adott közösség belső stabilitása. Mindennek finanszírozására hatékonyabb, átláthatóbb, eredményesebb pályázati rendszert kellene működtetni. Valljuk be, jelen pillanatban ez egyáltalán nem így van, főleg az átláthatóság tekintetében, minőségbiztosításról pedig szinte egyáltalán nem beszélhetünk.(15.40)A szórványban a forrásokat a helyieken keresztül, szervezetten kell felhasználni. Szükséges vasárnapi iskolák létrehozása, amelyet a helyiek működtetnek, fontos a magyar nyelvű sajtó fenntartása, az iskolai képzések után a magyar nyelvű kisközösségi foglalkozások, pályaorientációs segélynyújtási tanácsadás és az ösztöndíjprogramok indítása is. Köszönöm a figyelmet.
  • PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előterjesztőtársaim helyett és nevében is köszönöm szépen mindazoknak, minden frakcióból egy-egy embernek, aki a vitában részt vett, illetve azon képviselőtársaimnak, akik figyelemmel követték ezt a vitát. Köszönöm szépen, hogy ebben a nemzetpolitikai feladatban a határozati javaslat kapcsán a véleményüket kifejtették. Remélem, majd a végszavazásnál is támogatni fogják. Azt gondolom, előterjesztőtársaimmal együtt elmondhatom azt, hogy ha értelmes módosító javaslatok érkeznek, azokat természetesen támogatni fogjuk. Igazából egy bíráló hang volt, Szávay István képviselőtársunké, aki a hárommondatos határozati javaslat kapcsán összehordott hetet-havat, tehát tulajdonképpen a nemzetpolitika egészét érintette egy olyan sajátos stílusban, ami rá jellemző. Ez az a nemzetpolitikában kifejtett stílus, aminek az eredménye az lett, hogy 2014-ben a határon túli szavazók mintegy 2 százaléka tudta támogatni a Jobbik országos listáját. (Z. Kárpát Dániel: De gyenge! Ez komoly szakmai érv volt! - Potápi Árpád János: Az tényleg az!)Azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy szórvány vagy diaszpóra, egyértelműen a Kárpát-medencei elszakított országrészek szórványmagyarságáról szól ez a nap. A tegnapi bizottsági ülésen is elmondtam, és amiről ma itt beszélt Németh Zsolt mint előterjesztő, a Gyöngyhalász-programról, hogy sajnos ott értelmes vita nincs. Tehát Szász Jenő személye kapcsán egyesek ezt a programot egyértelműen elutasítják, ugyanakkor az értelmes vita nem bontakozott ki ebben az ügyben. Azt gondolom, hogy a jövőben ennek is helye volna, ezt megvizsgálni, hogy van-e ennek a programnak jövője vagy valóban el kell-e utasítani, de még egyszer mondom: ma az értelmes vita hiányzik ebből a programról.Ünnep vagy megemlékezés? Valóban, egy fogyóban lévő magyarság szempontjából nem is gondolhatjuk azt, hogy ez ünnepnap legyen, ugyanakkor várunk ide megfelelő kifejezéseket. A megemlékezés sem jó szó, remélem, nem lesz olyan, amikor a szórványról megemlékezünk, mert az azt fogja jelenteni, hogy már nincs. Éppen azért születik ez a nap is, hogy ráirányítsa a figyelmet a szórványra és az ő megmaradásukra. Azt gondolom, hogy a Bethlen Gábor Alapnál a szórványra külön sor vonatkozzon, annak elkövetkezendő költségvetési tervezet vitájánál lesz helye, hogy ilyen sor kerüljön a költségvetésbe. Ugyanakkor pedig azt gondolom, hogy a szórványügy és a szórványstratégia ügyét, amiről itt szó esett, pont ez a nap fogja elősegíteni, hiszen ez a nap külön kiemelt lehetőséget ad arra, hogy konferenciák is foglalkozzanak a szórványüggyel, és valóban kialakulhasson a jövőben egy szórványstratégia, amiben nyilvánvalóan a magyar Országgyűlésnek és a magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának is helye van. Köszönöm szépen még egyszer a vitában való részvételt, és kérem, hogy a határozati javaslatot minél nagyobb számban támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Közlöm önökkel, hogy a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön, 16 óráig van lehetőség. (Szilágyi György: Állam­titkár úr, a miniszter úr szavaira se figyelt jól! - Dr. Kovács Zoltán: Mire?)Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a magyar szórvány napjáról szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig. A Németh Zsolt, Páncél Károly, Potápi Árpád János képviselő urak, Fidesz; Semjén Zsolt képviselő úr, KDNP, által benyújtott előterjesztés H/6390. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Németh Zsolt képvi­selő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Potápi államtitkár urat, kíván-e most szólni a kormány nevében. (Potápi Árpád János jelzésére:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, parancsoljon!
  • ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Pánczél Károly képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Következik Szabó Sándor képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónoka. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Szászfalvi László képviselő úr következik, a KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm. Szávay István képviselő úrnak adom meg a szót, ő a Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron következik Ikotity István képviselő úr, az LMP vezérszónoka. Parancsoljon!
  • ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Független képviselő nem tartózkodik a teremben. Kétperces felszólalásra nyílna lehetőség, de ezzel a lehetőséggel sem kívánt élni senki. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Megállapítom, hogy nem. További felszólalásra senki nem jelentkezett. Ezzel az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e válaszolni. Pánczél képviselő úr jelentkezett, parancsoljon!