• DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Hétfőn megszületett a Kúria 2/2014-es polgári jogegységi döntése. Ennek kapcsán jó néhány dolog világossá vált a tizenvalahány éve húzódó devizahitel-krízis kapcsán. Elöljáróban ki kell mondani azt, hogy árfolyamkockázatnak egy fogyasztói hitelszerződésben semmi keresnivalója nincsen. És még egy körülményre fontos rámutatni, amit egyébként a Kúria nem vizsgált: ezeket a deviza alapú hitelszerződéseket nem csak polgárjogi alapon lehet kikezdeni, kétséges az, hogy az ilyen típusú jogügyletek nem ütköztek-e bele az annak idején hatályos hitelintézeti törvény 78. § (1) bekezdésébe, amelyik egyébként megkövetelte a bankoktól, hogy az adósok teherviselő képességét megvizsgálja. Nem csak a bankoknak, az elmúlt tíz év kormányainak is van elszámolnivalója. Ez az egész konstrukció, ez a hibás termék kétmillió embert nyomorított meg, kis- és középvállalkozások ezreit tette tönkre, befagyasztotta a hitelpiacot, és nulla növekedési pályára lökte a magyar nemzetgazdaságot. (9.50) Az egész történet egy olyan kormányrendelettel indult, a 88/2001. kormányrendelettel, aminek aláírója Orbán Viktor volt. Majd később a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány létrehozta a túlfogyasztás gazdaságpolitikáját, amit csak külföldi forrásból lehetett finanszírozni, és a lehető legnagyobb cinizmussal a forrásban levő árfolyamkockázatot a legkevésbé teherviselő lakosságra hárította. Gazdaságpolitikájuk a növekedés hamis látszatát keltette, miközben a növekedés mögött csak a fogyasztás állt. Ezt követően a külföldi tőkét egyébként gond nélkül kiszolgáló Bajnai-kormány egy önkéntes banki magatartási kódexszel próbálta meg szőnyeg alá söpörni a problémát. Felelősségük van a jegybanki vezetéseknek is, hiszen 2006-2007 körül a svájci központi bank figyelmeztette a kelet-közép-európai országokat az ügyletekben rejlő kockázatokra. Ezt követően a lengyelek eljártak a svájci központi banknál, kötöttek egy szakügyletet, és kivezették ezt a hibás terméket. A csehek és a horvátok ugyanígy tettek. A Járai Zsigmond-féle jegybankvezetés, majd később a Simor-féle jegybankvezetés viszont figyelmen kívül hagyta a svájci bank figyelmeztetését. Az Orbán-kormánytól 2010 májusa után joggal várták úgy a hitelkárosultak, hogy megoldást nyújt. Három intézkedést kell kiemelni. Az egyik a végtörlesztés, amely a devizahitelesek 77 százaléka számára nem volt igénybe vehető. Pont azokon nem segített, akik a legmélyebbre estek ebben a csapdában. Az árfolyamgátat pontosan azok, akiknek 90 napnál nagyobb elmaradásuk volt, nem tudták igénybe venni 2013 novemberéig, tehát a kormány három és fél éven keresztül nem segített a valóban kritikus helyzetben lévő adósokon. Végezetül az eszközkezelő pedig egy eszköztelen eszközkezelő volt, érdemi anyagi források nélkül. A Lehet Más a Politika időközben öt javaslatot is megfogalmazott, ami érdemben segített volna ezen a helyzeten, nemcsak a hitelkárosultakon, hanem a magyar nemzetgazdaságon is. 2011 őszén terjesztettük elő a nemzeti ingatlanalapra vonatkozó javaslatunkat, ami a bankadót is ennek a krízisnek a kezelésére fordította volna, és meg lehetett volna vetni egy közösségi bérlakásállomány alapját, egy közösségi bérlakás-fejlesztési program alapját. Javasoltuk mi is, hogy a Magyar Nemzeti Bank haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a svájci központi bankkal és az Európai Központi Bankkal a kereskedelmi bankrendszer forrásoldala biztosítása végett. 2013-ban, illetve idén év elején Ertsey Katalin és Vágó Gábor képviselőtársaimmal előterjesztettük azokat a javaslatokat, hogy ne lehessen többé a bírói út megkerülésével bárkinek a házára végrehajtást vezetni. A Fidesz ezt elvetette, a bankok oldalára állt. Javasoltuk továbbá azt, hogy a polgári törvénykönyv az ilyen típusú ügyleteket tiltsa meg, javasoltuk továbbá azt, hogy a bankok a deviza alapú hitelből eredő követeléseiket ne ruházhassák át kétes hátterű cégekre. Ezeket a javaslatokat a Fidesz utoljára két héttel ezelőtt lesöpörte az asztalról, nem kívánt segíteni az embereken, mert tart a Bankszövetségtől. Végezetül, a döntést követő órákban előterjesztettünk ezen a héten egy törvényjavaslatot, amely a tisztességtelennek minősített árfolyamrésből szedett nyereség visszafizetésére kötelezné a bankokat. Nincs több idő, nincs mire várni, cselekednie kell a kormánynak. Fontolják meg még egyszer a javaslatainkat. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)
  • TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Napirend előtti felszólalásának a címe: "Meddig halogat a kormány?" Úgy gondolom, hogy 2010-ben a kormányváltást követően a Fidesz-KDNP-kormány semmit nem halogatott, egy percet sem várt arra, hogy elkezdje a devizahitelesek óriási társadalmi problémájának a megoldását. Azt azonban tudni kell a képviselő úr állításával szemben, hogy az első Orbán-kormánynak a helyzet kialakulásához az égvilágon semmi köze nincsen, hiszen a devizahitelesek problémája valójában 2005-től kezdődött, 2005-től indult el, akkor nem értem, hogyan kever ide 2001-es kormányrendeletet és Orbán Viktor felelősségét. Annál nagyobb a felelőssége a Fidesz-kormánynak, hogy 2010-ben megállította a további deviza-jelzáloghitelezést, és elkezdte ennek a nemzetközileg is igen nagy problémának a felszámolását, hiszen abban egyetértünk, hogy ez több százezer családnak és több millió embernek okozott és okoz ma is nehézséget a mindennapokban. Nem értünk egyet abban sem, hogy amit a Fidesz-kormány - három jelentős intézkedést - tett a végtörlesztés, az árfolyamgát és az eszközkezelő rendszereinek a kialakításával, ez nem jelentett hathatós problémát, hiszen az érintettek közel felének jelentett ez végleges megoldást. Való igaz, hogy még így is több százezer ember várja a megoldást. Úgy gondoljuk, hogy a Kúria döntésével elhárultak azok a jogi akadályok, hogy a kormány és az Országgyűlés megtalálja azt a végleges, átfogó és felelős megoldást, amivel ezt a társadalom számára végleg el lehet intézni, ki lehet vezetni a devizahiteleket a magyar piacról. Azonban mielőtt ebbe belevágunk, úgy gondolom, először végig kell gondolni, hogy egy igazságos megoldás szülessen, egy olyan igazságos megoldás, amit a társadalom is el tud fogadni. Például azok, akik forintban adósodtak el, nem járhatnak rosszabbul, mint azok, akik a devizahitel eszközével éltek. Ennek a megoldásnak jogilag és közgazdaságilag is véglegesnek és megtámadhatatlannak kell lenni, nem lehet olyan megoldást választani, amely újabb perek sorozatát jelentheti esetleg az érintettek számára, amely nem megoldást jelent, hanem elhúzódó, költséges jogi eljárásokat. Végleges megoldást kell hogy találjunk közgazdasági és pénzügyi értelemben is, hiszen nem lehet, hogy Magyarország pénzügyi biztonságát a megoldás veszélyeztesse, nem lehet, hogy a pénzügyi egyensúly felborulásához vezessen az a majdani törvényjavaslat, amelyet a kormány fog az Országgyűlés elé terjeszteni vélhetően az ősz folyamán, amely nemhogy megoldaná a problémát, hanem problémák sorozatát fogja majd gerjeszteni. Valóban, a Kúria döntése felhívta a figyelmet három alapvető problémára. Itt várhatóan az érintettek számára kártérítést kell majd fizetni azoknak a bankoknak, amelyek elkövették a törvénytelenséget. Nyilvánvaló, hogy ezt sem úgy szeretné a kormány megoldani, hogy az érintettek jogi úton perekkel vívják ki, hanem maga a törvény tegye majd lehetővé ezeket a kártérítéseket az érintettek számára. Ami az LMP javaslatait illeti, azok közül nem tudjuk azt támogatni, amely az adósokat pereskedésre kívánja ösztönözni. Úgy gondoljuk, hogy az a megoldás a követendő, ami a kormány előtt áll, a törvényjavaslat alapos és felelős megalkotása és annak az Országgyűlés elé való terjesztése. Ez a törvényjavaslat fogja véglegesen megoldani a több mint egy évtizede fennálló problémát, és ez a törvényjavaslat a bajba jutott emberek megelégedésére kell hogy megszülessen, és a végrehajtása is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezt kell hogy majd kívánja. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
  • ELNÖK: Tállai András államtitkár urat illeti a szó.